A Corvinus-legenda

Már a 16. század elején tudták, hogy a Hunyadi család és a római Corvinusok közötti kapcsolat ötletét a Hunyadi-címerben megjeleno holló (latinul corvus) szolgáltatta. Az irodalom azóta egységes álláspontot foglal el ez ügyben. Holott az elso pillantásra is van egy bökkeno: Mátyás nem nevezte magát Corvinusnak, soha és sehol. Életében a magyarok közül sem nevezte így senki. Följegyezték, hogy a király helytelenítette a korabeli népek, tájak, városok ókori néven való emlegetését. Nem valószínu, hogy a családnevek esetében ellenkezo véleményen lett volna. Azt hiszem tehát, hogy a Corvinus legenda más módon keletkezett, mint ahogy gondolni szokás.

Hunyadi János szülohelye

Hunyadi János szülohelyérol egyetlen mértékadó forrás sem beszél. A legkézenfekvobb és mára kortársak között is uralkodó feltételezés, mely Hunyadra szavaz, elesik, hiszen a család Hunyadot mint birtokot csak 1409-ben, János születése után kapta. Antonio Bonfini – Mátyás kortárs történetírója, a család római (Corvinus) származásának kitalálója – arról tudósít, hogy Hunyadi János „in Corvino vico” látta meg a napvilágot. Az újabb irodalom azonban ezt figyelmen kívül hagyja, mert ez a megjelölés láthatóan a Corvinus-mítosz hatása alatt keletkezett.

Nézzük azonban közelebbrol Bonfini szövegét. Nem úgy szól, mint ahogy érteni szokás. Eloször: Hunyadi „Corvinus faluban születvén, nemzetségét a római Corvinus családra vezette vissza”. Nem azt mondja, hogy a falut a Hunyadiakról nevezték el, hanem fordítva, úgy vélekedik, hogy ha János egy Corvinus nevu helységben jött a világra, akkor nyilván köze van a hasonnevu római családhoz. Másodszor: „az atyai faluban születvén, amelyet a mi idonkben is Corvinusnak neveznek”. Bizonyos tehát, hogy létezo földrajzi helyre gondol, melynek neve János születése elott is Corvinus volt, és muve, a Magyar történet írásakor (1488–1496) is így nevezik. E településtol Petrus Ransanus is ír az Annalesban, abban a munkájában, amelyet jóval magyarországi követjárása elott készített, az 1450-es években. „Valacchia mellett fekszik egy muvelt sziget, amelyet a Duna szétágazása alkot, ezt Corvinának nevezik... A sziget... nincs messze a török birodalom határától, ezért gyakran megtörtént, hogy ez a népség ellenséges sereggel rátámadt erre a szigetre, miért is János szüloje Magyarországra költözött.” Itt tehát Corvina nevu szigetrol hallunk. E régi értesülését elohozza abban a beszédben is, amelyet 1488-ban tartott a király elott: „Corvina, amely a Duna szigete, amelyet rokonaid sokáig birtokukban tartottak.” Végül 1490-ben is azt mondja Hunyadiról: „abban az idoben Alsó-Pannóniában élte az életét egy birtokában levo kastélyban, melynek Covinum a neve”.

Így tehát megoldódik a falu, a sziget és a kastély rejtélye: Kubinról van szó, melynek régi magyar neve Keve volt, latinul Covinum, ma Kovin Jugoszláviában. Ransanus leírása egészen egybevág azzal, amit Pesty Frigyes (a 19. század közepén) ad Keve fekvésérol: „A régi vár mintegy szigeten feküdt, melyet a Dunavác nevu Duna-ág és a Ponyavica vize képezett. A várostól egy csatorna választotta el.” Keve tehát város is volt, vár is, sziget is.

De mi köze volt Hunyadi Jánosnak Kevéhez? Bonfini azt állítja, hogy ott született, Ransanus Hunyadi szüleit költözteti onnan Magyarországra. Mindketten úgy tudják, hogy a város az o kezén volt.

Mit tudunk János apja, Vajk leszármazásáról? Forrásaink egybevetésébol az következik, hogy az elso állomás Havasalföldön kívül, Magyarország határán keresendo. Ez lehet tehát Covinum, azaz Corvinum, ahonnan a család 1409-ben továbbköltözött Hunyadra. Így Bonfininak az az értesülése, hogy János Kevén, vagyis „in Corvino vico” látta meg a napvilágot, a legkevésbé sem mondható oktalannak.

