CSONGRÁD MEGYE KASTÉLYAI
Árpádhalom
Károlyi-Berchtold-kastély: A kastélyt 1987-98 körül építették, eklektikus (historizáló, klasszicista) stílusban. A teljes 
kastély mai formája 20.szádaban készült el. Az államosítást követően iskolát hoztak létre a háborút károsodás nélkül átvészelő kastélyban. Ma is iskola, művelődési ház és könyvtár üzemel a kastélyban. A hatalmas kiterjedésű mágocsi uradalom gróf Károlyi Lajos (1825-1889) halála után örökösei között felosztásra került. Az árpádhalmi, zoltántéri gazdaság valamint a Szentrei major (mintegy 6000hold kiterjedésben) leányának gróf Károlyi Ferdinandának jutott, aki 1893-ban gróf Berchtold Lipót diplomatához, későbbi közös külügyminiszterhez ment feleségül.1897-98 folyamán, egy 23 holdas erdő közepébe csinos kastélyt építtetett. Az épület központi része földszintes, oldalszárnya emeletes, udvari traktusán íves kiképzésű, oszlopos, fedett terasszal, kettőzött cserepezésű, téglából készült kastély eredetileg 22 szobából, fürdőszobákból és egyéb mellékhelyiségekből állt. Az udvarban külön konyhaépület, vályogból készült istálló és ól, jégverem, kemence, úszómedence és üvegházas konyhakert kapott helyet. Árpádhalmi tartózkodása idején a kastélyban lakott Székács Elemér növénynemesítő. A szép környezetben fekvő takaros kastély a háborúkat szinte minden károsodás nélkül átvészelte. 1947-ben államosították. Előbb árvaházként kívánták hasznosítani, de utóbb a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján a körzeti állami általános iskola és tanulóotthon kapott benne helyet. Az épület ma művelődési ház, iskola és könyvtár.
Csanádalberti
Nicsovics-kúria: A falutól nyugatra áll, a főútról egy mellékúton közelíthető meg.
A szerb eredetu Nicsovics család a török hódoltság elol menekült Magyarországra, a família a XIX. 
században Topolyán és Nemesmilticsen élt, ahol foként kereskedelemmel foglalkozott. (A családi hagyomány szerint nemesi címmel is rendelkeztek a Nicsovocsok, erre utaló adat azonban nem maradt fenn.)
1897-ben még biztos nem volt birtokos a Nicsovics família Csanádalbertiben, 1911-ben viszont Nicsovics (I) György már 135 katasztrális holdas földterülettel rendelkezett a településen, míg testvére, Nicsovics Jeno a közeli Ambrózfalván volt birtokos.
Nicsovics (I) György halála után Nicsovics (II) György örökölte az itteni birtokot, az o fia, Nocsovics (III) György irányításával építették fel 1923-ban a kastélyt, amely kései historizáló stílusjegyeket kapott. (A kúria portikuszának lépcsoje alatt az építkezés közben - a családi hagyomány szerint - egy üveget helyeztek el, ennek belsejében vastag papírlapok találhatók, amelyeken az építkezéssel kapcsolatos adatokat jegyezték fel. Ebbol minden bizonnyal fény derülne a rezidenciát tervezo építész kilétére is.)
Nicsovics (III) György 1930 táján a Csanád-Arad-Torontál Vármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezeto elnöki posztját is betöltötte.
1945-ben a kisajátításkor Nicsovics (III) Györgytol a földet elvették, a kastélyt pedig az államosítást követoen a helyi tsz használta raktárként.
A rendszerváltást követoen a kastély - mint annyi más társa - gazdátlanul állva elindult az enyészet felé. A kastély parkjának növényzete is teljesen elvadult, az épületet is benotte.
A kastély szabadon álló földszintes, megközelítoleg L- alaprajzú épület, sarkait armírozás díszíti. Fohomlokzata 2+(1+A+1)+2 osztású, középen 4 toszkán oszlopon nyugvó középrész lép ki a fal síkja elé, amelyhez lépcso visz fel. A fohomlokzat nyílásai félköríves záródásúak, kereteltek.
A baloldali oldalhomlokzat 4+1 osztású, jobb szélén oldalrizalit lép ki a fal síkjából, amelyen kör alakú világítóablak látható.
A jobb oldali oldalhomlokzaton 3 ablak nyílik. A hátsó homlokzat bal szélén háromszög oromzattal lezárt oldalrizalit lép ki a fal síkjából, a jobb széléhez kapcsolódó szárny végét szintén háromszög-oromzat zárja le. A szárny belso oldalán keskeny pilléreken nyugvó tornác fut végig.
A kúria tetejének egykori díszes bádogablakai ma is megvannak (rozsdásodva).
