HORVÁTORSZÁG -

POZSEGA-SZLAVÓNIA MEGYE

Bresztovác (Brestovac)

Trenk-Strisich-kúria: Bresztovác településének közepén, a Pákrácot Új Gradiskával összekötő (vagy elválasztó) út kereszteződésének közelében, található egy kicsiny kúria, kb. 28x12 méter nagyságú alaprajzzal (a mérték a kataszteri térkép alapján). Ez egy magasföldszintes, alápincézett, sátortetős épület egy, az északkeleti sarokhoz hozzáépített toronnyal. Ez az alsó részén elvágott torony, továbbá a historizáló módra kialakított utcai (északi) homlokzat, késő XIX. századi építészeti jellegzetességeket hordoz. A belső elrendezését, teljesen átalakították az utóbbi ötven év különböző felhasználási módjai. A kúria évekig iskola volt, de nem olyan régen megint átrendezték. Mára már nem ismert, hogy mikor is építették ezt a kúriát. Az sem ismert, hogy itt állt e a Trenkek kúriája, amit később átalakítottak és átépítettek, vagy az Bresztovác valamely másik helyén volt-e. Világos, hogy ennek részletes vizsgálata szükségszerű. Arról viszont vannak adatok, hogy a bresztováci uradalomban dolgozott Kohousek József kertész, 1887. április 1-től, 1888. július 1-ig, ami az itt lakó tulajdonosok, magasabb kulturális fokáról beszél. Az sem ismert, hogy mikor keletkezett a kúria melletti uradalmi park. Feltehető, hogy a kúria és parkjának létrehozása mellett, egy díszkert is megvalósult.

Gotó (Kutjevo)

Trenk-Turkovich-kastély: A kastély kora középkori alapokra épült barokk stílusban. U alaprajzú, középen tornyos, egyemeletes épület, szép templommal. A hegyoldalban található, egykor kiterjedt szelídgesztenyés övezte. Ma is híres bortermelő hely. Tulajdonosai: ciszterciek, jezsuiták, Turkovich testvérek, Horvát Szlavon Tanulmányalap.

Kuzmica

Hranilovich-Kussevich-kúria: A kúria és a mellette, csak nyomaiban meglévő valamikori történeti park, a szándékos rongálás és a példanélküli hasznosítás ellenére, még ma is sugárzik a festőien szép elhelyezkedésével és szelídségével a falu közepén. A kúria mai kinézete, paraszti historizáló építészeti jellegzetességeket mutat. Az biztos, hogy a végső alakját a Kussevich család idejében kapta. A kúria egy kisebb domb tetején helyezkedik el, északi homlokzatával a Szt. Kozma templom és a főutca felé fordulva, a déli homlokzata, melyen a bejárat is van, a gazdasági udvarra néz, aminek szélén a gazdasági épületek helyezkednek el. A magasföldszintes kúria, alaprajzi mérete 35 x 15 méteres. Az alapvetően szabályos téglalap alakú alaprajzát, úgy bővítették ki, hogy az épület, szinte egy mélyebb rizalitnak megfelelő oromzatokat kapott, melyekből három az északi, egy a déli homlokzaton található. Az északi homlokzat középső rizalitjához egy fából készített verandát építettek. A kúria és a főutca között, az északi homlokzat előtt, a XX. század hetvenes éveiig, egy kicsiny park volt megtalálható, melyet a hetvenes évekbeli, egy sportpálya építési munkálataival eltüntettek. A kúria körül azonban néhány öreg fa fönnmaradt. A parkot a régi kataszteri térképre is berajzolták és a ritka, régi fényképen is felsejlik, melyeken leginkább feketefenyők láthatók, melyek a XX. század ötvenes éveiben még megvoltak. Az idős kuzmicaiak még emlékeznek a parkra és megemlítik, hogy fenyők, borókafenyők, kőrisek, jávorfák, nyárfák, gesztenyefák, tuják, hársfák, nyírfák, catalpák, ciprusok, virágzó bokrok, bukszus sövények, voltak benne, de virágokat és mediterrán növényeket is ültettek. A parkban található meg, Kussevich Svetozar sírhelye is, amit a sportpálya tereprendezésekor, a kuzmici temetőbe szállítottak át. A kisnemesi Kussevich család nemesi előnévként viselte az uradalmuk nevét, Blackot. A de Blacko nemesi előnevet Kussevich Svetozar kapta, 1882. január 13-án Bécsben. Szerém vármegye főispáni tisztségét 1861-től viselte. Kiemelkedőt nyújtott, az 1847-es pozsonyi országgyűlésen, amikor is, Pozsega város képviselőjeként védte a horvát nyelvhasználatot és Horvátország államjogi fekvését. Ezután Pozsega polgármesterévé nevezték ki.

