GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE KASTÉLYAI

Ásványráró

Wenckheim-kastély: 1685-1748 közt a rárói várat (várkastélyt) ismeretlen idopontban átépítették kastéllyá. 1748-ban a rárói uradalmat nagyapponyi gróf Apponyi Lázár eladta czoborszentmihályi Czobor József grófnak. A rárói kastély út feloli homlokzata elott álló Nepomuki Szent János szobrot 80 forintért vette meg Apponyitól gróf Viczayné bellatinczi báró Ebergényi Eszter, s vitte át Hédervárra. 1772-ben birtokmegosztás révén szlavniczai báró Sándor Antalné loósi és hédervári gróf Viczay Eszteré lett a rárói uradalom. Az 1780-as évekbeli I. katonai felmérés térképén ábrázolják a rárói kastélyt. 1784-tol özvegy gróf Viczayné báró Ebergényi Eszter a lányánál, a rárói kastélyban élt. 1787-ben a rárói kastély tulajdonosa báró Sándor Antal grófi címet nyert II. Józseftol . 1796-ban a Magyarország földrajzi leírása címu könyvében írta Vályi András: " Ráró. Magyar falu Gyor megyében, földes ura gr. Sándor uraság, á kinek kastéllyával ékesíttetik. " 1815-ben a hédervári és rárói uradalom térképén, 1838-ban a rárói határnak a térképén ábrázolják a kastélyt. A II. katonai felmérés 1840-es évekbeli térképén a kastély mellett a parkot sétautakkal ábrázolták. 1851-ben Magyarország geográphiai szótára címu muvében írta Fényes Elek : " Ráró. Magyar falu Gyor vármegyében Hédervárhoz, és az Öreg-Dunához közel. Gr. Sándor Móricz a földesura, szép kastélya és kertje. " 1847-ben a rárói és zsejkei uradalmat a kastéllyal együtt megvette gróf Sándor Mórictól hodosi és kizdiai báró Sina János. 1869-ben báró Sina Simon örökölte. 1876-ban herceg De Castries-Languedoc De La Croix Ödönné Sina Iphigénia báróno lett a tulajdonos, aki 1885-ben eladta gróf Wenckheim Frigyesnek, és feleségének. 1890-ben a gróf Wenckheim család elbontatta a rárói kastélyt, benne a kápolnával. A családnak Békés vármegyében volt sok birtoka, ezért oda költöztek, és az általuk Szabadkígyóson építtetett kastélyban éltek. Így a rárói kastély felújítására és fenntartására nem akartak pénzt költeni. Az 1890-ben lebontott rárói kastély anyagából felépítették 1901-ben a régi rárói iskolát. 1903-1904 közt a rárói Szent Rókus-templomhoz használták fel a kastély anyagát. 1963-ban az 1401. számú út ásványrárói átvezeto szakaszán a Zsejkei-csatorna hídja után Hédervár felé új utat építettek, kiváltva ezzel a Hédervári utcát. Az új út pontosan a rárói vár, illetve kastély volt helyén vág keresztül. Az új út kivitelezése folyamán a kastély (és vár) földben levo alapjait teljesen vagy részben felszedték régészeti vizsgálat, feltérképezés nélkül. A terület régészeti átvizsgálása azóta sem valósult meg. A kastély pontos helyét, alakját és kiterjedését ugyanakkor a régi térképek ábrázolják. Napjainkban a kastély volt területén a Gyori utca vezet át, kétoldalt házakkal. A lebontott rárói kastély volt parkja napjainkban Vadkert néven ismert erdos terület.

Bakonyszentlászló

Esterházy-kastély: 1790 körül készült a grófi család nyári kastélya. Közvetlen a templom mellett balra található a volt  Esterházy-kastély , amely a XVIII. században épült, de azóta teljesen átalakították. Az Esterházy-család tagjai gyakran megfordultak itt, de nem tartózkodtak huzamosabb ideig benne. Jelenleg a Bakonyerdo Erdészeti és Faipari Rt. Bakonyszentlászlói Erdészete lakja a szépen felújított épületet . Nem kell sokat sétálnunk a következo látványossághoz: a  Vak Bottyán parkban álló Vak Bottyán kút hoz. A volt grófi parkban találhatjuk az ország egyik legrégebbi kénes gyógyfürdojének kútját. A XVII. sz. második felétol figyeltek fel a községben fakadó kénes forrás gyógyító erejére - a néphagyomány szerint itt járt Vak Bottyán János, aki reumáját gyógyította a vízzel. Egyik katonája Terstyánszky István 1707-ben levelet írt a faluból gróf Esterházy Antalnak, hogy betegségének jót tett a szentlászlói fürdo. Sajnos a fürdo késobb eliszaposodott, elhanyagolták, majd teljesen tönkrement. Ma már csak a kút látható.

Beled

Barthodeiszky-kastély: Beled mai főutcájának jellegzetes épülete a Barthodeiszky-kastély. A Barthodeiszky család 1847-től volt a birtok tulajdonosa, a család a mihályi kastélyban lakott. A Beleden található régi majorsági kúriát 1886-ban lebontották és helyére Barthodeiszky Antal új kastélyt építtetett, neoreneszánsz stílusjegyekkel, Schöne német mérnök tervei alapján és 1890-ben lett kész. Az utolsó Tulajdonosa Barthodeiszky Béla 1940-ben halt meg, unokahúga Udvardy Katalin örökölte. A II. világháború után a kastélyt kifosztották, majd az államosítást követően gépállomást alakítottak ki, a park fáit kivágták. Később általános iskolát helyeztek az épületbe, ma is ezt a célt szolgálja. A falai között helytörténeti gyűjteményt is található.

Bőny

Bothmer-kúria: Az 1945 előtti években a falu területén több középbirtokos, illetve bérlő élt, a saját társadalmi helyzetüknek megfelelő életkörülményeket alakították ki. Ennek ma is látható emlékei az átalakított kastélyok. Ezek az épületek díszes lakóépületek, kúriák voltak. A Bothmer-kúria földszintes, középrizalitos, 1820 körüli épülete jelenleg polgármesteri hivatal. A település közvetlen környékén még több régi kastély és kúria (Mihályffy-, Purgly-, Kautz-kastély) található.

Mihályffy-kastély: A falu északnyugati részén, szabadon álló, elnyújtott téglalap alaprajzú épület, csak a főhomlokzatán visel négy toszkán oszlopos portikuszt, a hátsó homlokzata sík. Ez volt a helyi TSz irodaépülete, ma felújítva, valószínűleg magánkézben van.

Mayertag: Mayer-kúria: A családalapító (I.) Mayer Mihály harmadik fia, Nándor gabona- és állatkereskedéssel foglalkozott, ami sikeres vállalkozás lehetett, hiszen 1882 decemberében megvásárolta a Bőny község közelében lévő 660 kat. hold összterületű pusztát, amit később róla neveztek el Mayer pusztának. Ő is tagja volt 1872-től Győr szabad királyi város törvényhatósági bizottságának. Közben, 1854-ben feleségül vette Fischer Herminát, Fischer Frigyes és Wágner Lujza lányát. Ekkoriban épülhetett a kúria is, mely a megüresedés után a Győri Nemzeti Színház raktára volt, de amint költeni kellett volna rá, lemondtak az épületről, ami időközben menthetetlenül tönkrement.

Sóskúterepuszta: Fischer-kúria: Ma már nyoma sincs.

Györgyházapuszta: Kautz-kúria: Elpusztult.

Csáfordjánosfa

Simon-kastély: A község legismertebb személyisége vitéz Simon Elemér, Sopron vármegye főispánja 1922-35 között, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt. Az ő tulajdonát képezte a csáfordi kastély parkkal, amely ma szociális otthon, valamint a védett erdő. Emlékét a Szociális Otthon homlokzatán elhelyezett márványtábla őrzi.

Csikvánd

Kisfaludy-kúria: Csikvánd egyik fo nevezetessége a Kastély. Az 1609-es összeíráskor már létezett az épület, a tulajdonosok késobb a saját belátásuk szerint bovítették. A mostani formáját 1789-ben a Kisfaludy család alakította ki. Az 1800-as évek vége felé készült el a lombfurész-díszes veranda, és a Kastély melletti szolgatiszti lakás is, amely késobb TSz-iroda lett. Jelenleg orvosi rendelo. A II. Világháború után a Kastély pusztulásnak indult. A hosszanti szárnyban egyetlen nagy termet alakítottak ki, ahol gyuléseket és bálokat rendeztek, néha óvoda is muködött benne, pénteken és vasárnap pedig mozi volt. A kornak megfeleloen nem orizték meg a régi értékeket. A szép balusztrádos lépcsobejáratot renoválás helyett egyszeruen lebontották, a falidíszek eltuntek, a nyílászárók apránként tönkrementek, kicserélodtek. Az 1950-es – '60-as években, amíg a szövetkezeti kocsma el nem készült a faluban, a búcsút a Kastély parkjában tartották. 1986-tól már állandó jelleggel az óvoda muködik az egyik felében. A másik szárny kezdetben szolgálati, majd „tanácsi” lakás volt. Az egész épület alatti boltíves pincét a TSz használta, ill. az egyik bejáratnál „ifjúsági klub” is muködött. Az 1990-es évektol – az óvodát leszámítva – az egész épület romlásnak indult. 2007-ben nyílt lehetoség a kastély elhanyagolt részének, az egész pincének és mellette a széthagyott egykori TSz-majornak a hasznosítására. A közel 5 hektáros területen szabadidopark létesült kiülopadokkal, ösvényekkel, új telepítésu cserjékkel, virágokkal, valamint egy dísztóval. A furészgép teto alá került, régi szoloprésekkel együtt kiállítási tárgy lett. A megújult Kastélyban Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér kapott helyet, összesen mintegy 270 m²-en. A magasföldszinten nyilvános internet-hozzáférés lehetséges, rendezett könyvtár, irodák; a boltíves pincében helyi termékeket népszerusíto pult, ill. egy nagyobb és egy kisebb rendezvényterem várja a látogatókat.

Csorna

Földsziget: Esterházy-kúria: Csorna határában a XIX. században a hercegi és a prépostsági nagybirtokokon több majorság is kialakult. A gazdaságban dolgozó cselédek ilyen „telepeken" éltek Csatárimajorban, Földszigeten, Pálmajorban, Mátyásszigeten, a Hosszúdombon, a Pistakúton és a Gyöngyösmajorban. Az évek múlása és a mezőgazdaság többszöri átalakulása után a szép és sokatmondó nevű apró tanyák eltűntek, ma már csak Csatárimajort és Földszigetet lakják. Jó néhány évtizeddel ezelőtt Földsziget központja a kastély volt, amelyben az Esterházy hercegi birtok bérlője, Mesterházy Ernő lakott. De ott éltek a tanítók, valamikor hárman is, ma a bolt működik benne és ott alakították ki a kápolnát, az egykori nappali szobában.

