Szerbia – Vajdaság kastélyai

Andrásnépe (Zobnatica)

Törley-kastély: Törley Gyula építtette 1882-ben eklektikus stílusban, elsősorban klasszicista elemekkel. Egy sor gazdasági épület állt a közelében. Törley Gyula a mezőgazdaság mellett lótenyésztéssel foglalkozott. Szabálytalan, leginkább kereszt alaprajzú épület, erőteljesen kiugró homlokzati elemekkel. Részben manzárdtetős. Jellegzetes tornyáról remek kilátás nyílik a birtokra. A kastélykomplexum körül magas kőfal húzódik. Ma szálloda és étterem, látogatható.

Andrástelke (Gornja Rogatica)

Kúria: Egy egyelőre ismeretlen eredetű klasszicista kúria található Andrástelkén, viszonylag jó állapotban. Nem látogatható.

Babapuszta (Aleksa Šantić)

Fernbach-kastély: 1906–1907-ben Fernbach Károly, Bács-Bodrog vármegye és Zombor szabad királyi város főispánja, Hikisch Rezső építész tervei alapján megépítteti babapusztai kastélyát, amely köré csodálatos angol-parkot is telepít. A kastély Babapusztától jóval délebbre található, egykori parkjának maradványaitól övezve. Ma romos. Május 9. birtok néven szintén az Aleksa Šantić kombináthoz tartozik az egykori Geschner-kastély a körötte levő, alig tizenöt éve még felbecsülhetetlen értékű több hektárnyi parkkal. Az egypártrendszer idején még a kiváltságosok érdemeinek cirógatására szolgáló szállodaként működtették, s a parkot két kertész gondozta. A miloševići rezsim idején aztán rohamos pusztulásnak indult nemcsak a park, hanem a kastély is a benne levő kápolnával együtt. A szétvert fehér márvány oltár, az ikonszerűen falra festett stációknak többnyire csak a kivésett helye, a megmaradtak pedig összekaszabolva hirdetik a hitet, embert megsemmisítő gonosztevők tobzódását. A miloševići háborúval együtt megérkeztek az újabb kori telepesek, a menekültek is. Szinte mindegyikük láncfűrésszel jött, és arborétum ide, cifrakert oda, még az utakat védő fasorokat is kivágták. Ami a kastélyon érték volt, elvitték, amit pedig nem bírtak elvinni, azt tönkreverték. A szóbeszéd szerint a kastély tornyában levő harangot Bata Živojinovia színésznek adták, aki azt egy filmforgatáskor szemelte ki magának. Hammerstein báró kastélyát cifrakert, arborétum vette körül. Ebből mára egyetlen fa sem maradt, de a kastélyra sem nagyon lehet ráismerni. A kommunizmus beköszöntésével a földszinti részbe az új tulajdonos, az állam, a kombinát irodáit költöztette be, a hátsó udvari részben pedig az elmúlt években egy menekült család talált új otthonra. A trianoni végpusztulás közeledtével Hammerstein bárótól a belgrádi minisztériummal kiváló kapcsolatban álló Bešlia család tulajdonába került a négyszáz hektárnyi birtok. Egy részét a család valószínűleg ki is fizette a bárónak.

Bajsa

Zako-Wamoscher-kastély: Bajsa központjában, az ortodox templom mögött ma is áll a barokk kastély. Ezt a kastélyt a 18. sz. végén építette a Zákó család. 1818-ban klasszicista átalakításokat végeztek rajta. A Zákó család kártya adóssággal elveszítette a kastélyt, és így került a Wamoscher család tulajdonába a 19. sz. második felében. Téglány alaprajzú épület, középrizalitja fölött timpanonnal. 1951-ben ezt a kastélyt műemlékvédelem alá helyezték. 8 hold területen volt. 1974-ig vendéglőként szolgált, majd átalakították kultúrotthonná. 2000. október 24-én a tűz martaléka lett. Ma csak az üszkös romok emlékeztetnek rá. Az újjáépítés nehézségbe ütközik, ugyanis a Wamoscher család utódai közül, egy ügyvédként dolgozik Zomborban, akinek birtokában van az az adat, hogy minden térítés nélkül a második világháborút követő években a kastélyt és a hozzá tartozó parkot eltulajdonították. Ma az épen maradt részében van a könyvtár. Nem látogatható.

Bácsandrásfalva (Karadordevo)

Kalmár-kastély:

Bácsér /Kanyarodó/ (Krivaja)

Fernbach-kastély: A falu déli szélén áll, egykori parkja maradványai közepén. Nyaralókastélynak épült, ma felújítva szállodaként működik.

Bácsföldvár (Backo Gradiste)

Rohonczy-kastély: A 19. század végén építtette báró Rohonczy Gedeon. Eklektikus, neoklasszicista stílusú, egyemeletes épület. Főhomlokzata 2+3+2 tengelyes, a középső 3 tengelyszakasz középrizalitot képezve előrelép a homlokzat síkjából. Ennek középső tengelye a főbejárat. A kastély a várostól északkeletre, a Tisza nagy kiterjedésű szigetén (Gyöngyház-sziget, ma Biserno Ostrovo) áll. Ma rossz állapotban van, de felújítása már tervbe van véve.

Bácsújlak (Backo Novo Selo)

Adamovich-Cseh-kastély: XX. század elején nagyobb birtokosa volt Adamovich Iván, kinek itt kastélya volt, melynek egyik részét 1840-ben a Cseh család építtette, Adamovich pedig 1905-ben megnagyobbította.

Belcsény (Beočin)

Spitzer-kastély: Steindl Imre tervei alapján épült 1890-92-ben. Építtetője Spitzer Ede, a gazdag cementgyár-tulajdonos volt. A belcsényi kastély az adott kor ízlés- és társadalmi klímáját illusztrálja, azt a korszakot, amikor az iparosodás során bizonyos polgári rétegek hirtelen meggazdagodtak. A szecesszió az épületbelsoben mutatkozik meg. Az ajtók, a falburkolatok és a függönytartók a fellépő új stílus jegyeit viselik magukon, és összhangban vannak a korábbi szokásokkal vagy (a ma már nem létező) berendezéssel. A beocsini nyári lak tagolt alaprajzú épület, a tömeg összetett szerkezetével, s ugyanakkor a különféle, sot különböző eredetű díszítőrészletek kincsestára. A kastély külseje, éppen e hangsúlyos elemeknek köszönhetően, rendkívül festői és zavarba ejtő. A részletek – önmagukban – tökéletesek. Mint az egésznek a részei azonban ellentétesek, elfedik egymást, és nem teremtenek kifogástalan összhangot. Az épület éppen emiatt kétségek sorát váltja ki a nézőben. A beavatatlan számára fantáziadús alkotás, amely álmodozásra ösztönöz, mert a tekintet szabadon kalandozhat a formák sokaságán. A szakembereket azonban éppen ezek a formák és együttesek izgatják, találós kérdésekként ötlenek fel, a részletek pedig a származásuk kutatására ösztönöznek. Ha a régi kastély pihenést és szórakozást szolgáló nyári lak, és minden kétséget kizáróan ez volt elsődleges szerepe, akkor feladatának teljes egészében eleget tett.

Beodra (Novo Miloševo)

Karácsonyi-kastély: A Karácsonyi család, a település földbirtokosai, igen gazdag, jótékonykodó, hazafias örmény kereskedők voltak. Két nagyméretű klasszicista kastélyt építettek Beodrán, melyből mára már csak az egyik látható. Ezt a kétszintes klasszicista kastélyt Karácsonyi László építtette, 1742-46 között. 1794, 1796 és 1805 átalakításának időpontjai. Főhomlokzatát közép -és oldalrizalitok tagolják. A középrizalit megoldása - egymás fölötti dór, majd ión oszlopok - Magyarországon egyedi kivitelezésűnek számít. A lépcsőház lenyűgöző mérete, a nagyméretű dór oszlopok meghatározzák a kastélybelső hangulatát. Termeiben egykor sok műtárgy és 2500 kötetes könyvtár is helyet kapott. A jelenlegi üzemépület mögött elhanyagolt angolpark található, előtte gondozott kert, örökzöldekkel, régi vázákkal. Az út másik oldalán a kastély eredeti klasszicista magtárja omladozik. Nem látogatható.

