Magyarország történelmében Bánffy néven hat különbözo család szerepel. Ezek a következok:
A Bánffy vezetéknevet általában a család egyik ose által viselt báni méltóságból alkották.
E család a német eredetu Buzád-Hahót nemzetségbol veszi eredetét; az újabb kutatások szerint a család osei a 743-ban a Lex Baiuvariorumban említett bajor osnemes Huosi-nemzetségbol származtak. A történet szerint Bánffy III. Hahót alapította a családot, 1226-ban. E tagja a családnak 123839-ben Vas vármegye ispánja volt. Valószínuleg 1260 körül halt meg. Több leszármazottját is említik az oklevelek, úgymint IV. Hahót, Máté és István. 1291-ben Bánffy Istvánt említik az okiratok mint királyi étekfogó kancellárt. Ugyano birtokaira királyi megerosítést nyert. 1292-ben a Koszeghyek ellen harcolt, 1296-tól Varasd vármegye ispánja. 1301 után a Koszeghyek bosszúból elfoglalták tole családja osi várát, Alsólindvát (a mai Lendva, Szlovéniában), amit csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban Károly királytól. A Hahót-Buzád család tagjai a 14. század közepétol kezdték magukat következetesen Alsólendvainak és Bánffynak nevezni.
Lendvai Miklós, akit a család alsólindvai ága osének tartanak, 1319-tol szerepel az írott forrásokban. Az o fiai kezdték használni a Bánffy nevet. 1324 és 1343 között Zala vármegye ispánja, aki részt vett az osztrák háborúban, és a királyné folovászmestere is lett. Kinevezték Tótország bánjává, s ebben a titulusában érdemeket szerzett Horvátország visszafoglalásában. Zára és Velence ellen is harcolt, de árulással vádolták, így a király elvette tole báni rangját, amit aztán késobb visszakapott. Neve szerepel az 1358-as zárai béke nevu okmányon is, amelyben Velence lemondott Dalmáciáról a Magyar Királyság javára. 1361 körül veszthette életét. Öt fia született, akik közül István 1366-ban zagoriai ispán ( Varasd vármegye ), majd 1383-tól Tótország bánja. Neki két fia volt, de egyiküknek sem született további örököse, így Miklós ága kihalt. Említenek még egy Jánost is, aki szintén zagoriai (azaz Varasd vármegyei ) ispán volt, 1383 körül.
A család két nevezetes tagja a 15. században élesen eltéro pályát futott be. Pál esküdt ellensége volt a Hunyadi-családnak , Miklós pedig lelkes híve Mátyás királynak . Bánffy Pál eleinte Zsigmond király ellenfele volt, majd a pártjára állt és a Sárkányos rend tagja lett. I. Ulászlótól pénzverési engedélyt kapott Lendva és Bolondóc várára. O fogatta el Hunyadi Lászlót a király parancsára és tagja volt annak a bíróságnak, amely halálra ítélte.
Bánffy Miklós (meghalt 1501-ben) viszont Mátyás király leghuségesebb alattvalói közé tartozott. A király moldvai hadjáratán megmentette az uralkodó életét is. Antonio Bonfini szerint Mátyás a testvéreként szerette. 1474-ben o vezette azt a küldöttséget, amely Nápolyba utazott Beatrix leendo királynéért . 1471-ben megkapta az aradi foispáni tisztséget is Solymos várával együtt. 1477-ben örökös grófi címet kapott. Bánffy Miklós felesége, a szépségérol híres Sagani Margit hercegno volt, akinek révén Európa több uralkodócsaládjával került rokonságba. Bonfini szerint azonban késobb Mátyás király is szemet vetett a legendásan szép asszonyra, férje azonban megszöktette ot a király elol, ezért Mátyás elvette tole címeit és két évre börtönbe záratta.