Derekegyház
Károlyi-Weiss-kastély: Derekegyházat 1765-tól a gróf Károlyi család urasági birtoknak rendezte be kastéllyal és gazdasági 
épületekkel. A XIX. században a grófi család kedvenc nyaralóhelye volt. A kastély barokk-copf stílusban épült. 1827-től gróf Károlyi István tulajdona. 1869-ben egy emletetet húztak rá. 1913-ban báró Weiss Manfréd gyáriparos vásárolta meg, kinek örökösei korszerű nagyüzemi gazdálkodást, öntözéses zöldségtermesztést létesítettek. A kastélyt 1932-ben manzárd emelettel toldották meg a Weiss Manfréd-örökösök. Ekkor alakult ki az oromfalas épület mai formája. A kastélyt tíz hektár őspark veszi körül. A II. világháború után állami gazdaság és termeloszövetkezet létesült a birtokból. Azóta az egykori Károlyi-kastélyt újra használatba vették, mert 1949-től elmeszociális otthon működik falai között. Jelenleg a hozzá tartozó parkkal együtt műemlékvédelmi jelentőségű. A Károlyi család nagyszabású uradalmi központtá építtette ki kastéllyal, gazdasági épületekkel. A XX. század első felében határának felét - a téglagyárral együtt - a báró Weiss Manfréd-örökösök birtokolták, akik a művelhető terület jelentős részén - abban a korban rendkívül modern megoldásként - különleges, hajós öntözőrendszert építettek ki. A szabályosan kialakított csatornákon közlekedő hajó az 1960-as évekig igen hasznosan dolgozott. A kastély emeletes, manzárdtetős, tetőtér-beépítéses; az emelet, az öntöttvas előtetok, majd a tetőtér-beépítés későbbi továbbépítések következményei, eredeti kertterve a Károlyi Levéltárban található.
Deszk
Gerliczky-kastély: A kórház egy részének otthont adó kastélyt (főépület) Gerliczy Ferenc 1884-ben építette eklektikus 
stílusban, a nőül vett báró Fejérváry Gizella hozományából, Arleth Ferenc tervei alapján. Gerliczy 1911-től országgyűlési képviselő volt. A kastély belső falait magyar festők művei díszítették. 1928-ben a Gerliczy uradalmat eladták és felparcellázták. 1929-ben a kastély épületében a Népjóléti Minisztérium gyermekszanatóriumot alakított ki tuberkulózisban szenvedő gyermekek számára. Az új funkcióhoz emelet ráépítéssel bővítették a kastélyt 1942-ben. A II. világháború során az intézet jelentősen megrongálódott. Az épület épségben maradt részét gyermekotthonnak rendezték be, ahol zsidó gyermekeknek biztosítottak menedéket. Mára már a sokszoros átépítésnek köszönhetően átformálódott az épület, ez legjobban az épület belsőben tapasztalható, amely már kórház jellegűvé változott. Az államosítás után, 1948-ban a szanatóriumot az Egészségügyi Minisztérium Csonttbc Gyógyintézetté szervezte át. 1969-ben a Csongrád Megyei Tanács a csonttbc-s gyógyintézetet tüdőgyógyintézetté nyilvánította. 1972-től csongrád megye kiemelt tüdőgondozó szanatóriuma működött az épületben. 1995-ben az intézmény felvette a Csongrád Megyei Önkormányzat Mellkasi Betegségek Szakkórháza nevet. 1989-tól Prof. Dr. Kraszkó Pál vezetésével itt kapott helyet a Szegedi Tudományegyetem Tüdőgyógyászati Tanszéke. A kórház területét hét hektáros gyönyörű park övezi, amelynek alapjai még a Gerliczy család idején lettek letéve. A parkban egyedi és védett kocsányos tölgyek, díszítőszobrok (Varga Imre, Vass Károly és Kovács Ferenc alkotásai), valamint szépen kialakított tó nyújt pazar látványt a sétáló látogatónak, és nyújt pihenési lehetőséget a betegeknek.
Kiszombor
Rónay Aladár-kúria: Az épületet feltehetően 1852-53-ban építették, klasszicista stílusban. Tervezőjét nem ismerjük, Giba 
Antal Csanád vármegyei földmérő nem lehetett, mert abban az időben Csanád és Torontál vármegye két külön világot jelentett, és a Rónay család tagjai Torontál székhelyének, Nagybecskereknek tisztségviselői voltak. Ebben az időben ott működött a kitűnő felkészültségű földmérő, Szathmáry Sámuel, valószínűleg ő tervezhette a kiszombori klasszicista kúriákat és magtárakat. Az államosított kúriát 1955-ben az Áfész kapta meg, és vendéglőnek alakította át (Gólyafészek Vendéglő). A homlokzati ablakok és nyílások megmaradtak, az északi falon 4 újat készítettek a vendéglői konyha kialakítása végett. A konyha utólagos hozzáépítés. A funkcióváltozás miatt a régi bejáratot beüvegezték. A homlokzati díszítések nemesen egyszerűek. Az alaprajzi elrendezésben nagy változás nem történt, csupán a kevésbé érzékeny északi részen helyeztek el néhány mellékhelyiséget és vizesblokkot. A kémények megmaradtak. Az óriási légterű tetőtér kétszintes, és a külső tér harmonikus arányaival összhangban áll. Eredetileg az árkádos keleti homlokzat boltívei nyitottak lehettek, mellvéddel ellátva, a középsőn lépcsőfeljáróval. Az épületnek ez a legarányosabban megtervezett része. A nyugati homlokzat középrizalitos, timpanonnal ellátva, itt a földszinti és emeleti ablakok ívesek. A vendéglői átalakítás ennek a frontnak az arányain is rontott. Az épület háromtraktusos alaprajzi elrendezése átgondolt szerkezetű, felépítése szimmetrikus és tisztán egyszerű. 2005-ben lett felújítva, és vendéglőként működik.
