HAJDÚ-BIHAR MEGYE KASTÉLYAI
Miskolczy-kúria: A Vámospércs-Kokad közötti összekötő útról a község központjában kell letérni és a többször elágazó kanyargós úton körülbelül 700 méter után érjük el a kúriát és a parkot. A klasszicista kúriában őrizték Kölcsey Himnuszának a kéziratát az 1860-as évektől 1944-ig. Műemlék épület, használaton kívül. Az épület mögött található a XIX. sz-ban létesített park, melyben hátul található a Miskolczy-sírkert. A park a környék kiemelkedő természeti értéke. Különösen lucfenyőkben, hársakban és juharfélékben gazdag, de szépen díszlenek a nyírfák, a tölgyek is. A park bejáratát igazi látványosságként egy soktörzsű vadgesztenye őrzi. A csodálatosan szép, körülbelül 250 cm törzsátmérőjű példány 6 nagy meggyökeresedett ágából új törzsek fakadtak, átmérőjük egyenként 70-100 cm. Szabadon látogatható.
Hodossy-kastély: A klasszicista stílusú kastélyt a XIX. század elején építtette Hodossy Sámuel. A jelenlegi épület az egykori kúriának a bal szárnya, többi részét lebontották. Ablakai egyenes záródásúak. A szárny bal rizalitja erősen kilép a fal síkjából, fala sávozott, sarkait armírozás díszíti, tetején kőbábos attika áll. A tengelyében álló ablakát felül zárókő díszíti. Az egykori rizalitok közötti oromzaton öt szalagkeretes ablakot találunk, melyek kosáríves árkádok között nyugszanak. Az 
árkádokat toszkán pilaszterek tagolják. Az egykori épület középtengelyében négy oszlopon nyugvó portikusz állt, melyet fenn kőbábos, posztamensekkel tagolt attika zárt. A kastély építtetőjének fiát, Hodossy Miklóst Kossuth Lajos 1848. november 20-án az erdélyi hadsereg kormánybiztosának nevezte ki. Az épület 1849. augusztusában, a számunkra tragikus debreceni csata után főhadiszállás volt, ahol Rüdliger orosz tábornok tárgyalt a magyar hadsereg fegyverletételéről Pöltemberg Ernő magyar tábornokkal. Négy nappal később Görgey Artúr Világosnál feltétel nélkül tette le a fegyvert. A fegyverletétel után Hodossy egy ideig bujdosott, majd jelentkezett az osztrákoknál, és letöltötte börtönbüntetését. Szabadulása után visszatért a birtokra, ahol a kúria egyúttal gazdaságának központjává is vált. A kastélyt lánya, Klára örökölte, aki Platthy József felesége volt, így az ő kezükbe került az épület. Hodossy Klára 1899-es halála után fia, Platthy Miklós lett a kastély tulajdonosa, aki historizáló stílusban átépítette azt. Később helyőrségi laktanyaként használták, így a háború során jelentős károkat szenvedett. Lakhatatlanná vált a középső és jobb oldali szárnya, ezért ezeket elbontották. Így nyerte el mai, végleges formáját. A ma látható épület már csak az egykori épület bal szárnya, melyben a II. Világháború vége óta óvoda működik. A kastély oldalhomlokzatán a Bihar Vármegyei Múzeumi Emlékbizottság 1929-ben a 80. évforduló alkalmával emléktáblát helyezett el, melyen feltüntették annak a nyolc ártándi katonának nevét, akik életüket áldozták a szabadságért vívott küzdelemben. Az ártándi Hodossy-kastély történetének legérdekesebb személye kétségkívül a kastélyépítő Hodossy Sámuel fia, Miklós volt. Az udvarias, de igen szigorú földbirtokos karrierje 1827-ben kezdett felfelé ívelni, amikor először al-, később főjegyzővé választották. Ezután a vármegye országgyűlési követe lett, majd 1848-ban egészen a kormánybiztosi posztig vitte. Ez utóbbit ráadásul el sem akarta vállalni, mivel a bukott kormány emberének gondolta magát. Végül jobb belátásra bírta a határozat: ha nem vállalja a posztot, akkor viselje a börtön következményeit! Így lett Hodossy Miklósból kormánybiztos. Már évszázadokkal korábban is úgy gondolták, hogy egy jó kapcsolat mindent elintéz. Ebben hitt az egykori vármegyei főnöke is, aki megtagadta lovainak befogását honvédségi szállítás céljára. Tette ezt egészen addig, amíg meg nem érkezett az üzenet: 12 órája van a lovak kiállítására, különben felkötik az első fára. Persze ezek után nem volt gond a szállítással.
Balmazújváros
Semsey-kastély: Balmazújváros első kastélyait a siklói Andrássy családhoz köthetjük. 1753-ban Mária Terézia Andrássy Zsigmondnak adományozta Balmazújvárost, akitől az uradalmat két fia veszi át, név szerint ifj. Andrássy Zsigmond és István. Andrássy István és felesége a mai kastély helyén álló ún. földesúri kastélyban lakott, amelyhez külön istálló és tiszttartó lakás tartozott. Az ifjabb Andrássy Zsigmond pedig a kúriában lakott, amelyet kis kastélynak neveztek, ezt az épületet 2003-ban bontották el. Zsigmond tulajdonában volt ugyanakkor a mára már szintén megsemmisült Karácsonyfoknál álló kúria is. A fent említett két Andrássy fiú örökös nélkül hal meg, így a birtok visszaszáll a koronára. I. Ferenc pedig 1798-ban 
Semsey Andrásnak adományozza a területet, aki a ma is álló kastélyt építette.
Az új kastély a korábbi „földesúri kastély” helyén épült, a munkálatok már 1798-ban elkezdődtek az Andrássy család által felhalmozott építőanyagból, ugyanis ők új reprezentatív rezidenciát akartak építeni. Egy későbbi tiszttartói levélből tudjuk, hogy Semsey András már 1805-re elkészült az új kastéllyal és a hozzákapcsolódó több hektáros kastélykerttel. Az épületről ezen szakaszáról nincs az építészeti stílusra vonatkozó információnk, de valószínű, hogy késő barokkos jegyek uralkodtak rajta. A mostani késő klasszicista stílusát az 1840 körüli átépítés során nyerte el. A kastélyt a XIX. század végéig folyamatosan használták, utána már csökkentett bútorral csak vadászatokra, többnyire csak a jószágigazgató lakta. A kastély utolsó Semsey családból származó tulajdonosa Semsey András Andor, aki 1941-től Argentínában élt. A kastély 1944-tol deportáló helyként szolgált, majd a háború után államosították és többféle funkciót töltött be, volt könyvtár, művelődési központ, OTP, utoljára pedig bútorraktár. 2004-től üresen, elhagyatottan áll.
A kastély az őt övező hajdani kastélykert dél-nyugati részén áll, egy szintes, téglalap alaprajzú klasszicista épület. A délnyugati oldalon középrizalittal és oldalrizalitokkal vízszintesen tagolt homlokzatot figyelhetünk meg, amelyeket 1+2+3+2+1 arányban tovább tagolnak falnyílások. A középső rizalit felett, a timpanonban a Semsey család címere állt, amelyből mára csak a címert körbefogó koszorú látható. A középső részt a timpanon alatt négy ión fejezetű pilaszter osztja három részre. Az épület szimmetria tengelyében áll a mostani főbejárat, amelyet a második világháború után nyitottak egy ablak helyén, előtte csak az udvar felől volt bejárata a kastélynak.
Az északkeleti oldalon, az épületen csak középen van rizalit, így három közel egyforma nagyságú falsík keletkezik, amelyet 4+5+4 aranyban tovább tagolnak nyílászárók. Középen négy dórszerű pilléreken nyugvó kocsiáthajtót láthatunk, amelynek lapos tetejét hajdan süttői márvány borította. Az épület középső tengelyében osztott kazettás ajtók vannak, az első szinten az erkélyre a kijárat, a földszinten pedig a hajdani főbejárat helyezkedik el. A földszinten az pillérekkel szemben négy dór pilasztert fedezhetünk fel, emeleten pedig összesen hatot mert a rizalit szélénél is van még plusz egy-egy. A középső kiugrás felül egy fogazott főpárkány zárja, amely alatt az épületet teljes egészébe körülfutó osztópárkány található, amely közvetlenül az emeleti falpilléreken nyugszik,a fentihez hasonló párkány található a két szint találkozásánál. A kastély előtti részben falatnyi terület parkosított. A park értékes fafajai a vöröstölgy, kocsányos tölgy, mezei szil, platán, nyír, különböző fenyőfélék, vadgesztenye, magas kőris, mezei juhar. Érdekes színfolt a méretes fákból álló narancseper (oszázsnarancs) csoport. Említést érdemel egy igen szép méretű tulipánfa is. A park felújítása a tájidegen fafajok (elsősorban akác, kőris, gledícsia) kitermelésével 1994. év második felében megkezdődött.
Balmazújváros-Nagyhát
Semsey-kastély: A Nagyháti Kastélyparkot 1975-ben nyilvánították helyi jelentőségű védett természetvédelmi területté. A 4,2 ha-os területen Balmazújváros Város Jegyzője látja el a természetvédelmi hatósági jogkört. A kastélyparkot a balmazújvárosi Semsey család vadászkastélya köré telepítették az 1800-as évek közepétől. Az arborétum jellegű parkban magas kőrisek, mezei- és korai juharok az állományalkotó fafajok, de ezek mellett több örökzöld is képviselteti magát. Kiemelkedő értéket képviselnek a kocsányos tölgy és platán faóriások, egy égbenyúló tulipánfa, négy narancseper, egy gigantikus méretű vadkörtefa, vörös tölgy és mezei szilek. Az aljnövényzetet sűrűn átszőtt borostyánszőnyeg borítja. A ritkásabb helyeken számos salamonpecsét, többféle zanót, magyal és tiszafák találhatóak. Egyesületünk több tagjának kutatási területe a park élővilágára irányul. Itt szociális otthon működik, így a park nem látogatható!
Bihartorda
Fáy-kúria: A községben szép parkban áll a Fáy család régi kúriája, mely az 1800-as évek elején épült. Később Stern Frigyes nagybirtokos tulajdonába került.
Bocskaikert
Poroszlay-kúria: Poroszlay út 20. A Poroszlay család kastélya volt, akik a 19. század végén Bocskaikert első „foglalói” közé tartoztak. Poroszlay-kastély, Poroszlay-kúria, Poroszlay-nyaralóház néven említik, később pedig Poroszlai iskolá-nak is nevezik, mert az épületet 1946-ban iskola céljára átalakították, mely a családnak emléket állító Poroszlay utcán áll, a Kisbocskai keleti részén. 1997 óta a polgármesteri hivatalnak ad otthont. Több híres történelmi személyiség is megfordult és időzött e helyen. Így 1867-ben a Monarchia uralkodó házaspárja, Ferenc József császár és Erzsébet királyné - Sissy - is itt pihent meg utazásuk során. Emléküket őrzi a mára műemlékké nyilvánított Poroszlay-kastély. Az épület nemrégiben teljes felújításon esett át, nagyon szép állapotban van. Benne a Polgármesteri Hivatal működik, belül már kastélyos jellege nincs az épületnek, nem látogatható.
