TOLNA MEGYE KASTÉLYAI

Bátaapáti

Apponyi-kúria: Koltai László falumonográfiája szerint az Apponyiak az 1830-as években építették az intézői házat, ami az erdésznek és a borásznak is lakásul szolgált. Még elhanyagolt állapotában is szép példája a kisebb uradalmi kúriáknak. Kerítés-, illetve támfallal részben körülvett udvaron, utcavonalon szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, alápincézett, felülkontyolt nyeregtetős lakóház. A házhoz dél felől csatlakozó, újrafalazott kerítőfalban pilléres kapunyílás. Az udvari oldalon mellvédes, pilléres tornác. Egytraktusos, oldalfolyosós, részben átalakított, síkmennyezetes belső, részben építéskori nyílászárókkal. Gróf Apponyi Károly építtette. Felújítás, helyreállítás: 2005-2006-ban. Tőle Ny-ra téglalap alaprajzú, földszintes, félnyeregtetős gazdasági melléképület, amelynek hátfala támfalként szolgál az udvar meredek Ny-i részéhez. Innen pincék nyílnak a domboldalba. A kúriától D-re áll az Apponyi-család historizáló kápolnája, 19. század utolsó harmada.

Belecska

Mechwart-kastély: A falu mellett álló szecessziós kastélyt a Mechwart család építtette. 1904-06 között épült, Takács Béla tervei alapján. Ma fogyatékos otthon, nem látogatható.

Bonyhád

Perczel Mór-kúria (Perczel Mór u. 44.): Utcavonalon, kerített parkban álló, U alaprajzú, földszintes, udvari szárnyain felülkontyolt nyeregtetős épület. Az utcai homlokzata folytatásában emelt kerítésen gyalog- és kocsikapu nyílik, a kerítésfalban szoborfülke. A pilaszterekkel tagolt utcai homlokzat közepén timpanonos rizalit. Az utcai szárny alatt dongaboltozatos pince. Egytraktusos, oldalfolyosós, átalakított alaprajzi rendszerű, síkmennyezetes belső. Nyílászárók: 19. század első és második fele, 20. század. 1780 körül épült, átépítve 1820 körül, részben átalakítva a 20. században. Itt született 1811-ben Perczel Mór honvédtábornok. Felújítás, a nyílászárók részbeni cseréjével: 1990-es évek eleje. A kúria mögött áll a 18. században épült, átalakított korábbi Perczel-kúria: téglalap alaprajzú, földszintes, felülkontyolt nyeregtetős épület, Ny-i oldalán félnyeregtetős toldalékkal. A parkban további újabb épületek. A Perczel Mór Szakközépiskola és Kollégium épületének parkja aprócska ugyan, de a látogató szép fejlődésű, 80-90 éves fákban, vadgesztenyében, kőrisben, juharban, hársban, japánakácban, ezüstfenyőben, tujákban gyönyörködhet itt. Perczel Mór honvédtábornak egykori alkotóháza szépen helyreállított épület. A kúria mögött a belkert gondozott, nyírott gyeppel, jukkákkal, virágzó rózsatövekkel díszített. A tiszafák, nyírek és lucfenyők árnyékában a kora tavasszal gyönyörű lila virágot hozó magnóliacserjék bújnak meg. Sajnos a park nagyon kis területen fekszik, így a kertépítés lehetőségei korlátozottak. Mindennek ellenére több madárfajnak teremt költési feltételeket ez az aprócska zöld sziget a város szívében. A védett terület az iskola vezetőjének engedélyével tekinthető meg.

Perczel Béla-kúria (Perczel Mór u. 50.): Parkban szabadon álló klasszicista, U alaprajzú épület nyeregtetővel, 3 tengelyes, timpanonos középrizalittal. A zománcgyárat alapító Perczel Béla emeltette a 20. sz. elején. Ma városi könyvtár.

Perczel József-kúria (Perczel Mór u. 9.): Az utcavonaltól kissé beljebb álló, téglalap alaprajzú, emeletes, kontyolt nyeregtetős, alápincézett épület. D-i falával a Perczel Mór u. 11. alatti épülethez kapcsolódik, amellyel egykor egy épületet alkotott. Az É-i homlokzat hátsó sarkához épült kerítésfalban kőkeretes gyalogkapu és záró- és vállkővel tagolt kőkeretű kocsikapu, az épület É-i és K-i (udvari) homlokzatán több bejárat. A Ny-i, utcai homlokzaton az emeleti középső ablak felett íves oromzat csúcsdísszel, benne címer. Az udvari homlokzaton a középtengelytől kissé eltolva erőteljesen kilépő, kontyolt nyeregtetős rizalit a főbejárattal, mögötte rácsos korlátú, kétkarú lépcső, az emeleti pihenőben falazott mellvédekkel. A pincében fiókos dongaboltozatok, a kéttraktusos földszint részben középfolyosóról megközelíthető helyiségeiben teknő- és dongaboltozatok, az ugyancsak kéttraktusos emeleten síkmennyezet. Nyílászárók: 19. század és 20. század eleje. Perczel József 1743-ban vásárolt birtokot Bonyhádon, ezután épült a földszintes kúria L alaprajzzal, több gazdasági melléképülettel. Az L É-i szárára a 19. században emeletet építettek, és a két szárny között átvezető ajtót elfalazták. Az emeletes szárny Ny-i és É-i homlokzatait a 20. század elején historizáló stílusban átalakították, nyílászáróit részben kicserélték. Középfolyosós elrendezését a 20. században részben átalakították. Felújítva: 1962, 1980-as évek vége. Udvarában téglalap alaprajzú, földszintes, részben átalakított melléképület, felülkontyolt nyeregtetővel, 18. század. Ma patika.