Csatárimajor: Ráth-kúria: A látvány az egykori hercegi uradalomban lehangoló. Az épület üres, pusztul. A tulajdonos értékesíteni szeretné az épületet. A közigazgatásilag Csornához tartozó Csatárimajor kastélyépülete, egykor a Ráth uraság otthona, ma üresen, elhagyatottan áll. Egy kft. a tulajdonosa. Ablakai kitörve, falai mállanak és a gaz is körbenőtte. Egykor fényes vadászatokat, vendégeskedéseket élt meg az épület. Azt, hogy mikor építették, még a legidősebb helybéli, Samu József sem tudja. Jóska bácsi 83 esztendőt hagyott már maga mögött. Fiatalkorában ő is, mint a csatáriak többsége, az uraság szolgálatában állt. – Ráth Endrének hívták az urat, a herceg Esterházy-uradalomból bérelt földeket és velük a kastélyt is – emlékezett vissza Samu Jóska bácsi. – 1100 holdon gazdálkodott, nagyon rendes ember volt. A kastélyban lakott, feleségével és két gyerekével. Hogy a kastélyt mikor építették, nem tudom, de nem mai gyerek, az biztos. Nem így nézett ám ki régen. Szépen rendben tartották, parkosítva, virágosítva volt. Nagy gazdaságot vittek, mi cselédek voltunk Ráthéknál. Jóska bácsi emlékei szerint az uraság és családja „rendes népek" voltak. Megbecsülték az embereiket, a becsületes munkát elvárták, de ők is becsülettel viseltettek irántuk.– Szépen éltek, néha voltak nagy vadászatok, jöttek vendégek a családhoz – idézte fel az úri életet Jóska bácsi. – Aztán, amikor az oroszok bejöttek, nekik is menekülniük kellett. Úgy tudom, Amerikában telepedtek le. A kastély üresen maradt, azóta se volt gondos gazdája. Pusztul és nekünk, akik még emlékszünk a múltra, szomorú ezt látnunk. A Ráth család után a kastély állami, tanácsi tulajdonba került. Használta raktárként a múzeum, alakítottak ki benne lakást. Aztán működött ott bolt, kocsma, a Hétkéményes (az épületnek hét kéménye van). A kastély 260 négyzetméteres, hozzátartozik egy 5 ezer négyzetméteres terület is. Az ingatlan mostani tulajdonosa a Zoomm Kft., a cég ügyvezetője Záray Péter. Néhány évvel ezelőtt vásárolták meg a kastélyt, komoly terveik voltak. Szállodát, panziót álmodtak az ódon falak közé. Aztán elképzeléseik kútba estek. A kft. most értékesíteni szeretné az épületet.

Dénesfa

Cziráky-kastély: A terület az 1760-as években került a Cziráky család birtokába. A kastély építéstörténete még nem tisztázott eléggé. Feltehetően Hild József az 1830-as években egy már korábban is meglévő kastélyt épített át klasszicista stílusban. A katonai térképek bizonysága szerint a tájképi kertnek is volt előzménye. Míg a II. katonai térképen (1823-66) még geometrikus elrendezésű kert látható, addig a III. katonai felmérésen (1872-84) már kivehető a tájképi kert laza útvonalvezetése, a mesterséges tó és a melléképületek is. A kastélyegyüttes a Répce árterében fekszik, a községen belül. A tájképi park alapját is a tölgy-kőris-szil ligeterdő legszebb megmaradt darabjai képviselték. Ezután kezdtek platánokat és az 1860-as évektől Észak-Amerikából származó fenyőféléket betelepíteni. A nagyobb ültetések 1910 körül befejeződtek. A festői kastélyparkban számtalan értékes szobor, pad, kút és még köralaprajzú kerti ház is található. Ezek egy része mára lepusztult állapotba került. Az egykori pleasure-ground tuja és buxus kiültetése nyomokban sem fellelhető. A hajdan 40 holdas park mostanra 21 holdasra zsugorodott. A park értékes növényállományára való tekintettel 1960 óta természetvédelmi terület. Jelenleg a Győr megyei Kórház Ideggyógyintézete található az együttesben. Cziráky Dénes IV. Bélának tett szolgálataiért kapott birtokokat a királytól. Cziráky letelepedett a birtokon és a települést róla Dénesfalvának nevezték el. Dénes udvarháza nem állhatott a mai park akkor még árvízjárta területén. A mai kastély elődjének építkezési idejét nem ismerjük, de arról tudunk, hogy az 1600-as évek elején már a mai kastély elődjét egyemeletesre építették át. 1683-ban a Bécs ellen vonuló törökök az egész falut megsemmisítették. Az újratelepülés 1728-ban kezdődött, de a Cziráky család csak 1759-ben szerezte vissza tulajdonjogát. Mivel a legöregebb tölgyfák -mint a szomszédos fás legelőn is - 300-350 évesre becsülhetők, a tulajdonjog visszaszerzésekor a mai park területén is ártéri keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdő állhatott. Ennek egyes példányai, csoportjai mindmáig megmaradtak. Eredeti maradt az aljnövényzet is, nagyon gazdag a tavaszi aszpektus: hóvirág, tavaszi tőzike, kék csillagvirág, odvas keltike pompázik itt nagy tömegben. A park kialakítása a XVIII. század utolsó harmadában kezdődött. A XIX. század 30-as és 40-es éveiben új, nagyszabású víz- és tereprendezés keretében a jelenlegi halastó helyéről kitermelt földdel feltöltötték a park kastély körüli részeit, majd felgyorsult a kertépítés is. Valószínűleg már ekkor megkezdődött az első fenyőegzóták telepítése, illetve meghonosítása, ezekből sajnos egyetlen példány sem maradt fenn. Egészen biztosan ekkor ültették el a ma legidősebb platánokat. Fényes Elek 1851-ben már azt írja, hogy Dénesfát "bírja gr. Cziráky Antal, kinek itt szép kastélya s kertje van". Végleges alakját és fajgazdagságát egy másik Antalnak, a kiegyezés után nagykorúvá vált és elődeivel ellentétben inkább birtokain gazdálkodó, politikusi ambíciótól mentes utódnak köszönheti. Ez a Cziráky a kor kertépítési divatjának megfelelően az úgynevezett angol stílusú, tájképi, a természetszerű ligeteket utánzó módon építtette parkját. Előszeretettel alkalmazta az új parktelepítéseknél Magyarországon is egyre inkább elterjedő északamerikai eredetű fenyő- és lomb faegzótákat. Ezek a ma is élő legöregebb példányok a kaliforniai óriás- vagy mamutfenyőknek és a mocsárciprusoknak a múlt század 80-as éveiben ültetett példányai. A park növényanyagának fajgazdagsága, sőt a fajon beluli alakgazdagság a századforduló körül tetőzött. Az I. világháború kezdetére a parképítés lényegében befejeződött. A fás növények jegyzékét összeállító neves kertész-botanikus, Papp József szerint 1959-ben a parkban 41 fenyőfaj, illetve alakváltozat, 128 lombos fa-, cserje- és félcserjefaj volt található. Az eredeti Répce-ártéri fajok közül a kocsányos tölgy, a magas kőris, a mezei szil, a vénic szil, a mézgás éger, a fekete nyár, a mezei juhar, a kislevelű hárs és a gyertyán, a Kárpát-medence térségében honosok közül a luc-, az erdei-, a fekete-fenyő, a tiszafa, a kocsánytalan tölgy, a hegyi szil, a szelídgesztenye, a hegyi és a korai juhar, a nyír, a cserszömörce, az aranyeső, a húsos som, a török mogyoró és levélszínváltozatként a vérbükk említhető. Végül néhány egzóta: keleti luc, ezüstfenyő, tengerparti vagy óriásjegenyefenyő, simafenyő, kanadai hemlockfenyő, libanoni cédrus, virginiai boróka, nyugati és keleti tuja, óriás tuja, fehér tölgy, japánakác, tulipánfa, vasfa gazdagítja a szép kertet. Történelmi érdekesség, hogy a dénesfai kastélytól néhány km-re landolt 1921-ben a száműzött IV Károly, aki ekkor másodszor és ismét sikertelenül kísérelte meg a visszatérést. Jelenleg ideggondozottak munkaterápiás szociális otthona van a kastélyban, ezért a park csak a megyei kórház (Győr) engedélyével látogatható.

Dunakiliti

Batthyány-Pálffy-kastély:  A család 1858-62 között épített kastélyát szép park övezte, a 900 m2 alapterületű épületben jelenleg iskola működik. A kastély berendezését a második világháború után a község lakosai a könyvtárral együtt elégették. A vak gyűlölet leginkább a háborús bűnösként kivégzett gr. Pálffy Fidél nyilaskeresztes volt földművelésügyi miniszter személyének szólt, akinek édesanyja Batthyány Erzsébet volt. Utolsó birtokosai a "szegények orvosának" nevezett 2003. március 23-án boldoggá avatott herceg Batthyány-Strattmann László családja. A II. világháború után a kastélyt államosították, 1949-ben az általános iskolát helyezték el a kastélyban. Funkciója miatt 1957-ben jelntősen átépítették, 2007-ben új torna csarnokot építettek a kastély mellé. A kastély díszítéseit mára elvesztette.

Németh-villa: A dunakiliti kúriát a Németh család építette a Pálffy családtól bérbe vett területen 1921-ben. Az államosítást követően tanácsi tulajdonba került, lakásokat alakítottak ki benne. 1992-ig a gyógyszertár és a gyógyszerész lakása is az épületben volt. Ezután egy kft. vásárolta meg, és rekreációs központot akart az épületben kialakítani. 2003-ban osztrák tulajdonosa lett, de hiába akart hotelt kialakítani belőle, az építkezés leállt. Végül szlovák beruházók vették meg.

Egyed

Festetics-kastély: A település központjában, az Árpási út mentén található kastély a 18. századból származik. Később a Batthyány család vásárolta meg. A régi épület ma már nem látható, mivel azt a falu uradalmának új vevői lebontották, és helyén 1882-ben Egyedi Artúr parancsára neogótikus stílusban új kastélyt emeltek. Régebben U alakú alaprajza volt, de a II. világháború után a sok elpusztított, lebombázott ház újjáépítéséhez nem találtak más megoldást, mint hogy elbontották az elhanyagolt bal szárnyat. Az épület jellegzetességei a bástyaszerű sarkok. Az utca felőli homlokzaton (a romos főhomlokzati dísz lebontása után áthelyezve) a Batthyány család címere található. Az államosítás után iskolát helyeztek el az épület emeletén, a földszinten könyvtár és óvoda kapott helyet. Az iskola 2003-ban megszűnt, illetve az alsó tagozat a volt óvodában (eredetileg egyházi iskolában) működik. A kastélyt már nem lehet megnézni, mivel már nem Egyed tulajdona. Nagyon érdekes volt még, hogy a kastély parkjának szélén volt kútbörtöne is, amit szintén a II. világháború utáni telkesítéskor betemettek. A kastély jelenleg magántulajdonban üresen áll.

Egyházasfalu

Ebergényi-kastély: A 17. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe. Egyházasfalun lassan a feledés homályába vész egy történelmi család szálláshelye, a XIX. század elejéről való Ebergényi-kúria. Akadt, aki még sosem hallott róla; volt, ki a varrodánál jelölte meg a főúri lakot, míg az egyik helybéli szerint azt már régen lebontották. Végül Varga Imre Győrben élő főesperestol tudjuk – aki három évtizedig volt plébánosa a falunak –, hogy az egykori Kalot-népfőiskola napjainkban üresen álló épülete fuződik az Ebergényiék nevéhez. Barokk épület, eklektikus átalakítással. Az Ebergényi-kúriában 1933-tól az államosításig egyházi jellegű oktatás zajlott. Ma már elég leromlott állapotban van a kúria, s dudva nő az udvaron az egykori nagy virágoskertje helyén.

Enese

Kesserű-kastély: Az enesei óvoda a község legrégebbi épületében működik, az 1830-as években épített Purgly–Kesserű-kúriában. A kastély a környék egyik legősibb világi épülete. Felújítását 2005-ben kezdte el az önkormányzat.

Tschurl-kastély: Ma kultúrház. A 19. században épült klasszicista stílusban.

Enessey-Barcza-kastély: A 19. századi klasszicista kúria ma a polgármesteri hivatal épülete.

Farád

Sarlay-kastély: Klasszicista kúria, homlokzatán Felsőbüki Nagy Sándor címerével. A Sarlay-kúriában a mezőgazdasági szövetkezet irodái kaptak helyet. 1750-ben épült, nettó beépített összterülete 381 m2. Telke 10.000 m2. 7 szobája van. Jelenleg üresen áll, vevőre vár.