Darvas
Bellan-kúria: Egyelore feltáratlan a múltja, ismeretlen idoben épült és pusztult el, egykori helye sem ismert.
Vértessy-kastély: Noha nem szabályos kastély, mégis ezen a néven emlegetik a debreceni Vértessy-kúriát. Az elhanyagolt, romos épület a Tégláskertben áll – már amíg áll, s a falak bírják, a teteje ugyanis szinte teljesen be van szakadva. Várhatóan teljesen összedől majd az épület, bár felújítására már készültek látványtervek hozzá.
Nagymacs: Steinfeld kastély: Nagymacs Debrecen mellett fekvő község, büszkesége a múlt században épült kastély. Gyönyörű kertjével és virágaival a régi világot idézi. Éppíttetője gróf Steinfeld Aurél. A két háború között fia, Steinfeld István és családja lakta a 16 szobás lakást. A hozzá kapcsolódó uradalom pedig munkát adott a településrészen élőknek. A család emlékét őrzi minden a kastélyban. Tulajdonosát, Steinfeld Istvánt, zsidó mivolta miatt elhurcolták a németek a II. világháború során, és lágerbe került Józsa mellett, majd onnan Pestre, végül Amerikába. Ott halt meg. A kastély jelenleg iskola.
Esztár
Erdődy-Szunyogh-kastély: A jellegzetes alföldi település parasztházai között helyezkedik el az Erdődy-Szunyogh-kúria. Kis méretének a manzárdtető és az épülethez kissé túlzó udvari portikusz árkádos tömege ad nagyobb tekintélyt. Az Erdődy-Szunyogh-kúriát a XVIII. század végén építtette az Erdődy főnemesi család, mely Bakócz Tamás, Mátyás király titkára egyik unokaöccsétől, Pétertől származik. Az épület copf stílusjegyeket hordoz, de homlokzati megjelenésében tükröződik a barokk 
hatás is. Az 1840-es években Erdődy László lánya, Zsuzsa feleségül ment Szunyogh Alberthez, így a kúria a Szunyogh család kezére kerül. 1849 után több bujdosó húzta meg magát a kúriában. A XIX. század közepén klasszicista stílusban felújították, oszlopos, fedett kocsibehajtóval, timpanonokkal, párkányokkal bővült, és melléképülettel gazdagodott. Az utolsó birtokosát Szunyogh Albertet modern gondolkodású politikusként ismerjük, aki többek között országgyűlési képviselő is volt. Az esztári 5034 holdas határból 1807 hold tartozott a Szunyogh-birtokhoz. A család az állattenyésztésben elért sikereire volt büszke. A századfordulón azonban jelentős kár érte a birtokot, leégett az akol, benne a híres ménes. A Szunyogh-birtokot Albert fia, Szabolcs 1915 nyarán a nagyváradi Ince Lipótnak adja el. Fia külföldi tanulmányai után mintagazdaságot szervezett, hidat épített a Berettyón, lóüzemű iparvasutat és belvíz-lecsapolást tervezett. A kúriát 1945-ben átalakították, a település iskolája kapott benne helyet. Állapota egyre romlott, szinte veszélybe került a fennmaradása, amikor 1992-ben állami támogatás híján az önkormányzat saját erőből felújíttatta, helyet adva a napközi otthonának és konyhának. Jelenleg a település általános iskolájának alsó tagozata működik benne. Nagytermében (jelenlegi ebédlőjében) Kis András ecsetvonását őrzi Attila hun király, Árpád fejedelem, a hét vezér és a jelentősebb magyar királyok és fejedelmek arcképe. Az épület falai sávozottak, egyenes záródású nyílásai felett egyenes párkányok találhatók. Egyedül a főhomlokzat síkjából kissé kilépő középrizalit ablakai fölött találunk szegmensíves szemöldökpárkányokat, melyek az ablakok felső élének íves kiképzéséhez igazodnak. A középrizalitot fenn timpanon zárja, melyben egykor a birtokos család címre volt látható. A főhomlokzat egybefüggő könyöklőpárkányai alatt fehér köténydíszítést láthatunk. A hátsó homlokzat oldalrizalitjai szimmetrikusak, rajtuk egy ajtó és két ablak áll. Az udvarra néző portikusz hat félköríves árkáddal összekötött pilléren nyugszik, melyen függőleges sávozású korinthoszi oszlopfővel díszített pilaszterek láthatók. A timpanonja és oldalpárkánya fogazott, sík tükrű. Az épület alatt pincét találunk. A kúria érdekessége: az Erdődy-család egyik leszármazottja, Erdődy László különleges szokásaival, történetével igencsak felkeltette a falubéliek figyelmét. László ugyanis kedvelte a mulatozást, és a zenét. Ma már mindannyiónk autójában zene szól, de ki hitte volna, hogy már a XIX. század elején is találkozhattunk hasonló jelenséggel. Erdődy ugyanis egy saját cigányzenekart tartott, és mikor a környéken lakó földbirtokos barátait ment meglátogatni, a muzsikusok egy külön szekéren követték. Természetesen közben végig húzták a talpalávalót. A földesúrnak azonban nem ez volt az egyetlen furcsa hóbortja. Szép vonalú kúriája udvarán is gyakran rendezett mulatozásokat, amire - az előkelő rétegeknél szokatlan módon – a falu lakosságát is meghívta.
Hencida
Miklósy-kúria: A Hencidához tartozó Kődombpusztán 1844-ben építtette kései klasszicista stílusban a kúriát Miklóssy-család leszármazottja, Miklóssy Pál. A századvégen már Miklóssy Ferenc kezében volt a birtok, melyet örökösei Balázs Ernőnek adtak bérbe a háború előtt. Később Ferenctől Pál és Viktor fia örökölte a 1605 hold birtokot és 
kúriát. 1945-ben államosították, és tanyaközpontot, általános iskolát és vegyesboltot hoztak létre benne. 1975-ben a Kődomb tanyát és a Miklósi kúriát átvette a MAVOSZ (Magyarországi Vadászok Országos Szövetsége) vadgazdálkodási hasznosításra. A felújított kúria vendége volt Kádár János is, aki vadászatra érkezett a vadászházba. A rendszerváltás után magántulajdonba kerül, egy cég irodákat hoz benne létre. 2001-től elkezdődött a felújítása, mely 2002-ben fejeződött be. Jelenleg lakóházként hasznosítják. Ma is szépen gondozott parkjában az egykori uradalom kertjének fái állnak. Az U alakú épületet az évszázadok során többször is átépítették. Főhomlokzatának tengelyében jelzésszerű középrizalitot látunk. Közepén találjuk a félköríves, felülvilágítóval kiképzett főbejáratot, melyet kétoldalon félköríves záródású szalagkeretes ablak tagol. A rizalit nyílászárói között szimpla, az rizalitok között kettőzött toszkán jellegű pilaszterek tagolják a homlokzatot. Az oldalrizalit szintén szalagkeretes ablakai egyenes záródásúak, felettük egyenes felsőpárkány található. Hátsó homlokzatának kétoldalán hátranyúló szárnyakat találunk, melyen felső vakolattükrös, egyenes záródású szalagkeretes ablak áll. Hátsó homlokzatának középrészén egykoron üvegezett tornác futott végig, melyet késobb átalakítottak, és középre 2 ajtós falat húztak. A zárt tornác bádogfedésű teteje követi a tető síkját.
Balázsházy-kúria: Az évaklai majorban 1885-ben épült fel Balázsházy Bertalan megbízásából a Balázsházy-kúria. Az épület historizáló stílusú, 
melyen megfigyelhetők klasszicista elemek is. Balázsházy Iván örökségét 1911-ben Balázs Ernő, a két világháború között pedig Katz Márton bérelte. Ekkor fordult meg - magántanítóként - a majorságon Gulyás Pál debreceni író, költő is.1945-ben államosították a kúriát, majd kórházként működött egészen a kilencvenes évekig történő bezárásáig, mely után magánkézbe került, és 2000-ben felújításon esett át. Jelenleg életmódközpont működik falai között. A majorság egykori épületei közül még ma is megtalálható néhány, hasonlóan az egykori park tanúfáihoz. Az egyenes záródású ablakokat sötét színű, felül íves kiképzésű szalagkeret emeli ki a világos homlokzatból, alattuk párkány található. A rizalitok széleit és az épület sarkait armírozás díszíti. A főhomlokzat középrészén egykoron nyitott, az oldalfalból kiemelkedő, négy toszkán pillérrel megtámasztott terasz állt, melyet mára mellvéddel láttak el és beüvegeztek. A fő és hátsó homlokzat középrizalitjának szélén is találunk díszítő jellegű pilsztereket. A jobb oldali szárnyhoz további épületet kapcsoltak, melyet többször is átépítettek.
Horváth-kúria: A klasszicista kúria a XIX. század első felében épült, az építtető családról azonban nem maradt fenn írásos 
emlék. A birtokot az ötvenes évekig Horváth András hencidai lakos bérelte a Beöthy-családtól. A háború utáni államosításkor az Új Élet TSZ gazdasági központot hozott létre az egykori majorsági épületekben, a kúria épületében pedig zöldséges, fodrász és takarmánybolt működött (ez utóbbi működött legtovább). Az üzletek megszűnése óta üresen áll, állapota folyamatosan romlik. Az egyenes záródású, szalagkeretes ablakai fölött egyenes felsőpárkány figyelhető meg még ma is. A hátsó homlokzaton pilléreken nyugvó, félköríves árkádokkal díszített tornác húzódik, mely valószínűleg a hátranyúló szárny belső oldalán is folytatódott. Az épületen már csak néhány eredeti ablak figyelhető meg, nagy részüket korábban átépítették. Egykori parkja geometrikus elrendezésű volt, mely mára szinte teljesen eltűnt. Látható viszont a régi magtár és néhány gazdasági épület is. A helyi nyelvek szerint a majorságot kőfal vette körül, melyet egy bástya erősített. Ezt támasztja alá, hogy a szomszédos utcát ma is Bástyaként hívják a helyiek.
