PEST MEGYE KASTÉLYAI

Abony

A településen összesen 32 kastély illetve kúria létezett, ezekből 19 pusztult el, máig is áll 13. Alább a jelentősebbek következnek.

Vigyázó-kastély: Egyes feltételezések szerint a barokk kúriát 1800 körül a Csák család építtette. Más források szerint Vigyázó Antal emeltette 1830 körül. Földszintes, kocsifelhajtóval, félköríves homlokzati párkányokkal. Igényesen, ízléssel formált, négyoszlopos, timpanonos előtér képezi az épület szimmetriatengelyét, melyre öt lépcső vezet fel. A szép arányú ión oszlopokkal ellátott előcsarnok két oldalán íves, lejtős kocsifeljáró található. A homlokzati falat a falpillérek között két ablak, középen egy ajtó tagolja. A mélyített, félköríves záródású mezőkben az ablakok és az ajtónyílások egyszerű kiképzésűek. Az ablakoknál az ívek az egész homlokzaton végigfutó párkányzat felett díszítik a fal síkját. A Vigyázó család haladó szellemű középnemesség képviselője, tudománypártoló. Vigyázó Sándor gróf alapította a vácrátóti arborétumot. Az épület előtt álló emlékmű a Prónay-féle fehérterrorista különítmény 1920-ban történt gyilkosságaira emlékeztet. A grófi család intézője lakott benne. A kúriát ma lakóházként hasznosítják, az épület alatti hatalmas dongaboltozatos pincében egy időben galériát rendeztek be, amelyet a múzeum működtetett. Az egykori parkból csak kis töredék maradt, maga a kúria ma üresen áll.

Györe-kúria: Az udvar felé nagy, előreugró oszlopcsarnokkal épült 1830 körül, klasszicista stílusban a Györe-kúria. Érdekessége, hogy viszonylag magas talapzata miatt szinte kétszintesnek hat. Az egykori kúriában később ipari üzem működött. Jelenleg önkormányzati tulajdon. Üres, leromlott állapotú, melynek felújítása megkezdődött. Szabadon álló portikuszos, földszintes, téglány alaprajzú épület. Négy oszlopos, toszkán fejezetes oszlopszéken álló portikusz. Az oldalhomlokzaton kettő ablak. 1+2+3+2+1 utcai homlokzat, pinceablakok, kontyolt tető.

Kostyán István-kúria: A négy Szvaczina-alkotás közül az egyik a Kostyán István-kúria. Eredetileg Andrássy volt az épület neve, mivel 1850 körül Andrássy Ignác, abonyi nemesember építtette. Historizáló, késő klasszicista szellemű építmény, amely már romantikus hatást is mutat. Utcai homlokzata közepén erősen kiugró, négypilléres, oromzatos előcsarnok szimmetrikus elrendezésű. A homlokzat két szélén elhelyezkedő, kis kiülésű rizalit a Lavatka-kúria alaprajzi elhelyezésére emlékeztet. A sarokszárnyakat egy-egy keretes ablak díszíti. A felmagasított, timpanonos középrész oszlopai négyszögletesek, fejezetük romantikus díszítésű. Az előtér mögött 2-2-2 pilléres tornác húzódik. A tornác mögötti falszakaszt ajtó- és ablaknyílások tagolják. Az épületben a Somogyi Imre Általános Iskola alsó tagozatos diákjai tanulnak. Dél-keleti tájolású, rizalitos, tornácos, portikuszos, szabadon álló, földszintes épület. Főhomlokzatának középtengelyében előreugró négyhasábos oszloppal alátámasztott timpanon. Oszlopfejezeteken akantusz motívumos díszítés. Tornácot nyolc hasábos oszlop és két féloszlop támasztja alá. Fejezete historizáló, középen medalionban emberfejek. Kilenc tengelyes tornác középtengelyében és két szélén ajtó. Rizaliton 1-1 ablak, felső harmadáig szemöldökdísszel keretezett. A rizaliton, a portikusz két oldalán és a tornácon tagozott főpárkány. A rizalit tükrös díszítésű. Az udvari homlokzat középtengelyében enyhén kiülő, magas attika falas, három élszedett csúcsíves ablakkal, tagolt rizalit. A csúcsív záradékában színes üvegablak berakásául szolgáló fa osztás, a középsőben néhány eredeti színes üvegrésszel. Az oldalszárnyakon egyenes vakolatdísszel összekapcsolt öt, illetve négy rézsűbe mélyített ablak. A vakolt főpárkány a rizalitnál megszakad. Az épület sarkait és udvari attikkás rizalitot lézénák tagolják. Az északkeleti oldal homlokzatán középen szalagdíszes kerettel kapcsolt kettő plussz két szélső ablak. Egy kivételével befalazva. A délnyugati homlokzat mint északkeleti, de udvar felé eső nyitott. Pincelejárat szegmensíves 3,75x2,30+1,50 lépcső, szegmensdonga. Az udvar északkeleti téglából falazott, zárókődíszes, íves bejárattal képzett kutyaól. Kontyolt tetőzet, hornyolt cserépfedés. A tetőszerkezetet a 80-as években vasbeton gerendásra cserélték. A lábazat cementes, körben beton járda. Az ablakokon részben eredeti vasalatok és keretek, illetve szárnyak közül is maradt. Eredeti alaprajzi elrendezése megváltozott. A főbejárattal szemben falazott öntöttvas oszlopos kerítés.

A településen Kostyán Andornak is áll egy – kevésbé látványos – kúriája.

Lavatka-kúria: A zsinagógától kisebb sétával eljutunk a Lavatka-kúriához, Szvaczina József 1850-ben készült épületéhez. Átépítéssel ekkor nyerte el klasszicista jellegét. Homlokzata hármas tagozású, középen négyoszlopos előtérrel. Ez eredetileg kocsibehajtónak épült. Az épület két oldalán az erősen előreugró, lesarkított oldalszárnyakat kettős ikerablak tagolja. Középen a timpanonos előcsarnok dór oszlopai nem egyenlő közökben állnak. A két szélén sűrítették az oszlopállásokat. Az épület érdekessége, hogy a középrész és a két oldalszárny egyenlő távolságra ugrik ki a homlokzati faltól. A hátsó homlokzat kevésbé figyelemre méltó. Ma a megyei gyermekotthon ad helyet több kisgyereknek az épületben. Szabadon álló, földszintes "U" alaprajzú épület. Középen négy toszkán oszlopos, timpanonos pontikusz. A bejárat fölött félköríves felülvilágító ablak, lekerekített sarkú sarokrizalitok ikerablakkal. Erősen tagozott főpárkány. A rizalitok belső, ferde sarokszögleteiben egy-egy ajtó. A rizaliton és a belső udvari szárukon kőkeretes ablakok. (Rizaliton szalagkeret, udvari ablak, lemezekkel tagolt, vakolt keret.) Az oldalhomlokzat három vakolt szalagkeretes ablak. Pince a hátsó homlokzaton. Rizaliton tagozott szemöldökű hármas ablak. Két oldalt két-két kettős ablak hasonló kialakítással. A másik oldalon pincelejárat, két szalagkeretes ablak.Állószékes, megújított 1960 körül, palafedésű, kontyolt tető. Az épület alatt boltozott pincerendszer, az udvar felőli rész alatt teljes hosszában.

Sívó Jenő-kúria: A kúria 1824-ben, más források szerint 1842-46 között épült klasszicista stílusban. Sívó János építtette. Az épület terveit Szvacsina (Svaczina) József készítette. Ma a strand központi épületeként hasznosítják a kúriát. Ez az egyedüli kúria Abonyban, amelynek tulajdonosai egyetlen család /a Sívó/ leszármazottai. A főhomlokzat középrésze erősen előreugró, négy dór oszlopos, magas, timpanonos előcsarnok. Itt viszont az oszlopközök egyenlő nagyságúak. A timpanonban díszes címer látható. Hátsó homlokzata az abonyi klasszicista tornácmegoldás szép és kiemelkedő példánya. Két egész, a széleken két féloszlop ad keretet az épület középrészének. A beugró tornácra széles lépcsőzet vezet. A kúria négy sarkán és a tornác két szélén, a féloszlopok szomszédságában kváderes armirozást alkalmaz az építőmester. A településen Sívó Miklósnak is állt egy kúriája, ezt 1852-ben Andrássy Ignác építtette.

Beöthy-Kazinczy-kúria: Az 1786-ból való, saroktornyos, földszintes, copf stílusú épület szép parkban helyezkedik el. Kazinczy Ferenc gyakran meglátogatta ide nősült testvérét. A kúria további tulajdonosai Kunig József, majd Lőwy, Csillagné /Háy Amália/, Fábián István. Berg István és Az I. világháború után Berg báróé lett, 1945 után kolostor, majd "kaszárnya". Ma Pest megyei Speciális Otthon. Díszparkjának fáit 1945-ben nagy részben kiirtották. A Kazinczy-Beöthy kúriának csak a főhomlokzata maradt meg eredeti állapotában Ez szimmetrikus, két oldalán nyolcszög alaprajzon, manzárdtetős oldalrizalit látható. Ám ez csak hat oldalról van kialakítva. A manzárdtető szinte toronyként emelkedik a két sarokszárny fölött. Ezek falain ablak és a falfülke váltogatja egymást, melyek szegmentívvel záródnak. Két-két oldalukon függőleges, mélyített faltükrök tagolják a falat. A kastély közepén nyitott, teljesen dísztelen előtér van, melyre négy lépcső vezet fel. A szintén mélyített faltükrök közötti egy-egy ablak- és közöttük az ajtónyílás ugyanolyan kiképzésű, mint az oldalszárnyaké. Az épületen keveredik a barokk, a copf és a klasszicista elem. Alaprajzi kiképzése klasszicista jegyeket hordoz. Itt is a szimmetria az uralkodó. Általános típus a téglalap alakú, melyben a helyiségek négyszögletesek és két sorban helyezkednek el. Minden helyiség önmagában zárt, a többitől külön álló.

Széll-kastély: Az Újszászi úton állt. 1820 körül vizeki Tallián Károly Pest vármegyei táblabíró építette. Később buzini gróf Keglevich István tulajdonába került. Végül az abonyi Széll család szerezte meg a kastélyt és a körülötte lévő birtokot. Szabadon álló, földszintes épület volt, melynek egykori képét már csak a fennmaradt archív fotók alapján ismerjük. Egykor középső részéhez két mellékszárny csatlakozott, melyek kéttengelyesek voltak. Főhomlokzata 3+bejárati rész +3 osztású volt. Az épület alatt alagsor és pince húzódott. Az  enyhén előrelépő középrizalitot egyenes vonalú attika díszítette. 1944. november elsején hajnalban a szovjet légierő bombázta a Széll-kastély és Márton-kastély közötti területet. A bombázás során egyik épület sem sérült meg. Nem úgy mint az Újszászi úton, ahol több házat is bombatalálat ért és polgári személyek is haltak meg. A  Széll-kastély később lakóházként szolgált, majd a Kossuth TSZ gumiüzemeként és terményraktáraként funkcionált tovább. A lebontása az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején következett be.

Ajtay-kastély: 1840 körül építtette Ruttkay Mihály és József. Tőlük Serák István, majd Antos István szerezte meg, ezután került Ajtay Sándorhoz, aki újjáépítette. Hatalmas parkkal rendelkezett, amely a század elején még a külvilágtól elzárt, tilalmas területnek számított. A tanácsköztársaság alatt vöröskatona-üdülő volt, a bukás után azok börtöne. Elbontották.

Szapáry-kastély:

Gróf Szapáry Ferenc építtette 1820 körül. Elbontották.

Gaál-kúria: Gaál Tádé építtette 1770 körül. Már nem áll.

A településen egy másik Gaál-kúria is állt, mely szintén elpusztult.

Harkányi-kastély:

Ürményi Ferenc építtette 1750 körül. 1941-ben bontották el.

Keglevich-kastély: 1820 körül Tallián Károly építtette. Később került gr. Keglevich Istvánhoz. Elbontották.

Hirn-kastély:

Dr. Hirn Márton ismert abonyi orvos kastélya a gimnázium udvarán állt, 1950 körül leégett.

Acsa

Prónay-kastély: A barokk stílusú kastélyt 1735-40 között építtette Prónay I. Gábor. A hajdani főbejárat a park szélén magányosan álló kosáríves nyílású kertkapu, amelyet nagy kőcímer díszít. Az egyemeletes téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős főépület sarkain erőteljes kiugrású, manzárdtetős tornyok találhatók. Az emeleti nagyteremben stukkódíszítés látható. Az egyik, részben emeletes melléképületben istálló volt, a másik pedig az úgynevezett képesház, amelyet átépítettek és új fedélszéket kapott. A kastély előtti tereplépcső falát díszkút gazdagítja. A kastély és parkja évtizedek óta a Honvédelmi Minisztérium kezelésében van.

Acsaújlak: Prónay-Patay-kastély: Báró Prónay Dezső 1910-ben új kastélyt építtetett lánya számára a Ságivölgyi-majorban, mely később az Acsaújlak nevet kapta. Az emeletes, kiugró saroktornyos kastélyt romantikus homlokzati elemekkel díszítették. Itt nyílt meg az 1980-as években az egyik legelső kastélyszálló Magyarországon. Miután a szálloda bezárt, az épület magántulajdonba került.

Albertirsa

Szeleczky-Szapáry-kastély: A 20. századelőről ránk maradt korabeli képeslapról módos udvarház képe tekint ránk. Ez a kép számunkra már csak történelmi emlék, mert az egykori kastély helyét ma már csak egy omladozó falmaradvány jelöli, mintegy emlékeztetve az olvasót is arra, hogy az 1711-ben újjátelepített Alberti első földesura ezen a helyen építette fel udvarházát. A kastély U alakú épülete gondozott belső udvart fogott körbe, melynek szabad oldalát téglából emelt boltívek között művészi kivitelű kovácsolt vaskerítés és díszes vaskapu zárta le. A kastély vízellátását és a park dísznövényeinek termesztését víztorony és üvegházas kertészet biztosította. Almásy János elsőszülött leányát, Rozáliát, gróf Szapáry Ferenc vette feleségül, s így került Alberti a Szapáry család birtokába. Az eredeti L alaprajzú kastélyt a 18-19. sz. fordulóján a Szeleczkyek építtették klasszicista stílusban. Az épület minden szárnya más-más időben épült. Mára elpusztult, csak kerítéséből áll egy rész.

Irsay József-kúria: A XIX. század végén tágas kerttel övezett parkban állt Irsay József kastélya, melyet téglából épített kerítés zárt le. Hetven évvel ezelőtt a zömök tornyú udvarház kis előkertre nézett, melyet téglaoszlopokon nyugvó léckerítés fogott körbe. A szemközti oldalon volt a régi irsai piactér. A kastély ma magánkézben van.

Irsay György-kúria: Irsay György 1930-ban épített kastélyát időközben termelőszövetkezeti központnak is használták. A szép parkban álló kastély kellemes környezetet biztosított szabadtéri rendezvények számára.

Irsay Károly-kúria: Három úrilak az Irsay testvéreké volt, melyek közül a legrégebbit, a mai községházát 1820-1830 között az az Irsay Károly építette, akit 1849-ben Pest vármegye helyettes főhadipénztárnokává választottak.

Irsay András-kúria: Irsay András cs. és kir. kamarás egykori udvarháza, ma 250 albertirsai gyermek zenei nevelését szolgálva, az állami zeneiskola otthona.

Rudnyánszky-kastély: 1924-ben épült, majd az államosítások után, 1954-ben a Pest Megyei Tanács kezelésében, 1991-ig megyei csecsemőotthonként működött. 1991-től az Értelmi Fogyatékosok Foglalkoztató Otthona lett.

Aszód

Podmaniczky-kastély: Az U alakú épület barokk és copf stílusú. A főbejárati homlokzat a tér felé néz. A középrész földszintes, a két oldalszárny emeletes. A kastélyt Podmaniczky I. János építtette Antonius Murarius-szal. 1767-ben Jung Józsefet bízta meg a család, hogy a kastélyt oldalszárnyakkal bővítse. Jung a középső épületszárny hátsó részéhez árkádos folyosót is épített. A bal oldali Sándor-szárny szegmensíves ablakokkal kiképzett, barokk-rokokó jelleget mutat, míg a János-szárny egyenes vonalú, síkban tartott részletformái késő barokk, klasszicizáló szellemiségűek. A Sándor-szárny dísztermében a klasszicista festészet egyik legkorábbi hazai emléke található. A nyugati szárny dísztermének falképeivel Kracker János Lukács és Zách József 1776-ban készült el. A freskó a Hit, a keresztény erények diadalát ábrázolja. Podmaniczky-család 1870-ig lakta a kastélyt. 1891-től a II. világháború végéig az Evangélikus Egyház Leánynevelő Intézete, majd általános iskola és levéltár működött az épületben. Jelenleg üresen áll, ablakai betörve, az eső levezető csatornák újnak néznek ki, az épület lepusztult állapotot mutat, a parkja elhanyagolt állapotban van. A mellette álló zöld kastély építésére a 18. század végén került sor. Az U alakú kastélyhoz bővítményként Podmaniczky II. Sándor építette. A falakat korábban zöldre festették, innen származik a neve. A széles főhomlokzat földszintjén 6+3+5 tengelyes osztással kosáríves árkádnyílások vannak mögötte zárt folyosó. Az emeleten 7+6+7 ablaktengellyel, négyszögletes, szalagkeretes ablakokat találunk. A timpanonban kettős (Podmaniczky és Wartensleben) címerfaragvány található. A Podmaniczkyak 1920-ig lakták a kastélyt, majd Széchenyi Gyula gróf vásárolta meg, aki 1945-ig élt itt. Ezt követően csirkekeltető működött az épületben, majd kollégium. Jelenlegi kerti kapuja az Unikornis kapu, ahol a pilléreken a címereket tartó egyszarvú szobor áll. A "Zöld-kastély" tér felőli bejáró kapujának két pillérén, amelyeket egy-egy toszkán oszlop tagol, Podmaniczky- és Osztrolucky-címert tartó egyszarvú szobrok állnak. Az unikornis szerepel Aszód város 1761. évi pecsétjében, a jelenlegi városcímernek is főalakja.

Podmaniczky-Széchenyi-kastély: Más néven "zöld kastély". Az U-alakú Podmaniczky kastélyhoz a 18. század második felében, végén egy újabbat is építettek. A Sándor-szárnyhoz a 18. század végén, a 19. század elején újabb, építészetileg önálló kastélyépületet csatoltak. Ez a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy midőn egyszer a két Podmaniczky testvér összeveszett, az egyik, hogy fivérét bosszantsa, közvetlenül a régi mellett, de külön bejárattal építtette fel maga kastélyát. A falakat egykoron zöld színűre festették, innen az érdekes név. 1920-ban gróf Széchenyi Gyula vásárolta meg, aki 1945-ig élt itt családjával. Téglalap alaprajzú, egyemeletes, középrizalitos épület. Össze van kapcsolva a régi kastély középrészének Sándor-szárny felőli sarkával. Késő barokk. Homlokzatán lapos háromszögű timpanonban kettős címerfaragvány (Podmaniczky-Wartensleben). Mandzárdtető emelkedik a középrizalt felett. Az épület előtt terasz, kétszárnyú lépcsőfeljárattal, melyet mellvéd kerít. A kastély sajnos nem látogatható.

Bernecebaráti

Huszár-kastély: Bernece és Baráti települések 1521-től mintegy két évszázadig az esztergomi kanonok birtokában voltak, majd az 1700-as években kerültek a Garamszentkeresztről származó Huszár család tulajdonába, mely időszakról tanúskodik a barokk stílusban épült kastély (18. sz.). Később egy házasság nyomán az Okolicsányi családé lett a birtok és a kastély is, így a helyiek Okolicsányi-kastélyként is emlegették. A 18. századi kastély udvarán román kori fafaragványok találhatóak. A kastély bejáratával szemben Nepomuki Szt. János szobra áll. A puhakőből faragott, színesre festett, magas, csipkés pilléren álló, vaskerítéssel körülkerített szobor gondosan kidolgozott, lírikus kidolgozású munka. Keletkezése: feltehetőleg a 18. század közepe. A katonai felmérések során a különálló kastélynak mintegy 2 ha-os parkja volt. A II. világháború alatt a parkban magyar tüzérek állomásoztak majd az oroszok kórháznak használták az épületet, így a háborút viszonylag sértetlenül vészelte át. Az államosított kastélyban 1945 után iskolát rendeztek be, majd az új iskola épületének megépítése után gyermekotthon működött benne, jelenleg üresen áll.

Szokoly-kastély: Szokoly Alajos az 1896 évi nyári olimpián 100 m síkfutásban bronzérmet nyert. A kastély a 19. sz. végén épült, ahogy a korabeli leírások említik „csinos úrilak” története is fordulatos. A fiatal orvostanonc Szokoly Alajos beleszeretett a nagyoroszi gróf lányába a szépséges Berchtold Saroltába. Érzelmei viszonzásra találtak az ifjú hölgynél, a gróf azonban ellenezte a rangon aluli házasságot, ezért nem az oroszi kastélyba engedte az ifjú párt, hanem Bernecén építette a ma is álló kastélyt. Szokoly Alajos 1871-ben született Kisgaramon, Zólyom vármegyében. Orvosi egyetemi tanulmányit nem fejezte be, de itt indult sportolói pályafutása. 1890-ben már megnyeri a Magyar Athletikai Club 100 yardos versenyét, majd számos más távon is győz és később országos csúcsokat is állított. Az igazi siker az 1896. április 6. és 16 között megrendezett első olimpiai játékokon a 100 méteres síkfutásban elért harmadik helye, hármasugrásban negyedik. 13 országos rekord fűződik a nevéhez. Hont vármegye levéltárosa volt 1920-ig majd visszavonulva gazdálkodott 1932. évi haláláig. A gondos gazda keze nyomát őrizte a kastély parkja. Az egykorú fényképek, az idős berneceiek visszaemlékezése szerint a kastély melletti parkszerű rész növényállománya hasonló volt az egykorú hasonló zöldfelületekkel. A patak mellet a „Hársas” alatt a természetszerű erdő alatt sétaút vezetett. A patakparton pedig üvegházban rózsát termesztettek. A kastélyt a háború után nem hordták szét (talán a jószívű birtokosra emlékezve), de az évtizedek alatt volt itt TSZ iroda, erdészeti üzemegység irodája, szolgálati lakások, öblítőszer töltő, lyukkártya gyártó üzem, de még szovjet hadseregnek is varrtak itt katonaruhát. A kastély a XV. Kerületi Önkormányzat Gyermeküdülője.

Biatorbágy

Sándor-Metternich-kastély: A kutatások szerint Promberger Keresztély barokk kori kastélyának helyén épült. Az új tulajdonos Sándor Antal báró fia, gróf Sándor Vince építtette föl a kastélyt mai formájában 1823-ban. Fia, Sándor Móric házassága nyomán került a kastély a Metternich család birtokába. Feltehetően a kastély Hild József egy korai műve. Földszintes, a falu főútvonalán északra néző cour d'honneur-jének szárnyai az utca vonalára könyökölnek, középrésze klasszicista, a szárnyépületek empire kialakításúak. A díszudvar szélén íves nyílású kocsiáthajtók kapcsolják a melléképületeket a gazdagon tagozott központi épületrészhez, ami előtt négyoszlopos oromzat áll. Ma egyik részében iskola, a másikban mezőgazdasági üzem működik.

Szily-Fáy-kastély: Az irodalomban, mint középkori épület szerepelt. A 18. század első felében épült, a 19. században a Fáy család kezére jutott, majd a Sándor-Metternich uradalomhoz került. 1954-ben mezőgazdasági szakiskolává alakították, a régi részekhez idegen toldalékokat építettek. Biatorbágy Nagyközség Önkormányzatának tulajdonában van. 2001. 08. 31-től használaton kívül áll. Lejtős terepen álló, délre néző U alakú díszudvarral kialakított barokk épület. Részben többszintes. A kastély legrégebbi részei a füstölő és a kincstárszoba. Az épületben máig megvannak a barokk ajtók. A terep esése következtében az oldalszárnyak egy része kétszintes. Az önkormányzat 2005-ben részletes tanulmányt készíttetett a kastély múltjának építészettörténeti felkutatására és a hasznosítás lehetőségeinek megvizsgálására. A tanulmány felhasználásával remélhetőleg a kastély felújítása hamarosan elkezdődik, és Biatorbágy egy új idegenforgalmi vonzerejévé válhat.

Bugyi

Beleznay-kastély: Bugyi község legrégibb építészeti emléke ez a barokk kúria, melyet Beleznay János (Mária Terézia egykori tábornoka) építtetett az 1730-as években. Ez volt Beleznay első lakhelye. Az átépítések és a bontások miatt eredeti jellegzetességét szinte teljesen elvesztette, de a település önkormányzata mindent elkövet azért, hogy egykori arculatát visszanyerje az épület.

Forster-kastély: Az 1890-es évek elején épült úrilak Forster Kálmán tulajdonában volt. Forster Kálmán hatalmas birtokain kezdte meg egy korszerű árutermelő gazdaság megszervezését, melynek eredményeként egy évtized alatt jelentős változás következett be a művelési ágak területén. A kastély ma magánkézben van, vadászkastély, vendéglátó- és szálláshelyként hasznosítják, elsősorban a Bugyin és környékén rendezett vadászati rendezvényekre látogató vadászok részére. A vadászidény idején külföldről is számos vadász látogat el ide.

Csévharaszt

Wekerle-kúria: Wekerle Sándor miniszterelnök (1848-1921) tulajdona volt. Ezt az épületet a Wekerle család használta, régen szépen gondozott park tartozott hozzá. Az akkor még Pusztacsév néven ismert településrészen volt egy szépen kiépített gazdaság, dohány ültetvény, ménes, szolo vincellér ház. Az államosításkor elvették a Wekerle családtól, a háború alatt orosz katonatiszteket szállásoltak el benne. Ma lakóház.Bár már nem teljesen a régi a külleme, az ott élok a lehetoségeikhez mérten rendben tartják. Csévharaszttól 1,5 km-re K felé, félúton Felsőnyáregyháza felé található, a Wekerle telepen.

Csobánka

Margitligeti kastély: Budapesttől nem messze Csobánkán, a pilis kapujában, egy meseszép völgy bejáratában álló margitligeti kastély felépülése óta a betegeket szolgálta. A 3 és fél hektáros őspark közepén álló kastély ma siralmas állapotban van. A már eleve szanatóriumnak épült kastély 1917-ben került a Szociális Misszió Társulat apácarend tulajdonába. A nővérek példaképükről, Prohászka Ottokárról elnevezve hadiárvaházként használták egészen 1948-ig amikor is - az összes egyházi ingatlannal együtt - államosították. Ezután az épületegyüttes, immár Bárczy Gusztávra átkeresztelve, a Pest megyei Tanács üzemeltetésében, állami gondozottak otthonaként működött. Majd jött a rendszerváltás ... és a 91. évi 32. törvény lehetőséget adott az egyházi ingatlanok visszaigénylésére. A kastély használaton kívülre került, lepusztult.

