-család (teanói herceg és vöttaui gróf). Régi osztrák család, mely a birodalmi grófságot 1655. dec. 13. kapta meg. E család leányágon a Zrinyiek sarjadéka. Kiemelkedett közülök Fülöp Erno császári ezredes, ki vitézi érdemeiért János Jakab testvérével együtt nyerte a birodalmi grófságot. Unokája Henrik József gróf (szül. 1678., megh. 1751.), cs. kir. tábornok, 1722-49. budavári parancsnok. Emlékét fentartja a városmajor, melyet 1724. o építtetett. Testvére: Fülöp Lorinc (szül. 1668., megh. 1741.) cs. kir. tábornok, 1711. nápolyi alkirály s ez évi szept. 24. teanói hercegi cimet nyerte, annak minden jogai s javadalmaival együtt.1. D. Henrik gróf, a vöttaui uradalom ura, szül. 1805., megh. Bécsben 1890 okt. 16. Halála után az örökösök a vöttaui kastélyban orzött nagybecsü könyv- és fegyvertár legnagyobb részét elárverezték és ez alkalommal Zrinyi Miklósnak 249 könyvbol álló könyvtára Kende S. bécsi antiquarius kezébe és innen Zágrábba került, mig a magyar nemzeti muzeum számára pénz hiánya miatt egy ritka páncélon kivül alig lehetett valamit megmenteni. V. ö. Hadtörtén. Közl. és a Századok 1891. évf. és Kende könyvét: Bibliotheca Zrinyiana. Bécs 1893. Századok, 1893. évfolyam, 461. lap.2. D. (Dhaun) Lipót József, teanói gróf, rivói-orgróf, cs. kir. osztr. tábornagy, sz. 1705 szept. 24., megh. 1766 febr. 5. Papnak nevelték, de e pályára hivatást nem érezve, már 13 éves korában mint önkéntes vett részt Sziciliában a spanyolok ellen vivott hadjáratban és 1719 óta alaposan készült a katonai pályán szükséges tudományokra. Az 1734-35. és az 1737-39. török háboruban résztvett s a krockai ütközetben megsebesült. Altábornaggyá léptették elo s Sziléziába küldték II. Frigyes porosz király ellen (1741) s ezután lothaiai Károly herceg fovezérsége alatt résztvett ama érdekes hadmuveletben, mellyel Broglie tábornagy, Piseken és Teinen át Prágába üzetett, mely város ostromlásában D. is közremuködött. 1742-43. ama seregrészben szolgált, amely Maillebois franc. vezérnek Prága felmentésére indított hadmuveleteit meghiusította; ezután Bajoroszágot foglalta el s végre a Rajna felé muködött. E hadjárat alatt D. különösen a franciák által hosiesen védelmezett dingelfingeni sáncoknak elfoglalásával tünt ki. 1744. elobb Traun alatt a Rajnánál harcolt, a hol a Stockstadt melletti Rajnaszigeten tünt ki s ezután a Csehországba sieto osztrák-magyar hadieroknek hátvédét vezette s Ludwigsburg mellett visszaverte a seregünket erélyesen üldözo franciákat. A második sziléziai hadjárat alatt Hohenfriedbergnél és Toornál harcolt; 1745. táborszernaggyá léptették elo. A drezdeni békekötés után Németalföldre küldték, ahol 1746 és 1747. az osztrákokra és szövetségeseikre szerencsétlenül folyó hadmuködésekben vett részt. Az aacheni békekötés után az osztrák hadsereg reformálásában és reorganizálásában muködött közre és 1749. az általa irt szabályzatot fogadták el. A katonai akadémia szervezésekor is foleg D. javaslatait követték, amiért is Mária Terézia 1752. kinevezte ezen akadémia felügyelojévé. A hétéves háboru kitöréséig Bécsben volt mint vezérlo tábornok s 1754. tábornaggyá léptették elo. A hétéves háboru elején Szilézia és Morvaország megvédésével bizták meg, de arra a hirre, hogy a poroszok Prágát körülzárták, hadtestét Csehországba vezette és Kollinnél megverte II. Frigyes porosz királyt, a ki kénytelen volt seregeinek maradványait Csehországból kivezetni. E felette fontos eredménnyel biró gyozelemért D. a már elobb alapított, de csakis a kollini csata után életbe léptetett Mária Terézia katonai érdemrend elso nagykeresztesévé neveztetett ki.A kevés vezéri tehetséget tanusított lothaiai Károly hercegnek a hadseregtol való visszahivása után D. lett a porosz király ellen muködo hadak fovezére. 