BÉKÉS MEGYE KASTÉLYAI

Battonya

Tompapuszta-Purgly major: Purgly-kastély: Elbontva. Horthy Miklós kormányzó felesége Purgly Magdolna, első unokatestvéréről Purgly Emilről, akiről mint tulajdonosról nevezték el a majort. Itt volt kulcsár az édesapja, és itt született Molnár C. Pál festőművész. Battonya külterületén az egykori Purgly-birtok központját képező kastély és kastélypark emlékét csak egyetlenegy szerencsésen megmenekült tölgyfa és néhány vadgesztenyefa őrzi. Az egyéb értékekből a Kálváriadomb és egy magtárépület maradt meg. A védetté nyilvánított tölgyfa korát 250-300 évesre becsülik, törzskerülete 580 cm. Ez Békés megye, és a Körös-Maros Nemzeti Park gondozásában álló területek egyik legöregebb fája.  A major később tanyaközpont lett, ma is lakják.

Békéscsaba

Póstelek: Wenckheim-kastély: Épült 1906-1909 között Siedek Viktor tervei szerint. Békéscsaba-Gyulát összekötő 44. számú főközlekedési útról lehet megközelíteni a védett területet. Az 1906-1909 között neobarokk stílusban épített Wenckheim-kastély ma romhalmaz. Csak a falak egy része és az egykori épület alatti pincerendszer maradt meg. 1944 után a környék lakói széthordták az épületet, így csak rendkívül élénk fantáziával lehet következtetni az egykori ragyogó épületre és méltó környezetére. (A kastélyt Siedek Viktor tervezte.) Az eredeti park a dendrológiai tájképi kertek sorába tartozott. Az elhanyagolt 10 hektáros park növényállománya még ma is értékes. Az ültetési anyag a környék uradalmaiból (Gerla, Doboz, Kígyós, Csorvás, Farkas, Gyula) származik. A kert kiemelkedő dísze volt a 30-as évek elején létesített rózsakert, amelyet mintegy 600 rózsafaj 40 000 töve díszített. A hátsó kertben artézi kút vizével táplált csónakázótavat alakítottak ki. A megmaradt fák 80-100 évesek, közülük említést érdemlő fafajok a vérbükk, a tulipánfa, a kocsányos tölgy, a vadgesztenye, az ezüst hárs, a platán, a török mogyoró, a jegenye. Az 1950-es években részben felrobbantották a visszavonuló orosz csapatok

Beliczay-kúria: Beliczay-kúria, klasszicista, épült az 1840-es évek végén. A kert felőli térsora aszimmetrikus, a férfi-oldal második szobája a rövidhomlokzat mögé került. A kereszttengelyben: üvegezett portikusz, veranda-tornác-szoborfülkés hall, elmozdult tengelyű nagyszalon, kerti lépcső. (A kúriában a Gabonaipari Vállalat irodái vannak.) Kertjének egy része beépítve. (A hall szoborfülkéibe kívánkozó klasszicista női szobrokról fotó a gyulai Ladics-gyűjteményben van. A szobrok holléte ismeretlen.)

Omaszta-kastély: Az épületet feltehetően 1850-ben építette Steiner Jakab, Munkácsy Mihály nagynénjének férje, amelyet később az Omaszta-család vásárolt meg. A kert legidősebb fái valószínű egykorúak a kúriával, a két 200 és 240 cm-es törzsvastagságú török mogyoró, kocsányos tölgy, hársfa, két 150 és 100 cm törzskerületű páfrányfenyő és egy 335 cm törzskerületű platánfa. A park egyik színfoltja egy később telepített, ma már hatalmas méretekkel rendelkező mocsári ciprus. Több cserje, így például tiszafa, kúszó boróka és tujafélék gazdagítják a kert növényállományát. A területében mintegy fél hektárra zsugorodott park jól látható a gyulai útról. Az épületben ma a Munkácsy Múzeum állandó régészeti kiállítását helyezték el. A Wagner József helyi építész által tervezett neoklasszicista stílusú, összetett téglány alaprajzú, magasföldszintes épületet mind a négy oldalon keskeny kertrész övezi, az utcától korabeli kovácsoltvas kerítés választja el. Körösre néző, hosszanti oldalhomlokzata tizenkét tengelyes, két szélén egy-egy pilaszteres tagolású, timpanonos rizalit. A rövidebb, öttengelyes É-i főhomlokzat középrészén korinthoszi oszlopokon nyugvó, lépcsőn megközelíthető portikusz. Az oldalhomlokzatokat öt-öt, pilaszterekkel elválasztott ablak és faltükrök tagolják, a sarokpilasztereket babérkoszorú díszíti. A portikuszból nyíló háromszakaszos, gazdag stukkódíszű előcsarnok középső szakaszát kupola fedi. Az előcsarnok többi szakaszát és az épület központi nagytermét tükörboltozat fedi, utóbbi felett üvegtetővel. A nagyterem nyugati oldalán folyosó, az épület keleti, déli és nyugati részén egykor egymásba nyíló, kiállításoknak, könyvtárnak, vezetőségnek helyt adó teremsorok. A Múzeumépület Békéscsaba belvárosának keleti peremén, a Körössel párhuzamos Derkovits sor és a Gyula felé kivezető Széchenyi utca határolta (déli) saroktelken fekszik. Az összetett, téglalap alaprajzú, alagsorral és magasföldszinttel kialakított épület két utcai homlokzata szimmetrikus kialakítású. Mindkettő előtt keskenyebb, alig néhány méter széles, füvesített, tujákkal és fákkal beültetett "Múzeumkert" húzódik, amelyet pilléreken és alacsonyabb lábazaton nyugvó műves kovácsoltvas kerítés választ el az ott elhaladó járdáktól. A kerítést a főbejárat előtt, és a keleti oldal déli végében egy-egy kapu szakítja meg.
Az alagsor a külső tagolásban magas, párkánysávval lezárt lábazati zónaként jut érvényre, melyet általában az emelet ablakainak, vagy falmezőinek megfelelő számú fekvő téglalap alakú ablak, vagy vakablak tagol. A vaknyílások többsége a II. világháború alatt, a korábbi ablakok befalazásával keletkezett, amikor az alagsori helyiségeket légoltalmi célokra alakították át. A Múzeum északi főhomlokzata a Széchenyi utcára, az egykori Gyulai útra néz. A főhomlokzat öttengelyes, középrészét háromtengelyes, az oldalsó szakaszoknál kissé magasabb portikusz foglalja el. A két szélső tengelyt egy-egy, volutás fejezetű pilaszterpár közé foglalt, nagyméretű, négyzetes ablak tölti ki. A széleken az alagsort lezáró párkánysávról indított sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a főpárkány alatt egy-egy babérkoszorú díszít, a köztes falfelületek vakolata sávozott. A főpárkány egyszerű alakítású: sekély profilozású alsó tagja felett magas, tagolatlan frízsáv fut s konzolsor zárja. A falakat, tagozatokat, vakolatdíszítményeket nyersfehér kőporos vakolat borítja. A homlokzat középrésze elé kiülő portikuszt három attikai lábazaton ülő, kompozit fejezetű oszlop hordozza, melyeknek a főfalon egy-egy azonos tagolású falpillér felel meg. Az oszlopok klasszikus, háromrészes architrávot hordoznak, melynek kialakítása a főpárkánynak megfelelő. A tagolatlan frízen fémbetűkbol a "MÚZEUM" felirat látható. A portikuszt koronázó timpanont a főpárkány felső részéhez hasonló konzolsoros párkány keretezi, középrészén Békéscsaba város címere látható, csúcsát a tetőszerkezetre erősített palmettás oromdísz zárja. A portikuszhoz két, öntött kovázapárral szegélyezett lépcső vezet. A lépcsőfokok műkőből készültek, a portikuszt csempelapok burkolják. A portikusz mennyezetét az oszlopokat és a falpilléreket összekapcsoló harántgerendák tagolják. A főbejáratot kétszárnyú, klasszikus tagolású, táblázott, felülvilágítós, valószínűleg korabeli ajtó fedi. A portikusz két szélső tengelyében egy-egy ablak vakmellvéddel. A főbejárat és a két ablak záradékvonala egybeesik, keretmegoldásuk is azonos. Mindhármat klasszicizáló vakolatkeret és egyenes szemöldökpárkány koronázza, felettük pedig sekély profilú táblák tagolják a falat. A portikusz falára vannak felerősítve a Múzeumra, vagy a Múzeummal kapcsolatos neves személyekre vonatkozó vörösmárvány emléktáblák. Az épület tetőformája az alaprajzhoz hasonlóan összetett. Az északi és déli részét teljes hosszában egy-egy, a portikuszéhoz hasonlóan lapos vonalú, palaborítású nyeregtető fedi, a sarkok felett a tetőszerkezetre erősített, fémből készült palmettadíszes akrotérionok jelennek meg. A keleti homlokzat tizenkéttengelyes, a homlokzat két szélén egy-egy háromtengelyes rizalit ugrik elő. A rizalitokat timpanon koronázza, főpárkányuk kissé magasabban zárul, mint a közrefogott szakaszé. Ezen a homlokzaton minden egyes szakaszt ablak tölt ki, az ablakok azonos méretűek, álló téglalap formájúak. Míg a közbenső falfelületen egyszerű vakolatkeret és egyenes könyöklőpárkány övezi csak őket, addig a rizaliton láthatók könyöklőpárkányát konzolpár támasztja alá és sekély, geometrikus tagolású faltábla látható lezárásuk és a koronapárkány között. A rizalitok szélén sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a párkánysávban tükrös közepű vállkő koronáz, illetve a fopárkány alatt babérkoszorú díszíti törzsüket. Az ablakokat copf jellegu, volutás fejezetu pilaszterek választják el egymástól. A rizalitok által közrefogott homlokzatrészt a két szélén sarokpilaszerek, illetve a harmadik és negyedik tengely között egy pilaszter tagolja. Az ablakok közeit széles, sávozott törzsű lizénák töltik ki. Az ablakok könyöklőjét és szemöldökét mélyebb faltükrök hangsúlyozzák. A két udvari homlokzat aszimmetrikus kialakítású. A nyugati homlokzat északi oldalát háromtengelyes - a keleti oldalon láthatókkal megegyező nagyságú - timpanonnal lezárt rizalit foglalja el. A rizalitot a már megismert formában a széleken egy-egy falpillér, középütt két pilaszter tagolja. A két északi szakaszt sekély mélységű faltükrök töltik ki. A déliben egy kisebb, a lépcsőházat megvilágító ablak s alatta ajtó látható. A homlokzat középét öttengelyes, a falsík elé lépő rész foglalja el, amelyet a széleken és az északról vett harmadik és negyedik tengely között egy-egy a párkánysávban vállkővel koronázott falpillér tagol. A homlokzatrészt öt megegyező méretű és formájú ablak tagolja. A homlokzat déli végen négyzetes faltükörpárral (és azt a főpárkány alatt lezáró keskenyebb sávval) tagolt felület húzódik. A két sarokfalpillér közé foglalt déli homlokzatot szabálytalan szakasztávval két további "babérkoszorús" falpillér tagolja. Így a nyugat felé eső szakaszt három, a középsőt pedig két ablak tölti ki. Az ablakok szemöldöke felett keskeny fekvő, téglalap formájú faltükrök láthatók. A homlokzat keleti végét pedig a nyugati homlokzatról megismert formában négyzetes faltükörpár tölti ki. A déli homlokzat - a timpanonnal koronázott északi rizalitot leszámítva - a nyugati homlokzat megfelelője, viszont délen a falfelületek vakolata nem sávozott.

Reök-kúria: Gyulai út 16. A Reök család első, Békéscsabára telepedett tagja Reök Karolina volt, aki Steiner Jakab felesége volt. Steiner Jakab - a ma Omaszta-kúriaként ismert kúria építője - a gróf Apponyi család tiszttartója, a város egyik legvagyonosabb lakója volt. Reök Karolina öccse, Reök István ügyvéd, aki a reformkorban a fővárosi irodalmi és művészeti körök ismert alakja volt, és 1848-ban a földművelés-, ipar-, és keredkedelemügyi minisztérium titkára volt, a szabadságharc bukása után költözött Csabára feleségével és két kislányával. A gyerekek nem sokkal később meghaltak, a felesége pedig elhagyta Reök Istvánt, aki 1852-ben vette magához árva unokaöccsét, Lieb Mihályt, vagyis a későbbi Munkácsy Mihályt. Reök Csabán színitársulatot és sorsjátékot szervezett, és a gróf Trauttmansdorff-uradalom ügyészeként tevékenykedett, majd a gróftól földet bérelt, ahová Omaszta Terézzel és gyermekükkel kiköltözött. 1867-ben, Omaszta Teréz édesapjának halála után költöztek vissza Csabára, ahonnan Reök az örökölt kismegyeri birtokot irányította. Hivatalos házasságkötésük után, 1872-ben a birtokra költöztek, ahol Munkácsy is meglátogatta őket. 1875-ben Reök Békéscsaba első közjegyzője lett, így újra a városba költözött. A város egyik legtehetősebb polgáraként egy évvel később hétszobás, 16 helyiséges kúriát emeltetett a Gyulai úton 18 ezer forint költséggel, egyes források szerint saját tervei alapján. 1877-ben Reök kisebbik fia meghalt, és három nappal később Reök öngyilkos lett. Ezután a család Budapestre költözött. A kúria földszintes, szabadon álló, téglalap alaprajzú épület volt, amely historizáló stílusban épült, romantikus és neoklasszicista elemekkel. Hossztengelye a Gyulai út vonalával volt párhuzamos. Az utcai homlokzaton három kis kiülésű rizalit volt, amelyek egyenlő magasságú, kettős, félköríves záródású világítóablakkal ellátott timpanonnal záródtak. A vonalazott homlokzat 1+3+(1+A+1)+3+1 tengelyű volt, a középső bejárati ajtót megszüntették. A rizalitokat 4-4 toszkán fejezetes pilaszter tagolta. A keretezetlen ablakok egyenes záródást kaptak. Az oldalrizalitokon hármas ablakok voltak, a középső rizalit nyílásainál a vállpárkány fölötti párkányok közötti téglalap alakú mezőkben dombormű-frízek voltak láthatóak. Az épületet kontyolt nyeregtető fedte, a rizalitoknál nyeregtetős kiképzéssel. A jobb oldali homlokzat háromtengelyes volt, a főhomlokzathoz hasonló felületkiképzéssel. A húszas években a kúria Haraszti Sándor tulajdonában állt. Az épület a háború után a kórházé lett, először 1949-ben gyermekkórházat alakítottak ki benne, majd miután 1959-ben a gyermekosztály a honvédkórház épületébe költözött, az egykori kúriában húszágyas szemészeti osztályt alakítottak ki. Az épület belső részét és hátsó oldalát teljesen átalakították, a bal oldali részen toldalékrész épült. Az egykori kúria már az ötvenes években műemléki védelem alatt állt, az 1951-ben készült műemléki vizsgálat feltétlenül megtartandónak ítélte, a közeli Omaszta-Steiner-, Beliczey- és Kis-Rosenthal-kúriákkal különleges városképi egységet alkotott. Ennek ellenére az új kórház építésekor, 1976-ban lebontották. A szép kúriaépület elpusztítása a szocialista városrendezés egyik legnagyobb bűne: városképi és várostörténeti szempontból is pótolhatatlan veszteség.  

