ERDÉLY - HUNYAD MEGYE KASTÉLYAI

Alsóbarbatyeniszkrony (Iscroni)

Maderspach-kúria: A központtól K-re, a főút D-i oldalán. A Maderspachok Zsil-völgyi családi fészke, egyben a filmre kívánkozó élettörténetű Maderspach Viktor szülő- és kényszerű meneküléséig lakóhelye, igaz bezárva, de ma is áll. Közvetlenül a DN 66A jelű főút mellett figyelhetünk fel a környékbeli épületek stílusától eltérő, saroktornyos kúriára. Mintegy 50 méterre innen található az Aninósza város jelképének is számító tulipánfa-matuzsálem, amit 1880-ban Maderspach Margit hozatott messzi földről, és egyetlen maradványa az uradalomhoz tartozó egykori szép parknak.

Alsófarkadin (General Berthelot)

Nopcsa-kastély: Alsófarkadinban van a Nopcsa László főispán által építtetett kastély. A híres-hírhedt Nopcsa bárók családi fészke 1989-ig a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet irodaközpontjaként funkcionált, az épületeket ezidőtájt viszonylag jól karbantartották. Aztán a téesz feloszlásával a helyiek rövid idő alatt széthordták, amit csak tudtak. Az egyébként impozáns, klasszicista kastélyban így hamar az enyészet lett az úr: az ablakok és ajtók helyén most fekete lyukak ásítanak az arra járókra, a szél akadálytalanul szaladgál az épületben, melynek falai között talán már csak Fatia Negra (fata neagra = fekete arc) szelleme érzi otthon magát. Jókai „ Szegény gazdagok ” című regényének kettős életet élő főalakját állítólag Nopcsa László, Hunyad megye egykori főispánja ihlette, aki a helyi néphagyomány szerint „mellékfoglalkozásban” rablóharamiaként is tevékenykedett. Leszármazottak jelentkezése híján nemrég az összes Nopcsa-birtok visszaszállt a román államra. Alsófarkadinon a Nopcsák uradalmi háza siralmas állapotban van, az épület a Román Tudományos Akadémia tulajdonát képezi. A rendszerváltás után a környékbeliek szinte minden elmozdíthatót elvittek, csoda, hogy a kúria egyáltalán állt. 2009-re teljesen felújították, előtte barokkos díszkertet alakítottak ki. Ma igazi idegenforgalmi látványosság a falu közepén.

Alsószilvás (Silvasu de Jos)

Bernáth-Pára-kúria: A A 19. században épült Bernáth-Pára-kúria együttese, amelyet egykor évszázados fenyofákkal övezett kert vett körül, ma már aligha emlékeztet egykori önmagára, de legalább még nem tűnt el teljesen. A falu É-i részén, a főút mellett áll, az ortodox templomtól kb 80 m-re É felé.

Arany (Uroi)

Kúria: Egyelőre ismeretlen eredetű nemesi kúriája már csak romjaiban tekinthető meg.

Bábolna (Bobâlna)

Veress-kastély: A volt Veress-kastély a 18. században épült. 1759-ben ide börtönözték be Sofronie de la Cioara szerzetest, aki sikeres mozgalmat indított Dél-Erdélyben a románság vallási uniója ellen. A kastély a két világháború között Aurel Vlad tulajdonában volt.

Bencenc (Aurel Vlaicu)

Lázár-kastély: A 18. sz. végén és a 19. sz-ban legnagyobb birtokosának, a Lázár családnak kastélya is állt a faluban. A falutól Alkenyérig terjedo területen zajlott az 1479 -es kenyérmezei csata . 1797 -ben a Lázár család egy dombtetore gloriettet emelt a csata emlékére, ezt a vasút 1869-es építésekor bontották el. tt született 1827 -ben gróf Lázár Kálmán ornitológus, újságíró, 1848-as honvéd ornagy. Sokáig a falubeli kastélyában orizte madárgyujteményét. A kastélyben Kazinczy Ferenc és Jókai Mór is vendégeskedett. Utóbbi lerajzolta a gloriettet is 1853-ban.

