ERDÉLY - KOLOZS MEGYE KASTÉLYAI

Ajton (Aiton)

Sándor-kastély: A Sándor-kastélyt a 18. században építették, de az átépítések során építészetileg eljelentéktelenedett.

Alsógyékényes ( Jichisu de Jos)

Horváth-kastély: Széplaki br. Petrichevich-Horváth Emil (1881-1945) jogász és politikus valószínuleg vásárlás útján szerzett birtokot Alsógyékényesen a 20. század elején, ahol ugyanebben az idoszakban az o megrendelésére készült el a kastély. A középkori várkastélyok hangulatát idézo karcsú, henger alakú erkélyes torony, és az archív elételekbol ismert kocsiáthajtó, illetve az azzal egybeépült toronyszeru lépcsoház mind-mind a historizmus jegyeit hordozzák magukon. A kastély építésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. A középkori várkastélyok hangulatát idézo karcsú, henger alakú erkélyes torony, és az archív felvételekrol ismert kocsiáthajtó, illetve az azzal egybeépült toronyszeru lépcsoház mind-mind a historizmus jegyeit hordozzák magukon. Az egyszintes, L-alaprajzú kastély mára már szinte teljesen elveszítette egykori báját. Egyes épületrészek (a kocsiáthajtó és a lépcsoház) lebontásra kerültek, a fobejárat fölé magasodó oromfalat és az oszlopos teraszt pedig beépítették. A tetozet valószínuleg megsérülhetett, ugyanis az épület minden oldalán mállik a vakolat. Az épület a helyi polgármesteri hivatal tulajdonában van, akik 2010-ben felújítási munkálatokat végeztek, amely során – vitatható szépérzékkel – az épületet megmagasították és új tetozettel látták el.

Alsójára (Iara)

Teleki-kúria: A 19. sz. során épült.

Béldi-kúria: A 19. sz. során épült.

Kemény-kúria: A 19. sz. során épült.

Aranykút (Aruncuta)

Karacsay-kúria: 1928-ban bontották le, anyagát az ekkor épülő templomhoz használták fel.

Aranyosgerend (Luncani)

Gerendi-Kemény-Bánffy-kastély: A falu első kastélya az igen festői hangulatú Aranyos folyó menti dombra épült a 16. században a Gerendi család számára. E vidék ősidőktől a Gerendi családhoz tartozhatott, miután Gerendi Miklósnak adta Gerendkeresztúrt és Örkét IV. László 1289-ben. Az Erdélyi Fejedelemség korában az első években még mindig a család birtokolta a Zápolya alatt az osztrákokkal tartó Gerendi Miklós püspök birtokát, hol Ferdinánd részére gyűlést tartott. Gerendi János Báthori Zsigmond uralkodása alatt török pártisága miatt 1859-ben Gerendet és Egerbegyet Jósika Istvánnak és nejének Füzi Borbálának adományozta. Majd események sorát követve a birtokot visszakapta a Gerendi család, majd a Kemény család. 1867-től 1949-ig a Bánffy családé volt. 1990-től Bánffy István tulajdona.

Aranyosgyéres(Câmpia Turzii)

Paget-kastély: A város központjában található a Paget-kastély, melyet John Paget építtetett az 1840-es években. 1848-ban a román felkelők elpusztították és csak 1855-re került ismét lakható állapotba. Gazdasági épületek és park vették körül, tóval. Az építtető örököse 1913-ban a birtokkal együtt az államnak adta el. Ezután a magyar, majd román állami gazdaság székhelye volt, 1929 és 1958 között kísérleti mezőgazdasági állomás működött benne. Jelenleg a városi művelődési ház használja. John Paget, az angolnak született, majd elmagyarosodott Paget János a közép-angliai Leicester grófságban, Loughboroughban látta meg a napvilágot 1808. április 18-án. 1835-ben Rómában egy fogadás alkalmával ismerkedett meg özvegy báró Bánffy Lászlónéval, Wesselényi Miklós unokahúgával, Wesselényi Polyxenával. A kislányával utazó – házasságának válságos éveiben műtörténeti utazásba menekülő – Polyxena és Paget között életre szóló kapcsolat kezdődött. Paget Magyarországra jött, és feleségül vette a Wesselényi-lányt. Erdélyben, Gyéresen telepedtek le, ahol mintaszerűen kezdett gazdálkodni. 1835–36-ban beutazta egész Erdélyt, sőt az egész Magyar Királyságot. 1847-ben odáig jutott, hogy honosságot kapott. Barátságba került Széchenyi Istvánnal, és jól ismerte Wesselényi Miklóst. A szabadságharc alatt Bem József egyik szárnysegédjeként vette ki részét a küzdelmekből. Megrendítő és a sors fintora történetének folytatása: a magyar honosságot kapott angol a szabadságharc bukása után családjával szülőhazájába menekült. „Emigrációja” után, az „enyhülést” követően, 1855-ben visszajött Magyarországra, Erdélybe. Teljesen kifosztott birtokán mindent újrakezdve a legkorszerűbb módszerekkel mintagazdaságot alapított.

Gyéresszentkirály: Thoroczkai-Betegh-kastély: A gyéresszentkirályi egykori Thoroczkai–Betegh kastély 1944-ben megsérült, 1947-ben lebontották, helyén ma a városi strand kismedencéje található.

Gyéresszentkirály: Szentkereszty–Bethlen-kúria: A gyéresszentkirályi Szentkereszty–Bethlen kúriát Szentkereszty Zsigmond építette a 19. század második felében. Körülötte parkot és mesterséges tavat alakíttatott ki. Csatorna kötötte össze a Paget-kastéllyal. Az I. világháború után Bethlen Ödön lakta. Ma a Pavel Dan Elméleti Líceum könyvtára működik benne.

Gyéresszentkirály: Betegh-kúria: A gyéresszentkirályi Betegh-kúria (Str. Teilor 10.) 1828-ban épült. A II. világháború után sokáig gépállomásként használták, ma óvoda működik benne.

Gyéresszentkirály: Bethlen-kúria: A 19. században épült földszintes, U alaprajzú épület volt. 1944-47 között bontották el.

