ERDÉLY - BIHAR MEGYE KASTÉLYAI

Alsólugos /Alsólugas/ (Lugasu de Jos)

Zichy-kastély: A községben lévő úrilakot gróf Zichy Domokos építtette. A főút mentén fekvő, ma szállodaként haszált épület a Zichy grófi család tulajdonát képezte, akik az 1800-as évektol földesurai e vidéknek. A földszintes, kontyolt nyeregtetős, cseréppel fedett kúriát az 1900-as évek elején gróf Zichy Jenő birtokolta. A műemléket mai, új funkciójának megfelelően átépítették, így régi eleganciáját elveszítette.  

Asszonyvására (Targusor)

Fráter-kastély: A Fráter-család, amelynek a hagyomány szerint már a 13. században volt itt egy udvarháza, 1582-ben, Báthori István fejedelem adományaként jutott a faluhoz. Az első kúriát, amely egyben a ma álló épület legkorábbi magját is képezi, Fráter I. Pál fia, I. István építtette 1600-ban. Az korábban magtárként használt, majd évtizedek óta üresen álló épület belső tere jelenleg 12 teremből áll. A kúriákra jellemző nagyterem ma is megvan két oldalon elhelyezett lakó és más rendeltetésű szobákkal. A kétemeletes épület eredeti kéményei már hiányoznak, a kályhamélyedések és a nyugati rész bolthajtásos, szabad kéményes konyhája azonban ma is áll. A manzárdtetővel fedett épület árkádos kocsifelhajtóját vájatos-fejezetes pilaszterekkel tagolt barokk oromfal díszíti. A 11 tengelyes főhomlokzat ablakai eredetileg barokkos keretezésűek lehettek. A kúriát egykor park vette körül, széles kapujának téglából rakott oszlopai még megvannak. Az épület nyugati szárnya alatti pince és a fölötte lévő, eredetileg pitvarból, konyhából, valamint kis- és nagyszobából álló földszinti rész képezte a kastély eredeti, 17. századi magját. Ezt az épület falazásához használt F I (Fráter István) monogramos téglák is jelzik. Az épületet még a 17. század folyamán két szintesre bővítették, végleges arculata azonban a 18. század közepére alakulhatott ki. A kúria Fráter Pál adománya révén került a premontrei prépostság tulajdonába. A rendi adminisztráció a belső térben kancelláriát, ebédlőt, valamint vendég- és cselédszobákat alakítottak ki. Az 20. század közepétől az épületet a helyi termelőszövetkezet használta. A premontrei rend tulajdonjogának visszaállítása óta romosodik.  

Árpád (Arpasel)

Markovits-kastély: A település a 19. század derekán került a terepsti Markovits család birtokába. Az eklektikus stílusú családi úri lakot Markovits Kálmán országgyűlési képviselő építtette a 19. század utolsó éveiben. A korábban óvodaként szolgáló, az elmúlt évtizedekben rendkívül leromlott állapotú kúria felújítása folyamatban van. Egykor kivételesen szép, növényritkaságokat is tartalmazó kertje mára ugyancsak elhanyagolt állapotba került.  

Bályok (Bâlc)

Dégenfeld-Schomburg-kastély: A háromszintes főúri kastélyt gróf Károlyi Tibor és Dégenfeld-Schönburg Emma építtette 1896-ban, eklektikus stílusban. A eredetileg nyeregtetővel ellátott kastélyt 1914-ben alakították át romantikus stílusban.  
A kastélyt fiuk, gróf Károlyi Imre örökölte, aki 1918 után elhagyta az országot, majd 1940-ben pár évre ismét Károlyi uradalom lett. A főúri birtokot 1947-ban kastélyostól államosították, előbb gabonaraktár lett, majd szanatórium. A berettyószéplaki kőolajkitermelő-vállalat 1980 után üdülőközponttá alakítatta, hasznosítva a parkban talált termálvizet. Rendszerváltás után gazdát cserélt, ez idő tájt az ingatlan ismét romosodik, mivel felújítása abbamaradt. A kastély lépcsőházai a főépület két oldalán épültek kőcsipkés, bástyaszerű kialakítással, és egy emelet magasan emelkednek a főhomlokzat fölé. A nyugati főhomlokzat egyenes záródású ablakai párosával helyezkednek el, vállra futó egyenes szemöldökkel, az alsó két szinten bádoggal borított, a harmadik szinten konzolos könyöklőpárkánnyal rendelkeznek. Az alapozás terméskőből van kirakva, az első szintet széles övpárkány választja el a többi szinttől. A koronázópárkány alatt vakárkádsor húzódik, a párkány fölött pedig, az épület tetején csipkézett mellvédű terasz található. A főhomlokzat tengelyében erősen kiugró középrizalit, a tőle balra lévő főbejárat másik oldalán bástyaszerűen előreugró kétszintes rizalit található. A bal oldali lépcsőháznak külön bejárata van csúcsíves szemöldökkel. A koronázópárkány mellvédje alatt a torony három oldalán óra található. A jobb oldali épületszárny kétszintes, a hátsó homlokzat pedig négyszintes. A földszinten helyezkedik el az óriás ebédlő, a szalon, a vadászterem, a gróf dolgozószobája. A második emeletig körlépcső vezet, az első szinten voltak a grófi hálószobák, a másodikon tanári és tanulószobák. Az épület belsejét mára átalakították. A főhomlokzat közepén nyílik a főbejárat, a kastély hatalmas arborétum közepén helyezkedik el.  

Bihardiószeg (Diosig)

Zichy-kastély: A község központjában álló klasszicista kastélyt Johann Franz Grünsfeld építtette 1701-ben. 1784-ben került Sternberg Ádám gróf birtokába, aki az 1820-as években Bihar vármegye főispánjával, gróf Zichy Ferenccel cserélte el. A későbbi híres Zichy-uradalmat a főispán Ferenc nevű fia fejlesztette tovább, ő vetette meg az akkoriban világhírű érmelléki és diószegi szőlőtermesztés alapjait. Ezt öregbítette Zichy Tivadar is, aki birtokán szőlészeti gyakorlóiskolát hozott létre. Az uradalmat 1903-ban Moskovits Adolf váradi szeszgyáros vette bérbe, az 1921. évi agrárreform után pedig Bleyer Ernő földbirtokos vásárolta meg Zichy Tivadartól. A román állam 1930-ban vette meg a kastélyt, hogy 1964-ig vincellériskola működjék benne. A földszintes épület zárt udvart fog közre. A főhomlokzat középrizalittal kiemelt tengelyében van a főbejárat. A rizalit két oldalán egy-egy korinthoszi fejezetű oszlop áll, fölötte timpanonnal. A főbejárat félköríves záródású, az ajtó félköríves fülkeszerű mélyedésbe van beágyazva. A középrizalit két oldalán és a főhomlokzat szélein egy-egy egytengelyes, armírozott rizalit emelkedik ki a falsíkból. A rizalitok tömör attikában végződnek. A rizalitok ablakai egyenes záródásúak, fölöttük háromszög formájú szemöldökkel. A többi ablak fölött egyenes szemöldökpárkány húzódik. A nyugati szárny tíztengelyes, egyszerű, a keleti szárnyat átalakították, a szobák minden traktusban az oldalfolyosókról nyílnak. A keleti szárny végén van a kápolna, a déli oldalon pedig a hatalmas pincék találhatók, amelyekben egy szekér is megfordulhatott a Zichy-féle szőlészet fénykorában.  

Biharfélegyháza (Rosiori)

Schwarcz-kastély: A gyapolyi pusztán Schwarcz Ignác volt birtokos, kinek ott szép kastélya és parkja volt. Az épület sorsáról nincs információm.

Biharvajda (Vaida)

Dobozy-kúriák: Az 1800-as évek első évtizedeiben a Dobozy család volt a település birtokosa, akik a faluban két kúriát is építtettek. Tőlük a 20. század elején Beck Henrikhez kerültek. További sorsukat nem ismerem.

Cécke (Tetchea)

Zathureczky-kastély: A 19. századi Zathureczky-kastély romantikus stílusban épült. A kastély tulajdonosai 1913-ban Zathureczky István és fiai voltak, akik gazdasági akadémiát végeztek, és hazatérve modern mezőgazdálkodást folytattak a családi bortokon. A családot a kommunizmus alatt Medgyesre deportálták, a birtokot és az épületeket pedig a kollektív gazdaság számára államosították. A kastélyban a közelmúltig a polgármesteri hivatal és a rendőrség működött.  
A kastély szabadon álló, összetett alaprajzú épület. A főhomlokzatot lizénák tagolják, közöttük keretelt, egyenes záródású ablakok törik meg a falsíkot. A koronázópárkány alá fogazott rátét került. Bal oldalon, a homlokzat síkjából sokszögben kiugró rizalit áll, fölötte fogazott pártázattal. A jobb oldali épületrész egy előreugró, téglalap alaprajzú, emeletes, bástyaszerű torony, amelynek koronázópárkánya fölött is fogazott pártázat látható. A bejárat a bal oldali teraszról nyílik, ahová lépcsők vezetnek. A hátsó homlokzat négy ablakosztású, két szélén egy-egy keskeny, középen egy hármasablakkal. Az intézői lakás L alaprajzú és az udvarháztól jobbra helyezkedik el.  