Hosszúpályi
Zichy-kastély: A századforduló idején több előkelő nemesi kúria díszítette a község képét. Közülük kiemelkedett a gr. Zichy család 19. sz. elején épített háza. A főúri családnak igen nagy szerepe volt Hosszúpályi község életében. Zichy Ferenc gróf, mint a község leggazdagabb földbirtokosa meghatározó szerepet töltött be a helyi közbirtokosság életében. A Zichy-kastély építése egybeesik a napóleoni háborúk idején kibontakozó gazdasági konjunktúrával. A gróf a téglákat helyben égettette, mindegyiken ott látható a Z. F. monogram. A Zichy család kúriáján Bem József is látogatást tett és Liszt Ferenc vendégeskedett. A kastély 1952 óta művelődési ház, azóta többször is át lett alakítva.
Komádi
Dobaipuszta: Vécsey-kastély: A szecessziós stílusú kúriát, és a hozzá tartozó majorságot, cselédlakásokat és gazdasági épületeket 1920 körül építtette Vécsei Pál Komáditól jóval távolabb, DNY felé, Békés megye határa mellé. 1921-ben már ártézi kúttal és áramfejlesztővel rendelkezett a birtok, így az egyre gyarapodó majorság 1930-ra kisebb településsé fejlődött. A Kastélykerten kívül helyezkedtek el keleti és déli irányban a gazdasági épületek és a cselédlakások, hogy a “szagot” a Kastély felé ne fújja a szél. A II. Világháborúban a majorságot, a kastély épületét és az istállót német csapatok szállták meg, melyek kivonulása után a feldúlt épületek nagy részét lebontották, a területet lakóházak építése céljából felparcellázták, a kúriában pedig gépállomást hoztak létre. A kúria alagsorába ekkor költözik be a TSZ konyhája, első emeletére pedig a TSZ magas rangú vezetője és családja. 1955-től a kúria oldalszárnyában mozi működött Fáklya Filmszínház néven. A 82 fős mozi kihasználtsága még a 60-as évekbeli TV-térhódítás ellenére is 74%-os volt. Eleinte a Gépállomás áramfejlesztője szolgáltatta az áramot, majd 1963-ban hálózati áramot kap a villamos energia ellátás megvalósulása után. A kezdetben még bedeszkázott “kenderkóccal hőszigetelt” ablakok felújítása megtörtént, így kellő kulturáltsággal tudja 
vendégeit fogadni. 1964-ben még 6.242 fő volt az éves forgalma. A mozi szárnyát azonban mára már lebontották. A moziról csak a hátsó homlokzaton látható vetítőlyukak emlékeznek. 1962-ben átalakították, óvoda kapott helyet a földszinten. Ekkor készült el az udvarán látható játszótér és homokozó. Legutolsó éveiben idősek otthonaként működött, majd a rendszerváltás után megüresedett. A lakatlan ház tégláit a helyiek egyre jobban kezdték kibontani. Volt, hogy a helyi módosabb lakos napszámosokkal bonttatta a falakat. Ezt Komádi Önkormányzata megtiltotta, és az emeleti teraszt visszafalaztatta. Azóta is üres az épület, melynek pincerésze a falakig le van csupaszítva, emeleti, zárt része is erősen le van pusztulva. A település oldalában találjuk a díszes lakóházat, melyet egykoron bekerített övezet vett körül. Ezt a részt még ma is kastélykertnek nevezik. A település számos utcaneve árulkodik az egykori majorság kúriaközpontú birtokára. Az egykori 1763 holdas uradalomból mára 1,7 hektár maradt, melyben még felfedezhető az egykori park növényvilága, néhány fa és jócskán megnőtt örökzöld bokor. A kétszintes villaszerű épületet a fennállása során többször átépítették, mára jelentősen elveszítette egykori stílusjegyeit. Változatos ablakai egyenes záródásúak. Az asszimetrikus épület középrizalitja némiképp előrelép a főhomlokzat síkjából. A földszinti ablaka díszes keretelésű, melynek felső, szegmensíves vonala alatt négyzetes díszítést láthatunk. Emeleti ablaka alatt köténydíszítés, fölötte pedig Tudor-íves szemöldökpárkány került kialakításra. A főhomlokzat emeleti ablaka fölött még ma is látható a szegmensíves felső párkány. A rizalitot legfelül háromszög alakú oromzat zárja, amelyen egy metszett felső sarkokkal kiképzett padlásablak található. Az önálló, nyeregtetős oromzatot egykor fa díszítéssel látták el, melyből csak néhány árulkodó részlet és a falban maradt lyukak tanúskodnak. A főhomlokzat egykori teraszát lebontották, ma egy lépcsős bejáró áll a helyén. Az emelet jobb szárnyán a falsíkba simuló oszlopos erkély található. A hátsó homlokzat középrizalitja szintén kiemelkedik, melyben az épület lépcsőháza kapott helyet. E mellett láthatjuk a mozi egykori vetítőnyílásait. Hátsó és oldalsó oromzatán a díszítőelemeket szinte teljesen leverték, csak néhol figyelhető meg az ablakokat díszítő keret és a falakat tagoló vakolatdísz. A jobb oldalon még megfigyelhető az eredeti hullámos zöld faeresz. A lebontott hátsó szárnyak helye és falazata még ma is jól látható. Az épület alatt boltozatos pince található.
Létavértes
Lédig-kúria: A pusztuló épületet a református egyház újította fel, ma református szeretetotthon működik benne.
Nagy Móric-kastély: A 20. század elején többek közt Nagy Móric birtokolta Vértes községet, aki – másokhoz hasonlóan – szép úrilakot építtetett itt. Gazdag földbirtokos, a vértesi közélet meghatározó személyisége volt, akinek birtokait a lakosság 1945-ös esztelen pusztítása szétdarabolta. Koldusként halt meg 1970-es években.
A községben nagyon sok nemesi-főnemesi családnak van kisebb jelentőségű kúriája, így számon tartjuk a 18. század végén épült gróf Vécsey-kúriát, mely ma könyvtár, a gróf Zichy-kúriát a Zichytanyán, a báró Uray-kúriát Vértesen, stb.
Monostorpályi
Thuolt-kastély: Thuolt István hadnagy Kossuth szárnysegédje volt, aki a szabadságharc bukása után külföldre menekült, de mihelyt rendeződött itthon a helyzet, visszatért, és a községben telepedett le. Kastélya az emigrációban élők találkozóhelye lett. Klobusiczky István 1820-ban építtette, Thuolt pedig 1898-ban újból restauráltatta. Nagy részét lebontották, a maradékban 1933-tól katolikus iskola-kápolna üzemel.
Nagykereki
Bocskai-Ártándy-Hagymássy-várkastély: Az Erdély határán álló bihari erődítmény, a nagykereki várkastély építését a XII-XIII századra teszik. Első birtokosa, az Ártándi-család kihalása után kereki Báthory István erdélyi fejedelem birtoka lesz. 1553-ban itt tartott részországgyűlést Ladányi, Horváth a két Bethlen, valamint a tiszai részek főbb urai Izabella királyné és János Zsigmond visszahívása felől. Leghíresebb lakója, Bocskai István (1557-1606) 1578-ban kapta meg a várat, melyet élete végéig megtartott. Komoly erődítménnyé 1582-1595 között fejlődött igazán. Bocskai volt az, aki az eredetileg földszintes, négyszögletes, minden szegletén egy-egy kerek alaprajzú saroktornyos várkastélyt reneszánsz stílusban átalakítva fallal és vizesárokkal erősítette meg. Miután Bocskai a rakamazi táborban az idézés ellenére sem jelent meg, 1604 október 3-5. között Belgiojoso gróf kassai főkapitány sereggel vette ostrom alá a várat, de Örvendi Pál várkapitány 300 hajdújával és a falu népének támogatásával 
sikeresen megvédte azt. Bocskai végrendeletileg Kerekit unokaöccsének, Báthory Gábornak hagyományozta. Valójában Báthory testvére, Anna lakott itt, akinek alakjával több irodalmi mű is foglalkozik. Alig 6 év múlva, 1611. július 6-án Nagy András hajdúkapitány embereivel átállt a császáriak oldalára, és a várat is átadta nekik. Nem sokkal ezután azonban Bethlen István a kezére került várat hozományul adta leánya Katalin kezével Zólyomi Dávidnak. Zólyomit hűtlensége miatt elfogták és 1633-ban Kővár börtönébe zárták, ahol 18 évi raboskodás után meghalt. Kereki azonban továbbra is felesége, Bethlen Katalin birtokában maradt. Egyes hiedelmek szerint 1660-ban Szejdi török pasa Debrecenből Várad felé tartva megtámadta és lerombolta tatárjaival az épületet. Joseph Kriczig császári főbiztos a XVIII. század első felében még az egykori vár ép részében lakott, amelyet 1749-ben vásárolnak meg Mensáros Györgyné Magyary Kossa Judit részére. Férje halála után ő, majd leánya és veje a földesúr. A vár, amely korábban Bocskainak fontos gyozelmet hozott, ezzel elveszítette harcászati szerepét. A XVIII. században Csanády Sámuel császári alezredes szerezte meg a várat, aki a romokból 1770-ben felépítette barokk stílusú kastélyát, melyet az 1850-es átalakításkor klasszicizáló oszlopos előtérrel bővítettek ki. Ekkor nyerte el az épület mai formáját. A kastély 1878-1927-ig a Lakatos családé. Az ezután következő tulajdonosok már nem lakták az épületet. A XVII. századi várfalak 1945-ig megmaradtak, mely kőanyagát a helybeliek házépítésre hordtak szét. Ekkor bontották el a kapubejáró és a délnyugati sarokbástya megmaradt romjait is. A leromlott állapotú épületet 1955-1962 között az Országos Műemléki felügyelőség helyi kezdeményezésére a történelem során kialakult homlokzati formák figyelembe vételével újjáépítették. Ezt 1970-ben újabb romantikus stílusú felújítás követte. 1987-1989-ben a Megyei Műemléki Albizottság nagyarányú segítségével a kastély teljes rekonstrukciójára került sor. A várkastélyból ma a kastély épülete, az északi sarkán egy hengeres torony és a déli sarkán egy 1920-ban négyzetes toronyból átalakított, támfalakkal erősített, a kastély felőli oldalon köríves vakárkádokkal taglalt magtár látható. A várkastély négyzetes alaprajzú, alápincézett földszintes kialakítású, magastetős épület. A belső udvart három oldalról boltozott, árkádos folyosó övezi, közepén kút található. A főbejárat a homlokzat síkjából kilépő portikusz alatt található. A kocsifelhajtó sík tükrű timpanonos oromzatát négy toszkán pillér támasztja alá, melyek az ívesen kialakított, főbejárattal szemben nyitott mellvéden állnak. Az északi oldalon lévő bejáratot később létesítették. A keleti sarkán áll a kör alakú toronyszoba, mely lakó funkciókat látott el. A bal oldai szárnyon találjuk a pincelejárót, míg a hátsó oromzat ritmusát egy később kialakított boltozatos vakárkád töri meg. Az épület mindegyik szárnyán megtalálhatók a védelmi célokat szolgáló lőrések nyílásai. A földszinti helyiségek mennyezete keresztboltozati rendszerben épült. A falakat XIX. századi kovácsoltvas tárgyak díszítik: kandeláber, cégérek, kapupánt és betétrácsok. A körbástya becses darabja a felújított habán kályha. Az épület ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretesek. A fő és bal oldali épületrészen egybefüggő könyöklőpárkányt alakítottak ki. Kétoldalt és a főhomlokzaton az ablakok fölött rombuszos szalagdíszítést és egyenes felsőpárkányt, míg a hátsó homlokzaton és a saroktornyon középen nyitott félköríves szemöldökpárkányt láthatunk. Az ingatlan a Nagykereki Községi Önkormányzat ingyenes használatában van. Az épületben községi könyvtár kapott helyet, valamint a debreceni Déri Múzeum helytörténeti kiállításai láthatóak itt. A kiállítás célja bemutatni az egyetlen, azonnali sikerrel járó nemzeti szabadságharcunk fejedelmét, származását, kötődését a bihari, a partiumi és az erdélyi tájhoz. A folyosón tablókon és korabeli metszetek segítségével mutatják be a vár történetét, valamint Bocskai és a hajdúk szerepét. A nemrégiben elnyert pályázat segítségével alakították ki a „Bocskai István és a szabadságharc” című állandó kiállítást. A tárlaton a teljes alakos és portréképek másolatai, oklevél és metszetmásolatok, korhű ruhák és fegyverek, fotók kaptak helyet. Látható emellett Bocskai kolozsvári szülőházának makettje, valamint az álmosdi csatát, mint a szabadságharc kezdetét bemutató terepasztal. Az épület dísztermében lehetőség van konferenciák, találkozók megrendezésére is. Rendezett kertjében találjuk Bocskai István mellszobrát, mely Pátzay Pál munkáját dicséri. 1953 óra a várkastély műemléki védettséget élvez. Falán márvány emléktáblát avatott a Községi Tanács 1966-ban. Az épületben kapott helyet a település könyvtára és teleháza is.
