ERDÉLY - FEHÉR MEGYE KASTÉLYAI

Alsógáld (Galda de Jos)

Kemény-kastély: A kis dombon álló báró Kemény-kastély egy középkori udvarház helyén épült a 18–19. században, barokk stílusban. Ma elmegyógyintézetként működik. Tégla védőfalának egy kis része áll még a keleti oldalon.

Alsóorbó (Garbova de Jos)

Főiskolai vadászkastély: A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vadászkastélya nem maradt fenn.

Alvinc (Vintu de Jos)

Martinuzzi-kastély: A leghíresebb építtetőjéről elnevezett Martinuzzi-kastély romjai a Maros hídja mellett, alacsony dombon láthatók. Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá való átépítését. A szerzetesek már 1530 körül elhagyták, ezután az uradalom egymást követő birtokosai, Kosári (Kocsárdi) Miklós, Majláth István és Radu Paisie havasalföldi uralkodó kastélyukként használták. Az építkezés befejezésében Martinuzzit 1551-es halála megakadályozta. 1553 nyarán a Georg Keisder királybíró vezette szászsebesi szászok erőszakkal elfoglalták. A kastély későbbi birtokosai sorában szerepelt Nádasdy Tamás, Báthory András, Majláth Margit, Báthory Kristóf, Jósika István, Barcsay András és a Török család. 1573-ban Bekes Gáspár embereitol Báthory István fegyverrel foglalta el. 1597-ben itt ölték meg Zsarnok Áron moldvai vajdát. A déli szárny, amelyet az 1930-as években lebontottak, Bethlen Gábor fejedelemsége idején készült el, Giacomo Resti tervei alapján, Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony számára. A hatszögletű, mocsárral körülvett erődöt 1658-ban a tatárok gyújtották fel. 1696-ban romos állapotban volt. 1708-ban Károlyi Sándor kurucai foglalták el, akiktol a császáriak 1709 őszén vették vissza. Sorger Gergely erdélyi püspök 1733 körül felújította, ekkor készült a ma is látható barokk főkapu. Az erdélyi püspökök kedvelt tartózkodási helye volt. 1792-ben leégett, déli szárnya lakhatatlanná vált. Az északi szárnyban született és ott élt kilenc éves koráig Kemény Zsigmond. A megmaradt épületeket a szocializmus idején a kollektív gazdaság használta.

Kendeffy-Horváth-kastély: A báró Horváth család kastélya a 18. században épült. Alvinc ÉNY-i csücskében, a település szélén áll, pontosan szemben a Martinuzzi-kastély romjával. A közelmúltban újították fel. Időnként tévesen borbereki (Vurpár) kastélyként is említik.

Balázsfalva (Blaj)

Apafi-kastély: A város főterén áll az egykori Bagdi-Apafi-kastély, mely egy kisebb, de annál fájdalmasabb 20. századi megszakítással 1738 óta görög katolikus érseki palotaként funkcionál. Az épületet eredendően Bagdi György építtette 1534-35-ben háromemeletes T alaprajzú lakótoronyként. Bejáratát védőárokkal erősítették meg. 1617-ben már Bethlen Gábor vadászkastélyaként találkozhatunk vele. A kastély udvarán álló templommal együtt a fejedelem renováltatta, majd 1619-ben Erdély kancellárjának, Pécsi Simonnak, adományozta. (A településnek ugyanekkor városi jogot is adományozott) A kastély új tulajdonosa ismételten építkezett, s a már közel száz éves, akkor már református templom javítását is ő fejezte be. Erről tanúskodik a templomajtó fölötti márványtábla felirata is: „Hic iter est, veniant sitientes bibere, lymhos, post quas non ultra concutit atra sitis. A.D. 1629”. A balázsfalvi kastélyba Apafi Mihály fejedelem felesége, Bornemissza Anna, 1664 december 14-én költözött be. 1687 október 27-én az épületben került sor a Habsburg birodalom és az Erdélyi Országgyűlés között megkötött szerződés aláírására, melynek értelmében Erdély Habsburg fennhatóság alá került. A császárt Lotharingiai Károly herceg, míg az Erdélyi Országgyűlést Teleki Mihály kancellár képviselte. III. Károly a balázsfalvi uradalmat a görögkatolikus egyháznak adományozta 1737-ben, s már a következő évben Inocentiu Micu Klein püspöki rezidenciát rendezett be az épületben. A kastélyon azután is kisebb-nagyobb építkezések történtek; 1842-ben északi szárnnyal is bővítették.