Pakrác (Pakrac)

Trenk-kastély: A pakráci uradalom tulajdonosai általában nem éltek állandó jelleggel Pakrácon, hanem a jószágot, intézőkkel vezetették. Az irodalomban gyakran említik azt, hogy a pakráci kastélyt, Trenk Ferenc báró építette, 1742 és 1745 között. Ez nem lehetetlen, de nem biztos, ha figyelembe vesszük azokat az évszám adatokat is, melyek az irodalomban sem egybehangzóak. Különböző évszámokat említenek arra is, hogy a pakráci birtok mikor került a Trenk bárókhoz. Trenk halála és javainak lefoglalása után, a kastélyt kaszárnyává alakították át, mely az ő nevét viselte. A XVIII. század hatvanas éveitől a kastélyt, mint közkórház hasznosították, majd 1898-tól, bennlakásos (internátusi) Királyi tanítóképző iskola volt benne tanítóképzős diákoknak és diáklányoknak. Már egy egész évszázada, mind máig, hogy az épületben iskola található (valaha tanítóképző, jelenleg gimnázium). A Trenk-kastély, egyszintes épület, alaprajzában szabályos négyszög, méretében, kb. 37x34 méteres, egy belső udvarral (kb. 16x13 méteres), amivel az ún. négyszárnyú kastélyok típusába tartozott. Ez egy olyan kora barokk típustervezet volt, melyet gyakran használtak az északnyugati Horvátország kastély építészeténél, a XVII. század folyamán. Méretei és kinézete szerint, a pakráci kastély szinte azonos a pleternicaival. Ez nem csoda akkor, ha tudjuk, hogy mind két uradalmat ugyan az a tulajdonos bírta. Annak ellenére, hogy a kastélyt a különböző célú felhasználás érdekében, építészetileg megváltoztatták, hordozza az eredeti állapotát és az eredeti méretei sem éltek át nagyobb átalakítást. A főbejárat tengelyében, a kastély délkeleti homlokzata elé, a XX. század elején, vadgesztenye fasort (allét) ültettek.

Jankovich-kúria: Tekintettel arra, hogy a Trenk-kastély korán elvesztette uradalmi székhelykénti szerepét, egy új épületet kellett felépíteni az uradalmi székhely szerepére. Az építkezést, Imbsen báró kezdte meg. A XVIII. század végén, a daruvári Jankovichok idejében, Pakrác közepében, a Jellasics téren, négy épületet építettek fel, amit csak a Jankovichok uradalmi együttesének szoktak nevezni. Ez két egyszintes lakóépületből és két földszintes gazdasági épületből áll, egy meglehetősen nagy udvarral. Ez az épületegyüttes foglalta el a kastély szerepét. Az épületeket az 1812-es tűzvész után felújították. A II. világháború után ezekben az épületekben egy diákotthont helyeztek el, mely az 1991/92-es Honvédő háborúban jelentős károsodásokat szenvedett. Ennek az együttesnek az udvarába egy parkot rendeztek be. Ezt a régi képeslapokról és fotográfiákról lehet megtekinteni. Az akkori településen kívül, a pakráci Öreg vártól délnyugatra, a mai általános iskola helyén, a Jankovichok, 1760. után, egy történeti parkot létesítettek, üvegházzal és pálmaházzal, lugassal és tavacskával. A park teljesen eltunt.

