FEJÉR MEGYE KASTÉLYAI

Aba

Zichy-Bolváry-kúria: A kastély a 19. sz. közepén épült klasszicista stílusban. Földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzatán 4 toszkán oszlopos portikusz lép előre. Hátsó homlokzatáról ez, és bármiféle rizalit hiányzik. A kastélyt nagyon szépen felújították, jelenleg a Coop egyik üzlete működik benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bissingen-Zichy-kúria: Mai, eklektikus formáját a XX. század elején kapta, egy korábbi - a XIX. század első feléből származó - klasszicista kúria átépítésével. A kastély iskolától kezdve mindenféle közintézmény volt a háború óta és valamikor 2000-2001 környékén teljes felújítás után nyerte el mai formáját, amikor is magántulajdonba került - emiatt nem látogatható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Felsőszentiván: Zichy-kastély: A kastély az 1820-as években épült klasszicista stílusban, az 1800-as évek közepén eklektikus stílusban radikálisan átalakították. Bizonyos források (és korabeli fotók) szerint eredetileg egyemeletes volt. Ma földszintes, téglalap alaprajzú épület, 4 hektáros parkban áll. Fő- és kerti homlokzatából egyaránt széles középrizalit lép előre. Jelenleg felújítás alatt áll, emiatt teljesen át lett alakítva mindkét főhomlokzati középrizalitja.

 

 

 

 

 

 

Belsőbáránd: Holcer-Springer-kastély: A kastély 1904-ben készült el. Stílusa eklektikus, amely szecessziós elemeket is tartalmaz. Az impozáns parkba belépve a látogatót kellemes hangulat veszi körül. Ez a Közép-Európában ritkán látható angol stílus itthon kissé idegen, ám a kastély építtetője itt álmodta meg lakhelyét. A kúriát gondozott őspark veszi körül, kis tavacskával, magas téglakerítéssel. Rendkívül alkalmas vendégek fogadásra, elszigeteltséget, biztonságot nyújt a kíváncsi látogatók elol. A kúria műszaki állapota modern és megfelelő, a mai századforduló normáit képviseli. Felújítása 1995-1997-ig tartott. A tetőtér egészében beépíthető. Az épületben a folyosók, vizes blokkok járólap aljzatúak, a szobák parkettázottak. Belmagassága nagy. Az épület földszintjén hatalmas nappaliba (108 m2) érkezünk. Itt helyezték el a minimum 30 vendég fogadására is alkalmas étkező asztalt. A földszinten található még egy magyaros szoba, dolgozószoba, fürdőszoba és két nagy terasz is. A földszint alapterülete 223 m2. Az emeletre széles, fakorlátos lépcső vezet. Itt öt szoba, fürdőszoba, nyitott terasz van. A pinceszint különleges a maga nemében. A konditerem, a kutya fürdető, a szauna, a hangulatos bárhelyiség, mind a hobbiról, a szabadidő kellemes eltöltéséről szól. Itt helyezkedik el a központi fűtés berendezése, a mosókonyha is. A kúriához tartozik még a vele egybeépített gondnoki lakás is, ami 93 m2. Itt kettő szoba, fürdőszoba, konyha, tároló, kamra, terasz van.

 

 

 

 

Adony

Zichy-kúria: XVIII. század közepén épült fel a mai kastély elődje, egy egyszerű kúria a birtokot irányító gazdatiszt számára. Ezt bővíttette ki és alakíttatta át Zichy János 1820 körül klasszicista stílusban. Az épületet továbbra is a gazdatiszt lakta, a család csak az 1881-es birtokmegosztást követően költözött Adonyba. Eredetileg új kastély felépítését tervezték, erre azonban nem került sor. Helyette a gazdatiszti kúriát alakították át igényeiknek megfelelően. Földszintes, L-alaprajzú épület, hátsó homlokzatán tornác húzódott. Egykor 8 hektáros park vette körül.

 

 

 

 

 

 

 

Alap

Szalay-Salamon-kúria: A kúriát valószínűleg a XIX. század első felében építették klasszicista stílusban. A XX. század elején eklektikus stílusban átalakították és bővítették az épületet. Alaptól északra, az alapi vasútállomástól jobbra eső parkos területen áll.

 

 

 

 

 

 

Petrás-Koller-kúria: A Tavaszmajorban álló kúriát a hagyomány szerint olasz építészmérnök tervei alapján 1854-ben emeltette Petrás Pál. Alap mellett, kissé északkeletre áll a Kazsokitanya északi részén.

 

 

 

 

 

Alcsútdoboz

Habsburg-kastély: Az alcsúti kastély a Vértes keleti lábánál, a Váli-víz völgyében helyezkedik el. Az Alcsúti Arborétum az egykori Habsburg-kastély parkja. A pompás klasszicista nyaralót Pollack Mihály építette 1819-1827 között József nádor számára. Az alapkő letételére 1821. június 13-án került sor. A nádor pedig Fiuméből érkezve, 1827-ben költözött be új otthonába. Az épület, amely a második világháborúig a Habsburg család tulajdonában volt, elpusztult, köveit elhordták, már csak oszlopos, timpanonos bejárati része áll. 1816-ban József nádor és felesége Hermina anhalti hercegnő Magyarországra költözött. A házaspár egy ideig ebben a kastélyban lakott. József nádor mintegy 20 év alatt alakított ki birtokán mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét. A nádor maga is kiváló kertész hírében állt, saját keze nyomát is magán viseli a park, de szolgálatába fogadja Tost Károlyt, királyi kertészként. Az úgynevezett platán-kor ideje volt ez, így a kertbe rengeteg különféle platán faj került. Emellett akkor még különlegesnek számító újdonságok is kerültek a kertbe: tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, japánakác, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa. József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kert első korszaka lezárult. A kastély fiára József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő tovább csinosítgatta a kertet és a kastélyt is, több új épület született ez idő alatt. A pálmaházat, amely döbbenetesen nagy volt, 1872-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel. József Károly főherceg 1905-ben halt meg, ezek után örökösei már nem foglalkoztak a kastéllyal, 1920-ban elhanyagolt parkként említi egy útikönyv. A nyugalmas évek 1944 őszén értek véget. A nyilas hatalomátvétel a felsőházban mindvégig konzervatív politikát folytató s a szélsőségeket elítélő főherceg számára az üldöztetés és a letartóztatás veszélyét hordozta magában. Hosszas tépelődés után döntött úgy a család, hogy elhagyják Magyarországot, s az Amerikai Egyesült Államokban kérnek menedéket. A kastélyban a nyilas kormány bevonulási központot hozott létre. Az épületet több bombatámadás érte, különösen a pálmaházban okozva károkat. Alcsútot 1944. karácsonyán érte el a front, de nem nyugat felől, ahogyan ezt várták, hanem Vértesacsa irányából, keletről. A kastélyt a honvédségnek kapkodva kellett kiürítenie, miközben már szórványos tüzérségi tüzet is kaptak a hegyek felől. Az, hogy a gránátoktól-e vagy véletlenül gyulladt-e ki az épület, máig tisztázatlan. A lángok fellobbanása után az épület két napig égett; toronyórája ma is a pusztulás idejét mutatja: éjfél után öt perccel állt meg. Teljesen megsemmisült a templom berendezése, az orgona és a negyvenezer kötetes könyvtár, számos könyv- és térképritkasággal. A tető is teljesen leégett, az alapterületnek több mint egyharmadán pedig a felső szint összeomlott. Különösen a homlokzati front és a bal szárny szenvedett súlyos károkat. A rombolás ellenére megmenthették volna a kastélyt a teljes enyészettől, de nem tették. A helyi és a megyei pártvezetők arra hivatkoztak, hogy mégiscsak egy „elnyomó Habsburg”-nak volt a lakóhelye, s különben is, a téglák kellenek az új mezőgazdasági üzemnek, hogy az - birkahodályt építhessen belőlük. A hatvanas évek elejére, amikorra döntés született megóvásáról, már nem volt mit megóvni. A kastély egykori északi szárnyához épített, istállóból kialakított kápolna ma is áll, ezt 1880-ban, Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban alakították ki. Jelenleg állandó történeti kiállítás látható a belső díszeitől megfosztott épületben. 1941-ben a parkot védetté nyilvánították. A park átvészelte a második világháborút és a szovjet hadsereg állomásozását. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot, és elkezdték a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum.

 

 

Alsószentiván

Szluha-kastély: A 18. században sokan pereskedtek az alsószuhai birtok megszerzéséért, ez végül a Szluha családnak sikerült, akik aztán a nagybirtokon gazdálkodtak, rengeteg helyi lakosnak munkát adva. Kastélyukat Szluha Imre 1861 körül építtette, késő klasszicista stílusban. 1945 tavaszán a falu orosz támaszpont lett, ekkor ki kellett telepíteni a lakosságát. A Szluha család nyilván már előbb távozott. 1946-ban kápolnát rendeztek be a kastélyban, az épület ma is templomként funkcionál, sőt, zarándokhely.

 

 

 

 

 

 

 

Zedregpuszta: Koller-kúria: A településen a Koller családnak is volt birtoka. Koller Pál 1896-tól diótermesztéssel is foglalkozott birtokán, és ezzel országos hírnévre tett szert. A család az 50-es években kényszerült elhagyni a települést és szétszóródtak az országban. Kúriájuk a XIX. század közepén épült. Napjai meg vannak számlálva.

 

 

 

 

 

 

Baracs

Szluhapuszta: Szluha-kúria: 1910 körül épült eklektikus stílusban. Az államosítás után többféle célra használták, legutóbb magtárként. Mára teljesen tönkrement, de újjáépítése megkezdődött.

 

 

 

 

 

 

 

Szitányi-kastély: Szitányi Béla, a falu egyik birtokosa építtette 1935 előtt eklektikus stílusban. Az államosítás után előbb középületnek szánták, de 1946-ban elbontásra ítélték.

További, jelentéktelen kúriák is vannak a településen és környékén.

 

 

 

 

 

Baracska

Kúriák: Több nemesi kúria is található itt, melyek megjelenésükben és méretükben is elmaradnak a kastélyok mögött.

 

 

 

 

 

 

Bicske

Batthyány-kastély: A bicskei birtokot 1795-ben a harmadik fiú, a nagy műveltségű, felvilágosult nézeteket valló, műszaki képzettségű, tervező, feltaláló gróf Batthyány Tivadar (Tódor) (1729-1812) császári és királyi belső titkos tanácsos örökölte. Ő a mai kastély építtetője. Nevéhez fűződik az első magyar hajózási vonatkozású szabadalom: 1793-ban oltalmat nyert mechanikus meghajtású, ár ellenében úszó hajók építésére. Alig egy évre rá, hogy Bicskének is földesura lett, itt kastély építésébe kezdett. 1796-1799 között háromszárnyú, 1530 m2 alapterületű, két emeletes, 64 helységgel rendelkező, impozáns, immáron „igazi" főúri - késő barokk - kora klasszicista átmeneti stílusú kastélyt emelt úgy, hogy a már meglévő „kis kastélyt" (keleti szárny) meghagyva, azt mintegy „befoglaltatta" az újba. Általános gyakorlat volt, hogy a magyar főurak ugyancsak megfontoltan építkeztek, fölöslegesen nem bontottak, amit csak lehetett átmentettek az újba. Ez építészetileg nem mindig bizonyult sikeres megoldásnak Kastélyunk esetében igen. Tervezője minden valószínűséggel Hild János (1766-1811) 1805-ben Pest első rendezési tervének kidolgozója, a József nádor javaslata alapján 1808-ban fölállított és elnöklete alatt működő Szépítő Bizottmány tagja, Pollack Mihállyal együtt a nádor városfejlesztési tanácsadója, az egykori pesti újépület építője volt. Batthyány Tivadar a kastély építését nem fejezte be teljesen, s nem került sor berendezésére sem. Parkrészlet az 1910-es évekből Tivadar gróf a kastély három szárnya által körülfogott területen díszudvart (cour d' honneur) létesített, az épület köré nemes szépségű angolparkot telepített. Ez azért is említésre méltó, mert hazánkban az elsők között itt épült angol stílusú kert. A tájkert igen szép példája volt az angolparkoknak: nagykiterjedésű gyepszőnyegek, e tájon honos fákból álló facsoportok, egyedülálló „egzóták", kanyargós utak, lugasok, patak hidakkal, grották, „kéjlak" és „hollandi" házikó alkották, s nem hiányoztak az ilyen kertek nélkülözhetetlen „kellékei" az üvegházak, virágházak sem. A kastély és a birtok 1837-ben - egy 1828-as öröklés felosztása után - került gróf Batthyány Kázmér tulajdonába, a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő személyisége volt, Kossuth Lajos feltétlen híve és munkatársa. Az első Batthyány, aki otthonának választotta Bicskét, innen irányította hatalmas birtokait, s Bicskét gazdasági, kulturális és politikai központtá tette. Birtokát - ahol mintaszerű gazdálkodást folytatott - felvirágoztatta, a kor legfejlettebb mezőgazdasági eszközeit és eljárásait alkalmazva. Befejezte a nagyapja idejében nem teljesen elkészült kastélyának építését a keleti szárny homlokzatán a „klasszicista kiépítést", s ugyanebben a szárnyban belül jelentős változtatásokat hajtott végre. A régi lépcsőháztól délre egy különlegesen szép újat épített, mely ma is megcsodált látványa az épületnek. A lépcsők és a dór oszlopok vörös márványból készültek A régi lépcsőház helyén három kör alakú helyiséget alakított ki. A földszinti szoba klasszicista márványkandallóját és a szépséges ajtókat a II. világháborús pusztítások megkímélték. A gróf Battyány Kázmér átépítését még őrzi a keleti szárny. 1910 körül Batthyány Kázmér mecénásként robbant be a magyar közéletbe: szinte az élet minden területén - lett légyen az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, közlekedés, tudomány, művészet, oktatás - jelentékeny és nélkülözhetetlen anyagi támogatásával tűnt ki. A gróf 100 ezer forintos alapítványt tett Nagy Károly élete főművének, bicskei csillagvizsgálójának létesítéséhez. A tudós csillagász 1847-ben öltözött ide és kezdett hozzá obszervatóriuma megépítéséhez. A csillagvizsgáló pincéjében helyezte el Nagy Károly az általa 1844-ben Párizsban vett, óriási tudományos és kereskedelmi értékű platinából készült méterrudat, kilogrammot és liter mintapéldányt, amelyek 1900-ig a magyarországi etalonok voltak. Hazánkban először itt, a csillagda pincéjében volt hivatalos méterrúd, kilogramm és liter. A csillagvizsgáló közelében épült fel az ún. Hegyi-kastély, a csillagászok lakóháza. Külön említést érdemel az a mai romos állapotú, de még meglévő művészi alkotás, a klasszicista stílusú mauzóleum, amelyet Batthyány Kázmér költségén Nagy Károly emeltetett. A csillagdát, a mauzóleumot és a Hegyi-kastélyt Pollack Mihály (1773-1855) tervezte. A tudományos munkához szükséges, a kor legmagasabb színvonalán álló műszerek már megérkeztek, a Hegyi-kastély beköltözhető állapotban volt, mikor kitört a szabadságharc, s a munkálatok félbeszakadtak 1849-ben már véglegessé vált, hogy az ország legkorszerűbb obszervatóriuma nem kezdheti meg működését. Ma már csak az egyik torony és a mauzóleum romjai emlékeztetnek erre az elpusztult nemzeti értékre. Fejér, Pest, Tolna, Baranya, Veszprém megyék ellenzéki küldöttei felváltva hol Batthyány Kázmér kisbéri birtokán, hol a bicskei kastély dísztermében üléseztek. Az országban önkéntesen létrejött örökváltsági szerződések felét Batthyány Kázmér kötötte. Bicskén e tevékenysége 6 ezer hold földet érintett. 1849. május 2-án a Szemere Bertalan miniszterelnökségével megalakult új kormány külügyminisztere lett, s olyan nemzetiségi törvényt fogadtatott el az országgyűléssel, ami akkor a világon egyedülálló volt és ma is megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A világosi fegyverletétel után Batthyány követte Kossuthot a törökországi emigrációba. Internálása 1851. augusztus 31-én ért véget, feleségével - gróf Keglevich Augusztával együtt Franciaországba utazhattak. Batthyány Kázmér 1854. július 12-én 47 éves korában hunyt el Párizsban. Batthyány Kázmér-t a szabadságharcban viselt vezető szerepe miatt kötél általi halálra ítélték s az ítéletet 1851. szeptember 22-én Pesten az Újépület mögötti vesztőhelyen jelképesen végrehajtották. Minden vagyonát - köztük az 1 376 903,- Ft értékű öt gazdaságból és az erdészetből álló 18 548 hold bicskei birtokát és a kastélyt - 1849-ben zár alá helyezték, majd 1852-ben elkobozták. Hamvai 1987-ben kerültek a Montmartre-i temetőből hazai földbe, a siklósi várkápolna családi kriptájába. Halálának 140. évfordulóján a kastély dísztermében emlékülés keretében került sor gróf Batthyány Kázmér bronz domborművének, Domonkos Béla szobrászművész alkotásának leleplezésére.