Betlenszentmiklós (Sânmiclaus)

Bethlen-kastély: Itt áll Bethlen Miklós író, politikus erdélyi kancellár 1669-ben felépíttetett kastélya. 1719-ben itt kötött házasságot Kemény Zsigmond Bethlen Ágnessel, 1806-ban helyreállították. Ma félig romos, gazdasági központ van benne. A kastélyt Bethlen Miklós építtette 1667–1683 között. Hajdanán két kőfal, 5 bástya és vizesárok védelmezte. 1719-ben itt kötött házasságot Bethlen Miklós Ágnes leánya, báró Kemény Zsigmonddal. 1856-ben a kastély a Bethlen családtól a Bruckenthal család, birtokába jutott. A báró rendbe hozatta, majd mezőgazdasági iskolát nyitott meg benne. Ám jött a kommunizmus, és elvei alapján az állami mezőgazdasági intézetnek ajándékozta a kastélyt. Ők pedig rögtön meg is találták a rendeltetését: a luxus szobákba a más vidékről idehelyezett fiatal mérnökök és a fejőmunkások családjait költöztették. Ötven év pergett le és mialatt működött itt óvoda, börtön, étkezde, mészárszék és pezsgőrészleg, a csodaszép freskók és stukkók mind eltűntek. A hajdan szobrokkal díszített mesés csigalépcső megfosztottan roskadozik, az erkély nem tudni melyik pillanatban zuhan alá. A kitört ablakok mögötti benti semmit most egy vastag rozsdás láncon függő hatalmas lakat védi mindenkitől, ám az idő vasfogán nem fog ki senki!

Boroskrakkó (Cricau)

Bürger-kúria: A falu fo nevezetessége a központban álló, 12. sz-ban épült gótikus református templom, melyet kerítofal övez. E falhoz épült a 18. sz-ban a klasszicista, kisebb kastély méretu Bürger-kúria. Az épület a közelmúltban súlyos károkat szenvedett, azóta történt némi állapotjavítás rajta, de üresen, rossz állapotban áll. Mellette egy kisebb, felújított kúriaépület is található, melyben múzeum muködik.

Celna (Telna)

Teleky-kúria: Klasszicista kúria, feltehetően a 19. századból. A város peremén, dombtetőn áll, ma szállóként működik.

Csombord (Ciumbrud)

Kemény-kastély: A Kemény-kastély 1800 körül épült, barokk stílusban. A borászati iskola használja. Már a 19. században az Erdélyi-hegyalja egyik legelismertebb bortermelő faluja volt, nagyrészt a Kemény bárók felelős gazdálkodása folytán. Nagyenyedtől alig pár kilométerre a Maros partján helyezkedik el Csombord, ahol még ma is áll a Kemény-kastély. A barokk stílusú kastélyt több mint 250 évvel ezelőtt építették, gyönyörű parkkal rendelkezett, ami ma már, sajnos, nem létezik. Az ingatlant az I. világháború után adta el Kemény Árpád a Bethlen Gábor Kollégiumnak. Ezt követoen, 1922-ben megkezdodött a csombordi Szakmai Szolészeti Iskola muködése, melynek létrejöttében a báró felajánlása igen fontos volt. Ez az iskola alapozta meg a két világháború közötti erdélyi magyar gazdaképzést. 1935-ben egy új épület is épült, de 1948-ban minden épületet államosítottak. Az elmúlt években a kastély üresen állt, emiatt állapota romlott, a vakolat több helyen leesett, falai megrepedtek, a hátsó homlokzat bedolni készül, és mindenhol elterjedt a gaz. A kastély ellen peres eljárás folyik, mivel a református egyház kérte mind a kastély, mind az iskola épületének visszaadását. A Nagyenyedi Polgármesteri Hivatal kezeli, eléggé leromlott állapotban van, gyakorlatilag szinte üres, csak az egyik szárnyában működik egy könyvtár. Az idő vasfoga és a nemtörődömség tönkretette a környékét is, ahol valamikor, fénykorában egy gyönyörű szökőkút is állt.

Diód (Stremt)

Zeyk-kastély: Zeyk Dániel klasszicista kastélya a falu északnyugati csücskében, parkban szabadon áll.

Drassó (Drasov)

Lázár-kúria: Az 1700-as évek második felében gróf Lázár János birtoka volt, akinek itt kúriája is volt. 1891-től gr. Teleki Árvéd tulajdonába került a kúria. Ő feltehetően kastéllyá alakíttatta.