Bánffyhunyad (Huedin)

Barcsay-kastély: A Barcsay-kastély (Avram Iancu utca 41 sz.) a 18. században épült. Jelenleg román nyelvű kisegítő iskolának helyet adó műemlék. A kastély területén tekinthető meg az az emelvény, amelyről I. Ferenc József végignézte az 1895-ös nagy őszi hadgyakorlat seregszemléjét.

Bonchida (Bontida)

Bánffy-várkastély: A Bánffy család középkori eredetű, reneszánsz és barokk építésű kastélya Bonchidán a maga nemében a legnagyobb szabásúnak számított Erdélyben. A család főkormányzói ágának utolsó sarja, gróf Bánffy József (1770 k.–1858), a zárkózott agglegény úgyszólván élete végéig nem mozdult ki Bonchidáról, és egyre újabb (többségében megvalósulatlan) terveket készíttetett különféle építészekkel kastélya bővítésére, átalakítására. A főépület nyugati szárnyának és – a jelek szerint – a közeli konyhaépületnek a kibővítését Kagerbauer Antal kolozsvári építész tervei szerint el is végezték. Időpontjára nézve a 19. századból két dokumentum ismert. Az egyik báró Podmaniczky Frigyes visszaemlékezése, aki életének 1844 és 1850 közötti szakaszában járt a bonchidai kastélyban és ezzel kapcsolatban írta: „Tulajdonosa lakának legnagyobb részét eléggé ízlésteljesen s stylszerűleg éppen akkorájt újította meg […]” A másik az átépített szárny képét is közlő Vasárnapi Újság 1887-ből, amely a következőt rögzíti: „A képen látható csúcsíves homlokzatot e század első felében gr. Bánffy József építtette.” A fenti megjegyzéseket, továbbá az épületszárny stílusát és a körülményeket figyelembe véve az építést – Biró Józseffel egyetértve – az 1844 és 1850 közötti évekre tesszük.  
A kastélyegyüttes négy sarkobástyás főépülete nyugati (csonka) szárnyának külső, park felé néző homlokzatát érintette a Kagerbauer-féle átépítés. Tulajdonképpen csekély traktusmélységű, kulisszaszerű, széles verandát magába foglaló előrész, továbbá zárt sarokerkély épült hozzá, ezenkívül a bővítés által nem érintett homlokzatszakaszokon az ablakok – beleértve a bal oldali kerek sarokbástyát is – az új rész formáival egységes kialakítást nyertek. Ily módon a homlokzat meghatározó eleme lett a lizéna-, illetve fiálé-párral közrefogott, óriási méretű, nyitott veranda az emeleten, melynek háromszögoromzattal koronázott szamárhátívét összetett öntöttvas mérmű töltötte ki. (Ezt 1935-ben jellegtelen, neogótikus zárt verandává építették át.) A veranda a wörlitzi Gotisches Haus (G. Ch. Hesekiel, 1773- 86) nagy középablakát idézte, de formája még fantasztikusabb, mérete túldimenzionáltabb volt annál; az erdélyi–magyarországi, romantikus ihletésű középkor-kultusz korai és elsőrendű példája. Az emeleti veranda alatt a földszintnek két csúcsíves nyílás ad szerényebb léptéket. Kétoldalt a földszinti ablakok csúcsíves, az emeleti ablakok egyenes záródását egyszerűbb mérmű tölti ki. A homlokzat jobb szélén mint egy kis sarokbástya nyolcszög alaprajzú, fogazott pártázatú zárerkély áll ugyancsak nyolszögű pilléren. A délnyugati bástyához kapcsolódik a – régi fal felhasználásával épült – földszintes, csúcsíves nyílású konyhaszárny. Parkra néző homlokzatának közepéhez magas, hasáb formájú óratorony illeszkedik. Ennek tagolása változatos: földszinti sarkait támpillérek erősítik, első emelete fölött ívsoron ülő lőréses mellvéd húzódik. A mellvéd fölött nagy, csúcsíves ablak, majd maga a kerek óra, e fölött hármas csúcsíves ablak következik, hogy az építményt erőteljes gyámokkal alátámasztott újabb, de kisebb mellvéd zárja le. Az 1844 és 1850 között épült, illetve kibővített két szárny a kastélyegyüttes park felőli nézetének adott új szellemű, egymást kiegészítő hangsúlyokat.  

Búza (Buza)

Bornemissza-kúria: A Bornemissza család építtette a 19. században. Ma bolt van benne, jelentősen át lett alakítva. Zömök, nagy méretű épület a központban, kiemelkedik a falu házai közül.

Cege (Taga)

Wass-kastély: 1699-ben Wass György gróf kastélyt építtetett, amely nem maradt fenn.

Wass-kúria: A mai Wass-kúriát Wass Ádám építtette 1769-ben, késő barokk stílusban.

Csucsa (Ciucea)

Boncza-kastély: Az Erdély egyik legfontosabb „ütőere”, a Kolozsvár-Várad útvonal mellett fekvő falu középkori eredetű. Lakossága az újkortól vegyes: román és magyar volt. A falu végén a dombtetőn álló kastélyt eredetileg Boncza Miklós földbirtokos építtette Alpár Ignác tervei szerint a 20. sz. elején. E kis, földszintes kúriában született Boncza Berta, akit első férje, Ady Endre költő Csinszka néven tett halhatatlanná a magyar lírában. A nagybeteg költő és múzsája az I. világháború idején a kertben álló nyári lakban, az úgynevezett „Fehér házban” élt, egészen Ady 1919-es haláláig. Az épületet kevéssel ezután az özvegy eladta a Trianon után itt berendezkedő román hatalom ünnepelt költőjének, Octavian Goga (1881-1938) nacionalista író-politikusnak. (Maga Ady jól ismerte Gogát, az Ember tragédiája románra fordítóját és barátjának is tartotta. De később, amikor a háború alatt Goga szélsőséges román nacionalizmusba csapott át, keserűen csalódnia kellett benne. Máig vitatéma ezért, hogy Goga az Ady iránti tiszteletből, vagy épp bosszúból vette meg a kastélyt…). Goga a kastélyon jelentős módosításokat hajtott végre: emeletet húzott rá és az ekkor Romániában divatos neobizánci stílusban átépítette a ma látható képnek megfelelően. Az épületcsoportban 1967. óta Octavian Goga Emlékmúzeum működik, ahol leginkább a névadó életéről, a román történelemben betöltött szerepéről találhatunk dolgokat. Az Ady által is lakott épületben a Goga-család által összegyűjtött román néprajzi kiállítás látható. Az udvar egy kisebb melléképületében pedig Ady-emlékszoba látogatható – román feliratokkal. Jelentős látnivaló még az udvaron egy 16. századi román fatemplom, melyet Goga telepített át kastélya telkére és amelyet most egy orthodox román kolostor használ. Goga a kastély parkjában nyugszik egy neobizánci síremlék alatt.

