HEVES MEGYE KASTÉLYAI

Abasár

Baldácsy-kastély: Az egykori Baldácsy-kastély, a 17. század végén épült. Építtetője Baldácsy Antal. Eredeti formáját nem őrizte meg, többször átépítették. Ma könyvtár és idősek klubja

 

 

 

 

 

 

 

Adács

Kenyérvár puszta: Nádasdy-kastély: A Nádasdy családnak 500 holdas birtoka volt itt és egy szép kastélya 10 holdas park közepén. A kastély 1890-ben épült. A 20. sz. elején Haraszty Tivadar volt a tulajdonosa. A zavaros időkben a birtokos Nádasdy család elmenekült, a kastélyt pedig feldúlták. A II. világháború után a kastély épen maradt részében iskolát alakítottak ki, és tanítói lakást. Később az épület valószínűleg annyira leromlott, hogy elbontották.

 

 

 

Andornaktálya

Mocsáry-kastély: 1836-38 között épült klasszicista stílusban, Az emeletes épület az Eger-Maklár műút mentén, a Rákóczi út 289. szám alatt található. Domboldalon áll, nyugatra néző homlokzattal. Az épület homlokzatán lévő domborműveket az ismert velencei szobrász Marco Casagrande faragta, aki ekkor az egri főszékesegyház szobordíszeinek elkészítése céljából éveken át Egerben lakott. Itt élt a község nevezetes szülötte, Mocsáry Lajos, aki Borsod vármegye alispánja és a Függetlenségi Párt egyik vezére volt. Mocsáry a magyar-román barátság híve és ismert vezéregyénisége volt, a XIX. század végén kastélyában tartották nagy jelentőségű tanácskozásaikat a nemzetiségi vezetők. A kastély falán Király Róbert szobrászművész alkotását helyezték el 1976-ban az "andornaki remete"-ként tisztelt Mocsáry Lajos születésének 150. évfordulóján. Az épületben ma fogyatékosokat ellátó rehabilitációs intézmény működik. Domboldalon álló, téglalap alaprajzú, kastélyegyüttes, középen egyemeletes, középrizalitos, kétoldalt visszaléptetett földszintes épületszárnyakkal. Ny-i homlokzatának timpanonos középrizalitjában egykorú domborművek (Marco Casagrande), előtte négyoszlopos portikusz, emeleti erkéllyel. Belseje teljesen átalakított, helyiségek síkmennyezetesek. A kastélytól D-re szabadon álló, egyemeletes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, külső lépcsős melléképület, D-i homlokzatán középrizalittal. A kastélypark részét képező egykori tó szigetén kerti épület található, az ún. Gloriette. Észak-déli hossztengelyre fűzött főépület, téglalap alaprajzú, középen egyemeltes, középrizalitos, két végén kisebb mélységű földszintes épületszárnyakkal, kontyolt nyeregtetővel.

 

 

 

Apc

Szent-Ivány-kastély: Az Almássyaktól 1873-ban Szent-Ivány Farkas vásárolta meg a falut, aki itt 1876-ban kastélyt építtetett, melyet utána hasonnevű fia örökölt. Az "úri lakként" emlegetett épületben kapott helyet a kultúrház és a könyvtár.

 

 

 

 

 

Átány

Szárazbő puszta: Bárczay-kúria: Az Átányhoz tartozó pusztán Bárczay Elemérnek volt kúriája, melynek magja talán 1700 körül épült. Ma már nyoma sincs.

 

 

 

 

Atkár

A településen több úrilak is található, méretükben legjelentősebbek az alábbiak:

Tasspuszta: Dőry-kastély: A 19-20. század fordulóján Tass-puszta Esterházy, majd később Dőry birtok, Atkár település jelentős uradalmi központja lett. Egy 1909-as felmérés szerint Tass Dőry Béláné született Boronkay Ilonának a birtoka. 1945 nyarán felszámolták a Dőry-féle birtokot és szétosztották az igénylők között. Az ispánház az Esterházyak idején épült. Az épületek elhelyezkedését tekintve a kúria az egyudvaros beépítési módhoz sorolható, amely egyszerűbb életvitelt feltételezett. Ezen épületek egyike sem szolgálta a tulajdonos kényelmét, csupán a gazdaság vezetőjét, az ispánét, s valószínűleg a luxust, fényűzést a belső udvar jelentette. Az épületek által határolt belső udvaron megépített tradicionális mértani barokk kert a 16. század szemléletét tükrözi, mely szerint a tervező tudatosan elhatárolta a létesítményt a természettől, hogy érzékeltesse a tulajdonos társadalmi rangját. Az épületek előtt igen nagy lehetett az állatok, kordélyok, és kocsik járása, így virágos kert csak kis területen alakulhatott ki - esetleg az ispánné kedvére. Az udvarházat gesztenyesor övezte. A főiskola vezetése az udvarházat eredeti állapotának megfelelően újjáépítette, felújította az egyhektáros gesztenyefákból álló ősparkot és a kúria mellett egy gyűjteményes kertet alakított ki, amelyben megtalálhatók a juharfélék, nyírfélék, ciprusfélék, kecskerágófélék, ezüstfafélék, bükkfélék, diófélék, fenyőfélék, fűzfélék, tiszafafélék, szilfélék. Ma a Károly Róbert főiskola része.

 

 

 

Győrffy-kastély: Az 1900-ban épült Győrffy-lakban 1958 óta működik óvoda. A hatalmas udvar 100 éves fái erdei környezetet biztosítanak. Borovszky Samu szerint 1871-ben épült. Mára átalakították, főbejárata felől eltűnt a timpanonos oromzat, és gyakorlatilag az egész középrizalit megváltozott.

 

 

 

 

 

 

 

Fáy-Babits-kúria: Iskolává lett alakítva 1928-ban, miután az eredeti iskola szomszédságában álló épületet megvásárolta a település vezetése.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tabi major: Tabi-kastély: A major az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, majd később a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kísérleti sertéstelepe. A Tabi-kastély a major irodaépülete. Egyemeletes, U alaprajzú neoklasszicista épület, főbejárata előtt négyoszlopos portikusszal, mely erkélyben végződik.

 

 

 

 

 

Boconád

Szeleczky-kastély: Kertben álló, nagyméretű, tagolt tömegű, földszintes, U alaprajzú kastély. A főépület középsőszakaszában egyemeletes, manzárdtetos középrizalit. Az oldalszárnyak nyeregtetővel fedettek. Boltozott helyiségek, néhány 18. század végi nyílászáró és vasrács töredékével. Falképek: az előcsarnokban és a kocsiáthajtóban, 1780 (Beller Jakab?). Építtette Szeleczky Márton 1760-ban, később a Gosztonyi család tulajdonába került. Település központjában áll. Nagy kertben szabadonálló, "U" alaprajzú, részben alápincézett, földszintes téglaépület. Az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő, manzárdtetős főépületének homlokzata 4-3-4 tengelyes. Balról jobbra előbb két, félköríves záródású ablak látható, rojtdíszes kőkerettel, könyöklőpárkánnyal. Alattuk kis pinceablakok. Ezektől jobbra két, szegmensíves, kőkeretes ablak következik, rojtdíszes szemöldökkel, szintén kőkeretben. A rizalittól jobbra eső homlokzatszakasz nyílásai az előzőekben leírtak tükörképei, tehát a rizalit felől két szegmensíves, a homlokzat szélén pedig két félköríves záródású ablak figyelhető meg, az előzőekkel megegyező kereteléssel. A szélein lekerekített középrizalit földszinti részén eredetileg három, félköríves záródású ablak volt, közülük a középsőt mára egyenes záródású ajtóvá alakították. Az emeleti három ablak félköríves záródású. A homlokzatot törtíves főpárkány és attika zárja, rajta - mára szinte teljesen elpusztult - szobrok és vázák maradványai. A földszinti ablakokon kosaras rácsok láthatók, a balról számított 1., 4. és 5. kivételével, ezek mára már hiányoznak. A főépületen egy körülbelul egy méter magas kőlábazat fut körbe, falai jelenleg vakolatlanok. A főépület oldalhomlokzatain 1-1 ablak nyílik, ezektől kissé hátrébb csatlakoznak az "L" alakú, kontyolt nyeregtetővel fedett, mélyen hátranyúló mellékszárnyak a főépület tömbjéhez. Mindkét mellékszárny főhomlokzata három tengelyes, de a bal oldali mellékszárny harmadik tengelye nem ablak, hanem az udvarba vezető kosáríves kapu, háromszögű timpanonnal. A mellékszárnyak külső oldalhomlokzatainak nyílásrendszere mára - az iskolai és óvodai funkció okán - jelentősen átalakított. Az említett kosáríves főkapun belépve, csehsüvegboltozatos kapualjon keresztul jutunk az udvarba. A főépület középrizalitjának földszinti részét egy - mindhárom oldalán kosáríves nyílásokkal ellátott - kocsialáhajtó foglalja el. Felette az emeleten 1-1 ablaknyílás. A főépület földszintes szakaszán, valamint az oldalszárnyak udvari homlokzatán félköríves, árkádos, mellvédes tornác fut körbe, de a jobb oldali mellékszárny (iskola) nyílászárói mára teljesen átalakítottak, a tornácmellvédek kibontva, helyükön modern alumínium-üveg nyílászárók.

 

 

Gosztonyi-kastély: Borovszky: "E helységhez tartozik Alatka puszta, mely hajdan önálló helység volt és plebániája volt. E pusztán az 1870-es évekig egy félig romban heverő templom állott fenn, melynek köveiből néhai Szerelem Géza kastélyt építtetett s a régi templom egy gót stílu ablakát emlékül a kastélyba beépíttette. A kriptában volt csontokat pedig kőlappal fedett koporsóba tétette. E kastély jelenleg özvegy Gosztonyi Kálmánné szül. Esztelneki Biró Cornélia birtokában van, kinek a községben fennálló szép kastélyát id. Szeleczky Márton építtete a XVIII. sz. első felében. Van itt nagyobb könyvtár, számos régi családi kép, érdekes ódon butorok, velenczei csillárok stb." Hevesről Boconád felé haladva, a műúttól jobbra üzemi út vezet egy kis erdőfolthoz, a valamikori Gosztonyi-kastély parkmaradványához, amely a "Nagylegelő" nevű határrésszel szomszédos. A kastélyt több mint 20 éve lebontották, néhány kocsányos tölgy, kőrisek és hársak jelzik a korábbi park telepített állományát. A park jelenlegi állapotában inkább csak maradványa a korábbi gazdag növényállománynak. A főutat kísérő gesztenyefasor, a régi mesterséges tó száraz medre, a két hatalmas piramistölgy jelenlétéből lehet következtetni a valamikori képre. A tölgyfák törzskerülete 274 és 289 cm, magasságuk 13-14 m. Az idős faegyedek becsült kora 90-100 év. A közel 6 hektáros "elvadult" kastélypark ma is alkalmas pihentető sétára, hasznos időtöltésre, de a piramistölgyek környezetükkel együtt mindenképpen megérdemelték a védetté nyilvánítást. A nagyüzemi táblákkal körbevett parkmaradvány igen sok madárnak ad búvóhelyet, nyújt fészkelési lehetőséget A valamikori híres hevesi fogolyállomány töredékéből minden évben fészkel a füves, bokros szegélyben 12 pár. Tavasszal a kakasok cserregő méltatlankodása arra készteti a látogatót, hogy szép csendben sétáljon tovább, itt már minden jobb hely foglalt. Az elvadult területen még mindig érdemes volna egy parkrekonstrukciót végrehajtani, megőrizni ezt az 5 hektárt a pihenni vágyók és az itt élők népes seregének érdekében.

 

 

Csány

Szigethy-kastély: A település Ny-i szélén, parkban álló, földszintes, tagolt tömegű, manzárdtetőkkel fedett kastély. Nyújtott téglalap alaprajzából a főhomlokzaton erőteljesen kilép az emeletes középrizalit, előtte középen oszlopos portikusz. A földszintes oldalszárnyak sarokrizalitjait manzárdtető hangsúlyozza ki. Kéttraktusos, síkfödémes helyiségek, néhány historizáló nyílászáró. Szigethy gróf építtette kastélyt a 19. század végén, a 20. században többször átalakították. 1800-as évek végén, melynek parkjában túlnyomórészt a 20. század elején telepített fák adják a meghatározó arculatot. A gróf családjával a II. világháború után Angliába távozott, így csak 1947-ig töltötte be eredeti funkcióját, majd az államosítás során TSZ központtá építették át az épületet, ami az 1990-es évek elejéig maradt meg. Jelenleg a kastély külső-belső felújítást igényel, falszerkezetei, tetőszerkezetei épek. A kastélyhoz tartozik több helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan, összesen kb 130.000 m2. Gazdasági épületek, parkoló, egyszerű lakóházak, legelők találhatóak meg itt.

 

 

 

 

 

 

Halász-kastély: A Vay család építtette, de a Halász család átalakíttatta és megnagyobbíttatta. Ma idősek otthona. A falu keleti szélén, kis parkban áll, főhomlokzata a Bartók Béla útra néz. Téglány alaprajzú épület, mindkét főhomlokzatából erőteljesen kilépő, timpanonos lezárású középrizalittal. Ma már csak a főhomlokzatán található bejárat, a hátsót befalazták.

 

 

 

 

Detk

Tarródy-Gosztonyi-kastély: Az 1880-as évek elején a század első felében a Haller és Tarródy birtokok mind a Gosztonyi család kezébe kerültek, részben öröklés, részben vásárlás útján. A változás 1795-től 1845-ig tartott. A Tarródy-Gosztonyi kastély 17. századi eredetű barokk építmény, melyet a 18. század során tovább bővítettek, 1820-ban pedig átalakítottak. A hagyomány szerint 1849 februárjában a kápolnai csata idején a kastélyban volt néhány napig Kossuth Lajos szálláshelye (ezt a hagyományt azonban a források nem erősítik meg). A 19. század második felében a kastély a Beökönyi család kezébe került. A Szentháromság szobor, amelyet a Tarródy család állíttatott barokk stílusban, 1719-ből való; az utóbbi években újították fel. Az országút feletti magaslaton lévő parkban, a község elején, szabadon álló, későbarokk kastélyt így írja le a műemléki monográfia: "Erősen romos állapotban. Földszintes épület, főhomlokzata a+a+b+b+b+a+a tengellyel, áttört attikafalán címer, zsindelyes közép- és manzárdtetős oldalrizalitokkal. Udvari homlokzata ugyanolyan tengelyosztással, de kilépő árkádos középső résszel, félköríves árkádos tornáccal és oldalrizalitokkal. A bolthajtásos szobák közül kettőt freskók díszítettek. Kerti kapuja klasszicizáló, kovácsoltvasból való. Későbarokk épület." Ezen a leíráson kívül említést érdemel még a hajdani Heves Megyei Nap című újság munkatársának, Vallus Tibornak az írása: a szerző 1997 decemberében járt a kastélynál, s a következőket írta róla a Ludas: valaha híres volt a freskóiról és könyvtáráról c. cikkben: "A kastély még romjaiban is mutatja hajdani szépségét, itt-ott kazettás parketta, nagyméretű, kétszárnyú ajtók nyílása, cserépkályhák helyének ívei, kovácsoltvas kerítés, egy védettebb sarkon gipszstukkók, fantasztikus pince, s egy százéves, magányos fa az udvaron. Ennyi maradt a régi dicsoségből, Heves megye utóbbi háromszáz évnyi történetében meghatározó szerepet betöltő családok mindennapjait őrző kastélyból."