„Kevei János”?

A románok (vlachok) elso nagy hulláma 1394-ben özönlött be Keve vármegyébe. Vajk ugyanezen ido tájt érkezett Magyarországra. Kézenfekvo, hogy honfitársaival együtt. Az 1409. évi birtokadományozó oklevél rendkívüli érdemeirol beszél, bár ezeket – sajnos – nem részletezi. Az a kevés, amit személyérol tudunk, azt sugallja, hogy érdemeket csak a csatamezon szerezhetett, mégpedig a déli végeken. Az adományt ugyanis a temesi ispán, Ozorai Pipo eszközölte ki számára, aki 1405-tol 1407-ig kevei ispán is volt. E délvidéki kapcsolatokkal magyarázható, hogy fia, János, kisgyermekkorától kezdve az itteni hatalmasságok pártfogását élvezte. Minden forrás egybehangzóan állítja, hogy Jánost Ozorai Pipo vezette a katonai pályára. Az elso országos tisztség, amit (Hunyadi) János 1439-ben elnyer, szintén e vidékhez köti: szörényi bán lesz. 1440-ben a király az Al-Duna mentén tanúsított egykori vitézségét emlegeti.*

Hogy Keve városa vagy vára a Hunyadiaké lett volna, az nem igaz, bár a megyében voltak birtokai a családnak. De akárhogyan állt is a jogi helyzet, az nem vitatható, hogy Hunyadi János ifjúsága egy szakaszában, épp akkortájt, amikor nevét a hír felröppentette, Keve környékén vitézkedett, talán ott is született. Lehetett tehát egy olyan, alkalmasint rövid idoszak, amikor Kevei János néven is emlegették. Kérdés, van-e ennek valami nyoma?

Nyelvészeink Keve nevét a „ko” szóból származtatják. A helytörténeti adatok igazolják ezt az etimológiát. Több forrás Kevét (a Hunyadi által is használt népies formában) Ko néven nevezi. Keve vára tehát a korban Ko vára néven neveztetett. És most egy idézet abból a levélbol, amellyel a raguzaiak 1415 júniusának végén Zsigmond királyt a boszniai eseményekrol tájékoztatják: „Folyó hó 29-én érkezett egy futár kereskedoinktol Srebernizából, kiknek levelébol megtudtuk, hogy e hó 16-án Johannes de Conhara Felséged sok népével az Uxorához vonult Dobui vár alá; ez, mint beszélik, Bosznia felé tart.” E hír annak a törökellenes vállalkozásnak az elokészületeire utal, mely 1415 júliusában zajlott le. Johannes de Conhara neve tudtommal másutt nem bukkan fel. De sejtheto, hogy itt sem jegyezték le pontosan. Nem kell különösebb merészség a Conhara „n” betujének „u”-ra fordításához. És így a királyi vitézbol Joannes de Kouhara, Kovhara, az ékezetet kitéve Joannes de Kovára lesz, latinul Joannes Covinus.

Hogy Joannes Covinusból Joannes Corvinus lett, az még félrehallásnak sem minosítheto. A „covinnus” szónak is van „corvinius” alakja. Ha esetleg írott közvetítore gondolunk, a w-vel írt Cowinus tálcán kínálta a félreolvasás lehetoségét.

Ezzel az is megállapítást nyert, hogy a legenda Itáliában keletkezett, mert kizárt dolog, hogy a nevet magyarok értették volna rosszul, illetve magyar elmében merült volna fel Keve nevének hallatára a római Corvinusok emléke. Az természetesen nem tudható, hogy ki vitte magával az adatokat, illetve a Joannes Covinus nevet Itáliába. Mindenesetre Ransanus nyomán – a várnai csata és Hunyadi méltatása révén (1444) – már ismert volt Itáliában.

Aeneas Sylvius, Aurelius Brandolinus is ismerte és mások is tudtak és írtak róla, így az „újdonság” mégsem maradt egészen titokban. A bizánci Geórgios Argyropulos már 1461 elott Római Jánosnak titulálja Hunyadit. Az 1470-es években Ludovicus Carbo dicsoíti a római vérbol született Mátyást.