Ostffy-kastély: A klasszicista épület homlokzatán a timpanon közepét a családi címer díszíti. Ma iskola.

Fertőd

Esterházy-vadászkastély: Fertőd mai nevét 1950-ben kapta, két község, Eszterháza és Süttör összevonásával. Süttört az Esterházy család 1681-ben szerezte meg, de nem sokkal később Esterházy Pál adósságai miatt kénytelen volt bérbe adni. A családnak csak 1719-ben sikerült visszaváltani. A birtokon álló udvarház, amelyet még korábbi tulajdonosai, a Kanizsaiak és a Nádasdyak 16-17. század során építettek, illetve bővítettek, a fertőszentmiklósi uradalom székhelye lett. A köré szerveződött települést az 1760-as évektől nevezték Eszterházának. A kastély építését Esterházy nádor másodszülött fia, József kezdte meg, aki 1720-ban Anton Erhardt Martinelli bécsi építésszel kötött szerződést egy új vadászkastély felépítésére, de mivel Esterházy József már a következő esztendoben meghalt, az épület idősebb fia, Pál Antal idejében készült el 1727-ben. A kétszintes épület elrendezéséről Simon Mödlhammer ácsmester vázlata ad tájékoztatást: a kastélyt alaprajza U-alakú volt, középtengelyében díszterem szelte ketté, amelynek két oldalán szimmetrikusan öt-öt helyiség sorakozott, a főépület és a szárnyak találkozásánál pedig kerek lépcsőtornyok helyezkedtek el. A főépület előtt, arra merőlegesen két építmény állt, az ún. mulatóházak, amelyeket a korábbi istálló és a pajta átépítésével alakítottak ki. Az udvart a bejárat felől a mai patkó alakú szárnyak vonalát megelőlegező, íves fallal határolták. A kastélyt Esterházy Miklós bonttatta le 1763-ban, mert a ma is látható nagy kastélyt építtette fel a helyére.

Esterházy-kastély: A védett terület 219 hektár. Ebből 143 hektár a kastély közvetlen környékén kialakított park (beleértve a szárnyépületek által közrefogott belső udvar kertjét is), 176 hektár a Lés-erdő napjainkra megmaradt területe. Az Esterházy-család Süttör mellett a családról később elnevezett Eszterházán épített vadászlaka helyére emeltette Esterházy Miklós herceg a magyar Versailles-nak nevezett barokk kastélyegyüttest. Már 1763. január 11-én a kortársai által "Fényes" melléknévvel illetett herceg összehívta birtokrészeinek tiszttartóit, gondnokait és meghatározták, hogy a nagy mű létrehozásánál kinek mi lesz a feladata Az új kastély felépítése így olyan gyorsan haladt, hogy a herceg 1766-ban Kismartonból ide költözött és ettől kezdve nevezte a helyet Eszterházának. A kastélyépülettel párhuzamosan, részben azt követően készült el az együttes többi része. Megkezdődött a 300 hektáros kert kialakítása és belső részeinek telepítése is. A kert tervezőjének neve nem ismert. Rapaics szerint".. .Nincs az egész országban még egy kastély, amelynek olyan szorosan összefüggne, illeszkedne az építészeti és kertészeti része, mint éppen az eszterházi". A hatalmas franciakert rendszerű park a főépület déli részén volt. Az eredeti kertben feltunő volt a markáns öt főútvonal és szegélyükön az öt kettősfasor. Közülük a középső a kastély tengelyének folytatása volt, és hársfákból telepítették, kettő hegyesszögben futott össze. A másik kettő a középső főtengellyel párhuzamosan haladt. Eszterháza fénykora "Fényes" Miklós halálával befejeződött, a család visszaköltözött Kismartonba. Az alig használt Eszterháza hanyatlásnak indult. Ez hosszú ideig, egy évszázadig tartott. 1904-ben Pál Antal herceg visszaköltözött, a kastélyt tataroztatta és kertjét részben felesége, Cziráky Margit grófnő ösztönzésére rendbe hozatta. Az egykori franciakert helyén nyírt bukszusokból, tiszafákból, egynyári növényekből, pleasure ground-ot, ligetes szórakozóteret alakítottak ki. A nagy kert többi része változatlanul megmaradt. A díszudvarban barokkos kertet alakítottak és mértani rendben kúp alakúra metszett tiszafákkal ültették be. A II. világháborút követően a kastély szovjet katonai kórház volt, a sok pusztítás után 1957-ben indultak meg a helyreállítási munkái.

Fertőrákos

Püspöki kastély: Múzeum és vendégház, volt püspöki kastély. Középkori eredetű, barokk, 17-18. sz. Homlokzatán reneszánsz festés maradványai, 16. sz. Dísztermében, kápolnájában és néhány további helyiségben falképek és stukkók, barokk, 1745. Caetano de Rosa alkotása. Az épületben lévő eredeti bútorzat a korábban benne működő szálló megszűnésével egyidőben felszívódott. Rendőrségi ügy is lett belőle, de ismeretlen tettes miatt abbamaradt a nyomozás...

Fertőszentmiklós

Bezerédj-kúria: Fertőd felé történő útelágazásnál látható még a Bezerédj család 1588-ban vásárolt birtoka, és ott felépített kúriája. A kastély előtt emlékoszlop is található. Ebben a kúriában született Bezerédj István reformpolitikus, Tolna vármegye országgyűlési követe.
Itt élt első feleségével Bezerédj Amáliával, aki a magyar kisdedóvó és gyermekirodalom úttörője, aki sokat tett a magyarországi óvodákért.

Fertőszéplak

Széchenyi-kastély: A volt Széchenyi-kastély barokk, 1670 körül épült. Jelenleg erősen leromlott állapotú magtár… Ebben az épületben született 1754-ben Széchenyi Ferenc, a „legnagyobb magyar” édesapja, a Nemzeti Múzeum alapítója. 1682-ben Széchenyi György érsek zálogba vette Esterházy Páltól a kastélyt a hozzá tartozó földekkel és majorokkal együtt, így lett Széplak a Széchenyiek lakhelye másfél évszázadon át. A család a falut kultúrközponttá alakította – gyakran jártak itt neves politikusok, zenészek stb. A Fertőmellék legnagyobb és leggazdagabb települése volt. A templommal szemben áll a volt Széchenyi-kastély két, merőleges szárnya. Kapuja félköríves, oldalt toszkán félpillérekkel. Az udvari belső oldalfalon olvasható a Széchenyiek jeligéje „ Ha Isten vezet, nem lesz hiányom semmiben”. Az Esterházyak a birtokot 1771-ben váltották vissza; valószínűleg ezután alakították át a kastélyt magtárrá.

Gyömöre

Ilonkapuszta: Kolossváry-Esterházy-kúria: Kolossváry Miklós (1777-1844) Gyor vármegye örökös alispánjának és az 1927-es pozsonyi országgyulésre küldött követének kúriája, Késobb Esterházy birtok lett. A kúria Az Ilonkapusztán áll, Gyömörétől jóval délnyugatabbra, Szerecseny falu közelében.

Győr

Ménfőcsanak : Bezerédj-Esterházy-kastély: Esterházy Miklós nádor 1626-ban második feleségének - Bedegi Nyáry Krisztinának - testvéreitől vásárolta meg Ménfőt. Azonnal zálogba adta a pápai kapitányának, gróf Csáky Lászlónak, ő pedig a Bezerédj-kúriát (köznyelven kastély) továbbadta a győri jezsuitáknak. Feltételezzük, hogy ők szorgalmazták a kápolna építését 1670-es években. Időközben a Tata-gesztesi uradalomhoz csatolták a ménfői pusztát. A kastély építése idején az uradalom tulajdonosa gróf Esterházy Ferenc. Birtokain 1770 és 1774 között nagy építkezések voltak, így Ménfőn is. Feltehetőleg a ménfői puszta igazgatására kialakított uradalmi épületekkel együtt épült a kastély is copf stílusban. Mai formáját XIX. század elején nyerte a klasszicista feljáró megépítésével. I. Bezerédj Ignác az Esterházy család jószágkormányzója (Hétszemélyes tábla egyik bírája, a Királyi Kúria nagybíráinak egyike, királyi tanácsos,a Szent István-rend lovagja) 1812-ben három nemzedékre ingyen használatra kapta a ménfői pusztát, amit utóda Bezerédj István 1888-ban megvásárolt. A kastély a nevét az utolsó birtokosától nyerte. Építészetileg helyesebb kúriának nevezni, a kastély elnevezést a ménfői nép adományozta az épületnek. A kastélyt minden háború alatt kifosztották. Sorsa 1945. után viszontagságos volt. Legtovább a Rába gyár Galgóczi Erzsébet emlékszobája használta munkásszállásnak. 1955-ben, amikor az utolsó tulajdonos Bezerédj unoka, Denk Gusztávné kitelepült Ausztriába, lemondott az állam javára a kastélyról. Az épület felújítása után 1988-tól a közművelődést szolgálja.

Püspökvár: A Szent István által alapított győri püspökség központja a Káptalan-dombon álló Püspökvár. Az épülethez tartozó 1 hektáros és meghatározott időben látogatható várkert 1982 óta védett. A várnak eredetileg nem volt kertje, ugyanis csak így lehetett elérni a teljes bástyaterület harcászati célú igénybevételét. A napóleoni háborúk után - miután romossá lett - Győr város a vár lebontását kezdeményezte. A múlt század húszas éveiben kezdődött bontás végül csak a külső védművek rendszerére terjedt ki. Helyükön kialakult az utcahálózat, a déli és keleti várárkokat feltöltötték. Ezután a XIX. század második felében került sor a bástyákkal övezett udvar feltöltésére. A szükséges földet a győri Püspökerdőből szállították. Az erdőből kiemelt földdel akkori fa- és cserjemagvak, csemeték és sok lágy szárú növény került az "udvarba". A "függőkertbe felemelt ártéri liget" növényanyagának alapját jelenti az itt kikelt csemete és sok lágy szárú növényfaj. Sajnos az úgynevezett szilfavész időszak itt sem kímélte az állományt: a legtöbb példány zömmel a hatvanas években tetőzött szilfavész áldozatává vált. Ekkor pusztult el többek között egy akkor 120 évesre becsült idős fa is. A legutolsó szilfapusztulás 1980-ban következett be, a fennmaradt tuskó impozáns méretekre utal. A mohi csatában elesett Gergely püspök és a Mohácsnál odaveszett Paksy Balázs püspök emlékobeliszkje a kert Szeminárium felőli sarkában, idős kocsányos tölgy árnyékában áll. A kertben a győri Püspökerdő vagy a véneki Somos-erdő minden fafaja megtalálható. A lágy szárú növények különösen tavasszal mutatnak színpompás képet. A látogató úgy érzi, hogy valóságos ártéri ligeterdőben jár. A későbbi, eseti kertépítők - legutóbb a második világháborúban mártírhalált halt Apor Vilmos püspök itt élt húga - alkalmazkodtak a természetes vegetációhoz illeszkedő angol tájképi kert stílusához, és csak néhány egzótát - tuját, tiszafát, bukszust, orgonafát, rózsát, cserje alakú pünkösdi rózsát és egyéb díszcserjét - ültettek. A lépcsőházi bejáratnál Győr legméretesebb és legidősebb lilaakác példánya fut az ereszre. Szent Imre herceg szobra körül, illetve a főkapu székesegyház felőli bejáratánál néhány, az utóbbi száraz esztendőket nehezen tűrő lucfenyő áll. A már néhány éve befejeződött rangos műemléki rekonstrukcióhoz igazodó kertfejlesztési terv még nem készült el. Amikor majd lesz ilyen, abban biztosítani kell a védetté nyilvánítás alapját képező a "függőkertbe felemelt ártéri liget" jellegű növényzet megőrzését is.

