ERDÉLY - BESZTERCE-NASZÓD MEGYE KASTÉLYAI

Alsóbalázsfalva (Blajenii de Jos)

Teleki-kúria: Zömök, L alaprajzú épület, mindkét főhomlokzatán középrizalittal. Parkban szabadon áll a falu nyugati részén.

Alsóilosva (Ilisua)

Hye-kastély: A Hye család kastélya 18. századi barokk épület. Egykor TBC preventórium működött benne, ezalatt lecserélték a nyílászárókat műanyagra. Visszakerült magántulajdonba és a műemlékvédelem felszólította a tulajdonost (Máthé Ádám), hogy állíttassa vissza az eredeteieket - amik már nincsenek meg.

Apanagyfalu (Nuseni)

Bethlen-kúria: Legnagyobb birtokosa a 18. század elejétől a 19. század közepéig a Bethlen, majd a Bánffy család volt. Az épületről annyit sikerült kideríteni, hogy a református egyház az 1850-es évek elején a gör. felekezettel közösen a gróf Bethlen kastélyban iskolát vezetett, melyet a kormány jogos birtokosától a maga számára foglalt le.

Bánffy-kúria: A községháza a Bánffy Ferenc által építtetett - feltehetően 19. sz. eleji - kúriában működik. Itt élt Bánffy Dezső miniszterelnök.

A település harmadik kúriája az Apafiaké kicsi, és számunkra jelentéktelen épület.

Árokalja (Arcalia)

Bethlen-kastély: A 18–20. században a Bethlen család birtoka volt. 1801-ben Bethlen János a Sajót új mederbe terelte, kastélya körül angolparkot és ménesbirtokot létesített. A Bethlen-kastély a 19. században épült, neobizánci stílusban. Gróf Bethlen Balázs építtette az Erdély-szerte egyedüli ilyen stílusú épületet. Parkja arborétum, kb. 150 különleges fafajjal. A Bethlen-család az 1945-ös államosítás során kénytelen volt átadni birtokát a kommunista hatalomnak, a kastély berendezését a környékbeliek hordták szét, a grófi család címerével díszített étkészletek ma is megtalálhatók a környékbeli falvak háztartásaiban, a termeket már csak a címeres cserépkályhák díszítik. Az arborétumra sem várt jobb sors, az egzotikus fák egy részét a helybéli cigányok tüzelték el. Az állam 1947-től a helyi termelőszövetkezet gépeit tárolta a birtokon, majd pionírtáborrá alakította, 1963-ban pedig a tudományegyetem kezelésébe került, és három évtizeden keresztül a Biológiai és Geológiai Kutatóintézet működött benne, a hallgatók szakmai gyakorlatukat töltötték itt. Ennek köszönhette felújítását is, az egyetem 1997-ben – miután gomba támadta meg a kastély faszerkezetét – restaurálta az ingatlant és a hozzá tartozó melléképületeket, 1,2 millió lejt költve a beruházásra. A birtok 1999-ben a felsőoktatási intézmény tulajdonába került. A 16,5 hektáros birtokhoz a kastély és az arborétum mellett három melléképület tartozik. A kastélyban egy 70 személy befogadására alkalmas konferenciaterem, egy 20-25 férőhelyes szemináriumterem, egy olvasóterem, valamint a frankofon központ könyvtára található. Az egykori könyvtár helyén kialakított, vadonatúj emeletes ágyakkal bebútorozott hálók 70 személy befogadására alkalmasak. A birtok vendégfogadásra is alkalmas, a környező települések lakói lakodalmakra és más családi eseményekre szokták kibérelni. Ma a Babes–Bolyai Tudományegyetem Regionális Frankofón Központja működik benne és tudományos konferenciák színhelye. Napjainkban bírósági úton próbálja visszaszerezni az árokaljai Bethlen-kastélyt a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemtől a grófi család egyik leszármazottja. A magyar állampolgárságú Atzél Ferenc keresetet nyújtott be a Beszterce-Naszód megyei törvényszékhez, amelyben azt állítja: a grófi család rokonaként őt illeti meg a neobizánci stílusban épült kastély és az ahhoz tartozó 16,5 hektáros terület, amelyet jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem használ. Mivel a grófi családnak nincs egyenes ágú leszármazottja, Atzél szerint ő a törvényes örökös.