Békésszentandrás

Horváth-Léderer-kúria: Az 1700-as évek végén a szentandrási uradalom egy részére a Vas vármegyei eredetű répczeszentgyörgyi Horváth család is igényt tartott. Szentgyörgyi Horváth Ferenc ekkor Vas vármegyében volt alispán, felesége Daróczy Franciska. Fia Horváth Zsigmond az anyja után örökölt egy keveset a szentandrási uradalomból. Horváth Zsigmond 1802-1809 között Békés vármegye főispánja volt. Később a birtokot vétel útján növelte, a báró Rudnyánszkyaktól vett földekkel. Ő építette 1800 körül klasszicista stílusban, melyet a lakosság a későbbi tulajdonosáról Léderer Rudolf kastélynak nevez. Belsejében több, eredeti kályhafülke és boltozott helyiség található. Egyemeletes, 15 szobás, alápincézett épület, saroktornyokkal. Az 1950-es években véglegesen általános iskolai használatba került.

Rudnyánszky-kúria: A török hódoltság után - 270 évvel ezelőtt - 1715-ben a falut Báró Száraz György hétszemélyes táblabíró kapta adományba. Ezen épület, ha romosan is, a Rácz csapatok által felégetve, de már fenn állott, ugyanis Szentandrás uradalmi központ volt a Hunyadyak birtoka, amely egész Arad vármegyéig terjedt. A kastélyt ekkor kijavították, de az 1735-ös Vértessy parasztfelkelés előtt a kegyetlen uradalmi bérlő, Tolnay István magtárát felújították és ekkor feltehetően a kastélyt is kifosztották. 1735 után Báró Dezséry Rudnyánszky József beházasodás útján lett a falu egyik földesura (felesége Száraz Júlia volt). Rudnyánszky az épületet felújította, de ő a nagytétényi kastélyába költözött, melyet még apósa Száraz György épített a XVIII. század elején (ma bútormúzeum). Fia Rudnyánszky II. József azonban az 1700-as évek végén már itt lakott Szentandráson ebben az épületben. Egy másik verzió szerint, a copf stílusú épület mai alakját az 1800-as évek elején kapta. Tervezője és kivitelezője Fischer Ágoston volt. Ha ez az utóbbi állítás igaz a kúria építésével kapcsolatban - amit véglegesen kideríteni nem könnyű -, úgy ez az épület, amit ma láthatunk, nem lehet Hunyady-kastély, pedig igen sok idős szentandrási ember emlékeiben így él. Az emeletes, középrizalitos épület utcai tengelyei 1+3+1, a rövid homlokzaton kéttengelyes kontyolt, udvari homlokzata 2+2+2 tengelyes, emeleti öttermes térsora U alakú. Az épület T alakú. Belső csehsüvegboltozatai, lépcsőkorlátja, az ajtók és veretek alapján enteriőr rekonstruálására igen alkalmas. A Rudnyánszky család a megye közéletében csak mérsékelten vett részt, azonban Rudnyánszky Mihály a reformkorban Békés vármegye követe volt. Mint ilyen egy alkalommal, a környék nemeseivel egy kisebb „megyegyűlést” is tartott itt a kúriában. Az emeleti nagyteremben gyűltek össze. A jobbágyfelszabadítás lehetőségéről, az általános adózás bevezetéséről folyt a disputa. A megjelent haladó érzelmű nemesek közül a Rudnyánszkyak, Rosty Albert a jobbágy-felszabadítás és az általános adózás mellett foglaltak állást. A más érzelmű nemesek kardot rántottak és vér is folyt az emeleti teremben és a lépcsőkön. 1850-1860 között Rudnyánszky Mihály végleg elköltözött Nagytéténybe, gazdaasszonyára bízta a kúria sorsát, aki később véglegesen megkapta a kúriát ajándékba, ezután örökség útján került a Csernus család tulajdonába. A későbbi időkben osztott lakások, csendőrlaktanya volt, majd a Gasner-féle szövöde üzemelt az épületben. A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetén itt alakult meg 1949. augusztus 20-án a „Péró” tszcs, majd az Újalkotmány és a Május 1. tszcs. Az épület adott otthont a Május 1., a Béke és a Petőfi termelőszövetkezetek egyesüléséből létrejött November 7. termelőszövetkezetnek is. 1966. január 1.-én a November 7 és a Rákóczi tsz egyesült, és itt alakította ki központját a Tessedik Sámuel Mgtsz is. Jelenleg a kúria a helyi önkormányzat tulajdona.

Bélmegyer

Wenckheim-vadászkastély: Bélmegyer településtől 5,5 km-re található. Megközelítése szilárd útburkolaton lehetséges (néhol kátyúkkal). A fáspusztai vadászkastélyt gróf Wenckheim Béla magyar miniszterelnök építtette, Ybl Miklós tervei alapján romantikus stílusban, égetett téglából 1855-56 között. A kastélyépület és járulékos létesítményei régen a Wenckheim uradalomhoz tartoztak, mint nyári lak. A II. világháború befejeződése előtt a kastély tulajdonosa gróf Weinckheim Fülöp volt. A kastély "A" épületének nevezett része korábbi építésű, a "B" épület valószínűleg jóval később épült. Az "A" épület 1945-ig a gróf családjának lakhelye, a "B" épületben a konyha helyezkedett el. A kastély főépülete szabálytalan alakzatú, részben emeletes épület, 2242 m2 alapterülettel, mely összesen 147 helyiségből áll! A gazdag tömegtagolású kastély egyemeletes, nyolcszögletű saroktornya kétemeletes. Belsejében a földszinten kazettás famennyezetű ebédlő található. Az épület déli oldalán lett kialakítva a főhomlokzat, melynek jobb oldali részén található a sokszög alaprajzú háromszintes saroktorony. A földszinten gyönyörű kazettás, famennyezetes ebédlő található. Az előtérből az emeletre vezető fa lépcső ma is az épület dísze. A kastélyban 1998. április 15-ig nevelőotthon működött. Az épület a Megyei Önkormányzat tulajdonában volt, és 2007-től magántulajdonban van. Idegenforgalom számára zárt, csak külső megtekintése lehetséges.

Kárász-vadászkastély: Bélmegyeri vadászkastélyt a Kárász család építtette az 1850-es években, romantikus-eklektikus stílusban, eredetileg is vadászati céllal. Az épület jelenleg műemléki védettség alatt áll, s 13 szobával várja vendégeit. Kiválóan alkalmas családi, baráti, céges rendezvények, állófogadások lebonyolítására. A kastélyhoz tartozó 5 hektáros parkból 1 hektár védett. A park legjelentősebb faegyede egy 500 cm törzskerületű kocsányos tölgy. Egészségesek és jól fejlettek a japánakácok, a törökmogyoró, a vörös tölgy, a piramistölgy, a vadgesztenye és a szilfák. Van egy nagyméretű simafenyő, egy 80 éves feketefenyő csoport, a lucfenyők 100 év körüliek és idősek a tiszafák is. A kastélyhoz vezető utat 80-100 éves kocsányos tölgyfasor kíséri. Jelenleg a Hidasháti Állami Gazdaság vadászkastélya. Volt Kárász-vadászkastély, ma kastélyszálló, épült az 1850-es években, romantikus-eklektikus stílusban, földszintes, emeletes toronnyal. Az épületet fatornácok, arabeszkes fa díszítésű oromzatok jellemzik, belsejében famennyezet, lambéria, díszes ajtókeretek találhatók. Tetőtér-beépítéssel 1981-ben a Hidasháti Állami Gazdaság állította helyre. A vadászkastélyt erdőben feloldódó angolkert övezi.

Biharugra – Szilaspuszta

Bölöny Sándor-kastély: Elbontva. Épült Ybl Miklós tervei alapján (a torony hasonlított a szabadkígyósi Wenckheim kastély tornyához). A kastély leírását Szabó Pál: Nyugtalan Élet című művének második kötetében olvashatjuk. Az uraság, Nagybölöni Bölöny Sándor még bent a faluban, fiatalkorában az volt a kastély, ami most a magtár, de ennél már nagyobb kellett, rangosabb, s így aztán egy földszintes, de magas s nyílt oszlopcsarnokos kúriát építtetett a túlsó oldalra. Szembe a Berettyóújfalu – Debrecenbe vezető országúttal. A fiának ez már nem volt elég rangos, egyébként is kezdett összébb húzódni a birtok, Peszerét, az Ugrai erdőt kiadta haszonbérbe Schwartzéknak, s ő maga meg kiköltözött legszebb pusztájára, Szilasra. Igen, de itt nem volt se kastély, se kúria. Ekkor építtette a Szilasi kastélyt. Egy emelettel, toronnyal. Harminckét szoba ebben a kastélyban, és tizenhat vagon tűzifa kellett a fűtéséhez évente. Ősfák voltak itt a régi erdőségek maradványaként, és húsz holdas parkot csináltak, virágházakat, mosóházakat, tiszti lakásokat, parádés-istállót, ártézikutat, halastavat, szigettel és várrommal és tizenkét hattyút a halastóba. Angol, füves mezőket, rózsagruppokat, két holdas szőlőskertet, présházat, borospincét s Hófehérkét és a hét törpét a virágok közé.

Bölöny József-kúria: A Bölönyi-kúria klasszicista stílusban épült, majd a XIX. század második felében romantikus stílusban átépítették, ma általános iskola muködik benne. A Bölöny család által létrehozott magas nyílt oszlopos kúria, nagy, tágas udvarral bír. Az épület ma a helyi rendezvényeknek ad helyet. A kúria központi elhelyezkedésu, jól megközelítheto minden irányból. Terveink között szerepel a kastély felújítása, renoválása. A falu foutcája (Erzsébet utca), és a Körösszakál felé vezeto Bölönyi utca keresztezodésében látható az 1860-as években épült kúria, amely jelenleg csak kívülrol tekintheto meg.

Csabaszabadi

Beliczay-kastély: A kastélyt 1870 körül építtette Békés megye egykori főispánja Beliczay Miklós, aki 1944 március 19-ig töltötte be ezt a posztot. Ekkor tüntetőleg lemondott, mivel nem értett egyet a fasiszta eszmékkel. A klasszicizáló, elől nyitott oszlopcsarnokú portikuszú épületet tornyos, tagolt tömegű, eklektikus-szecessziós villává bővítették 1910 körül. A 20. század elején lezajlott átalakításkor stílusa így erősen megváltozott. A klasszicista építészeti stílus értékes megyei emléke a Beliczay-kastély. A kastély egy 500 holdas, több külső majorsággal rendelkező birtok része volt, melyet az 1900-as évek elején létesítettek. A Békéscsaba-Csanadapácai út és a kastély között 300 m hosszú, téglával kirakott, bejáróutat létesítettek, két oldalát fasor szegélyezte. A kastélyhoz tartozó tűztornyos lovardát és az egykori cselédházakat is lebontották. A régi kerítés és a kovácsolt vasból készített kapu is eltűnt, a bejáratot csak egy útszéli kereszt jelzi. A kastély mögött még megtalálható a jelenleg is üzemképes fürdőmedence. A park területe az egykori 9 hektárról mára 2 hektárra zsugorodott. Ez a csökkent terület került védelem alá. Sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van, bár az egykori értékes faállományból még szép és értékes fák maradtak fenn. Az egykori parktervező a meglévő erdő faállományához kapcsolta a tájképi stílusban komponált kastélyparkot. Különlegesség a nyugati tujának egy szomorú változata, amely a megyében egyedül csak itt található! Árnyékában mindig szívesen pihent a Beliczay-család. Szépek az évszázados kocsányos tölgyfák, a hatalmas méretű erdeifenyő, a feltűnően szép alakú vadgesztenye fák, de van hársfa, juharfa, 100 évnél idősebb akácfa és ebben a környezetben különlegességet jelent a narancseperfa előfordulása is. Különösen értékesek a kastélypark öreg tölgyfái, valamint egy 120 éves szomorú törpe tuja, vagy esernyőfa.

Csorvás

A Harruckern család az 1700-as évek végére kihalt, a Csorvás-pusztát (ekkor még így nevezték) a Wenckheim család örökölte. A puszta ebben az időben szinte csak legelőként funkcionált. Csorvásra a lakosság nagymértékű betelepülése a 19. század második harmadától vette kezdetét.

•  Károly majori Wenckheim-kastély: 1880-ban gróf Wenckheim Géza földbirtokos Károly majorban létesített iskolát. A 15 szobás épület Wenckheim Károly kúriája volt.

•  Rudolf majori Wenckheim-kastély: A már nem létező nagymajori kastélytól több kilométerre van. A csorvási nagy Wenckheim birtok három legnagyobb kastélya közül egyedül a Rudolf kastély áll és még funkcionál, mint szálláshely, ebédlo és mezogazdasági egység (egykori Tsz üzemegység) központjaként. Nyáron muvészeti alkotótábornak ad helyet. Gróf Wenckheim Rudolf kastélya inkább vadászkastély jelleggel bírt, nem állandó lakhelyül. Az egyemeletes épület falai feltunoen vastagok, szinte várfal jelleggel bírnak. A fobejárati eredeti kovácsoltvas kapu a két kooszlopfovel még ma is megvan. A kastélyhoz vezeto 3km-es út több mint 100 db erdei és lucfenyo fáit kidarabolták a háború után. A park 3,7 ha-ra „összezsugorodott”, de még így is a benne lévo megmaradt fák (tölgy, juhar, piros virágú vadgesztenye, papíreper) az egykori gazdagságot sejtetik.

•  Kis majori-Petőfipusztai Wenckheim-kastély: A 11 szobás épület gróf Csáky Árpádné Wenckheim Mária kúriája volt. Hatalmas parkjából mára csak 10 hektár maradt, értékes fáit azonban így is érdemes megnézni. Az épület elhanyagolt, nem látogatható. A kastély 1880 elején épült. A kastélynak nevezetes vendégei voltak, többek között Munkácsy Mihály festőművész, aki a Búsuló Betyár című munkájához a zenész alakokat a csorvási vendéglőben mintázta, és ebben az időszakban a kastély vendége volt. Járt a kastélyban gróf Apponyi Albert, József főherceg is, csorvási tartózkodásaik alkalmával.