Bonyhádszerdahely-Istvánmajor (Bartók B. u. 50.): Perczel-Weber-kúria: Az Istvánmajor a "Völgység" szívében, Bonyhád mellett az "Ó-hegy"-en található. A kúriát a Perczel család építette, a család generációkon keresztul élt ebben a házban. A klasszicista stílusjegyeket magán viselő épület a 19. század utolsó harmadában nyerte el végső formáját. Az 1880-as években vette meg a kúriát a Perczelektől a számos vállalkozással bíró, mecseknádasdi Weber família, akik a birtokot felvirágoztatták. A Weber család 1936-ig élt a birtokon. A második világháború után államosították a kúriát és az azt övező területet, az ingatlanba a helyi TSZ költözött. A rendszerváltás idejére a kúria és környéke egyre romosabbá vált, az épületek némelyikében hajléktalanok ütöttek tanyát. Az ezredfordulón Deli László bonyhádi vállalkozó megvásárolta az öthektáros területet és a rajta lévő ötezer négyzetméternyi épületkomplexumot, és hozzáfogott, hogy wellness központot építsen a Weber-kúriából. A majdnem kész épület együttest 2007-ben egy olasz pénzügyi befektető vásárolta meg, a Wellness központ 2015 tavasszal megnyitotta kapuit.

Alsóbörzsöny: Perczel-kúria: A Bonyhádról Mocsény felé vezető főúttól Ny-ra, kis dombon, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős kúria, K-i végében alápincézett gazdasági szárnnyal. D-i homlokzata középső szakaszán pilléres, árkádívsoros, mellvédes lopott tornác. K-i, oromzatos homlokzatán a nevelőként évekig itt élt Vörösmarty Mihály emléktáblája. D-i homlokzatához kerítésfal csatlakozik, benne pilléres, kapuszárnyak nélküli kocsi- és gyalogkapu. Kéttraktusos belső, síkmennyezetes és boltozott helyiségek. Részben építéskori nyílászárók. 1743-1746 között építtette az itt akkor birtokot szerző Perczel család. A 20. században átépítve. A kúriától D-re, a kerítésfalhoz csatlakozik az egykori magtár 1957 körül átalakított, bővített épülete. A magtárhoz L alaprajzú, egyszintes melléképület és kétszintes gazdasági épület kapcsolódik. A kúriától DNY-ra az egykori majorsághoz tartozó istálló, 1924.

Bölcske

Szent-András puszta: Szakách-Hanzely-kastély: Egykori parkja megmaradt területén szabadon álló, L alaprajzú, rövidebb szárnyán földszintes, hosszabb szárnyán emeletes, részben alápincézett, kontyolt nyeregtetős kastély. A hosszabbik szárny K-i homlokzatán óriáspilaszterekkel tagolt, timpanonnal lezárt középrizalit, kapuval. NY-i homlokzatán timpanonnal lezárt középrizalit, pilaszteres keretelésű kapuval. Mindkét szárny kéttraktusos, síkmennyezetes helyiségekkel. Részben 19. századi nyílászárók. Feltehetően földszintes, tornácos-oldalfolyosós, klasszicista kúria (1860 körül a Nagy család tulajdona) bővítésével és átépítésével emelte 1873-ban a Szakáts család. A 20. században átalakítva. A kastélytól ÉNy-ra kisméretű, romantikus stílusú kápolna, DK-i, oromzatos homlokzata felett kőoszlopos baldachin alkotta huszártoronnyal, félköríves záródású szentéllyel, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, mindkét oldalon nyeregtetős bővítményekkel. Kapuja felett címer. A belsőben historizáló, kazettás famennyezet, a bejárati oldalon fakarzat, az egykori oltár alatt kripta. Berendezése hiányzik. Épült 1850 körül. A kastélytól D-re istálló és cselédlakások, É-ra a majorság gazdasági épületei. Ma Szent András-kastély néven kastélyszálló üzemel benne.

Szent-András puszta: Szakách-kastély: Távol Bölcskétől, egy erdőben áll, nagy park tartozik hozzá, bejutni csak engedéllyel lehetett, zárt intézmény, Pszichiátriai betegek ápolása folyik benne. Belül nem lehet fényképezni, de azt mondta az ápoló, bent nincs is mit, még a volt kápolnában is ágyak vannak. Közelében, tőle északra áll a Hanzely-kastély.

Csibrák

Jeszenszky-kastély: 1828-ban építtette Jeszenszky Miklós. A nyitrai eredetű Jeszenszky család 1702-ben szerezte meg az Amadéktól Csibrákpusztát és Murgát. Csibráknak kezdetben magyar és rác lakossága volt, de aztán 1750 körül németek is letelepednek a faluban. A 19. század második felére azonban a falu elmagyarosodik. Murga végig megmarad tisztán német evangélikus településnek. A Jeszenszkyek híresek voltak arról, hogy a jobbágyaikra sok terhet róttak, különösen az evangélikusok szenvedtek sokat a vallási türelmetlenségeik miatt. A 19. század elején a család nagy területeket szerez házasságok révén a Gindly uradalomból, de hagyományosan Csibrák számít a család központjának. A kastély legkorábbi része a mai főhomlokzatra merőlegesen álló szárny, még 18. század eleji, egyszerű épület lehetett. A mai saroktornyos, középrizalitos épületet a műemlékjegyzék és Genthon szerint Jeszenszky Miklós építette 1828-ban, de a pincék kő ajtókeretei, a barokk rácsok és a homlokzat egészének stílusa alapján korábbi lehet. Belsejében néhány szecessziós ajtó és ablakkeret is fennmaradt. Az épületet a falu ma kultúrházként, néhány család pedig lakásként használja. Rossz állapotban van. A szomszédságában elterülő gazdasági épületeket napjainkban felújították, de fém tetőzetet kaptak.

A faluban még egy jelentős uradalmi épület maradt fenn, az egykori intézői ház klasszicista épülete. Némileg átalakítva ez ma általános iskola.