Branyicska (Branisca)

Jósika-kastély: A Jósika-kastély elődje a 15. században épült. A 16. században Bethlen Farkasé és Fráter Györgyé volt, utóbbi lakott is benne. Petrovics Péter leromboltatta. 1590-ben Szalánczi László reneszánsz stílusban, mint négyszög alaprajzú, négy sarokbástyás várkastélyt építtette újjá. 1595-ben a török párti Szalánczi által védett várat Báthory Zsigmond darabontjaival megostromolta és Szalánczit kétszáz török védővel együtt felkoncolta. 1784-ben a felkelő parasztok felgyújtották, elpusztítva ezzel Jósika Antal könyvgyűjteményét. A 19. század elején állították helyre. Parkjában dák és római kőtár. Idősek szanatóriumaként működik.

Brád (Brad)

Brády-kastély: A Brády nemesi család két kúriát építtetett a városban, melyek közül a nagyobbat, a könnyebb megkülönböztetés miatt kastélynak nevezzük. Mindkettő 19. századi neoklasszicista épület volt, és mindkettőt elpusztították a helyi román parasztok, akik a család több tagját is meglték.

Brády-kúria: A kastéllyal egyidőben pusztult el. A két kúria leégésével komoly könygyűjteményük is hamuvá lett.

Demsus (Densus)

Nopcsa-kúria: Az eklektikus, neobarokk kúria romos állapotú.

Mara-kúria: A 20. sz. elején egyik birtokosa Mara László volt, akinek eklektikus kúriája felújítva, viszonylag jó állapotban áll.

Déva (Deva)

Bethlen-kastély (Magna curia): Bár elképzelhető, hogy előzményei akár a 13. században is voltak, az első dévai udvarházról szóló, írott adatunk a 16. századból származik. Ekkor Geszti Ferenc dévai várkapitány - nyilván a várbeli, nehezen megközelíthető rezidencia kiváltására - reneszánsz kúriát építtetett a várhegy alatt, a belvárosban. 1608-ban Bethlen Gábor Hunyad megyei ispán, a későbbi fejedelem kapta adományba a kastélyt, aki lényeges átépítéseket, bővítéseket hajtott végre rajta. A 17. sz elején - gr. Bethlen István feleségeként - lakott a Curiában Széchy Mária, a "Murányi Vénusz" is, aki később I. Rákóczi György fejedelemnek adta el azt. Erdély Habsburg kézre kerülése után, több tulajdonos kezén forgott a ház és a birtok, míg végül 1743-ban Haller János erdélyi kormányzónál állapodott meg, aki ismét jelentősen bővíttette a Curiát. Ekkor készültek az épület képét máig meghatározó, a téglalap alaprajzú, egy emeletes épület sarkaihoz illesztett "pavilonok", a reprezentatív díszlépcső, a gazdag faragású erkélyek, rokokó ablakkeretek, a belső helyiségek stukkós díszei. Az épületet egykor díszudvar (benne szökőkutak), park és kert, valamint számos gazdasági épület vette körül, melynek ma már igen kevés hiteles részlete látható. A ház a 19. század végén városi tulajdonba került, egy ideig vármegyeházként funkcionált, majd 1934-től megyei múzeumként működik. Gyűjteményének magvát az egykori Hunyad Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulat gyűjteményei képzik, amelyhez a környék fontos, a 20. században előkerült római és dák lelőhelyeinek régészeti anyagai is társulnak. Az épületet 1996-2006 között restaurálták.

Fehérvíz (Rau Alb)

Mara-kúria: A Mara-kúria eklektikus, neoklasszicista épülete ma is áll, a központtól kissé délre, parkban. Elképzelhető, hogy a 19.. sz. végénél korábbi eredetű. A kommunista korszakban ezt is államosították, amitől állapota súlyosan leromlott. 1991-ben Mara Ernő visszakapta, majd elkezdte felújítani, így ma egy jó állapotú épületet láthatunk.

Guraszáda (Gurasada)

Klobusiczky-kúria: A volt Klobusiczky-udvarház a 18–19. században épült. 1934-ben itt, Klobusiczky Elemérnél vendégeskedett Patrick Leigh Fermor. Államosítása után a Mezőgazdasági Minisztérium mint fajtanemesítő kísérleti állomást használta. Az örökösök nem igényelték vissza. Két és fél hektáros park övezi, almáskerttel és bambuszokkal.

Hunyaddobra (Dobra)

Kúria: Jelenleg felújítás alatt álló nemesi kúriája a falu nyugati szélén áll, részben lakóházak takarásában. Építtetője még ismeretlen.