A kastély a szabadságharc alatt nevezetes esemény tanúja volt. Itt kereste fel az országgyűlés küldöttsége herceg Windischgraetz tábornokot, az osztrák haderők főparancsnokát, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen a békés kiegyezésre. A házelnök - gróf Batthyány Lajos - javasolta hogy, tegyenek még egy utolsó kísérletet megegyezésre, s ennek érdekében indítsanak küldöttséget az osztrák főparancsnokhoz. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta. A békeküldöttség vezetője lett gróf Batthyány Lajos, a volt miniszterelnök lett. Windischgraetz a küldöttséget 1849. január 3-án a kastély első emeleti „vörös szalonjában" csupán magánemberként fogadta, Batthyány Lajos kivételével, akinek fogadásától határozottan elzárkózott. A küldöttség tagjai dolguk végezetlenül az osztrák csapatok bevonulása után három nappal, január 8-án visszaérkeztek Pestre. Itt az osztrák fővezér szabadon engedte őket. Batthyány Lajost néhány óra múlva sógora - gróf Károlyi György - palotájában elfogatta. Az első felelős magyar miniszterelnök ettől kezdve börtönben sínylődött 1849. október 6-i vértanú haláláig. A kastély még kétszer volt főhadiszállása az osztrák főparancsnoknak, előbb Welden táborszernagynak, majd Haynaunak. A kincstár tulajdonába került birtokot 1860-ban Batthyány Gusztáv gróf - Kázmér nagyrészt Londonban élő bátyja - visszakapta. 1863-ban eladta egy brüsszeli banknak, amely azután több darabban értékesítette. Egymást váltó tulajdonosok után 1912-ben vette meg a kastélyt és a közel másfél ezer kat. hold birtokot gróf Károlyi Zsuzsanna, aki nőül ment gróf Batthyány Gyulához. Így lett a kastély újra „Batthyány-kastély". Batthyány Gyula festő volt, képeivel gyakran szerepelt nemzetközi kiállításokon is, rangos díjakat nyerve. Bicskén - ahol a község közéletében is szerepet vállalva köztiszteletnek és szeretetnek örvendett - 1922-ben művésztelepet létesített. 1920 táján a kastély keleti szárnyának homlokzatát „neoklasszicista" stílusúvá alakította át. A nyugati szárnyhoz közvetlenül csatlakozó épületeket lebontatta és a díszudvarból a gazdasági udvarba vezető kapualjat befalaztatta. A Galagonyás-tetőn a Hegyi-kastélyt pompásan berendezte, a teljesen el nem készült mauzóleum építését - a tervező Pollack Mihály szellemében - befejezte. Gróf Batthyány Gyula idejében a kastély 80 helyiségből állott. A földszint keleti szárnyában volt a grófi lakosztály. A mostani igazgatói iroda helyén pazarul berendezett, kandallóval fűtött fogadószoba, mellette egy - csak egészen rendkívüli esetben használt - vendégszoba volt. Ezt a két szobát készítették elő 1921-ben Zita királyné számára, aki végül nem vette igénybe. A keleti szárny földszinti terasza alá húzódott a nyáridőben kedvelt, igen tetszetős hűsölő terem (sala terrena) - a„pipázó" -, kétoldalt a parkba levezető, nagyon mutatós lépcsőlejárótól övezve. A középső szárny földszinti részén folyosó futott végig, rajta két nagy bejárati kapu, ugyanott ahol ma, de ebből az egyik - a keleti - fogatokkal való behajtásra is alkalmas, mindkét oldalán nyitott keresztboltozatos kapualj volt. E kapualj alól jobb és bal felé egy-egy ajtó nyílott, a tulajdonképpeni bejáratok A jobbra nyíló ajtó arra a folyosórészre vezetett, amelyből a házi kápolna nyílott. A kapualjtól balra eső földszinti szárnyban személyzeti és üzemeltetési helységek nyertek elhelyezést. A folyosó végén lift, az ételeknek a nagyebédlőbe való felszállítására. Mellette lámpaszoba, melyben rengeteg, különféle, muzeális értékű lámpát őriztek. A nyugati szárnyban volt a konyha, a kamra és az élelmiszerek tárolására szolgáló pince. Itt volt a ruhatár és a gondnok lakása. Az I. emelet keleti szárnyán a grófnői lakosztály azonos beosztású volt a földszinti grófi lakosztállyal. A kör alakú helyiség a kisebédlő volt. Általában ezt használták. Itt és a mellette lévő könyvtárban márvány kandalló ontotta a meleget. A cseresznyefából készült könyvszekrények egy müncheni mester remekei voltak. A sarokszoba volt - a már említett - vörös szalon. A középső szárny a művészi kiképzésű különleges szépségű dísztermet és a nagyebédlőt foglalta magába, a terem közel nyolc méter magas volt. A bejárati ajtóval szembeni balusztrádos erkélyen helyezkedett el esetenként a zenekar is. Az erkély alól a folyosóra illetve a nagyebédlőbe vezetett egy-egy ajtó. Az ebédlő magassága - ellentétben a táncteremmel - a maival megegyező. Az ebédlő nyugati végén volt az „ezüstkamra ", ahol a nemesfémből való étkészleteket tartották. A II. emelet keleti szárnyában - a grófnői lakosztály fölött volt a „kis" gróf Batthyány Bálint (1916-1962) lakosztálya. Ezután a kör alakú szalon, majd vendégszobák következtek. A folyosó végén az épületrész lezárult, idáig nyúlt fel a táncterem. A nagyebédlő feletti középső szárnyban használaton kívüli bútorokat, berendezési tárgyakat, képeket tároltak. A II. emelet nyugati szárnyában személyzeti szobák voltak. 1928-ban a kastélyt és 50 holdas parkját 600 000 pengőért megvette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium és az 1929. április 17-ér megkötött szerződés szerint ingyenes használatra átadta a székes fővárosnak, csupán a kincstár tulajdonjogának elismeréséül kellett „székesfőváros közönségének" évi 20 aranypengőt fizetnie. A székesfőváros kötelezte magát, hogy az ingatlanon anya- és csecsemővédelmi intézetet és átmeneti leányotthont létesít. Az intézetet -„hálából a hathatós közbenjárásért" - Horthy Miklósnéról nevezték el. A II. világháború után a rossz állapotban lévő kastélyt a főváros - a vételárnál nagyobb összegért - teljesen felújította, korszerűsítette és megfelelő átalakításokkal gyermekotthon céljára alkalmassá tette. Ennek érdekében jelentős alaprajzi változtatásokat hajtottak végre. Az 50 holdas parkból kb. huszat hagytak meg, a többiből gazdaságot létesítettek, ahol zöldség-gyümölcstermelés, takarmánytermesztés, sertéshízlalás, baromfitenyésztés - a háború után borjú- és csikónevelés is folyt - egészen 1950. október 15-ig. A gazdaságot, pontosan 31 hold 1156 négyszögöl területet ekkor a Fejér megyei Állami Gazdaságoknak kellett átadni. A gyermekotthont 1935-ben árvaházzá szervezték át. 1944-ben hazánk harcszíntérré változott, s a háborús pusztítások nem kímélték meg sem Bicskét, sem a kastélyt. Annak egy részét előbb német, majd magyar hadikórház foglalta el. 1945. januárjában a pusztulás képét mutatta a község és a kastély egyaránt. Az épület a harcok során súlyosan megsérült, több bomba- és aknatalálat érte, a középső és a nyugati szárny tetőzetét nehéztüzérségi lövedékek szakították be. Kiégett falak, üszkös gerendák, romok, feltépett föld, törmelékhalmazok mutatták a szörnyű pusztítást. Elpusztult a teljes berendezés, felszerelés, az irattára, megsemmisült minden. Kihalttá, lakatlanná vált a kastély. S amit megkímélt a háború, azt elpusztította az idő. 1948 nyarán kezdte meg a főváros az újjáépítést. 1957-ben került sor újra a kastély részleges, 1983-89 között pedig teljes műemléki felújítására. A kastély rendkívül gazdag madárvilágnak otthont adó parkja, Bicske „zöld szíve" a II. világháború során súlyos károkat szenvedett. A háborút követő években eredeti szépségében pompázott ismét a gondosan ápolt arborétum. A romantikus környezet több filmrendezőt ihletett arra, hogy itt forgasson. Ez a kastély - a Batthyányak szelleméhez híven - ma is embermentő feladatot teljesít.

 

 

 

Hegyi-kastély: Bicske külterületén állt. A Batthyány család építtette. Három épület állt egy tömbben a Hegyi kastély, a csillagvizsgáló és a Nagy Károly-mauzóleum. Klasszicista stílusban épültek, a 19. sz. első felében. A kastély mára megsemmisült. A csillagvizsgálónak gyakorlatilag vége van, csak a véletlennek köszönhető, hogy még áll. Valószínűleg a téglái is rossz állapotban vannak, ezért nem hordták még szét. A mauzóleumnak gyakorlatilag nincs teteje, de az legalább stabil és újak a kő ablakkeretek Ezzel együtt összességében nagyon veszélyeztetett műemlék együttes!

 

 

 

 

 

 

Tükröspuszta: Esterházy-Pállfy-Daun-kúria: A település határában, saját parkjában áll a klasszicista épület, melynek állapota romos, és fokozatosan romlik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bodajk

Hochburg-Lamberg-kastély: A mai kastély helyén egykor egy kisebb kúria állt, melyet minden bizonnyal Hochburg Domonkos báró építtetett. Báró Miske József 1837-ben vette bérbe az uradalmat. A mai kastélyt nem sokkal a bérbevétel után ő kezdte el építtetni, a munkálatok 1839-re fejeződtek be. A Miske örökösök 1900-ban Megyeri Krausz Lajosnak adták el az uradalmat a kastéllyal együtt, melyet Krausz már 1904-ben továbbadott Grünfeld Pál vállalkozónak. A II. világháború során a kastély megsérült, helyreállítása 1964-ben fejeződött be. A bodajki önkormányzat tulajdonában lévő kastély jelenleg üresen áll. A kastélyt gyönyörű, 6 hektáros, szépen gondozott őspark övezi, faritkaságokkal. A településen Fehérvárcsurgó felé forduljunk, majd a Sportpálya feliratú tábla által jelzett irányba térjünk le. Az út egészen a kastélyhoz visz. Nagy kiterjedésű parkban szabadon álló "U" alaprajzú, egyemeletes, részben alápincézett épület, déli oldalának középtengelyében - a rövid szárnyak között - az alsó szinten sávozott pillérekre, az emeleten jón oszlopokon nyugvó timpanonos középrizalittal, északi oldalán kis kiülésű, szintén timpanonos középrizalittal. Tetőzete cseréppel fedett nyeregtető. A homlokzatokat a két szint közötti osztópárkány, valamint a főpárkány tagolja. A földszint sávozott, az emelet a nyílások keretezését leszámítva tagozatok nélküli. A déli homlokzat 2+3+2 tengelyes, a középső három, félköríves záródású, vakolatkeretezésben álló nyílás a portikuszban helyezkedik el. Az oldalszárnyak dél és kelet felől mindkét szinten egy tengelyesek, azonban a déliek vakablakok. Az északi homlokzat 5+3+5 tengelyes, a középső három - csakúgy mint a déli homlokzaton - a középrizalitban helyezkedik el, az emeleti nyílások előtt konzolokkal alátámasztott erkéllyel. Az oldalhomlokzatok öttengelyesek, azonban a keleti 3., valamint a nyugati 1. és 2. tengelye vakablak. Kertje védett.

 

 

Marsovszky-kastély: 1941-ben helyet kapott Bodajkon a falusi színjátszás és a népi hagyományok ápolása is. Megnyitott Bodajkon a KALÁSZ Népfőiskola (Katolikus Agrárifjúsági Leányegyesületek Szövetsége). 3 hónapos tanfolyam volt ez falusi lányok részére. Okt. 1-én ünnepi megnyitón jelen volt a megyés püspök, a miniszterelnökség nemzetpolitikai szolgálata, a Katolikus Nőegylet Szövetségének elnöke, a pannonhalmi perjel, valamint gróf Luczenbacher Rita a KALÁSZ országos vezetője, aki saját pénzen vásárolta meg a Marsovszky-villát, melyhez tartozott egy kápolna is. Grünfeld Sándor pedig földterületeket adott hozzá használatra. A hosszan elnyúló fehérre meszelt épületben tágas termek várták a lányokat: 3 hálóterem, ebédlő, konyha, a nevelők szobája, egy helység a szövőszékek részére és egy előadóterem, melyet ajtó választott el a kápolnától. A bentlakásos intézményhez az ország minden részéről érkeztek. A hangulatos parkkal körülvett építmény ma oktatási tevékenységnek ad helyet.

 

 

 

 

 

Cece

Csók-kúria: Arany J. u. 1. A kúriát 1840 és 1843 között Csók Lajos molnár építette, ebben az épületben született Csók István festőművész 1865-ben. A Sáregresen született Csók István (1865–1960) Kossuth-díjas festőművész szüleinek Cecén 1890 körül épült egykori kúriájában őrzik több festményét, személyes tárgyait és a család bútorait.

 

 

 

 

 

 

 

Salamon-Szluha-Bauer-kúria: Az alapi Salamon család építtette a kúriát a XIX. század első negyedében klasszicista stílusban. A központban áll, az Árpád utca elején, merőlegesen az útra.

 

 

 

 

 

 

 

Gyulamajor: Frank-kúria: A kúria építési ideje ismeretlen. Cecétől messzebb, északra található, a Köztársaság úton továbbhaladva..

 

 

 

 

 

 

 

Csákberény

Merán-Lamberg-kastély: Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben - klasszicista stílusban - a csákberényi kastélyt. A Lamberg család tagjai 1815-ig Pozsonyban, azután Móron laknak. Rudolf gróf azonban már a csákberényi kastélyt használta. 1892-ben házasság útján Merán János gróf lesz a tulajdonosa. Őt fia, Fülöp követi a tulajdonlásban, míg 1944. december 1-én a Merán család elhagyja a falut. Fülöp azonban egy év múlva visszatért, végül 1948-ban, Rákosi diktatúrája elől Ausztriába távozott.1952-55. között elbontják a kastélyt, tégláiból középületeket emelnek.

 

 

 

Csákvár

Esterházy-kastély: Az első urasági házat Csákváron 1760-65-ben valószínűleg Fellner Jakab ,az Esterházy uradalom építésze emelte. Klasszicista átépítése 1823-ban történt Charles Moreau tervei szerint. Az építtető, gróf Esterházy Miklós nem állandó lakhelyül szánta, ő Tatát szemelte ki  tartózkodásra. Fiatalabbik fia, János azonban már Csákváron telepedett le, és 1778-ban megindította az új kastély építését. A reprezentatív épület sűrű lombok közül, hirtelen tűnik az érkező elé. Rácskerítéssel elzárt díszudvara fejedelmien előkelő, mégis rendkívül egyszerű. A díszudvar tágas terét két vörösmárvány, ónfejes Neptun-kút töri meg. A háttérben vörösmárvány lépcső vezet fel a timpanonnal lezárt, dór oszlopcsarnokhoz, amely jelzi a főbejáratot és a kocsifelhajtót. Egy 1800-as leltárból tudjuk, miként használták akkor a barokk épület helyiségeit. A főszárny földszintje három részre oszlott: középen két közös használatú terem, vagyis az előcsarnok és az ebédlő volt. a barokk hagyomány női és férfiszobákat elkülönítő szellemében ezektől jobbra a grófné, balra a gróf lakosztálya helyezkedett el. Az emeleten kapott helyet a korabeli társasági élet egyik fontos szórakozásának színtere, a billiárdszoba, valamint a grófi pár három gyermekének lakosztálya. Az alaksorban csempézett fürdőszobát is létesítettek. A főépülethez  később harmónikusan csatlakozó oldalszárnyakban kápolna és színház is helyet kapott. Bejáratuk szintén timpanonos, dór oszlopcsarnok mögül nyílik. A tágas kastélyban tulajdonosaik hatalmas könyvtárat, képtárat, vadásztermet, lovasiskolát is berendeztek. A termeket az uradalom birtokrészeiről Gesztes-, Majk-, Ászár-, stb. szalonnak nevezték el. János gróf halála után fia és örököse, Miklós felújíttatta a meglévo szárnyakat és új épületrészeket csatolt hozzá. Az udvari homlokzatra dór portikusz, a kerti homlokzatra monumentálisabb, sáslevél-fejezetes  oszlopokból összeállított, attikás portikusz került, ballusztráddal koronázva. Ezen helyzeték el a család címerét. A klasszicista átépítés az épület helyiségeit is érintette. A már közös grófi hálószoba a szárny jobb oldalán helyezkedett el, az  öt gyermekszoba a földszinten és az emeleten kapott helyet. A fontosabb termeket igényes falfestmény díszítette. Miklós gróftól a csákvári kastélyt és uradalmat a legkisebb fiú, Móric örökölte, aki elődeivel szemben aktív politikusi pályát futott be.1890-től fia, Móric Miklós, majd 1900-től Esterházy Móric János birtokolta. Ő amellett, hogy az uradalmat agilisan vezette, komoly politikai ambíciókat is táplált.1917-ben rövid ideig miniszterelnök, majd népjóléti és munkaügyi miniszter. Egyébként jó kapcsolatot tartottak fenn a környék birtokosaival, a Meránokkal, Czirákyakkal és az ország vezetői is rendszeresen részt vettek a vértesi vadászatokon. Móricnak három gyermeke született, Marcell, Mátyás és Mónika. Unokái  Esterházy Péter író és Esterházy Márton labdarúgó. A család 1944-ig lakta a kastélyt, majd menekülniük kellett, s a család egy része Ausztriában telepedett le. Amióta falu újra felvette velük a kapcsolatot, szívesen látogatnak vissza a család régi lakhelyére, rendezvényekre. Természetesen, mivel a kastély állami tulajdonban van és nem elidegeníthető, a család nem számít az épületre, mint lehetséges lakhely. A II. világháború után Csákvár sem kerülhette el a magyar kastélysorsot. 1944-ben súlyosan  megrongálódott, utána  berendezését a környék lakossága széthordta. Állaga hamarosan nagyon leromlott. Felújítása 1952-től kezdődően több éven keresztül folyt. A felújítások során az épület külsejét régi formájában állították helyre, de belsejében mindent átalakítottak. Az egykori istállót ebédlővé építették át, s a kastélyban TBC szanatóriumot hoztak létre. Az eredeti felszerelését vesztett, belsejében radikálisan átalakított kastély 1960 óta műemléki védettség alatt áll, parkja is védett.

 

 

 

Csókakő

Végh-kastély: A verebi Végh család Fejér megye egyik nagybirtokos famíliája volt. Több kastélyuk és kúriájuk volt, a megyehatáron túl is. A csókakői épület a település keleti szélén, magaslaton áll. Historizáló, késobarokk stílusban épült. Utolsó tulajdonosa valószínűleg Végh Kálmán, aki 1944 decemberében menekült el a front ideérkezése elől.

 

 

 

 

 

 

Csór

Szögyén-Marich-Somssich-kastély: A mai kastély elődjét - egy földszintes kúriát - a XVIII. század utolsó negyedében építették. Erre a Somssich család a XX. század elején előbb emeletet építtetett, majd bővíttette és neoklasszicista stílusban átalakíttatta.

 

 

 

 

 

 

 

Nedeczky-kúria: A copf stílusú kúria a XVIII. század végén épült, a településen belül, a főutcán áll. Tulajdonosa a Nedeczky család, a falu 19. századi legnagyobb birtokosa.

 

 

 

 

 

Dég

Festetics-kastély: A Balaton felé húzódó dúsan termő vidéken, vizek szaggatta tájban építette Pollack Mihály a magyar klasszicizmus egyik legkorábbi (1815-1819), legszebb kastélyát ott, ahol az Etelka víz a Bozót-patakkal találkozik az ún. Dégi süllyedékben, a Mezőföldön. A kastély kitűnő tájba helyezése az építész-kertépítész érdeme. Birtokosai a nagymúltú Tolnai Festetics család tagjai voltak, oldalági leszármazottai azoknak, akik hazánknak a Keszthelyi Georgikont alapító Festetics Györgyöt is adták. A természettel való kapcsolata olyan csodálatos, amire kevés példa található. Magyarázata az, hogy Pollack Mihály megtanulta, a kastélyépületet a klasszicizmus stílusigénye szerint az angol-kerttel együtt kell megtervezni. A falu közepén átfolyik a Bozót-patak, amelynek hídján keresztülhaladva a református templom, majd a római katolikus templom tűnik fel. Ez utóbbit is Pollack Mihály tervezte. Mindkettő a tájképi kert látványának része. A lapályon átfolyó Etelka víz hídja után érünk a kastélyhoz, így északról érkezünk. Gróf Festetics György építtette 1810-1823 között az U alakú, közép-és sarokrizalitos klasszicista stílusú kastélyt, amelyet a kor kiváló építésze, Pollack Mihály tervezett. (A kastély műemlék.). A szép, klasszicista műemlék impozáns tömegével és harmonikus arányaival tűnik ki. Ékessége az oszlopos, oromzatos előcsarnok. Különösen szép ovális alaprajzú, félkörívű fülkékkel bővített, tükrökkel borított díszterme, amely rendhagyó módon, a kastély bal oldalszárnyában foglal helyet. A kastélyban jelenleg gyermekotthon működik. A kastélypark további két jellegzetes műemléke az 1772-ben épített, úgynevezett kiskastély, valamint a szigeten található vörös-fehér díszítésű "Holland-ház", A "Holland-ház" két részből áll, éspedig a kétszintes főépületbol és az ehhez merőlegesen csatlakozó földszintes szárnyból. A helyiek elmondása szerint az épület a grófné számára épült, aki tüdőbajos volt. Akkoriban úgy tartották, hogy egy tehénistálló ammóniadús levegője meggyógyíthatja egy tüdőbajos betegségét. Ezért a grófné az istálló emeleté lakott... Az épületben a Mezőgazdasági Tájmúzeum kiállítása tekinthető meg. A szigetet hangulatos fahíd köti össze a kastélyparkkal. Az eliszaposodott tavat 1981-ben hidromechanizációs módszerrel kotorták. Ez az eljárás megkímélte a védett vízinövényeket. A kastély eredeti területéhez tartozik az 1820-1830 között angol kertépítészeti stílusban kialakított tájképi park. A kastély a park legmagasabb pontján helyezkedik el, a járórézsű a lejtős nagyrétben folytatódik. Jelenleg futballpálya található itt. A rét alatt terül el a tóvá kiszélesített és kimélyített három vízfolyás medre, az elkanyarodó Bozót-patak, a Bogárdi- és az Etelka-vízfolyás, Az Etelka-vízfolyás jellegzetes elvezető csatornájának nyomai ma is fellelhetők. A park útjai ligeteket, tisztásokat, belső kerteket érintettek. A tó partján is sétány vezetett, nyomvonalainak egy része ma is megvan. A kastély főhomlokzatától balra barokkos belső kertet alakítottak ki. A süllyesztett rózsakert mellett a megye valószínűleg legöregebb japánakácát találjuk. A tó partján egy tekintélyes méretű kislevelű hársfa áll. A kastélypark fái három csoportba sorolhatók. A közel 150 éves példányok a múlt századból származnak, a második csoporthoz tartozókat e század elején, a legfiatalabb korosztályhoz tartozókat a második világháború után ültették. A park ápolt és gondozott része, az utak kavicsolásának rendben tartása a nevelőotthon lakóit dicsérik. A tó mögötti oldalon gazdasági rendeltetésű telepített lucfenyőállomány van, mely a park keleti részén az Etelka-vízfolyásig húzódik. A parkban közel 45 lombos és 10 fenyőfafaj található, közülük külön ki kell emelni hat darab 3- 5 m törzskerületű, lenyűgöző méretű kocsányos tölgyet. Említést érdemlő fafajok: páfrányfenyő, liliomfa, fekete eperfa, kocsányos tölgy (piramistölgy), szivarfa, júdásfa, csörgőfa, magas kőris csüngő változata, fehér, fekete és szürke nyár, keleti platán, fehér fűz, erdeifenyő, lucfenyő, simafenyő, közönséges babér, tűztövis, magyar mahónia, közönséges puszpáng. Sok lágyszárú növényfaj is tenyészik a parkban. A terület látogatására engedélyt a nevelőotthon igazgatójától kell kérni. A Festeticseknek egy szerény késő barokk kúriájuk is van a településen (1772.).

 

 

 

Dunaújváros

Sándorpuszta: Sigray-kúria: Az L alaprajzú kúriát a XX. század elején emelték, később jelentősen átépítették és bővítették.

