ERDÉLY - MÁRAMAROS MEGYE KASTÉLYAI

Erdőszáda (Ardusat)

Degenfeld-kastély: A gróf Hunyadyaktól 1810-ben megvette gróf Dégenfeld Miksa. A 20. sz. elején gróf Dégenfeld Sándor birtoka, akinek hatalmas kastélya volt a hegy fokára építve. Ezt még gróf Dégenfeld Miksa építtette és neje fejezte be. A kastélyban sok értékes, pompás vieux-wien, sèvresi, meisseni, régi japán s kinai porczellán voltés körülbelül 2000 kötetből álló könyvtár. A kastély már nem áll.

Farkasaszó (Farcasa)

Kállay-kúria: 1646-ban a Kállay család kapta meg, s attól kezdve végig a család birtokában maradt. A XX. század elején Kállay Kornél özvegyének volt itt nagyobb birtoka, és úrilakja. Nem akadtam a nyomára, valószínűleg elpusztult.

Fehérszék (Fersig)

Teleki-kastély: A település határa az 1700-as évek körül a Péchy család zálogbirtoka volt, de a kincstár visszaváltotta a Péchyektől, majd a kincstártól vásárolta meg gróf Teleki Géza, aki szép kastélyt (úrilakot) is épített ide, melynek kertjében még az 1900-as évek elején is látszott a nyoma két halastónak. Itt volt eltemetve a Péchy család egyik neves tagja: Péchy generális is.

Felsőszivágy (Asuaju de Sus)

Bornemissza-vadászkastély: A Bornemissza bárók birtokának központja Szilágycseh volt, de volt kastélyuk Farkasasszonyban is. Az utolsó Bornemissza báró, miután a Károlyi grófok tiszttartója- és ügyintézőjeként megmentette a családot a csődbejutástól, jelentős jövedelmekre tett szert, amelybol szivágyi birtokán vadászkastélyt építtetett, melyet a Trianoni békediktátum után porig rombolt a feldühödött parasztság.

Felsővisó (Viseu de Sus)

Pop Simon-kastély: A mai városháza a 20. század elején épült, eredetileg Pop Simon, a környék „kiskirálya” számára.

Gardánfalva (Gardani)

Blomberg-kastély: A kastély építése 1780 -ban vette kezdetét, amikor Blomberg gróf ajándékba kapott III. Habsburg József császártól Gardánfalván 500 hektár területet és 1500 hektár erdőt, ahova építette a Blomberg kastélyt. Az építkezések 1781-ben értek véget. A Blomberg család 1945-ben elhagyta Romániát, melynek következtében a kastélyban iskolát működtettek. 1957 és 1963 között, republikánus nyári táboroknak adott otthont. 1963-ban a rónaszéki fogyatékosok iskolája költözött a kastélyba.

Koltó (Coltau)

Teleki-kastély: A Lápos folyó mentén fekvő falu első írásos említése 1405-ből származik. A 17. századig a kővári uradalomhoz tartozott, a Rákóczi szabadságharc után a széki Teleki család tulajdona lett. A kastély feltehetően a 17. században épült, a 18. század derekán vált emeletessé, 1821-ben pedig már ismét átépítették a barokk épületet. Jellemzően ezt a beavatkozást őrzi az épület mai képe. Ezután már csak a 19. század végén létrehozott a Lápos völgyére és a „bércekre” néző emeleti terasz gazdagította az összképet. (A kastély és a hozzá tartozó birtok leghíresebb ura gr. Teleki Sándor 48-as ezredes, emlékíró, Petőfi Sándor, Jókai Mór és Liszt Ferenc barátja. 1846-1847-ben három alkalommal is megfordult a településen Petőfi. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor a költő Szendrey Júliával töltötte itt a mézesheteket. Az itt írt költemények zöme a kert egyik somfája alatt álló kőasztalon íródott, ezért ezt a fát azóta is Petőfi somfájának nevezik. Ez alatt temették el Teleki Sándort is. A kastélyról Jókai Mór így írt: A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Saleruo Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi, Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Marko, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano Palini és számtalan más nagy mesterek remekművei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett.)  
A II. világháború után az épületet menekültek szállták meg, a megmaradt bútorokat a környékbeliek hordták szét. Az államosítást követően restaurálás címén lebontották a kastély romantikus csigalépcsőjét és néhány falát, majd szórakozóhelyet létesítettek benne. Ezzel egy időben a termelőszövetkezet raktárként és irodaként használta. Később iskolává alakították (földszintje ma is iskola és óvoda). A kastély emeletén ugyanakkor napjainkban már Teleki-Petőfi Múzeum működik.  
A kastélypark nevezetessége egy több, mint 300 éves mocsári fenyő, illetve a fentebb említett Petőfi somfa.  

