HORVÁTORSZÁG -

KAPRONCA-KORÖS MEGYE

Bogacevo

Fodroczy-kúria: Lebontották.

Cepelovac

Trezic-kastély: Kastélyát Petar von Trezic építtette, aki 1859-ben a solferinoi csatában tüntette ki magát. A kastély, melyet Barnagor kastélyaként említenek 1862 és 1867 között épült földszintes lakó és gazdasági épületegyüttesként romantikus stílusban. A család egészen 1987-ig volt a kastély birtokosa, amikor Lothar von Trezic felesége Jovanka eladta azt a Jelušic-Kranželic családnak. A Trezic család kastélya kisebb dombon áll rétekkel, gyümölcsössel és erdővel tarkított angolparkkal övezve. L-alakú épület, egy emelet magas toronnyal, belső udvarral. Különleges értéket képviselnek az eredeti antik bútorok, a biedermeier kandallók és a több mint háromezer kötetes könyvtár német, francia, olasz és angol nyelvű művekkel. Ritkaságnak számít a Czapka és fia által 1880 körül Bécsben készített koncert zongora. A művészeti gyűjtemény több mint száz szerző mintegy háromszáz művét tartalmazza.

Gornja Rijeka

Orehóczy-kastély: A 14. és a 15. század fordulóján, Nagy- és Kiskemlék tulajdonosa Luxemburgi Zsigmond király volt, ezután, 1481-ban Koszács Miklós herceg kapta meg. Utóbb Mátyás király elvette tőle Nagykemléket, de Kiskemléket a birtokában hagyta. Ettől kezdve a Koszács család birtokában maradt egészen 1534-es letunésükig, amikor is, a vár és birtoka újból a királyi fiskus irányítása alá került. Az ezt követő évtizedekben, Kiskemlék birtokában számos tulajdonos váltotta egymást egészen addig, mígnem az ekkorra már leválasztott rekai (Gornja Rijeka) birtokkal együtt, először zálogba, majd (1591-ben) meg is vette, a Nagykemléket is bíró Orehóczy Ferenc, akinek így újból sikerült mindkét, eredeti birtokot egyesítenie. Az Orehóczy család a két várat egészen a 17. század közepéig megtartotta, majd Gornja Rijekában egy új kastélyt emeltetett, ami után az immár korszerűtlen és kiszolgált kiskemléki várat végleg felhagyták. Az Erdődy-Rubido-kastély elődje egy emeletes, négyszög alakú udvarház volt, melyet 1650-ben Reka néven említenek. Ennek a helyén építtette fel Orehóczy László 1650 és 1663 között a mai kastély elődjét. Az eredeti épület egy egyszintes, téglalap alakú kúria volt. 1731-ben négy saroktornyos castellumként említik. A 18. század végén valószínűleg 1791 és 1806 között Chamaré János gróf idejében két tornyát lebontották és az épületet nyugat felé toldották meg miközben emeletet húztak rá. Így jött létre a mai háromszárnyú U-alakú épület, melynek homlokzata kelet felé néz. A belső udvart nyugatról fal zárja le, melyen kaput nyitottak. A 19. században részben átalakították, a keleti és a főhomlokzat ekkor kapta historizáló formáját. Sajnos berendezése nem maradt fenn. A déli szárnyhoz még a 19. század elején Harbuval-Chamaré Amália grófnő építtette a Nepomuki Szent János kápolnát, melyet 1866-ban sekrestyével toldottak meg, ekkor készült orgonája is. Harangját 1928-ban a plébániatemplomból hozták át. A kápolna 1946-ban megsemmisült, rokokó oltárát ekkor a plébániatemplomba vitték át. A kastély körül a 1860 körül parkot alakítottak ki, melyből mára csak a bejárat elotti rövid fasor maradt meg. A II. világháború idején, a kastélyban zsidótábort rendeztek be, majd később a boszniai Kozara hegység környéki gyermekek elhelyezésérére szolgált. A háború után 1984-ig alapiskola működött benne. 1995-ben megpróbálták szállodává és étteremmé átalakítani, de munkálatok feltehetően pénzhiány miatt leálltak. A kastély az utóbbi időkben üresen és elhagyatottan áll. A kastélyban élt haláláig Erdődy-Rubido Szidónia grófnő (1819-1884) a horvát nemzeti felvilágosodás egyik élharcosa, az első horvát operaprimadonna.

Kőrös (Krizevci)

Kiepach-kastély: A 19. sz-ban épült klasszicista stílusban. Építtetője a nemes Kiepach család volt. Lebontották.

