JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE KASTÉLYAI

Cibakháza

Bóth-Jakabffy-kastély:

 

 

 

 

 

 

 

 

Sváb-kastély: A Káposztás-kert nevű határrész a sárszögi puszta déli fele. Neve régi hasznosítására utal. Még 1904-ben is ezen a néven szerepelt a térképen (nyugati felén jelölték be a Kis-Tátos és a Nagy-Tátos nevű vizes területeken is). Előbb Slesingerné Reich Etelka, majd 1904-ben már Sváb Gyula birtoka lett. Ennek délkeleti csücskében épült fel a Doramajor, amely nevét talán Sváb Dóráról (1888-1925) nyerte. A Doramajor épületei napjainkra már eltűntek, a lakott hely emlékét csak egy artézi kút őrzi.

 

 

 

 

 

Fegyvernek

Bíró-kastély: A Bíró család jómódú értelmiség családként élt Fegyverneken. A Bíró család Fegyverneken és Örményesen rendelkezett földbirtokkal, első ízben az 1911-es gazdacímtár tüntette fel a famíliát, ekkor Bíró Mátyás és felesége 168 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett a környéken. A fegyverneki kúria szecessziós jellegű stílusjegyei alapján a XIX. század utolsó negyedében épült. A Bíró família a kúria körül majorságot is létesített, az egykori magtár ma is látható az épület mellett. Utcasorban álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 1+3+1 osztású, középen jelzésszerű rizalit lép ki a fal síkjából, szalagkeretes ablakai felett fogazatos díszítés látható. A rizalit feletti trapézoromzaton 3 félköríves záródású világítóablak nyílik. A homlokzati szakaszokon szecessziós ívű összetett ablakokat helyeztek el, felettük ívsoros párkány húzódik. A bal oldali oldalhomlokzaton nincs nyílás, a jobb oldali oldalhomlokzathoz félköríves alaprajzú, részben önálló sisakkal fedett, toszkán oszlopok által tartott, üvegezett, toronyszerű rész kapcsolódik, innen nyílt egykor a kúria főbejárata. Hátsó homlokzatán 1+4 pillér által tartott tornác húzódik, amely elé 4 pilléren nyugvó háromszög-oromzatos középrész lép ki. A tornác mögötti részen – a bejárati ajtó kivételével – átalakították a nyílásokat, a tornáctól balra eső falszakaszon 3 keskeny ablak látható. Belseje kéttraktusos elrendezésű, néhány szoba eredeti stukkódíszítése ma is látható. A kúriát palatető fedi, alatta kisebb pince húzódik. A II. világháború után tanácsi tulajdonba került az épület, amely lakásokat alakított ki falai között. (Dr. Bíró Zoltán ekkor Ausztriába költözött, 1977-ben a burgenlandi Pinkafőn élt.) Napjainkban önkormányzati szolgálati lakások találhatók a kúriában.

 

 

 

Szapáry-Schwarz-kastély: A kastélyt Szapáry gróf építette, pontos építésének időpontja nem ismert, 1861-es térképeken már szerepelt. A Schwarcz család tulajdonába 1871-ben került, 1883-84 után lebontatta és helyére új kastélyt építtetett. A II. világháború után pedig állami tulajdonba került. Az épület északi és nyugati homlokzata eredeti állapotában megmaradt, a déli homlokzatán az új rendeltetése érdekében jelentős átalakításokat végeztek, terasz kőkorlátját kivéve minden átalakításra került. Eredeti állapotában maradt meg az épület déli homlokzata előtt egy mészkőből készült díszkút. 1955-től csecsemőotthon és Idősek Otthona funkciót lát el, a megyei önkormányzat fennhatósága alatt.

 

 

 

 

 

 

Jánoshida

Premontrei kastély: Jánoshidán a premontrei prépostságot János alapította a XII. század végén. A település mintegy háromnegyed részének a prépostság volt a földesura. A premontrei szerzetesek rendháza a templom szomszédságában található. A rendház-kastélyt a csornai prépostság építette 1916-19 között, klasszicitáló késő barokk stílusban. A premontori rendet 1950-ben feloszlatták, a kastélyban lakásokat alakítottak ki. Az 1990-es évek elején kiürítették és KVI kezelésbe került. Legutóbbi felújítása 1987-ben került sor. Az ingatlan önkormányzati tulajdonba történő átadása folyamatban van, ma szociális otthon, a hasznosítás jellege miatt nem látogatható. A hazánkban különleges megoldásnak számító egyhajós, szimmetrikus elrendezésű, kétkápolnás alaprajzú középkori templom kiemelkedik a román kori templomaink sorából. A barokk kori átépítésekből megmaradt legépebb középkori részlete a déli kápolnája. Fennmaradt kőfaragványai, alakos domborműtöredékei az esztergomi építkezésekkel rokonítják, és francia tanultságú építőműhelyt feltételeznek. Téglakerítéssel körbevett telken, szabadon álló, egyemeletes, U alaprajzú, részben alápincézett, nyeregtetős épület, Ny-i homlokzatán timpanonos középrizalittal. A külső homlokzatokon az ablakok szemöldök- és köténydíszesek, az udvari homlokzatok tagozat nélküliek. A homlokzatokat erőteljes kiülésű koronázópárkány zárja. Alaprajzi elrendezése egytraktusos, oldalfolyosós; kétkarú, kovácsoltvas korlátos, historizáló lépcsőházzal. Épült 1782 után, a 19-20. században többször átalakították.

 

 

 

 

 

Jászfelsőszentgyörgy

Kerekudvar: Jekelfalussy-Gosztonyi-kúria: Kerekudvar 1628-ban került a melléthei Barna család tulajdonába, mint nádori adomány. Majd házasság révén az uszfalvi Usz, utóbb jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy család birtoka lett. Jekelfalussy Johanna építtette a kúriát 1820 körül. A klasszicista stílusú épületet a gyöngyösi ifj. Rábl Károly építomester tervezte a családi hagyomány szerint. 1826-ban készült el a kúria közelében álló családi sírkápolna. A földbirtokosnotol unokája, tahvári és tarkeöi Tahy Rudlf örökölte, aki itt is született. Egy évvel késobb, 1849-ben az elhunyt örökös özvegye Varga Borbála és lánya lakták a kúriát. Tahy Amália (1849-1929) 1868-ban kötött házasságot kövesszarvi és gosztonyi Gosztonyi Gézával, aki a hozományként kapott birtokot földvásárlással tovább növelte. 1893-ban 670 katasztrális földterülettel rendelkezett a család. Halála után idosebb fia, Gosztonyi Aladár (?-1931 )örökölte a kerekudvari kúriát, aki 1926-ban kibovítette az épületet, valamint renováltatta a család sírkápolnáját. 1931-ben bekövetkezett halálakor itt helyezték örök nyugalomra. Családi ünnepek: keresztelok, esküvok és a társasági élet eseményei színesítették a majorság napjait. Gyakorta látták vendégül a szomszédos birtokosokat és Igazi nagy események voltak a vadászatok is. A birtokot pedig Gosztonyi Aladár özvegye Amelin Erzsébet örökölte, aki haláláig a kerekudvari birtokon lakott 1943-ig. Az államosítás után a termeloszövetkezet használta az épületet. A majrban gépállomást alakítottak ki. Majd az 1970-es évekig szolgálati lakásként hasznosították az egykori kúriát. 1994-ben a Zagyva menti Szövetkezet kezelésébe tartozott, késobb magántuljadonba került. Állapota azóta teljesen leromlott, az épület az összeomlás szélére került. Jaászfelsoszentgyörgytol kb. 3 km-re K-re, a Zagyva északi oldalán találjuk.

 

 

 

 

Jászfényszaru

Rimóczy-kastély: A település főterén álló eklektikus kúria a 20. század elején épült, valószínűleg az 1906-tól 160 holdon itt gazdálkodó Rimóczi Pál építtette. Az eredendően főúri hajléknak épült, egykor a Rimóczy család által lakott palotácska közelebbről meg nem határozható stílust képvisel. A fentiek mellett még összetéveszthető volna nyugodtan egy villával és egy csillagvizsgálóval is. De bármilyen megjelölést próbálunk ráerőszakolni, ő nem hagyja magát sehová besorolni, s egyszerűen csak szép. Merészsége mellett a szemnek kifejezetten kedves. Aki elmegy mellette, így a szecesszió álomvilágát és a középkori kereszténység szigorú puritánságát éppúgy átélheti.

A településen egy kisebb, eklektikus kúriája van a Pap családnak is, mely ma szépen felújított 5 szobás hotel.

 

 

 

 

 

 

Karcag

Bogdi-Papp-kúria: A kúriát Kálmán Sándor építette 1830 körül. A klasszicista, nyeregtetős, földszintes épület főhomlokzata előtt négy dór oszlopon nyugvó portikusz áll. Itt működik a Györffy István Nagykun Múzeum. Az oszlopos előcsarnok pillére tornácban folytatódik, mely csak az épület középső részére korlátozódik. A portikusz és a pilléres tornác a főhomlokzat nyitottságát fokozza. Az épületet függőlegesen tagoló elemek - a portikusz oszlopai, a tornác pillérei, valamint a falfelületet díszítő pilaszterek - a kúria szélességét ellensúlyozzák. A hátsó homlokzat egyszerűbb, dísze az enyhén előreugró középrizalit és a három ablak fölötti attika. Szabadon álló téglalap alprajzú épület. Főhomlokzatán előreugró négyoszlopos portikusz: négylépcsős feljáró, lábazatosm simatörzsű, fedlapos oszlopok, sima gerendázatot tartanak mely fölött háromszögű timpanon, orommezejében ovális alapon címer. A portikusz belső sarkain pillérek, középen nyílik az egyenes záródású keretezett képszékes párkánnyal koronázott ajtó, kétoldalán hasonló kiképzésű ablakokkal. A portikusz két oladlán 3-3 négyszögletes pillérrel alátámasztott tornác húzódik a négytengelyes homokzat előtt, a pillérek közeiben kovácsoltvas mellvédrács. A 4-4 ablak hasonló a fentiekhez. A homlokzat sarkain előrelépő rizalitok két-két ablakkal, lizénákkal tagolva. A szélső ablakok mellett zsalugáterdísz. Az oldalhomlokzatokon 3-3 ablaknyílás, ill. a jobb oldalhomlokzaton a szélső helyett zsalugeterdíszes vakablak. Az ablakok kiképzése megegyezik a főhomlokzaton lévőkkel. A kerti homlokzaton a középtengelybol kiugró rizalit. A város központjában áthaladó főút mellett, egy fákkal beültetett parkban áll. Az épületet Kálmán Sándortól örökölte Papp Móric. Bogdi Papp Mihály 1609-ben kapta a címeres nemesi levelet Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől. A család a 19. század első felében jutott Karcagon birtokhoz, örökösödés révén. 1945 után az épületben kórház volt, majd - a teljes felújítást követően - 1973-ban kezdte működését a kúriában a Györffy István Nagykun Múzeum.

 

 

 

 

Kenderes

Halassy-Horthy-kastély: A kastély az 1800-as évek elején épült, eredetileg nem a Horthy család birtokában volt, hanem Halassy kúriaként tartották nyílván. 1850-ben érkezett ide az első Horthy, a kormányzó édesapja Horthy István. Anyai ágon örökölt itt birtokot, majd feleségül vette Halassy Paulát. Ezután beszélhetünk az épületről Horthy-kastélyként. Az 1800-as években még egy nagyon egyszerű U alakú épület volt, Horthy István és Halassy Paula ebben az egyszerű kúriában élte le az életét. Itt született 9 gyermekük is, köztük Miklós, aki 1868. június 18-án, ötödik gyermekként született a családba. A kastély átépítésére 1925-ben került sor, ekkor már Horthy Miklós lakott itt a családjával. A Tanácsköztársaság és a román megszállás után mindenképp sort kellett keríteni egy felújításra. Horthyné kérése volt, hogy a kastély neobarokk jegyeket öltsön magára az átépítéskor, ekkor épült a kastélyhoz a fenti manzárdrész, a kocsifelhajtó, a pipázó, és a hátsó körterasz, Kalin Ferenc tervei alapján. Miután Horthyt kormányzóvá választották az itteni kastélyt nyári lakként használták. Minden évben úgy érkeztek haza, hogy a születésnapját itt tölthessék és az aratás befejeztével tértek haza Budapestre. A kastélyhoz közvetlenül 10 holdnyi föld tartozott, ez főként nagy parkból állt, illetve zöldségeskert, gyümölcsös volt itt található. A park végében halastó volt kialakítva. 1944 októberében a Horthy családot a németek elvitték. Ezután a kastélyban lévő értékeket széthordták és megpróbálták az épületet tönkretenni. A bútorokat elhordták, a csodálatos könyveket és megmaradt tárgyakat máglyára hordták és elégették. Volt olyan időszak, amikor az épületet magtárnak használták, illetve lovakat tartottak benne. 1950-ben iskolát létesítettek itt. Először 6 hetes traktoros képzést indítottak itt, majd később mezőgazdasági szakiskolát létesítettek. Jelenleg a kastélyba látogatók az épület szépségét tekinthetik meg, valamint azt a pár helyiséget, ami eredeti állapotában megmaradt. Az egykori pipázó pedig emlékszobaként őrzi a múltat, amelyben képeket láthatnak a régi idők kastélyáról. Az ideérkező vendégeknek szívesen megmutatják a kastély hátsó részén kialakított minifarmot, ahol birkák, szarvasmarha, sertés, hátasló is látható.