1758. D. elobb II. Frigyest Olmütz ostromlásának abbanhagyására kényszerítette, azután Lausitzbe nyomult s a Berlinig portyáztató (l. Hadik) Laudont támogatta s végre Hochkirchnél rajtaütéssel, majdnem megsemmisítette II. Frigyesnek ott táborozó fohadát; ezután azonban azt a hibát követte el, hogy nem a Sziléziába sieto II. Frigyest követte, hanem Drezda felé fordult ama reményben, hogy e várost elfoglalhatja, a miben azonban csalatkozott, mert a Drezdában vezénylo porosz tábornok (Schmettau) ügyes hadmuködésekkel meghiusította D. nem eléggé erélyes hadmuveleteit, II. Frigyes pedig ezalatt idot nyert sereggyüjtésre. 1759. D. igen csekély tevékenységet fejtett ki s csakis e hadjárat végén lépett fel erélyesen, a mikor is a maxeni ütközettel Fink porosz tábornokot 11000 emberével fegyverlerakásra kényszerítette. Legtöbb gáncs érte D.-t az 1760. hadmuködései miatt, a mikor tétlenségével elobb Laudon megveretését okozta Liegnitznél, azután tulságos óvatossága miatt o maga is legyozetett Torgaunál. 1762. Sziléziában vezényelt a poroszok ellen, akik Burkesdorfnál legyozték. A hubertusburgi békekötés után D. mint az udvari haditanács elnöke élt Bécsben. D. jellemzo vonása az óvatosság volt; sohasem tett sokat kockára, de épen azért nem is mért soha véglegesen dönto csapást ellenfelére. A többnyire kitüno alvezérei által kivivott gyozelmeket sohasem használta fel kelloleg s erélyes üldözésével sohasem aratta gyozelmeinek gyümölcseit s a mint II. Frigyes a Histoire de mon temps cimü muvében gunyosan megemlíté, még a kollini gyozelem után is 5 napot vesztegetett Te Deum énekeltetésekkel ahelyett, hogy a teljesen szétugrasztott porosz hadsereg romjait elfogatta s uj porosz hadseregnek összegyüjtését megakadályozta volna. D. mindent elkövetett, hogy Mária Teréziának a magyar nemzet iránti hálakötelezettsége ne érvényesüljön s Magyarország lehetoleg ismét osztrák tartományszerü viszonyba hozassék. A Mária Terézia örökös tartományainak megvédésére, illetoleg visszafoglalására a magyar nemzet által szervezett magyar csapatoknak az osztrák seregbe való beolvasztását D. indította meg azzal, hogy a magyar csapatoknál is a magyar vezénylet helyébe az osztrák vezényletet hozta be s hogy a magyar tiszteknek is a zöld-arany tábori öv helyébe a fekete-sárgát adatta.A pozsonyi 1764-65. országgyülés D.-t honosította. D.-nak egy fia maradt, Ferenc s egy leánya, Mária Terézia, kinek a királyno volt keresztanyja s kit Pálfy Lipót gróf vett noül. A királyno megengedte, hogy utódai a Pálfy-Daun nevet használhassák, ha a Daunok hercegi ága a Pálfyak ez ága alatt halna ki, a teanói hercegi cim és jogai, vagyona ezekre szálljon. Ferenc közvetetlen utódában, József Albin hercegben (szül. 1771., megh. 1851), ki salzburgi kanonok volt, a teanói hercegi ág kihalt. Az utolsó Daun halála után Pálfy-Daun Nándor Lipót gróf vette fel a hercegi cimet, amelyben Ferenc József király 1875 dec. 30. meg is erosítette.