Enyedszentkirály (Sincrai)

Bánffy-Kemény-kastély: A Bánffy családnak itt várkastélya is épült a Maros partján, melyet Bánffy György halála után Bánffy Mihály és fiai: Zsigmond és Péter örököltek. A kastély 1725-ben, Bánffy György halála után már kissé leromlott állapotú volt. A kastély ekkor négyszögletes kőépület volt, faragott kövekkel kirakott tornáccal, oldalszárnyakkal, felvonókapuval és zsindelyfedéssel. Mai külsejét 1805-ben kapta.

Fugad (Ciuguzel)

Bánffy-kastély: Mintegy nyolcszáz lelkes román faluban haladunk, egyik útja végén oldalról érkezünk a fugadi kastélyhoz. Szemben velünk a kastélyhoz tartozó erdővel borított domboldal. Elhaladunk a hajdani személyzeti lakás mellett, ahol ma a nemsokára 29 éves báró Bánffy Farkas, a birtok kezelője lakik. A kastély – mások szerint kúria – erősen elhanyagolt állapotában is dísze a három domb határolta völgynek. A Bánffy család hat évvel ezelőtt vehette birtokába visszaigényelt tulajdonát, ám mintegy 30 ezer hektár földterületért még mindig folynak a visszaigénylési perek. A területek termelte jövedelemből futná a visszakapott családi kastélyok – műemléképületek – igen költséges teljes felújítására. 2002-ig iskola működött a boltíves ablakú, sok kisebb helyiségből álló ingatlanban. A két évvel későbbi birtokbahelyezésig már ablakok sem maradtak, jó hazai szokás szerint minden mozdítható tárgynak lába kelt, a tető több helyen beázott. Az emeletet báró Bánffy Dániel (1896–1955), Farkas nagyapja építette 1937-ben. Az emeleti ablakok mindegyike fölött nemesi címer. Bánffy Dániel 1940–1944 között földművelésügyi miniszter volt, a világháború után már nem térhetett vissza Erdélybe, így maradt a család Magyarországon. Második feleségétől, Zichy Máriától hét gyermeke született, a legkisebb, Miklós hét gyermekének egyike az a Farkas, aki 2007-ben, a budapesti Műszaki Egyetemi képzésének befejezése után gondolt egyet, vásárolt másnap egy autót, és eljött birtokot irányítani. A két oldalról lépcsőn megközelíthető főbejárat fölött latin felirat hirdeti az építkezés időpontját: 1812. A hátsó bejárat egyszerű pompája semmivel sem marad el a főbejáratétól. Az egyik szobában díszes faláda, néhány szekrény, üveglap alatt további két címer. Ezekről később kiderül, járdának valóból mentették meg, a csodával határos módon épségben megmaradt kövek szerint ezen a helyen már 1763-ban épület lehetett.

Gáldtő (Galtiu)

Kovrig-kastély: A helyi földbirtokos Kovrig család kastélya, vagyis inkább kúriája a 19. sz. végén épülhetett. Itt született gróf Bethlen Lajos. A kúria ma is áll, ez a falu legdélebbi épülete.

Hosszúaszó (Valea Lunga)

Szentkereszthy-kúria: A Szentkereszthy-kúria eredetileg 1700 körül épült, jelenleg ebben székel a községháza. Parkját Szentkereszthy György az 1860-as években különleges növényfajokkal ültette be.

Kútfalva (Cut)

Bethlen-kúria: 1758-ban építtette a Bethlen család, mely itt csak rövid ideig volt birtokos. Mára erősen átalakították. A központban áll, merőlegesen az útra. Ma ortodox parókia és múzeum.

Küküllővár (Cetatea de Balta)

