Az Erdody (Erdodi) család (monyorókeréki és monoszlói) a Bakócz családtól származik, akik eredetileg a Drágffyak jobbágyai voltak, és a papi pályára lépve emelkedtek fel. Nemességet Hunyadi Mátyástól kaptak. A család birtokait Bakócz Tamás osztotta fel, innentol a délvidéki ág az Erdody nevet használta. Többen jutottak országos méltóságokhoz, püspökök, országbírók, horvát bánok és tábornokok voltak közöttük. 1607-tol a varasdi kapitányság örökös birtokosai voltak. Magyarország egyik legrégibb grófi családja, mely a mohácsi vész elott nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511. november 25-én.

Az Erdody-család különben nem tartozik az osi magyar családok közé; a Bakóczok (vagy ismertebb, de nem egészen pontos nevükön Bakacsok), kiktol az Erdodyek származtak, eredetileg a Drágffy család jobbágyai voltak, közülük azonban néhányan papi pályára léptek s a 15. század közepétol kezdve mind magasabbra emelték családjukat. Jászay szerint ugyan már az Árpád-házbeli királyok alatt virágzott egy Erdod-nemzetség s 1389-bol Fejér [1] szintén közöl egy oklevelet, mely szerint Bakacs Tamás és fiai az Erdod nembeli Miklóstól származnának, de az oklevél hamis. A kétségtelen historiai tény annyi, hogy nemességet csak Országh Mihály nádor házi káplánja, a késobbi titeli prépost, erdodi Bakolcz Bálint, Ferenc fia szerzett 1459 szeptember 3-án a maga és testvérei, Tamás és János részére, amelyet 1489 január 6-án Mátyás király erdodi Bakócz Tamás gyori püspök, testvérei Miklós és Bálint, továbbá Miklós fiai Péter és Pál s néhai János fiai, Tóbiás és János számára megerosített. A család még Mohács elott nyert grófi rangot II. Ulászlótól 1511-ben.

A család 16. századi története [ szerkesztés ]

A három Bakócz fiútestvér közül Tamás (1442–1521) esztergomi érsek lett és a család osi vagyonának felhalmozója. O kapta adományba 1493. a korösvármegyei Monoszlót s 1496. a Vas vármegyei Monyorókeréket, melyekrol a család elonevét irja. Elérte II. Ulászló és II. Lajos királyoknál, hogy birtokait unokaöccsei (Miklós fia Péter és Bálint fiai István és Farkas) örökölhessék.

Bálint két fia örökös nélkül halt meg és e birtokok házasság révén a Pálffyak birtokába kerültek.

Erdody I. Péter (fl. 1489-1543), Vas vármegye foispánja, fokamarás, folovászmester volt I. Ferdinand korában, kinek hive lett, miután 1526-ban a mohácsi vészbol szabadult meg. Elso felesége, alsólendvai Bánffy Sára asszony, akinek a szülei alsólendvai Bánffy Jakab, (fl 1453-1500) és felsoeldvai Széchy Katalin (fl. 1493-99) voltak. Második neje, tahivári Tahy Éva, Tahy János leánya lett.

Az Erdody I. Péter örökölte birtokok jelentos része a 16. század végére kikerült a család tulajdonából: a Vas vármegyei Vörösvárt más birtokokkal együtt (Mongyorókerék várat, Katar castellumot és Páka várost tartozékaival) Erdody Péter elcserélte Medve váráért és Rokonok castellumért Zrínyi Miklóssal. Vép is egy idore a Zrínyiek birtokába került. Késobb Somlyó várát zálogosította el Csóron Andrásnak, hogy visszavásárolhassa Vörösvárt. Körmendet eloször zálogba adták, majd végleg eladták. Monyorókerék és Vép 1613-ban a zálogterhek kifizetése és a birtokperek lezáródása után Erdody Tamásnak (1558–1624) köszönhetoen visszakerült a család birtokába és ott is maradtak hosszú évszázadokon át. Császárvár végig Erdody I. Péter ágának tulajdonában maradt: átépítették a várat, egy a 17. században során családi rezidenciaként muködo kastélyt építették és egy ferences kolostort is alapítottak itt.