A Bánffy család tagjai a 15. és 16. században is az ország legfontosabb foméltóságaí között szerepeltek. Királyi ajtónállók, asztalnokok, pohárnokok, tárnokmesterek, lovászmesterek, országbírók voltak. Közülük Bánffy Jánost 1530-ban Szapolyai János nádorrá emelte. Valószínuleg o lett a reformáció elso követoje a családban. Fia, István országbíró lett. Az általa megkezdett majd utódai által folytatott családi napló fontos kordokumentum. Gróf alsólendvai (IV.) Bánffy Miklós (15471593) 9 éves korától Grazban , majd Bécsben tanult. Felvilágosult. kultúrakedvelo ember, nagylelku mecénás volt. 1573-ban fopohárnok, 1577-ben Zala vármegye foispánja lett. Felesége Zrínyi Orsolya ( 1552 1593 ), a szigetvári kapitány Zrínyi Miklós leánya volt. Alsólendvai udvarukban a Nyugat- Dunántúl egyik fontos szellemi központja alakult ki. A reformáció lelkes híveként Alsólendvára hívta a híres Raphael Hoffhalter nyomdász fiát, Rudolfot . A nyomdász tevékenységének köszönhetoen Alsólendván három magyar nyelvu könyv jelent meg, mindegyik szerzoje Kultsár György alsólendvai tanító és prédikátor volt. Az 1573-ban és 1574-ben megjelent könyvek Zala megye illetve a mai Szlovénia területén is az elso nyomtatott könyveknek számítanak.
Nagykanizsa 1600-as eleste után Bánffy Kristóf, Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya fia (15771644) folytatta a török elleni harcot a vidéken. Sokáig úgy tartották, hogy vele halt ki a család, de újabb kutatások szerint fia, István, egy esztendovel túlélte apját és 1645-ben hunyt el Regedén, a mai Bad Radkersburgban . Az alsólendvai Bánffy család birtokait noági örökösödés révén a sárvári Nádasdy család kapta meg.
Az alsólendvai Bánffy család címere pecsétekben maradt fenn, amely a Buzád-Hahót nemzetség jelképét, a bikát vagy bölényt ábrázolja.
Ezen család a Tomaj nemzetség sarja. Elso ismeretes okleveles ose Dénes, akinek szintén Dénes nevu fia 122241-ben fordul elo a neve, mint tárnokmester és nádor. Ennek fia, III. Dénes, akinél elágazik e család, István nevezetu fiától pedig a Losonci család ered, unokájától, Dezsotol pedig a losonci Dezsofy család veszi eredetét. II. Dénes volt az, aki családjának az erdélyi Marosszéplakot és a nógrádi Losoncot szerezte. Innen vette a család az elonevét. A Bánffyak a XV. század közepe táján ismét két ágra szakadtak. Késobb említik Istvánt, aki 1440 körül a székelyek ispánja, Lászlót, aki 1491-tol tárnokmester, és György bárót, akitol a bonchidai ág ered. Az idosebb ágból származó Zsigmond a késobbiekben is bárói rangban maradt ág alapítója. O a XVII. században nyerte rangját. Az ifjabb, vagy bonchidai ágban Dénes nyert bárói rangot, akinek fia, György erdélyi fokormányzó volt. György 1696-ban nyerte grófi rangját, de ez a grófi ág 1858-ban, Józsefben kihalt. Szintén a bonchidai ágban, de egy másik alágban Farkas 1729-ben bárói rangot, majd egyenes ose, Miklós 1880-ban grófi rangot kapott. 1526 után a család nyilvános szereplése Erdélyre esik. Bánffy Dénes 166674-ben Kolozs vármegye foispánja, kolozsvári fokapitány, késobb végvári seregparancsnok. A család további történetében több foispán és egyéb magas rangú tisztviselo is volt. Részletesebben lásd az egyes családtagoknál.
