HORVÁTORSZÁG –

VUKOVÁR-SZERÉM MEGYE

Berzétemonostor (Nustar)

Khuen-Bélássy-kastély: Barokk stílusban épült a 18. században, gróf Gosseau d'Heneff jóvoltából. A hosszú téglalap alaprajzú épületet (mai nyugati szárny, 45 x 10 méteres) és egy kápolnát építtetett. 1729-ben már biztosan állt. Egy 18. sz-i leírásból tudjuk, hogy az emeleten 10 szoba, a földszinten 7 szoba és egy konyha volt. A földszinten kocsi aláhajtós, nyitott terasz helyezkedett el. A Khuen-Bélássy család 1782-ben, házasság révén jutott hozzá, átalakítása az ő nevükhöz fűződik. A 19. sz. végén neoklasszicista átalakítást kapott, amikor a déli szárnyat hozzáépítették (ez 40 x 15 méteres). A kastélyban keveredik a közép-európai várkastély építészet és a népi építészet, gyakori a fa építőelemek használata. A kastéllyal nagyjából egy időben telepítették a parkot, eredetileg francia mintára, melyet a 19. sz-ban angolparkká alakítottak. Utoljára a 20. sz. elején végeztek átalakítást a parkon, mely ma meglehetősen elhanyagolt állapotú.

Újlak (Ilok)

Odescalchi-kastély: 1697-ben került a birtok az itáliai Odescalchi hercegi családhoz. Ők építtették az U alaprajzú, kétemeletes kastélyt, mely ma múzeum. A kastély a 15. sz-i Újlaki Miklós-féle vár alapjainak felhasználásával épült több fázisban, végül ma barokk-klasszicista jellemzőket mutat. A család 1945-ig birtokolta, ekkor disszidáltak, leszármazottaik ma Róma közelében élnek. Az újlaki hercegi kastély kétszintes, háromszárnyas, U-alaprajzú épület. Az északi, udvari homlokzat a Duna irányába néz, ablakokkal és árkádokkal mind a három szinten (földszint és mind a két felsőbb szint). A három szárny udvari homlokzatainak árkádjai barokkos jellegűek. A 19. században bekövetkezett felújítás során historizáló elemek is megjelentek. A kastély főbejárata az északi, udvari homlokzaton van, melyhez egy, a kastély keleti szárnya alatt áthaladó kocsiút vezet. Az Odescalchi hercegek a II. világháború előtt a könyvtárat, a kastély múzeumának kiállítási anyagát és a műtárgyak egy részét Rómába költöztették. A visszamaradt értékek nagy része, közvetlenül a II. világháború vége előtt megsemmisült vagy széthordták. A kastély egy részét a II. világháború folyamán katonai célokra hasznosították. A kastély 1948-ig romosan és üresen állt vagy méltatlan módon használták. A kastély helyreállítását a következő évben kezdték el. 1961-től a kastélyban helyezték el az újlaki városi múzeumot és a városi képtárat.  

Brnjakovic-kúria: Báró Brnjakovic építtette késő barokk stílusban a 18. sz-ban, az Odescalchi kastély közelébe, melyet azzal szinte összeköt egy ódon városfal. Erre a falra épült rá hátsó homlokzatával a kúria, melyet romos állapota miatt 1967-ben lebontottak, hogy bő húsz évvel később, eredeti megjelenését megőrizve újra felépítsék. Homlokzatai egyszerűek, legfőbb díszítő elemei a barokk könyöklőkosaras ablakrácsok. Amikor 1803-ban kihalt a Brnjakovic család, a kúria az Odescalchi hercegek tulajdonába került. 1914-ben ebben az épületben székelt a bíróság. Később iskola, majd diákotthon lett, végül múzeum, mindmáig.

Vukovár (Vukovar)