Győrasszonyfa

Sidó-kastély: A 16. század második felében a falu leányágon a Szapáryak birtoka lett, akik a 18. század elso feléig bírták e területet. Ezután a község galántai Sidó Istvánnak, a Szapáryak jogügyigazgatójának és jószágkormányzójának a kezébe került. A Sidó család egyik örököse Sárosfalvi Bittó István lett, s halála után leányaira, Verbói Szluha Pálnéra és Eözbeghi Nagy Leandernéra szállt. A birtok másik része a Szapáry grófok után leányágon a Hollósy, Györgyi, Dobos és Mórocz családoké lett. A 18-19. században több kúria is állt a faluban. Ezek közül kiemelkedett Sidó Józsefé, kastélynyi méretével. Ma is áll ez a nagy méretű, U alaprajzú, földszintes épület, ebben működik az önkormányzat, a polgárőrség, és az óvoda is.

Győrsövényház

A 20. sz. elején a Purgly és a Fricke családok a falu legnagyobb birtokosai, mindkét családnak van kisebb kastélya a faluban.

Purgly-kastély: Klasszicista vidéki kastélyépület, 3+3+3 tengelyes főhomlokzattal. A középső hármas tengelyszakasz timpanonos középrizalitként kiugrik a homlokzat síkja elé, és a főbejárat is itt található. A középrizalit előtt terasz. A kocsiforduló is itt volt kialakítva. Az épületet angolkert övezte.

Fricke-kastély: Fricke Emil gazdasági főtanácsos kb. 1900-tól gazdálkodott itt 1600 kh. birtokán. Kastélyához egy gesztenyefákkal szegélyezett út (alle) vezet. Ma iskolaként funkcionál.

Laendler-kúria: A Purgly család Sámuel nevű őse építtette 1879-ben, később Purgly György örökölte meg. A Laendler família az adatok szerint 1917-ben vásárolta meg a kastélyt, ami az államosítás után a termelőszövetkezethez került. Ezek az évtizedek az épület alkonyát jelentették, hiszen „székházként" hasznosították, falakat bontottak el, ablakokat falaztattak be, sok kis irodát alakítottak ki benne. Állagára ugyanakkor a tapasztalat szerint szinte semmit nem fordítottak. A Laendler-kúria ma magánkézben van. Tulajdonosai nyugdíjasotthon kialakítását tervezik a százados falak között. Laendler Aladár 1917-től gazdálkodott itteni, 585 kh. birtokán. Kastélya szabálytalan alaprajzú, nyeregtetős, klasszicista épület, egyenes záródású és keretezésű nyílászárókkal.Hátsó bejárata előtt volt a kocsiforduló, első bejáratát csak gyalogösvényen lehetett elérni.

Hédervár

Khuen-Héderváry-kastély: Szép környezetben található, jó állapotú, jelenleg szállodaként üzemelő kastély. Az utcafronttal ellentétes homlokzaton a régi falfestés feltárása folyik. Északi szárnya a 16. századból való. Négyszögű udvara körüli traktusok a 16-17. században épültek. Nyugati szárnya a két saroktoronnyal 1750 utáni, barokk. Kápolnájában falfestmények. Többször átalakítva. A magyar tájképi kertek egyik legkorábbi és egyben legjelentősebb kastélyegyüttese több évszázados múltra tekint vissza. A mai kastély helyén álló középkori várat a jellegzetes dunai ártéri erdők vették körül. A 18. században, amikor az épületen barokk átalakításokat végeztek, a kor ízlésének megfelelő parkot is építettek. Az első katonai felmérés alapján (1782-85.) képet alkothatunk az egykori kialakításról, a település szerkezetéről és a hajdani vadaskertről is. A barokk kert nem sokáig virulhatott Héderváron, az 1790-es években Petri Bernhard (1768-1853.), a kor divatos kertépítésze szentimentális tájképi kertet épített itt, részben a hajdani barokk park területén. A kivitelezés munkáiról és az elkészült kert szépségéről Petri színes leírásaiból tudhatunk meg a legtöbbet. A hangulatkeltés minden fontos kellékét felhasználta. Van itt patak kis szigettel, rajta Kentaur szoborral. Hidak, kerti vázák, kőszék, neogótikus kerti ház, gótikus templom, festői facsoportok és ligetek váltják egymást. A kastély bejáratát empir szfinxek orzik. A 19. század második feléből származik valószínű a bőségszaru is. Az épület közvetlen közelében óriási platánok állnak. A kastély zárt udvarában is található egy nagy példány, koronája beborítja az egész udvart. A kastély mögött nagy füves térség terül el, melyet szintén évszázados faóriások, hatalmas juharok, fenyők, tiszafák, nyárak és hársak szegélyeznek. A Viczay, később a Khuen-Héderváry család egykori kastélyegyüttesét 1984-ben újította fel az Országos Műemléki Felügyelőség, mint művészeti alkotóházat. A jelenleg 17 holdas park 1965. óta Természetvédelmi terület is. Hédervár község északi szélén található egy 9 hektár nagyságú mai közpark. A terület zömét ma is az eredeti ártéri keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdő alkotja, amely számos bükkösökre és tölgyesekre jellemző lágy szárú növény életlehetőségeit is nyújtja. A mélyebb részeken puhafás fűz-hazai nyár ligeterdő foltok találhatók. Gazdag a parkot öntöző Hidegkúti-ér vízi és vízparti élővilága is. A jelenlegi kastély körül kisebb területen tájképi elrendezésű parkot alakítottak ki.
A legidősebb egzóták korából ítélve a parképítés a XIX. század első felében kezdődött. A park keleti-délkeleti sarka közelében régészeti feltárással egy XIII. századnál nem idősebb település, valamint egy a XV. századtól a XVI. század elejéig fennállt kisebb téglafalú vár nyomaira -nyilván a birtokos Héderváryak akkori központjára bukkantak. E téglavártól légvonalban körülbelül 350 m-re épült fel a XV. század első felében a család gótikus temető kápolnája, mellette található az Árpád-tölgyfa. A mai kastély alapjain először egy, a XVI. század elején épült reneszánsz várkastély állt, de ezt a család ellenségei 1534-ben lerombolták. Helyén 1578-ra várszerű, robusztus és saroktornyos épületet emeltek, amelyet a XVIII. században átépítettek. Az épület ma műemlék, a közelmúltban restaurálták. Szűk belső, zárt udvarának kedves színfoltja a fény felé nyújtózkodó öreg platánfa. A 9 hektárnyi park valójában parkerdő, amely 1965 óta természetvédelmi terület.

Ikrény

Merán-kastély: A falut a 19. sz. végén szerezte meg a Lamberg család. A volt gróf Lamberg - Meran kastély szinte összeépült a mellette álló magtárral. Környezete lepusztult. A kastély volt iskola, templom, jelenleg egy részét lakják. A 18. század végén épült.

Iván

Széchenyi-kastély: A falu közepén áll a Széchényi család egykori egyemeletes kastélya, amely 1830 körül épült késő klasszicista stílusban. Ma általános iskola működik benne. A kastélyparkban a Fájdalmas Szűz szobra a 18. századból való.

Jobaháza

Dőry-kastély: Az 1910-es években épült eklektikus stílusú épület a Jobaházi Dőry család egyik leszármazottjáé volt. A XIX-XX. század fordulóján a Dőry-kastélyt Borsody Péter vásárolta meg. 1905-ben dr. Borsody Géza artézi kutat fúratott, ez táplálta a kastély fürdőmedencéjét is, amely környezetének szépségeivel egyedülálló volt a környéken. Az államosítás után szakszervezeti üdülőként működött, belül teljesen átalakították. Ma szociális otthon.

Kapuvár

Esterházy-kastély: A Rákóczi szabadságharc idején a várért jelentős harcok dúltak, végül a kurucok felrobbantották. Az épületet Esterházyak kastéllyá építették át. A volt Esterházy-kastély, barokk, 1750 körül épült, később át lett alakítva mai formájára. Múzeum és egyéb intézmények is helyet kaptak benne, jelenleg itt működik pl. a helyi polgármesteri hivatal.

Károlyháza

Winter-kúria: A Winter-majorban álló épület az egykori intéző kúriája volt, nagy parkkal övezve, mely ma védett. A település központi részén található a kúria, melyet az 1900-as évek elején építettek. Ma már elhanyagoltan, rossz műszaki állapotban áll, ugyanakkor megtekinthető parkja védettnek minősül. Az egykori intézoi kúria, kastély, késobb általános iskola alaprajza a 19. századi kataszteri felmérésen, valamint a harmadik katonai felmérésen már felfedezheto. Vagyis 1872-ben már biztosan állt, kora így legalább 145 év. Egykor a major legrangosabb épülete volt, de szerep nélkülivé vált. A funkcióhiány állagának romlásához vezetett. Ma még készítheto olyan fénykép, mely az eredeti rangot érzékelteti. Az épület déli oldalán beszakadt tetozet, ledolt fo és válaszfalak, ablaküvegnélküliség mutatja a reális képet. A mai kor eszközeivel az épület még mentheto, helyreállítható lenne. Ehhez, mivel védelem alatt már nem áll a magántulajdonban lévo építmény, különösen fontos, hogy funkciót találjanak számára. A legmegfelelobb talán a szálláshely funkció lenne, de gazdasági telephely irodájaként, vagy nevelési, egészségügyi intézményként szintén muködhetne. Az épületet három oldalról facsoport határolja. 2012-ben a település pályázati forrás felhasználásával az épülettol keletre eso, immár önkormányzati területet felújíttatta és megkezdte a park visszaállítását az aljnövényzet kitisztításával, a fák között kavicsolt sétány kialakításával, tájékoztató oszlop és padok kihelyezésével.

Kimle

Novákpuszta: Andrássy-vadászkastély: A jelentős gazdasággal bíró Novák a 19. század második felében az Andrássy grófok kezére került, akik csinos vadászkastélyt építtettek a település novákpusztai részén, közvetlenül a Duna-parton, amely a 20. század elején nyerte el mai alakját. Ma funkciótlan, üresen áll, nem látogatható.

Koroncó

Zöldmajor: Pálffy-vadászkastély: Koroncótól kb. 2 km-re található területen áll, egy értékes faállományú fenyvesben. Az 1900-as évek elején vadászkastélynak épült uradalom gróf Pálffy József tulajdona volt. Befolyásos ember lévén sokat utazott Bécs és Budapest között, így gyakorta megfordult itt. Tájékozottságának köszönhetően gazdag könyvtár, fejlett mezőgazdaság, korszerű technológia, pezsgő élet volt jellemző a grófság idején. A II. világháború után azonban a Pálffy család is külföldre menekült, a kastélyt államosították, a cselédszállások, mezőgazdasági épületek enyészetté váltak. Hosszú hányattatás után hátrányos helyzetű gyermekek diákotthonaként funkcionált az 1960–70-es években, majd diáküdülőként üzemelt. 1982-től működik az épületben értelmi fogyatékosok intézete.

Gáspárháza: Az egykori Gáspárháza-pusztán épített kastélyt magának az itt birtokos zombori Lippay Géza 1900 körül, mely mára megsemmisült.