 

 

 

Kakatpuszta: Horthy-vadászkastély: Kenderestől kb 3 km-re É felé, még Bánhalma előtt áll a romos kastély. A 18. század elején a roffi Borbély család már birtokos volt Kakatpusztán. 1804-ben Borbély Borbála bizáki Puky Simonnal kötött házassága révén a Puky család birtokába kerültz a napjainkban már nem látható egykori kúria. Nagybányai István 1827-ben vette el Puky Amáliát. Így Kakaktpuszta a Horthy família tulajdona lett. A mai kastélyt nagybányai Horthy Jeno építtette az 1930-as évek végén. A kastély stílusjegyei a kor városi villaépítészetére emlékeztetnek. Az épület anyaga vasbeton. A kastély berendezésére a 2. világháború kitörése miatt már nem került sor. Az államosítást követoen a kastély a Kenderesi Mezogazdasági Termeloszövetkezet kezelésébe került, és az épületet magtárként hasznosították a belso terek egybenyitásával. Napjainkban üresen áll az épület. A szabadon álló, egyemeletes épület összetett alaprajzú. Homlokzatát átalakították. A kastély tömege orzi csupán az eredeti állapotát. Az épület fohomlokzatának szélein négyzetes alaprajzú, hasábos tornyok emelkedtek. A középrészen félkör alaprajzú lépcsoház lép ki a fal síkjából. A hátsó homlokzaton és a bal oldali oldalhomlokzaton egy L-alakú, kosáríves árkádos nyitott folyósó fut végig. A bejárat mögött egy galériás hall húzódik, ebbol nyílnak a folyósok, amelyekrol egykor az egyes helyiségcsoportokba lehetett bejutni. A kastély alatt pince húzódik.

 

 

 

Bánhalma: Nemes-Piret-Bihari-kastély: A bánhalmai kastély magja feltehetően fiuk, (V.) János gróf számára épült fel 1900 körül, a kápolna vasrácsán az 1901-es évszám és az NJ monogram ma is látható. Egy 1900-ban feladott - mellékelten közölt - archív képeslap tanúsága szerint a kastély ekkori formájában a mainál jóval egyszerűbb kialakítású, historizáló stílusú épület volt. Szintén egy archív képeslap feladási dátuma alapján tudjuk, hogy a kastélyt 1908 előtt átalakították, ekkor kapta ma is látható gazdag neobarokk architektúráját. A II. világháború után államosították az épületet, majd egy részében kultúrházat, mozit és általános iskolát helyeztek el, másik részében pedig az 1949-ben megalakult Bánhalmai Állami Gazdaság irodáit alakították ki. Később az átszervezések révén az egész épület a Közép-tiszai Állami Gazdaság tulajdonába került, 1994-től pedig a Közép-tiszai Mezőgazdasági Rt. tulajdonát képezi a kastély. Az irodák az 1990-es években kiköltöztek az egykori rezidenciából, amely napjainkban üresen áll. A kastélypark egy része - elvadult állapotban - ma is megvan.

 

 

 

Kengyel

Erzsébetmajor: Baghy-kúria: Szécsényi Baghy Imre gazdaságának központja Erzsébetmajor (Baghy nagy major) volt. Itt rendezkedett be a család, itt épült az a kúria is, melynek átalakításával a későbbi erzsébeti kastély kialakult. A mai Bagimajor területének központja abban az időben a számtartói lakás, a későbbi iskola épülete volt. Szécsényi Baghy Imre idős korára, fiai – Béla és Gyula – vették át a birtokok irányítását, és 1913-as halála után meg is örökölték azokat. Az ősök által – ez ideig – felépített uradalom ezután bizonyos értelemben kettévált, mint ahogyan elágazott a családfa is. Tulajdonképpen ettől az időtől kezdve beszélhetünk Pusztakengyelen két Baghy családról. Az egyik feje, Szécsényi Baghy Béla, aki  jogi doktori címet szerzett. 1895-ben Csongrád vármegye tiszteletbeli főszolgabírája lett, 1901–1905-ig a Szabadelvű Párt és Kunszentmárton országgyűlési képviselője. A XX. század első éveiben többször publikált a Vadász- és Versenylapban. Elnöke volt több vármegyei sportklubnak, és hathatósan működött közre az Országos Agarász Szövetség létrehozásában is, amely Szolnokon alakult. Apja halála után Baghy Béla örökölte az Erzsébet-majori és cserkeszőlő-tóparti birtokokat, ahol nagyszabású építkezésekbe, fejlesztésekbe kezdett. Ebben az időben, a mai parkerdő területén már állt a századfordulón épült kastély. Baghy Béla 1918-as halálát követően Kandó Irén másodszor is házasságot kötött, 1922-ben férjhez ment a sáros-vármegyei ősnemes birtokos családból származó – szintén özvegy – Szinyei Merse Félixhez, Szinyei Merse Pál festőművész fiához. Baghy Béla gyermekei, Monyorói báró Urbán Gáspárné Baghy Ilona és Baghy Imre, anyjuk javára lemondtak tóparti örökségük haszonélvezetéről, amelynek fejében teljesen övék lett az Erzsébet-majori kastély és több Baghy birtok. A Kisasszonyszőlőnek is nevezett Tópart elhanyagolt kis intézői lakának tágas kúriává történő átalakítását még Baghy Béla kezdte, de az átadás csak 1922-ben történt. Szinyei Merse Félix és neje, részben a pusztakengyeli Baghy kastélyból, részben a Sáros vármegyei jernyei Szinyei Merse kastélyból áthozatott antik bútorokkal és festményekkel rendezték be. Az évek során valóságos kis Liszt emlékhely is kialakult a házban. Szinyei Merse Félix messze földön híres, virágzó mintagazdaságot alakított ki a korábban veszteséges, gyenge talajú tóparti birtokból. Pincészetének keresett termékei voltak a „legfinomabb csemege ürmös (vermouth)” és a „legfinomabb special sec (coctail lelke)”. A kúria melletti tavat halastóvá alakíttatta, valamint nagy libatenyészetet és méhészetet létesített. A modern, automatizált tyúkfarm a legjobb fővárosi éttermeket látta el tojással, a fiatal kakasokért az állam adott jó pénzt. A bővizű artézi kút vizéből bolgár rendszerrel öntözték az újonnan telepített gyümölcsöst és a zöldséges kertet. A birtok spárgájának legfőbb vevője a Gundel étterem volt. A modernizálást a – Szinyei Merse sógora – Kandó Kálmán által tervezett erőművi berendezés is segítette, amely egy nagy búrában fogta fel a metángázt az artézi kút vizéből. A gázmotor által hajtott dinamó látta el árammal a házat, a kerti szökőkutat és a majort, a mezőgazdasági gépeket is beleértve. A konyhában a felfogott gázzal főztek, a vízvezeték pedig nem csak a fürdőszobát, hanem a kerti úszómedencét is táplálta. A házaspár a tóparti kúriát leginkább nyaranta használta, telente Budapesten élt. Ez alatt a pusztakengyeli Erzsébet-major feletti irányítást Monyorói báró Urbán Gáspár – Szécsényi Baghy Béla – veje vette át. Szécsényi Baghy Béla lányát – Ilonát – Monyorói báró Urbán Gáspár (1897–1975) vette feleségül. Hozományként szolgált e frigyben az Erzsébetmajor. Az immár Urbán birtoknak nevezett területen hagyományos művelés folyt, búza- és kukoricatermesztés volt a fő tevékenység. A bárónak és feleségének két gyermeke született, Hanna és Ádám. A család 10-15 fős személyzetével élt a birtokon. A terület központja ebben az időben is Erzsébetmajor volt. A nemesi család tagjai többnyire hintón jártak, azon a földúton, amit ma is használunk. Az erdő szélén lévő vadgesztenye fasoron keresztül hajtva érkeztek a kúriához, a mai nagy tisztásra. A tetőtér beépítéses, hosszan elnyúló épületben kb. húsz szoba volt, bársonykárpittal a falakon. A kastély körül díszkertet létesítettek. Rózsákkal, liliomokkal, kánákkal illatozó virágoskert szegélyezte azt. A nyári melegben az erdő nyugati részén található medence szolgált fürdőzésre az uraságoknak. Az északkeleti erdőrészben fácánokat tenyésztettek, közel harminc hektáron. A kúria mögött, a terület déli részén, pedig mesterséges tó volt, ahol sok vadkacsa élt. Mindez a család és vendégeik vadászati igényét elégítette ki. Az erdőbe bevezető vadgesztenyés jobb oldalán télikert díszelgett. A cselédség számára külön cselédszállást építettek az erdő déli csücskében. A majorban és környékén lakó gyermekek számára működött az uradalmi iskola és a mindennapi igényeket elégítette ki a korabeli „ABC”, amit akkor Hangyának hívtak. Báró Urbán Gáspár nagyon szerette a vadászatokat, híresen jó céllövő volt. Sportlövészetben is jeleskedett. Híres vadászatainak Horthy Miklós is a vendége volt. A harmincas években Urbán bárót már annyira lefoglalták a vármegyei és országos politikai tevékenységei, hogy birtokával nem tudott annyit és olyan alapossággal foglalkozni, ahogyan azt szerette volna. Elhatározta hát, hogy gazdaságát bérbe adja. Első bérlői – 1932-től – az abonyi származású Eckstein testvérek voltak, István, Kálmán, László és Miklós. Későbbi bérlője Gottescha Béla, akinek ekkor már a környékben több száz holdnyi bérelt földje volt. A háború után az Urbán birtok is ugyanarra a sorsra jutott, mint a többi környékbeli uradalom. Az 1945-ös földosztáskor a földigénylő bizottság itt kezdte meg, és a falu felé haladva mérte, osztotta a területeket a jelentkezőknek. A kastély bontásra került. Födémszerkezetének vasgerendáit például a törökszentmiklósi Kálvária-kápolna templommá bővítéséhez használták fel 1949-ben. Erzsébetmajor még sokáig lakott hely volt. Az iskola 1964-ig fogadta a környékben lakó gyermekeket.

 

 

 

Bagimajor: Baghy-kastély: Mint a neve is mutatja, ez a piciny település az egykori majorságból alakult ki, melynek – a hozzá tartozó birtokkal együtt – tulajdonosa Szécsényi Baghy Gyula és családja volt, kb. a századfordulótól a második világháborúig. Baghy Gyula gazdasági főtanácsos – mint tudjuk – Szécsényi Baghy Béla országgyűlési képviselőnek – Erzsébet-major egykori tulajdonosának – volt a testvéröccse. Felesége Ikvai Pfeiffer Mária (1888–1973), gyermekei Márta, András és Zsófia. Baghy Gyula birtokán a század elején hagyományos művelés folyt. Kukoricát, búzát és más kalászosokat termesztettek. Meg kell említeni azonban a dinnyetermesztést is. A gazdaságot Molnár Kálmán uradalmi főszámvevő (1901-től) és Golián Károly uradalmi főintéző (1934-től) vezette. A földművelés mellett persze az állattenyésztés is szerepet kapott a birtokon. Juhok és marhák mellett – a környező uradalmakra jellemzően – Bagiban is minőségi egyedekből állt a ménes. Baghy Gyula nagyon büszke volt saját használatú lovaira. Ezek a gyors paripák a kastélytól a tenyői állomásig tartó utat 20 perc alatt tették meg, már ha valamelyik méltósága Budapestre vagy Aradra akart utazni. Baghy-major épületei közül kiemelkedő volt abban az időben az a 25-30 szobás kastély, melyet tulajdonosa 1906-ban építtetett, Marton ákos építész tervei alapján. A családi fészek közvetlen szomszédságában állt  a – családi kriptának is helyt adó – pici, ám annál szebb katolikus kápolna. Ezen épületekkel szemben – a vasút túloldalán – számtartói lakás épült, melyben később az uradalmi iskola is helyet kapott. A birtok további részét alkotta még a szélmalom (mely – alkalmanként ugyan – egészen 1945-ig üzemelt), a magtár, istállók, gazdasági épületek és cselédlakások. Bagimajor mai házai közül, jó néhány, az egykori uradalom kastélyának és egyéb épületeinek bontott anyagát is magában foglalja. Az egykori majorság még viszonylag épen maradt épületei a következők: a nemrégiben felújított szélmalom, a részben felújított számtartói lakás és későbbi iskola épülete, a szépen felújított – magánkézben lévő – magtár, az omladozó, egykori mázsaház és a szintén részben felújított Szt. Imre kápolna, mely magában foglalja a Baghy család temetkezési kriptáját is.