 

 

 

 

 

 

 

Montbach-Frankl-kúria: A kúria elődjét a XVIII. század második felében emelték. 1830 körül klasszicista stílusban átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Utcavonaltól kissé beljebb álló, téglány alaprajzú épület, a jobb oldali telekhatáron "L" alakban csatlakozó melléképülettel, s a bal oldali telekhatáron álló egykori istállóval. Tetőzete cseréppel fedett kontyolt nyeregtető. A kúria utcai homlokzata 4+4+4 tengelyes, melyből a középső egy négy jón oszlopos portikuszba esik. A tőle jobbra és balra eső homlokzatszakaszok 4-4 ablaktengelye sima szalagkeretezésű, a tengelyeket pilaszterek választják el egymástól. A bütük közül a jobb oldalin csupán két modern mellékhelyiség-ablak nyílik, a bal oldali négytengelyes, szélein és középtengelyében pilaszterrel. Az udvari homlokzat elé középrizalit lép ki, középtengelyében bejárati ajtó. A homlokzat ablakai egyeznek a főhomlokzatéval, ám keretezetlenek, a tengelyeket itt is pilaszterek választják el egymástól. A homlokzatok sárgára festettek, a tagozatok fehérek. A csatlakozó nyeregtetős melléképület előtt falazott oszlopokkal alátámasztott tornác fut végig. Az egykori istálló tengelyeit szintén pilaszterek választják el egymástól, az egyes tengelyek azonban többszörösen átalakítottak.

 

 

 

 

Pálhalma: Dóra-kastély: Dóra Szilárd 1915-ben már biztosan birtokos volt Pálhalmán, birtoka az 1930-as években 611, 1945-ben 713 katasztrális holdat tett ki. Az itteni kastélyt valószínűleg a Dóra család építtette az 1900-as évek táján. Az épület stílusa eklektikus. Említés történt arról is, hogy Dóra Szilárdnak a Dunapentele belterületén lévő Magyar utcában is volt kúriája, melyet a hozzá tartozó földterülettel együtt 1926-27-ben eladott. Azt az épületet lebontották, helyét felparcellázták, és lakóházakat emeltek rajta.   Szabadon álló, L-alaprajzú épület. Középső tömbje emeletes, előtte nyolc pilléren nyugvó, félköríves árkádos tornácsorszerű rész húzódik. Az emeleti rész 3+1 félköríves záródású ablaka előtt mellvédes erkély található. Jobb oldalához nyolc félköríves ablakkal ellátott földszintes szárny csatlakozik.  

 

 

 

 

Frankl-kastély: A XX. század eleje óta hívták Frankl-hegynek a Rácdombot, s az ott állott kastélynak is Frankl-kastély volt a neve – tulajdonosai után.  Maga a kastély nevezetes helyen épült, az 1600-as évek második felében itt volt Pentele török palánkvára. A törökök kivonulása után több éven át laktak a vár falai között a pusztítások után megmaradt rácok, mindaddig, míg el nem bontották. Az 1882. évben kiadott kataszteri nyilvántartási térkép mutatja a kastélyt és környezetét. Ezen az épület a várdomb nyugati szélén észak-dél irányban húzódik, hossza a térképrol lemérhetoen kb. 40 méter, szélessége majdnem 15 méter, tehát a legnagyobb a pentelei kastélyok között. Rá merolegesen, nem messze a kastélytól egy keskeny, hosszú épületet látunk, mely közel kelet-nyugat irányban húzódik. A térképrol nem tunik ki a két épület közötti szintkülönbség: ezen hosszú melléképület padlója, egyúttal az elotte lévo udvar szintje is mintegy öt méterrel alacsonyabban van a kastély padlójánál. Itt tartózkodott a személyzet, benne volt a hámoslovak istállója, valamint a kocsiszín. Belole boltozott átjáró, földalatti folyosón keresztül közvetlenül a kastély ebédlojébe lehetett jutni. Megfordult bennem a gondolat: lehetséges talán, hogy az épület és a folyosó még a török palánk idejébol maradt, esetleg huszárvár lehetett? De ez csak fantázia, maradjunk a tényeknél. Az épületegyüttes további sorsáról csak néhány évtized kihagyásával tudok beszélni. Az 1830-40 körüli években kerülhetett a szitányi Ulmann család tulajdonába, miképpen: úgymond nem tudatik. Ulmann Móric pesti gabonakereskedonek és gyermekeinek I. Ferenc császár adományozott nemességet és címert 1825-ben, hozzá 1826-ban a “szitányi” elonevet, melyet 1867-tol családnévként használhatta. Ulmann Vilmos noül vette Montbach Matildot, így a házasság révén tetemesen megnövelhette vagyonát. Apósa halála után 1853-ban o lett a Montbach vagyon végrendeleti gondnoka. Keresztelkedési ajándékképpen, püspöki ösztönzésre megépítette a pentelei kistemetoben a Szitányi kápolnát és alatta a családi kriptát 1859-ben. 1908-ban találkozunk eloször Pentelén Frankl Izidor és Frankl Zsigmond nevével. Az o birtokukon van a kastély, gazdaságuk a Szedres puszta, amellyel a kastélyt saját telefonvonal köti össze. Nagy szó ez abban az idoben! Frankl Zsigmondot 1944. májusában Auschwitzba deportálták, ahonnan már nem tért vissza. A kastély egy ideig még megmaradt. A háború idején az oroszok kvártélyozták be magukat, majd Dunapentele község próbálta megtalálni hasznosításának módját. 1949-ben korszerusítették a 6-os számú országos foközlekedési utat. Ennek a falun átvezeto keskeny balesetveszélyes szakaszát máshova kívánták áthelyezni. Az új nyomvonal telibe találta a Frankl-kastélyt, ezért el kellett bontani. A bontást 1949. oszén végezte el édesapám, aki komuves mester volt. Az épület nemcsak méreteiben, de kivitelezésében is elütött a többi pentelei kastélytól, melyek falazott-vakolt kivitelben készültek. A Frankl-kastély verandája teljes egészében faragott kobol készült, a magyarországi barokk jegyeit tükrözte.

További, jelentéktelen kúriák is találhatóak a településen.

 

 

Előszállás

Cisztercita kastély: A Ciszterci Rend Zirci Apátsága 1659-ben hatalmas birtokokat szerzett Fejér megye déli részén. Az uradalom központját Előszálláson építették ki, az itteni kastély-rendház 1765-ben készült el. Az uradalom központját Előszálláson építették ki, a rendi tulajdonú major kiépítése 1724-től kezdődik. Folyamatosan emelik a gazdasági épületeket, a jelentkező követelményeknek megfelelően. Az ellenőrzés fenntartásának és a termelékenység javításának érdekében 1765-ben felépült a kastély, amely állandó lakhelyként szolgált az ideküldött szerzeteseknek. Még 1751-ben kápolnát, majd ennek helyére 1778-79-ben templomot építenek. A plébánia 1766-tól működik, egészen 1951-ig ciszterci szerzetesek vezetésével. Hagyó Kovács Gyula 1914-1944 között a zirci cisztercita apátság megbízásából működött a Fejér megyei előszállási uradalomban. Volt gyakornok, majd segéderő a jószágkormányzói irodában, s végül 1924-tol teljes jogú jószágkormányzó. Tevékenysége 3 évtizedig tartott, s ezen időszakban az eléggé elmaradott, a hagyományos gazdálkodási formákhoz szokott üzemvitelt modern alapokra helyezte, s a vizsgált kor végén Előszállás az ország egyik legmodernebb mezőgazdasági nagyüzeme lett, amely évente 1 millió pengőt jövedelmezett. 1951 után az állami tulajdonba került kastélyba nevelőotthon költözött, a rendszerváltás után a kastély újra egyházi tulajdonba került, ma üres. Szabadon álló, "L" alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület, udvari homlokzata felőli oldalán az udvart "U" alakban körülvevő földszintes melléképületekkel. Főhomlokzata 4+1+4 tengelyes. Melyből a középső tengely (a földszinten nagy kosáríves kapu, az emeleten kettős ablak) kis kiülésű középrizalitban helyezkedik el. A főhomlokzatot vízszintesen a lábazat, az első emelet fölötti osztó, valamint az erőteljes fopárkány tagolja. A földszint vízszintesen sávozott díszítésű, az emelet a tengelyeket elválasztó falsávokkal osztott. A rizalittól jobbra és balra mindkét szinten 4-4 állótéglány alakú, hatszemes ablak nyílik, egyszerű vakolat-keretezésben, zárókő imitációval. Az udvari homlokzat kialakítása ezzel egyező, azzal a különbséggel, hogy a földszinti vízszintes sávozás itt elmarad. A melléképületek jelentős átalakításokat szenvedtek, nyílászáróik átalakítottak, újra cseréltek.

 

 

 

Enying

Batthyány-Csekonics-kastély: A kastélyt a Batthyány család emeltette 1800 körül klasszicista stílusban, egy XVIII. századi kúria felhasználásával. A XIX. század végén a Csekonics család tulajdonába került, akik eklektikus stílusban átalakították és kibővítették. A kisváros főterén áll. "U" konfigurációjú, középső szárnya egyemeletes, középfolyosós, az oldalszárnyak földszintesek, egytraktussal, oldalfolyosóval. Az átalakítások, bővítések nyomán külsője egységes képet mutat. A főhomlokzat tömege és architektúrája meglehetősen monoton, bár nyíláskiosztása, a nyílások aránya és timpanonja még a klasszicista eleganciára emlékeztet, az utcai falfelület öltözete (lizénák, fut. ablakkeretek stb.) nyugtalan hatású. Soktagú, eső főpárkány. Az udvari homlokzat valamivel többet őrzött meg klasszicista mivoltából. Az oldalszárnyakon az emeletes középrész elemei ismétlődnek, de egyszerűbb formában. Az É-i oldalszárny a sok átalakítás nyomán meglehetősen zavaros külsőt mutat. Kontyolt nyeregtetőn palafedés.

Balatonbozsokon egy kis kúria is található.

 

 

 

Ercsi

Szapáry-kastély: A település központjától délre, szabálytalan négyszög alaprajzú, az utca felől falazott kerítéssel határolt telken, szabadon álló, L alaprajzú, földszintes épület. A két szárny udvar felőli homlokzatait 10 tengelyes boltíves (nyugati szárny), illetve 13 tengelyes pilléres-gerendás, mellvédes (keleti szárny) tornác nyitja meg. A főépülettől délre az ún. almapince romos boltozatai láthatók. A kastélyhoz egykor nagy kiterjedésű angolpark tartozott. A Ny-i szárny feltehetően a 18. század közepén épült; udvari homlokzata előtt 10 tengelyes, árkádíves, mellvédes tornác húzódik. A tengelyek szabályos kiosztásban állnak, az utolsó tengely nyílása keskenyebb (későbbi hozzáépítésből származik), a 2. és 5. tengelyt befalazták, bennük egy-egy egyenes záródású ajtó áll. A 2. tengelyben az ajtó mellett az egykori falazást nagy területen áttörték. A 3. tengely mellvédjét elbontották, a 4. árkádnyílást beüvegezték. A 6., 7. és 9. tengelyben a mellvédet áttörték, bejáratot alakítottak ki. A homlokzatot pálca és negyedhomorlat tagos párkányzat zárja. A tornác döngölt és betonozott járószintjét egy lépcsőfok választja el az udvar szintjétől; boltszakaszai hevederekkel elválasztott csehsüvegesek. A tornác véghomlokzatai lefalazottak. Az épületet szabálytalan kiosztásban álló, eltérő nagyságú, egyenes záródású ajtó- és ablaknyílások törik át. A Ny-i homlokzat lábazat nélküli, 2 tengelyes. A földszinthez közel elhelyezett könyöklőpárkányos ablakok kőkeretesek, az északi befalazott, a Ny-i üvegezése hiányos. A hosszan elnyúló Ny-i homlokzat, 20 tengelyes szabálytalan kiosztásban álló, eltérő nagyságú nagyrész szalagkeretes ablakok és ajtók törik át. Az utolsó négy tengely előtt oldalfeljárós, vaskorlátos mellvédű terasz húzódik. Ezen a szakaszon a három ablak tagolt könyöklőpárkányos, szalagkeretes. Itt a homlokzat falsíkja falsávos keretezésű. A főpárkányzat negyedhomorlat-tagos. A toldaléképület párkányzat nélküli. A K-i homlokzat 2 tengelyes, osztott ablakos. A fal síkja vízszintesen sávozott. A szintén falsávokkal keretezett orommezőben egy szalagkeretes ablak áll. A K-i szárny valószínűleg a 19. század közepén épülhetett. Az udvar felől az épület előtt 13 tengelyes pilléres-gerendás, mellvédes tornác húzódik. A pilléreket összekötő párkány eltérő közöket ível át, a tengelyek közül kettő befalazott. A tornác síkmennyezetes, járószintje az udvar járószintjétől egy lépcsőfokkal emelkedik. A homlokzat itt tagolatlan. Az utcai homlokzat lábazatos, egytengelyes oromzata tagolatlan. A K-i homlokzat 11 tengelyes. A szabályos kiosztásban álló ablakok egyenes záródásúak. Az L alaprajzú főépület által két oldalról közrefogott udvar elhanyagolt. Az egykori istálló helyén romos melléképületek állnak. A gazdasági épület A kastélytól D-re állt egykor a barokk kori gazdasági épület, az ún. almáspince. Ma az épület felépítménye csak romokban látható, amelyet kőből és téglából falaztak. A pince is romos, látható helyiségei boltozottak. Az ettől D-re álló épületeket elbontották. A területet az utca felol falazott kerítés határolja. A telket K-ról határüló út mentén húzódó támfalban egykor az ún. dézsmapincék sorakoztak, amelyeket feltöltöttek, befalaztak. A korábbi építésű, É-D irányú téglafalazású támfalat később szabályosan faragott kővel burkolták. D-ről és K-ről dróthálós kerítés zárja az épülethez tartozó gondozatlan parkot és a kiskerteket. A kastélytól távolabb, D-re áll az egyik magtár. A magtár négyszintes, lábazatos, osztópárkányokkal tagolt, nyeregtetős, cserép-héjazatos. A falsíkot függőleges és vízszintes falsávok tagolják. Fektetett téglány alakú ablakai szabályos kiosztásban állnak, szalagkeretesek. (Ez az épület a kastélytól már teljesen elszakadt, külön helyrajzi számon áll. Az épületek között lakóházakat, utcasort alakítottak ki.) A régi képeslapokon látható a kastély klasszicista homlokzatalakítása, portikusza, festett szalagkeretes ablakai, az árkádíves tornácos Ny-i szárny és 1930-as évekbeli beépítése, a cselédház, a rendezett angolpark részletei, az egykor törökkút, az elbontott kőfalszerű kerítés helyére állított faléces kerítés is. Szóbeli közlések szerint a kastély klasszicista főszárnyának északi végén fürdő, majd szobák sorakoztak. A főbejárattól jobbra a sarokban hatalmas szalon volt, amely átfordult a másik szárnyba is. Hozzá nagy terasz kapcsolódott. A másik szárny végén volt a konyha, amelyből egy folyosón, az ún. sötétfolyosón keresztül lehetett átmenni az almapincébe. Ennek a folyosónak csak az egyik oldalán voltak ablakok. Az épületrészt a háború után elbontották. A pince földszintjén zöldségraktár és éléskamra volt. A boltozott pince hatalmas belső tereiben egy kocsi is meg tudott fordulni. (Jelenleg a pincerész még megvan, romos állapotú.) Az 1930-as években készült padlástérbe a konyha mellett álló lépcsőházból, cseresznyefalépcson lehetett felmenni. Ekkor ugyancsak a Ny-i szárnyban egy kápolnát is kialakítottak.

 

 

 

Sinatelep: Wimpffen-Zerkovitz-kúria: Egy korábbi kúriaszerű épület helyén 1910 körül építette a Wimpffen család.

A településen további, kisebb jelentőségű kúriák is találhatóak.

 

 

 

 

 

Fehérvárcsurgó

Károlyi-kastély: Csurgót, a gróf Károlyi család 1836-tól bérelte a báró Perényiektől, majd 1853-ban vásárlás útján végleg a Károlyiak birtokába került az uradalom. A mai kastély helyén már 1786 elott felépített a korábbi tulajdonos, Perényi Ignác báró egy barokk kastélyt, melyet a Károlyiak megbízásából Heinrich Koch bécsi építész alakított át. Az addig L-alakú épület akkor kapta mai U-alakú formáját. A kastély főépülete egyemeletes lett, a díszudvart közrefogó mellékszárnyak földszintesek, a szárnyvégekre emeletes pavilonok kerültek. Az átalakítások 1844 és1854 között zajlottak, a munkálatokat Ybl Miklós felügyelte. A kastélyt 1877-ben Károlyi Viktor örökölte, majd 1888-ban Károlyi Gyulának, a Magyar Vöröskereszt Egylet szervezőjének és első elnökének tulajdonába került. Utána Károlyi József Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja, országgyűlési képviselője következett a tulajdonosok sorában. A kastély 1910 körüli átépítése és korszerűsítése is az ő nevéhez fűződik. A félkörívesen kiemelkedő könyvtárterem ekkor került az udvari homlokzat rizalitjára. Az uradalom utolsó birtokosa Károlyi István volt, a II. világháború alatt a budapesti Madách Színház alapító-tulajdonosa. 1945-ben a kastélyt államosították, az ötvenes évek közepétől a hetvenes évekig gyermekotthon működött falai között. Ekkorra karbantartás hiányában életveszélyessé vált az épület. Az állami tulajdonú épületet a Műemlékek Állami Gondnoksága folyamatosan újította fel. A község nyugati szélén enyhe emelkedésen, parkban álló, "U" alaprajzú, cour d' honneur-ös elrendezésű klasszicista kastély. Egyemeletes főszárnyának a park felé néző homlokzata 4+3+4 tengelyes, a díszudvar felé 4+1+3+1+4 tengelyes és előredomborodó. Oldalszárnyai földszintesek, dór oszlopos nyitott folyósóval, végeiken emeletes 1+3+1 tengelyes záróépülettel. A nyugati oldalszárnyon a kápolna fölött torony, melynek eredetileg volt négy fiatornya és balusztrádos mellvédje, jelenleg hiányzik. A délkeleti sarkon öt tengely szélességű díszes öntöttvas veranda, előtte kőbalusztrádos parterre. Természetesen tájképi kert övezi, mesterséges tóval, a tóban szigettel. A tavat ősi forrás táplálta, ami a parkban mesterséges patakként kanyargott a tóig, fölötte kisebb hidak ívelnek át. A település is erről a csurgó forrásról kapta a nevét, ami bányászat miatt sajnos a 60-as évek elején elapadt. A kastélyból és kertjéből szép látványként jelenik meg a Vértes hegyvonulata. A kertben a kastély közelében szép sziklakert épült, hűtőző, fürdőmedence és egy korinthoszi oszlopon volt a magyarság "szent állata", a turulmadár. Sajnos ez utóbbiak a háborúban, illetve az utána következő évtizedekben erősen sérültek. Megmaradt viszont a nyugati irányra nyíló díszudvar közepén a gyönyörű díszkút a medencével. A kút rézből készült olasz munka, a barokk kúttál fölött kis Puttóval, egy szőlőfürtből nyomja ki kezével a szőlőlevet. Nagyon szép teraszos kert épült déli irányban, széles gránitlépcsővel, kőpadokkal. A terasz fölött az országban egyedülálló, fémből készült díszes tetőzet van. Megmaradtak a kastély szép díszkapui, sajnos sérülten és megmaradt értékes, szép növényállománya.

 

 

Felcsút

A településen több kúria található, melyek méretben elmaradnak kastélyaink mögött, viszont küllemükben illeszkednek közéjük. Ezek:

 

 

Kozma-kúria: Sajnos beleépítették a futball akadémia központi épületébe, így ez a kúria már nem látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tamássy-Margalit-kúria: A település központjában, a főúttól beljebb, parkban szabadon álló épület.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szőke-Gőcze-kúria: Ma óvoda.

 

 

 

 

 

 

 

Gárdony

Agárd: Nádasdy-kastély: Az agárdi nagybirtokos Nádasdy család rengeteget tett a környék felemeléséért. Korszerű, gépesített mezőgazdaságot teremtettek. Klasszicista kastélyuk egy 4,6 hektáros csodaszép őspark közepén fekszik. A kastélyhoz és uraihoz kötődő emberek sorra építkeztek később a kastély közelébe.

 

 

 

 

 

 

Agárd: Sigray-kastély: elpusztult, csupán régi fotókon látható.

Dinnyésen található, a jelentéktelenebb préposti kúria.

 

 

 

 

 

 

 

Hantos

Batthyány-Zichy-Sennyey-kastély: Az első hantosi kúriát, egy egyszerű téglalap alaprajzú épületet a Batthyány család emeltette a XVIII. század végén. Ezt előbb T alakúvá bővítették az 1800-as évek elején, majd Batthyány Kázmér új kastély építésébe fogott 1840 körül. Nem sokkal ezután a birtokot eladta Zichy Károlynak, valószínűleg a kastély építésének befejező munkálatai már az ő nevéhez fűződnek. Az 1910-es években öröklés útján a Sennyey család tulajdonába került. Egykor 4 hektáros angolparkban álló, téglalap alakú, földszintes épület. Főhomlokzatának közepén 4 toszkán oszlopon nyugvó timpanonos portikusz található.