Csömör

Laky-kastély: A Laky utcában álló, U alaprajzú neoklasszicista kastély tulajdonosa a 19. sz. végén Krammer Teréz Európa hírű drámai szoprán énekesnő volt. Krammer Teréz mozgalmas színházi életét egészítette ki a csömöri nyaralás, pihenés. Idősebb korában egyre több időt töltött itt családi, baráti körben, a csömöri élénk társadalmi élet Budapest szerte ismert volt. Mariska lánya Laky Jenő felesége lett, a művésznő átadta nekik a kastélyt, amely ma Csömörön Laky-villa néven ismert. Mivel építészetileg védett épület, és a nagyközség jelenlegi pénzügyi helyzetében nincs fedezet a felújítására, a református egyház vállalja az épület felújítását, ezzel építészeti, települési értékeinket bővíti.

Dabas

Zilinszky-kúria: Gyón, Kossuth Lajos út 87. Az 1760 körül épült, késő barokk kúriát korábban raktárként hasznosították. A kapu zárókövét 1767-es évszám díszíti. A középrész kéttraktusú elrendezésű, az udvar felé széles folyosóval, s a főhomlokzat felé igényes termekkel, melyek közül a középsőt homlokzati kialakítása is hangsúlyozza. Az oldalszárnyak egytraktusúak, egymásból nyílóak, a szárnyak végén gazdasági helységek találhatók. Az épület lényegében megőrizte eredeti formáját és díszítéseit. Az udvarban az 1941-ben épült L alakú tornácos gondnoki lakás mellett két további, újabb iskolaépület áll. Jelenleg általános iskola működik benne.

Gombay-Dinnyés-kúria: Alsódabas, Bajcsy-Zsilinszky út 14. Az épület 18. század végén, késő barokk stílusban épült. Mint az egyik legkorábbi dabasi kúria alaprajzával és utcai homlokzatával számos későbbi kúriának alaptípusaként értékelhető. Egyik homlokzata az utcával szinte párhuzamos, bejárata az udvarra néző íves, árkádos tornác felől van. Az épület végei kéttraktusúak, a tornácoknál egy szobasor található. Az igényesebb helyiségek a tornác mögötti sávban találhatók Utcai homlokzatának nyílásai 2-3-2 ritmust mutatnak, ezt a középső ablakok enyhe előreugrása és tükrös pilaszterekkel való szegélyezése tovább erősíti. Az épületnek az elmúlt évtizedekben számos, általában közösségi funkciója volt, s ennek megfelelően végeztek kisebb-nagyobb átalakítást a belsőben. A fő helységek mérete nem változott, szerencsére az utcai homlokzat megőrizte korábbi formáját. Jelenleg az épületben gyermekkönyvtár és gondnoki lakás működik.

Halász Olivér-Biegner-kúria: Alsódabas, Ravasz László utca 2. Az 1830 körül épült kúriában ma már önkormányzati óvoda működik. A kúriát Bajúsz Péter alsódabasi pallér eredetileg L-alakúra építette. A 20-as években történt átalakításkor az utcával párhuzamos szárnyát lebontották. Az egytraktusú épületszárnyba különböző méretű helységek találhatók, az épület végét két szoba zárja le. A nagyteremnek megfelelő ajtót és lét ablakot befogadó falszakaszt lapos timpanon koronázza. Eredetileg alakos festés díszítette. A megmaradt épületszárny sok módosításon esett át. Az elmúlt években az épületet felújították, s a tornác melletti eltérő méretű ablak cseréje is megtörtént.

Halász Zsigmond (ősi Halász)-kúria: Alsódabas, Táncsics Mihály utca 1. A 19. század elején épült önkormányzati tulajdonában lévő kúriában ma már bérlakások vannak. A földszintes épület egykor a kertben hátrahúzva állt. Az épület alaprajza egytraktusú formát tükröz, csak a véghomlokzatok felé nyílnak kisebb helységek a tornác szélességében. Bejárati homlokzatán a szélső falazott részek közé 7 oszlopos tornác simul. Az épület fő nézetét megőrizte, de bal oldalán hosszirányban kb. 6 méterrel bővítették. A lakások kialakítása miatt az alaprajzi rendszer teljesen átalakult.

Halász Bálint-kúria: Alsódabas, Szent István út 65. Az 1820 körül épült kúriát korábban több lakás és egy ipari szövetkezet műhelye foglalta el. A földszintes épület az utcához közel, arra merőlegesen helyezkedik el. A cselédház jóval beljebb, az utcával párhuzamosan álló fatornácos épület volt. Az épületben jelenleg OKÖT Iroda működik, illetve a falugazdász.

Halász Antal-kúria: Alsódabas, Bajcsy-Zsilinszky utca u.11. Az 1825 körül épült, földszintes, zárt tömegű kúriában korábban járási tanácsháza volt, jelenleg a Halász Boldizsár Városi Könyvtár üzemel benne. Meredek hajlásszögű, kontyolt nyeregtető fedi, s utcai homlokzatát timpanonos portikusz díszíti. Szimmetrikus utcai homlokzatát egy-egy keretezett ablak osztja a szélső mezőkben, melyet faltükör és szemöldökpárkány gazdagít. Az épület hátrafelé fokozatosan egyszerűsödik, oldalt elmarad a függőleges díszkeret plasztikája, hátul a frízmező már csak egyszerű kiugratásként jelentkezik. A kúria az úthoz közel áll, nyilvánvalóan reprezentációs céllal, amit monumentális homlokzatképzése is alátámaszt.

Halász Móric-kúria: Gyón, Kossuth Lajos út 7. Az 1821-ben épült nagyvonalú kúria sokáig ipari vállalat központja volt, majd vendégház és faluház lett. A kisnemesi építkezés legjobb példájaként ismert klasszicista kúria, szabadon álló formában, emelt földszinttel, kétoldalt íves kocsifelhajtóval épült. A téglalap formájú épületet kontyolt nyeregtető fedi, utcai homlokzata pedig szinte a kastélyok nagyvonalúságát mutatja. Kéttraktusos alaprajzi formája a szobák szimmetrikus elrendezését és jó tájolását biztosítja. Több hektáros park vette körül, amelyben különböző melléképületek álltak. Az épület előtt - szinte egyedüli módon - kisebb díszpark létesült. Az épületet sok viszontagságos év és hosszantartó leromlott állapot után a 80-as évek elején felújították és korszerűsítették. A melléképületet az elmaradt felújítások miatt a 90-es évek elején le kellett bontani.

Rákóczi-kúria: Alsódabas, Bajcsy-Zsilinszky utca 5. Az 1850 körül, késő klasszicista stílusban épült kúria korábban a Nemzeti Bank fiókjaként működött, majd hosszú ideig a Fehérakác MGTSZ központjaként szolgált, jelenleg lakás és iroda.

Vay-kúria: Alsódabason állt özvegy Vay Lászlóné barokk kúriája, mely mára elpusztult.

Csajághy-kastély: Alsódabason állt az eklektikus kastély, mely a századfordulón épülhetett Csajághy Béla megrendelésére.

Szőke-kúria: Szőke Lajosé volt, Alsódabason állt.

Damján-kúria: Gyón, Kossuth u. 97. 1820 körül épült, klasszicista stílusban. Az utcavonaltól messze, azzal párhuzamosan, a telek közepén, szabadon álló, téglány alaprajzú, földszintes kúria. Falsávval zárt homlokzatait egykor toszkán pilaszterek tagolták, ezeknek fejezet, s helyenként törzsének nyomvonala ma is látható. Ablakai egyenes záródásúak, könyöklosek.
Nyugati (egykor kerti) homlokzata enyhén eloreugró középrizalittal képzett, 3+3+3 tengelyes. A rizalit elott négy toszkán oszlopra, s négy toszkán pilaszterre támaszkodó portikusz áll, tagozatlan gerendázattal és timpanonnal, utóbbiban körablak. A portikusz alatt két ablak között kétszárnyú ajtó nyílik. Utcai homlokzata szintén 3+3+3 tengelyes, középrizalitos. Középso tengelyében kétszárnyú ajtó, felette a 20. század elejérol származó fa eloteto.Északi véghomlokzatán talán utólagos kialakítású, elotetovel fedett ajtó. Déli véghomlokzata eroteljes középrizalittal képzett, azt egy ablak töri át. Kontyolt nyeregteto, palafedés.

Kastély: Mántelek-Belsőmántelek: Nem könnyû néha az értékek felkutatása és megismerése. A mánteleki kastély ügyében sem az. Adva van egy kastélyszerû épület Dabas mellett, Belsõmántelek területén, nem messze az erdészháztól. Annyira eldugott helyen, hogy ma már megtalálni se egyszerû: a dombot, amin áll, erdõ és bozótos nõtte körbe, a felvezetõ szekérutat se használják nagyon gyakran, mert azon is jó félméteres gaz nõ. Aztán mégis valahogy megleli az ember, és felmegy a dombra. Azon egy siralmas állapotú, omladozó vakolatú, beszakadt tetejû ház áll, öregebb fákkal körbevéve, melyek valószínûleg egy régebbi ültetés maradványai és az épület körüli kertet díszíthették. A "kastély", ha jól meggondoljuk, inkább udvarház vagy kúria lehetett. Hogy ki és mikor építette, az viszont rejtély. A világhálón semmilyen nyomát sem találni; nem kapcsolható jelen ismereteink szerint, semmilyen konkrét építtetõ vagy birtokos családhoz. Régi térképeken sincs feltüntetve, amelyeken tucatjával olvashatni majorok és uradalmak neveit, látni épületeit. Az 1941 elõtti térképek nem is igen ábrázolnak ezen a dombon semmit, az 1941-esen pedig csak egy egyszerû épületet jelöltek. Egy másik térképen egy kápolnát jelez a felirat, amely a kúria mellett állhatott, s melynek ma már semmi nyoma sincs, a helye terepen csak körülbelülre sejthetõ.

További, kisebb jelentőségű kúriák:

Dinnyés Pál-kúria: Bajcsy-Zs. u. 4.

Baghy-kúria: Fő út 54.

Bereczky-kúria: Lakos dr. u. 13.

Dömötör-kúria 1: Ady Endre köz 6.

Halász Kázmér-kúria: Szent István út 88.

Halász Zoltán-kúria: Gyón, Szív u. 3.

Halász-kúria: Bajcsy-Zs. u. 19.

Halász-kúria: Lakos dr. u. 27.

Mészöly-kúria: Viola u. 2.

Radimeczky-kúria: Lakos dr. u. 21.

Zedlitz Emilné-kúria: Gyónon állt, sorsa egyelőre ismeretlen.

Grüner Henrik-kúria: Gyónon állt, sorsa egyelőre ismeretlen.

Dánszentmiklós

Wekerle-kastély: A 19. század végére egyik legnagyobb földbirtokosa Wekerle Sándor egykori miniszterelnök lett. Dánszentmiklóson Wekerle Sándor egykori pénzügyminiszter birtokán, gyönyörű természeti környezetben, monumentális kastélyt épített. A Wekerle-kastély ma is látható.

Plósz-kastély: Az 1950-es évektől óvoda. A földszintes, alápincézett kastély összetett alaprajzú épület, de leginkább egy L-betűhöz hasonlít az alaprajza. A belső oldalán terasz áll, a szárak találkozásánál az egyenletes lépcsőház-torony kapott helyet, mely messzire látszik. A toronyból nyíló erkély eredeti kovácsoltvas rácsa máig megvan. Baloldali homlokzata 1+1+1+1 osztású, rizalitszerűen kilépő részéből előreugrik egy egytengelyes szakasz. Hátsó homlokzatán 4 pillér által tartott tornác áll. Negyedik, jobb oldali homlokzatának volutás ívelt oromzata figyelemre méltó. Gazdasági épületei máig megvannak.

Muzsik-kastély: Az épületben óvoda működik. A földszintes kúria átalakított homlokzatán oromzatos rizalit áll, itt van ma is a bejárat. Jobb oldalán húzódik legmarkánsabb eleme, az egyemeletes, sisakos torony. Hátsó homlokzatának két szélén oromzatos odalrizalitok állnak, de több újabb bővítményt is ragasztottak ide. Nem látogatható.

Ugody-kastély: Ma magánkézben lévő lakóépület. Bejáratához fasor vezet. A helyi hagyomány szerint a XIX.sz elején épült, eklektikus stílusban. Nem látogatható.

Délegyháza

Piróth-kastély: A Kölcsey Művelődési Ház épülete Piróth István földbirtokos volt kúriájában kapott elhelyezést. Pontos adataink nincsenek, a volt tulajdonos unokája szerint az épületet a századfordulón kezdték építeni. Ezt a helybeliek is megerősítik, szerintük a "kastély" 1901-1921-ig épült. A befejezés évét a tetőn 1982-ig meglévő vaszászló jelezte. Tulajdonosa az államosítás után Délegyháza község lett. Volt tulajdonosai elköltöztek. Az épület az első időkben a II. világháború után közvetlenül több család lakása volt. Az épület balszárnyán külön bejárattal először ÁFÉSZ nyitott üzletet. Utána Posta hivatal lett, mai napig is. Helyet kapott itt óvoda, később egy, majd két helyiséget iskolai tantermi célra használtak. Az 1950-es évektől itt kapott helyet a községi tanács hivatala. A kialakított nagyteremben mozielőadásokat tartottak, ez adott helyet a községben folyó művelődési és közösségi tevékenységnek.

Domony

Both-Baghy-kúria: Both Ödön kúriáját Somssich Pál építtette 1830 körül, ma Polgármesteri Hivatal.

Kandó-Domonyi-kúria: Kandó József építtette a 19. században klasszicista stílusban, későbbi tulajdonosa Domony Ödön alakíttatta át.

Ónody-Segesváry-kúria: Ónody Zsigmond építtette 1796-ban. Ma lakóház.

Mártonffy-kúria: A Mártonffy család építtette, a századfordulón László Zsigmondé volt.

Dunaharaszti

Laffert-kúria: A viszonylag kisméretű Laffert-kastélyt a bárói család építtette a 18. század elején, mely francia igazodású barokk kastélyok első csoportjához áll közel. A rizalitokkal tagolt, egyszintes kastély az utca és a zárt kert által határolt területen szabadon áll cseréppel fedett kontyolt tetővel. A középrizalitja megemelt, a sarokrizalitok a homlokzat síkjától csak kissé lépnek elő. Az utca felőli főhomlokzat tengelyeinek száma 2+2+3+2+2, a D-i rövidebb oldalhomlokzat 4, az É-i egytengelyes. Az udvar felőli homlokzat ugyancsak rizalitokkal tagolt, az oldalrizalitokhoz íves falszakaszok kapcsolódnak, tengelykiosztása: 1+1+1+3+1+1+2. Az épületen azonos magasságban pinceszellőzőkkel áttört, homokkőlapokkal burkolt lábazat fut körbe. A lezáró homorú tagos főpárkányzata az É-i szárnyon, a D-i sarokrizaliton szakaszokban, töredékesen maradt meg. A háromtengelyes középrizalit eredeti ablaknyílásait befalazták, illetve új, kisebb, egyenes záródású ablakokra és ajtóra cserélték. A két D-i nyílás felett az eredeti íves záródású béllet megmaradt. Az É-i szárny homlokoldalának középtengelyét egy, egyenes záródású ablak töri át. A D-i szárny homlokzatát eltérő nagyságú, egyenes záródású ablakok, és egy felülvilágítós ajtó töri át. A kőkeretes, egyenes záródású ajtó kis lábazatról indított, szegmentíves, volutatagos, záróköves lezárású felülvilágítóval egybekapcsolt. Az udvar felől a homlokzat ugyancsak rizalitokkal megmozgatott, de itt a két sarokrizalit hangsúlyosabban lép ki, mint a középső főbejárati középrizalit. A rizalitokat íves falszakaszok vezetik át a középrizalithoz. Itt az eredeti ablakokat kicserélték, több helyen befalazások nyomai láthatók. A középrizalit eredetileg háromtengelyes volt, ma már csak a középtengelybe állított ovális felülvilágítóval egybekapcsolt főbejárat maradt viszonylag épen, amelynek cseppdíszes, füles kőkereteit, felül vállkőről indított, félköríves, záróköves, volutatagos archivolt zár le. A felülvilágító ugyancsak kőkeretes, felül volutás szemöldökpárkánnyal záródik. Az É-i falszakaszhoz és a rizalithoz egy-egy lépcsős teraszt emeltek, innen bejárati ajtók nyílnak. A többszöri átalakítások következtében az eredeti külső faltagolásnak nyomai már nem fedezhetők fel. Az ablaknyílókat kicserélték, nyíláskereteit befalazták, egyes helyeken új bejárati ajtókat nyitottak. Az É-szárnyban lakórészt alakítottak ki, ennek következtében a járószinteket megemelték, válaszfalakat húztak. A díszterem falképei a falmezők alsó zónáiban töredékes állapotban maradtak meg, az emberi gondatlanság következménye a falak bevésése. A tetőszerkezetet átalakították.

Érd

Sina-kastély: A kastély pontos építési idejét nem tudjuk, csak valószínűsíteni lehet, hogy a 13. századtól helyén erődítmény állhatott. A „Kőkúria” első említése 1519-ből való, amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került. Sok tulajdonosa volt, míg 1848-ban a dúsgazdag Sina György vette meg a kastélyt. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában. Sina György spanyol származású görög bankár volt óriási vagyonnal. Halálát követően fia, Sina Simon 1869-ben neoreneszász stílusban átépítteti a kastélyt. Szerencsére ismert a kastély Sina-féle átépítés előtti alaprajza és homlokzati megjelenése is, valamint a ma is meglévő egykori gazdatiszti épület 1846-ban rögzített állapota. Képzeletben tegyünk egy rövid látogatást ebben a kastélyban, amelyet e felmérésben láthatunk. A négyszögletes alaprajzú épületbe a déli kapun lehetett bejutni. Az egyes helyiségek kerengőszerű folyosóról nyíltak. A déli kaputól balra egy önálló lakás létezett, amelynek két kívülfűtős, cserépkályhás szobája, szabadkéményes konyhája volt. A kastély keleti szárnyában a főúri lakosztály térsora húzódott. Tágas termeit négyszögletes és kör alaprajzú cserépkályhákkal fűtötték a folyosóról nyíló fűtőnyílásokon keresztül. A keleti szárny legnagyobb szobájából ajtó nyílott a terasz felé, ahová félköríves lépcsőkön keresztül juthatott le a kastély lakója. Ez a terem a szalon szerepét tölthette be, itt folyhatott a társasági élet. A kastély északkeleti sarokhelyiségében volt az ebédlő és a gardróbszoba. Az északi szárnyban kapott helyet a házikápolna, mellette ismét szobák sora következett. Az északnyugati sarokban hatalmas konyhát ábrázol az 1846-ban készült rajz. Kemencéjében sültek a kenyerek, cserépedényekben főttek az ételek. A terjengő füstöt szabadkémény vezette el, amelynek kürtőjében füstölték a sonkákat. A nyugati szárnyban ismét szobák nyíltak a folyosóról, majd a pince felé, illetve az emeleti vendégszobákhoz vezető lépcsők következetek. A kastély nyugati szárnya és a Kakukk-hegy között szűk udvar húzódott, innen lehetett a hegybevájt pincéket megközelíteni. A kastélyhoz tartozó dongaboltozatos, több, egymással összekötött folyosókból álló pincerendszer és az épület alá behúzódó nagyméretű dongaboltozatos terem ma is létezik. Az imént „bejárt” kastély Sina Simon a saját igényeinek megfelelően építette át. A Sina-kastély pazar berendezéséről, a benne folyó fényűző életről legendák szólnak. A kastély vendégei között a kor arisztokratái, írói, tudósai, művészei egyaránt megfordultak. Sina Simon Széchenyi István barátja volt. Jókai Mór is gyakori vendég volt Sina Simonnál, akit csak az „érdi nábobként” emlegettek. Az érdi kastélyt „Az aranyember kastélyának” is nevezték, párhuzamot vonva Sina Simon báró a bőkezű adományozó, valamint Tímár Mihály személye között. Sina báró halálát követően a Wimpffen család örökölte a birtokot, mivel Sina Simon leányát Anasztáziát Wimpffen Viktor gróf vette feleségül. Később a Károlyi grófok tulajdonába került. 1920-ban a Jézus Társaság újoncháza lett, majd 1928-ban a Vizitációs női szerzetesrend költözött a kastély falai közé. Bogner Mária Margit apáca példaképe volt nővértársainak, sírja a római katolikus templom kertjében ma már zarándokhely, melyet a kastély mellől helyeztek át jelenlegi helyére. 1940-ben a vizitációs nővérek kiköltöztek az épületből és helyüket a KALOT Népfőiskola oktató és hallgatói foglalták el. A második világháborúban hadikórház volt az öreg falak között. Hosszú ideig gazdátlanul kallódott s végül - miután építőelemeit jórészét széthordták - a pótolhatatlan műemléki értéket 1971-ben lebontásra ítélték. A közel 50 éve elbontott kastély timpanonos előcsarnokának oszlopdarabjai a helyszínen láthatók.

Wimpffen-kúria: aA kastélyt az  1838-as árvíz  pusztítása után, az újjáépülo város szélén kialakuló új településrész Érd-Újfalu határára, a foút mellé, fogadó céljára építette  németújvári  Herceg  Batthyány Fülöp . A család egyik címerállata után a Pelikán Fogadó nevet kapta az intézmény. Az épület feltehetoen 1840 és 1845 (ekkor már szerepel az összeírásokban) között készült el, a stílusjegyek alapján valószínusítheto, hogy  Hild József  vagy egyik tanítványának tervei alapján.  1848 -ban  hodosi  és  kizdiai  Báró  Sina György , görög ( román ) származású bankár és nagybirtokos tulajdonába került az épület. Az  1848–49-es forradalom és szabadságharc  idején osztrák tábornoki fohadiszállás muködött a fogadó falai közt.  1856 -ban örökölte meg apjától  Sina Simon  az épületegyüttest. Simon  1876 -ban bekövetkezett halálakor a birtok leányára,  Anasztáziára  és annak férjére, a német származású tengerészre, Gróf  Wimpffen Viktorra  szállt. A család  1884 -re készült el a fogadó kúriává történo alakításával, ezért nevezik a helyiek az épületet gyakran Wimpffen-kúriának. Apja  1897 -ben bekövetkezett halálát követoen Gróf  Wimpffen Simon  volt a kastély birtokosa. O  1910 -ben kénytelen volt eladni a kastélyt  nagykárolyi  Gróf  Károlyi Imrének .  1926 -ban Érd Község megvásárolta az épületegyüttest a folyamatosan bovülo Szent István Polgári Fiúiskola számára. A kastély egyik szárnyában pedig a csendorség kapott helyet.  1942 -ben költözött az épületbe a Községi Elöljáróság (1950-tol Tanács) az Ófaluból. Az iskolát ekkor a befalazott és osztálytermekre tagolt kocsiszínben és istállókban helyezték el, a kert végében pedig egy kis házat építettek az iskola igazgatójának. A foépület és a kocsiszín közé az 1970-es években egy újabb épületet építettek a tanácselnöki lakás és irodák számára. A Tanács  1979 -tol fokozatosan átköltözött egy nagyobb épületbe, ahol ma is muködik az Önkormányzat.   1983 -ban Mógor Béla akkori tanácselnök jóvoltából a Magyar Földrajzi Gyujtemény (ma Múzeum) és a  Városi Könyvtár  Zenei Könyvtára költözött a foépület keleti szárnyába, míg a másikban megmaradt a Házasságköto Terem és az Anyakönyvi Hivatal.  1988 -ban a könyvtár, majd  1990 -ben a házasságköto is kiköltözött az épületbol, lehetové téve a múzeum bovülését.  2001 -ben a muemléki épületegyüttes rekonstrukciója során a foépületet rendbe tették, az utólagos építményeket, befalazásokat lebontották és a kert is megújult.  2012 -ben a tetotérben új kiállítótér, eloadóterem és múzeumpedagógiai terem került kialakításra. A szintén felújított kocsiszínben raktárak és muhelyek kaptak helyet. Az egykori híres „Pelikánnak” nevezett vendégfogadó, majd késobb Wimpffen-kúria épületegyüttese Érd központjában, a Budai út 4. sz. alatt található. Sem pontos építési idejét, sem tervezojét nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak az építészeti formajegyek alapján, hogy Hild József alkotása lehet. A Budáról Székesfehérvár felé vezeto forgalmas út mellé építették fel a vendégfogadó foépületét és a hossztengelyére meroleges, különálló kiszolgáló épületszárnyakat, a két istállóként muködo oldalszárnyat és a középen elhelyezkedo kocsiszín épületét, 1820 és 1840 között. Az épületegyüttes jelentosége foként abban áll, hogy mind a mai napig megmaradt minden eleme. A foépület, amelyben jelenleg a Magyar Földrajzi Múzeum muködik, már 1958 óta muemléki védettség alatt áll. Az épületegyüttes további részeinek védetté nyilvánítására 1999 augusztusában került sor. A szinte egyedülálló módon, eredeti állapotában megmaradt klasszicista magasföldszintes, 68x14 méteres, téglafalú, sóskúti (szarmata) mészko alapra épült épület.  A klasszicista stílusban épült magasföldszintes foépületet 15 méter széles és 4 méter magas timpanon díszíti. A foépület utcai homlokzata 1+4+3+4+1 tengelyes. A pilaszterekkel díszített sarok és középrizalit ablakait és középso bejárati ajtaját lunettás motívum díszíti. A sarokrizalitok hármas ablakát közös könyöklo- és szemöldökpárkány tagolja. A sarok és középrizalit közötti homlokzatszakaszon 4-4 hat részre osztott ablakot helyeztek el. Az udvari homlokzaton az utcához hasonlóan megismétlodnek a lunettás díszítésu hármasablakok, a timpanon itt eloreugratott, négy oszloppal alátámasztott. A két szélso négyzet keresztmetszetu oszlop éleit kerékvetok védik, a belso osztlopok kör keresztmetszetuek. A lovas kocsik itt álltak meg a kocsialáhajtónál, hogy utasaik fedett helyen szállhassanak ki. Az udvari homlokzat sarokrizalitjai és a timpanonos kocsialáhajtó közötti része fedett nyitott tornácos volt. Nagy elorelépést jelentett az épületegyüttes megismerésében az az épületfelmérés, amelyet Szelestei Nagy László, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában fedezett fel néhány évvel ezelott. A Pelikán fogadó és postakocsi állomásról megrajzolt épületfelmérés is része annak az 1846-ban összeállított topográfiának, amelyet Batthyány Fülöp herceg az érdi uradalomról készíttetett Wajthay Ferenc által. A Batthyány-család címerállata a pelikán, talán innen ered a fogadó elnevezése is. A Wajthay Ferenc által készített felmérés ábrázolja a foépület pince és földszinti alaprajzát helyiségeinek megnevezésével, valamint a két istállóként funkcionáló oldalszárny és a középso kocsiszín épületeit. A „Pelikán” az 1848-49-es szabadságharc idején osztrák tábornoki fohadiszállás volt. Az 1849. január 3-án lezajlott érdi csata halottait a mai fogadó elotti Szabadság tér területén temették el. Már az elso világháború elott emlékoszlop felállítását tuzték ki célul az érdiek, de a háború kitörésével meghiúsult a nemes szándék. 1876-ban Sina Simon leánya, Sina Anasztázia örökölte az érdi uradalmat, s vele együtt a fogadót is, melyet kúriává alakítottak át. Sina Anasztáziát a német származású Wimpffen Viktor gróf vette feleségül, innen származik a Wimpffen-kúria elnevezés. Késobb az alsó utcai oldalszárnyakban polgári lakások alakultak ki. Az udvaron lévo egykori kocsiszínben 1923-tól a Szent István Polgári Fiúiskola muködött. A foépület Tanácsházaként is szolgált, majd 1983-tól a Magyar Földrajzi Múzeum lelt otthonra az öreg falak között.