1484-tol Corvinus

Valószínu, hogy a teóriát Magyarországon is ismerték, de nem vettek tudomást róla. Itt a Hunyadiakat az ellenkezo irányból akarták felemelni. Bennük testesült meg az az „igazi nemesség”, amelyet a reneszánsz homo novusai nagyra tartottak: Mátyás alacsony sorból saját virtusával emelkedett a királyi trón felséges csúcsára. A Hunyadi család kezdettol fogva ebbe a pózba állította be magát, ez tükrözodik mindenütt az egykorú irodalomban és a hivatalos iratokban. Ez nem turte a római származtatást. Két példa erre. Ludovico Carbo Mátyás dicsoségérol szóló dialógusát az 1470-es évek közepén írta Firenzében. Ernuszt Zsigmonddal beszélget benne, és idézi saját versét, mely szerint Mátyás méltóképpen képviseli Magyarországon római nemzetségét. Ernuszt azonban heves tiltakozásban tör ki: Szó sincs római vérrol! – kiált fel. „Egyáltalában nem segítette az osök fénye, o saját maga saját tehetségével, saját serénységével szerezte magának a nemességet és a dicsoséget. Úgyhogy o a kútfeje utódai nemességének.”

Másik szerzonk Callimachus Experiens esetében talán a hallgatást is beszédesnek mondhatom. O bizonyára tisztában volt a budai udvar gondolkodásmódjával. 1483-ban, 1484 elején tartózkodott Mátyás mellett, és úgy látszik, nem hallott a Corvinusokról, vagy ha igen, nem tartotta ildomosnak fölemlegetni. Négy epigrammájában szerepelteti a Hunyadiak hollóját, mely legyozi a császári sast. El nem tudom hinni, hogy célzást sem tett volna a corvus és a Corvinus közti kapcsolatra, ha tud róla. Konstatálható, hogy az utolsó idoszak amelyben Budán Corvinusokról nem esett szó, 1483–84 tele.

Ám az 1484-es év végén mintha elszakadna a gát. A következo hónapokban Attavante egy misszáléba „Mathias Corvinus” köriratú miniatúrát fest bele. Naldius megírja Firenzében episztoláját, amelyet „ad Mathiam Corvinum” küld meg. Antonio Bonfini Recanatiban neki lát a Corvinus-genealógia dokumentált levezetésének. 1488-ban megérkezik Mátyás udvarába Petrus Ransanus, aki a királyi pár elott tartott orációjában nyilvánosan is eloadja azt, amit 35 évvel korábban felfedezett (ugyanis Hunyadi János covinumi származását). És így tovább.

Hogy a fordulatot mi okozta, a tekintetben nem lehet kétségünk. János herceg – Mátyás fia – Sforza Blankával való házasságának terve 1484 vége felé merült fel. 1485 februárjában a fiúról már mint trónörökösrol beszélnek, s Corvin Jánosként fellép a politika színpadára; Galeotto Marzio a herceg trónigényét ország-világ elé tárja. És akirol addig jóformán semmit sem tudott a világ, azt egy pillanat alatt elárasztotta a fény. Királyfi, trónörökös, fejedelmi volegény lett belole, és ami tárgyunk szempontjából a lényeg, Corvin János. Nem kétséges, hogy Mátyás király fia kedvéért vállalta a római atyafiságot.

A herceg neve 1479. október 21-én került eloször a nyilvánosság elé. Ezután mint János hunyadi gróf és liptói herceg szerepel mindenütt. 1484 vége felé Mátyás megbízottja megpendíti a házasság tervét Nápolyban a milánói követ elott. És ugyanezen napokban, november 11-én a magyar kancelláriában kiállítanak egy okiratot, amelyben megjelenik az „illustris et optime indolis puer, Johannes Corvinus dux Lypthoviensis”. Mátyás az iratot saját kezével írja alá. Ezzel a herceg Joannes Corvinus lett, és az maradt mind a mai napig. Nem kétséges, hogy János herceg névváltoztatása, ezzel együtt a Corvinus-legenda felvirágzása, foleg pedig budai recepciója a kiházasítással kapcsolatos machinációk közé tartozik. A herceg tekintélyének a növelésére szolgált.

És noha épp a házasság kapcsán a Corvinus-legenda, a Hunyadiak római származásának ötlete majd különbözo értelmezést nyer, a bennünket érdeklo következtetés: a Corvinus-legenda a János herceg kiházasítása körül folyó alkudozások jóvoltából kapott végleges helyet az európai köztudatban.