Legelso ismert ose Gurg (György) de Lóna volt, aki 1032 -ben Béla herceggel menekült Lengyelországba, s onnan vele visszatérve 1061 -ben I. Béla király minden azelott tulajdonát képezo birtokába visszahelyezte.
IV. Béla király korában élt a Lónyayak osei közül László , kit a király a bécsújhelyi csatában tanúsított vitézségéért (e csatában apja és testvére is elhunyt) az I. Béla király által adományozott birtokokban megerosítette.
1271 -ben fent nevezett László fia volt Berenczei Nane (Nane de Berenche), a Szatmár vármegyei Berencze helységben birtokos nemes. Az o fia volt Jakab comes, ki V. István király korában élt, és 1291 -ben Szatmár vármegye foispánja volt.
E Jakab -tól vezetheto le a család egyenes ági leszármazása okmányokkal igazolhatóan is.
Jakab feleségül vette a Rusd nemzetségbol származó Rusdi Mihály özvegyét, mely által IV. László király 1285 -ben Berenczei Jakab foispánnak adományozta Lónya helységet, az o gyermekei és unokái már e birtokukról nevezik magukat Lónyay -aknak.
A Lónyay család tuzséri ágának története a 18. században kezdodött, amikor birtokként kapták meg Tuzsért . Az elso birtokos feltehetoen Lónyay Zsigmond volt, aki már 1743 -ban Tuzséron élt feleségével, Pogány Klárával. Fiai: Ferenc 1792 -ben az egyház kurátora lett. Zsigmond és Klára házasságából született még egy lány, Florentina († 1808 . augusztus 10. ), aki késobb a kastélyt építteto Lónyay Jánosnak († 1809 . február 8. ) lett a felesége. Fiuk: Lónyay Gábor (* 1778 . március 28. ), akit 1817 -ben Ung megye foispánjává választottak. Ezen kívül a Tiszán inneni református Egyházmegye és a sárospataki foiskola fogondnoka is volt. Prónay Piroska bárónovel kötött házasságából hat gyermeke született, közülük Amália († 1806 . november 10 -én, néhány éves korában halt meg. Fia: Lónyay Gábor († 1824 . május 8. , legidosebb gyermeke Lónyay Florentina († 1802 . április 25. , † 1885 . október 25. ) volt, aki félénk, bátortalan, mély érzésu gyermek volt. 1811 -tol húgával Piroskával a bécsi Steinacher családnál nevelkedtek, ahol kegyetlen szigorban volt részük. Talán ez késztette a félénk lánykát a naplóírásra is, melyben nyomon követheto belso világának fejlodése, érzelmeinek rezdülése. Férje, Lónyay János , akitol hat gyermeke született: Albert (* 1823 . április 30. ), János ( 1828 . június 29. ), Lónyay Menyhért (* 1822 . január 6. , † 1884 . november 3. ), Bereg vármegye az 1843 -as és 1847 -es országgyulésre is egyhangúlag választotta meg követének. 1845 -ben vette feleségül Kappel Emíliát († 1888 . október 20. ). Házasságukból öt gyermek született: Gábor (* 1851 . október 8. ) és Emília Malvina (* 1856 . augusztus 4. ), Menyhért (* 1849 . augusztus 20. , † 1884 . március 8. ), felesége Forgách Margit , aki egyenes ági leszármazottja volt a Nagy Fejedelem kuruc generálisának, gróf Forgách Simonnak. Menyhértnek és Margitnak négy gyermeke született közülük az elso három még az 5 éves kort sem érte meg, István (* 1874 . november 4. ), Anna (* 1879 . szeptember 24. , Márta (* 1880 . május 13. ). 1880 -ban a sokszoros bánat után érkezett meg a család utolsó csemetéje: Lónyay Pálma , születése után négy évvel meghalt édesapja Abbáziában, agyrázkódásban. 1901 . június 8 -án férjhez ment Odescalchi Jeno Zoárdhoz . Ezzel a házassággal fonódik össze a Lónyay és a Odescalchi család története. Édesanyja újra férjhez ment Alapi Salamon Tódorhoz, aki hozta magával lányát, Salamon Ellát is, aki 1894 . szeptember 14 -én a hipnotizor Neukomm Ferenc produkciója közben szívszélhudést kapott és meghalt. A tragikus esemény híre hamar szárnyra kelt Krúdy Gyula írása révén, a helyi és külföldi sajtó nyomán.