A család nevének eredete tisztázatlan. A számos elképzelés egyike:
„Osi magyar nemesi család a Balassáké/Balassiaké, családfájukat a 13. század elejére vezetik vissza. A birtokra utaló elonév a 14. században gyakorta Kékko és Gyarmat, másoknál Szklabonya. A Gyarmati (Gyarmathy) elonév a 15. században szilárdul meg, a Gyarmati és a Szklabonyai ág is ekkor válik szét. Érdemes már itt, az elején röviden tisztázni a Balassi/Balassa névforma kérdését: bizonyosan állíthatjuk hogy a 16. században mindkét névalak elofordul a családban, nemegyszer ugyanaz a személy írja hol így, hol úgy a nevét, a példák és az ellenpéldák száma oly sok, hogy idézni sem érdemes. A család kettos neve az egyházi latin Blasiusból - valószínu szláv közvetítéssel - származó, magyar Balázs keresztnévbol alakult ki. A 14-15. század fordulóján élt Gyarmati Balázs fiait kezdték magukat egyszeru patronimikon-képzovel Balassinak, illetve annak becézo formájával Balassának nevezni. Olyan kettosség ez, mint amilyen az Andrássy - Andrássa, Miklóssy - Miklóssa névalakoknál is kialakult. A középkori oklevelek is igazolják a családnév ilyen eredetét, hiszen a 15. századtól már Gyarmathi-i Balázs fiairól esik szó bennük. Forgách Ferenc 16. századi rosszindulatú pletykája is erre utal: A [Balassi/a] család egy Balázs nevu nemtelen és hitvány szolgától származott, akivel urának élemedett leánya összeszurte a levet.” (Az eredetiben latinul)
I. Balassi Bálint legalábbis gyakrabban írta alá nevét az i-s alakban, a versfokben pedig mindig így használta, ezért Eckhardt Sándor javaslatára az irodalomtörténet-írás ezt az alakot fogadta el. Bálint (és a család más tagjai is) kétpontos y-nal írták nevüket, használva a Gyarmathy elonevet, továbbá mind a Balassa, mind a Balassi formák második magánhangzója bizonyosan á-nak hangzott. Tehát a családnevek esetében szokásos hagyományorzo írásmód szerint költonk nevét Gyarmathy Balássa Bálint avagy Gyarmathy Balássy Bálint alakban írhatnánk. (Korabeli ejtése feltehetoleg Balázsi, illetve Balázsa. Nyilván nem véletlen, hogy a budai pasák magyar nyelvu levelezésében Balassa János egyszeruen Balázs Jánosként szerepel.) A továbbiakban, 20. századi konvenció alapján, a Balassi Bálint alakot használjuk, a család többi tagja esetében pedig azt, ahogy tudtunkkal nevét (gyakrabban) írta." - Koszeghy Péter írása alapján
A család grófi ága kihalt, de a bárói ág mind a mai napig él. Az elmúlt száz évben a család kénytelen volt a nyilvánosság elol visszavonulni. A 19. század elején sok belso feszültség miatt vonult vissza a család élo tagjai, majd a kommunizmus miatt nem térhetet vissza senki a családból a közéletbe.