Bethlen (Beclean)

Bethlen András-kastély: Bethlen települése Besztercétol 40 km-re nyugatra, a Nagy-Szamos partján fekszik. A helységet eloször 1305-ben Bethlem néven említik. A település a gróf Bethlen család bethleni ágának fészke, ezért a családnak több kastélya, épülete található meg itt. Ma négy ilyen épület található, melyek közül a legfontosabb a 18. században épült, barokk stílusú, egykori gróf Bethlen András-kastély, empire erkéllyel. Az épület a falu központjában áll, jelenleg agrárlíceumként muködik. Az elso katonai felmérés térképén, amely 1769 és 1773 között készült, jól kiveheto a település központjában lévo barokk kastélyegyüttes. A romániai muemlékek jegyzékében a BN-II-a-A-01617 sorszámon szerepel. Ma Mezogazdasági Iskola muködik az épületben.

Bethlen Pál-kastély: Ghiocelului utca 6. szám. A XVIII. századi kastélyt annak idején gyönyörű park vette körül, amelynek különleges vízijátékait Bodor Péter székely ezermester készítette. (A harmadik kastélyt 1570-ben négy sarokbástyás, reneszánsz jellegű várrá alakították, ma nyoma sincs). A kastély építtetője, gr. Bethlen Pál (1851–1935). A Bethlen Pál birtokában lévő kastély építési körülményei tisztázatlanok. Egy korabeli felvétel és a sarokbástyák alapján feltételezhető, hogy a főispán egy 17. századi kastély átépítése révén alakította ki saját kastélyát. Az átépítés során megtartották a két sarokbástyát, azonban a barokkos oromzatot átalakították, a földszintes épületre egy emeletet húztak, így jött létre az eklektikus stílusú új kastély. Sisa József művészettörténész szerint Kallina Mór jó nevű építész tervei alapján valósult meg a kastély átalakítása 1900 körül. A kastélyt a 20. század elején erős kőfal vette körül, a nyugati falakon kívül terültek el a régi vár romjai. Az 1945-ös államosítás előtt gr. Bethlen László tulajdonában volt az épület és a körülötte lévő melléképületek (ez utóbbiakban lengyár működött). Egy 1977-es összeírás alapján az egyemeletes kastélynak 16 helyisége volt, és 8 melléképülete. Jelenleg egy melléképülete áll, amelyet múzeumnak alakítottak át. Az 1990-es években művelődési ház és könyvtár működött a kastélyban. Az egykori díszes előadótermet és a hátsó színpadot a '80-as években szinte kétszeresére bővítették és a belső berendezését a kornak megfelelően átalakították. Jelenleg Bethlen város polgármesteri hivatala működik benne. A kétszintes kastély szabálytalan tömegformálású és többrendbeli beavatkozások nyomait mutatja. Az épület magját egy nyújtott tengely alkotja, amely észak-dél irányban húzódik. Egy nagyméretű előadóterem, a déli oldalon pedig három kisebb méretű terem alkotják az épület földszinti magját. Ezt a hosszabb egységet két oldalról egy-egy rövid helyiség övezi, amelyek összekötik az épület magját az épület két sarkán elhelyezett hatszögű tornyokkal. Az egykori épületmag szimmetriáját az 1980-as években megnagyobbított előadóterem bontja meg. A fő épületszárny középső tengelyében egy háromtengelyes rizalit kapott helyet, amelyhez az épületbe vezető lépcsős terasz kapcsolódik. A rizalit rejti magában a főlépcsoházat a lépcsőfordulós, emeletre vezető kétkarú lépcsővel. A fentiekben ismertetett fő szárnyra merőlegesen csatlakozik egy öt helyiséget magába foglaló szárny. A 20. század eleji felvételeken már látható ez a szárny is. Az épület emeletén a helyiségek elrendezése néhány különbségtől eltekintve megegyezik a földszinti termek kiosztásával. Az egyik lényeges különbség az, hogy az északi, alacsonyabb torony csupán földszintes, míg a nagyobb alapterületű déli toronynak (amelynek belső terét három helyiségre tagolták) emeleti szintje is van. Az északi bástyához hasonlóan, az épülettömb északi felén elhelyezkedő előadóteremnek szintén nincs külön emeleti szintje. A földszinti alaprajzon megfigyelhető az előadóterem bővítésének vonala, de az emeleten csupán a terem légtere található. Az L alakú kastélyt kontyolttető, az összekötő szárnyakat nyeregtető, míg a bástyákat vízvezetős hatszögű bádog toronysisak fedi. Az épület alatt egy pince húzódik, amelynek négy boltozott helyisége van. Ezeket jelenleg nem lehet megtekinteni, az építési fázisok megkülönböztetése szempontjából azonban fontos lenne ismerni, hogy az épület mely részei alatt húzódnak. A kastély főhomlokzata a nyugati oldalon helyezkedik el. Egykori képeslapok alapján néhány jelentős átalakítás figyelhető meg. A legkorábbi, általunk ismert állapotban a homlokzat kialakítása a következőképpen nézett ki: a három tengelyes bejárati rizalit uralta a homlokzatot, a rizalit mögött húzódott az épület fő szárnya, amelyet két oldalt hatszögű tornyok zártak le. A rizalit előtt egy vaskorlátos terasz helyezkedett el, amelyre kőlépcső vezetett. A rizalit tömbjét függőlegesen négy díszes fejezetű falpillér tagolta, ezekre támaszkodott a vízszintes gyámkosoros párkány. A homlokzatot középen barokkos csigavonalas oromzat zárta le, amelynek fő dísze a gyámkősoros párkány felett elhelyezett nagyméretű Bethlen-címeres tábla volt. Az oromzat két oldalán a párkány felett domborműves attika kapott helyet. A bejárat két oldalán egy-egy magas, háromkaréjos díszítésű