Rónay-kastély: A kiszombori Rónay család 1858-59-ben emelt romantikus kastélya a helyi önkormányzaté. A "tornyos kastély" néven ismert, családi épületet Rónay Móric 1858-59-ben építette, aki Nagybecskereken megyei al-, főjegyző volt, 1848–49-ben első alispán. A Bach-korszakban visszavonult Kiszomborra, és abban az épületben lakott, amely a tornyos kastély fölépülése után konyha, cselédlakás és istálló lett. 
Születésnapján, 1859. december 7-én költözött be családjával az új kastélyba. Rónay Jenő modernizálta a kastélyt, korszerűsítette gazdaságát (gőzeke, gazdasági kisvasút fejlesztés). 1910–1918-ban a nagykomlósi kerület országgyűlési képviselője volt. A kastély utolsó tulajdonosa Blaskovich Péterné Rónay Magda volt. A második világháború után az épületet a helyi lakosság kifosztotta, utána állaga leromlott. Az államosítás után (1950) a Zöldért vállalaté lett. Átvevőhelyként, raktárként használták. Rónay Móricnak Triesztben megtetszett Ferenc Ferdinánd miramári kastélya, ennek mintájára készíttette el kiszombori kúriáját. Az épület tömbjéhez épült hozzá a háromszintes torony, amely romantikus fölfogásnak megfelelően bástyákkal van díszítve. Nyílászárói félkörívesek, az országút felőli fülkébe Mária-szobrot helyeztek. A torony árkádos, nyitott alsó részén volt a kocsifölhajtó. Olyan mélyen cölöpözték, amilyen a magassága. A torony földszinti sarokpillérei rusztikás kiképzésűek, az emeletiek simák. Az épület koronázópárkánya övpárkányként a tornyot is körülfogja, az emeleti párkányok fogazottak. A nyugati homlokzat háromablakos középrizalitja erőteljesen kiugrik, lépcsőzetes attikafal koronázza, szélein bástyaoszlopokkal. A keleti front sokkal látványosabb, a középrizalit öt ablaknyi szélességével arányosan tagolja a homlokzatot. Tengelyképlete: 1+5+5+5+ 1. A rizalitot timpanon zárja. A torony alól néhány lépcsőn lehetett bejutni a folyosóra. Az épület közepe táján a folyosó balra kanyarodott egy kiszélesedett verandába, ahonnan ajtó vezetett a kertbe. Az ajtó mellett jobbról és balról 2–2 magas, szimpla, színes üvegű ablak volt beépítve. A folyosó és a veranda padozata márványlappal volt kirakva. Nem lehetett fűteni, csupán nyáron használták, kerti bútorral volt berendezve. A folyosó kis töréssel folytatódott a hátsó kijárat felé. Terasz csak az utca felé volt; a középső nagy teremből nyílt, de ezt sohasem használták. A kert parkosítva volt, díszfákkal és cserjékkel ültették be. Melegházat is létesítettek, állandó kertészt alkalmaztak. Rónay Jenő a torony alatti fölhajtót szobává alakította ki, a kerítésen lévő bejáratot is megszüntette, és a kaput áthelyezte a Makó felé vezető országút oldalára. A verandát téliesítette; kétrétegű ablakokkal, kettős ajtóval és két nagy cserépkályhával látta el. A kastély két szárnyát – a könnyebb közlekedés végett – alagúttal kötötte össze. Rónay Móric főispánsága idején a kastélyban nagy fogadások és ebédek zajlottak, de a kulturális élet fénykora Rónay Jenő korára esett. Országgyűlési képviselőként és főleg DMKE-elnöksége idején a kastély nagy vendégjárás színhelye volt. Teniszversenyeket, télen estélyeket rendeztek. Rónay Jenőné kitűnően zongorázott. A nagyteremben két egyforma zongora állt, és nyolckezes klasszikus darabokat adtak elő rajtuk.
Rónay Tibor-kúria: Államosítás előtti tulajdonosa Rónay Tibor (1813–1980) volt, aki mezőgazdasági akadémiát végzett. 
1914-ben kikerült a frontra, 1915-ben fogságba esett, 1922-ben került haza. Birtokán államosításáig gazdálkodott. 1949-ben Szegedre költözött. Kiszombori temetőben nyugszik. Az épület jelenleg az Új Élet Mezogazdasági Termelőszövetkezet tulajdona. Az épület valószínűleg 1854-55-ben épült klasszicista stílusban, Rónay József építtette. Az utcai front középrizalitos, fölötte timpanonnal. A lizénák a szemöldökpárkányig futnak. Tengelyképlete: 1 + 2 + 3 + 2 + 1. Tervezője azonos lehet a Gólyafészek vendéglőjével, az utóbbi készülhetett később. A két épület alaprajzi elrendezése hasonló. A Gólyafészek vendéglő reprezentatívabb, küllemében és tömeghatásában látványosabb, a Szent István tér 2. sz. alatti kúria egyszerűbb megjelenésű, de két szárnya egy-egy szobányival szélesebb. Az udvari homlokzata tornácos kivitelben készült, a lépcsőföljárót középre helyezték, a lépcsőpihenő szélességében kisebb timpanont helyeztek. Az épület is háromtraktusos volt, de a termelőszövetkezeti irodák megközelítésére középfolyosót alakítottak ki, ezzel négytraktusossá alakították át.
