(ejtsd: csartorujszki), lengyel hercegi család, a mely némelyek szerint a Jagellóktól. mások szerint Gedimin litván nagyhercegtol származik. A név, mely a Volhyniai, Sztry melletti Czartoryisk vártól eredt, mint családi név okmányokban eloször a XV. század elso felében fordul elo. A C.-ak eleinte görög-ortodox vallásuak voltak s a lublini unió (1569) óta Lengyeloszághoz tartozván, a hercegi család akkor jutott hatalomra és befolyáshoz, mikor a katolicizmusra áttért. 1623. a család a német fejedelemségek rangjára emeltetett s 1788. megkapta a magyar mágnási méltóságot. Eredetileg két fo-ágra oszlott melyek közül az elso (a novgorodi) a XVI. században kihalt; az ifjabbik ág ismét két ágra oszlott, s ezek: Zukow és Korzec. Az utóbbi férfiágon József Klemens herceggel 1810 febr. 13. szintén kihalt.
1. C. Mihály Frigyes, a Zukow-ágból, szül. 1696 ápr. 26., megh. 1775 aug. 13. Litvániai nagykancellár volt, a C.-akat ellenpárttá szervezte a Potockiak és Radziwillek ellen.
2. C. Ádám Kázmér, szül. 1734 dec. 1., megh. Sieniawában (Gácsország) 1823 márc. 19. III. Ágoston halála után a lengyel trónra akarták léptetni, de aztán Poniatowski kevéért elejtették. Lengyelország elso felosztása után osztrák hadi szolgálatba lépett. Az 1788-91. birodalmi gyülésben mindent elkövetett, hogy Lengyelországnak szilárd alkotmány adassék, küldetést is nyert 1791. Drezdába az iránt, hogy a szász választófejedelmet a lengyel korona elfogadására birja s Ausztriának támogatását Oroszország ellenében kieszközölje. De törekvései sikertelenek maradtak s miután még nagy pénzáldozatokat hozott Lengyelország önállósága érdekében, visszavonult birtokaira, ahonnan a lengyeleket 1794. pénzzel segélyezte.
3. C. Ádám György herceg, az elobbi fia, szül. 1770 jan. 14., megh. Montfermeilben (Páris mellett) 1861 julius 16-án. Tanult Edinburghben és Londonban s vitézül harcolt Kosciuszko alatt, 1795. II. Katalin cárno rendeletére Oroszországba vitték, hol Sándor nagyherceg rokonszenvét annyira megnyerte, hogy trónralépésekor ot külügyminiszterré s a lengyelországi összes tanintézetek fofelügyelojévé tette. Ebben a minoségében nagy érdemeket szerzett a lengyel tanügy terén. Miután 1805 ápr. 11. Franciaország ellen az angol-orosz szövetséget megkötötte, tárcáját átadta Budbergnek, de tovább is a cár mellett maradt, bár a tilsiti békekötés után csaknem egészen visszavonult. Mikor az 1812. háboru kiütött, C. azonnal a cár rendelkezésére bocsátotta magát, míg apja és fitestvére Napoleon pártján voltak. Késobb a cárhoz való jó viszonya elhidegülvén, 1842. elbocsáttatását kérte s Pulawyba vonult vissza, hol a tudományoknak élt. Az 1830. lengyel forradalomban elobb a varsói közigazgatási tanács, dec. 4. az ideiglenes kormány, majd az ujonnan alakult nemzeti tanács tagja s a szenátus elnöke lett, végül pedig 1831 jan. 30. az elso országos kormány elnöke. Ilyen minoségében eredménytelenül kérte az európai udvarokat tervei segítésére s 1831 aug. 15-16. varsói állását odahagyva, Ramorino tábornokkal ugyanazon év szeptemberében Ausztriába ment. Az 1831. amnesztiából kirekesztetvén, 1832. állandóan Párisban telepedett meg, ahol Lengyelország felszabadítása érdekében minen lehetot elkövetett. 1848 márciusában proklamációt intézett Németország népeihez. felszólítva azokat, hogy szövetkezzenek Franciaországgal kormányuk ellen, hijják erre segítségül a lengyeleket, de ez is eredménytelen maradt. A békés jobbot, melyet a humánus II. Sándor cár 1856. juniusában amnesztiájával a lengyeleknek nyujtott, C. és társai formaszerü tiltakozással utasították vissza s C. meghalt anélkül, hogy céljaihoz közelebb jutott volna.
4. C. Konstantin, az elobbi testvére, szül. Pulawyban 1773 okt. 28., megh. Bécsben 1860 ápr. 23. II. Katalin orosz cárno rendeletére bátyjával együtt Szt.-Pétervárra vitetett, ott mint tiszt a gárdába lépett s Konstantin nagyherceg adjutánsa lett, de a szolgálatot már 1799. ott hagyta s visszavonult Pulawyba, ahol 1809-ig lakott. Ekkor Poniatowski alatt a lengyel hadseregbe lépett, saját költségén egy ezredet szervezett s 1812-ben Szmolenszk és Moszkva mellett az oroszok ellen harcolt. 1813. betegeskedése miatt ott hagyta a hadsereget és utazni ment. 1816. Sándor cár foadjutánsául hítta meg C.-t, de ez tartós betegeskedése miatt már 1818. elhagyta a szolgálatot. 1828. Bécsben telepedett le, hol villája az elokelo muvészek találkozó helye volt s ahol o igen értékes képtárt állított össze. Négy fia marad: Ádám, Sándor, Konstatnin és György. Ez utóbbi (szül. 1828 ápr. 24.) mint zenei és drámai kritikus szerzett nevet; 1855-56. Konstantin testvérével egy zenei és szinházi kritikai lapot is szerkesztett. 1873 óta az osztrák birodalmi tanács tagja.