A családot a 19. század óta a kun-kabar Bunger vezér fiától, Borstól származtatják, ezt azonban semmilyen dokumentum nem támasztja alá. Anonymus szerint Bors vezér a Miskolc nemzetség ose volt, ám az oklevelek sehol sem mondják a Balassák oseirol, hogy ehhez a nemzetséghez tartoztak volna. A közvetett adatok sem erre utalnak, sot, a Balassák osi címere, a bölényfej, határozottan ellene mond ennek, mert a Miskolc nemzetség címerállata a sas volt. Úgy látszik, e föltevés onnan eredt, hogy a Balassák elso ismert osei Zólyom, Bars s Hont megyék foispánjai voltak, már pedig Anonymus szerint e vidéket Bors vezér szállta meg, o építtette Bars várát, valamint a zólyomi erdoségben azt a nagy erodöt, melyet Anonymus korában Borsod Zouolunt várnak neveztek. (Cap. 34.) Az ismeretes adatokból nem is lehet eldönteni, hogy a Balassák melyik Árpád-kori nemzetségbol származtak, bár 1222 -tol kezdve szakadatlan sorozatban ismerjük ezen elokelo család oseit és számos oklevél emlegeti oket. Van ugyan egy okmány 1301 -bol (Anj. Okl. I. 11), mely Fulkus fia Mihály és fiai: Simon, Tamás és Peto bizonyos Nógrád megyei birtokának határjárásáról szól s megbízottjai közt megemlíti Ditricus fia Mykou ispánt, a Balassa család osének, idosb Detriknek az unokáját, Folkus fia Farkas mesterrel, a Zéchéni család osével, továbbá Koplen ispánnal és János fiával Márkkal együtt, akikrol azt mondja, hogy mindannyian Mihály ispán nemzetségébol valók. Mihály ispánról, valamint testvérérol, Farkas mesterrol, több ízben említik az oklevelek, hogy a Kathyz vagy Kachuch nemzetségbol valók s mivel a rokonságra egyéb oklevelek is céloznak: Wertner (A magyar nemzetségek. II. 142, 143. l.) a B. családot a Kathyz nembeliek közé iktatta.
Az oklevelek közül az egyik a váci káptalan 1297 -ben kelt bizonyságlevele (Árp. Uj Okl. X. 284.), amely szerint Detrik fia Mikó két, Nógrád megyei birtokát rokonainak: Folkos fia Mihály fiainak, Simon mesternek és Tamásnak elörökítette. A másik oklevél 1299. kelt (Árp. Uj Okl. X. 326.) és arról szól, hogy a losonci öt birtokrész fölött perlekedo Kathyz nembeliek, akik osei azért vesztették el Losoncot, mert részt vettek II. András neje, Gertrud meggyilkolásában, a nekik örökségi jogon megítélt öt részt Biter ispán fiainak, Miklósnak és Jánosnak, az öreg Detrik kisunokáinak engedik át. Úgy látszik tehát, hogy a Balassák csakugyan Kathyz nembeliek. Mindamellett a címerek különbözosége különösen számba veendo, mert egy 1281 -ben kelt oklevél (Árp. Uj Okl. X. 303.), amely szerint Mihály ispán fia Simon anyjának leánynegyedét ifjabb Detrik ispán fiaitól Mikó, Ochuz és Detriktol követeli, a Kathyz nembeliek (vagy szorosabban véve a Folkus fiak) és a Balassák rokonságát beházasodással eloállt sógorságnak tünteti föl. Annyi bizonyos, hogy ezen rokonságnak 1281 elott nincs nyoma, pedig az oklevelek mind a Balassákat, mint a Kathyz nembelieket már a 13. század húszas éveitol rendszeresen említik. Az is figyelmet érdemel, hogy a Balassáknál más nevek (Detrik, Mikó, Ogouch, Biter, Donch) voltak szokásban, mint a Kathyz nembelieknél (Simon, Mihály, Leustach, Elias, Folkus, Farkas, Zoloch, Tamás) márpedig minden Árpád-kori nemzetségben még a távoli rokonok is használtak bizonyos jellemzo, közös neveket.
A 14. század közepén a család már-már kihalóban volt, mikor Balás ujra megalapította. Róla neveztetett Ipoly-Gyarmat, Balás-, utóbb Balassa-Gyarmatnak . Balassa László királyi udvarnok volt, állítólag ötször nosült, de gyermekei csak Littvai Fruzinától maradtak. Balassa Ferenc 1492 -ben szörényi, 1504 -ben horvát bán. Utóbbi méltóságot azonban nem sokáig viselhette, mert az országgyulés, azzal az indokolással, hogy Horvátországban birtokai nem lévén, annak bánja sem lehet, megfosztotta ot méltóságától. A mohácsi csatában II. Lajos király mellett vitézül harcolva esett el.