Cséhtelek (Ciutelec)

Wertheimstein-kastély: A 20. század elején Wertheimstein Alfréd lovag mintagazdaságot és kastélyt tartott fenn. A neobarokk Wertheimstein-kastély ma idősek otthonaként működik. A cséhteleki kastélyt Rothschild Károly építtette 1909-ben apósa, Wertheimstein Alfréd birtokán. Az épület modern kivitelezésűnek számított a maga idejében. Az összetett alaprajzú, emeletes, magas földszintes kastélyt kőlábazat veszi körül. A főhomlokzat közepén, a hajdani főbejárat felett bárói címer látható, mellette a háromablakos földszinttel. Az e fölötti rész első emeletén öt ablak, a másodikon pedig négy ablak látható. A főbejárattól balra egy háromtengelyes földszint következik magasított tetővel. A bal szárnyon félkör formájú, négy ablakú, bástyaszerű kiugrót találni, amelynek tetőterét a főhomlokzat tetőterével egyetemben beépítették. A szabályosan kerek teraszra díszlépcső vezet fel a jobb oldalon. Innen nyílik az ez idő tájt öregotthonnak használt ingatlan főbejárata. A terasz fölött oszlopokon álló ötszögű, vaskorláttal ellátott tetőterasz látható. A jobb oldali, keleti homlokzat hullámzó falsíkokkal rendelkezik. A földszinten öt ablak, fölötte beépített tetőtér, jobbról pedig erősen előreugró, ugyancsak beépített tetőterű rizalit található. A hátsó, északi homlokzat változatos falsíkokkal rendelkezik. A jobb oldali, bástyaszerű részben csigalépcső vezet felfelé, fölötte három világítóablakkal.

Fráter-kúria: Cséhtelek 134 sz. A 18-19. sz során volt itt birtokos a Fráter család. Valamikor ebben az időben épült kúriájuk. Az épületben jelenleg idősek otthona működik. Az idősek otthonaként működő ősi kúria déli része a legrégibb udvarházat is magába foglalja, amelyet utólag támfalakkal erősítettek meg. A régi udvarházat észak felé meghosszabbították kialakítva egy nyugati főhomlokzati bejáratot, amely ma el van falazva. Mivel az egykori udvarház domboldalra épült, a régi rész kétszintessé alakult. Az ablakkeretek a 19. század első évtizedeiből származnak. Ebben a kúriában töltötte gyermekéveit Madács Imréné Fráter Erzsébet.

Csokaly (Ciocaia)

Csokalyon feltűnően sok jómódú, középbirtokos nemes család élt, és a XVIII-XIX. század fordulóján több földszintes, többszobás, klasszicizáló kisnemesi kúria épült: Fényes, Darvay, Horváth, Fráter, Oláh, Csengery, Ormándy, Papp-szász, Farkas. Az alább felsoroltakon kívüli kúriák túl kicsik voltak ahhoz, hogy foglalkozzunk velük, és nagyrészt el is pusztultak.

Südi-kúria: A mai napig álló kúria építését 1936-ban fejezték be, addig a család egy régebbi tanyai kúriában élt. A csokalyi faluvégen felépített új udvarház Südi Tibor és Südi Petronella kezdeményezésére épült fel.A kúria örökösének elmondása alapján az épület végig a család tulajdonában volt, de 1949. januárjában, mikor a nagyszülőket Marosvásárhelyre vitték kényszerlakhelyre, a Székelyhídi Tanács kezelésébe került. Az örökösnő emlékei alapján egy fél óra alatt kellett elhagyják otthonukat,(ő ekkor nyolc éves volt) s a nagymamát annyira megviselte az elhurcolás, hogy két év múlva meghalt.Az 1996-97-es évben a kúria mostani örököse Kolozsváron élő édesanyja visszaigényelte az épületet és a birtokhoz tartozó földtulajdont. A kúriát és tíz hektár földet még halála előtt1999-ben megkapott, majd további tizenhét hektárt az örökösei. A családi ingóságok a falubeliek tulajdonába kerültek, s az eredeti tárgyak közül csak egy-két dolog került vissza a tulajdonosához. A kúria területén sok éven át a helyi termálstrand működött. Falai között is, az egyik nagy terembe belső medencét építettek, s a gőz rendkívül tönkretette az épület gerenda-és tetőszerkezetét.A kúriát önerőből póbálják felújítani. Örököse és lakója bevallása szerint a renoválásra körülbelül tízezer dollárt költöttek, s a munkálatokat még így sem sikerült teljes mértékben befejezni.

Fényes-kúria: A Fényes család Szabolcs vármegyéből származik. Címeres nemeslevelet 1635-ben kaptak II. Ferdinándtól. Bihar vármegyében 1751-ben igazolták, majd hirdették ki nemességüket. A család jeles szülötte Fényes Elek (Csokaly, 1807. – Újpest, 1876.) statisztikus, földrajzi író, az Országos Statisztikai Hivatal megalapítója (1848). A Fényes-kúria az elmúlt század 90-es éveiben pusztult el. Előbb a cserepek töredeztek, majd a födémgerendák roppantak össze, végül maradtak a csupasz falak; ahelyett, hogy a kisebb hibák helyrehozatalával megelőzték volna a végső pusztulást ez az épület is lebontásra ítéltetett. Egyetlen fal maradt! Előtte alakították ki az ún. Fényes Elek parkot, majd 2003 szeptemberében leleplezték Fényes Elek bronz mellszobrát, Mihály Gábor budapesti szobrász alkotását.    

Papszász-kúria: A kúriát Papszász Lajos építtette a 19. század elején klasszicista stílusban. A második világháborút követően itt működtek a mezőgazdasági termelő szövetkezet irodái, a 90-es években pedig bálteremként használták. Napjainkban a székelyhídi önkormányzat tulajdonában áll, üresen, állaga folyamatosan romlik.  
A téglalap alaprajzú ingatlan főhomlokzatával szemben nagyméretű kocsifelhajtó épült, amelynek timpanonját négy, lábazattal és toszkán fejezettel rendelkező oszlop tartja. A főbejárat két oldalát 3-3 fejezetes falpillér díszíti. A két szélső pillér között mindkét oldalon egy-egy egyenes lezárású ablak áll. A főbejárathoz lépcső vezet, amelynek két oldalán a pinceajtók kaptak helyet. A főhomlokzaton, a portikusz két oldalán két-két keretelt, egyenes lezárású, könyöklőpárkányos ablak található, a hátsó homlokzati síkjában pedig egy terasz, amelyre lépcső vezet fel. Timpanonját a szélein egy-egy falpillér tartja, középen két fejezetes-lábazatos oszlop áll. Az ablakok egyenes záródásúak, a teraszon a nyílászárók felett egy-egy vakablak is található. Az épületben ebédlő, és egy meanderdíszítésű nagyterem, illetve mindkét oldalon több kisebb-nagyobb lakószoba nyílik. A kúriához egy jobb állapotban levő magtár is tartozik.  

Farkas-kúria: Eklektikus stílusú épület a 19. századból. A második világháború után hosszú ideig óvoda működött benne, majd üresen maradt és igen rossz állapotba került. A rendszerváltás után a család visszakapta az ingatlant. A szabadon álló E alaprajzú épület főhomlokzata elé árkádos, nyitott portikusz került háromszög oromzattal, amely ez idő tájt romos állapotban van. Két enyhén kiugró oldalrizaltjának oromzata trapéz alakú és három szellőztetőablakkal rendelkezik. A kúria tetőzete kontyos. Az eredeti ablakokat mára kicserélték. A hátsó homlokzatot két trapéz záródású, erősen előreugró rizalit határolja, amelyen szintén három-három szellőztetőablak található. A homlokzat központi részén napórával díszített toronyszerű épületrész látható, előtte kőbábos mellvéddel keretezett terasz épült. A jobb oldalon rizalit és a torony között három árkáddal ellátott tornác látható.  