Doboka (Dabâca)

Rhédey-kúria: A Rhédey család építette a 18. században. A mendemonda szerint egy Teleky vagy Rhédey leszármazott szerelmi bánatában kártyázásra adta a fejét, ekkor veszítette el a birtokot az Altruista Bank javára. Ettől vásárolta meg 1913-ban fia számára a kúriát két ötszáz holdas birtokkal és 330 hold erdővel a tulajdonos, Orbók Ferenc dédnagyapja, Gidófalvi István. A Gidófalviak 1945-ig éltek és gazdálkodtak itt, ritkaságnak számító spárgatermesztésük országos hírű volt. A kúria mögötti ajtó egy pincébe vezet, mely 30-40 méterre nyúlik be a domb mélyébe.

Egeres (Aghiresu)

Bocskai-várkastély: A falu nevezetessége az 1572-ben Bocskai György (Bocskai István fejedelem apja) által építtetett várkastély. 1594-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem Csáky Istvánnak adományozta, majd Bocskai István szerezte meg, aki Bánffy Lászlóra és a Haller családra hagyta végrendeletében. A Hallerek birtokolták a 18. században.  
Az északról és délről patakoktól körülfolyt alacsony dombon álló építmény ma igen romos állapotban van, noha a XIX. században erre járt Kőváry László történész még öt szobáját épen találta. A mai formájában emeletnyi magasságban fennmaradt épületen kolozsvári kőfaragók által készített reneszánsz ajtó- és ablakkeretek, a pártázat maradéka tanúskodik arról, hogy fénykorában igényes kivitelezésű palota állhatott itt. A középkorban a domb közelében, mely magaslatot most a kastélyrom három oldalon még meglévő falai uralnak, annak aljában haladt a Várad-Kolozsvár főút. A várkastély téglalap alaprajzú, sarkain négyszög tornyokkal erősített épületének belső és külső elrendezéséről egy 1699-ből (a Gyulaffiak birtoklásának idejéből) való összeírás segítségével kaphatunk némi eligazítást. Ekkor a kastély körül palánk húzódott, melyen egyszerű deszkakapun lehetett a külső udvarba jutni, ahol gazdasági épületek, főleg istállók kaptak helyet. A belső udvarba, és ezen át a főépületbe tartók egy leeresztheto fahídon át jutottak a külsőnél erősebb fakapuhoz, melyen keresztül a boltíves, kőből való kapuközibe értek. Itt az őrző darabontok tüzelő kéménye és balról a tömlöcök pitvarába nyíló, lakattal zárható ajtó állt. Ezen pitvaron túl az ún. felső, valamint a belső tömlöcök helyezkedtek el (ez utóbbiban, a tömlöc fenekén egy 16 személyes, tölgyfából készült kaloda állt). A tömlöcök után a porkolábok háza következett, majd a kapuköziből kiérve egy balra eső falépcsőn a tornácra, onnan pedig boltíves szobákba lehetett jutni. A várkastély emelete és földszinti része konyhákra, kamrákra, ebédlőre, az úr és az asszony szobáira, árnyékszékekre stb. voltak felosztva, alul természetesen a pincéknek jutott hely. A leírás szerint a palota mögött, déli irányban gyümölcsös és veteményeskert terült el.  

Fejérd (Feiurdeni)

Wesselényi-kastély: 1817 után Wesselényi Farkas kastélyt épített, amely az 1900-as években pusztult el.

Gyalu (Gilau)

Barcsay-várkastély: Az Árpád-kori eredetű település Erdély egyik legfontosabb, minden történelmi korban használt útvonala, a Várad-Kolozsvár útvonalon fekszik, a Kis-Szamos két partján. Az első váráról a 14. századból tudunk. A vár és a település az erdélyi püspök nyári rezidenciája és értékes birtoktestének központja volt. A nagy kiterjedésű, négyszög alakú építmény sarkait kerek, ill. szögletes tornyok erősítették. Védelmét széles, mély vizesárok biztosította, kapuit felvonóhíddal is védték. Azután, hogy I. (Szapolyai) János király meghalt, a törökök pedig az ország fővárosát, Budát csellel elfoglalták, egy ideig e várkastélyban rendezkedett be udvartartásával Izabella özvegy királyné, a trónörökös János Zsigmond anyja. A vár az erdélyi fejedelmek és a Habsburg magyar királyok közti csatározások évszázadaiban több súlyos ostromot is megélt. 1602-ben Giorgio Basta császári hadvezér ostrommal vette be. 1605-ben adja csak meg magát Bocskai fejedelemnek. 1640-ben Rákóczi Zsigmond helyreállíttatja. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok többször sikertelenül ostromolták, majd 1706-ban rövid időre elfoglalták. Ekkor már félig romos a vár. 1738-ban a 17. század közepe óta birtokos Bánffy család feje, Dénes a külső sáncot lebontatja, a belső várat újjáépítteti. 1836-ban Bánffy József lebontatja a vár második szintjét, s így fedeti be. A várárkot betemetik, a parkban angol és francia stílusú parkot alakítanak ki. 1850-ig a Bánffyak tulajdona, ezután többször cserél gazdát, majd 1911-ben visszakapták a Bánffyak, akik jelentősen átalakították. A második világháború után már semmi nem maradt meg az eredeti berendezésből. Eztuán 2002-ig gyermekotthon és kisegítő iskola volt a falai között, jelenleg üresen áll, pusztul az épület. A Bánffy család leszármazottja, Barcsay Tamás Kanadában élő történész 2002 óta próbálja visszaigényelni a kastélyt, amelyet felújíttatna, és abban korhű szállodát rendezne be.  
Ma az eredetileg nagyobb kiterjedésű vár magja, a belső vár kastéllyá átalakított, egy emeletes, saroktornyos, négyzet alaprajzú, cseréppel fedett épülete áll egy romantikus, szebb napokat látott, de még mindig jelentős méretű kastélypark közepén.