Pleternica

Trenk-Szvetich-kastély: Valaha Pleternicán is állt egy kastély, melyet Trenk laktanya név alatt ismertek. Mára nyoma sincs többé. Pleternica településének a közepén 1945-ig állt az a kastély, amit a XVIII. század közepétől Trenk laktanyának is neveztek. A kastélyt a II. világháború befejezésének évében bontották le, anyagának nagyobb részét széthordták, a kisebb részét a szövetkezet épületéhez használták fel, amit közvetlenül a kastély helye mellé építettek. A XX. század ötvenes éveiben, a téglából kivitelezett kastély alapjai még kivehetőek volt, az után eltűnt úgy, hogy a valamikori kastélynak mára a nyomai, sincsenek meg. Ennek a nagy, egyszintes épületnek az alaprajzi formája szabályos négyszögletű volt, kb. 37x34 méteres nagyságával és a kb. 16x13 méteres belső udvarával, az un. négyszárnyas kastélyok típusába tartozott. A méretei megegyeztek a pakráci kastéllyal, amire a régi kataszteri térkép alapján következtethetünk. A külső kinézete nagyon szegényes, szinte egynemű volt. Az egyszerű homlokzatokra szimmetrikusan helyezték fel az ablakokat, a földszinten és az emeleten is. Ma már nem tudható, hogy ki és mikor építette a kastélyt. Az nyilvánvaló, hogy a pakráci kastéllyal egy időben, vagy csak kis idő eltéréssel építették fel. Ezen nem lehet csodálkozni, ha tudjuk, hogy mind két birtokot, Pleternicát is, és Pakrácot is egy ugyan azon birtokos tulajdonolta. Néhány szerző úgy véli, hogy a kastélyt Trenk Ferenc báró építette, míg mások úgy tartják, hogy a kastély régebbi, még Imbsen báró korából való. Mindezekre tekintett a kastélyt a XVIII. század első felében, legvalószínűbben 1728 és 1745 között építették. Trenk Ferenc báró a kastélyt laktanyává építette át és ettől kezdve Trenk laktanyának, nevezték a kastélyt. Ebben az épületben gyűjtötte össze és képezte ki a pandúrjait és innen, küldte ki őket az európai hadszínterekre, Mária Terézia örökösödési háborúiba. A kastélyt a gazdasági épületektől egy utca választotta el, mely az Orljova folyóval párhuzamosan nyúlt észak-dél irányban. Némely gazdasági épület máig fennmaradt. A kastély és a gazdasági épületek között egy hatalmas beépítetlen terület volt, ahol 1927-ben egy park volt található. Az 1908-as kataszteri térképen ez a park még nem létezett, csak egy kis előkert volt, a kastély együtteshez tartozó hosszú gazdaság épület előtt, közvetlenül. Tekintettel arra, hogy a kastélyt a XVIII. század közepétől laktanyaként használták, az uradalomnak történeti parkja sohasem keletkezett. A semmilyen felismerhető tervszerűségű öreg fa, amit 1977-ben is feljegyeztek, a település közepi kastély együtteshez tartozott.