ikerablak törte át a falat. A hatszögű tornyon a tető alatt a rizaliton is megjelenő gyámkősoros motívum vonult végig. Az 1900 körül zajlott átépítés során megváltoztatták a főhomlokzat kiképzését. Megfigyelhető, hogy a korábbi földszintes épület egy részére emeletet húztak. A nagyterem és az északi torony földszintes maradt, a bejárati rizalit és a tőle délre elhelyezkedő épületszárny viszont egy szinttel magasabb lett, a déli torony is emeletes. Források hiányában nem ismert, hogy a déli torony ekkor változott-e át kétszintes építménnyé, vagy már korábban is emeletes volt. A bejárati rizalit előtti teraszt meghagyták az eredeti állapotban, az ablakokat viszont megváltoztatták. A földszinten, az ajtó két oldalára egy-egy záróköves keretezésű, egyenes záródású ablak került. Az emeleten a középső egy hármasablak, két oldalán egy-egy szemöldök-keretes ablak foglal helyet. A rizalitot lezáró oromzat formája is megváltozott, a német reneszánsz ihletésű csigavonalas építményt egy hármasablak töri át, alatta egy kis táblába foglalt Bethlen-címer látható. A homlokzat déli szárnyán a földszinten két egyenes záródású ablak, felettük két pár kettős ablak jelenik meg, az ablakok elosztása megegyezik a ma is látható állapottal. A főhomlokzat kinézete 1927-re sem változott, amint ez Keöpeczi Sebestyén József  rajzán is megfigyelhető. Az 1980-es években végzett átalakításoknak köszönhetően módosult a homlokzat képe. A rizalittól balra (északra) elhelyezkedő épületszárny ablakait befalazták és a szárnyat megmagasították, így jött létre az előadóterem. A rizalit architektúráját megtartották, de eltüntették az ablakok keretezését és eltávolították a Bethlen családi címert az oromzatról. A bástyák közül a déli esett át fontosabb bevatkozáson, földszintjén ugyanis befalazott ablakok nyomai látszanak. A déli szárny alsó szintjén látható egy szegmensíves bejárati ajtó, amely a pincébe vezet. Az épület hátsó homlokzata kevésbé vonzó képet mutat. A 20. század elején a hátsó bejárat asszimmetrikusan helyezkedett el, északi irányba eltolódva. A bejárat előtt alacsony terasz húzódott, melyre fából ácsolt tornácot építettek. A tornáctól balra (déli irányba) az emeleten zárt erkély helyezkedett el, amelynek szerepe a későbbi átalakítások miatt elveszett. Az épületen végrehajtott 20. századi bővítések teljesen megbontották az együttes tömegkompozícióját, silány külsőt eredményezve. Jelenleg a hátsó homlokzat két fontosabb részre bomlik. Az északi szárnyban helyezkedik el a kibővített előadóterem, melynek külső homlokzatát csupán egy bejárat tagolja, előtte félköríves, lépcsőzetes terasz látható. Ezen a részen volt az egykori hátsó bejárat. A Bethlen Pál korabeli állapotokra utal a két saroktorony, valamint az emeleti zárt erkély. Az előadóterem kibővítése miatt azonban az erkély elvesztette funkcióját, beékelődött az előadóterem és a délkeleti szárny tömbje közé, és az erkély alatti falsíkhoz tapasztották az illemhelyiséget rejtő építményt. A délkeleti épületszárny körül keskeny betonterasz húzódik. Az épületszárny mindkét szintjén egyenes záródású ablakok helyezkednek el, a délkeleti oldalon különböző méretű ablakok váltakoznak. A fő- és a rá merőleges szárny találkozási pontjában létrejött lépcsőház nyílásai három szinten helyezkednek el. A hátsó homlokzaton a déli összekötő szárny ablakainak nagy része be van falazva, megfigyelhető az is, hogy méretük és elosztásuk nem egyezik a főhomlokzaton látható ablakokkal. Míg az északi, földszintes bástya testét egy-egy oldalon csupán egy nagyobb méretű ablak törte át, a déli bástya falain három ablak helyezkedik el egymás fölött. A pince- és a földszint ablakai kisebb méretű, négyzet alaprajzú ablakok, az emeletiek pedig téglány alakúak. Mindkét bástya fontos eleme a tető alatt végigfutó konzolgyámos koronázópárkány.
A kastély egykori berendezése nem ismert számunkra. Az eredeti, 1900 körüli állapotokat szemlélteti a faburkolatos és esztergált korláttal ellátott főlépcsoház kialakítása. A főlépcsővel szemben, az emeleten egy nagyméretű zöldmázas historizáló kandalló maradt fenn, amelyet gazdag késő reneszánsz jellegű motívumkinccsel díszítettek (fogazatos párkány, tojássoros fríz, gyümölcs- és virágfüzérek). A kastély hátsó homlokzata egykor egy igényesen kialakított parkra nézett, amelynek fáit az 1960-as években kivágták. A kastélyhoz tartozó melléképületek közül jelenleg csupán egy áll fenn, múzeumnak átalakítva. Tíz évvel ezelőtt még állt két lakóépület (egyikben konyha és cselédház, másikban a vendégház volt egykoron), valamint a 18. századinak gondolt, barokkos ablakú istállók. Ezeket az épületeket időközben elbontották. Bethlen Pál kastélyának építéstörténete még sok kiegészítésre szorul, azonban az eddigi adatok alapján is elmondható, hogy a historizmus kori erdélyi kastélyok egyik érdekes képviselője, melynek jelentőségét növeli a (feltételezetten) Kallina Mór nevével fémjelzett átalakítás. A kastély helyi szinten is jelentős, ugyanis a barokk Bethlen András-kastély mellett Bethlen település másik meghatározó világi műemléke, amely feltételezhetően 17. századi épületrészeket is tartalmaz.