Balassa Zsigmond, elfoglalván a tapolcai apátság és az egri püspökség birtokait, haláláig zaklatásoknak volt kitéve. Balassa Imre, Szapolyai János híve, ki ot 1534 -ben Majláth Istvánnal együtt erdélyi vajdává nevezte ki, kapzsisággal vádoltatván, 1540 -ben Majláthtal együtt fellázadt Szapolyai ellen; ezért a tordai országgyulésen felségsértonek mondták ki, halálra itélték, Almás, Léta és Diód várait pedig elkobozták. Minthogy azonban Szapolyai még ugyanazon évben meghalt, Balassa elkerülte a büntetést és folytatta garázdálkodásait. Jóllehet Izabellának esküdött huséget, mégis Ferdinánd pártjához csatlakozott, ki 1544 -ben erdélyi fokapitánnyá tette. 1550 -ben Testvére Balassa Menyhért elobb Szapolyai pártján állott s Hont vármegye foispánja volt, késobb Ferdinánd híve s 1552 -ben a királyi hadak kapitánya lett. Féktelen, rakoncátlankodó természetu foúr, ki mind I. Ferdinánd , mind Izabella pártjának sok dolgot adott. Alig esküdött ugyanis huséget Ferdinándnak, már is Izabellához szegodött, majd ismét Ferdinánd pártjához állott, kinek végre 1561 -tol állandó híve lett. Huségéért I. Ferdinánd bárói rangra emelte és Tasnád , Szatmár és Nagybánya várával ajándékozta meg. Ettol fogva I. Ferdinánd vezérének, Schwendi Lázárnak , jobbkeze volt s ennek oldalán többször tüntette ki magát a törökök és erdélyiek elleni hadjáratokban. Mikor 1564 -ben Balassa Hegyalja ellen ment, Szatmáron hagyott nejét, Thurzó Annát, István és Boldizsár fiaival és leányával együtt Báthory István váradi kapitány foglyul ejtette. E fölötti bánatában neje és leánya nemsokára meghaltak. Balassa Menyhért meghalt Bécsben 1568 . február 9 -én.
Második fia, István, 1570 -ben kiszabadulván Báthori fogságából, Miksa király híve lett, kitol több birtokot kapott. Detrekon nyomdát állíttatott s itt kezdék nyomatni 1584 -ben Bornemisza Péter egyházi beszédeit. B. János már fiatal korában híressé lett Francesco de Lasso spanyol vitézzel vívott párbajáról, melyben hatalmas és kérkedo ellenfelét legyozte. 1550 -ben Szolnok várának kapitánya, 1555-ben pedig a fölkelo nemesség vezére és a bányavárosok kapitánya lett: 1562. már Hont és Zólyom megyék foispánja s mint ilyen Szécsény várát vette ostrom alá, de kezén sebet kapván, az ostrommal felhagyott. 1569 -ben rokonával Dobó Istvánnal együtt perbe fogták, amiért Szapolyai János Zsigmondot Miksa ellen támadásra hívta fel. Börtönbe vetették, ahonnan kiszabadult. 1572-ben az országgyulés közbenjárására kegyelmet kapott, 1574 -ben királyi foajtónálló és a fellebbezési ügyek vizsgálója lett. 1575 -ben Kékko várát elfoglalták a törökök. Egy évvel rá meghalt.