Pozsegaszentpéter (Kaptol)

Püspöki kastély: Kaptol ma egy falu a Kutjevo - Velika közti út mentén, tíz kilométerre Pozsegától. A késő középkori várkastély romjai, a Papuk hegység, déli lejtőjén elhelyezkedve, a pozsegai Arany völgyre való kilátással, a település közepén vannak elrejtve, mely Szentgyörgyvár (Ðurdevac) mellett a legjobban fennmaradt középkori várak egyike Szlavóniában. A II. világháború rongálásai után, soha többé nem építették újjá (A 2002. május hóban a várkastélyban felújítási munkák figyelhetőek meg, melyek a templomkörzetet érintik. A kastély amúgy zárva van, de munkaidőben (09:00-14:00) a községháza alkalmazottjai kérésre kinyitják azt). A falu, a nevét, a pozsegai Szt. Péter társas káptalanról kapta, mely valamikor a mai várkastély romjai közt székelt. Pozsega Kaptol vára egy templomvár volt, mely jelentősen különbözött a közeli Pozsega királyi várától. A pozsegai társas káptalant 1221 és 1230 között alapították, a pécsi püspökség szervezetén belül. A középkorban erődített, mai, Kaptol két részből állt. A külső vagy káptalani vár egy megerősített káptalani település volt, melynek nagyobb részét káptalani és másféle kúriák alkották. A belső vagy préposti vár romjaiban máig fennmaradt. Benne a prépost (a káptalan első méltósága, akit a pápa nevezett ki) szálláshelye volt, továbbá itt volt megtalálható a káptalan tanácsterme és a gyülekezet Szt. Péter temploma. A törökök bejövetelekor a préposti várban katonai helyőrséget helyeztek el. A belső vár 1500. körül keletkezett. A maga késogót-reneszánsz eszmeisége alapján, a vár, az árkokkal övezett várak típusába tartozott (ún. Wasserburg), ami különösen a XVI. század második felében vált szokássá. Hasonló várakat találhatunk a Verboc (Vrbovec) közeli Dubravában, Csázmában (Cazma), Cserniken (Cernik) és Gvozdanban. A kaptoli vár alaprajzának alakja szabálytalan hatszögletű. A bejárata a déli, négyszögletes tornyon keresztül volt, melyhez valaha egy felvonóhíd vezetett, amit a barokk korban falazottra cseréltek. Három, lőrésekkel ellátott, félkör alakú saroktornya maradt fenn, és északnyugaton egy hasonló toronynak a nyomai sejlenek fel a barokk kori Szt. György templom szentélyének aljában, melyet a harangtoronnyal együtt a XVIII. században építettek fel az ősi gótikus, Szt. Péter, káptalani, templom helyén. Amikor a birtok ura gróf Attems volt, a Szt. György templomot oly módon szentségtelenítették meg, hogy magtárrá alakították át. A kastély az I. világháború utáni tűzvészben teljesen leégett. A XVIII. század közepén a várkastélyt úgy újították fel, hogy részben kastély jelleget kapott A várkastély déli részén lakóhelységeket alakítottak ki és ezen rendeltetése miatt hozzá is építettek és át is alakították. A várkastély déli szárnyának nyugati része már a XIX. században is romosan állt, míg a keleti része ép volt, egészen az 1943-as tűzvészig, amikor a várkastély tetőzete leégett és ezután azt elhagyták és az enyészetnek adták át. A II. világháború után kísérletet tettek a várkastély felújítására, de az kudarcba fulladt. Ennek ellenére is meg kellene menteni, mert a várkastély évről évre pusztul és ma nem más, mint egy rom a település közepén. A várárkokkal övezve, Kaptol településének magjában áll. Hasonló várépítészeti megoldást találhatunk Valpóegyházán (Valpovo) és Verocén (Virovitica), azzal a különbséggel, hogy ezen várak alapjain egy parkot is kiépítettek, míg Kaptolban ez nem történt meg. A park helyett Kaptolban egy beépítetlen zöldterület van. A konyhakert, a gyümölcsös a néhány gazdasági épülettel a várkastélytól keletre található, melyek a gazdasági szervezet részei voltak.