Karácsonyi Lajos-kastély: 1857-ben (más forrás szerit valamikor 1838-42 között) épült klasszicista kastély volt, Karácsonyi Lajos tulajdona, melyet mára elbontottak. Körülötte gazdasági és kisegítő épületek álltak: cselédlakások, üvegház, mosoda, műhelyek. A kastély mögött húzódott a vasútvonal. 1903-ban vásárolta meg Franz Merlak. Amikor 1932-ben a hágai Nemzetközi Bíróság vagyonvisszaszolgáltatást mondott ki a korábbi birtokosok részére, Merlak, ezt elkerülendő, leromboltatta a kastélyt és eladta az anyagát.

Bocsár (Bočar)

Hertelendy-kastély: A magyar Hertelendy család kastélya ma újra a család tulajdona. 1803-ban Hertelendy József, a Hertelendy család torontáli ágának megalapítója, megvásárolta a kincstártól Bocsár falut és a hozzá tartozó ötszáz holdat 73329 frt 4 kr-ért. 1821-től kezdve németeket kezdett ide telepíteni Zsombolyáról és Nagybecskerekről, akik idővel annyira megszaporodtak, hogy lélekszámuk felülhaladta a szerbekét. 1839-ben Hertelendy József halálakor, itteni birtokát fiai Ignác, Miksa és Károly három részre osztották. Hertelendy József Bocsáron 1820-ban gyönyörű kastélyt építtetett. Ennek – szemtanúk szerint – nem csak külseje volt nagyon szép, de a belső berendezése is pazar. Tény, hogy még az ajtókon is művészi kivitelű, családi címerrel ékeskedő berakások voltak. Híres volt még e lak szép és nagy képgyűjteményéről, valamint gazdag könyvtáráról, mert a kastély ura nagy műveltsége folytán szerető gondozója volt a művészeteknek is. Ez a kúria hosszú ideig központja volt Torontál megye hazafias mozgalmainak. Innen indult ki a megye újabb kori története. Itt tartották Torontál megye rendjei barátságos értekezleteiket és előzetes megbeszéléseiket, valahányszor fontos megyei vagy országos közügyekben kellett határozniuk. Itt állapodtak meg a tisztújítások alkalmával a jelöltek személyéről. Mikor II. Lipót trónra lép (1790), itt áldomásoznak az új alkotmányos király egészségére, s itt fogalmazza meg Hertelendy József a megye föliratát, melyben a torontáli rendek sürgetik, hogy őfelsége mielőbb országgyűlést tartson. Ezt a nevezetes épületet fia Ignác örökölte, majd báró Baich Iván (Ivan Bajic) kezére került, ki azt lebontatta és újat építtetett. A Hertelendi kastélyban egy kórház működött a szellemileg beteg emberek számára, de ma már ezt is bezárták. Nem látogatható.

Bayer-kastély: Báró Bayer Alajos U alaprajzú klasszicista kastélyát elbontották, a helyén ma a Milos Bajic-kúria áll.

Milos Bajic-kúria: 1890-ben a XIX. század végén a Hertelendy-földbirtokot Ivan Bajić (Baich Iván) és Alojz Bajer (Bayer Alajos) vették meg. Ivan Bajić fia Milos Bajić a régi kastélyt ledöntötte és a XX. század elején a helyére egy újat épített amely ma Bajic kastély néven ismert. Milos Bajić az Újvidéki gimnázium alapítója. Ma a Bajić körüli parkot kiirtották, helyére pedig focipályát építettek, az épület pedig be van zárva. Ma mind két kastély elég rossz állapotban van, de mindkettő, mint kultúrörökség van számon tartva. Nem látogatható.

Csóka (Čoka)

Léderer-kastély: A kastély építését Csóka utolsó nemese, Marcibányi Lőrinc kezdte. Halála miatt a birtok 1868-ban Barber Ágoston és Klasemann kőbányai sörfőzők kezébe, majd Sváb Károly tulajdonába jut. Õ az, aki befejezi a kastély építését, eklektikus stílusban. A birtok utolsó tulajdonosai Léderer Károly és Artúr voltak, a katolikus templom patrónusai. A jelenlegi három rizalitos, timpanonos, téglány alaprajzú kastély elődje egy klasszicista, földszintes kúria volt. A jó állapotban tartott épület körül hatalmas, kissé elhanyagolt angolpark fekszik. A kétszintes kastély főhomlokzata a falu főutcájára néz, vele szemben két nagyméretű gazdasági épület található. Nem látogatható.

Dunacséb (Čelarevo)

Bezerédy-kastély: Bezerédy Miklós építtette 1834-37 között klasszicista stílusban. 1882-ben Dunderski Lázár vette meg, a 20. sz. közepéig a család tulajdona maradt. A kastélyhoz melléképületek és park is tartozik. Területén áll egy kis földszintes, téglány alaprajzú kastély, melyet Murphy Lipót építtetett a 18. sz. közepén. A nagy kastély főhomlokzata keletre néz, megjelenése egyszerű, tiszta klasszicista. Nyugati homlokzata előtt terasz, onnan lépcső vezet le a parkba. A közelmúltig múzeum volt, ma már nem látogatható, de parkjában szabadon lehet barangolni.

Elemér (Elemir)

Alsóelemér (Nemacki Elemir): Kiss-kastély: A kastélyt 1795-1805 között Kiss Izsákné, szül. Issekutz Mária építtette. 1815-től ebben a kastélyban volt a parochiális templom is, melynek emeletes, hatalmas terme máig látható. A kastély jelenlegi tulajdonosai az egyik részről báró Dániel Ernő, a másik részről özv. Farkas Gézáné örökösei. A kastélyban még elég bútor és emléktárgy volt Kiss Ernő tábornoktól. Itt volt Farkas Géza körülbelül 3.000 kötetes, érdekes könyvtára. Itt lett eltemetve Kiss Ernő 1848-49-iki honvédtábornok, kinek holttestét az aradi gyásznap után következő éjjelen titkon Katalinfalvára szállították s testvére Kiss Miklós mellé helyezték el, honnan 1872-ben hozták Alsóelemérre a család sírboltjába az itteni róm. kath. templomba. A kastély megsemmisült.

Écska (Ečka)