Fadd

Bartal-kastély: A nagy múltú Fadd életében a 19. század derekától egyre kiemelkedőbb szerepe lett a Bartal családnak. A legmagasabb méltóságokig Bartal György jutott, aki a Helytartótanács alelnöke is volt. Az ő jóvoltából készült el a neogót katolikus templom is. A klasszicista eredetű, később átalakított kastélyuk ma gyermekotthon.

Fácánkert

Fácánkert-puszta: Kunffy-kastély: Az egykori Fácánkert-puszta a grófi kastély köré települt, melyet 1904-1907 között építtetett Festetich gróf. Tőle vásárolta meg a hőgyészi zsidó kereskedő Kunffy család. Főként ipari növényeket termeltek a birtokon erre alapozták a szeszgyártást.

Gerjen

Jánosmajor: Mádi Kovács-kastély: A Kanális dűlőn található épület romos állapotú. Mádi Kovács György építtette a 19. sz. végén. 1898-ban a kalocsai érsek áldotta meg. Mádi Kovács György, valóságos belső és titkos tanácsos, nyugalmazott császári és királyi táborszernagy 1901-ben halt meg, a kastélyban ravatalozták fel.

Gyönk

Magyary-Kossa-kastély: A klasszicista stílusú, emeletes, 11 tengelyes, kéttraktusos elrendezésű, teljesen alápincézett épület az 1830-as években épült. Építtetője Magyary-Kossa Sámuel (1781-1866). A kastély falán egy téves építési időpontot jelző tábla látható. A Magyary-Kossa család után más családok is birtokolták. Az épület a református templomhoz hasonlóan műemlék. A kevés homlokzati dísszel, letisztult vonalakkal eltért a kor más ehhez hasonló épületeitől. A tervezője sajnos nem ismert. Az összes helyiség díszítőfestéssel volt díszítve, azonban ma már csak ezek nyomai láthatók. Lépcsőzete vörös süttői márványból készült. A Magyary-Kossa család idejében a falu gazdasági és kulturális központja volt. A Magyary-Kossa család után a Széchenyi, majd a századforduló előtt a Kővágó családé lett. Dr. Kővágó Sándor a királyi járásbíróság elnöke volt. A második világháború után, 1949-ben azonban az akkori kormány elvette a családtól a birtokot, s a szomszédos utcában lévő parasztházba költöztette őket - a mai Rákóczi utcába. Ezután kezdett el romlani a kastély állapota, amely a mai napig folytatódik. A berendezéseket eltüzelték, tönkretették, elhordták.

Sulkowsky-kastély: A kastélyt az 1900-as évek elején, a lengyel Bielitz-ből származó Sulkowsky Viktor herceg építtette. Stílusa barokk. Sulkowsky Viktor apja, vagy nagyapja állítólag a 19. század közepén Bem tábornok vezérkarához tartozott. A szabadságharc bukása után a Sulkowsky család Erdélyben telepedett le. Az 1900-as évek elején jöttek át hazánkba, s telepedtek le Gyönkön, ahol megvették Szabaton pusztát, s a hozzá az ezer holdas domíniumot. A kastély körül akkoriban egy park volt, melyet a család alkotott meg. Az építtető által ültetett hársfa még ma is látható. 1950-től szociális intézmény.

Hőgyész

Apponyi-kastély: Hőgyész a Völgységes és Hegyháton áthúzódó egykori hőgyészi uradalom központja volt. 1722-ben vásárolta meg a birtokot gróf Mercy Clauidus Florimundus császári generális. Feltételezések szerint a kastély földszintes, várszerű épület volt, kissé mocsaras területtel, várárokkal körülvéve, festői dombok között. Mercy gróf örökbefogadta egy távoli belga származású rokonát, Argentau-t, aki felvette nevét és később örökölte a birtokot. Az emeletes, barokk stílusú közép- és oldalrizolitokkal díszített kastély 1760. körül épült. C.L.F. Mercy először egy kisebb földszintes kastélyt építetett, majd még az ő életében elkezdődött a ma is álló nagy kastély építése, valószínűleg harmincas években. Voigt Pál és Mojzer Miklós művészettörténészek szerint stíluskritikai alapon az osztrák Franz Anton Pilgram (1699-1761) az osztrák barokk egyik legnagyobb mesterének tulajdoníthatjuk a kastély terveit. Ha Voigtnak és Mojzernak igaza van, akkor Pilgramnak egy korai művével van dolgunk. A korban általános, franciás cour d'honneur-ös alaprajzi megoldása helyett zárt, négyszögletes típust találunk Hőgyészen. A kastély 55x60m-es, a megye kastélyai közül méretében is kiemelkedik. A sarkok madzártetős lefedést kaptak, és kissé előreugranak. A nyugati oldal kivételével minden oldalon középrizalitot is találunk, leghangsúlyosabbat a keleti oldalon. A kastély legkorábbi ábrázolását 1783-ból ismerjük. Ezen lényegében a mai formákat látjuk már azzal a különbséggel, hogy a sarkok madzártetős lezárás helyett egy magas, meredek tetőt kaptak. Az átalakításokra 1784-88 közt vagy 1858-59-ben, az Ybl-féle restaurálás alatt kerülhetett sor. A kastély 1773-tól 1939-ig az Apponyi család tulajdonában volt, majd több évtizedes hányattatás után napjainkban ismét magántulajdonba került. 2001 novembere óta szállodaként és termálfürdőként üzemel. Mercy örököse 1773-ban értékesítette Apponyi Lázár grófnak. Örököse Apponyi Antal György (l751-1817) majd annak fia Apponyi György Antal (1780-1849). Ebben az időben jelentősebb építéseket végeztek (pálmaház, narancsház, mauzóleum, gazdasági épületek). Több szép "kert-terv" készült ez időben. Erre az időszakra tehető a fafajok változatosságának gyarapodása (platán), a mai is fellelhető kis tó és egyes utak kialakítása, hidak a patak fölött, ami angolpark jelleget adott a kertnek. A l9. század végén szép "pleasure -ground" épült, amiből a nyírott buxusok maradtak meg. Apponyi Géza 1927-ben eladta a kastélyt az akkori Országos Társadalombiztosítási Intézetnek. Az OTI üdülőként használta. A háború vége felé sok értékes fa tönkrement. 1944-45-ben szovjet katonai kórház, 1950-54. között görög menekültek otthona, majd állami gondozott gyermekek nevelőotthona. A korábbi nagy parkterület feldarabolódott, állománya gyérült és fafajokban szegényebb lett. Ma is jelentős dendrológiai és esztétikai értéket képvisel. Hőgyész központjában, a 65-ös főközlekedési út mentén található. A kastély a barokk stílus jegyeit őrzi, műemlék jellegű épület. A közelmúltban tatarozták, így most a bukszus- és tiszafasövények között kibukkanó kastélyépület felemelően szép látványt nyújt. Az egykori parkon a II. világháborút követően osztozott a Petőfi Sándor Nevelőotthon, a Hőgyészi Állami Gazdaság és az egykori községi tanács. Ezen hármas célú hasznosítás az angolpark jellegű fagyűjteményen is felfedezhető. Több oda nem illő, modern stílusú melléképületet is emeltek, a területet kerítésekkel, árkokkal szabdalták fel, eltérő szakértelemmel és intenzitással kezelték a parkot. Az eredeti dendrológiai gyűjtemény emiatt szegényedett, pusztult, pótlására csak alkalmanként került sor. A park kiemelkedő látványossága az a több mint 300 éves platán, melynek körmérete 3,5 méter, magassága 30 méter, koronája pedig 45 méter átmérőjű. Szépek az idős vérbükkök és hársak, valamint a tuják, a tiszafák, a fenyőcsoportok, a páfrányfenyők és a tulipánfák. A vegetációs időszakban a park "paradicsomi" viszonyokat kínál az erdei madarak részére, hiszen a cserjeszint is gazdag, buja. A költőhely bőség a település központjába csalogatja az egyébként félénk rigókat, pintyeket, cinegéket, így a tavaszi hónapokban az idelátogatót harsogó madárdal fogadja.

