egyike a legrégibb litván hercegi családoknak, nagy birtokokkal Litvániában, Lengyelországban és Posenben. Az elso R.-t 1405. mint litván marsalt említik; ennek unokája Miklós goniadzi és medelei herceg 1515. birodalmi hercegi rangot nyert. Midon a családnak ez az ága kihalt, V. Károly császár a birodalmi hercegi címet testvérének fiaira Miklós és János olykai és nieswieszi hercegekre ruházta. Az 1669. kihalt Birze- és Dubinka-ág tagja volt Borbála, kit II. Zsigmond Ágost lengyel király titkon noül vett, 1551. méreggel mult ki. Továbbá R. Janusz, akit III. Zsigmond evang. vallása miatt hivatalitól megfosztott. Ennek fiát Boguszlávot Poroszország helytartójává nevezték ki. A még virágzó ágnak törzsatyja Miklós (1547), «a Fekete» melléknévvel, követ volt V. Károlynál, protestáns lett és 1563. Brzecben a hires lengyel «R.-bibliát» nyomatta. Fiai megint akat. vallásra tértek át. Az idosebb jeruzsálemi utazását lengyelül (Boroszló 1847) és latinul (Braunsberg 1601) irta le és 5000 aranyat tuzött ki, hogy atyja bibliáját megvegye és elégesse. Károly 1764. ellenszegült II. Szaniszló Ágost király megválasztásának és az oroszok elol a külföldre volt kénytelen menekülni. 1767. a király ellen felkelt radomiri konfederáció fovezére volt és újra menekülni kényszerült. Katalin cárno pártfogása folytán visszanyerte birtokait, ahol mint szuverén, hadsereget tartott. 1686. két ágra szakadt acsalád. Az idosb ág 1813. kihalt, de egyik törvénytelen sarjának sikerült Ausztriában fejedelmi rangját érvényre juttatni és igy új önálló ágat alkotni. Az ifjabb törzs három ágra szakadt: a) a Klek, Nieswiesz, Olyka, Nieborow-ág, b) a Bykón-ág és c) a Berdyczow-ág. Az utóbbi ketto kizárólag Oroszországban virágzik. A fo törzsnek egyik sarja Mihály Jeromos herceg (szül. 1744., megh. 1831.) fiai közül a második Antal Henrik herceg (szül. 1775., megh. 1833). noül vette Ferdinánd porosz királyi herceg leányát, Friderika Dorottya Lujza Filippin hercegnot; 1815. poseni helytartó volt és különben is Goethe Faustjához irt zeneszerzeményei által vált ismertté. Fia Vilmos herceg 1848. mint tábornok vezényelt Holsteinban egy porosz hadosztályt és 1849. részt vett a porosz hercegnek badeni hadjáratában. Fia Boguszláv (megh. 1873.) az ultramontánok egyik feje volt. Antal Henrik öccse Mihály herceg Kosciuszko alatt harcolt, késobb Napoleon alatt szolgált és 1831. a lengyel csapatok fovezérévé neveztetett ki, de már a grochowi csata után lemondott és a hadjárat után 1836-ig Oroszországban internálva volt. Vilmos herceg három fia közül a legidosb Antal herceg (szül. 1833.) Nieswiesz orosz hercegség birtokosa, porosz tüzérségi tábornok, tábornok a la suite a német császár mellett és a porosz forendiház tagja. Boguszláv herceg öt fia közül Ferdinánd herceg (szül. 1834.) a porosz forendiház tagja és 1874 óta a német birodalmi gyülés lengyel töredékének tagja. Másik fia Eduárd herceg, szül. 1842 szept. 6., 1874-81. a német birodalmi gyülésnek centrumpárti képviseloje volt. Meghalt Beuron zárdában 1895 aug. 10-én. Iratai: Die kirchliche Autorität und das moderne Bewusstsein (Boroszló 1877); Ein Besuch in Marpingen (Berlin 1877); Canossa oder Damascus (u. o. 1878). V. ö. Die historische Stellung des HausesR. (Berlin 1892).