•  Nagy majori Wenckheim-kastély: A 15 szobás épület Wenckheim Károly kúriája volt. A Nagy majori Wenckheim-kastély kölsőleg lett teljesen kész 1944 végére, de a belső kialakítása teljesen elmaradt (közfalak, padló). 1945 után széthordták és ennek következtében később teljesen romossá vált, és emiatt is a 1977-ben felrobbantották. Így szinte teljesen eltűnt a kastély. 1945-ben a kastélyban tartották a csorvási majálist, de az előtte lévő tó medrében volt a táncmulatság, mert a kastélyban nem volt olyan padló, amelyen táncolni lehetett volna! Gróf Wenckheim Sándor 1924-28 között Csorvás - Nagy majorban építette fel a gácsi kastély tömeg-kompozícióját felidéző neobarokk kastélyát Siedek Viktor tervei alapján. A Békéscsaba és Orosháza között elterülő Csorvás még a XVIII. század végén is puszta volt majd kb. 1858-tól azonban benépesült. Az 1890-es években a csorvási határban kb. 6000 hold terület a Wenckheim-család birtokában volt. kb.1500 holdat a gerlai ágból származó gróf Wenckheim Matild (1853-) és unokaöccse, Wenckheim Károly (1876-1926) gróf; 4400 holdat, pedig a dobozi ágból származó gróf Wenckheim Henrik (1857-1908) birtokolt, de részét öccse, Wenckheim Dénes (1861-1933) kezelte. A két világháború között, férje után Wenckheim Károly özvegyének, Kyd Theodórának (1890-1976) volt itt jelentősebb birtoka. Henrik gróf gyermekeinek nagykorúvá válásával legkisebb fia, Rudolf (1904-) Wenckheim Matildtól is örökölt; illetve nővére, Csáky Árpádné Wenckheim Mária (1902-) grófnő és bátyja, Wenckheim Sándor (1900-1968) gróf osztoztak a fennmaradó területen. Gróf Wenckheim Sándor gróf csorvási birtokának 1600 holdas részét, illetve ennek központját Nagy major névvel illették. 1924-28 között itt építtette fel - valószínűleg egy korábbi uradalmi épület, az ún. " kiskastély " szomszédságában - új kastélyát Siedek Viktor bécsi építész tervei alapján. A kivitelezés vállalkozója egy Hirtz nevű német építésvezető, a pallér Titz Jakab, a gyulai kőművesek vezetője Hack András volt. A kastély és környezetének ábrázolása az 1936. évi kataszteri térképen jól látható, s 1944-ből maradt fenn az a fényképfelvétel amely az épületet délkelet felől mutatja. Az új kastély (hrsz.2335) Észak-Déli hossztengellyel épült, haránttengelyében a meglévő 15 szobás kiskastéllyal alkotott építészeti kompozíciót. A településről vezető út és gazdasági vasút keleti oldalán a térkép díszkaput jelöl, ahonnan derékszögben tört, egyenes út vezetett a két - kis és nagy - kastély közötti sík területre. Itt a térkép ívekből, barokkosan metszett vízmedencét jelöl, s ilyen látható a kastély keleti homlokzata előtti terasz lábánál is. E medencék vasbetonból készültek, s a teljesen alápincézett, egyemeletes új kastély is a legkorszerűbb építőanyagokból és szerkezeti megoldásokkal épült fel külsőleg teljesen. Három rizalittal tagolt, tetőkupolákkal hangsúlyozott, mozgalmas tömegformája, megemelt földszintje még monumentálisabb hatást kölcsönzött a 60 szobás kastélynak. Főbejárata nyugat felé fordult, melyhez kocsifelhajtó vezetett. Pillérekkel gyámolított terasza alatt három boltíves ajtó az üres előcsarnokba nyílt. Valószínű, hogy belső terének kialakítása is a XVIII. század megoldásait követte, közösségi és lakóterei két traktusban, enfilade fűzéssel kapcsolódhattak egymáshoz. Az épület közepét, talán galériás aulaként kialakított bejárati előcsarnok foglalta el, mögé a kerti oldalra a nagyszalont helyezték volna. A kastélytól északra, a kertben egy újabb vízmedence, mellette 250 négyzetméter felületű és 150 cm mélységű úszómedence és fürdőpavilon-épület, valamint egy teniszpálya kapott helyet. Ennek pandantjaként, a bejárati kapu tengelyében, a felvezető út fordulója mögött újabb barokkos vízmedence húzódott, melyet kőfallal vettek körül. A medencéket 1924-ben Kopornyi és Kenéz nevű vásárhelyi kútfúrómesterek által fúrt kutak táplálták. A kastély építésével egy időben 35 hold korszerű technikával felszerelt (pl. földalatti csőrendszerrel öntözött) parkot létesítettek a meglévő és idetelepített növényekből. Az épületek közvetlen közelében elhelyezett vízmedencék ennek erősen architektonikus jelleget kölcsönöztek, míg a távolabbi kertrész - bár sétaútjait a kataszteri térkép nem ábrázolja - tájképi kert lehetett. A kertészek Dzurek Imre, Szák Mihály, Boldizsár István és Balázs János voltak. Az 1930-as években bekövetkező gazdasági válság, Sándor gróf nagyvonalú és pazarló életmódja, az amerikai utazások az örökölt vagyont felemésztették, így az adósságai fejében 1932-ben a birtokot Mándy Sámuel bankárnak zálogosította el. Sándor grófnak csak a kastély körül bekerített terület maradt, és 1944-ben még látta az első orosz katonákat, akik, hogy fosztogassanak, betörtek az üres és félkész kastélyba. A kastélyépületet 1977-ben robbantották fel, melynek következtében szinte teljesen elpusztult. Ma már csak az alapjai vannak meg. A fentiekből az valószínűsíthető, hogy a gróf Wenchkeim-család köréhez baráti vagy rokoni szálakkal kötődő Károlyi-, Forgách- és Széchényi-családok azonos stiláris jegyeket mutató historizáló barokk kastélyai azonos tervezőtől származtak. Valószínű, hogy Siedek Viktor az 1890-es évek közepétől állt kapcsolatban először a Károlyi-családdal, s a nagy volumenű nagymágocsi építkezés kapcsán ismerhette meg ott a gróf Wenckheim család. Siedek tervezői képességei és ambíciói a századforduló és a XX. század első felének szerényebb társadalmi elvárásaihoz alkalmazkodva, láthatólag pótolták azt az űrt, amely e családok által 1842 és 1882 között intenzíven foglalkoztatott jeles építész, Ybl Miklós 1891. évi halála jelentett.

•  Sallai puszta: Nemes-Gálik-kastély – elbontva. 1893-ban báró Wodianer Albert 789 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett Csorváson, ekkor még nem állt a kúria, a birtokot 1897-ben Fischer Pál bérelte. A földbirtokos 1898-ban  hunyt el, a gyomai családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Ekkor Békés vármegyei birtokait rokonai örökölték, a csorvási birtokrészt unokahúga, hídvégi és oltszemi gróf Nemes Vincéné Wodianer Gabriella egyik fia, gróf Nemes Albert kapta meg. A hídvégi és oltszemi gróf Nemes család székely eredetű erdélyi nemesi família volt. A Nemes család egyes ágait 1755. február 18-án és 1755. augusztus 26-án emelte Mária Terézia királynő erdélyi grófi rangra, az utóbbi ágazat azonban később kihalt. Nemes Albert cs. és kir. nagykövetségi tanácsos, m. kir. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter volt. Albert gróf diplomataként főként külföldön tartózkodott, az 1911-es gazdacímtár párizsi lakosként említette, ekkor 788 katasztrális holdas csorvási birtokát Fischer Sándor orosházai lakos bérelte, 1925-ben pedig Groák Dezső hódmezovásárhelyi lakos volt a bérlő. 1930-ban Beregimajor néven említették Nemes Albert birtokát, ekkor a majorban 61 fő élt. A gróf 1935-ben 628 katasztrális holddal rendelkezett itt, amelyet ekkor Gálik János helyi lakos bérelt. Gróf Nemes Albert 1940-ben Rómában hunyt el, ekkor két lánya, Júlia és Ilona örökölték vagyonát. Az 1940 táján készült topográfiai térkép Nemes-major néven tüntette fel a gazdasági egységet. A II. világháború után a kúriát és a majort államosították, az épületben 1948-tól általános iskola és a Szabadság Termelőszövetkezet irodája volt. Az épületet a 60-as években lebontották.

•  Reck-major –Németh-Reck-kúria – Formailag teljesen megegyezett a csorvási kismajori kastéllyal, amelyiket az 1950-es évek elején lebontottak. Az 1861–66-os II. katonai felmérés térképén a gazdasági egységet „Német Antal” majorjaként tüntették fel, ekkor a jól kiépített, téglalap alakú gazdasági egységben másfél tucatnyi épület állt. A kúria a kereszt alaprajzú, hosszabb oldalain kocsialáhajtóval és rizalittal ellátott épülettel azonosítható, előtte és mögötte jelentős nagyságú park terült el. Németh Antal 1950-ben a vármegyei törvényszék elnöke, ebből a beosztásból vonult nyugdíjba. Az újjáalakult Csorvás egyik leggazdagabb középbirtokosa volt, 21, 1/2 fertály földje (mintegy 300 kh) volt. 1861-ben, a katolikus egyház nyilvántartása szerint, a harmadik legnagyobb katolikus gazdálkodó, vélhetően az ő birtokainak egy része kerülhetett a Stojanovits - Reck Család kezébe, mert 1872-ben menyének, Németh Józsefnének már csak 110 kh földje volt Csorváson. Egyébként Gyulán élt a Németh család, így az is előfordulhatott, hogy a Gyula részeként önállósodott Csorvásra települők, és a Gyulán maradók birtokot cseréltek. Az ő egykori majorsága került a Reck család kezébe, vélhetően a mai Reck kúria az ő gazdálkodásának időszakában épült. A szájhagyomány szerint a kúria terveit Ybl Miklós készítette. 1884-ben a III. katonai felmérés térképén már „Reck major” néven jelölték a gazdasági egységet, amelynek kialakítása keveset változott a II. katonai felmérés óta. A földbirtokos család telente Gyulán lakott, az év többi szakában a csorvási kúriát használta. A família vendégeként megfordult az épületben gróf Apponyi Albert és Munkácsy Mihály is, a hagyomány szerint a festőművész a „Búsuló betyár” című képéhez itt „merített ihletet”. Miután nagybátyjánál lakott, a legközelebb eső település Csorvás volt, ahol a nagyvendéglő zenészeiről mintázta meg a képen látható zenészeket. Ilyenkor a Reck-kúriában lakott. Munkácsi nagybátyja Reök és a Reck család között nincs kapcsolat. Amikor 1929. május 12-én József főherceg, magyar királyi herceg felavatta a gerendási I. világháborús hősi emlékművet, az ünnepély után a Reck-kúriában vett részt díszebéden a kíséretével. A II. világháború után a majort és a kúriát államosították. 1948. május 1-én Reckmajorban gépállomást alapítottak. 1958-ban a gépállomás kiköltözött a majorból, 1960 körül az Ady Termelőszövetkezet tulajdonába került az épület. A kúria napjainkban magántulajdonban van. Gazdasági egység szövőüzem és varró műhely, valamint ruha bemutató terem a Hudák szövőüzem része. (Csorvás, Tanya 183.)

•  Almády-major – Grechenek-Almády-kúria – Amikor a báró Harruckern örökösök 1853-ban felosztották Csorváspusztát, a major későbbi területe a nagykárolyi gróf Károlyi örökösök, István, Lajos és György tulajdonába került. A Grechenek család nem sokkal később megvásárolta az egyik Károlyi fiú birtokrészét, feltehetően Károlyi  Lajosét, ugyanis az ő örököseit a későbbiekben nem említették csorvási birtokosként. Grechenek Lajos nyugállományú tiszttartóként vásárolta meg  a birtokrészt, feljegyezték, hogy a földbirtokos 1866-ban támogatta a helyi római katolikus templom felépítését, majd 1874-ben a katolikus lelkészalapot is. Az 1861-66-os II. katonai felmérés térképén már jelölték „Grehenek majort”, a négyzetes alaprajzú, négy téglalap alakú épületbol álló gazdasági egységet két téglalap alakú kert övezte. Az 1883-as III. katonai felmérés térképén már egy jól kiépített majort tüntettek fel, a téglalap alakú gazdasági egység szélein másfél tucatnyi téglalap alakú épület állt. 1893-ban Grechenek Lajos 292 katasztrális holddal rendelkezett a helységben. Halála után a lánya, Almády Gézáné Grechenek Klára örökölte a birtokot és a kúriát. 1911-ben a budapesti lakosként feltüntetett Almádyné 292 katasztrális holddal rendelkezett Csorváson. A helytörténeti adatok szerint a virillis (egyik legtöbb adót fizető) lakosként feltüntetett Grechenek Klárát mindig a férje, Almády Géza képviselte a csorvási képviselőtestületben. A házaspár állandó jelleggel Budapesten élt, a Szervita téren volt lakásuk. Almády Géza 1935-ben hunyt el, özvegye ebben az évben 293 katasztrális holddal rendelkezett Csorváson. Almádyéknak nem volt gyermeke, 1935 után az özvegy a Schill családnak adta el a birtokot és a kúriát. A visszaemlékezések szerint Schill pulikutyák tenyészetésével is foglalkozott. Az itt birtokos Schill  família minden bizonnyal azonos volt a rétháti Schill családdal, amely Schill József és gyermekei, József, Andor és Mária-Magdolna révén kapott nemességet 1918. szeptember 27-én. (Ez volt az egyik utolsó nemességadományozás Magyarországon.) Schill József Arad vármegye főjegyzojeként, majd 1918-ig Arad vármegye alispánjaként működött. A II. világháború után a kúriát államosították, majd lebontották.

Dévaványa

Lipcsey-kastély: Lipcsey Márton dévaványai kastélya a település külterületén, a gabonási határrészen volt. Az épület a tábornok vitézi telkén és hozzá csatlakozó néhány száz holdas magánbirtokán (összesen kb. 370 kat hold) helyezkedett el. A birtokot az 1945-ös földreform során felosztották, a kastély pedig állami kézbe, majd az 1980-as évek eleji lerombolásáig termelőszövetkezeti használatba került. Egykori képéről nagyon kevés forrásunk maradt. Stranszki Péter szerint az épületre, ami egy középbirtok központja, udvarháza volt, az 1960-as évekbeli állapotában a kastély kifejezés kissé hízelgőnek tűnik. Visszaemlékezése alapján az épületet az 1950-es években É-i és D-i részre választották szét, melyben egy-egy önálló lakást alakítottak ki. Az É-i részben lakott a mindvégig Dévaványán maradt ifj. Lipcsey Márton, a tábornok fia. A D-i részben Pataki László termelőszövetkezeti elnököt és feleségét követte Stranszki Miklós és családja. Stranszki Miklós  volt a dévaványai Lenin termelőszövetkezet (ill. jogelődjei) kertésze az egykori Lipcsey-kertben. A család, így fia Stranszki Péter is az 1960-as években a kastélyban lakott. A kastély kissé nyújtott sátortetejű volt, amit hódfarkú cserép fedett. A helyiségek hajópadlósak voltak, az É-i lakás nagy része alatt téglázott pince helyezkedett el, melynek külső bejárata a K-i oldalon volt. Ugyancsak az É-i lakás egyik helyiségében volt a padlásfeljáró. A főbejárat a D-i oldalon volt, itt az épület teljes szélességében terasz húzódott. A homlokzatot és a bejárati kapu oszlopait különböző gömbdíszek tagolták.

