HORVÁTORSZÁG -

BRÓD-SZÁVAMENTE MEGYE

Csernek (Cernik)

Dessewffy-várkastély: Cserneknek jó néhány különlegessége van. Például a vára, mely azon ritka erősségek egyike, s mely ma is ugyanazon a helyen áll, noha számtalanszor átépítették, mígnem egy kastéllyá alakították át. Csernek vára, a Pszunj hegység bortermő lankái által három oldalról övezett, Umetlica patak termékeny síkságán található település déli részén helyezkedik el. Ha elfogadjuk, hogy az ősi Drinovác vára valójában a mai cserneki kastéllyal azonos, akkor egy tipikus síkföldi vár, un. wasserburg lehetett, sáncokkal, bástyákkal és vízzel elárasztott árkokkal. A fából készített várat felváltó, de ugyanolyan külső jellemzőkkel bíró, szilárd anyagú várat a török hódítás előestéjén, a 15. század végén, vagy a 16. század elején építhették fel, mégpedig Bosznia eleste után. Tudjuk, hogy a Dessewffyek építették, aki így akarták megvédeni birtokaikat a török száguldozóktól, akik a Száván túlról indították támadásaikat Szlavónia eme gazdag részébe. A várnak mindemellett feladata volt, Pozsega királyi várába vezető út védelme is. Azt is tudjuk, hogy a Dessewffyek jó néhány más várat is felépítettek, vagy megerősítettek (pld. Gracsanica várát), de menekvésükre egyszerűen nem volt esély. Innentől a vár hol a törökök, hol a császáriak kezére került. Csernek és elnéptelenedett környéke a végleges török alóli felszabadulása után, először a bécsi katonai vezetőség irányítása alá, majd 1702-től az udvari kamara tulajdonába került, mivel kimaradt a katonai határőrvidék szervezetéből. A cserneki birtok első magántulajdonosa a morva származású, báró Petrás Miksa bródi határőr ezredes lett, aki a törökellenes felszabadító háborúban tett szolgálataiért kapta. Petrás báró utóbb megkapta a cserneki birtok nyugati felét is, eztán részben felújította a cserneki kastélyt is. A Petrás családtól Cserneket 1753-ban, nemes Markovich Márk vette meg. Csernek eztán is a családja tulajdonában maradt, majd 100 éven keresztül. Markovich Márk fia István részére, Mária Terézia adományozta a cserneki nemesi előnevet, ami után a családot cserneki Markovichoknak nevezték. Ekkor kezdték meg az ősi cserneki vár alapjaitól történő felújítását, ami után az egykori vár egy barokk kastéllyá alakult át. A Markovichok után számos tulajdonos váltotta egymást a cserneki kastélyban (mint pld. a Bombellesek, a Colloredok, a Müllerek, a Helvetia, a Strickler, a Bois de Chésné társaságok, végül a Magyar bank, mely felparcellázta a birtokot). A birtokot végül, sesztinai Kulmer Sándor gróf vette meg. A Kulmer család 1946-ig maradt a kastély tulajdonosa, amikor is a kastélyt államosították. A  Kulmerek cserneki kastélya és birtoka azonban már 1942-ben pusztulásnak indult, miután a német hadsereg egy parancsnokságot helyezett el a kastélyba. A II. világháború és az államosítás után, a kastélyba a cserneki Mezőgazdasági szövetkezet költözött, majd 1955-től 1958-ig egy erdészeti iskola működött benne. A kastély ezután sorkötelesek előképzésére szolgált, majd egy ideig általános iskola is működött benne. A kastélyt 1967-ben felújították, de az 1991-es horvát Honvédő háborúban súlyos sérüléseket szenvedett egy légi támadás során. Azóta a kastély zárva van és ez idáig semmiféle rendeltetést sem találtak neki, noha nagyon gyorsan valamiféle funkciót kellene neki találni. Azt tudjuk, hogy a törökök akárhányszor visszavették a várat, mindig kijavították, amikor pedig végleg romba dőlt, az alapjaitól fogva a Petrások újították fel, hogy végül a Markovichok egy kastéllyá alakítsák át. Mindezek ellenére, a kastély megőrizte középkori-reneszánsz kinézett. Jelentősebb volt az, az 1900-ban végrehajtott építészeti beavatkozás, amikor a kastélyt két tulajdonos szükségleteinek megfelelően alakították át. A kastélyt az I. világháború után teljesen kifosztották, a berendezése eltűnt, vagy jelentősen károsodott. Az ezt követő felújítás során a romba dolt falakat kiegészítették, amivel a kastély visszakapta eredeti kinézetét, de egyben ellátták árammal és folyóvízzel is. A kastély mai kinézete a Kulmer grófok korának, tehát a két világháború közti időszaknak felel meg. A kastély négyszögletes alaprajzú, így a földszinti és emeletei helyiségsorai egy belső, zárt udvar körül helyezkednek el. A kastély szembetűnő jellegzetessége, hogy a földszint kifelé nyíló ablakai meglehetősen szűkek. A kastélyban őrizték valaha a Kulmer család levéltárát, amit az egykori sesztinai (Šestina) kastélyból szállítottak át. A levéltár a család levelezéseit, a családfát, a régi okleveleket, a címergyűjteményt és régi könyveket tartalmazta. A kastély bútorzatának egy kisebb része még a Markovichoktól maradt meg, akik a Dobra folyó menti Újvárból (Novigrad na Dobri) szállították ide, mely Markovich Sándor anyja tulajdonát képezte. A bútorzat nagyobb részét már maguk a Kulmerek vásárolták. A kastélyban őrizték a családi portrékat, az értékes hangszereket, a perzsaszőnyeget és az értékes porcelánedényeket, stb. A tárgyak zömét a kastély és a birtok államosítása után eladták, csak néhány ingóság maradt meg a Kulmerek tulajdonában.