 

 

 

Dormánd

Latinovits-kastély: A dormándi Latinovits-kastélyt a múlt század elején a névadó fővárosi család építtette csendes vidéki nyaralónak, majd annyira megszerették, hogy a família egyik ága itt is telepedett le és élt a második világháború utáni rendszerváltásig. Dormánd község főutcáján található az egykori Latinovits-kastély , melyet több mint egy hektáros park vesz körül. A kastély az 1920-as évek végén épült, földszintes, magas tetős eklektikus kialakítású. A kastély épülete lepusztult állapotban volt, az elmúlt években csak részlegesen használták. Felújítása és újrahasznosítása befejeződött.

 

 

 

 

 

 

Engel-kastély: Az egyik huszadik századi birtokos, az Engel család kastélya a cigánytelep közelében emelkedett. A falubeliek szerint ő is pártolta a cigányokat; a fényűző épület parkjában búzát vetett, hogy télen kéznél legyen a szalma, és tüzelővel segíthesse ki a nélkülöző családokat. A kastélyt Engel Jónás kezdte építtetni, de fia Engel Lajos fejezte be 1880-ban. 1952-ben bontották el, helyére istállót építettek.

 

 

 

 

 

Ecséd

Fáy-kastély: A Fáy Rudolf-féle kastély 1807-ben épült. Késbb Fáy Zoltán örökölte meg.

 

 

 

Ráday-Richter-kastély: A 19. sz. elején a gróf Telekiek építtették. A mai általános iskola alapépítménye volt az egyik régebben épült kastély, amelynek az örökösei a Rádayak, majd késobb Richter Adolf, a Kőbányai Gyógyszergyár alapítójának, Richter Gedeonnak édesapja. Azonban ezt a kastélyt 1901-ben az egri érsekség megvásárolta iskolaalapítás céljából.

Borovszky: A másik két új kastély a helység belterületén kívül van. Az egyiket az Ecséd vagy Fáy-tanyán 1876-ban Fáy József építtette, a másikat, mely követetlenül a falu mellett fekszik, Bernáth Félix 1906-ban építtette, jelenlegi tulajdonosa Mahr Károly, volt domoszlói földbirtokos.

 

 

Eger

Érseki palota: Születési évszámának 1768-at vehetjük, amikor Francz József tervei alapján az északi kaput (kerítést) megépítették. Valójában több részletben épült a barokk stílusú palota. Az épület falainak egyes részei a 16. századból származnak. A kapu vasrészeit Fazola Lénárd készítette. A 14 hektáron kialakított franciapark 4 fő sugárúttal és 4 átlós úttal tagoltan a kör alakú központot emeli ki. A parképítés Esterházy Károly idején történt. A főútvonalak kettős vadgesztenyefasorai, a háború után még látható hatalmas szilfák idézték fel a kert korábbi szerkezetét. A hiányos parkápolás miatt 1968-ig egy-két része "elangolosodott", erdő jellegűvé változott. Az 1968. évi parkrekonstrukció ezért az eredeti francia stílus visszaállítását tűzte ki célul. Az új arculat kialakításához vissza kellett építeni a sétaúthálózatot és visszaállítani a réteket. A felesleges faegyedek eltávolítása nem vívta ki mindenki tetszését. Az így megújult kertben nyert elhelyezést egy mesterséges tavon a patak egyik régi kőhídja. A rózsakert mellett felépített díszes kapu a jezsuiták szőlőjében állt a Hajdú-hegyen. Ugyancsak a parkba került egy malomkő, ezzel 1840-től Eger első gőzmalmában dolgoztak Jelenleg felújítás, újjáépítés alatt áll az 1920-ban létesített nyári vendéglő. A park odvas fáival a 60-as évekig kedvenc költőhelye volt a csókáknak, harkályféléknek, seregélyeknek. Ma a csókák elpártoltak, de a madárvilág még így is gazdag. Esténként a ritka füleskuvik, gyöngybagoly hallatja hangját. Denevérek élik rejtett életüket, fajgazdagságuk a kutatókat is meglepte. Nappal a kert keleti határát képező patak felett suhan a jégmadár és ha szerencséje van, a domolykón és a fenékjáró küllőn kívül a szomszédos strand meleg vizével kikerülő mexikói kardfarkú halat is tud zsákmányolni. A faállomány dendrológiai szenzációja a közel 2 méteres törzsátmérőjű juharlevelű platán. A palotát 16. századi épületek felhasználásával Erdődy Gábor püspök kezdte építtetni, 1715-1732 (építész: Giovanni Battista Carlone). 1761-1775 között Esterházy Károly bővíttette. A D-i épületcsoportot Pyrker László érsek emeltette. U alaprajzú épületegyüttes. A középső szárny szabálytalan alaprajzú, K felől három, Ny felől kétszintes. K-i (fő)homlokzata előtt díszudvar, amelyet kovácsoltvas kerítés választ el az utcától. K-i homlokzatának középtengelyében konzolokon nyugvó, kovácsoltvas mellvédes erkély, É-i homlokzatához későbbi díszlépcsőház csatlakozik, 1765 (építész: Fellner Jakab). Középső szárnyát kétoldalt kocsiáthajtó kapcsolja a középső szárnyra merőleges oldalszárnyakhoz (építész: Josef Ignaz Gerl, Francz József). A díszudvart D-en és É-on egy-egy egyemeletes épületszárny határolja, amely mögött D-en szabálytalan trapéz formájú udvart körülzáró egyemeletes palotaszárnyak, É-on szabálytalan ötszög alaprajzú gazdasági udvar és gazdasági épületek állnak. A D-i épületcsoport főhomlokzata a Pyrker János térre néz. Két szélső tengelyében félkupolával fedett pavilon, középtengelyben nyíló kapuja fölött konzolokon erkély, kovácsoltvas mellvéddel. A főpárkány fölött bábos párkányos attika, középmezejében M D C C C X X X I V felirattal. E szárny udvari homlokzatán a középtengelyben kiülő rizalitban lépcsőház, 1827-1847 (kivitelező: ifj. Zwanger József). Az É-i épületcsoport a díszudvart határoló szárnnyal együtt külön törzsszámon védett. A középső szárnyban a földszint boltozott, az első- és második szint jellemzően síkfödémes. Kocsiáthajtó, előcsarnok, díszlépcsőház stukkóval és faragott kőelemekkel díszített. Második emeleten cserépkályhák, 18. század második fele. A középső szárny Ny-i oldalához két szintet átfogó kápolna csatlakozik oratóriummal, részben 18. századi berendezéssel. Domboldalon elhelyezkedő, váltószintes, összefüggő épületcsoportok kapcsolódnak a Széchenyi u. felé nyitott, trapéz alakú udvar három oldalához. A rokokó főépület a nyugati oldalon helyezkedik el. U alaprajzú, az udvar felől kétemeletes magját egyemeletes, attikával lezárt szárnyak kapcsolják az oldalsó épületcsoportokhoz. (Ezek emeleteinek egy-egy kosáríves ablaka a Fourcontrasti-kastélyból való.) A jobboldaliban található az egykor kocsiáthajtós főbejárat. A díszudvari homlokzat első emeletén erkély kovácsoltvas korláttal (1763, Fazola Henrik). A díszudvart északról lezáró barokk épületszárny egytraktusos, a gazdasági udvar felőli folyosóval. A déli épületcsoportban négy egyemeletes épületszárny fog közre egy szabálytalan alakú udvart. A középfolyosós elrendezésű déli szárny középrizalitja az udvarba nyúlik. E szárny két végét tornyok hangsúlyozzák. A másik három szárny egytraktusos, az udvari oldalon folyosóval. A díszudvart a Széchenyi utca felől kovácsoltvas kerítés zárja el, középen rokokó díszkapuval (Fazola Lénárd, 1776). A domboldalon levő kert kőkerítésében a székesegyház főbejárata felől rokokó díszkapu, a székesegyház kereszthajójánál rokokó kocsikapu. A palota északi szárnyához kapcsolódnak a földszintes egykori gazdasági épületek ötszög alakú udvart körülfogva (Érsekudvar). Az északi szárnyban háromhajós, boltozott istálló. Déli szárny: érseki palota hivatalokkal; középső szárny: Egervin irodái; északi szárny: Főegyházmegyei Levéltár és Múzeum.

 

 

 

Egercsehi

Beniczky-kastély: 1820 körül Benczky Márton lett itt birtokos, majd Tamás, kitől unokaöccse Zsigmond örökölte a birtokot. Ő építtette fel 1830 körül a Beniczky-kastélyt. Klasszicista stílusban épült, a Bekölce felé vezető út mentén, kies völgyhajlatban, kőfallal körülkerített parkban szabadon álló épület. A falu É-i határán, völgyben álló, K-Ny-i hossztengelyű, téglalap alaprajzú, földszintes kastély, Ny-i végén az 1930-as években épült emeletes, sátortetős épületrésszel. A földszintes szárny kereszttengelyében mindkét homlokzaton dór oszlopos portikusz, az É-i oldalon attikával, a Beniczky címerrel, a D-i oldalon timpanonnal. Síkfödémes helyiségek, néhány 19. és 20. századi nyílászáró. Az É-i homlokzat előtt U alakban gazdasági épületek, D-i irányban távolabb magtár. Építtette Beniczky Zsigmond, a 20. század folyamán többször átalakították. Az épület romos, nem lakott, környezete gazos. Magántulajdonban van, nem látogatható, kutyákkal védik.

 

 

 

 

 

 

 

Egerszólát

Brezovay-kúria: Fő u. 62. A XVIII. század második felében épült, műemlék jellegű kastélyt a források szerint 1773-ban építtette Csenus Sándor. Az államosítást megelőzően a Brezovay család lakta. A család neve után nevezik ma Brezovay kastélynak. Az építmény ódon falain, stílusán túl két hatalmas fa - egy öles törzsű vadgesztenye és egy csaknem kétemeletnyi magas, buja tiszafa - árulkodik a múltról. A földszinti nagyterembe eredeti barokk ajtón át juthatunk, amely étteremnek berendezve várja a vendégeket. Innen jobbra és balra egy-egy kisebb terem különleges dongaboltozata nyűgözi le a betérőt. E két helyiség szolgál kávézóként és kisebb csoportok társalgójaként. A főépület alatt tágas, három, nagy boltíves teremből álló pince várja a betérőket, hogy kipihenve magukat, megkóstolják a táj jellegzetes borait és megismerjék a borkészítés régi eszközeit. A központi épület emeleti részén apartman áll a pihenni vágyók rendelkezésére, míg a kastély nyugati szárnyának földszinti és emeleti részén, kettő plusz egy ágyas, zuhanyzós szobákban pihenhet a fáradt utazó. Az emeleti nagyterem kisebb tárgyalások helyszínéül is szolgálhat. A szálló- és betérő vendégek felüdülését szauna és szolárium is biztosítja. A területet virágzó cserjék, örökzöldek díszítik. Közöttük sétálva, üldögélve teljesen kikapcsolódhat a csendre, nyugalomra vágyó vendég. Bővebb információt a kastély saját honlapján találhatnak.

 

 

Erdőkövesd

Orczy-Károlyi-kastély: 1760-ban a Pétervására felé eső falu végén említették az Orczy-kastélyt. A község fejlődésében jelentős szerepe volt az Orczy családnak. István kegyúrként 1741-ben templomot építtetett, majd 1760-ban már kastélyuk is áll. A kastély négy külső saroktornyos, földszintes, kilenc szobás épület, az egyik sarokbástyában kápolnával. A kastélyt nagy angolpark övezte. Borovszky: "Van a községben egy régi kastély, melyet még az Orczyak építtettek a 18. sz-ban. Jelenleg özvegy gróf Károlyi Viktorné tulajdona. A kastélyban nagyobb könyvtár, régi fayenceok, régi mesterek festményei és érdekes, ódon bútorok láthatók." Ma már nem áll.

 

 

 

Erdőtelek

Buttler-Kovács-kastély: Az Islitz városkából származó Buttler család (tagjai főként katonai szolgálatot teljesítettek) a XVII. században került Magyarországra. A Buttler grófoknak az ország sok területén, többek között Erdélyben és Zemplénben is voltak birtokaik. Egyemeletes, téglalap alaprajzú kastély. Ny-i homlokzatán középrizalit, a földszinten kocsiáthajtóval, toronyszerű, manzárdtetős lefedéssel. A kocsiáthajtótól D-re, enyhe kiülésű rizalit. A földszinti nagyteremben neogótikus, az ebből É-ra nyíló szobában rokokó kifestés található. Az udvaron nyújtott téglalap alaprajzú, földszintes nyeregtetős gazdasági épületek (Ny-iban háromhajós boltozott istálló) állnak. A négy kerti kapu pillér egyikén kőváza. A kastélyt gróf Buttler János Lajos építtette 1700-as évek második felében. A mai kastély magját képező, 1715-ös épületet 1783-1794 között É felé bővítették, a 19. század végén átalakították. A K-i homlokzat előtt arborétum terül el.

 

 

 

 

 

Benes-kastély: A 19. század elején, klasszicista stílusban épült úrilak. A falu északi részén, a főút mellett található. Téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős kastélyépület, Ny-i homlokzatának középrizalitjában timpanonos portikusz, ÉK-i sarkán befalazott dór oszlopos tornác. Középfolyosós alaprajz, síkfödémes helyiségek. Néhány historizáló ajtó. A 19. század végén és a 20. század folyamán átalakították, timpanonjának ornamentikáját megváltoztatták. Az épületet később tsz-irodaként használták. A kúria lakatlan, elhanyagolt. A tető beázik, nő rajta a fa. Lábazata vizesedik. A lépcső felfagyásos. Környezete, gazos, nagyfüves.