Erdody I. Péter és alsólendvai Bánffy Sára fia, Erdody II. Péter (c. 1500-†1567), Horvát-dalmát és szlavón bán, valamint Zala vármegye foispánja volt. Elso felesége, tahivári és tarkeör Tahy Margit asszony, halála után pedig, nagykemléki Alapy Borbála lett, akinek a szülei nagykemléki Alapy János és gróf szigethi Zrínyi Margit voltak. Rövidesen halála elott, Erdody II. Péter, 1565 . október 11. -én grófi címert szerzett. Összes gyermeke, a második feleségétol, Alapy Borbálától származott.

Erdody II. Péter gróf fiainál a család két ágra szakadt: a magyarországira (I. Tamás és utódai) és horvátországira (III. Péter és utódai). Erdody I. Tamás fia, I. Tamás (1558–1624. január 17.) nevéhez a horvát báni cím (1584–1595; 1608–1615) és katonai tettek mellett jelentos birtokgyarapodás is kötheto, amely felesége, Ungnád Mária révén kerültek a család birtokába. Mária Ungnád Kristóf (másként Keresztély) egri kapitány és horvát bán (1578–1584) egyetlen gyermekeként apja halála után Szomolány és Jóko várát örökölte, amely ettol kezdve a család ezen ágának egyik központi birtoka lett. Ugyancsak e házasság révén került a családhoz a varasdi foispáni cím (1607), amit ettol kezdve mindig valamelyik családtag töltött be. Erdody I. Péter 1607-ben grófi címet nyert. Jeles katonaként Horvátország védelmében vívott csatáiról nevezetes: 1593-ban Sziszeknél legyozte Hasszán boszniai pasa seregét, egy év múlva bevette Petrinja várát (e vár nem messze fekszik Hrasztelnicától, a családi birtoktól!). A családi birtokokon több építkezés is fuzodik a nevéhez: 1603-ban o építette Császárvár aljában a Novi Dvorinak (Újkastélynak) nevezett kastélyt, amely végig a 17. század folyamán a család tagok egyik kedvenc horvátországi tartózkodási helye maradt; 1615-ben pedig átépítette a vépi várat, kialakítva ezzel a mai, négyszögletes formáját. Erdody I. Tamás felnott kort megért gyermekei: István, Kristóf, János, Zsigmond, Zsuzsanna, Anna és Erzsébet. Kristóf fia volt Erdody Gábor Antal (1684–1744) egri püspök. Erdody III. Péternek és feleségének (Stubenberg Zsuzsának) ugyancsak számos felnott kort megért gyereke született: IV. Péter, Bálint, Miklós, Farkas, Borbála, Mária, Simon és Ferenc.

A család 17. század története

A magyarországi ág, Erdody I. Tamás (1558–1624) utódai

Erdody Tamás fiai közül ketto (István és János) egyházi pályára lépett, egy (Zsigmond) politikai téren érvényesült, a negyedik (Kristóf) pedig gyerekei révén tovább vitte a család ezen ágát. István és Erdody János közül az utóbbi futott be nagyobb karriert, amennyiben II. Mátyás egri püspökké nevezte ki (igaz a pápai konfirmációt nem kapta meg). Fiatalon, 37 évesen halt meg, talán ezért nem jutott még elorébb az egyházi hierarchiában. Bátyját Istvánt pedig szerémi püspökké nevezték ki (ugyancsak nem kapta meg a pápai konfirmációt), ot feltehetoleg vaksága akadályozta meg az elorejutásban. Zsigmond folytatta a családi hagyományokat és bár a magyarországinak tartott ághoz tartozott, horvát bán (1627–1639) lett. Kristóf nem töltött be semmilyen fontos tisztséget, viszont három felnott kor megért gyermeke (György, Gábor, Imre) révén ez az ág nem halt ki. A következo generáció tagjai világi pályán próbáltak érvényesülni. I. György (1614–1663) és Gábor (megh. 1650) a bécsi egyetemen tanult (1628–1629), majd kettojük közül csak György folytatta tanulmányait, méghozzá a franciaországi Doualiban (1631–1633). Azonban sem o, sem testvére Gábor nem jutott el a legmagasabb világi tisztségig, a nádorságig. György tárnokmesterségig (1662–1663), Gábor foajtónállóságig vitte. Pedig Gábor elso felesége (Pálffy Mária) révén a befolyásos Pálffy családdal is rokonságban volt. Mindkettojük ága folytatódott: I. Györgynek I. Sándor (1644–1663), Gábornak pedig II. György (1648–1713) és Kristóf (1649–1704) nevu fia utódai születtek. I. György és Gábor öccse, a legkisebb fiú Imre is a tárnokmesterségig (1679–1690) vitte, ezzel már a negyedik Erdody volt, aki kiérdemelte e tisztséget. Az o egyetlen fia, Imre (1648 k.–1668) fiatalon, utód nélkül halt meg egy török elleni kisebb csatában. A harmadik generációban tehát három fiút találunk és köztük egy olyan Erdodyt, aki már egészen a rangban a nádor mögött következo országbírói tisztségig vitte.II. Györgyöt (1648–1713) e rang elnyerése elott végigjárta a ranglétrát: királyi fokamarás (1679–1691), majd folovászmester (1691–1693), ezt követoen pedig tárnokmester volt egészen országbíróvá való kinevezéséig vagyis 1704. január 19-ig. Erdody II. György egyben elso felesége révén jelentos birtokszerzo is volt: Rákóczi László egyetlen örökösét, Erzsébetet vette feleségül, akinek révén viszonylag nagy, jól jövedelmezo birtokok kerültek a család tulajdonába, amelyeket saját utódok hiányában testvére, Kristóf gyerekei örököltek. II. György nevéhez fuzodik az árvai foispáni cím megszerzése is, mivel 1675-tol haláláig az árvai királyi javak igazgatója is volt.