Farmos

Matolcsy-kúria: A farmosi természetvédelmi oktatóközpontot 2006-ban hozta létre a Tápió Közalapítvány abból a célból, hogy a Tápió-vidék természeti értékeit, élőhelyeit, jellegzetes növény- és állatvilágát egy helyen mutassa be az érdeklődőknek. A kastély a falu legmagasabb pontján áll. A szabadon álló, U alaprajzú épület talán klasszicista stílusú lehetett, mára teljesen elvesztette homlokzati díszítéseit.

Felsőpakony

Degenfeld-kastély: Gr. Degenfeld Józsefé volt, elpusztult. A 40-es évektől a központ a Dégenfeld-kastélyhoz közel, ma is TSZ-majorként ismert részen volt. A korábbi intézőlakásból részben községháza, részben posta lett, de ide járt ki az orvos is Gyálról minden héten egy alkalommal rendelni. Sőt, odajártak szórakozni a kastélyba, ott rendezték meg az ünnepségeket, de ott voltak az arató, szüreti stb. bálok is. Az első televíziók egyike a már említett kastély klubszobájában volt, ahol havonta egy-két alkalommal filmvetítésre is sor került.

Fót

Károlyi-kastély: Az impozáns méretű klasszicista kastély a napóleoni időkben épült egy korábbi épület felhasználásával. Valószínűleg Pollack Mihály tervezte. A 19. század derekán (1840-es években) Ybl Miklós - mint a Károlyi család uradalmi építésze - végzett rajta jelentős bővítéseket. Ekkor nyerte el mai külsejét. Ugyanő tervezte a nagyhírű plébániatemplomot és több melléképületet (kerti villát, pavilonokat) a parkban. A kastély méltóságteljes képet mutat a tavaktól induló nyiladékban. Parkjának tájképi jellegét őrzi ez a látvány, a tórendszer kialakítása, s erre utal a park növényállománya is, amely a gyűjteményes kertek elterjedése előtti állapotot tükrözi. Még a 19. század elején telepíthették a kastély két oldalán álló hatalmas lepényfát és a kaukázusi szárnyasdiót, a fehérnyárakat, vadgesztenyéket és a platánokat. Az épület 1946 óta gyermekotthon, amely még gróf Károlyi Mihályné védnökségével valósult meg. Az utólagos beépítések ellenére értékes, őrizendő műemlékünk. A Fóti Gyermekváros működik benne. Érdekesség, hogy napjainkban is itt él egy lakosztályban gróf Károlyi László.

Imreháza: Kovácsí-kastély: Az eklektikus stílusú kastély a 20. század közepe után pusztult el, ma már a fótiak sem emlékeznek a helyére...

Galgagyörk

Gosztonyi-kastély: A faluban négy egykori kúria található. A Tahy-kúria (községháza) klasszicista stílusban, a Kálnoky-Bedő-kúria (vendégfogadó) copf stílusban, a Gosztonyi-kúria (iskola, óvoda) barokk stílusban (Az 1735-53 között Egry István által épített épület jelentősen átalakított formában látható.), az Ibrányi-kúria (magántulajdon) eklektikus stílusban épült.

Tahy-kúria: A földszintes, U alakú volt Tahy-kúria részben barokk, részben klasszicista elemeket ötvöz. Az épületben több felújítás és átalakítás után a polgármesteri hivatal, illetve művelődési ház kapott helyet.

Kálnoky-Bedő-kúria: A volt Ibrányi, majd Kálnoky-Bedő-kúria 1828-ban épült klasszicista stílusban, 1921-ben átalakították, majd irodai célokra használták.

Ibrányi-kastély: Budapesttől 40 km-re, Galgagyörkön, fekszik az Ibrányi kastély, a falu szélén. A kastélyt 2 ha őspark veszi körbe. A 19. század második felében épült, földszintes, klasszicista stílusú kastély érdekessége az U-alakú, négyoszlopos portikusz, a timpanonban fekvő szoboralakok és a címer. Az épület belsejében figyelemre méltó a kályha, a falikút, a konyhában megőrzött mázas padlóburkolat és csempe. Tulajdonosa báró Ibrányi Mihály, a Magyar Királyi honvédség zászlósa volt. Testvérének fia Vajai Ibrányi Mihály altábornagy, a magyar Honvédség utolsó parancsnoka volt. A családdal jó barátságban volt Horthy Miklós kormányzó és családja, így gyakori vendégei voltak a kastélynak. A család a II. világháború kezdetén Svájcba emigrált és a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Báró Ibrányi és felesége Brüll Olga a parkerdőben lévő kriptában nyugszik. Jelenlegi tulajdonosok 1994-ben vásárolták meg a kastélyt a helyi TSZ-től. Teljes felújításba kezdtek, majd 2000-ben sikerült beköltözhetővé tenni, később úgy döntött a család, hogy vendégeket is fogadnak.

Doblhoff-kúria: A Doblhoff-kúria tulajdonosai a 20. századot megelozo idokbol nem ismertek. Utolsó tulajdonosa báró Doblhoff Erik volt. Ez a kastély orizte meg leginkább eredeti formáját belsoleg és külsoleg is. Az épület 1790 körül barokk stílusban épült, ma muemléki nyilvántartásban szerepel. Az utca beépítési rendjébe illeszkedve kertben, szabadon áll a földszintes "L" alaprajzú kúria. A kastély körüli park nagyságát még most is jelzi néhány megmaradt oszlopos kovácsoltvas kerítés maradvány, de sajnos az államosítás feldarabolta ezeket a területeket is. A második világháború után az épületben kapott helyet a községi tanács, majd az 1960-as évektol öregotthon volt. Az ingatlan az 1990-es években ismételten magántulajdonba került. A jelenlegi tulajdonos visszaállította az épület eredeti állapotát. Az apácarácsos ablakok, 19. századi ajtók és kilincsek, kagylómotívumok, stukkók, kályhafülkék, beépített könyvszekrény, a hatalmas pince dongaboltozatával eredeti állapotú. Az épület ma Magyarországon a szokásos mértéknél több, eredeti barokk és múlt századi részletet orzött meg, melyek minél nagyobb számban való megtartása szükséges lenne. Az épület magántulajdonban van, nem látogatható. A Rákóczi úton, közvetlenül a Tahy-kastély mellett áll.

Galgamácsa

Királyi vadászkastély: Borovszky: "Az ecskendi vadaskertben áll az impozáns királyi vadászkastély. Ez a vadászkastély az alkotmányos időszak kezdetén az első állami építkezés volt és a koronázási ajándékképen megvásárolt gödöllői uradalom tartozéka. Román-gót stilben épült 1869-70-ben és nyers tégla falazatának mindegyik tégláját még késsel faragták simára, miután akkor még a sima keramit-téglát nem gyártották. Helyiségei magyaros motivumokkal vannak kifestve. Az egész munkát a környékbeli mesteremberek készítették. A magyar királyi kincstári erdészet kezelésében áll és itt van elhelyezve a galgamácsai magyar királyi erdőgondnokság is. A király soha sem volt e vadászkastélyban, noha többször vadászott itt. Azt mondják, azért, mert egy ellenzéki interpelláczió, mely a parlamentben akkor hangzott el, a mikor a kastély építés költségeit tárgyalták, kellemetlenül érintette. Az uralkodó ház tagjai közül 69 azonban többen, közöttük boldog emlékű Erzsébet királyné is, gyakran keresték fel a vadászkastélyt." Ferenc József részére a településhez tartozó ecskendi vadaskertben 1869-1870-ben vadászkastélyt építettek neoromán stílusban, a helyiségeket helyi mesterek magyaros motívumokkal díszítették. A terület a gödölloi koronauradalom része volt, az uralkodó az építkezést kíséro parlamenti ellenzéki felszólalások és kifogások miatt nem használta a kastélyt. Schulcz Ferenc tervezte. A II. vh során megsérült, a romokat pedig széthordták.

Wettstein-Boxberg-kastély: A klasszicista kúria már nem áll.

Gomba

Perczel-kúria: A klasszicista stílusú, földszintes, eredetileg U alakú épületet a 19. század elején emeltette Puky Márton. Érdekessége a domboldalon álló kúriának, hogy a kert felőli oldala emeletes. A Perczel család tulajdonába a 19. században került, a család tagjai az 1848-49-es szabadságharc tábornokának, Perczel Mórnak egyenes ági leszármazottai voltak. A hagyomány szerint Katona József a Puky család vendégeként itt írta a Bánk bán néhány részletét. Később a bonyhádi Perczel család birtoka volt, és róluk kapta mai elnevezését is. A II. világháború után a helyi tanács központi konyhája és étkezdéje kapott helyet benne, mely az önkormányzat kezelésébe ment át a rendszerváltást követően. A kúria magántulajdonba került, az épületet igényesen eredeti állapotában helyreállították, a park rehabilitációja is elkészült. A kúria lakás célját szolgálja. Főhomlokzata 2+3+2 tengelyes, a bejárat előtt portikusz: négy dór fejezetes sima törzsű oszlop, háromszögű timpanonos oromzat. Az egyenes záródású ajtó két oldalán egy-egy félköríves dísztelen ablak, a széleken a falat pilaszter díszíti. A portikusztól jobbra és balra a homlokzaton két-két egyenes záródású ablak van falmélyedésben, a sarkokon egy-egy pilaszter. Hátsó homlokzata emeletes, középen rizalittal, kétoldalt fent két-két egyenes záródású ablakkal, a földszinten öt fektetett ablak. Oldalhomlokzatai kéttengelyesek, a baloldalin pinceajtó nyílik.

Patay-kastély: A barokk stílusú kastélyt 1790 körül emelték a Bárczayak. A 19. század elejétől a Patay család tulajdona. Itt élt egy ideig Patay József, a vármegye reformkori ellenzékének egyik vezetője. Patay József, helybeli birtokos a megyei ellenzék egyik vezetőjeként állt ki a haladó eszmék mellett. Fia, Patay György alszázadosi rangban harcolt Komárom feladásáig. A szabadságharc idején egy éjszakán át Gombán őrizték a koronát, amikor a kormány a fővárosból Debrecenbe tette át székhelyét. Ennek az eseménynek állít emléket a 2001-ben átadott millenniumi emlékmű, amelynek fő motívuma a Szent Korona. A kastély több átalakítás és bővítés után Fáy András Művelődési Ház és Könyvtárnak adott helyet, gondozott parkjában autós mozi működött. Mára elhagyatott, romos épület lett az egykori kúriából. Szabadon álló, egyemeletes kastély, hozzáépítésekkel. Középső részén kiugró rizalit, kétemeletes, földszintjén egyenes záródású ajtó mellett egy-egy ablak, az ajtó feletti egykori erkélynek ma már csak négy vaskonzolja van meg, s az erkélyről nyíló ajtó nyílása. Az emeleti ajtónyílás mellett egy-egy ablak. Nyeregtetővel fedett a rizalit, a hátsó homlokzaton is folytatódik, itt szintén kétszintes hasonló beosztású a bejárati részhez. Az épület mindkét oldalához homorított ívű földszintes épületrész kapcsolódik. Hegyesszögben előreugró egyemeletes sátortetős fedésű torony az épület sarkainál. A kert felőli homlokzaton a középső emeletes-oromzatos kiugró rizalit, elől hiányzik a fa nyitott veranda. A kétoldali épületszárnyakon három-három egyenes záródású ablak, illetve a jobboldali szélsőt ajtóvá alakították, ma befalazva. A kerti homlokzat előtt futball- és sportpályát alakítottak ki.

Bárczay-Szemere-Máriássy-kastély: A barokk stílusú L alakú épületet a 1640 körül építtette a Fáy család, földszintes formában. Később Bárczay András vásárolta meg, átalakította. 1773-ban emeletet építtetett rá, így alakult ki az épület mai formája. A kastély az 1805-tol Bárczay Pál alispán, királyi kamarás lakta, 1890-től a Szemere család tulajdonába került. 1928-1951 között Máriássy Mihály és családja lakta, kitelepítésükig. Máriássy Mihály országgyűlési képviselő, Szemere Huba leányával (Katinkával) kötött házassága révén örökli a kastélyt. Máriássy Mihálynak köszönhető, hogy Gombán honosodott meg a tudományosan tenyésztett spárga-, gyümölcs-, majd a szőlőtermesztés. Üvegházas virágkertészete messze földön híres volt. A hagyomány szerint itt őrizték a Szent Koronát 1849-ben egy éjszakán át, amikor a kormány Debrecenbe menekült. A kúria parkja teljesen megsemmisült, egykori gazdasági melléképületei még léteznek. A kastélyt és a melléképületeket a helyi termelőszövetkezet használja, állapota siralmas. Utcavonalban álló, "L" alakú, egyemeletes barokk kastély, átépítésekkel. Főhomlokzata kéttengelyes, földszintjén szegmensíves, záró köves, apácarácsos ablakokkal, az emeleten egyenes záródású keretelt ablakok. Jobb oldali homlokzat 1+3+1 tengelyes, földszinten egy szegmensíves ablak a többi dísztelen. Bal oldali homlokzat: kéttengelyes, övpárkánnyal választott. Földszintjén balra egyenes záródású keretelt ajtó, mely az emeletre vezető falépcsős feljáratba nyílik. Jobbra egy szegmensíves keretelt, záróköves ablak, az emeleten két egyenes záródású keretelt ablak. Az udvari homlokzat háromtengelyes egyenes záródású ablakokkal, földszinten félköríves bejárattal.

Fáy-Kenyeres-kúria: A Fáyak a 18. században építtették fel barokk kúriájukat és melléképületeit. Az épületet 1810 körül klasszicista stílusban átalakították. Fáy András, a "haza mindenese" 1773-1800 között itt töltötte a nyarakat rokonainál, majd 1818-20 között itt is élt. A birtokon a 19. század elején pezsgő szellemi élet folyt. Számos korabeli író és politikus vendégeskedett náluk. A kúria a 18. sz. végén barokk stílusban, klasszicista elemekkel épült, eretileg mellékszárnyai is voltak, melyeket a II. vh után elbontottak. Fáji Fáy Mihály és András építtették, és a nemzetség számos leszármazottja élt tt. A család kihaltával 1870-től más-más nemesi, közjogi méltóság birtokolta (br. Seldeneck, Péchy, Szcitowszky, Kenyeres). Később iskolai célokra hasznosították. A II. világháború után ez is a helyi TSZ tulajdona lett. A leromlott állapotuk miatt a szárnyépületeket ekkor bontották le, csupán az épület középső része maradt meg. A kúria gyakori vendégei voltak: Bajza József, Czuczor Gergely, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Vörösmarty Mihály, Barabás Miklós és Arany János. Ma a Polgármesteri Hivatal található a felújított középső részben. Az épület hátsó (kert felőli) homlokzata nem került eredeti állapotban visszaállításra. Hajdani parkja ma nyomokban még megvan az épület előtti térben, de az épület mögötti rész pusztasággá változott. Szabadon álló épület téglalap alaprajzú, földszintes. Főhomlokzata közepén a bejárat előtt két-két korinthoszi fejezetű oszlopon álló mellvédes portikusz áll sátortetővel fedve. A bejárati ajtó fölött szegmensíves felülvilágító ablak, hajlított ívű szemöldökpárkánnyal, az ajtó mellett kétoldalt füles keretelésű könyöklőpárkányos ablak ráccsal; a homlokzaton jobb- és baloldalt két-két hasonló ablak van. A hátsó homlokzaton középen szintén egy tornác van, két-két korinthoszi fejezetű pillérrel: a-a-b-a-a beosztású.

Göd

Nemeskéry-Kiss-kúria: A Gödi Nemeskéri-Kiss kúria a XVIII. században épült klasszicista stílusú műemlék épület. Eredetileg a Madách családé volt, 1736-ban vásárolta meg Grassalkovich I. Antal a körülötte elhelyezkedő Göd-pusztai birtokokkal együtt. Abban az időben az épület a jelentős birtoktest jószágigazgatójának székhelyeként és vincellérházként funkcionált. A hajón érkezett borokat innen szállították lovaskocsival a gödöllői Grassalkovich kastélyba. Az 1800-as években a Grassalkovich család gazdálkodása hanyatlásnak indult, az épületeket és a földterületeket haszonbérbe adták. 1851-ben herceg Montreál lesz a bérlő, majd Széchenyi István barátainak Sina György és Simon bankároknak lesz a tulajdona. A nagybirtokot a belga Langrand-Dumonceau Bank felparcellázza, melynek jelentős részét a kúriával együtt Nemeskéri-Kiss Miklós vásárolja meg az 1867-es kiegyezés után. Nemeskéri-Kiss Miklós az 1848-as szabadságharc ezredese és Kossuth Lajos bizalmasa volt. A szabadságharc bukása Franciaországban érte és már nem térhetett vissza Magyarországra, ahol távollétében halálra ítélték, így Franciaországban telepedett le, és ott megnősült. 1861-ben III. Napóleontól grófi címet kapott, 1868-ban pedig a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Nemeskéri-Kiss Miklós az 1867-es kiegyezés után vásárolta meg a gödi kúriát a hozzátartozó birtokokkal együtt. A családból híresen nagy vadászok kerültek ki. A II. világháború után, mint sok hasonló nagybirtokos Nemekéri-Kiss Géza és családja is elviselhetetlen körülmények közé került, birtokait elvették és kénytelen volt Franciaországba kitelepülni. Fia Nemeskéri-Kiss Miklós örökölte apja kitunő vadász-, sportlövő tehetségét. Évtizedeken keresztül a Nemzetközi Vadászsportlövő Egyesület főtitkára volt, jelenleg Franciaországban él. A kúria ma Szent Hubertus Étterem.

Schöffer-kastély és kiskastély: Schäfferék (vagy Schöfferék - mindkét írásmód használatos) izraelita származású áttértek voltak, mivel adataik a holokauszt áldozatainak adatbázisában fellelhető. Schäffer Bódog, pesti kereskedő valamikor 1900 táján vásárolt magának itt birtokot, 1924-ben már 894 kat. Holdon gazdálkodott. Ő építtette a kastélyt, saját tervei szerint, 1924-ben (vagy 1927-ben). Addig csupán egy kiskastélyuk állt a birtokon. 1927-ben a kastélyban halt meg. A kastély emelt lábazaton áll, középrésze emeletes, oldalszárnyai földszintesek. Középrizalitja egykor 1+3+1 osztású volt, középen kidomborodó, ívelt rész lépett élőre, mindkét szinten árkádos nyílásokkal. Előtte kőbábos, mellvédes terasz húzódott, a kertbe vezető lépcsőkkel. A szárnyak manzárdtetőt kaptak. Az épület bejáratát kovácsoltvas szerkezetű üvegtető védte. Belső terében létezett egy kápolna is, de működött benne étellift, és szennyesledobó is ki lett alakítva. A nagytermi bálokhoz, zenekari karzat is kialakításra került. Nagy parkjában távol-keleti, főleg indiai növények voltak telepítve. A háború után a lakosság széthordta a berendezési tárgyakat. 1942-ben a hatóságok a birtokot és a kastélyt az átengedésre került zsidó ingatlanok közé sorolták. Ettől az időponttól már nem tartózkodtak a kastélyban. Eredeti tulajdonosai 1944-ben vonatra szálltak, azóta alig tudni róluk valamit. Volt, akit elhurcoltak, és lágerben halt meg. A kastély azonban túlélte a háborút. Ma is áll, bár nem túl jól fotózható, mert az idők során körbeépítették, de iszonyúan, és körbefázták. A kastély most ott áll nyársra húzva, és az új szervezet részeként él tovább. Lassan hozzáidomult a környezetéhez. Lekoptak róla a cifraságok, a holttereket benőtte a józan helyigény. Ma gyermekotthon. A kastély mögött álló kiskastély valószínűleg 18. századi eredetű, talán a Madách család emeltette1710-ben. 6 szobás, zárt tornácos, 50 m2-es nagytermű épület volt. Ma magántulajdonban van.

Sivó-kastély: Az alsógödi Béke utcai óvoda korábban Sivó villa néven vált ismertté. Mai formájában a '30-as évek elején épült föl a jómódú bankárcsalád tulajdonaként. Négy komplett, önállóan használható lakásból állt. A második világháborúban a villába költözött az orosz parancsnoki rezidencia.

Szapáry-Hajcsi kastély: A kastély Felsőgödön a Madách út 36. alatt található. Gr. Szapáry építtette 1870-1880 között. 1920-1935 között a jezsuita szerzetesrend használta saját tulajdonaként. Gazdálkodtak, tehéntartással foglalkoztak. Gondosan ápolt park vette körül a kastélyt. Ma is áll.

Pich-villa: Az 1800-as évek végén a híres Buchwald vasgyáros építtette. Az itt látható, szemet gyönyörködtető kerítés is az ő munkája. Majd panzió volt, a békebeli pesti polgárság látogatta. 1940-ben hirdette meg eladásra Pich Lola Lili, melyet a község községházának vett meg.

Tost-Wigner-villa: 1870-80 között épült. A villa Alsógöd található a Jávorka utca 18. szám alatt. Tost belügyminiszter villájaként tartják számon. Wigner Antal (a híres tudós édespja) borgyáros és felesége 1917. márciusában szerezték meg ezt az 1600 négyszögöles ingatlant a Tost családtól. Wigner Jenő (1902-1995) a 20. század egyik legjelentősebb magyar származású elméleti fizikusa, gyermekkorában gyakran nyaralt Alsógödön. Az 1944-es zsidótörvények hatására vesztették el birtokukat. 1949-50-ben a villába beköltözött a Szabadságharcos Szövetség. 1952-ben a Magyar Állam javára átjegyezték. Így került az MHSZ tulajdonába. 2008-ban a Piarista Szakmunkásképző Iskola megvette az ingatlant az önkormányzattól és itt működteti intézményét.