Borovszky további kúriák sorát említi, de ezekről semmit sem tudtam meg.

 

 

 

Gyöngyös

Orczy-kastély: Gyöngyös keleti felén, a Mátrába vivő 24-es út mellett emelkedik a klasszicista stílusú Orczy-kastély épülete, mely az 1950-es évek végétől a város egyik kulturális központja. Itt kapott helyet közel fél évszázada a Mátra Múzeum, itt őrizték a ferencesek több száz éves könyvtárát és 1958-tól 1984-ig ebben az épületben működött a városi könyvtár is. A kastély építéstörténete - bár adataink hiányosak-, a XVIII. század végétől nyomonkövethető. Ez a terület és a rajta álló épületek az évszázadok során az Orczy család nevével kapcsolódtak össze. Orczy István 1708-ban a Petrovay Zsuzsannával kötött házassága révén lett birtokos Gyöngyösön. 1749-ben bekövetkezett halála után a birtokok jelentős részét fia, I. Lőrinc örökölte. A város a 18. század végétől játszott jelentős szerepet a család életében. Orczy I. József, aki felesége, Berényi Borbála révén hozzájutott a Haller-féle gyöngyösi részekhez, életének nagy részét itt a városban élte le. Orczy József 1804. évi halálát követően, a gyöngyösi részek három fia, II. József, II. Lorinc és II. László között oszlanak meg oly módon, hogy II. József a posztógyárat, a Fabrikát, II. László a Petőfi utcai Haller-kastélyt, míg II. Lőrinc a Mátrába menő út  mellett fekvő barokk kastélyt örökli. Orczy II. Lőrinc ezt az épületet választja családja rezidenciájául. Mivel nem született fiú gyermeke, így leányági örökösödés révén birtokai a Szapáryak, a herceg Auerspergek, a Westphalenek, majd a Wildburgok tulajdonába kerültek. A család, illetve annak leányági leszármazottai egészen az 1930-as évekig “jelen vannak” a településen. Végül az 1930-as évek közepén Wildburg Arthúrné eladja a kastélyt a városnak. Ezzel az Orczy család birtoklása végérvényesen megszűnt Gyöngyösön. Orczy István – aki 1736-ban bárói rangot kapott - az 1720-as években már a város egyik legnagyobb földesura, a jászok és kunok kapitánya volt. 1723-ban kerthelyet kért és kapott a tanácstól, azt a területet, amelyen ma is a kastély áll.  Fia báró Orczy Lőrinc 1769-70-ben itt, az egykori majorság helyén U alaprajzú barokk kastélyt építtetett. Az egyemeletes nyitott folyosós épületet az 1700-as évek végén egyszer átépítik oly módon, hogy az addig nyitott emeleti árkádokat befalazzák, csupán ablakokat hagyva a folyosók bevilágítására. 1826-ban  Zohfal Lőrinc tervei szerint klasszicista stílusban átépíttették a kastélyt. Ekkor vált az U alaprajzú épület zárt udvaros házzá oly módon, hogy a keleti szárny részleges lebontása árán új főbejáratot nyitottak a keleti oldalon. Az épület valamivel magasabb lett, külső homlokzatai színvonalas klasszicista architekturát nyertek.  Az új szárny, az új főbejárat és az új lépcsőház megépülésével az egykor oly reprezentatív udvari homlokzatok szinte eltűntek a vendégek, látogatók szeme elől, akik jószerével be sem jutottak az épületszárnyak által körülfogott udvarba. Ennek megfelelően az udvari homlokzatok képe a pompás külső homlokzatokhoz képest legalábbis siváran puritán lett. Az udvart lezáró északi szárny új tervezésű. A Simon Zoltán régész által végzett építészeti kutatások elsődleges feladata a barokk építészeti periódus illetve periódusok feltárása, s a klasszicista átépítés mértékének meghatározása volt. E kutatás eredményeként vált ismertté az 1789-1804 közötti második barokk periódus, amelynek során a kastély DNy-i sarkában, az emeletre vezető lépcsőház épülhetett. A kutatások igazolták azt is, hogy bár az 1826-os átépítés eredeti tervlapjai megmaradtak, a klasszicista átalakítás a tervlapokon szereplőeknél jóval nagyobb arányban hagyott meg barokk részleteket.  Szinte teljes egészében megmaradtak az eredeti XVIII. századi kialakítások az épület déli és nyugati traktusán, mind a földszinti, mind az emeleti részen. Megtartották a jelenleg főbejáratként használt kaput, amely a déli homlokzaton nyílik, jóllehet a kerti bejáró megnyitásával 1826 után csak gazdasági szerepet töltött be. A kapualjat három szakaszos csehsüvegboltozat fedi. A kosáríves hevederívek pilasztereken nyugszanak, az oldalfalakat félköríves vakárkádok díszítik. A klasszicista átépítés a kastély keleti és északi szárnyát érintette. Ez a napjainkig megjelenő barokk-klasszicista kettősség különleges hangulatot kölcsönöz az épületnek. Az építészeti kutatások mellett szondázó falkutatással azonosítani kellett a különböző korú falfestések esetleges nyomait. A falképek vizsgálatát M. Nagy Éva és M. Bán Beatrix restaurátor-művészek végezték. Az emelet déli szárnyának középső terme és a délnyugati sarokszoba a kastély legszebb és legreprezentatívabb fogadó helyiségei lehettek. Az épület felújítása során végzett kutatások alkalmával kerültek elő a falat borító nagyméretű freskók, amelyek készítési ideje a XVIII. század második felére - végére tehető. A termekben a padlószinttol a mennyezetig agyagszerűen megfestett építészeti elemek keretezik a különböző jeleneteket ábrázoló falképeket. A sarokszobában, 7 mezőben városképek, csatajelenetek, tájábrázolások láthatók. A csatajeleneteken szereplő katonák viselete alapján feltételezhető, hogy a képíró a hétéves háború eseményeit kívánta megörökíteni. Ez azért is valószínűsíthető, mert Orczy Lőrinc ezredesként vett részt a harcokban. Az épület emeletének közepén lévő fogadótermet, hasonlóan az előbbi DNy-i sarokszobához -, szintén 7 freskóképpel díszítették. Ebben a teremben – az eddigi feltárások alapján - elsősorban tájképek borítják a falakat. Az épület nyugati emeleti szobái talán vendégszobák lehettek, amelyre a falakat díszítő, a fogadótermeknél sokkal egyszerűbb, de kvalitásos márványfestés utal. Nagyon szép és szintén Magyarországon egyedülálló az épület klasszicista kifestése. Színhasználata szürke, rózsaszín, lilás homokszín, zöld alapú. Alapmotívum a 20-25 cm széles zárósávig kifutó horizontális sávos osztás, néhol függőlegesen osztatlan vagy vertikálisan is osztott, így jellegzetes klasszicista kváderfestésként jelenik meg a falfelületeken. Az egyszerű sémát ötletesen és meglepően sokféleképpen variálták a különböző helyiségekben. Mind a barokk, mind a klasszicista kastélyhoz kert tartozott. Mint az egykori térképek mutatják a XVIII. századi épülethez nyugatról kapcsolódott a francia típusú kert, amelyet a XIX. század elején nem csak kelet, de észak felé is megnagyobbítottak, s a kor divatjának megfelelően tájképi kertté alakítottak.  Ennek az 1826-ban kialakított 7 holdas, egykor országos hírű angolparknak mára csak „romjai” maradtak.  Egy-két ránk maradt fotó, s néhány  - a történelem viharait is túlélő – fa hirdeti az egykori  kert valamikori szépségét. A bárói család vendégei  törökmogyoró, páfrányfenyő, tiszafák, bokrétafák, kőrisek, fekete fenyők lombjai alatt hűsölhettek, vagy a rózsakertben barangolhattak. Ma már védett a kastély keleti főbejárata mellett álló törökmogyorófa, és díszlenek még az öreg tiszafák. A XIX. század eleji átépítés során a terület déli oldalán, az épülettől azonos távolságban két nagykaput nyitottak a kertbe, pillérein egy-egy előrelépő oroszlánnal, amelyek a pesti Uhrl Ferenc alkotásai. A két kapu közül igazán a keleti volt használatban hiszen ez vezetett a kastély új főbejáratához.  Az impozáns klasszicista homlokzatot, az oroszlános kapukat,  a látványt egységes keretbe foglaló gloriettek tették teljessé.  A gloriettek az angolparkok kedvelt építészeti elemei voltak. Szolgálhattak kilátóként, vagy pihenő, hűtőző helyiségként is. A kastély és a park a felújítások eredményeként az elkövetkezendő években reményeink szerint visszanyeri eredeti szépségét. Az újra kialakítandó angol típusú parkban árnyas fák, kerti tó, s természettudományi bemutató terek, míg a kastélyban az ismét feltáruló barokk részletek, és barokk freskók várják majd a látogatókat. Szabadon álló, négyszög alaprajzú, körülépített udvaros, egyemeletes klasszicista kastély. A bekerített parkban elhelyezkedő épület Kossuth utcai homlokzatához kétoldalt falazott mellvédes vaskerítés csatlakozik, mindkét oldalon egy-egy kapuval megszakítva; a kapubálványokon egymással szembeforduló oroszlánok (Uhrl Ferenc művei). A kerítés két végénél nyolcszögalaprajzú, emeletes gloriettek; a bal oldali a Kossuth és Mátrai utcák sarkán helyreállítva, a másik romos, felső szintje hiányzik. A kastély négy homlokzatát az azonos elemekből képzett klasszicista architektúra: az egyenes zárású és félköríves nyílások váltakozása, az ívezetes-vállpárkányos tagolás és a Palladio-motívum finom alkalmazása s az összefüggően körbefutó triglifes osztópárkány fogja egybe. A homlokzatokat koronázó magas képszékben ornamentális domborművek találhatók. A K-i, parkra néző főhomlokzat 11 tengelyes, erősen kiugró öttengelyes középrizalittal, melyet a három középső tengelyben előrelépő, hat dór oszlopos kocsiáthajtó illetve erkély hangsúlyoz. A D-i, Kossuth Lajos utcai homlokzat közepén kapu nyílik, a barokk korból származó, némileg egyenlőtlen ablakosztást zsalugáteres vakablakok beillesztésével kialakított hármasablakokkal tagolta a tervező 3+1+3+1+3 tengelyritmusban. A Mátrai utca felőli homlokzat 13 tengelyes, az É-i homlokzat kilenctengelyes, két szélén erősen kiugró egytengelyes rizalitokkal, a rizalitok között 14 dór oszlop által hordozott erkéllyel. Az épületnek két kapualja és két lépcsőháza van. A Kossuth utcai kapualj árkádos folyosóhoz vezet, melynek Ny-i végén indul a lépcsőház. A helyiségek a D-i és Ny-i szárnyon húzódó zárt folyosóról, illetve közvetlenül a lépcsőházakból közelíthetőek meg. A földszinti helyiségek boltozottak, a déli és a nyugati szárny barokk periódusból megmaradt részein az emeletiek is. A Ny-i szárny egyik helyiségében barokk ornamentális festés restaurált részlete látható. A Kossuth utcai szárny alatt pince húzódik. A kert Mária utca felőli részén Ferenczy István oroszlánszobra (1841 körül).

 

 

Haller-Berényi-Orczy-kastély: Hosszú, egyemeletes barokk épület, három barokk kőkeretes kapuval, a középsőn a grófi címerrel. Jelenleg a Mátra Múzeum használja irodai és raktár célra. Építtette gr. Haller Sámuel tábornok az 1740-es években (építész: Domenico és Giovanni Battista Ricca ?). Örökség útján jutott a Berényi, majd az Orczy család birtokába. A 19. század folyamán különféle városi intézmények bérelték, illetve lakásokká alakították. 1934-ben renoválták (építész: óhídi Légmán Imre). Zártsorú beépítésű, hosszú utcai és erre merőleges négy udvari szárnyból álló, egyemeletes barokk kastély, három kapuja szerint ma külön házként számozva. Összesen 21 tengelyes utcai homlokzata 2+3+5+1+3+2 beosztású. Három kapuja van: a középső tengelyben lévő díszkaput 45 fokos szögben álló falpillérek szegélyezik, Haller-címer díszíti, felette gazdag kőkeretű ablak található. A többi emeleti ablak romantikus, szemöldökpárkányos keretű. A földszinti ablakok könyöklős kő- vagy vakolt keretűek. A Berényi utcába beforduló emeletes homlokzatrész háromtengelyes, kiképzése a főhomlokzatéval azonos. Az épületnek négy udvari illetve oldalszárnya s köztük három udvara van. A 30. sz. udvari homlokzatai árkádos tagolásúak. Az udvart záró kerítésen fenyőtobozos díszű, barokk kapubálványok. A háromhajós kapualj mellett jobbra lépcsőház egykarú lépcsővel. Az udvari szárny szobasorának két helyisége között egy különlegesen díszes, címeres barokk kapukeret van beépítve. A helyiségek boltozottak, egyes szobák teknoboltozatán stukkódísz. A 32. sz. udvar végében az elozohöz hasonló kapubálványok, itt kovácsoltvas kapuval. A kastély egykori főlépcsoje a 32. sz. udvari szárnynak az utcaival való találkozásánál helyezkedik el. A lépcsőház emeleti pihenőjéről nyílik a díszterem, amelynek mennyezetét csúnyán átfestett figurális freskó díszíti barokk stukkókeretben. A 32. sz. udvari szárny le van választva, a 34. sz. felől közelíthető meg. Helyiségei boltozottak. Az emeleten barokk kétszárnyú ajtók eredeti asztalos- és lakatosmunkával. A harmadik kapu, (34. sz.) eredetileg földszintes helyiségek között elhelyezkedő gazdasági bejárat volt, a tőle É-ra illetve felette lévő helyiségeket és a kapualjat poroszsüveg boltozat fedi.

 

 

 

Erőss-Bíró-kúria: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes kúria a telekhatár mellett álló, egy-egy melléképülettel. Épült a 18. század második felében. A 1850-es években bovíttette a az Eros család.

 

 

 

 

 

 

 

Gyöngyöshalász

Hanisz-kúria: 1827-ben ugyanis Orczy József átruházta birtokait Hury Ferencre és nejére, Okolicsányi Máriára, 1845 körül pedig az egykori Györfy-birtok, majd Orczy János egyes birtokrészei Hanisz Imre kezére jutottak. A 19. század első felében épült, klasszicista stílusban, építtetője a Hury család. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület, Ny-i, udvari homlokzatán timpanonos középrizalit, K-i, főhomlokzatán timpanonos, négy dór oszlopos portikusz. Főhomlokzata 4+3+4 tengelyes. Átalakított alaprajzi rendszer, síkfödémes helyiségek, lizénákkal tagolt nagyterem. Téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős kúria, Ny-i homlokzatán timpanonos középrizalit, K-i homlokzatán timpanonos, dór oszlopos portikusz. Környezete rendezett.