Lázár-kastély:  A kastély telkét Lázár Lukács örmény jószágkereskedő, kincstári bérlo vásárolta meg 1781-ben. A kastélyt, amely jelentős kulturális események tanújává vált, a nemesi rangot kapott Lázár János, majd Lázár Ágoston építtette. 1820-ban megnyitásakor többek között a kilenc éves Liszt Ferenc is hangversenyt adott. A 19. század második felében Lázár Zsigmond tábornok alatt a birtok szőlő- és komlótermesztő központtá vált. Az écskai sör kelendő lett a környező vármegyékben. Lázár Zsigmond özvegye, Viktorina 1871-ben férjhez ment Thurn-Taxis Egon Miksa belga herceghez, aki átvette az uradalom igazgatását. Mint nagy lóimádó, Thurn-Taxis herceg létrehozta a híres écskai ménest, megalapította a vármegye fajtiszta lovait tenyésztő egyletet és megkezdte a vadászturizmus kiaknázását. A birtok 1888-ban Lázár Zsigmond lánya, Marianna és férje, a luxemburgi nemesi családból való Harnoncourt Félix gróf (teljes nevén Felix De la Fontaine et D'Harnoncourt-Unverzagt) kezébe került. Két gyermekük született: ifjabb Félix és Alice. A Harnoncourt család az écskai uradalom vezetését és családi életét is bécsi modorban szervezte meg. Külön hangsúlyt fektettek a főúri szórakozásokra: gyakoriak voltak a hangversenyek, az álarcosbálok, amelyek válogatott vendégsereg jelenlétében zajlottak le. Az écskai uradalom belvízi területeit 1891-ben halastavakká alakították át. A kastély nagy kiterjedésű ligetszerű környékének gazdag vadállománya miatt a kastély közkedvelt vadászközpont volt, rendszeresen látogatták vadászat céljából. Európai hírű személyek és nagykövetek is Harnoncourt gróf vendégei voltak; Ferenc Ferdinánd trónörökös, akinek az idősebb Félix barátja, korábban adjutánsa volt, többször megfordult itt. Az ifjabb Harnoncourt Félix gróf a kastély nagy csarnokában gazdag gyűjteményt alakított ki az Afrikából hozott vadásztrófeákból. A gyűjteménynek mára nyoma veszett. Az 1910-es évek elején Pallavicini Artúr őrgróf, a volt konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet fia elvette Harnoncourt Alice-t és a családjával a húszas évek elejéig lakott a kastélyban.  
A kastély eredeti berendezése nem maradt fenn; a katonaság és különböző vállalatok is birtokolták. Ma kastélyszállóként és festőművész-telepként működik. 2001-től a kerttel együtt műemlékvédelmi terület. 2005-tol 2007-ig végeztek újítási munkálatokat. A kastély elkerített birtokához maga a kastély épülete, a lovarda, a víztorony és a kert tartozik. A kastély mellett épület fel a római katolikus templom. A kastély épülete angol stílusban épült. Folyamatos átalakításokon ment keresztül a Lázár-Harnoncourt család hatalmának növekedésével. Az épület a 19. század végén és a 20. század elején érte el végleges nagyságát és formáját. Az alaprajz hosszított L-alakot tükröz. A lakórészként szolgáló főszárny az utcára néz, míg hosszú kerti szárnnyal is rendelkezik. A külső falak díszítése visszafogott, klasszicista, sekély pillérekkel tagolt homlokzattal, a pillérek között nagy ablakokkal. A mellékszárny felől lehet felmenni az emeletes, piramistetős toronyba. Mindkét szárnynak magas manzárdtetős szerkezete van, a padlás szintjén háromszögletes ablakokkal. A lovarda a park északkeleti részén található. Megőrizte az eredeti állapotát az 1820-as évekből. Klasszicista stílusban épült. Teljes körű restaurálásra szorul.  
A víztorony a kastélytól északnyugatra levő csatornánál található. A német neoromantika jegyében épült a 19. század második felében. Nyolcszögletes, bástyás várat utánoz, mellette magas, karcsú nyolcszögletes kilátótoronnyal. Szintén felújításra szorul.  
A nagy kiterjedésű kert nem maradt fenn eredeti pompájában. A megtizedelt növényzet mellett a szobrászati díszítések is megsínylették a történelem fordulatait. A kastély bejáratnál levő szobros szökőkutat időközben felújították; az eredeti terrakotta szobrot a kastélyban helyezték el és bronz másolatot tettek a helyére. Szent Hubertusz és Lázár Mihály emlékműveit szintén restaurálni kellene.  

Futak (Futog)

Hadik-kastély: Bácska egyik legnagyobb kastélya volt, 1744-1770-ig, amíg a Carnojevic család birtokában volt. 1777-ben Hadik András gróf építette újjá Franciscusa de Paola Manetha tervrajza alapján. Hadik András császári tábornagy volt. 1805-ben a kastély a Kotek család birtokába kerül és 1922-ig ők vezettek róla számot. Ez után Senborn Ferenc veszi meg, a második világháború ideje alatt pedig Palavincin Aleksandar tulajdonába kerül 1944-ig, amikor a kastélyt kórházzá alakították át. 2001-ben a kastélyt kultúrörökséggé nyilvánították. A kastélyban ma egy középiskola taláható. Nincs nyitva a látogatók számára.

Habsburg-vadászkastély: Rudolf trónörökösé volt, tehát a 19. sz. utolsó harmadában épülhetett. A kommunista érában lebontották.

Golubinci (Golubinci)

Kastély: A Golubinci-i kastély 1777-ben épült Madocsnui Flórián tervei alapján a faluban állomásozó tisztek és családjaik számára a település központjában. A kastélyt nem csak lakóépületnek szánták, katonai célokat is szolgált. Az épület alaprajza téglalap alakú, monumentális kőkorlátos lépcsővel a belső terében. Az ablakok és ajtók kerete is kőből készült, a falakat plasztikus vakolással díszítették. Az emeleti részt függőleges pilaszterek díszítik, a földszint díszítése vízszintes. Építészeti értéke mellet történelmi jelentősége is fontos; 1813-ban Karadorde Petrovic szállt meg itt.

Hajdújárás (Hajdukovo)
Ingusz-kastély: Az Ingus szőlőtermesztő család építette az első világháború után 1920-ban, pontosabban Lipót és Justin. 1944-ben mindketten az Ausvici táborba kerültek, ahonnan nem tértek vissza. Sándor, Lipót és Justin fia, túlélte a háborút, és 1948-ig Szabadkán élt. Hajdújáráson van egy „kastély”. Egyszerűen csak így hívják a helybeliek, az idősebbek talán még hozzáteszik: az Ingusz-kastély. A ma már vakolat nélküli, düledező félben lévő épületnek egykor fényes, és a falu lakossága szempontjából meghatározó szerepe volt a múltban. A második világháború előtt ez az épület valóban kastély volt, a híres zsidó szőlőtermesztő Ingusz család nyári lakja. A tágas, padlós szobákon hatalmas ablakok szűrték át a napfényt, az épület tetőszerkezetét tornyok díszítették, a többlépcsős feljárót széles márványperem szegélyezte. Az egyik toronyban hat ablak van. Ez volt a gazda lányának kézimunkaszobája. Az udvarban cselédlakások és egy apró, de igazi zsinagóga volt, melynek ajtaját nyolcágú csillag, ablakait színes mozaiküveg díszítette, belülről a bútorzat faragott fából készült. Nyári reggeleken az imahely előtt gyülekezett a falu szorgos népe, várva a gazda beosztására, melyik szőlőparcellát kell aznap megkapálni. Ingusz Lipót, aki a kastélyt építette 1910-ben, (1920-ban?) meglehetősen nagy szőlőgazda és borkereskedő volt. 1944-ben mint más zsidócsaládokat, őket is elvitték „munkatáborba - haláltáborba”. Csak idősebb fiuk Ingusz Jóska tért haza, aki egy idő után Izraelbe utazott és onnan nem tért vissza. A kastélyban azonban nem állt meg az élet, a későbbiekben partizánokat helyeztek el, majd még később elemi iskola működött benne. Ma elhagyatottan áll. Az egykori cselédlakások helyén egy biotermékeket gyártó magánvállalat működik. Maga a kastély épülete magántulajdonba került, de sajnálatos módon nem szentelnek figyelmet annak karbantartására. Kár érte mivel Hajdújárás egyik igazi látványossága lehetne.

Haraszti (Rastina)

Rédl-kastély: A rasztinai és rottenhauseni báró Rédl család a 19. században szerzi meg a rasztiniai uradalmat, ahol egy impozáns kastélyt is épített br. Rédl Lajos, 1900 körül a régi katolikus templom átalakításával. A kastély ma a Laza Kostić általános iskolának ad otthont.

Horgos (Horgoš)

Kárász-kastély: Bár a középkorban voltak falvak a környéken (a halászfalu Horgos, Szentpéter), a térség a török hódoltság korában elnéptelenedett. A 18. század második felében a szegedi Kárász-család kapta meg az itteni földeket, azzal a feltétellel, hogy nem csak művelik azokat, de állandó települést is alapítanak. Így született meg a mai Horgos magja, a telepesek számára épült a templom, valamint a kastély, a Kárász-család birtokközpontjaként. 1795-ben építtette a Horgost alapító gróf Kárász Antal fia, Miklós. Földszintes téglalap alaprajzú épület, északi részén kisebb tömegű csatolt épületrésszel. A déli részen később épített gazdasági épületszárny volt, amely ma már erősen romos. A kastély tetőzete fazsindelyes. A kastélyudvart határoló barokk kapu még ma is áll. A kastély a 19. században leégett, ezután újjáépítették. Az utca túloldalán egykorú épület (valószínűleg gazdatiszti ház) áll. A II. világháború után egy ideig iskola volt, ma romos. A kastély rossz állapotú, látogatni nem lehet. Miután az épület már annyira tönkrement, hogy senkinek sem kellett, a helybeliek felszedték a padlót, kiverték az ajtókat, ablakokat, és elvitték tüzelőnek. A horgosi Kárász kastély az egyik legrégebbi és legjelentősebb barokk-kori műemlék a Délvidéken. Felújítása már megkezdődött.