 

 

 

 

Lederer-kastély: A 19-20. század fordulóján Pusztakengyel körül elterülő 12051 kh-nyi hat nagybirtokból 4097 kh-at, tehát a terület egyharmadát, a Lederer testvérek művelték. Valamikor 1880 táján került ez a terület a család birtokába, majd a mezőgazdasági főiskolát végzett Lederer fivérek irányítása alatt, a századfordulótól indult virágzásnak. Valószínűleg akkor épülhetett az a gyönyörű kastély is, melynek fennmaradása esetén, ma ugyanúgy büszkén fogadhatná akár a külföldi turistákat is, mint bármelyik kastélymúzeum az országban. A kúria körül egykoron hatalmas park volt, szépen rendezett virágágyásokkal, rózsalugasokkal és egy csodálatos medencével, melyben a család és vendégei egész nyáron hűsölhettek. A parkból, a bejárathoz vezető lankás lépcsősor két oldalát hatalmas pálmák szegélyezték, melyek a telet, más déli származású növényekkel együtt, a gondosan ápolt pálmaházban vészelték át. Zöldségeskert, üvegház gondoskodott a zöldségfélékről, így nem jelentett gondot, hogy akár hideg évszakokban is pl. zöldbabot tálaljanak a vendégeknek. Mint tudjuk, az I. világháború és a trianoni békekötés után már saját tulajdonban vezette a gazdaságot Lederer Károly. Rajongott a művészetért. Kastélyában szebbnél-szebb képekkel, műtárgyakkal bűvölte el vendégeit. Csók István, híres festőművész, jó viszonyban volt a családdal, és éveken keresztül többször vendégeskedett náluk, mint arról Pusztakengyelen készült festményei is tanúskodnak. A birtok elvesztése, nagyon érzékenyen érintette a családot, különösen Andort, aki édesapja után, a szívén viselte a gazdaság sorsát, s talán haláláig sem tudta magát túltenni rajta. A Lederer család 1919-ben átkeresztelkedett, áttért a katolikus vallásra, mégis a nyilas uralom alatt, a zsidó származásuk miatt, menekülniük kellett. András (Andor) (1902), édesapja 1930-as hirtelen halála után a nyomdokaiba lépve, a gazdaság vezetője lett. 42 éves koráig agglegényként élt, és az összes idejét a birtok igazgatása kötötte le. A nyilas uralom alatt 1944-ben feleségül vette Krenner Évát, akivel Romániába szöktek. Gyermekük, Miklós is itt, azaz Bukarestben született 1945-ben. Kis idő múlva a család Angliába menekült tovább, ahol aztán letelepedtek, meghonosodtak. Andor 1968-ban halt meg, özvegye viszont még él.  

 

Harkányi-kúria: A török hódoltság idején elnéptelenedett Pusztakengyelt és környékét 1700-ban a zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család kapta meg királyi adományként a törökszentmiklósi (akkori nevén balaszentmiklósi) uradalom részeként. A családnak, az ország különbözo részein, hatalmas földterületei voltak. Birtokaikat több helyen bérbe adták a környéken élo nemeseknek, gazdáknak. Az Almásyak, kiket ebben az idoben csupán két idosebb no képviselt, 1867 táján teljesen eladósodtak. Ügyvédjük (akit történetesen Koppely Frigyesnek hívtak) eltartási szerzodést kötött velük, melynek keretében több (részben korábban bérelt) földbirtok cserélt gazdát. Valószínuleg így jutott a Harkányi (Koppely) család a pusztakengyeli és a hozzá közel fekvo pusztakúriai (Nagykúria) területhez is. Ezeken kívül övék volt még a taktaharkányi, jákfa-rábakövesdi, zalaszentgróti, abony-sashalmi majorság és több budapesti bérház. A Szolnok megyei birtokok a II. katonai felmérés idején (melynek itteni része 1861–1868-ban készült el) már megvoltak, és a térképen Koppely-tanya néven jelölték. Huzamosabb idot eloször Harkányi Károly töltött itt, aki 1878-ban költözött a kengyeli kastélyba, és kezdett komolyabban foglalkozni a gazdaság fellendítésével. Modernizálta az állattenyésztést és a földmuvelést. A környéken elsoként használt gozgépet (pl. csépléshez) és a mélyszántáshoz himbás gozekét. 1893-ban 1986 katasztrális holdnyi területet muvelt kis falunk környékén. Apjától Andor báró vette át, majd tole leánya Anna örökölte a gazdaságot, mely 1923-ban már „csak” 1615 holdnyira rúgott, hiszen a báróno a nagyatádi földreform után jókora földdarabbal járult hozzá falunk létrehozásához. A Harkányi uradalom majorjait a XX. század elso harmadában modernizálták, ekkor emelték helyben égetett téglákból az új épületeket, valamint akkor készülhetett el a gazdatiszti kúria épülete is Nagykúria-majorban. Egy 1947-es alaprajz tanúsága szerint itt egy nagymagtár, egy kismagtár, egy tehénistálló, egy istálló, három cselédlakássor, egy cselédistálló, három sertésól, két muhelyépület és egy kastély állt. Ez utóbbi földszintes, téglalap alaprajzú, egyszeru kialakítású épület. Fohomlokzata elott 7 pilléren nyugvó mellvédes tornác húzódik. Az oldalhomlokzatok felett háromszög oromzatok láthatóak, a baloldalon két világítóablak között egy vakablakot, a jobb oldalon két világítóablakot helyeztek el. A kúriát palateto fedi, melynek középrészén hasábos, sisakkal fedett huszártorony látható. 1931-ben a csugari vasútállomásról gazdasági vasutat építettek a központi majorig, ezen szállították eladásra az uradalom terményeit, a nagy területen termelt cukorrépát és más ipari növényeket. A Harkányi birtoknak híres volt az állattenyésztése, az itt nevelt szarvasmarhák és lovak több díjat nyertek a mezogazdasági kiállításokon. Érdekesség, hogy a báróno személyesen szervezte meg a majorokban eloállított tej Mezotúron történo házhozszállítását. Az uradalom téglagyárat és olajütot is üzemeltetett. Az itteni kúriában a pusztakúriai birtokrész intézoje élt. Harkányi Anna állandó jelleggel a kengyeli Harkányi-majorban lakott. Ez a kastély szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Ablakai egyenes záródásúak, egykor klinkertégla keretezte oket, napjainkban szalagkeretesek; az ablakok felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklopárkány húzódik. Az ablakok lándzsás végu pálcarácsai és azok füzérdíszei napjainkban is több helyen láthatók, a zsalugáterek viszont már nincsenek meg. A fohomlokzat közepén nyíló kétszárnyú bejárati ajtó nagyrészt eredeti állapotában maradt meg, üvegezett részén vasrács és füzérdísz látható. Az ajtó felett felülvilágító húzódik, szemöldökpárkánya alatt fogazatos díszítést alakítottak ki. A hátsó homlokzat egykor 7 tengelyes volt, a bal szélen nyíló 3 ablak eredeti állapotában maradt fenn, a jobb szél ablakait viszont kicserélték, itt az egykori ablakosztást a megmaradt szemöldökpárkányok jelzik. A bal oldali oldalhomlokzaton 4 toszkán oszlopon nyugvó kocsialáhajtó húzódik, amelyet mára részben beépítettek, átalakítottak. A kúria belsejében egy tetotéri világítóablakkal ellátott központi hallból nyílnak a helyiségek, valamint innen indul a szárnyak felé egy-egy folyosó; a szárnyak kéttraktusos, középfolyosós elrendezésuek. Az épület alatt pince húzódik, az eredeti betonkádak ma is megvannak benne. A kúria egykori nyeregteteje ma már nincs meg, napjainkban lapos teto fedi. Az épületet 4 hektáros park övezi, amelyben néhány fasor, valamint kéttucatnyi mogyorófa ma is látható. Az egykori komedence maradványa szintén megvan. A majorsági épületek egy része lebontásra került, az U-alakú kiszolgálóépület és a lóistálló viszont ma is áll. Az alápincézett intézoi lakás szintén megvan, ennek egykor 5 oszlopos tornáca volt, közülük 4-et mára beépítettek. Harkányi Annát az anekdota szerint szerette volna feleségül venni a szomszéd földbirtokos, szentkirályszabadjai Szoke Barna. A báróno azonban úgy vélekedett, hogy inkább nem megy férjhez, mert a szépségéért senki nem venné el, a birtokáért pedig senki ne vegye el. Ot az uradalom dolgozói nagyon szerették, jótékonysága közmondásos volt a cselédek között. Az oktatást és a kultúrát is felkarolta a nagy kiterjedésu pusztakúriai-csugari tanyavilágban és Pusztakengyelen. Iskolákat létesített itt, valamint a népmuvelést szolgáló Csugari Kaszinót is támogatta. A rendszeresen megtartott bálokra Anna báróno mindig meghívta a kispói Hegedus Palit és zenekarát, és mindig saját hintóját küldte el értük. Érdekesség, hogy Móricz Zsigmond a szomszéd földbirtokosról mintázta „Úri muri” címu regényének fohosét, amelynek filmváltozatát Csugarban forgatták, és a filmkockákon az azóta lebontott templom is megörökítésre került. Harkányi báróno 1944-ben Angliába menekült, de a helyiek elmondása szerint még az 1950-es évek elso felében is levelezett volt cselédjeivel Londonból. A II. világháború után a nagykúriai majorsági épületek egy részét lebontották, a kastélyban elobb a földmuvesszövetkezet raktára, majd 1951-tol a Bercsényi Termeloszövetkezet központja muködött. Késobb az épület a Magyar-Mongol Barátság Termeloszövetkezet tulajdonába került, napjainkban is irodák találhatók falai között. A kengyeli birtok a Dózsa MgTsz. kezelésébe került, amely irodákat és mozit muködtetett benne. Jelenleg egy kft. tulajdonát képezi a kastély. A szabadon álló, földszintes épület téglalap alaprajzú. Egyenes záródású ablakait egykor klinkertégla keretelte. Napjainkban szalagkeretesek. Az ablakok lándzsás végu pálcarácsai és azok füzérdíszei még több helyen láthatóak. A zsalugáterek viszont már nincsenek meg. A fohomlokzat 3+A+2 nyílásritmusú. A középen nyíló kétszárnyú bejárati ajtó üvegezett  részén vasrács és füzérdísz látható. Az ajtó felett felülvilágító húzódik. Szemöldökpárkánya alatt fogazatos díszítés látható. A hátsó homlokzat egykor hét tengelyes volt. A bal szélen nyíló három ablak eredeti állapotban maradt fenn. A jobb szél ablakait azonban kicserélték. A bal oldali oldalhomlokzaton négy toszkán oszlopon nyugvó kocsialáhajtó húzódik, amelyet mára részben átalakítottak, beépítettek. A kúria belsejében egy tetotéri világítóablakkal ellátott központi hallból nyílnak a helyiségek. Innen indul a szárnak felé egy-egy folyosó. A szárnyak kéttraktusú, középfolyosó elrendezésuek. Az épület alatt pince húzódik. A kúria egykori nyeregtetejét napjainkra lapostetore cserélték. A kúria egykori parkjában egy komedence volt, ennek mára csupán maradványait találjuk. A majorsági épületek egy része lebontásra került. A kiszolgáló épület, az intézo lak és a lóistálló azonban ma is áll.