 

 

 

 

Bíró-kastély: Az Almássy József építtette kastély jelenleg Biró Lajos dr. tulajdona, de az eredetileg földszintes épületet, a mostani tulajdonos emeltette fel és alakíttatta át.

 

 

 

Almásy-kastély: Almásy Gedeon építtette. Ennél többet nem tudtam meg róla.

 

 

 

 

Gyöngyöstarján

Fajzatpuszta: Almássy-Scultéty-kastély: A község borairól, pincéiről híres. Határában, a Mátra déli lejtőin két kastély található. Az egyik Fajzatpuszta, 4 km-re található Gyöngyöstarjántól, amely aszfaltozott úton közelíthető meg. A Kulyinka és a Más-patak közötti, közel 9 hektáros angolparkban lapul a földszintes épület. Fajzatpuszta története az 1300-as évekbe nyúlik vissza. Fajzat is a környéket uraló, Aba nemzetségből származó Tarjáni-családé volt. Többször cserélt gazdát, majd az Almássyak tulajdonába került. Valahol a közelben és lehet, hogy éppen itt, a kastély helyén éltek a 17. században a pálos rend barátai. (Az egyetlen magyar szerzetesrend a pálos rend). Almássy Pál 1800 körül építtette a klasszicista stílusú kastélyt és köré angol kertépítészeti stílusban 8,6 hektáros parkot létesített. A jelenlegi tulajdonosok ősei 1850-ben vették meg a kastélyt és a parkot, Scultéty István révén és ma is a család birtokolja. Az épület 12 szobás, műemlék jellegű. A lakók ma is őrzik a régi bútorok egy-egy darabját, láthatók a míves cserépkályhák is. Az alagsorba telepített hatalmas konyha, a számozott téglákból épült pincéből is lehet következtetni a valamikori szebb napokra. A család egyik híres tagja, Jean Perry a 70-es években hunyt el, a falu által a "francia" nevet kapta, hiszen francia állampolgárként telepedett le 1920-ban második hazájában. Itt annyira megfogta a Mátra csendje, szépsége, hogy örök álmát is a parkban található kriptakápolnában alussza. Korábban vadászott, majd a háború után beszoktatta, beetette a parkba kedvenc szarvasait. Titkát megőrizte és leánya folytatta a kert csendes látogatóinak etetését. A park védettségét a sok betelepített fafajon kívül indokolta a mesterséges tavak, a két patak, a Mátra déli lejtője cseres tölgyesének bevonásával kialakított harmonikus angolpark jelleg. A kúria közvetlen környezetében gondozott franciapark található. Az elvadult terület sétaútjain haladva rádöbbenünk, hogy a vadon élő húsos som, az ostorménfa, vagy éppen az erdei fákkal körbenőtt méretes diófa is esztétikai élmény. Nem zavar a kecskerágók, a veresgyűrűsom társaságában a távoli vidékről ide került fekete dió. Diójából - amit feltörni még a mókusoknak sem könnyű - megfelelő metszetet fűrészelve szép nyakláncok készíthetők. A kriptakápolnát körülvevő egykori mesterséges tó is várja feltámadását. Talán egyszer a patakok vize újra feléleszti a park korábbi szépségének egyik gyöngyszemét, a kis tavak vízivilágát. Az épület mögött franciapark-részlet látható. Távolabb hatalmas méretű nyárak, tölgyek, bokrétafák, fenyők sokaságában gyönyörködhetünk. A legnagyobb fák 3 métert is meghaladó törzskerületűek.

 

 

Sósrét: Borhy-vadászkastély: Gyöngyöstarjántól északi irányban, mintegy 3 km-re a Mátra erdőtömbjében található kétszintes (17 x 14 m alapterületű) vadászkastélyt 1928-ban építtette Borhy György udvari tanácsos, földbirtokos, aki a II. világháború végéig lakásként használta. Az épületet körülvevő parkot részben az eredeti erdő meghagyásával, részben telepített bokor- és fafajokkal alakították ki. A kastély közvetlen környezetében a sok örökzöld, gondozott puszpángsövény a francia parképítés jegyeit tükrözi. Jelenleg a terület tulajdonosa az Útépítő Tröszt. A park gondozása mellett sokat tett az épület belső dekorációjával a vadászkastélyjelleg megőrzéséért is. A park idős cser- és kocsánytalan tölgyei 150-200 évesek. Szórt állásuk révén a bekerített védett terület és a szomszédos erdőség között harmonikus a kapcsolódás. Később, az építkezések során telepítették a ma már középkorú erdeifenyőket, a feketefenyőket, a vérbükköt, a virginiai borókát, valamint az örökzöld és lombhullató cserjéket. A parkban különösen a borókafélék érzik jól magukat. Ugyanakkor az itt tanulóknak, pihenőknek kedvenc helye a 3 méter magas zöld alagutat képező puszpángfolyosó. Ez a lassan növő örökzöld díszcserje ismert anyaga az itt is látható sövénynek, valamint a Sósi-rét névnek megfelelően nyírták, alakították. A Mátra szomszédsága miatt kedvező a park mikroklímája. Az odvas fák jó fészkelő helyet nyújtanak a harkályoknak és más odúlakó madaraknak. Néhány évvel ezelőtt első látásra dekorációs célokat szolgáló sziklákat láthattunk az öreg cseres lábas-erdő parkban. Valójában a régi tulajdonos a történelmi Magyarország határvonalát rakatta ki. A Petőfi u. folytatásában a településtől É-ra, erdővel körülvett nagy parkban álló kastély együttes. Tagolt tömegű, magasföldszintes, tetőtér beépítéses épület, háromszintes pártázatos saroktoronnyal, oromzatokkal, erkéllyel, kőbábos korlátos nagy terasszal. A kastélyhoz nyaktaggal kapcsolódik egy új épületszárny. A főhomlokzat elott kút: nyolcszög alaprajzú, romanizáló, műkőből öntött káva fölött népies fa kútház. A parkban historizáló kripta: a magasabb sátortetős középrizalithoz kétoldalt alacsonyabb kontyolt tetős tömeg kapcsolódik, a középrizalit mindkét homlokzatán timpanonos kapuzat, a hátsó vaknyílásában másodlagosan elhelyezett kőkereszt korpusszal, 1800 körül.

 

 

 

Hatvan

Grassalkovich-Hatvani-kastély: A város főterén magasodik az 1754-63 között készült Grassalkovich-kastély, amely két fázisban épült, késő barokk műemlék. Többszöri átépítés és felújítás nyomán nyerte el mai formáját. Építői Oraschek Ignác aki 1754-ben a középső részt, míg Jung József 1763-ban a két oldalszárnyat húzták fel. A koronázó párkány fölött, az oromzat közepén, az építtetőre utalva, a Grassalkovich család kőcímere látható. A 32 szobás U alakú kastély hatalmas parkjában külföldről hozatott növényritkaságok voltak még az 1930-as években is. A húsz katasztrális hold kiterjedésű parkban hajdanán 35 szobor, 13 faragott kőpad, valamint egy Olaszországból származó díszes szökőkút állt (ma felújítva). A Hatvany család kultúrapártolói tevékenységének köszönhetően olyan neves személyiségek látogattak el ide, mint Thomas Mann, Ady Endre, Bajor Gizi, Bródy Sándor, Czóbel Béla, Csók István, Hunyadi Sándor, József Attila, Lesznai Anna, Stróbl Zsigmond. A második világháborúban, majd az azt követő évtizedekben a kastély berendezését széthordták a katonák és a helybeliek, majd egy "tudatos tervezésnek" köszönhetően a park díszfáit, cserjéit is nagyobbrészt kivágták. Helyükre kollégiumot, a város kórházát, annak hőközpontját, rendelőintézetet, nővérszállást építettek, majd egy lakótelepet is kialakítottak. Manapság már csak néhány száz négyzetméternyi terület emlékeztet a hajdani arborétumra. Az épület bal szárnyában az 1980-as évek közepétől a Grassalkovich Művelődési Központ kapott helyet. Az 1979-ben életveszélyesnek nyilvánították. Nem tisztázott az épület további hasznosítása sem. Többféle verzió felmerült már ezzel kapcsolatban, így például idegenforgalmi, gyógyturisztikai, üzleti, közművelődési funkciókra adaptált tervek születtek az utóbbi három évtizedben. Az állami kezelésű (KVI) műemlék csak kívülről tekinthető meg, belső részei zárva vannak mindenféle látogatás elől. Az 1996-2001 közötti időszakban, kormányzati támogatással a helyi erőforrásokat is igénybe véve, megtörtént a kastély külső rekonstrukciója és a tetőzet cseréje, a park teljes rehabilitációja, a külső kerítés felújítása, és az épület díszvilágítási rendszere. Belső terei évek óta változatlanul várakoznak a felújításra. A kastély külső és belső parkja, naponta 9-16 óra között nyitva van (belső termei kivételével), maga az épület, a park látogatható. A bal oldali szárnyban került elhelyezésre a "Grassalkovich Oktatási és Kulturális Alapítvány". Egyemeletes, alápincézett, U alaprajzú épület, melyhez a szárnyépületek külső sarkainál kétfelől, L alakban földszintes sarokpavilonnal záródó gazdasági szárnyak csatlakoznak. A főhomlokzat felmagasodó középrizalitját kupolaszerű lefedés és a Grassalkovich család címerével díszített oromzat koronázza. Középen az egykori kocsiáthajtós bejáratot oszloppár és hermák által tartott kőkorlátos erkély keretezi. A főépület és a K-i oldalszárny földszintjén boltozatos terek, az emeleten síkfödém, a Ny-i oldalszárny a 20. század közepéig faszerkezetes magtártér volt, ma vasbeton födémekkel felosztva. D-i irányban a város főtere felé falazott pilléres és vasráccsal kerített előkert, É-i irányban, az udvar felől egykor hatalmas park csonkja, az udvarban vízmedence és szökőkút romjai. A kocsiáthajtóban, lépcsőházban és az emeleti díszteremben neobarokk stukkódíszítés (20. század eleje építtetője a Hatvany család). A főszárny és a K-i mellékszárny előzménye a gr. Stahremberg Gundacker Tamás földesúr által, a 18. század elején építtetett hatalmas vendégfogadó. Ezt építtette át az 1750-es években gr. Grassalkovich I. Antal (építész: Oracsek Ignác), a kapukeret és erkély (építész: Mayerhoffer András). Az emeletes mellékszárnyak az 1760-as években épültek (építész: Jung József).

 

 

 

 

Deutsch-Kristály-kastély: A kastélyt 1906-ban építette az egyik jelentős hatvani Deutsch család. Később az épület óvodaként működött, a konzervgyár és a cukorgyár művelődési otthona volt.

 

 

 

 

 

 

 

Heréd

Podmaniczky-kastély: A falu kastélya, melynek tulajdonosa volt többek közt a Brüll- és a Prónai-család is, jelenleg általános iskola. A kastély parkja a község fejlődése során – az óvoda, a tornaterem és a kultúrotthon megépítésével – annak sajátos hangulatú központjává alakult. 1715-ben 30, 1721-ben 21 magyar háztartást írtak össze. 1740-ben Podmaniczky János, 1770-ben Podmaniczky János és Sándor, Maithényi Károly, Imre és Péter özvegye, továbbá a Blaskovich család volt a helység földesura. Később is a Podmaniczkyak birtokában volt, majd Brüll Henrik Géza örököseinek és báró Hatvany Sándornak volt itt nagyobb birtoka. Az egykori, 1901-ben újjáépítetett báró Podmaniczky-kastély is Brüll Henrik Géza örököseihez került.

 

 

 

Heves

A város egyik jellegzetessége, hogy Heves megyében itt épült a legtöbb, közel húsz nemesi kúria és kastély. Több régi kúriában ma intézmény vagy üzlet működik.

 

Dobóczky-kúria : A volt Dobóczky-kúria 1842-ben épült klasszicista stílusban, ma az Eötvös József Középiskola kollégiuma. Dobóczky Imre építtette. Téglalap alaprajzú, földszintes, szabadonálló kúria. Az útra néző homlokzatának tornácából hármasával csoportosított oszlopokon álló portikusz ugrik előre, timpanonos lezárással. Bal oldalrizalitján íves, mintás oromdísz. Ablakai kőkeretesek. Előlépcsője eredeti.

 

 

 

 

 

 

Kállay-kúria: A szomszédságában álló egykori Kállay-kúria is a középiskola épülete, ma tantermeknek, műhelynek ad helyet. Téglalap alaprajzú, földszintes, szabadonálló kúria. Dór oszlopos tornácát az utóbbi időkben csúnyán beépítették. Hátsó homlokzata középrizalitos. Nyílászárói újak. A kúria épületének főbejárati, tornácos része gyönyörű állapotban van, ám az egészet beüvegezték az időjárás ellen. A kúria több épületből áll. A főépület most a tanári funkciót tölti be az iskolában. A környezete nagyon szép és gondozott.

 

 

 

 

Remenyik-kúria: A Deák Ferenc utcában található a volt Remenyik-kúria. dr. Remenyik István 1905-ben építtette úrilakját egy régi kúria helyén, nyolc holdas parkkal. Könyvtárában mintegy 600 kötet könyvet tartott. Jelenleg Gondozási Központ működik benne. Téglalap alaprajzú, földszintes, szabadonálló kúria. Utcai homlokzatán klasszicista tornác, timpanonos középrizalittal. Udvari homlokzatán újabb favázas veranda. Háromrészes párkány, kontyolt nyeregtető. Eklektikus nyílászárók. Kerti oldalon eklektikus nyílasarchitektúra.Főhomlokzati timpanonban átlósan osztott címerpajzsban fölül ágaskodó oroszlán, alul kicsinyeit tápláló pelikán. Terméskő lábazatos, hullámfonatos kerítéselemek.

 

 

 

 

 

Csopaki-Thorma-kastély: Az Arany János utcában van a klasszicista Csopaki-Thorma-kastély, amelyet 1840-ben Csopaki Ferencné, Dobóczky Anna építtetett, majd az 1900-as években Básthy Ignácé volt. A volt Básthy-, azelőtt Csopaki-Thorma-kastélyban egy ideig az állami gazdaság központja működött. A földszintes épület klasszicista stílusú. Ez ma már csak felismerhetetlen romhalmaz.