Kustyer (Guscerovec)

Patacsich-Ozsegovich-kastély: Kustyer ma csöndes és egyszerű falucska a Kemléki hegység (Kalnicke gore) déli lejtőjének aljában, a Kőrös (Krizevci) - Gornja Rijeka út mentén. A járatlan utazót a szép tájékon kívül nincs semmi, ami erre a vidékre vonzaná. A járatosabb kíváncsiskodó kinyomozhatja azt a helyet, ahol valaha egy késő reneszánsz - kora barokk kastély volt, ami a kustyeri uradalom székhelye volt, majd a XIX. században a nagy kemléki uradalomé. A helyi főút és a Szt. Antal kápolna melletti Kamesnice patak völgyében nyoma sincs a valahai kastélynak. Lejjebb a patak mentén, egy átépített öreg gazdasági épület és egy malom maradványai a zsilippel beszélnek arról, hogy itt mi lehetett itt valamikor. Ez a mi egy XV. századi várkastély volt, amit a későbbiekben kastéllyá építettek át, de 1914 körül lerombolták. Kustyer középkori várkastélyát a Kustyer család építette a XV. században. A XVI. század végén, vagy a XVII. század elején átépítik, és körbe árkolják, ami által a kastély Wasserburg típusú lett (várárokkal övezett és vízzel elárasztott). Az egyszintes, ún. négyszárnyú kastély - alaprajzában kb. 30x33 méterrel, kb. 7x10 méteres belső udvarral – kiváló példája a nagyobb, egyszerű homlokzat kialakítású, reneszánsz-barokk kastélyoknak. A négy hengeres saroktornya védelmi jelleget adott neki. A kastélyt statikailag megerősítő egyszerű homlokzati támpillérek valószínűleg a XIX századiak. A számos helyisége közül harminc lakó és ugyanannyi gazdasági volt. A kastélyban található Szt. Katalin kápolnát, valószínuleg Patacsich, született Keglevich Katalin grófné rendezte be, akit a kustyeri Szt. Antal templomban temettek el. A kastélyról nem tudunk többet. Az 1859-es kataszteri térkép, a néhány ritka fénykép és rajz továbbá egy oltárkép (olajos táblakép), mely az Ozsegovich báró álma név alatt, a kustyeri Szt. Antal templomban van és, amit báró Ozsegovich Lajos festett, továbbá egy mostanában készített rekonstrukciós rajz minden forrásunk a kastélyról. A XIX. század második felében a kastély mellé egy parkot is berendeztek, mely az 1893-as kataszteri térkép szerint, kb. 2,15 hektárnyi területet foglalt magába. A park tájképe az elgondolás nélkül megismerhetetlen, melyet egyedül Z. Didek rajza alapján lehetne megérteni. Kustyer kastélya valamikor 1914. tájékán tűnt el.  

Raszinjakeresztúr (Rasinja)

Inkey-kastély: A keresztúri kastélyt a báró Inkey család építette a régi kúria és az öreg vár gazdasági épületeinek a helyén, melyek közül egyet valószínűleg a XIX század elején építettek, amit az uradalmi személyzet lakásaként használtak. A kúria is földszintes volt, alaprajzában kb. 12x54 méteres nagysággal. Hossztengelyében észak-dél irányban helyezkedett el. Ennek a földszintes épületnek az északi és a déli keskenyebb homlokzatához, keresztben egy-egy, egyszintes épületet építettek, így a kastély alaprajza egy U betűt formázott. A keresztúri plébánia évkönyve szerint, ez a hozzáépítés a keresztúri kastély 1883-1885 között lebonyolított átépítéssel volt kapcsolatban, tehát akkor, amikor az uradalmat Inkey Ferdinánd báró vezette. A kastély átépítéséhez részben felhasználták Apaj várának romjait is, építési anyagként. Az új kastély keletkezésével egy időben felhagytak az Öreg vár használatával is, amivel az, kezdett fokozatosan romosodni. A keresztúri kastély, késő historizáló jellegzetességekkel bír. A homlokzatokon különféle díszítő elemeket találhatunk, neoreneszánsz, neobarokk, neoklasszicista, neoromantikus jegyeket. Mivel a kastély régebbi, földszintes része a két világháború között romba dőlt, a fennmaradt északi és déli épületek most, mint külön álló építmények állnak egymástól 40 méteres távolságban. Ma szinte észre sem lehet venni, hogy egy épületegyüttesbe tartoztak. A kastély földszintes szárnyának (öreg kúria) lebontása után a nagyobb, déli épülethez, annak északi homlokzatához, egy teraszos, földszintes helyiséget építettek. Maga az épület egyszintes, szabályos téglalap alaprajzzal és erősen változatos déli homlokzattal, melyből a források szerint csak az erkély és a portál maradt fenn. A belső elrendezésének formája, közel eredeti állapotban maradt fenn: előtér a lépcsőházzal, kovácsoltvas korláttal, továbbá a festett mennyezetekkel és padló lapokkal. Az északi, kisebb épület, alaprajzában elnyújtott téglalap, jelentősen átalakított belső elrendezéssel. A kastély példátlan hasznosítása és az utolsó ötven év folyamatos átalakítgatása után hátra maradt épület, meglehetősen lepusztult állapotban van. A nagyobb épületben 1959-1994-ig általános iskolát helyeztek el, a kisebb kastély épületében a helyi hivatal és egy egészségügyi állomás volt. Az iskola kitelepítése után 2000 körül, a kastély üresen áll. Mintegy tíz, hektárnyi terülten található a valamikori keresztúri uradalom székhelye. Itt volt a kastély épületegyüttese, a gazdasági épületek a kerttel és a plébánia templom az uradalmi temetővel. A történeti park meglehetősen nagy volt. Együttesen a gyümölcsössel, egy kisebb rész erdővel, a Szt. Kereszt plébánia templom körüli temetővel, a XIX. század második felében, kb. 6,5 hektárnyi területet foglalt magába. Ez a park még 1895. előtt, tehát jóval az új kastély felépítését megelőzően keletkezett. A park mai területe jelentősen lecsökkent. A kastélytól délre nagyobb számban maradtak fenn régebbi fák, a tó, a jégverem és a régi bukszus sövények, a valamikori park fennmaradt részei. A magyar eredetű Inkey család 1944-ben Keresztúrról, Magyarországra, a Szekszárdhoz közeli, miszlai birtokára költözött át. A család leszármazottjai ma Ausztriában élnek.