Dombiratos

Ráth-kastély: Az eredetileg itt bérlő Ráth család, alighanem a 19. században építtette fel klasszicista kastélyát, amely mára elpusztult.

Doboz

Wenckheim-kastély: 1720 és 1798 között a Harruckern domínium tartozékává válik, amikor özv. Siskovics Józsefnétól zálog útján gróf Wenckheim Józsefné szerzi meg Dobozt, s a hozzá tartozó pusztákat Gerlát és Dobozmegyert. Ezt követő évtizedekben a Wenckheim család a település legnagyobb földbirtokosa. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a község egynegyed része a falu népé, háromnegyed része a Wenckheim család kezében maradt. A település központjában a gyulai Cziger Antal felépítette a család vadászkastélyát, amely mellett 1854-ben romantikus stílusban Ybl Miklós tervei alapján istálló és kocsiszín épült. Doboz az uradalom központja lett, innen irányították a vésztői és csorvási birtokukat is. A Doboz, Kossuth tér 15. szám alatt található épület -ma általános iskola- egykor a Wenckheim család vadászkastélya volt. 1805 és 1810 között épült, 1850-ben és az 1900-as évek elején átépítették historizáló stílusban. Később megint átépítették. L-alaprajzú egyemeletes épület belső udvarral. A mára már teljesen átalakított épületben általános iskola működik. Mellette 1854-ben Ybl Miklós tervei alapján romantikus stílusban istálló és kocsiszín épült. Ezek az épületek már olyan mértékben átlettek alakítva az évek során, hogy műemléki jellegük megszűnt. 1803 és 1807 után az 1816-os nagy vízár borította el a község egész határát s a későbbi grófi park helyén álló falurészt. A gróf ezután itt angolparkot alakított ki, s a korábban ezen a részen lakókat áttelepítette a Hatháznak nevezett új falurészbe. A volt kastély mögött a Holt-Fekete-Körös ágától körülölelve 3,7 hektáros kastélypark fekszik, melyet az 1880-as években alakítottak ki a Wenckheimek angol stílusban. Jellemző fái: kocsányos tölgyek, platánfák, hársak, vadgesztenyék, páfrányfenyő és erdei fenyő facsoportok. A Kastélypark a nagyközség központjában a Holt-Fekete-Körös és a Vésztői út által határolt 3,7 hektáros természetvédelmi terület. Az 1850-es években a Wenckheim grófok létesítették. A parkban több százévesnél is idősebb gyönyörű fa látható. Az elhanyagolt, ligetes angolparkban találjuk a családi mauzóleumot és a kápolnát is (1896-1902).

Dombegyház

Lonovics-kastély: A színpadról történt visszavonulása után itt, a kastélyban élt gertenyesi Hollóssy Kornélia az 1840-1860-as években ünnepelt énekesnő. A szovjet csapatok Dombegyházát 1944. szeptember 23-án foglalták el. A nagybirtokosok már korábban összecsomagoltak és elmenekültek. Az üresen maradt kastélyokat sok dombegyházi ember, volt cseléd megrohanta és kifosztotta. A kastélyok nagy részét lebontották, széthordták. A Lonovics család családi kriptáját is feldúlták. (Ebben a kriptában volt eltemetve Hollósy Kornélia is.) Később a kastély is elpusztult.

Nyéky-kastély: (Nyéki major) A kastélypark Dombegyház közigazgatása alá tartozik. Jelenleg az AGROFERR kft. bérli. A parkban található kastély a megye déli részének legszebb romantikus stílusú építménye, amely 1880 körül épült. Nagyságára jellemző, hogy csak a szobák száma 16. Külső méretei: 60 m. hosszú, és 15 m. széles. Utolsó tulajdonosa Nyéki Ilona. Az 1900-as években élte fénykorát a kastély, amikor még nagykiterjedésű parkja és ún. hattyús tava is volt. A kastély megközelíthető a Dombegyházról Kunágota felé vezeto útról, Kisdombegyház előtt balra, egy jó minőségű bekötőúton (2 km).

Török-kastély: Egyelőre felderítetlen időben épült és pusztult el.

Marczibányi-kúria: A Marczibányimajorban állt a 19. sz. második felében épült kúria, mely mára elpusztult.

Kisdombegyház: Bíró-kúria: A többi úrilakkal egy időben, a 19. sz. során épült, és feltehetően azokkal egy időben is pusztult el. A Dombegyháztól 2 km-re északra lévő Kisdombegyházon állt. Valószínűleg ugyanezen családé volt a Kunágotai Bíró-kastély is.

Füzesgyarmat

Blankenstein-kastély: (Dobó u.) A kastély (méreteit és funkcióját tekintve inkább kúria) a 19. század végén épült, a 20. század első felében lett átépítve, kibővítve. A család a II. világháború után menekült el a faluból és az országból is, szabad prédává téve az épületet a bevonuló orosz katonáknak, akik felgyújtották. A kastélyt a helyiek sem kímélték, a megmaradt bútorokat és építőanyagokat széthordták, majd a kastély lebontásra került. Szemben, a főutca másik oldalán helyezkedett el a lovagló -és sétálóutakkal szabdalt grófi erdő, melynek helyén ma a Kastélypark Fürdő található. Az épület helyén ma az általános iskola alsó tagozatának egyik épülete található, amely a tévhittel ellentétben nem a kastélyból lett átalakítva. (Mivel az teljesen megsemmisült.)

Wenckheim-kastély: (Kossuth u. 88.) Az egykori Wenckheim-kastély mintegy hathektáros parkjában kialakított gyógy-idegenforgalmi komplexum egyik elemeként a Kastélyparkfurdőben több korszerű úszó- és termálmedencét építettek. Nagy a valószínűsége, hogy a Blanckenstein-kastély és ez megegyeznek, de egyelőre még nem bizonyított.

Görbesziget: Jakabffy-Schwartz-kastély: A Jakabffy családnak volt egy kastélya Békés megyében, Füzesgyarmat község határában Görbeszigeten, mely a községtol mintegy 18 km-re volt. Az épületet később eladták okányi Schwartz Andor földbirtokos, budapesti lakosnak. Az épület 9 szobás, a kastélypark nagysága 4 katasztrális hold 703 négyszögöl volt.

Borsodhy-kastély: (Nagyváradi u.) Borsodhy Géza kastélya feltehetően elpusztult.

Gerla

Wenckheim-kastély: Megközelíthető a Békéscsaba-Dobozi útról. A kis lélekszámú község a Wenckheim birtok része volt. Az itteni romantikus stílusú kastélyt Ybl Miklós tervezte. Az egykori kastélyban iskola és a polgármesteri hivatal kapott helyet. A kastély körül megmaradt faegyedek a legjelentősebbek, közöttük legidősebb a belső udvarban álló kocsányos tölgy, törzskerülete 6 m. Van itt egy 100 éves platánfa is. A kápolna felőli oldalon valószínűleg a megye legnagyobb piramis tölgyfája látható. A kastély falu felőli részén vadgesztenyéket, juharokat, nyárakat, a park déli részén kocsányos tölgyet, hársat, vadgesztenyét és egy termetes török mogyorót találunk. Sajnos sem a kastély, sem a park állapota nem kielégítő. A 37 szobás házat Ybl Miklóssal terveztette Wenckheim Károly. 1860-ra készült el. A II. világháború után szakmunkásképző iskola, 1990 óta, 15 éve üres. Békéscsaba város tulajdonaként pusztul egyre rohamosabban. Hiába a rengeteg tárgyalás, egyeztetés, rábeszélés, most már csak a helyreállítási kötelezettség előírása, és annak végrehajtása mentheti meg az egykor gyönyörű angolpark közepén álló műemlék-házat. A kastélyhoz kápolna is tartozik. Bár több -az államtól a rendszerváltáskor visszakapott- tulajdonát itt eladta azonnal(!), ezt még használja az egyház. A település középpontjában szabadon álló, szabálytalan 'U' alaprajzú, nagyrészt egyszintes, cseréptetős, romantikus stílusú kastély, nyugati szárnyának középtengelyében kápolnával. A hosszan elnyúló főhomlokzat alul kocsibejárós kétszintes középrizalittal, az oldalrizalitok előtt lépcsős, kovácsoltvas támasztékú és mellvédű, előtetős teraszokkal képzett. A kapunyílás szegmentíves, az eltérő nagyságú ablakok és a középtengely emeleti ablakai egyenes záródásúak, töredékesen keretezettek. A rizalitok éleit és a tengelyeit, illetve az épület sarkait, homlokzatának megtöréseit falsávok emelik ki. Az épületen kívül és belül azonos magasságban lábazat fut körbe, a főépületrészen szellőzőkkel áttörve. A külső homlokzatokat, a tengelyeket összekötő, a rizalitok mentén részben megszakított könyöklőpárkányok, a függőleges falsávokat összekötő, a tengelyek felett is végighúzódó egyszerű osztópárkány tagolja és főpárkányzat zárja le. A délnyugati homlokzat tizenegy tengelyes, középen a kápolna előrelép a poligonális záródású szentélyével, mely három tengelyes. A homlokzat faltagolása, architekturális részletei hasonlóak a főhomlokzatéhoz, de ablakai egyenes záródásúak illetve szakállas- szemöldökpárkánnyal díszítettek. A kápolnától délre egytengelyes lépcsőfeljáró áll. A DNY-i sarok enyhén visszaléptetett, kétszintes, kéttengelyes, gazdagabban tagolt saroktornyának földszintjén szemöldökpárkányos, könyöklős szalagkeretes ablakokkal, felül félköríves, ugyancsak szalagkeretes, szemöldökpárkányos ikerablakkal, könyöklőmezeikben tükrös falmezőkkel. Az alsó szint nyugati oldalának két ablakát befalazták. A torony falpillérei között konzolos, vállpárkányról indított ívsoros, sűrű fülketagos díszítés húzódik. A torony övpárkánnyal tagolt és teljes főpárkányzat zárja. A toronyhoz csatlakozó keleti szárny tizenegy tengelyes (4+3+4). A középrizalit kiemelkedik, pillértagos, fonatolt díszű mellvéddel záródik, középső zónájában az egykori címer ornamentális díszei részben megmaradtak. Előtte öntöttvas szerkezetű előtető húzódik. A két oldalszakasz a torony osztópárkányával azonos magasságban áll. A homlokzat egyenes záródású ajtó- és ablaknyílásai füles keretezésűek (helyenként az egyenes szemöldökpárkányok viszonylag épen megmaradtak). A szárnyhoz félnyeregtetős téglaépületet emeltek, hullámpala fedi, egyenes záródású ablak és ajtónyílásokkal áttört. A kocsibejárós épületrész udvar felőli homlokzatból négy tengely szélességben a fal rizalitszerűen előrelép, íves sarok lemetszéssel. Ablaknyílásai három kivételével azonos méretűek. A kocsibejáró boltozata hevederekkel tagolt, pillértagos, háromszakaszos. Vállpárkányzata töredékes. A kapu egy faajtaja megmaradt. A homlokzati szakaszon a kocsibejáraton kívül három ajtónyílás van, kettő lépcsős feljáróval. A nyugati szárny középtengelyében kápolna található, keleti része négytengelyes és két-tengely szélességben rézsűvel kapcsolódik a főépülethez. Ablakai egyenes záródásúak. A kápolnától induló nyugati, 'L' alaprajzú, ugyancsak rézsűs átmenettel alakított szárny kiképzése eltér a főhomlokzati architektúrától, pillértagokkal, nagyablakokkal képzett, rövidebb szárának középtengelyében elhelyezkedő bejárata előtt öntöttvas szerkezetű előtetővel. A kápolna előcsarnokos, kétszintes főhomlokzattal, poligonális szentélyzáródással, cserépfedéssel, kis harangtoronnyal képzett. A főhomlokzata félnyeregtetős előcsarnokának középtengelyében félköríves záródású ajtó nyílik, a külső járószinttol hat lépcsővel emelkedve. A homlokzat kis kiülésű falpillérekkel, falsávokkal keretezett. Az alsószint párkányzata az ajtó félköríves lezárásának megfelelően tört ívű. A hátraléptetett karzatszint homlokzatát hármas, ívsoros ikerablak töri át, ugyancsak falpilléres keretezésben. Az épület egészén fogrovatos párkányzat fut körbe. A főhomlokzat timpanonos, körablak töri át. A poligonális lezárású, kétszintes szentély falát alul négyzetes faltükrök, felül az osztópárkányról indított, félköríves, szalagkeretes ablakok törik át. A szentély nem azonos szélességben, de azonos magasságban zárja a hajót. A hajó négy sarkának falpillérrol indított kis pillértagjai a tető fölé emelkednek. Az épületegyüttest őspark veszi körbe, platánokkal, tujákkal, tölgyekkel.

Geszt

Tisza-kastély: Épült 1772-ben barokk stílusban, borosjenői Tisza László és felesége bályoki Hégen-Szénás Rebeka számára. 1800 körül átépítették klasszicista és copf stílusban, ekkor nyerte el mai L alakú formáját. Az építési periódusok az L-szárny felőli bővítések, növekedések. Alápincézett, földszintes épület, kupolás középrizalitjánál emeletes. A belsőben a kandallós szalon, könyvtár, ebédlő térsor volt a legreprezentatívabb. A kastélyhoz angol tájképi kert csatlakozik (kb. 27 ha). 1860 nyarán Tisza Kálmán új terasszal és emelettel bővítette az épületet. A következő és egyben utolsó nagyméretű átalakítás 1902-ben történt, amikor villanyvilágítást és telefonvonalat kötöttek be és vizestartályt vásároltak a kastély lakói részére. A sok értékes műkincset és gazdag könyvtárat is tartalmazó épületet 1944. szeptemberében kifosztották teljesen, nem sok minden maradt az értékes berendezéséből. Jelenleg iskola és könyvtár működik az épület falai között. A manzárdtetős barokk-copf stílusú épület többszörösen átalakított, bővített épület, földszinti helyiségek boltozottak. Jelenleg általános iskola és kultúrház működik az épületben. A kultúrházi szárnyon három teremben két szép márványkandalló és egy, a család címerével díszített fehér csempekályha található. A kezdetben földszintes, később 3 szintes, barokk - és copfstílusú kastély építésével kapcsolatosan fennmaradt írások alapján nem tudható pontosan, de minden bizonnyal 1760 körül építették, majd 1772-ben, és a homlokzat vakolatdíszítése alapján, mely rokonságot mutat a gyulai Almássy-kastéllyal, arra következtethetünk, hogy a barokk átépítés 1800 körül történhetett. A több kisebb, és annál nagyobb bővítésnek köszönhetően ma is, a XVIII. sz. második felében épült vidéki, nemesi, de ugyanakkor puritán ízlésnek megfelelő, egyszerű kúria hangulatát idézi. Az L alaprajzú épület, nyugati szárnya középfolyosós, északi szárnya kéttraktusos, nyitott oldalfolyosóval. A két régebbi rész a két szárny végében helyezkedik el, ezeket kötik össze a barokk stílusban épített nagytermek (3 terem, a valamikori kandallós szalon, könyvtár és ebédlő, ma itt kapott otthont a kultúrterem, mely kb. 200 fő befogadására alkalmas), melyekkel párhuzamosan a régebbi részeket is ugyanebben a stílusban átépítették. Az épület kelet – nyugati tájolású, valamikor két oldalt nyitott kocsibejárója volt, melyeket a XVIII. században befalaztak, és helyébe szobát építettek. A bejáratot észak felől meghagyták, de zárttá tették. A kocsibejáró fölötti részre copf stílusú emeletet húztak, melynek középső részén ma romantikus vaskorláttal ellátott erkély található, mely ketté tagolja az épület sík homlokzatát. Az erkélyt jón fejes oszlopok támasztják alá. Az oldalszárny köríves udvari tornáccal készült. A földszinti szobák bolthajtással, az emeletiek sík mennyezettel készültek. A zsindelyes tetőt az utolsó nagy bővítéskor kicserélték. A manzárdos tetőszerkezet középső, kiugró részét bádoggal, a többit palával fedték. A tető legmagasabb része a bádogváza, amelyen szélforgós zászlódísz található. Az emeleti ablakok rézzel fedettek. A 3. szint félig beépített, másik fele padlás.  A kastély egyik legszebb részlete a nyílásokkal áttört kőlépcső. A kastély beépített alapterülete 928 m2, a kubatura 11388 m3, 32 helyiség található benne. Az „ L „ alak egyik részén a községi könyvtár, a másik részén és a 3. szinten az Arany János Általános Iskola felső tagozata kapott helyett, a már említett kultúrterem mellett. Az elbeszélés szerint az épület egésze alápincézett, de ma csak a két régi épületszárny alatti rész járható, mely raktárként ill. vizesblokként funkcionál. A kastélyhoz mintegy 27 hektár park kapcsolódik, melynek nagy része a Körös – Maros Nemzeti Park felügyelete alá tartozik. A valamikori angolpark rekonstrukciós terve elkészült és Geszt Község Önkormányzata megtette az első lépéseket arra nézve is, hogy a műemlék épület pályázati forrásból felújításra kerülhessen. A kastély turisták és érdeklődők számára is látogatható az Arany János Irodalmi Emlékházzal együtt.

