ERDÉLY - SZEBEN MEGYE KASTÉLYAI

Almakerék (Malancrav)

Apafi-kastély: Az egykor több épületből álló udvarház együtteséből ma már csak a több ízben is átalakított, a 14. századtól már említett alápincézett udvarház áll. A téglány alaprajzú, két oromfalas homlokzattal záródó épület – a terep lejtéséből adódóan – egyik oldalán földszintes, míg másik hosszoldalán másfél szint magasságú. A földszintes oldal előtt klasszicista tornác húzódik, melyet kiugró rizalit szakít meg. Az épület másik, sokkal zártabb homlokzatú oldalán – a felső szintre felvezető lépcső által takartan lehetett az udvarház 17-18. századi - egy 1679-es inventárium által is megemlített - kapuzata. Erről a homlokzatban látható két in situ barokk oszlopfejezet tanúskodik. Az épületet néhány évvel 2007-2008-ban a Michai Eminescu Trust céljaira (kiállítás, konferenciaközpont) helyreállították.  

Balázstelke (Blajel) 

Haller-kastély: A 20. század elejére két birtokos (magyar) família maradt itt fenn: a Hallerek és a Gerendiek. Ez azért fontos, mert ahhoz, hogy a mintagazdaságukat fenntartsák, Erdély más vidékeiről magyar nemzetiségű munkásokat hoztak ide. Így kerültek magyarok erre a vidékre. A következő bevándorlási hullám a 20. század derekán érkezett a vidékre. Most már az ipari munkát keresők (vagy ha úgy tetszik, a kollektivizálás elől menekülők) érkeztek. Ma kb. 388-an vannak. A Haller család István nevű leszármazottja, akire még az idős balázstelkiek emlékeznek, s aki még ide látogatott a kerelőszentpáli és küküllővári birtokról, utolsó nemes gesztusként a családi kripta köveit az alakulófélben levo református egyháznak ajándékozta templomépítés céljára. Ebből meg is épült 1928-ban a templom. Akkor 12 magyar család lakta a települést. Az egykor tekintélyes szász közösséggel bíró, ma már inkább elcigányosodott Balázstelkén az egykori Haller és Gerendi család épített magának ma is látható, impozáns lakóházat. Előbbiben iskola és óvoda működik, ennek megfelelően jó állapotban van. A Haller-címer helyén festett román zászló ízetlenkedik, az udvar tele van cigány suhancokkal. Fontos események helyszíne a faluban.

Gerendi-kúria: Ma két román család lakja. A Gerendi család Ákos nevű leszármazottja a szerencsejátékok káros szenvedélyébe esett. Ő egy kártyaparti alkammával, mikor már nem volt mit „felkínáljon”, akkor a családi örökséget (beleértve a kastélyt is) vetette latba. Mivel a szerencse nem kedvezett így azt is elveszítette. Pár hónappal később találkoztak vele balázstelki magyarok, akik a küküllővári vásárba mentek. Ott állt lerongyolódva a Kisküküllőn átvezető fahíd végénél sajnálatos kinézettel. A balázstelkiek alig ismertek rá. Ott beismerő vallomást tett, hogy íme a szerencsejátékok hová jutatták.Ő volt a XX.század eleji balázstelki „tékozló fiú”. Az egykori tulajdonosok leszármazottai nem kérték vissza ezeket az ingatlanokat.

Bólya (Buia)

Bolyai-kastély: A 14. században Bolyai Gáspár és felesége, Bethlen Brigitta várkastélyt épített a faluban. 1576 és 1581 között Gálfi János birtokába került, majd 1596-ban Báthory Zsigmond a várkastélyt Mihály vajdának adományozta, aki 1597. december 1-jén meg is látogatta. 1629-ben az uradalmat a kastéllyal együtt nagyszalontai Toldi György örökölte. A kastélyt a század végén szerezte vissza a Bolyai család. 1839-ban Felső-Fehér vármegye egyik járásának a székhelye volt. A kastély mára rommá vált. A téglalap alaprajzú kastély nyugati oldalán egy két sarokbástyás épületszárny található, melyhez északon egy rövid kétmenetes tömb közbeiktatásával csatlakozik egy keretelt, rövid hajós, poligonális szentélyzáródású kápolna, melyet élkeresztboltozatok fedtek. A keleti védőfalat szintén sarokbástyaszerű építmények fogják közre. A kerítőfalhoz számos XVII-XIX. századi épületet építettek hozzá, ezek egy része is romos. A kápolnában a mennyezetet és az oldalfalakat stukkók illetve XVII-XVIII. századi feliratok borították, ezek egy része töredékesen sejlik elő a levert vakolat- és festésrétegek alól, míg maga a boltozat nagyrészt beomlott. Az öt helyiséget magába foglaló nyugati épületszárnyban XVII. századi nyíláskeretek is találhatók, a mennyezetek gerendái közül az egyiken 1609-es évszám olvasható. Az alaprajzi elrendezés alapján valószínusíthető, hogy egy szabályos sarokbástyás elrendezéssel számoltak eredetileg s ebből a típusból a kastély legkorábbiak között tartható számon.