Erdőgyarak (Ghiorac)

Tisza-kastély: A kastély a 19. században épült, eklektikus stílusban, egy hatalmas park közepén. Szabadon álló, "T" alaprajzú épület. Fénykorában, az uradalmat óriás vadaspark övezte. Építtetője gróf Tisza Kálmán volt, s a birtok az 1900-as évekre a Tisza család központi uradalma lett. Az itt létrehozott mintagazdaságot csak az 1945 utáni államosítások számolták fel. A kastélyban a román szocializmus idején sportüdülő és edzőközpont működött, majd fogyatékos gyermekeket gondoztak benne. Ifj. Tisza Kálmán és György hosszas pereskedés árán szerezték vissza kastélyukat az 1989-es rendszerváltást követően.   Magasföldszintes, emeletes főépületének főhomlokzatán, a két szélen toronyszerű rizalitok ugranak ki a falsíkból, széleit lizénák díszítik. A rizalitok földszintjén egy-egy, az emeleten két-két egyenes záródású keretelt, szemöldökös ablak található. A két emeletet övpárkány választja el egymástól. A középső részt lábazatos, fejezetes, sávozott pilaszterek tagolják. Közöttük nagyméretű nyílászárók kaptak helyet. A földszinti főbejárathoz lépcsők vezetnek. Az ajtó üvegezett, fölötte kisebb ablakkal, amely a két oldalrizalit ablakaival egy szintben van. Az emeleten három ablak található, amelyeknek alsó részét kovácsolt vasrács díszíti. A főépületből egy hosszabb vízszintes épületrész indul ki, a jobb oldali mellékhomlokzat előtt árkádos kosárívben záródó kocsifeljáró van. A szemközti árkád fölé timpanon került. Ezt a homlokzati részt verandává alakították át, ajtaja kosárívben zárul, ablakai a homlokzati középrész nyílászáróival azonosak. Az üveges veranda ablakait pilaszterek tagolják, a veranda mögötti épületrész folyosóként köti össze a kastély fő- és melléképületeit.  
A baloldali homlokzat síkjából enyhén kiugró rizalitok törik meg a falsíkot. Ezt a részt a főhomlokzat toronyszerű építménye és a mellékhomlokzatot lezáró építmény rizalitszerűen határolja. Keretelt ablakai szemöldökkel és könyöklőpárkánnyal díszítettek. A hátsó mellékhomlokzat középrizalitja elé portikusz épült, amelyet timpanon zár le, s amelyen két keskeny ablak is látható. A kastély lábazati párkánya alatt a pince és az alagsor húzódik.  

Élesd (Alesd)

Batthyány-Bethlen-kastély: Az élesdi kórháznak helyet adó Batthyány-Bethlen-kastélyt gróf Batthyány József építtette a 19. században klasszicizáló barokk stílusban. Gróf Bethlen Aladár 1887-ben lett a tulajdonosa, amikor feleségül vette Batthyány gróf Vilma nevű leányát. Ekkor kisebb átalakításokra is sor került. Az impériumváltást követően,1920-ban Iacob Samuel pestesi pap vásárolta meg az ingatlant, 1939-ig ortodox istentiszteleteket tartottak a kastély egyik szárnyában, 1950-ben már a rajoni néptanács székhelye volt, 1968-tól lakatosműhely, majd pedig a kórház otthona lett. A 2007. évi felújítások során valamennyi nyílászáróját műanyagra cserélték ki. A kastély U alaprajzú, egyemeletes, főhomlokzata a főútra néz. A földszintet az emelettől hangsúlyos övpárkány választja el, az ablakok kereteltek, a földszinten egyenes záródásúak, konzolos, záróköves, szegmensíves szemöldökkel rendelkeznek. Az emeletiek egyenes záródásúak, konzolos könyöklőpárkánnyal és díszes, egyenes szemöldökkel látták el őket. Az enyhén előreugró középrizalit középtengelyében szegmensíves bejárat található, két oldalán egy-egy záróköves szemöldökű ablakkal. Az emeleti, díszes szemöldökű ablakokat ion fejezetes pilaszterek tagolják. A rizalitot timpanon zárja le. A rizálit két oldalán a főhomlokzat öt-öt tengelyes. Az emeleti ablakokat tükrök választják el egymástól. Az épület jobb oldalán a nagyméretű barokk kapu, a bal oldalon pedig hét ion fejezetű oszlopon nyugvó, üvegtetős terasz található. A hátsó homlokzat közepén erősen előreugró rizalit áll egy gazdagon keretezett bejárati ajtóval, az emeleten két keretelt, közös szemöldökkel és párkánnyal ellátott ikerablak látható, oldalukon ion fejezetes pilaszterekkel. A hátsó homlokzat valamennyi nyílászárója a főhomlokzatéhoz hasonlít. A hátsó homlokzat végeihez egy-egy emeletes szárny tartozik, az U szárai, ezekben a lépcsőházak találhatók. A jobb oldali szárny oldalán helyezték el a főbejáratot, az épület földszintje sávozott kivitelezésű. A hajdani kastélykertet lebetonozták.  

Éradony (Adoni)

Haller-Szilassy-kúria: Az 1800-as évek elején örökség útján került Szilassy Ottó birtokába, kinek itt szép úrilakja is volt, mely mára teljesen elpusztult. A kúriát a XIX. század elején gr. Haller Miklós építtette.

Érköbölkút (Cubulcut)

Bónis-kúria: A Bónis család már a 18. sz. végén birtokot szerzett itt, és a 20. sz. elején még mindig itt voltak. Tíz szobás kúriájuk 1888-ban épült. Ma erosen romos, részben tetotlen. 1849-ben egy idore itt rejtették el a magyar koronát. Az épület egyszintes, hosszú, dupla négyszögletes és boltíves ablakokkal világít. A földszint egy részleges alagsorba került, ahol egy tágas pince került kialakításra. A mennyezet boltíves, kereksége mélyíti a csarnok hosszát és szelídíti, melegíti a helyiségeket. A falu közepén áll, a reformátos templom közelében.

Érkörtvélyes (Curtuiseni)

Balási-kúria: A 19. század második felében épült kúriában működtek rendszerváltás előtt a tsz irodái, ez idő tájt pedig az általános iskola kapott helyet falai között. A szabadon álló, földszintes ingatlan L alaprajzú. A főhomlokzat közepén kontyolt nyeregtetős portikusz található, amelyet két négyzetes és négy lábazatos, fejezetes oszlop tart. Trapéz formájú oromzatát négy kisebb négyszögletes szellőzőnyílás töri meg. A főbejárat mellett két keskeny, a portikusz két oldalán pedig egy-egy nagyméretű, átalakított ablak nyílik. A hátsó homlokzat bal oldala az L hosszabbik szára, amelyben egy háromablakos terem található. Közepén és jobb szélén egy-egy enyhén előreugró rizalit áll, a középrizaliton van az udvari bejárat, két oldalán egy-egy keskeny ablakkal. A rizalitok közötti falszakaszokon egy-egy nagyméretű, átalakított ablak töri meg a falsíkot. Az épület kéttraktusos, a régi szobák, a mai tantermek az előcsarnokból nyílnak.  

Érmihályfalva (Valea lui Mihai)

Bernáth-kastély: Bernáth Gedeon és felesége Boronkay Anna-Mária együtt építették Érmihályfalván azt a szép manzárdtetős úri lakot, melyet ma kórháznak használ a román állam. Ők ültették annak parkját is, mely egyike volt Bihar megyében a legszebbeknek. Az érmihályfalvi Bernáth család a 19. század elején építette a klasszicizáló barokk kastélyt. A Bujanovics család az 1850-es években szerezte meg a birtokot és az udvarházat, majd a második világháború után a katonasághoz került, végül 1968-tól a kisváros egészségügyi intézménye költözött bele. Ekkor épült rá az emelet, amely megváltoztatta az épület jellegét. A kastélyt arborétum veszi körül, tiszafák, platánok, japán császárfák és egyéb érdekes növények kaptak benne helyet, a kert azonban évek óta gondozatlan.  
Az eredetileg földszintes, téglalap alaprajzú, manzárdtetős épület főhomlokzata egykor lekerekített pártázatos rizalittal rendelkezett, minkét irányban négy-négy ablakkal. Nagyméretű ablakai és a bejárat félköríves záródásúak, fölöttük vállpárkányra futó íves szemöldökkel. Ez idő tájt az épületnek még két bejárata van. A földszintet az emelettől erősen kiugró párkány választja el. Az emeleti ablakok újak, egyenes záródásúak. A hátsó homlokzat nyolctengelyes, középen enyhén kiugró rizalittal. Ablakai egyenes záródásúak, középen szegmensívesek. Az épület egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű. A bal oldalához utólag új szárnyat építettek a kórház kibővítésére.

Érsemjén (Simian)

Csiha-kúria: A Nyírábrány - Érmihályfalva határátkelőtől (Magyarország - Románia) két kilométerre keletre, rögtön a főút mellett találhatóak a Barantói vendégszobák. A helyiek által Barantóként ismert határrészen terültek el az 1542-ben nemeslevelet kapott Csiha család egyik ágának birtokai, egészen a kommunista diktatúra által végzett államosításig. Itt építette fel kúriáját Csiha Sándor az 1920-as évek elején, és itt született Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület templom- és iskolaépítőként ismert püspöke. Az államosítás után a családot kényszerlakhelyre vitték, a fokozatosan romosodó udvarház a kollektív gazdaság irodaépületeként szolgált egészen a '89-es változásokig. A család végül, több mint tíz évig tartó pereskedés és állami huzavona után visszakapta kúriáját, annak hatalmas, de elhanyagolt, illetve kipusztított kertjét. A helyreállított udvarház udvarán az egykori béresházak gondos újjáépítésével, átalakításával a Csiha család és leszármazottai megnyitották a Barantói vendégszobákat.