 

 

 

 

 

 

Kishantos: Nagy-Fiáth-kúria: Az első kishantosi kúriát a Fiáth család építtette a XIX. század elején. A birtokot 1884-ben a felsőeőri Nagy család vásárolta meg. A kúria mostani, eklektikus formáját a XIX. század végén nyerte el. Fából készült részei a svájci vadászkastély-típust idézik.

További, jelentéktelenebb kúriák is találhatók antoson, melyekkel itt nem foglalkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

Igar

Vámpuszta: Strasszer-Zichy-kastély: A kastélyt Strasszer Vilmos építtette 1910 körül eklektikus stílusban, Hübner Jenő 1773-as tervei szerint. A településtől délre üresen áll, rossz állapotban, mely továbbra is romlik.

 

 

 

 

 

Iszkaszentgyörgy

Amade-Bajzáth-Pappenheim-Károlyi-kastély: Iszkaszentgyörgy település a XVII. században került az Amadé család tulajdonába. A mai épület felépítése hat különböző periódushoz köthető. Magját a XVIII. század első harmadában Amadé Antal, a keleti mellékszárnyat és a kaput pedig Amadé Tádé építtette 1764-ben. A XVIII. század végén, a XIX. század elején készült el a főszárny udvari előcsarnoka és valószínűleg a főlépcsőház mellvédje. A Bajzáth család 1800-ban vásárolta meg a kastélyt és az uradalmat, ezért valószínű, hogy ez utóbbi építkezés már az ő nevükhöz fűződik. Az 1820-as évek körül Bajzáth György a főszárny két végét bővítette oldalirányban, klasszicista stílusban. 1840 körül a park felőli homlokzat nyílásai új kőkeretet, kaptak, melyek terveit valószínűleg Langmasy Mihály építőmester készítette. 1870-ben a Pappenheim grófok vásárolták meg az épületet, melyen Pappenheim Szigfrid 1904 és 1909 között komoly bővítést végeztetett Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervei szerint. Ekkor épültek fel a nyugati szárnyak neobarokk stílusban. A kastély parkjának teraszos kialakítása egyedülálló volt Fejér megyében. A Schusstig főkertész által a XX. század elején tervezett kert számtalan növénykülönlegességet is tartalmazott. A park mára gyakorlatilag tönkrement. 1945 után a község különböző közösségi intézményei kerültek az épületbe, a tanácsháza, az iskola, az óvoda és a gyógyszertár. Ma az állami tulajdonú kastély egyik részében ingyenes használattal a helyi művelődési és az általános iskola működik, másik része üresen áll. Hasznosítása folyamatban. A kastély csak kívülről tekinthető meg.

 

 

 

 

Isztimér

Királyszállás: Gömbös-vadászkastély: Királyszállás a Dél-Keleti Bakony erdovel körülvett részén található, Várpalotától 6 km távolságra a csodálatos Burokvölgy kiindulási pontjánál. A mintegy 4 ha területen több, a turisták, pihenni vágyók részére ki- illetve átalakított ház található. Ezek a házak eredetileg a területen található, varázslatosan szép, de felújításra szoruló vadász-kúria kiszolgáló személyzetének lakóházai voltak, a XIX. század során épültek. A vadászkastély a XVIII. század során épült, uradalmi funkciót látott el. A körülötte álló épületekben az uradalom gazdasági feladatait ellátó dolgozók laktak.   Állítólag a kiegyezés után ebben az épületben írta alá Ferenc József az önálló magyar hadsereg létrehozásáról szóló rendeletet. A két világháború között Gömbös Gyula vadászháza volt. 2015-ben szálloda lett belole kialakítva.

 

 

 

 

 

 

 

Kajászó

Farádi Vörös-Végh-kastély: Farádi Vörös Pál, Fejér megye alispánja 1700 körül szerezte meg kajászói birtokát. Gyermekei építették a kastélyt, majd azt mindig nőági örökösök birtokolták. A domboldalban álló, barokk stílusú kastély 1734-ben épült. Mivel a Farádi Vörös család volt az egyetlen katolikus, de legvagyonosabb, legnagyobb birtokkal rendelkező nemesi család, ezért kastélyukban 1760-tól házi kápolnát működtettek. A leszármazottaktól Dréher Antal sörgyáros vásárolta meg, a hozzá tartozó uradalommal együtt, 1879-ben.

 

 

 

 

Káloz

Belmajor: Zichy-kastély: A zicsi és vásonkeöi (vázsonykői) Zichy család, majd a sárvár-felsővidéki Széchényi család birtoka. Káloz település 1650-ben került a Zichy család birtokába, a család 5 évvel később bárói, majd 1679-ben grófi címet kapott. Gróf Zichy Ferenc 1782-ben vásártartási jogot kért II. Józseftől. Ekkor már biztosan állt a család, a falu központjában fekvő kúriája, mert a II. József idején készült katonai felmérés már feltünteti. Ez a kúria, mely egy idő után szűknek bizonyult, ma már nem látható. A család 1810 körül, a település ma Belmajornak nevezett részén, klasszicista stílusú kastélyt építtetett, melyet a század második felében neoreneszánsz stílusban átépítettek. A kastélyt a család gróf Zichy Ferenc által alapított vedrődi ága, majd a gróf V. Zichy Ferenc által alapított seregélyesi ág birtokolta. Gróf V. Zichy Ferenc Bihar vármegye főispánja, királyi főlovászmester és főajtónálló, a Magyar Vasút igazgatója, majd 1848-ban gróf Széchenyi István közmunka- és közlekedési miniszter mellett államtitkár. Ő kezdeményezte az 1847-ben elkészült Pest-Szolnok vasútvonal építését. A kastély következő birtokosa az 1848. szeptember 30-án Lóréven árulásért Görgey Artúr által kivégeztetett gróf Zichy Ödön volt. Görgeynek sikerült véget vetnie a kastély falubeliek általi kifosztásának és az ellopott tárgyakat lefoglalták, majd leltárba vették és Debrecenbe szállították, ahol Madarász László felügyeletére bízták azokat. Jókai az Esti Lap hasábjain lopással vádolta Madarászt. Bár bizonyítani nem tudták, valószínű, hogy a tárgyakból eltulajdonítottak darabokat. Az egyetlen személy akire a lopást rá tudták bizonyítani Vidéki János rendőri írnok volt. Madarász lemondott és később Amerikába emigrált. Zichy Ödön halála után gróf I. Zichy Szerafin Ferenc főispán, majd fia gróf II. Zichy Szerafin Ferenc tárnokmester, főispán és törökországi nagykövet a Szent István-rend nagykeresztes vitéze lett a kastély birtokosa. Ő volt az első, aki a kastélyt állandó jelleggel lakta és itt is hunyt el. Örököse fia, gróf Zichy Ágoston országgyűlési képviselő, fiumei kormányzó (1883-1892), főudvarnagy, utazó, az MTA tagja volt. Ágostonnak nem született fiú gyermeke, ezért a kastélyt leánya gróf Zichy Anasztázia Auguszta és férje sárvár-felsővidéki gróf Széchényi György főhadnagy, Zemplén vármegye főispánja örökölte. Férje 1938-ban bekövetkezett halála után Anasztázia grófnő 1945-ig maradhatott a kastélyban. 1945-ben lakásokat alakítottak ki a kastélyban, majd 1973 után a kálozi termeloszövetkezet irodái kaptak benne helyet. 1991-ben a tetot még renoválták, de a homlokzat felújítására már nem került sor. Jelenleg magántulajdonban van. A kastély körül a XIX. század első felében 22 hektáros angolparkot alakítottak ki, mely mára elvadult. A kertben egy tórendszer található. Egykor megtalálhatók voltak itt őshonos és külhoni állat- és növényfajok és különlegességek. Szabadon álló, kétszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 6-3-6 osztású, melynek középső részén 4 pilléres kocsialáhajtó található, a tetején kovácsoltvas korlátos erkéllyel. Hátsó homlokzata 5-3-5 osztású. A kastély hátsó részén található a terasz is. Az épület bal oldalán félköríves, kupolás toronyszerű épületrész helyezkedik el. A jobb oldalon emeletes mellékszárny található pilléres átjáróval. A homlokzatok földszinti része faragott kövekbol álló úgy nevezett kváderes díszítésű, míg az emeleti részek sávozott díszítésűek. Az emeleti ablakok felett vastag, egyenes szemöldökpárkányok láthatók. Az épület középrizalitján még egy párkány, felette pedig alacsony attika található. A bejáratok felett a Zichy család címere látható. Az épület belső része úgy van kialakítva, hogy a két teremsort egy folyosó választja el egymástól. A földszinti helyiségek úgynevezett csehsüvegboltozatosak.

 

 

 

 

Kápolnásnyék

Halász-kastély: A dabasi Halász család a XIX. század első felében klasszicista kúriát emelt a településen, melyet 1930 körül jelentősen kibővítettek és neobarokk stílusban átalakítottak.

 

 

 

 

 

Pettend: Luczenbacher-kastély: Elpusztult, csupán régi fotókon látható. Pettend eredeti tulajdonosa a nagygyőri Kutas család volt, a família hét örökösének egyike volt a Székely família. A Székely örökösök birtokainak egy részét salfai és felsőőri Szita István vásárolta meg, akitől lánya, Szita Alojzia és annak férje, földvári báró Földváry Lajos örökölte a területet. A bárói család földszintes kúriát építtetett a településen. Földváry Lajos cs. kir. kamarás és családja 1857-ben osztrák bárói címet, 1875-ben magyar bárói rangot kapott. A Földváryak szobi Luczenbacher Miklósnak adták el pettendi birtokukat, az adásvételre valószínűleg 1889 után került sor, mivel báró Földváry Sándor abban az évben hunyt el a településen. A Luczenbacherek 1878-ban kaptak nemesi címet. Luczenbacher Miklós az 1890-es évek végén építette fel kastélyát pettendi birtokán, a Földváry család földszintes kúriájának helyén, valószínűleg annak felhasználásával. Az épületet angol gót stílusban emelték, tervezője Voyta Adolf műépítész volt. (Ő restaurálta a devecseri Esterházy­várkastélyt, és ő építette például a veszprémi püspök farkasgyepűi vadászkastélyát is.) Ekkoriban épültek fel a majorsági épületek is hasonló stílusban. A Luczenbacher-uradalomban magas színvonalú gazdálkodás folyt, különösen a méntelep volt jelentős. Luczenbacher Miklós 1894 körül bérbe vette Sárközy Kázmér és Huszár Ágostonné pettendi birtokát is. Az 1920-as évek közepén már a kiskorú Luczenbacher Jánost említették az uradalom és a kastély tulajdonosaként. Ekkor Salzgruber János bérelte tőle a birtokot. 1945-ben Luczenbacher Jánostól 317, Ritától 387 katasztrális holdnyi földet vettek el, a háború során megsérült kastélyt azonban egy ideig még használhatták. 1945 után lakásokat helyeztek el a kastélyban, majd falait a lakók kiköltözése után, 1967 és 1970 között folyamatosan elhordták a környék lakói építőanyagnak. A maradék gazdasági épületet a termelőszövetkezet tehenészete hasznosította, mely az elpusztult kastély helyén építette fel fejőházát 1988 körül. A lóistálló – vagy magtár – még ma is áll, de állapota teljesen leromlott. A kastély különálló kápolnája is neogót stílusú, melynek egy részét a Második Világháborúban bombatalálat érte, így hátsó kupolás részét lebontották. Oromzata lépcsőzetes, ablakai csúcsívesek, bejárati ajtaja szamárhátíves kiképzésű. A kastélyt egykor díszkert övezte, mely már nyomaiban sincs meg.

 

 

 

Pettend: Haltenberger-kastély: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Pettend: Dániel-kúria: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

 

Pettend: Sárközy-kúria: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

Pettend: Kenessey-kastély: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Pettend: Janicsek-kúria: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

Lepsény

Nádasdy-kúria: A Nádasdy család az 1770-es években egyszerű, U alakú, barokk kúriát épített Lepsényben. 1780 körül egy új szárny felépítésével négyszög alaprajzúvá alakították, majd az 1820-as években klasszicista stílusban kibővítették. 1945 után a kúria két szárnyát lebontották, amit napjainkban újra felépítettek. Hajdan egytraktusos volt, árkádíves oldalfolyosóval a belső udvar felé. Földszintes, most jelentős pincével épül újjá. Az oldalfolyosók boltozottak voltak, a szobák sík fafödémmel fedettek. Most vasbeton födémszerkezet épül. A Ny. szárny némelyik helyiségében stukkódíszes mennyezet volt. Jelenlegi állapotában sem külsejéről, sem belsejéről nincs mit írni.

 

 

 

 

 

 

Purgly-kúria: A klasszicista stílusú kúria 1830 körül épült egy XIX. századi barokk épület felhasználásával. Az 1850-es és az 1930-as években bővítették és átalakították. Községbelsőben, a 7. sz. főút mentén, közel a református templomhoz, kis parkban áll szabadon. Földszintes, részben alápincézett. Korábbi állapotában téglány alakú szimmetrikus épület volt, mindkét hosszoldalán kis kiülésű rizalittal. Ebben a rendszerben 4 + 3 + 4 tengelyes volt az utcai homlokzat, ezt bontotta meg a K-i vég toldása. Itt sima falak, egységes, de már nem az eredeti ablakok, szerény párkánya és a középrizalit fölötti timpanon még rekonstruálható lenne. Új kémények. Az udvari hosszfal közepén a gyenge kis rizalit előtt ikerpilléreken álló timpanonos kocsialáhajtó kerékvető kövekkel - ez is toldalék lehet. Bejárati ajtaja (kőkeretes, vaslemez borítású) és néhány ablak (bal oldalon és a rizaliton) klasszicista eredeti. Pincéje barokk eredetű.

 

 

 

Lovasberény

Cziráky-kastély: A kastély építéstörténete a XVII. századig nyúlik vissza. Mai alakját, klasszikus formáját az 1804 és 1810 közötti felújítás során nyerte el. Az épület tervezését Hild Józsefnek tulajdonítják. Kertje 1794-ben készült el. A tudományt és művelődést támogató, kiváló gazdálkodást folytató Cziráky család Fejér megye egyik legszebb kastélyát varázsolta az ősi, Buzlayak idejéből származó udvarház helyére. A falu nyugati szélén (Székesfehérvár felől érkezve az út bal oldalán) álló kastély oromzatán a Cziráky- és az Illésházy-címer látható. A gazdagon díszített, ión oszloprend mögött nyíló bejárata a tágas előcsarnokba vezet, felette az emeleten díszterem található, dekoratív falfestéssel. A portikusz alatt mitológiai domborművek láthatóak. Az épület mai formája az 1700-as évek közepétől több periódusban alakult ki. Az U alakú, egyemeletes főépület 1804-10 között a székesfehérvári Rieder Jakab tervei alapján klasszicista stílusban épült fel. A két oldalszárny ma is őrzi apja, Rieder János keze nyomát 1763-67-ből. Az utolsó átalakítás a XIX. század közepén történt, és Ybl Miklós nevéhez fűződik. Ekkor az udvari szárnyakat és a hátsó sarokpavilonokat építették át, és korszerű technikai megoldásokkal látták el. Az átalakításoknak köszönhetően a kastély a XX. században is kielégítette az igényeket. Az ekkor kialakult, kitűnő akusztikájú belső udvar ma hangversenyek, zenés előadások színhelye, termeiben pedig időszakos kiállításokat rendeznek. A kastély 1945 után bekövetkező pusztulását elsősorban a gondatlanság és az elhanyagoltság okozta. A pompás adottságú épület felújítását és méltó hasznosítását a Cziráky-kastély Műemléki Alapítvány vállalta. A község szélén átmenő út mentén, erősen csonkított, de még mindig elég nagy területen fekszik a park, benne a kastély, mellette a kápolna. A kastélyparkban áll az "U" konfigurációjú klasszicista stílusú épület, főhomlokzatával Kossuth Lajos u. tengelye felé. Középrésze és az oldalszárnyak végei egyemeletesek, különben földszintes, helyenként pincével. Tömeg képzése és részletei alapján az un. Palatinusz típusú kastélyok közé sorolható. Tájba helyezése, tömegarányai, finom architektúrája megkapó. Tömege és homlokzatai egységes hatásúak és szimmetriára törekvők. Főhomlokzata 5-3-5 ritmusú, uralkodó motívum a két szintet átfogó, 4 jón oszlopos portikusz, díszes timpanonjában Cziráky Illésházy címer. Az oszlopcsarnok hátfalán mitológiai jellegű dombormű sorozat, alatta 3 hatalmas, félköríves záródású ajtó. Az emeleten kisebb és hangsúlytalan ablakok, jelezve az emeleti szint intimebb voltát. Kő ablakkeretek, szemöldökök és könyöklők, konzolos főpárkány. Hasonló az oldalszárnyak ablakrendszere is, és a belső homlokzatok képe is egységes, beleértve a középszárny igényesebb kialakítását. Kissé szokatlan e stíluson belül a "kettős" födél (Manzard jellegű) még ha nem is barokk arányú és formájú. A kastélypark egykor 120 ha területéből a jelenleg védett hrsz-on elterült terület kb. 4,5 ha. Sajnálatos hogy a megmaradt rész sem egységes, normális idom, hanem egy lakás és egy üzlet részére külön-külön hrsz-on kihasították belőle a park egy részét. A kastély körüli térség angolkerté alakítását1804-ben kezte gr. Cziráky Antal. Fényes korában (1850 táján) még a szőlőhegy is a park része volt. Több leírás említ 2 különösen szép régi hársfát a kastély főbejárata elott (ezek már nincsenek). Jelenleg esetleges képet mutat. Faállományát a II. világháború után kiirtották, de itt-ott még most is hatalmas ősfák állnak, füves területét gondozzák. Hajdani kerítését elhordták az "oroszlános kapu" 2 kőoroszlánja magában áll, az un. "keszegkapu" nyoma sem látható. A kastély mögött egy "L" alakú, hajdani épület maradványai állnak.

 

 

 

Cziráky-vadászkastély: A kastély közelében állhatott, mára nyoma sem maradt.

 

 

 

 

 

 

 

Magyaralmás

Esterházy-kúria: Egyszerű megjelenésű, klasszicista jegyeket hordozó épület, nyeregtetővel, egyenes záródású nyílászárókkal. Utcai homlokzatán 5 tengelyes, kiugró rizalit nélkül.

 

 

 

 

 

 

Martonvásár

Brunszvik-kastély: A martonvásári birtok a XVIII. században került a Brunszvik család tulajdonába. Az első építkezés 1773-75-ben, báró Brunszvik Antal által a barokk stílusú kastély és kápolna megépítésével indult. A kor szellemének megfelelően kb. 100 kh-as barokk kertet alakítottak ki a kastélyépület körül, megkímélve az eredeti növényzet értékes elemeit és figyelembe véve a természeti, tájképi adottságokat. A kert fénykorát az 1800-as évek elején élte, mikor a tájképi jelleg erősödött a park átalakításában. Ezt gróf Brunszvik Ferenc építteti. Ekkor építették a gyönyörű tavat, nagy szigettel. Mellette kisebb szigettel, kettő között átívelő fahíddal. A szigetre csónakon jutottak át. A vízparton épült egy völgyhíd (viadukt), ami tükröződik a vízen, de innen szép rálátás nyílik a kastélyra, a tóra. A Szent László patak is átkanyarog a kerten, kis kőhidak ívelik át. Partjáról sajnos elbontották a szentimentális stílushoz illő vízimalmot (alapja van meg), és a dombon volt "Birkahodály a tükörteremmel" is megsemmisült. Ez időben gyakran megfordult (a család vendégeként) Beethoven is a kastélyban, emlékét múzeumnak berendezett emlékszoba és a szigeten évente megrendezésre kerülő hangversenyek őrzik. A gróf támogatta a nagy zeneszerzőt, de őt szíve is idekötötte, mert itt élt a "halhatatlan kedves", Brunszvik Ferenc leánytestvére is. A kastély 1870-ben angol gót stílusban átépítésre került, ekkor a park barokk elemeit is megszüntették és kialakították a mai tájképi, dendrológiai kertet, egyre több exóta fajt alkalmazva, de megtartva a lomblevelű fafajok dominanciáját. A kastélypark országos jelentőségű természetvédelmi terület, melynek 70 ha-os területén kb. 370 taxonból álló növényegyüttes található. A Magyar Tudományos Akadémia kezelésében szép műemlék, engedéllyel látogatható.