Kővárhosszúfalu (Satulung)

Teleki-kastély: A XVIII. század-ban a gróf Teleki családé lett. A település a gróf Teleki László Gyula uradalmának középpontja volt, a XX. század elején 18 község határában terült el. A Telekieknek itt szép kastélya is volt, melyet még Mária Terézia korában építettek. A helyén egykor állt régi kastély még Teleki Mihályé volt, aki többször látta itt vendégül I. Apafi Mihály fejedelmet is. Itt született 1806-ban Teleki Blanka. A kommunizmus alatt tsz székház lett gróf Teleki László csodás kastélya, mely ma is áll. Egy tehetős román vállalkozó vásárolta meg a romosan álló műemléket, s varázsolt belőle nem kis erőfeszítéssel szemet gyönyörködtető szállodát.

Láposhidegkút (Mocira)

Bethlen-kastély: A XIX. század közepéig a gróf Bethlen családé volt, amely itt kastélyt is építtetett magának.

Magyarberkesz (Berchez)

Péchy-kúria: Mára átalakították. A második világháborúig a Péchy kúria kertjében állt az az asztal, amelyen Petőfi Sándor megírta egyetlen Berkeszen született versét "Véres napokról álmodom".

Máramarossziget (Sighetu Marmatiei)

Erdészvölgy: Habsburg-vadászkastély: Rudolf trónörökös egyik vadászkastélya volt. Már nem áll.

Kúria: Szintén elpusztult.

Groedel-villa: Az 1905-ben bárói rangot szerzett Groedel család kastély méretű villája ma is áll. A Groedel család feje Zadyk, azon élelmes emberek egyike volt, amely az állam tehetetlenségét kihasználva és Erdély fo gazdagságát kiaknázva hatalmas vagyonra tett szert. 36000 ha föld és fafeldolgozók tulajdonosa, érdekeltségei voltak Európa több országában, földön-vizen. Árúszállító hajói is voltak. Rezidenciája az Ukrajnai Skole településen volt. 1892-ben megalakította az Erdélyi Erdoipar Részvénytársaságot, amely lényegében családi vállalkozás volt, hiszen két fiát vonta még be az üzletbe. A harmadikat nem érdekelte az üzlet, Bécsben élt, o volt a család fekete báránya. Mivel Zadyk megvette a kincstártól a visói furésztelepet és az ott felhalmozott faárút, Máramarosszigeten is felépíti ezt a Groeder villa néven ismert hatalmas házat, amely díszes belterérol, a benne lévo igen nagyszámú szobor és festményrol is híres volt. 1944-ben minden ingóságát eladja. A villában kórház muködött ezzel is magyarázható, hogy máig ilyen szépen fennmaradt. Groedel 1903-ban nemesi rangot szerzett majd két évvel késobb a bárói címet is. 1930-ban Budapesten hal meg. A villa ma rehabilitációs központ.

Monó (Manau)