 

 

 

 

 

 

 

Bernát-Hellebroth-kúria: Jászberény felé, a főutca bal oldalán, árnyas fák közt az egykori Hellebronth-kastély, majd Tüdőkórház helyén működik a 2005-ben felújított Idősek és Mozgásfogyatékosak Otthona. 2005 szeptemberében vette fel volt igazgatójának, a város másik díszpolgárának, dr. Szegő Imre gerontológusnak a nevét.

 

 

 

 

 

 

 

Halász-kastély: Az egykori Halász-kastély jelenleg gyermekházként működik. Egész évben nyitva; különféle kulturális programokat kínálnak itt a gyermekeknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ujafalussy-kastély: Elpusztult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Braun-kúria: Hg. Coburg Fülöp hevesi birtokaiból bérelt 3000 holdat Braun Sándor. Kúriájára Coburg-kúriaként is utalnak. Elpusztult.

 

 

 

 

 

 

 

Pusztacsász: Németh-kúria: A Heveshez tartozó Pusztacsászona Németheknek és a Petheőknek volt nagyobb birtoka, kastélyokkal. Mindkét nemesi család részese volt 1848-49 eseményeinek, fiaik katonaként harcoltak, kastélyukban sebesülteket ápoltak, az elhunyt katonákat pedig itt temették el. Pusztacsász ezért lett a forradalom és szabadságharc emlékhelyévé. A Németh családnak Császon két kúriája volt. Az egyik a Lubik-Buday-Szirmay házassági kapcsolatok révén került hozzájuk, a XVII. században a Lubik család építtette, ezt örökölte a Buday család és ettől a Szirmay család; aztán Németh Lajosné szül. Szirmay Szerénáé lett.

 

 

 

 

 

 

 

Pusztacsász: Németh-kastély: Másikat ők maguk építtették. Ennek helye kb. a mai kápolna közelében volt. (A kápolna akkor még nem állt, csak 1875-ben épült). Ma már ez sem áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

Balázs-kúria: Bizonyára elpusztult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Semjén-kastély: Ma magántulajdon, nem látogatható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Majzik-kúria: Borovszky: "Majzik Viktornak, Heves vármegye mostani alispánjának a szőlőben van kellemes úrilakása s a nyár pár hetét itt szokta eltölteni." Elpusztult.

 

 

 

 

 

 

 

Szepessy-Spitzer-kúria: A Szepessy-féle kúriát még a 19. század közepe tájén építtette a Szepessy család és vétel útján került a Spitzer Vilmos birtokába. Könyvtára kb. 300 kötetből állt. Elpusztult.

 

 

A fentieken kívül még egy sor kisebb, és ezért jelentéktelen kúria áll, illetve állt a településen (Radich-kúriák, Maczky-kúria, Kövess-kúria stb.), melyekkel érthető okokból nem foglalkozunk.

 

 

 

Hevesvezekény

Szalgháry-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kéttraktusos, vízvetős, csonkakontyolt manzárdtetős kastély. Utcai oldalán félköríves timpanonnal lezárt rizalit, udvari oldalán háromszög alakú timpanonnal lezárt, kisebb kiülésű rizalit. Részben csehsüveg boltozatos helyiségek, nyílászárók többsége 20. század első fele. Feltehetően Szalgháry János építtette (építész: Quadri Kristóf ?) Udvari oldalán eltérő homlokzati tagolású keskenyebb traktussal bővítve, 20. század eleje. Jelenleg Ifjúsági ház, községi könyvtár, orvosi rendelő.

 

 

 

 

 

 

 

Mlinkó-kastély: Napjainkban ez a kastély ad helyet a község postájának, valamint az egyik vendéglátóipari egységnek.

 

 

 

 

 

 

Szinay-Vratarics kúria: Szabadon álló, földszintes, kéttraktusos, tornácos, kontyolt nyeregtetos épület, kerti homlokzatán középrizalittal. Síkfödémes helyiségek, néhány klasszicista nyílászáró. Építtette a Szinay család, késobb a Vratarics családé lett. A 20. század második felében teljesen átépítették. külso leírás Település központjában, foút közelében áll. Földszintes, kéttraktusos, tornácos, kontyolt nyeregtetos kúria. Kerti homlokzatán középrizalit. Jelenleg a Polgármesteri Hivatal muködik benne.

 

 

 

 

 

 

Hort

Wintenberg-kastély: Winterberg Gyula kastélya eredetileg a báró Stillfried családé volt, melyet a későbbi tulajdonos 1894-ben építtetett ujjá. Az egyházközség 1942-ben megvette a kastélyt, iskolai célra. Valamikor a II. világháború után rombolták le.

 

 

 

 

 

 

Ivád

Ivády-kastély: Ma is igen gyakori a településen az Ivády-Ivádi családnév. A 482 lelkes község 70%-ának megegyezik a vezetékneve. Nem véletlen, hogy rokonházasságról híres a falu. Az Ivádyak építettek egy kastélyt is a faluban, konkrétan Ivády Béla volt országgyűlési képviselő a 20. század elején. Mikor a Hegyiek öreg kúriájából "kastély" lett, szükségessé vált a park bővítése. Rontotta a kilátást a Dávid és Kutri hadbeliek rozzant parasztháza, meg a közelebbi rokonságra is emlékeztetett. Megváltották hát a házakat jószóval, barátsággal, meg egy kis közigazgatási nyomással s adtak helyette telket a falu másik részén. Az 1980-as években óvodaként, és községi tanácsként működött, majd a rendszerváltozást követő években rettenetesen leromlott az állaga, és a kastélyhoz tartozó kertet is elözönlötte a gaz. 1998-ban az épületet, és a hozzá tartozó területet megvásárolták, így még ebben az évben renoválási munkálatok kezdődtek meg. Azóta is magánkézben van a birtok.

 

 

 

 

Karácsond

Csiszár-Puky-kastély: Anderle Róbert nyugalmazott tábornok úrilakát, mely azelott az Orczy családé volt, 1863-ban építették. Szabadon álló, nyújtott téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, földszintes épület. A település központjában, a községházával szemben, a katolikus templom közelében áll. Főhomlokzatának középtengelyében timpanonos portikusz, két szélén oromzatos oldalrizalit. Belső tereiben átalakított síkfödémes helyiségek és nyílászárók. Hátsó homlokzata részben át lett alakítva, az erőteljesen kiugró középrizalit elképzelhető, hogy itt is portikuszban végződött, de ezt beépítették. Valaha nagy parkja lehetett, ez ma már csak a főhomlokzat előtt maradt meg, a hátsó homlokzat mögött beépített telkek vannak. A megmaradt idős parkfák zöme Gledichia (Krisztustövis), ebből áll a főbejárathoz vezető dupla fasor is. Jó állapotban van.

 

 

 

 

Beretvás-kastély: Beretvás Endréné kastélyát 1854-ben gróf Szapáry Józsefné szül. báró Orczy Anna építtette. Már nem áll.

Ezeken felül több kúriát is említ Borovszky, ezek némelyikéről fénykép is fennmaradt, de nem képviselnek jelentős értéket. Feltehetően mind elpusztult.

 

 

 

 

Kompolt

Grassalkovich-Károlyi-kastély: Udvart U alakban körülvevő épületegyüttes. A K-i oldalon téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős kastély, egyemeletes, sátortetős középrizalittal, amelynek K-i homlokzatán öntöttvas oszlopokkal gyámolított előtető áll. Az épület D-i szárnyához L alaprajzú bővítmény csatlakozik, a Ny-i homlokzat előtt faszerkezetű, beüvegezett tornác. Oldalfolyosós, egy-, a középrizalitban kéttraktusos alaprajz, jellemzően boltozott terek, kétkarú, orsótér nélküli lépcső, önöttvas bábos korláttal és fa fokokkal, és szintén 19. századi nyílászárókkal. A kastély K-i homlokzata előtti két borházból közelíthető meg az épület alá benyúló pincerendszer. Az egykori bencés apátság köveiből, illetve egyes részeinek felhasználásával (?) gr. Grassalkovich I. Antal építtette. A főépületet a 19. század, majd a 20. század elején bővítették. 1993-ban felújították és tetőterét beépítették (építész: Hoór Kálmán). Az udvar D-i oldalán egyemeletes, nyeregtetős magtár. Az É-i oldalon földszintes, nyeregtetős cselédház. Ma a Mezőgazdasági Kutató Intézet működik benne.

 

 

 

 

 

Lőrinci

Tornyai-kastély: A város domináns épülete az északi részen álló, parkkal övezett Tornyai-Schossberger-kastély, melyben szakmunkás- és szakközépiskola működik, 26 hektáros park veszi körül az épületet.

 

 

 

 

 

 

 

Wampetich-kastély: Az egykori emeletes, tornyos kastély átalakított épülete ma a könyvtárnak ad otthont.

 

 

 

 

 

Ludas

Tarródy-Gosztonyi-Beökönyi-kastély: A ludasi kastélyban nem működik semmi, de még nem tették teljesen a földdel egyenlővé sem, úgyhogy falaiból még látni valamit. A 3-as úttól pár száz méternyire, egy park fái mögött megbúvó, eredeti tetőszerkezetétől évtizedekkel ezelőtt megfosztott nemesi lakot valószínűleg a II. világháború idején fosztották ki. Az 50-es években tsz-majort csináltak belőle: a homlokzati falon ma is vascsövek bújnak ki, ezeken engedték le a szobákból kialakított magtárból a terményt a teherautókra. Ma már csak sejteni lehet e kastély hajdani szépségét, vagy régi képeslapon megcsodálni azt az épületet, amelyet egyébként a Tarródy család építtetett 1780 körül, később a Gosztonyi családé, majd 1850-ben gróf Almássy Mór vásárolta meg, akitől 1880-ban Beökönyi Viktor birtokába került. Ő 1890-ben átalakításokat végzett rajta. Az országút feletti magaslaton lévő parkban, a község elején, szabadon álló, késő barokk kastélyt így írja le a műemléki monográfia: "Erősen romos állapotban. Földszintes épület, főhomlokzata a+a+b+b+b+a+a tengellyel, áttört attikafalán címer, zsindelyes közép- és manzárdtetős oldalrizalitokkal. Udvari homlokzata ugyanolyan tengelyosztással, de kilépő árkádos középső résszel, félköríves árkádos tornáccal és oldalrizalitokkal . A bolthajtásos szobák közül kettőt freskók díszítettek. Kerti kapuja klasszicizáló, kovácsoltvasból való. Késő barokk épület." Ezen a leíráson kívül említést érdemel még a hajdani Heves Megyei Nap című újság munkatársának, Vallus Tibornak az írása: a szerző 1997 decemberében járt a kastélynál, s a következőket írta róla a Ludas: valaha híres volt a freskóiról és könyvtáráról c. cikkben: "A kastély még romjaiban is mutatja hajdani szépségét, itt-ott kazettás parketta, nagyméretű, kétszárnyú ajtók nyílása, cserépkályhák helyének ívei, kovácsoltvas kerítés, egy védettebb sarkon gipszstukkók, fantasztikus pince, s egy százéves, magányos fa az udvaron. Ennyi maradt a régi dicsőségből, Heves megye utóbbi háromszáz évnyi történetében meghatározó szerepet betöltő családok mindennapjait őrző kastélyból." A tavasz üde zöld színeivel a kastély előtti hajdani angolpark még felcsillant valamit régi, megkopott szépségéből.

 

 

 

Mónosbél


Csikós-Kovács-kúria: A település É-i szélén, dombtetőn álló, L alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Magasföldszintes É-i homlokzatán középrizalit, íves árkádra támaszkodó terasszal. A K-i és D-i udvari homlokzat egy része előtt oszlopos tornác, mindkét oldalon egy-egy timpanonos portikusszal. Részben boltozatos, részben síkfödémes helyiségek. Falképek: a középrizalit mögötti teremben díszítőfestés és mennyezetképek, 20. század. Az épületet a 19. században átépítették.

 

 

 

 

 

 

 

Szabó-kúria: A településen egy kisebb kúria is áll, a Szabó családé. Ez a 18. század végén, késő barokk stílusban épült, a közelmúltban újították fel, és ma nevelőotthon. Domboldalba épült, ennek megfelelően hátsó homlokzata földszintes, négyoszlopos portikusszal, míg első homlokzata magasföldszintes, timpanonos középrizalittal, de bejárat nélkül. Udvarának évszázados fenyői alatt folyik a Vízfő víztározójának túlfolyó vize, és táplálja a kis halastavat. Nem nehéz megtalálni: A Csikós-Kovács-kúria utcáján kell tovább mennünk, egészen az út végéig.

 

 

 

 

 

 

 

Nagyfüged

Almássy-Kilián-kúria: A helységben két kastély volt, egy régi, és egy új; mindkettőt az Almássy család építtette. Az újabb a 20. sz. elején Kilián Ernő birtokába került.

 

 

 

 

Almássy-kúria: Az almássy család építtette a 18. században. 1900 környékén ez lett a községháza.

 

 

 

 

Nagykökényes

Dessewffy-kúria: Parkban álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület, ÉK-i homlokzatának közepén háromnyílású kosáríves, utólag beüvegezett tornáccal, DNy-i homlokzatán attikafalas középrizalittal. Telkén földszintes, nyeregtetős gazdasági épület. Néhány boltozott, többségében síkfödémes helyiséggel. A 20. század második felében iskolává alakították.

 

 

 

 

 

Nagyréde

Brezovay-kastély: Dombtetőn szabadon álló, elegáns épület, park veszi körül. 1770-1800 között épült klasszicista stílusban. Különleges szépségű fakorlát található az épület lépcsőházában. Északi főhomlokzatán dór oszlopos, 6 tengelyes portikusz. Annak középső, 3 tengelyes tagja még jobban előrenyúlik, mint a többi. A portikuszt összesen 10 oszlop képezi, a középső tengely fölött timpanon, közepében kis körablakkal. A nyílászárók egyenes záródásúak és keretezésűek, megemelt szemöldökkel, frízzel. Hátsó homlokzata összetettebb, bal szélén egy 3 tengelyes emeletes tömbbel, jobb oldalán sarokrizalit. Itt is oszlopos bejáratot találunk, valamint félköríves árkádos, nyitott folyosót, mely a két szélen elhelyezkedő, kiugró épületrészeket köti össze.

