Lippe-Biesterfeld és Lippe-Biesterfeld-Weissenfeld, grófi és nemes család, a Lippe-Detmold ház két mellékága, mely Jobst Herman gróf (megh. 1678) utódaiból sarjadt és kezdetben a Lippe-Strenberg-Schwallenberg nevet viselte. Az elsoszülöttségi jognál fogva e két család a detmoldi és bückeburgi uralkodóházak közé tartozik. A két most is élo ág alapítói Jobst Herman unokái, Frigyes Károly Ágost és Ferdinánd János Lajos voltak, akik nagyatyai örökségükrol bizonyos évjáradékért lemondtak, s 1762 óta biesterfeldi, illetoleg weissenfeldi birtokaik után nevezték el magukat. A biesterfeldi ág mostani feje Erno gróf, szül. 1842. jun.; a weissenfeldi ág feje pedig Ferdinánd gróf, szül. 1844. okt. 6-án. Ebbol az ágból született Lippe Lipót gróf (l. o.), továbbá egy másik, Ausztriában élo katolikus vallásu oldalág is, melynek jelenlegi feje Lippe Egmont gróf, szül 1841 máj. 10.


L., vagy megkülönböztetésül Schaumburg-Lippétol, L.-Detmold, a német birodalomhoz tartozó fejedelemség Vesztfália, Cassel-kerület, Waldeck-Pyrmont és Hannovera között; a kisebb, elkülönített részeit (exclavéit), Lipperodet, Kappelt és Grevenhagent is beleszámítva, 1215 km 2 területtel. A fejedelemség alkotmányos; 1866 aug. 18. lépett be az észak-német szövetségbe. Az 1836 jul. 6-iki alkotmány (módosítva 1867 dec. 8. és 1867 jun. 3.) szerint a fejedelemség a lippei fejedelmi család férfiágában örökös.
L.-Detmold nevét alkalmasint a Lippe (Luppia) folyócskától vette. Területén verte meg Arminius (l. o.) Kr. u. 9. Varus római vezér légióit. Késobb L. a szász hercegségnek volt egy része és Nagy Károly Detmold táján nagy diadalt ült a szászokon. A mostan uralkodó fejedelmi család a szász Haholt fonökben tiszteli osét. Maga a L. elnevezés egy 1123-iki oklevélben fordul elo eloször, amidon a kis országot bizonyos Bernhard de Lippia birta. Ennek unokája, II. Bernát Oroszlánszivü Rikárdnak volt a vezére. I. Simon a schwalenbergi, III. Simon (1360-1410) a sternbergi grófságot szerezte. V. Simon (1511-36) felvette a grófi címet és V. Károly császár ebben 1529. megerosítette. VIII. Bernát evangelikus hitre tért a lakosság zömével (1556); fia ellenben, VI. Simon, a református vallásra tért. Ugyano 1613. országát 3 fia között osztotta fel; ezek közül a legidosebb, VII. Simon, a foágnak lett alapítója; a másodiktól, Ottótól származik a brakei ág, mig a schaumburg-bückeburgi ág a legifjabbik fiutól, Fülöptol ered. A brakei ág kihalt 1709.; a foág pedig (L.-Detmold) újból két ágra oszlott, a L.-Biesterfeld és a L.-Biesterfeld-Weissenfeld ágra. VII. Simon (megh. 1627.) utódai közül nevezendo Simon Henrik Adolf, ki 1720. a birodalmi hercegi rangot kapta; továbbá Frigyes Lipót (1782-1802), kinek özvegye, az erélyes Paulina fejedelemasszony a francia háboruk idején ügyesen vezette az országot és a jobbágyságot megszüntette, sot 1819. alkotmányt is adott népének, csakhogy a lovagság és a L.-Schaumburgi ág ez ellen tiltakoztak. Paulina fia, Pál Sándor Lipót, 1820-ban vette át a kormányt és több célszerü reformot léptetett életbe. Az 1848. felkelés napjaiban békés úton ment át az ország az alkotmányos rendszer kerékvágásába és 1849. szabadelvü választó-törvényt kapott. 1850. a fejedelem országának egy részét évi járadék fejében a porosz királynak engedte át. Fia és utóda Lipót alatt (1851-72), a reakció köszöntött be, melynek Fischer Hannibal, Oheimb és Heldmann miniszterek valának gyülölt eszközei. 1866. L.-Detmold belépett az észak-német szövetségbe. 1875. Woldemar herceg követte bátyját a trónon, ki az alkotmányt visszaállította és a vasúthálózatot kiépítette. 1884-ben megh. Hermann herceg, Woldemar öcscse és kijelölt trónörökös, és mert Woldemarnak nem voltak gyermekei, az örökösödési kérdés aktuálissá lett. De mert a herceg és a rendek ebben a kérdésben nem birtak megegyezni, végleges döntésre Woldemar életében nem került. Jelenleg több trónjelölt versenyez L.-ért. Woldemar herceg ugyanis 20 évi uralkodás után Detmoldban 1895. márc. 20. meghalt. Gyermekeket nem hagyott hátra. A végrendelet értelmében a trónnak II. Vilmos német császár sógorára, Adolf lippe-schaumburgi hercegre kellen szállani: ámde Woldemar öcscse, Sándor herceg, még él (noha elmebeteg) és a Lippe-Biesterfeldi ág tagjai is, elso sorban Erno gróf igényt támasztanak a trónra és a lipcsei birodalmi törvényszéknél már meg is indították az örökösödési pört. Egyelore a német császár sógora végzi mint régens a teendoket. V. ö. Bornhack, Die Thronfolge im Fürstentum Lippe (Berlin 1895).