 

 

Mány

Alsóörspuszta: Mehlschmidt-Hilbert-kastély: Mehlschmidt Ferenc gyógyszerész 1911-ben vette feleségül Hilbert Teréziát, akinek hozománya volt az alsóörsi birtok. Itt állt a Sándor-Metternich család által a 19. században épített vadászkastély, melyet az ifjú házasok hoztak rendbe, újítottak fel. Innentől kezdve rendszeresek voltak itt a nagy vendégségek, és még nagyobb vadászatok. A kastély hátsó homlokzatán nagy veranda volt, ahol a családi ebédeket tartották a nyári időszakban, innen lépcsősor vezetett le a parkba, egy ovális alakú fürdőmedencéhez (basen). A parkban teniszpálya és gyümölcsfák is voltak. Mehlschmidt Ferenc, nem érzékelvén a háború valódi fenyegetését, 1944-ben elkezdte újra renováltatni a kastélyt. Eredetileg eklektikus, barokkot utánzó, világoszöld-fehér festésű homlokzata volt, ezt ekkor halványlilára festette, és kertészeti vállalatokat bízott meg a park frissítésével, újrarendezésével. A front közeledtével nem mertek helyben maradni, hanem Budapestre menekültek. A kastély parkja mögött volt a frontvonal, éppen a park felé nyomultak előre az oroszok. A család 1945-ben, a háború után visszatért a birtokra. A kastély a harcokban súlyosan megrongálódott, később széthordták az anyagát. A kastélyt 1951-ben vették el, ezután a Petőfi Termelőszövetkezet kezelésébe került az épület, majd az Összetartás Termelőszövetkezeté lett a kastély, mely darálót üzemeltetett falai között. Mehlschmidt Ferenc mindhárom lányának a kastélyparkban, a családi kriptakápolna földszinti, kápolna részében tartották az esküvőjét. A családi kriptában - az alsóörsi kastélypark déli oldalán - Mehlschmidt József és Hilbert Terézia koporsója feküdt. A kripta 1927-ben létesült, és felette egytornyú kápolna állt (1866 már állt a kápolna), amit 1944-ben teljesen felújított Ferenc, és az a háborút némi sérülésekkel átvészelte. A háború alatt és a termelőszövetkezeti korban többször földúlták, majd lerombolták. A csontmaradványok a tahitótfalusi sírdombba lettek elhelyezve az 1970-es évek végén. Ma már nem találunk itt épületet, csak egykori parkjának néhány fája áll. Magánterületen van és az enyészeté az egykori emeletes kastély, alsó része, a tsz idejében darálóhelyiségnek használt épületrész látható csak, illetve nyomokban a kastélykert egy-egy építménye (medence, a bejárati rész kiskapujának pillérei).

 

 

 

 

Nándorpuszta: Sasanoff-Fuchs-kúria: A terület a XX. század elején a Bolgár Követség tulajdona, valószínuleg ők emelték birtokigazgatási központ céljából, a gazdatiszt szálláshelyének. 1920-as években Sasanoff Eduárd bolgár nagykövetet említik a 943 katasztrális holdas birtok tulajdonosaként /1924 - Sassnovként említve a katolikus templom harangadományozóinak sorában/. A 30-as és a 40-es években két család tulajdonlásáról tudni. Az egyik a Fuchs család, ide köthető a kastélyépület előtti díszpark kialakítása, a másik a Ziegler család (Ziegler postafőtiszt volt, úgy 15 bérházuk volt a fővárosban, Nándor a pihenésüket szolgálta). 1945 után a Nándorpusztai Állami Állattenyésztési Kísérleti Gazdaság kapta meg. 47-ben itt gyűjtötték össze a háborús lovakat, itt válogatták össze a később nemzeti kinccsé nyilvánított lipicai törzsállományt, amit tenyésztésre vittek tovább Szilvásváradra. A nándorpusztai területen a mányi kőporból VIM súrolószert gyártottak, volt itt varroda (a Május 1. ruhagyárnak végeztek bérmunkát), nyomda, 4 osztályos iskola, könyvtár, napi háromszor buszjárat. Az épület jelenleg üresen áll, leromlott állapotban, benőtte a növényzet, denevérek tanyáznak benne, magántulajdonban van.

 

 

 

 

 

Mátyásdomb

Lonkai-kastély: A Lonkai-kastélyt 1902-ben Lonkai Ármin építtette, aki 1880-tól a Festetics család feketepusztai birtokát bérelte. Lonkai Ármin az egykor vízállásos területeket lecsapoltatta, okszerű talajműveléssel, gőzeke mélyszántással, folytonos beruházásokkal termékennyé tette, és a bérletet az ország egyik legintenzívebb mintagazdaságává fejlesztette. Lonkai Ármin később maga mellé vette két fiát, Lonkai Zsigmondot és Lonkai Gézát, okleveles gazdákat, akik Lonkai Ármin 1924-ben bekövetkezett halála után még 1938-ig - a családi bérlet lejártáig - Feketepusztán gazdálkodtak. A Lonkai-kastély 1945 után, az államosítást követően mozi és kultúrház szerepét töltötte be.

 

 

 

 

 

Mezőfalva

Nagysismánd: Farkas-kúria: Az alsótakácsi Farkas család házasság révén szerzett birtokot Alsósismándon. Farkas Gyulát 1889-ben már sismándi földbirtokosként említették. Az alsótakácsi Farkas család 1616-ban kapott címeres nemeslevelet. A birtokszomszéd Felsőeőri Nagy családhoz hasonlóan – a két kúria kb. 200 méterre van egymástól, a birtokhatár a mai műút helyén húzódott – a Farkasok is kivették részüket a vármegye politikai életéből. A kúria építését az 1890-es évekre tehetjük, eklektikus stílusban emelték, melyben főleg a neobarokk és a neoreneszánsz elemek a meghatározóak. Az összeírás szerint 1920-ban a Farkas-uradalom központjának épületállománya 1 kúriából, 4 cselédházból és 4 istállóból állít. A 813 katasztrális holdas uradalom a szarvasmarha-tartásra volt berendezkedve, évente 130 000 liter tejet szállítottak Budapestre. Az államosításkor, 1945-ben Farkas Elemérnek 200 katasztrális hold földet, Farkas Györgynek pedig 100 hold földet meghagytak, majd 1949 táján ezt is elvették tőlük. A Nagysismándi Állami Gazdaság a kúriába konyhát és napközi otthont telepített, mely egészen 1995-ig működött. Ekkor az a terv merült fel, hogy a jogutód Mezőfalvai Rt. reprezentációs célokra felújítja a kastélyt. Ez a szándék azonban nem valósult meg, azért napjainkban üresen áll, egyre jobban leromlik az utoljára az 1970-es években felújított épület.  Szabadon álló, földszintes, U-alaprajzú épület. Főhomlokzata1+3+3+3+1 tengelyes, a sarkokon és középen rizalitok húzódnak, melyeket manzárdtető fed. Az ablakok szemöldökpárkányai váltakozva háromszögűek és egyenesek. A falak gazdag vakolatdíszt kaptak: az oldalrizalitok sarkai kváderes díszítésűek, a középrizalit pedig sávozott. Az oldalrizalitok ablakait toszkán pilaszterek keretelik. A jobboldali homlokzat 3+1+A+2+1 osztású, a hátsó homlokzat és a baloldali nem sokat őriz eredeti formáiból az átépítések miatt.

 

 

 

 

 

Nagy-kúria: A felsőeöri Nagy család az 1890-es években vásárolta meg a birtokot, valószínűleg ekkor építették eklektikus stílusú kúriájukat is. Egy mezőgazdasággal foglalkozó cég központi épülete lehet, nagyon szép állapotban van.

 

A cisztercieknek is található itt egy kisebb kúriájuk.

 

 

 

 

 

Mezőszilas

Kenessey-Strommer-kastély: A romantikus és eklektikus stílusjegyeket mutató kastély az 1860-as években épült. A település É-i részén áll, közvetlenül a főút mellett.

 

 

 

 

 

 

 

Droppa-kastély: A mai kastély elődje 1800 körül épült klasszicista stílusban. Ezt a Droppa család az 1910-es években teljesen átépítette szecessziós stílusban. Az 1800 körüli években épült kastély először a Huszár családé, tőlük vásárolták meg a Bárándyak, majd Széchy Illés lett a tulajdonos. Ezután a kastélyt Blaskovics Ernő, a híres Kincsem versenyló tulajdonosa vásárolta meg, és adományozta Szabó Karolina színésznőnek. 1911-től Droppa Károly és Szabó Karolina a kastély tulajdonosai. A kastély emeletének belső díszítő munkáit a tulajdonos olasz mesterekkel készítette. 1912-ben álkupolával, toronnyal, renaissance-terasszal, műmárvány angol hallal bővítették a kastélyt. Haláluk után 1929-ben Droppa Kálmánnéé és testvéréé lett, ők az államosításig laktak benne. 1949-60-ig a Mezőszilasi Állami Gazdaság központja, 1960-tól a Mezőföld Tsz. tulajdona. Az erősen megrongálódott épületet 1970-ben renoválták. Jelenleg Mezőfold Mg. Szövetkezet központja, Fő út 54. A különálló, ún. Zsembery-kastély ennek az épületnek a részét képezte.

 

 

 

 

 

Zsembery-kastély: Klasszicista, romló állapotú épület, a település központjától É felé, a Droppa-kastéllyal közös parkban található, a főút (Petőfi u.) mentén, attól beljebb. A főút felé néző homlokzata két erőteljesen kilépő oldalrizalitot és egy timpanonnal záródó középrizalitot képez, hátsó homlokzatán nem láthatunk előreugró elemeket. Földszintes épület, északi szárnyához feltehetően utólag hozzáépített toldalékkal. Alapterülete hasonló a Droppa-kastélyéhoz.

A fenti épületeken túl még több kisebb jelentőségű kúria is található a településen.

 

 

 

 

 

 

Mór

Luzsénszky (Láncos)-kastély: A tér arculatát meghatározó Láncos-kastély 1791-ben, copf stílusban épült. Elnevezését az elotte húzódó, kovácsoltvasból készült lánckerítésről kapta. Építette a Luzsénszky család az 1790-es évek elején. Kivitele egyemeletes, egytraktusos, 16 tengelyes, sátortetos épület. 2 kosáríves, vörösmárvány keretelésű kocsibehajtója van, a bal oldalin 2 címer, a jobb oldalin gótizáló copf ajtószárny. Középen 3 páros oszlopon triglifes párkány hordozta kőbábos vörösmárvány erkély. Az épület két végén U alakban hátranyúló rövid szárny helyezkedik el, a belső oldalon hengeres lépcsőtornyokkal. A hátsó homlokzat teljes hosszában a földszinten és az emeleten árkádos folyosó. A bal oldali kocsibehajtóban hatszögű padlókockán szignálva: Georg Ilsinger 1815.

 

 

 

 

 

 

Lamberg-kastély: Lamberg Ferenc Antal gróf 1762-ben költséges kastélyépítkezésbe kezdett, a kastély a család nyári rezidenciájaként épült, amely 1766-ban fejeződött be. A gróf Fellner Jakabot bízta meg a tervezéssel, így a magyar barokk kastélyépítészet kiváló alkotása született meg Móron. A barokk kastély az 1810-es földrengés utáni, helyreállított állapotában látható. Az egyemeletes, manzárdtetős épület belső falait színpompás falfestések díszítették, az emeleti díszterem és a mellette lévő női szalon falain még ma is láthatók a falfestmények maradványai. A legutóbbi felújításkor (pénz hiányában) a falfestéseket konzerválták és védő festéssel takarták be, csupán néhány részletet állítottak vissza eredeti állapotában, megmutatva szépségüket. Egyemeletes barokk kastély, gazdag homlokzati és tömegtagolással. Azonos fő- és hátsó homlokzatán közép és két szélső rizalit, rizalitos oldal-homlokzatok, manzárdtető és sávos homlokzatdíszítés van. A földszinten kovácsoltvas ablakkosarak díszitik. A fő- és hátsó homlokzat tengelyritmusa 1+3+3+1, az oldalhomlokzatoké 1+3+1. Az egykori parkot téglakerítés övezi. A kert szélén három barokk oromzatos, illetve kontyolt tetejű gazdasági épület áll. 1810-ben földrengés áldozata lett az épület, ezért a két oldalszárny nagy részét újjá kellett építeni. A főépületet és a melléképületeket egy-egy íves, zárt folyosóval kötötték össze, így alakult ki a zárt udvar.

 

 

 

Nagyveleg

Grünfeld-kastély:  Az 1800-as években a település földesura eladósodott, így került a Grünfeld család tulajdonába vétel útján. A Grünfeld család az uradalom mellett saját termékeinek feldolgozása érdekében szeszgyárat létesített, ami jól működött, többeknek munkát adva. A II. világháború idején szétrombolták a működő üzemet. A ma is álló kastély berendezése szintén a háborús idők martalékává lett. A kastélyt a Nagyvelegen élo Grünfeld család építtette 1908 és 1918 között. Jóemléku tagja, Grünfeld Pál zsidó vallású, gyermektelen földbirtokos az épületet 1945-ben az evangélikus egyháznak adományozta azzal a kikötéssel, hogy benne evangélikus iskolát létesítsenek. Ez megtörtént. A kastély az államosításig evangélikus iskolaként és tanítólakásként szolgált, majd állami tulajdonba került. Nagyvelegen a közművelődés, a kulturális élet fellegvára évtizedeken keresztül a kastély volt. A nagytermet tornateremként is használták, községi moziként, bálteremként családi és hivatalos események színteréül is szolgált. A kastélyban kapott helyet a könyvtár, Idősek klubja, Nőklub, Ifjúsági klub, Sport klub, stb. Egy ideig a polgármesteri hivatal is itt működött. 1991-ben lehetőség nyílt rá, hogy az Evangélikus Egyház visszakapja a korábban tulajdonát képező kastélyt gyülekezeti célokra.

 

 

 

Nádasdladány

Nádasdy-kastély: Schmidegg grófok 1736-ban szerezték meg a ladányi birtokot, melyen azután kisebb kastélyt építettek. A gróf Nádasdy család 1851-ben vásárolta meg tőlük az uradalmat, a kastélyt 1873-76-ban Nádasdy Ferenc építtette át eklektikus (neogótikus) stílusban. A kastély tornyos, pártázatos, kőcsipkés képe az angol Tudor-kori kastélyokra emlékeztet. Főszárnya emeletes, mellékszárnya földszintes kiképzést kapott. A terveket Linzbauer István budapesti építész készítette, a kivitelezést Hübner Nándor székesfehérvári építész vezette. A kastély belsejét rendkívüli igényességgel alakították ki, az ősök csarnokának, a könyvtárnak és a kápolnának a kiképzése Hauszmann Alajos műve, melyek 1880 és 1885 között készültek el. Az ősök csarnokát márvány kandalló, kovácsoltvas csillárok és kandelláberek díszítették. A csarnok elnevezés arra utal, hogy a Nádasdy-ősök portréi függtek a teremben. A képek ma a Magyar Nemzeti Galéria Történelmi Képcsarnokában láthatók, a kastélyban a pontos másolatok találhatók. A kastélyparkot Kálmán János kertész irányításával alakították ki 1875 és 1894 között. A II. világháború után területének nagysága jelentősen lecsökkent. Közepén kis tó terül el, szigettel. Az állami tulajdonú kastély a Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésében - a Nádasdy Alapítvány közreműködésével -, felújítás alatt áll, de látogatható a hét minden napján 10.00 órától sötétedésig.

A község központjában, nagykiterjedésű parkban áll. Az É-i szárny, a régi, magasföldszintes, az újabb egyemeletes, szinte teljesen alápincézett az egész kastély. Szeszélyesen mozgalmas tömege összességében egységes hatású. A régi szárny csak a többihez képest tűnhet kissé visszafogottnak, ugyanúgy viseli az angol gót stílusjegyeinek szinte teljes készletét. A homlokzati falak kváderezettek, lábazata kővel burkolt, romantikus öv- és főpárkánya körülfut. Egyazon típusú pinceablakok, valamint jórészt téglalap alakú, könyöklős és szögletes (Tudor) szemöldökű ablakok sorakoznak. A bejáratokat előépítmények, a sarkokat tornyok, a prominens helyiségeket hangsúlyos oromfalak vagy timpanonok emelik ki. Kedvelt motívumok még a lőréses pártafal és a lépcsős oromfal. Sűrűn megjelenik Nádasdy-címer is. A tetőfelületek nyugalmát igényes kő ablaképítmények és nagyfejű kémények törik meg. A szigorú szögletességet a hangsúlyozandó helyeken lágyabb vonalak, íves loggiák, íves ablakzáradékok oldják. Némiképpen - és teljesen indokoltan - kilép e hangulatból a kápolna csúcsíves ablakaival és támfalaival, meg kissé az olasz reneszánszra emlékeztető nyitott-fedett lépcsőjével. A homlokzati architektúra részletképzései igényes tervezésre utalnak. Parkjának egy részét a II. világháború után parcellázták, így a falu szorosan körülnőtte, mégis, a megmaradt kb. 20 ha park elegendő háttérnek bizonyul. Tudatosan alakított, tájképi jellegű angolkert növénykülönlegességekkel, ősfákkal - Kálmán János főkertész tervei szerint. A kastély előtt kör alakú kőmedence szökőkúttal. Hátul a parkban tó, a Sárvíz-csatorna vizével táplálva - de jelenleg száraz - kis szigettel, vízeséssel, fa híddal. Mellette mesterséges dombon támpilléres, pártafalas vasbeton víztorony. Hajdani melléképületeiből csak 2 maradt, jelenleg raktárak. A Sárrét szélén épült közel sík területen, de nem messze tőle északra a Vértes hegyei kéklenek. A kertépítész épített tavat a kert közepére és a kiemelt földből a tó keleti oldalán kis dombokat. A tó dísze a sziget, amire fahíd ível át. Vele szemben mesterséges vízesés látványa nyújtott maradandó élményt. Volt a kertben nyári szalon, gyermek-játszóház, üvegház. Sajnos ezek mind elpusztultak a háború utáni években. A tó kiszáradt és áldozatul estek ennek azok a növénykülönlegességek, amelyek vízigényesek voltak, például a mocsárciprusok. Megmaradt a díszudvaron az a szökőkút, amelynek közepén öntöttvasból tavirózsák és gyékény "buzogányok" vannak mintázva, öntve. A Nádasdy-család címerében szereplő növények ezek. Megmaradt és említésre érdemes a legmagasabb dombon díszlő angol-gót stílusjegyeket magán viselő bástyaszerű pártázatos dísztorony és a Fehérvári, valamint a Török kapu. A park megmaradt fás növényzete gyönyörű. Területe 24 ha. Védett műemlék- és természetvédelmi terület. Ma folyik a kastély és a park helyreállítása. A park megmaradt idős növényei a kastély és a park egykori szépségét felidézik. Ismét van víz a tóban, tudományos kutatás alapján tart a rekonstrukció. A kastély mai képét az 1873-ban megkezdett építkezés alakította ki. Gróf Nádasdy Ferenc megbízásából Linczbauer István és Hauszmann Ferenc tervei szerint a XVIII. században létesített barokk kastélyhoz kétszintes új szárnyat építettek. Így alakult ki az angol gót stílusú kastély, melyben a főszárnyhoz balról földszintes rész, jobbról kétemeletes torony csatlakozik. A homlokzati részen az emeleti terasznál látható a Nádasdy-címer. Az épületbelsőből említést érdemel a hátul kétszintes és üvegkupolás csarnok. Impozáns a faburkolatos ősök csarnoka. A főszárny bal hátsó részében volt egykor a könyvtár. Kazettás famennyezete, polcrendszere, csavart oszlopai, galériáját díszító kovácsoltvas mellvédje a hajdani belsőépítészet ragyogó emléke. A második világháborút, majd a kastélyok sorsával nem törödő évtizedeket is viszonylag jól vészelte át az épület. Az 50 hektáros park tájképi kert, angolkert stílusú kialakítása 1860-1870 között kezdődött. Hamarosan dendrológiai tájképi kert, gyűjteményes kert lett, ahol a fák szépsége, különlegessége, formája ejti rabul a látogatót. A tájképi stílus ragaszkodott a szabad természet utánzásához. A parkban célszerű zöld pázsitot, ligetszerű facsoportokat, kanyargó partú tavat és a parkot behálózó kanyargós útrendszert alakítottak ki. Az angol kertépítészeti stílus szerint a park és nem az épület uralkodik. A nádasdladányi parkban létesített 1,5 ha felületű tónak a környezetben fontos mikroklimatikus szerepe volt. A kontinentális alföldi jellegű éghajlat és az 550 mm/év csapadék kedvezőtlen hatásait mérsékelte a tó, mely a dendrológiai értékek számára kedvező mikroklímát teremtett. A park öntözésére külön öntözőhálózatot hoztak létre. Zsiliprendszerek, szivattyúk segítségével elégítették ki a tó és az öntözés vízszükségletét. A térség vízgyűjtő területén átfolyó Malom-árok vize táplálta a tavat. A felszíni vizeket a park keleti határán húzódó és nemrég helyreállított árkok vezették le. A kor jellegzetességének megfelelően fedett télikertet, a parkban havasi kertet, rozáriumot, évelő- és vízikertet létesítettek. A kor divatját keresték abban is, hogy létrehoztak egy szolid mesterséges hegyet, ez volt a víztorony dombja, sőt egy mesterséges vízesést is kialakítottak. A park növényzetét 1880 és 1896 között értékes fa- és cserjefajokkal gazdagították. Az 1945 utáni időszakban érte a parkot a legnagyobb kár. A szakmai hozzáértést hiányoló át nem gondolt községfejlesztés miatt a park jelentős területét felparcellázták, ezekről a részekről letermelték a fákat és a cserjéket. Elpusztultak az öntözőberendezések, tönkrementek a zsilipek, kiszáradt a tó. A tó medrét számtalan, a parkba nem illő cserjefaj verte fel. A korábban ápolt, rendezetten tartott tisztásokat felverte a gyom, sarjak, cserjék nőtték be. Az eredeti úthálózat nyomvonala még annak ellenére is fellelhető, hogy egyes helyeken új nyomvonalakat kellett kijelölni. A jelenleg természetvédelem alatt álló terület nagysága 20 hektár. De még ezen a nagyon megcsappant területen is értékes a faállomány, noha sok érték pusztult el. Egy 1975-ben végzett felmérés szerint több idős, 100-200 évesre becsült és méreteikkel is lenyűgöző fafajra bukkantak a szakemberek. A park egyike a térség értékes kastélyparkjainak. A parkrekonstrukció ezért sürgős feladat. A megvalósítás során a megmaradt értékes faegyedeket "kibontották", a számtalan értéktelen, túlszaporodott sarjat, a parkban nem kívánatos fafajú egyedek jelentős részét kivágták. Fontos feladat a tórekonstrukció, a zsilipek, átemelők felépítése is. A park jelenlegi elavult állapotában is látványos. Szép a hatalmas méretű feketefenyő és óriás tuja, a vérbükk gyönyörű lombkoronája lenyűgöző látvány. A dendrológiai felmérés, az értékes fa- és cserjefajok térképi bejelölése, a pontos fajlista összeállítása most van folyamatban. Az eddig megismert jelentős fafajokból néhányat törzskerületük ismertetésével az alábbi felsorolás tünteti fel: - páfrányfenyő, törzskerülete: 220 cm , - feketefenyo, törzskerülete: 260 cm , - vérbükk, törzskerülete: 325 cm , - nagylevelu hárs, törzskerülete: 350 cm - vadgesztenye, törzskerülete: 370 cm - kocsányos tölgy, törzskerülete: 367 cm. Az eddigi növényfaj felvételek szerint említést érdemlő fafajok: andalúziai jegenyefenyő, görög jegenyefenyő, virginiai boróka, európai vörösfenyő, erdeifenyő, feketefenyő, nyugati életfa, keleti életfa, tiszafa, juharváltozatok, vadgesztenyefa, pirosló vadgesztenye, szivarfa, mézgás éger, örökzöld puszpáng, gyertyán, nyugati ostorfa, bükk, vérbükk, magas kőris, tövises lepényfa, fekete dió, császárfa, platán, fehér nyár, fekete nyár, kocsányos tölgy, fehér fűz, szomorú fűz, japánakác és a mezei szil. A park élőfagyűjteménye kiemelt, megbecsült helyet érdemel a megyei dendrológiai értékek között. A terület engedéllyel látogatható. Engedély kéréssel a helyi polgármesteri hivatalhoz kell fordulni vagy a Nádasdy Alapítványhoz (Budapest II., Bólyai u. 6.).A tájképi jellegű kastélyparkot 1875 és 1894 között alakították ki Kálmán János kertész irányításával.