Raven (Veliki Raven)

Zdencaj-kúria: A velikiraveni kúria az utolsó kisnemesi kúria a körösi vidéken, annak ellenére, hogy gyakran átépítették, most elhanyagolt és a faluban szinte észrevehetetlen. Az egyszintes kúriát, a Zdencsaj család építette a XVIII. század második felében. Olyan megszokott késő barokk kúria volt, mint amilyent északnyugat Horvátországban gyakran építettek: szabályos téglalap alakú, egyszerű, szabványos alaprajzú volt, egy előtérrel (kapualjjal), öt helyiséggel körülötte, dongaboltozatokkal, egyszerű álmennyezetekkel és cseh süvegboltozattal a földszinten. A barokk homlokzatokból, csak a hét ablaknyílás ritmusa maradt fenn a nyugati (fő, utcai) homlokzaton, valamint két-két nyílás a csatlakozó (az északi és a déli) homlokzatokon. A déli épület fél alatt, egy magas boltozatú pince található. A XIX. század kezdetén, amikor a jószág tulajdonosa nemes Zdencsaj Miklós lett, a barokk kúriát egy északi szárnnyal bővítették az udvar irányába. Ezzel a kúria alaprajza L alakot kapott. Mára egy szerény és különböző igényeknek megfelelően átépített építménnyé vált. Az I. világháború óta senki sem hasznosította eredeti rendeltetése szerint a kúriát. Valaha körzeti székhelyként, tisztviselői és tanítói lakásként hasznosították, leghosszabb ideig iskola és helyi hivatal volt. Mára nyoma sincs se a parknak, se a gyümölcsösöknek, se a Zdencsajok nemesi kúriájának. Rájuk csak két öreg fatörzs: egy platán és egy Paulownia imperialis emlékeztet.

Szentilona Koruka (Sveta Helena)

Magdalenich-kúria: Sveta Helena Koruka volt, a Körös városától északabbra lévő, mai Sveta Helena (Szent Ilona) falu régebbi neve. A Koruka patak és a Szt. Ilona kápolna adta a nevét ennek a településnek. A település közepén, a meglehetősen nagy főtér nyugati oldalán, a XX. század hetvenes évekéig állt, a szép, késő barokk, szentilonai kisnemesi kúria. A kúria tanácstermében, mely a földszinten volt megtalálható, egy ősi ládában őrizték, a szentilonai kisnemesek régi okleveleit. Ez az egyszintes, szabályos téglalap alakú kúria, kb. 15x13 méter nagyságú volt. A fő, keleti homlokzatán, mely a főtér irányába fordult, öt ablaknyílást alakítottak ki, a földszintjét rusztikusra munkálták ki, míg az emeletét építészeti díszítéssekkel látták el, mint: pilaszterekkel, ablakszemöldökökkel és függöny (drapéria) motívumokkal. A kúria tulajdonosaként említődött meg a kisnemesi Magdalenich család, és utóbb a Jellasicsok. A kúria utolsó tulajdonosa nemes Gvozdanovich Berta volt, aki 1875-ben eladta a Sveta Helena Korukai Önkormányzatnak, a hozzátartozó birtokkal egyetemben, 8.000 akkori forintért. Ekkortól, a XX. század közepéig, általános iskola volt benne. 1970-ben már romos volt, hogy aztán hamarosan eltűnjön úgy, hogy nyoma sem maradt.