Istvánvölgy (Hajdučica)

Dunderski-kastély: 1911-ben építtette Dunderski Lázár neoklasszicista stílusban, nagy parkkal körülvéve. Főhomlokzatán négy dór oszlopos portikusz található. A hátsó homlokzatot hat dór oszlopos portikusz ékíti, timpanon nélküli díszítéssel. Pincéje porosz boltozatú. 1945 után tsz központ volt, de átvészelte és ma jó állapotban van. Nem látogatható.

Jarkovci
Pejacsevics-vadászkastély: A falu főutcáján álló kiskastély ma többcélú létesítmény. Eredetileg a semmi közepén épült, a 20. század elején, magányosan állt, majd az idők során köré épült a település. Eredetileg nyaraló -és vadászkastély volt. A modern időkben kisebb módosításokat eszközöltek rajta, de alapvetően nem változott a megjelenése.

Kamanc (Sremska Kamenica)

Karácsonyi-kastély: Előbb a Marczibányi, majd a Karácsonyi család tulajdonában volt. Többek között Fülöp spanyol király is időzött itt. A Marczibányi család építtette 1791-1811 között. 1834-36 között átépítik, modernizálják. Különlegessége, hogy klasszicista stílusa ellenére nem szimmetrikus az alaprajza. Értékei közé tartoznak dór oszlopai és kovácsoltvas rácsai. Angolparkja faritkaságokat, szobrokat, oszlopokat rejt. Nemrég még jogi intézmény működött benne. Nem látogatható.

Kanak (Konak)

Dániel-kastély: A Berzava folyó közelében található. Báró Dániel Lajos földbirtokos építtette 1884-ben, egy korábbi, szerény épület anyagát felhasználva. Más forrás szerint 1898-ban Dániel László építtette. Egy nagy park közepén helyezkedik el, ahol a XIX. század végén még különböző egzotikus, ritka növények pompáztak, amelyekből ma már csak néhány fedezhető fel. Az északi oldalon található fobejárata felhajtós talapzaton áll, portikuszos, négy kompozit fos oszloppal, timpanonos tetoszerkezettel. az épület végein rizalitok vannak. A déli oldalon hatoszlopos portikuszos, U alakú lépcsosor vezet a parkba. Az oszlopok jón oszlopfovel rendelkeznek, felettük díszes vázákkal. A kastély együttese eredetileg a foépületbol és egyéb melléképületekbol, istállókból állt. 1921-ben Kosta Ilic belgrádi gyártulajdonos vásárolta meg. A II. világháborúk követoen árvaházként muködött. Ma a foépületben a kanaki Vuk Karadžic Általános Iskola, a melléképületekben tanári lakások vannak.  

Jagodics-kastély: Bókai kastélyként is említik a források, ám Bókától meglehetosen messze van, D-i irányban. Az óléci Dániel-Csávossy-kastélytól pontosan 4,98 km-re található ÉNY-ra, közigazgatásilag Óléchez tartozik, ezért gyakran óléci kastélyként is találkozhatunk vele. 1835-ben épült az erdo szélén. Építtetoje Jagodics Péter. A II. vh-ig maradt a család birtokában. A kastély körül gondozott angolpark terült el, ez természetes vegetációba megy át. A kastély alaprajza hosszú téglalap, szigorú szimmetria jellemzi. Azonos távolságra lévo ablakok, korinthoszi oszlopok, két torony a fo jellemzoi. Pincéjéhez egy különleges szellozorendszert terveztek, mely a mai napig muködik. Mára helyreállították az épületet, de nem látogatható.

Karlóca (Sremski Karlovci)

Ilion-kastély: 1836-48 között épült, mai külsejét az 1920-as átépítéssel kapta. A báró Rajacsics család vásárolta meg 1856-ban, és újította fel a bécsi építész, Sidek tervei alapján. Ma múzeum.

Kishegyes (Mali Idos)

Pecze-kastély: Pecze-kastélynak hívja az egész falu, jóllehet már aligha illik rá ez a megnevezés, hiszen évtizedek óta mostoha sorsra ítéltetett, s már csak a lenyugvó nap sugaraiban megmutatkozó romok delejes képe sejteti, valaha elegáns, párját ritkító, impozáns épület emelkedhetett itt a XX. század elején. Egykori tulajdonosa, Pecze Ferenc kishegyesi földbirtokos apai örömében építtette egyetlen lányának 1923-ban, egy dombtetőn, kívül a település központjától – talán, hogy távol legyen a kíváncsi tekintetektől, vagy mert úgy ítélték meg, a sajátjukon úgy és addig terjeszkedhetnek majd, ameddig a ,,takarójuk ér. Ki tudja…? A még élő emlékezők szerint nem is kastély volt az, hanem villa, amelyet a világjáró feleség, Pecze Teréz képzelhetett el a párizsi villák mintájára és talán francia építők tervei alapján. Senki sem tudja pontosan. Azt sem, hogy a döbbenetes pusztítást és rombolást átélt kastélyról és egykori lakóiról maradt-e valamilyen írásos dokumentum. Dr. Majláth Norbert kishegyesi gyermekgyógyász személyesen is ismerte Pecze Terézt, és gyermekként többször is vendégeskedett a Baba-lakban. - Édesapám, Majláth József a falu orvosaként ismerkedett meg a Pecze házaspárral, s mint utóbb kiderült, igen jó barátságban is voltak. Szüleim megjelentek az estélyeken, ahol nagyon sok híres ember megfordult. Tera néni ugyanis nagyon művelt, több nyelvet beszélő, világjáró asszony volt, bejárta egész Európát, s neves emberekkel tartotta a kapcsolatot. Állítólag imádott kártyázni, s ha elfogyott a pénze, csak hazaüzent: ,,Ferikém, küldjél pénzt, mert nem tudok hazamenni”. S akkor a férje eladott egy-két lánc földet és törlesztette felesége adósságait. Feri bácsi alacsony, zömök ember volt, Tera néni pedig egy jól megtermett, ám nagyon szép asszony. Sajnos Feri bácsi korán elhunyt, még 1935-ben, s Tera néni magára maradt, mivel kislányuk még csecsemőként meghalt torokgyíkban. Egyetlen örökösük Tera néni unokahúga, Pusza, vagyis Margit később férjhez ment egy okleveles mérnökhöz. Récsey bárót mi csak Gömbinek becéztük, mert olyan is volt, kövér. A háború után Stuttgartban telepedtek le, mivel Gömbi sváb származású volt… Puszának az utolsó levelet 2001-ben küldtem, de nem jött rá válasz, lehet, hogy már nem él. Más örökösről nem tudok, noha emlékszem, Tera néni a birtok és a kastély államosítása után sokáig a topolyai és a szabadkai rokonoknál húzódott meg – emlékezik Majláth doktor. Emlékképei között felvillan az is, amikor 1948-ban egy este váratlanul betoppant hozzájuk Tera néni egy kofferral a kezében és zaklatottan mesélte, hogy kizavarták otthonából a partizánok, akik szeme láttára szuronnyal vagdalták fel a gobelinekkel kárpitozott bútorokat, puskatussal törték szét a szalonban felállított szobrokat, csákánnyal szakították fel a parkettet…, s csak annyit engedtek meg neki, hogy néhány személyes holmit összecsomagoljon… Margit, az unokahúg sem vészelte át fájdalommentesen a rendszerváltást. Őt és édesapját csak azért sújtották börtönbüntetéssel, mert aranyat találtak a lakásukban. Az idős bácsi ugyanis, amikor megszorultak, egy arany ,,ferencjóskát” akart értékesíteni – és lebukott. A házkutatás alkalmával egy befőttesüvegben találtak még aranypénzt, s ez volt a megtorlás oka. A konfiskálás ugyanis a teljes vagyon elkobzását jelentette – térítés és ellenérték nélkül. - A korabeli újságok azt írták, a nép könyörtelen volt azokhoz, akik addig a hátukon élősködtek, és a verejtékükből gazdagodtak meg. Peczéék – jóllehet csak törpebirtokosnak számítottak az akkor vidékünkön élő többi földtulajdonoshoz képest, hiszen mintegy 300 holdon gazdálkodtak csupán – sohasem élősködtek. Nagyon sokat adakoztak, jótékonykodtak, s béreseikkel sem bántak mostohán. Ha így lett volna, vajon miből építhetett volna házat az egykori kocsisuk?! Feri bácsi elnöke volt az önkéntes tűzoltóegyletnek, a kaszinónak, Tera néni pedig minden béresét vagy cselédlányát megajándékozta esküvő alkalmából, gyerek születésekor… A templomnak harangot vettek. Kápolnát építtettek a Kálvária-temetőben, ami most halottasház… A majálisozókat mindig beengedték a kastélyt övező hatalmas parkba, ahol bazárosok kínálgatták portékáikat… A XX. század elején épült korszerű villa (az építkezéshez vasbetont használtak, és bevezették a központi fűtést!), ami ma méltón lehetne műemlék is, sajnos, a második világháború után ebek harmincadjára került. Először a katonaság használta, itt tartották a területi egységek terepi gyakorlatait és a fiatalok honvédelmi kiképzését, egykor a pincehelyiségekben szegény sorsú családok is laktak, aztán a vadászegyesület tulajdonába került… De csak a tulajdonosokat váltotta, érdemben senki sem törődött vele. Sőt, aki csak tehette, rontott-bontott rajta. Elhordták a cserepet, a téglákat, az ablak- és ajtókereteket. Mintha a táj szégyenfoltja lett volna, le akarták végképp tarolni. Sikerült. 2002-ben a Dombos Fest szervezői még megpróbálták felhívni rá a figyelmet. Szebb-jobb sorsot is álmodtak neki. Aztán kiderült, az új tulajdonos, Kelemen László (Pipacs) fel akarja újítani, visszaadni eredeti formáját és falusi luxuspanzióvá alakítani… Nem sikerült. A Pecze-kastély ,,senkié és mindenkié”, s már csak rom és szeméttelep.