Szunyogh-Fuchs-kúria: Az épületet a Szunyogh-család építtette a 19. század második felében, eklektikus stílusban. 1910-től, Fráter Emma révén, a Fráter családé, 1923-ban Lovas Adalbert tulajdona, végül 1925-ben Fuchs Paul és felesége vásárolta meg, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Ma orvosi- és fogászati rendelő, valamint szolgálati lakás található benne. A kúriát arborétum veszi körül. A téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, magasföldszintes épület főhomlokzatát mozgalmassá teszi a jobb oldali rizalit, amelynek két magasított ablakából az egyiket ajtóvá átalakították. Bal oldalon tornyot imitál a sarokrész. A középső rész nagy üvegezett főbejáratához néhány lépcső vezet, jobb oldalán egy, bal oldalán három, egyenes lezárású ablaknyílás található. A főbejárat mellettieket kicserélték nagyobb nyílászárókra. A tornyos épületrész a hátsó mellékhomlokzat jobb oldalán folytatódik, körben hosszúkás ablakokkal. A hátsó homlokzat falsíkjának mozgalmassága ugyanolyan, mint a főhomlokzaté. Ez megnyilvánul a tetőszerkezet magasságában is. A nagy üvegezett hátsó bejárathoz lépcsők vezetnek. A közelmúltban a jobb szárnyhoz hozzáépítettek, ami megváltoztatta eredeti stílusát. Az épületbelső több átalakításon esett át.  

Fráter Béla-kúria: Az udvarház a 19. század elején épült, klasszicista stílusban. Az államosítás után az épület többféle rendeltetést töltött be. Működött itt óvoda, mellette az óvónő szolgálati lakása. A pincében sajt előállításával foglalkoztak. Később az óvoda helyén a községi könyvtár kapott helyet. A könyvtár mellett hosszú ideig a postahivatal működött. A szolgálati lakás helyén ma magán ABC működik. A könyvtárat áthelyezték, s ma a középső és keleti része lakatlanul áll, a födém több helyt beszakadt, ez a rész hamarosan romba dől.  
Az eredeti, téglalap alaprajzú, végein kontyolt nyeregtetős épület középrizalitja elé oszlopos, timpanonos portikuszt építettek. Az átépítések nyomán az oszlopok eltűntek, az ablakokat kicserélték, több helyen új ajtókat vágtak az épületre, a későbbi funkcióknak megfelelően. Nyugati végéhez újabb részeket építettek.  

Fráter Lóránd-kúria: A téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület eredetileg egy árkádos, erősen előugró portikusszal rendelkezett. A portikusztól jobbra levő részt még Fráter Lóránd építtette, bővítésként. Ez jól megfigyelhető egy 1930-ban készült fényképen. A Fráter Lóránd ravatalánál álló zenészek és búcsúzók mögött jól megfigyelhető az épület eredeti formája. Hogy mikor építették át, erre nincs adatunk. Jelenleg a főhomlokzata előtt pilléreken nyugvó árkádos folyosó fut végig. A fejezetes pillérek kilenc árkádot fognak közre, melyek kosárívben záródnak. A mellvédet két helyen bejárat töri át, a folyosó ma is téglával van burkolva, innét két bejárat vezet az épületbe. A jobboldali két árkád beüvegezett, ez a része a kúriának későbbi átalakítása. A hátsó mellékhomlokzat héttengelyes. A termek ma is gerenda-mennyezetesek, az épület alatt dongaboltozatos pince húzódik. Ma iskola működik benne, ezért karban van tartva. Az épület névadója, Fráter Lóránd (1872-1930) a "Nótás kapitány", Ludovika Akadémiát végzett huszártiszt volt, kapitányként szerelt le. Ezután életének sokkal ismertebb korszaka következett: a századforduló egyik legismertebb magyar nóta szerzőjeként szerzett országos hírnevet. Koncertkörútjain maga is énekesként és hegedűsként, cigánybandája élén adta elő nagy sikerű, mindenki által jól ismert műdalait.  

Roxin-kúria: Az épületet Krajnik Ödön építtette a 19. század közepén, klasszicista stílusban, 1917-ben báró Schell Bauchlatt Ferenc, majd 1920-tól Roxin Tivadar tulajdona. Tulajdonosai 1949-tol Motz Augustin és Aurora volt. Az 1989. évi rendszerváltás után visszaigényelték a kúriát. Az épületet 2004-ben a Polgármesteri Hivatal megvásárolta, hogy itt rendezzen be emlékmúzeumot a falu három nagy szülötte emlékére. Az ingatlant 2005-ben restaurálták, hogy berendezzék Kazinczy Ferenc nyelvújító és Fráter Lóránd, a "Nótás kapitány", nótaszerzo emlékszobáit. 2008-ban kapott helyet a kúriában a Csiha Kálmán, a román kommunista diktatúra idején rabságot szenvedett, hitvalló református püspök emlékszobája. A még ki nem használt szobákban helytörténeti múzeumot rendeznek be. Az "L" alaprajzú, egykor kontyolt, ma oromzatos, nyeregtetos, oszlopos tornácos épület. Udvari fohomlokzatánál dór fejezetes oszlopos, nyitott tornác látható, amely a bal oldali és az utcai mellékhomlokzatnál is jelen van. A bal oldali tornácról indul a fából készült padlásfeljáró létrája. Még megvan a jobb és bal oldali tornácok eredeti kopadozata is. Az épület sarkait fejezetes pilaszterek erosítik. Az utcai homlokzatot, a két ablak között, szintén egy fejezetes pilaszter díszíti. A bejárat fölött félkör alakú világítóablak, a fohomlokzaton négy, a mellékhomlokzatokon két-két egyenes lezárású ablak látható.

Feketebátor (Batar)

Lovassy-kastély: A Lovassy-kastély és a majorsági központ a falutól 3–4 km-re, egy szép angolpark közepén áll. A főúri lakot 1901–1912 közötti időszakban építtette Lovassy Ferenc, késői historizáló és szecessziós stílusban. A kastély terveit ifj. Rimanóczy Kálmán készítette. Az 1930-as években dr. Iacob Ioan ügyvéd vásárolta meg. A második világháború után itt volt az állami mezőgazdaság központja. Az 1990-es években Iacob ügyvéd örökösei visszakapták a kastélyt és eladták olaszországi befektetőknek. Ma még üresen áll, állaga rohamosan romlik.
A szabadon álló, téglalap alaprajzú, részben emeletes épület főhomlokzata változatos falsíkú, középen emeletes, két végén oldalrizalittal. A főhomlokzat közepén kocsifelhajtó áll, amelynek lábazatból dupla dór oszlopok indulnak ki. A bejárat melletti pilaszterek kőbábos teraszt tartanak. A központi épületrész ablakait sávozott lizénák határolják. Az ablakok egyenes záródásúak, díszes kereteléssel. A főbejárat két oldalán nyíló ablakok farkasfogas szemöldökkel és könyöklőpárkánnyal rendelkeznek. Az emelet négytengelyes, szintén keretelt ablakokkal. A koronázópárkány alatt, mélyített mezőben, egysoros elrendezésben, fakeretelt virágmotívumok futnak körben. Az emelet jobb oldalán még egy torony épült, amelynek kívül, félig körbejárható nyitott folyosóját lombfűrész-díszítésű mellvért és árkádsor keríti. Hátsó homlokzatát két oldalrizalit és egy középrizalit teszi mozgalmassá. A lépcsőfeljárattal rendelkező bejárat előtt portikusz áll, melynek talapzatból kiinduló páros dór fejezetes oszlopai és pilaszterei kőbábos teraszt tartanak. A bejárati ajtó félköríves záródású, felső mezejében szép kovácsoltvas rácsozat. Az emeleti rész hattengelyes. A két homlokzat bejáratai meánderdíszítésű előcsarnokba nyílnak, amelyeket hasonló díszítésű folyosó választ el. Ez kétosztatúvá teszi a földszinti részt. A csodálatos díszítésű ajtókeretek, a termek majolika-díszítései teszik elegánssá a belső tereket. Az emelet szintén kétosztatú. A bal mellékhomlokzat háromtengelyes, középen nyílik a bejárat. Az épület jobb oldalához lombfűrész-díszítésű, összetett formájú filagória vagy kioszk társul.

Feketeerdő (Padurea Neagra)

Zichy-vadászkastély: Gróf Zichy Jenőnek volt itt nagyobb birtoka és az ide tartozó Pojána Flóra nevű hegyen, 707 méter tengerszín fölötti magasban, nagyszabású, fényesen berendezett kastélyaminden településtől távol. E gyönyörű terület Magaslak nevet visel és a vidék legmagasabb pontja, a honnan szép időben a nagy magyar Alföldre nyílik kilátás. A gróf 1891-93 között építtette magaslaki kastélyát. Az enyészet fenyegeti az Élesd melletti Zichy grófok egykori vadászkastélyát, ha nem kezdik el sürgősen felújítását. Az impozáns épületegyüttest több mint 18 éve használó ortodox apácarend csak a tetőzetet állította helyre, a kastély többi része rohamosan pusztul. Omladozó vakolat a 120 éve épült flóraréti vadászkastély homlokzatán. A katonaságtól örökölt ingatlant a román állam adta használatba az ortodox apácáknak a '90-es évek elején. Ők bádogtetővel befedték ugyan az épületet, a felújításra azonban a kastélyhoz vezető hosszú és rossz minoségű út miatt már nem költöttek. A Zichy grófok Bihar megye legelőkelőbb családjai közé tartoztak, több településen építettek kastélyokat. Ezt nem igényelték vissza, így a tulajdonviszonyok rendezéséig nem is kezdődhet meg a felújítása. Az viszont akár évekig is elhúzódhat. Igazi ritkaság, mivel a kastély udvarán látható egy 400 éves, teljes egészében fából épült templom, ami még mindig az eredeti építőanyagokból áll. A vadászkastélyt még Liebich János építtette a 19. sz. közepén.