Kún-Tholdy-Horváth-Wesselényi-kúria: A monói kúria a XVIII sz. végén illetve a XIX sz. elején épült rurális lakhelyek közo sorolható. Robusztus és tömör külseje, jól meghatározott arányai a barokk stílusban épült „udvarházakra” emléketet. A monói kúria a XVIII sz. végén illetve a XIX sz. elején épült rurális lakhelyek közo sorolható. Robusztus és tömör külseje, jól meghatározott arányai a barokk stílusban épült „udvarházakra” emléketet. E tényt alátámasztja az épület planimetriája is. Különbözo forrásokból és ismertetokbol arra következtethetünk, hogy a multban, két szakaszban építették az épületet: az elso az alagsor és a pince kialakítása és felépítése, majd a hátsó, a kertre nézo szárnyak felépítése. Architekturálisan, régi fényképeket és a helyszínen talált beszámolókat elemezve, alá lehet támasztani ezt a feltevést. Stilusát illétoen, az épület a vidékies barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti stílusba sorolható, nagy terasz-tornáccal, amely a nagy terem/csarnok helyzetét mutatja. A múltban a tornácot két sor oszlop alkotta, az érkezo és induló hintók ide könnyen beállhattak. Pillérekbol és töltény alakú díszekbol kialakított keretek alkották a tornác díszítését, amelyet egy háromszögu, díszítoelemektol mentes rizalit tetozott. Masszív, ferde aljzatú oszlopok, kiemelkedo kornissal a felso részen mutatják a három elso és oldalsó nyílást, amelyek a nagyszabású tornácos (alacsonyabb fekvésu) kúriák bejárataira emlékeztetnek, mint például a Vécsey kastély Sárközön, vagy a Teleki kastély Kovárhosszúfaluban. A kúria két szinten terül el - alagsor és földszint - különleges boltozattal, amely alátámasztja a kúriát építo mesterek kézügyességét és leleményességét. Az alsó szint pince lehetett, a bejárata a fo -oldali homlokzat aljazatából nyílott, amely lenyugöz egységes boltíves felépítésével, mélyítésekkel ellátott henger alakú boltozatával és kiegészíto talapzati boltíveivel, amik rávezetik a terhelo nyomást a hosszanti, központi tengelyen elhelyezett masszív pillérekre és amely így egy hatalmas boltíves csarnok hatását és látszatát kelti. Az alap, az emelet és a boltozat is teljes mértékben téglából készült. Ezen építkezési rendszer idorend szerint a XVIII. sz. elejétol a XIX. század végeig jellemzo, s e tény alátámasztja a falak vastagsága, amely még a földszinten is egy méter. A felso szintet, amely az ottlakásra alakítottak ki, robusztusság jellemez. A jelenlegi, 3 középvonalas terasz rezalitje (a régi, tisztségbeli tornác bejárata) jelöli a a szimmetriai középvonal homlokzatát. Felépítése páratlan számú elemekbol áll, a rezalit egyik oldalától a másik oldaláig, 3, egyenlo távolságra lévo középvonal határolja be. Feltételezzük, hogy ez a homlokzat megtartotta eredetiségét, ami a taktust, a formát, a méretezést, a nyilások elhelyezkedését valamint a központi fonyílást illeti. Az oldalsó homlokzatok, amelyek két asszimetrikusan elhelyezett középvonallal vannak ellátva átestek bizonyos átalakításokon, amikor a XX. század közepén lebontották az oldalsó szárnyakat, ezáltal eltávolítva legalább az egyik hajót, azonban, megtartva az eredetileg kialakított nyilásokat. A másodlagos homlokzat, amely a hátsó kertre néz a „legcsonkítottabb”, ennek, az eredeti formájából csak az öt boltív maradványa maradt meg, amely ma egy loggia típusú nyított folyosót képez. A földszinti lakrész kellemes meglepetést okoz. A nyolc, boltívekkel és sok fényt átereszto ablakokkal ellátott foterem barátságos környezetet tár az érkezo elé. Az enfilade alapelvéhez híven, a sokszoros nyílások fából készült ajtókkal voltak ellátva, követvén az eredeti mintát. A nagy terem, amelybol közvetlenül ki lehet lépni a teraszra vagy a loggiába, lenyugöz hatalmas méretével (93,70 négyzetméter), de legfoképpen hatalmas, bolthajtásos technikával, részekben épített kolostori boltozatával. A lapos sarkokkal ellátott mélyedésekbe elhelyezett két kályha mellett, amelyet a hátsó loggiából “tápláltak”, úgy tunik volt régebben kandalló is. Az összes többi szoba szegmentáltan boltozatos, külso bordázattal van ellátva. A futést a maihoz hasonlóan oldották meg, csempekályhákkal, legtöbbet a sarokban kialakított mélyedésekbe építettek be. A terasz bal felöli részén található három nyílás egy egyedi, hosszabb szobába vezet, amely teljes egészében berakásos parkettával van borítva és amelyben látszanak a gazdagon díszített virágos és növényszáras faldíszítések. A Kolozsvári, Szatmári, Máramarosi valamint a Zilahi Állami Levéltárakban végzett kutatásaink során megtudtuk, hogy a XVII.ik században a falu egyik legnagyobb birtokosa Rozsalyi Kún István volt. A szatmár vármegyei Rozsályi Kúnok fontos megyei és országos tisztségeket viseltek az évszazadok során. Az utód nélküli Rozsályi Kún István 1659-ben, végrendeletében Szalontai Tholdy Györgyre hagyja a kúriát és a birtokot, vagyis az úri lak ekkor már biztosan állt. A Tholdyaktól házasság útján kerül Petrichevich Horváth Dánielhez, aki már 1785-ben a falu legnagyobb birtokosa. P.Horváth Miklós, az író, 1858-ban eladja a monói birtokot hadadi baró Wesselényi Farkasnak, a fiatal Farkasnak, aki azt feleségétol Kendeffy Rozáliától-Kendeffy Adám és Brányicskói Józsika Rozália lányától kölcsönvett pénzen vásárolja meg. Az eladást megelozo évtizedben P.Horváth Miklós és apja is, Mihály, nagymértéku birtokcseréket eszközölnek a birtok koncentrálása végett (Fodor,Túri,Bethlen csereszerzodések). Wesselényi Farkas (1809-1870) 1859-ben kerül a monói birtok tulajdonába, és az 66 évig a Wesselényi családé marad. 1925-ben a birtok ismét eladásra kerül. Majzner József bérlo vásárolja meg, aki a 30-as évek elején örökbefogadja Berendy Péterffy Erzsébetet, és így a birtok a sárközi Péterffy Sándor tulajdona lesz. Ot a kommunista vezetés 1949-ben Désre telepíti ki az egész családjával. A kúriát, a gazdasági épületekkel valamint a földdel együtt lefoglalja az új kommunista vezetés és híres gyümölcsöst létesít.