Kernyesd (Carnesti)

Kendeffy-kastély: A faluban Kendeffy Samu helybéli birtokos számára és Lukse-Fábry Béla tervei alapján 1871–75-ben felépítették a svájci Hilterfingen közelében alig egy évtizeddel korábban elkészült romantikus Hünegg-kastély mását, egy nagy kerek saroktoronnyal. Az épület nem maradt fenn.

Kisbarcsa (Barcea Mica)

Barcsay-kastély: A 18. században épült. A falu legészakibb épülete, a főúttól hátrébb, nyugati irányban áll. Parkja elpusztult.

Magyarbrettye (Bretea Streiului)

Horváth-Toldy-kúria: A falu északi szélén, a mellékút kanyarulatában áll, oldalhomlokzatával az útra nézve. Tégány alaprajzú kis kastély, négy sarkán alacsony, nyolcszögű saroktornyokkal. Ma lakóház.

Malomvíz (Rau de Mori)

Kendeffy-kastély: A gróf Kendeffy-kastélyban szállt meg 1881. augusztus 1. és 6. között az itt vadászó Rudolf trónörökös. A kastély a 16. században épült. Többször átalakították, majd a II. vh. után lassan pusztulni kezdett. Az 1990-es években gyorsult fel e folyamat, ekkor lopták el ajtó -és ablakkereteit, ill. rengeteg téglát a falakból, aminek következtében az épület részben összeomlott. Ma csupán romhalmaz.

Marosbrettye (Bretea Muresana)

Nagy-kastély: Az egyelőre még ismeretlen időben épült Nagy-kastélyt és a birtokot a kommunista rendszer kezdeti éveiben államosították, és kolhoz székházává alakították át. A régi kastélyt fokozatosan elbontották, helyét istállók és egyéb állattartáshoz szükséges építmények vették át. A kastély körüli egykori parkot is megsemmisítették, még akkor is, ha néhány évszázados fát megkíméltek a kivágástól. Maradt helyette a Nagy család egykori kápolnája és temetkezési helye mely, mára romos állapotban van. Az építteto család gazdagságáról szóló legendák miatt a helyiek idovel feldúlták. A 20. század elején a boltíves kápolnában temették el gróf Nagy (Ber?i) Albertet és fiát, Nagy László huszárhadnagyot, akit 1914-ben a fronton öltek meg Galíciában. Nem sokkal azután, hogy a kommunisták hatalomra kerültek, megtörtént a kollektivizálás. A kastélyt a CAP (No. Cooperativa Agricola de Produ?ie) székhelyeként használták, a kriptát pedig, ahol a sírok voltak, mutrágya raktárként használták a gazdaságban. Nagy Albert felesége, akit a helyiek Bertzoaiaként ismertek, a kastély egyik szobájában lakott haláláig (1956-1957 körül). A romos egykori kastély 1990 után teljesen eltunt. A kastély nem volt nagy, 5 szobából és mellékhelyiségekbol állt (konyha, fürdoszoba, tároló helyiségek). A kastély udvarán volt még lóistálló, gabonaraktár, fészer a mezogazdasági eszközöknek. Az udvar szélén volt egy több szobás épület, ahol a cselédek és a Nagy által alkalmazott románok laktak.

Marosillye (Ilia)

Bornemissza-kastély: A Bornemisza-kastély barokk épülete a várkastély korábbi helyén épült a 18. században. A 20. században kórház működött benne. Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. Késő reneszánsz stílusjegyei alapján valószínű, hogy az 1574 és 1582 közti bővítéskor épült és a vár palotaszárnyát képezhette. Eredetileg valószínűleg párkányzat díszítette a mai tető helyett. 1748 előtt udvarházzá alakították át. 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította föl. A szájhagyomány ezt tartja Bethlen Gábor szülőhelyének. A falu nyugati részén, parkjának maradékában található.

Rappaport-kúria: Egy gazdag vendéglős család építtette 1878 után. A falu központjától keletre, a Strada Libertati utca déli oldalán áll.

