francia grófi család, mely Savoyából vándorolt be Ausztriába. A marquis rangot Viktor Amadeus savoyai herceg ajándékozta, a cseh grófi rangot pedig Mária Terézia 1741 szeptember 13. adta nekik Pozsonyban. A család jelenleg stájer és cseh-sziléziai ágra oszlik Elobbinek feje: Ottó gr (szül. 1834), utóbbinak pedig Ferenc (szül 1833). Ennek legidosb fia: Ágost, szül. 1858. Egyéb tagok: Paulina grófno (szül. 1830), számos éven át (1857-ig) Erzsébet királyné foudvarmesternoje. Továbbá B. Frigyes Ágoston gróf, az elobbinek fia, szül. 1826., aki cs. kir. kamarás, belso titkos tan., altábornagy, 1874-ig a császár-király elso foszárnysegéde volt.
B. Henrik József János, osztrák tábornagy, szül. Drezdában 1756., meghalt Bécsben 1846-ben. 1771 az osztrák hadseregbe lépett, s mint ezredes részt vett az 1788-iki hadjáratban Törökország ellen; 1792-ben tábornok lett; 1793-1794. Wurmser fovezér vezérkari fonöke volt; 1796-ban Károly foherceg alatt hadosztályt vezényelt és altábornagy lett; 1797-ben o és Merveldt kötötték meg Napoleonnal a judenburgi fegyverszünetet és megállapították a leobeni békepontozatokat. 1799. 25.000 emberbol álló sereg élén az Alpokon muködött, azon fáradozván, hogy Károly foherceg és Szuvarov között az összeköttetést biztosítsa, márc. 27. Finstermünznél legyozte Lecourbe francia tábornok seregét. Azután Tortona ostromlását bizták reá, amikor azonban Moreau megverte s a Bormida mögé üzte. 1800. Moles seregének balszárnyát vezényelte. A marengói csatavesztés után B.-re bizták az Olaszországban muködo osztrák hadak vezényletét; dec. 25. megtámadta a Poroszlónál álló Dupont francia seregét, de nagy veszteséggel visszaveretett s az Etsch mögé való visszavonulásra kényszeríttetett. 1801. a Hof-Kriegsrath tagjává, 1805. pedig annak elnökévé neveztetett ki, azonban még ugyanez évben az Olaszországban táborba szállt osztr. hadsereghez küldték, ahol Coldienónál a harcrend jobb szárnyát vezényelte. A pozsonyi béke megkötése után a velencei tartomány és 1806. Galiciának kormányzójává és tábornagynak nevezték ki. 1809. B. a Duna bal (északi) partján muködött 1. és 2. hadtesteket vezényelte, ezekkel Regensburgot bevette s a Dunán átkelve Károly foherceg seregéhez csatlakozott s ezzel együtt visszavonulásra kényszeríttetett. Az asperni, wagrami és znaimi csatákban az 1. hadtest élén állott s a hadjárat befejezése után ismét Galicia kormányzója lett. 1813. Murat nápolyi királyhoz küldetett, hogy azt a Napoleon érdekében való muködéstol visszatartóztassa, ami neki sikerült is. Eugen olasz alkirállyal az osztrákokra nézve elonyös szerzodést kötött s azután a lombard-velencei királyság kormányzójává neveztetett ki, mely állásról azonban már 1816. leköszönt s egy ideig szabadságra bocsátva Párisban tartózkodott; s azután ismét a Hofkriegsrathba hivatott, melynek 1820. elnöke lett s egyidejüleg miniszternek is kinevezték. 1825. majdnem megvakulva nyugdijba lépett. B. háboruban igen jó seregrészparancsnok volt, de vezéri tehetsége nem állt az akkori francia tábornagyokéval egy szinvonalon; e hiányt ellensulyozta azonban diplomáciai ügyessége, mellyel az osztrák kormánynak több izben nagy szolgálatokat tett.