Nagyrábé
Rétszentmiklós: Echerolles-kastély: A kastély nem egy időben épült. Eredetileg egy régi kúria ált a helyén melyből csak a kápolna rész maradt meg. (A jelenlegi nyugati szárny) 1909-re fejeződik be az első, historizáló stílusú átépítés Echerolles Sándor esküvőjére. Ekkortól a család férfiága kettéválik, Rétszentmiklós - mely ma már Nagyrábé része - lesz Sándor birtoka, míg a Gilbert családi ág Füstpusztán él. A 20-as években a tulajdonosa kőfallal vette körbe, melyet az évtized végén bástyával erősített meg. Mai állapotát 1927-ben nyerte el, a későbbiekben csak belső átépítéseket végeznek rajta. Az épület modern szerkezete (alul bordás vasbeton födém) a XX. századi építésről tanúskodnak. 1945 után 
államosították, és mezőgazdasági szakiskola működött benne. Később a Kossuth MGTSZ gépállomásként üzemelt, majd a Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet irodája. A Szövetkezet ekkor felújította, melyet a tornyon elhelyezett zászló évszáma is őriz. A szövetkezet felszámolásakor a RÁBÉ-PORTA kft vásárolja meg. Jelenleg folyik a teljes rekonstrukciója. Hátsó kertjében tó kerül kialakításra. Elkészülte után idegenforgalmi céllal hasznosítják majd. Az épület ablakai díszes keretelésűek, alattuk egyszerű párkány, felettük szegmensívesen kialakított, stilizált zárókövekkel tagolt szemöldökpárkány került kialakításra. Az épületen az egyenes záródású ablakok mellett több helyen is megfigyelhetjük a félköríves ablakokat, így a főhomlokzat középrizalitjánál, a mellette található loggiaszerű bejárati résznél, a torony emeleti részén, illetve a hátsó homlokzat egyik emeleti szobájánál is. A főhomlokzat középrizalitja fölötti lépcsőzetes díszítésű neoreneszász háromszögoromzatban két keskeny ablak kapott helyet, felettük a rizalitot akrotérion zárja. A középrizalittól jobbra találjuk a loggiaszerű bejárati részt, melyet mellvédeken nyugvó oszlopok támasztanak alá. Fölöttük félköríves, stilizált zárókővel díszített árkád emelkedik. A bejárathoz lépcsősor vezet, ugyanis az emelt földszintes kastély alatt alagsor található. A főhomlokzat jobb sarkának emeleti részén kör alaprajzú, a sarok fölé emelkedő, meredek esésű bádogtetővel ellátott sarokszoba található. Az épület bal homlokzatának közepét a főhomlokzat középrizalitjához hasonló, jelzésszerűen kilépő elem tagolja. Bal sarkában áll a földszinten nyolcszög alaprajzú, emeleti részén hengeres, csavart bádogfedésű tornya. Hátsó homlokzatán jobb oldalon a torony alaprajzával azonos, egyszintes rizalit lép ki a fal síkjából, míg a bal oldali rizalit emeleti szobáját külön tető fedi. Ebből a teraszra nyílik egy ajtó, mely fölött szecessziós stílusú, kovácsoltvassal épített üvegtető áll. Bal oldali homlokzatához új épületrészeket épít a jelenlegi tulajdonos. Ezt az új szárnyat egy kosáríves árkáddal és a felső részén terasszal kialakított épületrész köti a kastélyhoz. Alatta az alagsor folytatódik. Parkja egykoron 10 hektárt is kitett, mára azonban ennek csak a töredéke maradt meg. A korábbi két tava sem látható ma már, de az új beruházással egy tavat újra kialakítanak a hátsó parkjában.
Füstpuszta: Echerolles-kastély (Füsti kastély): Az Echerolles család birtokában lévő levelek bizonyítják, hogy 1870-ben már postát vittek a birtokra. Az első, historizáló, neoklasszicista kúria építését a kiegyezés utáni időszakra tehetjük 1860-1870 közzé. A családi bírtok előbb háromfelé majd Laura testvérüket kifizetve, kétfelé vált. A rétszentmiklósi kastély és a birtok fele Echerolles Sándor családjáé, míg Füstpuszta és a kastély a Gilbert családé. Pántya János 1921-től 1945-ig élt a tanyán. Emlékezete szerint a Füstpusztai kastélyt először 1910 körül építették újjá. A Nagyváradi Levéltár a 
Füstpusztai kastélyba volt menekítve a háború elől 1944-ben, majd innen 1945-ben ökrös szekerekkel vitték a feltört ládákat Csillagtanyára az állomásra. Később, 1947-48-ban a család a berettyóújfalui Lisztes építőmesterrel a kibontott anyagból hozatja rendbe a sérült részt, melyet 1950 őszéig laknak. A kastély kisajátítása után lakói Bakonszegbe költöznek. A kastélyt először az Új Barázda Szövetkezet, majd a Petőfi Szövetkezet használja. Ekkor kezdődnek a bontások, indul meg az épület az enyészet útján. A fokozatosan romló állapotot a Petőfi Vadásztársaság fékezte meg, mely rendbe hozatta és mint vadászházat, vendégházat, rendezvénytermet használja napjainkig. A felújított kastélyban több külföldi (olasz, német,...) vendég is megfordult. Leghíresebb vendége Ariel Sharon izraeli miniszterelnök volt. A jelenleg is látható egyemeletes, klasszicizáló homlokzatú, pincés épület az eredetinek csupán harmada, az egykori nyugati szárny. Központi helyisége a nagy, galériás előcsarnok nagy méretű cserépkályhával, ahonnan tágas, szőnyeges lépcsősor vezet fel az L alakban elhelyezkedő emeleti szobákhoz és kápolnához. A kápolna felett kör alaprajzú, kis torony állt, melyet már sajnos lebontottak. A három szobából már kettő felújítását 2007-ben befejezték, a harmadik szoba rendbetétele is folyamatban van. Végül a vizesblokkot alakítják át és újítják fel. A kastély ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretelésű sarkai hangsúlyosak, alattuk párkány és egyszerű köténydíszítés látható. A főhomlokzaton a bejárat rizalitja jelzésszerűen előrelép. A jelenlegi főbejárathoz köríves lépcső vezet fel, melyet kétoldalt toszkán pilaszterek, fenn timpanon zár. A homlokzat jobb oldalán egy korábbi ablakból kialakított vakablak látható. Bal homlokzata teljesen felfalazott, egykor itt kapcsolódott a kastély középrészéhez. Hátsó homlokzatának jobb rizalitja jelzésszerűen előrelép, míg bal oldalán az utólag kialakított terasz figyelhető meg. Ennek a helyén korábban négy pilléren nyugvó mellvédes tornác állt, melyhez ívelt mellvédű lépcsősor vezetett. Jobb oldali homlokzatán a négy emeleti ablakból csak egy tölti be ma is eredeti szerepét, a többit befalazták. Kertjében áll a múlt tanúfája a 250-300 éves kocsányos tölgy, országosan védett természeti érték. A fa az ott lévő kastéllyal harmonikusan illeszkedve a régi idők gazdagságának figyelmeztető mementója, mint ahogy a Nagysárrét még megmaradt foltjai. Valaha itt egy gyönyörűen művelt angolpark terült el, melyet az egykoron itt álló erdőből alakítottak ki, meglehetősen régen, 250-300 évvel ezelőtt. A parkban még teniszpálya és fürdőmedence is volt. A ma látható védett faj az "alapító atyák" egyike a maga 250 éves életkorával, öt méteres törzskerületével, 22 méteres magasságával, 35 méteres lombkorona-átmérőjével. Szerencsére egészséges állapotban élte túl az elmúlt évtizedeket, mintegy utolsó mohikánja az egykori tölgyerdőknek. Az utóbbi időkben az eredeti állapothoz hasonló flórát próbáltak kialakítani, amikor a kastélyt övező kiserdőt újratelepítették.