Kölpény (Kulpin)

Dunderski-kastély: 18. századi barokk eredetű kastély, későbbi klasszicista átalakítással. A falu 1745-től lett a hercegovinai Vucskovicsoké, akik később a Stratimirovics nevet vették fel. Két kastélyt is építtettek a faluban. Az 1830-as években birtokuk nagy része id. Szemző Jánosé lesz, vásárlás útján, aki a település jövőbeni fejlődésére is nagy hatással volt. 1889-ben Dunderski Lázár veszi meg. A kastély a 18. sz. végén, barokk stílusban épült. A Dunderskiek átépítették 1912-ben. Magas alapzat, timpanonos oromzat jellemzi. Az ablakokon kovácsoltvas rács. Főbejáratához kocsifelhajtó vezet fel. Négy ión oszlopos, timpanonos portikusz ékesíti. Hátsó homlokzatát félköríves terasz uralja. Az 1945-ös államosításig a Dunderski családé volt. Ma mezőgazdasági múzeum, látogatható.

Stratimirovics-kastély: A nemes Stratimirovics család építtette a kastélyt, és köré a parkot a 19. sz. közepén épült klasszicista stílusban. A nagyobb kastély mellett áll, később ez is a Dunderski családé lesz. Az utcára néző homlokzatán középrizalit, timpanonnal. Udvari homlokzatán kis portikusz a bejárat előtt. Kovácsoltvas ablakrácsai vannak. Ma meglehetősen rossz állapotban van.

Meszesfalva (Mesic)

Joannovics-kastély: A falu birtokosa a görögkeleti egyház volt, melynek kolostorát Joannovics Arzén építtette 1840-43 között. Feltehetően az ő nevéhez köthető a klasszicista kastély építése is, melynek tetején látható is egy kovácsoltvas kettőskereszt.

Monostorszeg (Backi Monostor)

Wamoscher-kastély: Szemző János építtette 1823-ban a főút mellé. 1893-ban Wamoscher Nándor megvette a Szemző családtól. Ő átépítteti a kastélyt. Később a Juranovich családhoz kerül, akik a II. vh. végéig tulajdonosai voltak. A komplexumhoz melléképületek és park is tartozik. Ma lakóház, magántulajdonban van, nem látogatható. Valójában nem Monostorszegen van, hanem kb. félúton Monostorszeg és Zombor között, az országút mellett egy majorban, ott, ahol a Bácskai Nagy Csatorna a legnagyobb ívet teszi.

Módos (Jasa Tomic)

Káptalani kastély: Mindvégig a zágrábi káptalan volt a földesura, melynek egy 1795-ben épült kastélya is van itt. A 395 számú országút (főút) északi oldalán, a falu északkeleti szélén találjuk, kisebb parkban, melléképületek közelében.

Nagybecskerek (Zrenjanin)

Dániel-kastély: 1894-ben épült eklektikus stílusban. Építtetője Leon Stajgervald mindössze két év után eladta Dániel Ferencnek. 1919-ben a Dániel család is eladta, harmadik tulajdonosa Mark Bakalic lett, de ő is csak három évig. Ezután sok tulajdonosa és funkciója lett. Ma nem látogatható. A központban, a 13 számú főút északi oldalán találjuk, két kereszteződéssel arrébb attól a helytől, ahol a 13 sz. út két ágra válik. Szemben vele a Sperbank épülete áll, a főút déli oldalán.

Nagygáj (Veliki Gaj)

Dániel-vadászkastély: A községben levő úrilakot Maleniza János lovag 1783-ban II. József császártól kapta adományul s az adománylevélben vadászkastélyként szerepel. 1885-ben vétel útján báró Dániel Ernő birtokába került, aki akkor a helység legnagyobb birtokosa volt. A II. vh. után leromrolták, és kulturális központ épült a helyére. Parkja a központban ma is megvan.

Nagyszered (Veliko Središte)

Lázár-Hauser-kastély: A községben két kastély van, egyazon parkban, közel egymáshoz. Mind a kettőt még a Lázár család építtette; az egyik később Frisch Gyula örököseié lett, a másik Hauser Károlyé. A kisebb, úgynevezett új kastélyt a Lazarovic család építtette a család korábbi nagyobb, úgynevezett régi kastélya közelében a 20. század elején. Az eklektika és neogótika jegyeit hordozó téglalap alaprajzú kúria lépcsőzetesen tagolt főhomlokzattal, csipkézett homlokzatdíszítéssel, sarkain sokszögű, gótikus kis bástyákkal rendelkezik. A nagy ablakok szögletesek, míg a tető alatti kisablakok párosával elhelyezett csúcsíves, gótikus ablakocskák. Park veszi körül (mindkét kastélyhoz három-három hektárnyi parkosított terület tartozott). Nem sokkal az építés után a kastélyt Hauser Károly vásárolta meg, majd a II. világháborút követően a másik kastéllyal együtt államosították. Különböző célra használták (ifjúsági otthon, diszkó); jelenleg használatlanul áll. Felújítást igényel.

Lázár-Frisch-kastély: A szerbiai származású Golub Lazarovic 1803-ban Kevevárán (Kovin) telepedett meg, majd 1823-ban az akkori Nagy-Szredistyét, azután 1839-ben Kis-Szredistyét vette meg a kincstártól. V. (Habsburg) Ferdinánd császár és király mindkét helységre adománylevelet, 1841-ben pedig címeres nemeslevelet adott ki. Így létrejött a Nagy- és Kis-Szredistyei Lazarovits nemesi család. A magyar nyelvű szövegekben a család nevét Lazarovits, Lazarovich és Lazarovics formában is átírták.  
A nagyobb, régi kastély építéséhez Golub özvegye, Ana Milkovic fogott hozzá az 1860-as években. Gyermekeik közül Vasilije (Vazul) nevű fiuk Temes vármegye másodispánja, majd királyi tanácsosa, 1876-ig pedig Temesvár főispánja volt. A család birtokait jelentősen kiterjesztette. A klasszicista stílusú, egyszintes kastély a főhomlokzaton lépcsőfeljárós, tágas, négyoszlopos, timpanonos portikusszal rendelkezik. Az ablakok fölött háromszöges homlokzatdíszek találhatóak. A kúriát nagy park veszi körül. 1896-ig volt a Lazarevicok birtokában; Frisch Gyula vette meg, majd az ő örököseire, Klier Károlyra és Római Györgyre szállt. A II. világháború után államosították. Azóta általános iskola működik benne. Egyik kastély sem látogatható.