Bethlen-Haller-várkastély: Az I. István király alapította erdélyi hatalmas kiterjedésű Fehér vármegye egy részéből alakították ki Küküllő vármegyét, melynek központjául egy fagerendákból készített, földtöltéssel ellátott erődítményt létesítettek a magas dombtetőn. Erről az első, napjainkig fennmaradt okleveles adat 1214-ből való. Az eddig végzett, kisebb mértékű régészeti kutatás szerint ezt a földvárat az 1241-es tatárjárás elpusztította. Helyén a XIV. század elejétől ismét említenek egy erődítményt, ami már valószínűleg kőből készülhetett. Az 1565-ben „romlott várként” említett épületet a környező jobbágyfalvak földesura, a Csáky főnemesi família lebontatta, és a helyébe az akkoriban uralkodó reneszánsz stílus ízlésvilága szerinti várkastélyt emeltetett. A rossz közbiztonság miatt feltétlenül megkövetelt védelemről a felvonóhidas kapu, és az udvart övező külső várfal és árok gondoskodott.  
A XVII. század végén Apafi Mihály fejedelem birtokába került, aki szívesen tartózkodott a falai között. Miután a fia Bécsbe került, a küküllői uradalom a királyi Kamara kezelésébe jutott. 1757-ben Bethlen Miklós vásárolta meg, akitől testvére, Miklós tulajdonába került át. Ez a főúr az 1770-es években jelentősen átépítette az addigi reneszánsz várkastélyt, létrehozva a napjainkban is látható külső arculatát. Ekkor került lebontásra a négy saroktornyos épület előtti felvonóhíd, helyébe egy lépcsőházat helyezve. A reneszánsz oromdíszeket felváltotta a csúcsíves tető. A külső udvar kőfalát nagyrészt megszüntetve a domboldalba parkot alakítottak ki. A főúri lakhoz vezető bejárathoz egy díszes kaputornyot emeltek, ami 1972-ben omlott össze. A domb aljában alakították ki a család utazásaihoz használt lovak boltozatos istállóját, ami napjainkig fennmaradt.Ekkor már inkább kényelmes lakhatást biztosító főúri laknak, mint katonai jellegű védőműnek számított. Nem ismerünk vele kapcsolatos hadi eseményt és ostromot, általában osztozott a vármegye történelmében. A szabályos négyzet alaprajzú főnemesi lak jól fűthető és tágas, nagy ablakú szobái, a külső felületek sgraffitos vakolatai, díszes orompártázata mind-mind a Bethlen família gazdagságát hangsúlyozták.
A következő évszázadokban is a Bethlen grófi család, majd házasság révén a Hallerok lakták a fényűző épületet. 1919-es adat szerint azonban már a második emelete lakatlanul állt. Az 1944-es harcokban megsérültek a falai, melyek között magtárat, majd gazdasági irodát rendeztek be. Az 1970-es években új szerepkörében egy pezsgőgyár raktárának használták a várkastély tágas pincéit. Végül az 1989-es változások után az épületet visszakapó, utolsó Haller örököstől az említett pezsgőgyár vezetője vásárolta meg és jelenleg igényesen felújítja. Ma ezért csak előre egyeztetve, csoportosan, pezsgőkóstolóval egybekötve látogatható a küküllővári egykor fényes napokat látott, magántulajdonban lévő várkastély.  

Magyarcsesztve (Cisteiu de Mures)

Mikes-kastély: Az érett klasszicizmus egyik legszebb emléke négyoszlopos felhajtójával s szélső rizalitjaival. Az 1830-as években épült. Mára csak romjai maradtak.

Magyarpéterfalva (Petrisat)

Kúria: Az egyetlen fellelhető fotón kívül semmit nem tudni még róla, talán Ládai Istváné volt. Már nem áll.

Marosgombás (Gambas)

Kúria: Jelentéktelen méretű kis kúria, egyelőre ismeretlen építtetőtől. A falu keleti részén áll.

Marosújvár (Ocna Mures)