Uradalmi nagymajor – Kiskastély: 1923 körül épült ifj. gróf Tisza István özvegye és férje, dr. Rakovszky Iván belügyminiszter részére. Park felőli része üvegezett verandával és száraz bejáróval volt ellátva. Hátsó udvari része pedig oszlopos nyitott folyosós volt, deszkakerítéssel. Az épületben kb. 10 szoba volt, melyeknek funkciója nem ismert jelenleg. Az L alakú épülethez hozzátartozott néhány szolgálati lakás és a konyhaépület. Saját komornyikja volt a Rakovszky házaspárnak, akit Pestszenterzsébetről költöztettek át Gesztre, Weszler Józsefnek hívták, a többi alkalmazott neve nem ismert. 1945 után a helyi tsz kovácsműhelynek és tehénistállónak használta az épületet. Egy részének romjai ma is láthatóak, falazata tégla és vályog volt, kör alakú padlástéri szellőzőnyílással és két ablakkal, melyek a szérűskertre néztek.

Gyomaendrőd

Csepcsányi-kastély: A XIX. század elején Gyoma legnagyobb földesura a gróf Stockhammer család volt. Tőlük előbb bérelte, majd 1839-ben megvette a Wodianer család. Ekkor a határ teljhatalmú ura Csepcsányi Tamás a gróf Stockhammer uradalom jószágigazgatója volt, aki kastélyt építetett 1829-36-ban.

Bujanovits-kastély: Bujanovits Ágoston szintén Stockhammer gróf jószágigazgatója volt. Ő is kastélyt építtetett Gyomán,1812-29 között,

Wodianer-kastély: 1836-ban Limann Francziska fia Wodiáner Sámuel költözött ide le gazdálkodni, ekkoriban épülhetett a gyomai kastélya is.

dr. Tüköry-féle kastély

Purgly-kastély

Gyula

Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély: A kastély mai állapotát az 1801. évi tűzvészt követően késő copf stílusban alakították ki Czigler Antal irányításával. 1902-ben Almásy Dénes stílushű és óvatos bővítéssel az emeleti traktust további 2-2 szobával növelte meg úgy, hogy a tömeglelépcsőzés ennek ellenére megmaradjon. Volt Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély, barokk-copf, épült 1725 körül, bővítették 1745-ben és 1795-1798 között, 1801-ben leégett, 1802-1803 között Czigler Antal tervei szerint újjáépítették, ekkor kapta második tornyát és kupoláját, portikuszait. A kastély parkja zárt terület.

Gyulavári

Almásy-Pongrácz-Wenckheim-kastély: A település központjában, parkkal körülvett területen elhelyezkedő földszintes, romantikus és eklektikus elemekkel díszített, négy különálló épületből álló együttes. A kastély főépülete szabálytalan téglány alaprajzú, tagolt tömegű, hangsúlyos középrésszel kialakított. A négyszög alaprajzú kápolna huszártoronnyal fedett, szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, belső tere nyitott fedélszékes. Az 1840-es években már feltételezhetően meglévő Wenckheim-uradalom 1869-ben, házasság révén került az Almássyak birtokába. A település központjában parkkal körülvett területen helyezkedik el a földszintes, romantikus elemekkel díszített, eklektikus stílusú, négy elkülönülő épületből álló együttes. A három lakóépület nagyjából egy négyszögű udvar három oldalára szerveződött, a negyedik, a kápolna ezektől különállva, nyugatra található. A főépület tagolt tömegű, 'F' alaprajzú, hangsúlyos középrésszel ellátott. A nem szimmetrikus kialakítású főhomlokzat közepéhez mellvédes, nyitott terasz kapcsolódik lépcsőfeljárattal, melynek állapota romos. Az udvar felé hátraléptetett szárnyak közül a középső poligonális, a szélső téglány alaprajzú. Az épületrészek között teljes szélességben szélfogó húzódik. Az épületet egykor teljes főpárkányzat koronázta (ma részben töredékes állapotú). Lábazata azonos magasságban fut körbe. A főhomlokzat tengelyeinek ablakai egyenes záródásúak, kváderes, szegmensíves szemöldökmezővel, míves kovácsoltvas rácsokkal kialakítottak, de nem szabályos kiosztásban állnak. A tagolt épületrészek és a kis kiülésű sarokrizalit élei armírozottak. Az udvari homlokzat ajtó, és eltérő nagyságú ablaknyílásai egyenes záródásúak, szabálytalan kiosztásban állnak, a fal felülete itt tagolatlan. A K-i szárny szabadon álló, É-D-i fekvésű, téglányalaprajzú, földszintes, kontyolt tetős, cseréphéjazatos épület. Lábazata azonos magasságban fut körbe. Egyenes záródású ablak- és ajtónyílásai szabálytalan kiosztásban állnak, eltérő nagyságúak. Ajtajai az udvar felé nyílnak. A homlokzat rövidebb oldalának két ablaknyílója zsalugáteres. A téglafalazású fal felülete vakolt (málladozik), tagolatlan. A Ny-i szárny ugyancsak téglányalaprajzú, É-D-i fekvésű, földszintes, szabadon álló, kontyolt tetős, cseréphéjazatos lakóépület. A lábazat itt is azonos magasságban fut körbe. A két hosszoldal homlokzata azonban eltérő magasságú, K-rol félnyeregtetővel záródik. Itt a profilos koronázópárkány viszonylag épen maradt meg. Valamennyi ablak-és ajtónyílása egyenes záródású, eltérő kiosztásban állnak és eltérő nagyságúak. Ajtónyílásai három oldalra szervezettek. A 14 szobából álló épület a hozzá tartozó lakóépülettel, gazdasági épülettel, kápolnával és a fennmaradt parkkal jelenleg a település belterületén található. A kastély építésének pontos idejét nem sikerült tisztázni, de az bizonyos, hogy a szeszgyár építésekor (1842) már készen állott. A feltehetően később épített bővítménnyel toldott kastély stílusa nehezen meghatározható. Egyszerű vidéki kúriának épült, melynek kiemelkedő dísze az ablakokat védő míves ablakkosár. A díszes rácsokat uradalmi kovácsmesterek készítették nagy hozzáértéssel és művészi igénnyel, ezek adják meg az épület jellegzetességét. Eredeti a főbejárat előtti kokorlátos, virágládás terasz és az udvar felőli íves oldalhatárú lépcsők a fennmaradt kovácsoltvas korlátokkal. A kastély egy része alatt pince készült, de a lakóház alatt is található kisebb pincerész. A kúriához tartozott a hatoldalú katolikus kápolna is. Mennyezetén egykor angyalokat ábrázoló freskó volt, elhanyagolt állapotú, így beázás következtében a mennyezet beszakadt. A különleges osztású födémgerendák fennmaradtak, így a díszes mennyezet jól helyreállítható. A második világháborút követően az épületeket teljesen kifosztották, részben elvitték az ajtókat, ablakokat, több helyen a tetőt is megbontották. 1948-tól az épületeket raktárnak használták. Az állagában teljesen leromlott kúria épületet a helyi TSz. komoly anyagi ráfordítással rendbe hozatta, 1963 évtől irodáit is itt helyezte el. Az épület Nyugati részén a tetőzet nagy részét 1984. évben megerősítik (síkba állítják) és a héjazatott felújítják. A kúria közvetlen környékét 1945. márciusában szintén kifosztották, az eredeti kastélykert egy részén családi házak épültek. A termelőszövetkezet felszámolása után az 1990-es évek elejétől a kastély lakatlan, állapota romlik, alkalmanként szándékosan rongálják. Az épületegyüttest az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította. Gyula Város Önkormányzata 1995. évben az épületeket 7136 m2 területtel megvásárolta, helyreállítására így hasznosítására többször tett kísérletet. Az épületektol Keletre eső park területet az Önkormányzat 1991. évben kapta meg. 2004-ben a Körös-Maros Alapítvány vásárolja meg a területet. A kastély helyén a Gyulavárit, Kétegyházát és Keszi pusztákat birtokló Lowenburg Jakab építtetett uradalmi központként működő majorházat és majort 1716-ban. A XVIII. század végén a gyulai uradalmat megszerző Wenckheim család lett a tulajdonos, feltehetően ebben az időszakban építették a Gyulavári Kastélyt is. A XIX. század második felében az Almássy család lesz Gyulavári tulajdonosa, s gróf Almásy Dénes a kastélyba költözik feleségével, Károlyi Ellával. Házasság útján gróf Pongrácz Jenő lesz a birtok ura, amelyhez a második világháború előtt malom, húsfeldolgozó, szeszgyár és téglagyár is tartozott. 1948. után a helyi termelőszövetkezet használta a kastélyt. A szövetkezet megszűnése után a gazdátlanná vált épület állaga rohamosan romlani kezdett, mára komoly felújításra szorul. Az épületegyüttest 2001-ben védett műemlékké nyilvánították. Az eredeti állapotot megközelítő újjáépítést Európai Uniós pályázati forrásból illetve saját forrásból kívánja a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány megvalósítani.

Kaszaper-Pusztaszőlős

Wenckheim-kúria: Az épület felújítása 2004-ban fejeződött be. Jelenleg idősek otthonaként üzemel. A Wenckheim-kúria körül szabadon megtekinthetoek az öreg kocsányos tölgyek, a japánakácok és a feketefenyok.

Kertészsziget

Fischer-kastély: A lakosság elbontotta és lakóházakat, iskolát építettek az anyagából.

Pusztacserepes: Jakabffy-kastély: Építési ideje, tervezője nem ismert, a 60-as években bontották el, nem egyszerre, hanem szakaszosan, szükség szerint. A bontott építőanyag főként Bucsára került. Az ötvenes években még továbbképzős kollégium is volt a kastély. A lakosság elbontotta és lakóházakat, iskolát építettek az anyagából.

Kevermes

Tököli-Sina-Ipsilanti-kastély: Kevermes birtokát a XVIII. században a szerb származású Tököli család kapta meg. 1849-ben a Debrecenből Arad felé menekülő magyar kormány egy éjszakát a kastélyban töltött és minisztertanácsot tartott. 1856-ban a földesúr báró Sina György elhunyt és Kevermes herceg Ipsilanti Gergelyné Sina Ilonára szállt. 1897-ben megint új földesurat kapott Kevermes. A régi földesúr 1897-ben, Bécsben elhunyt és a kevermesi uradalom herceg Hohenlohe Schillingsfürst Ernőné herceg Ipsilanti Chariclea, gróf Pappenheim Albertné herceg Ipsilanti Iphigenia és a kiskorú herceg Ipsilanti Tivadar és Manó tulajdonába került. A herceg Ipsilanti család uralma Kevermesen 1944. szeptember 26-ig tartott.

Kétegyháza

Andrássy-Almássy-kastély: Az Andrássyak tulajdonába került községben 1742-ben kastélyt, 1749-ben római katolikus templomot építettek, s Kétegyháza a Gyulavári uradalom központja lett. A falu a XIX. század elejétől az Almásy-család birtokába került. Az eredetileg 1742-ben barokk-copf stílusban épült kastélyt 1800 körül, majd 1859-60-ban Ybl Miklós tervei alapján romantikus stílusban átépítették és bővítették. Az Almásy család érdekes embereket adott a történelemnek. György neves Ázsia-kutató, fia, László híres Afrika-kutató lett. A kastély jelenleg iskolaként működik.

Kondoros

Geisztcsákó: Batthyány-Geist-kastély: A Kondoros melletti Geisztcsákó kastélya a szabadságharc idején épült Batthyány László számára, akitől Geist Gáspár bérelte, majd vette meg. A Geist család tulajdonába került az akkor még több ezer holdas Batthyány birtok. Geist Gáspár a klasszicista kastély homlokzatát Ybl Miklós és Pollack Ágoston tervei alapján romantikus stílusban alakíttatta át 1852-ben. A H alakú épület egyik szárnya emeletes öntöttvasoszlopos loggiával, a másik szárny oromzata svájci faoszlopos. Itt aztán, mint a kastélyok tipikus sorsáról, minden elmondható. Volt ez is TSz központ, aztán önkormányzati tulajdon, megjött egy Termál Invest nevű Részvénytársaság, aztán egy rész a Budapest Bankhoz került, majd a Posta Bankhoz, tőlük pedig az ÁPV Rt.-hez. Most az egész ismét önkormányzati tulajdonba került, folyik a telekegyesítés. 1989-es kiürítése óta olyan volt a ház, mint egy TÜZÉP-telep. Mindenki vitte belőle az építőanyagot, amit csak bírt. Tartozik hozzá néhány cselédház, egy magtár és a parki kapuzat meg a kápolna. Egyedül az egy emeletes magtárépület van jó állapotban, mert mindezideig gombát termesztettek benne, most már ez is abbamaradt.