 

 

Nagyvenyim

Ciszterci kastély: R.k. plébániaház, volt cisztercita rendház, 1737-ben épült, barokk stílusban, sziléziai cisztercita szerzetesek építették. Egyemeletes, alápincézett épület. Négyzetes alakú, középfolyosós, az emeleten az egyik oldalán szobasorral. Főbejárat fölött kettős festett kőcím. Park közepén egykor szabadon álló téglány alaprajzú, kontyolt nyeregtetejű (a tetőzetben modern ablakok) egyemeletes épület, melynek észak- és délnyugati sarkához később jellegtelen földszintes parasztházakat építettek. A homlokzatokat vízszintesen a lábazat, a két szint közötti osztópárkány, valamint az egyszerű főpárkány tagolják. A nyugati fő-, illetve a keleti kerti homlokzat nagyrészt egyezik. Mindkettő középtengelyében kőkeretes bejárati kapu nyílik, előbbi fölött festett cisztercita címer látható. A főhomlokzat kapuja felett két, a kerti homlokzaté felett egy ablak nyílik. A kapuktól jobbra és balra egy tengelyben elhelyezve 1-1 földszinti és emeleti ablak. A sarkok armírozással díszítettek. Az oldalhomlokzatok egykor kéttengelyesek voltak, mára azonban a nyílások egy része elfalazásra került. A csatlakozó jellegtelen melléképületek erősen rontják az épület összképét. Egyházi tulajdon. A templommal és az arborétummal egy területen. Csak időszakosan használt, alapvetően használaton kívüli.

 

 

 

 

Perkáta

Győry-Dőry-Hunyadi-kastély: A kastély elődjét a jezsuita rend építette az 1760-as években. A rend feloszlatása után a Győry család tulajdonába került. Mai formáját az 1820 körüli átépítés során nyerte el. A település központjában "U" alakban elhelyezett három téglány alaprajzú, nyeregtetős épület, közülük a délnyugati a kastély épülete, tőle jobbra és balra 1-1, eredetileg egyező alaprajzi elrendezésű, de mára kisebb átalakításokat szenvedett és azonos homlokzati kialakítású oldalszárny. A kastélyépület homlokzatait vízszintesen a lábazat, a két szint közötti osztópárkány, valamint a főpárkány tagolja, a földszint vízszintesen sávozott díszítésű. Ugyanez mondható el az oldalszárnyakról is. A főépület főhomlokzata 4+3+4 tengelyes, melyből a középső 3 tengely egy középrizalitban helyezkedik el. A homlokzat alján angolaknák biztosítják a pince bevilágítását. A széleken lévő 4-4 tengely közül az alsók szegmentíves záródású ablakok, keretezetlenek, az emeletiek állótéglány alakúak, kőkeretesek, közöttük falmezők. A középrizalit középtengelyében nyílik a bejárati ajtó, tőle jobbra és balra szegmentíves ablakok, az emeleten, a konzolokkal alátámasztott, kovácsoltvas mellvédű erkély mögött félköríves nyílások, utóbbiak pilaszterek által elválasztva. A középrizalit timpanonos lezárású. Az oldalhomlokzatok háromtengelyesek, eredetileg a főhomlokzatnak megfelelő kialakítású ablakokkal, a jobb oldali homlokzat jobb szélén elfalazott kosáríves nyílás is megfigyelhető. A főépület jelenleg is művelődési ház és könyvtár. A tőle jobbra eső épület szociális intézmény, a balra eső pedig lakóház.

 

 

 

 

 

Kisperkáta: Palkovits-kúria: A kúriát Palkovits Ernő építtette 1938-ban eklektikus stílusban. A klasszicizáló épület főhomlokzata 4+3+4 tengelyes, a középső 3 tengelyszakasz előtt négy római dór oszlopos, timpanonos portikusszal. Nyeregtetős épület, nyílászárói egyenes záródásúak. Ornamentikáját elvesztette, állapota romló képet mutat. Parkban szabadon áll, környezete elvadult, valaha gondozott angolparkja lehetett.

 

 

 

 

 

 

 

Polgárdi

Új Batthyány-kastély: Herceg Batthyány Fülöp 1809-1811 között - Georg Möser kőművesmester tervei alapján - klasszicista stílusban bővíttette ki a korábbi földesúri kastélyt, mely 1870-től 1895-ig a Draskovics, majd 1895-től 1946-ig a Csekonics család tulajdonában volt. A kastély eklektikus átalakítása Csekonics Endre nevéhez fűződik. Az épület falai között 1946-tól gazdaképző iskola működött, az 1960-as évek elejétől pedig rendelőintézet kapott itt helyet. A hangulatos belső udvar a "Muzsikáló Kastélykert" című nyári rendezvénysorozatnak ad otthont. A műemlék kastélyt körülvevő park - Czifrakert - árnyas fáival a kellemes pihenés és kikapcsolódás élettere, másrészt egyik helyszíne a város nyári szabadtéri rendezvényeinek is.

 

 

 

 

 

 

Régi Batthyány-kastély: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

 

Pusztaszabolcs

Fould-Springer-Wooster-kastély: A zichi és vásonkeöi gróf Zichy család 1650-ben szerezte Fejér vármegyei birtokai túlnyomó többségét, ezek egyike volt Szabolcs is. Az 1890-es években a Zichy család eladósodott, ennek következtében a szabolcs-, és cikolapusztai birtokrészeket el kellett adni. Ebből Szabolcs-, és Csongrádpusztát báró Fould-Springer Miksa bécsi bankár vásárolta meg. A Fould Springer család 1872-ben osztrák bárói rangot kapott, a birtokot megvásároló Fould Springer Maximillian (Miksa) személyében. A kastélyt a birtok megvásárlása után nem sokkal építhették fel, az épület eklektikus stílusú. A Fould Springer birtok egy részét kiosztották, így 1935-ben - a birtokot korábban megöröklő – Fould Springer Mária 1935-ben 3849 katasztrális hold tulajdonosa volt. A bárónő ezután 1940 táján férjhez ment Wooster Frankhoz, 1941-ben már Wooster néven említették az uradalmat. 1945-ben teljesen felosztották a birtokot, a kastélyban megyei tüdőszanatóriumot szerették volna berendezni, és a Népjóléti Minisztérium rendelkezésére bocsátották az épületet. Végül általános iskolát helyeztek el benne, jelenleg a Velinszky László Gimnázium és Szakközépiskola kollégiuma működik falai között. A kastélyt kisebb kert övezi. Szabadon álló, középen emeletes, szárnyain földszintes, U-alaprajzú épület. Főhomlokzata 3+1+3+1+3 tengelyes. Enyhén előrelépő emeletes rizalitjának földszintjén 4 nyolcszögletű pillér által tartott, falsíkba simuló, tornácszerű rész húzódik. A rizalit 1+3+1 osztású emeleti része felett háromszög-oromzat látható, a tetőnek ez a része manzárdos. Az oldalhomlokzatok háromtengelyesek, az ablakok mélyített faltükörben vannak. A szárnyvégeken nincs ablak, a hátsó homlokzati rész 2+3+2 osztású, középrészéhez utólagos bővítményt csatoltak, felette háromszög-oromzat látható. Az épület ablakainak egy részét eredeti rács borítja.

 

 

 

 

Felsőcikola: Hirsch-kastély: Amikor a zichy, és a vásonkeöi Zichy grófok a XIX. Század utolsó tizedében eladósodtak, el kellett adniuk az adonyi uradalom külső pusztáit. Felsőcikolát Hirsch Alfréd vásárolta meg, a család késobb Halászra változtatta a nevét. 1920-ban építették fel a kastélyt, mely körül 4 hektáros parkot alakítottak ki. Később, 1945-ig Simay-Holczer Lajos bérelte a birtokot és a kastélyt. Akkor felosztották a 448 katasztrális holdas uradalmat is, melynek nagy részét a Hirsch-Halász Família még a háború alatt eladta. A II. vh alatt romossá vált épületet 1945 után a Hal-, és Nádgazdaság kapta meg kezelésbe. (Halászné a háború után is Felsőcikolán maradt, az egykori számtartói lakásban lakott.) Később állami gazdasági irodákat helyeztek el a kastély falai között, jelenleg üresen áll a magántulajdonba került épület. Szabadon álló, magasföldszintes megközelítően téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 3+3+3 osztású, erősen előrelépő középrizalitjának nyílásai félköríves záródásúak, felettük ovális világítóablakok láthatók, a rizalitot kőbábos attika zárja le. Hátsó homlokzata nyolctengelyes.  

 

 

 

 

 

 

 

Pusztavám

Haggenmacher-vadászkastély: A környező erdőségek vadállománya igen gazdag, a vadászturizmus meghatározó a község idegenforgalmában. A Haggenmacher-erdőmajorhoz tartozik az épület, mely ma is kitűnő állapotnak örvend. 1930 körül építtette Haggenmacher bárónő, jelenlegi hasznosítása vadászház. A település K-i szélén áll.

 

 

 

 

 

 

Rácalmás

Jankovich-Teleszky-kúria: A kúriát 1756-ban emeltette a Jankovich család barokk stílusban. Részben átalakítva és bővítve későbarokk stílusban 1798-1801 között. Nagy parkban szabadon álló észak-déli hossztengelyű, téglány alaprajzú, cseréppel fedett kontyolt nyeregtetős, részben alápincézett épület, délnyugati sarkához "L" alakban csatlakozó toldalékkal, az ahhoz kapcsolódó, a belső udvarra vezető kapuval, valamint a terület északi részén szabályosan elhelyezett gazdasági épületekkel. Nyugati homlokzata előtt kilenc kosáríves nyílású árkádsor fut, hasáb alakú talapzaton álló zömök, hasas oszlopokkal. A vízszintes és függőleges vakolatsávozással díszített keleti homlokzat középtengelyétől kissé balra négy oszloppal alátámasztott portikusz áll. A homlokzatok ablakai kőkeretes, hatszemes ablakok, szemöldökük fölött törtívű vakolatdíszítéssel. A bejárati ajtók felett felülvilágítók, egy részük mára elfalazva. Az északi bütü hasonlóan díszített homlokzatának 3. tengelye a pince kosáríves, kőkeretes lejárata. A csatlakozó szárny cseréppel fedett nyeregtetős, homlokzatai a főépületéhez hasonló vakolararchitekturával díszítettek. Az északi homlokzat középtengelyében nyíló bejárat fölött tympanon.

 

 

 

 

 

Modrovich-kastély: A volt Modrovich-kastély, késő klasszicista, 1840 körül. Vadászház. A kúria 1840 körül épült klasszicista stílusban. Nagy kertben szabadon álló téglány alaprajzú épület, egykor délről keskeny nyaktaggal csatlakozó, mára részben elbontott, szintén téglány alaprajzú melléképülettel. Tetőzete cseréppel fedett kontyolt nyeregtető. A hosszabb homlokzatok középtengelyében mindkét homlokzat elé 4-4 korinthoszi fejezetű oszloppal alátámasztott portikusz lép ki, timpanonos lezárással. A homlokzatokat függőlegesen kis kiülésű lizénák tagolják. A hosszabb homlokzatok jobb és bal oldalán egy-egy hármas kapcsolt ablak nyílik, szemöldök- és könyöklőpárkánnyal. A délnyugati portikuszban középen állótéglány alakú ajtó, jobbra és balra egy-egy hatszemes ablak látható. Az északkeleti portikusz mindhárom nyílása kazettás ajtó. Az északkeleti oldalán már elbontott melléképület palával fedett nyeregtetős, homlokzatai tagozatok nélküliek, jellegtelen nyílászárókkal.

Rácalmáson és környékén további kisebb jelentőségű kúriák is találhatóak.

 

 

 

Ráckeresztúr

Szentmiklóspuszta: Lyka-kastély: A Rácszentmiklós néven is emlegetett puszta Közép-Szentmiklóspuszta nevű részén az 1820-as években építtetett kastélyt a szomori és somodori Pázmándy család. A família 1638-ban szerzett címeres nemeslevelet. A kastély később az alsószatai Petheő család tulajdonába került. A századforduló táján már a Lyka família lakta az épületet, 1933-ban pedig Brauch Károly, egy részvénytársaság vezérigazgatója vásárolta meg a szentmiklóspusztai kastélyt 38 katasztrális holdas birtokkal együtt, ő volt az utolsó tulajdonosa az épületnek. Brauch a Szentsír lovagrend tagjaként 1942-ben kápolnát emeltetett a parkban, mely alatt kripta húzódik. A II. vh alatt megrongálódott a kastély, majd 1949-ben a Lenin TSZ birtokba vette néhány helyiségét. 1961-ben az MTA egyik gazdaságának tulajdonába került, állapotát helyreállították, a parkkal együtt. Társadalmi összejöveteleket, konferenciákat tartottak benne, a hagyomány szerinti vendégkönyvében Fidel Castro és Koszigin neve is szerepelt. Az épület a rendszerváltás után magántulajdonba került, rövid ideig kastély-klubként működött, jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható. A kastély parkjában áll még a görögkereszt alaprajzú sírkápolna, melyet a Brauch család építtetett neogót stílusban. A kápolna görög kereszt alaprajzú és a bejárata felett a Lyka család címerét helyezték el. Az épülethez tartozik egy magtár, egy istálló, egy cselédház, egy víztorony, és egy borospince is. Ugyanitt található a család sírkápolnája is a 19. századból. Szabadon álló, földszintes, összetett alaprajzú épület. Főhomlokzata A+2+2+3+2+2+A osztású, középen 2 korinthoszi fejezetű pilléren és 2 korinthoszi fejezetű oszlopon nyugvó portikusz (kocsialáhajtó) húzódik, felette fogazatos díszítésű timpanon látható. A középrész ablakai felett háromszög alakú szemöldökpárkány húzódik, a hátralépő szárnyrészeken egyenes szemöldökpárkány díszíti az ablakokat. A hátsó homlokzat 3+3+1+3+A osztású, középen félköríves nyílású, páros pilaszterekkel díszített, timpanonos bejárati középrész lép ki a fal síkjából. Az ablakokat egyenes szemöldökpárkány díszíti.

 

 

 

Ivánkay-kastély: Ráckeresztúr falu 1735-ben került a Szüts família tulajdonába, ekkor vásárolta meg a Szüts Péter és Pál 10 000 forintért. A család legismertebb tagja az a Szüts Lajos volt, akit 1810-ben már Keresztúr földesuraként említettek. Az ő nevéhez köthető a klasszicista stílusú kastély felépítése is, mely az 1820-as években készülhetett. Ekkor alakult ki a major többi része is: a segédtiszti lakások, az iskola, a cselédlakások, a bolt valamint az egyéb kiszolgáló helyiségek. A kastélyt később a D. Halász család, és s Cséry családok örökölték, majd 1896-ban már Freund Adolf petróleumgyáros birtokaként említették a majorságot, melyhez 1305 hold katasztrális hold tartozott. A Freund család alakította ki a kastélyparkot, melyhez üvegház, kertészet, és gyümölcsös is tartozott. Később az egyik fele Ivánkay Ernő katonatiszt vásárolta meg, és az ő tulajdonába került licit útján a kastély is. (A család 1894-ben kapott magyar nemességet) A II. vh után a rá nehezedő politikai nyomásnak engedve Ivánkay felajánlotta birtokát az államnak. 1946-ban a kastély lebontására tettek egy javaslatot, de az elöljáróság azt kérte, hogy a kastélyt kultúrház céljára vehessék igénybe, így a pusztulás elkerülte, azonban még 1948-ban is romépületként említették. Végül a Sertéstenyésztő Nemzeti Vállalat vette birtokba az épületet, és az 1950-es években megtörtént a felújítása. Napjainkban a Polgármesteri Hivatal működik falai között, parkja már csak nyomokban van meg. Szabadon álló, magasföldszintes téglalap alapjrajzú épület. Főhomlokzatának nyílásritmusa 2+3+2, középen erősen előreugró kocsifelhajtó húzódik, melyet a széleken 2 pillér, középen 2 oszlop tart. Felette háromszög-oromzat látható. Hátsó homlokzata emeletes, 2+3+2 osztású, enyhén kilépő rizalitjának emeleti ablakai – a főhomlokzatéhoz hasonlóan – félköríves záródásúak. Oldalhomlokzatai egyaránt kéttengelyesek. Az eredeti ablakrácsok néhány helyen megmaradtak. Az épület belsejében a dísztermet egykor falképek borították, melyet 1945-ben még láttak a szemtanúk. Érdekes a kastély egykori fűtési rendszere: 4 helyiség sarokkályháinak volt egy közös kéménye. A településen kúriája is van az Ivánkay családnak.

 

 

 

 

 

Sárbogárd

Nagyhörcsök: Zichy-kastély: A kastély terveit 1852-ben készítette el Ybl Miklós Zichy (Paulai) Ferenc megbízásából, az építkezés 1855-re fejeződött be. Az épületet az egykori tulajdonos feleségéről, Kornis Annáról Anna-várnak is nevezik. Ybl korai, angol gótikus stílusú alkotásai közé tartozik a kastély, amely egyébként a mester egyik legsikerültebb műve. 1870-71-ben Gottfried Semper német építész terveket készített a kastély francia neoreneszánsz stílusú átalakítására, de az átépítésre nem került sor. Az egykor emeletes, mozgalmas, kötetlen alaprajzú épület nagy részét mára lebontották. A főépülethez szabálytalan tömegű hátsó szárnyak is csatlakoztak. Belsejében tágas, oszlopos-pilléres termek nyíltak, elrendezésük a szertelen külső ellenére is áttekinthető, logikus volt.

Sárbogárdon és környékén további, kevésbé jelentős kúriák sora található.