Makó
Püspöki kastély: Az empire stílusú püspöki nyaralót és klasszicista kápolnát Kőszeghy László püspök építtette 1826-ban. Az épület a 18.század végi, régi püspöki lak mellett épült fel. Lizénák és rizalitok díszítik. Tervezőjeként Giba Antalt említik, aki a 19. század elején a csanádi püspökség makói uradalmának földméroje volt, ő tervezte a megyei törvényszék épületét is. 17 tengelyes tér felőli homlokzatú földszintes épület, négyoszlopos, tornyos-timpanonos portikuszos kápolnával. A Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium kollégiumáé.
Nagymágocs
Károlyi-kastély: Mágocs 1722-ben került a Károlyi-uradalomhoz, nagykárolyi gróf Károlyi Sándor (1669-1743) főispán, kuruc generális rendületlen birtokgyarapításának jóvoltából. Mágocs időrendben a 71. volt az ekkor Csongrád, Csanád és Békés megyében vásárolt, tehát az örökölteken kívüli birtokai között. A terület ekkor teljesen puszta volt – ekként ábrázolja az 1784. évi első katonai felmérés szelvénye is – melyen a Feketehalom és a Posahalom között csörgedező vízfolyás 
(Mágocs ér) partján látható állatitató gémeskutak mutatják, hogy a területet ekkor még rideg állattartásra használhatták. Az 1850-es években a mágocsi uradalom, Károlyi Alajos (1825-1889) gróf birtokaként már országos hírű mintagazdaság volt, melyről a következőket jegyezték fel: „…Épületek dolgában az uradalom szintén igen sokat tett, ámbár még mindig van tenni valója, s évről-évre halad. Épületei csinosak czélszerűek, s az aránylag az alföldi építkezés nehézségeivel nem is drágák. Kitűnő a fegyelem és ízlés elhelyezésükben, s úgy hisszük, hogy hazánkban alig találunk egyhamar birtokot, melyen oly csinos majorokat és oly szép elrendezést látnánk, mint itt…” A telepítésében szabályos geometriát követő – Lajos Szállás, Kis Ujváros Major, Lajos Tanya, Szoltantér Major, Szendrei Major stb. – valóban figyelemre méltó együttesét ábrázolja az 1861-66. közötti második katonai felmérés szelvénye. Puszta Mágocs területén, a Mágocs ér közelében az uradalmi központ – Mágocs – egészíti ki az új majoregyüttest. Épületei, területének változatos használata az ábrázolásról jól leolvasható. A fasorokkal kísért, egyenes utak közül az Orosházára vezető mentén található meg a kastély mai főbejárata, szemközt a téglány alaprajzú nagy magtár épületével. Ezt a fiatal Ybl Miklós (1814-1891) pesti építész tervei alapján építették fel, s ma is látható. Az említett főbejárattól induló íves kocsiutak a központ különböző épületeit tárják fel. Kelet és nyugat felől egy-egy udvar köré szerveződő gazdasági épületcsoport látható, ezek körül zöldség- és gyümölcsöskertekkel. Közöttük – az utak végpontjában, súlyponti helyen – kisebb téglány alaprajzú épület látható. Távolabb délre egy nagyobb, öt ún. vadászcsillaggal tagolt fácánoskertet (Fasanerie) ábrázol a térkép. Az 1884. évi harmadik katonai felmérés ugyanezeket az épületeket ábrázolja. A bejárat közelében a térkép új templomot mutat. A szép neoromán stílusú, egyhajós, egytornyos templomot 1883. november 4-én Szent Alajos tiszteletére szentelték fel. Az oltár alapjában elhelyezett írás többek között ezt rögzíti: „Ezen római katolikus keresztény egyház épült nagyméltóságú nagykárolyi Gróf Károlyi Alajos Ő Excellentiájának, monarchiánk londoni nagykövetének, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és apostoli király Felsége valóságos belső titkos tanácsosa és kamarásának stb. stb. rendeletéből és költségén, Urunk a Megváltó Jézus Krisztus születése után 1883-ik esztendőben, Ő Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk uralkodásának 35-ik évében, a fentnevezett gróf uradalmában, Csongrádmegye Mágocs községében.” A legszembetűnőbb változás a kastélyparkon látható, a térképszelvény itt egységes területű, kanyargós útrendszerrel feltárt tájképi kertet jelöl, melynek határait észak és nyugat felől a Lajos Szállásra vezető régi utak, dél felől az orosházi út adta, kelet felől, az egyre fejlődő és kiépülő Mágocs településtől pedig egy árok választotta el. A II. és III. katonai felmérésen ábrázolt, a kert súlypontjában álló kisebb épület biztonsággal azonosítható azzal, a kápolnával kialakított rezidenciális házzal, amely Károlyi Alajos javainak 1889.