Bethlen Béla-kastély: Gr. Bethlen (III.) Béla (1888-1979) foispán, kormánybiztos 1928-ra elkészült egyszeru, udvarházszeru kastélya méreteivel és puritán kialakításával is tulajdonosa legendás szerénységét és mértéktartását sugallja. Az építteto a XX. századi erdélyi magyarság egyik legnagyobb formátumú egyénisége volt, az Erdélyi Gazdasági Egylet elnökeként, az Erdélyi Református Egyház fogondnokaként, majd 1940-ben Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka foispánjaként. Bethlen kastélyát 1946-ban elkobozták, az épület az Egészségügyi Minisztérium tulajdonába került, falai között elmebetegeket helyeztek el. Az örökösök visszaigénylik az épületet, amely az évek során minden díszét elveszítette. Az ügyük még nem oldódott meg.

Bethlen Ferenc-kastély: Bethlen gróf 1902-ben építette kastélyát, a város központjának legrégebbi, dokumentáltan kulturális intézménye. 1949-ben kéttannyelvu (magyar és román nyelvu) középiskola kezdte meg muködését itt. 1954-1960-ig 4 újabb épület épült az egykori kastélypark területén. 1956 óta "Beclean Kohászati High School" néven muködött, majd 1981-ben az új helyre költözik és a Beclean Általános Iskola muködik benne. 1997-ben az iskola megkapja a korábbi diák Grigore Silasi nevét. 2012 szeptember 1-tol, "Liviu Rebreanu" néven egyesítik az iskola „Grigore Silasi” és a Hófehérke Óvodát, így a "Grigore Silasi" Gymnasium Iskola lesz Bethlen városának legnagyobb iskolája.