Gallus-kúria: A 19. sz. második felében épült, késő klasszicista stílusban.

Gyeke (Geaca)

Béldy-kastély: Gyeke Árpád-kori település, amelyet eloször a 13. század első felében említenek az írott források. A kis településnek számos tulajdonosa volt az évszázadok során, míg végül a Béldy-család 1800-ban itt kezdte el kastélyát felépíteni. A Béldy-család egy ősi, uzoni székely nemes család volt, amely a 18. század második felében emelkedett grófi rangra. A család híres tagja Béldy Ákos volt, aki 1888 és 1905 között Kolozs vármegye főispáni tisztét viselte, és akinek működési ideje alatt jelentős gazdasági, társadalmi fejlődésnek indult a település. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a gyekei kastély 19. századi klasszicista, eklektikus stílusú kiépítése is. A 11x17 méteres alapterületen elhelyezkedő kastély az eklektika stílusjegyeit viseli magán. Az épület elé ugró bejárata dór oszlopok által tartott tetővel fedett, mely fölött vas korláttal szegélyezett terasz helyezkedik el. Az alápincézett épület egy emelet magas. Az épület évtizedek óta lakatlanul áll. Bár műemlékké nyilvánították az épületet, használat nélkül, a folyamatos enyészetnek van kitéve, jelenleg már a tetőszerkezete sem áll a kastélynak.  

Gyulatelke (Coasta)

Dujardin-kúria: A 18. században épült. A falu K-i szélén áll.

Harasztos (Calarasi)

Orbán-Thoroczkay-kastély: Régi kastélya az Orbán, majd a Toroczkay családé volt. Orbán Balázs építtette 1754-ben. Eredetileg sáncok, védőfalak és bástyák is védték. A 18. sz. végén az Orbánok hatalmas adósságai fejében zálogba került a Thoroczkay családhoz. Ezek aztán leromboltatták, és építőanyagnak adták el. Romjai még láthatóak.

Hosszúmacskás (Satu Lung)

Szentiványi-kúria: Látványosan nagyméretű, barokk stílusjegyeket viselő eklektikus kúriaépület, a falu központjában áll. Szentiványi Iván építtette. Az utolsó tulajdonosa a Bártfay család volt. Az évek során működött benne iskola, raktár, művelődési otthon. Az örökösök visszakérték, a pereskedés évek óta tart. Jelenleg rossz állapotban, üresen áll, tetőzete már elkezdett beszakadni.

Jósikafalva (Belis)

Urmánczy-kastély: A fakitermelo telepet és környékét, a Meleg-Szamos felso folyását borító fenyveseket az 1910-es évek elején megvásárolta egy örmény származású gazdag fakereskedo fia, Urmánczy János. Az új földbirtokos itt telepedett le és alapított családot. Házasságukat a Vasvári-kápolnában kötötték és 1912-ben, Jósikafalva felett egy dombteton fölépítették romantikus stílusú kastélyukat. A kastély jóformán még el sem készült, amikor a domboldalban egy új katolikus templom építésébe kezdtek. A falu gyarapodásával a hívek létszáma is megnövekedett és a kis kápolna már szuknek bizonyult. A kobol épült kis templom vált az új Vasvári-emlékhellyé. 1918 novembere Jósikafalva történetének vészterhes hónapja volt. Míg Budapest utcáin az oszirózsás forradalom pacifizálta a frontról hazatéro katonákat, addig az Erdélyi-szigethegységben az obsitos bakákból fegyveres csapatok verodtek össze, amelyek feldúlták az udvarházakat, öltek és raboltak. Egy ilyen, a monarchia hadseregébol hazakerült, többségében román nemzetiségu rablócsapat támadta meg az Urmánczy kastélyt is Jósikafalván. A földesúrnak a személyzettel és a faluban tartózkodó csendorökkel együtt volt ideje elbarikádozni magát az erodszeru udvarházban és segélykéro üzenetet küldeni testvéröccsének, Urmánczy Nándornak Budapestre. A több napig elhúzódó csetepatéban a rablók felgyújtották az egész fatelepet és megöltek hat alkalmazottat. Urmánczy Nándor nem késlekedett, toborzó felhívást tett közzé a Budapesti Hírlap 1918. november 7-i számában és néhány nap múlva már egy különítménnyel a helyszínre érkezett. Jósikafalván és környékén statáriálisan kivégezték azokat, akiknél fegyvert találtak. Eközben Aradon folytak a román és a magyar nemzeti tanácsok közötti tárgyalások Erdély sorsáról. A román fél a jósikafalvai eseményeket is bizonyítékként hozta fel arra, hogy miért szükséges Kelet-Magyarország 26 vármegyéjében bevezetni a román közigazgatást. Nagy valószínuséggel ezekben a vérzivataros napokban pusztult el a Vasvári-templom belso berendezése is az oltárképpel együtt. A '18 téli események után az Urmánczyak elhagyták a települést, az üresen maradt kastélyt pedig kevéssel utóbb lerombolták a román parasztok.