Felsőderna (Derna)

Kúria: Az 1880-as években aszfaltbányászat folyt itt, ami több, mint száz évig tartott. A kúriát valószínűleg egy bányatulajdonos család építtette a századfordulón, mára feltehetően elpusztult.

Gálospetri (Galospetreu)

Fráter-kúria 1: Jelentéktelen kis eklektikus kúria lenne, ha nem biggyesztettek volna egyik sarkához egy idomtalan, túlméretezett kerek tornyot. Orvosi rendelő van benne.

Fráter-kúria 2: A település két Fráter-kúriája közül a fiatalabbik 1896-ban épült. Lényegében egy jómódú városi polgárházra emlékeztet, kúria jellegét az eklektikus hangulatú középrizalittal ellátott hattengelyes főhomlokzat kiképzése adja meg. A rizalit oszlopaival egy árkádos tornác és egy nyitott terasz érdekes kombinációját valósítja meg. Az oszlopok feletti oromfal vonalvezetése a rokokó stílusjegyeit idézi. A mellékhomlokzat középpontjában az épület két szélső szárnya egy nyitott teraszt zár közre. A kúria szimmetriáját egy keleti toldalékszárny hozzáépítésével megbontották. A 21x15 méteres alapterületű épület jeltelen, a kornak megfelelő méretű téglákból. A nemrég felújított kúriában jelenleg a dévai Szent Ferenc Alapítvány Szentháromság Gyermekotthona működik.  
A kúria szomszédságában ugyancsak műemlék jellegű, téglalap alapú, két szintes uradalmi magtár található.  

A faluban található egy jelentéktelenebb kúria is, a Dráveczky családé, ez már romos állapotú.

Hagymádfalva (Spinus)

Huszár-kúria: A település birtokosa a 19. század elején a báró Huszár család volt, aki itt szép kúriát is épített. Fényes Elek 1851-ben írta: „Bírják báró Huszár Károly és Lajos, mindkettőnek van itt úrilaka, az elsőnek angolkertje is, de nem lakván itt, el vannak hanyagolva.” A klasszicista kúria ma is áll, kis park veszi körül. A kúriát a település birtokosai, a Huszár testvérek építtették a 19. század elején, klasszicista stílusban. Előtte angolkertet alakítottak ki. Azóta számos átalakításon ment keresztül, amelyek következtében teljesen elveszítette eredeti formáját. Ma szociális központ működik itt, rászoruló kisgyermekek számára. A legutóbbi felújítás során, egy hollandiai alapítvány segítségével átépítették az új funkciónak megfelelően. A szabadon álló, téglalap alaprajzú épület főhomlokzatán eredetileg félköríves záródású árkádokon nyugvó, mellvédes tornác futott végig, középen két pilléren és két oszlopon nyugvó nyitott, árkádos portikusszal. A főhomlokzat két szélén oldalrizalitok láthatók, a jobboldalin két félköríves, a baloldalin egy kis kerek ablakkal. A mellette levő nagy ablakot befalazták, s egy kis szellőztető ablak maradt belőle. Az egykor nyitott tornác árkádjait beüvegezték, nagyméretű félkörívvel záródó ablakokkal. A bal mellékhomlokzatán levő három félköríves lezárású ablak alsó kétharmadát befalazták. Jobb mellékhomlokzata is átépítésre került: itt két ablak és egy mellékbejárat van. A hátsó homlokzaton hat félköríves záródású ablak található. Az egykor csinos úrilak műemlékileg értékelhetetlen az átalakítások miatt.  

Hegyes (Hidis)

Géczy-kúria: A Géczy-kúriát az 1880-as években Géczy János építtette, eklektikus stílusban. A szabadon álló, téglalap alaprajzú, magasföldszintes, két végén kontyolt nyeregtetős épület utcai főhomlokzatán enyhén előreugró középrizalit található, amelyet lábazatos, fejezetes pilaszterek tagolnak, közöttük három, egyenes záródású ablakkal. Ettől jobbra három, balra két egyenes lezárású ablak nyílik. Az épület alsó részét magas lábazat erősíti, rajta keskeny pinceablakok. A főhomlokzat bal oldalán befalazott kosáríves árkád figyelhető meg. Feltehetően része lehetett a baloldali mellékhomlokzat árkádos portikuszának, amely egy kocsifeljáró része volt. A portikuszt három, lábazatos oszlopon nyugvó, félköríves záródású árkád határolja, melynek végén, a hátsó homlokzat felé, nagy, kosáríves árkád áll, hasonlóan a befalazott árkádhoz. Valószínűleg ez lehetett eredetileg az épület főhomlokzata. Innen lépcső vezet a jelenlegi hátsó, egykori bal oldali homlokzata mentén épült tornácra, amelyet egykor hat, kosárívben záródó mellvédes árkád díszített. Ma ezeket nagyméretű ablakok zárják le, zárt folyosót alakítva. Az épület alatt pince húzódik. Jelenleg a falu iskolája működik benne.  

Hegyközkovácsi (Cauaceu)

Zatureczky-kúria: A XX. század elején Zatureczky Albertnek volt itt nagyobb birtoka, és úrilaka, melyet még Szilágyi Sámuel ref. püspök, író építtetett a 18. század második felében. A barokkos jellegű kúriát 18. század vége felé Szilágyi Sámuel (1719–1785) a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke építtette. A 19. század végén került Zathureczky Albert birtokába, 1930-tól pedig már zaturcsai Zathureczky Péter tulajdona. Az épületet 1990 után az örökösök visszakapták, majd eladták. Ma egy debreceni befektető kezében van, állaga nagyon rossz.  
A kúria egy szabadon álló, T alaprajzú, végein kontyolt nyeregtetős épület, amelynek bal oldali szárnya újabbkori toldás. Udvari főhomlokzatán félköríves záródású árkádok álltak, amelyeket az idők során befalaztak. A T szár melletti ablak megmaradt, a többit viszont bejárattá átalakították a későbbi funkcióknak megfelelően. A falat lizénák tagolják. A T szára, egy kiugró épületrész, háromszögű oromzatban zárul, itt látható az épület alatt húzódó dongaboltozatos pince lejárata is. Az utcai homlokzaton két egyenes záródású ablak található. A folyosóról nyíló termek hevederekkel erősített csehboltozatúak, stukkódíszekkel. A jobboldali épületrészt már vízszintes mennyezetűvé alakították

Illye (Ciumeghiu)

Miskolczy-kastély: A kúriát a 20. század elején építették, historizáló stílusban. Ma orvosi rendelő és gyógyszertár működik benne. Utcasorban álló, földszintes, "L" alaprajzú, nyeregtetős épület, rövid szárnyát kontyolták. Főhomlokzatát lábazatból kiinduló falpillérek tagolják, amelyek tornyocskákként, magasan kiemelkednek a falsíkból. Közöttük egyenes lezárású ablakok láthatók, záróköves, gyámos szemöldökkel és könyöklőpárkánnyal. Két-két falpillér között, négy helyen, pártázatos oromzatok emelkednek a koronázópárkány fölé. Az ablakok fölött eresz található. Az egyik ilyen homlokzaton ablak nyílik a tetőtérbe, mellette díszes zászlótartók. A bal oldali mellékhomlokzatnál lépcső vezet az egyik bejárathoz. A jobboldali homlokzat bejárata oszlopos, kontyolt nyeregtetős teraszról nyílik, amelyre lépcső vezet. A kiugró terasz két oldalán, a homlokzatot lezáró főpárkány fölött pártázatos oromzat, szélein a felnyúló falpillérek tornyos csúcsai láthatók. Udvari homlokzatán, az L belső két szárnyának találkozásánál félköríves bástyaszerű portikusz emelkedik, hasonló pártázattal. Itt van az épület főbejárata, amelyhez széles lépcsőfeljárat vezet. Az épület bal oldalán, az utcáról díszes kapu nyílik az udvarra. A kúria kéményei és kapuja az oromzatok tornyocskáit mintázzák. A magas félköríves záródású kapu egy patkót utánoz. A téglakerítés szintén ezt a díszítést kapta.  

Inánd (Inand)

Markovits-kúria: Kúriáját Markovits Emmánuel építtette 1854-ben. Nem tudtam beazonosítani, elpusztulhatott.

