HORVÁTORSZÁG -

BELOVÁR-BILOGRA MEGYE

Daruvár (Daruvar)

Jankovich-kastély: Daruvár magyar alapvetésű neve a XVIII. században keletkezett, ami a kastély felépítőjével, a daruvári főnemesi Jankovich (Jankovich de Daruvar) családdal kapcsolatos. Abban az időben Daruvárt különböző neveken nevezték. A kastélyt építtető Jankovich Antal gróf nevezte el kastélyát Daruvárnak (horvátul dralovgrad), a Jankovichok családi címerében található daru alapján. Idővel a kastély neve átragadt a településre is. Ezt Mária Terézia királynő is megerősítette Jankovich Antalnak adományozott grófi diplomájában, melyben szó szerint azt írják: castrum Podborje aliter Daruvar. Jankovich Antal gróf adott megbízást a barokk kastély felépítetésére, amit 1771-1777 között építettek fel egy máig ismeretlen bécsi építész tervei alapján. A gazdasági épületeket és a parkot néhány évvel később emelték fel. Kétségtelen tény az a megállapítás, hogy Horvátország és Közép Európa egyik legfigyelemreméltóbb kastélya készült el itt. Már a XVIII. században is sok dicséretet kapott. A kastély befejezésének évében (1777) a Németországi Friedrich Wilhelm von Taube azt írja, hogy a daruvári kastély a legszebb az egész királyságban, amit megerősít az is, hogy ezt még Bécsben sem kellett eltitkolni. Nem változtatott lényegesen a barokk kori képi megjelenésén az sem, hogy Jankovich Gyula gróf 1868-1870 között a kastély felújította és bejárat fölé, a déli homlokzatra egy erkélyt készíttetett. A belső elrendezést azonban lényegesen megváltozott a bécsi építész, König irányítása alatt. A kastély berendezését és a bútorzat beszerzését szigorú következetességgel a bécsi Manstein Gyula végezte, a kiadási jegyzékek szerint 28,887 forintért. A költségvetési feljegyzések alapján a felújítás több mint 50,000 forintba került. A források szerint minden oldalról park övezte a kastélyt, mely egy alacsonyabb domb mellet helyezkedett el, ahonnan egyenesen ráláthattak a városra és a parkra, mely déli lejtojének elején emelkedett a kastély főhomlokzata. Az egyszintes manzárd tetős kastélynak U betűt formázó alaprajza van. A külső mérete 57,98x38,01 méter. A három szárnnyal szegélyezett udvar észak, pontosabban az üvegház és a parkban lévő csemetekert felé nyitott. Pótlólagosan építették fel a gazdasági épületeket, kiegészítve a kastély keleti és nyugati szárnyát, melyeket összekapcsoltak egy fallal, amivel az udvart zárttá tették. A homlokzatok számos barokk jegyet mutatnak, melyek formája szimmetrikus, a sarkokon sekély rizalittal. A déli főhomlokzaton tizenhét, a csatlakozó homlokzatokon nyolc ablak adja meg a ritmust, melyek pilaszterekkel határolt mezőben helyezkednek el. A déli homlokzat közepi rizaliton, ami egy háromszögletű fejezettel záródik a tetőzetben, öt ablak van, melyek a kastély nagyszalonjára nyílnak, és itt található az a pótlólagosan épített erkély is, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a parkra. A kastély alaprajzi elrendezése egyszerű, ami a késő barokk korban megszokott volt: szobák és szalonok húzódnak a külső homlokzatok mögött, a kisegítő helyiségek az udvari homlokzaton végi futó folyosóról nyílnak, a kapuudvar, a főlépcsoház és a központi szalon a kastély főszárnyában nyílnak. A földszinten és az emeleten hatvan helyiség volt, melyek a pincében és a földszinten boltozottak, míg az emeleten síkmennyezetesek voltak. Valószínűleg a kastély XVIII. század vége felé történő felépítése után kezdhették meg a kastély körüli park kiépítését, de erről az időszakról nem tudunk semmit. A kastély és a park általános koncepciójában egy allét illesztettek, a kastély és a valamikori udvari kápolna közé (ez ma a plébániatemplom). Az allé szegélyéhez már az 1861-es kataszteri térképre is berajzolták azt a kétszáz éves, ősi kínai páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), ami mindenképpen arra utal, hogy a park a XVIII. század végéről származik. Amennyiben a park a század nyolcvanas éveiben már állt, akkor hasonlíthatott, a Vrhovac Maximilán püspök ugyan ez idejű, zágrábi, Makszimir park barokk fázisához. Ebben az időben a Daruváron egy állatkert (uradalmi vadas park) is volt. A történeti kertet az 1861-es kataszteri térkép adta látvány alapján a XIX. század elején vagy az első felében alakították ki: tartalmaz néhány barokk jellegzetességet: a park fő kialakítása, a fő ösvény melletti számos virágágyás hangsúlyos elliptikus formája, a szakaszolások is erre a korra utalnak. A daruvári park aranykora a Jankovich családhoz köthető, akik a fősétány kialakításával, a XIX. század vége felé, megváltoztatták a park addigi kinézetét. A Jankovichok alatt a park 14 hektárnyi területet foglalt magába, amit a Tüköryek 8 hektárra csökkentettek, ami az 18498-as kataszteri térképen is jól látható. A park központi része a kastély déli homlokzata előtt fönnmaradt, míg a széleket (a parkot lezáró hatalmas konyhakertet, és a faiskola területét) felparcellázták. A park már a XX. század tízes éveiben pusztulásnak indult és nagy része megsemmisült, amiről a húszas, harmincas évek sajtócikkei tanúskodnak A park mára nagyon lecsökkent és elszegényedett, de a megmaradt részek alapján a park koncepciója máig kiolvasható. A daruvári kastély melletti park nagy része elhanyagolt, de fönnmaradt a már említett kínai páfrányfenyő két törzse (egy hímivari és egy nőivari törzs, ugyanis a páfrányfenyők kétlakiak). A hímivari törzs fajtájának legöregebb és legnagyobb példánya Horvátországban, az átmérője hét méter vastag, ami fa különlegességként, védelem alatt ál. A főnemesi, daruvári Jankovich családnak nem csak a kastély felépítése és az uradalom kialakítása az érdeme, hanem az is, hogy hozzájárultak az egész daruvári vidék politikai és kulturális életének a felemeléséhez is. Az ő érdemük a fürdőkultúra kialakítása és felvirágoztatása (a daruvári hévfürdőké) és, hogy a falusias településből várossá alakuljon át, mely város 1887-ben királyi mezővárosi státuszáról kapott adománylevelet.