Csicsókeresztúr (Cristestii Ciceului)

Torma-kastély: Bár a Torma-udvarházat eddig a műemléki kutatások elkerülték, de az épület feliratai alapján vázlatosan ismerjük annak történetét. Építtetője Torma Kristóf lehetett, melyre egy 1593-as évszámos szemöldökkő utal. Fia 1627-ben bővítette a kúriát. Torma József 1782-ban építteti át a házat. A földszintes, téglalap alaprajzú, központi tömbből és ehhez csatlakozó mellékszárnyból álló kúria ma jellemző, klasszicista képe a 19. század közepén zajló felújítás és átépítés során alakult ki. Ekkor épült a ház két homlokzatára oszlopos portikusz. A ház barokkos tetőzetét és épülettömegét a 20. század második felében erősen átépítették. Az épület legjelentősebb művészettörténeti értékei a nagyterem melletti, kisebb helyiség falába, valószínűleg a 18. század végén másodlagosan befalazott kőfaragványok. Ezek egyike a Torma család barokk címere, melynek képe leveles tormagyökér. Az 1945-ös államosítás után a ház az önkormányzaté lett, mely a manapság folyamatban lévő restitúcióra "tekintettel" sorsára hagyta, még a legalapvetőbb karbantartást sem végzik. Teteje beázik, több boltozata beomlott.

Csicsómihályfalva (Ciceu-Mihaiesti)

Modi-kúria: A település NY-i szélén álló felújított, klasszicista kúria ma valamilyen középületként funkcionál. Az előtte álló kövön bevésett Modi Miklós név az építtetőre utalhat.

Felőr (Uriu)

Betegh-kúria: A csiktusnádi Betegh család kúriája épült 1870-es évek táján. A település központjában, a mellette elhaladó 171. sz. országútra merőlegesen áll. Eredetileg zömök, téglány alaprajzú épület volt, melyhez egy keskeny, hosszabb oldalszárnyat toldottak, így ma L alaprajzú.

Kerlés (Chirales)

Bethlen-kastély: A XIX. század elején meg éppen bekopogtat az anyagi nyomorúság, a napóleoni háborúk, a devalvációk s a ferenci abszolutizmus nyomasztó kora, s midőn Bethlen Lajos Kerlésen messzi földön megcsodált kastélyt s parkot hív létre, 100.000 forintjánál is többe kerül s emiatt is megy csődbe; életműve mégis hiábavaló erőfeszítés volt, mert 1843-ban az oláhok vandál módon feldúltak és elpusztítottak mindent.

Kékes (Chiochis)

Wesselényi-vadászkastély: Itt áll a Wesselényi család 1769-ben épült vadászkastélya.

Kolozsnagyida (Viile Tecii)

Földvári-kúria: A falu központjában, szorosan a lutheránus templom mellett állt, de a közelmúltban, a templom nagyobb részével együtt lerombolták, már az alapjai sem látszanak, és a templomból is csak a torony maradt.

Komlód (Comlod)

Teleki-kastély: 1756-ban építtette Wesselényi István, aki Dániel lányt vett feleségül. E két család címere uralja ma is a főhomlokzatot, Anton Schuchbauer szobrász alkotásai. A kastély a 19. sz-ban, házasság révén jut a Teleki család birtokába. 1951-ben államosították. A kastély barokk stílusban épült, valószínűleg 16. századi alapokra, erre utal a pince boltozata. Az épület alaprajza aszimmetrikus, körülötte nagy parkkal. Ma romos állapotban van, összeomlással fenyeget.

Mezőörményes (Urmenis)

Bánffy-kastély: A középkori eredetű falu központjában, a református templom toszomszédságában álló, téglalap alaprajzú, egytraktusos, 2 szintes, kontyolt nyeregtetejű, cseréppel fedett, alápincézett kastélyépületet I. Rákóczi György emeltette 1639-41-ben, mint frissen szerzett környékbeli birtokainak központját. A kúria később a Barcsai, majd a Bánffy család birtokába került - utóbbiak 1667-68-ban felújíttatták. Az épület jelenlegi képét a 18. század végén lezajlott, klasszicizáló késő barokk stílusú felújítás nyomán nyerte el. A ház 11 tengelyes udvari homlokzatát a középső 9 tengelyben megnyitott, kosáríves árkádsor teszi változatossá. Az épület ma üresen áll, állapota folyamatosan romlik.