Felsőmarosújvár (Uioara de Sus): Teleki-kastély: Nagyenyedtől É-ra, a Marosmelléki dombvidék területén, az itt DNy-ra kanyargó Maros bal partja közelében fekszik Marosújvár (Ocna Mures) település. Már a rómaiak ideje óta lakott volt, első okleveles említése 1202-ben történik „Uyuar” (Újvár) alakban. Nevéből ítélve, már ebben az időben is volt vára, melyről azonban közelebbi adataink nincsenek. A várat első ízben egy 1357-ben kelt oklevél említi, amikor a Kökényes – Radnót nemzetség birtokában volt, akiktől talán vétel útján az erdélyi püspök kezébe került. 1576-ban már Báthori Kristóf vajdáé, aki 1581-ben Gálfi Jánosra hagyta. Mikor a Báthori családban később viszály keletkezett, Báthori Zsigmond fejedelem Gálfi Jánost 1592-ben várkastélyában elfogatta, Huszt várába hurcoltatta, és 1593-ban lefejezték. Ezután a fejedelem Marosújvárt Bodoninak, Gálfi elveszejtőjének adományozta. Mihai Viteazul vajda 1599-ben a várat hívének, Mihálcsa bánnak adta, aki rövidesen elvesztette azt. Bethlen Gábor fejedelem 1620-ban Siményfalvi Székely Mózes árván született egyetlen fiának, ifj. Székely Mózesnek juttatta a várat, a várossal együtt. I. Apafi Mihály fejedelemsége alatt szerezte meg Mikes Mihály, és e család birtokolta még a 19. század közepén is. 1856-ban lett gróf Mikó Imre birtoka, aki a kastélyt helyreállíttatta és kijavíttatta, miután a barokk stílusban átalakított várkastély 1848-ban leégett.  
A középkori várból átalakított, romantikus stílusú várkastély egy dombon áll. Mai formáját az 1856-os újjáépítés során nyerte. Reneszánsz-barokk övezőfala előtt széles várárok húzódik. Egykori felvonóhidas kapuja ma is látható, igaz befalazva. Közelében egy román stílusú református templom romjai állnak. Gróf Mikó Imre (1805-1876), „Erdély Széchenyije" a reformnemzedék egyik vezére volt. A Bach-korszakban a passzív rezisztenciát szorgalmazta, a kiegyezés után mind az országos politikában, mind a kulturális életben aktiv szerepet játszott. A 16. századi eredetű marosújvári kastélyhoz családi örökség útján jutott. Az épület újabb történetét a főbejárat fölött elhelyezett emléktábla foglalja össze: E LAKOT RÉGI VÁR ROMJAIBÓL ÉPITTETTE ZABOLAI GR. MIKES ISTVÁN 1712. ISMÉT ROMMÁ LETT 1848. UJRA ÉPITTETTE HIDVÉGI GR. MIKÓ IMRE 1856. A szabadságharc alatt a román felkelők által feldúlt kastély újjáépítésének teljes dátuma 1856-62, tervezője a kolozsvári Kagerbauer Antal volt; a belső és a díszítő munkák 1872-ig elhúzódtak. Az öntöttvas elemek, a tapéta, valamint a vízellátást biztosító szivattyú Bécsből érkezett, az iparosmunkát erdélyi mesterek végezték.  
Az egyemeletes, hozzávetőleg négyzet alakú kastély tömegében, de még magas tetőzetében is őrzi az eredetileg barokk építmény jellegzetességeit, ám finom architektúrája angolos romantikus-historizáló. A Maros felé néző főhomlokzatát lőréses pillérekkel közrefogott és oromzattal koronázott középrizalit uralja, melynek emeletén nehéz, díszes konzolokra támaszkodó erkély húzódik romantikus öntöttvas ráccsal. Emeletének hármas nyílását középen megemelt záradékú, szögeletes, tört vonalú Tudor párkány koronázza. A homlokzat két sarkán haránt irányban egy-egy kis emeleti zárterkély ugrik ki, az eredeti barokk kastély romantikusra átformált, hegyes sisakkal ellátott elemei. A hasonló kialakítású oldalhomlokzatok közül a jobb oldalin egy-egy konzolra helyezett szobor állt. A földszinti folyosó gerendáját, illetve a lépcsőt karcsú öntöttvas pillérek támasztják alá, fejezetük apró csúcsívekbol áll. A lépcső öntöttvas korlátjának mintája megegyezik az erkélyekével. A tágas nagy szalon mennyeztét kazettát imitáló dekoratív festés díszítette. A falu központjától távol, domb gerincén álló kastélyhoz gondozott park csatlakozott. A főhomlokzat felől nagyszerű kilátás nyílt a domb alján hömpölygő Marosra és a távoli tájra. A főépület mögött a borpince ugyancsak „Tudor" neogótikus stílusú lejárati építménye állt. A régi, középkori erődítésből fennmaradt egy - nyilván kilátótorony szerepét betöltő - ötszögű bástya valamint „az udvari templom", továbbá a főbejáratnál egy emeletes épület. A park kapuját egy-egy földszintes, a kastély stílusát szerény ismétlő őrház veszi közre.  

Obrázsa (Obreja)

Wesselényi-kastély: A Wesselényi-udvarház 1901-ben épült, 18. századi alapokra. Ma egyházi tulajdonban van.

Oláhcsesztve (Cistei)

Esterházy-kúria: A 18. század második felében az Esterházyaknak volt benne kúriájuk, ami nem maradt fenn.

Sárd (Sard)

Esterházy-kúria: A falu keleti szélén áll.