Ez a család a Gutkeled nemzetségbol származik. Közös eredetu a Marczaltövi- és az Amadé családdal. A három család közös ose Fekete Amadé, akinek a fiát, II. Amadét említik az írások 127278 körül. A legenda szerint o alapította a felsolindvai Bánffy családot. 1275-ben szerzi meg Felsolindvát , Vas vármegye egyik várát, amely a család fészke lett. 1273-ban részt vett a cseh háborúban, de hadakozott Stájerországban és osztrák részeken is. 1286 táján halt meg. Fia, Miklós 132225 között Tótország bánja, és emellett Sopron és Komárom vármegye foispánja. Harcolt a Koszeghyek és Csák Máté ellen Károly Róbert pártfogójaként. Érdemei után a királytól több birtokot is kapott: Berény, Osztopán , Dencs és Ikrény . Az o fia, Miklós már nem szerepelt a nyilvános életben, 1347-ben már nem is élt. Amadé és János nevu fiainak 1357-ben történt elhunytával a család véglegesen kihalt.
Régi magyar család, amely a Kaplon nemzetségbol ered, annak is a nagymihályi ágából, innen az elonevük. Elso ismert osük Jákó, aki valószínuleg 1244 és 1271 között élt. Feleségül vette Nagymihályi Katalint, akitol két fia született: András (12581291) Ung vármegye foispánja és Jákó (12581311) Zemplén vármegye foispánja, fopohárnokmester. Andrásnak három fia született: Lorinc (1314-1350), akitol a Tibay és a Sztáray család származik, Mihály (1328-?) akitol a Pongrácz család veszi eredetét, és Jákó (1328?) akitol az Eödönffy család ered. Egy késobb említett leszármazott, Albert, vránai perjel és horvát bán volt. Elofordul, hogy a közeli rokonság miatt a Bánffy- és az Ödönfy család egyes tagjait felcserélik a genealógiában . A család már régen kihalt, történelmileg nem játszott fontos szerepet.
A család dalmát eredetu. Zsigmond király, amikor vesztett Nikápolynál 1396-ban, menekülni kényszerült, és egy raguzai polgár, János, aki e család ose, hajójával megmentette. Érdeméért Zsigmond Magyarországra hívta, s nagy birtokokat adományozott neki és fiainak. Legnagyobb birtokuk Tallóc volt, innen az elonév. Jelentosebb tagjai: János vránai perjel, aki 1440-ben Murád szultán seregeit Nándorfehérvárnál szétverte; Ferenc, aki a várnai csatában is harcolt, s végül Hunyadi oldalán esett el 1448-ban Rigómezon. Utódaik a bán osök révén felvették a Bánffy nevet. Késobbi nevezetes sarj Bánffy Boldizsár, aki I. Ferdinánd király egyik hadvezére volt, s 1526-ban meghívták magyar királynak is. 1530-ban Roggendorf kapitányt segítette abban, hogy vegyék el János királytól Budát , s Nádasdyval állt ki bajvívásra, de egyikük sem nyert. 1535-ben Szatmárt foglalta el Ferdinánd részére, majd kirabolta és felgyújtotta. Szapolyai halála után arra ösztönözte Ferdinándot, hogy foglalja el egész Magyarországot . Fels Lénárt seregében részt vett Visegrád és Vác feldúlásában is. Amikor Fels Budát ostromolta, Bánffy azt mondta, hogy nem érdemes egy ilyen szervezett várral veszodni, erre válaszként Fels haditörvényszék elé állíttatta. De arról, hogy utána mi történt vele sajnos semmit sem tudunk még. Egy másik sarja a családnak, János, Bem legkedveltebb hadtestparancsnoka volt. Erélyes, szigorú, gyors, ügyes tervezo és merész volt, aki a szabadságharc egyik legnagyobb hose lett. Betegeskedett, ezért a harcteret el kellett hagynia, s 1852-ben halt meg.
A bálványosi Bánffy család a Laczk családból eredezteti magát, mégpedig Laczk Györgytol. Ezt a családot ugyanis Bánffy család nak is nevezték. Nem sokat lehet tudni, kevés írásos emlék maradt fenn róluk. A jelenleg a családról ismert összes okirat a XV. századból való.