Erzsébetváros (Dumbraveni)

Apafi-kastély: Ebesfalva ma is álló, reneszánsz kastélyát Apafi (III.) Gergely dobokai főispán, Fráter György udvarmestere építtette 1552-67 között. (Erről emlékszik meg a keleti szárny egyik díszes, kőkeretes ajtaja fölötti, Apafi-címeres felirat.) Nyugati szárnyának építtetője valószínűleg maga Apafi fejedelem lehetett a 17. század végén. Az 1681. körüli leírásokból egy szögletes udvart közrezáró, négy saroktornyos várkastély képe bontakozik ki, melyet kívülről vizesárok övezett. Ehhez délről egy - szintén lőréses kőfallal körülvett - gazdasági udvar csatlakozott. A kastély szárnyai nem egységes terv szerint épültek, így sohasem alkottak szerves egységet. Az északi és keleti, két szintes szárny földszintjén a mindennapi élethez, ellátáshoz szükséges helyiségek sorakoztak (pl. konyha, sütőház, mosóház, stb.) míg az emeleten a fejedelem reprezentatív helyiségei, fogadóterme, ebédlő palotája, stb. kaptak helyet. A kastélyhoz gondozott gyümölcsös és virágos kert csatlakozott. A kastély a 18. századra vesztett jelentőségéből. Barokk kori átépítése során kapta ma is álló manzárdtetejét és ugyanekkor készült az udvari homlokzat íves árkádsora is. A déli épületszárny, amelyen az udvarra nyíló kapu volt található, és amely fölé egykor óratorony emelkedett, mára elpusztult. Az épületben a 19. századtól hivatalok (bíróság, ügyészség, börtön, levéltár) és iskola is működött. Felújítása jelenleg is folyamatban van. Néhány helyiségében a helyi örmény közösség múltját bemutató kis múzeum kapott helyet.  

Felek (Avrig)

Brukenthal-kastély: A barokk Brukenthal-kastélyt eredetileg Buccow tábornok építette 1762-ben és 1771 között és később lett Samuel von Brukenthal nyári rezidenciája, aki 1780–1785-ben átalakíttatta. Parkja az egyetlen, eredeti állapotában megőrzött barokk park Romániában. Ma a Brukenthal Alapítvány működik benne. Báró Samuel von Brukenthal (1721-1803), Erdély kormányzójának nyári rezidenciája 1780 és 1785 között a bécsi Schönbrunn kastély mintájára épült. A barokk stílusú palota U alakú, egy középső résszel és két oldalszárnnyal. a báró itt tartotta annak idején a híres féstménygyűjteményét, amely 212 festményből és 129 metszetből állt, és amelyek jelenleg a szebeni múzeumban láthatóak. Sajnos a báró halála után az épületnek több nemtörődöm gazdája is volt, így annak állapota gyorsan romlott. Ma már csak a díszes mennyezetek emlékeztetnek a hajdani pompára. A palotához lépcsőzetesen kialakított park is tartozott, amely lejtett az Olt völgye felé. A 20 hektáros terület a francia kertek mintájára volt kialakítva, szökőkutakkal, központi lépcsővel, ahonan az oldalsétányok indultak, vázákkal, padokkal, kőszobrokkal és melegházzal, ahol datolyát, mandulát, szerencsendiót dinnyét és ananászt termesztettek. A kertben valószínűleg fácánok jártak szabadon. A holland kertben sokféle virágot, zöldséget és fűszernövényeket neveltek. Az angol kertben nagy füves területek, egyedi fák, vagy facsoportok voltak. A báró 1803-ban meghalt és attól a pillanattól a kert is mély álomba zuhant... senki sem gondozta, a növényzet szabadon fejlődhetett, így mára nem park, hanem valóságos erdő fogadja a látogatót.

Kercisóra (Cârtisoara)

Teleki-kastély: A 17. század második felében Teleki Mihály tulajdonába került, s a Telekiek egészen 1848-ig a kettős falu földesurai maradtak. Kastélyuk már 1900 előtt elpusztult, helyére építették a községházát 1900-ban, eredetileg az erdőhivatal számára.

Mihályfalva (Boarta)

Tóbiás-kastély: 1770-ben épült.

Mikeszásza (Micasasa)

Brukenthal-kastély: Báró Samuel von Brukenthal várkastélya a 16. században épült.

Nagyszeben (Sibiu)

Brukenthal-kastély: A Brukenthal múzeum és képtár, egykor báró Samuel von Brukenthal erdélyi kancellár kastélya volt. Gyűjteménye az egyik leggazdagabb egész Romániában. A képtár Brukenthal báró bécsi gyűjteménye, amelyet 1750-tol kezdődően alakított ki magába foglalja a flamand, az olasz, a német, az osztrák, a francia-spanyol iskolák néhány jelentős alkotását.

Újegyház (Nocrich)

Bruckenthal-kúria: A falu központjában áll, a főútra néző oldalhomlokzattal. Megjelenése alapján kora barokk épület.