évi hagyatéki összeírásában szerepel: „…angolkertben, téglafalú, zsindelyfedelű, egyemeletes, 28,5 méter hosszú, 13,4 méter széles, 8,5 méter magas; 17 szobát, 2 kamrát, 1 pinczét, 1 padlást magában foglaló kastélyépület 8000 frt. értékben…” A mágocsi uradalmat Károlyi Alajos leánya, Károlyi Zsófia (1875-1942) grófnő örökölte, akit 1896-ban a család legifjabb ágából származó, gróf Károlyi Imre (1873-1943) vett feleségül. A kastély kerti teraszának latin nyelvű felirata – „Aedificaverunt emericus comes Károlyi de Nagykároly uxorque eius Sophia Nata Cssa Károlyi de Nagykároly A. D. MDCCCXCVII.” (Építtették nagykárolyi gróf Károlyi Imre és felesége nagykárolyi Károlyi Zsófia grófnő 1897-ben) – arra enged következtetni, hogy a kastély építése e főrangú frigynek, s annak következménye, hogy Károlyiék a nagymágocsi birtokon telepedtek le. A kastély eredeti tervrajzai, építészeti és építési dokumentációi lappangnak, így közvetlen forrásokból nem tudható ki volt a kastély tervezője. Az emlékezet hagyománya ellentmondásos, melyből csak az derül ki, hogy a kastélyt külföldi – osztrák vagy német – építész tervezte, akit a kastély építésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségre, 1937-ben meghívtak. A felépült kastély jellegzetes historizáló barokk stílusa tervezőjének külföldi származását, a történeti stílusokban való jártasságát – iskolázottságát jól tükrözi. A kastély befejezése és berendezése, a belsőépítészeti munkák elhúzódását igazolja a könyvtár kandallójának fa felső része. Ennek (és valószínűleg a hall faragott Károlyi-címerének készítője Damjanovics László budapesti műbútor asztalos, aki munkájába belevéste a dátumot is: 1902. április 24. A korábbi, XIX. századi rezidenciális ház felhasználásával kiépített új kastély és környezete elkészült állapotának eddig két hiteles ábrázolásos forrása ismert. Az első Mágocs 1882. évi kataszteri térképének 1910. évben tapasztalt változásaival kiegészített ábrázolása. Eszerint az új kastélyt a korábbi helyén, falainak felhasználásával, a meglévő angolkert és épületegyüttes súlypontjában építették fel. A magtárral szemben, az orosházi út mellett nyíló főbejáratot megtartották, a kapusházat viszont kibővítették. A kastélyhoz vezető kanyargós utakat szintén megtartották, de a kert használatát egységesítették és területét rendezték. Ennek érdekében lebontották a kastély közelében, attól keletre fekvő gazdasági udvart határoló XIX. század eleji épületcsoportot és késobbi haszonkertjeit, s helyette a nyugati oldalon új kocsiszín és parádés-lóistálló épült. A nyugati oldal régi épületeit szintén lebontották az új kastély közeléből, s helyette új kiszolgáló épület készült. A kert nyugati részén a régi gyümölcsöst megtartották, keleti sarkába négy üvegház épült. A kanyargó ívben vezetett utak rendszerét jórészt szintén megtartották, ugyanakkor a park keleti peremen egy kis halastavat létesítettek újonnan. A kastélyépület korabeli, 1902 és 1910 közötti kialakításáról – a már említett – Klösz György fotósorozat tájékoztat. A páratlanul értékes, 12 felvétel révén a főépület külső megjelenése, valamint a tulajdonosi lakosztály és nagyvonalú társasági terei részleteiben ismerhetők meg. Az egyemeletes kastély nyitott, U-alakú díszudvarával fordul az érkező felé. A külső oszlopfolyosóval kísért, széles oldalszárnyak uralják a tömeget. A főbejárat a manzárdtetővel kiemelt, címerrel díszített, kiskülésű középrizatlit axisában nyílik, elé fedett kocsifelhajtó vezet. Belépve egy szűk keresztfolyosó után az épület központját adó, két szintet átfogó, galériás kialakítású, tágas hallba jutunk. Ez a földszinti hall-tér a historizáló kastélyok funkcionális szempontból legkorszerűbb térkompozíciós megoldása, mely az 1890-es évektől több helyen feltűnt (l. pl. Pest, Múzeum utcai Károlyi-palota, 1881; Tóalmás, 1894-96; Nagykároly 1894-96; Diósszentpál, 1904; Babapuszta, 1906-07 stb.) szerte az országban. A hall a korabeli kastélyenetriőrök olyan forgalomvezető, -elosztó szerepű tere volt, amely térszervező erejével lehetővé tette a központos térsorolás (l. pl. a XVIII-XIX. századi villakompozíciókat) lineárissá tételét kéttraktusos elrendezésben. Ezzel, pedig a kapcsolódó közösségi vagy lakóterek additív sorolásának és kötetlenebb alakításának megvalósíthatóságát biztosította nagyobb épületlépték esetén is. A piano nobile földszintre helyezésével összefüggésben pedig a közösségi tércsoport reprezentatív feltárását, jó kertkapcsolatát eredményezte. A nagymágocsi kastély belső térrendszere mindennek legszebb, legkifejezőbb hazai példája. A csarnok – ahogyan itt nevezték – a mindennapi „kastélyélet” fóruma is volt, a belső személyzet (inasok, szobalányok) tagjai például minden reggel itt gyülekeztek, s a főkomornyiktól itt kapták meg a napi beosztásukat.
