KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE KASTÉLYAI

Ács

Concóhátpuszta: Forster-Degenfeld-kastély: A Concóháti gazdaság, mely nevét a Concó-patakról nyerte, eredetileg Forster Géza földbirtokos tulajdona volt. Tőle vette meg 1906-ban gróf Dégenfeld Ottó. A kastélyt valószínűleg a Forster család építette 1863-1870 körül. 1906 körül bővíti Degenfeld Schönburg Ottó. 1945 után a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát tulajdonában volt, 1990 óta magántulajdon. Romos állapotban, részben beszakadt födémekkel. A telken három további melléképület. Az épületegyüttes igazodott a gazdaság felépítéséhez. A kastélyépület a gazdaságot irányító tulajdonosnak és az őket kiszolgáló személyzetnek épült a kor stílusának megfelelően. Concóhátpusztára az Ácsot és Nagyigmándot összekötő országútról keletre leágazó, fasorral kísért földút vezet. A kastély és három hozzá tartozó melléképület (ólak) a földút jobb oldalán, egy romos magtár az úttól balra helyezkedik el. A kastély szabadon álló, összetett alaprajzú, hangsúlyosan aszimmetrikus tömegű és elrendezésű épület. Régebbi (1863 körüli) magja egyemeletes, rövid L-alaprajzú, az épületnek ezt a részét cserépborítású kontyolt tető fedi. Ehhez csatlakoznak az újabb épületrészek: azonos szélességben északnyugat felől egy földszintes, téglány alaprajzú, lapostetős épületrész, délkeletről egy kisméretű, keskenyebb, négyzetes alaprajzú, lapostetős épületrész, az épület déli sarkát pedig egy egyemeletes, de a főépületnél alacsonyabb, teraszos tetejű, L-alaprajzú épületrész veszi körül. Utóbbi sarokrészen a nyolcszög négy oldalával záródó sarokrész ugrik ki. Az épület északkeleti homlokzata 2+7+5 tengelyes, melyből az első két tengely és az utolsó öt tengely a földszintes épületek homlokzatszakasza. Az egykori főépület héttengelyes homlokzatszakasza 2-3-2 tagolású, középső tengelyében elhelyezkedő egykori bejárat előtt két toszkán fejezetű pilléres portikusz látható. A földszintes épületrészek homlokzatain álló téglány alakú, tagozott, egyszerű záróékes keretű ablakok helyezkednek el. Az emeletes épület homlokzatán alacsony lábazat, erőteljes öv- és zárópárkány tagolják vízszintesen a homlokzatot, a középső három tengelyt pedig rusztikázott függőleges vakolatsáv választja el a szélső részektől. A homlokzatszakasz középső tengelye előtt álló portikusz pilléreit magas, mélyített faltükörrel tagozott lábazat, egyszerű toszkán fejezet tagolják. A földszinten a portikusz mögötti tengelyben ajtó, a többi tengelyben ablakok. A nyílások körül tagozott keretek, melyeknek tagozataira harántirányú sima szalagok simulnak rá. Az emeleten tagozott szalagkeretű, timpanonos szemöldökű ablakok. A kétrészes zárópárkány alsó frízrészén a nyílások tengelyében virágfüzéres díszítésű fekvő téglány alakú, mélyített faltükrök. Az északnyugati oldalhomlokzaton egy tengelyben álló téglány alakú ajtó, jobbra kisméretű álló téglány alakú ablak. A délnyugati homlokzat (balról jobbra haladva): Az északnyugati lapostetős épületrész hattengelyes homlokzatán szalagkeretes nyílások láthatóak: első és hatodik tengelyben kisebb méretű, másodiktól negyedik tengelyig nagyobb méretű álló téglány alakú ablakok, ötödik tengelyben álló téglány alakú ajtó. Az emeletes épületrész földszintes épületrésszel azonos falsíkban levő homlokzatának földszintjén négy, emeletén két, eltérő kiosztásban levő tengelyben láthatóak nyílások. A földszinti első, harmadik és az emeleti első tengelyben kisméretű négyzetes ablakok, a földszinti második tengelyben álló téglány alakú ajtó, az emeleti második tengelyben álló téglány alakú ablak található. A nyílások kereteletlenek. Az emeletes épülettömb délkelet felé előrelépő szakaszának északkeleti oldalhomlokzatán a földszinten egy álló téglány alakú ajtónyílás, emeletén álló téglány alakú ablak foglal helyet. Előző két homlokzatszakaszon keskeny, tagozott övpárkány húzódik végig. A régebbi eredetű emeletes épületrész előrelépő részének homlokzatához csatlakozik a teraszos kiképzésű, sarkot övező szintén egy emeletes, de alacsonyabb épületrész. A magasabb, kontyolt tetejű épületrész szabadon maradó homlokzatszakaszán (balra) kisebb nyílások láthatóak, valamint egy elbontott épületrész lenyomata, födémgerendáinak nyoma. Az elbontott épületrész lenyomata az alacsonyabb, teraszos épületrész homlokzatain is látható, délkeleti homlokzatán csak jobb oldalon találhatóak nyílások. Ezen a szakaszon a földszinten két álló téglány alakú ablak, az emeleten egy álló téglány ablak és egy négyzetes nyílás található. A teraszos épületrész sarka sokszögűen fordul át az épületrész délkeleti homlokzatához, a sarokrész egyik keskeny homlokzatán a földszinten és az emeleten egy-egy négyzetes ablaknyílás látható. A délkeleti oldalhomlokzathoz északkeleten a lapostetős földszintes épületrész csatlakozik. A teraszos tetejű sarokrész szabadon maradó délkeleti homlokzatának földszintjén egykori ajtó nyílása, emeletén kisméretű ablaknyílások. A lapostetős földszintes épületrész délkelet felé kilépő tömegének délnyugati homlokzatán álló téglány alakú ajtónyílásból a pincelejáró nyílik. A lapostetős épületrész délkeleti oldalhomlokzatán szabálytalan kiosztásban három ablaknyílás látható. A majorsághoz vezető utat szelídgesztenye-fasor kíséri. Az épületen több helyen láthatóak még eredeti nyílászárók, azok tokjai, de több nyílásból kiszedték a tokokat. A kastélyépület körül számos díszfa található az egykori parkból: nyárfa, feketefenyő, hegyi juhar, kocsányos tölgy.

Esterházy-Liechtenstein-Zichy-kastély: Az ácsi Zichy-kastély a város egyik legismertebb épülete. A település központjában található, eredetileg az Esterházyak által épített kastélyt felújították és jelenleg városi művelődési otthonként és könyvtárként működik. A kastélyt Esterházy Károly építtette a 17. sz. közepén. Az Esterházy család 1824-ben adta el itteni birtokait Lichtenstein Alajosnak. 1905-ben került a Zichy család tulajdonába, amikor Zichy Alajos megvette Lichtenstein János hercegtől. A kastély Ács központjában fekszik, a városháza és a katolikus templom szomszédságában. Barokk stílusban épült, eredetileg földszintes épület, melyre 1920-ban építettek egy emeletet. A toronypárkány mezejében kerek számlapú órát helyeztek, el melynek számlapját a párkány ívelten követi. A kastély belső terére boltívek, kazettás fal és mennyezetig érő stukkók jellemzőek. A kastélypark korábban Ács strandjaként működött, az üres medence lebontásra vár. Mellette áll a 200 éves ún. „ Mesefa”.

Aka

Kastély: 1760-ban Akát a Fiáth családtól Hantos cserebirtokért gróf  Batthyány Lajos  nádor bérbe vette és a kisbéri uradalomhoz csatolta. 1830-ban Aka visszakerült Fiáth József báró tulajdonába. A kastélyról semmit nem tudunk, e két arisztokrata család valamelyikéhez kötheto. A II. vh. során, vagy kevéssel utána bonthatták el.

Bajna

Sándor-Metternich-kastély: Az épület aranykorában gazdag freskókkal, tükrökkel, aranyozott díszekkel volt berendezve. A kastélyhoz tartozó uradalmi istálló, Sándor gróf világhírűvé vált ménesének szálláshelye volt. Az egykor pompázó szépségű, húszholdas parkra ma már csak néhány szétszórtan álló idős fa emlékeztet. A kastély jelenleg a Magyar Államkincstár tulajdona (KVI -Tatabánya), felújításra vár, előzetes engedélykérés alapján látogatható. A bajnai kastély helyén eredetileg a korábbi birtokos, a Both család udvarháza állhatott. Sándor Menyhért Esztergom vármegye alispánja és országgyűlési képviselője volt. Az első kastélyépületet Sándor (II) Mihály alakíttatta ki valamikor az 1740-es évek elején a vadászkastély kibővítésével (ismert adat, hogy a kúria házikápolnáját 1742-ben szentelték fel). Sándor Móric édesapja halálakor -1822-ben- örökölte meg a bajnai uradalmat. Sándor Móric Metternich kancellár lányát, Metternich-Winneburg Leontine hercegnőt vette feleségül, és a kastélyt jelentős mértékben át kellett alakíttatnia, hogy méltó otthona legyen párjának. Sándor gróf Hild Józsefet bízta meg az átalakítás terveinek elkészítésével. A kastély épülete egyemeletes, téglalap alaprajzú. Négyoszlopos portikusza az emeletre került, hogy a terep adottságai mellett jobban érvényesülhessen (tisztán látható legyen). A középrizalit feletti timpanonban egykor a Metternich-Sándor hercegi címer volt látható. Földszintjén az ebédlőterem, a biliárdterem, a dohányzó, a kártyaszoba, a télikert és a házikápolna kapott helyett, míg emeletén a grófi és a grófnői lakosztályokat alakították ki. Itt kapott helyet a kastély urának és úrnőjének nappali és hálószobái, és itt helyezték el a gróf fegyver- és képgyűjteményét, könyvtárát és vadásztrófeáit.