Torockószentgyörgy (Coltesti)

Thoroczkay-Rudnyánszky-kúria: Torockószentgyörgy regényes szépségű vidékén, a vár aljában három kastély is emelkedett, a Thoroczkayak grófi, bárói és nemesi ágának birtokában. A már fentebb említett legrégebbi a bárói ágé volt; a XVIII–XIX. századfordulón épült grófi udvarháznak is csak címeres faragott kövei hevernek a várba vezető út sarkán. A Hóra-lázadás alkalmával s a szabadságharc idején kirabolták s felégették az összes itteni udvarházakat s ez ásta meg pusztulásuk sírját; a nemesi udvarház még aránylag épen maradt s ez idővel a Rudnyánszky bárókra szállt; Vajdaszentivánnal együtt a legjellegzetesebb erdélyi klasszicista kúria homlokzatot képviseli, s amely a központban látható. Egy obeliszkszerű építmény és néhány fa utal a kúria körüli hajdan gyönyörű kertre. Torockószentgyörgyöt járva mindenki felfigyel a református templom mögötti telekre, melyet magasított kőkerítés választ el az országúttól. A teleken levő földszintes ház délre néző széles lépcsőivel és tágas teraszával nemesi kúriára emlékeztet, északi oldala furcsa torzó, mintha nem lenne befejezve. Ma már senki sem tudja, hogy Thoroczkay Viktor eredetileg minek szánta az épületet, egyesek szerint szanatóriumnak. Sok örömnek, bánatnak, forradalmi és világháborús emlékeknek őrzője és megtartója. Az épület, abban a korszakban ritka építészeti megoldásnak számított, külső megjelenése szép, belső elrendezése kielégítette a család szükségleteit és rangjuknak megfelelő társadalmi életnek is eleget tett. Az épület tanúja volt a Thoroczkay család eltűnésének Torockószentgyörgyről. Thoroczkay Sándor (csak lányai voltak) nagyobbik lánya, Klára (1863-1892), a magyarországi származású báró Rudnyánszky Bélához (1854-1928) ment feleségül. Napjainkban is a család igazi otthonának Torockószentgyörgyöt érzi. Évente többször is hazalátogatnak. Rudnyánszky Gyula budapesti otthonát is torockói hímzésekkel, bokályokkal, faragásokkal díszítette. Utolsó kívánságát, hogy a torockószentgyörgyi családi sírkertben nyugodjon, nem lehetett teljesíteni, így Nagytétényben, a báró Rudnyánszky József által épített templom kriptájában helyezték örök nyugalomra, a Torockószentgyörgyhöz lélekben oly erősen kötődő Rudnyánszky Gyulát. 1917-ben, Thoroczkay Sándor halálával megszűnik a Thoroczkayak jelenléte Torockószentgyörgyön. A kúriát és a birtokot Thoroczkay Mária férje, báró Rudnyánszky Béla után az itt lakók már Rudnyánszky-kúriának, földeket a „báró kertjének” emlegetik. A család élete a kúriában és Torockószentgyörgyön az 1949-es kitelepítéssel véget ért. Torockószentgyörgy egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb épülete. Annak ellenére, hogy Thoroczkay Viktor családi háznak építette, a kommunizmus aranykorában „kiteljesedett feltételezett eredeti rendeltetése” (szanatórium). Ebben a(z) (arany)korszakban, pártunk és kormányunk vezetői Thoroczkay Viktor kastélyából elmegyógyintézetet hoztak létre, ahol pszichikailag súlyosan károsult gyerekeket „kezeltek”, sajnos kevés eredménnyel. Ebben a korszakban az épület nagyon megromlott. A család leszármazottjai az 1989-es forradalom után a bárói birtokot elosztották egymás között, nagy részét el is adták. Nemzeti értékeink megmentése érdekében, ezzel elkerülve az épület „idegen” kézbe jutását, a kúria épületét és a hozzá tartozó családi emlékeket őrző gyönyörű, tágas udvart az Uunitárius Egyház vásárolta meg.

Thoroczkay-kastély: Torockószentgyörgyön  a 20. század életében a Thoroczkay család bárói ágából Thoroczkay Viktor személye játszott szerepet. Ami ma a faluban rá emlékeztet, nagyon kevés; néhány családnál fellelhető levelezőlap nagyságú fénykép, amely az egyemeletes, tornyos 1914–1915–re megépült szép kastélyt ábrázolja, mely báró Thoroczkay Viktoré volt. Sajnos ez mára teljesen elpusztult.

Zalatna (Zlatna)

Kúria: 3+1+3 tengelyes főhomlokzatú klasszicista kúria, négyoszlopos portikusszal. A falu központjában áll, közelében néhány korabeli kiszolgáló épületet találunk.