Liechtenstein-kastély: C. L. Mercy után fogadott fia örökli az uradalmat. Mercy-Argenteau nevelőapjával ellentétben már sokat tartózkodott Hőgyészen. Ő építi fel a Csicsói kápolnát is, ami egyben temetkezési helye is lett. Az ő idejére esik Hőgyész mezővárossá válása (1753), és a másik, az úgynevezett hercegi kastély építése. A hercegi kastélyt Várnagy Antal szerint az 1773-ban kelt adásvételi szerződésben említik először, ekkor prefektusi háznak, később kancelláriának, majd tiszttartói háznak nevezték. A hercegi kastély nevet onnan kapta, hogy herceg Liechtenstein Alfréd aki édesanyja, Apponyi Mária öröksége révén Hőgyészre került, ebbe a kastélyba költözött 1927-ben. Az épületnek az utóbbi években új gazdája lett, felújítási munkái napjainkban is zajlanak. Az utca felől téglakerítéssel kerített, copf fémvázákkal díszített pillérű, háromrészes kapuzaton keresztül megközelíthető kertben, az utcavonallal párhuzamosan szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, részben alápincézett épület, felülkontyolt nyeregtetővel. A kéttraktusos földszinten csehsüveg- és fiókos dongaboltozatos helyiségek, az emeleten a DNy-i traktusban csehsüveg boltozatos helyiségek, a többi síkmennyezetes. A kastély előtt két a kerítés folytatásában az utcavonalra merőlegesen álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, egytraktusos, átalakított melléképület (egykori kocsiszín és istálló). A DK-i telekhatáron álló épületben fiókos dongaboltozatú, az ÉNy-i oldalon álló épületben síkmennyezetes helyiségek. Az uradalom jószágkormányzója részére 1722 után építtette gróf Claudius Florimond Mercy. A Mercy és az Apponyi család közötti 1773-ban kelt adásvételi szerződésben említik először. 1818-tól a kancellária használta, az 1850-es években a számtartóság székhelye, 1867-ben tiszttartói lak, 1872-ben számvevőségi központ. Az eredetileg feltehetően az utcára merőleges, egytraktusos, alápincézett épületet a 18. és 19. században bővítették és átalakították. 1927-től a herceg Lichtenstein család lakta, ekkor nyerték a homlokzatok neobarokk formájukat. 1945 után kisebb átalakítások. A melléképületeket a 19. és 20. században lakás céljára átalakították. Parkját felparcellázták.

A településen található klasszicista, U alaprajzú tiszttartói lak szintén figyelmet érdemlő, nagy méretű építmény.

