Ligne

(ejtsd:liny), régi belga család, mely nevét a Tournay mellett fekvo L.-tol vette s melynek osi birtokai hennegauban vannak. Legnevezetesebb sarjai: 1. Károly József herceg, szül. Brüsszelben 1735 máj. 23., megh. 1814 dec. 13. Már atyja, Claudius is mint osztrák tábornok emelkedett hirre és o is (1752) osztrák szolgálatba lépett. Kitünt a Kolin, Leuthen és Hochkirch mellett vívott ütközetben. A bajor örökösödési háboruban Laudon alatt az elovédet vezényelte. A béke helyreálltával Olaszországot, Svájcot és Franciaországot tazta be és a század legkiválóbb embereivel (Rousseau, Voltaire, Laharpe, Nagy Frigyes) állott irodalmi összeköttetésben. Többször járt diplomáciai kiküldetésben Pétervárt, megnyerte II. Katalin cárno kegyeit és nagy birtokot is kapott tole a krimi félszigeten. 1789-ben újra Laudon alatt harcolt s része volt Belgrád bevételében. Midon Napoleon 1803. a L. család lefoglalt birtokait a családnak visszaadta, a herceg jogait Lajos Lamoral fiára ruházta át, aki 1766 máj. 7. szül. és 1813 máj. 10. halt meg. A német birodalomtól kárpótlásul az edelstetteni apátságot kapta, melyet 1804. Esterházy hercegnek adott el. Rendkivül szellemes, örökké jókedvü társalgó és udvarló volt és az európai fejedelmek kegyeltje. Muvei: Mélanges militaires, littéraires et sentimentaires (Bécs és Drezda 1795-1811., 34 köt.); Oeuvres posthumes (u. o. 1817., 6 köt.); Vie du prince Eugene de Savoie (Weimar 1809). O adta ki továbbá Rabutin császári fovezér hadjáratát Magyarországon (Mémoires 1795). Válogatott leveleit és rövid értekezéseit (Lettres et pensées, Páris 1809, 2 köt.) Staël asszony, Maltebrun és mások adták ki. Muveinek újabb kiadását Lacroix A. rendezte sajtó alá (Brüsszel 1860, 4 köt.). Életét megirták: Peetermans, Soubiran, Reiffenberg báró és Du Bled. V. ö. Thürheim, Feldmarschall Karl Joseph Fürst de L. (Bécs 1876). Du Bled, Le prince de L. et ses contemporains (Páris 1890.). - 2. Jeno Lamoral, Amblise és Épinoy hercege, spanyolgrand, az elobbinek unokája, szül. 1804 jan. 28., megh. 1880 máj. 20-án. 1814. örökölte a hercegi méltóságot. 1830., midon Belgium Hollandiától elszakadt, az egyik párt belgiumi királlyá óhajtotta, ami ellen o azonban tiltakozott. 1842-48-ig I. Lipót királynak meghatalmazott minisztere volt a francia udvarnál. 1851. tagja, 1852. pedig elnöke lett a belga szenátusnak. Állásáról 1879. mondott le, mivelhogy a kormány szabadelvü politikájával nem értett egyet. Örököse unokája, Lajos Lamorral lett, szül. 1854 jul. 18.