 

 

 

Montagh-kúria: A Montagh-major Kengyeltől kb. 3,5 km-re kelet felé található, ma egy kft tulajdona. Itt állt a 19. század végén itt birtokot szerzett Montagh család kúriája, mely mára az enyészeté lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kétpó

Pusztapó: Almásy-kastély: Távol a világ zajától, elrejtve, az Alföld szívében, a Tisza és a Körösök vidékén található a régi pompájában helyreállított kastély, melyet az Almásy grófi család építtetett az 1880-as években, romantikus-eklektikus stílusban, nyári rezidenciaként. Az utóbbi 50 évben többször is gazdát cserélt, és szinte megsemmisült. Ma 18 szobás, és több társalgós kastélyhotelként üzemel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Martfű

Keszlerffy-Szobotka-kastély: A Keszlerffy család majorját egy 1877-es térkép még nem tüntette fel, az 1883-as III. katonai felmérés térképe viszont már igen, ezen Keszlerffy-tanya néven jelölték a gazdasági egységet. A család historizáló stílusú, de a romantikus villaépítészet jegyeit is magán viselő kúriája 1880 körül épülhetett fel. 1925 előtt a Szobotka család vásárolta meg a kúriát. Egyes források szerint a Szobotka család átalakíttatta és bővíttette, kastélyszerűbbé tette az épületet. Szabadon álló, földszintes, összetett alaprajzú épület. A kúria egyenes záródású ablakai felett stilizált zárókovel díszített ívelt szemöldökpárkányok húzódnak, alattuk könyöklőpárkányok láthatók. Az épület sarkait armírozás díszíti. A főhomlokzaton 2 oszlopon nyugvó, lombfűrészdíszes, háromszög-oromzatos kocsialáhajtó lép ki a fal síkjából. A két szélen erősen előrelépő 2 tengelyes oldalrizalitok húzódnak, háromszög-oromzataikon faragott fadíszek és kör alakú világítóablakok láthatók. Az oldalrizalitok között egykor nyitott, pilléreken nyugvó, tornácszerű rész húzódott, amelyet mára beüvegeztek.  A homlokzatok szélén húzódó falszakaszok 1+2, valamint A+1 osztásúak. A kúria egy része alatt pince húzódik. Az államosítás után a kúriát a cipőgyár kapta meg, ekkor a helyi pártvezetők és a gyárigazgató számára alakították át az épületet reprezentációs fogadó- és szálláshellyé. Az 1980-as évek közepén a növényolajgyár tulajdonába került a kúria, amely 1987-től felújíttatta az épületet alkotóház és vendégház céljára. A rendszerváltozás idején az önkormányzat tulajdonába került az épület, majd 2001-ben egy kft. vásárolta meg. Napjainkban kastélyszálló működik a kúriában. Az épületnek a Tiszáig lenyúló parkját ártéri ligeterdőből alakították ki, egykor teniszpálya és medence is volt benne. A park egy részét 1945 után felparcellázták. A kúria előtt egykor szökőkút volt, ennek helyén áll napjainkban a kövérmajori Kövér-kúria elől ide áthozott kereszt.

 

 

 

 

Mezőtúr

Pusztabánréve: Albrecht-kastély: Mezőtúr-Pusztabánrévén áll az 1936-ban emelet műemlék kúria, amelyet Lelbach Irén építtetett. 1930 vásárolta meg a birtokot, miután második házassága megromlott Habsburg Albrecht főherceggel. Innen ered a kastély helyi elnevezése is: Hercegasszony- vagy Albrecht-kastélynak (Hercegasszony útja, Tanya u. 2.). A birtok korábbi tulajdonosának neve nem ismert. A földbirtokosnő korábbi roglaticai (Bács-Bodrog vármegye) kúriájának mintájára emeltette itteni kastélyát, amelynek architektúrája kései historizáló, barokk és klasszicista formaelemeket is tartalmaz. Az államosítás után a termelőszövetkezet hasznosította az épületet, ahol irodákat alakítottak ki. A rendszerváltást követően magántulajdonba került az ingatlan. Napjainkban szálláshelyként hasznosítják a felújított épületet. A szabadon álló, földszintes, U-alaprajzú épület kontyolt tetős. Főhomlokzatán kilenc félköríves záródású ablak található. A homlokzat 3+(1+A+1)+4 nyílásritmusú. A középrész előtt posztamensekkel tagolt kőbábos mellvédes terasz húzódik, a posztamenseken kővázák láthatók. Udvari homlokzatán négyoszlopos, íves oromzatú nyílt csarnok. A hátsó homlokzat széleihez U-alakban hátranyúló mellékszárnyak kapcsolódnak egy-egy kosáríves nyílású, önálló manzárdtetővel fedett, dongaboltozatos kocsiáthajtóval. A hátsó homlokzat 3+(1+A+1)+2,  bal oldali oldalhomlokzat 4+K+2, a jobb oldali pedig 2+K+2+A+1 tengelyes. A régi majorsági épületek közül még áll, a kastély hátsó homlokzatával szemben, egy kastélyhoz hasonló kiképzésű, U-alakú istállóépület. Homlokzatán két oszlopon nyugvó, ívelt oromzatos középrész látható.

A településen található a népi építészeti jellemzőkkel épített Bolváry-kúria is.

 

 

 

Öcsöd

Bábocka puszta: Léderer-kastély: A 19-20. sz. fordulóján épülhetett, eklektikus stílusban. Bábocka puszta kb. 6 km-re délnyugatra fekszik Öcsödtol, ma tízegynéhány házból álló tanyavilág. Egykori kastélyának nyoma sincs.

 

 

 

 

 

 

 

Örményes

Bírómajor: Bíró-kastély: A kastélyt a Bíró család építette a 20. század elején, melyre 1920 körül emeletet építettek, ekkorra alakult át neobarokk stílusúra. A II. világháború után államosították, volt benne gépállomás, irodák. 2004-ben több vállalkozás (Bíró Kúria Vendéglátóipari és Szolgáltató Kft.) megvásárolta és teljesen felújította. A Bíró-kastély Szabadon álló, egyemeletes, összetett – megközelítően téglalap - alaprajzú épület. A kastély földszinti ablakai egyenes záródásúak. A kastély sarkait két szintet átfogó, ión fejezetes pilaszterek díszítik.

 

 

 

 

 

 

Glaser-kastély: A Glaser-kastély szabadon álló, földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Ablakai félköríves záródásúak, keretelésüket stilizált zárókövek díszítik, könyöklőpárkányaik alatt vakolattükrök húzódnak. A kúria sarkait armírozás díszíti. Az önkormányzati intézmények közül a klubkönyvtár és a szociális ellátásokat biztosító Alapfokú Gondozási Központ ma is a Glaser kastély épületében működik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kepich-kastély: A falutól keletre, a Kepich-majorban áll, egykori parkja maradványai között. A major a Nagykunsági öntöző főcsatorna keleti oldalán található. A klasszicista kúriaépület romos, elhanyagolt, üresen áll, valaha tsz épületként használták.

 

 

 

 

 

 

 

Pusztamonostor

Balázsovich-kúria: A kúriát emeltető Balázsovich család Balázsovich Ferenc vármegyei adószedő révén szerzett Pusztamonostoron kiterjedt birtokokat, aki miskei és monostori Thassy Erzsébetet vette feleségül. Balázsovich László emeltethette a família első itteni – mára lebontott – kúriáját, amelyet fiatalabb fiáról később Balázsovich Ernő-féle kúriának neveztek. Ezt az újabb kúriát Balázsovich László idősebb fia, Balázsovich Oszkár emeltette, felépítése – historizáló stílusjegyei alapján – a XIX. század utolsó negyedére tehető. A régebbi kúria is historizáló architektúrát kapott később, a két épület közös parkkal rendelkezett: az új kúria a park országút melletti részében áll, a régi kúria a park belsejében volt. Balázsovich Oszkár máltai lovag nem nősült meg, egyedül élt kúriájában, majd 1928-ban az épületet és a hozzá tartozó birtokot életjáradék és eltartási szerződés fejében az egri érsekségnek adományozta. 1948-ban az egyházi intézmények államosítása után a helyi termelőszövetkezet 1950-től magtárnak használta, majd 1954-ben muvelődési házat és könyvtárt helyeztek el benne. A 3 hektáros parkban focipályát létesítettek, a gazdasági melléképületeket pedig a tsz hasznosította. Napjainkban is művelődési ház található a kúriában. Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Egyenes záródású ablakai szalagkeretesek, alattuk könyöklőpárkányok, felettük egyenes szemöldökpárkányok húzódnak. Főhomlokzata 2+1+1+A+1+1+2 osztású, jelzésszerű középrizalitja elé 4 (2-2) pilléren nyugvó timpanonos portikusz lép ki, amely mögött egyenes záródású, kétszárnyú kapu nyílik. A homlokzat szélein az ablakok kettőzöttek. A bal oldali oldalhomlokzat elé pilaszterekkel tagolt, 2+A+1 osztású bővítmény lép ki, amelynek oldalain 1-1 ablak látható. A jobb oldali oldalhomlokzat előtt szintén bővítmény húzódik, amelyet kétpilléres tornácszerű rész zár le. A bővítmény bal oldalán 2 kisméretű ablak nyílik, a homlokzaton egy régi ablak és egy újonnan kialakított ajtó látható. A hátsó homlokzat 2+1+1+(A+1)+1+1+2 osztású, középrészén jelzésszerű rizalit húzódik, a szélső ablakok itt is kettőzöttek. Belseje kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, a kúria egy része alatt pince húzódik. Az épületet palatető fedi.

 

 

 

 

 


Hegedűs-kúria: Diófa u. 3. Falkutatás hiányában a helyi adatközlőkre támaszkodva két különböző feltevés létezik a Szabadság úton álló kúria építésének idejéről. Az egyik, hogy az épület 1815 és 1820 között épülhetett klasszicista stílusban, és az ideházasodó budapesti bankár, Hegedűs István 1900-ban bővítette a kúriát. A másik elképzelés szerint pedig Hegedűs István 1900-ban újonnan építette fel itt nyári rezidenciáját már historizáló stílusban. Az 1920-as évek második felében főként a fővárosban tartózkodó nemesi família átengedte az épületet óvoda céljára a Krisztus Királyról nevezett Népművelő Testvérek apácarendnek, amely ekkor alakult és a rend anyaházát a pusztamonostori Balázsovich-kúriában alakította ki. A rend feloszlatása után is a községi óvoda működik a kúria falai között.

 

 

 

 

 

Waldeck-kastély: Zója u. 1. A kúria a 19. század második felében épülhetett. Sajnos azonban, nem lehet tudni, hogy mely földbirtokos volt a megrendelő. A waldecki és pyrmonti gróf Waldeck Frigyes az 1900-es évek első felében vásárolta ezt a birtokot Pusztamonostoron. A birtok nagyobb részét később eladták a földterületet bérlő Farkas Eleknek 1925-ben. A maradék földdel Waldeck Frigyes felesége, hocheneybachi, dürnaui és neuhausi gróf Degenfeld-Schonburg Paulina rendelkezett. Az 1940-es évek végén a birtok gazdasági épületeit lebontották. A kúriában óvoda működött 1950 és 1954 között, majd 1958-túl a helyi általános iskola kapta meg használatra az ingatlant. A rendszerváltást követően az önkormányzat értékesítette az épületet. A napjainkban magántulajdonban lévő épület üresen áll és állaga folyamatosan romlik. A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület hosszan nyúlik el a településen átvezető országút mentén álló telken. A 19. századi kúriát teljesen átalakították: nyílászáróit kicserélték, díszítőelemeit leverték. A kert felőli rész volt a kúria eredeti főhomlokzata, amelynek két szélén oldalrizalitok húzódnak. Ezek eredetileg 1+1+1 osztásúak voltak. Széleiken az egykori pilaszterek nyomai ma is felfedezhetőek. Az oldarizalitok középső tengelyei felett háromszög oromzatok húzódnak, amelyeken az eredeti lombfűrészdíszítés megmaradt. A háromszög-oromzatokon kör alakú világító ablakok nyílnak. A kerti homlokzat közepén nyílt egykor a kúria főbejárata. Az utcai homlokzat egykor 1+2+2+2+2+2+1 osztású volt, az ablakok felett egyenes szemöldökpárkányok húzódtak. Belseje eredetileg kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű volt.

 

 

 

 

Toepier-kúria: Rózsa Ferenc u. 29. Pusztamonostor birtokosától, a miskei és monostori Thassy családtól vásárolt kisebb birtokot a polgári származású Toepier família a 20. század elején. Az itt álló kúriát Toepier Ottó építette. Az államosítás után a település lakóház céljára hasznosította az épületet. A rendszerváltás után magántulajdonba került a kúria, de napjainkban üresen áll. Magastetős, földszintes, téglalap alaprajzú épület. A historizáló stílusú kúria főhomlokzata T+1+A+1+1 osztású. Nyílásai egyenes záródásúak. Az eredetei pálcarácsok ma is láthatók. A főhomlokzat előtt timpanonnal lezárt középrész áll, amely a homlokzat síkjából kilépő egy-egy féloszlop, illetve két lépcsős posztamensről induló oszlopon nyugszik. Az épület bal oldalán kör alaprajzó, két ablakkal ellátott, csúcsos sisakos torony található. A bal oldali oldalhomlokzat két tengelyes, a jobb oldali oldalhomlokzaton egy ajtó nyílik. A hátsóhomlokzat 1+A+1 osztású.

 

 

 

 

 

 


Jenes-kúria: Jenes József helyi földbirtokos emeletes kúriája valószínűleg elpusztult.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rákóczifalva

Rákóczi-kastély: II. Rákóczi Ferenc 1704-ben Szegedről idetelepítette a lakosságot. Az 1704 és 1706 között épített kastély lett a központja az uradalomnak. A Szabadságharc leverése után a kastély báró Malonyai, majd a kincstár tulajdona lett. 1892-ben határozta el a képviselőtestület, hogy a Rákóczi-kastélyt, mely községházul szolgált lebontja, s anyagából a község központjában községházat és jegyzői lakást épít. Fenti bontási anyagból készült az iskola is.