Kágya (Cadea)

Nagykágya: Pongrácz-kastély: A Partiumban, a magyar határtól alig pár kilométerre fekvő magyar falu Árpád-kori eredetű. A falu északi széle közelében álló kastély magjául szolgáló földszintes, klasszicista stílusú kúriát 1820-ban építtette fel a faluban birtokokkal rendelkező Lónyay József császári és királyi kamarás. Vilma lányának Pongrácz Ödön huszár ezredessel kötött házassága révén jutott a birtok és a kastély az ősi Pongrácz család kezébe. Pongrácz Vilmos 1895-ben emeletes kastéllyá építtette át a házat. Ekkor alakult ki a mai, historizáló stílusú épület. Az egyszerű, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős épület főhomlokzatának szimmetria tengelyében van a főbejárat, mely fölé 4 oszlopon nyugvó erkélyt építettek, amely az emeleti reprezentatív teremből közelíthető meg. A Pongráczok 1944-ig birtokolták a kastélyt, amelyet ezután a román állam elvett és – máig – szociális intézményt működtet benne. A család leszármazottai hosszadalmas perben igyekeznek visszaszerezni – a törvény szerint nekik visszajáró – birtokot. Az épülethez egykor jelentős kert, illetve az épület mögött park tartozott, melynek ma már csak erősen elvadult, elpusztult maradványai várják sorsuk jobbra fordulását. A parktól délre, mezőgazdasági terület közepén áll a Pongráczok egykori családi sírkápolnája.  

Kisszántó (Santaul Mic)

Dobozy-Königswarter-kastély: A XIV. század elején mint egyházas község fordul elő és 1552-ben Horváth Mátyás és Asztalnok János, együtt 10 porta birtokosai; később azonban már csak mint pusztát említik és ekkor a kisszántói Dobozy család birtoka. 1795-ben Lányi József kanczelláriai referens, később torontáli főispán a birtokosa, akinek utódai 1864-ig bírták. Ekkor női ágon a Klobusiczkyakra szállott, azután gróf Csáky Kálmáné lett, kitől Luznicsek bécsi ügyvéd, ettől pedig a mostani tulajdonos, báró Königswarter Herman vette meg. A báró tulajdonát képező kastélyt, mely díszes park közepén állt, még a Dobozyak építtették, később azonban teljesen átalakították és a kastélyt Königswarter nagy kényelemmel és kiváló ízléssel, vízvezetékkel és villamos világítással ellátva rendeztette be.

Kosgyán (Cosdeni)

Dobsa-kúria: A kúriát Dobsa Lajos színmű- és novellaíró a 19. század második felében építtette, romantikus stílusban. Ma 1-8. osztályos iskola működik az épületben. Tulajdonosa a helyi tanács. Az "L" alaprajzú, magasföldszintes, alápincézett épületet magas lábazat veszi körül, melyen pinceablakok vannak. Utcai homlokzatát övpárkányba futó lábazatos, fejezetes pilaszterek tagolják. Ablakai egyenes záródásúak, alattuk övszerűen összefüggő könyöklőpárkány látható. A díszítés ráfut a déli mellékhomlokzat első ablakára is. A két homlokzat találkozásánál egy bástyaszerű tornyocska látható. A déli homlokzat falsíkja dísztelen, ablakai egyenes lezárásúak. Udvari homlokzatán egykor árkádos, ablakokkal elzárt, mellvértes tornác állott. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű épület, amelynek jobb oldali lépcsőfeljárója alatt pincelejárat is van. A baloldali lépcső újabb keletű. Az udvari főhomlokzaton, a portikuszként kiugró lépcsőfeljáróból azt feltételezzük, hogy egykor egy téglalap alaprajzú, tornácos kúria állott itt, amelynek portikusza az eredeti épület közepén állhatott. Feltehetően a hosszan elnyúló épületet bővítve lett L alakú, s a bővítmény utcai része lett a díszesebb főhomlokzat. Dobsa Lajos maga tervezte sírhelyét, és építtette fel a falu melletti domboldalon, ahonnan belátta birtokait. A tornyos, kicsiny templomhoz hasonló kriptát, felesége halála után többször feldúlták. A síremlék állaga rossz, rohamosan romlik.  

Körösgégény (Gheghie)

Zichy-kastély: A falu déli végén áll gróf Zichy Domokos veszprémi püspök 1860-ban épített kúriája, amelyet 1904-ben gróf Zichy Ödön vadászkastéllyá alakíttatott át historizáló stílusban. 1920 után egy munténiai bojár, bizonyos Mateescu tulajdonába került a kastély. 1952-ben államosították, s 1956-tól fél évszázadon át tuberkulózisos betegeket kúráló tüdőszanatórium működött a falai között. 2006-ben egészségügyi funkciója megszűnt, az épület magántulajdonba ment át, s jelenleg kertje sem látogatható.

Margitta (Marghita)

Csáky-kastély: Legrégibb földesurai a Csákyak voltak, kiktől a mölki apátság vette meg. Van itt még a Csákyak idejéből egy emeletes kastély, mely a XVIII. század közepén épült, ezt szintén az apátság vette meg.

Mezőtelegd (Tileagd)

Telegdy-kastély: 1848-ban épült, ma szanatórium. Borovszky: "Most Telegdi József orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka és két szép kastélya: egy emeletes és egy földszintes. A tulajdonos érdekes és gazdag könyvtárában számos nagybecsű régi mű található, úgyszintén megvan itt a legrégibb országgyűlési naplók ritka teljességű gyűjteménye. A kastélyhoz szép park 117 tartozik." Az említett földszintes kastély valószínűleg egy kis kúria lehetett, semmit nem tudtam meg róla.

Micske (Misca)

Jakó-kúria: A település nyugati részét képező Alszegen, a fő utca délnyugati oldalán lévő, alacsonyabb kiemelkedésen, egy jelentősebb méretű, ma szinte teljesen gyeppel borított telken áll az egykori Jakó-kúria barokk épülete. A földszintes, szinte majdnem egyenlő szárú „L” alaprajzú épületet kontyolt nyeregtető fedi, amely cseréppel borított. Utcai szárnya az úttal párhuzamos fekvésű, míg udvari része arra merőlegesen áll. Udvari homlokzatán végigfut a különben meglehetősen dísztelen épület leglátványosabb építészeti eleme, egy nyitott, árkádos folyosó, amelyen keresztül a ház különféle helyiségei megközelíthetőek. Az 1945. után államosított épület igen erősen leromlott állapotban van, ma műhelyként hasznosítják. Az épület udvarában volt egykori kertje, gazdasági épületei mára teljesen eltűntek. Ebben a nagyapja tulajdonában álló házban élte gyermek és ifjúkorát, itt szívta magába a múlt tiszteletét Jakó Zsigmond (Biharfélegyháza, 1916. szeptember 2. – Kolozsvár, 2008. október 26.), a 20. század egyik legjelentősebb erdélyi magyar történésze, a középkori kultúrtörténet és a történeti segédtudományok kiemelkedő kutatója, egyetemi tanár, számos alapműnek számító könyv, forráskiadás és történeti tanulmány alkotója. A nagy jelentőségű tudósra 2009. óta a ház falán tábla is emlékezik.

Monospetri (Petreu)

Klobusiczky-kastély: A Monospetriben épült kastély mérete és kivitele szinte bemutatja a magyar kastélyépítészet mennyire tud szolid de igényes lenni. Jellegében és funkciójában azonban nemcsak kastélyként muködött, hiszen itt volt a birtok irányításának központja is. Monospetriben 1802-ben épült fel a kastély, az akkori földbirtokos – Bogáthy Pál – megrendelésére. Beházasodás útján kerülhetett a Klobusiczky család birtokába. Bogáthy Teréz volt Klobusiczky Ignác felesége. Ennek a köteléknek a következményeként került a Klobusiczky család ezen ága Monospetribe. Az se lehetetlen, hogy eleve nászajándéknak szánta Bogáthy Pál ezt az épületet az ifjú párnak. Az egyszeru vonalvezetésu, egytornyú kastély sokáig volt Monospetri büszkesége. A foépület mellett számos melléképület is volt. Ezek nyilván a gazdaság muködtetésében játszottak szerepet. Itt voltak az istállók, a gazdatiszt és családjának szánt szálláshely. Nem messze a kastély épületétol volt a malom, amely nemcsak a tulajdonos birtokán termett termény orlését végezte, hanem az itt élo gazdákét is. Az 1804-ben rajzolt községi térképen már szerepel a kastély is. Ezen jól látható a kastély és környezetének a rajza. Az épületek elhelyezkedése alapján rekonstruálni lehet a kastélykert méreteit és a mellette álló kápolna elhelyezkedését. Bár az utóbbira még emlékeznek néhányan, ha másképpen nem, hát az idosebbek elbeszélései alapján. Ugyanakkor ott van a foépület mellett még három kisebb is, melyek közül az egyik több mint valószínu, hogy az istálló, a másik ketto pedig talán a kiszolgáló személyzet szállása lehetett. A kinagyított részleten jól látható, hogy a kastély és a kápolna rajza alatt van még egy kis épület jelölve. Ez a patak partján áll s az aljára egy kis fogazott kerék van rajzolva. Az épület állapota és külseje nagyon szép és a környezete is gondozott. Ez bizonyítja, hogy az ekkori tulajdonosok jó gazdái voltak a kastélynak. A kastélyról és a hozzá tartozó épületekrol, cselédházakról, istállókról, ólakról s a benne levo bútorzatról, felszereltségérol egy leltár is készült. Sajnos dátummal nem látták el, így csak sejteni lehet, hogy az 1900-as évek elején – talán 1920 táján – rögzítették. Ceruzával lett írva, így az ido igencsak meghalványította, de azért nagy nehezen ki lehet olvasni belole néhány fontos adatot. Már a lista tagozódása is tájékoztat arról, hogy mekkora is volt ez a lakókörnyezet, sot egy alapos elemzés után talán még a tervrajzot is el lehetne készíteni róluk. Azért is érdekes ez a leírás, mert a kastély már nem áll, de a leírtak segítségével valamennyire el tudjuk képzelni, mekkora lehetett és hogy nézhetett ki belülrol, illetve a leltár elkészítésekor milyen állapotban volt az épületek egyes részei és a környezete..