 

 

 

 

 

Örspuszta: Bem-kúria: Bem Gyula örspusztai földbirtokos, Bem apó fivérének unokája építette az 1910-es évek elején,ahol haláláig gazdálkodott a háború befejeztéig. A Bem család nyaranként festomuvészeket látott vendégül,Varga Nándor Lajos grafikus,Elekfy Jeno festo stb. Az 50-esévekben a helyi termeloszövetkezet használta központi irodaként és 1962-ben felújította.A rendszerváltás után a szövetkezet megszunt,az épület gazdátlanná vált.

 

 

 

 

 

Sárkeresztúr

Püspöki kastély: A kastély a XVIII. első felében épült. Mára teljesen átalakították, eredeti ornamentikáját nyomtalanul elvesztette, mindössze tömegalkotásában emlékeztet az egykori barokk épületre.

 

 

 

 

 

 

 

Sárosd

Esterházy-kastély: A mai kastély elődje egy XVIII. századi kúria, melyet később többször átalakítottak és bővítettek. Először a XIX. század közepén építették át Weber Antal tervei alapján, majd az 1880-as években, végül Möller István tervei szerint 1920 körül. Szociális otthon, volt Esterházy-kastély és parkja, 18. sz.-i eredetű. Teljesen átépítve romantikus stílusban a 19. sz. második felében.

A Weiss családnak is található itt egy kevésbé látványos kúriája.

 

 

 

Sárpentele

Széchenyi-kastély: Itt gyermekeskedett gróf Széchenyi Zsigmond (1898–1967), a híres vadász-író. A II. világháborúban pusztult el, ma csupán régi fotókon látható. 28 szobás volt. Még a farádi Vörös család építtette, később került a Széchenyiekhez. A grófi család itteni birtoka két és fél ezer holdat tett ki. Tulajdonosa gróf Széchenyi Viktor, fejér megyei főispán volt, Széchenyi Zsigmond apja. A falu mai perkerdeje a kastély egykori parkjából lett kialakítva.

 

 

 

 

 

Sárszentágota

Jezsuita-kúria: A jezsuiták építették a 18. sz. közepén. Ma általános iskola működik benne.

 

 

 

 

Sárszentmihály

Zichy-Szterényi-kastély: Községbelsőben, hatalmas parkban áll a romantikus stílusú, emeletes kastélyépület. Kellemes tömeghatású, jó arányú épület. Az angol-gót stílusnak egy visszafogott, szerény eszközökkel épült példánya. Részletképzése is mértéktartó - a főbejárat gotizáló keretezése, a lépcsőház kőrácsos nagy ablaka és gerendavázas, magas oromfala és néhány rács említendő. Mellette áll az ún. kiskastély, magas sátortetővel és gerendavázas falakkal - képileg is szervesen összeillők. (lehet, hogy e földszintes épületről írnak a korábbi tudósítások?) Gyönyörű parkja szépen gondozott most is. A kastély falait gazdag kúszónövény-gyűjtemény szövevénye fonja be. A park igazi értékét a hazai fa- és cserjefajokból művészien kialakított erdőfoltok, facsoportok jelentik. A kastély mellett hatalmas kocsányos tölgy hívja fel magára a figyelmet, életkora 180 év körüli, törzskerülete 485 cm. Az erdőfoltok kontrasztos színhatását a lombos fák koronája fölé magasodó, hatalmas termetükkel. A természetvédelmi területet gépkocsival a Székesfehérvár-Sárszentmihály közötti közúton, Veszprém felől a 8-as számú főútról Várpalota és Inota között letérve, Nádasdladány és Sárkeszi érintésével gépkocsival (Székesfehérvár felől autóbusszal is), vonattal pedig a Sárszentmihály vasútállomástól mintegy két kilométeres gyaloglással lehet elérni. A park történetéről kevés irodalmi anyag maradt ránk. Károly J. írta le, hogy 1650-től Zichy Istvánnak és Baranyai Máriának és örököseinek adományozta III. Ferdinánd a birtokot." Ma is ezek utódjáé, gr. Zichy Jenőé, kinek itt példaszerű gazdasága, kastélya és gyönyörű parkja van..." Károly J. könyvében említett kastélyt később lebontották és annak helyén, az 1870-es években angolgót stílusú új kastélyt építtetett a Zichy-család. A kastély és a park 1930-ban vásárlás címén báró Szterényi tulajdonába került. Az állami gazdaságok megalakulása óta 1992-ig a jogutód nélküli megszűnésig, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság igazgatási központja volt a kastély. Sajnos ettől az időponttól felgyorsult a park pusztulása, engedély nélküli fakivágások, falopások, illegális szemétlerakások jelentik a legnagyobb kártételt. A kastélypark koráról keveset tudunk. A parkot tájképi stílusban alakították ki, amelyben a kocsányos tölgy mellett a Duna-Tisza közi tölgyesekből hiányzó gyertyán sok méretes és idős példánya is megtalálható.

A Zichyeknek egy kúriájuk is van a településen, a hozzá tartozó melléképületekkel, mely később szintén Szterényi báró tulajdonába került.

 

 

Seregélyes

Zichy-Hadik-kastély: Seregélyes települést II. Ferdinánd király 1650-ben adományozta Zichy Istvánnak. A klasszicista stílusú épület 1822-ben készült el. Az U-alakú épület középső szárnya emeletes, a hátsó szárnyak földszintesek.
A homlokzatok tervezője vagy maga Pollack Mihály, vagy Pollack követője lehetett. A díszterem, az ún.Római Terem falképeit Pich Ferenc fehérvári mester készítette. A falakon a római korból választott téma, áldozatbemutatás és harci jelenetek láthatók. A belső helyiségek közül említést érdemel még a fogadócsarnok és az ún. császári hálószoba. Dísztermében architektonikus festés, klasszicista, 1820 körül. Hadik család tulajdonába Zichy Alexandra grófnő kezével került az épület, aki gróf Hadik János felesége volt. A kastélyt a II. világháborúban 1944-ben súlyos bombatalálat érte, mely a jobb oldali földszintes szárnyat szinte teljesen lerombolta. Ezután hosszú ideig üresen állt az épület, állapota teljesen leromlott. Végül az 1980-as évek kastélyprogramjának keretében a Taurus Gumiipari Vállalat újította fel. A helyreállítás után szállodát és oktatási központot helyeztek el benne. A kastély 22 hektáros parkja viszonylag jó állapotban maradt fenn, így az épülettel együtt a kertet is sikerült helyreállítani. Tipikus angolpark, kis tóval, benne szigettel, melyre fahíd vezet át.
A kastélyban jelenleg háromcsillagos kastélyszálló működik. A magyar klasszicizmus ún. Palatinus stílusának kiemelkedő alkotása a seregélyesi v. Zichy-Hadik kastély. Seregélyes "fő dísze az uraság egyemeletű kastélya, mindenfelől egy gyönyörű angolkerttől borítva. E nagykiterjedésű angolkert leginkább nevezetes, mert itt azelőtt csak keveset érő kopár homok legelő volt, most pedig e fában szűkölködő rónavidéknek valódi ékessége" gróf Zichy Ferenc kastélya - írja Fényes Elek 1851-ben. Székesfehérvár és a Velencei-tó között, attól délre 15 km-re van Seregélyes, ahol "a Velencei tóból kifakadó mocsáros helyek" rónává szelídülnek. Gróf Zichy Ferenc, a monarchia pénzügyminisztere 1821-ben építette a császár fogadására méltó kastélyt. 1796-ban Ferenc császár testvére, József lett az ország nádora, a Palatinus, "kinek a magyar művészet is sokat köszönhet... kinek mai nagyságát, szépségét és biztos voltát a főváros is elsősorban köszönheti". Ezzel indul fejlődésnek Pest-Buda. Megépülnek a Nádorkert, a Margitsziget és Alcsút csodálatos parkjai. József nádor nagy kertbarát, maga is kertészkedik. Példáját követik, sorban újulnak meg és épülnek környékbeli kastélyok: Martonvásár, Dég, Lovasberény és Seregélyes is. Mindegyiket szép angolkert övezi. Feltárul a kert nyugodt, enyhén emelkedő hatalmas zöld síkján az épület a park fáinak térfala előtt. Visszatekintve a völgyben patak csordogál, ami a portikusz előtt tóvá szélesedik. A tavon kis sziget volt, arra kecses gyaloghíd ívelt át. A parton szomorúfüzek és jegenyenyárak sorakoztak. A patakon vízimalom működött, volt egy antik templom hangulatát idéző gloriett, antik római kövek, vázák, urnák, szarkofágok a park megfelelő pontjain. A park szinte észrevétlenül ment át a környező tájba, ami határait a végtelenbe nyújtotta. A kastélyt Zichy Ferenc, a család seregélyesi ágának megalapítója építtette 1821-ben. A családi hagyomány szerint Ferenc császár egy alkalommal így szólt hozzá: "A jövő esztendei hadgyakorlatok Fejér megyében lesznek, hallom Önnek ott szép kastélya van, ott fogok megszállni." A kastély akkor még nem volt meg, csak egy egyszerű kúria állt a faluban. Zichy Ferenc rögtön futárt menesztett azzal a paranccsal, hogy haladéktalanul fogjanak hozzá a kastély megépítéséhez, mely 1822-re el is készült. Az U-alaprajzú épület 22 hektáros angolparkban áll. A főszárny emeletes, oldalszárnyai földszintesek. A főhomlokzat közepén 4 oszlop által tartott portikusz áll, széleit oldalrizalitok díszítik. Az elegáns homlokzat, a külső harmonikus arányai és finom részletei éles ellentétben állnak az épületbelső szervezetlen kialakításával (szerencsétlenül elhelyezett lépcsőház, rosszul megközelíthető díszterem), ezért valószínűleg két tervező működött a gyors építkezésen. A külső rész terveit stíluskritikai alapon Pollack Mihály készíthette, a belső rész egy képzetlenebb mester munkája. Az épület ma műemlék.

 

 

 

Soponya

Zichy-kastély: A mai épület elődjét, egy földszintes, L-alakú, barokk stílusú kúriát 1751-57 között építtette fel Zichy János, a család palotai főágazatának megalapítója. 1772-73-ban ezt bővítették ki U-alakú, földszintes kastéllyá, az eredeti épületet a jobboldali szárnyba beépítve. Vályi András 1796-os Magyarország leírása a megyebeli Zichy-kastélyok közt egyedüliként ezt említi meg. Jelenlegi formáját 1807-19 között nyerte el, mikor Pollack Mihály tervei alapján klasszicista stílusban átépítették. Ekkor építettek emeletet a főszárnyra, és ekkor készült el az udvari homlokzat monumentális lépcsőháza. A főhomlokzat középrizalitját négy kettős oszlopon nyugvó terasz díszíti. A kastély a Sárvíz árterében, egy 36 hektáros angolpark közepén áll. Kizárólagos állami tulajdonban tartandó fokozottan védett műemlék.1760-ban említenek először a soponyai kastély körül kerttelepítést és a személyzeti összeírásban a legnagyobb létszámot a kertészet adja. Ez időben Magyarországon díszkert csak barokk stílusban épült. 1807-ben Pollack Mihály tervei szerint korszerűsítik és bővítik a kastélyt klasszicista stílusban és ehhez "angol kert"-et építenek mai méretűre, feltehetően Pollack Mihály útmutatása szerint. A Selyem-majori árok vize folyt, kanyargott a kert közepén díszként a mesterségesen alakított "Hattyús tó" után lévő, jelentős kiterjedésű sóstóba. 1799-ben gróf Zichy János házasságot kötött Colloredó Franciskával és ezzel újabb fényes fejezet kezdődik a kertépítésben. A betorkolás fölött szép kőhidat építenek 1822-ben. Ezen át vezet az út a kastélyba. A "Hattyús tó" melletti mesterséges dombokon tiszafa és virginiai borókaliget volt, a dombtetőn filagóriával. A sóstó közepén jelentős méretű dombként emelkedett ki a sziget. A kastély belső udvarának díszkútjára a klasszicista ízlés szerinti felépítmény került vörösmárványból 1829-ben. Az 1836-os leírás szerint a park már "látvány". Az angol-kert divatos növényei, a szomorúfűz, a jegenyenyár, japán akácok, vadgesztenyék, fekete- és erdei fenyők nagy része ma is megvan. Különös érdekessége és értéke a kertnek a védett értékként számon tartott téltemető tavaszi virágzása. Itt az egész kertet kora tavasszal szinte elborítja. A kert rétjeit, tisztásait szamárral legeltették és ezért, ahol leginkább tartózkodtak, azt a területet "szamárrét"-nek nevezték. 1894-ben artézi kutakat fúrtak a víznyerés érdekében. Ezek, mint források működtek, vörösmárvánnyal voltak jelölve és a gróf lányai után Ludovika és Viktória forrásnak nevezték el. Később egy "Katona-forrás" is lett a kertben. Itt kezdte pályáját a várpalotai születésű Fuchs Emil, aki 1865-től jeles fővárosi főkertész volt. A tulajdonos Gróf Zichy Ödön a kertészetnek élt, tudományosan művelte. Nyolc üvegház volt ékessége a kertnek, különleges növényekkel. 1900 után gróf Zichy János kulturális miniszter részére a keleti homlokzat elé díszes parter épül szőnyegágyakkal. A kastélypark a Székesfehérvár-Sáregres-Cece közötti közlekedési út mellett, Székesfehérvártól 20 km-re található. 1650-ben a Soponya nevű kis kültelki települést a tőle délre fekvő, szomszédos Nagyláng községhez csatolták, majd 1922-ben Nagyláng a Soponya nevet vette fel. Károly János írja, hogy az 1900-as évek elejéna nagylángi birtokot gróf Zichy György kezelte és a birtokhoz tartozó nagylángi kastély környéke "tóval ékesített és a legkülönlegesebb növényzettel, fa, cserje, üvegházi és leggondosabban ápolt mezei virágokkal díszelő volt". A Zichy-család nagylángi birtokán a XVIII. század végén barokk kastély épült, amelyt a XIX. században Pollack Mihály tervei alapján klaszszicista stílusban építettek át. A kastélyhoz tartozó tájképi kertnek alapját a park nyugati és délnyugati szélén fekvő ligeterdők és az épület melletti Sós-tó képezte. Az 1800-as évek második felében, az erdős ligetek tisztásaira magányosan álló fa- és cserjefajokat ültettek. A park nagyobb arányú fejlesztése az 1900-as évek elején kezdődött. A pangóvizek lecsapolására épített árok-rendszer középső szakaszának kiszélesítésével és medrének mélyítésével kis tavat alakítottak ki. Mellette a kiemelt földből mesterséges dombot emeltek, ártéri kutakat fúrtak. A természetes erdőfoltokba tájidegen fafajokat, a gyepes területekbe pedig kerti virágokat ültettek. 1945 után a park képe alaposan megváltozott. Területe 48 ha-ról a jelenlegi 37 ha-ra csökkent, ahol 350 gyerek részére "gyermekvárost", gyermeknevelő otthont létesítettek. A megváltozott rendeltetésnek megfelelő épületeket, szolgálati lakásokat, sportpályákat stb. építettek. Az új létesítmények megbontották a kastély és a park harmonikus összhatását. A képbe az erdőgazdaság lapostetős vadfeldolgozó üzeme és a Soponyai Erdészet irodaháza sem illik. A kastély körüli szépen gondozott füves térségben idős és fiatal lucfenyő-, ezüstfenyő-, kislevelű hárs-, platán-, vasfa-, vérbükk-, vadgesztenye-, mezei és hegyi juhar, ostorfa-, nyírfacsoportok találhatók. A sportpályáknál ajapánakác, ostorfa, vénic és mezei szil, vadgesztenye, korai és hegyi juhar, magas kőris, fekete dió, bálványfa, akác és kislevelű hárs különböző korú példányai alkotnak szép ligetes facsoportokat. A kastély belső udvarán állt egy 120 éves, 15 m magas, 530 cm törzskörméretű császárfa, ez sajnos kipusztult. Az eredeti erdőállomány őshonos fafajai: magas kőris, kocsányos tölgy, fehér és szürke nyár, valamint a kiveszőben lévő mezei szil. Botanikai érdekesség egy, a Lipót császárról elnevezett juharfajta, amelynek fiatal fakadó levelei sárgák vagy bronzszínűek, később fehértarkák. A park fajgazdag cserjeszintje alatt a borostyán és a kis télizöld társaságában virít a védett májvirág mindhárom - fehér, kék, rózsaszín - színváltozatában. A kastély körüli füves területeken a hóvirággal egy időben tömegesen bontogatja sárga szirmait a téltemető, mely a télvégi parkot is színpompássá varázsolja. A terület korlátozottan látogatható. Engedélyt a Gyermeknevelő Otthon vezetőjétől kell kérni.

 

 

 

Szabadbattyán

 

Lajostelep: Popovics-kastély: Az eklektikus stílusú kastély 1910 körül épült.

 

 

 

 

 

 

 

Batthyány-kastély: Elpusztult, csupán régi fotókon látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Felsősomlyó: Wünscher-kúria: Felsősomlyó puszta Szabadbattyántól jóval délnyugatra található, kb. félúton Jenő és Kőszárhegy települések között. A területen néhány gazdasági épület, egykori cselédlakás és Wünscher Frigyes egykori kúriája áll, mely a 20. sz. első felében épült. Ma üresen áll, jó állapotban, vevőre várva.

 

 

 

 

 

 

 

Szabadegyháza

Nedeczky-Griebsch-kastély: A község többször is gazdát cserélt, utolsó birtokosa Nedeczky-Griebsch család volt. A mai kúria elődje egy vadászkastély volt, mely a XIX. század végén épült. Mai formáját 1910 körül nyerte el, amikor Nedeczky-Griebsch Viktor neobarokk stílusban átalakíttatta, és kibővíttette az épületet. A kastély alaprajza érdekes, ugyanis két különálló szárnyból tevődik össze, melyeknek azonban egységes volt a kiképzése. A kastélyhoz tartozó major legszebb épülete a ma is álló lovarda. 1945 után a Vörös Csillag Mgtsz használta a kastélyt, a majort, és a hozzá tartozó földterületeket. Érdekes, hogy a két szárny közül az egyiket teljesen átépítették, ma már felismerhetetlenek eredeti stílusjegyei, a másik azonban szinte eredeti formájában fennmaradt. Jelenleg az épület magántulajdon, felújítása folyamatban van. Az egykori park már csak nyomaiban van meg, a gesztenyefasor még emlékeztet egykori szépségére. Szabadon álló, földszintes kastély, mely két külön épületrészből áll. Az egyik szárny L-alaprajzú, főhomlokzata 1+(1+A+1)+1+2 tengelyes, melyből gazdagon díszített rizalit emelkedik ki. Az ajtó mellett kétoldalt keskeny ablakok láthatók eredeti rácsozattal, felette növényi motívumokkal övezett címer, majd háromszög-oromzat következik, az ajtó feletti karthusban női arc látható. Jobboldalához tornácos mellékszárny kapcsolódik. A másik épületet mára már átalakították. Ezen téglalap alaprajzú szárny architektúrája egykor megegyezett a másik szárnyéval.

 

 

Szár

Bertha-kastély: elpusztult, csak parkjának egy része van meg a település északi szélén.