Bajót

Szarkáspuszta: Bezerédi-kastély: Szarkáspuszta az 1860-as évektől kezdve a Bzorar család tulajdonát képezte. A szarkáspusztai kastély is ebben az időben épülhetett fel, amely Bzorar Rezső nevéhez kötődik. A helyszínen több pecsétes téglára lehet találni, amin az RB monogram is látható, amely szintén az építtető nevére utalhat. A kastély és majorság a későbbiekben a Zoltai család birtokába jutott, akik egészen 1945-ig birtokolták az épületet. Az államosítás után termelőszövetkezet került az épület falai közé, majd később magántulajdonba került az épület. Mára már csak a kastély düledező falai állnak. Az épület szomszédságában szintén romokban áll az egykori lovarda és egy még viszonylag jó állapotú tároló (magtár). A kastély megfelelő gazdára találása esetén még rekonstruálható lenne. A majorság helyrehozatalával ismét egy gyönyörű kastély nyerhetné vissza egykori pompáját, amely nem kis jelentőségű megyei és országos értéket képviselhetne.

Bakonybánk

Hunkár-kastély: A falu képét és hangulatát meghatározza a Hunkár-kastély. A kis és jelentéktelen Bezerédi-kúria szomszédságában áll, mindössze egy kerttel elválasztva a Hunkár kúria, Vitéz Hunkár Antal nemesi származású földesúr otthona. A copf stílusú kúriát 1780 körül építették, de 1958-ban belül jelentősen átalakították. Ezután a Tanácsháza működött benne. Jelenleg általános iskola és kultúrház. Az udvari homlokzatából kiugró faragott kőkorlátos terasz az eredetit tükrözi. Az utcafront eléggé jellegtelen, azon nincs is sok látnivaló. Az iskola körül a régi park egy része található, több faritkasággal.

Stróbel-kastély: Az 1922-ben emelt Stróbel-kastély és a benne berendezett Bánki Donát Emlékszoba, mely a falu híres szülöttének állít emléket. Az 1900-as évek elejétől a község határának 90 %-át két földesúr uralta: Hunkár Antal és Stróbel Zoltán. Stróbel a falu közepén építette meg lakását 1922-ben. Az épületben ma vegyesbolt és vendéglő működik, udvari oldalszárnyában laknak is. Pusztul az épület és a parkja is.

Bakonysárkány

Vértessy-kastély: A kastély a falu mellett emelkedő domb tetején áll, valaha nagy angolpark vette körül. Nyeregtetős, klasszicista épület, egyenes keretelésű nyílászárókkal. Magántulajdonban van, elzárva a látogatók elől. Állapota rossz, a közelmúltban beszakadt a tetőzete.

Bakonyszombathely

Esterházy-kastély: A falu 1636-ban került az Esterházyak tulajdonába. A kastélyuk csak jóval később, valamikor a 18. sz. során épülhetett. Az egykori Esterházy-kastély angol kertépítészeti stílusban létesített parkjában számos impozáns méretű faegyed található. Ezek legnagyobbika egy 440 cm törzsátmérőjű japán akác és egy 414 cm törzskerületű luc, korukat mintegy 300 évre becsülik. A park faállománya egy 1979-es felmérés szerint 28 faj 1861 egyedéből állt, amelyben még ma is számos hatalmas méretu kocsányos tölgy, kislevelű hárs, vadgesztenye, magas kőris, vadcseresznye és platán található. A park szerkezetét az oda telepített Tüzép-telep sajnálatosan megbontja. A kastély az 1944-es harcok során égett le. Itt a falubéliek dühe a birtokos ellen fordult. A szovjet csapatok bevonulása után 1945 márciusában a helybeli lakosok hordták szét az épületet, a téglát pedig saját megrongálódott házaik helyreállítására használták fel.

Bábolna

Szapáry-kastély: Bábolna 1696-ban a Szapáry család birtokába került. 1789-ben Szapáry átadta Bábolnát a Császári Udvarnak. A főépület a méntelep központja. Gyönyörű kastélypark közepén, míves kovácsoltvas kerítés csipkés kapuszárnyakkal. A kastély bejáratához vezető utacskát térdig érő, fehérre festett lánc határolja. A láncot öntöttvas csikófejek tartják. Szemben vele az út másik oldalán szintén a kastélyhoz tartozó épületben múzeum és étterem. Teljes pompájukban, eredeti formában épen tartott épületkomplexumok. Még a belső terekben is megtartották az eredeti boltíves korabeli formákat.

Bársonyos

Pervátpuszta: Jékey-kastély: Építtette 1907-ben, századfordulós mintára Jékey László, akinek Bársonyos környékén 300 kat. hold birtoka volt. Valójában nyári laknak készült, nagyobb birtoka Géberjénben volt. Fiának, Jékey Gedeonnak felesége Kisfaludy Sróbl Zsigmond lánya. Az 1940-es évek végén a kastélyt államosították, tulajdonosa a Bábolnai Állami Gazdaság lett. Az 1960-as évektől szociális otthon. 1980 körül új szárnnyal bővítették az eredeti stílust megtartva.

Csép

Balogh-kúria: A 19. század végére kb. 16 kisnemesi kúriája volt a településnek, közülük néhány ma is áll, többnyire romos állapotban. Általában kisebb, kevésbé jelentős épületek, de a központban álló, felújított Balogh-kúria kiemelkedik közülük méretével, elegáns, klasszicizáló megjelenésével.

Dad

Esterházy-kúria: Esterházy Ferenc gróftól 1915-ben Laczkó Gusztáv vette meg a dadi birtokot és vele a kastélyt. 1920-ban a földosztási törvény alapján a földet, mint háborús szerzeményt, kisajátították. A megmaradt részben Laczkó tovább gazdálkodott, nagy udvartartást vezetett. Bankjának tönkremenetelével elveszítette minden pénzét, ezért eladta a kastélyt Dócza Bélának 100 hold szántóval. 1938-ban Nováki György svéd állampolgár tulajdonába került az épület, aki a feleségének ajándékozta. Mikor a felesége is Svédországba költözött, két család lakta tovább. A föld állami tulajdonba került, a kastélyt a használók elbirtoklással tulajdonba kapták. A kastélyhoz hatalmas park és gazdaság is tartozott. Szépen gondozott virágágyások, lugasok, teniszpálya, saját vízvezeték, áramfejlesztő, gyümölcsös és tejház. Az 1970-es években felparcellázták és családi házak épültek rajta. A kastély továbbra is saját tulajdonban van. A kívülről romos, lehangoló épület belül nagyon szép. Eredeti belső tereit megtartották, sőt gondosan ápolják, tisztántartják, vigyáznak rá.

Dorog

Esterházy-Szapáry-kastély: A kastély az 1700-as években épült az Esterházy család számára. 1945-ben leégett, köveit néhány év alatt széthordta a falu népe, akik házaikat a kastély maradványaiból építették. Utolsó tulajdonosa gróf Szapáry István volt. Ma már csak a kastélyhoz tartozó magtár épület áll, viszonylag jó formában. A kastély parkja ma is kastélypark. Helytörténeti ritkaságként még megtalálhatók az egykori kastély képei.

Schmidt-kastély: A Schmidt-kúria (villa) 1924-ben épült Gáthy Zoltán tervei alapján Schmidt Sándor részére. Az épület 16 szobát tartalmaz, hozzá portásház, istálló, garázs, kertészlakás. A háború után üresen állt, majd napközi otthon volt benne. Ekkorra már szinte teljesen romos volt. Felújítása után az 1980-as évektől a vízmű központja.

Esztergom

Bottyán-palota: Bottyán János, "Vak Bottyán" kuruc generális tulajdona volt 1698-ban, melyet I. Lipót nemesi kúriává avatott. Ekkor még földszintes volt. 1728-ban jutott a város birtokába, 1729-ben emeletet húztak rá, s ettől kezdve Esztergom város székháza. Gyökeres átalakítása mai képére Hartmann Antal tervei szerint 1770-1773 között történt. 6+3+6 ablakos középrizalitos lábasház, a földszint árkádos kiképzéssel, zömök pillérekkel. A középrizalit ion-kompozita pillérekkel tagolva, timpanonban a város címere 1773-as évszámmal, emeleti ablakok rokokó keretdísszel. Kettős (egymás mögött) vörösmárvány kapuzat, felette erkély, szép áttört kőkorláttal, manzárdtető.

Érseki-palota: Az új érseki palotát Lippert József építette kora eklektikus stílusban 1881-82-ben az egykori jezsuita rendház jelentős kibővítésével. Ettől kezdve ez az épület nem csak a katolikus egyház fejének, a mindenkori esztergomi prímás-érsekeknek rezidenciája, hanem az ugyancsak az építtető Simor János hercegprímás által alapított, világhírű Esztergomi Keresztény Múzeumnak is otthona. 2 emeletes nagyméretű épület, hosszan nyúló, középrizalitos 5+5+5 ablaktengelyes. Dunai homlokzata szintén 5+5+5 ablaktengellyel, középrizalitján ion oszlopokkal, fölötte eklektikus kupolával.

Török-kúria: A Török-kúriát 1747-ben építette Mayerhoffer András barokk stílusban. Egyemeletes, 4+1+4 ablakos, díszes áttört korlátú erkéllyel, fölötte kagylós oromzatú ablakkal. Fölötte CURIA COTTUS STRIGONIENSIS felirat. Az erkélyt nagy kapuzat tartja. Vékony ion lizénák a homlokzaton, manzárdtető. Eredetileg Török András tábornok háza volt. A Széchenyi térbe torkolló utcát, melyben a gyönyörűen felújított Török-kúria pompázik, mindkét oldalát szemmel láthatóan gondosan ápolt, felújított, óvárosi, többségükben műemlék jellegű házak szegélyezik. Közülük is talán a legszebb a Török-kúria, mely hozzáépült a Bottyán-palotához..