Gödöllő

Grassalkovich-kastély: A gödöllői birtokok megszerzésével egy időben látott hozzá I. Grassalkovich Antal a kastély megépíttetéséhez. A tervezéssel Mayerhoffer Andrást, a barokk építészet neves mesterét bízta meg. A kettős U alakú, hét szárnyú kastély építési munkálatai több szakaszban történtek. Az első építési periódus 1741-tõl 1749-ig tartott. Ekkorra a kastély belső öt szárnya készült el, az északi oldalon kápolnával, a délin lovardával. A főhomlokzat sarkait ekkor még egy-egy torony zárta. A középső rizalit a második építési szakaszban (1752-1759) nyerte el mostani formáját. Az 1760-as évekre tehető harmadik periódus alatt készült el a hatodik és hetedik szárny. A kápolnához csatlakozó szárny földszintjén vörös márványlapokkal burkolt, freskókkal díszített fürdőt hoztak létre, közvetlen átjárással a mellette levõ virágházba. E szárny emeletén és a szemközti szárnyban lakószobákat alakítottak ki. A kastély sajátos építészeti megoldásai mintaként szolgáltak a hazai barokk építészetben. A gödöllőinek nevezett stílus jegyei fedezhetők fel többek között az aszódi, a hatvani, a nagytétényi és a péceli kastélyon. E stílusjegyek közül a legszembetunőbb, hogy a főhomlokzathoz kapcsolódó szárnyak nem az érkezési oldal felé, hanem hátrafelé terjeszkednek. A gödöllői stílus jellegzetessége az is, hogy a kastély három rizalittal osztott főhomlokzatának építészetileg legjobban hangsúlyozott része a középső rizalit. Erkélye vörös márvány jón oszlopsoron nyugszik. A rokokó erkélyrácson a hadijelvények között a Grassalkovichok címere látható. Az íves kiképzésű, hat méter magas ablakokat gazdag díszítés szegélyezi. A középső rizalit pompáját emeli a tört ívű oromzat felett kialakított kettős kupola. Az épületnek ebben a többszörösen kiemelt, központi részében található a díszterem, amelyhez a földszinti kocsiáthajtóból két irányba induló lépcsőkön juthatunk. A lépcsőket fonatos díszű, áttört mintájú kőkorlát szegélyezi. A 170 négyzetméter alapterületű, 9,5 méter belmagasságú díszterem falait aranyozott stukkók díszítik. A bejárata felett rejtett zeneterem kapcsolódik hozzá. A díszteremtől északi és déli irányban láncszerűen felfűzve következnek egymás után az épület kevésbé hangsúlyozott egységei. A Grassalkovichok idejében északra estek a család nőtagjainak szobái, délre a férfiaké. I. Grassalkovich Antal saját lakosztályát engedte át az 1751-ben Gödöllőre látogató Mária Teréziának. A királynõ számára kialakított, részben valódi, részben műmárvány borítású szoba a kastély leggazdagabban díszített terme. Bejáratával szemközti falán egészalakos Mária Terézia-portré emlékeztetett a királynői látogatásra. A kastélyhoz tartozó hatalmas parkot az épület osztotta Alsó- és Felsőkertre. A belső udvarhoz kapcsolódó, francia stílusú Felsőkert különleges növényeiről, mitologikus tárgyú szobrairól volt nevezetes. Az Alsóparkban konyhakertészet, vadaskert és fácános kapott helyet. A kastély épületén II. Grassalkovich Antal is végeztetett átalakításokat 1782 és 1785 között. Ő bontatta el a főhomlokzat saroktornyait. Helyükre a jelenleg is látható manzárdtetős sarokrizalitokat építették. Ebben az időben a virágház és a fürdő feletti szobákban házi zenészek laktak, ezért nevezték ezt az emeletet muzsikus gangnak. Az ezzel szemközti szárny végén II. Grassalkovich színházat alakíttatott ki, kettős páholysorral és kitűnő színpadtechnikával. (Ez Magyarország egyetlen fennmaradt barokk színháza.) Az itt fellépő budai és pesti német társulatok előadását a házi zenészek kísérték. A színházból könnyen megközelíthető volt a kastély sörpincéje, ami közvetlen összeköttetésben állt a lovardával. III. Grassalkovich Antal idején Hild József építész vezetésével végeztek kisebb átalakítási munkálatokat a kastélyon. Ekkor építették hozzá az északi oldal utolsó szárnyához a narancsházat. III. Grassalkovich felesége, Eszterházy Leopoldina kívánságára alakították át 1817-ben a francia stílusú parkot angol tájképi kertté. Ezzel egyidőben a kastéllyal szemközti Alsóparkban két hattyús tavat létesítettek. 1841-ben III. Grassalkovich Antallal kihalt a család férfi ága. A leányágon öröklődő uradalmat báró Sina György vásárolta meg 1850-ben, majd 1864-ben egy belga bank tulajdonába került. A tulajdonosok a kastélyt alig, illetve egyáltalán nem lakták, így annak állapota ebben a két és fél évtizedben sokat romlott. A kastély második fénykora 1867-ben kezdődött, amikor a magyar állam az uradalmat visszavásárolta és a koronajavak közé sorolta. A kastélyt Ybl Miklós tervei alapján fél év alatt felújították és pihenő rezidenciának felajánlották Ferenc József osztrák császárnak, magyar királlyá koronázása alkalmából. A kastély felújítása során a férfi és női szárny elhelyezése megfordult. A díszteremtől északi irányban következett Ferenc József lakosztálya. Elsőként a dohányzószoba, majd az írószoba, amelynek ajtajába biztonsági okokból vastag páncéllemezt építettek be. A falakat a király vadásztrófeái díszítették. Az írószobából nyílt a háló- és az öltözőszoba. A király lakosztályában a selyemtapéta szürke volt, míg a székeket, fotelokat sárga bőrrel vonták be. Ezzel szemben Erzsébet királyné lakosztályát eredetileg kedvenc színe, az ibolya jellemezte. Később schönbrunni mintára mindkét lakosztályban fehérre festették a faburkolatot, a kárpitokat pedig vörösre cserélték. Erzsébet királyné szobái a díszteremtől délre helyezkedtek el. Az olajfestményekkel és kisplasztikákkal díszített kis szalonból nyílt a királyné írószobája. Ezután következett az öltöző- és a hálószoba, amit annak idején I. Grassalkovich Mária Terézia számára alakított ki. A hálószoba mögött induló csigalépcső Erzsébet királyné földszinti szalonjába vezetett. Innen egy fafolyosón keresztül a lovardába lehetett jutni. Erzsébet királyné lakosztálya után felolvasónőjének, Ferenczy Idának szobái következtek. A folyosó végén kezdődtek a gyermekek: Mária Valéria, Gizella és Rudolf lakosztályai. Az 1867-es átalakításoknak áldozatul esett a színházterem, amelyből szobákat alakítottak ki a királyi családdal érkező kíséret számára. Ugyancsak ekkor szüntették meg a színházzal szemközti szárnyban a virágházat és a barokk fürdőt. Helyükre gyógyszertár és vendégszobák kerültek. Az egykori muzsikus gang szobáiban az udvari tisztviselők nyertek elhelyezést. A leromlott állapotú lovardát is erősen átalakították. Ennek következtében szűnt meg az abból nyíló sörpince. Ekkor építették hozzá a barokk istállóhoz a márvány istállót, s vele szemben elkészült az új kocsiszín. A királyi család főként ősszel és tavasszal tartózkodott Gödöllőn. Ittlétüket a bécsi udvar etikettjéhez képest kötetlenebb légkör jellemezte. A környékbeli, vadban gazdag erdők kitűnő lehetőséget nyújtottak az udvari vadászatokhoz. Ezek gyakran előkelő vendégek társaságában zajlottak, csakúgy, mint az agár- és lovasversenyek. Erzsébet királyné legendásan jó lovas volt, de Gödöllőn más kedvteléseinek - így például a versírásnak - is szabadon hódolhatott. Gyakran tett hosszú, magányos sétákat a környéken. A Gödöllőiek rajongó szeretettel vették őt körül: névnapját fáklyásmenettel és szerenáddal ünnepelték. A község életébe ünnepnapokat hozó királyi látogatások Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett tragikus halálával erősen megritkultak. Ferenc József 1911-ben jött utoljára Gödöllőre. Utódja, az 1916-tól 1918-ig uralkodó IV. Károly első hosszabb látogatásának a monarchia összeomlása vetett véget. Az utolsó magyar király október 26-án távozott Gödöllőről, s ezzel új korszak kezdődött Magyarország történelmében is. 1918 végén a Pénzügyminisztérium gondoskodott a kastély őrzéséről. 1919 tavaszán a Tanácsköztársaság katonai főparancsnoksága költözött be ide. Stromfeld Aurél vezérkari főnök innen irányította a hadműveleteket. Augusztusban a román csapatok elfoglalták az épületet, s ezzel megkezdődött a kastély és az uradalom kifosztása. 1920-tól az uradalom újra kincstári kezelésben lévő, államfői rezidencia lett. Horthy Miklós kormányzó gyakran jött Gödöllőre pihenni, vadászni, s a kastélyban újra államfők és arisztokraták vendégeskedtek. Horthy idejében a rendszeres karbantartáson túl nem végeztek átalakításokat a kastélyon. Ekkor épült viszont a déli előkertben az a hetven négyzetméter alapterületű óvóhely, amit a kastély alagsorából induló folyosón is meg lehetett közelíteni. A II. világháborúban a kastély nem szenvedett sérüléseket. 1944 őszén azonban a német csapatok szinte teljesen kifosztották. A bevonuló szovjet seregek hadi kórházat alakítottak ki a kastélyban, és a megmaradt berendezési tárgyakat eltüzelték. 1950-től kezdve a kastély gazdasági épületeiben szovjet alakulatok állomásoztak. Az északi szárnyak végén a Honvédelmi Minisztérium alakította ki raktárbázisát. A műemlékké nyilvánított kastély épületében pedig szociális otthon működött. Az 1985-ben megkezdődött állagmegóvási munkálatokat nagymértékben hátráltatták az épületegyüttesben jelenlévő különböző funkciók. A kastélyt 1990-ben hagyták el a szovjet alakulatok, s az épület teljes kiürítése 1994 végére fejeződött be. A kastély felújítását és hasznosítását a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság koordinálja. A tervek szerint az épületegyüttesben múzeumi-kulturális központ és idegenforgalmi centrum kap majd helyet.

Babatvölgy: Istállós-kastély: I. Grassalkovich Antal 1750 körül építtette fel barokk stílusú istállókastélyát. Az U alakú épület középső traktusát lakásnak, az oldalszárnyakat juhistállóknak rendezték be. A kastélyt 1820 körül III. Grassalkovich Antal klasszicizáló stílusban átépítette. A kastély műemléki védelem alatt áll, csak kívülről tekinthető meg. A Szent István egyetemhez tartozik.

Gyömrő

Teleki-kastély: A gyömrői Teleki kastéllyal való első találkozásra igazság szerint csak hintóval, szekérrel, vagy még inkább gyalog szabadna jönni. Bármilyen irányból is, már 20- 25 km távolságból feltűnik az épület jellegzetes foltja, s közeledve felé, átélhetjük az építészeti környezet és az azt körülölelő domboktól hullámzó táj harmonikus egységének élményét. Ez a lenyűgöző hatás a tudatos léptékválasztás és a környező tájba komponálás virtuóz megvalósításának köszönhető. S aztán egészen közel érve hozzá, megejt a klasszikus arányrendszer nyugalma, mely szigorúsága mellett az időtlenség derűjét sugallja. Lassan 150 éve, hogy Gyömrő ezt a míves veretű koronát viseli homlokán. Nagy idő ez, s ha hozzáadjuk elődjének - melynek alapjaira épült - idejét is: a Mayerhoffer János által tervezett, késő barokk stílusban épült palota fennállását, - ez az időtartam a magyar történelem több jelentős korszakán is átível. Falai évszázadokon át az ország életét jelentősen meghatározó grófi Teleki családnak adtak otthont, úgy, hogy ugyanakkor itt otthont találtak az országépítő gondolatok is. Nemzeti és családi drámák, pusztító vérzivatarok hullámverésében méltóságteljesen emelkedett a hazafias tenniakarás és a kultúra szigetének világítótornya. Az 1770-es évek elején Teleki József a marosmenti Gernyeszegen építi kastélyát, s ezzel egyidőben építi a gyömrőit is, melyet édesapjának, Teleki Lászlónak szán. Ez a palota 1835-ben leégett. Kubinyi Ferenc ügyvéd, levéltári gondnok így ír: " Most már, miután a gyömrői residentiát szerencsétlen fátum érte - az archivumot Pestre kéntelenítettünk által tétetni." A felbecsülhetetlen értékű könyvtárt számtalan korabeli nagyság - közöttük Kazinczy Ferenc is - megcsodálta. A Teleki család a kor legnagyobb szellemeivel tartott kapcsolatot. Nagy példája ennek, a Kazinczyval való barátság mellett, például a művészet világraszóló nagyságával, Antonio Canovaval tartott kapcsolatuk is. Ennek ma is látható bizonysága a gyömrői református templomban elhelyezett, carrarai márványból készült dombormű. A leégett kastély alapjaira Teleki Sámuel új épületet terveztetett Hild Józseffel, a kor híres építészével, aki egyebek között a budapesti és az esztergomi bazilikát építette. Ez a ma is álló klasszicista stílusban épült kastély 1840-47-ben készült el, melyről a "Honderű" 19. századi folyóirat értesít. Az új, főúri kastély tervezője minden bizonnyal a versaillesi példát követve alkotta meg az épület és környezete együttes kompozícióiba illesztésének jellegzetes és nagyon szép példáját. A falu felől a kiskastély és a gazdasági épületek közötti kerten át lehetett a kastélyba érkezni, ahonnan, mint a zsilipbol kizúduló víz, áramolhatott a látogató tekintete a kinyíló, végtelen messzeséget kínáló táji látványra. A park utakkal szabdalt, különleges növényekkel pompázó arborétum volt. A háborút a Teleki-kastély szinte sértetlenül átvészelte. 1945-ben az idelátogató még megcsodálhatta a gyönyörű bútorokkal berendezett, gazdag festményekkel és szobrokkal díszített belső tereket. Aztán a kastély gazdáit elkényszerítették, a berendezést és a mozdítható, építkezésnél felhasználható anyagokat széthordták. A különleges fákat - közöttük a Tessedik Sámuel által Amerikából küldött "ős-akácfát is - is kivágták. Az 50-es évekre már csak a meredező csupasz falak maradtak. A hatvanas években vetődött fel a kastély megmentésének a gondolata. Az épület helyrehozatalát a megye vállalta, azzal a céllal, hogy oda a létesítendő Gyógypedagógiai Intézet internátusát helyezi majd el. A helyreállítási munkák 1967-1968-ban folytak, ugyanakkor emelték a kastélykertben az iskola és a pedagógus lakások sivár kockaépületeit is. Ez a helyreállítás semmiképpen nem vonatkozott a műemléki rekonstrukcióra. Az anyagi szűkösség csak a főbb építészeti tagolások folthatásának megjelentetését tette lehetővé. A finoman faragott kőpárkányzatok, kávakövek, konzolok és pillérfejezetek az ún. "kihúzott" vakolatréteg alá kerültek. Olyan volt ez az egész, mint egy szép hölgy lefátyolozva, akinek hajlékony termetén, kecses mozgásának láttán elgyönyörködhetünk, de selymes bőrének és szépívű szájának látványa rejtve marad előttünk. A teljes értékű rekonstrukció kísérletének lehetősége 1989-ig váratott magára. A Gyógypedagógiai Intézetet fenntartó Pest megyei Tanács abban az évben biztosítani tudta az épület külső megjelenése teljes műemléki rekonstrukciójának költségeit. Az eredeti tervrajzok és az épségben megmaradt építészeti- és dísztő elemek feltárása után az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei rekonstrukciós tervet készítettek, s ennek alapján fejeződött be a munka.

Teleki-kiskastély: Ürményi Bernát nevéhez fűződik a kiskastély építése. A szemben található Nepomuki Szent János Római Katolikus Kápolna építésével egyidőben (1777) épült fel. A kiskastély tervét is valószínű, hogy Fellner Jakab készítette. Ürményi Bernát korán elhunyt és birtokát gróf Almássy Pál vette meg. Ő lakta a kiskastélyt is. Almássy Páltól 1805-ben gróf Wartensleben Károly vette meg a birtokkal együtt. Wartensleben gróftól pedig özvegy báró Mészáros Józsefné (Diószeghy Mária) veszi meg vejének, gróf Teleki Lászlónak 15 000 forintért. A Teleki család bővítette az épületet, ekkor kapta klasszicista stílusú vonalait. Az 1800-as évek végén gróf Teleki Sándorné úrilakjaként ismerték. A II. világháborúig volt a Teleki család tulajdonában. Jelenleg 7 tulajdonosa van a területnek. Az épület utcára néző keskeny homlokzata háromszögű oromzattal zárt háromtengelyes: a középsőben zsalut utánzó vakolású vakablak kísért, süllyesztett keretezésű középső ablaknyílás, az elválasztást keskeny toszkánpillérek alkotják, amelyeken párkány vonul végig. A középső ablak felett félkörívű süllyesztett falmező. Az oldaltengelyekben egy-egy süllyesztett ablak. Az ablakok könyöklőn állnak, amely egyúttal sima övpárkány is. Az udvarra néző homlokzat ugyancsak háromtengelyes, középen két toszkán félpillértől kísért bejárattal (egyik kastélyon már lecserélték) felette egyenes szemöldökpárkány. Az oldalsó tengelyekben ablak, ezek közül csak a bal oldalinak maradt meg könyöklőként az egykori övpárkánya. Ehhez az épülethez hosszan elnyúló, dísztelen istálló csatlakozik. Látszólag régibbi épületmag felhasználásával épült.

Puky-kastély: A kastély a Tájházzal szemben egy nemesi villa volt, amely nem az építészeti stílusa, vagy műemléksége miatt érdekes, hanem az itt lakott személyek által. A régi falunak a "főszögi" részén, a Pesti úton volt valamikor egy kis udvarház. Ezt a házat a Fáy családtól zálogbirtokként Kostyán Imre lakta (1750). Az udvarházat a Puky család örökségeként visszavásárolta a Kostyán család utódaitól. Ebben a házban lakott Puky László (1755-1802) és fia Károly az író. A Telekiek korában Gyömrőn virágzó társadalmi, kulturális élet volt. Híres személyiségek éltek itt, vagy látogattak ide. Csokonai Vitéz Mihály többször volt vendége Puky István gyömrői birtokosnak, akihez baráti szálak fűzték. A Puky családtól a Szilassy családra öröklődött. A régi udvarház területén Szilassy János (1822-1890) építhette a ma is látható kúriát. A századfordulón épült Samarjay-villa azon a helyen áll, ahol a 18.-19. században a Puky család udvarháza volt. A kastélyt 1914-ben az erdélyi származású lovag Bakó Károly vette meg és lakott benne haláláig. Később báró Petricsevics Horváth Emil birtokolta. A felszabadulás után az aránylag épen maradt kúriát az izraelita hitfelekezet vásárolta meg, és alakította át gyermekotthonává. 1952-ben öregjeik szeretetotthonává alakították át. Az intézmény felekezeti jellegű volt. Szigorúan kötött rítusai nem tették lehetővé, hogy bárkit befogadjon. A 60 főre tervezett otthon berendezése kezdetben egyszerű, kórház jellegű volt. Abban az időben a beutaltak bútoraikat is magukkal vihették. Legtöbben lakásuk helyett kapták az itteni elhelyezést. Az idős emberek hetente kétszer részesültek orvosi ellátásban; könyvtár, rádió, TV, és különböző társasjátékok kötötték le idejüket. 1971. november 8-án nyílt meg a második szociális otthon, a régi szomszédságában. A szép, modern létesítmény három év alatt épült fel. Ligetes parkja közös a régivel. Napjainkban az Erdei Fenyő Idősek szociális otthona működik az épületegyüttesben.

Ráday-Wartensleben-kastély: A kastélyt még a Telekiek építtették, majd a 18. sz. elején került a Rádayakhoz. Ok a birtokaikkal együtt 1778 körül eladták az exteni gróf Wartensleben családnak, akik 1791-ben nyernek honfiúsítást –honosságot- a katonai Mária Terézia Rend lovagja címmel kitüntetett családfo személyében. A család gyakran látta vendégül a nagy nyelvújítót, Kazinczy Ferencet. A Ráday-Wartensleben kastély története nem kevésbé fordulatos, mint a tulajdonosok élete. A kastélyt 1836 körül megvásároló gyömroi dr. Gyömroi Aurél az épületet részben átépítette. Késobb a Pálffy család, majd 1920 után nagybányai Horthy István lovassági tábornok, a kormányzó öccse vette meg a kastélyt. Horthy tábornok azért kényszerült megválni katymári kastélyától, mert az az új trianoni határtól 500 méterre állt. Az o helyzetében nem volt tanácsos a jugoszláv határ mellett élni. Horthytól az Issekutz család család vásárolta meg az épületet, s 1945-ig Issekutz Gyula volt a tulajdonos. A kastély 1945-ben bombatalálatot kapott, és súlyosan megsérült. A II. világháború után   „a népharag utolérte az épületet: taposóaknákkal robbantották szét a kastélyt.”   Ezután a helyiek széthordták a maradványait. Virág Zsolt szerint 1951-ben még álltak a romjai. Ma már semmi sem jelzi, hogy itt valamikor a történelem épített hajlékot.

Halásztelek

Malonyai-kastély: A Malonyai-kastélyt és melléképületét a 19. században emelték. Az eklektikus épület felépítésében a klasszikus kastélyok alaprajzát követi. A mozgalmas tömegű, részben emeletes együttest manzárdtető fedi. A főépületben található egy bálterem és más egyéb funkciójú melléktermek, az alagsorban pedig boltíves megoldással elválasztott szobák. Az épületegyüttest nem az ismert grófi család építette, de az itt lakó, még ma is élő idős emberek a kastély kapcsán az ő nevüket őrizték meg. A mintegy egyhektáros ingatlanon lévő kastély 2006 elejére újult meg, azóta reprezentatív rendezvények helyszíne.

Iklad

Ráday-kastély: A török hódítás alatt elpusztult a falu és csak a török kiuzését követo békés esztendokben népesült be ismét a Rádayak birtokaként. A Rádayak és örököseik kezében maradt a fél falu egészen 1944-ig. A falu jelenlegi központjában (Ráday-tér) állt egykoron a XVIII. században már létezo majd többször átépített és felújított, az uraságnak kezdetben ideiglenes, a múlt század közepétol végleges lakásul szolgáló kastélya. Nagyobbik részét lebontották, a megmaradt kis darabját felismerhetetlenül átépítették. Az urasági kastély körül létezo majorsághoz tartozott a XVIII. század végén már álló magtár, amelyet az 1960-as évek végén szintén lebontottak.

Inárcs

Tolnay-kastély: A Magyar Királyi Államvasutak elso igazgatója és felvirágoztatója, Tolnay Lajos éppen itt építette fel kastélyát, majd nyomában több más fovárosi család létesített birtokot. Tolnay jelentos fejlodést hozott, a falu számára iskolát alapított, a terméketlen homokos puszta helyére szolészetet, modern mezogazdaságot varázsolt, sok új lakót ide csábítva a szomszéd falvakból. A Tolnay-kastélyban a 2. világháború alatt lengyel katonák menekülttábora üzemelt, mielott hazánkból kimenekítették oket. Az épület ma szociális otthon.

Kartal

Kiskartal: Podmaniczky-kastély: Báró Podmaniczky Géza és felesége gróf Degenfeld Berta egykori állandó lakása. Kiskartalon volt báró Podmaniczky Géza birtoka, melyen 1884-ben megalapította magán-csillagvizsgálóját. A Kiskartali Obszervatórium főműszere egy 19 cm-es Merz-Cooke-refraktor volt, de talán ennél is híresebb volt a 35 ezer kötetet számláló könyvtára. Az obszervatóriumban főként Nap, Hold és bolygó megfigyeléseket, meteorészleléseket  folytattak. Sajnos a báró halála után a csillagvizsgáló az enyészeté lett. A kastélynak csak a földszinti része maradt meg.  Magántulajdon.

Káva

Puky-kúria: Egy 18. században itt állt épület helyén 1830-ban építtette Puky Simon és Márton az időközben többször átalakított klasszicista kúriát. 1945 után egy ideig italbolt volt, majd általános iskola lett. A Puky-család Káván tégla- és cserépégetéssel is foglalkozott.

Kiskunlacháza

Apaj: Hajós-kastély: Ma hotelként üzemel. Szabadon álló, földszintes, T alaprajzú épület, amelynek rövidebb szárában, középen emeletes rész magasodik. Főpárkánya körbefutó. Főhomlokzata öttengelyes, illetve mellette kiugró, fatornácos veranda. A bejárati középrész rizalitszerűen hangsúlyozott, a sarkain kváderekkel, a bejárathoz néhány lépcsőfok vezet. Az ajtót és a mellette lévő két ablakot négy pilaszter fogja közre. A pilasztereken hangsúlyos, tagolt párkány, melyen középen félköríves, záróköves ablaknyílás. Mellette egy-egy ovális keretbe foglalt címer. A bejárati ajtó melletti ablakokon leveles-indás, díszes vasrácsok. A homlokzat két másik ablaka szemöldökpárkányos, konzolokon nyugvó könyöklőpárkányos. Az emeletes oldalhomlokzat középrésze bástyaszerűen kiugrik. Földszintje héttengelyes, emelete háromtengelyes. A földszinten egyenes záródású, a főhomlokzaton látható ablakokkal megegyező ablakok, az emeleten félköríves ablakok. A földszint kétrészes párkánya osztópárkányként fut végig az emeletes részen. A földszintes részen nyeregtető, az emeleten, a kiugró főpárkány felett sátortető. A sarkokat kváderezés hangsúlyozza. A többi homlokzaton szintén egyenes záródású, szemöldökpárkányos, könyöklőpárkányos, keretelt ablakok.

Kisnémedi

Gosztonyi-kúria: A Gosztonyi család, egy osi nemesi család, akik az 1600-as évek közepétol a település földesurai voltak és közel 300 évig éltek a településen, egészen 1945-ig. A Kisnémedi Gosztonyi-kúriát késoi barokk stílusban építették a 18. század végén. Az épület teljesköru felújítása a közelmúltban történt meg. Az együtteshez nagy kiterjedésu. mintegy 3,2 hektár park tartozik, amelyben a park eredeti idos fái állnak. A kúriától balra szép arányú barokk magtár található. A kúria parkjában áll a volt birtokosok síremléke is. Az épületben jelenleg a község általános iskolája muködik. A falu központjában, annak K-i szélén, a polgármesteri hivatal mellett áll, a foúton.

Leányfalu

Szendrey-Gyulai-villa: A villát Ybl Miklós tervei alapján 1862-ben építtette Szendrey Ignác. Gyakran nyaralt és dolgozott itt Gyulai Pál költő és kritikus, Szendrey fiatalabbik lányának, Máriának a férje. A villát ma is a Gyulai Pál leszármazottai lakják.

Móricz Zsigmond-villa: Az író első színdarabja honoráriumából 1911-ben vásárolta meg a 2000 négyszögöles telket, amin saját tervei szerint kezdte építtetni a házat. Később Kós Károly és Wigand Ede is besegített a tervezésbe. Élete utolsó öt évét itt töltötte. A házban lánya, az ugyancsak író Móricz Virág emlékmúzeumot rendezett be.

Szitányi-kúria: Az úrilakot a Pince-hegy déli lábánál dr. Szitányi Ödön földbirtokos, miniszteri fotanácsos építette 1884-ben, aki a "leányfalusi Casino" tagjaként sokat tett a falu szépítéséért. Saját pénzen sétautak, fasorokat létesített, és a Szent Anna-templom építésének kiemelkedo támogatójaként írta be nevét a falu történetébe. A foút mentén, a Mátyás király és a Gyulai Pál utcában álló vadgesztenye-allék többek között neki is köszönthetik létezésüket. Ezek a védett fasorok ma a falu központjának meghatározó település elemei. 1910 körül Schaffner Károly és felesége, Lányi Szilvia lett a kúria birtokosa. A feleség húgát, Lányi Gizellát Kisfaludy Kálmán vette feleségül. A férjek halál után a két lánytestvér együtt irányította a birtokot. A földszintes kúriát az államosítást követoen lakásokra osztották, 1949-tol itt muködött a muvelodési ház. Kertjét a századforduló neves kerttervezoje, Hein János tervezte.   

A faluban még számtalan kisebb-nagyobb villa található. 

Maglód

Wodianer-kastély: A klasszicizáló stílusú kastélyt 1870-ben építtette Wodiáner Béla, aki 1867-ben „maglódi” előnévvel kapott nemesi címet. A kastély érdekessége a kert felé néző öntöttvas oszlopos terasz. Téglalap alaprajzú szabadon álló földszintes klasszicizáló épület. Kertre néző főhomlokzata közepén lépcsős portikusz: két pillér között két lábazat nélküli oszlop, három félköríves nyílás felett fogazatos párkány, háromszögű oromzat zárja le, oldalról is félkörívesen nyitott. Egyenes záródású ablakok fogják közre az ajtót. Kétoldalt a homlokzaton három-három szalagkeretes egyenes záródású ablak, főpárkánya alatt kis fektetett ablakok. A bejárati homlokzaton középen szintén háromszögű oromzatos portikusz: két sarkán egy-egy oszlop, felette magas gerendázat. (Ezt a részt nemrég építették újjá.) Kétoldalt négy, illetve három ablak, s egy ajtó. Kontyolt tetőzet. Valaha kb. 1500 kötetes könyvtára volt. Ma műemléki védelem alatt áll.

Kóczán-kastély: Kóczán László kastélyát 1838-ban építtette Kóczán József, az emeleti részt pedig Kóczán Ferenc építtette hozzá 1880 körül. Ez volt a Kóczán-uradalom központja. Volt itt is könyvtár, mely kb. 2000 kötetből állt. A kastély elpusztult, helyén ma Maglód egyszerű elővárosi házai állnak.

Mende

Baumgarten-kastély: Az 1920-as években a Mendei területek nagy részét gróf Teleki László birtokolta, valamint két nagy földbirtokosi család volt a településen: Baumgarten Ignác és Fülöp Józsiás Szász Coburg Gothai herceg. A Baumgarten-kastély a századforduló táján épülhetett, a II. vh után lebontották.

Billei-kastély: A település belterületétol délnyugatra, Billepusztán, a 31. számú út mellett található a Billei-kastély épülete. Az 'L' alakú épület két külso homlokzatából középrizalitok emelkednek ki. A kastély foút felé forduló homlokzata részletes kidolgozottságot mutat. Az alapvetoen hármas tagolású, szögletes ablakokat a középrizaliton ívesen lekerekített nyílászárók váltják fel. A homlokzat közepén összetett boltíves bejárat található. A földszinti méretes nyílászárókat ellensúlyozva az emeleti ablakok kisebb mérettel, erkélyszeru oszlopos korláttal kerültek kialakításra. A kastély épülete a századfordulókor épült, építészeti értékét a mai napig fenntartotta.

Nagykáta

Keglevich-kastély: Nagykáta 1663-ban került Keglevich Miklós báró tulajdonába. A kastély 1780 körül épült a település egykori főterén. Eredetileg középrizalitján emeletes, szárnyain földszintes épület volt, melynek középrészén négy pilléren álló kocsialáhajtó is állt, tetején kőbábos mellvédű erkéllyel; ezeket azóta lebontották, és a mellékszárnyakat is átalakították. Az 1848-49-es szabadságharc idején ebben az épületben volt Görgey főhadiszállása és egy hadikórház, ahol Kossuth is megfordult. Egykor úri kaszinó majd tanácsháza volt, jelenleg itt működik a polgármesteri hivatal.