Magyarkeresztúr

Baditz-kastély: Az egykori Baditz-kastély Magyarkeresztúr központjában, a római katolikus templomtól délkeletre, a falun keresztülvezető út déli oldalán áll. A kétszintes, reprezentatív kialakítású kastély az úttól beljebb, azzal párhuzamosan fekszik. Az épület téglalap alaprajzú, fő- és kerti homlokzata kilenctengelyes, oldalhomlokzatai kéttengelyesek. A hosszanti oldalak kelet felé eső két-két szakasza mélyebben ül, déli végüket sekély kiülésű oldalrizalit foglalja el. A főhomlokzatot háromtengelyes, manzárdtetővel fedett rizalit bővíti. A rizalit alsó szintjét sávozott vakolatlizénák, emeletét pilaszterek tagolják. Attika által hordott oromzatában gyümölcsfüzérrel közrefogott aediculás vakolatdíszítmény látható, melynek ovális tükrében egykor címerábra lehetett. A földszinten négyzetes ablakok, vagy a nyugati homlokzaton annak megfelelő tükrök sorakoznak, az emeleten álló téglalap alakú vakolatkeretes ablakok vannak. A két oldalrizalit emeleti részét félköríves lezárású vakfülkék tagolják. A kastély téglapillérekkel tagolt kerítésének, főkapujának utca felőli maradványai még megvannak. A fésűs beépítésű település a falu közepén kiszélesedő orsó alakú térrel s az ott álló templommal a XVIII. századra épül ki. Ebben a formában szerepel az I. katonai felmérés térképén is, ahol a kastéllyal azonosítható épület nem látható. A II. katonai felmérésen (1829-1866) viszont már feltűnik egy a kastéllyal azonosítható épület. A kastély a XIX. századtól a XX. század első feléig a Baditz család tulajdonában volt, akiknek a környéken több birtokuk is volt. A kastély stílusa eklektikus, klasszicizáló későbarokk elemek fedezhetők fel rajta. Feltehetően a XIX. század közepén, második felében épült. Az épülettel kapcsolatos levéltári anyag nem ismeretes, lappang vagy elpusztult. A falu utcavonalba illeszkedő homlokzatú házaival, keskeny hátranyúló telkeivel ellentétben a kastély széles, előudvarral ellátott telken emelkedik. Az utcától részben elbontott, részben düledező, pillérekkel tagolt téglakerítés kerítés választja el. A kerítés két, teljes magasságban fennmaradt kerítéspillére a telek tengelyében nyíló kapu helyét jelöli ki. A téglalap alaprajzú, kétszintes épület hossztengelye az utcával párhuzamos, a kapu mögül az északi, főhomlokzat tárul fel. A telek elhanyagolt, gazos, közvetlenül az épület előtt kút látható. Az utcára tekintő főhomlokzat reprezentatív kialakítású, kilenctengelyes, de kiképzése aszimmetrikus. A hét nyugati tengely önállóan kezelt, az épület tömegéből kissé előrébb lépő homlokzatrészhez tarozik: középütt egy szakasz szélességben eloreugró, háromtengelyes rizalit látható, melyet oromzat tüntet ki s manzárdtető fed. Az épület fő tömegét lapos cseréppel fedett sátortető látható. A kéttengelyes oldalsó szakaszok azonos alakításúak. A főhomlokzat északi részén egy szakasz s mellette egy kevésbé hangsúlyos egytengelyes oldalrizalit látható. Ez sekélyebb kiülésű s szintén oromzattal zárt. A főhomlokzaton a kastély emeleti része a földszinthez képest hangsúlyosabb tagolást, vakolatarchitektúrát kapott. A két szintet profilált övpárkány választja el egymástól. Míg a földszinti rész alacsonyabb s négyzetes ablakok törik át az emelet magasabb s álló téglalap alakú ablakok tagolják. A fából készült, keresztosztós nyíláskeretek újak. Az oldalrizalit melletti szakasz földszintjén egyenes áthidalású falfülkébe foglalt ajtó nyílik. Az oldalrizalit széleit mindkét szinten sávozott vakolatlizénák keretezik. Földszintje tagolatlan, emeleti részén félköríves kialakítású, de téglalap alakú vakolatkeretbe foglalt s egyenes szemöldökkel lezárt fülke látható. Az előrébb lépő épületrész, valamint a rizalit földszinti részét sávozott vakolatlizénák tagolják. Az oldalrizalit kivételével a főhomlokzat többi szakaszán azonosképp kialakított, profilált s füles vakolatkerettel ellátott álló ablakok sorakoznak, melyek közül a középrizalit oldalán elhelyezkedők vakok. Az emeleti ablakok könyöklőit vakolatsáv fűzi össze, a könyöklőpárkányok alatt egyszerű geometrikus vakolatdísz. A középrizalit három emeleti ablakát pilaszterek választják el egymástól, fejezetük hordozza az épületen körbefutó koronapárkányt. A koronapárkány profilja háromlépcsős: alulról pálcából, lemezből és szímából áll. A középrizalit esetében a koronapárkány felett alacsony attika húzódik, amelyet a pilaszterek által kijelölt szakasz szélességében további hét apró s alacsony pilaszter tagol. A pilaszterek fejlemeze alatt ornamentális dísz tűnik jeleneik meg, a pilaszterek között pedig fekvő téglalap alakú vakolattáblák tűnnek fel. A profilált párkány alatt pedig fogsor húzódik. A rizalit ezen kitüntetett része felett emelkedik a lapos háromszögű oromzat, melynek közepén egykor címerkompozíció volt látható. Mára ebből csak a keretornamens maradt fenn: a kétfelől szalagos füzérekkel kísért oromzatos aedicula, melynek álló, ovális középmezeje jelenleg üresen tátong. A tükörben látható csaplyuk alapján az talán külön befüggesztett lehetett. Az oromzat profilozott párkányán belül az attikát záró fogsor ismét szerephez jutott. A nyugati oldalhomlokzat kéttengelyes, de mind a földszinten, mind az emeleten vaknyílások tűnnek fel. Az emeleten álló téglalap alakú ablakok vannak, melyeket záróköves vakolatkeret övez. A földszinten pedig az alacsony lábazat fölül induló egyenes lezárású vakfülkék, melyek közepén négyzetes vakolattükör jelenik meg. A déli, kerti homlokzat középrésze előtt egy idősebb díszfa áll, mely a kastély környezetének, kertjének egyedüli fennmaradt részlete. A déli homlokzat szintén kilenctengelyes, a nyugat felé eső hét szakasz a főhomlokzathoz hasonlóan szintén előrébb lép. Ezen az előrébb lépő szakaszon a földszinten sekély mélységű tükrökbe foglalt négyzetes ablakok sorakoznak, a nyugatról negyedik szakasz kivétel ott ajtó nyílik. Az emeleten megfelelő számú ablak sorakozik, melyek vakolatkerete záróköves s a főhomlokzatiakhoz képest itt elmarad a könyöklő alatti vakolatdísz. A két hátrébb lépő keleti szakasz esetében a nyolcadik szakaszon az előbbi nyílások folytatódnak. A kilencedik szakasz viszont ismét kissé előrelép - hasonlóan a főhomlokzat oldalrizalitjához, csak itt az oromzat elmarad - földszintjét álló téglalap alakú mező foglalja el, emeletét pedig félköríves lezárású, egyenes hátú, vakolatkeretes fülke foglalja el. A keleti oldalhomlokzat kéttengelyes, itt a déli szakasz szélesebb. Mindkét szakaszban a lábazati zónába foglalt kisméretű ablak látható, mely talán pincére utal, de a nyílások a földszinti ablakok könyökloszintjénél nem sokkal mélyebben helyezkednek el. A dél felé eső szakasz emeletén táblázott, vakolatkeretes ablak. Az északi szakasz vakolatarchitektúrája kissé a homlokzat síkja elé lép. E szakasznál az épületen körbefutó övpárkány megszakad, a földszinti rész két szélén sávozott törzsű lizénák tűnnek fel. Középütt pedig széles, mindkét szintet átfogó, félköríves lezárású, táblázott ablak látható, mely a kastély lépcsőházát világítja meg. A lépcsőházablak felső szintre eső részét vakolatkeret övezi, s a felső szinten az ablak körül a vakolat is sávozott. A főpárkány alatt fekvő téglalap alakú, vakolatkerettel övezett mező látható. Ezen a homlokzaton ablakkeretek feltehetően korabeliek. A homlokzattagolásban fontos szerepet játszik a vakolatarchitektúra. Az épület, illetve az előreugró épületrészek sarkai a földszinten armírozottak. A déli és az északi oldalon a földszinten a vakolatsávozott, melyet a középrizalit esetében lizénákkal bővítenek. Az oldalsó homlokzatokon a földszinten a sávozott vakolat - a lépcsőházszakasz kivételével - elmarad. A külső kifestés nem túl régi, viszont már több részen pereg. A kifestésnél a fehér, halványokker és szürke színeket használták. A nagy falfelületek, a főpárkány és a középrizalit pilaszterei fehérek, az ablakok vakolatkeretei, az övpárkány, az oromzatok mezeje okker. A szürkét a földszint lizénái és a sarokarmírozások esetében alkalmazták. A kastély magántulajdonban van.

Máriakálnok

Marsowszky-kastély: 1936-ban épült. Sokáig szociális otthonként funkcionált. Ma ismét magántulajdonban van.

Mihályi

Dőry-kastély: A Rábaközben, a kisalföldi táj folyókkal sűrűn szabdalt vidékén, a Kis-Rába partján áll Mihályi kastélya. Szolíd megjelenése, romantikus keleti homlokzata a folyó felől játékos kis saroktornyaival, mint valami díszlet, gyönyörködteti a szemlélőt. A négyszögletű zárt udvarból finom rajzú neogót ajtó nyílik a folyópartra. A bástya tövében középkori hangulatú kút, körülötte pihenőhely, mellette hatalmas piramistölgy és a szentimentális kertek jellegzetes növénye, a krisztustövis vet árnyékot rá. A folyón túlra keskeny fahíd vezet, közelében Nepomuki Szt. János barokk kőszobra áll. A parton mellette sétaút vezet, tágas, gyepes térségben, szépen színeződő juharok, csüngő fehér nyír lombját talpazaton álló virágos váza teszi teljessé. Széttekintve a legszebb képek tárulnak fel. A vízen túl a kastély és az egész kertet uraló csodálatos, hatalmas vízparti platán között - amely alatt pihenőhely van - a látványt a barokk templomtorony zárja, kősisakjának sarkain kis angyalokkal, hatalmas feketefenyők, japánakácok, nyírek, tiszafák között. A parkban "S" alakban kanyargó folyó partján a kastélytól távolodóan sorakozó magas fenyők, tiszafák, bukszusok mellett húzódik meg egy kis kioszk, nagy jegenyenyár előtt, hátterében a sűrű lombtömegek erdőszerű sűrűje énekesmadarak rejteke. Szabadon látogatható. A nyugat-magyarországi, eredetileg négy saroktornyos épületet, amely a későbbi átalakítások ellenére is megőrizte a 16. századi várkastélyok építészeti arculatát, az 1560-as évek elején emelték. Fele részét házasság révén a katonaköltő, Vathay Ferenc szerezte meg. 1704-ben és 1709-ben a császáriak feldúlták, nyugati részét Niczky György állíttatta helyre 1712-ben. Ennek dokumentuma a hátsó szárny emeleti nagytermének bibliai idézettel díszített, faragott mestergerendáján olvasható. Ugyanekkor kerülhetett sor a Rártky-család tulajdonában lévő keleti rész felújítására is. Ekkortájt épült az árkádíves udvari folyosó és a Niczky-szárny toszkán oszlopos árkádsora. A 18. század derekán bontották le a keleti szárny két saroktornyát, és hozták létre a mai homlokzat szimmetrikus, középrizalitos formáját. Az udvari hátsó sarokban lépcsőházat építettek, emeletes árkáddal. Ekkor, a Niczky Lázár személyéhez köthető átépítés során készült el a park is. 1860 körül Dőry Miklós vette meg a kastélyt, s a két vízi bástyát is meghagyva angol gótikus stílusban építtette át. Így a négyzetes alaprajzú kastély emeletes főépületének egytengelyes középrizalitját Tudor-tornyocskákkal közrefogott lépcsőzetes oromzat zárja, a homlokzatán háromosztatú, kiemelt középrészű, neogótikus ablakkal. Az épületet az 1970-es években - a késő középkori és a barokk megjelenés érvényre juttatásával - restaurálták. Kertje védett, még felismerhető a 19. századi angolkert jellege.