Gyermely

Gyarmatpuszta: Sándor-Metternich-vadászkastély: A régi vadászkastélyt 1850 körül építtette gróf Sándor Móric, a Sándor család utolsó sarja (1805-1878). 1906-ban Metternich Paula hercegasszony birtoka. Nagy terjedelmű vadaskert, csinos kápolna és szép kastély. A kastélyban sok relikviát őriztek 1906-ban Sándor Móric idejéből. Értékes falfestmények, metszetek, Sándor gróf vadászfegyver gyűjteménye. A hercegasszony és vendégei itt töltötték évente a szarvasbőgés idejét. A család központja Bajna volt. A birtok Sárisáp, Nagysáp, Bajna, Szomor, Gyermely volt, mely egészen Herceghalomig nyúlt. Ma az egész terület, a bajnai kastéllyal és a gyermelyi vadászkastély megmaradt épületeivel, vadász- és horgászterületeivel együtt az Állami Gazdaság, az Erdőgazdaság és a TSZ között van felosztva. A gyermelyi vadászterület a régi kiskastéllyal, kápolnával, a leégett eredeti vadászkastély helyén épült új vadászházzal együtt a bajnai Erdőgazdaság tulajdona.

Kerékteleki

Nyeszkenyepuszta: Hunkár-kastély: A keréktelki postakocsi állomás fölötti dombon épült 1754 körül a Hunkár-kastély. A család a háborúig lakta az épületet. Ezután sok tulajdonosa volt, többek közt a Bábolna Rt, és az Ászári Aranykalász TSZ is. 1994-től a MOMO Hungária Kft tulajdona. Időnként cipőfelsőrészt vagy autókormányt gyártanak benne. A kastély 1 hektár területen fekszik, alatta 100 négyzetméteres téglaboltozatos pince. 1996-ban kapott új tetőszerkezetet, azóta szintentartó karbantartás folyik.

Szolgagyőrpuszta: Hunkár-kastély: Milfajt Ferkó, híres betyár, Sobri Jóska egykori alvezére és emberei kirabolták 1836. dec. 8-án, amely tett országos felháborodást váltott ki, a Hunkár család nagy tiszteletnek örvendett, Hunkár Antal, a nemesi felkelő sereg századosaként, részt vett a Napóleon elleni győri csatában. Néhány nap múlva elfogták és felakasztották a tettest.

Kisbér

Batthyány-kastély: A Batthyány család barokk kastélyát 1770 körül építették, de jelenlegi formáját az 1840 táján végzett klasszicista átépítésnek köszönheti. Ma egyemeletes, 6+kapu+6 tengelyes, kosáríves, kőkeretes kapuval, U alakú oldalhomlokzatai 13 ablakosak. Az előcsarnok jobb oldalán kétkarú lépcső visz az emeletre, az egykori hatalmas díszterembe. A szabadságharc bukása után az uralkodó elkobozta a kastélyt, a birtokot Batthyány Kázmértól. 1853-ban katonai ménesbirtokká alakította, a kastélyt 1868-tól a magyar királyi ménesbirtok központjaként használták. Később a Wenckheim családé, majd méntelepi épület, a háború utántól kórház. Az 1800-as évek elején egy nagyszabású, közel 42 ha-os angolpark épült a kastély körül. Ormos Imre építésének idejét 1794 körülre teszi. 1830 körül Joseph Klieber bécsi szobrásszal - a kor igényeinek megfelelően - nagyméretű Neptun szobrot készíttetnek kőből. A szobrot a kert egyik nagy látványossága, a vízesés fölött helyezték el. Észak-keleti irányban erősen lejt a terep az épülettől mintegy 150 m-re folyó patak felé. A patakon helyenként hidak vezetnek át. A patak túloldalán nagy mészkősziklákból mesterségesen kialakított domb van, amely az akkor divatos hűtőzőt rejtette magában. A dombról szép visszatekintés volt a kertre és a patak túloldalán, az emelkedőn álló kastélyra. A kastély déli szárnyáról kitekintve a tó csillogott, a híd és a vízesés látszott. A park déli részén terült el a kb. 5 ha nagyságú mesterséges tó, amelynek déli csücskében egy kb. 15 m széles és l35 m hosszú sziget volt. A tó és a patak között híd vezetett át. A híd északi oldalán a híd téglaíves grottája alatt mintegy 4 m mélységben négy lépcsőfokon több méter szélességben zuhogott le a víz. Itt helyezték el a Neptun szobrot. A zsilip szegmensíves nyílásában két sorban domborművek voltak kőkerettel elválasztva, az alsó sorban középen uszony, kétoldalt szigony és evezőlapát, a felső sorban két delfin között antikvizáló kancsó, majd a tojássoros párkányon lapos háromszögű timpanon, klasszicista építmény. Megtalálhatók a kertben a kor divatos növényei, platánok, vadgesztenyék és juharfák. 1853-ban Kisbéren megalapította az állam a világhírű ménesintézetet. Az 1860-as években a kastéllyal szemben megépítették a hatalmas, szép romantikus lovardát. Ekkor épül a kastély és a lovarda közötti négyszögletes tér északi végén a község főtere felé néző romantikus portaépület is. A századforduló idején a Wenckheim család birtokába került a kastély. Nevüket őrzi a hűtőzőtől kissé északra lévő magaspont, amelynek neve Wenckheim halma. 1900-ban Fadrusz Jánossal elkészíttetik báró Wenckheim Béla remek lovasszobrát. A parkban Kozma Sándor mellszobra ma is áll, Erzsébet kirányné szobra már nincs meg. Szép kompozíciós elem volt a kastély és a lovarda közötti tér tengelyének északi oldalán álló kettős-tornyú templom. A háború után a kastély főépületében kórházat, az istállóból rendelőintézetet alakítottak ki és a lovarda az állami gazdaság műhelye lett. A tó horgászati célokat szolgál, az egykori hűtőzőben étterem üzemel. A park elhanyagolt állapotban van, de érdemes megtekinteni.

Batthyány-kiskastély: Az épületet a 19. század elején építtette Batthyányi Antal József és eredetileg kertészlakásként üzemeltették, majd a ménes 1853-as megalapításától fogva a ménesparancsnoki lakás funkcióját töltötte be. 1904-ben az építményt Bárány Pál építész tervei alapján átépítették, ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A II. világháború idején rövid idore itt rendezkedett be a szovjet parancsnokság. A szocialista idoszakban több lakásra osztották a házat és orvosok lakhelyéül szolgált. 2000. március 15-e óta a Kiskastély ad otthont Kisbér város történetét bemutató állandó helytörténeti kiállításnak.

Hánta: Batthyány-kastély: A kastélyt a Batthyányak kezdték építeni 1759-ben. 1900 körül átépítették, az 1960-as években került az Állami Gazdaság tulajdonába. Azóta teljesen tönkrement. Most egy vállalkozó vette meg.

Nagybér: Kúria: Kisbér közelében, attól délre található. Egyelőre semmit nem tudni róla, felderítése folyamatban van.

Kisigmánd

Újpuszta: Ghyczy Pál-kúria: Ghyczy Pál építtette 1867-ben, majd Ghyczy Elemérre szállt. A kastély építésével egyidőben értékes tulipánfákat is ültettek, melyek azóta már kipusztultak. A Komáromi Agrár Rt. szarvasmarha-tehenészet központi épülete.

Ghyczy Dénes-kastély: Kisigmándon és az ide tartozó Szentmihály-pusztán több csinos úrilak és régi nemesi kúria van. Az egyik Ghyczy Dénesé, ezt Ghyczy Ignác 1846-ban építtette. Elpusztult.

Szőkepuszta: Ghyczy Béla-kúria: lebontották.

Kömlőd

Pázmándy-Hugonnai-Simontsits-Holitscher-László-kúria: 1820 körül a Pázmándy család építtette. Egy emeletes klasszicista épület. Később családi kapcsolatok révén került gróf Hugonnay Béla tulajdonába. A II. világháborút követően Dr. László Zsigmond szanatóriumot szeretett volna létrehozni az épületben, de 1954-55-ben alapították a mai nevén Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Általános Iskola és Diákotthonát, amely a mai napig a többször átalakított és bővített épületben működik. A település főútvonala mellett, körbekerített, parkosított telken, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület, amelynek hátsó homlokzatához, a 19-20. században épült, szabálytalan alaprajzú toldalékszárnyak csatlakoznak. Főhomlokzatán szegmentíves kapu. Belső terei síkfödémesek, a földszinti sarokterem fiókos dongaboltozatú. Jelentősen átalakítva, részben 19. századi nyílászárókkal. Feltehetően a Pázmándy család által, a 18. század közepén építtetett, földszintes barokk kúria átalakításával jött létre 1820 körül. A 20. század elejétől gróf Hugonnay Béla birtokolta, 1928-tól a Simontsits családé volt. Szabálytalan alaprajzú kétszintes épület, utcai homlokzata 8 tengelyes, a bejárat szegmensíves kapualjba vezet, az L-alakban beforduló négytengelyes udvari homlokzatán kis kiülésű rizalit, a beforduló másik szárnyból szintén szegmensíves kijárat vezet az udvarra. Az ablakok mindkét homlokzaton egyenes záródásúak, kis könyöklőpárkánnyal, a harmadik és hatodik tengelyben az ablak fölött kis mélyített négyzetes tükörfelület. Az emeleti szint alatt vízszintes osztópárkány húzódik körbe a homlokzaton. Körbefutó terméskő lábazat, a falfelületek fehérre festettek, sátortetején cserépfedés van.

Környe

Nagytagyospuszta: Konkoly-Thege-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Átalakított homlokzata közepén, pilléreken nyugvó, mellvédes, részben beüvegezett, napsugaras díszű timpanonnal lezárt, nyeregtetős, erősen előrelépő portikusz. Belső terei jelentősen átalakítva. Építtette a Konkoly-Thege család a 19. század első felében. Környe Nagytagyospuszta nevu településrészén található parkosított területtel körülvéve. Egykori tengelykiosztása a változatos nyílászáró-átalakítások után ma már alig visszakövetkeztethető. Mindkét homlokzatán újabb, modern vasrácsos ablakok, a bejárati ajtókat az új rendeletetésnek megfelelően nyitották meg a homlokzatokon. A középütt lévő bejárati részen előrelépő, téglalap alaprajzú kis portikusz van, elöl négy szögletes pillérrel alátámasztott tagolt párkány fölött emelkedő timpanonos oromzattal, melyen kis kerek, sugárdísz-keretes ablak a padlástérbe nyílik. A portikuszt nyeregtető, az épületet cseréppel fedett kontyolt tető zárja. A portikusztól jobbra a homlokzat 5 tengelyes, egyenes záródású ablakokkal, az utolsó előtti szakaszon újonnan nyitott ajtó. A portikusztól balra 2 ablak, az egyik félig befalazott, a portikusz ablakait is beüvegezték.

