HORVÁTORSZÁG –

ISZTRIA MEGYE

Dajla

Sabini-Grisoni-kastély: 1273-tól a Sabini család lett a település birtokosa. Ők építették fel a régi kolostor helyén a település várát, mely a középkorban uradalom központja volt, de később elpusztult. 1736-ban a koperi Grisoni család vásárolta meg, akik a vár helyén új palotaegyüttest és gazdasági udvart építettek középpontjában nagyméretű, a tengerpartig érő, ciprusfákkal beültetett parkkal. Ezt a kastélyt 1830-ban bontották le, amikor akkori tulajdonosa Grisoni gróf a francia Le Terrier de Manetot tervei szerint 1830 és 1839 között felépítette új neoklasszicista palotáját. Egy családi tragédia után azonban Francesco Grisoni a Padova melletti Santa Maria di Praglia kolostorából bencés szerzeteseket hívott ide. A bencések 1858-ban tértek vissza a településre, de csak 1948-ig maradhattak, amikor kolostorukat államosították. 1860-ban a palotát kolostorrá építették át. A plébániatemplom mellett áll az 1830 és 1839 között Le Terrier de Manetot francia építész tervei szerint épített, az Isztrián egyedülálló neoklasszicista Grisoni-palota. A négyszögletes kétemeletes központi palotaépület homlokzatával a tenger felé néz. Előtte a tengerig terjedő kis park található, melyet két oldalról az oldalsó épületszárnyak és a plébániatemplom határolnak. Figyelembe véve a korábbi épület stílusát a francia építész érintetlenül hagyta a főhomlokzattól keletre álló barokk templomot és hasonló stílusban építette meg a vele szemben álló plébánia épületét. A parkot a tenger felől nyíló monumentális kapun át lehet megközelíteni, amely a tengerpart építészeti összképébe illeszkedik. A kis móló a palota tengeri megközelíthetőségét biztosította. Az épületegyüttes mára az emberi nemtörődömség és a dilettáns építészeti beavatkozások következtében (1989-ig idősek otthonaként működött, azóta elhanyagoltan áll) nagyon lepusztult állapotba került.

Lupoglav

Brigido-kastély: A kétemeletes Brigido-kastély 1646-ban épült. Felső részét lakás, földszintjét gazdasági célra használták. Belsejében fennmaradtak a stukatúr geometriai alakzatai és a házi kápolna felszerelése. A kastélyt erődfalak erősítették, melyek még ma is emeletnyi magasságban állnak. A kastély ma nagyon rossz állapotban, részben tető nélkül üresen áll.

Pazin

Várkastély: Pazin - Bár Jules Verne soha nem járt az Isztriai-félszigeten, Sándor Mátyás című regényének helyszínét, Pazin városát - amelynek kastélya egy barlangi patakot rejtő, több mint 120 méter mély szurdok fölé magasodik - pontosan olyannak ábrázolta, ahogyan az a valóságban most is látható. Pazin fő nevezetessége a mészkőfennsíkon álló várkastély. A várkastély története egészen a 9. századig nyúlik vissza, mai formáját a 13-16. századi átépítések során nyerte el.

Porec, Sveti Nikola sziget

Isabella-kastély: Az olasz Polesini család építtette a 19. században, a Sveti Nikola (Szent Miklós) nevű, lakatlan szigetre, mely mindössze 400 méterre fekszik Porec kikötővárostól. Ma négycsillagos szálloda.

Vrsar

Püspöki palota: A püspöki palota mai formájában a 17. században Adelasio püspök idejében épült, de szerkezetében jól megőrizte a 13. századi eredeti kialakítását. Az első, történeti forrásokban felbukkanó épület még fából épült valószínűleg a 9. században. A 12. században „castrum Ursariae” néven szerepel. Ennek helyén a 13. században Ottó püspök (1256-1282) számára már kőből építettek új rezidenciát. Háromemeletes épület volt udvarral, szökőkúttal, tetején pártázattal, melyet körben négy saroktoronnyal erősített várfal védett. A maga korában jelentős erősségnek számított. Körülötte alakult ki a középkori település. Itt tartózkodtak a poreci püspökök háborúk, járványok, létbizonytalanság idején. A 17. században Adelasio püspök bővíttette és barokk stílusban építtette át. 1778-ban a vrsari grófság megszüntetésekor a velencei hatóságok elvették a püspököktől, majd a 19. században a Vergottini családé volt. Az épületet 2001-ben teljesen felújították, ma magánkézben lévő lakó- és nyaralóépületként működik.