 

 

Székesfehérvár

Csalapuszta: Kégl-kastély: Megközelítése Székesfehérvár és Bicske felől, a 811. számú úton személygépkocsival és autóbusszal lehetséges. Székesfehérvártól 8 km-re, a Székesfehérvár-bicskei út mellett található a csalapusztai tájképi kert, amely belesimul a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe. A kert középpontjában elhanyagolt, erősen lepusztult, néhány éve még lakott műemlék jellegű kastély áll. Előterében nagy füves tisztás, jobbra és balra honos fa- és cserjefajokból álló tájképi kert övezi. A fák első példányait 80-100 éve telepítették, az eredeti erdőállományból megmaradt példányok kora a 120 évet is meghaladja. A füves tisztás és a tájképi kert déli határát képező Császár-patak között erősen feliszaposodott, náddal és egyéb mocsári növényekkel benőtt csónakázó-tó található. A kastély mögött üzemi, részben lakó- és gazdasági épületek és közöttük szép füves tisztások, facsoportok vannak. A kert idős faállománya fajgazdag. Az egykori erdőterület maradványiái és a hozzájuk csatlakozó, ültetett facsoportok harmonikusan illeszkednek a környező táj természetes erdőterületeihez. A kert megmaradt fa- és cserjefajaiból említést érdemelnek a különböző juharfajok, a gyertyán, a virágos kőris és a fehér eperfa csüngő (szomorú) változata, a különböző hárs- és juharfasorok, a kocsányos tölgy, a virginiai boróka, a fekete fenyő, a keleti tuja. Székesfehérvár közelsége és a park vonzó, romantikus környezete kiválóan alkalmas volt arra, hogy a zöldfelületekben szükölködő Székesfehérvár természetszerető lakói itt töltsék el szabadidejüket. Az új tulajdonos ezt a lehetőséget sajnos megszüntette, nem látogatható terület. Fejér megye leglátványosabb kastélya a közigazgatásilag Székesfehérvárhoz tartozó Csalapusztán áll. A Kégl kastélyt 1876-1878 között Hauszmann Alajos tervei alapján építették, eklektikus, döntően neoreneszánsz elemeket tartalmazó stílusban. A Csalapusztát 1873-ban Kégl György, a székesfehérvári Szent György Kórház megalapítója vásárolta meg. Ő rendelte meg a kastélyépítést. 1908. január 8-i halála után fia, Dezső vette át a csalai uradalom irányítását. A helyi közéletben tevékeny szerepet vállalt Kégl Dezső, a csalai uradalom, Simay László, a kisfaludi uradalom birtokosa és Riffer Dezső, a börgöndi főintéző is. A kastély közelében templomot is emeltek, körülötte pedig, az enyhén hullámos területen szép tájképi parkot alakítottak ki, amely belesimul a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe. A Csalapuszta mellett emelkedő domb aljában, szabadon álló, szabálytalan U alaprajzú, keleti court d`honneur-ös kialakítású, jórészt egyemeletes, historizáló kastélyépület és melléképületei. A kastély tömegformálás szempontjából szabályos U alaprajzú keleti részből, s az ehhez nyugatról csatlakozó három pavilonból: az északi, kétemeletes toronyból, a hozzá kapcsolódó egyemeletes részből, a déli sarkon álló erkélyes pavilonból, s az utóbbi kettőt összekötő portikuszból áll. Az egész épületen végigfut a lábazati párkány, a földszinti vállpárkány, mindkét szint könyöklőpárkánya, a tagozott, háromrészes övpárkány, s a háromrészes, fogrovatos, konzolsoros főpárkány. Az épület sarkain, s a különböző rizalitok, tornyok sarkain armírozás látható. Az alsó szint vakolt, az emeleti szintek nyerstégla falazatúak. Az U alaprajzú alapépület földszintje vízszintes vakolatsávozású, az itt ülő ablakok félkörzáródásúak, szalagkeretesek. Az emeleti ablakok itt egyenes záródáúak, tagozott szalagkeretesek, faltáblás mellvéddel, állókonzolos szemöldökkel. Keleti homlokzata középrizalittal képzett, court d`honneur-ös kialakítású, 1+2+3+2+1 tengelyes. A középrizalit földszintjén toszkán oldalpillérekkel és középoszlopokkal, a falsíkon ezeknek megfelelő toszkán pilaszterekkel képzett portikusz áll, e mögött nyílik a félkör záródású, vállpárkányos kapu, eredeti kapuszárnyakkal. Északi oldalhomlokzata négytengelyes alapépületi részből, s az ehhez nyugaton kapcsolódó toronyból áll. A torony mindkét homlokzata félkör záródású ablakokkal áttört, melyek száma felfelé, a súly könnyítése céljából is, nő. Keretezésük felfelé egyre egyszerűsödik: a földszinti egy ablakot szalagkeret és pilaszterek, az első emelet egy ablakát szalagkeret és mellvéd, a második emelet ikerablakát szalagkeret övezi, míg a felső szint hármas ablaka keretezetlen. A torony sisakjához ferde fiatornyok kapcsolódnak. A nyugati, kerti homlokzat torony melletti pavilonja a földszinten három, megszokott típusú ablaktengelyből áll. Emeleti félkörzáródású ikerablakait ión pilaszterek keretezik, előttük ballusztrádos erkély. A pavilon tetején elhelyezkedő tört timpanonból emelkedő, szegmensíves timpanonnal záródó aediculás oromzat, s a mögötte futó ballusztrád visszavezeti a torony magasába tévedt tekintetet az alacsonyabb részekhez. Az alapépület öt tengelye és félkörzáródású bejárata előtt futó, klasszikus jellegű, toszkán rendű, oszlopos-gerendás portikusz, illetve tetején ballusztrádos erkély vezet a délnyugati sarokpavilonhoz. Ennek alsó szintje előtt a nyolcszög öt oldalával záródó, félkörzáródású ablakokkal áttört kiszögelés áll. Ennek tetején ballusztrádos erkélyére félkörzáródású ikerajtó nyílik. A pavilon főpárkánya fölött a ballusztrádos attikához volutákkal kapcsolt, kettős nyílású, tört timpanonos aedicula áll. Déli oldalhomlokzata az alapépület négytengelyes részéből, s a sarokpavilon ikerablakokkal áttört déli falából áll. Különböző tetőszerkezetek, palafedés. A kastély előtti füves parteren 1900 körüli medence roncsai állnak. A kastélytól északra a kastéllyal rokonítható elemekkel alakított épület, a bejáratot is ellenőrző gazdasági épület áll. A kastélyparkban számos újabb épület között korabeli kocsiszín, majorsági épület áll. A kastélytól délnyugatra a parkban szétszórt faragott kövek. Belseje: A keleti bejárat vakárkádos falú előtérbe vezet. Innen jobbra nyílik az egyterű, háromkarú lépcsőház, mely az emeleten öntöttvas oszlopok támasztotta, finoman képzett párkányú loggiára vezet. A földszint síkfödémes, helyenként poroszsüveg boltozatos lefedésű, körbejárható teremsorral alakított. Nyomokban felbukkan az eredeti terrazzo. Az első emelet hasonló rendszerű, síkfödémes lefedésű. Az emelet vastag gerendás födéme számos helyen beszakadt, s ez az épület pusztulását vetíti elő. Az egész épület alatt pince húzódik. A különböző helyiségek a dongaboltozatos keleti pincefolyosóról közelíthetőek meg, a nyugati, illetve a folyosó végén, az északi oldalon fekszenek, poroszsüveg boltozattal, donga-, és csehsüveg boltozattal fedettek. A pincefolyosóról nyíló, középen elhelyezkedő helyiségben alátámasztás nélküli körlépcső vezet az emeletekre, kovácsoltvas korláttal.

 

 

 

 

Kisfalud: Simay-Holczer-kastély: Romantikus stílusú, ma omladozó épület. A Simay család építtette, feltehetően a 19. század végén. A székesfehérvár melletti Kisfalud földbirtokosai voltak, tevékenyen részt vettek a város életében. Az 1945-ös földosztáskor elvették birtokaikat, csupán 100 kat. holdat tarthattak meg, akárcsak a többi nagybirtokos család.

 

 

 

 

 

 

 

Tác

Világospuszta: Zichy-kúria: Tác a Sárvíz partján, a 17. században alakult ki. Birtokosa a Zichy család volt, kiknek itt egy kúriájuk is épült. Az eklektikus stílusú kúriát a 20. század elején emelték. Az épület Táctól keletre, szabadon áll, eredetileg nyilván nagyobb park vette körül, aminek kis része még megvan. Hátsó homlokzata a parkra néz, innen csak gyalog lehet megközelíteni a kúriát. 1+1+3+1+1 tengelyes, a középső 3 tengely előtt félköríves, római dór oszlopos portikusz. A nyílászárók félköríves záródásúak, és keretezésűek. Keretezésük könyöklőre támaszkodó szalagkeretezés. Az épületet manzárdtető fedi, de a portikusz fölött, annak ívét követő, bádoggal fedett nyeregtetős rész található. Főhomlokzata 3+3+3 tengelyes, a középső 3 tengelyszakasz középrizalitként kilép a homlokzat síkjából, és közepe a bejárati ajtó. Az ablakok megegyeznek az udvari homlokzatéval, de az ajtó keretezése más, egyedi. Leginkább egy csúcsosra húzott szegmensívre emlékeztet, záródása is ilyen. 3 lépcső és egy kicsiny pihenő vezet fel az ajtóhoz. A középrizalit felső tagján padlásablakok, és címer látható. A kastélyt ezen oldaláról lehetett megközelíteni, egy út vezet el előtte, viszont kocsifordulónak nincs nyoma, eredetileg nyilván az épület előtt, esetleg attól kissé távolabb lehetett kialakítva.

 

 

 

 

 

Tordas

Sajnovics-kastély: A mai kastély elődjét a Sajnovics család emeltette a XVII. század végén, XVIII. század elején, barokk stílusban. Később a Batthyány, majd a Dreher család tulajdonába került, akik a XIX. század végén historizáló-romantikus Tudor-stílusban átépítették. A Sajnovicsok után a báró Palocsay, majd a gróf Batthyány család vásárolta meg az épületet. Végül 1875-ben Dréher Antal, a híres kőbányai sörgyáros birtokába került az uradalom és a kastély. Az épületet a Dréher család a következő években romantikus stílusban átépítette. A díszterem faburkolatot, a mennyezet kazettás kialakítást kapott. A Dréherek vendégeként György walesi herceg, a későbbi VI. György angol király is járt az épületben. 1945 után államosították a kastélyt és úttörőtábort helyeztek el benne. Később a legendás Aranycsapat edzőtáborát, majd 1957-ben szociális otthont alakítottak ki falai között. Az angolpark fáinak egy részét 1945 után kivágták. A kastély jelenleg fogyatékos gyermekek otthonaként működik. Csak kívülről tekinthető meg, parkja sem látogatható. Beépített területen, a Szt. László víz partján, volt gazdasági épületei között áll, meglehetosen nagy park szélén. A park kis része a kastély kertje. Szélesen terpeszkedő épületkomplexum, bonyolult, szerteágazó kontúrral. Az átalakítások nyomán homlokzatai egységes romantikus képet mutatnak, de átfogóan nem látható. Földszintes helyenként pincével és tetőtér beépítéssel. Az egyes szárnyak egytraktusosak oldalfolyosóval. Füles ablakkeretek, bástyaszemű falvégek, díszes oromfalak fogsoros, indás párkányok ismétlődő motívumai képeik az épület architektúráját, igényes kőfaragó munkával, belső udvarában használaton kívüli kő kút.

 

 

 

Vajta

Zichy-kastély: A Zichy grófok 1650-ben szerezték meg a vajtai uradalmat, ahol a család egy kisebb méretű, korábban épült kúriája után, 1923-ban Zichy Aladár új kastélyt építtetett Pollack Mihály tervei alapján. A történet érdekessége, hogy a klasszicista kastélyt Pollack 1815-ben tervezte a család szonyi birtokára, ahol azonban soha nem készült el. A klasszicista kastély végül száz évvel késobb, szinte változtatás nélkül épült fel Vajtán Havel Lipót és Schmidt Miksa irányításával. Az épület főhomlokzata előtt franciakert húzódik, a park többi része angol tájképi kert. A park egykori épületei, a tiroli ház, a gépház és a törökfürdő ma is állnak.
A kastély belsejében említésre méltó a középtengelyben elhelyezett, kör alakú, fülkékkel bővített díszterem, mely felett kupola húzódik. Mennyezete kazettás kiképzésű, parkettája intarziás berakású. A jobb szárny végében egykor kör alaprajzú, fülkés kápolna állt. Földszintes, U-alaprajzú épület. Főhomlokzatának közepén trapéz alakú, kiemelkedő rizalit áll, mely mögött a díszterem húzódik, felette kupola található. Udvari homlokzatán dór oszlopsor húzódik, mely elé 4 oszlopon nyugvó timpanonos portikusz lép ki. Egykor 15 hektáros park vette körül. 1944-ben a Vöröskereszt kórháza működött a kastélyban, melyet a front idején kifosztottak. 1945 után rövid ideig traktoroslány-képző iskolát helyeztek el benne, majd az Athaneneum, és 1948-tól a SZOT üdülője lett. Hosszú ideig gyermeküdülő, később gyermekszanatórium működött benne. A kastély jelenleg magántulajdon, felújítás alatt áll, csak kívülről tekinthető meg. A település D-i részén, a főút mentén áll.

 

 

 

 

 

Zichy-Wenckheim-kastély: A Zichy család első vajtai kastélya egy összetett alaprajzú, földszintes épület. 1800 körül épült, később többször átépítették. A település központjában, a főút mellett áll.

 

 

 

 

 

 

 

Vál

Ürményi-Dreher-kastély: Az Ürményi család - amely száz éven keresztül igen fontos szerepet játszott Vál település életében - 1774-ben vásárolta meg a birtokot. Az Ürményiek tudatosan fejlesztették a települést, Válnak mezővárosi rangot és vásártartási jogot szereztek. A család építkezései, az egy tengelyre felfűzött kastély, az új római katolikus templom és az új családi mauzóleum által városias külsőt kapott a település. A mai U alaprajzú kastély előzménye egy 1700 előtti, földszintes, jezsuita kúria az északi és a déli oldalszárnyban. 1780 körül copf kastéllyá építtette Ürményi József, főszárny közbeiktatásával és emelet építésével. A középrizalit és az udvari toldás 1800 után épült. 1878-ban a család arra kényszerült, hogy váli birtokát és kastélyát eladja, melyet Dréher Antal vásárolt meg. Az államosítás után mezőgazdasági szakiskola, majd könyvtár és a község nagy költőjére emlékező Vajda János Emlékmúzeum került elhelyezésre az épületben. Jelenleg a kastély a helyi önkormányzat tulajdona, üresen áll. A kastély csak kívülről tekinthető meg.

 

 

 

 

Velence

Beck-kastély: A kastély az 1890-es években épült egy korábbi kúria felhasználásával.

 

 

 

 

 

 

 

 

Meszleny-Wenckheim-kastély: A kastély 1888-89-ben épült Say Ferenc fehérvári műépítész tervei szerint. Meszleny Pál volt az, aki gazdálkodott a velencei családi birtokon, amely 632 hold 1350 ölnyit tett ki. (Viszonyításképpen Velence község területe kb. 6000 hold volt.) A fokozódó infláció 1921-ben arra kényszerítette őket, hogy a velencei házukat gróf Wenckheim Ferencnek eladják. 1945 után ebből az épületből lett Velencén az általános iskola. Jelenleg a Meszleny-Wenckheim-kastély könyvtárként, házasságkötő teremként és az Önkormányzat testületi üléseinek helyszíneként szolgál, helyi védelem alatt áll. Az udvar igencsak rendezettnek mondható, itt található a Velence SE futballpályája, de helyet kapott egy teniszpálya is.

 

 

 

 

 

 

Hauszmann-Gschwindt-kastély: A Meszleny család a XVIII. század első felében építette fel kúriáját. Ez képezte a későbbi kastély alapját. A kastélyt a magyar eklektika egyik legnagyobb mestere, Hauszmann Alajos építtette saját "nyaralójának". Az épület 1923 körül készült el, eklektikus, döntően neobarokk elemeket tartalmazó stílusban, a korábbi kúria átépítésével-toldásával. A neves építész nem sokáig használta az épületet, 1926. július 31-én meghalt. Örökösei a budafoki gyáriparos Gschwind családnak adták el a kastélyt. Az épületet 1954-ben államosították, a dohányipari szakszervezeté lett. Az 1960-as évek óta az ÉDOSZ üdülője. A kastélyt a megye egyik legszebb kastélyparkja övezi védett hársfákkal és gesztenyefákkal. Az épület belsejének egy része máig megmaradt eredeti állapotában: az előcsarnokban neobarokk kandalló áll, a mennyezetet stukkók borítják. Az emeletre szépen faragott falépcső vezet fel. A díszterem mennyezetét is stukkók díszítik, a sarokban az eredeti majolika kályha áll.

 

 

 

 

 

 

Meszleny-kúria: A kastély legrégibb része a XVIII. század második felében épült barokk stílusban, ehhez a XIX. század első felében klasszicista stílusú szárnyat építettek. A velencei Meszlényi-kúria igen leromlott, talán a település nagyszabású fejlesztési terveinek keretein belül - igen bővizű termálforrást találtak itt, wellnessközpontot akarnak építeni hozzá.

 

 

 

 

 

 

Manndorff-Wickenburg-kúria: Építési ideje ismeretlen. Ma polgármesteri hivatal működik benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wickenburg-kastély: Építési ideje ismeretlen.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rédelyi-kastély: Eklektikus kúriaépület volt, mely a Beck-kastély közelében állt. Azzal nagyjából egyidoben épülhetett, de azzal ellentétben ez lebontásra került.

 

 

 

Vereb

Végh-kastély : Kasselik Fidél, osztrák származású építész tervei alapján 1809-ben (más forrás szerint 1812 1815 között) készült el a második világháborút követően lerombolt kora klasszicista (empire) jellegű, 25 szobás verebi Végh-kastély. A mérnök ritkán előforduló, meredek völgyoldalra tervezett, s kihasználva a terep szintkülönbségeit, a déli kert felé emeletesen képezte ki az utcai oldalon földszintes épületet. Az eredeti elképzelésekből csupán a kert felé elgondolt vasrácsos erkély nem valósult meg. Korabeli értékelés szerint az épület a vármegye egyik legszebb és legnívósabb klasszicista kastélya lett. A műemlékvédelmi hivatal által elkészített leírása szerint domboldalban szabadon álló, utcai homlokzatán földszintes, kert felőli részén egyemeletes, téglalap alaprajzú építmény volt. Utcai, földszintes homlokzata 2+A+2+1+A+1+2+A+2 osztatú, középen rizalitszerűen lépett elő az 1+A+1 osztású rész. Félköríves záródású kapu előtti kocsialáhajtóját két páros ión oszlop tartotta, felette mélytükrű timpanon húzódott. A rizalit szélein elhelyezett pilaszterek ugyancsak ión fejezetesek voltak. Nyílászárói félköríves keretelést, a szárnyak falai sávozást kaptak. Hátulsó, emeletes homlokzata 6+5+6 tengelyezéssel készült. Enyhén előrelépő, oromzat nélküli középrizalitjának emeleti része a kastély legszínvonalasabban kiképzett részévé vált. Félköríves záródású ablakait ión fejezetű pilaszterek keretelték, a szárnyablakok egyenes szemöldökpárkányt kaptak. Földszinti, sávozott részén alacsonyabb ablakokat helyeztek el, középen félköríves záródású kapu nyílt. Az építkezésekkel párhuzamosan indultak meg az úgynevezett angolpark telepítési munkálatai is, amelyben a faragott, római kori sírkövek számára műrom épült. (Az 1806-ban készített verebi térkép alapján ez a kastély még biztosan nem állt, helyén egy L alakú építmény látható.) Az építkezést követő karbantartási felújítási munkálatokra is utalnak Verebi Végh János hitelfelvételei. Marosi Arnold 1932-ben elkészített leírásában az úri lak erősen völgyoldalra építve a kert felé emeletes, az utcai oldalon csak földszintes. Alaprajza méreteiben és elgondolásában egyaránt kifejezője annak a pusztán egyszerűségnek, mely sokáig zenei életünk egyik gócpontja volt és mindenkori lakóit jellemezte. Verebre 1942-ben vezették be a villanyvilágítást, ekkor a kastélyt ismét felújították. Az 1884-ben felvett kataszteri birtoktelekkönyv és térképvázlat alapján a kastély a római katolikus templommal szemben, az út túloldalán, a római katolikus iskola és Barsi János gazda telke közötti területen épült. Verebi Végh János itt található, valamivel több, mint 13 katasztrális hold kiterjedésű jószágbirtokán nyolc építménnyel három épületegyüttes feküdt: a kastély és tőle nyugatra két lakház , valószínűleg a kiszolgáló személyzet részére. A kúriát nyugati és keleti oldalról egy-egy udvar határolta, út felőli, főhomlokzata előtt egy 820 négyszögöl kiterjedésű, kastélypark felőli, déli homlokzata előtt pedig egy közel egy hold nagyságú kert terült el. A közel kilenc hold kiterjedésű pálmaházból, díszkertből, rétből és erdőből álló kastélyparkot, valamint a kastély közvetlen közelében található kertet vizesárok választotta el. Írott forrásaink arra utalnak, hogy a kastély a második világháború során súlyos károkat szenvedett, kiégett. A helyiek azonban úgy tartják, annak ellenére, hogy aknatalálat érte, csupán az ebédlő és tetőzete sérült meg. Állapota nem vált kritikussá, némi felújítás mellett használhatóvá lehetett volna tenni. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy miután a front elérte a községet, 1944 végétől a kastély egy helyiségében elsősegélynyújtó helyet rendeztek be. 1946 őszétől megkezdődött az értékesnek tekintett tárgyak, bútorok és egyéb berendezési tárgyak, a könyvtár, valamint az építőanyagok elhordása. A kastélyparkhoz tartozó szőlőhegy mögötti és a lovasberényi út által határolt területen fekvő Máriamajorral együtt 1949-ben államosították, négy és fél hektáros angol stílusú tájképi kertje elvadult. A település lakói és a Verebi Végh család leszármazottai számára napjainkban sem egyértelmű, milyen körülmények között történt a kúria felszámolása, 1951 után. Parkja részben máig megmaradt.

 

 

Zichyújfalu

Zichy-kastély: A Zichy család az 1800-as évek elején építtette fel kúriáját Újfaluban (ez az ún. "kiskastély"), mely a "nagykastély" elkészülte után a gazdatiszt lakása lett. A kastélyt Zichy János emeltette 1900 körül eklektikus stílusban. Egykor U-alakú földszintes épület volt, mára a jobb oldali szárny elpusztult. Hajdan 28 hektáros park övezte. Főhomlokzata elott 14 dupla oszlopon nyugvó tornác fut végig, közepén 2 oszlopon nyugvó, oromzatos rész lép ki.