A galánthai Esterházy család osi fészke a Csallóköz volt. Eredetüket a Salamon nemzetségbol származtatják. A Salamon nemzetség osi javait 1238-ban osztotta fel egymás között a két fiú, Péter, aki az Esterházy családot és Illés, aki az Illésházy családot alapította.
A család elso ismert ose, Mokud neve 1186-ban fordul elo mint királyi pristaldus . A késobbi leszármazottak közül többet is említenek, mint például 1239-ben alsó-hiadaljaföldi Syrak, Tivadar, Miklós és Izsák, 1242-ben salamonfalubeli Pósa, Miklós, Mihály, György és Roth, 1248-ban Farkas, Jakab, Péter, Benedek és Pál testvérek. Utóbbiak az említett évben örökös nélkül meghalt rokonuk, Vitalis (Becse fia) salamoni és vatai birtokain osztoztak Miklóssal. Késobb 1287-ben két testvér, János és István neve fordul elo mint vathai birtokosoké. Egy 1324-es okiraton is több salamoni nemes neve található. Ok (János, Tamás, Tonk, György és János) a Salamon nemzetség legosibb, oklevélben is elismert tagjai. Mivel sok éves távlatról beszélünk, több feltételezés is napvilágot látott. Így báró Mednyánszky Alajos az Esterházy család elso osének Salamont tartja, akinek két fia, Péter és Illés egy 1238-as okiratban szerepel, ahol apjuk birtokain osztoznak. Ezen állítás szerint Péter az Esterházy családot, míg Illés az Illésházy családot alapította. A község, ahonnan az Esterházy család a nevét vette, az általános tévhit szerint nem a mai Fertoddel (régi nevén: Eszterháza) áll kapcsolatban, hanem a szlovákiai Illésházával (régi nevén: Esterháza). A középkor alatt többféle említése is elofordul e család nevének, többek között Estoras, vagy Zerházy, melyek más-más hangfejlodés szerint jöttek létre. Az Esterházy család a 16. századtól kezd „felemelkedni". Ebben az idoben élt Ferenc (1533 körül–1604), Pozsony vármegye alispánja. O használta eloször a galántai elonevet édesanyjától, Bessenyei Ilonától örökölt galántai birtokai révén. Ferenc apja, Benedek (†1553 elott) volt az elso a családban, aki az Esterházy nevet használta.
E családnak három fo- és több mellékága is van. Eloször Esterházy Ferenc fiai által vált több ágra. Miklós a fraknói ágat, Dániel a cseszneki ágat, Pál (1587–1645) pedig a zólyomi ágat alapította. A család különbözo ágai különbözo címeket és jogokat kaptak. Így a fraknói ág tatai alága hercegi, a cseklészi alága, a cseszneki és a zólyomi ág grófi rangban állt. A foágak közül a cseszneki szintén két alágra oszlik, mégpedig az idosebb és az erdélyi alágra.
Az Esterházyak országnagyaink egyik legfényesb nevü és legvagyonosb családa. Eredetére nézve az Illyésházyakkal együtt a Salamon nemzetség (genus) közös sarjadékául tartatik. A Salamon nemzetségbol, – melynek a Csallóköz birtokosai közt már a XII. században elofordul okleveles nyoma * , 1238-ban osztoztak meg Salamonnak fiai Péter és Illés atyai birtokaikban, s akkor ez az Illyésházy, Péter a Szerházy család-ágnak törzse lon * . A Szerházi (vagy Serházi) ágból 1549-ben élt Benedek , kinek nejétol galanthai Bessenyey György leányától Ilonától két fia született; az egyik az 1596-ban Keresztesnél elesett István , ki fiában Tamásban kihalt. A másik Ferencz , ki elobb Szenczen harminczados, utóbb 1584-ben Pozsony vármegye alispánja volt, anyja után örökölvén (vagy legalább részben szaporodást nyervén) a galanthai birtokot, elso irta nevét Esterházy -nak galanthai elonévvel, és családja egyik legidosb és kétségkivül legjelesb fia Miklósban ennek szerencsés házassága, és kitüno észtehetsége és érdemei által a legnagyobb és maig virágzó polczra emelkedett. Ferencznek nejétol Illyésházy Zsófiától született több gyermeke között a nevezett Miklóson kivül még Dániel és Pál is maig virágzó családot, és pedig Dániel a cseszneki grófi vonalt, Pál a zólyomi grófi vonalt alapitá, ez okból elobb a fraknói vagy herczegi vonalt az I. és II. táblán, a csesznekit a III-dik, és a zólyomi vonalt a IV. táblán látandjuk. Ferencztol kezdve a családfa következoleg származott le:
I. tábla . Fraknói vonal
Ez ág oly roppant vagyont s annyi urodalmat szerze össze, hogy majorescoja az osztrák birodalom leggazdagabb földesura lenne, s több mint két milliónyi évi jövedelemmel rendelkezhetnék, ha nem kevésbé roppant adósság-tömeggel nem terheltetnék, minek következtében az uradalmakra tett zárlat idejeig a lezárolt javak ura csak nyolczvan ezer pforint évi jövedelmez huz * . – 1804-ben a nem rég (1833-ban) meghalálozott Miklós herczeg Ligne herczegtol a frankoniai tartományban Edelstetten urodalmat vásárlá meg, mi által családja a német birodalom fejd. herczegeinek sorába lépett. Azon urodalom azonban 1806-ban a bajor király koronája alá került, e herczegi uradalom egy tizedrész négyszegü mértföldnyi területén mintegy 830 lakost, egy mezovárost és 2 1/2 falut számlál. Az ausztriai birodalomban fekvo, s a herczegi majoratushoz tartozó többi uradalmak ezek: Kis-Marton, Esterház, Szarvko (Hornstein), Pecsényed (Pötsing), Fraknó (Forchenstein), Kabold (Kobelsdorf), Lakompák (Lackenbach), Léka (Lachenhaus), Keresztúr, Koszeg, Suttor, Boldogasszony, Kaposvár, Köpcsény, Alsó-Lindva, Nempthy (Lenthy), Csobáncz, Léva, Ipoly-Pásztó, Végles, Buják, Szádvár, Dereske, Bicse, Sztrecsen, Ozora, Dombovár, Sz.-Lorincz, Kis-Várda, Árva és Lietava, (mindezek Magyarországban), Schwarzenbach és Pottenstein Alsó-Ausztriában. A család feje a majoresco örökösen birta a soproni foispánságot. A herczegnek nyári laka hajdan Lakompak, Heflán, majd Kis-Marton. A mult században már a pompás Esterház is Sopron vármegyében, miután a mult században Miklós herczeg a saródi határban egy roskadt vadász-kastély helyébe fényes palotát, s mellé egy egész csinos falut épittetett. Most nyári lakásul Kis-Márton szolgál. A herczegi ág czimere – mint a második metszvényen láthatni, négyfelé osztott paizs. Az elso és negyedik osztály kék mezejében az osi czimer a koronán álló koronás grif áll, kardot s három fehér rózsát tartva. A második és harmadik mezo viz-szintesen kétfelé oszlik, a felso vörös udvarban koronás oroszlán emelkedik fel, hármas fehér rózsát tartva, az alsóbbi ezüst mezoben három vörös rózsafej három szögletre helyezve látszik. A közép kis paizs fekete mezejében arany L. (Leopoldus) betü ragyog, a kis paizson herczegi korona. – Az egész czimert herczegi korona, s hermelinnel bélelt bibor-palást födi.