Bombelles (de la motte Saint-liéei) , gróf. Indigenátust nyertek 1845. márcz. 27. B. Henrik és Lajos. ( LR. LXVII/558.) – Régi franczia eredetü család; 1789. költözött Magyarországba. A családból gr. B. Márk Henrik, horvátországi opekai birtokos és gr. B. Károly b. t. tanácsos, 1880. decz. 12. a magyar grófi méltóságot nyerik. A család a forendiháznak örökös jogon tagja. – Czímer: négyelt paizs; 1. és 4. üres arany mezo; 2. és 3. vörös mezoben egy-egy 6 hegyes fogu arany kerék (molette); paizstartók: két egyszarvu; jelmondat: „Deo et ense”.

1. Ferenc Henrik gróf, osztrák katona és diplomata, szül. Versaillesban 1789 jun. 26., megh. 1850 márc. 31. 1805-ben az osztrák hadseregbe lépett, harcolt Olaszországban és résztvett mint százados a lipcsei ütközetben. Késobb, mint követ Pétervárt, Lissabonban és Torinóban muködött. 1836-ban átvette a mostani királynak, I. Ferenc Józsefnek és testvéreinek nevelését s a bécsi forradalom alatt 1848 májusban Innsbruckba kisérte oket. Az udvarnál állítólag klerikális szellemben érvényesítette befolyását.

2. B. Károly gróf, osztrák-magyar altengernagy, szül. Torinóban 1832., megh. Kaltenleutgebenben 1890. Katonai pályáját 1849. az 5-ik huszárezrednél mint hadapród kezdte meg és 1850-ben már huszárfohadnagy volt. 1861-ben mint fohadnagy a teng. gyalogsághoz osztatott be és csak 1854. neveztetett ki sorhajózászlóssá. 1861. a fregattakapitányi, 1869-ben a sorhajókapitányi rangot nyerte. Mint sorhajókapitány ideiglenesen nyugalomba vonult, de rövid ido mulva ismét tettlegesíttetett. 1879. altengernagy lett és egy évre rá Károly Ferenc foherceghez mint szolgálattevo kamarás osztatott be, mig 1877. Rudolf trónörökös foherceg udvarmesterének neveztetett ki. Ez állásában nyerte el az altengernagyi rangot és a valóságos belso titkos tanácsosi méltóságot.

3. B. Lajos Fülöp gróf, osztrák diplomata, szül. Regensburgban 1780 jul. 1., megh. Bécsben 1843 jul. 7. Elobb az osztrák, majd a nápolyi hadseregben szolgált, a nápolyi forradalom után visszatért Ausztriába s Metternich mellett a berlini osztrák követségnél kapott alkalmazást. Késobb ügyvivo lett a porosz udvarnál s 1813-ban azt a megbizatást kapta, hogy a dán királyt a francia szövetségtol elvonja. Az elso párisi béke után kopenhágai, majd drezdai követté neveztetett ki s a karlsbadi kongresszus után a Bécsbol kapott utasításokat kiméletlen szigorral hajtotta végre. Ezután még a firenzei, modenai, luccai és torinói udvaroknál, 1837. óta pedig Bernben muködött követ minoségében.