Mosonmagyaróvár

Várkastély: Korai várát a napjainkban Király-dombnak nevezett alacsony kiemelkedésen létesítette István király. Az országosan ismert ispánsági várakhoz hasonlóan a mosoni is facölöpökbol rekeszes szerkezeture készített és földdel töltött falakból állt, belso udvarán a vármegyei szervezet lakóházaival. Irányító szerepét a tatárjárás utáni idoszakban már kobol emelt magánföldesúri erosség vette át. A 14. század elején a Koszegi nemzetség foglalta el, tolük Anjou Károly király serege vette vissza. A középkorban több birtokos váltotta magát benne, köztük a Lackfi bárók. Fokozatosan bovítették falait és épületeit, mindenkor a tulajdonos elképzeléseinek megfeleloen, de a 16. századtól már a – hihetetlen gyorsasággal elorenyomuló – török elleni védekezés került elotérbe. 1529-ben még a Habsburg hadvezetés feladta a környéket, de a sikeres bécsi védekezés után belátták, hogy az osztrák tartományok érdekében létszükséglet ütközoövezetté alakítása. Itáliai hadmérnökök tervei szerint ágyúbástyás övvel kerítették körbe a középkori vármagot, ugyanekkor oltalmazták falövvel a várost is, melynek árkaiba a közeli Mosoni-Duna vizét vezették. 1605-ben Bocskai István hajdúi nem boldogultak az erodítménnyel, ellenben 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege elott ágyúlövés nélkül kaput nyitott megrettent helyorsége. Ugyanígy tettek 1683-ban is, amikor a Bécs városának ostromára vonuló Kara Musztafa – török nagyvezér – óriási hadai elott kapitulált a többi dunántúli végvárral együtt. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején ez a terület szilárdan a császári hadvezetés ellenorzése alatt maradt. A 18. században katonai jelentoségét elvesztve, a virágzó település körüli védomuveket lebontották, míg a belsovárban, 1818-ban egy gazdasági akadémiát helyeztek el. Ennek jogutódja a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezogazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, így a sok évszázados történelmi viharokat látott falak között jelenleg fiatalok százait tanítják.

Mosonszolnok

Szél Kálmán-villa: 1904-ben építtette és rendezte be Szél Kálmán, volt miniszterelnök a szeretőjének, Neumann Irénnek a vasútállomás előtt. 1910-ben megvette a község 50000 aranykoronáért, és gazdaképző iskolát működtetett benne 1949-ig. Ekkor államosították. Ma magántulajdonban van.

Nagycenk

Széchenyi-kastély: Gróf Széchenyi Antal a Kiscenk mocsaras vidékén álló castellumot az 1750-es években korszerűkastéllyá alakítja át. Ezt a kastélyt fia, Széchenyi Ferenc ismét korszerűsíti 1780-tól. Ebben az időben kezdődött Magyarországon az angolkertek divatja, a barokk kert fokozatosan átalakul, átépítik, a barokk kert falait lebontják, a gazdasági kerteket megszüntetik a falakon belül, a mocsarakat lecsapolják és a kertet mai méretűre bővítik. Az Ikva folyót a kastélyépülettől távolabbi új mederbe terelik. A korábbi mocsaras területeket feltöltik, így lehetővé válik új értékes parkrészek megépítése,új növényfajok és -fajták telepítése. Az Ikva parton fürdőházat építettek és vízmalom volt, pálmaház épült és állatkert. Ezek is új növény- és állatfajták honosítását szolgálták. Különleges récék, ludak, tyúkok, galambok jelentettek élményt. Az kert ún. vízálló rétekben folytatódott,az ott telepített kisebb facsoportok a végtelenbe nyújtották a kert határait. Így ebbe a kompozícióba tartozott a fertőbozi gloriett - a Fertő tó partján ma is áll - és a hársfasor végén épült remeteség is. A szentimentális kerttípushoz igazítottan feliratok ékesítették a kínaias épületet, ami emeletes volt, szórakozó-pihenő hely, de kápolna is volt benne. Az egyik felirat: "Én elvezetlek titeket a magányosságba, a lélek és a szív örömébe." A másik: "Élvezzétek az én nyugalmamat." Gróf Széchenyi István idejében telepítették a ma is látható nagy platánfákat és építtetett korszerű üvegházat, ahol barátait vendégül látta (pl. Deák Ferencet). Fia,Széchenyi Béla (Kelet-Ázsia kutató) és felesége gróf Erdődy Hanna az 1860-70-es években gyűjteményes kertet alakítanak a tájképi kertből, sok újszerű lombhullató és főleg fenyőfa telepítésével. A remetelakot 1827-ben Széchenyi István özvegye restauráltatta, de Széchenyi Béla halála után elbontották és helyére került a ma is látható szép síremlék, kaukázusi fenyőkkel övezve, feleségének, Erdődy Hannának síremléke. A kastély és parkja a II. világháború után igen erősen károsodott. A park nemcsak a "legnagyobb magyar" Széchenyi István emlékét idézi, hanem elődeiét is, akik szintén a haza fejlesztésén fáradoztak.Történeti kertjeink között azért is egyedülálló, mert itt sikerült rekonstruálni korabeli rajzok és mai kutatások segítségével egy hiteles barokk kertet szökőkutakkal, nyírott növényekkel, kővázákkal és -székekkel. Ma helyreállítva az ország legszebb kastélyai közé tartozik, méltó Széchenyi szelleméhez. Látogatható. A mai Nagycenk a korábban is azonos nevű település és Kiscenk összevonásából jött létre. Nagycenk neve összeforrt a Széchényi-család nevével, bár a korábbi Nádasdy-birtok zálogjogon csak 1677-ben került a Széchényi-család tulajdonába. A családi birtokközpont kezdetben Széplakon volt, majd Széchenyi Antal generális - Széchenyi István nagyapja - költözködött át Cenkre, amint a kastélyegyüttes és a park építése ezt lehetővé tette. Az Ikva lapályos árterének kisebb hordalékkúpján épült a kastély és a keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdőből alakították ki magát a parkot. A XV-XVII. századból több olyan okleveles adat ismeretes, melyek Cenken, Kiscenken kastély, udvarház létére utalnak, ennek pontos helye azonban nem azonosítható. Széchényi Antal 1750 körül barokk kastélyegyüttes építését tervezte. Az építkezés 1800 nyarára fejeződött be, nyomán az épületegyüttes klasszicista homlokzatot nyert. Széchenyi István Hild Ferdinánd soproni építésszel ismét átépíttette a kastélyt. A ll. világháborúban a kastély súlyos károkat szenvedett. Végleges, méltó felújítása közel egy évtizedig tartott. A kastélypark kialakítását Széchényi Ferenc kezdte meg. A levéltárban három különböző, nagyjából azonos időben készített kertterv található. A kastélyépítéssel egyidőben 1755-61 között valósult meg a kastély-homlokzat előtti részen a francia barokk kert. Jellemzője a szabályozottság és változatosság, célja a reprezentáció, azaz hogy megfelelő keretet és színteret adjon a fogadásoknak, ünnepélyeknek. A francia barokk kertben a tengelyek a figyelmet egy középpontra, a kastélyra és annak építészetileg kiemelt középterére vetítik. E kertrendszer szigorú mértani rendet követ. Középen a díszes, virágos terasz, mellette kétoldalt az ültetett és nyírt növények, amelyek térhatású ligetekhez kapcsolódnak. A kert tengelyét megrajzoló út folytatásaként hétméteres tőtávolságra 600 hársból ültetett kettős fasor egy magaslaton fekvő kis ligetig vezet. (A fasor országosan védett.) Széchényi Antal halála után fia, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc megkezdte a franciakert átalakítását. Vízrendezési terveket készíttetett, a mocsaras részeket lecsapoltatta. A kertbővítéshez újabb területekre volt szüksége. A kert 21 000 m2-rel bővült és azt a Győr-soproni úton túlra is kiterjesztették az új korszellemnek megfelelő angol vagy tájképi stílusban kialakítva. Ezután már következetesen angolkertnek nevezték a parkot, bár a központi rész barokk (francia, mértani) kertje még megmaradt, de ezt már a tájképi vagy angolkert övezte, amely Széchényi Ferenc alkotása. Fia, Széchenyi István világot járt utazóként, személyes benyomásai alapján építette át, illetve bővítette, fejlesztette, korszerűsítette a parkot. Ő tervezte meg az üvegházat "...sok virágot és favedrekben fákat kíván". Később fia, Béla az újabb kertdivat szerint dendrológiai kertet is létesített. Ekkor telepítették a sok különleges fenyőfélét. A park hanyatlása Széchenyi Béla halálával kezdődött, azután a II. világháború pusztításai, majd a gondozatlanság hatalmas károkat okozott. 1973-ban -megfelelő előkészítés után megindult a rekonstrukció, amely igyekezett minden értéket megmenteni. Az épület előtt ma az egykori virágos teraszt bemutató franciakert rész, amelynek tengelyében a Győr-soproni út túlsó oldalán folytatódik a hársfasor. A barokk kertrészt a tájképi vagy angolkert veszi körül, de sikerült megőrizni az egzóta gyűjteményes kertet is. A kastély épületben ma emlékmúzeum, a nyugati épület szárnyat lezáró, úgynevezett Vörös-kastélyban háromcsillagos szálloda, a virág házban eszpresszó, az egykori kastélyebédlőben étterem működik. A kastély körüli megmaradt park méretesebb egzótái. a görög jegenyefenyő, kaukázusi jegenyefenyő, spanyol (andalúziai) jegenyefenyő, puszpáng, oregoni álciprus, nutkafenyő, tulipánfa, magnólia, óriás- vagy mamutfenyő, de ide sorolandók a XIX. század elejéről megmaradt öreg platánok, vadgesztenyék is. Kis-Cenkről azt írja 1851-ben Fényes Elek, hogy "magyar falu Sopron vármegyében, Nagy-Cenktől csak az Ikva vize választja el. Van itt az uraságnak, gr. Széchenyi Istvánnak pompás kastélya..., egy angoltelivér ménese..., földje fekete agyag, s középtermékenységű, de az uraság részéről kitűnő jeles váltógazdaság űzetik mind itt, mind NagyCenken".