Eltz-kastély: A vukovári uradalom és kastélya, több mint 260 évig kapcsolódott a német Eltz grófok nevéhez. Az Eltz grófok kastélya fokozatosan alakult ki, a számos építészeti változtatás nyomán, a szerény kúriából, egy közép európai kinézetű, reprezentatív kastély fejlődött ki. Az eddigi ismereteink szerint, a vukovári kastély együttes úgy különben szerény vizsgálata alapján megállapítható, hogy a XVIII. század első felében, egy uradalmi kúriának építették fel: legelőször talán 1728-ban (vagy egy évvel később), Kueffstein gróf, majd az Eltz grófok, akik akkor kezdtek itt építkezni, amikor a birtok tulajdonosai lettek, azaz 1736-ban. Úgy tartják, hogy a kúria, a török Alijanac dervis tekijájának (kolostorának) a helyén jött létre. Az öreg kúria helyén, Eltz Anzelm Kázmér építetett fel egy új kúriát, 1749-175l-ben, mely aztán a XVIII-XIX. század folyamán, számtalan bővítés után, egy nagyobb kastéllyá nőtte ki magát. Az első bővítését és átalakítását, 1781-ben és 1790-ben hajtották végre. Építészeti beavatkozásokat jegyezetek fel, 1811-ből és 1824-ből is. Az uradalmi együttes, 1817-es térképén is, mint ahogy a kastély és a park, 1845-ös művészi képén, még az egyszerű, egyszintes kúria látató. A kastély a végleges kinézetét, a   XIX. század utolsó évtizedeiben kezdte megkapni. A kastély neobarokk felújítása, 1895-ben kezdődött el, amit 1907-ben, Siedek Viktor, bécsi építész fejezett be. A kastély középső részére ekkor építették rá a háromszintesre kivitelezett rizalitot, melynek addigi egyszerű kialakítású épülete, méltóságos és ünnepélyes kinézetet öltött. A főutcára merőlegesen, a kastély tengelyének hosszában egy egészen alacsony kisegítő és gazdasági épületsort építettek fel, alakjukkal és nagyságukkal valamint homlokzati kialakításukkal, teljes összhangban a kastély épületével. Szinte egy évszázadon át, egészen a jelen időkig, a kastély együttesen semmi lényeges változtatást sem hajtottak végre. A kastély utolsó, nagyobb felújítása, 1968-1970-ig történt meg, amikor is a kastélyt a Vukovári városi múzeum szükségleteinek megfelelően újították fel, mely a kastélyban helyezkedett el, egészen a város 199l-es Honvédő háborúban történő lerombolásáig. Annak ellenére, hogy a kastély szinte teljesen tönkrement, a közelmúltban teljesen felújították. Vukovár új, barokkos részén, mintegy három hektár nagyságú területen, a Vuka folyótól északra, a XVIII. században keletkezett főutca és a Duna között, található az Eltz grófok vukovári uradalmának kastély együttese. Az egész egy egységbe volt megszerkesztve: a kastély, mely a délnyugati homlokzatával, az utca felé fordult, míg az északkeletivel a park felé. A kastélytól északra, az egésszel építészetileg összhangban kialakított gazdasági és a kisegítő épületek, melyek hangulatilag és építészetileg sem különültek el a kastélytól, a Szt. Rókus kápolna, mely ugyan nem kastélykápolnaként jött létre, de beleszerkesztették a kastély együttes egészébe, a meglehetősen kicsiny park, mely körbeöleli a fent említett épületeket, de úgy, hogy kilátás nyílik belőle a Dunára és a bácskai síkságra. A vukovári kastély egyik példája a legnagyobb és legmintaszerűbb horvátországi világi, földesúri építészetnek. A késő barokk-klasszicista jellegzetességei, a homlokzatok tetszetős neoklasszicista díszítő részletei és a kastély együttes minden épületének   méltóságteljes méretei - pompás városias szemléletet és építészeti összehangolt viszonyokat mutatnak. A kastély főrészének alaprajza, hosszan elnyúló szabályos téglalap alakú 60,20 (72,20)x 15,90 méteres méretekkel. Alaprajzi szerkezetében, egy szűk és hosszú folyosó kapcsolja össze a mindkét oldali helyiségsorokat. A főszalon a kert felé fordul. A lépcsőház a kastély alaprajzának közepén, az utcai homlokzat mellett található. A kastély hosszanti homlokzatait (az utcait és a kertre nézőt), hasonló módon alakították ki: szimmetrikusra, 19 ablaknyílással, egy osztópárkánnyal a földszint és az emelet között, pilaszterekkel az ablakok között, homlokzati díszelemekkel az első emelet ablakai fölött. A kastély középső része öt ablaknyílás szélességű és kétszintes, míg a kastély többi része egyszintes. A középső, magasabb rész, park felőli homlokzatának rizalitja kidomborodó. A XX. század folyamán múzeumi rendeltetésre használt kastélyban, a berendezés