Nagybánya (Baia Mare)

Borpatak (Valea Borcutului): Pokol-kastély: A Nagybányához tartozó aranybánya-telepen, Borpatakon épített kastélyt Pokol Elek 1903-ban. Pokol Elek házassággal lett bányatulajdonos, így tett szert nagy vagyonára. Ennek köszönhetően Nagybánya polgármestere is lett 1927-28-ban, a 30-as évekre azonban nagy vagyona elfogyott.

Nagysomkút (Somcuta Mare)

Teleki-kastély: Feltehetően 1784-ben épült. Mikor 1848-ban, a nemzetiségi fölkelés miatt, a családnak menekülnie kellett, előbb Nagybányára, majd ide jött s azóta itt állandó lakást tartott fenn. A kastély ma is áll, felújított állapotban van, de portikuszát leszámítva teljesen elvesztette eredeti megjelenését. Ablakai felől hiányoznak a szemöldökök, és minden nyílászárója modernre van cserélve.

Nyilván-kúria: Ismeretlen időben épült, jellege 1900 körülre mutat, lévén eklektikus épület.

Tibik-kúria: Eklektikus kúria, ma lakóház.

Pribékfalva (Pribilesti)

Teleki-kastély: A téglalap alakú, neoreneszánsz kastély főbejárata az egyik hosszanti oldal közepén nyílik, két oszlop keretezi, melyekre az emeleten erkély támaszkodik. Fölötte az emeleten középütt három nagy, íves záródású nyílás szakítja meg a szemöldökpárkányos, téglalap alakú ablakok sorát. A jobb sarkon kerek torony jelzi a külvilág felé az épület kiemelt státusát. A másik oldal a tulajdonképpeni főhomlokzat. Földszintjének közepén hármas nyitott ívezet mögött veranda húzódik; ez a motívum régi erdélyi hagyományt követ. Fölötte az emeleten három, íves záródású ablak egészíti ki a nyílások logikus rendszerét. Ennek az oldalnak egykor középoromzat is hangsúlyt adott. A főhomlokzat bal sarkán az emeleten kis hagymasisakkal koronázott, haránt zárterkély helyezkedik el. A főhomlokzat jobb végéhez kapcsolódik a kastély négyemeletes, hasáb formájú nagy tornya, melynek legfelső szintjét erkély fogja körbe. Magas, elvékonyodó sisakját – talán megint erdélyi előképek hatására – négy sarokfiálé kíséri.  
A főbejárati oldalon kétszintes, galériás, famennyezetes nagyterem helyezkedik el, amely magába foglalja a főlépcsot is. Ez volt a kastély térelosztó és egyben központi helyisége. A földszint középtengelyében a másik oldalon a verandára nyíló ebédlő helyezkedett el, melyet balra tálaló és konyha egészített ki. Az emeletre a főlépcson kívül a közvetlen mellette található melléklépcső is vezet. Ezen a szinten a középtengelyben, a főhomlokzat felőli oldalon nagy helyiség, az egykori táncterem található, melyet középütt két ión oszlop támaszt alá. Kétoldalt a család magánszobái sorakoztak; egy fiuk lévén - a későbbi tudós és miniszterelnök, Teleki Pál -, a grófi párnak mindössze egy gyerekszobára volt szüksége. A kastély különlegessége, hogy könyvgyűjteményében megtalálható volt a „Teleki-könyvtár”, vagyis mindazon irodalmi és egyéb munkák, melyek a Telekiek tolla alól került ki.  
A főbejárattal szemben egykor szökőkút volt. A kastélyhoz, amely a falu főútjától nem messze áll, egykor hatalmas park tartozott.  