Nagylózs

Solymosi-kastély: mai kastély helyén már a korábbi századokban is egy kastély állt, amelynek a magja már a középkorban kialakult, amint ezt a szemtanúk az épület 1880-as lebontásánál a többrendbeli égésnyomokra és a többféle felhasznált téglára alapozva megfigyelték. Amikor 1437-ben Loósy Gáspár halálával kihalt a Loósy família, a család birtokai a Viczayakra szálltak. A régi kastélyban lakó Viczayak 1645-ben (I.) Ádám és gyermekei, (III.) János, Margit és Orsolya révén magyar bárói nyertek, majd 1723-ban Jób személyében magyar grófi rangot kaptak. Viczay Jób gyermekei 1772-ben osztották fel maguk között a birtokaikat, ekkor a nagy(lózsi), a hédervári és az iregi uradalmakat és kastélyokat (III.) Mihály gróf kapta meg. Viczay (III.) Mihály 1776-os halála után fia, Viczay (IV.) Mihály lett (Nagy)Lózs földesura. Az 1786-ban kiadott Korabinsky-lexikon is megemlékezett a régi kastélyról, amelyet a gróf nem sokkal korábban újíttatott fel. A földesúr 1831-es halála után fia, Viczay Ferenc volt a helység birtokosa, majd 1836-os halála után három fia közül Viczay Héder örökölte (Nagy)Lózst. Héder gróf volt a família utolsó férfitagja, reformpolitikusként az 1832-36-os országgyűlésen a főrendiházi ellenzék egyik vezetőjének számított, majd 1848-ban ő lett a Sopron vármegyei nemzetőrség megszervezője és parancsnoka. A kiegyezés után, 1868-tól Győr vármegye főispáni posztját töltötte be a földbirtokos. Mivel a Viczay família a XIX. század elejétől kezdve fokozatosan eladósodott, Viczay Héder 1869 őszén egy levelet intézett Solymosy (I.) Lászlóhoz: “Kedves öcsém, mint tudod, a Viczay család utolsó tagja vagyok, s velem kihal a család. Törvényes örököseim már alig várják, hogy szeretett lózsi birtokomra kezüket rátegyék, s tán túl is adjanak rajta mielőbb. Ezt nehezen viselném el. Én ismerlek édes Öcsém, hogy egyszerű származású vagy, végtelen szorgalmas és hozzáértő jeles gazda, s tudom, hogy Te ki megbecsülöd a földet, szeretett birtokomat megbecsülended, s felvirágoztatod, s ezért jelen soraimmal felajánlom megvételre”. A hagyomány szerint Solymosy már másnap vitte is a birtok vételárát Viczayhoz, aki a (nagy)lózsi uradalom és a régi kastély eladása után végleg átköltözött a hédervári kastélyba. (A feljegyzések szerint a birtok átadását-átvételét megnehezítette, hogy Viczay régi tiszttartói a majorokból több értéket eltüntettek a szerződés megkötése után.) Solymosy (I.) László 1880-ban az alapjaiig lebontatta a régi kastélyt, és az alapok egy részének a felhasználásával 1881-ben a felépíttette a ma is álló historizáló stílusú, döntően neoreneszánsz formaelemeket tartalmazó kastélyt. Az építkezés munkálatait Handler Nándor soproni építész vezette. A földszinten boltozatos helyiségeket építettek, az emeleten magas, tágas termeket alakítottak ki. (Arra vonatkozóan, hogy esetleg a régi kastély falainak egy része be van-e építve az új rezidencia falaiba, csak falkutatás adhatna választ.) A kastély építőanyagának egy része - és például a parkettája - a galánthai herceg Esterházy család Fertőszentmiklós határában álló - akkoriban Solymosy bérletében lévő és általa lebontatott - lesvári “Mon bijou” kastélyából került ide. A korabeli leírások és az archív képek tanúsága szerint az előcsarnokban Rubens és Hamilton képeinek jó minoségű másolatai függtek, a kastély gazdagon berendezett termei tele voltak műkincsekkel, egy Pozsonyból idekerült Saturnus bronzszobrocska külön is említésre került, ez a családi hagyomány szerint Raphael Donner műve volt. A német eredetű Solymosy család eredeti neve Falk volt, Hessenből származott, az 1740-es években azonban már Győrben lakott a família. (Más adat szerint a Falk család tagjai “burcsellások”, azaz uszályvontató fuvarosok voltak.) Falk László 1862-ben változtatta meg a nevét Solymosira. A későbbi földbirtokos a herceg Esterházy család jószágkormányzójaként működött, majd bérbe vette az Esterházyaktól a hitbizományi uradalmuk ún. süttöri főbérnökségét. A kiváló mezőgazdasági szakembernek számító Solymosy a bérlettel jelentős vagyonra tett szert.
Solymosy (I.) László 1881-ben “loósi és egervári” előnevekkel magyar nemességet, majd 1895-ben magyar bárói rangot kapott. 1893-ban Solymosynak 1988 katasztrális holdnyi földbirtoka volt Nagylózson. A báró 1904-es halála után gyermekei közül Solymosy Lajos az Arad vármegyei Apatelek kastélyát örökölte - Árpád nevű fia később az Abaúj-Torna vármegyei Tornaszentjakabon rendelkezett kúriával -, Solymosy Ödönre Nagylózs kastélya és Egervár várkastélya szállt, Solymosy Irma Olga a Komárom vármegyei Szony kastélyát és kúriáját, valamint Újszálláspuszta kúriáját kapta meg, Solymosy Jenő pedig a Nógrád vármegyei Kisterenye kastélyának a tulajdonosa lett. Solymosy Ödön fiatal korában huszárőrnagy volt, majd 1901-ben országgyűlési képviselővé választották. Feljegyezték, hogy a bárót 1905-ös római látogatása idején X. Piusz pápa is fogadta. Ödön báró 1915-ben bekövetkezett halála után idősebb fia, Solymosy Zsigmond botanikus örökölte Nagylózst és Egervárt, a fiatalabb fiú, Solymosy (III.) László ornitológus pedig az újkéri birtokrészt kapta meg az ottani kúriával. A földbirtokos lánya, Solymosy Hanna bárónő a pinnyei birtok és az ottani kúria tulajdonosa lett. Solymosy Zsigmond bárónak 1935-ben 1730 katasztrális holdnyi földbirtoka volt Nagylózson. A Solymosy család 1945-ben elhagyta az országot, Solymosy Zsigmond később a Louisianai Egyetem botanikaprofesszora lett. A kastélyt a II. világháború végén kifosztották, a gazdag könyvtár is ekkor pusztult el. Az államosítás után szociális otthont alakítottak ki a kastélyban. 1968-ban, 1976-ban és 1984-ben az intézmény számára új épületeket emeltek a kastélyparkban. Napjainkban is szociális otthon található az épületben. A kastélyt park övezi, az épület főhomlokzata előtt szökőkút látható. Az egykori melléképületek egy része átalakított formában ma is áll, így az egykori istálló és a kocsiszín is. A Solymosy család neogótikus stílusú kriptájában ravatalozót alakítottak ki.

Öttevény

Földváry-kastély: A múlt század közepén Öttevény legnagyobb birtokosai a Viczay-Héderváry, báró Sina, gróf Wenckheim és a Földváry családok voltak. A kastély jelenlegi elnevezése első tulajdonosa nevéhez fűződik. Báró Földváry Miklós, a környék egyik legnagyobb földbirtokosa volt, 1870-ben építtette a "szép úri lakot" a Bécs-Budapest főútvonal mentén. A később kastéllyá bővített épület, egyetlen leánygyermeke, Valéria házassága révén a hazánk történelméből is ismert Csáky-család tulajdonába került. 1940-ben a Kuster-család vásárolta meg. Az 1945-ös államosítást követően a győri Rába Vagon és Gépgyár vette át a kezelését, majd nővérszállásként, patikaként, szükséglakásként is üzemelt. A már romos állapotban lévő kastélyt 1988-ban vásárolta meg az ÉDÁSZ Rt., 1992-re eredeti állapotába helyreállította, és korszerű 3 csillagos szállodát alakított ki az épületben. 2004. januártól a kastély magántulajdonba került, ezzel egy időben ismét kezdetét vette a szálloda több fázisban történő felújítása. 2004 áprilisában a ház Földváry Kastélyszálloda néven újra megnyitotta kapuit.

Pér

Mindszentpuszta: Bay-kastély: Mindszentpuszta Mezőörs településhez tartozott egészen 1989-ig, amikor Pérhez került. A kastélyt 1870-ben Bay Géza építtette. 1890-ben, a szeptemberi nagy hadgyakorlatok alkalmával, ide volt szállásolva Ferenc Ferdinánd főherceg és kísérete. A kastélyt a II. világháború után lerombolták.

Pinnye

Esterházy-Simon-kúria: A település műemlékei közé tartozik az Esterházy család tervei alapján készített s a Simon család kezébe került kúria. Ma a római katolikus plébánia van benne elhelyezve. Tömbszerű, földszintes épület. Valószínűleg Hild Ferdinánd tervei szerint épült 1830 körül klasszicista stílusban.

Pusztacsalád

Széchenyi-kastély: A település birtokosa a 18. században a Festetics család, tőlük Széchenyi István felesége vásárolja meg fia, Ödön számára. A kastély 1890-1900 között épült Heller Richárd tervei szerint. Pusztacsalád belterületén, szép környezetben elhelyezkedő kiváló állapotú, 1998-ban felújított, karbantartott, 1034 négyzetméteres kastélyépület. 6 ha terület tartozik hozzá.

Rajka

Zichy-kastély: Lakóház, volt Zichy-kastély, késő barokk, 1806. Az épület homlokzata nagyon rossz állapotú. A festék lekopott, míg a vakolat beázás miatt leesett. Eredeti ornamentikáját elvesztette. Az utca során lévő Zichy-palota homlokzata a klasszicizmus, a kosárboltíves kapubejárat és a már csak nyomokban kivehető árkádos udvar még a barokk jegyeit mutatta.

Rábacsécsény

Cseszneky-Sibrik-Szalacsy-kúria: A 16-17. század folyamán a szarvaskendi Sibrik és a milványi gróf Cseszneky család valamint a pannonhalmi apátság többször pereskedett Rábacsécsény birtokért. A 19. században a Szalacsy család rendelkezett a községben a legnagyobb birtokkal, ők vásárolták meg az egykori Cseszneky-Sibrik-kúriát is, név szerint Szalacsy Lajos.

Szalacsy-kúria: A Szalacsy-pusztán lévő újabb épületet id. Szalacsy Lajos 1891-ben építtetette.

Rábasebes

Széchenyi-kastély: A település Sebös (írva: Sebus) alakban a XIII. század óta ismeretes oklevelekből. 1851-ben a község határát, amely "róna és elég termékeny..., erdeje, mely tölgy, vadkörte és alma, s szilfákból áll", a soproni káptalan birtokolta. A századfordulón épült mai műemlék jellegű kastély a Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat alapító Széchényi Ferenc unokájáé, Széchényi Jenőé volt eredetileg. A kastélyt és a parkot a két világháború között Vág és Rábasebes főjegyzoje, Dobos Gábor gondoztatta, az ő kezdeményezésére telepítették az egzóták egy részét. A II. világháború után államosított terület néhány éve magántulajdonban van, a park csak a tulajdonos engedélyével látogatható. A rábasebesi kastélypark 4 hektáros területe az alig 50 házból álló kisközség belterületének szélén, a Rába gátja mellett található. Keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdő megritkításával kialakult angol stílusú tájképi park. A parkban 150-200 éves kocsányos tölgyek, néhány - 100 év körüli -magas és magyar kőris, mezei és vénic szil, idős hazai nyárak (fekete nyár, szürke nyár) találhatók. A legöregebb lombos egzóták, így a platánok is mintegy 150 évesek. A két világháború közötti ültetésekre több vadgesztenye, nemesnyár-hibrid, szomorúfűz és zöld juhar emlékeztet. Néhány erdei- és feketefenyő, valamint örökzöld egzóta is található a parkban. Cserjeszintje a szokásos magasártéri fajokból áll, különösen sok a mogyoró. Védettségét elsősorban a lágyszárú növényfajok indokolják: medvehagyma, gyöngyvirág, odvas keltike, hóvirág, tavaszi tőzike, erdei szélfű, széleslevelű salamonpecsét. A részletes növény- és állattani feltárás további feladat.