A Környe környéki pusztákon még egy sor álló, vagy elpusztult, ill. átalakított kúria létezik, ezekkel kisebb méreteik miatt itt nem foglalkozunk.

Mogyorósbánya

Bzorar-kastély: Az egyemeletes, 12 tengelyes, pártázatos kastély a XVIII. században épült Bzorar Rezső bányatulajdonos számára. Klsszicista épület romantikus homlokzattal és még régebbi részletekkel. 1850 körül gyökeresen átalakították. A kastélyt 1980 körül teljesen romos állapota miatt lebontották. A kastély eredeti szépsége csak a kultúrházban kiállított makettről idézhető fel, amit nagy szeretettel, emlékezetből, egyéves munkával készített a falu legidősebb embere.

Nagyigmánd

Ghyczypuszta: Ghyczy-kúria: Ghyczypuszta és a kúria jelenleg Nagyigmándhoz tartozik, egykor azonban a mára elpusztult Szentmihály faluhoz, majd a Kisigmándhoz kapcsolt Szentmihálypusztához tartozott területe. 1580 körül Kisigmánd és Szentmihálypuszta területén a Kincsy és a (galánthai és) nebojszai Balogh famíliák osztoztak, Balogh Ferenc lányát, Borát vette feleségül giczi-, assa- és ablanczkührthi Ghyczy Pál. Nagyigmándon 1676-ban lett a Ghyczy család birtokos, ezen birtokuk nagy része azonban a XVII. század végén a galánthai gróf Esterházy család birtokába került, a Ghyczyek viszont továbbra is birtokosok maradtak – az akkor Kisigmándhoz tartozó – Szentmihálypusztán. Szentmihályon később hét puszta alakult ki, melyek birtokosaikról kapták nevüket, ezek a Bóday-, a Csejthey-, a Ghyczy-, a Milkovics-, a Thaly-, a Szarka- és a Baloghpuszták voltak.   Ezek a közbirtokos nemesi családok idővel felépítették saját pusztáikon kúriáikat. Ezek közül a ghyczypusztai, a milkovicspusztai, a bódaypusztai, a thalypusztai és a kisigmánd-újpusztai áll, a szőkepusztait és két Ghyczy-kúriát viszont lebontottak. A ghyczypusztai kúria elődjét az 1852-ben elhunyt Ghyczy János felesége emeltette 1855 körül, ez az épület három szobával rendelkezett, és inkább csak nyaranta használták. Ghyczyné második fia, Ghyczy Pál 1860-tól lakott a pusztán, a kúriát ő építtette ki ma látható formájában 1866-ban. Ghyczy Pál 1868-ban bekövetkezett halála után bátyjára, Józsefre szállt a kúria a Ghyczy-puszta. A II. világháború idején Ghyczy Elemér eltűnt, a birtokot ekkor Ghyczy István örökölte, tőle vették el 1949-50-ben a ghyczypusztai kúriát. Az épület ezután a Nagyigmándi Termelőszövetkezet kezelésébe került, amely hét kisméretű szolgálati lakást alakított ki benne. Később a Komáromi Mezőgazdasági Kombináté lett a kúria, amely 1985-ben teljesen fel lett újítva. Ez a helyreállítás azonban nem az eredeti állapotoknak megfelelően történt, a klinkertégla burkolatú falakat bevakolták. Az épületnek idegenforgalmi és vendéglátási célokat szántak, szabadidőházat szerettek volna berendezni falai között. A rendszerváltozás után magántulajdonba került a kúria, melyet 1997-ben ismét tataroztak. A felújított kastélyt ma német tulajdonosa használja. Gondozott parkjában tó terül el. Külső megjelenésében egyszerű. Koronázópárkány, a nyílások körül szalagkeretes díszítés, armírozás, az ablakok alatt gipszminta díszítéssel. A szokatlanságát az épület jobb szárnyához kapcsolódó, bástyára emlékeztető torony-kilátó okozza. Síkmennyezetes belső terek, jelentősen átalakítva. Egyik helyiségében figurális díszítésű faburkolat. Az épülethez szervesen kapcsolódik egy kis erdőség, park és tó. A környéken ebben az időben épült még a Milkovics és a Thaly-pusztai kastély is. Az államosítás után a birtok a Szőkepusztai Állami Gazdaság tulajdonába került. Mint megannyi kastélynak, ennek is az lett a sorsa, hogy 1949 után a gazdaság területén dolgozó munkásoknak, családoknak szűk kis lakóhelyeket alakítottak ki benne. Ez az állapot 1983-ig maradt meg. Az épületben lakók részére a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát Szőkepusztán új lakásokat épített, s így lehetőség nyílt a kastély teljes felújítására. Ekkor pihenőházzá alakították. Az épületet 1997-ben újították fel meghagyva minden eredetit. A felújított kastélyt ma német tulajdonosa szállodaként üzemelteti. Különféle rendezvények, céges találkozók vagy esküvők céljából kibérelhető.

Thalypuszta: Thaly-kúria: Elvadult bokrok között, mely eredetileg a park lehetett, hajdani szépségét csak sejtető kúria. Alacsony oszlopos tornácát benőtte a vadmálna, kétkarú lépcsőjét a fű alatt lehet kitapogatni. Még a középrizalitja és a pincéje maradt a legjobb állapotban. A tetőszerkezet teljesen beomlott, az épület belsejét fölverte a gaz. Düledező falai életveszélyesek. A gazdaság tulajdona. 1876-ban Thaly Zsigmond építtette. Klasszicista stílusban épült. Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 2V+A+(1+A+1)+3 osztású, középen rizalit lép ki a fal síkjából, felette timpanon látható kör alakú világítóablakkal. A rizalit előtt terasz húzódik, melynek egykor pillérek által tartott vaskorlátja volt. Hátsó homlokzata átalakított, két eredeti ablaka még látható. A jobb oldali oldalhomlokzat szintén átalakított,a bal oldalin két dupla ablak látható eredeti rácsozattal. A sarkok kváderes díszítésűek, a falak többi része sávozott. Belseje kéttraktusos elrendezésű. A kúria alatt húzódó pince ablakai a lábazatban nyílnak, a pinceajtó szegmensíves záródású.

Bodaypuszta: Bóday-kúria: A nemes Bóday família már a 19. század első felében tagja volt a szentmihálypusztai nemesi közbirtokosságnak. A Bódayak is a vármegyei hivatalviselő nemesi réteghez tartoztak: Bóday János 1824-ben főszolgabírói posztot töltött be Komárom vármegyénél, Bóday Dénes pedig a vármegye egyik utolsó táblabírája volt. Az 1898-ban legtöbb adót fizető nagy- és kisigmándi lakosok listáján Bóday Lajos kisigmándi földbirtokos a 3. volt, minden bizonnyal ő emeltette a historizáló (eklektikus) stílusú bódaypusztai kúriát az 1900-as évek táján. Az épület utolsó tulajdonosa dr. Bóday László, ügyvéd volt. Az épületet 1951-ben kisajátították, a Bódayak ekkor hagyták el a pusztát. Később a Tatai Parkerdőgazdaság kapta meg a kisajátított épületet, amely később szolgálati lakásokat alakított ki falai között. A rendszerváltozás táján a Tatai Parkerdő Rt. eladta a kúriát jelenlegi tulajdonosának. Az épületben napjainkban két lakás található. Szabadon álló, földszintes, U-alaprajzó épület. Főhomlokzatának két szélén erősen előreugró rizalitok húzódnak, ezeken két ablak látható. Közöttük, a homlokzati szakasz előtt fából ácsolt veranda húzódik, melyhez "vörös márvány" lépcső vezet fel. Mögötte három félköríves záródású, eredeti vasrácsos ajtó látható. A rácsos ablakok felett háromszög-szemöldök húzódik, néhány helyen megmaradt az ablakok eredeti zsalugátere. Bal oldali oldalhomlokzata A+V osztású (V=vak), az ajtó felett az eredeti vas előtető látható. A jobb oldali oldalhomlokzat V+2 osztású, itt is háromszög-szemöldökűek az ablakok. A hátsó homlokzat 1+2+1 tengelyes, középen jelzésszerűen kiemelkedő rizalit lép ki a fal síkjából. Az épület tetejének gerincén az eredeti fémdísz fut végig. Alatta pince húzódik.

Melkovicspuszta: Melkovics-kúria: A milkovicspusztai kúriát a hagyomány szerint Melkovics Zsigmond emeltette 1840 körül klasszicista stílusban. A 20. század elején már inkább üdülőnek használta a kúriát a Melkovics família, majd eladta azt a földbirtokokkal együtt a giczi-, assa- és ablanczkürthi Ghyczy családnak (Ghyczy József). Egészen a kisajátításig a Ghyczyek tulajdonát képezte az épület. 1945 után a Szőkepusztai Állami Gazdaságé lett, mely a falai között szolgálati lakásokat helyezett el. A rendszerváltozás után a Komáromi Mezőgazdasági Rt. tulajdonába került a puszta, a kúria ma is lakóházként szolgál. A major egykori magtára máig megvan, a kúria kertjének egy része is látható még. Szabadon álló, földszintes, U-alaprajzú, teljesen átalakított épület. Főhomlokzatán még látható néhány eredeti pilaszterfejezet és néhány szemöldökpárkány. Megmaradt két eredeti ablak és az egykori főbejárat előtt a ,,vörös márvány" padlóval és lépcsővel ellátott terasz. A hátsó homlokzaton két eredeti ajtó, a bal oldali homlokzaton egy eredeti ablak látható. A tetőgerinc vasból készült díszítése máig megmaradt. Az épült alatt boltozatos pince húzódik. A kúria mellett egy melléképület látható fadíszes oromzattal, ez egykor a "kisasszony fürdője" volt.