Nyíracsád
Vécsey-kúria: Nyíracsád mellett, Buzitapusztán épült a báró Vécsey család úrilakja. A kúria megmaradt stílusjegyei alapján a 19. század második felében épülhetett fel historizáló, döntően klasszicista formaelemeket tartalmazó stílusban, Vécsey (II.) József Szabolcs vármegyei főispán, Szatmár vármegyei alispán, országgyűlési képviselő birtokossága 
idején. Buzitapuszta volt a Vécsey-uradalom gazdasági központja, az itt lévő kúriát a birtokot irányító tiszttartó lakta.A kéttraktusos elrendezésű épületben régen 3 hálószoba, 3 ebédlő, 1 szalon, 2 segédtiszti szoba, 1 földesúri szoba, 1 iroda, 1 konyha, 1 kamra, 1 cselédszoba, 1 lomtár, 1 előszoba és több belső folyosó volt. A visszaemlékezések szerint a kúria három bejárattal rendelkezett, amelyekhez lépcsők vezettek fel. A kétszárnyas, dupla ajtók kívülről vas-, belülről faborításúak voltak, felső részüket fémszálas üvegablakok védték. Az épületben a XX. század elején már volt villany és telefon, fürdőszoba helyett pedig minden hálószobában mosdósarok volt kialakítva kerámia mosdótállal és kancsóval, amelyeket napközben terítővel fedtek le. (A mosdósarkot mindig a cserépkályha mellett helyezték el.) Később az egyik segédtiszti szobát alakították át zuhanyzóvá, amely a padlástérben elhelyezett tartályból kapta a vizet, ami nyári időszakban gyorsan felmelegedett. Télen a helyiségeket cserépkályhákkal fűtötték. A kúria alatt húzódó pincében 300 literes hordókban tárolták a borokat. A kúria előtt és tőle balra díszkert terült el virágokkal és cserjékkel, távolabb gyümölcsfákkal. Az épülettől jobbra a gazdasági udvart alakították ki. A kúria mögött fenyőerdő terült el, távolabb egy magasabban fekvő kilátóhelyen filagória állt. A sétautakkal behálózott díszkertben pávák és gyöngytyúkok éltek. A majorsági udvar bal oldalán pedig magtár, kovácsműhely, kerékgyártóműhely és sőreistálló állt. Távolabb a cselédlakások sorakoztak, az udvar túloldalán pedig dohányszárítót, malmot és szeszgyárat emeltek. 1902-ben báró Vécsey (IV.) Miklós, az országgyűlés felsőházának választott tagja örökölte az épületet, aki 1911-ben még Nyíracsádon, 1925-ben viszont már Budapesten élt állandó jelleggel, ekkor már csak néhány alkalommal járt le évente a birtokára. A báró ilyenkor sokat vadászott az uradalomban, a buzitapusztai kúriában is fenn volt számára tartva egy szoba ilyen esetekre. Nagyobb vadászatot évente kétszer tartottak Buzitapuszta környékén. A kúria melletti nagy homokdomb oldalában jégverem volt, amelyet télen kibéleltek jéggel, így tavasztól egészen őszig tudták tárolni a romlandó élelmiszereket. Ősszel kiürítették a jégvermet, majd télen újra feltöltötték. A II. világháború idején az oroszok elvitték a kúria bútorzatát, az ebédlőgarnitúra később Asszonyrészpusztára került. A leromlott kúria 1996-ban magánkézbe került, és magánlakásként lett felújítva.
Nyírábrány
Szentgyörgyábrány: Eördögh-Ábrányi-Szapáry-kastély: A környezetből kiemelkedő dombos földháton lévő klasszicista stílusú, egyemeletes kastélyt korábbi előzmények nélkül, a földesúr, Eördögh Alajos, Szabolcs megye főjegyzője megrendelésére Povolny Ferenc építette 1823-ban. Az egyszerű, zárt tömegű épület pezsgő szellemi és zenei életnek, jelentős 
könyvtárnak és képtárnak adott helyet. A későbbi tulajdonosok több átalakítást végeztek - még az is valószínűsíthető, hogy a jellegzetes portikusz sem az eredeti kiépítés része. A legjelentősebb változtatások a 20. század első felében a Szapáry család nevéhez köthetők. Az épület tengelyében csak egy teraszt tartó kocsiáthajtó áll. Tervezője, Povolny Ferenc egyéni módon alakította ki a kör alaprajzú fogadóhelyiséget, melynek gömbsüvegboltozatát fiókboltozatok díszítik. A berakásos parketta eredetileg csillag- és virágmintás volt.
A kifosztott kastély községi általános iskolaként szolgált az 1980-as évekig, amikor a kastély parkjából kihasított telken felépült az új iskolaépület. Ettől kezdve üresen áll, de a korábbi hasznosításnak köszönhetően az épület viszonylag jó állapotban maradt fenn. A park elvadult, a tórendszer részben elpusztult, a kastély előtti kert átépült. A kastély angolparkjának (ami még megmaradt belőle), jelenlegi állapota, sajnos nem a legjobbnak mondható, de, ha jobban megnézzük, fel-feltűnik hajdan volt szépsége. Többek közt található egy 530 cm törzskerületű 23 m magas platánfa (Platanus x hybrida) is, amit egy villám megcsonkított. A park tórendszeréből megmaradt tavacska található. Jelenleg funkció nélkül, üresen áll, állapota lassan romlik.
Nyírmártonfalva
Reviczky tanya: Reviczky-kastély: A település egyik birtokosa, a Reviczky család volt. Kis domb tetején áll a 
klasszicista kastély, amelyet gróf Reviczky József építtetett az 1800-as évek közepén. Nyírmártonfalvától északra, a Reviczky-majorban épült, nagy park veszi körül. Mivel nem helyben lakott, feltehetően vadászkastélynak használta, hiszen a környező erdőség ma is kiváló vadászterület. Az egységes stílusú, kvalitásos épület három boltíves, timpanonos homlokzatával közeli rokonságot mutat Debrecen korabeli középületeivel. Középfolyosós elrendezésű, a tágas bejárati előtér mögött az egykori Vadászterem nyílik. A hosszú épület két végét kissé kiugró oldalrizalitok zárják. Sok embert érintett annak idején Gróf Reviczkyt szolgálni, voltak akik szidták, voltak akik kedvelték Mindenesetre mindenki azt mondta, nagy ember volt. 1945-ben jöttek az oroszok, akik miatt elhagyta kastélyát, volt is azt követően szabad rablás, irdatlan mennyiségű bútor, könyv, és a híres, kastély pincéjében lévő bor került a Nyírmártonfalván élők tulajdonába. Pár év múlva visszatért Reviczky, tönkrement és megtört ember képét festette, gyermekei nem voltak. Az államosítás megtörténte után a kastély nevelőotthonként üzemelt több évtizedig, majd a rendszerváltás után hirtelen szükségtelené vált. Az épület ma funkció nélkül, üresen áll, és pusztul az állapota.
Melánia tanya: Vay-kúria: A Melánia úton, a településtol pár 100 m-re NY felé találjuk a tízegynéhány házból álló Melánia tanyát. Ennek D-i szélén áll az 1840-ben épült, klasszicista stílusú kastélyépület. Felújítása várható a közeljövoben.
Gútpuszta: Gúti vadászkastély: Az erdészet 1885-ben emelt irodaépülete egykor vadászháznak készült, kb. 3 km-re É-ra a településtől. Bár az épület teteje már némileg megváltozott az eredetihez képest, kis kontyos fedelével, fatornyával és deszkaoromzatával ma is szép látványt nyújt, és emlékeztet az erdélyi népi építészet legjellegzetesebb alkotásaira. Az irodaház közelében található a megye legnagyobb törzskerületű tölgyfája, a Hubertus-tölgy. 727 centiméteres kerületével igazán figyelemreméltó, kétszáz éves korával pedig tiszteletet is ébresztő famatuzsálem, amely 1939 óta védett.
Szerep
Hosszúhát: Bánffy-Kornis-kastély: A közigazgatásilag Szerephez tartozó Hosszúhát impozáns kastélyát az 1880-as évtizedben építtette gróf Kornis Károly. A 
kastélyt 1893-ban fia, Károly örökölte, aki 12 évvel később anyagi nehézségei miatt eladta azt a Magyar Katolikus Vallásalapnak, mely akkor már a püspökladányi uradalmat is birtokolta. A kastélyt a vallásalap kibővítve és felújítva itt hozta létre igazgatási központját. A II. világháború után a kastélyt és 200 holdas birtokát államosították, és a Gödöllői Agráregyetem tangazdaságát hozzák létre benne. Nem sokkal később már a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság birtokolja, és az irodáit rendezi be benne. 1988-tól szociális otthonként működik, 1994 óta a HBM Önkormányzat finanszírozásában áll. Jelenleg pszichiátriai betegeknek ad otthont. Az épület környékét egykoron kiterjedt park uralta. Ennek egy részét felparcellázták, jelentős része (közel 5 hektár) azonban megőrizte az eredeti tájképet. Gondozott parkja ma is méltó környezetbe helyezi a kastélyt. Az egykori gazdasági épületek közül ma is megtalálhatunk néhányat. Ilyen az alsó és szegmensíves szemöldökpárkánnyal ellátott ablakú magtár. A kastély magasföldszintes, teljes épülete alatt alagsor húzódik. Egyenes záródású ablakai szalagkeretesek, a középső, fal síkjából kilépő rizalitokon (a hátsó homlokzat kivételével) félköríves szemöldökpárkány húzódik, alattuk a jobb és a hátsó homlokzaton egybefüggő könyöklőpárkány látható. Bal oldali homlokzatán a középrizalit csak jelzésszerű, míg a jobb sarkon kilépő nyolcszögletű rizalit a magasföldszinten folytatódik. Bal sarkán ugyanakkor a kör alakú világítóablakkal tagolt rizalit egy szintén nyolcszögletű, de csak az alagsor magasságáig emelt nyitott teraszt képez. Az épület falait sávok, rizalitjait és sarkait armírozás díszíti. Az alagsor szintjét rendszertelen tagolású szegmensíves ablakok és utólag kialakított ajtók tarkítják.
Gatálypuszta: Gross-Bánffy-kastély: Gatálypuszta Szerep község határának északi részén található, egy része átnyúlik Püspökladány település határába is.