Kalotaszentkirály (Sancraiu)

Bánffy-kastély: Kalotaszentkirály (Sîncraiu) és Zentelke (Zam) két egymás mellé települt ikerközség Kolozs megyében (Judetul Cluj, Románia), Bánffyhunyadtól 5 km-re, a Vigyázó havasok Kőhegy nevű hegyének alján. A két települést a Kalota folyó választja el egymástól, egyébként teljesen összeépültek. Közigazgatásilag 1945-ig két külön községet képeztek. A 15. század közepétől a falu legnagyobb birtokosa a losonci Bánffy család volt. A gróf Bánffy család egészen az 1930-as évekig a falu egyik legnagyobb birtokosa maradt. Földbirtokuk mindkét falu határában körülbelül egyenlő arányban feküdt. Udvarházuk (a kastély) az uradalmi központtal Zentelke szélén állt. A Bánffy-uradalom cselédei és napszámosai többségükben az ikerfaluból kerültek ki. 1848. november 7-éről 8-ára virradóan a szomszédos román hegyi településekről összeverődött parasztsereg rohanta meg és égette föl az ikerközséget. Nemes lakosai közül többet felkoncoltak. Ekkor Szentkirályon mintegy 20–25 nemes család lakott, itt volt a szolgabírói járás székhelye és adóhivatala is. A Zentelkén állt két kastély  közül 1848-as pusztulása után már csak az egyiket újították fel. 1920-tól, Erdély Romániához kerülésével a község számos változást élt át. A román hadsereg bevonulása, a közigazgatás és az iskolarendszer átalakítása csak néhány az uralomváltás következményeiből. Az 1920-as évek elején végrehajtott földreform során osztották föl a Bánffy-uradalom földjeit, majd a harmincas évek második felében a korábban prosperáló és piacra termelő nagybirtok hátralevő részét is felszámolták, kiárusították. A Bánffyak udvarházát, melynek legutolsó tulajdonosa gróf Bánffy Miklós volt, elbontották. A kastély  anyagának jó részét a szomszédos román lakosságú Nagykalota (Calata) állami iskolájának és közművelődési házának építésére fordították. A kastély gazdasági épületeinek egy részét átépítették lakóháznak.

Kapjon (Coplean)

Haller-kastély: A barokk stílusú kastélyt, egy korábbi, 17. századi, a parkban részben ma is látható bástyákkal és vizesárokkal körített erősség helyén, Haller János erdélyi gubernátor építtette ki 1725-71 között. A tengelyszimmetrikus, egy emeletes épület főhomlokzaton nyíló bejárata elé-fölé 6 db ión fejezetű oszlop által tartott erkély épült. A kastély Anton Schauchbauer osztrák szobrászhoz kötődő, késő barokk, rokokó épületdíszítéseinek talán leglátványosabb elemei az ablakok fölött elhelyezkedő, kagylót formáló, plasztikus stukkók, melyek után a helyiek egyenesen „Kagylós kastélynak” hívják. Az épület nívójára jellemző, hogy éjszakázott benne II. József is. Az 1848-49-es szabadságharc idején hadikórház működött benne. A kastély viszontagságai 1920-ban kezdődtek, amikor magas barokk tetőzete teljesen leégett. Az épület az 1948-as kommunista államosításig a Hallerek birtokában volt. Ezután termelőszövetkezeti tulajdonba került, műhelyek és irodák működtek itt. Az 1970-es években még futotta egy felújításra is. 1989 után teljesen kifosztották, gazdátlanná vált. A párkány-szintig álló, igen látványos, de fedetlen, így rohamosan pusztuló műemlék épületre gyors beavatkozás nélkül a közeli megsemmisülés vár.

Katona (Catina)

Logothetti-kúria: A bizánci származású Logothetti család, a 18 században került Moldvába, aztán miután Bukovinát hozzácsatolták a Magyar-Osztrák birodalomhoz, került Erdélybe is.1830-ban, Logothetti Hugó eladja birtokait Bukovinában és egy nagy birtokot vásárol Moráviában, ahol nagylábon él. Az O leszármazottjaiból való katonai Logothetti család is. Az utolsó gróf Logothetti Zoltán volt, ki az öröklodési jogot feleségére és mostoha gyermekeire hagyta. Így a rendszerváltás után 1997-ben a kúria és a birtok az Úgron családra szált. A család megpróbálta helyre hozni a kúria megmaradt részét, mivel mire a család vissza kapta, a félkúriát szétlopták, a megmaradt plafon beomlott, a szép kertbol a fákat kivágták és helyére focipályát csináltak. Mostanában a kúria 25%-ban egy család lakik, a másik 75%-át áruba bocsájtották.

Kendilóna (Luna de Jos)

Teleki-kastély: A reneszánsz Teleki-kastély 1650-ben épült, 1700 körül építtette át Teleki Pál kastéllyá. A kastély kertjében fogatta el Teleki Mihály az összeesküvéssel vádolt Kendi Sándort. A Telekiek 1688-ban szerezték meg a birtokot a Hallerektől és 1935-ig folyamatosan az ő tulajdonukban volt. A Hallerek a tragikus sorsúnak mondott Kendyek után lettek 1616-ban a lónai birtok urai. Hetven évvel később a Hallerek egy diplomáciai botrány következtében vesztették el, mikor is a császár megsértése miatt halálra ítélték Haller Jánost, apja pedig, hogy életét megmentse, Teleki Mihály közbenjárását kérte a fejedelemnél. Hallert felmentették, Teleki Mihály pedig a segítségért cserébe megkapta a lónai uradalmat. Teleki Mihály tizedik gyermeke, a már említett, kastélyépítésbe kezdő Teleki Pál Rákóczi oldalán aktívan részt vett a kuruc szabadságharcban, büntetése pedig az volt a császáriak részéről, hogy felgyújtották az alighogy elkészült kastélyt, melyből így csak a 35 méteres torony maradt meg. Maga a kastély XVIII. századi épületként van számon tartva, bár az átépítéseket is figyelembe véve jelenlegi formája jóval későbbinek mondható.