Iregszemcse

Viczay-Kornfeld-kastély: A Viczay-Kornfeld kastélyt 1820-ban építették klasszicista stílusban. Homlokzatát romantikus stílusban átalakították. Hatalmas parkja természetvédelmi terület. A Viczay család az Esterházyaknak adta el a birtokot, akik azt hamarosan továbbadták. A kastély ettől kezdve sokszor cserélt gazdát, a Schossbergerek, Weiss Manfrédék, majd a Kornfeldek lettek tulajdonosai. A sok tulajdonosváltás sok átalakítással is járt. Ennek ellenére az épület megtartotta a klasszicista tömegarányait. Később speciális diákotthon kapott helyet az épületben. Ireg első említése 1263-ból ismert, ekkor az ábrahám kolostor tulajdona. 1327-ben, mint az Ozorai család birtokát említik, majd, mint királyi birtok szerepel 1387-ig, amikor Zsigmond a Tamássyaknak adja. 1447-ben Tamássy László özvegyéé, majd a Tamássy és a Hédervári család közti megállapodás értelmében a Héderváriakra száll. Ezen az ágon öröklődve lesz a Viczay családé a török utáni időkben. 1962-ben Esterházy Pál szerezte meg az uradalmat, majd 1917-ben Kornfeld Móric tulajdonába került, aki a II. világháború előtti utolsó gazdája volt. Ők a háború alatt külföldre menekültek. A grófi birtok 1944-ben szűnt meg, a báró család külföldre költözésével. A birtok egy részéből megalakult az Iregi Állami Gazdaság Dr. Kovács Géza vezetésével, a másik részéből a Kutató Intézet Dr. Kurnik Ernő irányításával. A park eredetileg egy egységet alkotott, de az intézet már évek óta csak egy részét (körülbelül 9 hektárt) gondozza. Az egykori angolpark ezen része "elvadult" benyomást kelt, de ez egyértelműen kedvez az őstermészet térhódításának, különösen a madárvilág megtelepedésének. A védetté nyilvánítás évében a területen több mint 100 fás szárú növényfajt tartottak számon, azóta élőleltár a parkról nem készült. A dendrológiai gyűjtemény kiemelkedően szép fái közül is ki kell emelnünk az öreg vérbükköt, a gledícsia "Lacinata" változatát, az idős ezüst juharokat, tölgyeket, hársakat, ostorfákat és japánakácokat. A park tájképi megjelenését az örökzöldek: fenyők, tuják, tiszafák, oregoni ciprusok csoportjai is színesítik. A park az intézet vezetőjének előzetes engedélyével tekinthető meg.

Kajdacs

Sztankovánszky-kastély: A Sztankovánszky család az 1720-as években leányági örökösödés révén kapta meg a Lengyel családtól Kajdacsot. A ma is látható kastélyuk 1893-94-ben épült Ney Béla tervei szerint. A korábban már itt álló kisebb kastélyt cselédlakássá alakították át, és egy hosszú folyosóval a kastélyhoz kapcsolták. A kastély ma az általános iskolának és pedagóguslakásoknak ad otthont. Egykori hatalmas parkját az iskolai sportpályák és kiskertek darabolták fel. A park végében áll a mauzóleum, ahol a kastélyt építtető Sztankovánszky János is nyugszik.

Kisdorog

Dőry-kastély: Feltehetően az 1780-as években épült a Dőry-kastély Kisdorogon. A birtokos a legkedvezőbb helyet választotta ki, mivel az épület nem illeszkedett a paraszti házsorokba. A katonai felvétel jelenlegi helyén a patak északi partján, kőépületként, kerttel ábrázolja.

Kölesd

Felsőhídvég: Hiemer-Jeszenszky-Bárány-kastély: A székesfehérvári kereskedő, Hiemer Sebestyén 1722-ben nősült be a Gindly családba. Fia, Ignác építette ki az uradalmi központot. Kisebb, földszintes, középrizalitos kastély épült ekkor, amelynek falait barokkos zsánerképek borították. A falképek a későbbi átfestések alatt még ma is láthatók helyenként. A kastély körüli gazdasági épületek ma már nincsenek meg. A kastély körüli szép parkban Hiemer Ignác nejével Szentháromságot emeltetett 1802-ben, a kastélytól távolabb, a park végébe építették fel a kápolnát. Később a birtok a Jeszenszky családra szállt, majd a Bárány család tulajdona lett. Ma az egész uradalom erősen pusztulófélben van, sorsa reménytelennek tűnik. A Paksról Kölesdre vezető országútról 1 km-es földúton megközelíthető, egykori majorság elvadult park közepén álló, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, központi épülete. Az L hosszabbik, K-i szárának Ny-i homlokzata középtengelyében záróköves kőkeretű kapu, K-i homlokzatán aszimmetrikus elhelyezésű, kiemelt magasságú, nyeregtetős rizalit, előtte a kertből lépcsőn át megközelíthető terasszal. A K-i szárny egytraktusos, oldalfolyosós, a rizalit mögött díszteremmel, a sokszorosan átalakított homlokzatú É-i szárny szintén egytraktusos; mindkét szárnyban síkmennyezetes helyiségek. Nyílászárók: néhány építéskori, jellemzően 1880 körüli. Falképek (részben feltárva): jellemzően 1780 körül, a díszteremben II. József vadászbalesetét ábrázoló, rokokó freskók. Építtette Hiemer Ignác, a 19. század közepén már a Jeszenszky családé, utolsó tulajdonosa a Bernáth család. 1760 körül épült a két téglalap alaprajzú épület (az É-i gazdasági célra, a K-i a kastély) és az udvar körül még két gazdasági épület. Többszöri átalakítás után az 1870-1880-as években a homlokzatokat historizáló stílusban átalakították, ekkor épült össze egy nyaktaggal a K-i és az É-i szárny; a belsőt historizáló stílusban kifestették. A kastélytól kb. 100 méterre Ny-ra Szentháromság-oszlop, fonatos kőkerítéssel kerítve: kronosztikonos feliratú talapzat, rajta obeliszk kettős címerrel, fejezetének tetején Szentháromság-szoborcsoporttal. Állíttatta Hiemer János és Szalkári Anna 1805-ben. A kastélytól kb. 150 méterre É-ra áll a kápolna. A területen még az egykori majorsághoz tartozó, részben egykorú, átalakított gazdasági épületek.