Az egykori Gatály-szigeten uradalmi majorság épült ki. A Nagy- és Kisgatálypuszták 1851-ben még szerepi Kelemen János tulajdonát képezték, akitol Gross Zsigmond vásárolta meg a birtokot. Az 1861-66-ban készült II. katonai felmérés térképén már látható a majorság, de még a kastély épülete nélkül. Az 1884-es III. katonai felmérés térképe viszont már feltüntette a korábbi major mellett felépített téglalap alaprajzú, középrizalitos Gross-kastélyt , amely körül ekkorra már a sétautakkal behálózott nagy parkot is létrehozták. A kései historizáló stílusú, neobarokk formaelemeket tartalmazó épületet Gross Zsigmond emeltette. A földbirtokos 1893-ban 1343 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezett Gatálypusztán.Grossnak három fia volt, dr. Gross Imre Nagyváradon ügyvédként muködött, Gross Andor és Gross Béla pedig mezogazdasági foiskolát végeztek, ok a birtok gazdálkodását irányították . A família tagjai közül 1910-ben dr. Gross Jeno, Gross Andor és Gross Ferenc magyar nemességet kaptak I. Ferenc József királytól „gatályi és szécsényi” elonevekkel. (Dr. Gross Jeno ügyvéd a szécsényi kastély tulajdonosa volt.) 1911-ben még özvegy Gross Zsigmondné és Gross Andor budapesti lakosokat tüntették fel az 1350 katasztrális holdas 
uradalom tulajdonosaiként, ok azonban nem sokkal késobb eladták a birtokot, feltehetoen anyagi nehézségeik miatt; késobb ugyanis Gross Andort és Gross Bélát a M. Kat. Vallásalap szerepi birtokának bérloiként említették. Az uradalmat és a kastélyt losonczi gróf Bánffy (II.) Miklós vásárolta meg a Gross családtól. A gróf politikus, regény- és drámaíró, illusztrátor és díszlettervezo volt, 1906-10-ben Kolozs vármegye foispáni posztját töltötte be, 1912-tol az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosaként muködött, majd 1917-tol az intézmény foigazgatója lett. Bánffy 1920 november és 1921 áprilisa között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, majd 1921 április és 1922 decembere között külügyminiszter volt, eközben 1921 áprilisa és 1922 februárja között a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszteri posztját is betöltötte. Miniszteri megbízatása után Bánffy hazatért a Trianonban elcsatolt erdélyi, bonchidai birtokára. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940 októberétol a gróf a magyar országgyulés felsoházának tagja lett. A losonczi Bánffy család régi nemesi família volt, elso ismert oseként Dienest (Dénest) említették, aki 1228-ban élt. A család Bánffy László tárnokmester, erdélyi vajda fiával, (II.) Istvánnal férfiágon kihalt, lányát, Katalint azonban fiúsították, és gyermekei a Bánffy nevet vették fel. A família Erdélyben kiterjedt birtokokkal rendelkezett . Egyik ágának bárói címét a felségsértésért apanagyfalvi I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem által lefejezett Bánffy Dénes kapta 1674-ben, fiát, Bánffy Györgyöt pedig 1696-ban magyar grófi rangra emelték. 1855-ben báró Bánffy (I.) Miklós osztrák grófi címet kapott, majd 1880-ban a magyar grófi rangot is elnyerte. A Bánffy család másik ágát 1729-ben emelték magyar bárói rangra.
Bánffy (II.) Miklós kezdetben bérlet útján hasznosította a birtokot, majd a bérlok csodje után saját kezelésébe vonta az uradalmat. Azonban ekkor sem vált hatékonyabbá az uradalom gazdálkodása, mert – a visszaemlékezések szerint – Talbér István tiszttartó ahol csak lehetett megkárosította az Erdélyben élo grófot, a búzaföldeket például az elszámolt magnál jóval kevesebbel vetette be, a megspórolt részt pedig a saját birtokára vitette.
Bánffy ritkán tartózkodott Gatálypusztán, csak nyaranta látogatta meg a birtokot. Az uradalmi épületek és a birtokközpont Gatálypusztán voltak, a Nagykaszáló nevu másik majorban a juhhodályok sorakoztak. 1925-ben a grófnak 1071, 1935-ben pedig 1078 katasztrális holdja volt Szerep határában, emellett Gyomán és Sárrétudvariban is rendelkezett birtokrészekkel Magyarországon. 1939-ben Bánffy (II.) Miklós eladta a gatályi uradalmat és a kastélyt özvegy egyházasbágyoni Mezey Kálmánnénak, a nagykaszálói legelot pedig Szerep községnek. Mezei Kálmánnét 1935-ben a bethleni gróf Bethlen család zsákai birtokának a bérlojeként említették.
A Gatálypusztai birtokon Püspökladányból, Szereprol és Sárrétudvariból származó lakosok dolgoztak, cselédként, napszámosként és béresként. A II. világháború után egy rövid ideig még meghagyták Mezeynénak a kastélyt egy 200 katasztrális holdas földterülettel, késobb azonban államosították az épületet, és a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába adták. Egy ideig iskola is muködött a kastély falai között. Az 1950-es években a környékbeli lakosok kifosztották az épületet, felszedték a padlót, a konyha és a terasz járólapjait de még a mennyezet tartógerendáit is kifurészelték. 1957-ben szolgálati lakás is volt a földszinti részében, két szobával, konyhával, kamrával, eloszobával, és egy irodának használt helyiséggel. A kastély földszinti részén volt egy nagy terem, ahol rendezvényeket, bálokat tartottak. Ezen kívül több szoba, konyha, fürdoszoba és lépcsofeljáró is volt az épület földszintjén. Az emeleti részén egy nagy helyiség foglalt helyet, amelyrol az erkélyre lehetett kijutni. Az erkélyt szegélyezo téglamellvéd erosen meg volt rongálódva, emiatt késobb egy baleset is történt. Egy kislány alatt leszakadt a mellvéd, leesett és összetörte magát. Salamon Ferenc a Hosszúháti Állami Gazdaság akkori vezetoje, azért döntött az épület bontása mellett, mert statikailag nem volt biztos az épület, felújítására pedig önerobol nem volt lehetoség. Próbált támogatókat szerezni az épület felújítására, foleg kultúrális intézményeket keresett meg, de komoly érdeklodot nem talált. A kastélyt az 1960-as években lebontották, falainak anyagát a környék településeinek lakói széthordták. A kastély szabadon álló, középrizalitján egyemeletes, oldalszárnyain földszintes, megközelítoen téglalap alaprajzú épület volt. Félköríves záródású, keretelt ablakai felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklopárkány húzódott. A kúria falai sávozottak voltak, a széleket armírozás díszítette. A fohomlokzat a földszinten 1+2+(1+A+1)+2+1 osztást kapott, a középrizalit emeleti része 1+A+1 tengelyes volt. Az emeletes középrizalit földszintjének középtengelyében nyíló 2-2 oszlop állt, amelyek egy vaskorlátos erkélyt tartottak, amelyre az emelet középtengelyében nyíló ajtó vezetett ki. A földszint széleit kettozött pilaszterek díszítették, az emeleti ajtó két oldalán szintén kettozött pilasztereket alakítottak ki, itt a rizalit szélein csak 1-1 pilasztert helyeztek el. A középrizalitot attika zárt le. A fohomlokzat két szélén elorelépo oldalrizalitok felett háromszög-oromzatok emelkedtek, amelyeket gazdag fadíszítéssel láttak el, 1-1 kör alakú világítóablak is nyílt rajtuk.
Gatálypusztán a kastélyhoz tartozó angolparkban, kocsányos tölgyek, hársak, szilfák, korisfák, gesztenyék sorakoztak, de örökzöldek is voltak, fenyok, buxusok és tiszafák . Régen 18 védett kocsányos tölgy volt, amelyek közül napjainkra 6 maradt meg. A visszaemlékezések szerint a kastély parkjában egykor fürdomedence is volt, melynek romjai ma is láthatóak. A gondozott angolpark helyén ma egy elvadult egyhektáros erdo van, melynek közepén tégla és beton törmelékek árulkodnak az egykor itt állt impozáns foúri kastély épületérol.
Kelemen-Kornis-kastély: A Jókai utca 11. alatt álló épület a valamikori Kornis-Kelemen-kastély vendégháza volt. A kastélyt lebontották, mára csak ez az épület maradt meg a mosókonyhán kívül. A kastély felépítésének a megkezdése Kelemen János nevéhez fűződik. A klasszicista stílusú rezidencia munkálatait 1826-ban kezdték el. A földbirtokos egy év múlva meghalt, ezért a kastélyt már a fia, Kelemen (II.) János fejezte be 1828-ban. Egy 1885-ben keltezett jellemzés szerint: "... a roppant park közepén, egy nagy kényelmes földszinti épület, melynek építésénél többet adtak a kényelemre mint a czifraságokra... És mégis van benne valami tekintélyes, valami ősszerű, mit oly jól esik látni; az egész visszaemlékezés az elmúlt boldog időkre." A Kelemen család 1828-ban új római katolikus templomot is építtetett Szerepen. A kastélyt a korabeli leírások szerint 60 holdas angolpark övezte, amelyet a 
korábban itt lévő erdő felhasználásával alakítottak ki. Emellett új fákat is telepítettek, a parkban jegenyeakácok, platánok, olajfák, nyírfák és fenyőcsoportok sorakoztak. A kastélyparkban egy "svájci modorban épült" mulatóház is állt, amelyet nyaranta az üvegházból kihozott pálmákkal és más egzotikus növényekkel raktak körül, és virágágyásokat is alakítottak ki mellette. A kastély közelében egy gazdasági udvar is állt. A kastély szabadon álló, földszintes, összetett alaprajzú épület volt. Szalagkeretes ablakai egyenes záródásúak voltak, alatta könyöklőpárkányokkal. Az épület falait sávozás, a széleket armírozás díszítette. A főhomlokzata 3+A+3osztású volt, középtengelye előtt - a széleken 1-1 toszkán jellegű pillér, középen 2 toszkán oszlop által tartott - timpanonos portikusz állt. A timpanon tükrében két címert helyeztek el. A főhomlokzat két végéhez a homlokzat síkjától bentebb lépő mellékszárnyak csatlakoztak, a bal oldali előtt lombfűrészdíszes, fából ácsolt veranda állt, a jobb oldali előtt pedig pilléreken nyugvó tornác húzódott. A jobb oldali mellékszárny végéhez egy négyzetes alaprajzú, kétemeletes sisakkal fedett torony csatlakozott. A visszaemlékezések szerint a kastélyban 18 szoba volt. Kelemen (II.) János halála után a szerepi birtok kikerül a család tulajdonából egy örökösödési per révén. Ennek értelmében Kelemen (II.) János fiai 1877-ben átadták unokatestvérüknek, Kornis (II.) Károlynak az uradalom területének nagy részét, valamint a kastélyt és a hozzá tartozó majorságot, s ő megépíttette a kastély parkjában a helyiek által csak "kiskastélynak" nevezett vendéglakot. A Kelemen család több tagja birtokos maradt ezután is Szerepen. A Kornisok a vezető erdélyi főnemesi családok közé tartoztak, főispáni és főkapitányi tisztségeket is viseltek. A grófi család főként nyaranta tartózkodott Szerepen. Gyakran vadászott a környéken, egy helyi anekdota szerint sebesülést is szerzett, a csővel lefelé fordított vadászpuskája elsült, és súlyosan megsebesítette a lábát. A felesége ápolta, a gróf fel is gyógyult, azonban a legenda szerint a grófné az ápolás közben tüdőgyulladást kapott és meghalt (A családfa elemzése nem támasztja alá a történetet). 1897-ben Kornis Károly 6697 katasztrális holdnyi földbirtokkal rendelkezett Szerepen. 1900-ra Kornis anyagi helyzete megrendült, mivel a bérlő nem tudta kifizetni az uradalom bérleti díját. Ezért felajánlotta megvételre a Magyar Katolikus Vallásalapnak, amely a közeli püspökladányi uradalom tulajdonosa volt. 1905-ben a Kornis-uradalom nagyobb részét megvette a Vallásalap. A báró Fould-Springer család és a település lakosai is vásároltak itt birtokrészeket. A kastélyt és az egyes gazdasági épületeket árverésen értékesítették. A rezidenciát egy karcagi építőmester vásárolta meg az árverésen, majd lebontotta és az anyagából építette fel a báró Fould-Springer család zódonypusztai majorjában a nagy sőreistállót. Más források szerint a Kornisok birtokossága idején kétszer is leégett a kastély részlegesen, ezért kellett lebontani. A Kelemen-Kornis kastély hozzá tartozott Szerep történelméhez, hagyományához. A kastélyból a ma is álló "kiskastély"-nak nevezett vendégház maradt csak fent. Jelenleg magántulajdonban van.