Nagydebrek (Dobric)

Mikes-Kornis-Bornemissza-kastély: A Mikes-, majd Kornis-kastélyt 1900–1902-ben akkori tulajdonosa, a Bornemissza család építette újra. A parkkal körülvett kastélyba 1992-ben ortodox apácák költöztek. A többségében pünkösdista lakosság nem nézte jó szemmel egy ortodox kolostor alapítását a falujában, és kilenc évig pereskedett az egyházzal az ingatlanért.

Nagysajó (Sieu)

Kemény-kastély: A Kemény család ebben, a templommal szemben levő kastélyban lakott, amelyben jelenleg néptanács működik. A XVIII. században Kemény Sámuel szülei, gróf Kemény Miklós és neje gróf Wass Krisztina (Kemény Miklósné) építtette, akik Nagysajón vannak eltemetve. Egy levéltári adat szerint ez a kastély Apafi Miklós udvarházának alapjaira épült. “A leírt épület Apafi Miklós († 1600) címerérol ítélve XVI. századi lehetett. A falra festett oroszlánkép és a dátumos felirat a XVII. század második feléből való. Az épületet az összeírás idején, amint azt, az ezüstneműre vésett nevek bizonyítják, az Apafiak birtokolták. A leltár szövegében említett meghalt nagyasszony Lorántffy Kata, Apafi István felesége volt. A kapura szintén az ő és férje névbetűit faragták, csak a leltározók I helyett tévedésből N-et írtak, valószínűleg a fejedelemre emlékezve. Az egykori udvarház helyén ma XVIII. századi kastély emelkedik. Ennek két sokszögletű saroktornya azonban azt sejteti, hogy az új épület a régi alapokon áll.” A kastély a nagysajói Kemény családi ág kihalása után, Bánffy gróf család tulajdonában került, melynek utolsó tulajdonosa Bánffy Endre, az 1940-es években egy kártyajátékon elvesztette a kastély tulajdonát.

Kemény-vadászkastély: A kastély építtetője gróf Kemény Sámuel volt az 1780-as években, aki a helyi hagyomány szerint vadászkastélyt akart a településen. Alaprajza, tömegalakítása és belső térkiosztása alapján késő barokk stílusú emlékek csoportjába sorolható épületről kevés írott dokumentum maradt fenn, ezért nem ismert a tervező és a kivitelező neve sem. A falu déli oldalán, egy magaslaton elhelyezkedő kastély téglalap alaprajzú kétszintes épület. Főhomlokzata észak felé néz, középtengelyében helyezkedik el a főbejárat. Barokk manzárdtető fedi az épületet, a lépcsőház felett oromzatos, cserepes nyeregtető látható. A kastély termei a kétkarú lépcsőt magába foglaló hevederíves dongaboltozattal fedett lépcsőház után egy folyosóra vannak felfűzve. A földszinti folyosót hevederekkel tagolt csehsüvegboltozat, a termeket fiókos dongaboltozat fedi. Az emeleten a folyosót teknőboltozat fedi, ahol már egyszerű stukkódíszek is megjelennek. Feltételezhető, hogy az egyes termekben is stukkók díszítették a mennyezetet.  
Későbbi sorsáról, történetéről, akárcsak építéséről is kevés adat maradt fenn. A 20. század eleje óta iskola működik az épületben, 2009-ben egy általános felújítás során új tetőt kapott és elvesztette a belső terek történeti jellegét.  

Paszmos (Posmus)

