(ejtsd: montekukkoli) Rajmond (Montecuculi), olasz gróf, szül. a Modena melletti M. kastélyban 1609 febr. 21., megh. Linzben 1680 okt. 16. Már 1625. belépett a császári seregbe s végig harcolta a 30-éves háborut, amelyben több gyozelmet vívott ki. 1635. ezredessé lett, 1643. pedig a modenai herceg tábornaggyá. 1645. segítette Lipót császárt I. Rákóczi György ellen. A vesztfáli béke után a legfelsobb hadi tanács tagja volt és diplomáciai küldetésben is járt Krisztina svéd királynonél és Cromwellnél. 1657. segítségére ment János Kázmér lengyel királynak Rákóczi és a svédek ellen; ezeket kiuzte Németországból és elfoglalta Holstint, Schleswiget, Jütlandot és Pomerániát. Ennek jutalmául 1658. a császári sereg tábornagyává lett. 1660. Gyor kormányzója volt és azon sereg fovezére, mellyel a következo évben Kemény János erdélyi fejedelmet, bár nagyon kelletlenül, segítette a török ellen. Nagy óvatossága és a hadtudomány szigoru szabályai szerint való eljárása miatt kevés sikert aratott, ugy hogy csak Kolozsvárt került vissza. A magyar közlemény felzúdult M. ellen, aki magát 1662. egy röpiratban védelmezte, amelyre Zrinyi Miklós felet, megcáfolván M.-nak a magyarokat ócsárló állításait. 1663., mikor a török ismét betört az országba, M. állott a védo sereg élén, de nem mozdult ki biztos helyébol, Pozsonyból, ugy hogy ez alatt a törököt, tatárok szerte pusztítottak; Zrinyi pedig segítség hiányában kénytelen volt a maga erejébol harcolni, de meg nem akadályozhatta Érsekújvárnak török kézre jutását. M. elhibázottnak tartotta azt is, hogy Zrinyi az 1664 jan. megindított téli háboruban Pécs elfoglalása után felgyujtotta a drávai török hidat. Ugyszintén rosszalta Kanizsa ostromát, melynél Zrinyit a melléje adott két vezér, Strozzi és Hohenlohe, gátolta a maga tervének keresztülvitelében. Mikor a török a Mura és Dráva összefolyásánál épült Zerinvárhoz közeledett, M. egyre azt ajánlotta Zrinyinek, adják át a várat, mert ugyse lehet azt védelmezni. Tétlenül nézte Zrinyi erofeszítését, aminek az lett az eredménye, hogy a vár 1664 jun. végén a töröké lett. Zrinyi elkeseredetten Bécsbe ment segítségért, de nem kapott. Ez alatt M. végre gyozelmet aratott. A török sereg Gyor felé vonult a Rába folyó jobbpartján. Aug. 1. Szt.-Gothárdnál egyik része átkelt a balpartra, ahol M. által megveretett, mivel a nagyvezér nem ment segítségére. M. e gyozelme dacára a szégyenletes vasvári békére lépett, mely szerint Várad és Érsekújvár a töröké mard, Zerinvárat nem szabad többé felépíteni és Székelyhidat le kell rontani, továbbá 200 000 forint fizetendo a szultánnak. Az európaszerte kelt felháborodás közepette M. védelmére megjelent egy Lucerna caesarea discurrens cum Comiti Zrinio c. röpirat. Ezután M. ismét külföldön muködött. 1673. mint a franciák elleni császári sereg fovezére megakadályozta XIV. Lajos terjeszkedését. 1675. négy hónapig hadakozott Turenne ellen Elzászban, de Conté visszavonulásra kényszerítette, mire Lotaiai Károly vette át a fovezérséget. M. visszavonult a hadi tudományos muveivel foglalkozott. Mint német birodalmi és meltii herceg halt meg. M. kitünt mint hadtudományi iró is. Tudományos muködésének alapjait 1639. rakta le, mikor Banér fogságába jutott. Muvei: Opere di M. (Milano 1807-8); Opere militari (Torino 182); Memorie della guerra, ed istruziono d"un generale (Velence 1703); ennek új kritikai kiadása megjelent ily címen: Commentaires sur les Mémories de M. par Turpin de Crissé (Páris 1769); fo muve: Commentarii bellici cum puncto artis bellicae systemate (Bécs 1718, német, francia és olasz nyelven is).