Téglás
Dégenfeld-kastély: A helyi természeti értékként nyilvántartott Téglási-park ("Kastélykert") Téglás város központjában 
található. A Debrecent Nyíregyházával összekötő 4-es számú főközlekedési útról a 246-os km-kő után kell a város felé letérni és körülbelül 800 méter megtétele után balra fordulni a Kisszőlő utcában. Itt érjük el a parkot. A királyi kamarától 1799-ben Téglást donációként kapó Beck Pál földmérő - a Tiszántúl nagy részének felmérője - udvarházát a község lakott területének határán, egy enyhén kiemelkedő magaslaton építette fel 1804-ben. Ekkor alakították ki a körülötte elterülő parkot is, melyet északi oldalon terjedelmes udvarrész egészít ki. A megalapozott udvarházat veje, gróf Dégenfeld Schönburg Imre nagy méretű kastéllyá építette ki, az igari park alapjait pedig unokája, gróf Dégenfeld Gusztáv rakta le. Ma a gyermekotthon parkja, jelenlegi állapotában több funkciót lát el A legnagyobb területet a park foglalja el, de játszótér, sportpálya, gazdasági udvar, lakó- és iskolaépület is található a területen. A tájképi kert botanikai és növényföldrajzi értékét az idős, nagyméretű fák alkotják. Különösen értékesek a matuzsálem korú kocsányos tölgyek, a terebélyes platánok, vasfák, óriási olasznyárak , nemesnyárak, különböző juharok és ezüst hársak. Lágy szárú növényei közül a kis télizöld és a borostyán előfordulása figyelemre méltó. Ma leromlott állapotban van, nem látogatható.
Tépe
Préposti kastély: A falu a XVII. században hajdúkiváltságot kapott. Később mégis visszakapta a káptalan, amely a XVIII. század első felében be is telepedett, s egy majorságot alakított ki. A nagyváradi káptalan egykori préposti kastélyát 1820-ban klasszicizáló késő barokk stílusban építették. A megépítés után az uradalom egy-egy jeles képviselője családjával mindig itt tartózkodott. (Kranczly Ferenc, Lábán József). A birtokot 1925-ben Ratsek János bérelte. Legutolsó gazdatisztje 1945 előtt Bortnyák István, a helyiek emlékezetében még ismerős személy volt. A kastélyhoz tartozó földeket 1945-ben kiosztották, az épületet 1946-ben 
államosították. Ezután 9 évig üresen állt, mialatt sajnos a környékbeliek az építőanyagokat elhordták, jelentős pusztulásra ítélve az épületet. 1955-ben a termelőszövetkezetté alakult „I. típusú TSZCS.” új elnöke, Moldován József lakott itt, akinek elköltözése után a TSZ agronómusai vették birtokba a szobákat. Műemléki védettséget kissé megkésve, 1958-ban kapott. A kastélyban a felújítás után, 1962. decemberében 50 fős férfi szociális otthont hoztak létre. Az emeleten 4 lakószoba, nővéri szoba, iroda, a földszinten vasalószoba, konyha, ebédlő, a pincében mosoda kapott helyet. 1968-ban, az átszervezések után tüdőbetegek szociális otthonaként működött, aminek következtében teljesen kicserélődtek a lakókkal együtt a betegségtől tartó dolgozók is. 1971. októberében újra elmebetegeknek ad otthont – részben a régi személyzet és betegek visszatérésével. 10 évvel később elkészült a 16 fős női szállás, így ekkortól már koedukált intézményként működik. 1992-től az otthon fenntartója a Tépei Önkormányzat. Messziről látható jellegzetes kör alapú, négy ablakszintes karcsú tornya, amit barokkos bádogfedésű sisak zár. A kör alaprajzú torony az egykori kocsibehajtó felőli oldalon épült meg. Toronyszobája csak a padlástérből közelíthető meg. Főhomlokzatán jelzésszerű rizalit látható, melyen az egyenes záródású ablakok fölé köríves szemöldökpárkány került. Szintjeit az épületen körbefutó erős párkány választja el. Ablakai kereteltek, melyeket egyenes szemöldökpárkány zár felülről. Földszinti fala sávozott. Az udvar felől a kastélyra nézve úgy tűnik, mintha egy templom előtt állnánk, míg az utcai homlokzat zártabb, egyszerubb képet mutat. Az alföldi udvarházak szokásainak megfeleloen a négyzetes, egyemeletes épület főbejárata hátul, a kert felől helyezkedik el. A hátsó homlokzat erősen kilépő rizalitjához kapcsolódik a kör alaprajzú torony. A rizalit hátsó homlokzatán és oldalain félköríves záródású, üvegezett tornácot alakítottak ki. Emelete fölött félkör alakú ablakokkal tarkított, toronyhoz kapcsolódó háromszög-oromzat áll. A földszinti szobák boltozottak, az emeletiek síkmennyezetesek. Itt alakították ki régen a kápolnát. Belső tölgyfa ajtajai XIX. század elejei empire jellegűek. Az épület alatt pince húzódik. A kastély körül helyezkedtek el régen a gazdasági cselédek házai, és a 200 méterre található, még ma is álló magtár. Ezt a környéket a helyi idősek még most is úgy ismerik, mint „a major”. Jelenleg külső felújítás alatt áll, mely során a salétromosodó falak különleges állagmegóvó kezelést és új vakolatot kapnak.
Tetétlen
Zichy-kastély: Tetétlen 1815-ben a Zichy grófok egyik ágának (Zichy Ferenc) tulajdonába került, akik felpezsdítették a falut. Hatvanholdas parkot alakítottak ki, 1840-ben új, klasszicista kastélyt építtettek és az egykori csillagvizsgálót felújították, melyben kápolnát hoztak létre. Sok településtől eltérően a tetétleniek mindig a magukénak érezték a falu központjában lévő kastélyt. Az épület és a benne lakók soha nem a hatalmat és az elnyomást testesítették meg, hanem mint munkahelyet teremtők és munkaadók éltek a köztudatban. 1861-69-ig Zichy Lipót birtokolta a kastélyt, majd fia, Géza örökölte azt. Liszt Ferenc, mikor 1884. őszén 
csaknem három hetet Tetétlenen töltött, mint a félkarú zongoraművész, Zichy Géza grófnak, egykori tanítványának vendége, ebben a házban lakott. A nagy zongoraművész sokáig nem akarta művészetével gyönyörködtetni a tetétlenieket. Helyette inkább komornyikjával együtt erősen fogyasztotta a konyakot, ill. az érmelléki bakart, melyet még jobban szeretett.
Hangverseny megtartásához csak elutazása előtti napon kapott kedvet. Erre a nem mindennapi eseményre a gróf meghívta a környező falvak úri családjait. A hangverseny fénypontja a mester és a gróf által közösen eljátszott Rákóczi induló volt. Itt tartózkodásának emlékére két fenyőfát is elültetett a zeneszerző. Liszt Tetétlenen még egyszer játszott, közvetlenül elutazása előtt, mikor már a kocsi várta, egy búcsúszót improvizált. Ígérte, hogy megint eljön Tetétlenre, de mielőtt az ünnepelni tudó tetétleniek ismét köszönthették volna " elköltözött a weimári temetőbe". 1880-ben a kastélyt historizáló stílusban átépítették, és egy új, neobarokk szárnyat építettek mellé. A kastélyt 10 évvel később renoválták Storno Ferenc tervei alapján. A Zichy-birtokot az örökös, Zichy Géza-Lipót megromlott anyagi helyzete miatt 1930-ban parcellázták, egy részét a kastéllyal együtt Lilian Harvey német filmszínésznő vette meg. A fogyókúrareklám-filmcsillag egészen a harmincas évek végéig élt ott, állandó témát adva a debreceni és fővárosi lapoknak. A színésznő utoljára 1939-ben járt a tetétleni birtokán. A világháborúban a kápolnát kifosztják, ezt később, 1971-ben le is bontják. A II. Világháború után a kastély a település tulajdonába kerül, gyógyszertár, vegyesbolt és szolgálati lakás költözik falai közé. Később kultúrházként működött, 2001-ben pedig a település eladta egy magántulajdonosnak. Mai állapota sajnos eléggé lehangoló, ugyanis az önkormányzat úgy adta magántulajdonba, ha felújítják, de ez eddig nem történt meg, e miatt látogatni sem lehet.
A kastély udvarán áll egy tölgyfa ami a település egyik jellegzetes jelképe. A fát, amely több száz éves, benevezték a tanúfák programjába. Egykori épületei közül többet is felfedezhetünk a kastély környékén, így az istállót és néhány cselédlakást. A parkban közel a kastélyhoz, egy völgy által elválasztva, mely halastó volt, látható még egy nevezetes épület, az un. " Liszt Ház ", ahol a család vendégeit szállásolták el. Liszt Ferenc itt tartózkodásának 100. évfordulóján emléktáblát avattak fel. A kertjében még ma is áll a Liszt-fa, mely alatt a zeneszerző szívesen pihent. A ma látható épületen az utcáról is látható új szárny eredeti formájában maradt meg, míg régi szárnya nagyrészt elveszítette díszítését, alakját. A főhomlokzatból erőteljes nyolcszögletű középrizalit lép ki a fal síkjából, melyet nyolcszögletűből kiképzett ötszögű, önálló tető fed. A rizalit tengelyében találjuk az egyenes záródású, felülvilágítóval megépített ajtót. A rizalit egyenes záródású, alul kettőzött tábladíszes nyílászáróit fenn törtívű barokk párkány zár, melynek tükrében rokokó kagylódíszítés látható. Sarkai armírozottak. Bal oldalán találjuk az egykori félköríves kiképzésű bejárati részt, melyhez portikusz kapcsolódott. A tetétleni kastélyhoz számos anekdota kötődik. A Komáromy család a kastély mellett csillagvizsgálót épített, hogy behatóbban tanulmányozhassa az égboltot. Nem is eredménytelenül, ugyanis több tudományos mű is íródott, így például a „Üstökös csillagokról”. A család leszármazottját, és egyben örökösét viszont kevésbé érdekelte a csillagászat, és egy másik, örökösen változó, és máig felderítetlen „tudományágnak” hódolt: a nőknek. Az ifjabbik Komáromy a vizsgáló felszerelést egy zsibárusnak eladva kéjlakot rendezett be az épületben. Azért, hogy a vendégei nehogy idő előtt távozzanak az orgiáról, lebontatta a lépcsőt, és egy csigaszerkezettel húzta fel a vendégeket a toronyba. A hancúrozás hangja messze ment, a falubéliek ezért csak „ördög tanyának” nevezték a helyet. Később a Zichy-család kezébe került a kastély, és a csillagvizsgáló épülete. Ez utóbbiban – nehogy a „történelem” megismételje önmagát – kápolnát alakítottak ki.