Ottomány (Otomani)

Komáromy-kúria: A birtokot az 1600-as évek vége felé megszerezte Komáromy György, és ekkor kezdte el építeni a még ma is álló kastély-kúriát és az azt körülvevo épületegyüttest. A Komáromy-család a XIX. század második feléig lakta.Az 1800-as évek második felében a birtokot és vele a kastélyt is megvásárolta Várady Szabó Lajos debreceni kereskedo, aki már évtizedekkel korábban beleszeretett a kastélyt és környékét övezo táj szépségébe. (Szentmihályiné Szabó Mária - Az emberé a munka, az Istené az áldás c. család-regényében olvashatunk errol.) Várady Szabó Gyula, szüleitol nyerte el örökségként és élt benne családjával együtt az 1800-as évek végéig, amikor is eladta birtokával együtt a Jasztrabszky családnak. A Jasztrabszky-k nem birtokolták sokáig, néhány esztendo múlva eladták Lovass István katonatisztnek. Lovass egy családi tragédiát követoen, hirtelen elvesztett felesége temetése után nem sokkal, eladta a Román államnak 1938-ban birtokaival együtt és repatriált. A II. Világháború után a helyi TSZ és a napközi kapott helyet falai között. Az 1989-es fordulatot követoen egyre gazdátlanabbá, illetve egyre gondozatlanabbá vált, mára csupán 2 szociálisan segített család él falai között.Az épület 52,40 m hosszú és 10,80 m széles. Falai égetett téglából készültek, közel egy méter vastagok. Az egyes szobákat (8 kisebb, nagyobb szoba, terem) agyagtéglából készült teknoboltozattal, a toronyszobát és a folyosót (tornácot) keresztboltozattal zárták le. A helyiségek padlóburkolata hajópadló. Az épületet hornyalt tetocseréppel fedték le. A sérült és hiányzó cserepeket a volt TSZ pótolta. Két széles, égetett agyagtéglából készült fobejárata van. A cselédszárny a foépülettol keletre található, fala szintén tégla, részben alápincézett. Az épületet palalapokkal fedték. A régi uradalmi gazdasági épületek a kúria elott levo gazdasági udvarban vannak. Ezek a dombba bevájt helyiségekbol állnak. Falazatuk és boltozatuk téglából készült. A termek rendeltetése: istálló, kocsiszín és takarmánytároló. Az építmény tetején téglából készült oszlopok vannak, amelyekbe fagerendákból készült korlátot szereltek. Ezt az épületet, mivel részben a föld alatt van, kazamatának nevezik a helyiek. .

Szalárd (Salard)

Bartsch-kúria: A 19. század végén építtette a Bartsch család. A második világháború után államosították. Az épületben egészségügyi központ működött, majd szülőotthon. 1990 után az épületet visszaigényelték. Napjainkban egy Filadelfia nevű, öregek otthona működik benne. Az épület állaga jónak mondható, köszönhetően a folyamatos karbantartásnak. Egy dendrológiai park közepén álló, földszintes, alápincézett, U alaprajzú épület. Az épületet lekerekített párkánnyal szegélyezett lábazat veszi körül. Erősen előreugró középrizalitját három oldalról, negyedköríves kupolás portikusz zárja le, előszobát alkotva. A főbejárathoz lépcsők vezetnek. A főhomlokzat és az oldalhomlokzatok díszesen keretelt ablakai egyenes lezárásúak. Könyöklőpárkányaik egy összefüggő övpárkányt alkotnak, amely körülöleli az épületet. Az ablakok tengelyében kötények díszítik. A főhomlokzaton, a portikusz két oldalán három-három ablak látható. A szélső ablakok egy enyhén kiülő rizaliton állnak, melyek széleit armírozásos díszítésű lizénák szegélyezik. Konzolos szemöldökeik közül az első kettő egyenes, a rizaliton lunettás félkörívesek. A szemöldökök alatti mező színes állatfigurás stukkóval díszített. A koronázópárkány alatt fogsoros párkány, alatta konzolos-tükrös fríz húzódik.  
Hátsó homlokzatán az U szárai között terasz van kiképezve, melyre lépcsők vezetnek. A teraszra nagyméretű, félköríves ablakok és ajtók nyílnak, a lunettában kettéosztott bevilágító ablakkal. Fölöttük napsugaras stukkódísz látható. Mivel itt mosdók találhatók, két ablakot befalaztak, kis világítóablakokat hagytak, valamint meghagyták a bevilágító ablakokat, amelyek egy utólagosan épített félemeletet világítanak be. A középsőbe kis bejáratot vágtak, amelyhez faállványos lépcső vezet.A főbejáraton bemenve egy körfolyosóra jutunk, amelyből nyílnak a szobák.  

Székelyhíd (Sacueni)

Stubenberg-kastély: Gróf Dietrichstein Ferenc János 1742-ben részesült honosításban. Fia, ifj. Dietrichstein János már Székelyhídra költözött és fejlett mezőgazdaságot alapozott meg. 1750 és 1760 között felépítette a mai kastély nyugati szárnyát, a régi Zólyomi-várkastély alapjaira. 1764-1768 között hathatósan támogatta a római katolikus templom felépítését. A székelyhídi uradalom házasság útján jutott a Stubenberg grófi család birtokába 1830-tól. Ebben az időben a kastély adott otthont a tisztségviselők és udvarbírák irodáinak, innen működtették a egész birtokot. Az urasággal néhány éven át futárokkal és postai úton küldött levelekkel tartották a kapcsolatot, ám gr. Stubenberg József Félix halála után, a már Székelyhídon született József Fülöp vette át az irányítást, aki a kornak megfelelő legmodernebb gazdálkodást hozta létre. 1840 körül megépíttette az éppen napjainkban pusztuló, klasszicista stílusú magtárt, majd a századfordulón átépíttette a régi barokk kastélyt, melynek munkálatai 1906 -ban fejeződtek be. Ekkor kapta a bejárat a klasszicizáló, oszlopos előcsarnokot. Vele egyidőben felépíttette az északkeleti alagsoros szárnyat. Victor Siedec bécsi építész kitunően használta ki a domboldal lejtését: a kastély főhomlokzata földszintes, ám az országútról nézve emeletes. A II. világháborúban a grófi család elmenekült. 1948-tól '52-ig gimnáziumként, majd Vegyes Középiskolaként működött, 1962-től már felsőoktatás is folyt, majd 1989-től visszaállt a középfokú magyar oktatás. Jelenleg átalakítás alatt áll, az épületben gyerekotthont létesítenek majd.

A szabadon álló, két szorosan egymás mellé épült kastélyszárny, L alaprajzú épületet alkot. A nyugati szárny főhomlokzatának közepén klasszicizáló, nyitott előcsarnok áll: a két pár dór oszloppal és pilaszterekkel díszített középrizalit elé egy, négy pár dór oszloppal tartott, nyitott portikusz épült, amelynek oromzatát középen timpanon, széleit mellvédszerű pártázat zárja  le. A baloldali mellvéd már elpusztult. A főhomlokzat keretelt ablakai egyenes záródásúak, egyenes szemöldökkel, díszes szemöldökmezővel. Az épület egytraktusos elrendezésű, az udvar felőli részen boltozott folyosó fut végig. Az északkeleti szárny tizenegy tengelyes. A főhomlokzatból erőteljesen kiugró középrizalit felett manzárdkupolás tető áll. Elé egy kisméretű portikusz épült, amelynek egyenes záródású ajtaja értékes kovácsoltvas munka. Fölötte a Stubenberg címer látható. A portikusz két oldalát egy-egy ion fejezetes oszlop díszíti. Az ablakok egyenes záródásúak. A főbejárattól jobbra az egykori télikert megmaradt része látható. A jobbszárny trapézhomlokzatban zárul. A baloldali homlokzat fölött díszes attika látható. A hátsó mellékhomlokzat emeletes szerkezetű. Középrizalitja a földszinti részen két ablakosztatú, míg emeleti részét egy nagyméretű, félköríves záródású, konzolos törtíves szemöldökű ablak díszíti. A rizalit széleit, az emeleti, részen falsávok emelik ki. A középrizalit két oldalán a homlokzat simán fugázott földszinti része öt-öt, az emelet négy-négy tengelyes. Az összes ablakok egyenes lezárásúak. Az emeletet fugázott falsávok tagolják. A közöttük levő ablakok szemöldökeit stukkó díszítés helyettesíti. Az épület előtt egy elvadult arborétum található, amelyben még fellelhetőek egy sasmadárral díszített szökőkút maradványai.