Körösladány

Weinckheim-kastély: A kastélyt korábbi épületrészek felhasználásával a báró Wenckheim család építette 1805-ben. A tervező id. Czigler Antal volt. A földszintes épület főhomlokzata 3+1+3+kapu 14+3+1 tengelyes. A kastélyban az 1830-as években intarziás biedermeier ajtókereteket készítettek, amely valószínűleg a pesti Steinl Ferenc munkája, aki a Védegylet fontos szállítója, a kor leghíresebb hazai bútorasztalosa volt. A kastély mellett több XVIII. századi uradalmi épület áll, amelyek között kereshetjük az 1850-ben említett vendégfogadót és sörházat. Az egyik épület alatt 50 m hosszú, széles boltozott pince van. A kastély előtt a park, a tájképi kert és a nyírt sövényből alakított labirintus maradványa látható. 1803-tól épült, és 1813-ban készült el a klasszicista stílusú kastély. Id. Czigler Antal uradalmi építész alakította ki. Az épület U alaprajzú, 25 ablakos utcafronttal, 39 szobával kialakított földszintes elrendezésű. A kastély udvara a Körös-folyóra nyílt. A folyamszabályozások után kialakult holtág helyén később 8 holdas angolparkot alakítottak ki. 1913-ban elhunyt báró Wenckheim János. A család férfiágon történt kihalása után a körösladányi uradalom báró Wenckheim László utáni részét a kastéllyal a Habsburg-Lotharingiai János főhercegtől származó gróf Meranok örökölték. 1951-re a báró Wenckheim-, illetve gróf Meran-kastélyban központi általános iskolát alakítottak ki.

Csáky-kastély: 1935-36 között gróf Csáky Imréné, Sztáray Mária grófnő kastéllyá alakíttatta át a báró Wenckheim örökséget képező egykori tiszttartói lakot. 1939-ben ebben a gróf Csáky- vagy más néven kiskastélyban forgatták a Szlatinay Sándor rendezte Bercsényi huszárok című film egyes jeleneteit. 1960 végére elkészült a gróf Csáky-kastély átalakításával a község művelődési otthona, amely Petőfi Sándor nevét kapta.

Köröstarcsa

Petneházy-villa: A Községháza eklektikus jellegű épülete magánvilla volt, 1929-ben építtette a Petneházi család. A mögötte fekvő százéves kert - ma liget - a helyi fiatalság kedvelt nyári szórakozóhelye.

Körösújfalu

Káptalani kastély: A nagyváradi római katolikus káptalan építtette. Ma a polgármesteri hivatal működik benne.

Kötegyán – Fiterpuszta

Beliczay-kastély: 1946-ban elbontották és földműves szövetkezeti magtárt építettek az anyagából.

Rhédey-Fazekas-kúria: Elbontották. A gróf Rhédeyek építtették és 1901-1944-ben Fazekas Jánosé volt

Govrik-Bujdosó-kúria: Elbontották. Govrik Tódor építtette és 1901-1944-ben Bujdosó Józsefé volt

Kunágota

Kupapuszta: Jakabffy-kastély: A kastélyt Ybl Miklós tervezte, 50 szobás, alápincézett épület volt, kőpilléres, kovácsoltvas kapuval. Parkja 40 hektár körüli, legmélyebb pontján egy kerek, csónakázó halas tó, közepén kis sziget, márvány asztallal. Maga a kastély egy kunhalmon állt, amelyből még ma is meredeznek a felrobbantott pince betonmaradványai. A kastély közelében két kisebb családi kripta áll, ezek is elpusztultak. A családnak Kupapusztán valaha 4 majorja, és azokon 4 kúriája volt (Jakabffy) Béla-, Zoltán-, Miklós- és Margitmajor neveken.

Urbán tanya: Urbán-kastély: Báró Urbán Péter, Horthy sógora kastélya helyét ma már csak néhány tölgyfa őrzi, amiket a képviselő-testület helyi védelem alá helyezett.

Kupapuszta - Bírótanya: Bíró-kastély: Esztelneki Bíró Albert Kunágota határában lévő kastélyát Kövér Lajos építész tervezte 1906 körül. A kastély mára elpusztult, anyagát széthordták.

További elpusztult kúriák: Nagel-kúria (Vilmosmajorban), Telbisz-kúria (Telbisztanyán), Kovács-kúria (Kovácspusztán), Vajda-kúria (Vajdatanyán).

Lőkösháza

Bréda-major: Vásárhelyi-Bréda-Kovács-Sebestény-kastély: A Bréda-majorban áll a Vásárhelyi János Arad megyei alispán által egy kisebb homokdombra 1810-ben építtetett, és az óta részben átalakított klasszicista stílusú Vásárhelyi-Bréda kastély, hajdan igen rendezett, ma elhanyagolt parkjával. A szakemberek szerint az olaszországi vicenzai Villa Capra mintájára emeltette az építtető. Egyes feltételezések amellett szólnak, hogy Pollack Mihály volt a tervezője. A toszkán oszlopos, oromzatos timpanon a hatalmas fák között igen szép látványt nyújt. Az épület jelenleg magántulajdonban van, így nem látogatható. A Lökösháza elotti úton balra, egy körülbelül 600 m-es bekötőúton kell bemenni a Bréda-majorban álló kastélyig. Itt található a valószínűleg 1810 körül Vásárhelyi János, Arad vármegye alispánja által építtetett kastély, amelyet A. Palladio által művelt reneszánsz stílusnak megfelelően alakítottak ki. A kastély történetéről csak keveset lehet tudni. Lökösháza területét 1725-ben kapta meg a császári lovastiszt, Edelspacher Zsigmond. Nőági örököse, Bánhidy János 1770-ben a velencei patrícius család leányát, Capetta Krisztina Annát vette feleségül. A velencei asszony veje, Vásárhelyi János építtette a Bréda-kastélyt. Hogy mikor? A pontos dátum nem ismert, 1810 tájára valószínűsítik a szakemberek. Az építtető feleségének ösztönzésére a kastély Andréa Palladio építész vicenzai Villa Rotondájának majdnem hű másolata lett. Szintén feltételezés, hogy a Bréda-kastély talán Pollack Mihály műve. A kastélynak a második világháború után több tulajdonosa is volt. A rendszerváltozás körüli időkben még meglehetősen jó állapotban volt az épület. Napjainkban azonban már jószerével csak a falai állnak, de még romos állapotában is gyönyörű.  A reneszánsz új életet lehelt a régi formákba, amelynek egyik jellegzetessége a szabályos formák alkalmazása. Ez a kastély négyzet alaprajzú, négy irányban szimmetrikusan kialakított homlokzattal épült. A park jelenlegi növényállományából következtethetünk az egykori fajgazdag növényvilágra. Összesen 46 idősebb faegyedet láthatunk, ebből 15 kocsányos tölgy, 8 ostorfa, 5 vadgesztenye, 5 hárs, 4 platán, 4 ezüst juhar, 2 erdeifenyő, 1 piramis tölgy, 1 szomorú akác, 1 fehér akác. A tölgyfák törzskerülete 2,0- 3,5 m, életkoruk 100-120 év között változik. Sajnos az utóbbi időben a kastély állaga nagyon sokat romlott. A park szélén egy kétszintes régi magtárépület még elég jó állapotban van.

Bánhidy-kúria: Az 1948-ig Elekhez tartozó Lokösházán egykoron több nemesi család is megtelepedett,  így a Bánhidyak is. A képen látható egykori kastélyuk az 1870-es években épült, ami a történelmi tragédiák után 1946 és 1960 között iskolának és kollégiumnak adott otthont,  de sajnos 1976-ban a földdel tették egyenlové! A kastélyhoz kápolna is tartozott,  melyet 1909-ban az eleki Kukla Antal tervezett és épített,  valószínuleg az eleki templomra gondolva.  A kápolnát 1965-ben lebontották,  tégláiból építették fel azt a lokösházi épületet,  mely templomként is szolgált több évtizedig.

Medgyesegyháza

Telbisz-kastély: A nagyközség főtere mellett egy magaslaton kialakított park közepén, a már messziről feltűnő kis kastélyszerű épületben helyezték el a szociális otthont. A park faállománya főleg vadgesztenyéből és hársfából áll, van néhányhatalmas termetű, több mint 100 éves japánakác és kocsányos tölgyfa is. Medgyesegyháza kialakulása nagyon érdekes. A magyar kincstár az 1800-as évek elején alapította 300 kertészcsalád betelepítésével. Érdekesség az is, hogy a korai földimogyoró termesztés egyik központja. Az egykori Telbisz-kastélyban ma az Idősek Otthona működik. A bánkúti búzák atyjaként számon tartott Baross László emlékszobája a bánkúti kastélyban található, síremléke a kápolna mellett fekszik. Baross László József főherceg uradalmának intézője volt. A gazdasági világválság idején az amerikai Manitubában Baross bánkúti búzája kiváló sikértartalma miatt világelső lett. A kastélyban, ahol József foherceg, Horthy Miklós és a kor ismert személyiségei közül sokan mások is megfordultak, ma közösségi ház működik, ami különösen a nyári időszakban telik meg élettel: számos tábornak ad otthont.

Bánkút: Habsburg-kúria: Habsburg József főherceg kúriája (Petőfi u. 44.).Bánkút a 19. század végétől 1944-ig főhercegi birtok volt. A részben eklektikus kúriában lakott három évtizedig és jószágigazgatóként dolgozott Baross László (1865-1938) 1908-tól haláláig végzett munka alapján, az itt kinemesített és az 1930-as években már világversenyeken győztes búzafajtáival (Bánkúti 1201, 1205, 1014) a magyar agrártudomány egyik büszkesége. Az emléktáblával megjelölt épület ma közösségi ház, nyári művésztáborok helye. Benne korabeli bútorokat, tárgyakat, fotókat bemutató Baross-emlékkiállítás látható.

Mezőberény

Wenckheim-Fejérváry-kastély: A Wenckheim család uradalmi kastélya az 1806-ban épült copf-empire stílusban. A Wenckheim kastélyban néhány évig leánynevelő intézet működött, amit Festetich Vincéné vezetett. 1838-40 között Szendrey Júlia is az intézet tanulója volt. Petőfi Sándor is sok szállal kötődött Berényhez. Baráti és rokoni szálak fűzték Orlai Petrics Somához, a magyar történelmi festészet jeles alakjához. Az eredetileg könyvtárnak és múzeumnak szánt épületben jelenleg az Orlai Petrics Soma Múzeális Gyűjtemény tekinthető meg. A kastély parkjának hátsó része városligetként maradt fenn, értékes kertépítészeti részletekkel és fából épített nyári pavilonnal. 2007-ben felújították a teljes tetőszerkezetét. Parkjának hátsó része városligetként fennmaradt, értékes kertépítészeti részletekkel és fa nyári pavilonnal. Ált. iskola.

Mezőgyán

Nagygyanté: Tisza-Patay-kastély: A nagygyantéi pusztai kastélyt eredetileg az uradalmi intéző számára építették. Az 1930-as években gróf Tisza Lajos Kálmán lakott a kastélyban. 1945 után állami gépjavító állomás működött az épületben, majd a helyi tsz-é lett. Az 1970-es évek végén a Budapesti Szellőzőművek és Gépgyár Rt tanműhelye kapott helyet benne. 1999. novemberében Tóth Ferenc nyugdíjas vásárolta meg az épületet. Ma a Tóth örökösöké az épület.

Mezőkovácsháza

Simonyi-kastély: Kövér - Sármezey - Nagel - Simonyi családok örökölték egymás után. 1950-ben állami általános iskolai tanulóotthont nyitottak benne, ahol 40 tanyasi parasztgyermek nyert elhelyezést. A kúria földszintes, klasszicista, 3+3+3 tengelyes főhomlokzatú, viszonylag kis épület.

Babó-kastély: A Babó egy Nyitra megyei család, birtokadományt 1652-ben kapott Vágvecsére. Az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor Nyitra megyében találjuk Ferenczet és Istvánt. A család utóbb Arad megyében is kihirdette nemességét. Babó Lajos (1854-1920) volt országgyűlési képviselő, atyja Babó Imre szolgabíró volt. A jog elvesztése után Arad táblabíróság aljegyzője, majd a kovácsházi járás főszolgabírója lett. A II. világháború után a helyi MGTSZ tulajdonába került a major. A '70-es évek idején lovasmajorként működött, több mint 100 lóval. A '80-as években az MGTSZ felszámolta a teljes lóállományt, így major üresen állt, mintegy 10 évig, mely idő alatt jelentősen lepusztult. A 2000. évben Oláh Tibor és családja vásárolta fel a komplexumot, majd megindult fokozatos restauráció, hogy a Babó Major újra visszakapja régi szépségét. A felújítás keretei között került sor a több, mint 100 éves kastély épületének teljes helyreállítására is. Két teljes év alatt sikerült visszaállítani a patinás épület régi fényét, amely azóta panzióként szolgálja az ide látogatók kényelmét.

Nagyszénás

Károlyi-kastély: 1798-ban a Harruckern család közel 20 ezer hold földet adott át a Károlyi családnak és közel 1500 holdat tartottak meg maguknak. Később ez a föld is gazdát cserélt 1860-ban már a Bolza családot jegyzik birtokosként. Az új Szénás alapítása a Károlyiak nevéhez fűződik: 1810-ben a régi, úgynevezett mihálytelki gazdaság területén 200 telekbol álló napszámos falut alapítottak. Minden telek 825 négyszögöl belső jobbágytelekből, és tizenkét hold szántóföldbol állt. Az egykori ma már lebontott kastély parkjában található kocsányos tölgy, mely 110 éves, 25 méter magas és 330 centiméter a kerülete.

Okány

Schwarcz-nagykastély: Ma fogyatékosok otthona. A község legnagyobb méretű építménye a templom után az a kastély volt, amit a török leverése következtében a királyi osztásokkal a földek újrakiosztása után Szlávy György kapott meg. Ő nem más volt, mint a fiatal királynő, Mária Terézia egyik testőre. Ő építette az 1770-80-as években, az alapméreteiben a maival azonos L-alakú kastélyt és nevelte benne 11 gyermekét, melyet később a kereskedő Schwarcz család megvett. Az épület egy őstölgyes közepében épült, magas fekvésű helyen és elkülönülve – mint minden kastély – a pórnéptől. A XIX. század végén a kastélyt felújították, villannyal és vízvezetékkel látták el. 1940-ben Schwarcz József nem várta meg hogy a háború itt érje: eladta a kastélyt 200 holddal és teljes bútorzatával egy magyar úrnak. Ezután jött a világháború, világfelfordulás. A kastély – amely nagybetűs fogalom, munkahely és titokzatosság volt századokon át – a községé lett. „Mit kezdjünk vele?” – tették föl sokan a kérdést. Ami mozgatható volt, annak napok-hetek alatt „megoldódott” a sorsa. 1945-től üresen állt az épület. Az államosítások következtében az őstölgyest kivágták, 1952-ben pedig a Schwarcz-kastélyt jelölték ki időskorú személyek befogadására. Az évek során pszichiátriai betegeknek és fogyatékkal élőknek is otthont nyújtott az intézmény. Az 1980-as évek végén egy rendelet hatására országosan elindult profiltisztítási hullám hatására 1981-től az otthon elsősorban felnőtt értelmi fogyatékosokat ellátó intézményként működött 86 fővel. Az 1990 évektől folyamatosan különféle forrásokból felújították, bővítették, modernizálták az intézményt, ma már 150-en lakják.