Tiszacsege
Nagymajor: Vay-vadászkastély: 1787-ben (IV.) Vay Ábrahám három fia, (I.) Dániel báró, (I.) József és (I.) Miklós báró felosztották maguk között a falut, ekkor mindenki egy-egy negyedrészt kapott a birtokból, a fennmaradó negyeden pedig Platthy Imre vejei, Balogh Péter és Lónyay László osztoztak. A négy egyenlő részre történt felosztás után nem sokkal már öt major állt a település határában, ezek közül Nagymajor felépítése báró Vay (I.) Miklós nevéhez fűződik. Vay hadmérnök, dandártábornok, cs. kir. kamarás, országgyűlési követ és folyamszabályozási királyi biztos volt, 1783-ban - bátyjával, (I.) Dániellel együtt - magyar bárói rangot kapott II. József királytól. Nagymajor helyén az 1787-es térkép még az Ohati Tölgyerdő egy részét jelölte, épületet nem tüntetett fel. Vay (I.) Miklós csak ezután kezdte el a tiszacsegei birtokai központjául szolgáló gazdasági egység kiépítését, amely csak később kapta a Nagymajor elnevezést. A klasszicizáló késő barokk, empire stílusú, rokokó kagylódíszítéssel ellátott kastély 1819 decemberében egy összeírás tanúsága szerint már biztosan állt, ebben azt írták róla, hogy “az egész épület új”. Ugyanakkor a kastélypince szemöldökgerendáján az 1821-es évszám látható, lehetséges, hogy ekkor fejezték be teljesen az épületet. (Ez az évszám a felújítás során került elő.) A négyzetes alaprajzú, kétemeletes, Magyarországon egyedülálló kialakítású kastélyt eredetileg feltehetően nagyobbra tervezték, ugyanis az alapozás 25×25 méteres, erre azonban végül csak 19×19 méter alapterületű felépítményt emeltek. A pince tetejének beépítetlen részén teraszt alakítottak ki. Az 1819-es összeírás tanúsága szerint a kétemeletes “condescensionalis ház” pincéjében 80 gönci hordó bort és 9000 pozsonyi mérő búzát lehetett tárolni.A kastély pincéjével kapcsolatban a későbbi századokban számtalan legenda keletkezett, ennek elsősorban az volt az oka, hogy a pince közepén kilenc darab (háromszor hármas elosztású), azonos méretű, boltozatos fülke található, amelyeknek mindössze 60×60 centiméteres a bejárati nyílása. Ezek a fülkék aztán az itt szolgáló 
személyzet, a környező falvak lakói, sőt a műkedvelő történészek fantáziáját is megmozgatták, így számtalan feltételezés látott napvilágot eredeti rendeltetésükről. Az egyik változat Végh Kálmán Mátyás ároktői plébános nevéhez fűződik, aki 1904-ben egy tanulmányt is írt “Az ohati apátság” címmel, és ebben a fülkék megtekintése után azt állította, hogy a kastély a középkori ohati apátság romjaira épült, és mivel feltételezése szerint a szerzetesek bírói hatalommal is rendelkeztek, véleménye szerint az érdekes kialakítású fülkék csakis börtöncellák lehettek eredetileg. (Zoltai Lajos ásatási eredményei alapján megállapítható, hogy a középkori ohati apátság nem itt, hanem a mai Telekháza területén állt.) A fülkék rendeltetésének másik legendája a báró Vay család Nagymajor környékén rendezett híres vadászataihoz kapcsolódik, eszerint ezekben a fülkékben tartották a vadászagarakat. A földbirtokos família az ohati erdő vadban gazdag őstölgyeseiben valóban sűrűn tartott “hét vármegyére szóló agarászatokat”, de amint az - a már említett - 1819-es leltárból is kitűnik, a kilenc helyiség búza tárolására szolgált. 1819-ben a majorsági épületek közül már állt 4 béresház, 2 ökör- és szarvasmarhaistálló, 1 juhhodály, 1 csűr, 1 góré, 1 ól, 1 fáskamra, 1 szekérszín és 1 malom. A kastély mellett pár évvel korábban kiterjedt gyümölcsöst ültettek, amelynek a termését később pálinkává főzték ki az uradalmi főzdében. 1826-27-ben új tiszttartóházat is emeltek itt, a rezidencia 8 katasztrális holdas kertjébe pedig 1823-ban tízezer tő szőlőt telepítettek. Vay (I.) Miklós birtokán főként a juhtartás jövedelmezett jól, ugyanakkor a dohánytermesztésből is komoly bevétel származott, 1829-ben már 19 dohányosház állt az uradalom területén. (I.) Miklós báró 1824-es halála után fiatalabb fia, báró Vay Lajos Borsod vármegyei főispán, Borsod vármegyei országgyűlési követ örökölte Nagymajort, aki Alsózsolca kastélyában élt állandó jelleggel. (Az idősebb fiú, Vay (II.) Miklós Borsod vármegye főispánja, koronaőr, főkancellár, és a magyar főrendiház elnöke volt pályája során.) Vay Lajos Nagymajort már 1848 előtt haszonbérbe adta, ekkor Sipeki Balás László gazdálkodott a 6000 katasztrális holdas birtokon, és ő lakta a kastélyt is. Amikor a szabadságharc idején, 1849. július 29. és augusztus 10. között Tiszacsegén táboroztak az orosz csapatok, igen komoly károkat okoztak Nagymajorban. Az 1860-as években a Graefl família, az 1870-es években pedig a Reviczky család bérelte Nagymajort. 1880-ban már báró Vay Lajos fia, báró Vay Béla volt az uradalom tulajdonosa, aki Borsod vármegye főispánjaként, a főrendiház alelnökeként, és a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokaként működött. 1880-tól Klein Ignác bérelte Nagymajort, majd 1889-ben bekövetkezett halála után a bérlet lejártáig, 1891 áprilisáig örökösei irányították a birtok gazdálkodását. Vay Béla a további hasznosításra már 1890 februárjában 15 éves haszonbérleti szerződést kötött Rosinger Lajossal, Klein korábbi ispánjával. Mivel az ohati vadászatok rendkívül fontosak voltak a bárói család tagjai számára, a haszonbérleti szerződésben azt is kikötötték, hogy vadászat idején a kastély második emeletén lévő szobákat csak ők és a vendégeik használhatják. 1895-ben az uradalom területe 5071 katasztrális holdat tett ki, a birtok gépei között felsoroltak 2 lokomotívot, 1 járgányt, 2 cséplőszekrényt, és 11 vetőgépet. Vay és Rosinger a birtok haszonbérletéről 1902. júniusában egy új szerződést kötött az 1906-tól 1921-ig terjedő újabb 15 éves időszakra. Vay Béla 1909-ben nagymajori kastélyát, a hozzátartozó uradalmi épületeket, valamint birtokának egy 2164 katasztrális holdat kitevő részét eladta bérlőjének, Rosinger Lajosnak. Rosinger 1920-ban bekövetkezett halála után fiai, Radák József és dr. Radák Henrik örökölték a birtokot. Az uradalmat ezután a mezőgazdasági akadémiát végzett Radák József irányította, akinek 1936-os halála után birtokrészét özvegye örökölte. A Radák család állandó jelleggel Budapesten élt, a kastélyban csak nyaranta lakott, a visszaemlékezések szerint ilyenkor mindig nagy vendégjárás volt Nagymajorban. A kastélyt ekkoriban modernizálták, vízvezetéket alakítottak ki benne, és új fürdőszobákat is létesítettek. A földbirtokos família nagy gondot fordított a kastély parkjára, a visszaemlékezések szerint egy osztrák kertész gondozta a szegfűkből, rózsákból kialakított virágszőnyegeket, a szőlős- és a gyümölcsöskerteket. Kavicsos sétautak hálózták be a kastélyparkot, amelyben platán-, jegenye- és fenyőcsoportok is álltak. A II. világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság tulajdonába került a kastély, a dolgozók számára alakítottak ki lakásokat falai között. A park ekkoriban megsemmisült, értékes növényanyagából szinte semmi nem maradt meg. A rendszerváltozás után magántulajdonba került az épület, új tulajdonosa a leromlott állagú kastélyt 2000-2001-ben teljesen helyreállította a Széchenyi Terv támogatásával. Ma kastélyszállóként működik az épület, a napjainkban 5,5 hektáros kastélyparkot teljesen újra kellett telepíteni.
Zsáka
Rhédey-Almásy-Vay-kastély: Zsáka a 17. századtól megszakításokkal a Rhédey grófi család birtoka volt. A kastély az egyetlen Rhédey-emlékhely Magyarországon. A kastélyt 1858-ban gróf Rhédey Gábor építtette romantikus, gótikus stílusban. Az épület különleges, bástyaszerű elemeivel hívja fel magára a figyelmet, mely a 19 századi 
romantikus historicizmus kedvelt jegye volt. Míg kívül szimmetrikus kialakítást láthatunk, addig a belső tér a későbbi átalakítások miatt rendezetlen kiképzést követ. A kastélyt hajdanán angolpark és arborétum vette körül, amelynek mára már nyomai sincsenek. Rhédey Gábor 1897. április. 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így Rhédey Erzsébet, férje nevén Paksy Józsefné birtokolta a kastélyt. 1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg, de 1916 táján már báró Vay László tulajdonában tudjuk. Az első világháború utolsó éveiben hadikórházként működik, majd Vay báró 1926-tól 1944-ig a második házasságával alapított családjával lakott itt. 1944-ben államosítják, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használta. 1950-ben átalakítják, ettől az évtől kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. A rendszerváltás után a karbantartások elmaradása miatt életveszélyessé vált. 1994-ben végül elkezdõdhetett a felújítás, majd a 98-as átadása után a községi könyvtár, a Rhédey-Wesselényi-Bethlen szoba, Madarász Gyula festőművész kiállítása, a helyi alkotótábor anyagából készült kiállítás, illetve több időszaki kiállítás költözött falai közé. 2000-ben újra salétromosodni kezdtek a falak, így azokat újra renoválni kellett. A kastélyt hajdanán angolpark és arborétum vette körül. A Rhédey-család címerét a szomszédos épület homlokzatán találjuk. Egykori gazdasági épületei közül több is áll.