egy kisszámú része is fennmaradt: a márvány kandallók, néhány egyéb tárgy, az Eltz grófok bútorainak egy része és a boltozatok, mennyezetek stukatúr díszei, stb. A vukovári kastély reprezentativitását, előkelőségét és gazdagságát, a gazdasági és kisegítő épületek építészeti kialakítása is megerősíti, különösen azok, melyek L betű alakban, közvetlenül a kastélynak támaszkodnak, azzal megegyező hosszúságban és szintén a park felé irányuló szárnyban vannak. A homlokzati díszítményeik megegyeznek a kastély épületével, ami az egész kastély együttes egyidejű és egységes építészeti kialakításáról beszél. Ez a hosszúkás gazdasági szárny kettős kialakítású, mely alaprajzában egy négyzetes, egyszintes, és két további, szabályos téglalap alaprajzú, földszintes épületből áll. Ehhez az épülethez, északról, még egy kisebb, szerényebb kialakítású, gazdasági épületsort építettek hozzá. A kastély és a Duna közti fennsíkon, kb. 1,6 hektárnyi területen, egy történeti park található. A park az Eltz grófok Vukovárból való távozása után, gondozás nélkül maradt, a XX. század hetvenes éveire már megritkított és elhanyagolt volt, hogy aztán a nyolcvanas évekre teljesen eltűnjön és egy gazdasági udvarrá, alakuljon át. A kastélynak, a városban való elhelyezkedése miatt, Új Vukovár főutcája és a Duna széles medre között, az uradalmi együttes sem nyújtózkodhatott szélesebbre, sőt ez volt az oka a park kicsiny területének is. Az irodalomban megemlítik, hogy a Vukovári városi múzeumban létezett egy 178l-es tervrajz, mely a parkot barokk jellegzetességekkel ábrázolta, ám ez sehol sem jelent meg, de részletekbe menően sem írták le. E tervrajz alapján valószínűsíthetően sohasem valósították meg a parkot, vagy azt, a XIX. században átalakították. A park legrégebbi ismert tervrajza 1817-ből ered. Az uradalomnak ez a színezett felmérési rajza, Homer Gáboré, aki a parkon kívül, a kastély együttes többi épületét is megrajzolta. A kastély ekkor még kicsiny volt, és még nem léteztek a már leírt, a kastélynak támaszkodó, további gazdasági és kisegítő épültek sem. A park területét tájképi parknak rajzolta le, egy nagyobb réttel a közepén és dús ligetekkel a szélein, melyeken keresztül kanyargós ösvények vezettek. Az nem ismert, hogy valóban ilyenre vitelezték-e ki a parkot. Az 1863-as kataszteri térképen, a parkot másféle alaprajzúra rajzolták le. A hozzáférhető grafikai forrásokat megvizsgálva (térképeket és fotókat) észrevehetjük, hogy a park, 1863-tól, a XX. század közepéig nem változott jelentősebben. Ekkoriban tájjellegű, romantizáló jellegzetességekkel bírt, legalább is ez olvasható le, egy valószínűleg XIX.   század közepi művészeti festményről, valamint más régi fényképekről és képeslapokról is. A vukovári kert és történeti park kialakításának érdekességeit, a XIX. század második felében, megállapította a kertésziskola is, amit, 1867-ben, Baum und Roses Schule név alatt, Thaler kertész alapított. A park XX. századi kinézetéről szóló adatok nagyon szerények (békebelei fényképek és képeslapok). Az irodalomban csak egy öreg hársfát és néhány hatalmas tölgyfát említettek meg a parkból, de   zömüket kivágták a XX. század második felében. A parknak volt egy üvegháza és egy gloriettája, valamint egy római oltára is.

Eltz-kiskastély: Az Eltz grófoknak, az előbbiekben leírt kastélyán kívül, a XIX. század közepétől, volt egy gyakran kisnek nevezett kastélya is, melyet eredetileg Knoll Villának neveztek. Ez egy későklasszicista, földszintes, nagy parkkal ellátott kastély (villa) volt, mely Eltz Erwein kastélya" név alatt is ismert volt. Az Eltzek, a jelai erdőben (Vukovártól délkeletre), egy vadászkúriával is bírtak (a közelmúltban bontották le), valamint a pajzoi szőlőjükben (Bapska és arengrad-Atya között), egy másik kúriával (ezt is a   közelmúltban bontották le). Vukovár közelében, még két további kúria is megtalálható volt. Vicsedálban (Vucedol), 1918. és 1920. között építették fel a neoromantikus, késő szecessziós jellegű, Striem villát. Vukovártól 4 kilométerrel délebbre található Trenja nemesi jószága egy kúriával és egy kápolnával, mely a báró Paunovic család tulajdonában volt. Új Vukovár főutcájában, az Eltzek kastélyával átellenben, a XIX. század közepén épült fel, a báró Adamovich család, késő klasszicista, földszintes, parkkal ellátott kúriája.