Óbecse (Bečej)

Dunderszki-kastély: Az eklektikus Bogdán-kastély (Hotel Fantast) Becse és Topolya közötti úton Becsétől északnyugatra található. A 65 hektárnyi terület magában foglalja a kastélyt, a lovardát, a kápolnát, a kiskastélyt, a parkot, és a kiszolgáló épületeket. A kastélyban több építési stílus keveredik. A torony és a négy szögletes kupola neogótikus. A bejáratok neoklasszicista stílusban lettek kivitelezve. Az együttest Bogdan Dunderski nagybirtokos építette 1919–1923 között. Az 1980-as években szállóvá alakították át. Nevét a tulajdonos Fantast nevű telivér ménjéről kapta. A család Hercegovinából származik, Gacko környékéről. A 18. század elején kerültek Szenttamásra. A vagyon alapjait itt vetetette meg Gedeon Dunderski. Ezt fia Sándor gyarapította. Így három generáció alatt a nagybirtokosok sorába léptek. Bogdan Dunderski 2600 hold földet örökölt. A földművelés mellett a lovakkal is foglalkozott. A ménese messze földön híres volt. A kastélyt tömör fal övezi, amelyet két kovácsoltvas kapu ékesít. A kastélyt körülvevő, szépen ápolt park pedig teljessé teszi az idelátogatók időtöltését. A neobizánci stílusban épült kápolnát 1923-ban építették. Belsejét Uroš Predic festőművész ikonjai díszítik.  

Gombos-kastély: A fentiekhez hasonló értékes, de egyelőre rejtett kincse Óbecsének a Gombos-birtok is, amely a Fantast-szállodához vezető mellékutat nem sokkal meghaladva ugyancsak a Topolyai úttól jobbra, Óbecsétől bő tíz kilométerre található, közel a Dunderski-kastélyhoz. A valaha szebb napokat látott, elhanyagolt kastélyt buja növényzet rejti, a birtok szinte úszik a borostyánban. A valószínűleg a 20. század elején épült, oszlopdíszes kastély egykoron vélhetően csodálatos kertjében egy csonka szökőkút árválkodik. A kastélyt utoljára 1952 és 1963 között használták, amikor az akkori idősek otthonának lakóit és személyzetét helyezték ki ide. A már nem létező Kőkút hajdan falu volt az óbecsei határban, a szóhagyomány azt tartja, hogy itt valamikor templom és hatalmas barát-kolostor is volt. Gomboséknak itt, Kőkúton, a Dunderski-kastély szomszédságában épült ki a birtoka. A családról 1312-ben tesznek először említést. 1716-ban kerültek Sáros vármegyéből, a mai Szlovákia területéről Bács-Bodrog vármegyébe, és a 19. században már Óbecse egyik köztiszteletnek örvendő középbirtokos nemesi családja volt. Az itt született Gombos Gábor (1851–1888) Zenta egyik legkimelkedőbb polgármestere volt, testvére Béla a becsei járás főszolgabírója, majd országgyűlési képviselője. Béla fia, Gombos Dezső nagybirtokos és ügyvéd volt a kőkúti birtok utolsó családi tulajdonosa, de Gomboséknak volt egy belvárosi, egyemeletes háza is az akkori Úri, most Gerberék utcában, a Városi Színház mellett. Gombos Dezső a kikeresztelkedett Galambos Zsuzsannát vette feleségül, akivel a téli hónapokat a városi házukban, az év többi részét a birtokon töltötték. A háború alatt a zsidó törvények hatálya alá eső feleséget bújtatni kellett, végül Gombosék a visszavonuló magyar csapatokkal távoztak 1944 őszén Budapestre. Értékes könyvtáruk jelentős része ezt követően megsemmisült és szétszóródott, néhány kötetüket pedig az Óbecsei Népkönyvtár őrzi. Gomboséknak Budapesten az államosításokig bérházaik voltak, Gombos Dezső 1950-ben bekövetkezett halála után pedig felesége iparművészeti munkákból tartotta fenn magát.

Óléc (Stari Lec)

Botka-kastély: A kastélyt Botka Béla építtette 1904-ben Óléc közelében. Az épületet körbevevő pompás park mára teljesen megsemmisült, viszont a kastély szerencsére jó állapotban maradt fenn. A neogótikus épület téglalap alaprajzú, aszimmetrikus. Az épület egyszintes, egyik végén négyszögletes, csipkézett peremű bástyával. A központban lévő bejárati rizalit előtt a földszinten egyszerű portikusz áll, az emeletet csipkézett bástyákat utánzó pillérek vannak, ezek felett háromszögletes homlokzat kettős csúcsíves ablakokkal. A földszint kialakítása a középkori erődök kőépítését utánozza, boltíves bejárattal, ablakokkal rendelkezik, míg az emeleti rész csúcsíves ablakokat kapott. A helyi hagyomány szerint az egykori földbirtokos, Botka Béla az I. világháború után birtokának tőle el nem tulajdonított részét kártyán elveszítette, így ez a nagybecskereki bank kezelése alá került. Amikor felesége, Emma megtudta, hogy vagyonukat elveszítették, a kastély bástyájáról a mélybe vetette magát. Az épületet a banktól Franz Mein vette meg leánya számára, aki Milan Kapetanovhoz ment hozzá. Ettől kezdve Kapetanovónak nevezték a kastélyt. Jelenleg Sőtér Imre éjjeliőr bérli; használatlanul, üresen áll. A helyiek szerint egyedül Botka Emma tér vissza fehér galamb alakjában minden év augusztus 2-án éjjel.  

Dániel-Csávossy-kastély: 1890-ben építtette id. Dániel Pál, miután megvette 1889-ben a falut, és Ólécre változtatta Baráczházáról a nevét, később Csávossy Jánosé lett. A 19. sz-ban, klasszicista stílusban épült. A főbejárat előtt négyoszlopos, oromzat nélküli portikusz, kocsifelhajtóval. Hátsó homlokzatán is portikuszt, lépcsősort találunk, ill. a timpanonban van a családi címer. Egy kilátó torony is épült hozzá. Ma pszichiátriai otthon, nem látogatható.

Dániel-Jagodics-kastély: A Dániel család építtette a falun kívül, később Jagodics Bogumilé lett. A két Dániel-kastély közül ez a jóval kisebb. Csaknem négyzet alaprajzú, szimmetrikus épület. Ma pszichiátriai otthon, nem látogatható.

Padé (Padej)

Diván-kúria: Diván Györgynek a falu földesurának kúriája a XIX. század végén épült, ma a helyi közösség irodája, valamint autóiskola működik benne. A település központjában, templom mellett áll, a Marsala Tita 54. sz. alatt. A kis méretű épület négyzet alaprajzú, jellegzetes saroktoronnyal. Romantikus díszítőelemek teszik látványosabbá főhomlokzatát. Nem látogatható.

Schulhof-kastély: A falu legimpozánsabb épülete a Schulhof kastély. Padétól délre, egykori majorjában áll. Ludwig Schulhof építtette az 1800-as években a falu mellé, s valamikor gyönyörű park is állt körülötte. Klasszicista stílusú kastély, de barokk elemeket is megfigyelhetünk rajta, pl. a manzárdtetőt. A II. világháború után a TSZ központjává tették, majd teljesen lepusztult. Ma magánkézben van, felújítás alatt áll. Nem látogatható.

Pannónia (Panonija)

Falcion-kastély: Van egy szép kastély Bajsa mellett, amely Falcion Ádám tulajdona volt. Ezt az épületet 4500 hektár föld veszi körül. Bajsától 7,5 km-re van. Ez a kastély Pannóniához tartozik, szép nagy zöld területeivel, mókusaival, őzeivel. Ezt a birtokot is államosították. A kastélyt 1846-ban építette Falcione Árpád gróf, klasszicista stílusban. Gróf Falcione II. Árpád parkosította 1870-ben. A kastély tiszta klasszicista, földszintes, ión oszlopos portikusszal hangsúlyozott fő –és hátsó homlokzatú épület. Ablakait eredeti kovácsoltvas rácsok ékesítik. Ma múzeum, több eredeti berendezési tárgyat őriz. Látogatható.

Emusity is Pannóniához tartozik, ott is volt egy kastély, amelyet már lebontottak.