Kolozsborsa (Borsa)

Bánffy-kastély: A Bánffyak már a középkor óta rendelkeztek kúriával a faluban: ezt a 16. század óta említi több írott forrás, de a téglalap alaprajzú épület látszik az I. katonai felmérés térképén is. E kúria későbbi sorsa ismeretlen, írott forrás nem maradt fenn ezen időszakáról. Ugyancsak nélkülözi a forrásokat a jelenleg álló kastély létrejötte is. Művészettörténészek a 19. század második felére teszik felépültét. Építtetőjének személyeként leginkább Bánffy Dániel (1812–1888), dobokai főispán jöhet szóba. Dániel sírja a kastélytól délnyugatra lévő park mögötti erdőben ma is megtalálható. (Bánffy Dániel fia, Dezső (1843–1911) 1895–1899. között Magyarország miniszterelnöke volt.) A kastélyt 1945. után államosították, iskola, orvosi rendelő működött benne, majd 1957-tol szinte a közelmúltig krónikus pszichés betegek kórházaként hasznosították a funkciója miatt teljesen zárt épületet. Néhány éve a kastélyt visszaszolgáltatták a Bánffy családnak. Az északon a Borsa-patakra támaszkodó, elnyújtott trapéz alakú telken felépült, eklektikus stílusú kastély téglalap alaprajzú, egy emeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Kertre néző főhomlokzatából rizalitszerűen ugrik előre az oszlopos, emeleti erkély. A ház déli sarkán kilátó tornyot emeltek. Az épület művészettörténeti értékei közé tartoznak a lépcsőház kovácsolt vas elemei és az eredeti bútorzat néhány megmaradt darabja is. A kastélytól délnyugatra nagy kiterjedésű park található, sétányokkal. Első része a füves parterre. Emögött egy lejtős, eredetileg ligetes facsoportokkal beültetett terület található, melyet 1948. után alaposan feldúltak és elrondítottak a meggondolatlan fakivágásokkal és nem ide illő épületek emelésével. A főépülettől északkeletre két földszintes, nyújtott téglalap alaprajzú melléképület áll. Ezekben a kastéllyal egyidőben elkészült házakban a cselédség lakóhelyiségei, valamint konyha, mosoda és egyéb gazdasági funkciók kaptak helyet.

Koppánd (Copaceni)

Bánffy-kastély: A Bánffy-kastély nem azonos a Vitéz család hajdani várával, hanem a 19. században építették, részben a vár, részben romba dőlt középkori templomának köveiből. Ugyanoda, dombtetőre építették, ahol korábban a vár is állhatott. A bal oldali csücske pedánsan lemeszelve narancssárgára, orvosi rendeloként funkcionál. A földszint többi része apró lakásokra van osztva, 4-5 bejárati ajtó is tátong egymás mellett.

Kozárvár (Cuzdrioara)

Teleki-kastély: A Telekiek építtették a 18. sz-ban. Nagy méretű, L alaprajzú épület, a falu központjában találhatunk rá.

Inczédy-kúria: Br. Inczédy Ádám és felesége Sófalvi Illés Nelli építtette 1906-ban. Ma általános iskola.

Magyarderzse (Darja)

Miklóssy-kúria: A Miklósy-kúria kastélyszeru építmény, a 17. században épült. A foúri rezidenciát 1898-ban báró Miklóssy József birtokosságának idején átalakították. Az idok folyamán volt CAP székhely, polgármesteri hivatal, óvoda, iskola, posta és kocsma. Az épületet 2009-ben vásárolta meg egy francia-román házaspár, akik a kastély belsejét megrenoválták és vendégszobákat rendeztek be. Elkezdodtek a külso munkálatok is. A központban, a 161 sz. foút déli oldalán áll.

Magyarfenes (Vlaha)

Jósika-kastély: Az átmenet stílusfázisának egyik legérdekesebb emléke volt a Kolozsvárhoz közeli Magyarfenes Jósika-kastélya; e romantikus, ódon épületcsoportozat színdús, változatos történetét oly vonzóan írta meg Kelemen Lajos, amely akár nekrológként vehető a napjainkban földig bontott emlék fölött. Nemrég még láttuk, százados kőrisek, fenyők és jegenyék között, gyönyörű park ölében a regényes hangulatú nagy előépületet, boltozatos áthajtójával, fa-harangtornyocskájával, lőréses hátsó homlokzatával s a földszintes épületet, tömör falaival; a XVIII. században épült, oly beosztással, mint a szomszédos Szászfenes ma már lebontott Haller-kúriája az 1820-as években. A XIX. század elején klasszicista külsőt kapott a régi fenesi épületmag; a romantika korának átalakításai még sokrétűbbé tették képét. Utolsó átalakítása 1879-ben Jósika Andor nevéhez fűződik.

Magyargorbó (Gârbau)

Lászay-kúria: A 19. sz-ban épült. Az örökösök visszakapták a leromlott állapotban lévő ingatlant. Falán még ott a rozsdás tábla, művelődési ház volt itt, azóta az ajtók-ablakok hiányoznak, a gerendák lógnak, mindent elhordtak, ami csak mozgatható volt az épületben.

Magyarnádas (Nadaselu)

Lászay-Filip-kúria: A 18-19. sz-ban épült. A falu központjában szabadon álló, zömök épület. A Lészaiak a XVI. században kaptak nemesi rangot, és több környékbeli településen voltak birtokaik. A Filip család a második világháború környékén vásárolta meg a kúriát, ekkor ragadt a név a Lészai mellé.

Magyarszarvaskend (Cornesti)

Schirling-kastély: A 18. században barokk stílusban épült, a 19. sz-ban átépítették. 2005-ben visszaítélték Takács Csaba politikusnak.

Magyarszilvás (Prunis)

Kúria: Lényegében a falu közepén áll, az úttól kissé távolabb, egykori parkja helyén, szabadon.

Nádaspapfalva (Popesti)

Bornemissza-Matskássy-kúria: 1802-ben épült. Nagyméretű, késő barokk stílusú épület, jelentősen átalakítva. Ma a két felében lakások vannak.

Nagyiklód (Iclod)

Bánffy-kúria: A település délkeleti sarkában, parkban álló, U alaprajzú klasszicista kúria, ma múzeum.

Kúria: A falu központjától É-ra, a főút NY-i oldalán. A kisebbik kúria a görög-katolikus templomtól kevéssel északra áll, ma a polgármesteri hivatalnak ad otthont. Talán 1732-ben épült, barokk stílusban. A modern időkben egy hátsó szárnyat toldottak hozzá.

A falu 3. kúriája jelenleg a posta. Ez is a 18. sz-ból való barokk épület, de túl kicsi, hogy bővebben foglalkozzunk vele.