Az emeletre vezető fa lépcsővel és galériával megjelenő, az innen bevilágított hall súlyos berendezését beépített faburkolat és egy monumentális kandalló egészíti ki. Az épület tengelyében a közösségi tércsoport első terme, a nagyszalon nyílt. Egy teraszon keresztül közvetlen kijárattal bírt a kert felé is. A kastély haránttengelyében enfilade-térfűzéssel nyíltak egymásba a két traktusban elhelyezett nappali termek. Nyugat felé az első a biliárdszoba volt, majd Károlyi Imre dolgozószobája következett a kert felé egy nyitott terasszal bővítve. A dolgozóból nyílt a könyvtárterem beépített fa berendezéssel és kandallóval. Mellette, pedig a biliárdszobából nyílt az ebédlő.
A nagyszalon berendezésének stílusát az arany-fehér-zöld színekben komponált neoempire stílus határozta meg. Az ülőbútorok csoportjai a falikárpittal harmonikus egységet (ún. ensemble) alkottak. Károlyi Imre nappali (biliárd, dolgozó, könyvtár) szobáiban, szinte a nagyszalon kontrasztjaként, a faragott fa mennyezet- és falburkolatok, a beépített bútorok és a súlyos bőr ülőgarnitúrák domináltak.
A nagyszalontól keletre nyíló termeket a tulajdonosi lakosztály foglalta el. Ez egy nappali szobával (kisszalon) nyílt meg, majd az épület sarkán a hálószoba kapott helyet. A hálószobát az emeleti gyermekszobákkal egy belső csigalépcső kötötte közvetlenül össze. A lakosztály a földszinti folyosóról kis előtérrel nyílt, innen a garderobe (ruhatár) és a fürdőszoba – sarkában nyílt a closette-fülke – volt megközelíthető. Mindkettő közvetlen átjárással a hálószoba felől is elérhető volt.
A Károlyi-lakosztály fürdőszobájáról és a hozzá alkóvval kapcsolódó öltözőszobáról (toilette) fennmaradt fénykép nagy művelődéstörténeti jelentőséggel bír. A fürdőszoba fal- és padlóburkolatai korszerű és nemes anyagokból (üvegcsempe, márvány) készültek el, berendezése lakályos volt. A fürdőkád megemelt peremű, medenceszerű kialakítása, hangsúlyos elhelyezése nagyvonalú, a konzolos és kettős mosdó korszerű és elegáns volt, s mindez a korszak fürdőszoba-kultúrájának igen szép és minőségi példája lehetett.
A kastélyból a már említett tágas teraszokon keresztül lehetett kijutni a kertbe. Itt egy széles, lejtős gyepfelület emelte ki a tömör megfogalmazású, mozgalmas és zárt homlokzatot. A középső terasz előtt kör alaprajzú virágágyás pompázott egynyári kiültetésekkel. A homlokzatkompozíciót három, manzárdtetővel lefedett rizalit határozza meg. A középrizalit hangsúlyát – az udvarhoz hasonlóan – címeres attika-felépítmény biztosítja. Itt az emeleti ablakok felett fekvő ellipszisablakok láthatók. A nyíláskeretezések és más homlokzatdíszek formarészletei finom plasztikával tagolják a homlokzatot.
A kastélyban először gázvilágítást alkalmaztak, és csak az 1910-es években készítettek gőzgéppel működő saját áramfejlesztőt, melyet a kastélyon kívül, külön épületben helyeztek el és 110 V egyenáramot termeltek vele egészen a falu villamosításáig. A kastély első átalakítása 1910-ben történt meg, amikor az emeleti gyermekszobák egyikét kápolnává alakították át. Ezzel kapcsolatban Szilágyi László lelkész a következőket jegyezte fel: „A Kastélyi szt. Kereszt felmagasztalásáról nevezett márvány Kápolna építtetése 1910. VIII. 5. – Méltóságos Gróf Károlyi Imre úr és nemeslelkű neje Gróf Károlyi Zsófia grófnő, néhai Tibor nevű elsőszülött gyermekük Kedves emlékét megörökítendők, elhatározták, hogy a kastély első emeletén, azon termet, melyben kedves gyermekük utoljára halva feküdt és felravatalozva volt, kápolnává alakíttatják… Külföldi művészmesterek serényen munkálkodva ez év júliusára elkészítették a díszes Kápolnát, melynek alapzata és oldal falai tiszta fehér és fekete márványból, a mennyezet díszített stuccó-ból készült … Tibor kisgróf életnagyságú élethű szobra carrarai márványból ülo helyzetben angyalnak mintázva… pápai privilégium alapján a házi Kápolna, mely a szt. Kereszt felmagasztaltatására dedikáltatott, nyilvános Kápolnának declaráltatott, melyben a grófi család tagjai és mindenkori vendégei minden vasár és ünnepnap eleget tehetnek e helyen is szt. mise hallgatási kötelezettségeiknek…” 1910 után épülhetett fel a kastély északnyugati sarkán a – dolgozóhoz és a könyvtárhoz kapcsolódó – nyolcszögletű télikert, melynek közepére vízmedence került; fölötte az emelt előtt teraszt alakítottak ki.