Naszály

Billegpuszta: Balogh-Esterházy-kastély: 1727-ben veszi birtokba gróf Esterházy József országbíró. Billegpusztát hűséges munkatársának, Galántai Balogh Ferencnek adja. A kitűnő művészeti érzékkel rendelkező uradalmi kormányzó megbízására 1745-ben a század legnevesebb építészének, Fellner Jakabnak a tervei alapján megkezdődött a kastélyegyüttes építése. A késő barokk kastély főépületét szimmetrikusan elrendezett földszintes mellékszárnyak fogták közre. A homlokzat ablakai szalagtokos kőkerettel rendelkeztek, egy-egy bejárattal. Szerkezeti szépségét a lesarkított négyzetes alaprajzú pillérekre támaszkodó csehsüveg boltozatok adják. Az épületet többször átépítették, utoljára a XIX. század végén. Balogh Ferenc halálát követően 1825-től az 1946-os államosításig Esterházy tulajdonban volt. Ezután a földet művelő gazdaságra bízták, s mint sok más kastélynak, ennek is az lett a sorsa, hogy lakásokat alakítottak ki az egyik részéből, a másik részét raktárnak használták. Az idők folyamán a melléképületek elpusztultak. A lakások megszűnése után az épület magára maradt és állapota egyre romlott. 1980-as évek elején a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát a Műemlék Felügyelőség anyagi segítségével állagmegóvási munkát végzett rajta. Hasznosítására részletes tervdokumentáció született, mely a mai napig megfelelő vállalkozó felkarolására vár. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület, hozzá kerítésszakaszokkal, U alakban csatlakozó, egykorú földszintes melléképületekkel, illetve azok romjaival. Udvari homlokzatán kettős címer töredékei. A telken további egykorú melléképületek. Földszintje csehsüveg boltozatú, az emeleti terek síkmennyezetesek. Építtette az Esterházy család a 18. század közepén (építész: Fellner Jakab). 1763-ban a földrengés után kijavították. Jelenleg romos állapotban. Mind a földszinten, mind az emeleten héttengelyes főhomlokzatának nyílásai a földszinten részben teljesen átalakítottak, részben elfalazásra kerültek. Az 5. tengelyben lévő főbejárat egyszerű ráccsal zárható. A negyedik tengely felett rossz állagú kettős címer van. Az emeletei ablakok füles szalagkeretben helyezkednek el. Az ugyancsak héttengelyes hátsó homlokzat, valamint a 3-3 tengelyes oldalhomlokzatok emeleti ablakai részben őrzik az eredeti műformákat. A csatlakozó melléképületek állapota igen rossz, műrészletet nem tartalmaznak.

Oroszlány

Majk: Esterházy-kastély: Majkot 1885-ben csatolták Oroszlányhoz. 1782-ben Majk a királyi kamara kezelésébe került. 1785-ben kormánybiztost neveztek ki Majkra. Az épületeket és berendezéseket lefoglalták, majd az értékesebb ingóságokat elárverezték. Az épületek hosszú ideig gazdátlanok voltak. Az 1800-as évek elején bérlők használták. 1806-ban Esterházy Károly vette meg. Később a Lichtenstein család tulajdonába került. 1813-tól Mauthner Ádám Kadischa Joachim posztógyártó vállalkozók bérelték. 1828-ban Esterházy Miklós János szerezte meg a pusztát olyan módon, hogy a Győr megyei Felső Szent János pusztából azonos nagyságú területet engedett át cserébe. 1856-ban meghalt Esterházy Miklós János, s Majkot fia, Móric örökölte. A kastély épületét 1860-ban U alakú vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. Az egész épületkomplexum olyan, mint egy erődítmény. Az uradalom utolsó főúri gazdája Esterházy Móric. A II. világháború végén Majk többször cserélt gazdát. Mégsem a harcok okoztak sok kárt, hanem egy gondatlanságból támadt tűz következtében égett le a kastély egyik szárnya. Rövid időre katonai kórházat rendeztek be a megmaradt épületrészben, majd munkásszállást. 1946-tól 1950-ig a Magyar Írók Köre vette bérbe. 1952-ben államosították. Az épületet elhanyagolták. 1956-ban Esterházy Móric és leányai Ausztriába távoztak, felesége azonban húgával együtt Majkon maradt. 1962 és 1964 között KISZ és úttörőtábor. 1970-től a Vértesi Tájvédelmi Körzet része. 1979-ben határozatot hoztak arról, hogy a műemlék-komplexumot Oroszlány város szabadidő központjává kell fejleszteni.

Pilismarót

Heckenast-kastély: A pesti Heckenast nyomdász család pilismaróti kúriája 1860 körül épült, Kamarik Dénes művészettörténész szerint Feszl Frigyes építész tervei alapján, romantikus stílusban. Egy emeletes, 1+3+1 tengelyes, faoszlopos és oromzatos középrésszel. Az épület különös értéke a kb. 7X8,5 méteres alapterületű emeleti középső nagyterem, melynek mennyezetén és oldalfalain megmaradt a gazdag díszítő falfestés. Az épület az országútról alig látszik, a park óriás fái, köztük a két hatalmas, "Deák-hárs"-nak mondott fa rejti el szépségét a tekintetek elől. A ház vendége volt Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Bajza József, Elischer Boldizsár, Zilahy Károly költő, Feszl Frigyes építész, Deák Ferenc (a hagyomány szerint itt írta meg a kiegyezés szövegét), Volkmann Róbert német származású zeneszerző. 1880-as évektől gróf Zichy-nővérek is laktak a kastélyban, 1884-ben a Magyar Királyi Vallásalap tulajdona lett és az erdőgondnokság használta. A kastély lett a mindenkori főerdész lakása. Az erdészet irodájával szemközti lakóépületet 1940 körül egy nyitott, árkádos, boltíves folyosóval összekötötték a kastéllyal, ennek építése során is megtartva a kastély stílusát. A háború alatt szerencsére nem pusztult el az épület, az erdészet ma is használja, rendben tartja.

Réde

Esterházy-Rhédey-kastély: A törökök kiűzése után gróf Esterházy Dániel kapta birtokba a falut. A rédei grófi uradalom a 18-19. században alakult ki. Az Esterházyak 300 évig éltek Rédén. A park közepén valaha álló 32 szobás, pompázatos barokk kastélyt Franz Anton Pilgram tervei alapján építtette gróf Esterházy (I.) Imre lovastábornok 1780-ban. Emeletes, zsalugáteres ablakú, homlokzata a park felé nézett. Bejárati ajtaja két-két barokk oszlop között, felette az Esterházyak címere, a kardot tartó griff. Kétoldalt egy-egy ablakmélyedés, melyekben szobor állt. A kastélyban vörös márványból készült lépcsőfeljáró, a falakon az ősök képei voltak. A nagyszalonban a padozattól a mennyezetig érő üvegcsillár volt, melyet Lajos gróf készíttetett a vízvezetékekkel és sziklakerttel egyetemben. A kastély 1947 szeptemberében padlástűz miatt leégett, de az alsó szint még lakható maradt. 1952-ben romos állapota miatt lebontották, építőanyagát széthordták, csak középrizalitja áll. A grófi kápolna azonban sértetlenül élte végig a háború viszontagságait. Benne gyönyörű freskók, főoltárkép, Esterházy sírkövek, domborművek láthatók. A kastélytól balra áll a kiskastély. Földszintes, 4+kapu+4 tengellyel. Innen látták el a nagykastélyt. Itt főztek, mostak, mángoltak, vasaltak. A konyhalányok, mosónok, női cselédek, szobalányok laktak itt. A parkban vörösmárvány kút, teniszpálya, sziklakert, halastó, gyönyörű platánok, fenyők, nyírfaliget volt. Az egykori kastély körül létesített parkban számos idős vadgesztenye, korai juhar, nagylevelű hárs, kocsányos tölgy, szivarfa, erdei-, fekete- és vörösfenyő, valamint egy 24 egyedből álló fenyőcsoport maradt meg. Az egykori kastélypark területén álló ún. Nagykastély középrizalitjának földszinti maradványa: fal középtengelyében kosáríves záradékú kapunyílás, amit copf díszítésű kettősoszlopok által tartott, gazdag tagolású párkány zár le. Mellette kétoldalt egy-egy félköríves záradékú szoborfülke. Ettől K-re áll egy megközelítoleg téglalap alaprajzú, magasföldszintes, kontytetős, 19. század közepén épült melléképület, az ún. kiskastély. Az épület É-i homlokzatán timpanonos lezárású középrizalit, K-i végében rizalitszerűen kiugró bővítmény. Az épület kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, belső terek síkmennyezetesek.

Esterházy-kiskastély: Az ún. kiskastélyt Esterházy (III.) Imre építette a 19. század második felében, romantikus stílusban. Megmaradt a kastélypark kovácsoltvas bejárati kapuja és az egykori angolpark padjai. A kastély közelében: az egykori uradalmi magtár többszintes épülete.