Szombatság (Sambata)

Vertán-kúria: A kúriát Vertán Zoltán (1857–1909) építtette 1901-ben, eklektikus stílusban. Az épületben jelenleg orvosi rendelő működik. A Vertán család visszaigényelte az épületet. Szabadon álló, földszintes, eredetileg U alaprajzú épület volt. A főhomlokzat középrizalitjának tengelyében álló, egyenes lezárású bejárata elé faoszlopokon nyugvó, lombfűrész-díszítésű, nyitott portikuszt építettek, amelyre lépcsők vezetnek. A terasz háromszögű oromzatán lombfűrész munkával készült családi címer látható, amelyet két oroszlán tart. Ennek pajzsában a VZ betűk (Vertán Zoltán) és az 1901-es évszám olvasható. A főhomlokzat díszesen keretelt, könyöklőpárkányos ablakai egyenes lezárásúak. Profilozott szemöldökei a koronázópárkány alatti övpárkányon állnak. A terasz jobb oldalán levő ablak, ritka megoldású, a falból kiülő ablaktokkal rendelkezik. Hátsó homlokzatán, az U-szárnyak végei törtháromszögű oromzatban végződnek. Rajtuk kerek szellőztető ablak látható. A bal oldali homlokzat egyik ablakát bejárattá alakították át. Az U két szárnya közötti részt beépítették, melynek közepén bejáratot vágtak. Oldalsó homlokzatai három-, illetve kéttengelyesek. Belseje kéttraktusos elrendezésű, a középen futó folyosóból nyílnak a termek.  

Talpas (Talpos)

Kabdebó-kastély: 1851-ben írta Fényes Elek, hogy egyik birtokosa Kabdebó Miklós, Márton, Károly, Kálmán és Zsigmond. A klasszicista kastélyt bizonyára egyikük építtette (a többieknek kisebb kúriáik voltak), azt tudjuk biztosan, hogy 1908-ban Kabdebó Jánosné tulajdonában volt.

Tamáshida (Tamasda)

Lipthay-kastély: A 19. század elején Névery Elek a földesura, kitől báró Bors Frigyes birtokába kerül és a 20. sz. elején báró Lipthay Frigyesnek és neje gróf Lázár Bors Margitnak volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet még a Baranyiak építtettek és báró Bors Frigyes átalakíttatott. Az e kastélyhoz tartozó szép kertben áll a már említett románkori hatalmas torony is.

Újpalota (Palota)

Lónyai-kastély: A 19. század végén Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyai Andor özvegyének, majd Lukács Antal főrendiházi tagnak volt itt nagyobb birtoka. Kastélya Ópalota-pusztán volt.

Váradszentmárton (Sanmartin)

Premontrei kastély: 1772-ben Mária Terézia engedélyezte, hogy a szentmártoni pusztán konventet és templomot építsenek. Szenczy István lukai kanonok kezdi meg az építkezést. 1774. május 12-én tették le a templom alapkövét. A templom építésével párhuzamosan épült a kastély is, barokk stílusban, amely 1784-re kívülről teljesen elkészült, belülről még csak a földszint volt lakható. 1787-ben II. József feloszlatta a premontrei rendet. 1788–1789 között katonakórház működött falai között.  
1802-ben I. Ferenc visszaállította a premontrei rendet. A jászói, a leleszi és a várad-hegyfoki prépostságot egyesítette a jászói prépost fennhatósága alá. Az első adminisztrátor, Fejér Gábor nagyjából rendbehozatta a kastélyt. Az erkély felett magasan a falra egy freskót festetett: Szent István első vértanú térdel s kezével egy szelíden emelkedő dombra mutat, amelyen egy templom és egy monostor látszik. Alatta egy szalagon a következő szöveg volt írva: Post fata resurgam (magyarul: A csapások után feltámadunk). A festmény az 1911-ben végzett restauráláskor tűnt el.  
Az 1848-as forradalom idején a kastélyban laktak azok a tüzérek, akik a közeli ágyúgyár felállításán dolgoztak. A továbbiakban a különböző adminisztrátorok váltották egymást. 1941. október végén újra felavatták az 1566-ban megszüntetett várad-hegyfoki konventet, amely 1944 szeptemberéig működött. A második világháborút követően a kastély állami tulajdonba került. Évtizedeken át gyógyszerészeti központ működött benne, jelenleg egy cég raktárnak használja. A premontreiek máig sem kapták vissza épületüket. Szabadon álló, emeletes, L alaprajzú. Az északra néző főhomlokzata enyhén előreugró középrizalittal rendelkezik. Nagyméretű kapuja félköríves záródású, lunettájában napsugaras díszítés látható. Két oldalán egy-egy keretelt egyenes lezárású ablak nyílik. A fal síkját vízszintes sávok tagolják. Az emeleti rész kovácsoltvas mellvédes erkélye gyámokon nyugszik. Az erkély két ajtaja és a két oldalt lévő ablakok szegmensíves lezárásúak, záróköves kereteléssel és vállra futó, egyenes szemöldökkel rendelkeznek. Fölöttük kettős párkány következik. A középrizalitot timpanon koronázza, amelyet kiemelkedő, manzárdtető fedi. A homlokzat többi részén levő ablakok egyenes záródásúak és szalagkereteltek. A földszintet széles lizénák tagolják. Az emeleti ablakok tükrökben helyezkednek el, szemöldökét záróköves volutás díszítés képezi. Az erkély és a földszinti ablakok rácsai a 18. század kovácsoltvas-munkáinak remekei. A mellékhomlokzat tizenhárom ablaktengelyes, egyenes záródással. A fohomlokzat középső manzárdteteje az udvari főhomlokzat középrizalitját is fedi. A kijárat, amely egy csarnokon át vezet, valamint az emeleti ablakok itt is szegmensívesen zárulnak. A többi rész, valamint az oldalszárny keretelt, egyenes lezárású ablakai tükrökben helyezkednek el, közöttük széles lizénák állnak. Jobboldalt erősen kiugró épületrész látható, egy-egy ablakkal. A lépcsőházhoz eredetileg csak a főépület csarnokából lehetett jutni. Ma inkább az oldalszárny új keletű bejáratát használják. Az oldalszárny emeleti része tízosztatú, egyenes záródású, keretelt ablakokkal, minden második ablak vakablak, közöttük kettős lizénák állnak. A vakablakokat valószínűleg utólag falazták be.  
A kétosztatú épület termeit hevederekkel osztott csehboltozatos oldalfolyosóról lehet megközelíteni. Szép, tágas lépcsőfeljáróval rendelkezik, amely az épület oldalszárnyában áll, a két szárny találkozásánál. Az épület eredeti belső elrendezését Telepy Marcell premontrei kanonok leírásából tudjuk: „Már 1911. tavaszán megkezdődött a kastély gyökeres renoválása. A munkálatokat Szűcs, váradi építész végezte. Így az emeleten, a praelaturán és a nagytermen kívül kialakítottak három lakást, mindenik két szobásos, valamint egy vendégszobát és kápolnát. A földszinten volt a szép, tágas ebédlő, mellette egy nagy, egyszobás lakás, s egy kisebb inasszoba. A földszint nyugati oldala volt a konyha, kamara és az alkalmazottak lakása. Az emeleten minden lakás nagy, kétszárnyú, dupla ajtót és modern nagy ablakot kapott. Minden szobába új cserépkályha jött a jászói kályhagyárból. Valamennyi lakás, valamint a praelatura is a legszebben lett Budapestről bebútorozva. Mindez a Szekeres Fr. Ödön jószágkormányzó nemes ízlését igazolta. Az ebédlő gazdagon volt felszerelve, úgyszintén a konyha s az éléskamra. Minden, kívül-belül új festést kapott.”  
Állaga néhány helytelen beavatkozás, átalakítás ellenére jó.  

Vársonkolyos (Suncuius)

Zichy-vadászkastély: A 19. század végén pedig Friedmann Rezső és a Zichyek voltak a földesurai. Ez utóbbi család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal.

Vedresábrány (Abramut)

Zichy-vadászkastély: Piacra került gróf Zichy Ferenc egykori vadászkastélya a Bihar megyében található Vedresábrányba, Romániában. A közel 8 hektáros birtokot majdnem félmillió euróért hirdették meg. Zichy Ferenc gróf 1848-ban Széchenyi István államtitkára volt a felálló magyar kormányban, karrierje pedig a szabadságharc leverése után is folytatódott, jelentos pozíciókat töltött be. A kúria lakóterülete 358 négyzetméter és 6 szobával, 3 fürdoszobával, valamint egy pincével is rendelkezik. A ház egyik különlegessége a rusztikus és elegáns fa tornác, miközben a házban a tömörfa bútorok a 19. század végének hangulatát tükrözik. A 19. század elején gróf Sternberg Ádám, gróf Zichy Ferenc birtoka volt. A most eladásra kínált birtokról az elso hivatalos adat 1899-bol származik, amikor gróf Zichy Ferenc használta az udvarházat vadászkastélyként.

Vércsorog (Varciorog)

Szlávy-kastély: Az 1800-as évek első felében a Szlávy és a Ruprecht családok voltak itt birtokosok. A Szlávy család által épített kastély még az 1800-as években készült. Nem tudtam beazonosítani, elképzelhető, hogy már nem áll.