SZLOVÉNIA - MURAVIDÉK KASTÉLYAI

Battyánd (Puconci)

Batthyány-kastély: A falu 1684-től a Batthyány család birtoka. Korábbi nevét (Puczincz) kegyeletből 1888-ban gr. Battyány Miksa iránt, aki a község nagy jótevője volt, Battyándra változtatták. Gróf Batthyány Károly kastélya ma is áll, a község központjában, saját ősparkjában. A kastély merőleges a park előtti útra, a kerítés kapuoszlopai még eredetiek. Ma az evangélikus egyház tulajdona, állapota meglehetősen rozoga.

Batthyányfalva (Rakičan)

Batthyány-kastély: A Mura völgyének síkságán fekvő rakicsányi kastély méretes 16. századi épület volt. Eredetileg a Széchy család birtoka, majd házasság révén került a Poppel család birtokába. Poppel Éva, a későbbi Batthyány Ferencné különböző birtokcsere megállapodások után nővéreitől megszerezte a dobra-rakicsányi és a muraszombati uradalmakat, melyek aztán a Batthyány család birtokainak részét képezték. Miután 1645-ben a kastély leégett, Batthyány Ádám 1648 és 1655 között építtette újjá radkersburgi mesteremberekkel. Érdekes fordulata a birtok történetének, hogy még a 17. században házasság révén - Batthyány I. Ádám halála (1659) után a dobrai-rakicsány-muraszombati birtokrészeket lánya, Batthyány Borbála kapta, aki 1660-ben Széchy Péter felesége lett – újra a Széchyek kezébe került. De Batthyány Borbála gyermektelensége miatt újfent a Batthyány család: Kristóf és Pál tulajdona lett. Ahogy mondani szokták minden épületnek megvan a maga sorsa... Végleges, ma látható formája barokk kastélyt mutat, amelynek kertjében ovális formájú neogót kápolnát találunk. Gyönyörű kertjének évszázados fái élménnyé teszik az itteni sétát, de az épület félköríves szerkezete, barokk homlokzata is szép példája a főúri családok pompakedvelő, igényes építkezésének. Állagmegóvás szinten az egész épületet felújították, de további munkálatok szükségesek, hogy a teljes körű hasznosítás lehetségessé váljék. S bár nem volt soha egyik generációbeli Batthyány utódnak sem állandó lakóhelye, fontos részét képezte a családi uradalmaknak, különös tekintettel a ménesre. Ma is széles körben ismert jól prosperáló istállója, amelyben lovas oktatás folyik.
Az épület egyik szárnyában jelenleg oktatási központ működik. Klasszikus pincészete is jól ismert, ahol megtaláljuk a környék jelentős borainak gyűjteményét.

Belatinc (Beltinci)

Bánffy-várkastély: A Muraszombat közelében elhelyezkedő Belatinc (Beltinci) várkastélya a település nyugati részén, terjedelmes pakban találhatzó. A romos épület történetéből nem sok adat ismert. A vizivárszerű épületet valószínűleg a 13. században építették a Csáktornya és Muraszombat közötti út védelmére. A 17. században barokk stílusban építik át. Lőréses, emeletes, eredetileg négy sarokbástyája közül ma már csak 3 áll. A bástyákat összekötőszárnyak emeletes részei épek, mára L-alakú épületként látható. A korabeli vizesároknak nem ismerhetők fel a nyomai. A szabályos alaprajzú kastély a szakirodalomban alig ismert. 1551-52-ben építtetik az alsólendvai Bánffyak. A család kihalása után több birtokosa volt, a Nádasdyak, a Széchenyiek, az Ebergényiek, a Csákyak, és a legjelentősebb: a Zichy család. 1838-ban egy részét lebontják és kialakítják mai formáját. 1708-ban Esterházy Antal kuruc tábornok megszállotta. Sajnos a XX. század második felében részben vagy egészében elhanyagolták, ezért a nagyméretű, alkalmanként teljes körű felújítások most kezdődtek el. Érdekessége, hogy földalatti részei egy alagúttal összeköttetésben vannak a templommal. A kastélyt terjedelmes 14 hektáros szép park övezi különleges fafajokkal és számos egzotikus növénnyel. Az eredeti 1600, köztük mintegy 800 egzotikus fából sok ma is megtalálható a parkban.

Csendlak (Tišina)

Batthyány-kastély: A főutcától délre a szécsénykúti határban áll a Batthyány család 18. században épített kúriája, egykor 600 hektáros uradalom központja. Utolsó tulajdonosa Batthyány Zsigmond volt, aki a II. világháborúig volt a birtokosa. A kúriát mintegy 2 hektáros, egzotikus fákkal beültetett park övezi. Legértékesebb fái a tulipánfa (Liriodendron tulipifera), a magnóliák (Magnolia acuminata) és a 40 méter magas kaukázusi normannfenyő (Abies nordmanniana).