 

 

 

 

Szászberek

Kohner-kastély: Dr. Kohner Adolf a zsidó nagypolgárság több kiemelkedő alakjához hasonlóan számos társadalmi és politikai elismerésben is részesült, I. Ferenc József 1912-ben bárói ranggal jutalmazta, és az udvari főtanácsosi címet is kiérdemelte, egyben a fizika és a kémia doktora is volt. Saját, világszínvonalú földbirtokán gazdaképzőt tartott fenn, ahonnan országszerte elismert, nagy tudású agrárszakemberek kerültek ki. Emellett szívügye volt a kultúra és a művészet is. A birtokon a parasztság körében hagyományőrző egyleteket működtetett. A szászbereki eklektikus kastélyban – amely ma az általános iskolának ad helyet – pedig nyaranta festők, szobrászok alkothattak, így a báró lányának, a festőművész Kohner Idának a férje, Farkas István, az idehaza kevéssé ismert kiváló festőművész és baráti köre, a magyar impresszionista festészet kiemelkedő alakjai. Szintén a kastélyban lakott népdalgyűjtő útja során Bartók Béla és Kodály Zoltán is. 1933-ban a tönkrement vállalat és a felhalmozódott adósságok arra kényszerítették Kohnert, hogy gyűjteménye nagy részét aukcióra bocsássa. Az árverésre 1934 februárjában került sor az Ernst Múzeumban. Emellett kénytelen volt eladni Damjanich utcai palotáját is. Csupán három évvel élte túl gyűjteménye felbomlását. 1937. január 30-án hunyt el. Az itteni rezidenciát 1901-ben emeltette a Kohner család szecessziós stílusban, a kúriát a régi Orczy-féle klasszicista kúriával – amelyet a II. világháború után lebontottak – üvegfolyosó kötötte össze. A kúria bal oldali rizalitja egykor egyemeletes volt, a jobb oldali rizalit felett pedig trapézoromzat húzódott. Archív kép tanúsága szerint eredetileg egy torony is állt az épület hátsó homlokzatán. A kúria régi parkja ma már nincs meg, kisebb részét újratelepítették, nagyobb részét azonban felparcellázták és házhelyeknek osztották ki. A park két régi medencéje közül az egyik ma is megvan egy családi ház udvarán. Szabadon álló, földszintes, (eredetileg) megközelítően téglalap alaprajzú épület. A kúria homlokzatait és sarkait klinkertéglákból kirakott díszítőelemekkel látták el. Az egyenes záródású ablakok felett szegmensíves faltükrök láthatók. A főhomlokzat A+(2+(1+A+1)+2) osztású, középen 2-2 dór jellegű oszlopon nyugvó, félköríves záródású árkádokkal ellátott, mellvédes, falsíkba simuló tornác húzódik, amelynek ajtajához lépcső vezet fel. A páros oszlopok felett, az ajtó két oldalán férfifejjel, füzérekkel, és szalagokkal díszített domborműves kartusok láthatók 3-3 szál búzával. Az oldalrizalitok ablakainak faltükrei felett szintén domborművek láthatók füzér-, gyümölcs-, és figurális díszítéssel. A főhomlokzat bal szélén a homlokzat síkjától hátravont falszakasz húzódik, amelyen egy toszkán oszlopokkal övezett félköríves záródású ajtó nyílik. A bal oldali oldalhomlokzat 2+ 2, a jobb oldali oldalhomlokzat 3+1+A+V osztású. A hátsó homlokzathoz bővítményt építettek, így ma már csak a homlokzat két szélén lévő – 1-1 ablakkal ellátott – egykori oldalrizalitok láthatók. A kúria alatt pince húzódik, amelynek szegmensíves záródású, keretelt, stilizált zárókövekkel díszített ablakai a lábazatban nyílnak. 

 

 

Tiszabura

Bárczay-kúria: A Tiszaburán birtokos Retsky család kúriáját a 19. sz. végén vásárlás, illetve öröklés révén a báró Bárczay család szerezte meg. A kúria épületét egykor gyönyöru park övezte (ennek helyén manapság a községi sportpálya és az iskola épülete áll, s az impozáns, kiugró homlokzatú, ión oszlopzatos elorész is lebontásra került). 1945 után az épületet államosították, majd kultúrházként muködött. 2006. augusztus 20-án a korábbi bárói család képviseloinek jelenlétében került sor a Bárczay István emléktábla avatására, s ezt követoen községünk önkormányzata az intézményt Bárczay István Muvelodési Ház néven üzemelteti.

 

 

 

 

Tiszaderzs

Lossonczy-Szilassy-kúria: A tiszaderzsi kúriát losonczi Lossonczy Mihály miniszteri tanácsos, a Lipót-rend lovagja emeltethette klasszicista stílusban a 19. század közepe táján. Lossonczy Mihály egyetlen gyermeke, Lossonczy Amália 1880-ban szilasi és pilisi Szilassy Istvánnal kötött házasságot. A kúria volt a környékbeli vadászatok központja. A hagyomány szerint nagybányai Horthy Miklós kormányzó is megfordult itt több ízben. Szilassy László versenylovakat és agarakat is tartott. Az 1930-as években a kúriát felújították, egy ma is meglévo virágtartó alján az 1918-as évszám olvasható. 1950-ben államosították az épületet, amely a Szabadság Termeloszövetkezet kezelésébe került. Irodákat és raktárakat helyeztek el benne. A rendszerváltozás után üresen álltó kúria 1996-ban magántulajdonba került. Napjainkban lakóházként szolgál. A kúriához tartozó egykori kiszolgáló szárny ma is megvan, a majorság gazdasági épületei lebontásra kerültek. A Szilassy-kripta ma is áll a település régi temetojében. Szabadon álló, földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Szalagkeretes ablakai egyenes záródásúak, eredeti pálcarácsaik ma is megvannak. A fohomlokzat 6+A+4 osztású, középrésze elé 2 dór jellegu oszlopon nyugvó kocsialáhajtó lép ki a fal síkjából, amelynek eredeti téglapadozata ma is látható, az oszlopokat kobábos mellvéd köti össze. A kocsialáhajtó alatt egyenes záródású ajtó nyílik, a széleken dór fejezetu féloszlopok láthatók. A bal oldali oldalhomlokzat A+1 osztású, a jobb oldali oldalhomlokzaton 2 új ajtó nyílik. A hátsó homlokzat A+3+(1+A+1)+5 tengelyes, középrészén fából ácsolt, háromszög-oromzattal lezárt – egykor lombfurészdíszes – veranda lép ki a fal síkjából. Belseje a bal szárnyban kéttraktusos, középfolyosós elrendezésu, a jobb szárnyban egytraktusos beosztású. (A hosszú középfolyosón a tetoben elhelyezett felülvilágító ablak biztosítja a fényt.) A helyiségek síkmennyezetesek, az eredeti ajtótokok és a szegmensíves záródású kályhafülkék ma is láthatók. Az épületet palateto fedi. A kúria bal oldali oldalhomlokzatához egy szabadon álló, téglalap alaprajzú melléképület kapcsolódik, amelynek kiképzése megegyezik a kúriáéval. A két épületet egykor faragott faoszlopos folyosó kötötte össze, a faoszlopokat mára téglapillérre cserélték. A melléképület fo- és hátsó homlokzata 4 tengelyes, bal oldala 1+A osztású. Lábazatában az alatta húzódó dongaboltozatos, 3 szegmensíves falfülkével ellátott pince ablakai nyílnak. A melléképület belseje kéttraktusos, középfolyosós elrendezésu, helyiségei gerendás famennyezetuek. 

A faluban omladozik a kisebb Borbély-kúria is.

 

 

 

 

 

 

 

Tiszaföldvár

Göth-kúria: A Göth-kúria 1930 körül épült, egyemeletes, erősen tagolt, romantikus elemekkel kevert egyéni stílusú, kastélyszerű épület. A várostól K-re fekvő külterületi majorban szabadon álló, tagolt tömegű, nyeregtetős, földszintes, É-i részén emeletes épület, Ny-i homlokzatán sarokrizalitszerűen előreugró, oromzattal lezárt oldalszárnyakkal, közöttük öntöttvas szerkezetű előtetővel. Síkfödém, néhány szobában stukkódísszel. A belsőben faszerkezetű lépcső, cserépkályhák, 20. század eleje. Telkén egykorú emeletes magtár és újabb gazdasági épületek.

 

 

 

Beniczky-kastély: A homoki kastély, melyet Beniczky Gézáné Batthyány Ilona grófno a gyenge-elméju gyermekek részére engedett át szanatoriumul... A homoki birtok 1866 után került a beniczei és micsinyei Beniczky család tulajdonába. Beniczky Géza fia tragikus halála után egy 1912-ben létrehozott alapítványnak engedte át a homoki kúriát és a birtokot. A Fehérkereszt Gyermekszanatórium kezelte az alapítványt. Egy gyermekszanatóriumot kívántak létrehozni, de az 1. világháború miatt nem sikerült ezt megvalósítani. 1919-ben a Frim Jakab által alapított Szeretet Szövetség elmebetegek számára „menházat” hozott létre, mely ápoltjainak egy részét Homokra költöztette. Az 1920-as évek elején az Országos Gyermekvédo Liga kezelésébe került az alapítvány, majd a Sopron vármegyei Lorettomból elmenekülo Congregatio Scholarum Christianum (Magyar Iskolatestvérek Szerzetesrend) kapott Homokon menedéket a Katolikus Patronázs jóvoltábó. 1924-ben nyitották meg a rend elso magyar nyelvu noviciátusát Beniczky Fiúotthon néven. Lakói elemi, polgári és ipari iskolai képzést (lakatos, bádogos, kovács, asztalos, cipész, nyomdász és könyvköto) kaptak. A 200 katasztrális holdnyi földterületen gazdálodva szinte teljesen önállátóak voltak a bentlakók. 1928-29-ben épült fel az új, emeletes internátus. A 2. világháború alatt hadikórházat rendeztek be az épületben, de 1945 után a rend folytatta a munkáját. Azonban 1950-ben államosították az intézményt, és neve Állami Gyógypedagógiai Fiú Foglalkoztató Intézetre módosult. 1966-ban, amikor az intézményben kisegíto osztályokat is létrehoztak Kisegíto, Foglalkoztató Iskola és Nevelootthon néven, gyökeresen megváltozott az egykori kúriaépületének arculata is. Díszeit leverték, tornyainak tetejét lebontották az átalakítás-bovítés során. Az 1991-tol  mezogazdasági speciális szakiskolaként is tevékenykedik az intézmény, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Általános Iskola Speciális Szakiskola és Diákotthon néven. Érdekes adat, hogy csak 1994-tol koedukált az iskola, amely ettol az évtol óvodai csoportot is indított. Az intézmény 2004-ben vette fel Révay György nevét. Az archív felvételeken látható az egykor téglalap alaprajzú kúria fohomlokzata elott álló két torony, amelyek a nyolcszög három oldalával csatlakozik az épülethez. A bal oldali emeletes torony gerendavázas díszítésu volt. A tornyok minden oldalán 1-1 szegmensíves záródású ablak nyílt, és a csúcsos sisakkal fedett tornyok között terasz húzódott. A hátsó homlokzaton egykor pilléreken nyugvó, mellvédes, üvegezett tornác nyomai ma is láthatók.

 

 

Kovács-kúria: A Döbrei János út 129. szám alatt található épület felépítése az 1910-es és 30-as évek közé teheto, és a Kovács testvérek szolészetéhez tartozó igazgatási, gazdasági és lakóépület volt, ma Homoki Óvoda néven muködik. Az egykori kúria Tiszaföldvár egyik, mérete és egykori funkciója miatt is igen jelentos 20. század eleji épülete. Eredeti formája, kiképzése nagyrészt megorzodött, illetve azok helyreállíthatók. A Kovácsmajornak nevezett telepet az 1910-es években vásárolták a Kovács testvérek. Vállalkozásuk gerincét a szolotermesztés jelentette. A borászat mellett, ecet- és szeszgyártással is foglalkoztak. A kúria felépítése az 1930-as évekre teheto, amelynek pincéjébe egy 500 hektoliteres cementhordót is beépítettek. A lábazatban a pince szegmensíves záródású abalaki ma is láthatók. Belseje háromtraktusos elrendezésu volt. A 2. világháború alatt az épületet bombatalálat érte, a hátsó homlokzat sarkán álló torony ekkor omlott le, amelyet késobb nem állítottak helyre. Az államosítás következtében az épületben 1954-ben óvodát helyeztek el, amely napjainkban is itt muködik. Az egykori vendégházból pedig orvosi rendelot alakítottak ki, majd szolgálati lakásként hasznosították. Egy tuzeset után a kúria tetoszerkezetét átalakították az 1970-es években. 1996-ban az egész épületet renoválták. A magasföldszintes, összetett alaprajzú épület fohomlokzatán enyhén elorelépzo rizalit áll, amelynek a közepén nyíló ajtaját toszkán jellegu féloszlopok keretelnek. A középrizalit elott pedig lekerekített sarkú, kobábos korláttal kísért lépcso fut. A fohomlokzat jobb sarkán nyocszög alaprajzú, csúcsos sisakkal ellátott torony áll, amelynek oldalain keskeny, félköríveszáródású ablakok nyílnak. Az egyik abalakot ajtóvá alakították, elé pedig lépcsot építettek.

