A Garai család ( horvátul Gorjanski ) középkori magyar fonemesi család volt, melynek tagjai kiemelkedo szerepet játszottak a Magyar Királyság történetében.
A Garai család, mely a 14. és 15. században nádorságot három nemzedéken át viselte, a Dorozsma nemzetségbol származik.
1269-ben élt János ispán a Dorozsma nemzetségbol, és ennek fia István mester, Béla tót-, horvát- és dalmátországi hercegnek fegyvernöke, kik nevezett Béla hercegtol Valkó vármegyében Gara helységet nyerték érdemeik jutalmául.
I. Istvánnak hat fia maradt, ezek közül János elobb zágrábi püspök, utóbb kalocsai érsek, László pedig váci püspök lévén, II. István és Gergely magnélkül halván el, csak I. Miklósnak és I. Pálnak lettek utódai, kik által a család két ágra szakadt.
I. Miklós ágazata, mert nádorokat mutatott fel, nádori ágnak, – Dezsoé a báni hivatalról báni ágnak, vagy gothói Garainak is neveztetik.
I. Miklós 1312-ben királyi folovászmesternek íratik. Fia négy maradt: II. Miklós, III. János, Tamás és Imre; a két utóbbi kihalt.
II. Miklós macsói bán volt I. Lajos és Mária királyno korában közel húsz évig, és ez alatt foleg vitézségével tüntette ki magát; nevezetesen 1371-ben Laczkffy Miklós erdélyi vajdát megverte. 1376-ban nádorrá lett Lajos király alatt, ennek halála után pedig az özvegy királyné Erzsébetre és Máriára dönto befolyással bírt, miért ellenpártja Kis Károlyt hívta meg a trónra, akit Garai Forgách Balázs által megöletett. E merénylet a lázongást még inkább szította, melynek lecsendesítésére midon a királynok Garai tanácsából Horvátországba sietnének (1385-ben), útjukban Gara helység és Diakovár között Horvát János által megtámadtatván, Miklósnak a leghosiesebb védelem után feje vétetett testvérével III. Jánossal együtt. – Jelen voltak ez esetnél III. Miklós és IV. János is, kik megmenekültek. II. Miklós nádori pecsétében jobb oldali szögleteikkel egymást érinto három vértet használt címerül, s minden vért udvarában (a családi címer) a kigyó, (mely szájában rózsát vagy efélét tart) látható. Egy leánya Ilona Szécsi Miklósné, és két fia IV. János és III. Miklós maradtak.
IV. János erdélyi vajda és temesi foispán volt. Jelen volt bátyjával együtt Dobor vára megvételében Horvát- és Dalmátországok meghódításában, valamint 1396-ban a nikápolyi ütközetben, honnan Zsigmond király ot küldé haza a kormány vezetésére. Zsigmond király fogságakor ot adá Garai Miklós kezesül az országnak, 1396-ban a Pago és Jadra közti kérdésnek eldöntésével bízatott meg. 1415-ben szerencsétlenül harcolt Horvát vagy Hervoja János ellen, kitol elfogatván, egy ideig kemény fogságban tartatott. Meghalt 1430. körül utódok nélkül. Neje Hedvig Zemovit mazóviai herceg leánya volt, kiktol Katalin és Hedvig nevu leányai maradtak.
III. Miklós a diakóvári veszélybol megszabadulván, 1387-ben macsói bán lett, és a Temesvár körül lázongó Dán fiai ellen szerencsésen harcolt. Eréllyel harcolt Horvát János és pártja ellen is; valamint utóbb a szerbek és törökök ellen is. Legtöbb érdemet szerzett Zsigmond király elott annak siklósi fogságából megszabadítása által, midon öccsét IV. Jánost és fiát IV. Miklóst adá kezesül. Nevezetes tényezo volt az 1412. évi lengyel, 1413. évi velencei békekötésnél. 1417-ben a konstanzi zsinat alkalmával – hol Zsigmond király idozött, – az ország kormányát is o vezeté. Elso neje halála után gróf Cillei Annát , Zsigmond király neje, Cillei Borbála novérét vevé noül. Meghalt 1440. körül. Fiai: I. Péter, II. László és IV. Miklós. – IV. Miklós korán elhalhatott. – Péter 1479-ben a törökök ellen vitézül viselte magát; egyetlen fiában Mihályban ága 1480-ban kihalt.
I. László elobb visegrádi kapitány, koronaor , majd macsói és tótországi bán, végre pedig 1447 óta szintén nádor volt. Családi viszonyai, a Cilleiekkeli rokonsága Albert királynak halála után özvegye, Erzsébet királyné részén tarták ot, valamint késobb is a Hunyadiak ellenében a Cillei párton muködött, s Mátyás király ellen is, Frigyes császárt királyul hívta meg. Mátyás a pártoskodókat 1459-ben legyozvén, ildomossága és mérséklete által ot is részére látszott végre megnyerni. Meghalt 1460. táján. Nejétol, Alexandra tescheni hercegnotol a következo gyermekei maradtak: Jób, Anna Héderváry Imréné, N. (Mária?) Hunyadi László jegyese, utóbb Újlaki Miklós neje, VI. János, és V. Miklós, ki korán elhalt, özvegye 1440. Margit, kitol gyermekei: Ilona és József gyermekkorukban elhaltak. E Lászlónak 1449-ki nádori pecsétérol van véve a család címere, mely a vértnek udvarában tátott szájjal kígyót mutat. A pajzs fölött szárnyas angyal, két oldalról nemto látszik, mint a metszvény mutatja. Jób 1482-ben halt meg magnélkül. Halála után birtokai közül Siklós várát, s városát Mátyás király fiának, Corvin János hercegnek adományozta. Jóbban kihalt a Garaiak nádori ága.
A másik I. Istvánnak I. Pál nevu fiától jo le. Pál 1312-ben macsói bán, Valkó és Bodrog vármegye , és 1324-ben már egyszersmind Szerém vármegye foispánja is volt. Fia, Dezso fiatal korában Zsigmond király udvarában Cillei Borbála királyné, folovászmestere. 1432–1440-ben macsói bán és Baranya vármegye foispánja volt. Neje horogszeghi Szilágyi Mihálynak leánya Anna volt, kitol született fia, János, aki atyja báni hivataláról Bánfi Garainak is neveztetett, és Anna nevu nejétol három leánya: 1. Klára Halapchich Kis Horváth Jánosné; 2. Jeremia Pásztói Jánosné; 3. Garai Dorottya, Beregszói Györgyné, és egy fia maradt: Lorinc, ki nyughatlan elméju, kapzsi ember volt. Miután ausztriai Miksa pártjáról II. Ulászló huségére visszatért, ez ot 1491-ben újra kegyelmébe fogadta. Lorincnek két neje volt, az elsotol Ostffy Zsófiától gyermekei: 1) Petronella kisasszonyfalvi Istvánffy Pálné. 2) Katalin * kerékszállási Markos Péter Pozsega és Valkó vármegye foispánjának neje 1528-ban. 3) Anna bozsoki Macedóniai János neje. 4) László, ki fiatal korában elhalván, a fényes családot fiágon sírba vitte. Lorincnek második nejétol pákosi Paxy Lucától leánya Borbála csömöri Zay Ferencné volt, ki után a Zay család örökösödött.