Lengyel

Apponyi-kastély: A kastélyépületet gróf Apponyi József építtette 1829-ben klasszicista stílusban. 1905-ben, az átépítés során eklektikus stílusjegyeket is kapott az épület és ezt követően - az Apponyi-család kihalása után funkciója több alkalommal is változott. Jelenleg az Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolának és Szakmunkásképző Intézetnek ad otthont. A műemlék jellegű épületet nemrégen tatarozták, az azt körülvevő francia kertépítészeti elemeket tükröző előkertet csodálatosan helyreállították, a park központi részén lévő kastály festői látványt nyújt. A parkot egy Sedlmayer nevű osztrák kertépítő tervezte, de az 1870-es években Abel Lothar bécsi kertészmérnök jelentős mértékben átalakította. Az angolpark jellegű növénygyűjteménynek elsősorban az idős örökzöld fái a mutatósak. Különösen lenyűgözőek a 30-35 méter magas mamutfenyők, és nagyon szépek az idős duglász- és jegenyefenyők, a simafenyők, a tuják és a tiszafák. Az idős szoliter fák közül a tölgyek, a hársak, a juharok és a platánok érdemelnek említést, de talán valamennyi közül a leglátványosabb a kastély mögött álló hatalmas vérbükk. Nagyon szép az északi udvar kerti részén kialakított bukszus- és tiszafacsoport, a tavaszi virágzás idején festői látványt nyújtanak a tulipánfák. A közelmúltban megkezdték a park elvadult részének rehabilitálását is, kiszabadították a buja növényzet fogságából a kastély egykori tulajdonosának hálaadó emlékoszlopát, eltávolították a spontán betelepedett fás szárú növényeket és megkezdték a park helyreállítási munkáit. Az igyekezetet látva, nem hiú remény azt hinnünk, hogy ez lesz a Dél-Dunántúl legszebb, leglátványosabb, arborétum jellegű kastélyparkja. Remélhetőleg a terület kezelője gondol majd azokra a látogatókra is, akiknek érdeklődése a növényvilág iránt az átlagnál nagyobb és ismertető táblákkal jelzik majd a fák, cserjék és az érdekesebb lágy szárú növények nevét, elterjedési területét stb. A park madárvilága feltűnően gazdag, jó tükre a környező dombvidéki erdők madárfaunájának. A tavasszal ide látogatót nemcsak a táj szépsége, hanem jó levegő és madárdal is fogadja. A park megtekintését az intézet vezetője engedélyezi.

Apponyi-kiskastély: Apponyi Antal egy kisebb kastélyt is épített, amely ma is áll a községben. A postahivatal és óvoda és lakás kapott helyet benne. 1870-ig ez a kastély is emeletes volt, majd az Apponyi család az emeletet lebontatta róla.

Medina

Kápolnapuszta: Apponyi-kúria: A kúria valószínűleg egy 18. századi épület 19. századi átalakításával jött létre, eredetileg a Paur család tulajdona volt. Közelében van a család temetkezési helyéül szolgáló kis barokk kápolna. Az 1840-es években Kápolnát az Apponyi család szerezte meg, ettől kezdve csaknem egy évszázadon át ők birtokolták. Valószínűleg az 1840-es években épült a kúria. Ma általános iskola. Nyeles telken szabadon álló, földszintes, alápincézett épület. A téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős középső rész Ny-i főhomlokzatának középtengelyében pilléres, timpanonos, nyeregtetős kocsiáthajtó, a K-i kerti homlokzaton középrizalit. A D-i végfalhoz keskenyebb, nyeregtetős nyaktaggal manzárdtetős toldalék kapcsolódik. Egytraktusos belső, síkfödémes helyiségek. Nyílászárók: részben 19. század. Az 1930-as években D-i és É-i irányban egy-egy szimmetrikus, keskenyebb, manzárdtetős toldalékkal bővítették, homlokzatait átalakították. 1945 után az új funkciónak megfelelően átalakították, nyílászáróit részben cserélték. Az É-i toldalékot az 1980-as években lebontották.

Miszla

Bikádpuszta: Inkey-kastély: A mai Miszláról nehéz elképzelni, hogy nem is olyan régen még mezőváros volt. Ezt a címet 1843-ban nyerte el. A falu első földesurai a Salomváriak voltak, az ő idejükben kezd el a falu benépesedni, katolikus és református magyarokkal. Gróf Inkey Nándor 1720-ban telepedett itt le, és 1722-ben már kastélyt is épített a falu határában, Bikádpusztán. A későbbi időkben erősen átalakított és bővített kastély ma már romos, mivel az államosítás óta nem volt méltó gazdája.

Nemeskéry-kastély: Miszla másik, az északi részen álló klasszicista kastélyát valószínűleg a 19. század elején Nemeskéry Kis Pál fiumei kormányzó építtette, aki itt telepedett le és élt haláláig. Miszla mezővárosi korszakában itt megyegyűléseket is tartottak. A 600 m2 alapterületű, barokk jellegű kúria, amelyet dúsan betelepített kert, erdő valamint egy fiatal gyümölcsös ölel körül, hat szobával valamint három közösségi helyiséggel - díszteremmel, zeneszalonnal, vadászszoba-társalgóval, illetve egy tágas pincehelyiséggel - rendelkezik. (A szobák a kor hagyománya szerint egymásba nyíló, egytraktusos térsort alkotnak ugyanakkor minden szoba külön bejáraton is megközelíthető.) Nemeskéri Kiss Pál mintagazdaságot hozott létre itt Miszlán, apósával, a reformkor kiemelkedő személyiségével, Csapó Dániellel együttműködve. A nemesszívű földesúr, Kiss Pál uradalmát unokaöccsére, báró Inkey Nándorra hagyta. Az újjászületett Nemeskéry Kastélyban a Miszla Art kulturális központ, és alkotóház működik. A barokk jellegű kúria elsősorban a kortárs képző- és zeneművészek számára nyújt hátteret művészi tevékenységük folytatására, nyugodt és harmonikus helyet az alkotáshoz: szabad alkotói szellemi műhely a szabadban.