Felsőlendva (Grad)

Batthyány-Szapáry-Széchenyi-várkastély: A felsőlendvai vár Szlovénia legnagyobb várépülete. A környező területet III. Béla magyar király 1183-ban a szombathelyi monostornak adományozta. Az első erődítményt a templomosok építették a keresztesháborúk idején. 1208-ban Vasvári András gróf hűbérbirtoka lett, ő jelentősen kibővítette a várat. 1269 és 1275 között II. Ottokár cseh király birtokában volt, majd a Gutkeled nembeli Amadéé, a Felsőlendvaiak őséé lett. Amadé Miklós szlavóniai bán 1367-ben csatát vívott Hodos mellett és megszerezte a muraszombati uradalmat is. Az Amadé család család kihalása után, 1365-ben a vár a Szécsyek tulajdonába került. A Szécsy család a 16. században jelentősen hozzájárult a protestantizmus elterjesztéséhez a vidéken. A várat birtokosai rendszeresen bővítették, fejlesztették. Ennek ellenére a 16. és a 17. században többször is elfoglalták parasztfelkelések, valamint török betörések során. 1684-ben a Szécsy család is kihalt férfiágon és a birtok a Batthyányiaké, majd a Szapáryaké, illetve a Széchenyi családé lett lett, akik az I. világháború végéig birtokolták. A felsolendvai vár Szlovénia legnagyobb várépülete. Mai ötszögu formáját a 17. és 18. században kapta, amikor a kényelmetlen középkori épületet barokk stílusú várkastéllyá építették át. Ebbol az idoszakból származik a vár kápolnája is, tornya 1751 -ben épült. A vár védelmi céljait szolgálta a sziklába ásott várkút. Pincéjében hatalmas börtön volt. Számos értékes fával beültetett nagy park övezte, ahol két halastavat is létesítettek. A két világháború között az akkor még jó állapotban lévő vár Hartner Géza muraszombati nagybirtokos tulajdonában volt, 1919-ben a várat megszállták a de facto Vendvidéki Köztársaság katonái. A II. világháború során a vár súlyos sérüléseket szenvedett és teljesen kifosztották. A háború után szovjet csapatokat szállásoltak el benne, majd köztulajdonba vették. Egy darabig hivatalokat helyzetek el benne, néhány család is beleköltözött, de egyre jobban leromlott az állapota. A hetvenes évek elejére részben felújították és házasságkötő termet is berendeztek benne. A felújítási munkák 2008-ban is folytatódnak EU-s támogatással.

Lendva (Lendava)

Esterházy-várkastély: A Hahót-Buzád nemzetségbéli Bánfy család a nemzetség birtokközpontján építették az egykor lakótoronyból, kápolnából, s az azt övező falból álló várukat a 13. században. A gyorsan fejlődő uradalmi központ a 14. században már mezőváros lett. A középkor végére, a 16. századra épült ki a hiteles ábrázolásokból is ismert váregyüttes. A török háborúk idején, a 16–17. század folyamán a vár védműveit korszerűsítették. A várkastély a Bánffyak 1644-ben történt kihalása után a Nádasdyak birtokába került, akik a Wesselényi-féle összeesküvésben játszott szerepük miatt lendvai birtokaikat is elvesztették. A török veszély elmúltával a lendvai vár elvesztette katonai jelentőségét, s a kincstár tulajdonaként gazdátlanul kallódott, mígnem 1711-ben herceg Esterházy Pál megvásárolhatta az addigra már romos uradalmat. Esterházy Miklós 1767-bol való leveléből ismert, hogy a vár átépítésére tervet készíttetett. A fennmaradt tervrajz nagyszabású, zártudvaros barokk palotát mutat a középkori vár helyén, s a tervekhez csatolt felmérés képet nyújt a vár korabeli állapotáról, pontosan rögzítve 17. századi elrendezését. A ma is álló épület csak az 1770-es években készülhetett el, s 1918-ig maradt a herceg Esterházy család tulajdonában. Az I. világháborút követően laktanya, sokáig iskola volt. Az 1940-es években a védműveket politikai döntés nyomán visszabontották. Az utóbbi két évtizedben történeti értékéhez méltó szerepet kapott, a művészetek „végvára”, a muravidéki magyarság múltjának, s a városka híres szülöttje, a szobrász Zala György emlékének őrzője lett. Részben felújított helyiségeiben ma helytörténeti és néprajzi kiállítás, valamint a 36 éves lendvai nemzetközi művésztelephez kapcsolódó képzőmuvészeti galéria működik, mely a legutóbb megújított impozáns padlástérben időszaki kiállítótérrel bővült.