A XX. század első felének legjelentősebb változása a kastélyparkot érintette. A kastélyban a fűtéskorszerűsítés mellett, csak kisebb átrendezések történhettek, amikor a Károlyi fiúk, Ferenc (1900-), Viktor (1902-1973) és Gyula (1907-1942) felnőttek és saját családot alapítottak, illetve mikortól a család a kastélyt csak a nyári szezonban, illetve az őszi nagyvadászatok alkalmával lakta.
A kastélypark felújítására és többütemű díszítésére azonban igen látványos eredményt hozott, s talán összefüggésbe hozható az 1937. évi jubileum megünneplésével is. Mivel a nagymágocsi kert kutatásának eredményei még publikálatlanok, így csak néhány, az 1930-as évekre datálható fényképfelvétel tanúságával vázolhatók a kertépítészeti munkák állomásai, illetve a kastély korabeli megjelenése. Első ütemben a kastély déli és északi homlokzatai elé szabályos, geometrikus rendszerű kertet létesítettek architektonikus elemekkel. A főbejárati oldal elé az alacsonyra nyírt sövényekkel határolt mezőkbe a Négy évszak allegóriája került. Érdekességük, hogy a faragott kőszobrok talapzatán az 1771-es évszám látható. Így ezek, mint régi műtárgyak – mintegy hitelesítve az új kertet – kerültek elhelyezésre. A négy nőalakhoz további kettő szobor (a Nimródot ábrázoló mára elveszett) tartozott külön elhelyezéssel. Az északi oldal kertjének átalakítása jelentősebb méreteket öltött. A középső terasz elé széles feltöltés került, melyet balusztrád választott le az új, nyírott sövényekkel keretezett partertől. Ide vezetett le az új lépcső, a kastély axisába, a parter közepére egy kör alaprajzú vízmedence került vízjátékkal. Ekkor létesült a végleges kertszerkezetet meghatározó tó is, melyen azonban eredetileg csak csónakkal lehetett átkelni.
A mágocsi kert végleges formáját a szökőkút átalakításával és a tó túlpartján, az épület tengelyében elhelyezett kilátó kis pavilon (gloriette) felépítésével nyerte el. Az északi homlokzat előtti szökőkútba a Szabin nők elrablása c. mitológiai jelenetet ábrázoló szoborcsoportot építették be; s eredetileg olasz mestertől származó szobor díszítette a jón gloriette közepét is.
Az építtetők, Károlyi Zsófia grófnő 1942. évi, s hamarosan Károlyi Imre gróf 1943-ban bekövetkezett halálával, majd 1944 szeptemberétől, a II. világháború pusztításának kezdetével lezárult a nagymágocsi kastély 150 éves történetének első korszaka.
Óföldeák
Návay Tamás-kastély: A település keleti szélén áll, közvetlenül a mellé épített modern szociális otthon szomszédságában. Eredetileg L alaprajzú volt, de a modern bővítések miatt ma U alaprajzú. Két főhomlokzata még őrzi eredeti megjelenését. Návay Tamás építtette az 1840-es években, klasszicista stílusban. Az épület ma a Csongrád Megyei Önkormányzat által működtetett szociális otthon része, 1949-től működik szociális otthonként.
Návay László-kastély: Micsurin u. A z épület a település keleti szélén áll, nagy park veszi körül. Klasszicista stílusú épület a 19. század közepéről. Ma kultúrház.
Gencshát: Návay-kastély és kiskastély: Gencshát Óföldeáktól délkeletre található a pusztában. A XIX. század első 
felében vizenyős terület volt, a környék lecsapolása, csatornázása és a földek kiszárítása az 1850-es években történt. A késő klasszicista és korai historizáló formaelemeket tartalmazó kastély felépítése az 1860-as évekre tehető. Az épületet minden bizonnyal Návay (IV.) János emeltette, ugyanis az ő ágának tulajdonát képezte a későbbiekben. Návay (IV.) János 1866-ban bekövetkezett halála után fia Návay (I.) Géza örökölte az épületet és a gencsháti birtokot. A földbirtokos 1919-ben hunyt el, ekkor fiára (II.) Gézára szállt a kastély. Návay (II.) Géza 1925 táján kriptát emeltetett a parkban, apjának földi maradványait akkor ide helyezték át. Ugyancsak Návay (II.) Géza építtette a kastély parkjában álló kúriát az 1910-es években. A családi hagyomány szerint (II.) Géza egészen apjának haláláig itt lakott. A földbirtokos Csanád vármegye aljegyzőjeként működött, és visszaemlékezések szerint hosszú ideig agglegényként élt, csak az 1940-es évek elején nősült meg.