 

 

 

 

Fáy-Izsák(Isaak)-kastély: Enyhe emelkedőn álló, U alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület, D-i homlokzatán az U két szára között 19. században épült toszkán oszlopos tornác. Kéttraktusos alaprajz. Jellemzően boltozott helyiségek, és 19. századi nyílászárók. Egyes helyiségekben falképek nyomai. A 18. század folyamán több periódusban épült, a 19. században bővítették. Jelenleg galéria és gyógyszertár. Az épület eredeti, a 18. század közepe táján épült magja téglalap alapú, az oldalrizalitok és a tornác a 19. század elején épültek hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

Földváry-kastély: Magas dombon álló, földszintes, klasszicista kúria-épület a 19. század első feléből. U alakú alaprajzú, később hozzáépített kilépő, négyoszlopos, oromzatos középtornáccal, a déli hosszoldalon hatoszlopos tornáccal.

 

 

 

 

 

Noszvaj

De La Motte-kastély: Az épület de la Motte gróf 1800-ban bekövetkezett halála után, öröklési jogon Vécsey Anna első házasságából származó öt gyermeke javára szállt, és az Almásy család tulajdonában maradt egészen 1852-ig, amikor Steinhauser István egri kereskedő megvette. Steinhauser lányának házassága révén a Galassy család birtokába került a kastély. A ma műemléki védettségű épületet 1958-1960 között felújították. A kastélyt 9 hektáros angolpark övezi, amiben ma is élnek különleges fák és díszcserjék, például tiszafa, oszlopos tölgy, liliomfa is. A Heves megyei kastélyok közül a legjelentősebb történeti kerttel a noszvaji (volt de la Motte) copf stílusú kastély (1770-80) épült. Azon kevés magyar korai angolkertek közé tartozik, amikor még a kert nincs tengelyesen a kastélyra komponálva. A kastély melléképületeivel cour dhonneurt zár közre és itt a francia kertstílus dominál ma is, példás rendben fenntartva. "Sala terrenaja" egészen különleges megoldású. Egy lécrácsos kerti filagória van a falakra és a boltozatra festve, buja zöld növényzettel. Építtetője a "költekező Szepessy Sámuel". A kastély parkja 5 ha és nem túl fajgazdag ma sem, de a kertépítészetnek nem is ez az egyetlen és legfontosabb kelléke. Az angolkert építménye a "jégverem" és mellette a tufába vágott barlangok (hűtőzők). A kert déli végén szép kis régi "pálmaház" van (ma presszó), amelyben egykor egzotikus melegigényes növények gyűjteményét őrizték. Ennek közelében a két barlang feltételezhetően kertészeti termesztési célokat szolgált, hasonlóan az itt lévő ún. "francia gárdisták" házához. Valószínűleg "madárházak" lehettek e néhány négyzetméter alapterületű építmények. A kert a domb gerincéig tartott és nagyszerű kilátás nyílik innen a környező kertes, erdős tájra. Domboldalon, parkban álló, megközelítőleg U alaprajzú, kontyolt nyeregtetővel fedett főhomlokzata felől kétszintes, hátsó homlokzata felől egyszintes kastély. Egyemeletes főhomlokzatán hangsúlyos, timpanonos, manzárdtetővel koronázott középrizalit, valamint enyhe kiülésű oldalrizalitok. A főhomlokzat előtti díszudvart kétoldalt egykorú, földszintes, nyeregtetős, melléképületek határolják, az utca felől díszes kovácsoltvas kerítés, illetve kapu, a kapupilléreken egy-egy Almássy címert tartó unikornissal. A főépület belső terei boltozottak. Falképek: 1778-1779 (Johann Lucas Kracker, Joseph Zach), 1791 (Szikora György?). Parkjában, nagyrész sziklába vágott, télikert (1810) és mellette kápolna. A kastélyt br. négyesi Szepessy Sámuel építtette (építész: Povolni János?). 1782-ben Szepessy eladta gr. de la Motte Antalné született br. Vécsey Annának (korábban gr. Almásy Antalné). Az épület de la Motte 1800-ban bekövetkezett halála után az Almásy család tulajdonában maradt. 1958-1960 között felújították. A kastély körül tájképi kert. A kastély kitűnő állpotban van. Magában a kastélyban nincs oktatási központ, ez a mellé épített, "szocreál" stílusú két csillagos szállodában található. A kastélyt üvegfolyosó köti össze a szálloda épületével. Innen közelíthetik meg szobáikat a kastély három lakosztályának vendégei is. A belső tér is gyönyörűen felújított, karbantartott, rengeteg freskóval a menyezeteken és falakon. Rendszeresen használják oktató rendezvények lebonyolítására, ill. szállodaként, nagyon szép állapotban van.

 

 

Galassy-kastély: 1895-ben már 220 fenyőfát ültettek el. A néhány év múlva készült tervrajz már egyemeletes épületet ábrázol, majd 1901 szeptemberében megkezdődött a kétemeletes, tizenhat szobás kastély építése a majorsági központban, amelyet ekkor már Alsó-major helyett Berta-majornak neveztek. Tervezője és építője a mezőkövesdi Lázár János volt. Az épületasztalos-munkákat és a bútorok egy részét a váci fegyházban készíttették. A munkák 1903-ban annyira előrehaladtak, hogy június 27-én már megkezdődött a leköltözés a felső kastélyból a „Bertaháza" nevet kapott épületbe, de az új otthont véglegesen csak 1904. május első napján foglalták el. Az építkezés és a berendezések összes költsége 72 ezer korona volt. Ennek nagyságát csak akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy ekkor tíz kiló szalonna ára hét korona, húsz kiló hús ára tíz korona volt, a házi cselédek (szobalány, szakácsnő) havonta tíz-tizenöt koronát kaptak a teljes ellátáson kívül. Folyamatosan nagy gondot fordítottak a kastély környezetének rendezésére. 1904 októberében a házaspár és a két fiú a Berda-hegy oldalában kijelölte egy sziklába vágandó kápolna, illetve az ehhez csatlakozó családi sírbolt helyét. Galassy Gyula 1908-ban bekövetkezett halála után özvegye még 1910-ig együtt lakott itt István fiával, majd ettől kezdve 1938-ig a felső kastélyban élt. Gallasy István 1926-ban halt meg, „Bertaháza" kiskorú gyermekeire maradt. Gyámként László öccse kezelte a birtokot és gondozta az épületet. Amikor a felső kastélyt 1939-ben eladták, Vágner József egri építészmérnök-építőmester terve alapján át akarták alakítani a „Berta háza" épületét, de erre már nem került sor. 1944-ben a kastély berendezése, a sok száz kötetes könyvtár nagy része elpusztult. Az épületet 1947-ben elvették a Gallasy-örökösöktől. 1953-ban leégett, 1956-ban ezt is a Kisiparosok Országos Szövetsége szerezte meg, és üdülőnek rendezte be. Az 1970-es évek közepén a hátsó homlokzatát átépítették. Nemrégiben tatarozták, belsejét korszerűsítették, és Fenyves-kastély néven magántulajdonban lévő szálloda.

 

 

 

 

Parádfürdő

Károlyi-kastély: A debrő-parádi uradalom birtokosaként a Károlyi család három generációja ittlétének maradandó emlékei láthatók szinte mindenütt Párádon és Parádsasváron. Közülük is kiemelkednek a kastélyok. A parádfürdői kastély a Tárna patak mély völgyében, annak jobb partján emelkedő dombhát tetején épült.Az egykori Károlyi-kastély alapjait Grassalkovich I. Antal vetette meg. Az 1750 után kezdődő magyarországi gabonakonjunktúra a földesurakat saját üzemű majorok kiépítésére ösztönözte, és 1770-ben, az úrbérrendezés előtt Párádon is volt urasági gabonatermelő major. Ezzel egyidejűleg a mai parádfürdői kastély helyén, annak előzményeként felépült egy urasági nyári lak. Építésének pontos idejét nem ismerjük, az viszont biztos, hogy Grassalkovich I. Antal életében, 1771 előtt már megvolt. Amikor 1777-ben a debrő-parádi uradalmat az Orczy család bérbe vette, készítettek egy átvételi leltárt. Ebben már szerepelt Parádfürdőn egy „urasági ház", amelyet a földesúr nyári tartózkodására szolgáló nyaralóként említenek, nem messze a recski határtól. Az épületről a következő, 1805-ös leltár alapján tudjuk, hogy kilenc fűthető, s hat nem fűthető szobából állt, kőből épült, s jó állapotban volt. Az Orczyak a kiskastélyban 1798-ban házi kápolnát építettek, melynek a harangját is újraöntötték 1819-20-ban, amikor bővítették az egész lakóépületet és a tetőzetet újból zsindelyezték. Ez időben már állandó szolgálót is tartottak. Kaán és Ulmann uradalombérlők idején a reformkorban, az éppen fellendülő parádi fürdő előkelő vendégei fürdőidényben szintén a kastélyban kaptak szállást. A parádfürdői vagy alsó kastély átépítésére a kiegyezés után került sor. Az építtető gróf Károlyi György Ybl Miklóst (1814-1891), a neves fővárosi építészt bízta meg a munkálatokkal, aki 1869 augusztusában a helyszínen fejezte be a kastély tervrajzát. 1872-re klasszicista stílusban felépült az egyemeletes vadászlak. Az, hogy a kivitelezés éppen 1869-ben kezdődött, egy szerencsétlen tűzeset váltotta ki. 1869 elején leégett a kastélyhoz tartozó urasági ménesistálló. Az új - utóbb Cifra istállónak nevezett - lovarda épületének a tervét szintén Ybl Miklós készítette, s megvalósítása 1869 augusztusában befejeződött. Az új istálló felépítése volt a fontosabb, nemcsak a családi igények miatt, hanem azért is, mert a gróf a két fürdő közötti vendégforgalmat is saját fogatain bonyolította le. A Cifra istálló építése volt Ybl parádi megbízatásai közül az első, ezután került sor a déli oldalon földszintes, az északin pedig egyemeletes vadászlak kastéllyá történő átépítésére. Az épületnek az északi, kétemeletes, új szárnyát ugyancsak Ybl Miklós tervezte romantikus stílusban, amelyet 1889-ben Károlyi Gyula építtetett fel. A kastélybővítés során az épületeket, amelyek 44 szobát foglaltak magukba, vezetékes vízhálózattal látták el. A parádfürdői kastély falai közt töltötték mézesheteiket Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka 1914. november 4-i budai esküvőjük után. Még többször visszatértek az első világháború éveiben rövid pihenésre. Az 1918-19-es forradalmak után az elkobzott Károlyi javakból a kastélyt szálloda céljaira használták. A második világháború végén szovjet katonai alakulatok állomásoztak benne. Ekkor pusztult el az eredeti berendezés, amelyből csak az egykori kápolna padozatai maradtak meg, ezek a parádi templomba kerültek. A kastélyt, helyreállítása után, 1949-től 1988 augusztusáig a Szakszervezetek Országos Tanácsa gyermeküdülőjeként üzemeltették. Ezután a Heves Megyei Önkormányzat által fenntartott Idősek Otthona költözött a falai közé, s az épületet 1996-ban Heves Megye Önkormányzata megvette a volt SZOT-vagyonból. A kastélyban napjainkban százhúsz idős ember befogadására alkalmas szociális otthon működik, ellátásukról 63 fős gondozói és technikai személyzet gondoskodik. Az épület fűtésrendszerét 1996-ban korszerűsítették. 1920 előtt a kastélyhoz hatvan katasztrális hold kert tartozott. A birtok kisajátítása és a fürdőtelep bővítése után a régi egységes park is többfelé oszlott. A kastély körül az 1949-ben létrehozott gyermeküdülő céljára nyolc katasztrális holdat bekerítettek. Ez napjainkban kevéssé gondozott park, benne figyelemre méltó az alsó bejárat mellett álló kiszáradt hatalmas ős-tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa és néhány idős lucfenyő. A régi park közepén, lent a mélyben folyik a Tárna. Ebben a völgyben és a fürdő körül az 1930-as évek végére kialakítottak egy 126 katasztrális hold kiterjedésű parkot, amelyet napjainkban községi vagy fürdőpark néven emlegetnek. Északi, felső oldalán a kórházépület áll. Ez a park gondozott, pihenősétányok, virágágyások sorozata követi benne egymást, botanikailag érdekessé teszik a ritka idős platánok, tölgyek, évszázados lucfenyők mellett a fiatalabb, de több évtizede telepített növényzet.

 

 

 