 

 

Tiszafüred

Kemény-kastély: A Tiszafüred városközpontját elkerülő 33. számú főközlekedési útról nyugatra, a kemping felé vezető burkolt úton néhány száz métert haladva bal kéz felé feltűnik a bekerített Kemény-kastély parkja a szép kétszárnyú kovácsoltvas bejárattal. A mutatós kis kastélyépületet Kemény Imre miniszteri tanácsos építtette 1923–24-ben historizáló stílusban, Paulik Ágoston gyöngyösi építész tervei alapján. Kemény a hagyomány szerint felesége, Kövér Ilona révén került Tiszafüredre, a Kövér famíliának ettől a kúriától nem messze állt egykor a kúriája. Szabadon álló, magasföldszintes, tetőtér-beépítéssel ellátott, négyzet alaprajzú épület. Keretelt ablakai felett egyenes szemöldökpárkányok, alattuk könyöklőpárkányok húzódnak, a sarkokat és a lábazatot kváderes díszítéssel látták el. Főhomlokzata 1+1+A+1+1 osztású, középen egyemeletes rizalit lép ki a fal síkjából, amely előtt áttört mellvéddel ellátott teraszt alakítottak ki, amelyhez a parkból lépcső vezet fel. A középrizalit földszinti részén félköríves záródású ajtó nyílik, amelynek stilizált zárókövét címer díszíti. (A címer pajzsalakjai mára felismerhetetlenekké váltak.) A középrizalit emeleti részén áttört mellvédes erkély húzódik, és egy szegmensíves záródású, összetett ajtó látható itt két ablakkal. A rizalit nyílásait két szintet átfogó, szegmensíves záródású, fülkeszerű keretelés díszíti, a rizalit törtívű oromzatán egy ovális világítóablak nyílik. A főhomlokzat szélein sarokrizalitok állnak. A homlokzat felett 2 manzárdablak nyílik. A hátsó homlokzat T+1+5+1+T osztású, középrizalitjának földszinti része elé félköríves alaprajzú középrész lép ki, amelynek tetején áttört mellvéddel ellátott erkélyt alakítottak ki. A középrizalit emeleti része 1+A+1 osztású, a félköríves záródású nyílásokat szegmensíves keretelés díszíti. A rizalit törtívű oromzatán barokk vonalú világítóablak nyílik. A hátsó homlokzat szélein egy-egy nyolcszög alaprajzú, 3 keskeny ablakkal ellátott, önálló sisakkal fedett tornyocska áll. A homlokzat felett 2 manzárdablak látható, a lábazatban az alagsor ablakai nyílnak. A bal oldali oldalhomlokzat T+2+A+1 osztású, az ajtót kovácsoltvas rács díszíti. Bal szélén a nyolcszög alaprajzú tornyocska, jobb szélén a sarokrizalit látható. A jobb oldali oldalhomlokzat 1+2+T tengelyes, itt a bal szélen a négyzet alaprajzú sarokrizalit, a jobb szélen a tornyocska áll. Az oldalhomlokzatok felett 2-2 manzárdablak nyílik. Belsejében egy kétszintes központi csarnokból nyílnak a síkmennyezetes helyiségek, amelyeknek a mennyezetét az eredeti stukkók díszítik. A központi csarnok falain dór pilaszterek láthatók. A kúriát – beépítéssel ellátott – manzárdtető fedi. Az épület államosítás előtti utolsó tulajdonosaként Justusné Kemény Évát tüntették fel, aki minden bizonnyal Kemény Imre lánya volt. Az 1954–56-os levéltári lista szerint a 19 szobás épület az Egri Állami Erdőigazgatóság Tiszafüredi Üzemegységének a tulajdonában állt. A feljegyzés szerint a kúria „megfelelően ki van használva, de nem ésszerűen. Kellő figyelemmel járási vagy megyei kórházzá lehetne átalakítani. Elhanyagolt épület.” Végül az 1970-es évek végén a leromlott állapotú kúriát a Hortobágyi Nemzeti Park vásárolta meg, ekkor az épületet teljesen felújították. Napjainkban is a Hortobágyi Nemzeti Park vendégházaként szolgál a nemrégen ismét felújított kúria, 11 szoba található benne. Az épület részben korabeli bútorokkal van berendezve. A kert pilléres kapuját ornamentális motívumok díszítik, a kapuszárnyak kovácsoltvasból készültek. A közel 3 hektár területu kastélypark kialakításáról nincsenek megbízható adatok, feltételezhetően 1930 körül kezdődött a parképítés. Az épületet a második világháború után tömeglakásként hasznosították, így a viszonylag fiatal park is jelentősen károsodott. Szerencsére azonban néhány szép lombos fa épségben megmaradt. A legszebb fák a bejárattól a kastélyhoz vezető utat mindkét oldalról szegélyező jegenyenyárak. Igen sok a fiatal zöld juhar és a korai juhar, valamint az ostorfa. Az örökzöldek közül főleg borókák és tuják találhatók. A kastély mögötti homokos talajú területre gyümölcsfákat telepítettek. A kastélypark 1984 óta védett, védettségét nem annyira növénykülönlegességei, mint inkább esztétikai értékei indokolják. A terület a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság előzetes engedélyével látogatható.

 

 

 

Károlyi-Kékessy-kastély: Borovszky vármegye monográfiájának adatai alapján a kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. (A legutóbbi átalakítás során az építész véleménye szerint XVIII. századi épületrészletek is előkerültek.) A gróf Károlyi családot 1854-ben még nem említették tiszafüredi birtokosként, és a későbbiekben sem találtunk utalást arra, hogy a família rendelkezett itt földterületekkel. (A tiszafüredi temetőben egy másik, köznemesi Károlyi családnak valóban van sírköve, lehetséges, hogy a két család keveredett össze a Borovszky Samu által szerkesztett műben.) A helyi hagyomány szerint a gróf Károlyiak abból a célból emeltették az épületet, hogy amikor kiterjedt Szatmár vármegyei birtokaikra utaztak, éjszakai szállás céljára szolgáljon; létezik a hagyománynak egy másik változata is, amely szerint a kúria eredetileg vadászháznak épült. 1892-ben Kékessy Dezső vásárolta meg a kúriát. A Kékessy család eredeti neve Heide volt, a családi hagyomány szerint a família első ismert említése 1294-ben történt. A család az osztrák örökösödési háborúban a Habsburgokat támogatta, ezért 1741-ben a porosz hatalom alatt álló Sziléziából előbb Morvaországba, majd Szécsénybe, végül Gyöngyösre költözött. A família csakhamar jómódú és tekintélyes gyöngyösi borkereskedővé és szőlőbirtokossá vált, a családnak a XIX. század közepén már Nagyrédén is volt birtoka és kúriája, Gyöngyösön pedig egy házzal bírt. A család neve 1848-ban változott Heidéről Kékessyre, amikor Heide János a honvédsereg főhadnagya volt, és nevét – a Kékes-hegyen lévő szolobirtoka után – Kékesire, majd Kékessyre változtatta. A szabadságharcot végigküzdő főhadnagy példáját a família többi tagja is követte. Kékessy Jánost a szabadságharc bukása után 12 évi sáncfogságra ítélték, amelyet az 1850-es években itáliai katonai szolgálatra válthatott át, ahonnan az 1860-as években tért vissza Magyarországra. Kékessy ekkor Tiszafüredre került, ahol főszolgabírói hivatalt viselt. A kúriát Kékessy János fia, Kékessy Dezső tiszafüredi főszolgabíró vásárolta meg, aki a régi tiszafüredi birtokoscsaládból származó bilkei Lipcsey Szerénát – Lipcsey (III.) Imre 1848–49-es helyettes kormánybiztos – lányát vette feleségül. 1909-ben a kúria mintegy 400 kötetes könyvtárral és értékes bútorokkal rendelkezett – egy XVII. századi velencei tükröt külön is kiemelt a leírás –, a família levéltárát szintén itt őrizték. Az épület körül a Kékessyek telepítették a parkot, amelyet az 1883-ban elkészült III. katonai felmérés már feltüntetett a melléképületekkel együtt. A Kékessy család gazdasága a két világháború között főként szőlő- és gyümölcstermesztésre épült, a famíliának mintegy 40 katasztrális holdnyi területen voltak ültetvényei. A gazdaság legismertebb ágazata Kékessy György európai hírű nemesfűz-termelése volt. A kúria 1924-ben Kékessy Dezsőtől Kékessy Zoltán tulajdonába került, akitől az 1930-as évek közepén lánya, Kékessy Zsuzsanna örökölte az épületet. 1952-ben a kúriát államosították, majd termelőszövetkezeti kezelésbe adták, amely irodákat helyezett el benne. Az épületet ekkor jelentősen átalakították. A kúria a rendszerváltozás után, 1992-ben vétel útján visszakerült a Kékessy család tulajdonába, amely a leromlott állagú épületet teljesen helyreállította. A felújítási munkák első fázisa 1992-ben zajlott, majd 1998-ban kibővítették az épületet, ekkor mindkét oldalhomlokzatához rövid, kéttengelyes bővítményt csatoltak. A tetőtér beépítése szintén ekkor készült el. A család régi bútorai közül több visszakerült a kúriába. Napjainkban egy pipagyűjtemény is található az épületben, amelyben többek között a széki Teleki grófok pipáit, valamint Kiss Pál honvéd tábornoknak – a tiszafüredi múzeum névadójának – a saját kezűleg faragott pipáját őrzik. A kúria mintegy 2 hektár területű parkja eredeti rajzok és fényképek alapján helyreállításra és újratelepítésre került, egy régi magyar fajtákból összeállított gyümölcsöskertet is létesítettek benne. A szőlőbirtok eredeti gazdasági épületei ma már nincsenek meg, a parádés istálló és a kocsiszín szintén lebontásra kerültek az államosítás után. A kúria melletti kertészház szintén elpusztult, azt a II. világháború idején bombatalálat érte. Szabadon álló, földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület. Egyenes záródású, szalagkeretes ablakai felett egyenes szemöldökpárkányok, alattuk könyöklőpárkányok láthatók. Főhomlokzata 3+2+(1+A+1)+2+3 nyílásritmusú, enyhén előrelépő középrizalitjának középrészén 4 toszkán jellegű oszlop által tartott, falsíkba simuló tornác húzódik. A rizalit felett 6 posztamenssel tagolt új oromzatot alakítottak ki a helyreállítás során, amelynek kialakítása nagyrészt megegyezik az eredeti oromzat kiképzésével. A bal oldali oldalhomlokzat 1+A+1 osztású, előtte új, fából ácsolt terasz áll. A jobb oldali oldalhomlokzat 2+A+2 tengelyes, itt is újonnan készül faterasz húzódik. A hátsó homlokzat 3+3+A+3+3 nyílásritmusú (a bővítés elott 1+3+A+3+1 tengelyes volt), középen itt is rizalit lép ki a fal síkjából, amely előtt 4 (2-2) oszlopon nyugvó, timpanonos portikusz áll, a timpanon tükrében nagyméretű lunettás világítóablak nyílik. A portikusz alatt egyenes záródású ajtó látható. A kúria tetőzetén új ablakokat alakítottak ki, ezek a főhomlokzat felett 2+1+2+1+ 2, a hátsó homlokzat felett 2+2+2+2 osztásúak. Belseje kéttraktusos elrendezésű, a síkmennyezetes helyiségek stukkódíszei nem eredetiek. Az épület alatt boltozatos pince húzódik.

 

 

 

Lipcsey-kúria: A kontyolt nyeregtetős Lipcsey-kúria 1840 körül épült klasszicista stílusban. A kúriában ma múzeum működik. A Lipcsey Imre által építtetett kúria eredetileg földszintes, héttengelyes épület volt, közepén négyoszlopos, oromzatos előreugró résszel, úgynevezett középrizalittal. Szélső oszlopai kettősek. Az épület hátsó oldalán végig oszlopsoros tornác húzódik. A hét dór oszlop közül a két szélső kettős. A jobb szárnyhoz épített, az épületnél alacsonyabb és keskenyebb toldalék 1909 után készült. Az épület történeti érdekessége, hogy 1849. március 4-5-én itt találkozott Kossuth és Görgey.