Rónaszék (Costiui)

Apafi-kastély: 15. sz-i reneszánsz kastély 18. sz-i átalakításával jött létre. Az 1500–as években épült fel egy jól megerősített épület, az Apafi-kastély, amely a bánya és a bányászok megvédésére szolgált a külső ellenség, többek között a török invázió ellen. Ebben az épületben működött a Sóhivatal, a "Ghidul turistic al judetului Maramures" szerint 1749-ig, de a helyiek szerint valójában 1934–ig, a bányászat megszűnéséig. A kastély a templommal szemben áll. Az utóbbi években renoválták, jó állapotban van, és ma a háromtannyelvű általános iskolának ad helyet.

Szamoscikó (Ticau)

Pécsi-kastély: A XIX század elején a szamoscikói bírtok tulajdonosa Tholdi Zsigmond, kinek halála után elindult a pereskedés a fiai között. A pert követően Péchy Zsigmond vásárolta meg a birtokot és hamarosan egy nagyon szép parkkal övezett kastélyt épített. Az államosítát követően a termelőszövetkezet szántófölddé alakította a területet, a kastély pedig iskola lett. Ma csupán egy hajdani gazdasági épület árválkodik az udvaron. A szomszédok mesélték, hogy 2010-ben a cigányok megjelentek szekerekkel és állítólag, a polgármester engedélyével lebontották a kastélyt. Nem lényeg, hogy igaz-e a szóbeszéd... Az a kérdés, hol volt a műemlékvédelem, a rendőrség és helyi hatóság? Nem tudni. Az út mellett még álldogáló kapu bíztosan sokat tudna mesélni.

Szarvaszó (Sarasau)

Mihály-kúria: A 18. században épült, mára elvesztette eredeti ornamentikáját.

Szinérváralja (Seini)

Mándy-kastély: Borovszky: "A város határában hegyoldalon fekszik Mándy Zoltán emeletes, szép kastélya, honnan remek kilátás nyílik a távoli vidékre. A kastélyt Mándy Bertalan építtette 1870-ben. Berendezéséből kiemelendő a több mint ezerkötetes könyvtár, számos régi családi festmény és egy Mátyás korabeli nagybecsű, góthikus Mária-szobor, borostyánkőből faragva, fején aranykoronával."