Súr

Zichy-kastély: Zichy István III. Ferdinándtól 1650. április 20-án kapott új birtokot, Várpalota várát a hozzá tartozó falvakkal (köztük Súr), s ő utódai között felosztotta igazságosan a területet. Így került a korabeli hiteles jegyzői dokumentum szerint Zichy János gróf birtokába Súr falu az összes pusztáival. A háború, a nyomában érkező járványok, a török hódoltság másfél évszázada alaposan megtizedelték a lakosságot. A Zichyek az 1700-as évektől kezdődően felvidéki szlovák evangélikusokkal telepítették be az üresen maradt pusztáikat. A fiatalok már nem emlékeznek arra, hogy településünkön hajdan milyen építészeti remek állt. A Zichyek által épített kastély az elmondások alapján gyönyörű 30 szobás épület volt, szép freskókkal, pezsgő élettel.Mintegy 3000 hold szántó, erdő tartozott hozzá, munkát adva a falu lakosságának, vadászatai lehetőséget a birtok urának. 1944-ben a németek befészkelték magukat a kastélyba, vészterhes időket hozva a falura. A háború után egy ideig az Akáról átköltözött Szontágh család birtokolta az épületet. 1963-ból maradtak ránk építészeti szakvélemények, melyekből kiderült, hogy szociális otthont terveztek az akkor már romló állapotban lévő épületből létrehozni. Mivel a felújítás költségei több, mint 3 millió forintba kerültek volna, így elálltak ettől a szándékuktól az illetékesek. Az épület pedig lassan az enyészeté lett. A 70-es évek elején még gyermekek fogócskáztak falai között, majd utasításra 1978-ban megkezdődött az épület lebontása. Építési anyagát széthordták, nagyon sok házban található egy-egy tégla, építőelem, mely innen származik. A mai napig fennmaradt a kastély pincerendszere és bízunk benne, hogy egyszer lesz mód arra, hogy valamilyen formában kézzel foghatóvá tegyük a múlt ezen darabját, ha a kastélyt eredeti állapotában már nem is láthatjuk viszont.

Süttő

Bikolpuszta: Reviczky-kúria: A Reviczky-kúria 1760 körül épült rokokó stílusban. Földszintes, 3+1+3 ablakos, oromzatos középrészében címer és manzárd ablak. Előbb barokk, később klasszicista stílusban átalakítva. Eredetileg a Nedeczky családé, aztán a Frivaldszky, majd a Wieser és Sissay családok birtoka. A 20. sz. elején Reviczky Károlyé. Nagyon szép helyen épült: körötte a lankás domboldalon a cselédházak elszórtan az út mentén, a kastélytól 20 méterre a kápolna vagy inkább kisebb templom. A Bikoli út mellett NY-ra fekvő területen, emelkedőn szabadonálló, téglalap alaprajzú, földszintes kúria. Manzárdtetős, a fő- és hátsó homlokzati bejáratok fölött háromszög-oromzatokkal; fedélszéke új, héjazata részben régi, részben új cserép. D-i végében pince. Felismerhető az egykori, az épületen körbefutó lábazat, valamint az, hogy az összes homlokzatot pilaszterek tagolták. A főhomlokzat hét-, a hátsó homlokzat kilenctengelyes; a hátsót közép- és sarokrizalitok tagolják (három -, illetve egy-egy tengely), de a főhomlokzaton is ki volt emelve valami módon a két szélső és a középső tengely. Az oldalhomlokzatok négy-négytengelyesek. Bejáratok a fő- és a hátsó homlokzat középtengelyében, az É-i oldalhomlokzat első tengelyében helyezkednek el, a pincelejárat a D-i oldalhomlokzat második tengelyében. A főhomlokzat ablakai egyenes záródásúak, új, talpköves, füles tagolt szalagkerettel, könyöklővel. Mindegyik fölött volt szemöldök, a szélsőké törtívű, a többié egyenes. A bejárathoz néhány kő lépcsőfok vezet; nyílása kosárívvel záródik, záradéka fölött volutás-záróköves szemöldökdísz. A háromszög-oromzatban szegmentíves nyílású ablakocska. A hátsó - és az oldalhomlokzat ablakai az előzőekkel megegyeznek, kivéve a középrizalit nyílásait. Itt az ablakok az ajtó mintáját követik: kosáríves záródás, tagolt szalagkeret, könyöklő, ívelt szemöldök. Az ajtó záradéka fölötti volutás-záróköves dísz, talpköve szintén volutás. A D-i oldalhomlokzaton az első és a harmadik tengelyben szegmentíves záródású pinceablak, a másodikban félköríves záródású, tagolt szalagkeretes pincebejárat.

Szomor

Vásárhelyi-kúria: A kúriát 1800 körül Szily őrnagy építette, később Kézdi-Vásárhelyi Imre átalakíttatta. Az épületben rendkívül értékes, a környéken talált tárgyakból álló régészeti gyűjtemény és rendkívül gazdag könyvtár volt. A felújított kúriában ma iskola működik, de az épület jellegében sem őrizte meg eredeti stílusát, teljesen átalakították, és eltüntették ornamentikáját.

Szőny

Gyürky-kastély: Az egykori Gyürky-kastély parkja értékes növényegyüttesnek nyújt otthont. Az 1979-ben nyilvántartott 170 faóriásból egy 1984-ben végzett értelmetlen pusztítást követően sajnos csak 53 példány maradt. A kert leghatalmasabb faegyede egy 451 cm törzskörméretű tölgy, tekintélyes a 244 cm törzskerületű törökmogyoró és a 170 cm törzsvastagságú, körülbelül nyolcvan esztendőre becsült páfrányfenyő is. A főként kőris, bükk, vadgesztenye, platán, akác, feketefenyő, gyertyán, hárs, szil alkotta parkban sok kedves lágy szárú virít, így az odvas keltike, a hóvirág és a téltemető. A fákon számos énekesmadár fészkel, de az 1960-as, 1970-es években itt költött holló, gyöngybagoly, csóka, búbos banka valószínűleg már csak emlék marad. A kastélyban ma kórház működik. A XIX. század végén a szőnyi uradalom egy része báró Solymosi László birtoka lett, aki lányának, gróf Gyürky Viktornénak adta. Ő építtette 1912-13-ban a neobarokk épületet. Az utcafronttól beljebb, enyhén lejtős terepen, zárt kertben szabadon áll az U alaprajzú, neobarokk stílusú kastély. Az épület háromszintes (szuterén, földszint és manzárdszint), cserépfedésű tetőszerkezettel, kiemelt középrésszel, a kerti homlokzaton íves alaprajzú, terasszal bővített középrizalittal, a sarkokon és az oldalhomlokzatok utolsó tengelyében pavilonos kialakítással. Az utcafronton két kisebb pavilon között míves kovácsoltvas kapu van. A kastély kelet-nyugati hossza 70 m, az északi-déli 35 m, lábazata azonos magasságban fut körbe, és teljes főpárkányzat zárja. Az épület szuterén ablakai négyzetesen alakítottak (részben átalakítottak). A héttengelyes főhomlokzat középrizalitjában álló, egyenes záródású kapu és lunettája növényi indadíszes, kovácsoltvas ráccsal védett. A kapu záróköves, profilozott, nyomott félköríves keretezésű. A kapu fölé üvegezett vasszerkezetű előtetőt emeltek. A tengelyt két oldalról, vízszintesen vonalazott falpillérek elé állított, oszlopszéken álló, ion fejezetű, füzérdíszes háromnegyed-oszlopok keretezik. A bejárat felett húzódó erkély mellvédje pillértagos, füzérdíszes kovácsoltvas. A középrész 3 tengelyes, középtengelyében timpanonos lezárású, kétszárnyú franciaajtóval és két oldalról ablakokkal. A felső szintet ugyancsak vonalazott, kettős falpillérek zárják. A többszörösen törtívű oromzatban kétoldalról egy-egy oroszlán tartja a Solymossy-Gyürky család domborműves címerét, amelyet felül korona díszít. Az épületszárny udvari ablakai íves záródásúak, záróköves szalagkeretezéssel, vízszintesen vonalazott falpillérekkel keretezve jelennek meg, míg a középrizalit rézsűsen lemetszett sarkain egyenes záródású, szalagkeretes, záróköves ablakok nyílnak. Az oldalszárnyak udvari homlokzatán folytatódik ez a kialakítás, a véghomlokzatokhoz új kialakítású lépcsők vezetnek. A szárnyak négytengelyesek, a pavilonok kissé előrelépő mezőben elhelyezett, háromosztatú, egyenes záródású ablakait íves szemöldökpárkány zárja. A kiemelt földszintet az egész épületen körbefutó osztópárkányok keretezik alul és felül is. A tengelyeknek megfelelően a manzárdszinten téglány alakú, a pavilonokon ovális ablakok húzódnak. A tetőn, a sarkokon és a középrizaliton vázadíszek találhatók. Az épület oldalszárnyainak kerti homlokzatai nyolctengelyesek (1+6+1); egyenes záródású, tábladíszes szemöldökmezőjű ablakait rézsűsen képzett, palafedésű szemöldökmezők zárják, a tengelyeket könyöklőpárkányok kapcsolják össze, amelyek a tengelyeket keretező, osztópárkányról induló sávozott falpillérek mentén megtörnek. A kerti homlokzaton a pavilonok kis kiülésű sarokrizalitként lépnek előre, a rizalitokon hasonlóan alakított, háromnyílású ablakok húzódnak kettős falpillérekkel tagolva. Az összekötő szárnyak négytengelyesek, egyenes záródású ablakokkal. A félköríves alaprajzú középrizalit három ajtaja félköríves záródású, zárókövükből induló füzérdísszel. A tengelyek széléig kinyúló vállkövekről keretező, profilozott falsávok indulnak a sarkain levágott mezőket képezve. Az ajtók felett fektetett ovális ablakok (ökörszem ablakok) húzódnak, ugyancsak füzérdíszes keretezéssel. A tengelyeket füzérekkel átfogott, virágokkal díszített ion fejezetű pilaszterek keretezik. A tetőszinten a fonott szalagmustra-díszes oromzatot lépcsőzetesen tagolt félpillérek osztják, melyeken kővázák állnak. A manzárdablakok kör alakúak. A rizalit előtt íves alaprajzú terasz húzódik, amelyhez két oldalon lépcső vezet. A korlátok igényesen alakított kovácsoltvas munkák, a kisebb oszlopokon néhol kovácsoltvas kandeláberek állnak. A kertben még megvan az egykori angolparkhoz kapcsolódó vashíd. A kapupavilonok téglány alaprajzúak, egyenes záródású nyílásokkal, cserépfedésű manzárdtetővel. A háromnyílású kocsibejáró két terméskőpillérrel osztott, eredeti míves kovácsoltvas kapuszárnyakkal. Az utcafronton kőpillérekkel megszakított kovácsoltvas kerítés húzódik. A kastély Ny-i falához újabban kisebb, jellegtelen épületet építettek, amely nem befolyásolja a kastély eredeti arányait.