Egreskáta puszta: Keglevich-kastély: Borovszky: „1820 körül gróf Keglevich László építtette. Itt is kb. 3000 kötetes könyvtár volt, továbbá afrikai vadászati trófeák gazdag gyűjteménye, melyeket gróf Keglevich Gábor fia Miklós hozott onnan, továbbá 17. századbeli mesterek festményei, közöttük néhány eredeti Rembrandt.” Ez a kastély már nem áll.

Nagykovácsi

Teleki-Tisza-kastély: A nagykovácsi kastély egyemeletes klasszicista épületét 1840 körül a Teleki család építtette. 1849. májusában Görgey főhadiszállása volt. Többször átalakították, majd a Tisza család tulajdonába került, gróf Tisza Lajos az 1880-as években átépítette a kastélyt, Benedicty József tervei alapján, ekkor került a homlokzatra a Tisza család címere, ma is Tisza kastély néven ismert. Teleki-Tisza-kastély utolsó birtokosa 1946-ban gróf Tisza Lajos Kálmán, Tisza István egykori miniszterelnök unokája volt. A világháború után államosították, 1956-ban Király Béla nemzetőrségének is itt volt utolsó szállása. A volt Telki-Tisza kastély 1958-tól az FVM elődintézményeinek fenntartása alá tartozó Erdészeti Nevelőotthon lett, és itt nevelkedtek és tanultak a városoktól és falvaktól is távol élő erdész családok általános iskoláskorú gyermekei. Az intézmény 1992-ben profilt váltott, s a közel tíz hektár területen - melynek nagy része gyönyörű őspark - megalakult az FVM Mezőgazdasági Szakképző Intézete és Nevelőotthona. 2004. szeptemberében az intézmény nevet változtatott, az alapfeladatokat jobban tükröző FVM Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégiumra módosult. A kastély, tanítási időszakban kollégiumként szolgál. Nyáron művészeti és kézműves táboroknak, rendezvényeknek ad helyet.

Nagykőrös

Gaál-kúria: Az épület 1909-ben készült el, Szarvas György mérnök tervei alapján magyaros-szecessziós stílusban. Nagykőrös külterületén, a 441 sz. út mellett áll. A múlt rendszerben termelőszövetkezet használta, jelenleg irodák működnek benne. Az egész épület szecessziós jellegét a vakolatdíszítés népi motívumkincse, a színes, mázas kerámia, valamint az alaprajzi elrendezés biztosítja. A kúriát manzárdtető fedi.

Halász-kúria: A volt Halász-kúria 1810 körül épült klasszicista stílusban. A város egyik legforgalmasabb csomópontjában található. A neves Gaál-családtól két kúriát is „örököltünk”. A régebbi, és immár több évtizede lakatlan, a Kecskeméti út- Petofi utca sarkán álló emeletes épületet eredetileg a Dabasi-Halász família építtette a XIX. század elején, akkor szinte a város szélén. Utolsó ura, méltóságos Gaál Dezso táblabíró volt, egyben szenvedélyes vadász. Az egyik 1930-as helyi újságban rezignáltan emlékezett a „régi szép idokre”, mikor még nagy divatja volt az agarászatoknak! Említette, valamennyi helyi „úri passziónak” nemcsak részese, de szervezoje is volt. Ilyenkor a Ceglédi-úttól indult a hajtás. Át a Gógányon, Alsójáráson, Kécske határáig hajszolták az agarak az ijedt nyulakat. A gazdik lovakon követték a meneküloket. A méltóságos úr halála után, a '40-es években a Kisgazda Párt lett a tulajdonos. Késobb erre is rátenyerelt az állam. Majd a szomszédos „pipagyár” használta. Ez után bútorbolt költözött a földszintjébe. A rendszerváltás után itt muködött a Földhivatal. Ma üres…

Sigray-kúria: A Bajcsy-Zsilinszky u. 2. szám alatti egykori Sigray-kúria 1815 körül épült klasszicista stílusban, udvari homlokzatán 4 dór oszloppal alátámasztott timpanban végzodo portikusz áll. Arról nevezetes, hogy az 1836-os tuzvészben – mely az egész „Alszöget” elpusztította –, csak ez az egyetlen épület maradt meg. A cserépfedés megvédte a zsarátnoktól. Ma több család lakásaira van osztva, állapota fokozatos romlást mutat.

Kalocsa-kúria: Az 1790 körül copf stílusban épült, majd 1860 körül romantikussá alakított épület Kalocsa (Kalotsa) Balázs egykori lakóháza, melyet halála után óvodaként hagyott a településre.

Patay-Szeless-Kiss-kúria: Utcasorban álló, földszintes, L-alakú, hosszan elnyúló kúria, melynek udvari oldalán boltíves tornác fut végig. A kúria 1810 körül épült, majd 1881-ben alakították át neoklasszicista stílusban. Benne 1945 óta lakások vannak. Utcasorban álló, földszintes, L-alakú, hosszan elnyúló kúria, melynek udvari oldalán boltíves tornác fut végig. A kúria 1810 körül épült, majd 1881-ben alakították át neoklasszicista stílusban. Benne 1945 óta lakások vannak.

Szalay-kúria: Stílusában hasonló a Szász Károly- Dalmady utcák elágazásában, a Rákóczi utcáig, egész háztömböt elfoglaló telken épült Szalay-kúria története az elozonél is változatosabb. Miután a XIX század közepén az „Úri Casino” költözött ide Szalayék után, forgalmas, és elegáns találkahelye lett Korös „úri közönségének”.

Beretvás-kúria: Beretvás István építtette még a XVIII század utolsó harmadában. Az Arany János, és Berzsenyi utcák elágazásánál található épületnek gazdag múltja van. Ennek utóbbi 100 évét idézve említheto, hogy múlt század '30-as éveiben itt muködött dr. Técsy Bálint sebészorvos szanatóriuma. Majd a tanítóképzo, annak felszámolása után a Toldi-iskola kollégiuma volt. A '90-es években a Református Tanítóképzo Foiskola leányhallgatói szállásául modernizálták.

Halász-Tanárky-kúria: Bejárati, árkádos homlokzatához szimmetrikusan két toronyszerű képződményt építettek. A Patay-kúria mögött áll, gyakorlatilag közös udvaruk van.

Nyáregyháza

Nyáry-kúria: Szabadon álló, földszintes, klasszicista kúria. Főhomlokzatán egyenes záródású ablakok, udvari homlokzatán hosszú tornác; lábazat nélküli, keskenyedő, toszkán fejezetű oszlopokkal. A homlokzat két végén egy-egy ablaktengelyes épületrész lép előre, "U" alakú alaprajz. A jobboldali épületrész mellett két oszlopközt befalaztak.

Mannó-kastély: A szomszédos telken áll a Nyáry család kastélya. A 18. században épült, eredetileg földszintes épületet a múlt században a Manno család vásárolta meg Nyáry Páltól; klasszicizáló stílusban átalakították, majd 1910 körül újjáépítették eklektikus stílusban, és emeletet húztak rá. Az épület földszinti részén keretezetlen ablakok, néhányon még megvan az eredeti kovácsoltvas rács. Középre az óvoda üvegverandát épített. Az emeleten keretezett, egyenes záródású ablakok, alattuk végighúzódó párkány. Az udvari homlokzaton középen négy toszkán oszlopos portikusz, tetején síkfödém, itt tetőteraszt alakítottak ki. A portikusz két oszlopközét beépítették, az épület homlokzata elé vasszerkezetű védőtetőt építettek. Az emeletet ión fejezetű pilaszterek tagolják, felettük végigfutó osztópárkány, e fölött egy-egy rozetta a pilaszterek tengelyében. Konzolos koronázópárkány fölött nyeregtető. Félköríves keretezett ablakok a pilaszterközökben. Az emeleti részt a Manno család leszármazottai lakják. A földszinten óvoda működik.

Wekerle-kúria: A volt Balla-Wekerle-kúria ma római katolikus plébánia. Klasszicista stílusban épült 1830-ban. Szabadon álló. "L" alakú földszintes klasszicista épület. Főhomlokzata 4+3+4 tengelyes, középen portikusz négy pillérrel alátámasztva, háromszögű oromzata közepén kerek profilozott keretben rozettadísz, két oldalán leveles plasztika. Egyenes záródású ajtó, mellette kétoldalt egy-egy félpillér; mélyített falmezőben egyenes záródású ablakok. A portikusz két belső szélén szintén félpillérek, kétoldalt egyenesen záródó dísztelen ablakok a homlokzaton. A hátsó homlokzat középső része előreugrik, előtte ötszögletes pilléres tornác kosáríves nyílásokkal. Még láthatók az egykori melléképületek.

Ócsa

Felsőbabád: Beniczky-Farkas-kastély: Pusztafelsőbabádnak a századfordulón Balatoni Farkas László volt a tulajdonosa, aki a Beniczkyek által 1800 körül épített kúria mellé, ezzel összekötve, nagyobb úrilakot építtetett. A kastély ma is áll, jó állapotban van, a Felsőbabádi Zrt. székhelye.

Őrbottyán

Kvassay-kastély: A mai Orbottyán 1970. július 1-jén jött létre Orszentmiklós és Vácbottyán egyesítésével. A település NY-i szélén, az egykori őrszentmiklósi részen a Csomádi út mellett, az új építésu Juhász Zsófia Református Szeretetotthon mögött bújik meg a szépen felújított 19. századi kúria, mely szintén az otthonhoz tartozik. Az úrilakot Rudnyánszky Kálmán építtette, később lett Kvassay István min. tanácsos tulajdona.

Örkény

Pálóczy-Horváth-kastély: 1889-1893 között épült, barokk eredetű, eklektikus kastély. Uniós támogatással 2005-2006-ban felújítva. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczi-Horváth kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik. 1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczy-Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működő mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt.

Fischer-kúria: (Majakovszkij u. 15.)

Páty

Splényi-Várady-kúria: 1825-ben épült klasszicista stílusban. Kerítése az 1848-as szabadságharc puskacsöveiből készült, Várady József kovácsoltatta, aki a szabadságharc fegyverszállítója volt. A falu főutcája mellett, főhomlokzatával, azzal párhuzamosan, az utcavonalnál beljebb áll a földszintes, klasszicista kúria, mely az U alakban előtte álló gazdasági épületekkel cour d'onneur-ös kialakítású. Az 5+1+5 tengelyes főhomlokzatot nagy kiülésű főpárkány zárja le. A középső tengelyben egy mély tükrű timpanonnal lezárt kis kiülésű rizalit középtengelyében nyílik a félköríves lezárású, felülvilágítós, két fa kapuszárnnyal ellátott bejárat, melynek két oldalán egy-egy dór fejezetes pilaszterpár tartja a rizalitot lezáró párkányt a timpanonnal. Az egyenes záródású ablakok felett egykori lunetták sejthetők. Az épület jelenleg felújítás alatt áll, így egyéb értékelhető részlet nem látható a homlokzaton. Az épület hátsó homlokzata 4+1+4 tengelyes, ugyancsak egyenes záródású ablakokkal. A középső, rizalitszerűen előreugró tengelyben egy összetett nyílászáró töri át a falat, amely egy egyenes záródású ajtóból, és egy ahhoz csatlakozó, ugyancsak egyenes záródású ablakból áll. Az elemeket keskeny, dórfejezetes pilaszterek választják el és keretezik. Az épület keleti homlokzatán három vakablak, a nyugati homlokzaton két vakablak, köztük nyíló kőkeretes pincelejáróval tagolja a felületet. Az ívelt vonalú (koporsó formájú) fedélszéket a településen található másik kúria hasonló fedélszéke alapján rekonstruálták. A kúria északnyugati sarkánál egy kapu lehetett, amelynek már csak egyik oszlopa van meg. Az utcavonalon a kertet faragott kőpillérek között sorakozó puskacsőszerű elemekbol kialakított, azóta több helyen átvágott kerítés határolja. Műemléki védelem alatt áll.

Penc

Kozáki-Evva-kastély: A nagyiskola kapott helyet Kozáki-kúriából – az Evva család által 1910-ben romantikus stílusú kastéllyá felfejlesztett – lépcsőzetes oromfalú Evva kastélyban.

Vizsnyai-Botlik-Haltenberger-Szeleczky-kúria: Az Evva-kastélytól ÉNY-ra, saját parkjának maradékában, dombon szabadon álló neoklasszicista épület. Középrizalitja és két oldalrizalitja erősen kiugrik. Hátsó homlokzatán nincs középrizalit, a két oldalrizalit itt mérsékeltebben lép előre.

A településen több kisebb, és ezért számunkra jelentéktelen kúria is áll.

Pécel

Ráday-kastély: Ráday Pál (1677-1733), II. Rákóczi Ferenc diplomatája 1722-1730 között építette első, a mai kastély részét képező péceli kúriáját. Fia, Ráday Gedeon (1713 - 1792), 1755-1766 között ezt barokk stílusú kastéllyá bővítette. A teljes kastély melléképületekkel, 1770-re készült el. Az átalakítást a gödöllői Grassalkovich-kastély építője, Mayerhoffer András, valamint fia, János végezték. 1825. március 30-án leégett. A család anyagi gondjai miatt 1872. december 30-án nyilvánosan elárverezték. Ekkor került a Kelecsényi család birtokába, ahol állapota folyamatosan romlott. A 2. világháború után a MÁV helyreállítatta, és kórháznak használta az épületet. 1998-ban a MÁV átadta a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának.

Fáy-kastély: Fáy György 1910 körül építette az eklektikus stílusú kastélyát, amiben a neobarokk elemek dominálnak. Az oromzatot a Fáy család címere díszíti. Az épületet a II. világháború után mezőgazdasági iskolává alakították.

Pekáry-kastély: Van szecessziós villanegyed, ezen a területen található a Fáy-Kastély, a Ráday- Kelecsényi-Kastély, a Bárczy-Kúria, a Fáy-Szilágyi-Kúria, az Erdey-Grúz-Kúria, a Prónay- Kúria, a Zsigmondy-Kúria, a Frencsek-Dávid-Kúria, a Pekáry-Kastély, a Szemere-Keiner- Kúria, a Kovásznai Kovács-Kúria –, még felsorolni is sok. Mindez arról tanúskodik, hogy Pécelen számos család életvitele módosnak volt mondható – sot a millennium idejére ez a telepu ¨ lés egészét is jellemezte, a polgárosodás megannyi árulkodó jelével. A Pekáry-Kastélyt Pekáry István földbirtokos építtette családja számára az 1900-as évek elején. A család Pécelen több jótékonysági rendezvényt tartott, amelyeknek bevételét a Pécelen élo szegényebb családoknak adományozták. Anyagi hozzájárulásokkal támogatták, hogy minél több szegénysorban élo péceli gyermek iskoláztatottsága megoldódjon. A köztudatban még mindig „régi Muvelodési Háznak” (Maglódi út 12.) nevezett épü¨ let, a régmúlt idoket felidézve, Pekáry-Kastély néven kezd elterjedni. A Pekáry-Kastély nemzeti érték, amely tu ¨ krözi a régi családok által képviselt értékeket, mind ku ¨ lso impozáns megjelenésével, mint belso tereivel.

Korányi-kúria: Kornfeld Frigyes 1828-ban született Nagykállón. Az eredetileg izraelita család 1837-ben áttér a katolikus hitre és 1848-ben nevüket Korányira magyarosítják. Frigyes 19 évesen részt vesz a forradalomban – itt ismerkedik meg Jókai Mórral is, akivel az író haláláig tartja a kapcsolatot. A szabadságharcban betöltött szerepe miatt (katonakórházban dolgozik, fohadnagy, gúnyos megjegyzést ír a császárról) számuzik Bécsbol és Budapestrol – szerencsére 1852-ben az egyetemet még befejezheti. A Szabolcs vármegyei praxisból 1864-ben térhet csak vissza Pestre, de már feleséggel és két gyerekkel. Innentől a TBC elleni küzdelemnek szenteli életét. A tbc elleni küzdelem fáradalmait Pécelen heveri ki Korányi. Az 1880-as években itt vásárol földeket, szolészetet és kúriát. 1896-ban már a legnagyobb adózó Pécelen, megelozve a Kelecsényi vagy a Pekáry családokat, de 1910-ben még mindig a város legnagyobb földesurai közé tartoznak az akkor már bárói címet viselo Korányiak. Az Erdélybol származó Kovásznai Kovács Zsigmond által vélhetoen az 1800-as évek közepén épített villát veszi meg Korányi a mai Kossuth téren és lakja be családjával. Feltehetoen Kovács Zsigmond (?-1851) építette a késobbi Korányi villa elodjét. Kovásznai Kovácséktól nem csak a villát, hanem további földeket is vásárol a család, ahogy Sebastianiék birtokait is a Korányiak vásárolják meg. A család 1922-ben válik meg a Kossuth téren álló kúriától. Az épületet a trianoni döntés után Pozsonyból Pécelre költözo Árpádházi Szent Erzsébet Gyermekotthon vásárolja meg. A már nem létező kúria helyén áll a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola.

Villák: A település villanegyedében egy sor villa és kúria is található: 1. Fáy-kastély, 2. Ráday-Kelecsényi-kastély, 3. Bárczy-kúria, 4. Fáy-Szilágyi-kúria, 5. Erdey-Grúz-kúria, 6. Prónay-kúria, 7. Zsigmondy-kúria, 8. Frencsek-Dávid-kúria, 9. Pekáry-kúria, 10. Szemere-Keiner-kúria, 11. Kovásznai Kovács-kúria, 12. Saint-Marsan Kúria, 13. Crowy Chanel kúria,Keiner kúria, 14. Korányi kúria, 15. Könnye-lak, 16. Táborfy villa, 17. Watta-lak, 18. Eitner-Németh lak 19. Jenei Sándor lak 20. Lingauer lak 21. Pöhlmann villa 22. Reznyák villa 23. Hahn villa 24. Szilágyi park 25. Szirmai villa 26. Gyurián nyaraló 27. Kállay villa 28. Mártonffy villa 29. Lóri-lak 30. Korányi nyaraló 31. Sebastian villa 32. Cserven villa 33. Aushen villa 34. Stettner kuria

Péteri

Földváry-Boér-kúria: A 18. század végén épült és a 19. század elején átalakított, hajdan U alakú épület egyik szárnyát eklektikus torony is hangsúlyozza. Az épületet időközben annyira átépítették, hogy szinte semmi nem emlékeztet a régi kúriára. Az egykori parkban még néhány értékes növény látható. A kúriában kapott helyet 1988-tól a Falumúzeum.

Pilis

Beleznay-Nyáry-kastély: Az U alakú kastélyt a Rákóczi Ferenc mellett harcoló, majd Bécshez pártoló gróf Beleznay János építtette itáliai mesterrel. A sógora, Grassalkovich Antal segítségével meggazdagodó Beleznay 1710-ben adott utasítást egy olasz építőmesternek, hogy felépítse kastélyát Pilis község északi végén. Kialakításában a várkastélyok tömegalakítása a franciás nyári lakok formavilágával, a korai alaprajzi forma a Mária Terézia kori részletképzéssel párosul. A négyszögletes, kéttraktusos főépületben voltak a lakó- és vendégszobák, illetve a reprezentációs helyiségek. A főépület és a személyzeti lakásokat, kiszolgáló egységeket, valamint istállókat befogadó földszintes, tornácos oldalszárnyak közé egy-egy, hagymasisakos torony ékelődik. A belső legszebb része a máig meglévő barokk lépcsőház a szögletes alakú, bábos ballusztráddal. Az egyik toronyszobában és a lépcsőházban díszítőfestést tártak fel. A 19. sz. második felétől 1945-ig a Nyáry családé volt. Miután az épületet báró Nyáry Albert megvette a Beleznay családtól, az udvari homlokzat két-két oszlopos portikuszának oromzatába Nyáry-címer került. A pilisi kastély tömeg- és alaprajzi elrendezését tekintve egyedülálló a magyar kastélyállomány körében. Épülettömegét tekintve a megelőző századok örökségének hordozója. Ennek jegyében épültek tornyai is, megelőlegezve 18. század első felének divatját, a tornyokkal hangsúlyozott épülettömeg iránti vonzódást, ami a birtokát vissza- vagy megszerző nemesség ősi jogának, jogfolytonosságának hirdetésében gyökerezett. Ma általános iskola és diákotthon.

Pilisszántó

Orosdy-kastély: 1899-ben építtette Orosdy Fülöp, Kossuth Lajos egykori titkárának fia. A kastélyban gyermeküdülő és erdei iskola működik, kezelője a fővárosi önkormányzat.

Baross-Jurkovich-kúria: 1826-ban épült klasszicista stílusban. Jelenleg óvoda. Vaskerítéssel körülkerített, fákkal beültetett udvar közepén álló téglány alaprajzú épület. K-i főhomlokzatának portikuszához tizenegy fokos lépcső vezet, négy párkányos pillérre és négy belső pillérre támaszkodik a kazettás mennyezetű csarnok. A timpanonban a család címerének domborműve. A bejárat és a tőle kétoldalt lévő négyszögletes keretelt ablakok fölött alacsony szemöldöktimpanonok vannak. A jobbra-balra levő homlokzatokat osztó és övpárkányok tagolják, három-három egyenes záródású keret nélküli ablak. A fő- és oldalhomlokzatokon küllős sávozású félkörös alagsori ablakok, sugaras rácsozattal, a lábazat kváderosztású. Az oldalsó homlokzatokon három-három ablak, a baloldalon a középső ablak tengelyvonalában földszinti ajtó, a jobboldalon kettő befalazott vakablak. A hátsó homlokzat hasonló kialakítású a főhomlokzathoz, a timpanonban üres tondó. Az ablakok alatt itt nincsenek alagsori ablakok.

Pilisszentiván

Karátsonyi-kastély: Volt egy kastély Szentivánon. Az 1940-es évek után születettek már csak hallomásból tudnak róla. 1945-ben véget ért a II. világháború, új világ kezdodött – a kastély története ekkor ért véget, mert a háború után széthordták. A földdel tették egyenlové. Mikor épülhetett a kastély? Kastély-építésrol 1734-bol és 1735-bol van adat, mindkét évben két-két ablakrácsot (gittert) készített a vörösvári kovácsmester. Az 1737-es összeírásban szerepel eloször a kastély szó. Ekkor mérték ki a jobbágyok háztelkeit. Ekkor még az Ágoston-rend volt Szentiván birtokosa, ezért érdekes a kastély elnevezés. 1750-ben az Ágostonosoknak fizetendo kártérítés fejében Tersztyánszky József (egyes forrásokban János) esztergomi alispán kapta meg Szentivánt. Mivel Vörösvárt és Solymárt már régebben megszerezte, a három falu egy tulajdonos kezébe került. A veszprémi egyházmegye budai espereskerület papjainak jegyzékében, az 1752-es Vörösvárról szóló feljegyzésben olvashatjuk, hogy az uraság háza az atyák régi kápolnájának alapjaira épült. Ezt a romokból is lehet látni. Felmerül a kérdés, hogy az 1737-ben említett kastély illetve az 1752-ben kibovített urasági ház ugyanaz-e. A fent említett 1752-ben kelt forrás szerint a régi kápolna alapjaira épült a ház, viszont az 1930-as években a kolostor (kastély, zárda) helyét Bonomi a „Pindl berg”-nél mondja. Az elso (1780) és második (1841) katonai felmérés térképén a legnagyobb koépület nem a késobbi Karátsonyi kastély helyén látszik. Az 1841-ben készült térképen jól látható, hogy a többi háznál nagyobb épület, kb. a mostani Szabadság út és Sallai utca környékén lehetett. Mindkét térképen ugyanazon a helyen található egy a többinél nagyobb koépület. Az 1780-as térképen még egy épületféle látszik, ami valamivel nagyobb, mint a többi, de 1841-ben már nincs nyoma. 1752-ben a lakosok az urasági ház bovítése elleni panaszukban azt is mondták, hogy „… a talaj itt egy jó darabon sík”, és azért tartották jó területnek a temeto és a templom számára. (A térképek alapján ez a mai Sallai utca - Szabadság út találkozásának környéke lehetett.) A késobb ismert kastély viszont nem sík terepen épült, hanem egy dombon. Vagyis a régi urasági ház és a vadászkastély helye valószínuleg nem ugyanaz. Az is elképzelheto, hogy az összeírásokban azért nem említenek kastélyt, mert az épület országos viszonylatban kis méretunek számított. Tertscyanszki (Tersztyánszky) 1769-ben bekövetkezett halála után az uradalom (Vörösvár, Szentiván, Solymár) a Majthényi család, majd házasság révén elobb a Marczibányi család, késobb a Karátsonyiak kezébe kerül. 1851-ben Karátsonyi Guido feleségül vette puchói és csókai Marczibányi Máriát a híres és gazdag Marczibányi család utolsó tagját. Így került az uradalom (Vörösvár, Szentiván, Solymár) a Karátsonyiak kezébe, amit közel 100 évig birtokoltak. Az eddigi információk ismeretében valószínusítheto, hogy a késobb megsemmisült vadászkastélyt Karácsonyi Guidó építtethette. Ugyanis azon a helyen 1841-ben még (vagy már?) nem volt épület.

A zsindellyel fedett egyszintes épület a vízmu (Szabadság út 74.) melletti dombra épült, a foúttal párhuzamosan. Középen volt az oszlopcsarnokos fobejárat, tetején a család címerével. A bejárat elott félkörívben alakították ki a domboldalt. A közepén levo zászlórúdon lengo zászló jelezte, ha a család a kastélyban tartózkodott. A bejárat egy nagy elocsarnokba nyílott, majd jobbra és balra egy-egy folyosó következett, ahonnan a szobákba és egyéb helyiségekbe lehetett bejutni. Angol WC-k és csempés fürdoszobák is voltak az épületben. Az elocsarnokból hátrafelé, a park felé is volt egy oszlopokkal övezett kijárat. Az elokelo társadalmi kapcsolatokkal rendelkezo grófi család nyári rezidenciának használta a kastélyt. Ilyenkor valószínuleg nagy mulatságokat rendeztek, és a Szentiván körüli erdokben vadásztak. A kastélyban munkalkalom is akadt a helybelieknek. Az épület két végén egy-egy pincét építettek a dombba. A kastélyt hatalmas park övezte, elol a foúton terméskokerítés határolta, oszlopokkal és kovácsoltvas ráccsal. A park területe a mai Szabadság úton, a Marlok (Hannes) péktol (80 sz.) az Óvoda utcáig (vízmu), innen a József Attila (Új) utcáig és a József Attila utca elejétol a Tittenberger házig (5 sz.) tartott. A József Attila utcai szakaszon két méter magasan terméskovel kerítették. A fo kocsibejárat a mai vízmunél volt, murvával felszórva. A bejárat mellett hosszú rúdon kis harang függött, ezzel kellett jelezni, ha valaki be akart jutni. Az Óvoda u. 3. számú ház helyén állt a vadászház, itt lakott a vadász a családjával. Bár ez sem egyértelmu, mert többféleképpen emlékeznek. Van, aki legrégebbi óvodaépület helyén mondja, illetve az Óvoda u. 1. számnál. A kastélyban állandó személyzet kevés volt. Vadászatok, fogadások idején a faluból fogadtak kisegíto személyeket. A mai óvodai bejáratnál is be lehetett menni a kastélyparkba. Vadászatok idején erre mentek ki a vadászok az erdobe. Ilyenkor a falu lakói közül kerültek ki a hajtók. A parkban a kerítésen belül egy nagy kút volt. A gazdasági bejárat a mai tájház felol lényegében ugyanaz, ahol most feljutunk a Napközi közbe. Itt jobbra lóistálló és egyéb gazdasági épületek voltak. Balra egy kisebb épület állt. Ahol a mostani Napközi közi és József Attila utcai háztelkek a mélyedésben összeérnek, egyes helyeken a mai napig is mocsaras-nádas terület található, ott egy gémeskút volt. A kastélykertben a díszparkon kívül rengeteg gyümölcsfa is volt. A park egykori területén ma 15 családi ház, egy üres telek, a Pilistours, a vízmu és az óvoda épületei vannak. Ez az épület a harmincas évektol vélhetoen már nem volt a család birtokában. Kezdetben óvoda muködött benne, majd a háborúban textilraktár lett. A háborús cselekmények megkímélték ugyan, de az oroszok kifosztották. A maradékot a helyiek vitték haza. Amikor látták, hogy az épületnek nincs gazdája, téglánként elhordták az épületet. Ma a vízmu épülete és lakóházak vannak a helyén. 1940-ben Erdélybol román származású munkaszolgálatosokat szállásoltak el a kastélyban, akik a bányában dolgoztak. Akkoriban belül már nagyon rossz állapotban volt. 1942-ben a bombázások miatt Budapestrol sok gyárból kimenekítettek különféle árukat, a melléképületek tele voltak ilyesmivel. A kastélyt 1947-48-ban bontották el.