Schwarcz-kiskastély: A 19. sz. második felében épült, ma iskola működik benne. A nagykastély északi szomszédja, ugyanabban a parkban áll, a focipálya fölött. L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős építmény, keletre néző főhomlokzatán négyoszlopos portikusszal, amely lépcsős attika falat tart.

Orosháza

Gáspártelek-Kiscsákó: Batthyány-Geist-vadászkastély: Volt Batthyány, majd Geist-vadászkastély, romantikus, épült 1880 körül. A vadászkastély céljára létesült épület Békés megyében, Békéscsabától kb. 25 km-es távolságára helyezkedik el. Parkjában találhatók a legidősebb kondorosi fák, köztük a legendás Batthyány-fa, melyet 1848-ban az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos ültetett. Szintén a parkban épült 1864-ben a kupolás római katolikus kápolna Ybl Miklós tervei szerint neoreneszánsz stílusban. Alatta családi kriptát alakítottak ki. Az 1760 óta Orosházához tartozó Gáspártelken a kiscsákói Geist majorban fekvő vadászkastélyt ifj.Geist Gáspár 1880 körül terveztette valószínűleg Ybl Miklóssal. Az elővárosi eklektikát reprezentáló tornyos épület párkánytartó fakonzoljai között vadásztémájú sgraffito képek láthatók. Az eklektikát reprezentáló tornyos épület évek óta magántulajdonban van. Az eklektika változatos tömegű épülete, kváderezett falsarokkal, barokkos részletkiképzéssel. A főpárkány alatt körös-körül páratlanul gazdag színes, széles táblás, virágos, alakos sgraffito díszítéssel: az épületnek csak ez a része művészi. Az 1760 óta Orosházához tartozó Gáspártelken, a kiscsákói Geist-majorban fekszik a földszintes épület. A főpárkány alatt körös-körül végigfutó, páratlanul gazdag, színes, széles táblás, virágos, alakos sgraffito díszítés mellett értékes a nagyterem kazettás famennyezette is. Az eredetileg vadászháznak épített kastélyt Geisz Gáspár vásárolta meg a Batthyány családtól 1880-ban.Ybl Miklós tervei alapján átépítette kastéllyá. A II. világháború után állami tulajdonba került, volt benne TSZ iroda, ifjúsági klub, majd 1992-ben német magántulajdonba került. Az új tulajdonos kastélyszállóvá kívánta átalakítani és egyben felújítani. Az építési tervek elkészültek, és elkezdték a felújítást, de a tulajdonos meghalt, és a kastélyt két fiatalkorú gyermeke örökölte. Az átépítés és felújítás abba maradt, 10 éve már üresen áll, őrzéséről gondoskodott a család képviselője. Az épület tetőzete siralmas állapotba került, a kastély mindenhol beázik. A felújítás és átalakítás furcsa módon belül kezdődött el, kandalló építéssel, valamint kicserélték az ablakokat, és az ablak keretek stukkó díszítésével folytatták. A Geist Gáspár kastélyt, Karl-Heinz Reckmann Úr elkezde felújítani kívül belül egyaránt, hiszen itt szeretett volna lakni. Sajnálatos módon egy betegség miatt elhunyt, és így a kastélyfelújítás félbe maradt. A kastély a folyamatos felújítás miatt nem látogatható.

Sarkad

Almásy-kastély: A város földesura 1799-tol 1945-ig az Almásy család volt, akik 1829-ben földszintes kúriát építettek empire stílusban, név szerint gróf Almásy Kálmán. Az oszlopcsarnokos épület ma iskola. Portikuszos épület, kerti hosszhomlokzata 4+2+4 tengelyes. Az 1930-as években az akkori tulajdonosa gróf Almásy Alajos bérbe adta a sarkadi csendőrségnek csendőrőrs céljára.

Sarkadkeresztúr

Varsányhely: Tisza-kastély: Elbontották. Építési idejét nem ismerjük. Varsányhelyhez 1798-ban zálogjogon jutottak a bajczai Beliczay családtól 17 000 forintért. Varsányhely a 2400 kateszteri hold nagyságú sarkadkeresztúri Tisza uradalom gazdasági központja volt. A család az év nagy részét a fővárosban töltötte, csupán ha néha hazajöttek Gesztre, akkor használták az épületet vadászatok alkalmával.

Szabadkígyós

Wenckheim-kastély: Épült 1875-1879-ben Ybl Miklós tervei szerint neoreneszánsz stílusban. A kígyósi park létesítése arra az időszakra esik, amikor a Tisza környéke is bekapcsolódott a magyar parkok dendrológiai versenyébe s rendkívül érdekes és tanulságos tapasztalatokkal gyarapította a növényhonosítási ismereteket az Alföld különleges éghajlati viszonyai között. A kastélyegyüttes megalapítója Wenckheim Frigyes, aki korának nemcsak egyik legműveltebb, legfelvilágosultabb férfiúja volt, hanem birtokai és származása révén a leggazdagabb főurak közé tartozott akkor Magyarországon. 1875-ben a régi grófi kastélytól nyugatra megkezdte egy új emeletes neoreneszánsz "palota" építését. A terveket Ybl Miklós, eklektikus építészetünk legkiválóbb mestere készítette. Az építkezés 1875-tol 79-ig tartott. A kastélyt 1882. július 19-én avatták fel. A kastély körül elterülő 44 holdas tájképi park építése is Wenckheim Frigyes nevéhez kapcsolódik és feltehetőleg ennek tervét is az Ybl iroda készítette. A neoreneszánsz, aszimmetrikus kastélyépület kerti főhomlokzata előtt ívelt támfallal körülvett, mesterségesen kialakított terasz, alatta szimmetrikus elrendezésű és a főtengelyre illeszkedő pleasure-ground, közepén medencével, szökőkúttal lett kialakítva. Kétoldalról hatalmas fák emelik ki a tengelyt, közöttük nyugodt, széles, szabad gyepfelületen fut végig a tekintet. Ez a lazán és oldottan kialakított vue átvezet a fácánoson is, egykor kifutott a szabad tájba. A főtengely két oldalán nagyjából azonos arányú területen épült a tájképi kert, melynek útjai szeszélyesen kanyarogva haladnak végig ligetek és tisztások, belső kerti terek változatos során, kettős gyűrűként ölelik körül a kastélyt. A park észak-keleti részén szeszélyes alakú mesterséges tavat építettek két szigettel, benyúló földnyelvekkel, különleges öntöttvas híddal, átjárókkal. A kert legnagyobb értéke a lépésről-lépésre új színhatást, formát és téralakzatot nyújtó gazdag növényanyag a sötétvörös vérbükktol a haragoszöld Taxusokig. A kastélyban mezőgazdasági szakiskola és kollégium működik.

Régi Wenckheim-kastély: A Wenckheim majorban áll a kúriaépület, melyet 1810-ben Wenckheim József Antal építtetett. Ő itt is lakott, és innen irányította birtoka gazdálkodását. Wenckheim József Antal grófnak csak a harmadik házasságából született gyermeke, gróf Wenckheim Krisztina (1849-1924) személyében. Wenckheim József Antal elképzeléseit Czigler Antal, gyulai származású építész valósította meg. A gróf 1852-ben elhunyt. Vagyonát a harmadik házasságából született gyermeke, az így korán árván maradt Wenckheim Krisztina örökölte. A birtok úrnője mindössze nyolcesztendős volt, amikor 1857-ben meglátogatta a császári házaspár: Ferencz József és Sissi. Tiszteletükre a család impozáns diadalívet emeltetett. Ma üresen, kissé romosan áll.

Szarvas

Régi Bolza-kastély: Elpusztult. Bolza Pál (1861-1947) egykori kastélyának elődje 1810-1820 között épülhetett a Körös-part magasabb fekvésű területén, a folyó hídja közelében. A XIX. század közepén klasszicista, romantikus és eklektikus stílusú részletekkel látták el, és néhány további lakó és fogadószobával, valamint házi kápolnával bővítették. Keleti és nyugati főbejárata előtt ekkor létesítették a két oszlopcsarnokot. Ennek timpanonjában helyezték el a Bolza és a Batthyány, illetve a Csáky család kőből készült grófi címerét. Az építkezés befejezéseként a főépületre merőlegesen további részeket kapcsoltak, s ezzel az épület megkapta ma is látható L alakját. Tervezője és kivitelezője ismeretlen. A kastély előtti, a Holt-Körösre vezető márványlépcsőt Bolza Pál elgondolása alapján létesítették 1910 körül, a kastélyparkot pedig 1910-1913 között. A parkban ekkor állították fel a bronzból készült Szarvas-szobrot, melyet 1950-ben Szarvas központjába tettek át. Az 1,6 hektáros park faállományából két különleges faj említhető: a mocsárciprus nevű lombhullató fenyő, valamint a szintén lombhullató páfrányfenyő. Bolza Géza (1857-1936) kastélya Szarvas első városháza helyén állt. A városháza 1860-as lebontása után 1870-1871-ben építették fel az emeletes, klasszicista stílusú kastélyt. Az épületet 1944-ben gettónak használták a zsidó lakosság kitelepítésekor. Később tüdőgondozó, napközi otthon lett, majd tantermeknek és tanári lakásoknak adott helyet. 1964-ben lebontották, a helyén épült fel a jelenlegi mezőgazdasági főiskolai kar oktatási épülete.

Új Bolza-kastély: Empire stílusban épült 1810 körül, a korábbi kastély felhasználásával. Földszintes, sávos homlokzat, négyszögoszlopos portikusszal, rajta Bolza-Batthyány-címer. Udvari homlokzaton harántdiadalíves portikusz. Az egykori Bolza-kastély Szarvas város legszebb pontján, az egykori Hármas-Körös, a mai holtág partján található. Ma az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet jogutódja, a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetközpontjának ad otthont. A Bolza-kastély az 1800-as évek elején épült klasszicista stílusban. A későbbi átalakításokra romantikus és eklektikus stílusjegyek emlékeztetnek. A kastély nyugati homlokzata előtt az épületet és a vízparti sétányt összekötő lépcsősor közepén Romulust és Remust szoptató anyafarkas szoborcsoportot helyezték 1911-ben. A park értékes alkotása volt az a természetes nagyságú bronzból készült szarvas, amelyet Pepi gróf felesége egyik névnapjára készíttetett. Sajnos 1950-ben Szarvas központjába vitették el. Helyén ma Ceres római istenno Potsdamból származó szobra áll. A parkban található dr. Gruber Ferenc neves fűnemesítő mellszobra, aki 18 évig tevékenykedett az intézetben. A védett park 50 értékes fáját körül-belül100 éve telepítették. Legnevezetesebb fái a páfrányfenyő, a mocsárciprus, a szivarfa, császárfa. A legidősebb fák: vadgesztenye és keskenylevelű kőris. A Holt-Körös partján, festői szépségű kertben látható a Csáky család kastélya, melynek elődje 1810-1820 között épült. A kastély és az azt körülvevő liget története szorosan összekapcsolódik. A fáskert telepítését gróf Bolza József (1780-1862) és felesége, Batthyány Anna kezdte meg az 1800-as évek elején. Az 1801-1811. évi külterületi térkép e területen egy egyszerű nyaralónak tekinthető épületet tüntet fel, melyet valószínűleg a fennt nevezettek építtettek. A kastély előtti, a Holt-Körösre vezető márványlépcsőt Bolza Pál (1861-1947) elgondolása alapján létesítették 1910 körül, a kastélyparkot pedig 1910-13 között. A vízhez vezető lépcsőn a szoborcsoport Romoluszt és Rémuszt ábrázolja (a kapitóliumi pontos másolata). Bolza Pál állíttatta fel 1911-ben, családja olasz eredetének jelképeként. Másfél hektáros parkja 1954 óta természetvédelmi terület. Maga a kert miniatűr növénygyűjtemény. Legszebb darabjai a mocsárciprusok, melyek eredeti élőhelye Észak-Amerika.