Parádsasvár

Károlyi-kastély: Parádsasváron a mai kastély helyén 1872-ig a csevicefürdő épülete állt, amelyet lebontottak. A sasvári kastély L alakú, romantikus hatású földszinti részét 1872-ben építették Ybl Miklós tervei alapján. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1882-ben német neoreneszánsz stílusban az egyemeletes rizalit és a kétemeletes kastélyszárny. A melléképületeket az egykori fürdő épületeiből alakították ki. Megrendelője Károlyi Gyula volt. Ez a soktornyú - összhatásában eklektikus jellegű - épület lett a névadója az egykori üveggyári telepnek, mivel a kastélyt már 1903 előtt Sasvárnak nevezték el a Károlyiak. Nevezetes lakója volt a debrői uradalmat megszerző Károlyi György (1802-1877) felesége, Zichy Karolina (1818-1903). A grófnő a kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök feleségének, Zichy Antóniának a nővére volt, aki Kossuth híveként fontos szerepet játszott az 1849-es vereség utáni nemzeti ellenállásban. Buda császári katonai parancsnoka hatóság elleni izgatással vádolta, és korbácsolással fenyegette meg. Ezután évtizedekig külföldön - nagyrészt az itáliai Vicenzában - élt, egészen 1882-ig, s ekkor Sasváron telepedett le. Halála után az épületet nem lakták, 1919-ben, a román megszálláskor kifosztották. 1920 után a kastély állami tulajdonba került, s a két világháború között üdülővendégek használták. A második világháború végén üresen álló kastély berendezését, felszerelését széthordták. A leromlott állapotú építményt ezután felújították, korszerűsítették. 1953-ban konyhát és éttermet építettek, központi fűtéssel látták el. A rekonstrukció 1955 nyarára befejeződött. Ekkor alakult ki a három építményt magába foglaló együttes, amely a kastélyszárnyból, kétszintes gazdasági épületből, az újonnan létesült konyha-és éttermi részből, meg az azokat összekötő folyosórendszerből állt. 1954-84 közt a falai közt a SZOT gyermeküdülőt működtetett. Ezután az épület üresen állt, állapota leromlott, végre a szinte csak a puszta falakból álló építményt árverésen a Baumag Holding Rt. vette meg. 1999-ben felújították, ötcsillagos szállodává alakították át, amelyet napjainkban a Kastélyhotel Sasvár Kft. működtet. A parádi műút elágazásánál, a völgy bejáratában épített kastélyt valamikor két patak fogta közre mintegy húsz katasztrális hold kiterjedésű parkban. 1945 után a park alsó részén vezették át a műutat, s az erdőbe nyúló park területét minden oldalról megnyirbálták, így jelenleg 3,5 katasztrális hold kiterjedésű. Ezt a megmaradt részt gondosan kezelik. Faállománya több mint százéves. Szálegyenes luc, fekete- és erdeifenyő-óriások mellett egyetlen selyemfenyője talán a legnagyobb hazánkban. A parádsasvári kastélyt Károlyi Gyula a fiának, Mihály grófnak szánta vadászkastélynak. Ezért vele szemben felépíttette Ybl tervei alapján az uradalmi fővadász házát, mely ma étterem. A kastély körül 1878-ban 4872 katasztrális hold erdőt bekerítettek, hogy a betelepített szarvasokat megóvják. Károlyi Gyula tenyésztett a Mátrában vadaskertben először szarvast. Később az itteni gímszarvasokból a család bistei (Zemplén) és selmeci (Hont) vadasába telepítettek. A vadaskert szarvasállománya 1888-ban 424 darab volt. Az 1900-as évek elején muflont is telepítettek, amely meghonosodott. A rendszeres vadászatok céljából a vadaskert területén vadásztanyák épültek. A Kékes északi oldalán, a Sas-kő alatt, 590 méter magasan létesült a Rózsaszállás, míg a Galya-tetőtől keletre 640 méter magasságban a Rudolf-tanya. A kerített vadaskert 1945-ig megvolt, egykori telepített állatainak utódai képezik részben a terület mai vadállományának genetikai alapját. Károlyi Gyula nemcsak neves vadász, az ő érdeme Parádfürdő parkosítása 1883-ban. Tevékenységének ma is élő bizonyítékai a fürdőpark százesztendőnél idősebb fái. Igen kedvelte a gesztenyefákat, belőlük a Párád környéki utak mentén sokat telepíttetett. Leghíresebb a Parádfürdő és Recsk közötti, egy kilométer hosszú védett fasor. Életében ültették el az Ilona-völgy mindkét oldalát kilométereken kísérő fasort, a Szent István-csevicén túl egészen a földútig. Hasonló kettős fasor gesztenyefái magasodnak Párád és Parádsasvár közt. A gesztenyefák adták a Károlyi birtok úthálózatának a jellegzetességét. Nem csupán az utakat szegélyezték a kedvelt fákkal, hanem Parádsasvár felett egy gesztenyésligetet is telepítettek. A Károlyi család férfi és női tagjai nemcsak a terület birtokosaként maradtak meg a helybeliek emlékezetében, számon tartja az utókor jótéteményeiket és patriarchális segítőkészségüket. A birtokszerző Károlyi György Széchenyi István barátja, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója, s pesti palotájukban feleségével együtt menedéket nyújtott az 1838-as pesti árvíz károsultjainak. 1848-49-es közszereplése miatt rárótt három hónapi fogság letöltése és százötvenezer forint bírság kifizetése után kizárólag birtokaival foglalkozott. Már említettük, hogy a gróf 1864-ben Párád és más falvak ínségeseit ingyenebéddel és kenyérrel látta el. 1868-an a recski tűzvész károsultjait segítette. Fia, Károlyi Gyula 1878-ban a szentdomonkosi tűzeset kárvallottjainak megsegítésére a kastélyban tartott hangversenyt, amelyen Blaha Lujza is fellépett, s a rendezvény bevételeiből támogatta a nincsteleneket. Ugyancsak ő volt az, aki 1880-ban a különösképpen pusztító verpeléti tűzvész károsultjainak az arra a célra szervezett parádfürdői táncest bevételét engedte át. Károlyi Györgyné 1885 karácsonyán az üveggyári telep iskolatermében karácsonyfát állított 36 tanulónak, akiket téli ruházattal ajándékozott meg. A Károlyiak közül a legtöbb hagyomány Károlyi Mihállyal és feleségével kapcsolatban maradt fenn. Károlyi Mihály 1904-ben, Bodony leégése után nagy összeggel segítette a rászorulókat, s fő szerepe volt abban, hogy a falu újjáépítésére összefogott az ország. Mihály gróf 1918 decemberétől a parádsasvári kastélyát hadikórház céljára ajánlotta fel, ahol sebesült katonák utókezelését végezték. A parádi föld nélküli szegényeknek 1919 tavaszán a Logi-dűlőben mért földet. Feleségéről számon tartja az emlékezet, hogy 1919 májusában a parádfürdői kastélyban egynapos óvodát nyitott, ahol a falu gyerekeit cukorkával, kaláccsal kínálta és velük énekelt. Más alkalommal azzal tette emlékezetessé a nevét, hogy egy télvíz idején látott mezítlábas gyereknek másnap csizmát küldött. Károlyi Mihályné memoárjából tudjuk, hogy a férje a parádi üveggyárat szövetkezetté kívánta átalakítani. Azt tervezte, hogy egy ügyintéző üzemi tanácsot hoz létre a munkások képviselőiből. A gyár összbevételét három egyenlő részre osztották volna. Elképzelése szerint egyharmad rész bevételt a munkások kaptak volna, egy másik harmadát a jövedelemnek szociális célokra kívánta fordítani, míg az utolsó harmad a tulajdonosnál maradna, hogy az üzem fenntartását, működését biztosítani lehessen. Az 1918-19-es forradalmak után a földosztó Károlyi Mihály emléke oly erős, hogy a környékbeliek ajkán megszületik a „Károlyi-nóta". A népdal a parasztember ítéletét fogalmazza meg az őt földhöz juttató Károlyi Mihályról, akinek személye idehaza 1920 után hivatalosan gyűlölet, gúny és per tárgya lett, s kinek a javait az állam elkobozta. 1946-ban Károlyi Mihály és felesége hazatért az első emigrációból, és június 13-14-én körutazást tettek Heves megyében. Párádra 13-án este érkeztek meg, s az ünneplést másnap tartották, amikor a „szögi bíró" (Csortos fóter Mihály) régi huszárruhába öltözve fogadta a vendégeket. Érkezésükre diadalkaput is emeltek. A parádi képviselő-testület díszpolgári címet adományozott Károlyi Mihálynak. Az esemény résztvevői emlékeznek arra, hogy miután a díszpolgári oklevélben a nevét gróf Károlyi Mihálynak írták, ő ez ellen tiltakozott. Valóban így történt, mert a korabeli képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében jól látható, hogy utólag, a kitüntető cím átadása után, törölték a grófi titulust. Károlyi Mihály emlékét a fürdői kastélyban 1978. október 26-án elhelyezett emléktábla őrzi, melynek leleplezésekor jelen volt a felesége.

A Parádsasvárra vezető út mellett lévő parkban három, egymáshoz lazán kapcsolódó épületből, egy udvar három oldalán U alakban emelkedő épületszárnyakból álló együttes a francia reneszánsz építészetet idézi. Az U alak egyik szára egy L alaprajzú, földszintes gazdasági épület, mely a patakvölgy felé eső szakaszon azonban kétszintes; másik szára a tulajdonképpeni kastély: téglalap alaprajzú, főhomlokzatán két sarokrizalittal, a rizalitok között elhelyezkedő nyitott terasszal, a D-i rizalithoz kapcsolódó négyzetes s az ehhez tartozó kör alaprajzú (lépcső-) toronnyal. Egyemeletes, tetőtere beépített. A téglány alaprajzú, kétszintes, beépített padlásterű főépület tömegéből négyzetes alaprajzú, legfelső emeletén loggiás torony és egy kisebb, kör alaprajzú lépcsőtorony emelkedik ki. A homlokzatot változatos kiülésű, kapcsolt ikerablakokkal megnyitott, a tetőszerkezetben harántirányú nyeregtetővel kiemelt rizalitok tagolják, melyek közt nyitott, kőmellvédes terasz húzódik. A főbejárat dór fejezetes pilaszterekkel tagolt, magas attikával hangsúlyozott kapurizalitban kapott helyet. A kapuszárnyak fölötti lunettában a Károlyi és Zichy család címere van. A kerek lépcsőtoronyból a park felé kváderezett keretezésű, félköríves kapu nyílik, zárókövén a Károlyi címerrel. A főépület a szemben álló gazdasági épülettel és a két épületet összekötő, pergolás épületrészekkel és középen kétszintes pavilonnal hangsúlyozott szárnnyal egy udvart fog közre. A három épületrész udvari homlokzatát a klasszicista fürdőházból megőrzött dór oszlopos, fedett folyosó kíséri. A főépület udvarra néző homlokzatán a hármas ikerablak alatt terrakotta, koronás grófi címer és 1882-es évszám látható. Az épületek megjelenését terméskövet idéző lábazat felett vörös tégla falszövet és a vakolatból kialakított sarokarmírozás, illetve ablak-és ajtókeretezés határozza meg. Belsőben eredeti lépcsőház, földszinten kandalló. A parádi felső, majd sasvári kastély gr. Károlyi Györgyné született gr. Zichy Karoline építtette (építész: Ybl Miklós). A park építése 1883-ban kezdődött igen nagy területen, 126 katasztrális holdon. A korra jellemző, hogy az épületek közelében ápolt, alakított fa- és bokorsorok, kompozíciók a francia stílusú kertépítést, a távolabbi területek a természetes erdőhöz közeli tájképi kertet az angol parképítészeti stílust követték. Minden kornak voltak divatfái. A fasoroknál a vadgesztenye, más néven bokrétafa. (Az erdőhöz közel álló gesztenyefák termését ősszel szívesen fogyasztották a szarvasok, őzek). A platánok közül a juharlevelű platán is igen kedvelt. Szép külleme mellett gyors növekedése miatt is kedvelték. A századfordulótól kezdve egyre több fenyőfélét telepítettek. Évtizedek múltán is érezni a kertépítő mesterek alkotó szellemét. Ki volt ő? Talán a szomszédos Recsken arborétumot létesítő és örök álmát a recski temetőben alvó Jámbor Vilmos? A tanítványa Tarjáni? Nem tudjuk, de a lényeg, hogy a park él. A közel 100 éves egyedek jól megférnek a 30-40 éves fiatalokkal. A hűvös, párás mikroklímában a cukorsüveg-fenyők (alakjuk valóban a cukorsüveghez hasonlít) szép, egészséges példányai, az ugyancsak dekoratív távoli vendég, a kolorádófenyő - tobozai külön esztétikai élményt nyújtanak -, a hamisciprusok társaságában télen üde képet kölcsönöznek a tájnak. A 60-as években jelentek meg parkjainkban és itt is találhatók a pici, 5-6 cm-es tobozaikkal feltűnő szerb lucfenyők, amelyek vadon csak a Drina völgyében élnek és akár a 30 m-es magasságot is elérhetik. A park gazdag madárvilága mellett a gyerekek kedvence, az itt nem ritka játékos mókus. Jellegzetes, trapéz alakzatú nyomképe a hóban bizonyítja, hogy nem alszik téli álmot. A park szomszédságában található az Ybl Miklós tervei után épített Cifra-istálló. A volt uradalmi épületben kocsimúzeum és méntelep található. A vörös márványból készült jászol mutatja, hogy itt a lovak is "jól éltek".

 

 

 

Pétervására

Keglevich-kastély: Téglalap alaprajzú udvar köré épült kastélyegyüttes. Szabadon álló, U alaprajzú, egyemeletes, tagolt tömegű, kontyolt nyeregtetős kastély, manzárdtetős középrizalittal, oldalrizalitokkal, az udvari homlokzat földszintjén és az emelet egy részén, utóbb beüvegezett kosáríves loggiával. Boltozott belső terek. Falképek: díszteremben, 1770 körül (Beller Jakab). Az udvar É-i részén U alaprajzú, földszintes, nyeregtetős átalakított gazdasági épület. A kastélytól Ny-ra földszintes, nyeregtetős melléképület, utóbb beüvegezett kosáríves tornáccal, valamint kétemeletes, nyeregtetős magtár. Építtette gr. Keglevich Gábor (építész: Quadri Kristóf ?). A 20. század első harmadában átalakították. Az épületegyüttes jelenlegi formáját 1960 után nyerte.

 

 

 

 

Poroszló

Graefl-kastély: A helységben lévő tornyos kastélyt 1872-ben Poroszlói Graefl Károly építtette, melyet fia, Graefl Jenő 1897-ben megnagyobbíttatott. A 2. világháború után majorságként, Tsz irodaként funkcionált, és most egy hosszan tartó felújítás után 1995-től szállodaként várja az ide látogatókat Club Thermál Kastély néven. A család birtokában volt egy, a településtől 4 km-re lévő vadászkastély is, amit a XIX. század elején építettek, ám ennek állapota sajnos egyre rosszabb. A helybéliek szerint a két kastélyt alagútrendszer kötötte össze, de a Tsz idején balesetveszély miatt nagy részét betemették. Az egykor a Graefl család tulajdonában lévő neoklasszicista épületben, 28 szoba és 4 apartman található.

 

 

 

 

Kétútköz: Graefl-vadászkastély: Poroszló legnagyobb földbirtokosa 1869 és 1944 között a Graefl család volt. A család gróf Széchenyi István hívására Németországból érkezett Magyarországra a Lánchíd építésekor. A romantikus vadászkastély a mai napig megőrizte szecessziós jellemzőit. Díszítő festése rekonstruálható, a fa ablakbéleletek, fa ajtótokok és ajtószárnyak jó állapotban maradtak meg a színes márvány mozaiklap burkolattal együtt. A Graefl család 3000-4000 kat. hold földbirtokkal 1869-1944 között (közel hét évtizedig) Poroszló legnagyobb földbirtokosa volt. A második világháborút követően el kellett hagyniuk a falut, ingóságukat a falubeliek széthordták, ingatlanjuk a kastéllyal együtt a termelőszövetkezet tulajdonába került. A téglából épült kastély 30 szobás, alapterületének nagysága: 853 m2 össz. alapterületű, 121 m2 pinceszint, 434 m2 fszt. és 298 m2 emeleti szintekből áll. A telke ma 73 hektáros. A kastély mellett egy 30 méter magas víztorony áll.

 

 

 

 

 

Recsk

Barkóczy-kastély: A falu Mátraderecske felőli szélén, dombon álló kastély, terebélyes angolparkkal. Téglány alaprajzó épület, középső tömbjéhez két oldalszárny csatlakozik. 1890 körül építtette a báró Barkóczy család, melynek a Csákánykő-hegy lejtőjén juhtenyészete volt. E területen alakították ki az 1950-53 között működő haláltábort az ÁVO emberei. Báró Barkóczy Sándor 1942-ben eladta kastélyát az irgalmas nővéreknek. A közelmúltban gyermekotthon volt, ma üresen áll, gazdát keres.