Marosnémeti (Mintia)

Gyulay-kastély: Itt áll a Gyulayak 1641-ben épült kastélya, melyet 1834-ben klasszicista stílusban átalakított. gr. Gyulay Lajos, aki Erdély leggazdagabb római-kori gyűjteményét és lapidáriumát gyűjtötte össze benne. Állami gazdaság működött benne, ma is jó állapotban áll egy csodálatos park közepén. A kastélyt a jogos örökös, (raduchi, széplaki, nagyfalusi és feketebátori gróf) Petrichevich-Horváth-Tholdy Péter (Brisbane, Australia) 2007-ben visszakapta.

Nagyosztró (Ostrov)

Kúria: Klasszicista épület, erősen romos állapotban. A falu közepétől délre, a főút mellett találjuk. Melléképületei és kapuja néz a főútra, a kúria attól beljebb áll.

Nagypestény (Pesteana)

Brazovay-kastély: Két saroktornyos kastély, nagyon leromlott állapotban van. A főúttól keletre, a falu déli részén áll. Parkja elpusztult. Közvetlen északi szomszédja a Mara-kúria.

Mara-kúria: Nagypestényen a Mara család által visszaszerzett kúria birtokán beindult a gazdálkodás. A munkát székelyek végzik. A szakszerű burgonya-, illetve almatermesztésből befolyó jövedelem pedig idővel a történelmi jelentőségű épület felújítását is lehetővé teszi.

Kúria: A falu legdélebbi végén egy harmadik, klasszicista kúria is áll, kb. 100 m-re az előző kettőtől. Ennek négyoszlopos portikuszát csúnyán beépítették.

Nagyrápolt (Rapoltu Mare)

Rápolthy-Jósika-Dániel-kastély: A templomdombtól keletre, egy másik dombon romladozik a 18. században épült, egykori Rápolthy–Jósika–Daniel kastély.

Nalácvád ( Nalatvad)

Fáy-kastély: A 19. sz. vége felé épült, eklektikus stílusban. A kastély a falu méretével csaknem megegyező nagyságú parkban áll, mely a település ÉK-i részén található, közel a Nagy-patakra épített víztározóhoz. Szintén a parban találhatóak a középkori vár romjai. A kastély ma üresen áll, romos állapotban.

Oláhbrettye (Bretea Romana)

Horváth-kúria: Négy saroktornyos kúriája szintén 19. századi épület, ma a polgármesteri hivatal működik benne.

Ponory-kúria: Stílusjegyei alapján a 19. században épült, ma egészségházként funkcionál.

Őraljaboldogfalva (Santamaria-Orlea)

Kendeffy-kastély: A Kendeffy-kastély a 17. században épült, 1782-ben barokkizálták, 1870-ben romantikus átalakítást kapott. 1972-ben átépítették. A kun származású Kendeffy-család a 13. században tűnik fel először a forrásokban és a 14. században már országos nemesi kiváltsággal rendelkeznek, majd Mátyás király 1462-ben pallosjogot is ad a Kendeffy testvéreknek. Hunyad vármegye egyik legbefolyásosabb, legnagyobb erdő- és földbirtokkal rendelkező családainak sorába kerülnek. Politikai és gazdasági megerősödésükkel a 18. századra három kastélyt is birtokoltak. Az őraljaboldogfalvi kastély a 18. század második felében építették, gróf Kendeffy Elek idején, frissen megszerzett grófi címét reprezentáló épületként. A korábbi udvarház helyén a 18. században egy barokk kastély épült, amely a későbbi évszázadokban számos átalakításon ment keresztül. A 19. század elején lovardával is bővülő épület még szintén ennek a századnak a második felében Kendeffy Árpád idején neogótikus stílusban újjáépül. Végül 1946-ban államosították és az 1960-as évektől nyári táborokat működtettek a kastély parkjában, az épületet pedig az 1980-as években szállodává alakították. A barokk kastély átalakítása Schulcz József építész és id. Storno Ferenc restaurátor, festő és belső dekorátor nevéhez fűződik. A téglalap alaprajzú, három egységből álló épület egyik legjellegzetesebb része a torony, lőréses mellvédjével, fiatonyaival, csúcsíves ablakaival. A négyszintes, sátortetővel fedett torony a nyugati oldalon emelkedik. A kastély északi, központi tömbjén nyílik a főbejárat. A toronnyal aszimmetrikus kialakítást alkotó kastély központi része háromszintes, attikaemelettel záródik. Leglátványosabb részlete a bejárat fölött található barokk kőtábla a Kendeffy és Bethlen családok címereivel. A központi részt és tornyot egy kétszintes épületegység választja el, amely a korábbi barokk épület térkiosztását követi. Az itt található termeket faragott gerendás famennyezet, fiókos dongaboltozat fedi. Az emeleten az egyik leglátványosabb rész, az ácsolt csúcsíves fa dongaboltozattal fedett díszterem, ahonnan szintén két faragott kazettás famennyezetes termekbe lehet eljutni. A kastély eredeti tölgyfából faragott bútorai mára sajnos nem maradtak meg. A romantikus hangulatot azonban továbbra is megőrizte a kastély, nemcsak tömegkiképzésének köszönhetően, hanem annak az angolparknak is, amely körbeveszi azt. Kendeffy Árpád által megbízott Wilhelm Klensky tájépítész 1874-ben készítette el a park terveit. A kastély előtt egy terasz került kialakításra gótizáló parterekkel. Tovább haladva alvó Vénusz szobor, rózsalugas, pavilon kapott helyet, de egy mesterséges tó is kialakításra került. A park gazdag faállományával szoros egységben állt a kastéllyal, amelynek látványos hátteret biztosított a távoli Retyezát-hegység.    

