HORVÁTORSZÁG -

KÁROLYVÁROS MEGYE

Bosiljevo

Frangepán-várkastély: Birtokosa a 15.században a Bosiljevo nembeli Bartol (Bertalan) comes volt, majd még ebben a században a Frangepánok tržaci ágának birtoka lett. 1461-ben már az ő kezükön említik. Valószínűleg ebben az időben épült a vár magja a négyszögletes alaprajzú lakótorony, ez a lakótorony szerepel ma is a település címerében. Később épült az a kerek torony, melyben a Szent Anna várkápolna helyezkedik el. 1671-ben Frangepán Ferencet és Zrínyi Pétert felségárulás miatt Bécsújhelyen lefejezték, birtokaikat pedig elkobozták. Bosiljevo várát egy Károlyvárosból jött császári csapat teljesen kifosztotta, szinte mindent elvittek ami mozdítható volt. A kamara ezután Bosiljevo birtokát Erdődy III. Miklós horvát bánnak adta, majd házasság révén az Auspergereké lett. Ausperger gróf örökösei előbb Vojkovics Ignácnak adták át, majd miután visszakerült hozzájuk 1826-ban Laval Nugent császári tábornagynak adták el. A gróf nagy költséggel nyomban hozzálátott a középkori kinézetű vár modernizálásához és sok értékes műtárggyal rendezte be. A vár a gróf legkedveltebb tartózkodási helye volt, itt is halt meg 1862-ben. Bosiljevo a horvát nemzeti megújhodás és kulturális élet egyik központja lett. Nugent hívására az európai művészeti élet több kiválósága is megfordult itt. 1911-ben a vár Cossulich fiumei nagykereskedő tulajdona lett, aki teljes átépítésébe kezdett. A munkák során a kényelmi szempontok kerültek előtérbe és a vár minden eredeti részlete megsemmisült. 1948-ban a Coszulich családtól, Marko Ukic és Ante Vlahov vásárolta meg, de a kommunista hatóságok rövidesen államosították. Ezután előbb idősek otthona, majd étterem és szálloda működött benne. A honvédő háború idején hadikórházzá alakították át. Bosiljevo várkastélya a falutól délnyugatra emelkedő sziklás magaslat oldalában található. A falutól és templomától egy szűk völgy választja el. Magát a várat egy olyan kősziklára építettek, melynek az északkelti oldala meredeken zuhan az alatta fekvő síkságon csordogáló kis patakhoz. A Frangepánok középkori várából mára szinte semmi sem maradt, mert a 19. század első felében és a 20. század elején kényelmi szempontok alapján alapjaitól átépítették. A várnak háromszögletes udvara van, melyet délen és nyugaton magas védőfalak határolnak. A keleti oldalon, ahol a régi várkapu elhelyezkedett a falak sokkal alacsonyabbak. Ma a várba a déli oldalról átvezető kapun lehetne bejutni, ha nem lenne lezárva, ugyanis nem látogatható. A vár magja, egyben legrégibb része a négyszögletes lakótorony, mely bár átalakítva a középkori várból maradt meg. Itt volt a börtön és az őrség szálláshelye. Tőle jobbra áll a háromszintes várpalota, melyet nagyrészt Nugent gróf idejében építettek. Balra egy loggiával ellátott kétszintes épület áll, melynek első emeletéről egy oszlopcsarnok tetején kialakított teraszra lehet kijutni. A sziklára támaszkodó keleti oldalon kevés régi részlet maradt fenn. Itt található a kápolnatorony, melyben a Szent Anna tiszteletére szentelt várkápolna került kialakításra. A tornyot késobb egy terasszal és egy melléképülettel bővítették. Ebben a részben helyezkedhetett el a régi forrásokban említett domonkos rendi kolostor. A várpalota és a kápolnatorony közötti épületeket időközben lebontották. A megmaradt épületek is siralmas állapotban vannak, sok helyen a helyiségek mennyezete is beszakadt. A régi berendezésnek nyoma sincs. A kastély közvetlen közelében található húsz holdas parkot 1974-ben védetté nyilvánították. A parkban több száz éves famatuzsálemek is állnak még. A várkastély alatt egy patak forrása található, de valaha itt egy hatalmas tó is volt, mely mára elmocsarasodott.

Bubnjarci

Sufflaj-kastély: A település neve dobost jelent, a 15-16. században ugyanis lakói a török elleni harcokban az ozalyi és ribniki bandériumok dobosaiként szolgáltak. A települést kastélyával együtt a 15. században említik először, abban az időben az ország egyik legfontosabb kastélya volt. Építésének idejéről nincs történeti adat. Ma már nem áll, de egy 1860-ban készített térképen még jól látszik. A 16. században Bubnjarci ura egy gazdag nemesember Franjo Herendic, míg a szomszédos ribniki birtoké a luteránus vallás lelkes terjesztője Petar Lukic volt. Ők ketten jó barátok voltak. A kastély utolsó tulajdonosa Filip Šufflaj volt, leszármazottainak sírja ma is látható a helyi temetőben.

Gornje Pokupje

Török-Mazuranic-kastély: A 19. században épülhetett az a kúria, melyet Türk Ferenc épített át mai formájára 1905-06-ban. A modern időkben kisebb módosítások még érték, de megőrizte 20. sz. eleji megjelenését. Türk Ferenc 1913-as halálával lánya örökölte meg, aki Bozidar Mazuranic tengerésztiszthez ment feleségül 1914-ben. Az ő három gyermekük örökölte tovább, akiktől az 1945-ös államosítás szakította el. Ekkor teljesen kifosztották az épületet, és nagyrészt elpusztították a parkját is.

Jaskovo

Kastély: A szétszórtan fekvő falu közepén álló egyemeletes kastély ma értelmi fogyatékosok rehabilitációs központja.

Lipa

Lovincsich-kastély: 19. sz-i klasszicista épület. A kicsiny falu északi részén, a Dobra folyó mellett áll, útkereszteződésben. Méreteire inkább a kúria kifejezés illik.

Ogulin

Frangepán-várkastély: 1500 körül építette Bernardin Frangepán. 1967-től megyei múzeum működik benne. Szabálytalan négyzet alaprajzú, két saroktornyos reneszánsz várkastély.

Orljakovo

Kúria:

Ozaly (Ozalj)

Zrínyi-kastély: Zsigmond 1398-ban gróf Frangepán Miklósnak adta, majd rokoni kapcsolat révén 1550-től a Zrínyieké lett, akik 1671-ig gróf Zrínyi Péter kivégzéséig birtokolták. A vármúzeumban látható az a kard, amellyel Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen lefejezték. Itt született 1508-ban gr. Zrínyi Miklós horvát bán és hadvezér, és 1620-ban gr. Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér, valamint 1643-ban Zrínyi Ilona, Thököly Imre fejedelem felesége, II. Rákóczi Ferenc anyja, Munkács várának védője.

Recica

Draskovich-kúria: A plébániatemplomtól délre nagy park közepén áll a Draskovich család emeletes kastélya erősen romos állapotban. A kastélyban élt és alkotott Draskovich János gróf (1770-1856) horvát politikus, országgyűlési képviselő, királyi kamarás, belső titkos tanácsos, a Matica hrvatska alapítója és első elnöke.