Röjtökmuzsaj

Felsobüki Nagy-Ürményi-Verseghy-kastély: A kastély története az 1700-as évek közepére vezethető vissza. Akkoriban udvarházként a Nagyerdő vadászháza volt. 7 hektáros őspark közepén áll. Kastéllyá 1750-ben építette át a reformer Felsőbüki Nagy Pál romantikus-klasszicista stílusban, kétszárnyú főépülettel, oszlopos árkádsorral. A kastély eredeti állapotán az 1910-es átépítésig alig esett változtatás. Az első igazán nagy felújítás 1926-ban történt az akkori tulajdonos Verseghi Nagy Elek (vatikáni követ) által, a kor legmodernebb igényei szerint. Kialakították a kastélyt körülvevő parkot, medencéivel és szökőkúttal a zárt kertet, a fából készült, nádtetős kis japánházat. Hajós Alfréd tervei alapján úszómedence is épült. Az épületbe lépve szemet gyönyörködtető a hall korabeli faburkolata, a márványcímeres kandalló és a gipszmennyezet. Eredetileg az emeleti szalonban állt Napóleon testvérének, Bonaparte Lajosnak amszterdami palotásából származó bútorzata. Az 1930-as években hírességek sokasága vendégeskedett a röjtöki kastélyban. A tulajdonos Verseghy család egy része 1944-ben külföldre menekült, másokat 1951-ben deportéltak. A gazdátlanul maradt, elhanyagolt kastély állapota romlani kezdett. A háború után a kastélyt államosították és 40 évig gyermeküdülőként működött. Mai formájában, Szidónia elnevezésű szállodaként 1999. decemberében nyitotta meg kapuit. Hatalmas park veszi körül, ahol teniszpálya, és külső szabad medence is található.

Sopronhorpács

Széchenyi-kastély: A sopronhorpácsi Fő utca kelet-északkeleti végén van a kastélypark főkapuja Széchényi György győri püspök és főispán, majd kalocsai érsek szerezte a XVII, században a Széchényi-család birtokait, köztük Horpácsot is, Ezen a területen gyertyános-kocsánytalan tölgyes foltok váltakoznak a mélyebb részeken különösen a Metoc-ér menti magasártéren keményfás - tölgy-kőris-szil - ligeterdőkkel, illetve az egy-egy pangóvizes folton élő mézgáségeressel. A XVIII. század elején épülhetett egy úgynevezett kis kastély, Széchényi László gróf 1738-ban már ebbe költözött. Az építkezésnél valószínűleg megritkították a kis kastély körüli részen az erdőséget, de a korra jellemző francia vagyis mértani elrendezésű kert kialakítására semmi nyom nem utal. Valószínűleg ebből az időből származik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyertyánfája. A törzskerület a fatörzs 130 cm-es magasságában közel 300 cm, a koronavetület mintegy 350 m2. Széchényi Zsigmond özvegye, aki később sógorának, Ferencnek lett felesége, nagy energiával befejezte az "új", a mai kastély építését. Anyósa, Széchényi Antalné a dénesfai Cziráky-kastélypark mintájára szorgalmazta, hogy a horpácsi kastélyt övező ligetből tájképi parkot alakítsanak ki. Elgondolását mindkét fia és a menye is felkarolta. Ekkor ültettek a kertbe természetes úton is felújuló kocsánytalan és kocsányos tölgyet, magas és magyar kőrist, mezei szilt, platánt, vadgesztenyét és tiszafát, majd egyre több, részben a Kárpát-medence más tájain őshonos fafajt, részben pedig egzótákat. Széchényi Ferenc és neje az 1780-as évek közepén Horpácsról könyvtárastól, régiséggyűjteményestől Cenkre költözött, Cenkről ajánlotta fel 1802-ben nemzeti közcélokra magángyűjteményeit. Így vetette meg könyvtárával a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár, régiség gyűjteményével pedig a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait.

Sopronnémeti

Sághy-kastély: A falu déli szélén, a főút mellett áll, de mögötte már csak saját parkja található. Az épület romló állapotú, lakják, nem látogatható. A Sághy-kastély eléggé elhagyatott állapotban van jelenleg. Sajnos nagyon keveset tudni az 1900-as évek elején épült kastély történetérol. Egy 2011-ben készült iratban az áll, hogy egy budapesti lakos tulajdonában van az épület. A tulajdonos a sopronnémeti önkormányzathoz fordult, hogy építményadó elengedését kéri a felújítás folytatásához. A kastélyt még a Szil Községi Közös Tanács adta el 1990. február 12-én 500.000.- forintért. A vevo vállalta, hogy 1992. december 31-ig az ingatlan eredeti állapotát helyreállítja, külso homlokzatát felújítja, állagmegóvását elvégzi, az épület elott lévo parkot helyreállítás után a lakosság részére hozzáférhetové teszi. A vállalt kötelezettségekbol azonban semmit sem valósított meg a tulajdonos.

Szany

Püspöki kastély: A szép klasszicista stílusú, egyemeletes kastély 1783-ban épült. Az épület középrizalitos, felette háromszögű timpanon emelkedik, az ablakok kőkeretesek. Az emeleten sima könyöklő- és szemöldökpárkányok vannak. Az udvari homlokzat dísze a szép kertre néző ión oszlopokon nyugvó ballusztrádos erkély. Eredetileg az emeleten volt a nagyterem és 6 szoba, a földszinten pedig öt szoba és a mellékhelyiségek helyezkedtek el. A helyiségek egy részében gazdag stukkódíszek. Két szimmetrikus melléképület, barokk, 18. sz. Az 1800-as évek végén átalakították. Az épület régen a napközi otthonos iskolának adott helyet. Akkoriban nyitotta meg kapuit a könyvtár (1200 db. könyv), ami mai napig is működik a kastélyban. Most a kastély a falumúzeumnak ad helyet.

Szilsárkány

Baditz-kastély: A kastélyt 1793-ban kezdték építeni, de 1800-as évek közepén nyerte el mostani formáját, felújítandó állapotban van. Bozzay Miklós szilsárkányi földbirtokos volt. A dokumentumok szerint 1830 táján Bozzay átalakíttatta a kastélyt kúriává, klasszikus stílusban. A század második felében historizáló is elemeket kapott. Baditz Lajos, a szentkirályszabadjai származású m. királyi közjegyző vásárolta meg az 1930-as években. A háborút követő államosítást ez az épület sem kerülhette el, földszintjét lakásokra osztották, emeletén maradhatott a tulajdonos, később az egész kastélyt a család leszármazottai lakták. A kastélykertet leválasztották, de még ma is megvan a hajdanán kastélyhoz tartozó szökőkút, és medence. A kastély földszintje és emelete is 240 m2-es. Műemlékvédelem alatt áll, déli homlokzata nem változtatható, (főbejárat).

Hőgyész-kúria: Ált. iskola, volt Hőgyész-kúria, klasszicista, 19. sz. első fele. A Fő u. 31. szám alatt található.

Meiszner-Micheller-kastély: A település közepén, a főút mellett áll, ma étterem működik benne.

Löwinger-kúria: Először Gestetner, majd Löwinger család tulajdona, őket deportálták, és a háború után ÁFÉSZ telephely, üzlet volt. Jelenleg átépítés alatt álló épület. Gyönyörű, vörösfenyős padlás a lakórész fölött, a melléképület mennyezete boltívesen, csodálatosan kirakva. Ilyet ma már nem készítenek. A pince hasonló szépségeket rejteget. Feltehetően a 19. sz. első felében épült.

Tét

Pókvárpuszta: Bay-kastély: Tét legnagyobb földesurai a Pokyak voltak, egészen a XVII. század végéig. István tiszteletére monostort alapítottak, ennek romjait várromnak nézvén, tévedésből nevezték el Pokvárnak a dombot. A kastélyt a Bay család építtette, a korábban ott álló épület átalakításával. 1869-ben Tudor-stílusban átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. 1996-tól kastélyszállóként üzemel.

Töltéstava

Táplánypuszta: Lendvay-kastély: A községhez tartozó, ám helyileg attól északra fekvő Táplánypusztai birtokot 1873-ban Lévay Henrik vette meg. A 25 kath. holdnyi angolkert közepén 1882-ben emeletes főúri kastélyt építtetett, és artézi víztornyot is emeltetett a parkban. (Báró kisteleki Lévay Henrik kiváló közgazdász, 1857-ben létrehozta az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot, melynek vezérigazgatója volt.) 1935-ben az új tulajdonos őrgróf Pallavicini Alfonz Károly lett. A kastélykápolna falán báró Lévay Henriknek, az első magyar hitelintézet alapítójának emléktáblája látható. Az intézményt 1957-ben mint általános otthont létesítették, majd 1982-ben pszichiátriai betegek ellátására szakosodott.

Újrónafő

Götz-vadászkastély (kiskastély): A település nevezetességei közé tartozik az úgynevezett vadászkastély, mely az itt található önkormányzat hivatallal, orvosi rendelovel, postával, könyvtárral és kultúrházzal egyfajta falucentrumnak is tekintheto. A patinás újrónafoi épületnek az elmúlt több mint egy évszázad alatt számos gazdája volt. Az egykoron szebb napokat is látott kastély története az 1800-as évek utolsó negyedéig nyúlik vissza. Ebben az idoben vásárolta meg báró Götz Gyula a mosonszolnoki németség tulajdonában lévo 1600 katasztrális hold területet, ahol Rónafopuszta elnevezéssel telepet alapított. Istállókat, cselédházakat és egy nagy kastélyt kezdett építeni a birtokon. A báró halála után – az 1890-es években – Somogyi Dezso tulajdonába került a patinás épület, majd a földesúr birtokát egy kártyacsatában vesztette el az 1920-as években. Egy évtizeddel késobb a Földhitel Intézet tulajdonába került a birtok. A mosonmagyaróvári Karolina Kórház tüdoosztálya 1961-ben került az egykori vadászkastélyba, amely a nagykastéllyal szemben áll, az út másik oldalán.

Somogyi-Tamássy-kastély: A település területén található 7 hektáros parkban áll a megtekintésre érdemes Nagykastély. A korábban a Karolina Kórház tüdogondozójának otthont adó újrónafoi kastély évek óta üresen áll. Tulajdonosa a Hanság LDC Kft., mely az Amerikában élo kutatóorvos, dr. Szathmáry Zsuzsanna által megálmodott egészséghotelt valósítana meg az épületben.   Az 1920-as években, Somogyi József tulajdonába kerülve a területen kastély, intézolakás, cselédlakások, istállók, lovarda, teniszpálya épült. A birtokost fényuzo élete azonban eladósította, a tönkrement uradalmat dr. Tamássy László ügyvéd vásárolta meg. 

Császárrét: Habsburg-kúria: Császárrét Újrónafotol 500 m-rel NY-ra található, egykor fohercegi birtok volt. Eredetileg az itteni kúria majorját nevezték így. A major NY-i részén, parkban áll a klasszicista kúria, felújításra szoruló állapotban, magántulajdonban, vevore várva. Egyemeletes, 490 m2-es épület, 6 szobával, a 19. sz. 2. felében épült.

Zsira

Gyülevizy-Pejacsevichs-Rimanóczy-kastély: Zsira Győr–Moson–Sopron megye délnyugati sarkában, Kőszegtől 17 km-re északkeletre található. A településközpontban álló egyemeletes, középrizalitos barokk stílusú kastélyt Rimanóczy Antal építtette 1739-ben. Dísztermében és könyvtártermében falfestmények, barokk, 18. sz. Ebédlő gazdag belsőépítészeti kialakítással, 18. sz., barokk. Kertje védett. Az építtető halála és az anyagi problémák miatt a Rimanóczy örökösök a rezidencia eladása mellett döntöttek; az új tulajdonosok a gróf Draskovich, a gróf Jankovich, és gróf Pejacsevich család tagjai közül kerültek ki. Több tulajdonosváltást követően 1922-ben Esterházy Mária hercegnő vásárolta meg az addigra már leromlott állapotú kastélyt. A hercegnő 1923–25-ben restauráltatta és korszerűsíttette az épületet Möller István műépítész tervei alapján, a XIX. század első felében telepített angolpark helyreállítását pedig Eszterháza főkertésze tervezte. 1934-ben a Legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregációja apácarend vásárolta meg a kastélyt, és zárdának alakította át. 1951-tol szociális otthont helyeztek el az épületben. Napjainkban a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona működik a kastélyban.