A kastélyt egy múlt század elején, (1810 táján) épült nagyméretű, szintén hosszan elnyúló, téglány alaprajzú, klasszicista stílusjegyeket mutató lakóházból alakíttatta át romantikus és eklektikus stílusúvá nagy valószínűséggel gr. Bolza II. Péter (Pál apja) az 1860-as években, aki mint örökös, feleségével, gr. Tige Máriával akkor átmenetileg Anna-ligetben lakott. Az épületet egy keleti szárnnyal is bővítették s ez által lett "L" alakú. A keleti épületszárnyban kapott helyet a gazdasági (kiszolgáló) részleg. Az épület főhomlokzati része a Körösre néz, melyen egy közép- és két sarokrizalit (előugró homlokzat) és egy négyoszlopos portikusz (nyílt oszlopcsarnok) található. A főhomlokzatot baloldalon sokszög alaprajzú kápolna zárja le. A kastély belső alapterülete 1000 m2, melyből a lakórész 800, a gazdasági épületszárny 200 m2. A faszerkezetű tetőzetet eredetileg fazsindely fedte. A kéményfejek ma is vakoltak, számuk három, meszeltek és szellőzőnyílásaik páros kör alakúak. Az épület ablakai állított téglalap alakúak, kétszárnyúak és félkörívesek. A külső falfelület egyszerű megjelenésű, a lakórész falsíkja több sorban vízszintesen vonalazott (hornyolt). A gazdasági épületrész külső fala díszítés nélküli. A lakóépület nyílászárói feletti fal tükrös kiképzésű. A lábazat vakolt téglafal. A lakosztály külső bejáratainak száma 5, melyből kettő a közlekedő folyosó dél- és északirányú végeit zárja. Az előbbi egy kis teraszra, az utóbbi a gazdasági udvarra nyílik. A hosszanti folyosóra merőleges (egy-egy helyiségen át), a keleti és a nyugati portikusz bejárata. Az ötödik bejáratot a személyzet használta. Ezeken kívül van még a pincének és a gazdasági épületnek is külső bejárata. A kastély keleti portikusza a felső parkra néz, valaha kocsifelhajtóként is szolgált. Akárcsak a nyugati portikusz, ez is négyszög alaprajzú. Itt egy kétszárnyú külső (köpeny) és belső üvegezett ajtó biztosítja az áthaladást. Az ajtó mellett balról és jobbról egy-egy állított téglalap alakú nyitható ablak, az ajtó fölött pedig egy félköríves, szintén nyitható üvegezett ablak van. Ennek a haránt diadalíves portikusznak a sarkait egy-egy kváderkő (négyszög alakú talpkő) tartja. A további kváderkövekből képzett félköríves falazat (álboltozat) az épület felé tart. A homlokzat klasszicista stílusú timpanonját két kis posztamensből induló, felfelé sudarasodó, egyszerű párnataggal lezárt dóroszlop tartja. Az elnyúlt háromszög alakú timpanonban (oromzatban) helyezték el a Bolza - és a Batthyány család csiszolt kőből készült, ovál pajzsokon lévő, fonott füzérrel (copf stílus) díszített címereit. Ezeket ékesíti a fölöttük lévő szintén kőből készített kilencágú felségjelvény, a grófi korona. A timpanon baloldali (főút felőli) címere a Bolza -, a közvetlen mellette lévő jobb oldali, a Batthyány-dinasztiáé. Ennek a fiatalabb Bolza-családnak a címere némileg eltér az ősökétől. E címer a későbbi nemzedék jelképének csak egy része: három vízszintes sáv a mezőt három részre osztja. A felső ezüst részben koronás kétfejű fekete sas van. A középső arany udvarban fekete pénzes erszény, vörös zsinóron függ. Az alsó kék tartományt három rézsutos csík szeli át. A Batthyányak címere a Bolzákkal való többoldalú rokoni kapcsolat alapján került a timpanonba. A keleti főbejárat az előcsarnokba, az ún. váróba nyílik. A nyugati portikusz hasonló a keletihez, de nem diadalíves. Dór oszlopainak száma négy. Timpanonjának jobb oldali (főút felőli) címere a gr. Csáky családé. Emlékeztetőül: gr. Csáky Albin, gr. Bolza Anna férje volt. E portikuszból a szalonba, vagyis a központi terembe kétszárnyú zsalus külső és kétszárnyú üvegezett belső ajtón juthatunk be. A külső ajtó két oldalán egy-egy egyenes záródású ablak van, amelyek fölötti vállpárkányról íves díszítés indul. Az ezt követő övpárkány fölötti téglalap alakú tükörben gombra függesztett fonott füzér kiképzések vannak. A portikusz padozata cementlapos volt. Az épületet egy 70 m hosszú és 1,8 m széles cementlapos közlekedő folyosó választja ketté, amely 6 méter hosszan a személyzeti külső ajtóhoz tartva elágazik. Az előcsarnoktól balra a grófi lakosztály, jobbra pedig a gróf leányának, Maritte szobái és más rendeltetésű helyiségek voltak. A családi lakóhelyiségek úgy lettek kiképezve, hogy azokba mind a folyosóról, mind pedig egymásból be lehessen jutni. Ez tette lehetővé, hogy a lakosztály bal szárnyának 8 különböző célt szolgáló helyiségei - kétszárnyú empire díszítésű teleajtókkal - egymásba nyílhassanak. Az összes lakóhelyiség közül 6 csehüveges és 6 kolostor boltozatú. A folyosó mennyezetén és a tetőn három nagyméretű üvegablak található. A folyosó fala szabadon volt, díszes nádlambéria nem takarta. A lakóhelyiségek száma 17 volt, melyből kettőt-kettőt a szülők, kettőt a gyermek, hármat a vendégek, négyet a belső kiszolgáló személyzet és négyet a család közösen használt. A kastély összes helyisége a gazdasági részleghez tartozókon kívül 30. Közülük legnagyobb a szalon (46 m2), ezt követi a grófnő nappali szobája (40 m2), majd az előcsarnok (35 m2). A Körös-part felöli lakószárnyat az udvar felől- egy kéthelyiséges kicsiny kápolna zárja le. Az előcsarnok enyhén ovális, egymással szemben két-két félkör alakú toldalékkal: kettő az ablakoknál, kettő a folyosón. Az előcsarnok ajtói kétszárnyúak: egy a keleti portikuszba, egy a szalonba nyílik. Padozata eredeti mintázatú cementlapos. A fából készült, szintén empire díszítésű 0,75 és 1,5 m magas falborítás vagy lambéria, és a vele egybe épített padszerű ülőalkalmatosság eredetileg természetes színében világosbarna volt. A helyiség közepén egy márványlapos kisasztal állt. A mennyezet közepét - a csillár körül - freskó díszítette. A falon, szemben egymással egy-egy, a maihoz nagyon hasonló barokk tükör volt. Az egyik tükörhöz barokk tükörasztal is tartozik. A váró megvilágítását, akárcsak most, egy biedermeier csillár biztosította. A szóban forgó helyiség talán legértékesebb berendezési tárgya a kararai (?) márványból készült kandalló, amelynek külön értékét az adja, hogy a kerete - állítólag - egyetlen kőből lett megformálva és speciális csiszolási technikával fényezve. Ezáltal kapott a felső díszítés a többitől eltérő sötétebb színt. A kandalló jelenleg is üzemeltethető. A váróhoz kalap- és ruhafogas, ill. két virágállvány tartozott még: ablakonként egy-egy virág. Az előcsarnokkal átellenben van a szalon, amelyből a nyugati portikuszon át egy 6,5 m széles, 29 lépcsőből álló műmárvány utánzatú lejáró vezet a Körös-parti sétányhoz. A szalonnak, akárcsak a grófi lakosztály még néhány helyiségének a padozata tetszetős mintázatú, nagy táblás parketta: eredeti (felújított). Nemigen fölösleges, ha tudunk róla, hogy az 1931. júliusában gr. Bolza Pál meghívására e szalonban teázott egyik délután Horthy Miklós Magyarország kormányzója és neje, Bolza Pál, leánya és veje társaságában akkor, amikor az arborétumi sétájukat a vendégek befejezték és készültek vissza Kenderesre. (Megj.: Bolza Pál a kormányzóval néhányszor Kenderesen is találkozott, amikor meglátogatta Géza bátyja egyik leányát, Klárát, br. Hellenbach Gottfriednét. Ugyanis a Horthy- és a Hellenbach-kastély egymás mellett volt.)

Csáky-kastély: Anna-ligetet a XIX. század végén Csáky Albin közoktatásügyi miniszter és neje Bolza Anna örökölte. Ők építették 1908-ban az Anna-ligeti Csáky kastélyt. Klasszicista jellegű, eklektikus stílusban készült, tervezője és építője Bányász János szarvasi építőmester volt. Az Anna-liget a 44.sz. fő közlekedési út jobb oldalán, a város szélén fekszik. A ligetben áll az ún. Anna-ligeti kastély, melyet 1908-ban építettek, klasszicista jellegű, késő barokk stílusban. A kastélypark volt Szarvas első arborétuma. A kastély épülete jelenleg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság székháza. A II. világháború után sok fát kivágtak, de Békés megye legidősebb kocsányos tölgyfáinak feltételezett példányai, a hatalmas kocsányos tölgy matuzsálemek megmenekültek. A fák méreteire jellemző, hogy törzskerületük 560-600 cm. A földszintes kastély előtti hatalmas platánfa is idős példány, törzskerülete 400 cm. A kastélyban van 1994-től a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság Központja. Az 1908-ban klasszicista stílusban létesitett kastély épittetője gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bolza Anna férje volt. A kertalapitó gróf Bolza József a XDC. század elején Bécsben királyi testőr volt. Nagy hatást gyakorolt rá a hires schönbrunni nyári palota parkja és a főúri kastélykertek pompája. Ezért nyugállományba vonulása után, a múlt század harmincas éveiben a szarvasi Bolza-kastély kertjén kívül a magasabb fekvésű Duna-ligetben álma megvalósult, parképítésbe kezdett. A tájképi stílusban kialakított parkba Schönbrunnból hozatott föld-labdás páfrányfenyőt és mamutfenyőt. A vácrátóti kertből sok juhar-, hárs- és fenyő csemete érkezett, de telepített tölgyet és különböző örökzöldeket is. Az Anna-ligettel párhuzamosan a mai arborétum területén is végzett telepitéseket. Miután a felső kert felesége Batthyányi Anna után Anna-liget nevet viselte, természetes volt, hogy a másik kertet Bolza Józsefről nevezzék el. Így kapta a gróf becenevéről az arborétum a Pepi-kert nevet Bolza Pál idejében. Megkezdett munkáját az unoka, Bolza Pál folytatta. Első teendője volt 1880-ban a Körös szabályozása, ezután az Anna ligetből a növények egy részét mai helyükre, a Pepi-kertbe telepítette át.

Mittrovszky-kastély: A kastélyt a lengyel származású gróf Mittrovszky Vladimir 1835-1840 körül építtette. Földszintes portikuszos, háromrizalitos épület, utcai homlokzata 2+3+2+1+3+3+3+1+2+3+2+2+3 tengelyes. Homlokzatát a klasszicista stílusra jellemző kiszögellések jellemzik, fölöttük szobordíszek nélküli timpanon. Mindkét bejáratát díszítés nélküli oszlopok fogják közre, amelyek az előbbieknél nagyobb méretű timpanont tartanak. A régi városháza 1835 körül, klasszicista stílusban épült. Erdedetileg Mittrovszky Wladimir gróf kastélya volt. A város 1854-ben vásárolta meg, ettől az időtől kezdve 1972-ig a városháza működött az épületben. Ma a városi könyvtár és a Chován Kálmán Zeneiskola működik. A városháza előparkjában az I. világháború áldozatainak emlékműve áll, melyet 1927-ben állítottak fel. Székely Károly szobrászművész alkotása. Homlokzatát a klasszicista stílusra jellemző kiszögellések jellemzik, fölöttük szobordíszek nélküli timpanon. Mindkét bejáratát díszítés nélküli oszlopok fogják közre. A 2000-ben megkezdett felújítás során derült ki, hogy az épületet legalább három szakaszban, három különböző időpontban építették, mégis egységes stílusú maradt.

Szeghalom

Kárász-kastély: A klasszicista stílusú Kárász-kastély 1840 körül épült és 1890 körül gazdagodott neoreneszánsz-eklektikus stílusjegyekkel. A sokat szendvedett épülethez tartozik a klasszicista-eklektikus kerti táncpavilon is. 1858-ban már állt, az egyemeletes, kora eklektikus stílusú épülethez nagy park tartozott, üvegházzal. 1944-ben a kastély egy része leégett, bal szárnya és portikusza elpusztult, később kétharmad részét lebontották, megmaradt részét leánykollégiumként használták. Az épülethez tartozik a klasszicista-eklektikus táncpavilon is.

Wenckheim-D'Orsay-kastély: A kúriát 1800 körül építtette a Wenckheim család, klasszicista-romantikus stílusban.A Wenckheim unokáját feleségül vevő D'Orsay Emil többször átalakíttatta, stílusát romantikus jegyekkel bővítette. A jellegzetes romantikus díszítést az angol szakállas szemöldökpárkányok adják. 1945 után először a szép nagy parkja ment tönkre, majd maga az épület is, hiszen volt, amikor tollraktárnak használták. A kastély alatt komoly pincerendszer húzódott, ezekhez több hiedelem is fűződik, melyek szerint az alagút a város másik végén lévő Kárász-kastélyba, más verzió szerint a Sebes-Körös-parti Várhelyig vezet. 1800 körül építtette a Wenckheim család, klasszicista-romantikus stílusban. A 2000 holdas egykori gróf D'Orsay-kastélyparkban csak három fa maradt. Egy 200 év körüli kocsányos tölgy (a mai óvoda udvarán) és 2 erdeifenyő. A kastélyt ma a Sárréti Múzeum használja. Sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van. 1945 után először a szép, nagy parkja ment tönkre, majd maga az épület is, hiszen volt, amikor tollraktárnak használták.

Szentetornya

Justh-kastély: Ma Orosháza része. A Justh család Pusztaszentetornyára költözése az 1855-1856-os évre tehető, mert második gyermekük, Gedeon, már az új otthonukban született 1857-ben. A birtok központjában álló szerény tanyát még a Marczibányi család építette a XIX. század első felében. Ezt az épületet lehetőségeik szerint 5-6 éves időközönként bővítették egy-egy hozzáépített helyiséggel, hogy a növekvő családnak kényelmesebb lakóhelyet biztosítsanak. Időközben 1872-ben, 13 éves korában meghal Gedeon tüdőbajban. A legkisebb gyermek, Zsigmond 1863. február 16-án születik, édesanyja kedvence volt. A lassan majorból szerényebb kastélyszerű épületté alakított hajlék 19 holdas park, kert központja lett. Az 1863-ban itt született Justh Zsigmond írja róla: „Az én szenttornyai nyári lakom igen egyszerű kis ház, toldott-foldott mivolta vissza is tetszhet. Mentsége az, hogy nem egyszerre épült, harminc év óta, szüleim ideköltözése óta folyton épül. A kis háznak némi értéket néhány festmény, pár régi bútor, s külföldi útjaimról hazahozott műtárgyak, ritkaságok kölcsönöznek." Justh Zsigmond írásaiból kitűnik, hogy az eredetileg földszintes ház hét helyiségből és egy északi fekvésű teraszból állt, melyre 1888-1889-ben emeleti szintet alakítottak ki, könnyűszerkezetes megoldással, ahol három helyiség és egy nagy északi fekvésű terasz segített a széleskörű vendégjárás fogadásában. A három emeleti helyiség közül egy szalon adott helyet a nagyobb összejövetelek, rendezvények, fogadások megtartására. A kastélyhoz a birtok északi határa felől vezetett kocsiút, mint főbejárati út. A kastély elpusztult.

Tarhos

Wenckheim-kastély: Tarhos 1775-ben került gróf Wenckheim család birtokába. A kastélyt a 19. században építették. A kastélyhoz 23 hektáros park tartozik. Ma gyógypedagógiai intézet működik az épületben, a látogatási lehetőséget külön kérni kell. A főbejáratnál ligetszerűen és fasorként 90 éves vadgesztenyefák fogadják a látogatókat. Több mint 100 éves kocsányos és piramis tölgyek, 4 m törzskerületű szürke nyár, vöröstölgy-fasor, nagyon sok örökzöld található a nagyrészt elhanyagolt parkban. Ilyen körülmények között is nagy élményt nyújt egy itteni séta. A parkban valamikor csónakázótó is volt, helyét csak egy elgazosodott mélyedés jelzi. A hozzávezető út mentén gyöngyvessző sövény, mellette feketefenyőcsoport díszlik. Gazdag a terület állatvilága, a park madárvilága. Gyakran látható őz, róka, nyúl is. A kert hátsó részében 40-50 éves gyertyán.

Wenckheim-kiskastély: A kastélypark szélén álló kúria 1864 és 1884 között épült. A Wenckheim család idején "vendégkastélyként" szolgált a látogató vendégek számára. Az államosítás után, 1946-ban az épületet az állami ének-zenei iskola kapta meg, tantermek célját szolgálta. Az iskolát 1954-ben egy népmuvelési miniszteri rendelettel megszüntették és helyébe gyógypedagógiai intézetet létesítettek. Egy tábla hirdeti a kastély elott, hogy a teljes rekonstrukciójára készül a város, de a tábla nem mostanában kerülhetett ki, eléggé megfakult. Helytörténeti kiállítást hoztak volna létre az épületben, ami a mai napig várat magára... Napjainkban üresen áll az állapota pedig romlik...

Zsadány-Fancsikapuszta

Schwartz-Fried-kastély: Épült a 19. század elején. A kúria eredetileg az okányi Schwartz földbirtokos családé volt, majd Fried Ignác zsidó földbirtokos tulajdonába került, azzal hogy feleségül vette az örököst Schwartz Bellát. 1943-ban a Magyar Föld Rt. Vette a gazdaságot. A  felszabadulás után 1975-ig iskola működött a kastélyban. Ma üresen áll, és romlik az állaga, egy helyen a tető is beszakadt.