Pusztakamarás (Camarasu)

Kemény-kastély: A Kemény család építtette a 18. században, a 19. század során átépítik. A falu D-i szélén áll, egykori parkja maradványai közepette, romosan, tető nélkül.

Szamosújvár (Gherla)

Martinuzzi-kastély: A mezőségi út védelmére épült 13. századi várhelyet először Szatmári Laczk Jakab, erdélyi vajda erősíti meg. Nagyobbrészt az 1540-41-es években épült Martinuzzi Fráter György idejében, Domenico Da Bologna tervei alapján. 1619-52 között tovább erősítik Giovanni Landi és Agostino Serena irányításával. Nagyobbrészt reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel magában. 1787 után fogháznak használják. 1856-59 között három emeletes épületet toldanak hozzá. A várhoz kötődő fontosabb események: 1553-56 között várkapitány Dobó István, az egri hős; 1594-ben Báthory Zsigmond parancsára itt fojtják meg a két erdélyi főurat, Báthory Boldizsárt és Kovasóczi Farkast; 1869 után haláláig ide volt bezárva Rózsa Sándor. Sírja a fogház melletti temetőben található. A kommunizmus idejében a legszigorúbb rendszerű politikai börtön volt. Ma is börtön.

Szászfenes (Floresti)

Mikes-kastély: A XIX. század elején klasszicista külsőt kapott a régi fenesi épületmag; a romantika korának átalakításai még sokrétűbbé tették képét. A központban, a 20 hektáros parkban fekvő klasszicista Mikes kastélyt 1945-ben lerombolták.

Szentbenedek (Manastirea)

Régi Kornis-kastély: A település feletti dombon álló Kornis-várkastély kiterjedt méretével és változatos épületeivel a maga idejében az egyik kívül-belül legszebb, legérdekesebb erdélyi épületegyüttes volt. A vár korábbi időszakáról nemigen állnak rendelkezésre dokumentumok, de tény, hogy 1573-ban, mikor Keresztúri Kristóf Báthori István erdélyi fejedelemtől adományként kapta, már jelentős erődítmény volt. A bejárat feletti C. K. kezdőbetűk és az 1593-as évszám a Keresztúri által épített reneszánsz kastély elkészültét hirdetik. 1602-ben Kornis Boldizsár beházasodása révén a Kornisok birtokába ment át a vár. Az ezt követő időkben jelentős építkezések, bővítési munkálatok kezdődtek, miközben a főúri család az igényeinek megfelelő belső díszítésre is figyelmet fordított. A 17. században a nagyterem festett deszkamennyezettel gazdagodott, Molnár Albert 1673-as tevékenysége nyomán pedig az emeletre vivő lépcsősor kapott faragott, szép faoszlopokat. Kornis Zsigmond kormányzó idejéből való a négyszög alaprajzú kaputorony felépítése (1720), mely előtt - két oldalról - kőből faragott egyszarvú (unikornis) pár őrizte a bevezető utat. A várról 1696-ból és 1784-ből való leírások meglehetősen részletesen mutatják be az erősség ingó és ingatlan javait. Jókai Mór erdélyi körútja alkalmával 1877-ben Szentbenedeken is megfordult, s talán megsejtette a várkastély 20. századi tragédiáját mikor így írt: "Valami csendes, búskomor hangulat uralkodik az emlékezetes lakon, mely harmadfél századon át annyi magas drámának volt színhelye…". A II. világháború idején erősen megrongálódott, értékeitől megfosztott kastélyt egészen 1948-ig, az államosításig lakták. Bár a sérült kaputornyot helyrehozták és néhány falszakaszt a háború óta kijavítottak, a már huzamosabb ideje felhagyott helyreállítási munkálatok miatt az épületegyüttes folyamatosan pusztul.  

Új kastély: Az új kastély a 19. században épült klasszicista stílusban. Az elpusztult várkastély szomszédságában található. 2004-ben még a helyi iskola működött benne, mára állapota leromlott, üresen áll. A valamikor magtárként használt épületet a XX. század elején tették lakhatóvá, ekkor lett a Kornis család új lakóhelye. “Szokás szerint” iskola és óvoda működött benne, de már évtizedek óta csak a falubeli kölykök találkozóhelye. A meglehetősen egyszerű, dór oszlopsorral díszített kúriát megkerülve látjuk, hogy a hátsó rész beomlófélben, az ezelőtt hét évvel még az oromfalon látható családi címernek pedig ma már nyoma sincs.  

Szentmargita (Sanmarghita)

Bánffy-kúria: Az 1824-ben épült kastély 1450 négyzetméter alapterületu, 10 szobával és 2 fürdoszobával, melyhez egy több mint 4000 négyzetméteres telek is társul. A Bánnfy család építtette, késobb Erdély másik fontos nemesi családja, a Bethlenek birtokában találjuk a kastélyt, a 20. század elején találkozunk itt Horthy Jenovel, Magyarország kormányzójának testvérével, aki Bethlen Rózsával kötött házassága révén ideiglenes lakhelyül szerezte meg a sepsiszentgyörgyi kastélyt, amelyet valószínuleg vadászkastélyként használtak. A kastély építészeti stílusa neoklasszicista, fohomlokzatát hat kooszlopos, dór oszlop, és háromszög alakú oromfal koronázza meg, amely impozáns vonzerot kölcsönöz neki. Az oldalhomlokzat nyolc oszloppal jelzett loggián keresztül nyílik – az eredeti oszlopokat megorizték. Az épület ma teljesen felújított, a jelenlegi tulajdonosa gondos rehabilitációs és helyreállítási folyamaton megy keresztül, és sikerült megmenteni az eredeti elemek jó részét: a kooszlopokat, a fagerendák egy részét, a belso díszítoelemeket és egy részét az épületbol. homlokzati díszek, amelyeket még nem szereltek fel az ablakok fölé. Jelenleg a ház lakott, a földszintet és a magasföldszintet használják. Az emelet és a tetotér nyitott teru, teljesen felújított, de bútorozatlan. A kastély a falu közepe és déli széle között áll.