Diósszentpál (Koncanica/Dios)

Tüköry-kastély: Diósszentpál egyike a legfiatalabb szlavóniai kastélyoknak. Egy hasonnevű dombon helyezkedik el, kb. hét kilométerrel északabbra Daruvártól, Koncania falu végében. A XX. század kezdetén építették, Daruvár akkori tulajdonosai, Tüköry Alajos és felesége, született Schleswig-Holstein hercegnő, leányának Máriának. A kastélyt, Mária kastélynak (Marijan dvor) nevezték el, de ezt az elnevezését nem tartotta meg. A környék lakosai, csak Diósdnak nevezték, akárcsak azt a dombot, melyre felépült. A neve magyar eredetű. Ennek a historizáló, tagolt alaprajzú teraszokkal, tornyokkal, manzárd tetőzettel és számos historizáló építészeti díszítménnyel rendelkező kastélynak a tervezői, Sándy Gyula és Foerk Ernő építészek voltak. Diósszentpál tulajdonosai a Tüköry család után, gyakran váltogatták egymást. Az I. világháború folyamán, a birtokot az Első horvát takarékpénztár vette meg, mely 1917-ben, a popoveci (horvátországi Zagorjában, Krapina közelében) Kulmer Lajos grófnak adta el. Diósszentpál 1923-ig maradt az övé, amikor is először egy svájci bank, majd tőlük a nagyfokú függetlenséget élvező, 1939. augusztus 26-án alakult, Horvát Bánság vette meg, mely Alsó Sztubica (Dolne Stubice) és Szambor (Samobor) környéki telepesekkel telepítette be. Ők aztán a megvásárolt földeken megalapították, a kastély közelében lévő, uplja Lipa nevű falut. Az usztasa horvát állam, 1941-ben a szalézi barátoknak adta át, akik a kastélyban egy általános és egy teológiai iskolát alapítottak. A II. világháború után, a kastélyt államosították és különböző rendeltetés szerint, hasznosították. 1946-től, 1950-ig gazdaképző és állatorvosi iskolát helyeztek el benne, majd könyvviteli, állattenyésztési, és földműves kurzusokat is tartottak itt. 1950-től, 1957-ig baromfifarm is volt itt. Ezután a kastélyban általános iskola és kollégium is volt, de egy része üresen maradt. Az utóbbi években a kastély kihasználatlanul áll, üres és a példátlan használat miatt folyamatosan pusztul. A kastélyt állandó lakhelynek szánták. A megvalósítására nem teljes mértékben került sor. A kastély főszárnyában egy nagytermet (csarnokot) készítettek, 9,5x9,5 méter nagyságban és 9 méter magasságban, kupolás boltozattal, betonerősítésekkel. A csarnokból egy tekintélyes, tölgyfa lépcső vezetett az első emeletre. A csarnokba beleépítettek néhány régi tárgyat is, melyek a tulajdonos, műgyűjtoi szenvedélyét voltak hivatottak bizonyítani. Volt itt például egy bizánci márvány ajtófélfa, egy gazdagon díszített keresztelő (?) medence, egy-két méter hosszú kandalló, fali domborművek, stb. A csarnok köré fűzték fel a szalonokat, a nagy ebédlőt, a kártyaszobát, a dohányzó szobát. A csarnokból a teraszra lehetett kijutni. A teraszkerítésnek oszlopain, régi velencei oroszlánok álltak. Az első emeleten, hálószobák, budoárok, gyermekszobák és más helyiségek voltak találhatók. A torony második emeletén, egy alaprajzában köralakú szobát alakítottak ki, melynek tetőteraszán egy kilátó volt. A kastély földszintes, északi szárnyában helyezték el a gazdasági helyiségeket: a konyhát, a mosókonyhát, a vasalószobát és a személyzet szobáit. A gazdasági szárny alatt volt a pince. A falazási munkálatokat, ifjabb Sztelek Ferenc építész vezette, horvát mesterek és munkások segédletével. Az iparosmunkákat budapesti és daruvári iparosemberek vitelezték ki. A kastély összes építései költségei, kb. 700,000 akkori koronát tettek ki, ami a tervező elképzeléseihez, meglehetősen szerényen illeszkedett. A kastély mellé egy kisebb historizáló jellegzetességekkel bíró történeti parkot is berendeztek, mely mára eltűnt és a helyén most erdő található. Még a kastély felépítése előtt is egy nagyon szép fekvésű erdő volt a helyén. A kastélyt és a parkot, egy tágas völgy fölé felmeredő fennsík szélére építették. A kastély tervezője is természetes tájékként írja körül. A kastély épületétől távolabb, néhány más építményt is felépítettek: egy lóistállót, egy kocsiszínt (remízt), egy üvegházat, egy erdészeti irodát és egy épületet a személyzetnek. Itt volt megtalálható a kertészlak is. A kastélyt és a gazdasági épületeket felszerelték vízvezeték és csatornarendszerekkel is. A világításhoz acetilénlámpákat használtak, ami különösen magas fokú kiépítettséget jelentett.