Inkey-kúria: Az egykori Inkey-kúria (ma: Gledicsia-kúria) vendégfogadó szárnya három kétágyas és két négyágyas pótágyazható zuhanyzós illetve fürdőkádas, légkondicionált szobával várja vendégeit. A lakrészben közös társalgó és teljesen felszerelt étkező-konyha is található. Ellátás is kérhető, a háziasszony finom magyaros ételeket készít. A kúria a falu északkeleti részén, a Belmajor 1. szám alatt található.

Nagydorog

Széchenyi-kastély: A nagyhírű család egyik tagja Széchenyi Lajos, (István testvére) 1821-ben szerzi meg Nagydorogot a Lengyel családtól. (Érdekes, hogy István példája a családon belül nem volt ragadós. Amíg István a polgári átalakulás élharcosa volt, addig Lajos nagyon is hagyományos módszerrel, állandó földszerzéssel próbálta vagyonát gyarapítani.) A kastélyt valószínűleg ezt követően építik vagy bővítik. A 19. század végén vagy a 20. század elején átalakítják, tovább építik. Ekkor készülhetett el mellette a víztorony is, ami nemrégiben felújítása alkalmával nádtetőt kapott. Ma a kastély kevés építészeti értéket mutat, és inkább csak tömegével hat. A nagyközség általános iskolájának ad helyet.

Ozora

Ozorai Pipó-várkastély: A 15. századi, gótikus vár szabályos négyzet alaprajzú, zárt udvarú, egyemeletes téglafalazatú lakótömbből, és egy ezt körülvevő, sarkain kerek tornyokkal erődített külső várfalból állt. A 18. században átalakították. A török idők utáni új birtokosok, az Esterházyak a várat ideiglenesen helyreállíttatták 1729-35 közt. Ekkor kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A négyzet alaprajzú vár déli oldalát ekkor még nem húzták fel teljesen, és a másik három oldal magassága sem érte el a középkoriét. A külső puritán kiképzést kapott, a belső azonban igényesre készült, amit stukkó- és falkép töredékek tanúsítanak. A kulai kastély felépülésével a vár veszített reprezentatív szerepköréből. 1743-tól terményraktárnak használták. 1746-ban magtárrá tervezték át. 1772-ben nyerte el a vár a mai alakját. Ekkor épült ki a ma is látható timpanonos déli szárny az udvari vaskos árkádokkal, ahol a könyvelőség, a levéltár és a pénztár kapott helyet. A többi szárny azonban magtár maradt, alattuk boros- és dézsmapincék húzódtak. Az egyik alagsorban kapott helyet a börtön is. 1788-ban azonban újra arról hallunk, hogy az épület egyre rosszabb állapotban van, a könyvelőség és a levéltár el is költözött. 1798-ban végleg a gazdasági igényeknek megfelelően alakították át, illetve egyik része börtön maradt. Ettől kezdve csaknem kétszáz évig nem történt érdemi változás a fokozatosan romló állagú épületen. Ma a vár múzeum.

Paks

Kurcz-kúria: A Kurcz-kúriát a helytörténeti irodalom 19. századi épületnek tartja, de valójában az egyik legkorábbi kúriának tűnik. Ma egészségügyi létesítmény. Egykori parkja megmaradt részén, előkertes beépítésben szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, felülkontyolt nyeregtetős épület. D-i homlokzata középtengelyében kosáríves nyílásokkal áttört, kontyolt nyeregtetővel fedett, csehsüveg boltozatos bejárati építmény, copf korlátrácssal. Külső lejáraton át elérhető, óvóhellyé alakított pince. Kéttraktusos, részben középfolyosós belső, donga- és teknőboltozatos helyiségekkel, kályhafülkékkel. Részben még 19. század végi nyílászárók. Feltehetően a 18. század végén, a 19. század elején épült késő barokk stílusban. Jelenlegi homlokzati vakolatdíszét a 19. század végén történt átalakítás folytán nyerte.

Kornis-kúria: 18. század végi épület, a 19. század végén eklektikus stílusban átalakították. Ma iskola. Nagyméretű, DK felől támfallal kerített telken szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, beépített tetőterű kúria. D-i homlokzata középtengelyében pilléres-oszlopos, timpanonnal lezárt portikusz, bal szélén egy tengely szélességben kilépő oldalszárny. Kéttraktusos, részben középfolyosós belső. A középtengelyben teknőboltozatos helyiség, a többi síkfödémes. A középpilléres pincében hevederekre támaszkodó, fiókos dongaboltozatok. Magja egy a 17-18. század fordulóján emelt, kéttraktusos, alápincézett épület volt, amelyet a 18. században kétszer bővítettek. Az 1840 körüli átépítéskor kapta klasszicista homlokzatát. 1896-ban átalakítva iskola céljára: bejárat fölött emléktábla. A pince és a portikusz kivételével 1986-87-ben lebontva, majd 1989-ben újjáépítve; ekkor kerültek elő a részben a középkori kalocsai székesegyházhoz, részben a 15. századi paksi obszerváns ferences kolostorhoz tartozó, másodlagosan beépített kőfaragványok (jelenleg a Városi Múzeumban). 1994-1995-ben új szárnnyal bővítették.