Ez az ág Sándor és Kristóf utódaiban folytatódott: I. Sándornak egyetlen fia, II. Sándor (1670–1728) érte meg a felnottkort, Kristófnak viszont négy: III. György (1674–1739), László Ádám (1677–1736), Gábor Antal (1684–1744), József (1685 k.–1723) és Imre (1686–1736).

Az ún. horvátországi ág, Erdody III. Péter utódai

A szakirodalom Erdody III. Pétertol származó Erdodyeket a család horvátországi ágának nevezi. E felosztásból azonban a család egyes tagjai kilógnak. Igaz ugyan, hogy III. Péter ága erosebben kötodött Horvátországhoz: ott éltek, többnyire ott élo családból választottak feleséget és egymás között is gyakran horvátul leveleztek. Viszont a magyarországi ágnak is több olyan tagja volt, aki Horvátországban élt, sot közülük is került ki horvát bán, a már említett Erdody Zsigmond. De jó példa erre Erdody Imre is, aki többnyire Horvátországban élt és fiatalon meghalt fiát, Ádámot aki ott katonáskodott. Erdody Imrét a kortársak maguk is a horvátországi urak közé sorolták. A horvátországi ág tagjai közül III. Péter unokája, II. Farkas említendo, aki miután Batthyány I. Ádám udvarában szolgált forangú familiásként (1642) Draskovits János és Thurzó Borbála leányát, Draskovits Borbálát vette feleségül. Thurzó Borbála elso férje Erdody Gábor volt, akitol négy gyermeke is született. E házasság révén a két család (Erdody és Draskovits) többszörösen is rokonságba került egymással. Farkas nem sokkal a házasságkötésük után egy törökkel vívott küzdelemben meghalt. Testvére, II. Miklós hat évvel késobb, 1653-ban Borbála testvérét, Johanna Máriát vette el feleségül. II. Miklós a család ezen ágának legnevesebb tagja volt: kituno katona hírében állt (ott volt Buda visszavételénél (1686), aki horvát bánként (1670–1693)visszahódította Szlavóniát a töröktol.

Címerük: Négyelt pajzs szivpajzzsal, ebben vörös mezoben arany félkerékbol kinövo, természetes szarvas (az 1459. és 1489. adományozott Bakócz-címer). A nagy pajzs: 1. arany mezoben koronás fekete sas. 2. és 3. kék mezoben két ezüst hullámos pólya közt két egymás mellett álló hatágú csillag. 4. arany mezoben faragott kövekbol rakott fehér várfal két ormozott toronnyal. Három sisak, sisakdíszek: 1. (középso) koronás fekete sas, takaró jobbról ezüst-vörös, balról arany fekete. 2. egy fekete és egy vörös strucctoll között balra fordult kinövo páncélos kar, markában arany védvasas kivont kardot tart, takaró arany-fekete. 3. a leírt kar szintén strucctollak között jobbra fordulva kékkel és arannyal osztott zászlót tart, takaró kék-vörös. Ugyanez címere Varasd vármegyének is.