Szeverin (Severin na Kupi)

Orsich-várkastély: A Kulpa folyó mellett fekszik Szeverin települése és kastélya. Ez a Szeverin közelében található falu után Lukodvolnak is nevezett birtok is a Frangepánoké volt, de várát eleinte nem említették. Csak egy 1558-as bizottsági szemle során említik, hogy Lukovdolban várként egy nagyméretű tornyot találtak. A Zrínyiek öröklés útján megszerzik Lukovdolt, de utóbb lemondtak róla, a tersáci Frangepán Gáspár javára, és a Frangepánok tulajdonában is maradt a család 1671-es bukásáig. Orsich János, 1682-ben kapta meg a birtokot Lipót királytól, majd ennek a famíliának a tulajdonában is maradt 1823-ig, amikor is Vranyczany Ambrusnak adták el. Szeverin települése lett annak a rövidéletű vármegyének, mely csak 1776-tól, 1786-ig létezett. A ma látható barokk kastélyt Orsich János alakítatta ki, s a munkálatok 1803-as befejeztével egy emléktáblát is elhelyeztetett a kapu fölé. A kastély egy egyemeletes, téglalapalakú, zártudvaros épületegyüttes, melynek déli sarkain egy-egy hengeres torony áll. A várkastély tornyai a régebbi időkben magasabbak voltak, de Orsich gróf átalakította a kastélyt és az egész épületegyüttes, egyemeletesre bontatta vissza. A kastély bejárata a keleti szárny közepén nyílik. A kapun keresztül egy zárt udvarra juthatunk, amit a földszinten nyitott, míg az emeleten zárt árkádsoros folyosón járhatunk körbe. A kastély legrégebbi része az északnyugati sarokban található és jelenleg ez van a legrosszabb állapotban is. A szintek közti födémszerkezetek már leszakadtak, így e rész bejárásánál nagyon oda kell figyelni. Az épület többi szárnya lényegesen jobb állapotban van, s a szanaszét hagyott iratok alapján, itt lehetett a település elöljárósági hivatala. A kastély déli és nyugati homlokzata előtt egy kisebb angolpark gondozatlan maradványa látható. Érdekes a délkeleti saroktoronnyal szemben álló, Szt. Flórián kastélykápolna is, melynek sötétkék falfestése meglehetősen furcsának hat. A kápolna is kifosztva üresen áll, de legalább bejárható. A kastélyt és parkját egykor egy pártázott kerítésfal övezte, melynek fennmaradt szakasza a kápolna mellett látható.