 

 

 

Józsa-kastély: Milesz Béla: JÓZSA GYURI KASTÉLYA (Vasárnapi Újság, XLII/17. 1895. április 28. 270-271. oldal): Tiszafüred régi nevezetessége, múlt idők emléke, a Józsa Gyuri kastélya, a "veres kastély" vagy "bagolyvár", mire e sorok napvilágot látnak, nem lesz többé, csak emlékezete marad fenn, mint gazdája. Józsa Gyuri nevét az egész ország ismerte. Valóságos typus volt a maga korában, majdnem mondhatni: az egész korszaknak kifejezése; régi nagyúr nagy gazdaságával, pénzével; hatalmával, eredeti úr, sokszor durva kedvtöltéseivel, mulatozásaival s később egész adomakörnek a középpontja. A "Magyar nábob" Kárpáthy Jánosának, az "Eppur si muove" Csollán Berczijének igazi megtestesülése, Vas Gereben kedvesen rajzolt alakja. Ismeretesek ezek mind, kitűnő írók tolla által megörökítve. Kevés új volna már az, mit még Józsa Gyuriról s viselt dolgairól elmondhatnánk, de kastélyáról s kapcsolatban építtetője egyéniségéről személyes tapasztalatok és értesülések nyomán mégis írhatunk oly dolgokat, melyeket kevésbbé tud, vagy ismer a nagyközönség; midőn egyidejűleg bemutatjuk a már csak képben megmaradt kastélyt s a még mindig meglevő úriház egy részét, melyben Józsa Gyuri lakott, s melyben örökösei is folyton laktak. Az ó-kastélyt Józsa Gyuri 1844-ben kezdte építtetni, minden valószínűség szerint házasulási alkalomra; szóval, menyasszonya számára. Némelyek szerint bizalmas házvezetőnője, Spengel Zsuzsánna, is abban a reményben volt, hogy a kastély úrnője ő lesz, s az építkezésre csakugyan teljhatalmú felügyeletet gyakorolt a "vitéz kapitány úr" távollétében. Bécsi és külföldi mesterek fogtak az építéshez, mi igen nagy arányúnak s azon időben ritka berendezésűnek mutatkozott. Az épület egy homokdombon 44 méter hosszú, 12 méter széles, 10 méter magas volt, 1 méter vastagságú falakkal, egészen téglából, lenn a földben az egész felső rész területének megfelelő pincze, még pedig a mint a tervszerűleg megkezdett munkálatok mutatták: a földalatti helyiségben lett volna a konyha, sütő-, és mosóház, éléskamrák, borospincze, központi fűtőkészülék, bővizű kút (ez még most is meg van) a felső helyiségek vízzel való ellátására (víznyomású géppel) s a mi még akkoriban nagy ritkaság volt, minden szoba a falakban alkalmazott szellőztető készülékekkel lett volna ellátva. A kastély homlokzata (a képen levő rész) az udvarra nézett a város felé, a hátsó rész 10 emeleti s 10 földszintes ablakkal és erkéllyel a százados dió-, vadgesztenye-, platán- és kőrisfák lombjai felett, a holt Tiszára szolgált, melynek képét egészen festőivé teszik a Császlód sziget zöld rétje, a Tisza-melléki fűz- és nyárfaerdők, míg a panorámát a távolban kékellő Mátra hegy zárja be. E falak vakolatot nem láttak soha, azért nevezték vörös kastélynak, s tulajdonképpen az egész volt is, nem is, ötven év alatt már három zsindely-tetőt nyutt el; ezt meg-megújították, de a kastélyt el nem készítették soha. Hogy miért maradt félben ezen nagy erővel, szép szerkezettel elkezdett s minden esetre pompásnak ígérkező kastély: annak bizonyosan meg kell az okának lennie. Józsa Gyuri egyszer menyasszonyánál (Beck kisasszonynál) tett látogatásakor, miért, miért nem: kikosaraztatott. Józsa Gyurinak ez elég volt arra, hogy bosszúsan térjen haza. Mérgében elkergette a mesterembereket a falakról. A nagy kedvetlenséghez még az is hozzá járult, hogy bizalmas asszonya, Spengel Zsuzsanna, megtudván, hogy Józsi Gyuri asszony után jár s ő mellőztetni fog, elkeseredésében megmérgezte magát. Józsa Gyuri a legnagyobb izgatottságában lement fürödni a holt Tiszába s meghűtötte magát. Kegyetlen fogfájás kínozta, enyhületet, gyógyulást keresni Pestre ment, hol szerencsétlen foghúzási műtét következtében nagy beteg lett s kínjaiban meghalt. Holtan szállították haza Tiszafüredre 1847-ben, 54 éves korában. Ez volt tehát az ok, a miért a veres kastély nem épült fel. Az örökösök nem tartották szükségesnek a további költséges építkezést, mert a kastély közelében levő csinos úri lak úgyis mindenkor elég bő és kényelmes volt s az ma is. Ha elnyűtt a bagolyvár teteje, az utódok megújíttatták s a kastélyt meghagyták a múltak híres emlékéül. A vörös kastély ott állott sötét ablak- és ajtóüregeivel, alkalmas laktanyául szolgálva a baglyoknak és vércséknek, még az 50-es években némely tiszamenti futóbetyárnak búvóhelyül. A vén kastély megérte mindezen varázslatot; most már el is mehet. Nagy költségbe kerülő kiépíttetésére szükség nem volt; emígy meg semminek sem volt jó, de téglája kitűnő s ezért el is kelt a kastély, mint - anyag. Építette Józsa György, emlékül fenntartotta Okolicsányi György, megvette Nemes Kiss György, ki most bontatja s tégláját eladja. Sok kisebb ház meg pincze ki fog telni belőle.

 

 

 

Tiszagyenda

Borshalom: Baldácsy-kastély: A község mellett található Borshalom, amely az előző században jelentős központ volt, több tanya épült e területen, illetve még korábban itt állt a Baldácsy-kastély. Mivel a Baldácsy családnak nem voltak leszármazottai, ezért teljes vagyonukat a református egyházra hagyták.

 

 

 

Hellebronth-kastély: A tiszabeöi Hellebronth család otthona a 19. század elso felében épült. A kúria magja egy téglalap alaprajzú, középrizalittal ellátott épület volt, amelyet késobb oldalszárnyakkal egészítettek ki. Így nyerte el mai öszetett formáját. Az oldalszárnyak földszintesek, a középrész egyemeletes. A fohomlokzat közepén egyemeletes, vasszerkezetes üvegfalú középrizalit (télikert) lép ki a fal síkjából. Az oromzatán egykor lombfurészdíszítés volt. A két szélen erosen elorelépo rizalitok és a középrizali között faoszlopkon nyugvó tornác húzódik. A kúriát egykor szépen gondozott park övezte, amelyben teniszpálya is volt. A 2. világháborút követoen a kúriát államosították. A termeloszövetkezet, valamint a helyi tanács rendezkedett be az épületben. 1998-ban került magántuljadonba. Az új tulajdonos panzióként hasznosítja a felújított épületet.

 

 

A településen több kisebb, számunkra jelentéktelen kúria is áll (pl. Csapó-kúria).

 

 

 

Tiszaigar

Széky-kúria: A kúriát Okolicsányi Gusztáv építtette 1833-ban. Később dr. Széky Péteré lett, aki 1867-től arborétumot hozott létre körülötte, mely hamar komoly hírnévre tett szert, és ma is megtalálható. 1880-tól faiskola működött a területén. Széky Péter egy 2 hektáros sétakert létesítésével vetette meg az alapját, melyet a vidék őshonos fáival telepített be. A későbbiek során az alapító leszármazottai vették gondjukba a sétakertet, s a fejlesztések eredményeként 1920 táján már mintegy 270-280 féle fa és cserje díszlett az arborétumban. A második világháborút követően leromlott gyűjteményt 1958-tól kezdték fokozatosan védetté nyilvánítani, melyet az 1980-as évektől egyre erőteljesebb védelem illette meg. A 19 hektáros arborétumban - természetvédelmi terület - található a Közép-Tisza-vidék egyik legjelentősebb fagyűjteménye. Az arborétumban közel 400 féle fa és cserje él, mint például mamutfenyő, kaukázusi jegenyefenyő, mocsárciprus, liliomfa, ámbra, gránátalmafa, mocsárciprusokból egész erdő, a vidéken őshonos kocsányos tölgy és tulipánfa.

 

 

 

 

Tiszakürt

Bolza-kúria: Tiszakürt csendes tiszazugi község a Tisza bal partján. A községközpont 1,5 km-re fekszik a Kecskemét-Békéscsaba közötti 44. számú főközlekedési úttól és 14 km-re a Kunszentmártoni vasútállomástól. Az egykori ártéri területen Bolza Péter, a szarvasi Anna-ligetet telepítő Bolza József hatodik gyermeke Tiszakürtre kerülve kúriát építtetett és megkezdte az arborétum telepítését, melyet első fia, József fejlesztett tovább. Apa és fia munkájának gyümölcse a gyönyörű park, miközben egy harmadik Bolza, aki a Pál névre hallgatott a szarvasi Pepi-kert fejlesztésével fáradozott. A két generáció munkájának eredménye, hogy Tiszakürtön az egykori ártéri erdő helyén - az idős fák meghagyásával, hazai kertekből és külföldről hozatott fákkal és cserjékkel - csodálatos kertkompozíció alakult ki. Jó érzékkel vigyáztak arra, hogy megőrizzék a tiszatáji természetességet. Az idegenből hozatott növényekből, kertészeti változatokból hol szín- és formagazdag csoportokat alakítottak, hol szoliterként telepítették a tölgy uralta állomány szegélyére. Az arborétum mellett, a jellegét vesztett volt Bolza kúriában fiúnevelő otthont alakítottak ki. A főtérről a rövid Folyó utcán át juthatunk el az arborétum főbejáratához, majd tovább a Tisza-partra. A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet részét képező, szép galériaerdővel szegélyezett Tiszaparton fürdési lehetőség is van. Az arboréturn bejáratával szemben éttermet, parkolóhelyet és sportpályát találunk A hangulatos csobogó Papi Lajos szobrászművész alkotása. Az arborétumba 1986 óta míves faragott kapun léphetünk be. A látvány szépségét fokozzák az 1974-84 között rendezett fafaragótáborokban készített és a tájba illeszkedő művészi szobrok. A második világháború idején és az azt követő években sok kár érte az arborétumot. A pusztuló értékek megmentéséért dr. Varga Lajos, de főleg Papp József sokat fáradozott. Az eredmény nem maradt el, mert 1971-ben helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították. A Természettudományi Múzeum Növénytára dendrológiai kutatócsoportjának közreműködésével elkészült az arborétum dendrológiai és esztétikai távlati fejlesztési terve. Az arborétum alapállományát jelentő erdő fő fafajai: a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a mezei juhar. Különösen szépek az idős tölgyfák, köztük is a park legnagyobb szolitere, a 200 év fölöttire becsült "öregtölgy", a maga 24 méteres magasságával és 28 m-es koronaátmérőjével. Nem sokkal maradnak el a platánok sem: több, száz év körüli példány koronaátmérője is eléri a 24 métert. Nevezetes fa a mellmagasságban 6 m átmérőjű "hármas platán". Úgy tartják, hogy három, egymáshoz közel ültetett csemete összenövésével alakult ki a fatörzs. Néhány más fának is látni itt termetes, idős példányát, ilyen a bíbortölgy, a vöröstölgy, a fekete dió, a török mogyoró. A ritkább lombos fajok között említhető az ősparkból a virágszálfa, a virginiai égiszilva, a franciajuhar vagy a susogófa. Az újabb telepítések közül a gumiszil, a selyemakác, néhány ritka tölgyféle, több ritkán látható fenyőféle, az Apolló és Veitch-jegenyefenyő, Borisz király jegenyefenyője érdemel említést. Lenyűgözőek a mocsárciprusok, néhány öreg tiszafa és itt található az ország talán legszebb, idős virginiai borókája. Mindenki csodájára jár az e tájon ritka, májusban virágzó rododendronok színpompájának. Az arborétum területét kétszer bővítették, 1975-ben és 1989-ben. Az újonnan csatolt területen már növekszik a tölgyes-előfásítás, amely a mikroklímát alakítva megfelelő hátteret ad a további telepítéseknek. A gazdag dendrológiai gyűjteményben, a hatalmas pázsitfelületek, a gyöngykavicsos sétautak és virágágyások harmonikus együttesében rejlik a megye egyik legszebb, egész évben nyitva tartó arborétumának vonzereje. Évente több tízezer látogató keresi fel. Nagy örömmel tapasztalták az arborétumi dolgozók, hogy egyre több iskolai csoport jut el az arborétumba. Előzetesen bejelentkező csoportok részére szakvezetést is kérhetnek. Március 1-től május 1-ig és október 1-től december 1-ig 9-17, május 1-től október 1-ig 8-18 óra között látogatható a park.

