János Mária gróf, antradoccoi herceg, cs. és k. lovassági tábornok, szül. Finstringenen, Alsó-Lotaringiában 1759. jan. 3., megh. Bécsben 1831 dec. 26. 1776. mint közhuszár lépett a 8. huszárezredbe (akkor Wurmser) és abban mihamar tiszt lett; részt vett az 1778-79. hadjáratokban Csehországban, 1788-89. harcolt a törökök ellen, 1790. Németalföldön vett részt a felkelési kisérletek elnyomásában és 1792-1797-ig a franciák elleni hadjáratok alatt ismételve annyira kitünt, hogy 1797. a Mária Terézia-rend lovagja lett. 1798. ezredessé léptették elo s az akkor szervezett Bussy nevet viselo lovas-vadász ezred parancsnokává nevezték ki; ezen ezred élén harcolt 1799. és 1800., amikor Marengónál és a Mincio melletti csata után két lovas-ezred élén a hadseregnek visszavonulását az Etsch mögé födözte. 1801. tábornok lett és 1805. Debrecenben állomásozott. 1805. mint a lovas-dandár vezére Károly fohg alatt Olaszországban volt és foleg a S. Michele-i ütközetben és a caldieroi csatában tünt ki. A hadjárat befejezése után Koszegre jött mint dandárparancsnok s ott maradt 1809. Idoközben, 1806. a 9. számu huszárezred tulajdonosa lett. 1809. altábornaggyá léptették elo és az Olaszországban muködo hadsereghez küldték mint hadosztályparancsnokot. A Friaulba való betörés alatt mint elovédparancsnok Pordenonénél legyozte az ellenség hátvédjét, mely alkalommal 4 ágyut és 3 ezredsast vett el a franciáktól. A sacilei gyozelem kivivásában is részt vett és ezután a Verona felé való elonyomulás alatt o vezette az elovédet, valamint késobb a visszavonulás alatt is folytonosan o volt a hátvéd vezére, miközben több ütközetben oly vezéri tehetséget és merészséget tanusított, hogy a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki. Mint hadosztályparancsnok részt vett a gyori csatában. A békekötés után 1812. Belso-Ausztria lovassági felügyeloje völt s azután az oroszok ellen küldött hadsereg tartalék-lovasságának lett vezére. 1813. elobb az Olaszország ellen muködo hadseregnél volt hadosztályparancsnok s mint ilyen foleg neki volt köszönheto a villachi gyozelem (aug. 24); ugyanezen év okt. 13. lovassági tábornok lett és a lipcsei csatában a V. hadtest osztrák-magyar csapatait vezényelte. Az 1814. hadjáratban, Briennenél, Arcis-sur-Aube és Bar-sur-Aube-nál tünt ki és a hadjárat befejezése után Mainz német-szövetségi várnak kormányzója lett. 1815. mint hadsereget vezeto vezért küldték Olaszországba Murat nápolyi király ellen, ahol elobb a Po vidékén végrehajtott védointézkedései s jól átgondolt, a viszonyoknak teljesen megfelelo hadmuködési terve elokészítették Bianchi gyozedelmes hadjáratát, miközben o személyesen szervezte a Dél-Franciaországba indítandó, 68 zászlóaljból és 45 lovasszázadból álló hadsereget, amellyel a Simplonon átkelt Suchet francia tábornagyot néhány ütközetben visszaszorította és L"écluse meg Macon várakat bevette. A hadjárat befejezése után, 1818. F. volt az Elzász megszállására hátrahagyott szövetséges csapatoknak parancsnoka. Ezután a velencei tartományok hadparancsnokává nevezték ki. 1821. F. osztrák hadsereget vezetett Nápolyba az ottani forradalom elnyomására. F. nagy eréllyel és oly ügyesen muködött, hogy már márc. 24. bevonulhatott Nápolyba, amiért a nápolyi király ot az antrodoccoi hercegi cimmel és 1 millió frt dotációval jutalmazta. 1825. Nápolyban maradt s azután ismét a lombard-velencei tartományok hadikormányzója lett; mint ilyen 1831. a forradalmi mozgalmakat gyorsan elfojtotta; ugyanez évben az osztrák grófi rangra emeltetett és nov. hóban az udvari haditanács elnökévé neveztetett ki. Végakarata szerint magyarországi palotai uradalmán temették el.