Tardos

Serédi-kastély: A Gerecse hegy oldalában álló kastélyt Serédi Juszticián bíboros hercegprímás, esztergomi érsek emeltette 1935-ben, érseki pihenőhely és nyaraló céljára. Tardostól elég messze, északkelet felé találhatunk rá, ha a Rákóczi utcát meghosszabbítanánk, légvonalban kb. arra visz. A kastély terveit Dr. Fábián Gábor építész készítette. Az épület pontos helyét Serédi választotta ki a tervek elkészítése után. Egy a Gerecse aljában lévő bányában Fábián megtalálta azokat a hasábköveket, melyeket még az esztergomi bazilika építésekor faragtak ki., de már nem volt szükség rájuk. Ezeket az alapokhoz használták fel, a falakhoz szükséges téglát is helyben égették. A főhomlokzat oromzatára került a hercegprímási címer, amelyet egy tömbből faragtak ki. Az épület tetején kilátószoba készült, ahonnan kiváló panoráma nyílt a környező vidékre. 1945 után a Fővárosi Tanács kapta meg az épületet, és gyermeküdülőt helyezett el benne. A rendszerváltás után a római katolikus egyház visszakapta egykori tulajdonát, mely jelenleg az esztergomi Ferences Gimnázium kezelésében áll, a gimnázium erdei iskolája és diáküdülője működik falai között.

Tarján

Hohenlohe-kastély: A falu mellett, Tornyópusztán áll az épület. A településhez 1960-ban csatolták Tornyópusztát: itt található az eklektikus Hirsch-Erdélyi-Hohenlohe kastély, amely 1702-ben Batthyány Ádám gróf birtoka volt: az Esterházyak 1868-ban (vagy 1872-ben) vásárolták meg. A 20. század elején a Hirsch, majd az Erdélyi család birtokolta Tornyópusztát, 1931-ben került Hohenlohe-Langenburg Lajos tulajdonába. A háború után az állami gazdaság kapta meg az eklektikus épületet. Az elmúlt években kívülről felújították, de jelenleg is kihasználatlan. A háború után katonák költöztek ide, és eredeti, boltívekkel elválasztott belső tereit átalakították, leszűkítették. A napjainkban is zajló felújítás során előkerültek a régi, faragott tartópillérek, boltívek.

Tata

Esterházy-nagykastély: Téglány alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetővel fedett, két saroktoronnyal ellátott épület, mely kétoldalt kapukkal csatlakozik a szabálytalan udvart övező földszintes részekhez, az egykori kiskastélyhoz. Keleti, tóra néző homlokzata két szélén egy-egy háromszintes saroktorony emelkedik. A földszint rusztikázott, ez ráfordul a nyílások szemöldökére. A földszintet és az emeletet erőteljes kiülésű övpárkány választja el egymástól. Az emelet függőleges falsávokkal tagolt. A homlokzatot teljes főpárkány zárja. A saroktornyok földszintjén füles kőkeretes, zárókövének helyén indamotívummal díszített, kosáríves záródású, fa zsalugáteres ablak nyílik, előtte vasrács. A tornyok emeleti ablakai szintén kosárívesek, szintén kőkeretben elhelyezve. Kis kiülésű faltükörben helyezkednek el, szemöldökükben indamotívum. A homlokzat főpárkánya ráfut a toronyra is. E fölött, a 3. szint ablakai füles kőkeretben elhelyezett, egyenes záródású ablakok. A tornyokat manzárdtető zárja, benne kőkeretben elhelyezett padlásablakok. A tornyok közötti kétszintes homlokzatszakasz 12 ablaktengelyes, melyből a középső kettő kis kiülésű rizalitban látható. A nyílások kőkeretes, könyöklőpárkánnyal ellátott, egyenes záródású ablakok, kivéve a középrizalit nyílásait, ezek gazdagabb keretezésű, kosáríves nyílások. A földszint nyílásai előtt gazdagon kiképzett vasrács áll. A homlokzathoz délről nagyméretű kapuépítmény csatlakozik, benne kosáríves kapuval. A kapuépítmény szintén rusztikázott, fogrovátkolt főpárkánnyal ellátott. Felette kívülről 1897-es, belülről 1874-es évszám látható. Szintén kapuépítmény kapcsolódik a homlokzat északi széléhez. Az északi homlokzat háromtengelyes. A földszint itt is rusztikázott. Keletről előbb két, kosáríves mélyített faltükörben elhelyezett, füles kőkeretes ablak, majd egy megemelt, kis előépítménnyel és védőtetővel ellátott ajtó nyílik. Az emelet architektúrája és nyílásai megegyeznek a keleti homlokzaton már leírtakkal. A déli homlokzat megegyezik az északival, azzal a különbséggel, hogy itt a földszint bal oldali első nyílása az ajtó. A nyugati homlokzat 13 tengelyes, a két szélső tengely földszintjén azonban nincs nyílás. A középtengelyben az épület főbejárata figyelhető meg, a homlokzat síkjából kiugró bejárati építmény felett az emeleti nyílás kis erkélyre vezet. A homlokzat kiképzése, illetve architektúrája megegyezik a többi homlokzatéval, csakúgy mint az ablakok. Utóbbiak közül kivételt csupán a 2. és 12. tengelyek emeleti ablakai képeznek ezek jóval díszesebb kiképzésűek. Az épület kontyolt nyeregtetővel fedett, gerince fölött három, tagozott fejű kémény magasodik. A tető keleti és nyugati oldalán 9-9, váltottan elhelyezett, harcsaszájú szellőző nyílik. Szinte az egész világon egyedülálló, hogy egy nagymértékben iparosodott, urbanizálódott térségben fekvő tó, melyet egy város csaknem teljesen körülvesz, vizén országos és nemzetközi vízisport bajnokságokat rendeznek és nyaranta ezrek fürdőztek, egyúttal Európa-hírű vízimadár gyülekezőhely is legyen. A tatai Öreg-tavat 1989-ben felvették a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény jegyzékébe. A tó és környéke számos természeti és kultúrtörténeti értéknek nyújt otthont. A ma 220 hektár kiterjedésű Öreg-tavat Magyarország legrégebbi mesterséges halastavaként tartják számon és vajmi kevés szó esik a tó valójában természetes eredetéről. A századforduló táján itt napvilágra került csonttöredékek tanúsága szerint a tó már a pleisztocénban is részét képezte annak a langyos forrásokkal táplált, hatalmas mocsárvilágnak, mely a Vértesaljától egészen a Dunáig húzódott. Egyes források szerint már a rómaiak idejében is volt itt tó, ám a maihoz hasonló formáját a 14. században nyerte el. Ekkor építtette meg Zsigmond a ma is látható völgyzáró gátat és emeltetett várat a csodálatos fekvésű tó partján. Feljegyzések szerint Mátyás király nemcsak vadászatok idején kereste fel a várat és a forrásokban, erdőkben bővelkedő tájat, hanem huzamosabb időt is eltöltött itt. A környező tatai mocsarakat végérvényesen a 18. században Mikoviny Sámuel írányításával csapolták le. A hajdan nagyhírű temil karsztforrások a térségben folytatott évszázados szénbányászat következtében az 1960-as, 1970-es évekre fokozatosan elapadtak és ez mind a mai napig meghatározza az Öreg-tó vízminőségét is. Napjainkban a tó egyedüli táplálója az a mintegy 53 km hosszú Által-ér, mely a tatabányai és oroszlányí iparvidékeken keresztülfolyva olyannyíra elszennyeződik, hogy a tóban 1985 óta nem lehet fürödni. A rendkívül gyorsan eutrofizálódó tó vízminőségének helyreállítására az elmúlt évtizedekben számos intézkedési terv született. Ezek azonban sajnos magukon hordozták az átgondolatlan fejlesztés jegyeit is. A mederkotrások alkalmával kitermelt több százezer köbméternyi iszappal - összhangban az akkori üdülőfejlesztési elképzelésekkel - a tóparti nádasokat, mocsarakat és ligeterdőket töltötték fel. A partok kiépítésével a hajdani fövenyek és nádasok csaknem teljesen eltűntek, napjainkban a tó partvonalának mindössze egyharmada tekinthető természetesnek. A nemzetközi természetvédelmi jelentőségű Öreg-tavon 1993-tól végérvényesen megtiltották a korábban nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, bár tény, hogy Tata város és a sűrűn lakott régió így is rendkívüli mértékben és összetett hatásokkal terheli a tó nyugalmát. Lenyűgöző, hogy mindezek ellenére több mint kétszáz madárfajt figyeltek meg itt. A hazánkban előforduló valamennyi lúdfajon kívül (például batla, énekes hattyú, kékcsőrű réce), láttak itt szirti sast, urali baglyot, vízirigót. Bár a fészkelő fajok száma megközelíti a nyolcvanat, a tó elsődleges madártani jelentősége az októbertől áprilisig terjedő vonulási időszakra esik, amikor is naponta akár 20 000-40 000 vetési lúd, több ezer nagy lilik, dankasirály, tőkés réce és seregnyi más madár látható a leeresztésre kerülő tó vizén és iszapján. A jelenlegi természetvédelmi területhez tartozik a számos páfrányfaj termőhelyeként is ismert - s egykor külön megyei védettséget élvező tóparti feketefenyves, az egykori Esterházy-kastély parkja, a várkert, a Kálvária-domb (mely közvetlenül határos az országos jelentőségű természetvédelmi területként nyilvántartott geológiai bemutató területtel), a remeteségpusztai vadászkastély és szomszédságában az 1971-es vadászati kiállítás keretében kialakított vadaskert is, valamint a tó vízminőségjavítása érdekében egykori mocsaras területen létrehozott, sajátos hangulatú ülepítő is. Az összesen csaknem 600 hektáros védett területen számos műemlék található. A 14. században emelt várban ma a Kuny Domokos Múzeum időszakos kiállításai tekinthetők meg. Az 1765-1769 között épült Esterházy-kastély épületegyüttesében jelenleg kórház működik, a rangjához méltó idegenforgalmi-kulturális hasznosítás azonban remélhetőleg nem sokáig várat magára. A "Vizek városában" egykor 19 malom működött, többségükben ma múzeumot, szállót létesítettek. Az egykori grófi lovarda jelenleg üresen áll. Mindezeken túl természetesen jóval több látnivaló akad a történelmi hangulatú, barokk város tóparti részein. A tó körüli erdő és park bővelkedik öreg fákban, közülük Keresztelő Szent János tóban álló szobra mellett terebélyesedő, csaknem 6 méter törzskörméretű idős platán a leghatalmasabb. Az Öreg-tó vizének fürdésre alkalmassá tétele és így a térség idegenforgalmi vonzerejének növelésére 1994-ben 18 önkormányzat részvételével megalakult az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség. A koordinálással előkészített nagyszabású rehabilitációs programnak várhatóan lényeges eleme lesz az Öreg-tó ökológiai célú part- és mederrendezése, valamint az Által-ér mentén egykor lecsapolt mocsarak biológiai szűrőmezőként történő helyreállítása.