1. Balassa Bálint , gyarmati és kékkoi báró, kiváló lírai költo (Kékko vára, 1551 - † Esztergom, 1594 ). Élete kalandokkal és szenvedésekkel teljes volt, melyeknek legfobb okait végtelen érzékeny és szenvedélyes természetében, hirtelen lobbanó és hamar változó indulatai mellett korának viszonyaiban, körülményeiben s családi összeköttetéseiben kell keresnünk. Iskoláztatásáról nem sok bizonyosat tudunk, csupán annyit, hogy Bornemisza Péter hírneves reformátor, mint a család udvari papja, néhány évig vezette nevelését, s hihetoleg o buzdította irodalmi munkálkodásra is; de a késobbi munkálkodásából, költeményeiben megnyilatkozó világnézetébol, a klasszikus irodalomban tanúsított jártasságából egész biztosan következtethetjük, hogy kora színvonalának megfelelo tudományos kiképzést nyert, anyjának, a nagy muveltségu és buzgó református Sulyok Annának vezetése alatt. Irodalmi muködését 1572-ben, 21 éves korában kezdte egy német munkának a fordításával, amire atyjának 1570 - 72 között tartó fogsága adott alkalmat. A mély érzésu ifjúnak fájt szülei szomorúsága, s vigasztalásukul fordította Bock Mihály munkácskáját: Betegh léleknek való fives kertecske cím alatt. - Atyja még ezen évben kiszabadult fogságából, az udvarnál kitüntetésben részesült s fiát is elvitte oda magával. Szintén ez évben történt a pozsonyi koronázó országgyulés alkalmával egy udvari lakomán, hogy a deli ifjú egy magánjuhásztáncával az egész udvar tetszését megnyerte. Élete ettol kezdve a hadak között, táborozásban folyt le. Már 1573-ban Egerben találjuk, hol katona társaival víg életet él. Itt ismerkedett meg Losonczi Annával, a temesvári hos leányával, a késobbi Ungnad Kristófnéval. A fogékony lelku ifjú szerelemre gyulladt a leányka iránt, s amint késobbi verseiben elejtett szavaiból gyanítható, érzelme nem maradt viszonzatlan. Csapodár természete azonban valamely más, új ismeretség következtében elvonta Losonczi Annától, ki szerelmében mélyen megsértodve fordult el tole, s noül ment Ungnad Kristófhoz.
Balassa csak akkor tudta meg, mennyire szereti Losonczi Annát, mikor már elvesztette. Fölkereste sokszor személyesen és levélben, ajándékokkal és versekkel; de az egyszer visszautasított kedvest a büszkeségén ejtett sérelem mellett most már házassági eskü is elválasztotta tole. A visszautasítás most még erosebben élesztette B. szerelmét. 1574-ben azonban Erdélybe kellett mennie Báthory István ellen Békesi Gáspár táborába. Mielott odaérhetett volna, útközben Kornis Gábor huszti kapitány megtámadta, csapatát szétverte, ot magát pedig megsebesítve elfogta. Fogsága két évig tartott, de nem volt nagyon szigorú, mert B. szabadon járhatott sot, mint ezidobeli versei tanúsítják, többrendbeli szerelmi viszonya is volt, anélkül azonban, hogy egyetlen állandó szerelmét (Losonczi Anna iránt) felejteni tudta volna. Kiszabadulván, visszatért Magyarországra s részt vett a török elleni táborozásokban. Magánéletérol ez idobol nem sokat tudunk. Hét év múlva, 1584-ben, házasságra lépett unokahúgával, Dobó Krisztinával, Eger hos védojének, Dobó Istvánnak leányával, Várdai Mihály ifjú özvegyével. Mi vitte e lépésre, nem tudjuk; hogy nem az igaz szerelem, de nem is puszta számítás, az a késobbi fejleményekbol kitunik. Talán Losonczi Anna iránt érzett reménytelen szerelme elol a családi élet csendes oltárához akart menekülni. De akármi is vezette, e házasság rá nézve a szerencsétlenségek élte fogytáig tartó forrása lett. Vagyonára vágyó rokonai, különösen sógora, a fukar és kegyetlen Dobó Ferenc vérbunnel vádolták, pörbe bonyolították, s mikor ezek üldözése elol menekülve 1586-ban a katolikus vallásra áttért, azt híresztelték róla, hogy fiával együtt törökké lett. Ehhez járult, valószínuleg csélcsap természetének következményeképpen, hogy felesége is elhagyta. Így, vagyonának egy részétol megfosztva, a családi életbol számuzve, kibujdosott az országból (1589). Lengyelországban tartózkodott, öt évig ide-oda utazva. Végre 1594 -ben a török ellen intézett nemesi felkelés alkalmával hazajött: Pálffy ezredéhez csatlakozott s Esztergom ostrománál megsebesülvén, meghalt.