Piski-Dédács (Simeria-Biscaria)

Gyulay-kastély: Arborétuma 67 hektár alapterületen fekszik, bár külső része inkább a Maros ártéri erdejének tekinthető. A 18. század második harmadában kezdte kialakítani Gyulay Ferenc. Erdélyben itt ültettek először akácot. A jellegzetes angolparkról rajongással írt Kazinczy Ferenc, aki 1816-ban a család vendége volt. A Kuun család után 1918-ig Fáy Béla, a két világháború között Ocskay István volt a park birtokosa, aki újabb fajokkal gazdagította. 1952-ben kísérleti erdészeti teleppé nyilvánították, 1954-ben erdészeti kutatóintézetté szervezték. 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található meg benne. A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély. Kazinczy kedvenc helyén emlékkövet találunk. Az arborétum naponta reggel nyolc és este nyolc óra között látogatható.

Poklisa (Paclisa)

Pogány-kastély: A falu közepén, 18 és fél hektáros parkban álló Pogány-kastély az 1800-as években épült, késobb többször átalakították. Szellemi fogyatékos gyermekek otthona használja. Visszaítélték ugyan a családnak, de az intézmény 2010-ben még a kastélyban működött.

Puj (Pui)

Lészay-kastély:A fogarasi Lészay család 19. századi kastélyát ma lakják, annak ellenére, hogy belül igen rossz állapotban van.

Naláczy-kúria: A naláci Naláczy család klasszicista kúriája ma romos állapotban van, terebélyes parkja teljesen elvadult körülötte.

Szacsal (Sácel)

Nopcsa-kastély: Romokban áll, de még jól felismerhető a bárói család kastélya. Itt élt a legendás báró Hátszegi Lóránd, aki Jókait a Szegény gazdagok megírására ihlette. A nagy mesemondó 1858-as dél-erdélyi utazásán hallott a kettős életet élő Nopcsa báróról, aki Fatia Negra álnéven rabolt és zsákmányolt. Ennek a hunyadi utazásának élményeiből fakadt – mondja az irodalomtörténész Nagy Miklós – „az erdélyi románság mélyen megértő, társadalmilag is sokrétű, irodalomtörténetileg úttörő megjelenítése”. A Fatia Negra (tulajdonképpen Fata Neagrá, vagyis Fekete Arc) helytörténeti hagyomány a Hátszeg vidéki magyarok és románok körében. Tudni vélik, hogy a haramiaéletet élő Nopcsa báró a piski hídnál támadta meg a hamis pénzt szállító szekereket. A különc mágnásról máig mesélik Rudolf trónörökössel való esetét. Mikor a főherceg a Retyezát sűrűjében vadászott, éjszakai szállásra nem a környék valamelyik mágnáscsaládjához tért be, nem a Kendeffyekhez, a Fáyakhoz vagy Thoraczkayakhoz, hanem Nopcsa báróhoz. Ezt nem hatotta meg a magas látogató, tovább ette a maga szokásos vacsoráját, a puliszkát tejjel, de a trónörökösnek fejedelmi eledelt készíttetett a szakácsával…

Tustya (Tustea)

Kúria: 19. századi eklektikus kúriája elfogadható állapotban van, talán oktatási intézmény működik benne.