Teleki-kastély: A mai udvarház helyén a 18. század közepén rozzant, fából ácsolt épületek álltak. Ezt Teleki Pál és Haller Borbála újjáépíttette barokk stílusban. (A két család címere a közelmúltig látható volt az épületen, a kapu felett. Ez sajnos leesett, így ma az egyik helyiségben őrzik.) Ők alakították ki az udvarház négyzetes elrendezését is: hátul az 1750-52 körül újjáépített lakóépület, az első, 1760 körül épült, tornyos kapuépület, két oldalt pedig gazdasági épületek zárták le a négyszögű udvart. A kapuépületet, amelyben kápolna is volt, nappali-, később vendégháznak használták. 1823-ban az udvarház-komplexum leégett. Helyreállítása, melyet Teleki Ferenc irányított, 1830-ig tartott. Az 1848-49-es szabadságharc eseményei során az udvarházat kifosztották és rombolás áldozatává vált olyannyira, hogy Teleki Ferenc kénytelen volt el is költözni innen nagysomkúti birtokára. 1868-ban a házat újból használatba vevő Teleki Andor helyreállíttatta a károkat. 1936-ban a kapuépítménytől balra lévő istállót lebontották és kissé kijjebb újból felépítették. A Meczner Lajos budapesti építész tervei szerint felépült új gazdasági szárny a 17. század barokk stílusában készült el, így sokakat meg is tévesztve. 1945-öt követően az épületeket a kiépülő kommunista diktatúra államosította és az itt berendezkedő állami gazdaság irodáit és szolgálati lakásait alakították ki benne. Az udvarház körül nagy kiterjedésű park és erdő terült el. Az erdőt az új "tulajdonosok" nagyrészt kivágták. A díszparkból mindössze néhány tölgyfaóriás maradt meg. Köztük egy kb. 500 évesre becsült matuzsálem ma is áll. Az udvarház mögött faiskola létesült. A lakóháznak használt épület kivételével az épületcsoport ma kritikus állapotban van. Jelenlegi birtokosa Beszterce-Naszód megye önkormányzata. Folyamatban van a Teleki-családnak való visszaszolgáltatásról szóló eljárás.  

Sajóudvarhely (Sieu-Odorhei)

Fekete-Desbordes-kastély: A polgármesteri hivatal épülete az impozáns U-alaprajzú klasszicista épület. A Fekete család a 18. sz-ban jelent meg a faluban, és a 19. sz. második feléig voltak jelen itt, mint birtokosok. Az épületet Fekete Sámuel építtette 1812-ben, akinek a felesége egy Bethlen lány volt (gr. Bethlen Sára), innen eredhet, hogy ezt a kastélyt Bethlen-kastélyként is emlegetik. A főbejárat portikuszának díszes oszlopai máig is állnak, és a lépcsőfeljáró mellett őriz néhányat a füzéres díszítésű kőurnákból is. A 19. sz. második felében a Fekete család eladta sajóudvarhelyi birtokát a Franciaországból idetelepült Desbordes családnak. A kastély utolsó urát, a gazdamérnöki végzettségű Desbordes Ernőt a 20. sz. első felének aktív politikusaként tartják számon.

Appel-kúria: A ma már csak romhalmaz egykori kúria, eredetileg Bethlen-udvarházként épült

Sófalva (Sarata)

Lázár-kastély: A Lázár kastély építésérol ellentmondásos információkat kapunk: egyes források szerint 1835-ben építtette a Szilágy megyei Magyarzsomborról ide érkezo Sombory János és felesége, Tholdy Rozália, és nekik nem lévén gyermekük a birtokot késobb az úr unokahúga, Sombory Irma örökölte. Ugyanezen feltételezés szerint a Lázárok ugyancsak a XIX. században Gyergyószárhegyrol érkeztek ide, mikor az örökös Sombory Irmát feleségül vette gróf Lázár Imre. Más források szerint a ma is álló kastély valójában a XX. század elején épült gróf Lázár Imre és Sombory Irma megrendelésére. A kastélyhoz érve annak egyik tulajdonosával, Somesan úrral találkozunk, aki (bár ünnepi öltözékébol ítélve készül valahova) kedvesen beenged, és néhány információval is szolgál. O maga úgy lett tulajdonos, hogy az épületet az államosítás elott birtokló Vass család két idos tagjának gondját viselte, ok pedig utólag visszakapott részüket rátestálták. Mivel a besztercei önkormányzat nem tartotta annyira fontosnak, hogy a sófalvi közösségnek megvásárolja, a kastélyt hosszas huzavona után ezelott egy hónappal sikerült eladni néhány olasz vállalkozónak. Egyelore nem tudni, mi a céljuk az épülettel, de mivel textilgyárat is birtokolnak a faluban, elképzelheto, hogy a kastélyba bemutató üzletet terveznek.

Somkerék (Sintereag)

Haller-kúria: Az itt birtokos Haller Rezső (esetleg az apja, Sándor) építtethette a századforduló környékén. Már nem áll.

Szentmáté (Matei)

Haller-kastély: Haller-kastély már a reneszánsz idején létezett, ahogy azt egy, a besztercei múzeumban lévő faragott kő jelzi. Mai formájában a 17–18. századból való. A községháza működik benne.