Kalandos életének, sok és nagy megérdemelt és meg nem érdemelt szenvedésének, mindig igaz örömének és bújának, mély vallásos, de mégis örökös hullámzásban levo kedélyvilágának hu tükrét nyújtják ránk maradt versei. Ezek négyfélék: vallásos énekek, vitézi és hazafias dalok, eredeti szerelmi költemények, és átdolgozások. Vallásos énekeiben o is korának gyermeke: mindeniket az a csüggedés, az emberi romlottság feletti mély fájdalom, az isten bünteto igazságosságának, de egyszersmind végtelen könyörületességének eleven érzése hatja át, amely az o korának többi íróját is legjobban jellemzi. De e közös vonás mellett Balassa egyéni is. Énekei nem erkölcsi célzatuak, nem tanításra vannak szánva; megrendült lelkének, hánykolódó kedélyének, önmagával tusakodó belso vllágának igazi, önkénytelen megnyilatkozásai. Énekelt, nem azért, hogy vigasztaljon, hanem azért, hogy vigasztalódjék. És ez a közvetlenség hatott is. Istenes énekei a Rimay és más szerzokéivel együtt 1806 -ig 31 kiadásban jelentek meg. Ugyanez a közvetlenség jellemzi hazafias dalait is, melyek között legszebb A végek dicséreti . Átdolgozásaiban is mindenütt érvényesíti egyéniségét. Ezeknek tárgyát nagyrészt Marullus és Angerianus középkori latin költokbol, néha török forrásból meríti, Euryalos és Lucretia címu erotikus elbeszélését pedig Aeneas Sylvius hasonló címu latin prózai elbeszélésébol dolgozta át. (Ot ez átdolgozásokra is saját megfelelo érzései ösztönözték, úgy, hogy ezek is egyéniségébol látszanak fakadni.)
Legnagyobb azonban Balassa eredeti szerelmi költeményeiben, melyek soha ki nem nyomatva, századokig lappangtak s másolatukat csak 1874. fedezte fel Deák Farkas a br. Radvánszkyak radványi levéltárában. E költemények szivének történetét tárják fel; s ingatagságát bizonyítják, mert a lengyel citerás leánytól kezdve a legfobb rangú nokig nagyon sok ideáljáról adnak számot. Mindenikben eros érzés ellenállhatatlan szenvedély lüktet,. akár a reményt és ebbol fakadó örömet, akár a kétségbeesést és ebbol származott fájdalmat énekli meg. De mégis legszenvedélyesebbek, legszebbek azok, melyek Losonczi Annához elobb Anna, késobb Julia név alatt vannak intézve. A reménykedo és viszonzott, majd a visszautasítás miatt kétségbeesett szerelem valóban megható nyilatkozásai ezek, melyekhez hasonlót Csokonaiig és Petofiig hasztalan keresnénk. S ami B.-nak mint költonek legnagyobb érdeme: az a formának, melyben érzései kifejezésre jutottak, valóban muvészi kezelése volt. Nyelve tiszta, mintha a magyaron kivül mást nem is tudott volna; változatos, eleven, tárgyhoz illo, mintha nem is Tinódinak , Ilosvainak és a többieknek lett volna kortársa; oszintesége, közvetetlensége mindig megtalálja a megfelelo szót és kifejezést. A belso formában nem mindenütt eros; érzelme, szenvedélye sokszor magával ragadja, terjengosségre viszi; de lapossá, unalmassá még így sem lesz. Mint legelso magyar mudalkölto saját versnemet is teremtett, az ún. Balassai-strófát. Áll 9 sorból a következo rímelhelyezéssel: aabccbddb: a párosan rímelok hat szótaguak, az egymással rímelo 3-ik, 6-ik és 9-ik sorok pedig, hét szótagúak. Összes müveit kiadta Szilády Áron: Balassai B. költeményei. V. ö. bevezetéssel és jegyzetekkel., Budapest, 1879.
