CILLEI

A Cilleiek ( szlovénül: Celjskih , németül : Cillier ), a Stájer Hercegség területérol származó, nagy hatalomra szert tevo foúri család , amely a középkori európai történelemre és a középkori Magyar Királyság története szempontjából is jelenos szereppel bírtak. A család férfi ágon történo kihalása (1456), nyitotta meg végül az utat a Hunyadiak , különösen Hunyadi Mátyás felemelkedéséhez. Hatalmuk csúcsán a Német-római Birodalom fejedelmei, házasságaik révén a bosnyák, lengyel és magyar királyok rokonai. Hatalmas területeket uraltak Stájerországban , Karintiában , Krajnában, valamint a Magyar Királysághoz tartozó Horvátországban és Szlavóniában , melyek a család kihalása után a Habsburgokra szálltak.

Oseik a 12. század óta az Alsó- Stájerországban (Stíria) fekvo Saneck (ma: Žovnek) várának urai voltak. [1] IV. Lajos császár 1341. április 16-án adományozta Sanecki Frigyesnek Celje ( magyarul és németül : Cilli ) városát birtokul, amivel együtt a cillei gróf címet is neki adományozta (innen ered késobb elterjedt családnevük), és egyúttal birtokai határait is körülírta. Ekkor a család már majdnem egész Alsó-Stájerországot és Karintiát birtokolta, és Karintia kapitányának rangját is képviselte.

Rövid idon belül több mint 20 kastélyuk volt a mai Szlovénia területén és leányaik hazássága réven azon kívül is jelentos birtokokra tettek szert. A Lajos császár általi birtokadományozást követoen a térségbeli hatalmuk egyre nott, és a terület egyik legbefolyásosabb családjává váltak. A 14. században szövetkeztek a Habsburgokkal Görz – Tirol grófjai ellen, 1308-ban hubéreseik lettek a késobb Európa legjelentosebb dinasztiájává váló családnak.

Már I. Ulrik is szerepelt Magyarországon, amikor egyike volt azoknak, akik Lajos királyt Zárába kísérték 1345–46-ban. Fia, Vilmos Zsigmond király alatt katonáskodott. De igazán hatalmas pozíciójukat Vilmos unokaöccse, II. Hermann szerezte Zsigmond király támogatásával. A nikápolyi csatában 1396-ban megmentette a király életét, jutalmul Zsigmond neki ajándékozta Varasd megye nyugati várait, a „zagoriai gróf” címét és számos uradalmat a mai Horvátország területén. 1415-ben Zsigmondtól pallosjogot és a birodalmon belüli önállóságot kaptak, ezért a Habsburg-függoségtol 1423-ban megszabadultak. 1418-ban megörökölték a kihalt ortenburgi grófok birtokait is, ezzel jelentos területeket szereztek Krajnában és Karintiában. [3] Zsigmond a Cilleieket örökös birodalmi fejedelmekké tette 1435 -ben. [1] A Habsburgok, akiknek legfobb riválisai lettek, háborúval válaszoltak, majd 1443-ban a két család kölcsönös örökösödési szerzodés írt alá.

A Cillei ház és Zsigmond szövetsége még szorosabb lett, amikor II. Hermann lányát, Cillei Borbálát Zsigmondhoz adta noül az 1401 -es Zsigmond király elleni összeesküvést követoen a király siklósi fogsága idején kötött egyezség értelmében. Ugyanakkor másik lányát, Annát Garai Miklós nádorhoz adta, és így pecsételte meg a két család szövetségét, az úgynevezett „Cillei–Garai” ligát. Emellett rokonságban álltak a Jagellókkal Cillei Anna lengyel királyné révén, a boszniai Kotromanic-házzal II. Hermann, a Frangepánokkal pedig II. Frigyes házassága révén.

Hatalmuk csúcsát II. Ulrik alatt érték el. Kapcsolatai folytán jelentos befolyása volt nem egy udvarnál. Albert király alatt cseh helytartó volt. Albert halála után annak özvegye, Erzsébet , és utószülött fiuk, V. László pártjára állt. Miután 1443-ban a boszniai trónigényét nem sikerült érvényesítenie, horvát és szlavón területeket szerzett. 1452-ben átvette a fiatalkorú V. László felett a gyámságot. [1] Így Ulrik gyakorlatilag Magyarország ura lett. Nagy ambíciója komoly ellenfeleket szerzett neki, köztük a Hunyadi-családot. Hunyadi János 1456-ban bekövetkezett halála után annak fokapitányi hivatalát is megkapta, aminek eredményeképpen viszályba keveredett a Hunyadi-párttal, akik Hunyadi László hatalomra juttatásának és az ország talpraállításának gátját látták benne, majd ugyanazon év november 8-án Nándorfehérváron meggyilkolták. [1]

Ulrik halálával 1456-ban a család férfiágon kihalt, és az örökösödési szerzodés értelmében minden uradalmuk és birtokuk a Habsburg III. Frigyesre és örököseire szállt.