Párdány (Meda)

Bogdanovich-Hertelendy-kastély: Az itteni kastélyt, melyet 1860-70 között Bogdanovich Dávid cs. kir. százados és fiai Villibald és Virgil újból felépíttettek, Hertelendy Ferencz vásárolta meg, a ki azt 1910-ben teljesen újjáépíttette. Feltehetően elpusztult.

Pobedabirtok (Pobeda)

Engelmann-kastély: A XIX. század végén a járásföldek felosztása idején jutott nagybirtokhoz Ada határában többek között Engelmann Jenő is, aki a 2000 hektáros birtokán Gunaras és Kavilló között, Pobedától északra építette fel a majorságot és a kastélyt, legyen hol a nyári hónapokat töltenie a családnak. A birtok állandó lakói a cselédek, komenciós béresek és a környékbeli zsellérek voltak. Az 1919-es ,,őszirózsás forradalom" idején érte az első csapás a kastélyt. Az emberek, amit csak értek, vittek. A széthordott tárgyak felkutatásában még az itt állomásozó francia katonaság is részt vett. Lassan elő is kerültek a tárgyi értékek, de a visszatérő Engelmann család nem ezek hiányát fájlalta legjobban, hanem azt, hogy amikor a trianoni békediktátummal elszakított terület új fennhatóság alá került, a szerb királyi hatalom likai dalmát telepeseket hozott a vidékre, és számukra az Engelmann-birtokból hasított ki családonként hat hold földet. A cselédházak álltak még a hetvenes években is. Az itt élőket akkoriban költöztették át a Pobeda mezőgazdasági birtokra. A gazdasági épületeket lassan lebontották. Mára már csak az egykor több holdnyi park és a kastély csupasz falai maradtak meg, pedig alig néhány évtizeddel ezelőtt még bálokat és művelődési rendezvényeket tartottak itt a környékbeli tanyavilág többnyire magyar fiataljai. Jártak ide Tornyosról, Keviből, Zentagunarasról a fiatalok. Az Engelmann családról és a kastélyáról azonban már nincs sok emléke a környék magyar lakosságának. Többnyire juhászok bérlik a terület legelőjét. A kastély nem látogatható.

Rudic-kastély: 1946-ban, az illető birtokok elkobzásával megalakult a Pobeda mezőgazdasági birtok, melynek központja a Rudic-majorban létesült. A majort annak idején megközelítőleg harminc házból álló, három sorban, a nagybirtokos kúriája mellett elterülő bérestelep alkotta. Idővel az elöregedett épületek helyébe újabb, korszerűbb munkásházakat és lakásokat építettek, a régi major helyébe pedig szocialista típusú, mezőgazdasági település lépett. A kúria a falu K-i szélén áll, nagy parkkal övezve. Közép -és két oldalrizalit is található főhomlokzatán.

Bajic-kastély: A település határa Adához tartozott, mint annak legnyugatabbi része, mely Adától 20-28 km-re feküdt. Az itteni, megművelhető földek legnagyobb része az Engelmann, a Rudic és Bajic nagybirtokos, valamint az Offner és Raffai középbirtokos családok tulajdonában állt. A Bajic család U alaprajzú kúriája Pobeda É-i részén áll, mögötte nagy park található. Erőteljesen kiugró középrizalitot visel a főhomlokzatán. Ma egészségügyi intézmény működik benne.

Regőce (Riđica)

Kovách-kastély: A regőcei birtokot gróf horthi és rigyiczai Kovách Imre 1801-ben vásárolta, amivel egyidőben jogot nyert arra is, hogy a „rigyiczai” előnevet használja. A kastélyt egy Bischof nevezetű bajai mesterrel építette 1806-ban, a Kígyós-ér mellett, a falu dombján. Az épületet egy angolpark vette körül, melyet Franjo Hiter, cseh kertész tervezett. A katolikus templom tőszomszédságában álló kastélyépület egy szabadon álló, elegáns, téglalap alapú, egyemeletes építmény, mely a késő barokk stílusjegyeit őrzi. Az emeletet illetve a földszintet egy vízszintes övpárkány futja körbe, a homlokzatból középen régen kiemelkedett egy háromszögalakú rizalittal rendelkező, önálló tetős bejáró, melyet azonban a XX. században lebontottak. A korabeli okiratok szerint Kovách Imre egy fényűző nemesi kúriát szándékozott létrehozni Regőcén, azzal a céllal, hogy otthonában fogadhassa az ország magasrangú politikusait ill. a korabeli művészvilág elismert személyiségeit. Az épület több alkalommal töltött be ebből kifolyólag reprezentatív szerepet. Így a XIX. századi Magyarország több meghatározó személyisége is járt a kastélyban: Kossuth Lajos, Klobusiczky Péter kalocsai érsek, Károlyi István gróf, Győry László gróf, stb. Az épületet az utóbbi időben irodának használják, parkjából pedig sportpályát és játszóteret alakítottak ki. A kastély jelenleg meglehetősen rossz állapotban van. A Szerb Köztársaság kormánya 2006-ban harmincezer euróval támogatta a regőcei kastély felújítási terveit, mely távlati viszonylatban jelentősen növelheti a község idegenforgalmi vonzerejét.

Szaján (Sajan)

Nagy-Balogh-kúria: A községbeli három úrilak közül az egyiket a Szamek család építtette 1893-ban, a másikat a Fehér család ugyancsak 1893-ban emeltette, a harmadik Nagy-Balogh-féle 1911-ben épült. A falu központja közelében, a Szent István Király templomtól kissé balra, a főút északi oldalán áll, főhomlokzatával az útra nézve.

Szerbcsernye (Srpska Crnja)

Neuhausen-kastély: Az 1943-ban Neuhauzen német tisztnek építtetett kúria, ma étterem.

Szond (Sonta)

Fernbach-kastély: Az 1926-ban önkeze által elhunyt Fernbach Bálinthoz köthető a neoklasszicista kastély építése, aki nagy vadász volt, több komoly expedíciót is vezetett. Borovszky: "Fernbach Bálintnak a határban szép, újabb úrilaka van, melyet 1902-ben építtetett. Nevezetesek benne az Afrikából hozott vadászati trofeumok, melyek párjukat ritkítják. Van itt két oroszlán, melyek közul az egyik 2 m. 8 czm. hosszú, három orrszarvú, három víziló, strucz, krokodil, óriáskígyó, érdekes majmok, kb. 120-féle antilop, gazella, délszaki madárfaj, stb. és kb. 300 drb. tudományos szempontból is érdekes, eredeti fényképfelvétel Afrikából, melyeket a tulajdonos, ki kétévenként szokott Afrikába utazni, maga vett fel a helyszínén. Az itteni könyvtár is kb. 400 kötetbol áll és nagyobbára vadászati munkákból és útleírásokból áll."

Weindl-kúria: Ugyancsak a község határában van Weindl Mór és neje úrilaka, mely 1884-ben épult, ma is áll. Szondtól kb. 3 km-re dél felé, a 103. sz. országút mellett, kis parkban áll.

Szőllősudvarnok (Banatski Dvor)

Rogenfeld-Csekonics-kastély: Gróf Rogenfeld József építtette az eredetileg klasszicista kastélyt 1837-ben. 1903-ban gróf Csekonics András birtokába került. Abban az idoben a gróf Csekonics családjának két kastélya volt, amelyeket egyesítettek. Ő bővítteti neoreneszánsz stílusban. 1918-ban a Cekonjic család lerombolta a régi kastély egy részét, csak az egykori szökokutat, valamint a mai kastély részét képezo tornác szárnyát orizték megés ahhoz hozzáépítettek, így nyerte el az épület a mai formáját. A ma is álló kastély neoreneszánsz stílusú, L alaprajzú. Nem látogatható.