2. Balassa Bálint gróf, királyi tanácsos, honti foispán, majd a királyi tábla bírája (1626. vagy 1631. -† 1684.) Részt vett a törökök ellen több ütközetben. Több lírai költeménye, egy színmuve s Átok c. nagyobb költeménye maradt ránk, melyekben azonban nem árul el valami különösebb költoi tehetséget. A színmuben ifjúkorát allegorizálja, az Átokban pedig hevesen s éppen nem választékos nyelven fakad ki rokonai ellen, kikkel folytonos viszálykodásban élt.
3. Balassa Ferenc , 1756-ban királyi kamarás, majd többféle tisztség viselése után 1785-ben Horvát- és Dalmátország bánja és fokapitánya. Kiváló felkészültségu férfiú, ki tanulmányait a bécsi Tereziánumban végezte, s kit úgy Mária Terézia, mint II. József, kegyének számos jelével kitüntetett. Mint József híve Horvátországban uralkodott s úgy megsértette az ország jogait és konstitúcióját, hogy egyformán magára vonta a magyarok és a horvátok gyulöletét. Meghalt 1807-ben, s vele kihalt a család grófi ága. Még mint a Tereziánum növendéke adta ki munkáját. Casulae, St. Stephani regis Hungariae vera imago et expositio. Bécs, 1754. Egy kézirati munkáját is orzi a Nemzeti Múzeum kézirattára: Elaboratum de insurrectione Hungariae Josepho II. imp. anno 1789.
4. Balassa Imre , Pest, Pilis és Solt vármegyék foispánja, s mint magát egy 1669 -ben kelt levélben nevezi, szentelt vitéz (éques auratus). Nyugtalan vére folytonos kihágásokra serkenté. Kihágásainak következménye az lett, hogy jószágaitól, melyeket a király azután Zichy Istvánnak adott, megfosztatott. B. ekkor Erdélybe menekült, s elveszett birtokainak visszafoglalását kísérelte meg, de hasztalanul. Sok hányattatás után 1683 -ban Tállyán meghalt. Róla írják, hogy Divényben 6 hónap alatt 4 bástyával megerosített, s magas falakkal körülvett házat építtetett, melynek egyik ablakából állítólag feleségét letaszította. Naplót hagyott hátra, mely 84 ívrét oldalon többnyire jószágai kormányzására vonatkozó jegyzeteket, panaszleveleket és folyamodványokat tartalmaz. Vége hiányzik. E naplót sajátkezuleg írta, s a Nemzeti Múzeum irattárában orzik.
5. Balassa Zsigmond (Balassa III. Zsigmond) , kir. kamarás, Nógrád vármegye foispánja (1572-1623). Tanult, világlátott ember, kinek három szónoki munkája maradt ránk. 1609-ben az országgyulés mint követet Sziléziába küldte. 1619-ben a megrongált Kékkovárát építtete újra; 1620-ban fent említett szónoklatait adta ki. Felesége Zborovszky Samu lengyel herczeg leánya volt. 1585-ben Krakkóban tartott fényes menyegzojén a lengyel király is részt vett. 1623-ban halt meg. A költo Balassi Bálint unokatestvére.
6. Balassa Zsigmond (Balassa II. Zsigmond) Borsod vármegye foispánja, diósgyori várnagy (?-1559).