A II. világháború után államosították a Návay birtokot, 1947-48 táján a Gencsháti Állami Gazdaság kapta meg, jelenleg pusztulásra van ítélve.
Közelében található az ún. kiskastély, amely viszonylag jó állapotban van, de jelenleg gazdátlan.
Ópusztaszer
Pallavicini-kastély: Az ópusztaszeri Pallavicini-kastély az 1880-as évek végén épült, nevezetes vadászatok alkalmával főrangú vendégek szállásául is szolgált. A szép park közepén álló, historizáló stílusú kastélyt a II. világháború után államosították, ma a Csongrád Megyei Önkormányzat pszichiátriai otthont működtet benne mintegy háromszáz beteggel. A néhány éve elhunyt Pallavicini Károly őrgróf tudomásul vette, hogy nem kaphatja vissza az államtól. Az épület viszonylag jó állapotban van, folyamatosan karbantartják. A helybeliek elfogadják, hogy megyei önkormányzati tulajdonban van, nincsenek a községnek tervei a kastéllyal.
Sándorfalva
Pallavicini-kastély: Pallavicini-kastélynak mondják azt a sándorfalvi épületet is, amely 1957 óta iskolaként működik, jelenleg hét alsó tagozatos osztályteremmel. A szép, neoklasszicista épület nem is igazi kastély, csak az uradalmi ügyintéző otthona és irodája volt egykor, de a grófnak is fenntartottak benne néhány helyiséget. Legutóbb az ezredfordulón újították fel, így jó állapotú az épület.
Szegvár
Károlyi-kastély: Károlyi Sándor a Dóczi-féle építményeket és azok maradványait felhasználta kastélya 1726-28-as építésekor. Az épület előzményekre visszavezethetőségére lehet következtetni Bél Mátyás 1730-ban készült leírásából. A múlt kutatói abban nem értenek egyet, hogy a ma látható épület, mely 1773 és 1883 között 
megyeközpont volt, a Károlyi-kastély átépítése során jött létre 1768-73 közt vagy egy teljesen új épületet emeltek e célra. A kastély funkciója sűrűn változott. A XVIII. század első felében Károlyi Sándor birtokának központja, 1773-tól 1883-ig pedig vármegyeházaként működtette a Szegvárra helyezett megyeközpont. A XIX. század végén óvoda, majd gyermekmenhely működött falai közt, 1902-től párhuzamosan apácazárdaként is funkcionált. A barokk kor hangulatát leginkább a kovácsoltvas rácsozatú földszinti ablakok és a mögöttük található boltozatos termek idézik vissza. Az épületet manzárdtető fedi, ezt két szép kémény díszíti. A volt megyeközpont földszintjén boltozatos, emeletén síkmennyezetes, nagyobb belmagasságú helyiségek sorakoznak. A vár a 16-18. század között épült, a kastély és melléképületei a 18. század folyamán. A kastély és pincéje, földszintje boltozott, az emeleten álhajlatos, az emeleten a nagyteremtől jobbra két-két terem Szabadon álló, téglalap alaprajzú, kétszintes épület. Főhomlokzatán erőteljes háromtengelyes rizalit, kétoldalt 4-4- tengelyes épületszárnyak.
Kőkeretes zárköves kosáríves kapu felülvilágító ablakos fa ajtóval, kétoldalt 1-1 kőkeretes egyenes záródású ablak.
Az emeletválasztó osztópárkány felett három könyöklőpárkányos, kőkeretes, kosáríves ablak. A homlokzat két oldalán, a földszinten kőkeretes, az emeleten könyöklőpárkányos, kőkeretes, egyenes záródású ablak.
Udvari homlokzatának bal oldalán három kosárívnyílásos tornác, emeletén épített mellvéd, négyszögletes pillérek.
Jobboldalt a sarkon kis kiugró lépcsőházépület, szintjein 1-1 kis négyszögletes ablak, a homlokzat négy ablaka hasonló a főhomlokzatéhoz.
Bal oldalhomlokzata kéttengelyes, a jobb oldalhomlokzaton, az emeleten 7, a földszinten 3 ablak. A homlokzatokon az ablakok között bemélyített faltükrök.
Körülfutó lábazat, és emeletválasztó párkány.
Szentes
Károlyi-kastély: 1840 körül épült, késő klasszista stílusban. Parkban szabadon álló, földszintes U- alaprajzú épület. Előreugró szárnyaival oszlopos tornácot zárt közre, melyet 1928-ban beépített, ezzel homlokzatát is erősen átalakították. Bejáratához három lépcső vezet, egyenes záródású ajtó, mellette szintén egyenes lezárású 2-2 ablak.
A rizaliton elöl 2-2 oldalt 1-1 ablak a hátsó kerti homlokzaton 11 ablak, ezek szegmensívesek párkányos kerettel díszítettek. Az épület sarkait tükrös lizénák keretezik, körülfutó magas lábazat. Sárga- fehér külső falfestés.
A bejárat előtt téglatalapzaton Borbereki Kovács Zoltán Kubikus c. bronz szobra áll, melyet 1935-ben készített, 1947-ben állították mai helyére. Ma múzeum.