Szilkerék (Corneni)

Schirling-kastély: 1898-ban örökölte a falut Incédi Bokros Lajos, aki ide építette kastélyát 1898-1900 között. Egy 1774-es épületet alakítottak át, illetve bővítettek ki. Lánya, Julianna Schirling Rudolf ügyvédhez ment nőül, és az ifjú pár ide tért vissza 1903-ban. A kommunizmus idején iskola működött falai között. Takács Csaba RMDSZ-képviselő 2005-ben kapta vissza. Az egy utcás falu elején, a főút mellett áll.

Szind (Sandulesti)

Bors-kúria:

Tordaegres (Livada)

Veres-kastély: A 18-19. sz. fordulóján épült.

Tordaszentlászló (Savadisla)

Mikes-kastély: A 19. században, neobarokk stílusban épült. Birtokosa volt a Jósika-, a Mikes- és a Széchenyi család is. Ma TBC szanatórium. A falu D-i szélén, parkban áll.

Türe (Turea)

Bánffy-kúria: A 17. században épült, a 18. sz-ban átépítették. A falu központjában található. 1774 G. B. M. – olvasható a kúria főbejárata fölötti kőtáblán. Ez talán gróf Bánffy Miklóst takarja. Üresen áll, gondnoka a László házaspár, a valaha szolgálólakásként és mosodaként használt melléképületében lakik. A kúriát körülbelül a kiegyezésig lakták a Bánffyak, majd egy Wilburg Aladár nevű ezredes tulajdonába került, aki laktanyaként használta. A múlt század közepén néptanácsként funkcionált, majd a kollektívnek adott otthont. Ez idő alatt nyilászárói nagyrészét kicserélték, a főbejárat mellett azonban megvannak még a régi ablakok kecses, pillangóra emlékeztető zárszerkezeteikkel.

Vasasszentgotthárd (Sucutard)

Wass-kastély: A ma gépállomásként szolgáló Wass-kúria gróf Wass Albert író gyermekkorának színhelye volt. Erdélyi klasszicista hagyományokhoz simul.

Válaszút (Ráscruci)

Bánffy-kastély: A jelenleg is látható kúria egy több periódusban átépített 18. századi barokk kastély. Bánffy György főispánsága idején a 18. század végén itt tartották a vármegye gyűléseit is. A kastély 1848-49-es forradalom során megrongálódott és a 19. század második felében báró Bánffy Albert két alkalommal is újjáépíttette, javításokat végeztetett rajta. A régi udvarházat mindössze egy festmény őrzi.  
Ma is látható megjelenését azonban fia, báró Bánffy Ádám idején kapta. 1875 és 1887 között a korábban földszintes épület emeleti, manzárdtetős kialakítást nyert. Téglalap alaprajza észak-déli tengely mentén szerveződik. Nyugati, az útra néző homlokzata mellett az angolkert felé egy díszesebb keleti homlokzattal is rendelkezik, mindkettő hasonló kiosztással, eklektikus stílust képvisel. A reprezentatív helyiségeket a földszinten helyezték el, amelyekben neoreneszánsz stílusú bútorokat helyeztek el. Még ma is szinte teljes épségében láthatók a régi lépcsőház, ebédlő és könyvtár fából készült mennyezete, falburkolata és berendezési tárgyai. Különlegessége a cserépkályháknak, bútoroknak és faragott berendezésnek, hogy azokat jelentős részben báró Bánffy Ádám saját maga tervezte és készítette segédeivel, Mezei János fafaragóval és Lakatos István fazekassal.  
Védett a Hein János tervei szerint készült angolparkja is, 1960-ban feltöltött tavával és japános galambházával. A kertek kővázák, virággruppok díszítették. A tó mögött a park gyepes, majd fás parkká szélesedett, amely mögött a vadaspark helyezkedett el. A bonchidai kastéllyal egy ligettel kapcsolódott össze.  

Várfalva (Moldovenesti)

Jósika-kastély: Késő barokk épület a 19. századból. Valószínűleg 16. sz-i alapokra épült. Kertjében 1912-ben honfoglalás kori sírokat találtak. Elpusztult parkban szabadon álló U alaprajzú épület. A falu NY-i részében találhatunk rá.

Zsuk (Jucu)

Felsőzsuk (Jucu de Sus): Kemény-kastély: A 19. században épült klasszicista stílusban. Homlokzatán még láthatóak a klasszicista, neobarokk és rokokó díszítések. Alaprajza L alakú, 22 és 16 méter hosszú szárnyakkal. Az egykori Kemény kastély a jelenlegi iskola épülete. Megtaláljuk egy kis park közepén.

Kúria: A Kemény-kastélyon kívül egy mutatós klasszicista kúriája is volt a falunak, amirol ez idáig semmit nem sikerült megtudni. A fennmaradt fotó szerint 1910-ben még megvolt.

Zsukiménes (Juc-Herghelie)

Wesselényi-Teleki-kastély: Zsukiménes kialakulását a vasútnak köszönheti. 1890-ben br. Wesselényi Béla megalapította az Erdélyrészi Falkavadász Társaságot, és vadászkastély építésébe fogott a nemeszsuki vasútállomás mellett. Két évtizeden át minden nyár végén leköltöztette ide zsibói ménesét, szeptember vége és november 3. között pedig nagyszabású vadászatokat és lóversenyeket rendezett az úri közönség számára. A birtok az erdélyi arisztokrata családok és katonatisztek állandó oszi találkozóhelyévé vált. 1904-ben, br. Wesselényi Béla halála után, a birtok irányitását átveszi gr. Teleki Artúr, a báró veje és a vadászkastélyt 1905-ben, Medgyaszay István tervei szerint alakítják, igy lesz a vadászkastélyból a Teleki család nyaralója. Az oszi vadászatok hagyománya az I. világháború alatt megszakadt, 1940 és 1943 között Bánffy Miklós élesztette fel. A kastély ma üresen, kissé romosan áll egykori parkjának maradványaitól övezve, főhomlokzatával az E576 jelű országútra nézve. A kastélyról van egy eredeti állapotát mutató régi képeslap, amelyen tévesen az az információ olvasható, hogy az épület Alsózsukon található.