Temerin (Temerin)

Szécsen-kastély: Temerint 1796-ban gróf temerini Szécsen Sándor vásárolta meg, aki hamarosan barokk stílusú kastélyt építtetett, körülötte mintegy húszholdnyi parkkal. Ez ma 13 hektár. Később klasszicista átalakítást kapott az épület. 1860-tól Fernbach Antal apatini gabonakereskedő tulajdonába került a kastély, aki a körülötte lévő parkot arborétummá alakíttatta. Ma a park sorsát a helyi köztisztasági közvállalatra bízták. Sajnos, a park addig volt igazán gondozott, amíg a hozzáértő kertészek viselték gondját. Mára az egykori húszholdas kertnek már csak a töredéke maradt fenn. Egyre-másra szabdaltak belőle területeket az egészségháznak, az új iskolának, a sportközpontnak, majd a fürdőközpontnak meg néhány magánháznak is. Az erőszakos – sokszor meggondolatlan – beavatkozások mind kárára voltak (vannak) a parknak. Így a vadaskert ötlete nyomán – bokor és facsonkítással járó – a körülkerítés, majd az említett közvállalat által szervezett „parkrendezés” is, amikor a bokorszintet teljesen kiirtották, vagy a sportközpont szennyvizét a park tavába eresztették stb. Mindezek mellett, a parknak ma is vannak olyan természeti értékei, amelyekre talán még nem késő odafigyelni, s némi jóakarattal talán meg lehet őrizni az utókornak! A kastély ma műszaki középiskola, nem látogatható.

Temesszőlős (Socica)

Jovanovics-kastély: A 19. század első felében épült kastélyt báró Jovanovics vette meg 1832-ben. Később több tulajdonosváltást is megélt. Zömök téglalap alaprajzú klasszicista épület. A falu K-i szélén, szabadon áll. A hátsó homlokzaton van a főbejárat, melynek faoszlopos portikusza valószínűleg későbbi építésű. Ablakain vasrácsozatokat találunk. Az utcára néző főhomlokzatán nincs bejárati ajtó, viszont középrizalitját timpanon zárja le. Ma itt működik a helyi önkormányzat. Nem látogatható.

Temesvajkóc (Vlajkovac)

Bissingen-Nippenburg-kastély: Gróf Mocioni György építtette 1856-ban az eklektikus kastélyt, mely ma romos állapotban van. 1888-ban került a Bissingen-Nippenburg család birtokába, házasság révén. A kastély szabadon áll, a település központjában. Nyújtott téglalap alaprajzú, szimmetrikus belső elrendezésű épület. Különösen értékesek kovácsoltvas rácsai. Több érdekes, mozgalmas építészeti megoldást is alkalmaztak a kastélyon. Egykori parkjában még állnak egzotikus, öreg fák. Ma magántulajdonban van, nem látogatható.

Topolya (Bačka Topola)

Kray-kastély: 1800-ban Topolya kamarai falu királyi adományként báró Kray Pál birtokába került. A Kray család szívvel-lélekkel támogatták a város fellendülését. 1805-ben felépítették a Kray Pál család bárói kastélyát, melynek épülete még ma is használatban van. 1990-ben felújították, és azóta galéria van benne. Megvetik a híres topolyai park alapjait. 1849. januárban a szerb szerviánus hadak kifosztották a Kray-kastélyt és Topolyát. A hadjárat által keletkezett tűz közel kétszáz házat éget le. A szabadságharc hatalmas károkat okoz a városnak. A szerbek az utolsó Kray-t elfogták és fogságba vitték. Halála után Kray lánya férjhez ment gróf Zichy Jánoshoz, aki a topolyai birtok ura lett 1852-ben. A kastély ma galéria és múzeum. Látogatható.

Torontáloroszi (Rusko Selo)

Csernovics-Zichy-kúria: A községbeli régi kúriát Csernovics Pál 1823-ban építtette. Tőle Sina Simon, örökölte, majd a Zichyeké lett.

Tóba (Toba)

Chambord-kastély: A szenthubert-tóbai uradalmat 1789-ben gróf Zichy Ferraris Róbert tábornagy impetrálta, kinek a leányát gróf Zichy-Ferraris Ferencz altábornagy vette el. A Zichyek eladták Chambord herceg francia trónkövetelőnek, aki valószínűleg a kastélyt és a templomot építtette.

Törökbecse (Novi Becej)

Sokolac-kastély: A Törökbecse közelében levő Sokolac villát Dunderski Lázár építette nászajándékul leányának Emíliának a 19. században. A kastély körül rendezett mezőgazdasági birtok és híres méntelep húzódott. Manapság a kastély elnéptelenedett viszont a körülötte elterülő parkosított terület a törökbecseiek kedvenc kirándulóhelye lett. Téglány alaprajzú, parkban szabadon álló klasszicista kastély, főhomlokzatán négyoszlopos portikusszal. Közelében gazdasági épületek álltak. A kastély nem látogatható.

Solymos-kastély: A Tisza-partra emelték a 19. században.

Törökkanizsa (Novi Kneževac)

Szervieczky-kastély: Kevés olyan vajdasági helység létezik, amelynek múltjában annyi nemesi családdal találkozunk, mint Törökkanizsán. A 18. századtól a 19. századig e viszonylag kis kiterjedésű területen, érdekes körülmények között jött létre a legbefolyásosabb és leggazdagabb nemesek bánáti központja. A kiváltságosok e körének megalapítója a Szerviczky család volt. Törökkanizsa és a birtok megvételével a Szerviczkyek megvetették az alapját e vidék első nagybirtokának hűbéruradalmát. Családi kapcsolatainak szerteágazása folytán telepedik le majd itt később a Schulpe, a Tallián, a Maldeghem és a Feilitzsch nemesi család.1837-ben kezdték meg a katolikus templom építését, melyhez nagymértékben hozzájárult Szervieczky György (1780-1854) Törökkanizsa ura. Ő építtette a kastélyt 1793-ban. A kastélyt a Schulpe család szerezte meg később. A Szervieczky-kastély a mai Bíróság impozáns épülete.

Maldeghem-kastély: Ma könyvtár. A Belgiumból származó gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült. Gróf Maldeghem Károly a II. világháború idején volt a kastély tulajdonosa. Ő nagy anti-fasiszta révén sokat segített az egyszerű szerb és magyar embereken, akik később megmentették az agyonlövetéstől. A II. vh. után mindenféle alantas munkát végzett, hogy életben maradhasson. Végül 1961-ben Németországba disszidált a rokonaihoz. 8 évvel később még egyszer visszatért, hogy utoljára láthassa egykori birtokát. 1970-ben halt meg Németországban.

Tallián-kúria: A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette ezek később Tallián Béla tulajdonai lettek, kinek itt gazdag és értékes könyvtára és szép vadászati trófeái voltak.

Feilitsch-Tallián-kúria: Báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A II. vh. után iskola volt. Mára jelentősen átalakították, tetőzete őrzi leginkább eredeti megjelenését. Nem látogatható.

Újvidék (Novi Sad)

Egység-kastély: 1889- 1890-ben épült, Újvidék közepére, eklektikus stílusban. Mára teljesen leromlott állapotba került. Az épületet Carl Mason Lehrer tervei alapján építtette Molnár György. Eredeti funkciója egy lövészegylet kiszolgálása volt, lőtérrel, bál -és díszteremmel. Egykori nagy parkja mára eltűnt. A kastély nem látogatható.

Vajszka (Vajska)

Széchenyi-kastély: Borovszky: "Gróf Széchenyi Emilné, szül. gróf Hunyadi Máriának a községben fennálló kastélyának régi részét még ma a Gromon család építette, az újabb, emeletes részt pedig a mostani tulajdonos 1905-ben." A kastély a falu központja környékén állt, a második világháború után lebontották. Parkja részben ma is megvan.

Verbász (Vrbas)

Tábori-kastély: Ismeretlen tulajdonos építtette a vasútállomás közelébe a 19. sz. közepén. A 20. sz. elején vásárolta meg Tábori Gyula. A Tábori családé volt 1944-ig, amikor lefoglalták és állami tulajdonba került. Később nagyon leromlott. Ma egy cég tulajdona, nem látogatható.

Hertz-kastély: A Hertz család építtette a 19. század derekán, parkban szabadon álló földszintes épületként. Utolsó tulajdonosa, dr. Hertz sebész egy részét szanatóriummá alakíttatta. Ő itt élt és dolgozott, míg a II. világháború alatt nyom nélkül el nem tűnt. A háború után a település tulajdona lett a kastély, melyben a délszláv háború alatt menekültotthont alakítottak ki. Bár időközben többször is felújították, alapvetően nem változott meg az épület megjelenése. A csillagvizsgáló tornya ma is az eredeti állapotát mutatja. Nem látogatható.