Papolczy-Bay-kúria: Eredetileg a Papolczy család tulajdonában állt az épület, csak késõbb, egy házasság útján vált Bay-féle házzá, s ezzel az elnevezéssel maradt meg az emberek emlékezetében. Ház, kúria, kastély, minek nevezhetõ ez az épület? Leginkább kúriának mondható, hiszen háznak túl nagy, kastélynak pedig túl kicsi. Jelenleg leginkább Bay-házként ismert. A XIX. század második felében épített Bay-ház eredetileg lakóépületként volt nyilvántartva, de Trianon után számtalan rendeltetést kapott. A 20-as számú marosvásárhelyi gyalogsági hadosztály besorozó központjaként (1939), a helyi gimnázium bentlakásaként, majd a „Constructorul” szocialista szövetkezet irodaházaként mûködött. Az 1989-es fordulat után a földgázszolgáltató vállalat helyi székhelyeként hasznosították a kúriát, egészen a közelmúltig. Azóta rohamos enyészetnek indult az épület, az azt körülvevõ, korábban gondozott fáktól árnyékolt, hangulatos udvar pedig rendezetlenné vált. A mai szinérváraljaiak többsége csupán úgy ismeri az épületet, mint azt a helyet, ahová a gázszámlát jártak kifizetni, illetve ahol a földgázszolgáltató vállalattal kapcsolatos ügyeket lehetett intézni. A középkorúak és az idõsebb generációhoz tartozók még emlékeznek azokra az idõkre, amikor a Bay-házban, valamint az egykoron az udvarhoz tartozó melléképületben a helyi kisipari termelõszövetkezet építkezési vállalata,  asztalosmûhelye, tekercselõ részlege, illetve az ezen tevékenységeket felügyelõ és irányító iroda mûködött. A vívók apostola” és a Magyar Köztársaság elsõ miniszterelnökének a felesége. A ház mûemlékként, épített örökségünk részeként is értékes, de az igazi értékét az a szellemi örökség adja, amit a hozzá kapcsolódó személyiségek kölcsönöztek neki. Itt született ugyanis minden idõk legnagyobb magyar vívója, „a vívók apostola”, a „penge mestere”, dr. Bay Béla. De nem csak emiatt nevezetes a Bay-ház. Ebben a házban született 1898-ban és lakott is egy ideig a késõbbi szabad Magyarország elsõ miniszterelnöke, dr. Antall József feleségének, Filepp Klárának a nagymamája. Mi több, a kis Klárát, akárcsak négy húgát, az épület szomszédságában található református templomban keresztelték. Mikor Antall Józsefné 2003-ban Szinérváralján járt - más jeles személyiségekkel együtt -, hogy a szintén Szinérváralján született nagy humanista és bibliafordító Sylvester János születésének az 500. évfordulójára rendezett ünnepségen, illetve a Bocskai-díjak kiosztásán részt vegyen, azt nyilatkozta: nem vendégként van jelen, hanem haza jött, a gyökereihez tért vissza... A ház akkor vette fel a Bay nevet, amikor Csomaközi Bay Miklós feleségül vette Papolczy Máriát, aki hozományként megkapta a házat. Ebbõl a házasságból két gyermek született, egy fiú és egy lány, név szerint Béla (1907) és Ilonka (1908). A második gyermek születését követõen Mária és Miklós házassága megromlott, ami váláshoz vezetett. Mária a gyermekekkel Budapestre költözött, Miklós pedig feleségül vette a fiával egykorú Hermann Arankát. Csomaközi Bay Miklós 1965-ben hunyt el Nagyváradon. 

Kávássy-kúria: Szinérváralja egyik legszebb házát 1848-ban, a nagybirtokos Kávási család építette, amelynek elso tagja 1829-ben házasság révén került ide. Az elso világháborút követo földreformban elvesztették vagyonuk jelentos részét. Kávássy Sándor eladta a házat és külföldre költözött. A ház új tulajdonosa az 1893-ban született Ioan Buteanu ügyes farmer volt, de nem élvezhette sokáig a már igényei szerint átalakított épületet és udvart. A gazdag réteghez tartozott, így 1949-ben a kollektivizáláskor elvették vagyonát és ot, más gazdagokkal együtt az ország déli részébe vitték. A házban volt állami gazdaság, pártszékhely, farm központ, végül pedig elhagyott és elhanyagolt épület lett belole. Mai kinézetét az ambíciós Pop családnak köszönheti, akik visszaállították a ház eredeti kinézetét és panziót alakítottak ki benne.

Sztojkafalva (Stoiceni)

Esterházy-kastély: 1786 és 1820 között került az Esterházyak birtokába. A század végén itt építtette föl nyári rezidenciáját a birtokos gr. Eszterházy Gyula. Fúrásokat végeztetett, amelyekkel növelni tudta a vízhozamot. A vízzel az 1900-as években évi egymillió palackot töltöttek meg. Eszterházy 1917-ben meghalt, és örökösei eladták a birtokot. A fürdotelep különbözo tulajdonosok kezén muködött a szocializmusig, amikor a víz kereskedelmi hasznosítása is megszunt. A kastély már nem áll.

Tiszaveresmart (Tisa)

Szaplonczay-kúria: A 19. sz-ban épült klasszicista stílusban. Ma iskola. A család a 40-es években hagyta el az országot. A parkbeli magnóliafát sikerült a falusiaknak szaporítani, és mára, ennek eredményeként az egész településen elterjeszteni.