Uncsukfalva (Unciuc)

Mara-kúria: A községben a Mara családnak volt kúriája, amely mára elpusztult.

Vajdahunyad (Hunedoara)

Várkastély: Várát Mikszáth Kálmán „a várak királyá”-nak nevezte. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János építette ki kormányzói rangjához méltó lovagvárrá. Később két jelentős építési periódus formálta: Bethlen Gábor 17. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. 1725-től a kincstári uradalom hivatalai kaptak benne helyt. 1807-es látogatásakor I. Ferenc elrendelte felújítását, de a munkálatoknak 1818-ban egy villámcsapás okozta tűz vetett véget. A szabadságharc után a járási hivatalok is a várban működtek. 1854-ben ismét tűz pusztította. 1868-ban Arányi Lajos népszerűsítő kampánya nyomán közadakozásból kezdték meg az évtizedekig elhúzódó helyreállítást. Eredetileg Rudolf főhercegnek szánták, a magyar nemzet ajándékaként. A helyreállítást előbb Schulcz Ferenc, majd 1870 és 1874 közt Steindl Imre irányította. Ők a kor felfogása szerint egységesen gótikus stílusúvá igyekeztek „visszaalakítani” a várat. Egyes részeket megsemmisítettek vagy kiemeltek és helyükre újakat toldottak be (ezeket a változtatásokat később részben kijavították). Steindl alakította ki a tetők mai formáját. Tudományos igényű restaurálása Möller István nevéhez köthető (1907–1913). 1956 óta ismét folyamatos helyreállítási munkák zajlanak a várban. Négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a Zalasd által kivájt mély és széles árkon. Baloldalt, a város felőli parton építtette Bethlen a huszárvárat, amelyben hajdan raktárak, a tiszttartók helységei és a vadászkutyák ólai álltak. A Kaputorony az 1440-es években épült, korábban a bejárás pont az ellenkező oldalon, a várudvar déli sarkában található Ókaputornyon át esett a várba. A Kaputoronyból nyílik a lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalán húzódik a vár palotaszárnya, amely Hunyadi János alatt épült. Ennek alsó szintjét a lovagterem foglalja el, falán 17. századi freskóval. A felső szinten található az ún. Országház, nevével utalva rá, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. Bethlen a Kaputorony és a palotaszárny közötti, korábbi védelmi teret „asszonyház”-zá építette át. A palotaszárny külső, erkélyes-fiatornyos szerkezetét a korábbi, védelmi célú építmények felhasználásával alakították ki. A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az ún. Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát: ez az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. Rajta korabeli, későgótikus freskó látható. Az Aranyházhoz délnyugatról csatlakozik a várkápolna. Ez eredetileg 1442 és 1446 között épült, de Bethlen jelentősen átépítette. Arrébb tolta a boltozatot, belső összeköttetést létesítve az Aranyházzal. Az Aranyház és a várkápolna alá Bethlen kívülrol ágyúteraszt építtetett. A várkápolna délnyugati oldalánál egy kisebb udvaron áll a vár kútja, melynek kávájára egy török rab a 16. század közepén, arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: „ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban”. A vár keleti oldalának további szakaszát a Bethlen-szárny foglalja el. Ezt a 19. századi helyreállításkor Rudolf főherceg személyes céljaira szánták. Belső felén látható a Steindl-féle beavatkozások ma is látható legjelentősebbike: a neogótikus loggia. A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház, melyet Zólyomi Dávidné építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot. A név jelentése szerbül: „Ne félj!” A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba. Gyilokjáró vezet hozzá. A vár belépőjegy ellenében látogatható. Belső tereiben történelmi, régészeti és néprajzi tárgyakat állítanak ki.

Zám (Zam)

Nopcsa-kastély: Nopcsa László egykori kastélyát a tulajdonos elleni bosszúból a honvédek fölgyújtották. 1879-ben az új tulajdonos, Lekisch bécsi ügyvéd építette újra. Utolsó magánbirtokosa a Csernovics család volt. Ma elmegyógyintézet működik benne. 1934-ben a kastély vendége volt Patrick Leigh Fermor.

Zeykfalva (Strei)

Grósz-kúria: Kúriája eredetileg talán barokk, Grósz Péteré volt, a falu északi részén áll, a főúttal párhuzamos út bal oldalán.