Sztrazsemlye (Strazeman)

Jankovich-Buratti-Vranczány-kastély: Sztrázseman (Strazeman), amit Biskpucivel (Biskupci) olvasztottak össze, ma egy, a Papuk hegység déli lejtőjén lévő falu, ami tizenöt kilométerrel északnyugatra van Pozsegától. Valaha Sztrázseman volt az elnevezése a településnek, a középkori várának (castrum), az itt lévő feudális birtoknak és kastélyának is. Mára csak a település maradt fenn. Az erősségét a törökök rombolták le, a kastélyt a parasztok gyújtották fel 1918-ban. A kastéllyal eltűnt az uradalma is. Mára minderre, csak a kevés számban fennmaradt leírások és fényképek alapján emlékezhetünk vissza. A sztrázsemani kastélyról igen keveset tudunk. Az irodalomban csak azt említik meg, hogy létezett, hogy a középkori vár köveiből építették fel, hogy a földszint és az emelet, 25 nagyobb és kisebb szobáiban sok szép lakberendezési tárgy és régiség volt és, hogy feltűnően előkelő homlokzattal büszkélkedhetett. Az alaprajzi formája szabályos téglalap volt, 37x17 méteres méretekkel, egy-egy középső rizalittal az északi és a déli homlokzatokon. Még 1862 előtt a kastélyhoz egy L betű alakú, földszintes épületet építettek, melyben többek között, a kastély kápolnája is megtalálható volt. A XIX. században a déli homlokzathoz, a bejárata fölé, egy esőbeállót építettek, az északi homlokzathoz pedig, valószínűleg egy erkélyt. A néhány XX. század elejéről fennmaradt fénykép, a kastélynak mindig csak a kertre néző déli homlokzatát ábrázolja. Az északi homlokzat a felvezető allé felé fordult, a gazdasági épületei és az üvegházas kertje nem ismert. A déli homlokzaton barokk, klasszicista és historizáló építészeti jellegzetességek figyelhetők meg, ami azt mutatja, hogy a kisebb hozzáépítést is a XVIII. és a XIX. században alakíthatták ki. Hogy a kastély meglehetősen kényelmes volt, megerősíti az a tény is, hogy a daruvári Jankovich család sok tagja gyakrabban élt benne, mint a nagyobb és reprezentatívabb daruvári kastélyukban. Sztrázseman különösen kedvelt tartózkodási helye volt Jankovich Ivánnak, akinek az összes gyermeke itt született, valamint Izidor fia is, aki zömében itt élt, egészen 1848-ig, amikor is átköltözött Magyarországra és a szlavóniai javai fölötti irányítást, fiára, Gyulára hagyta. A valamikori sztrázsemani kastély együttesére, ma csak néhány részlet emlékeztet, mint: a kastély alapjainak maradványai, a jégverem és a kert, vagy a szerény park öntözőcsatornájának maradványai. A ma itt álló lakóépületet a valamikori üvegház helyén alakították ki. Néhány öreg fatörzs: tölgyek (Quercus), hársok (tilia), kőrisek (Fraxinus), platánok (Platanus), paulóvniák (Paulownia tomentosa), gimnokládok (gimnocladus dioicus) valamint a látványos rétek - maradt fenn a valamikori és biztosan szép park példájául. A tájképi kompozíciója, a szemnek még mindig kellemesen jelenik meg, beszélve a valamikori park területének XIX. század első felei parképítészetről, tájjellegű kialakításáról. A hatalmas rétek, a kisebb-nagyobb őshonos (autochon) és betelepített   (egzotikus) facsoportosulások, továbbá egy-egy historizáló virágágyás a kastély déli és északi homlokzata előtt, a legfőbb parkelemei a sztrázsemani kastély mellett kialakított történeti parknak. A kb. 26 hektár nagyságú park jóval nagyobbnak látszik, mivel a tájképi kinézete beleolvad a környező tájékba. A régi fényképeken, a kastély körül virágágyások figyelhetők meg, ami a gondos kertkultúrának a különleges bizonyítéka. A sztrázsemani kastélyban és uradalmában számos tulajdonos váltotta egymást, akik közül a daruvári Jankovichoknak volt a legbensőségesebb viszonyuk e hellyel. A Jankovich család a nemesi előnevükként, a Daruváron kívül gyakran felsorolták Sztrázsemant is.