Mátyásdomb /Macskócz/ (Mackovci)

Szapáry-vadászkastély: A Szapáry család 1690-ben lett birtokos a településen, ahol a 20. század elején kastélyt is épített. A falutól nyugatra áll a Szapáry-család 1905-ben épített kétemeletes tornyos vadászkastélya, mely a család nyári rezidenciája volt. Később a báró Pável családé lett. Berendezése eredeti, ma a Marof borászati cég tulajdona. Borospincéjét 2009-ben újították fel.

Muraszombat (Murska Sobota)

Szapáry-kastély: Muraszombat az elcsatolt Muravidék legnagyobb települése. Központjában, egy szép parkban áll a Szapáry-kastély, amit a trianoni területrablás idején a délszlávok vettek el a Szapáryaktól. Az egyes részleteiben felújításra szoruló kastély egy hatalmas parkban a Muraszombat-Maribor főút közelében áll. A középkori eredetű várkastély a középkorban még a Széchy család birtokában állt s eredetileg a település távolabb terült el tőle. A 17. század elején azonban Bocskai hajdúi felégették a nékik ellenálló várost, s az új központ a harcok elültével már a vár körül jött létre. Az épület zárt, szabályos négyszög alaprajza és a saroktornyok a késő középkor jellegzetes stílusát őrzik. Külső megjelenése ma már barokk formákat mutat. Legszebb részletei közé tartozik főbejáratának gazdagon díszített, szobordíszes kapuja, az északi szárny homlokzata, valamint a belső terek némelyike: a kápolna, az egykori díszterem és az árkádokkal övezett belső udvar. A barokk átépítést az újkorban a Szapáry család végeztette el. Ma a város egyik kulturális központja, amelynek a Muravidéket bemutató helytörténeti kiállítását érdemes megnézni. Ez szlovén (a kiasantant államoknál megszokott történelemhamisító) megközelítésben szól a múltról. Bár Muraszombatnak magyar őslakosai is vannak, magyar feliratot ne keressünk benne. Szép néprajzi tárgyakat mutatnak be, és az egykori gyepü rekonstruált részletét is láthatjuk itt.

Pártosfalva (Prosenjakovci)

Matzenauer-kastély: A kastély építtetője vélhetőleg a Hertelendy család vagy Keöszeghy Antal főszolgabíró volt 1800 körül. Az Őrség szlovéniai részén, a goricskói Pártosfalván található Matzenauer-kastélyrom hányattatott sorsú épület, ami a teljes pusztulás előtt áll. Pedig a kisebb méretű, egyemeletes kastély neoklasszicista, fényűző épület volt, amelyet 1876-tól várként jegyeztek, osztrák és magyar tulajdonosai nyári, illetve vadászlakként használták. A kastélyt 1800-ban olasz építőmesterek építették, jelük, az oroszlán még ma is látható az ablakok sarkaiban. A balkon felett dupla címer látható, rajta írás: Pro patria – a hazáért. Az épületben huszonhat helyiség volt: szobák, konyhák, és még egy kis kápolna is, ahol miséket tartottak. Egy szép park tartozott hozzá, puszpángbokrokkal a bejárat előtt, középen sétaút vezetett le a szökőkúthoz, körös-körül padok és virágos bokrok mindenütt. A százéves platánok, fenyőfák és piros levelű bükkfák még ma is állnak. 1900-ban Craigher Dénestől, Karl von Matzenauer vásárolta meg az épületet, ő volt a kastély utolsó tulajdonosa. Matzenauer gróf osztrák konzul volt a 19. század végén Venezuelában, Bolíviában és Peruban, akinek értékes feljegyzéseit, könyveit tartják számon. Említésre méltó fegyver- és festménygyűjteménnyel is rendelkezett. A második világháborúban a kastélyt kifosztották, majd az 1945 utáni államosítás során a grófi birtok döntő részét elvették az örökösöktől, és a termelőszövetkezeté lett. A kastély és a birtok egészen Szlovénia önállósulásáig a Zadruga szövetkezet tulajdonában volt. Akkor pecsételődött meg véglegesen a sorsa, s az épület lassan megadta magát. 1991-ben követelhették vissza tulajdonukat a ma is élő örökösök. Az egykor jelentős építészeti értékeket képviselő kastélyból a családi címeren kívül mára szinte semmi nem maradt. A parkot körülvevő ösvényen közelíthető meg a romos épület. A padokkal ellátott parkban az érintetlen természet nyugalmát élvezhetik a pihenni vágyók.