Pilisvörösvár

Karátsonyi-kastély: Nagyon keveset tudni róla. Stílusjegyei alapján a szentiváni kastéllyal lehetett egyidős. Gróf Karátsonyi Guidó halála után az örökösei a budapesti, Attila utcai palotájukban éltek (melyet a magyar kormány bontatott le 1938-ban), nemigen törődtek a kúriával, emiatt konfliktusba kerültek a község vezetésével is. Egy 1927-es képviselo-testületi ülésrol készült jegyzokönyv szerint Liposits János bányaigazgató panasz tárgyává tette, hogy „Gr. Karátsonyi bérházánál az árnyékszékek évek óta nincsenek tisztítva, az udvarok trágyával és szeméttel telítve állanak, a kastélynál levo istállóból pedig a szennyvíz az utcára folyik ki. Eloadja, hogy tudomása szerint az elöljáróság e tekintetben már több ízben tett feljelentést, de mind ez ideig érvényes intézkedés nem történt: javasolja, hogy ezen közegészség-ellenes állapotok megszüntetése iránt a járás foszolgabírájához tegyen a képviselo-testület eloterjesztést, s ha az eredményre nem vezet, akkor a felsobb hatóságokhoz fordul panaszával.” A háború után a gróf és a Gyurkó család a Templom téri kúriában lakott. A gróf agglegény volt, a szülei már meghaltak, legközelebbi hozzátartozója a novére volt, akit a kommunista rezsim deportált. A Templom téri épület, amely az akkori telekkönyvezés szerint az 1-es helyrajzi számot viselte, téglalap alakú volt, középen hosszúkás udvarral. Kapuja fölött a Karátsonyi család majolika címere volt látható, amely a Zsolnay-gyárban készült. A Templom térre nézo helyiségekben lakószobák voltak, hátrébb pedig konyha, kamra és kocsiszín. Leghátul voltak az istállók, a pince és a magtár. Hátul ki lehetett menni a gazdasági udvarra, ahol a disznóólak, oldalt egy szuk átjárón pedig a plébánia feloli részre, ahol a tyúkólak és a lucernás volt. A kert a plébániáig és a mai Iskola utcáig húzódott. A gróf a kapu melletti lakószobát használta, Gyurkóék a keleti szobában laktak. A kapu másik részén lévo lakásban egy darabig a Gyurkó-nagyszülok éltek, akik szintén a gróf gazdaságában dolgoztak. Gyurkó Péter ekkor már nemcsak a titkára, hanem intézoje is volt a grófnak. Nemcsak a gróf megmaradt földjein, de a saját 50 holdján is gazdálkodott. Az ötvenes évek elejére egyre nehezebb lett a helyzetük. A beszolgáltatások, a különféle adók szinte lehetetlenné tették a gazdaság fenntartását. Vörösváron is eluralkodott a kulákellenes hisztéria, mindennaposak lettek a zaklatások. Elnyomott proletárból hirtelen nagyon sok lett. Egyik közülük annyira komolyan vette a „reszkessetek”-et, hogy leverte a kúriáról a grófi címert. Igaz, sokat nyomot a latba az az üveg pálinka is, amit jutalomként kapott. Ugyano volt az is, aki a Vásár téri polgári iskola angyalos címerét leverte. A templomtornyon lévo grófi címert csak azért nem kalapálta le, mert nem érte el: rövid volt a létrája. Egy bizonyos Malmaricsné nevu másik „elnyomott proletár” elvtársno rendre megjelent a gróféknál néhány AVH-s kíséretében és apránként mindent begyujtött a házból: könyveket, rádiót, gyanús berendezési tárgyakat… Csak nagyon kevés dolgot kaptak vissza azután. A rádiót ugyan visszaszolgáltatták, de le volt plombálva: csak a Kossuthot lehetett rajta fogni… Amikor a padláson egyszer egy üres tejeskannát találtak, Malmaricsné azzal üvöltötte tele az udvart, hogy „A büdös kulákjai, mások éheznek, ok meg tejben-vajban fürdenek…” Gyurkó Péter idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Nem akart belerokkanni az értelmetlen küzdelembe, ezért úgy döntött a gróffal együtt, hogy átadják a gazdaságot a Tsz-nek, s vele együtt beszolgáltatnak mindent: földeket, állatokat, eszközöket. Budapesten vállalt azután segédmunkát a gázgyárban. Tudta, agrármérnöki diplomájával volt kulákként úgysem kaphat állást. 1953-ra a grófnak az összes vagyonából már csak a Templom téri kúria maradt meg. Tudta, hogy elobb-utóbb ezt is elveszik tole, ezért inkább elcserélte egy kis házra a Tompa Mihály utcában. Ezt azután – biztos, ami biztos – Gyurkóékra íratta. A volt kúriába (ha úgy tetszik: grófi kastélyba) az a Piltzinger János költözött be, akinek a feleségét – az utolsó vörösvári rózsaleányként – még gróf Karátsonyi Jeno házasította ki. Az egykori kúria területén ma több család lakik. A régi épület egy részét – foleg a gazdasági részeket – már elbontották, s új lakóházakat építettek, más részét még ma is használják. Így azokat a szobákat is, ahol a háború után a gróf és a Gyurkó-házaspár lakott.

Pomáz

Teleki-Wattay-kastély: Az eredeti épület 1773-ban épült barokk stílusban, majd a 19. század második felében eklektikus stílusban átalakították. Méreteire jellemző, hogy kétszintes pincéje lovaskocsival is járható. Földszintes, árkádos, manzárdtetős épület oromzatán a rokokó kőfaragvány a kastély építőjének címerét mutatja. Teleki József, a reformkori tudós itt írta történelmi munkáit. Az épületet a grófi család az I. világháború után hadiárvaház céljára felajánlotta. Így lett előbb árvaház, majd gyermekvédelmi intézmény. A 2008-ban felújított kastély a zenekultúra egyik központja lett. A község K-i részén a római katolikus templom mögötti emelkedésen, teraszos kialakítású körülkerített parkban áll. Téglalap alaprajzú, földszintes tizenhat tengelyes épület, középtengelyében lépcsősor vezet a bejárat előtti szakaszra. Főhomlokzatán a bejárati részen középrizalit van, sarkait korinthoszi fejezetű sarokpilaszterek díszítik, közöttük két nagy kosáraves nyílás, középen felette faragott, kőkoronás címerpajzs 1772-es évszámmal. A rizalitot franciatető fedi, melynek padlásterében két köralakú, oromzatos, csigavonalas keretű ablakkal ellátott manzárd-beépítés van. A főhomlokzat sarkain armírozással díszített, két-két egyenes záródású ablakkal ellátott sarokrizalitok vannak, oromzatukon félköríves ablakkal. A középrizalit és a sarokrizalitok között kétoldalt öt-öt kosáríves nyílású, pillérekre támaszkodó tornác húzódik, hátfalán egyenes záródású kőkeretes ablakok. Az épület cseréppel fedett, nyeregtetős. Padlásterében manzárd-beépítés, a főpárkány fölött három-három timpanonos oromzatú kettős manzárdablak. A bal oldalhomlokzaton kettős armírozott sávdísz között két egyenes kőkeretes ablak. A jobb oldalhomlokzatán hasonló kialakítású ablakok között középtengelyében armírozott sávokkal közrefogott félköríves kőkeretes, zárköves ajtó. Az oldalhomlokzathoz lépcsőfeljárattal ellátott, balluszteres mellvéddel körbezárt négyszögletes terasz kapcsolódik. Mindkét oldalhomlokzat törtvonalú, középen ívelt oromzatán három négyszögletes manzárdablak. Hátsó homlokzata tizenhat tengelyes, a főhomlokzatéhoz hasonló ablakokkal. Timpanonos záródású középrizalitjának főtengelyében kőkeretes, kosáríves, záróköves kapu, felettes ovális faragott kő címerpajzs. A kapu mellett kétoldalt armírozás díszíti a homlokzatot, fölötte kőkeretes, záróköves, könyöklőpárkánnyal ellátott félköríves ablak.

Pócsmegyer

Esterházy-Unger-Bercelly-kúria: Műemlék értékű az egykori Esterházy-birtok. Pócsmegyer a török megszállás után gróf Esterházy család birtokába került 1848-ig, akik Galántai birtokukon éltek. Ezután épült fel Pócsmegyeren 1871-ben a késő barokk stílusú Esterházy-kúria, mely az 1950-es években szövetkezeti bolt lett, majd később az Eper csárda a mai napig. Bár később átalakították, a Dunára néző épület Pócsmegyer egyik műemléke!

Pusztavacs

Coburg-kastély: A Ferdinánd-major neve az utóbbi idõkben Nagymajorrá változott, de eredetileg az elsõ itteni Coburg herceg, Ferdinánd (egy idõben hívták még Nándor-majornak is, ez a név a Ferdinánd magyaros változata) nevét viselte, aki az 1830-as évektõl elkezdte a semmi közepén, egy évszázadok óta csak legeltetett területen, a mintauradalom kiépítését. A területet eredetileg Magyarország egyik legrégebbi családja, a gróf Koháry birtokolta - ugyanaz, amelyik Kecskemét földesura is volt -, de a XIX. század elejére biztossá vált, hogy a család fiú örökös nélkül marad, vagyis magva szakad, hiszen az utolsó férfiági leszármazottnak, Koháry Ferencnek csak egy lánya volt, Mária Antónia. Õ pedig éppen C. Ferdinándhoz ment feleségül. Az apa, mivel jóban volt vejével, elérte a császári udvarban, hogy birtokai a Coburgoké lehessenek, egy feltétellel: hogy a szász hercegi család magyarországi ága, ettõl kezdve Coburg-Koháry névhasználattal él. Így is lett. Ferdinánd tehát elkezdte a vacsi birtok tudatos megszervezését, és az elsõ majort magáról nevezte el. Felesége egybõl két majornak, a Máriának és az Antóniának is névadója lett, majd gyerekeik Viktória, Ágoston, ifjabb Ferdinánd, illetve a család többi leszármazottja következett. A Nagymajor kör alakú kiképzése ma is látható, a templomkert körül futó aszfaltút nyomvezetésén. Közepén a Szent Ágoston templom áll, mely a család õsi fészke, Coburg városának temploma mintájára, annak védõszentjének nevét kapta az új hazában is. A majorból nem sok maradt, de az egykori kastély ma is - és elfogadható állapotban - áll!

Coburg-vadászkastély: A falu D-i szélén túl állt, sajnos nem maradt meg, a 20. sz. kzepe után bontották el valamikor. Gyakori vendége volt Horthy Miklós. A helyén muködik ma az erdészet.

Pusztazámor

Barcza-kastély: A kertre nyíló teraszról pompás kilátás nyílik a fő tisztás végén igen jó érzékkel megkomponált tavacskára, amelynek túloldalán, kis félszigeten klasszicizáló jellegű kerti pavilon áll. A csaknem 120 éves park, melyben a két kúriát összekötő, vadgesztenyefák szegélyezte sétaút húzódik, eddig ismeretlenül rejtőzködött történeti kertjeink között, pedig növénygazdagsága, festői tájképi elrendezése miatt gyöngyszeme lehetne az országos értékkategóriára pályázó kerteknek. A nagy tisztás jobboldali részén igazi meglepetés a látvány: egy szép vérbükk bíbor lombja előtt legalább 250-300 éves kocsányos tölgy tökéletes ágkörű (5 alsó, 5 felső), 25 m magas, 25 m átmérőjű koronája zárja a kert tökéletes varázsát. A kastély építési korát illetően konkrét adatok hiányában csak feltételezések, illetve szakvélemények állnak rendelkezésre. Jelenlegi külsejét a 19. sz. végén alakították ki, ugyanakkor a kastélypark több száz éves fái és berendezései egy barokk kert eredetére utalnak, ami feltételezi a főépület 18. századi építését. A kastély főépülete mai formájában feltehetően 1859 és 1877 között épült a korábbi épület elbontása után. A kastély második - átalakítási-bővítési - periódusa 1884 és 1922 között történt, amikor is elnyerte mai eklektikus formáját. Az épület kerti homlokzati oromfala toronydíszes. A kőpárkányos íves oromzatos rizalitban ülő kerti kijárat fölött íves nyitott timpanonban a Barcza család címere: korona felett három rózsát tartó páncélos kar. A pajzstakaró feletti sisakdíszen ugyancsak páncélos kar és a pajzsot kocsányos tölgyfa levelek ölelik át. A II. világháborút követően az épület a magyar kastélyok és nemesi kúriák zömének sorsára jutott. Fenntartását elhanyagolták, a különböző célú felhasználások (katonaság, templom, iskola) során jellegét csaknem teljesen elveszítette, architektúrája tönkrement, de az épületet és a parkot - hála az itt élőknek - nem rombolták szét, mert sokáig iskolaként működött. Az 1990-es évek második felében az önkormányzat a kastélyt értékesítette. Az új tulajdonos Krajcsovics János régiségkereskedő az eredeti tervek és dokumentumok alapján képzett mesterekkel restauráltatta az épületet 19. századvégi eklektikus formájában. A felújítás során törekedtek a külső kép megőrzésére. A későbbi áttöréseket befalazták, végrehajtották az ablakok és bejáratok korrekcióját, helyreállították a kert felőli bejárat és terasz eredeti funkcióját, valamint a vakolatarchitektúrát.

Ráckeve

Savoyai-kastély: A Pest megyei város a Csepel-szigeten, Budapesttől 50 km-re délre fekszik. A Csepel-szigeti uradalmat Savoyai Jenő herceg, a győztes zentai csata törökverő hadvezére 1698-ban vásárolta meg. Ráckevei kastélyát, a magyarországi világi barokk építészet egyik első emlékét Johann Lucas von Hildebrandt, a bécsi Belvedere kastély építésze tervezte 1702-ben. A város központjától a HÉV-állomás felé vezető út baloldalán, az Árpád emlékmű mögött magasodik a műemléki védettség alatt álló kastély. A munkálatokat Mayerhoffer András salzburgi építőmester irányította, az építkezés 1722-ben fejeződött be. Az egykor U alaprajzú épület centrumában kupolával fedett nyolcszögű díszterem áll. 1736 után a birtok és a kastély a Habsburg-ház tulajdonába került. Az 1814-es tűzvészt követő nagyobb, a kastély mai formáját is meghatározó klasszicista jellegű helyreállítás elsősorban az eredeti tetőzetet és a barokk kupolát érintette. A barokk stílus jegyeit magán hordozó épületegyüttes kerítéssel, fallal körbezárt udvarán került kialakításra a park. A fás szárú növényzet különleges összetételű és jó néhány idős kort, sok vihart megért faegyed látható itt. A parkokra jellemző örökzöld- és egzótafajok mellett a térség őshonos fafajának néhány veteránja (például kocsányos tölgy) is megtalálható. Jelentős dendrológiai értéknek számít az a tiszafa, amely már több mint 150 évvel "dicsekedhet". A park idősebb fái közé még két japánakác, egy vadgesztenye és egy gyertyán tartozik, mellmagassági átmérőjuk 1 méter körüli. Megemlíthető az oregon ciprus és a kínai páfrányfenyő jelenléte is. A kastélypark cserjéi közül a puszpáng és a cserszömörce érdemel említést. A 19. század második felében a kastélyt gazdasági célokra alakították át, majd 1945 után újabb beavatkozások révén többek közt magtár, járásbíróság, mentőállomás és múzeum kapott benne helyet. Az állami tulajdonban lévő, felújított műemlék napjainkban kastélyszállóként működik.

Rád

Muslay-kastély: A templommal szemben áll a három épületből U alakot formáló Muslay-kastély. A főépület és a saroképületek manzárdtetősek, díszítésük copf stílusú. A 18. század második felében épült barokk stílusban. Építtetője Muslay Antal főispán. Szabadon álló, "U" alaprajzú, földszintes, késő barokk kastély. Főhomlokzata nyolc tengelyes beosztású. Manzárd- és sátortetős, kváderezett sarok rizalitokkal és toszkán fejezetes pilaszterekkel díszített és háromszögű oromzattal lezárt középrizalittal. Az egyenes záródású ablakok szalagkeretesek. Az udvar felőli homlokzat közepén félkörívesen nyitott, manzárdtetős előcsarnok. A főépület előtt két hosszú épület helyezkedik el "U" alakban, melyek azonban nem csatlakoznak a főépülethez. A melléképületek sarkai kváderezettek, a homlokzatok konzolos falsávokkal díszítettek. A faltükrökben szegmensíves ablakok. Az egyik melléképület udvar felőli homlokzata kilenc tengelyes, egyenes záródású ablakokkal. A párhuzamos, bal oldali melléképület hátsó részén egy balkon áll. Alatta ún. "sala terrena" helyiség lejárata. Az udvar felőli oldal hát tengelyes, egyenes záródású ablakai szalagkeretesek. A derékszögben beforduló melléképület rövidebb szárának hátsó homlokzatát három szegmensíves ablak és egy ajtó töri át. Az udvari homlokzatot négy szegmensíves ablak töri át, valamint három, szegmensíves nyílással kiképzett rész. A középső széles ív felett timpanon. Ma elhagyatott, romló állapotú. A kastély az idők során többféle célt szolgált, többek között német és orosz katonák szálláshelye is volt, majd iskola és óvoda működött az épületben, ezek minden kártékony hatását magán viseli.

Muslay-Toperczer-kúria: A templom mellett van a Muslay-Toperczer-kúria, amely az 1840-es években épült klasszicista stílusban. Építtetője Muslay Sándor. Ma óvoda.

Sülysáp

Grassalkovich-vadászkastély: Ősfákkal övezett parkrész szélén áll a részben manzárdtetős, egyemeletes, 1770 körül emelt épület. Az igényes késő barokk épület a Grassalkovich család vadászkastélya volt. A belső boltozatos szobáiban a 19. század elejére tehető díszítő festést tártak fel a közelmúltban. Itt szállt meg néhány napra Petőfi a szabadságharc idején, 1849 tavaszán. Az 1970-es években parkjában több ipari gyártócsarnok épült, a kastélyban pedig sokáig a termelési iroda kapott helyet. Szabadon álló, téglalap alaprajzú földszintes épület. Az utcai főhomlokzat közepén kissé előreugró rizalit: sávozott falkiképzés legömbölyített sarkokkal. Három félköríves keretelt ablak könyöklőpárkánnyal, váll- és zárókővel. Felettük fektetett ovális keretelt vakablak zárókővel. A két oldalsó homlokzati részen középen lizéna osztja ketté a homlokzatot; a két részben egy-egy keretelt záróköves szegmensívű ablak könyöklőpárkánnyal. Az ablakok felett táblás szemöldökmező cseppdíszekkel. A sarkok legömbölyítettek. Végigfutó magas lábazat. A rizalit fölött manzárdtető: az utca felőli oldalán kétoldalt egy-egy ablakkal. Az udvari homlokzaton középen előreugró lépcsőház, nagy félköríves bejárata felett középen ovális fektetett, keretelt ablak, a homlokzat felületét kitöltő cseppes tábladísz ékíti. Kétszárnyas kovácsoltvas kapuzat. A lépcsőházban egykorú lépcső vezet a belső bejárathoz. Az udvari homlokzat egyemeletes, két oldalán négytengelyes. Az emeleten szegmensíves ablakok (az utcai ablakokkal azonos kiképzésben), a földszinten szalagkeretes ablakok egyenes lezárással. A baloldali homlokzat kéttengelyes. A jobboldali homlokzaton felülvilágítós egyenes záródású ajtó.

Sőtér-kastély: A késő barokk kastélyt 1725-ben a Sőtér család emeltette. Oldalsó és hátsó homlokzatához feltehetően 19. századi földszintes toldalékszárnyak csatlakoznak. Terasza faragott oszlopokon nyugszik. A kastélyépület 1945 előtt a katolikus egyház tulajdona volt, mely plébánia céljaira használta. A II. világháború után iskola lett, ma üresen áll.

Szada

Pejachevich-Bánó-kúria: Az 1820 körül épült kúriát először a Grassalkovich család, majd a Pejacsevich család és végül a Bánó család birtokolta. Gróf Pejacsevich János építtette. A földszintes, szabadon álló, klasszicizáló stílusú épületet mára átalakították. Az épület mai formájában már csak a dóroszlopos portikusz idézi a múltat. Ez az épület ma faluház.

Vécsey-kúria: A falu mellett állt báró Vécsey István neoklasszicista kúriája, mely mára elpusztult.

Százhalombatta

Bíró-kastély: Bíró Pál "kastélya" a város egyik legidősebb épülete, a 18. században épült. Mai klasszicizáló eklektikus jellegét az 1930-as években érte el. 1987 óta a „MATRICA” Múzeumnak ad helyet. Matrica a város római elődjének neve. 2007-ben felújították az épületet, lényegében csak a főfalai maradtak eredetiek. Téglány alaprajzú épület, főhomlokzata a Gesztenyés útra néz, 4+1+4 tengelyes, melyből a középső tengely a bejárat. Ez előtt egy kétoszlopos portikusz emelkedik, díszes kiképzésű oromzattal, melynek legfelső eleme egy timpanon. A két oszlop gyakorlatilag kettévágja az előtte húzódó járdát. Hátsó bejárata 4+3+4 tengelyes, a középrizalit közepén található a bejárati ajtó, ehhez lépcsősor vezet fel, mivel az épület enyhe domboldalban áll, és hátsó homlokzata magasabb. Középrizalitja fölött az utcai homlokzatéhoz nagyon hasonló, díszes oromzatot találunk. A kiugró középrizalit két oldalán is találunk egy-egy ablakot. Mind az utcai, mind az udvari homlokzat ablakait könyöklőkosaras rács védi.

Szentmártonkáta

Prónay-Dessewfy-kastély: Az 1782-ben bárói rangra emelkedett Prónay család 1810 körül építtette a klasszicista stílusú szentmártonkátai kúriaépületet. A Dessewffy család tulajdonába a századfordulón került. A II. világháború végéig pedig a Polgár család lakott itt. 1945 után gépállomás működött benne. Később irodákat és lakásokat alakítottak ki az épületben. Téglány alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület. A falsíkból alig előrelépő sarok- és középrizalittal. A középrizalitot háromszögű oromzat hangsúlyozza. Homlokzatát lapos lizénák tagolják. Tengelykiosztása 1+3+1+3+1. Hátsó homlokzatán négy oszlopra támaszkodó, timpanonos rizalit áll, melynek bal oldalán öt pillérre támaszkodó tornác húzódik. A kastélyt az 1980-as évek végén felújították és átalakították.

Szob

Luczenbacher-kastély (Bagolyvár): A Luczenbacher család, mint azt a kastélyparkban található emlékoszlop is jelzi, egy kis házban lakott ezen a helyen. Fokozatosan felvásárolták a szomszédos házakat és telkeket, míg az egész terület az ő tulajdonuk nem lett. Az egykori Árpád-kori templom helyén, a 18. században egy földszintes barokk kúriát építettek, majd ezt klasszicista stílusban átépítették a 19. sz. első felében, végül Alpár Ignác tervei alapján 1904-1907-ben már neobarokk kastéllyá bővítettek. A gazdag vakolatarchitektúrájú, mozgalmas tömegű, manzárdtetős, részben emeletes épület belsejében még stukkós termek és igényes famunkák vannak.1930-ban a család csődbe jutott, így a kastélyt eladták, amit a Francia állam vett meg. 1931-től 1950-ig a lazarista rend anyaháza lett. 1950-ben a rendek feloszlatásakor, immáron a Magyar állam, nevelőotthonná alakította. 1989-től az otthont is felszámolták, s visszaadták az épületet a rendnek, akik azóta a Szent László Gimnázium kollégiumaként működtetik tovább.

Gregersen-kastély: A norvég Gregersen Guilbrand 1847-ben érkezett Pestre, ahol építészmérnökként dolgozott, majd a '48-as szabadságharc alatt utásztisztként szolgált. A bukás után Itáliába menekült. 1850-ben visszatért, és Szobon telepedett le, ahol főleg vasúti hidak építésén dolgozott. 1852-ben magyar nőt vett feleségül, egy mészáros lányát. 1865-től önálló vállalkozása volt, ami igen jövedelmezőnek bizonyult, sok építőmérnöki munkája volt Pesten. Életművéért és az 1879. évi szegedi árvizet követő újjáépítési munkájáért magyar nemesi címmel és a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki. Tízezer koronát adományozott a norvég műszaki felsőoktatás megteremtésére – magyar nemesként is norvég ács maradt, nem felejtette el, hogy honnan indult. 1885-ben életműve elismeréseként a norvég Szent Olav Rend kitüntetésében részesült. 1905-től harminc éven át a Lónyai utcában lévő palotájában működött a norvég konzulátus, melyet legkisebb fia, Endre vezetett. A kastélyt 1873-ban építette. A mai Köztársaság út 33. sz. alatt található, jelenleg már átalakítva, lakóházként üzemel.