Trenkfalva (Trenkovo)

Trenk-kastély: A mai egyszintes, késő barokk-klasszicista kastély báró Trenk Ferenc halála (1749) után keletkezett, tehát a XVIII. század második felében, vagy a XIX. század elején. A Trenkek idejében itt egy barokk kúria állt, amit utóbb kibővítettek és a mai kastéllyá alakítottak át. A bejárati folyosó mozaik padlójában és az erkély zöldre festett, klasszicista korlátján, az 1819-es évszám van. Jelenleg nem tudható, hogy ez az évszám a mai kastély kiépítését, vagy a XVIII. század második felében kibővített öreg kúriának a felújítási évét jelzi. Lehetséges, hogy az öreg kúriát, a tulajdonosa, báró Péterffy Iván bővítette ki, még 1754. után és, hogy a kastélynak végleges kinézetet, Szvetich Jakab gróf adott 1819-ben. A kastély alaprajza szabályos téglalap, 33,75x12,55 méteres nagysággal. A fő, nyugati homlokzaton van egy 7,5x3,4 méteres erkély, a keleti homlokzaton egy oromfalas rizalit (8,55x2,67 m.) ugrik ki. A manzárd tetőzet, barokk tetőszerkezetről árulkodik. A főhomlokzatok kilenc, a csatlakozó homlokzatok három ablaknyílása, egyszerű klasszicista jellegzetességeket mutatnak. A csak azért is elhanyagolt, jelenlegi kastélypark, a parképítészet értékes műveként, botanikai és kompozíciós hozzáértésről tanúskodik. A számos öreg fa (tölgyek, hársok, gyertyánok, jávorfák, cserjék és fenyők, stb.), őshonos és telepített fajták, valamint a még mindig beépítetlen, festői rétek, egy valamikori szép és tervszerűen kialakított parkról beszélnek. Az 1862-es régi kataszteri térképről megállapítható, hogy itt egy tájjellegű-geometrikus szemléletű, kastély, park (2,88 ha), konyhakert (2,78 ha), gyümölcsös (2,35 ha) és gazdasági épület együttest készítettek. Mind ezt együtt, célszerűen összehangolták, és egységesre alakították ki. Egy képzeletbeli tengely mentén jött létre a kastély és a lóistálló, az, az út, mely a parkon keresztül jut ki a kastélytól északra, valamint a nagy kert fő ösvénye, valószínűleg a XVIII. századi barokkos, park-tájjelleg szemlélet maradványa, amit utólag átalakítottak. Az 1862-es térlépen ábrázolt park, de a mai maradványai is egy valószínűleg XIX. század első felei, tájjellegű parkról beszélnek. A kastély fő, nyugati homlokzata előtti historizáló virágágyás, az 1862-es térképen és a régi fényképeken is megjelenik. Érdekessége volt ennek a parknak, az ún. Trenk-tölgy, mely alatt, a hagyomány szerint, Trenk báró hirdetett ítéletet a jobbágyai felett. Még a XX. század elején is állt ez a tölgy a parkban, az átmérője három méternél is több volt, a magassága a harminc métert is elérte. A tölgyfa legendáját nem felejtették el, így ma egy másik öreg tölgyet emlegetnek, a park bejáratánál, Trenk névvel. Az sem lényeges, hogy ez a tölgy nem az igazi, mivel a közbeszédben ez mégis csak a Trenk-tölgy. A kastélyban a II. világháború lezárásától, 1989-ig egy általános iskolát helyeztek el. Ekkortól időszakosan és különböző célokra hasznosították. Nemrég a katonaság használta. A kastélyt jelenleg egy hotellé próbálják átalakítani.