Esterházy-kiskastély: A korábbi itt álló épületek részbeni felhasználásával építtette az Esterházy család az 1760-as években (építész: Fellner Jakab). Az ún. Kiskastély jelenlegi kialakítása a 19. század második felében készült. A parkban, a főépülettől Ny-ra földszintes, téglány alaprajzú, manzárdtetős istálló. A kastély előtti parkban, K-re, földszintes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős, ún. "fedeles lovarda", épült 1900 körül. Az épületegyüttest 1945-ben kórházzá alakították át. Az egykor Angolkertben: barokk kőváza: 1780; barokk szökőkút: 1800 körül (Schweiger Antal) és posztamensen álló medaliont tartó klasszicista nőalak: 19. század első fele. A kastélyegyüttes legkorábbi része, mely többszöri hozzáépítés eredményeként szabálytalan alaprajzi elrendezésben öleli körül az ún. "Nagykastélyt". A tulajdonképpeni "Kiskastély" a "Nagykastélytól" északnyugatra elhelyezkedő kétmenetes alaprajzi beosztású épület, melynek nyugati homlokzata lenyúlik a kert szintjére, így keletről földszintes, nyugatról emeletes épületet alkot. Hozzá délnyugatról és északkeletről oldalszárnyak csatlakoznak. A déli oldalszárnynak a kapuhoz csatlakozó északi homlokzatán egy kőkeretes, egyenes záródású ajtó látható. Nyugati udvari homlokzatán előbb egy keret nélküli kosáríves ablak, majd egy kosáríves, kőkeretes ajtó, felette világítóablakkal látható. Ezt követően a szárny befordul. A szárny északi, vakolatsávozással díszített homlokzatának kőkeretes nyílásai nagyméretű, kosáríves faltükrökben helyezkednek el. Ritmusuk: ablak-ajtó-hat ablak (itt a homlokzat kissé megtörik)-három ablak-két ajtó. A szárny itt északkelet felé fordul. E homlokzatszakasz nyílásai is kosáríves faltükrökben helyezkednek el. Az első tengelyben lévő kőkeretes ablakot a kettős, csehsüveg boltozatú kocsiáthajtó nyílás követi. Ettől jobbra előbb egy ablak, majd egy ajtó, újabb két ablak, újabb ajtó következik. A nyílások füles kőkeretesek. Bár az eredeti homlokzati kép az átalakítások miatt mára már viszonylag nehezen bogozható ki, feltehetően itt érkezünk az ún kiskastély eredeti tömbjéhez, hiszen az eddigi egymenetes alaprajz itt kétmenetesre vált. Ezt támasztja alá az is, hogy a következő szakasz nyílásainak faltükre kissé mélyebb. Innen az északkeleti sarokig tíz nyílástengely látható: 5 ablak-ajtó-ablak-ajtó-2 ablak. A nyílások kialakítása hasonló a korábban leírtakhoz. A kiskastélyhoz kelet felől csatlakozik az északi mellékszárny. Nyílásainak kiképzése, illetve vakolatarhitekturája megfelel a korábban leírtaknak. A homlokzatszakasz nyolctengelyes: ablak-ajtó-4 ablak-ajtó-ablak. E szárny keleti végéhez észak felé egy két helyiségből álló toldalék kapcsolódik, melynek gerincmagassága alacsonyabb a többinél. Az északi szárny északi homlokzatán három, vakolt szalagkeretes ablak és egy pinceajtó nyílik. Az északnyugati szárny ("Kiskastély") északi bütüjén egy egyenes záródású, kereteletlen ablak figyelhető meg. A Kiskastély északnyugati, emeletes főhomlokzatának középhangsúlya a háromkarú díszlépcső, mely a címerrel koronázott, nyomott szegmensíves záródású, kétszárnyú bejárati ajtóhoz vezet. E középtengelytől balra 5, jobbra 4 nyílástengely volt eredetileg, ám az átépítések következtében ezek újabbakkal egészültek ki. A csatlakozó melléképület ezen az oldalon szintén emeletes, a földszint kiképzése megegyezik a keleti oldalon már leírtakkal, az emeleti kilenc ablak füles vakolatkeretezésben látszik. A Kiskastély főpárkánya itt osztópárkányként fut tovább, hiszen a toldalék gerincmagassága magasabb. Hasonló kialakítású a kocsiáthajtótól jobbra eső homlokzatszakasz is. Jelenleg üresen áll.

Kertilak: Az Angolpark legkorábbi épülete eredetileg nyári laknak épült, copf stílusban. Érdekessége a terasz lépcsője, mely a vízbe dobott kavics keltette koncentrikus köröket idézi. Az 1775-1823 között létesített parkban, szabadon álló, megközelítően téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Ny-i homlokzata két sarokrizalittal kialakított, közöttük kétkarú lépcső vezet a középtengelyben lévő félköríves ajtóhoz. K-i homlokzata előtt a nyolcszög három oldalával záródó középrizalit, előtte terasz. A teraszra félköríves lépcsők vezetnek fel. Rövidebb É-i és D-i homlokzatain egy-egy középrizalit. Kéttraktusos elrendezésű, belső terei síkmennyezetesek. Több helyiségében díszítőfestés maradványok. Építtette gróf Esterházy Ferenc 1783-1784-ben (építész: Grossmann József). Főhomlokzatának középrésze a nyolcszög három oldalával előreugrik. A rizalit oldalain 1-1 nyílástengely figyelhető meg, a földszinten ablak-ajtó-ablak, az emeleten tengelyben elhelyezett ablakok nyílnak. A földszint nyílásai félköríves, az emeletéi egyenes záródásúak. Valamennyi kőkeretes, zárókővel díszített. A zárókövek egyben konzolként tartják az osztópárkányt és a háromrészes főpárkány alsó részét. A főpárkány felső lezárása fogsorral tagolt. A homlokzat két oldalrizalitján a falsíkok két széle vízszintesen fugázott, a nyílások a falsíkok közepén sima mélyített faltükörben helyezkednek el. A középrizalitot gúlatető zárja. A homlokzat előtt félköríves alaprajzú terasz található, melyre konkáv-konvex lépcsősor vezet fel. A terasz korlátját kannelurázott kőpillérek közötti keresztosztású klasszicizáló vasrács alkotja. Az oldalhomlokzatok három nyílástengelyesek, kissé kiugró középrizalittal. A földszinten félköríves, az emeleten téglány alakú - a főhomlokzatéval azonos kiképzésű - ablakok láthatók. A középső tengelyben lévő, félköríves záródású szoborfülke jelenleg üres, felette az emeleten nincs ablak. A középrizalit simára vakolt, az oldalsó részek vízszintesen sávozottak. A hátsó homlokzat három tengelyes, két oldalsó tengelye rizalitszerűen kiugrik. A középső földszinti tengely ajtó, a többiben ablak látható. Az ajtó előtti kis teraszhoz a homlokzattal párhuzamosan futó két egykarú lépcső vezet, klasszicizáló vaskorláttal. Az emeleti középső ablaktól jobbra és balra 1-1 körablak látható. A tengelyek kissé mélyített két szintet átfogó sima tükörben ülnek, a falfelület többi része vízszintesen sávozott. Az épület körül mintegy 150 cm magas vörösmészkő lábazat fut végig.

Remeteségpuszta: Esterházy-vadászkastély: Tata-Remeteségpusztán terül el az Eszterházy család grófi ágának egykori vadászbirtoka, amely ma konferencia- és wellness-szálloda, valamint golfklub. A komplexum mintegy öt kilométerre fekszik Tatától. A tóval szemben található Remeteségpuszta a nemesi birtok része volt. Elsosorban vadászterületként használták, de itt muködött az uradalom lótenyészto telepe is. A szélesen elterülo tájban gyöngyként bújik meg az 1861-ben elkészült, romantikus stílusú Diana vadászkastély, amelyet gróf Eszterházy (I.) Miklós épített. A területen fennmaradt néhány, a 18-19. században emelt épületegyüttes is. Ezek adják az egyedi hangulatú golfcentrum létesítményi hátterét.

Tát

Eggenhoffer-kúria: Eggenhoffer Ernő építész az az 1900-as évek elején vásárolt területet Táton. A neoklasszicista stílusban épült, nyeregtetős, négyoszlopos portikusszal díszített főhomlokzatú épületről alig tudni valamit. A kisajátítás után 1952-53-ban községháza, utána egészen 1982-ig a nagyközségi tanács működött az épületben. Utána két cég is letelepedett a kúriában, az utolsó információk szerint rehabilitációs foglalkoztatóként gépalkatrészeket szereltek össze benne. Az átépítések után a portikusz nyitott oszlopközeit beépítették, parkja is elfogyott, miután időközben beépült körülötte az utca.