Szokolya

Sierstorpf-vadászkastély: A Kastély Hotel Királyrét a Börzsöny szívében, Budapesttől egy órányi autóútra helyezkedik el. Az épület egy régi vadászkastély felújított épülete, gyönyörű parkkal és horgásztóval. Az 1700-as években épült. A 17. századtól vasércbányászat vette kezdetét, amelyet a század vége felé fel is függesztettek. A szokolya-hutai vasbánya újbóli megnyitására Kollbacher Lampert Mátyás kamarai tanácsos kapott engedélyt 1700-ban. 1770-ben Szászországból újabb német betelepítés történt Hutára. A kohót és a vashámort 1777-ben Esterházy Antal indította be. A víz energiáját használták a kohó és a vashámor működtetésére. Az ércdúsító és a kohó a grófi kastély helyén állott, a feldolgozó üzemet Serneválra telepítették. 1892-től a birtok a porosz gróf Francken Sierstorp Henriké lett. Ő építtette 1893-ban az eklektikus kastélyt. Huta új tulajdonosa építette az erdei vasutat, hogy a kitermelt fát le tudja szállítani a Dunához. Az I. világháborút követően új gazdája lett a birtoknak és a vasútnak, Czeczoviczka Emil cseh földbirtokos személyében, majd rövidesen az Angol-Magyar Bank tulajdonába került. 1924-től a fakitermeléssel és kőfejtéssel foglalkozó cég, a Királyréti Uradalom és Ipar-telepek Rt. nevet vette fel. Ekkor a tulajdonosa Hofer Kunó svájci diplomata (író) volt, kinek felesége gróf Dessewffy Ilona volt. Hofer Kunó építette a kastélyhoz a tavat és a gyönyörű angolparkot, melyet Erzsébet parknak hívtak. A kertészethez pálmaházat építtetett, Benes Mihály volt a főkertész. A tó mellé kápolnát épített, ahol az egyik fiának az esküvőjét tartották. Hofer Kunó nagyon szeretett vadászni, foglalkoztatott egy vadászmestert is. A II. világháború után gyakorlatilag mindent államosítottak. A grófi kastély a Fővárosi Tanács kezébe került, melyet elcsúfítva átalakítottak, az ipartelepek gazdasági épületei, az iskola, az erdészház a Magyar Állam tulajdona lett, kezelője az erdőgazdaság. Az államosítások után a Budapesti Tanács kezelésébe került, mint üdülő. 1999. július 1-jétől hotelként és turistaszállóként várja vendégeit.

Sződ

Szalachy-kúria: A kúriát Szalachy Sándor 1872-ben (?) építette, később fia, Béla huszárfőhadnagy tulajdonába került. Földszintes, eklektikus (neoklasszicista) stílusú épület, főhomlokzata 1+2+3+2+1 tagolású. Középrizalitja enyhén előreugrik, timpanonját a Szalachy-címer díszíti. Az épületet kívülről részben felújították, a teljesen átalakított belső renoválása még várat magára. Lakóházként - és a kastély hátsó traktusa - a helyi termelőszövetkezet ipari melléküzemének műhelyeként működött 1945-2004 között. Szalachy Sándor 1860-ban vette meg a sződi birtokot, melyre két év alatt építtette fel a kúriát. Az épületbe 1862-ben költözött be család. Id. Szalachy Béla 1901-ben egy év alatt kibővíttette a főépületet egy oldalszárnnyal.

Tahitótfalu

Mailáth-kastély: A kastélyt az 1920-as években építtette Majláth Mihály nyaraló céljára. Eklektikus stílusú, neoreneszánsz elemekkel. 1950-ben államosították, majd szociális otthonként, később gyermekotthonként üzemelt. Nemrégiben teljesen felújították. Jelenleg magántulajdonban van.

Tatárszentgyörgy

Grassalkovich-kúria: A Grassalkovich herceg által építtetett kastély a századfordulón báró Bors Frigyes örököseié. Ezt 1858-ban renoválták. Egyes források szerint a sarlósárpusztai Grassalkovich-kastélyt I. Antal építtette 1760 körül. Ez azonban valószínűleg tévedés, ugyanis előkerült az Országos Levéltárból a gróf egy saját kezűleg készített listája 1771-ből, melyben az uradalmaiba végzett építkezéseit sorolja fel az épületek leírásával együtt. Ebben azonban semmiféle tatárszentgyörgyi kastély nem szerepel (míg egy nagyobb juhakol már fel van tüntetve), de a stílusjegyek alapján is a 19. század második negyedére datálható felépítése. (Ugyanakkor itteni vendégfogadót említett a gróf, nem kizárt, hogy később azt használták kastélyként.) Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiájában említést tesz egy 1858-as renoválásról is, melyet az 1843 és 1856 között tulajdonos buzini Keglevich grófok után következő birtokos, váradi Török Gábor végezhetett el. 1863-tól borsodi és csíkszentkirályi báró Bors Frigyes örökösei, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla és gróf Bissingen-Nippenburg Ottóné az uradalom tulajdonosai. 1920 körül a Muchonyak kezén találjuk az épületet, 1931-ben pedig már gyóni Halász Pétert nevezik meg tulajdonosként, aki egészen 1945-ig bírta a kúriát. (Ekkoriban a kúria nevezetessége "rendkívül gazdag és érdekes" agancsgyűjtemény volt.) A II. világháború után az épületet iskolaként hasznosították, később lakások voltak benne. A 80-as évek közepétől fogadó működik a szépen felújított kúriában. A kúria több átalakítás nyomát viseli magán.

Táborfalva

Vogt-kúria: A település mellett, saját parkjában szabadon álló, L alakú klasszicizáló kúria. Állapota romló. Közelében gazdasági épületek. Táborfalva külterületi részén található a Vogt család egykori kúriája, amely mára már megsemmisült, hiszen az épület romokban hever. Vogt egy Dunántúlról érkező polgári származású ember volt, aki Táborfalván az újonnan vásárolt birtokán 100 holdas szőlőbirtokot alakított ki. Az épület nagy valószínűséggel 1903-ban épült. Ennek bizonyíték a pince lejáró kapuzata két oldalán látható szám, vagyis 19 és 03, tehát 1903. az épület romos állapota ellenére hihetetlen értéket rejt, ami nem más, mint a romos felső alatt kiváló épségben lévő pincerendszer, amely irigylésre méltó szinte az egész megyében. Az épület pincéje égetett agyagtéglából készült, míg a kúria felmenő falai mészhomok téglából készültek. A picében további érdekesség a megmaradt kicsempézett 2 hordó is, amiknek oldalán egy szám áll: 1910. talán ez is építéssel kapcsolatos évszám, vagy valami más. Ki tudja. Egy biztos, hogy mára már egy szőlőtő sem maradt meg. Helyén homoktenger és sivár puszta. Sikerült egy anno jól működő szőlőbirtokot, gazdaságot tönkretenni, amely ha ma is működne, nem kevés munkát biztosítana a helyi lakosságnak, ezzel segítve a megélhetőségüket, illetve a település jelképe lehetett volna.

Tápióbicske

Bicskey-Bessenyey-kastély: A Beleznay János tábornoktól épített kastélyt 1840 táján a bicskei nemesség elpusztította. Ezután építették fel saját kastélyukat a Bicskeyek. A kommunizmus idején, 1962-től az "Április 4. Tsz" központja volt. Már nem áll.

Tápiógyörgye

Györgyey-kastély: A falu területén, egy 20 holdas park közepén, 1892-ben épült fel a Györgyey család kastélya. A Györgyey fivérek, Illés, László és Miklós 1890-92 között építtették, az elsősorban francia barokk elemekkel gazdagon díszített homlokzatú kastélyt. A kastélyt védett park övezi, közepén tóval. A kocsifelhajtós főbejáraton belépve hatalmas szalonba jutunk, ahol szembetűnő a díszes falburkolat, a fa lépcsőház és beljebb az ebédlő. A kerti homlokzat terasza előtt valaha szökőkút működött. A park díszes fái között szobrok álltak. A II. világháború után pszichiátriai betegek számára vették igénybe. Ma is a megyei önkormányzat egészségügyi intézménye működik benne.

Tápióság

Szirmay-kastély: A 19. század elején a gróf Koháryakra szállott át. 1850-ben a gróf Keglevich családé lett. 1870-ben a gróf Keglevich család birtokait gróf Szirmay Ottó szerezte meg. A helységben levő kastélyt Ybl Miklós tervei szerint Keglevich Béla építtette az 1800-as évek utolsó harmadában. A torony Szirmay Sándor "műterme" volt, aki minden lovát festményen ábrázolta. A homlokzat emeleti részén bálterem, a földszinten ebédlő és nagy szalon volt. A kúriát a második világháború idején lerombolták, széthordták. Viszont megmaradt a lakótornya, az egykori parkjában, napjainkban működő általános iskola udvarában sok ritka faóriás látható.

Farkas-kúria: Farkas Ödön eklektikus kúriája a 19. század végén épülhetett.

Tápiószecső

Hevesy-kastély: Az 1890-es évek elején Hevesy Lajosné Scholzberger Jenni lett a falu legnagyobb birtokosa. Ebben az időben a falu közigazgatási területén több új tanyaközpont épült: köztük a Magdolna-telep, ahol felépült a Hevesy-kastély is. A kastély pontos építési ideje ismeretlen, homlokzati elemeiben és alaprajzában különböző stíluselemek keverednek. Különlegessége az aszimmetrikusan elhelyezett, alul négy-, a tetején nyolcszögletű, körerkélyes, hegyes sisakban végződő torony. Az épület egykor egy hatalmas szőlőtábla közepén állt, földszinti része présházként és bortárolóként szolgált. Jelenleg raktárként hasznosítják. Az építtető család leszármazottja Hevesy György kémikus, aki 1944-ben Nobel-díjat kapott.

Tápiószele

Blaskovich-kúria: Botanikailag is érdekes park közepén áll az a klasszicizáló kisnemesi kúria, amely a Blaskovich család gyűjteményének ad otthont. Ma múzeum. Magyarország zivataros történetében szinte ez az egyetlen olyan nemesi hajlék, amelynek máig megmaradt az eredeti bútorzata. A kúriát Viczián Kálmán építtette 1906-ban historizáló stílusban, az épületen döntően (neo)klasszicista formaelemek láthatók. 1912-ben a Blaskovich család vásárolta meg a két kis saroktoronnyal díszített épületet. A tápiószelei Blaskovich Múzeum (valójában Közgyűjtemény) az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. A berendezés, a műkincsek és a személyes tárgyak által megelevenedik a húszas-harmincas-negyvenes évek vidéki köznemesi életformája. Blaskovich János és György műgyűjtő, régész, irodalmár tevékenységet folytattak és szenvedélyes vadász hírében álltak (ezt azonban csak a természet közelsége és a nemes vadak szeretete inspirálta, nem az "úri divat"). A család tápiószentmártoni birtokán lótenyésztés folyt. A szelei kúriában a helybéli emberek dolgoztak, ők művelték a 200 hektárnyi birtokot is a falu körüli területeken. A konyhalány, szobalány és szakácsnő a kúria erre elkülönített részében laktak. A falu lakóival a fivérek hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak, mindketten köztiszteletnek örvendtek. Legfőbb érdemük a kúria megóvása mellett a szelei közművelődésben vállalt vezető szerepük.

Viczián-kúria: A Viczián családtól már a századforduló táján megvette a község. Főhomlokzatán négy, szögletes oszlop által tartott, timpanonos lezárású portikuszt találunk, itt van a főbejárat. Udvari homlokzatán ma nincs ajtó, ám eredetileg a középrizalitban, a két ma is meglévő ablak között itt is bejárat volt, melyhez hatfokú lépcső vezetett fel. Ezt a kommunista érában eltüntették. Jelenleg vevőre vár.

Szelényi-kúria: Ma Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegorzési Központ. Kb. 1,5 km-re ÉK felé található a településtől. Dr. Szelényi Lajos orvos lakóháza volt, aki 1885-ben teljes birtokát az OMGE számára hagyományozta. Az OMGE 1912-tol alapítványi kertben muködtette az itt létrehozott minta gazdaságot és tanintézetet. Az épület klasszicista stílusban épült, földszintes, oszlopos, timpanonos. Fohomlokzata 2 + 3 + 2 osztású, erosen elorelépo portikuszát 4 oszlop tartja. A II. világháború után hozták létre az Agrobotanikai kutató Intézetet, mely ma is muködik. Magyarország egyetlen növény génbankja. A kúria parkjának növényzete botanikai jelentoségu, területe 5,5 ha. A legidosebb kocsányos tölgyeket a 19. század második felében telepítették. Közel 200 fa- és cserjefaj található az egyre bovülo arborétum jellegu parkban. A belso parkot 1250 nm vízfelületu tó egészíti ki, melyben a Tápió vidék vizes élohelyeire jellemzo növény- és állatvilág fajai élnek.

A településen még két jelentősebb kúria áll, még egy Viczián-kúria és a Káldy-kúria, valamint itt állt az elpusztult Tallián-kúria.

Tápiószentmárton

Blaskovich-kastély: Blaskovich Ernő kastélyát Kubinyi László építtette a 19. században. A II. világháborúban elpusztult.

Magyary-Kossa-kúria: Borovszky: "E ház középső részét még Jankovics Imre építtette 1830 körül, de a jelenlegi tulajdonos két szárnynyal kibővíttette. Itt van az ország egyik legnagyobb magánkönyvtára, kb. 24.000 kötettel, több unikummal, több száz incunnabulummal; leginkább latin, magyar, német, franczia és angol munka. Szakok szerint legtöbb a történeti, szépirodalmi, természettudományi, theologiai és földrajzi. Van gazdag és teljes hírlap- és folyóirat gyűjteménye és családi levéltára. Numizmatikai gyűjteménye kb. 20.000 darabból áll. érdekesek még a különféle régiségek, ősállatmaradványok, természetrajzi gyűjtemények, családi régi ékszerek." Szintén elpusztult.

Kubinyi-kúria: Ma a Tápiószentmártoni Nagyközség Önkormányzat tulajdonában lévo Kubinyi Kúria szálláslehetoséget kínál az aktív, passzív kikapcsolódási lehetoségeket keresok részére. Kubinyi Géza építtette a 19. sz-ban, klasszicista stílusban. Az Ady és a Fő út találkozásánál áll, hátsó homlokzatával az Ady út felé.

Blaskovich-kúria: Blaskovich László építtette, a 20. sz. elején Blaskovich Antalé volt. Már nem áll.

Borovszkynál további kúriáról is olvashatunk, ami egy Szentkirályi-kúria volt, ezt Szentkirályi László építtette 1813-ban. Kb. 6000 kötetes könyvtára volt.

Tésa

Foglár-kastély: A 18. században épült a mára szinte teljesen átalakított egyemeletes, manzárdtetős barokk kastély, ahol Jókai Mór és Petőfi Sándor is vendégeskedett. A második világháború utáni évtizedek során a sok bővítés és átépítés miatt az épület alig emlékeztet régi állapotára.

Tinnye

Vásárhelyi-kastély: Borovszky: "Jelenleg Vásárhelyi Géza régésznek van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet a jelenlegi tulajdonos atyja, Zoltán 1846-ban épített. Van nagy gyűjteménye kő-, bronz-, népvándorláskori, honfoglaláskori, római és árpádkori régiségekből; továbbá numizmatikai és kövületi gyűjteménye, több unikummal. Ezeket legnagyobbrészt a község határában találták. Nagy könyvtár, Kossuth Lajos több kiadatlan levele, a XVI. századból glagolit-nyelvű eredeti oklevelek és 1300-ból való oklevelek. Családi képtár, a keszthelyi kódex remek egykorú másolata, hún fegyverek, Szentgyörgyi Sándor festménye 1828-ból; egy református úrasztalhoz való festett cserép borosedény, 1714-ből."

A faluban több kúria is található, ezek jelentéktelen méretűek.

Tóalmás

Andrássy-kastély: A Tóalmás községhez nyugatról simuló parkot a Hajta-patak mellett, a parkban levő kastély építésével egy időben, 1894-ben kezdték kialakítani József nádor főkertészének szakmai útmutatása alapján. A patak hajdani "árterében" értékes faállományú növény együttest sikerült létrehozni, melyben a térségre jellemző fafajok idős egyedei mellett sok egyéb, hazánkban honos fafaj megtalálható. A parkban ritka egzóták is díszlenek (például mocsárciprus, kaukázusi jegenyefenyő), de - többek között a keleti gyertyánra is rábukkanhatunk. Ennek a fafajnak a legészakibb európai előfordulását az évszázad közepén a Vértes-hegységben fedezték fel. A kastélytól távolabbi, hátsó részei szinte erdős jellegűek, gazdag aljnövényzettel. A Hajta-patak vizével kicsiny tavat tartanak fenn a park területén, partján vízi növényzet található. A park állatvilága is említésre méltó. A tó környezete a kétéltűeknek kedvez. A sűrű cserjésekben énekes madarak fészkelnek. Az idős, odvas fák a macskabagoly és a denevérek egyes fajai számára jelentenek élőhelyet. A kastély évtizedekig a SZOT kezelésében volt és üdülési célokat szolgált. Ma hasonló jellegű, de szűkebb körű használatra egy alapítvány bérli. Szabadon álló L alakú épület. Vakolt, zárókődíszes ablakok, sarokarmírozás. Kastély: szabadon álló U alaprajzú, manzárdtetős épület. A főbejárattal szemben kétkaros, hajlított karú lépcső, fából. A bejárat fölött a belsőben az emeleti szinten fából készült zárt erkély. Díszterem a kertre néz. A belsőben rocaille-s neo stukkók. Manzárdtető palafedéssel. Víztorony, három szintes erős osztópárkányokkal. A sarkokon erős kiülésű téglából falazott armírozás. Alsó szintet vakfülkék tagolják, eredetileg nyitott volt. Középső szinten 13. századi formát idéző bimbós oszlopfejezetes ikerablak, övpárkány, terrakotta, neogót háromkaréjos motívumokkal, hiányos. Üvegház, a kastélyhoz kapcsolodó négyszög alaprajzú, apszidiális épület, vasvázas, oszlopokkal, melyeknek akantizáló fejezetük van.

Prónay-kastély: Tóalmás - Régi kastély. A birtokszerző Prónay Gábor 1737 előtt számos szilárd cseréptetejű gazdasági és lakóházat építtetett, özvegye pedig 1759 körül a falu északnyugati részén emeletes kastélyt emelt Ezen kastély az akkori időket figyelembe véve egyedülállóan monumentális alkotás volt. A környék ilyen művészi épülettel nem dicsekedhetett. Anyagát tekintve teljesen téglából épült, melyet helyben égettek, a tulajdonosok monogramjával ellátva. A képen az utcai homlokzat látható. Az udvar felőli homlokzaton, mivel az épület erősen partoldalra épült, nem látszik a mélyen fekvő, boltíves pincesor. A homlokzaton bemélyedő tornác enyhe rizali tot képezve négy ión oszloppal, címerdíszes timpanonnal emelkedik ki, és mögötte, majd mindkét oldalán három-három, falhoz simuló oszloppal egészül ki. Még Prónay Sándor életében, 1832-ben a kastélyt klasszicista stílusban átépítették. Az építtető unokatestvére, br. Prónay Gábor sokáig lakott benne, aki 60 kh. terjedelmű páratlan parkot épített tavakkal, fürdőházzal és emlékkövekkel díszítve, az úgynevezett Bócz-kertet. Ezen kastély közel kettőszáz éves fennállása során sok vihart ért meg, és jelenleg romos állapota miatt a műemlék-nyilvántartásból törölték. Prónay Sándor adoptálta és örökösévé tette unokaöccsét, Albertet (1801–1867). Majd annak fia, Elek örökölte a birtokot, a kastélyt és a könyvtárat is. Haan Lajos visszaemlékezései az 1880-as állapotot tükrözik: „Acsáról elvitt a báró [Prónay Dezső] Tó Almásra báró Prónay Sándor egykori lakhelyére, melyet most egy kiszolgált kapitány, báró Prónay Elek agglegény bír. Meg is látszik mindenen, hogy a házban nincsen női rendező kéz. A híres Park is pusztulóban van, sőt egy nagy része már szántás alá vétetett. Tó Almáson vannak a Prónayak legrégibb családi okmányaik. Én az egyetemes közgyűlések keletkezésére vonatkozó adatokat kerestem; de sikertelenül. A Prónay Sándor idejéből való irományok nincsenek rendezve, egy rakáson felhalmozva hevernek, úgy, hogy itt a búvárlat teljes lehetetlen. Prónay Elek (1826–1890) halála után, 1892-ben az örökösök a kastélyt és a hatalmas parkot eladták. (Ettől kezdve a kastély különböző neveken futott: Öregkastély, Régi kastély, a későbbi tulajdonosról elnevezve: Beretvás-kúria. Más történet, hogy a nagy parkban új kastélyt építettek 1894–95-ben, amelyet ma Andrássy-kastélynak hívnak.) A kastélyban lévő gazdátlanná váló könyvtárat 1891-ben Podmaniczky Géza és Degenfeld Berta vásárolta meg és szállíttatta át kiskartali kastélyukba. Az egész nemesi birtok 1892-ig a br. Prónayak kezén volt, amikor az oldalági tulajdonosok örökösök híján a birtokot részben eladták a Pesten lakó Wahrmann Renátának, aki később Beretvás Endrével kötött házasságot. Ezért jegyzi az irodalom a kastélyt Beretvás-kúria néven. A kastélyt és a körülötte lévő birtokot 1910 körül eladták, és a II. világháborúig az Andrássy grófok tulajdona. A kastély építése folyamán (a jelenleg is élő szájhagyomány szerint) annak pincéjéből északkeleti irányba, a templom felé, valamint délnyugati irányba, a borfeldolgozó és tároló nagypince felé alagútrendszer volt kiépítve. Ennek maradványai jelenleg is erre utalnak, feltárását viszont senki nem kezdeményezte. A II. világháborúban megsérült az épület. Az államosítás után terményraktárként használták.
1966-ban rossz rendeltetésű [magtár!], helyreállítást igénylő és első osztályú műemlékként tartották számon. Időközben a kastély emeletének felét lebontották, új tetőzetet kapott, az ajtók-ablakok egy részét befalazták, a falképeket lemeszelték. Az emeleti homlokzatok megsemmisültek. 1973-ban, egy légifelvétel szerint, még megvolt az új tetőzet, amely a későbbiek során beszakadt. Időközben levették a műemlékek jegyzékéről. Virág Zsolt 2000-ben a „jelenleg magántulajdonban van, omladozik” megjegyzéssel közöl róla képet. Miközben a tulajdonosok egymást váltották, beomlott a tető, s gyakorlatilag széthordták a kastélyt. Ma csak az alagsor egy része látható, néhány falfestmény-maradvánnyal.

Katona-kúria: 1909-ben épült Boldogkátán, 300 kötetes könyvtára volt. Építtetője a helyi nagybirtokos Katona Ferenc volt. Ma üresen áll,de viszonylag jó állapotban. Tóalmástól messze, kb 6-7 km-re DK-re találjuk, a szenvedélybetegek otthonával osztozik egykori parkján.

Törökbálint

Mailáth-kastély: Korai barokk stílusú épület, középrészén újabban épült erkéllyel. Eredetileg a területet tulajdonló jezsuiták kastélyforma rendháza volt, 1701-ben már állt. Később Mária Terézia adományozta székhelyi Majláth Józsefnek, aki többek közt főispán is volt Pest Vármegyében. Halála után az épület a Festetics, majd a Meller és a Sváb-család birtokába került. A jezsuita rend 1701-ben iktatott új tulajdonába, s rögtön építkezéshez és új lakosok telepítéséhez fogott. Ekkor építik kolostor-épületüket is. A rend feloszlatásakor (1773) a kormány a birtokot a szerveződő tanulmányi alap javára foglalja le. Innen kerül 1777-ben Majláth József cs. és kir. kamarai tanácshoz Mária Terézia adománylevelével. Ő az elhanyagolt épületet egy második emelettel nagyobbítatja meg, s így, valamint az első emeletről nyíló erkély építésével és a talált cellaszerű beosztás megváltoztatásával lakályosabbá teszi. E kastélyt aztán a község változó birtokosai lakják, csinosítják... A 20. század elején jelentősebb belsőépítészeti átalakítást végeztek rajta. 1945 után tüdőkórház lett, ma is ekként működik.

Walla-kastély: A kastély eklektikus stílusú, 1895-ben emeltette Walla József.  A tömbszerű épület középső része kétemeletes, toronysisakján négy fiatorony látható, ezek az erdélyi templomépítészet stíluselemeit idézik meg. Az erődszerű falakat neoromán stílusú boltíves ablakok törik át. A melléképületet kőkerítés fogja egybe a főépülettel. Walla József, az iparosból nagypolgárrá emelkedett mozaiklap- és cementgyáros jóvoltából öt épülettel gazdagodott Törökbálint az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején. Közülük három: az Árpád utcai villa, a Kastély utcai kastély és a régi temetőben lévő családi kripta ma is áll, s műemléki védelmet élvez. A család az Árpád utcában lakott, a telek Kastély utcai végén, a Tükörhegy tetejére a gyáros eklektikus stílusú, leginkább középkori lakótoronyra emlékeztető várat építtetett, amely elsősorban kilátói funkciót tölthetett be. A vegyes formajegyekkel "igazi", régi műemlékre emlékeztető, kőburkolatú, neoromán villa 1902-ben épült Alpár Ignác tervei alapján. A tömbszerű épület középső része kétemeletes, toronysisakján négy fiatorony látható, ezek az erdélyi templomépítészet stíluselemeit idézik meg. Három lépcsőben hozták létre: először a tetőteraszos, egyemeletes, lépcsőtornyos szakasz készült el, majd a lépcsőház és a torony, végül a hagyományos házrész. Az országos védettséget élvező műemlék néhány éve restaurálásra került, és tulajdonosai egy vaskályhákból álló – mára már megszűnt – gyűjteményt helyeztek el benne.

Tura

Schossberger-kastély: A község közepét elfoglaló hatalmas őspark közepén áll az eklektikus stílusú, soktornyú kastély, mely Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban. Német, majd szovjet főhadiszállás volt, később kórház. Az államosítás után iskola lett, ma magánkézben van. Tíz hektáros park közepén áll az egyemeletes, összetett alaprajzú épület. Falaihoz négyszög-kupolás pálmaház csatlakozik. Az épülettömb előtt nyitott kocsifelhajtó van, mely felett a Schossberger család bárói címere található. A megrendelő kívánságára, festői hatásra törekedve az építész franciás neoreneszánsz stílusban tervezte meg a kastélyt. A magas tetőzetet padlásablakokkal és hosszú kéményekkel díszítették. A belső folyosók és termek olasz jellegűek, donga- és keresztboltozatos kiképzésűek. Az enteriőr egyesek szerint a szintén Ybl által tervezett budapesti operaház belső terének kísérletéül szolgált. A változatos tömegű, festői megjelenésű egyemeletes épület meredek, magas tetőivel, kupoláival a francia reneszánsz kastélyokra emlékeztet. A kastély külső megjelenése az építés óta nem módosult, 1958 óta műemléki védettség alatt áll. Külön figyelmet érdemel: a tetőt borító természetes pala, mely eredeti francia pala; és az épület festőiségét adó magas téglakémények, kovácsoltvas díszrácsok, tornyok, díszbádog csúcsdíszek, tetőablakok. A főépülethez 2 henger alakú torony és a pálmaház csatlakozik. A déli homlokzathoz csatlakozó toronyban a csigalépcső kapott helyet, ezen keresztül lehet megközelíteni az épületet pincétől a padlásig. Az é-i oldalon lévő torony legtetején az említett szélzászlóban 1883 olvasható, alatta óratorony kőbábokkal határolt terasszal, a földszinten árkádos, kőbabás terasszal. A kocsialáhajtón át, a főbejáraton áthaladva a keresztboltozatos előcsarnokba jutunk, ehhez kapcsolódik a központi csarnok, melynek emeleti galériáját boltívek támasztja alá. A központi csarnok köré szerveződött a társasági élet színtere, úgymint könyvtár, ebédlő, szalonok, biliárdterem. Az emeletre a központi csarnoktól négy dór oszloppal elválasztott balluszteres korlátos, festett mennyezetű főlépcsőn juthatunk, itt régen a család szobái, míg a tetőtérben a belső személyzet szobái voltak. Ybl Miklós nagy hangsúlyt fektetett a fényhatásokra: az emelet felett a négyzetes, vaskeretű kazettákban színes üveg volt, ezt 8, tükörrel bélelt fénycsatornán át érkező súrolt fény világította meg. A kápolnák hatását idéző Pálmaházba a földszinti folyosón elindulva 4 apszisos kupolás térbe érkezünk. Itt dísznövényeket tartottak, a kupolás terek közepén 3 szökőkút volt. A Pálmaház vaskazettás, boltíves ablakai szintén kiemelkedőek, kör alakú ablakaiban ólombetétes üvegek voltak, melyeken állatalakokat lehetett felfedezni. A kastéllyal szinte egy időben épült az Operaház, melynek belső terei, díszítőfestései visszaköszönnek. A központi csarnok boltíveit, a Pálmaházat növényi ornamentikájú festés, a lépcsőház kazettás mennyezetét, a tetőtéri szintet groteszk díszítőfestés emeli ki, amit Scholz Róbert, az Operaház oldallépcsőjének falfestője készített. Az 50 év élettartamú festés maradványai ma még láthatóak. Az épület egyediségének további jellemzője, hogy korának összes technikai vívmányát magában foglalta. Az eredetileg 98 helységből álló épületben volt pl. étellift, központi fűtés, villanyáram, vízvezeték, minden szinten fürdőszoba, a falak között 30 cm-es légréteg szolgált szigetelésül, a kandallókürtők pedig a szellőzést biztosították.