 

 

 

Tiszaroff

Borbély-kastély: A Borbély-kastély 1790 és 1810 között épült. A barokk és klasszicista jegyeket ötvöző épület ma kastélyszálló. A hangsúly az épület előreugró, egyemeletes középrészére esik. Ezt a hatást csak fokozza a középrizalit, valamint a szélső földszintes és középső emeletes épületrész közti szintkülönbség. A főhomlokzat földszinti részének szélein a félköríves ablakok mélyített falsíkba épültek, és ez folytatódik a középrész emeletén is. A főhomlokzat többi ablaka egyenes záródású, keretelt. Az épület alatt pince található. Tiszaroff az XVII. század első harmadában jutott a Borbély család birtokába. Az épületnek irodalomtörténeti vonatkozása is van, hiszen Csokonai Vitéz Mihály költő baráti kapcsolatban állt az építtető Borbély Sándorral és annak Gábor fiával. A felújított épületben ma kastélyszálló működik. Szabadon álló, földszintes, tetőtér-beépítéses, téglalap alaprajzú, alápincézett, kontyolt nyeregtetős épület, középtengelyében egyemeletes, keresztszárnnyal, amely rizalitszerűen kiugrik az épület hosszoldali homlokzatai elé. Az épület részben alápincézett. Kéttraktusos, teknőboltozatos helyiségekkel. Átalakított belső tereiben díszítőfestés nyomai és részben 19. századi nyílászárók. A főépülettol É-ra és D-re egy-egy kontyolt nyeregtetős melléképület (19. század vége ?) A 19. század közepén átalakították. Borbély Sándor földesúr részére épült.

 

 

 

 

 

Tiszaszentimre

Samu-kastély: Jelentős építészeti emlék az egykori "Samu-kastély", amely az Újszentgyörgy felé vezető úton található. Nevét egykori tulajdonosáról, Schwarz Sámuelről kapta. Ma idősek otthona. Eredeti ornamentikáját elvesztette.

 

 

 

 

 

 

 

Tiszaszőlős

Bánó-kúria: Bánótanya, Tiszaigar és Tiszaszőlős határában, helyileg előbbihez közelebb. A bálthelyi Bánó család építette az 1920-as években. A kúriát Bástya-kastélyként emlegetik. Ma már teljesen romos állapotban van. Belsejében a torony vas csigalépcsője máig megmaradt.

 

 

 

 

Tomajmonostora

Magyari-kastély: 1880-1882 között gróf Magyary Kossa Géza vásárolta meg Derzstomaj-puszta területét. 1906-ban egy gyönyörű szép kastélyt építtetett. A kastély homlokzatába a még most is igen jó állapotban lévő címerét is beleformáltatta. Derzstomaj földje gróf Magyary Kossa Gézáé 1928-ig volt. A településtől D-re fekvő területen, szabadon álló, földszintes, U alaprajzú, manzárdtetős épület, henger alakú saroktornyokkal, a középrizalit középső szakasza előtt törtvonalú, oromzatos portikusz. Udvari homlokzata előtt féltetővel fedett, öntöttvas oszlopos, kovácsoltvas korlátos tornác. Belső terek átalakítottak, síkfödémesek, néhány eredeti nyílászáróval. Részben alápincézett. Egy egyidős (1906) és számos újabb melléképület (20. század második fele). Műemlék jellegű kastély a XIX. század végén épült neobarokk stílusban. A településtől - Kunhegyes irányában - 1 km-re, külterületen, egy dombon található. A manzárdtetős, egyszintes, kastélyszerű épület főhomlokzata erősen tagolt, 1-2-2-3-2-2-1 ablakrenddel ellátott. A főhomlokzat közepén négy oszloppal alátámasztott portikusz áll, ennek oromzata íves kiképzésű, barokkos. Az oromzaton egykor a család címere volt. A középrészt további négy, a falból enyhén kidomborodó pilaszter díszíti. A főhomlokzat két szélét hagymakupolás saroktornyok zárják. A saroktorony a reneszánsz és a kora barokk formavilágból vett, majd a romantikus kastélyépítészetben felelevenített elem. Eredetileg az egyenes és félköríves záródású ablakok felváltva követték egymást, jelenleg a középrész három ablakának kivételével egyenes záródásúak. Az U alakú udvari homlokzat közepén faoszlopos tornác húzódik.

 

 

 

 

Törökszentmiklós

Szenttamáspuszta: Almásy-kastély: A kastély eklektikus stílusban épült 1860-1890-ben. Az észak-déli hosszanti tengelyűszárnyépületet a korábbi, a főépületet a későbbi építési periódusban emelték. A kettőt faoszlopos folyosó köti össze. A kastély és a hozzá tartozó park egy kétszárnyú kovácsoltvas kapun, illetve egy egyszárnyú gyalogkapun közelíthető meg. A kastélyhoz vezető út bal oldalán látható az 1860 körül elkezdett, észak-déli hosszanti tengelyű szárnyépület. A sarokrizalitos, földszintes épület kertre néző homlokzatának közepén nyitott terasz van, magasított tetőrészét galériás kilátótorony ékesíti. E torony tetőrésze a népies fa haranglábakra emlékeztet. Udvari homlokzata felőli oldalán faoszlopos tornácot építettek, az oszlopok között hajdan mellvéd állt. A kastély a romantikus nyaralóépítészet körébe sorolható, annak ellenére, hogy (a romantikára nem jellemzően) az épület szimmetrikus elrendezésű. A szigorú elrendezés annak köszönhető, hogy a provinciális stílusú szárnyépület főhomlokzatát az Almásy-címer díszíti. A főépület a következő építkezési periódusban épült. A neoreneszánsz és neobarokk stílusjegyeket mutató főépület 1880 és 1890 között épülhetett. A kert felé néző homlokzati rész két végén előreugró rizalittal zárul. A rizalitok földszinti része jobban előreugrik, ezáltal bábos mellvédes teraszt képeznek. Az eredeti kastélyépülethez csatlakozik a keleti szárny, ami egy újabb építkezés során készült. Architektúrája mind a szárnyépülettől, mind a főépülettől különbözik. A főépülethez keleten az 1901-ben épült egyhajós kápolna kapcsolódik, mely a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel készült. Az egyhajós kápolnát később két szintre osztották. A kastélyhoz egy 14 hektáros, 1980 óta természetvédelmi területnek nyilvánított park is tartozik. A kastély mellett angol telivér ménes működik, így 1998-ban a lovassportot megörökítő új falfestmény készült a kastély fogadótermében. A mellette lévő teremben pedig kiállítás látható a ménes nyertes lovainak díjairól, hajtóik kitüntetéseiről. Csak engedéllyel látogatható.

 

 

 

 

Újszász

Orczy-kiskastély: Már 1721-ben az Orczy család tulajdonába került Újszász puszta, de csak 100 év múlva költözött oda Orczy György azzal a szándékkal, hogy gazdálkodjék. A községben az Akácfa u. 90. szám alatt található az 1830-ban, klasszicista stílusban épített egykori Orczy-kastély, melyben ma szociális otthon működik. Parkban szabadon álló, tagolt tömegű, kétemeletes kastély. A három egymással párhuzamos, kis hajlású nyeregtetővel fedett keresztszárnyat alacsonyabb, lapos tetős, szintenként visszalépő, balusztrádos teraszú szárnyak kötik össze. A timpanonos középső keresztszárny K-i oldalán árkádos kocsiáthajtó. A Ny-i homlokzat végein árkádos pavilon fölött balusztrádos terasz. A földszinti folyosók dongaboltozatosak, a többi tér síkmennyezetes. Belső: a középrizalitban a földszinten faburkolatos terem kandallóval, az emeleten az egykori nagyterem (megosztva), háromkarú lépcső öntöttvas korláttal, színes üvegablakok. Építtette Orczy Andor. A kastélyparkban egykorú pince és új építésű melléképületek. Tájképi kert tartozik hozzá. A községben két kastély van, megkülönböztetésül ezt nevezik "Kis-kastély"-nak. Feltűnő hasonlóságot mutat a gyöngyösi Orczy-kastéllyal (ma Mátra Múzeum). Tervezője feltehetően Zofahl Frigyes. A Kis-kastély parkosított udvara mellett jelentős az a Zagyva menti 65 holdnyi erdő, amely a kastély angolkertjét alkotta, ez a mai parkerdő. Sem a kastély, sem a hozzátartozó parkos rész nem védett. A vasúton túl, az Abonyi út mentén találjuk a másik Orczy-kastélyt, ennek a parkja áll természetvédelem alatt. A hatalmas, kétemeletes épületet Orczy Andor eklektikus stílusban építtette 1890 körül, amelyet "ritka szépségű kerttel vett körül". A kastély a Tápió két ága által közrefogott magaslaton, a Szarvashalmon épült. A déli határát alkotó Szarvas-ér mára kiszáradt. Az Orczy-család elszegényedése után a kastély és parkja először egyházi tulajdonba került. A második világháború után volt itt rendőriskola, tüdőszanatórium, pszichiátriai intézet. Ma szenvedélybetegek otthona. A sok birtokkal rendelkező Orczy családnak az ország több pontján volt kastélya. Sokan nem tudják, hogy e család tagja volt báró Orczy László, a budapesti Orczy-kert létesítője, aki Pesten merészen homokba ültette el első fáit. Ez a 300 000 fa az 1794. évi száraz nyáron teljesen elpusztult, és bár mindenki ellenkező tanácsokkal látta el, ő mindenre elszánva megismételte az ültetést. Az eredmény őt igazolta. Ez, a nagyközösség számára megnyitott Orczy-kert a 18. század végén már a pesti közönség kedvence volt. A kertet 1829-ben adta el a család, mert a Ludovika Akadémia létesítésére jelölték ki a területet. A kert látványosságát jelentő 36 négyszögöl alapterületű üvegházból a család magával vitte Újszászra az itt tartott növényanyag egy részét. A ma védett újszászi parkot az 1900-as évek elején alakították ki. Természetesen felhasználták a Szarvashalom eredeti növénytakarójának maradványait, a kocsányos tölgyet, a csertölgyet és a mezei juhart is. Ezek 80-100 éves példányai többnyire foltszerűen helyezkednek el, de találunk néhány szoliter példányt is. A növényzet telepítését a pesti Orczy-kert mintájára végezték. Az épület a park központi, kiemelt helyén fekszik, innen minden irányban lejt a terep. A főhomlokzat előtt 7 szabályos alakú virágágyat találunk. Mögöttük létesítették a díszkutat, mely félkörben tiszafákkal szegélyezett. Az épület előtti sétányt gömb alakú bukszusokból álló sövény keretezi. Helyenként mahonia és kúp alakra nyírott eperfák díszlenek a bukszusok között. Ez a park legszebben megtervezett része, amely barokk hatást tükröz, és az úgynevezett francia kertek mintájára született. A hátsó homlokzatnál ezüstfenyősor húzódik. Az örökzöldek között szép növésű tujákat, virginiai borókát találunk. A főépülettől távolodva már tájképi jellegűvé válik a kert. A több irányba kiinduló sétányok a kerti tónál futnak össze. Itt találjuk a park legidősebb és legnagyobb törzsátmérőjű (1,3 m) kocsányos tölgyfáját. A sétányok mentén fasorként telepített kis- és nagylevelű hársak, valamint a dekoratív, 1-1,2 m törzsátmérőjű jegenyetölgyek díszlenek. Értékes példányai találhatók itt a páfrányfenyőnek és a 18. századtól egyre gyakrabban ültetett török mogyorónak. A Tápió közelében a magasabb talajvizű területeken erdőszerű foltokban tenyésznek a fehér és szürke nyárak. A park szélén az elburjánzó sarjhajtások okoznak gondot. Zavaró az intézmény működéséhez szükséges néhány melléképület is. Bár az 1993. április 8-án tomboló nagy vihar áldozata lett körülbelül 90 idős fa (zömmel kocsányos tölgyek), ennek ellenére a több mint 130 faj nagyszámú példányainak - köztük igazi ritkaságoknak - megtekintése élményt nyújt. A park látogatható, de tekintettel kell lenni a szociális intézmény rendeltetésére.

 

 

 

Orczy-nagykastély: Parkban, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület, É-i homlokzatán oldalrizalitokkal, D-i homlokzatán egytengelyes kisebb kiülésű oldalrizalitokkal. Az épület középtengelyében (a déli homlokzaton a középrizalit előtt) mindkét oldalon dór oszlopokra támaszkodó, kovácsoltvas korlátos terasz. A földszinten egyes terek boltozottak, a többi helyiség síkfödémes. A lépcsőházban fabábos korlát. Az épület belsejét átalakították (építész: Zofahl Lorinc ?). A nyílászárók újak. Kertjében átépített és újabb melléképületek. Építtette Orczy György. Tájképi kert, a területet 1890-ben csatolták Besenyszög határából Újszászhoz.