 

 

 

 

Szilvásvárad

Erdődy-Pallavicini-kastély: A legnagyobb melegben is kellemes klímájú üdülőközséget inkább az országos hírű Szalajka-völgyéről, a lipicai ménesről ismerik. A kirándulások, séták programjába érdemes beiktatni a parkok megtekintését is. Szilvásvárad belterületén, Nagyvisnyó felé haladva, a főút jobb oldalán, különösen szép, öreg hársfasor elején természetvédelmi területet jelző táblát láthatunk. A védett fasoron haladva bejutunk a hatalmas kastélyparkba. A kastély sokáig SZOT-üdülő volt, jelenlegi tulajdonosa a Hunguest Kastélyhotel Szilvás Kft., mely szintén ilyen céllal üzemelteti. Összesen 12 hektár területen védjük a kis híján másfél évszázados faegyedeket, a park egészét. A terület tulajdonosai eredetileg a Keglevich grófok voltak. A századfordulón gróf Erdődy Rudolf birtokába került, a II. világháború végéig a gróf, majd az őrgróf Pallavicini család birtoka. A neobarokk hangulatú kastélyt 1860-ban talán Ybl Miklós tervei szerint építették. Jelenleg szállodaként működik. Hegyoldalon, parkban álló, U alaprajzú, egyemeletes, részben tetőtér beépítéses, manzárdtetős épület, kis kiülésű, timpanonnal záródó középrizalittal és oldalrizalitokkal. Bejárata előtt félköríves alaprajzú, báboskorláttal lezárt terasz, Ny-i homlokzata előtt nagyméretű terasz, támfalakra támaszkodó, kovácsoltvas és kőbábos mellvéddel. A földszinten keresztboltozatos folyosó, a többi helyiség síkfödémes. Lépcsőházában kőfokokból álló, háromkarú lépcső, mennyezetén vakolatarchitektúra. Részben neobarokk nyílászárók. Építtette a gr. Keglevich család 1860-ban (építész: Ybl Miklós ?), az épületet a 20. század elején az Erdődy-Pallavicini család neobarokk stílusban bővíttette. Az 1970-es években átalakították, a tetőtér egy részét beépítették. Az együttes kastélyparktól D-re álló részei: r. k. kápolna, 20. század eleje, egy lakóház, 19. század második fele. Továbbá a külön törzsszámon védett következő objektumok: istálló, magtár, cselédház, intéző háza. A közel 150 éves, hatalmas nagylevelű hársak zöld folyosójában haladva kiérünk egy mesterséges tó partjára. A híd mellett lassan öregedő, méteres átmérőjű mocsárciprus fogad. Szomszédságában öreg lucfenyők, a tóparton a bükknek egy változata, az ágait földig lelógató "szomorú bükk" látható. A kastélyba vezető út mellett jelentéktelennek tűnő, 4-5 méteres fácskák vannak. Ők még látták a régi "grófi világot", hiszen közönséges mogyoróbokrokból fejlődtek az évszázadok alatt fává. Termésüket ritkán látni, mert begyűjtik a gyakori éjszakai látogatók, a mogyorós pelék. A kastélytól keletre már csak egy-egy fa maradt emléknek a korábbi parkból. A sok idős, odvas fának köszönhető a csúszka és a széncinege mellett meg-megjelenő mókus is. A mogyorós pelék létszámáról akkor kapunk némi tájékoztatást, ha megtudjuk, hogy a kihelyezett mesterséges odúk egyharmadát a pelék foglalták el. A faluban - a parktól 5 percre van a szilvásváradi református "kerek templom". A klasszicista homlokzatú templomot egyes adatok szerint Hild József tervezte 1837-ben.

 

 

 

Uradalmi erdőmesteri villa: A volt uradalmi erdőmesteri villa 1920 és 1922 között épült neobarokk stílusban. Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, manzárdtetős villa, főhomlokzatán homorú falszakaszokkal kiemelt középrizalit fölött erkély és timpanonos tetőfelépítmény. Síkfödémes helyiségek, részben historizáló nyílászárók. Az É-i homlokzat előtt fedett előtér. Előtérben kandalló. Az épület előtt díszpark. Jelenleg erdészeti iroda.

 

 

 

 

 

 

 

Wessely-kastély: Településtől DK-re, a Szalajka patak völgyében, a vasúti kereszteződéstől D-re, az út mentén álló, L alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős kastély. Boltozott és fafödémes földszinti-, síkfödémes emeleti helyiségek. Wessely csehországi gyáros építtette, aki a 19. század végén szerzett itt birtokot. Jelenleg erdészeti múzeum.

 

 

 

 

 

 

 

Tarnaméra

Almásy-kastély: Az Almásy család késő barokk kastélyát 1770 körül építtette fel. Kismértékben 1860 körül, valamint az 1870-1880-as években is átalakították, de 1780 körül készült falképei ma is láthatók. Település központjában, parkban álló, téglalap alaprajzú, magasföldszintes kastély, mindkét hosszoldalán hangsúlyos középrizalittal. Ny-i középrizalit két oldalán íves külső lépcső, a K-i középrizalit előtt terasz. A két rizalit közötti kiemelt tömeg manzárdtetővel fedett, kétoldalt a hossztengellyel párhuzamos két-két kontyolt ároktető. Boltozott helyiségek. A magasföldszinti szobákban 18. század végén készült kifestés. Részben eredeti nyílászárók. A telkén lévő új iskola nyaktaggal kapcsolódik a kastélyépülethez. A kertkapu mellett portásház. Építtette a gr. Almásy család. Később a Schlossberger család tulajdona volt. Ma rendőrmúzeum.

 

 

 

Tarnaörs

Orczy-kastély: A XVIII. századtól az Orczy család birtoka a település. A tarnaörsi kastélyban több híres ember is vendégeskedett, köztük Kazinczy Ferenc és Széchenyi István. Ma már a kastély nem látható. Tarnaörsön vár is volt, amelynek pontos helye ma már nem határozható meg. Csak feltételezhető, hogy azon a helyen állt, ahol később az Orczyak kastélyukat felépítették. "A vár jellege a vízivár volt, melyet a két Tarna vize ölelt körül, s azon kívül az ősi berek, ami akkor is nagy erdő lehetett. Ez az erősség valószínűleg amolyan őrállomás-féle lehetett, de mégis kőből épült." Orczy István ennek a kőnek a felhasználásával építhette meg a kastélyát. Az előbbieknek ellentmond, hogy 1737-ben azt vallják a tanúk, hogy a "Kurucz háború üdeiben br. Orczy István kastélya helyén semminemű épület helye nem volt, egyedül a puszta templom állott fenn." Orczy István 1731-ben római szent birodalmi báróságra "emeltetett". 1736-ban pedig magyar királyi tanácsnokká léptették elő és de aedem előnévvel magyar bárói rangot kapott. Orczy Lőrinc unokája báró Orczy László II. (1787-1880) előbb részt vett a napóleoni háborúban, majd hazatérve birtokain gazdálkodott. A tarnaörsi kastély végleges elrendezése az ő nevéhez fűződik. Ezt tanúsította a kastély udvarra néző másik bejáratának kőkeretébe vésett 1820-as évszám. Ez volt a klasszicista stílusú melléképületek elkészülésének ideje. Ekkor épült a lovarda, a peristilium, azaz az oszlopcsarnok és az üvegház. Ezek feltehetőleg a régi erődfal vonalában létesültek. A főépülettel szemben a Bél Mátyás által leírt torony helyére emelték a lovardát. A kastély építészetileg a barokk-klasszicista épületcsoport térelrendezésének szép példája volt. Az egyemeletes egyszerű formájú barokk főépület egy négyszögben körülépített udvar nyugati szárnyát képezte. Homlokzata háromszög záródású pártafalban végződött, melyet nagyméretű lunettába helyezett, kétoldalt egy-egy lebegő angyallal keresztezett Orczy címer díszített. A főépület előtt négyszögben oszlopos tornácú melléképületek létesültek. A déli külső oldalon hat oszlopos portikusszal a peristilium, a keleti külső oldalon pedig a lovarda volt. A lovarda udvarra tekintő homlokzatának ugyancsak hat oszlopos portikuszát háromszögű oromzat fedte. A főépület sarkaihoz egy-egy kapuépítmény, fedett kocsiátjáró csatlakozott, mely a szárnyépületeket kapcsolta hozzá a főépülethez. Az oszlopos melléképületek déli szárnyán vendégszobák, északi oldalán konyha, mosókonyha, külső oldalán kocsiszín és istálló, a keleti szárnyon a lovarda, egyik oldalán istálló, másik oldalán mángorló és raktárak helyezkedtek el. 1836-ból magasztaló hangvételű leírást olvashatunk a kastélyról: "Orczy remek kastélya félkör alakra vetett téglákból mesterileg készített kerítés ... lovag iskola, a híres Bárói tsalád hős tzimerével fényített lak oromzatjával, s más gyöngy ékekkel díszeskedik. (Ifj. Vári Szabó Sámuel, Honi részleges rajzolatok, Tudományos Gyűjt. 1836. III. köt. 103.)" A kastély belső elrendezéséről pedig a következő leírás maradt fenn: "A főépület kétmenetes, hozzá tartozó L alakú, csehsüveg-boltozatos, zárt udvari folyosóval. Az udvar front közepén nyíló három ajtó falpillérekkel tagolt ovális előcsarnokba vezet. Balra későbbi lezárás, jobbra folyosó és félköríves egykarú lépcső. Fiókos boltozat fedi a szobákat, az egyik helyiség két pillérrel osztott csehsüveg-boltozatos. Az emeleten szélesebb ovális előcsarnokba jutunk, a lépcső mentén pilléres vasrács vonul végig. Az előcsarnok falában egy-egy félköríves fülke van. Minden emeleti helyiség síkmennyezetes. Az előcsarnokból nyílik az emeleti nagyterem, mellette kétoldalt nagyobb szobák." Központi légfűtés melegítette az emeleti cserépkályhákat. A kastélyt kiterjedt park vette körül. A kertre vonatkozólag csak feltételezhetjük, hogy eredetileg barokk stílusban készült. A XVIII. század végén Európa-szerte divattá vált a régi barokk kertek tájképi stílusúvá, más néven angol parkká történő átalakítása. Az Orczy-kerttel is minden bizonnyal ez történt. Ezt valószínűsíti az is, hogy "... ebben az időben két esztendeig itt élt Kazinczy Ferenc, aki - bár ezt kevesen tudják róla - a tájképi kertstílus híve és lelkes propagálója volt." A XIX. század elején, gróf Széchenyi István látogatásakor a kastély ura már üvegházzal is büszkélkedhetett. Ez azt bizonyítja, hogy az úgynevezett gyűjteményes kert divatja sem kerülte el az Orczyak kertjét. Az üvegházat ugyanis a délszaki növények átteleltetésére létesítették. Valószínűleg ekkor ültették az udvaron a platánokat is. Gróf Széchenyi István 1820-ban báró Orczy László II. vendégeként egy vadászaton vett részt Tarnaörsön. Naplójában így írt erről az eseményről: "Örsön egy nagy teremben, egyetlen hitvány asztal mellett találtam báró Orczy László barátait - oly szorosan egymás mellett ülvén, hogy moccanni sem bírtak. Azon nyomban, ahogy a vadászatról visszatértek, átöltözködés nélkül, mocskos kézzel, vizes lábbal, izzadtan asztalhoz ültek, hogy aztán lefekvésig pihenjenek, dohányozzanak. Engem belökdöstek. ... Aztán vadászatra mentünk. Az én angol szukám mindent megtalált - én 14-et, - az egész társaság 12 fácánt lott. Mégsem vették észre, hogy a puskám, a kutyám és a porom jobb, mint az ő felszerelésük."

 

 

 

Vámosgyörk

Kovách-kastély: Vámosgyörktől Gyöngyös felé haladva, a község szélén található a szociális otthon parkja. A park és a környező földterület Visontai Kovách László tulajdonában állott. A kastélyt a XIX. század derekán építették, ekkor került sor a park kialakítására is. Egy 1885-ben készült színes kataszteri birtoklapon már meghatározott szerkezettel és kialakítással szerepel. A szociális otthon 1948-ban kapta meg a kastélyt, parkjávai együtt. Sajnos, a háború után a lakosság sok fát kivágott, így a park jelentős károkat szenvedett. A mintegy 130 éves park faállományára jellemző a magas kőris, kocsányos tölgy, csertölgy, hársak, erdeifenyők, juharok öregedő méretes példányai. A későbbiek során a fejlesztések az utakat kísérő vadgesztenyefasorok telepítés évei, a kastély közvetlen közelében egzóták telepítésével tették színesebbé a környezetet. A közel 6 hektáros parkban 54 féle fa és díszcserje található. Különlegesség egy kolorádófenyő az épület nyugati oldalán. Szembetűnőbb méreteivel a körülbelül 120 éves simafenyő és fekete dió A park odvasodó, öreg fái mellett tucatnyi madárfészek jelzi, hogy a fában szegény alföldi környezetben több madárfaj kedvenc költőhelye, élőhelye a változatos növényzetű terület. A község nagyot fejlődött. Az új lakások mellett megjelennek a virágos előkertek, sőt díszkertek is. Sajnos az otthonba nem egyedül élők is bekerülnek. Nincs helyük a túlméretezett házakban, amelyek a régi portákon épültek. A közel 6 hektáros park a sorstársakkal folytatott sétálás és beszélgetés segíti elfelejteni a rossz emlékeket.

 

 

 

 

 

Verpelét

Németh-kúria: Előkertes beépítésben szabadon álló, L alaprajzú, kontyolt nyeregtetővel fedett épület, utcai és udvari homlokzatán középrizalittal. Udvari szárnyában utólag beépített kosáríves nyílású, csehboltozatos tornác. Jellemzően 19. század második felei nyílászárók. Udvarán századfordulós melléképületek. Utcai homlokzatán négytengelyes, udvari homlokzatán háromtengelyes középrizalit. Udvari szárnyában utólag beépített, kosáríves nyílású, csehboltozatos tornác.

 

 

 

 

 

 

Zagyvaszántó

Schossberger-kúria: A község határában fekvo Grassalkovich-birtokot 1880-ban Tornyos Schossberger Rezso szerezte meg, aki 1863-ban kapta a nemesi címet a királytól. 1890-tol báró, nagyiparos, selypi cukorgyáros nagybirtokos volt; birtokai kiterjedtek Apcra, Lorincire, Rózsaszentmártonra, Szücsire. Kúriáját a birtok megszerzése után építtette fel, ma ez a községháza.