Valkó

Vadászkastély: Jelenleg vadászházként fogadja az itt megszálló vadászokat. Feltehetően a 18. században birtokos Esterházyak építtették.

Vasad

Szemző-kastély: Történelmi jellegű épület. 2007-ig itt működött a Pest megyei diákotthon és általános iskola. Bejáratát két oroszlán szobor ékesíti. Az épület teljesen átalakított, eredeti külsejét megváltoztatták.

Vác

Piufsich-Marx-kastély: Máriaudvar, Erdő sor. A Pesti Első Hazai Takarékpénztár főtitkára, Piufsich Lajos építette a kastélyt. A XIX. század végén Luczenbacher Jenő vásárolta meg a birtokot, aki mintagazdaságot hozott létre, Mária-udvarnak nevezte el, azonban néhány év után csákányi Marx Jánosnak, a magyar királyi államvasutak igazgatósága elnökének eladta.
A II. világháború után az Alagi Állami Tangazdaság része lett. Ma csupán romos állapota látható egy mezőgazdasággal foglalkozó cég területén.

Vácduka

Latinovits-Bottlik-Serényi-kúria: Borovszky: "1848-ig báró Rudnyánszky Zsigmond volt a helység földesura. A tagosítás 1858-ban történt, a mikor gróf Forray Andrásné szül. Brunswick Julia volt a birtokosa. Később Latinovits Albiné lett és jelenleg gróf Serényi Jánosnak van itt nagyobb birtoka és az övé a volt Forray-féle úrilak is." Barokk 18. sz., bővítve 19. sz. első felében klasszicista stílusban, majd 1953-1957-ben. Részben fallal körülvett kertben szabadon álló, átriumot körülvevő, fszt-es, négyszög alaprajzú épület. A 4+1+4 tengelyes főhomlokzat közepén rizalit, egyeneszáródású ajtó. Kétoldalt a fal lizénákkal mezőkre osztva, ezekben egyszerű ablakok, magas lábazat. A falsávokkal tagolt jobboldali homlokzat 7a-b-5a beosztású (a - egyszerű ablakok, b - félköríves kapu, kétoldalt 1-1 toszkán pilaszterrel keretezve, háromrészes párkánnyal és attikával). A széles sík mennyezetu kapualj az udvarhoz félkörívesen kapcsolódik. A baloldali homlokzatot is falsávok tagolják, a régi ablakok mellett újabb koriak is. A délnyugati szárnyon újabb kori nyílászárók. Az udvari szárnyon félköríves ablakok és ajtók. A dél-nyugati szárny sarkán átépített egykori víztorony. A kertben romos, kőből épült dongaboltozatos kápolna. Újabb kori melléképületek. A földszintes, mintegy 8000 négyzetméter alapterületű, „U” alakú, műemlék jellegű épület 1948-as államosításáig a Latinovits, a Bottlik és a Serényi családok birtokában volt, majd 1957-től évtizedekig a Brunszvik Teréz nevelőotthonnak adott helyet.

Serényi-kúria: A 19. század első felében épült klasszicista stílusban. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, palafedésű, nyeregtetős épület. A kelet felé néző főhomlokzat teljesen átalakítva, nyílászárók kicserélve. Középen portikusz kétoldalt 1-1 pillérrel, és emellett 1-1 palmettás fejezetű oszloppal, háromszögletű oromzattal. Két oldalhomlokzata is újabban átalakított. Hátsó homlokzata előtt ötpilléres tornác. Itt még maradtak eredeti nyílászárók. Művelődési ház volt, ma üresen áll.

Váchartyán

Gosztonyi-kastély: A 19. század első felében épült klasszicista stílusban. Átalakítva eklektikus stílusban 1873-ban. Az épület 1946-ig a Gosztonyi család birtokában volt. Ma óvoda. Szabadon álló, L alakú épület. Palafedésű nyeregtető. A 2+3+2+3+2 tengelyes főhomlokzat közepén lépcsős portukusz négy, hasábfejezetű oszloppal, háromszögű oromzattal. Alatta két, egyenes záródású, keretelt ajtó. Kétoldalt 3 ablak és ión fejezetű pilaszterekkel keretelt kétablakos sarokrizalit. A 3 ablak egyenes záródású, keretelt, egyenes szemöldökpárkánnyal, alattuk végigfutó könyöklőpárkánnyal, és faltükörrel. Bal oldali homlokzatán a főhomlokzathoz hasonló ablakok (itt nem fut végig a könyöklőpárkány, hanem konzolos, az oldalbejárat hangsúlyos, három sávozott falpillérrel és kváderezett félkörívekkel, ezekben félköríves kapu és ablak). Jobb oldali homlokzata 3 tengelyes, két ablak, egy ajtó. Az udvari homlokzat teljesen átalakítva.

Rudnay-kastély: A kora klasszicista kastély építése 1802-re fejeződött be, feltehetően Isidore Canevale tervei alapján. Két melléképület között hátrahúzódva áll a földszintes, középtengelyében oszlopokkal alátámasztott, oromdísszel hangsúlyozott kastély. Kerti oldalának közepét is magasabb épülettömeg teszi monumentálissá. Az épületet gazdag copf díszítés borítja. Az oszlopos fogadótérbol nyílik a kertre néző díszterem, ahol a mennyezeten és az oldalfalak jó részén még megvan az allegorikus jeleneteket építészeti keretbe foglaló falfestés. A belső tér jellegzetessége, hogy eltérő építészeti megoldások találhatók az egyes szobákban. A kastélyhoz valamikor húsz holdnyi park tartozott, amely eredetileg francia stílusú volt, majd angol stílusban építették át. Szabadon álló, fszt-es, téglalap alaprajzú épület. Palával borított nyeregtetőzet. Két melléképülettel szegélyezett előkertre néző 3+3+3 tengelyes főhomlokzat A homlokzat két oldalán 3-3 egyenes záródású, keretelt, könyöklőpárkányos ablak, táblás köténydísszel, párkányig futó szemöldökmezőkkel. Középen négy dór oszlopból álló portikusz. A falat az oszlopoknak megfelelő helyen féloszlopok díszítik. Köztük két, az előbbiekkel egyező ablak félköríves, váll- és zárókovel díszített felülvilágítós ajtót fog közre. Az oszlopok felett háromrészes, triglifes főpárkány, faragott kőoromzatán felirat. Középen két fekvő oroszlán között füzérdíszes talapzat vázával. Kerti homlokzata 4+3+4 tengelyes. Középen rizalit falsávokkal három részre osztva, a két szélsőben 1-1 keretelt, egyenes záródású ablaktáblával, és füzérrel díszített szemöldökmezővel. A középső tengelyben félköríves, váll- és zárókovel díszített ajtó az övpárkány felett, mindhárom tengelyben 1-1 kis fekvő ablak. Falsávokkal, tükrökkel díszített, golyvázott párkány zárja le. Felette háromszögű oromzat, középen puttófejjel díszített záróköves ablak, hajlított ívű szemöldökpárkánnyal, kétoldalt rózsákból alkotott füzér. 4-4 egyenes záródású, keretelt, könyöklőpárkányos, táblás díszű ablak fogja közre a középrészt, amely előtt lépcsős feljáratú, rácsos mellvédű terasz helyezkedik el. A homlokzatokat párkány zárja le, amelyeket faltükrök, táblák, lizénák díszítenek. A melléképületek a 18. században épülhettek, copf stílusban. Ma állami tulajdon, üres, romos.

Vácrátót

Vigyázó-kastély: Szabadon álló, fszt-es, L alakú épület. Főhomlokzata 4a-b-4a tengelyosztású, az egyenes záródású ajtó előtt kétoszlopos portikusz, tőle jobbra, és balra 4-4 szegmensíves ablak. A park felőli homlokzata 4a-3a-c-3a-4a beosztású, (c- középen háromnegyedes toszkán oszlopokkal tagolt ovális alakú díszterem, felette kupola). Az L rövidebb szára újabban teljesen átépítve. A Magyarország leggazdagabb gyűjteményes kertjének otthont adó 28 hektáros kertet a Vigyázó család klasszicista stílusban épített kastélya körül a területet alkotó természetes növényállomány felhasználásával hozták létre a 19. század elején. A tájképi kert nagyarányú fejlesztése az 1870-es években indult a kertalapító Vigyázó Sándort követő Vigyázó Ferenc gróf által irányított kertépítő munkákkal. A korábbi korok kompozíciós elemeinek alkalmazásával (vízesésrendszer, tó, műrom, vízimalom, sziget) és a 19. század második felére jellemző növényfajok telepítésével törekedtek a teljes természetességet adó tájképi, kertészeti szépség megalkotására. A sík, homokos vidéken ökrösszekereken odaszállított kövekből építettek hegyet, amiről vízesés zuhogott alá a tóba, mikroklímát teremtve. A nagy kövek, fenyőfák a magashegyek hangulatát idézik. Épült a patak fölé vízimalom (zenélő), nem messze tőle vízesés zúg alá. Van a kertben gótikus stílusú műrom, a tóban sziget, hidak, díszkapu, sok-sok különleges fa, festőien elrendezve. Az üvegházak különleges növények sokaságát kínálják a látogatóknak. Országos jelentoségű természetvédelmi terület, mely egyaránt szolgálja az ismeretterjesztés és a tudományos kutatás céljait.

Vigyázó Sándor-kastély: A község ékessége volt gróf Vigyázó Sándor kastélya, 52 hold ujonnan rendezett angol kerttel. A II. világháborúban pusztult el.

Vámosmikola

Huszár-kastély: Az 1700-as évek közepén épült, eredetileg Esterházy birtok, s később lett a Huszár családé. 1750 körül épült barokk stílusban. Az egyemeletes neobarokk rész a kápolnával 20. századi átépítés eredménye. Bár az épületet jelentősen átalakították, számos stukkós boltozata megmaradt. Ma iskola. Az épület a templommal szemben a főutca nyugati végén, szabadon áll a parkban. A kastély területét részben kőfal veszi körül. Háromnyílású kapu, amelynek középső, kocsibehajtó része a főhomlokzat görbe vonalú oromzatát követi, mellette két gyalogkapu. Eredeti, keleti része L alakú, fszt-es barokk épület. Az L rövidebb szárát átalakítva, illetve hozzáépítve bővítették új, emeletes szárnnyal, e század elején. A régi épület keleti homlokzata négy tengelyes, hármas tagolású. Enyhén kilépő középrizalit, magas lábazat, széles barokk vonalú párkány. A rizalit és homlokzat sarkai kváderrel kiemelve. A rizalit felett háromrészes, görbe vonalú oromzat, benne üres fülke körül három ökörszem, felül a Huszár-címer, kovázák. Magas francia tető, manzárdablakokkal. A nyugati oldalon tornác, kosáríves nyílásokkal, mellvéddel. A többi homlokzaton is sima falkezelés, és egyszeru, keretelés nélküli ablakok. A nyaktagon befalazott árkádok helyén ablakok.

Vecsés

Deutsch-kastély: Halomi Deutsch Sándor építtette Felsőhalom-pusztán azt az emeletes kastélyt, mely valószínűleg a II. vh. után pusztult el.

Verőce

Migazzi-kastély: Migazzi Kristóf váci püspök a váci székesegyházat is tervező Isodore Canevale tervei alapján építtette 1766-74 között a barokk kastélyt. Későbbi tulajdonosa Nádasdy Ferenc átalakíttatta. A kastélyhoz egykor vadaspark is tartozott. Ma egyházi szeretetotthon, nem látogatható. Az épület előtörténetével kapcsolatban kevés hiteles adattal rendelkezünk. Egyes feltételezések szerint az épület alapjául egy római kori őrtorony szolgált, amelynek bizonyos részletei ma is láthatók még a kazánház falába beépítve. A középkorban a torony romjain Hunyadi Mátyás építtet vadászkastélyt, a kastély parkjában pedig fát ültet, ami a mai napig megtalálható az Expressz tábor területén. 1526 után három alkalommal rendeztek országgyűlést a kastély alatti területen, az átkelést pedig egy ideiglenes Duna-híd segítette elő. A híd az épülettel együtt a török korban teljesen elpusztult. A jelenleg álló kastélyt gróf Migazzi Kristóf olasz származású püspök, később bécsi érsek emeltette 1769-ben, barokk stílusban. Tervezője Izodore Canevale, a híres olasz építész, aki a váci dóm tervezője is volt. Fél évszázaddal később klasszicista ízlés szerint átalakították. Híres bérlői közé tartozott Zubovics Fedor huszárkapitány, akiről sok igaz és legendás történet maradt fenn a környéken. Az ő szolgálatában állt Sisa Pista, a börzsönyi betyár. A huszadik században papi otthonként, majd menekültotthonként funkcionált, míg 1954-től máig a váci püspökség kezelésében nyugdíjas és beteg szerzetesnők számára biztosít otthont. Késő barokk, egyemeletes kastély, téglány alaprajzzal, manzárdtetővel. DK-i sarkán kerek bástya. D-i homlokzat, a főhomlokzat a Dunára néz, középső 3 tengely előtt oszlopos vasrácsos erkély, amelynek oszlopait később, 1824-ben árkádívekkel körbefalazták. Az osztópárkány alatt a fszt-en sávos vakolat architektúra, kőkeret nélküli nyílásokkal, ablakokkal. Az erkély alatti egykori ajtók nagy részét már felszámolták, ablakká építették át. A Ny-i rövid homlokzaton 3 ablak. A parkra néző, É-i homlokzat 11 tengelyes, középső 5 tengelyét a fszt-en egykor nyitott árkádívek alkották. Felette az emelet többi, egyenes záródású ablakától eltérően félköríves záradékú nyílások találhatók. A fszt-en a korábban leírt sávos architektúra látszik. A kastélyhoz K felé hozzáépített egykori istállót 1977-ben átalakították, tetőterében szobákat létesítettek. A barokk tervvel (1779) ellentétben ma a kastély képe kora klasszicista vonásokat hordoz. Díszkapu: A régi homlokzattal egy vonalban romantikus átalakítással, vélhetően az eredeti helyén.

Verseg

Fenyőharaszt: Podmaniczky-kastély: A kastély 1805-ben épült klasszicista stílusban. Mai formáját 1868-ban nyerte el, báró Podmaniczky Leventének köszönhetően, aki romantikus stíluselemek felhasználásával átépítette és kibővítette. A századfordulón 1000 kötetes könyvtár, régi fegyver-, porcelán-, és értékes acélmetszet gyűjtemény díszítette a kastélyt. Az 500 db angol, német és németalföldi régi acélmetszete között, ritkaság számba menő színes metszetek, magyar vonatkozásúak, valamint egy szép Alt-Wien-gyűjtemény is helyett kapott. Kastélyparkban álló, földszintes épület, melyhez folyosóval összekötve melléképület csatlakozik. A főhomlokzat középtengelyében hat, ión oszlopra támaszkodó portikusz, mögötte két, vakolt keretes ajtó. Az épület két oldalán enyhén kiülő, kétablakos, timpanonnal zárt rizalit. A szárnyakat két-két nagyméretű ablak töri át. A vakolt keretes nyílásokat szemöldökgerenda díszíti. Az udvari homlokzat két timpanonnal zárt, kétablakos sarokrizalitja között 12 oszlopos tornác. Az oszlopfejezetek dór stílusúak. A főépületet a melléképülettel földszintes, nyeregtetővel fedett ablakokkal áttört folyosó köti össze. Az oromzatos, sátortetővel fedett egyemeletes épület középtengelyében toszkán falpillérekkel alátámasztott rizalit. Két oldalán oromzatos nyeregtető, középen félnyeregtető. Jobb oldalt, valószínűleg utólagosan beépített kisebb, sátortetővel fedett torony, mely tömegével a homlokzat elé ugrik. A tornyon keretezetlen nyílások. A melléképület nyílásai hasonlóak a főépületéhez, a falat itt támpillérszerű, toszkán fejezetű, oromzattal zárt lizénák erősítik. Ma kastélyszálló.

Zoltán-kúria: Csepei Zoltán Béla dr. eklektikus kúriája már nem áll.

Radvánszky-kúria: Báró Radvánszky Albert mára elpusztult úrilaka Öregvarsány pusztán állt.

Visegrád

Pálffy-Daun-kastély: A Salamon-torony közelében, lejtős, körülkerített telken, szabadon álló, többszintes, lépcsőzetesen tagolt tömegű, középrizalitos, szintenként pártázatos lezárású épület. A főépülethez északról kétszintes, téglány alaprajzú, tagolt tömegű, a főépület architekturális alakítását követő egykori kiszolgáló épület és a parkban kútház kapcsolódik. A történelmi Visegrád a 19. század második felében egyre inkább kedvelt kiránduló- és pihenőhely lett. Kevés emlékünk maradt fenn arról, hogy melyik család, milyen nyári rezidenciát építtetett a településen, de a Borovszky-féle monográfiában külön figyelmet érdemlő épületként szerepel a Pálffy család nyaralója. Az olasz birtokokkal rendelkező (Teano) Pálffy-Daun család, mint megrendelő, feltételezhetően ragaszkodott az olaszos, nyitott, szellős tömegformáláshoz, az itáliai villák hangulatához. Ezt a tervező a lépcsőzetesen tagolt tömegszerkezettel, a nyitott portikusszal és a hatalmas üvegablakokkal érte el. A romantikus építészet jellegzetes építészeti elemeinek alkalmazása Visegrádon talán nem is meglepő. A vakívsor gótikus hagyományokat követ; a pártázatok, a pilléres-árkádos nyitott tornác reneszánsz elemek. Az angol tájkertek hangulatát idézi a kútház és a lépcsős feljáró. Részlet- és tömegformálása (vakívsor, sarokfiálék, stilizált gótikus, mérműves ablakok, pártázatok, lépcsőzetes tömegalakítás) közeli rokonságot mutat a romantikus kastélyokkal és nyaralókkal (Nádasladány, gróf Nádasdy-kastély, 1873-1876; Vasvörösvár, gróf Erdődy-kastély, 1862; Zsombolya-Csitó, gróf Csekonics-kastély, 1869, Ikervár, Batthyány-kastély, 1846-1847) Az épület főnézeti szárnya háromszintes, a keleti főhomlokzat előtt egyszintes, árkádíves portikusz áll, amelyhez az utcáról egypihenős, íves hajlású lépcsősor vezet. A lépcső pillér-tagok között áttört árkádíves kő mellvédje a földszint teraszának mellvédjeként folytatódik. Pillértagjainak homlokoldalai néhol tükörmezősek. A portikusz három oldalán 1+3+1 nyílással nyitott, tetején tömör mellvédes teraszt alakítottak ki. Az épület alsó szintje 3+3+ 3, a második szintje 2+3+2, felső szintje 2 tengelyes. A faltükrös homlokzatot a földszinten félköríves, lunettás ablakok, a középtengelyben ajtó, a felsőbb szinteken szegmensíves záródású ablakok és ajtók törik át, a faltükröket nagyrészt vakív-soros párkány zárja le. A sarkokat konzolról indított koronás fiálék díszítik. A középrizalit felső szintjének erkélye falazott, tükörmezős, tömör mellvédes. Az oldalhomlokzatok nyílászárói hasonló kialakításúak, néhány ablakot befalaztak, át- vagy visszaalakítottak. A terasz mellvédjének pilléreit kovácsoltvas kandeláberek díszítik.

Latinovits-Gundel-kúria: Visegrád dinamikus fejlődését a 19. század második felében már nem lehetett megállítani.  A 19. század utolsó negyedében kisebb palotákat építettek azok a családok is, amelyek az év nagyobb részét Visegrádon akarták eltölteni.  Ezek között a legigényesebb volt Dr. Latinovits Frigyes felsőházi tag palotája, amelyet a romantika korának nagy építésze, Feszl Frigyes tervezett. A Latinovits család ennek a teleknek a Dunára néző oldalán vadászházat is épített. Ennek a háznak a stílusa még másik két visegrádi házon is felismerhető. Latinovits Frigyes  egy lakrészt biztosított Görgey Artúr tábornok, az 1848-49-es szabadságharc hadtörténelmének legkiemelkedőbb egyénisége számára, ahol naponta találkozhat régi barátaival és az őt felkereső tisztelőivel.  Csaknem másfél évtizeden keresztül élvezte Latinovits Frigyes vendégszeretetét a Feszl Frigyes által tervezett palotában, amikor István öccse úgy határozott, hogy ő is rangos házat építtet Visegrád villanegyedében.  (Ez a ház most is áll, Vár szálló a neve.) A kúria jelenleg üresen, romosan áll, eladó.

Görgey-vadászkastély: A Visegrád központjában, a Salamon torony lábánál elhelyezkedo vadászkastély több mint 120 éves múltra tekint vissza, amely utánozhatatlan eleganciát és miliot kölcsönöz számára. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legendás honvédtábornokának hányattatott sorsában az 1874-es év hozott megnyugvást, amikor öccse, Görgey István meghívására egy hajókirándulás alkalmával eloször Visegrádra érkezett, hogy végül menedékre találjon a XIX. század utolsó harmadában újjáéledo és felkapottá váló üdülohelyen. Öccse rábízta birtoka gondozását, és az öregedo Görgey innen irányította a Salamon-torony melletti, új villa építési munkálatait is, amelybe elkészülte után a családdal együtt átköltözött, és amely 98 éves korában bekövetkezett halála elottig otthonául szolgált. Ma Mr. Görgey Art Hotel & Bistro.

Habsburg-vadászkastély: Ferenc József vadászkastélya a századforduló környékén épülhetett, a 20. sz. első harmadában még biztosan megvolt, később eltűnt.

Zebegény

Dőry-kastély: A 20. század elején kezdték építeni a zebegényi Dunaparton a nyaralókat, kúriákat, köztük a Dőry-kastélyt is a maga eklektikus stílusában. 1920 körül épült fel. 2001-ben teljesen felújították, azóta üresen, funkció nélkül áll, pedig egy 2006-os árverésen új gazdára talált.

Zsámbék

Zichy-várkastély: 1710-ben épül a Zichy család megbízásából, az egykori vár maradványainak felhasználásával, kora barokk stílusban. A 19. században, a Zichyek elköltözése után, a Keresztes nővérek rendje kapja meg az épületet 1904-ben ők alakították ki az egy emeletes épületet négyzetes épülettömbbé. 1924-ben a kastélyt kétemeletesre bővítették, majd előbb elemi iskolát, majd tanítóképzőt nyit. 2002-ben az egész tetőszerkezet leég, melynek nyomán a tanítóképző 2003-ban elköltözik, s az épület kiürül. Napjainkban fejezték be a tűz nyomainak eltüntetését, s az épület felújítását. A már két emelet magas korai barokk építményt saroktornyok zárják le. Tetőgerincének középén négy oldalra nyitott vörösréz harangtornyocska ül. Kapuja lóhereíves. Egykori kápolnája méretei miatt is ritkaságnak számít.

Zsámbok

Beniczky-alsó kastély: A Beniczkyeknek három kastélyuk volt Zsámbokon: a Deák Ferenc utcait 1900-ban, a másikat az 1930-as években bontották le, az utolsót pedig a II. világháború végét követően maguk az emigrációra készülő tulajdonosok értékesítették bontott építőanyagként. Az alsó kastélyt Beniczky Ádám építtette a 19. század közepén, 1844-ben, egy régi kúria helyén. Örököse Mária nevű lánya volt. Férje gróf Pejacsevics Márk adta el a II. vh. során súlyosan megsongálódott kastélyt építőanyagnak. A parkot is ő parcellázta fel, és adta el házhelyeknek. A kastélykert északi szélén fúrták 1906-ban a falu első artézi kútját. A kastélyparkból egy kőhíd maradt meg máig. Az alsó képen Lechner Ödön terve látható, melyet a kastély felújítására készített.

Beniczky-Schell-kastély: A felso kastély, más néven a Beniczky-Schell-kastély, leghíresebb lakói Beniczky Ferenc és Bajza Lenke. Bajza Lenke a 19. század neves írónoje volt. Nevét viseli a helyi Általános Iskola. Beniczky Agatha kastélyát Beniczky Tamás építtette, majd Beniczky Ferenc bővíttette, emeletet húzatva rá a 19. sz. végén. Felesége 1862-től Bajza Lenke írónő volt. Egyetlen gyermekük volt báró Schell Ferencné született Beniczky Agatha 1904-ben házasodott össze Schell báróval. Az 1930-as években ingyenkonyhával segítették a rászorulókat. Hat szobás kastélya Lechner Ödön tervei szerint épült angol mintára. A báró, felesége halála után felparcellázta a birtokot és eladta a kastélyt az 1930-as években. Dr. Histek József orvos vette meg és továbbadta Deák Sándor kocsmárosnak, aki megkezdte lebontását. Kertjéből strandot alakítottak ki, mely az 1960-as évek végéig működött. Telkét felparcellázták, és ott házak épültek.

Bíró-kastély: Bíró Zsigmond bankigazgató 1900-ban épült kúriája ma művelődési ház és könyvtár. Már 1919-től községház lett 10 éven át. Bíró Zsigmond halála után unokahúga költözött ide, aki a helyi iskolát támogatta nagyvonalúan. Az 1953-as államosítás után lett kultúrház az épületből. Az 1960-as évek elején egy ideig tsz raktárnak is használták. Felújítása után máig is művelődést szolgáló funkciót tölt be. Jelentős átalakításai miatt eredeti megjelenése elveszett.