Cseh-Vigyázó-kúria: A ferences rend 1752-ben tért vissza Paksra, ahol egy viszonylag szerény épületet vettek meg, majd ehhez egy kápolnát építettek, amit 1759-ben szenteltek fel. A rend nem sokáig működhetett itt, mert II. József alatt a kolostort felszámolták. Az épületet új birtokosa, a Vigyázó család kúriának építette át. Ma ez az épület a Városi Múzeum. Saroktelken, utcavonalon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, részben alápincézett, nyeregtetős épület, É-i oldalán kontyolt nyeregtetős toldalékkal. Hosszú, Ny-i utcai homlokzata tagolatlan. A kerti homlokzaton enyhén kilépő sarokrizalitok és a középtengelytől balra timpanonos lezárású rizalit, az ebben nyíló kőkeretes ajtóhoz pilléres, mellvédfalas, vaskorlátos, kétkarú lépcsőfeljáró vezet. Alaprajzi rendszere a D-i végén kéttraktusos, máshol egytraktusos, oldalfolyosós. A pincében donga-, illetve poroszsüveg boltozat. A főépület síkmennyezetes, a toldalék csehsüveg boltozatos. Részben klasszicista nyílászárók. Feltehetően a helyén állt a 18. századi ferences rendház és kápolna. Több periódusban épült: D-i magja 18. századi, ezt a 19. század második negyedében É-i irányban bővítették, új udvari homlokzatot alakítva ki. 1945 után belsejét új válaszfalakkal átalakították. 1990-ben a D-i egykori nagyteremben falfestést tártak fel: 1810 körül és 19. század közepe. Helyreállítva: 1994-1995. 1995-től múzeum. Pincéjében kőtár: a Korniss-kúria falaiból kibontott kőfaragványok és a Szentháromság-oszlop eredeti szobrai.

Daróczy-kúria: A Szentháromság tér műemlékeit kiegészíti az Anna utcában lévő néhány múlt századi épület, melyek már sokat veszítettek eredeti stílusukból mégis hozzátartoznak a belváros kedves, meghitt hangulatának felidézéséhez. E városrészben áll Paks egyik legérdekesebb műemlék jellegű épülete, a volt gimnázium régi földszintes, klasszicista otthona. Utcai homlokzata régebbi és egyszerűbb mint az udvari. Mivel sok átalakításon ment keresztül, az utca felől nem tűnik műemlék jellegűé pületnek. A volt Daróczy kúria a téglabélyeg alapján 1840 körül épült. Ybl Miklós, híres építészünk renoválta. Udvari homlokzatán két szélső rizalit közt középtengelyen portikusz van egy-egy pillér közt egy-egy dór oszloppal. Fölötte háromtagú főpárkánnyal és timpanonnal. A portikuszhoz kocsifelhajtó vezet.

Novák-kúria: A Deák Ferenc utcát kisvárosiassá tulajdonképpen a Duna felőli oldalon álló házsor teszi. Itt néhány igen szép, részben emeletes barokk és klasszicista épület emelkedik. A 19. század közepén épült, késő klasszicista, kora eklektikus stílusban a 11-es számú ház, volt Novák-kúria, (ismertebb nevén Pongrácz-ház, mert az épület dr. Pongrácz Sándor orvos lakhelyéül szolgált az 1900-as évek közepéig.) Az udvar felőli portikuszt két falazott pillér között, dór oszlopok tartják. A dór oszlopok felett romantikus veranda látható, melynek ablakai levél formával díszítettek. Az ablakot tovább hangsúlyozza az épület felső részét lezáró timpanon. Itt kezdte meg működését 1912-ben a polgári leányiskola. A kúria nevét volt tulajdonosáról, Novák Sándor orvosról kapta. Novák Sándor 1816-85 között élt. Amatőr régész adományival a Magyar Nemzeti Múzeum és a szekszárdi múzeum gyűjteményét gyarapította.

Pálfa

Apponyi-kastély: A kastélyt 1924 és 1928 között építette Apponyi Károly azzal a szándékkal, hogy a környék lovaglásra alkalmas teret biztosít számára. Ma rehabilitációs intézet és fogyatékosok otthona.

Pincehely

Csefalvay-kúria: A görbői kúria az 1810-es évek elején épült. Építtetője Csefalvay Ferenc volt, saját kezűleg ültette a kastély mögötti fekete fenyőt. Az épületben mindig nemes emberek, alispánok laktak. Mint például Bene Lajos, Dőry Pál, Lippai Lajos. Ebben a házban élt egy ideig hazánk egyik híres költője, Vörösmarty Mihály. Aki itt készült ügyvédi pályájára. A háború után a kúria TSZ irodaként működött, majd több szegény ember lakást lelhetett az ódon kastély falai között. 1975-ben a falu visszaigényelte. Ma műemlék.

Pusztahencse

Gőzsypuszta: Dőzsy-kúria: A pusztát több középbirtokos mondhatta magáénak, a 19. században közülük kiemelkedik a Dőzsy és a Bartal család. 1914-re a helység önálló kisközséggé fejlődött, ekkor kapta a Pusztahencse összefoglaló nevet. Határában található a parkosított Dőzsy-kúria, magánterületen, mely nem látogatható.

Regöly

Majsapuszta: Esterházy-kastély: A Regöllyel szinte egybeépült Majsapuszta a 18. században az Eszterházy grófok birtoka volt. Az itt épült barokk kastélyhoz - amit a 19. században emelettel bővítettek stílusának jellegét megőrizve - hatalmas park és több ezer hektárnyi terület tartozott. A birtok területén egy kéttornyos kiskastélyt is építettek, mely vendégházként szolgált. A kastélyt a II. világháborúban kirabolták, bútorait, berendezési tárgyait ellopták. Az 50-es évek végén traktoros iskolának, '56 után pedig idősek otthonának adott helyet. Ma rehabilitációs intézetként működik, körülbelül száz lakóval. A kiskastély ma az intézet irodája.

Simontornya

Styrum-Limburg -kastély: A simontornyai uradalmat a holland Styrum-Limburg család kapta meg a török kiűzése után. Styrum-Limburg Károly 1749-ben a ferences templom mellett új kastélyt épített, és a várat magtárrá, raktárrá alakították át. Fia 1798-ban örökös nélkül meghalt, a kamarára visszaszálló birtokot az Esterházyak szerezték meg, majd Sina Simon bécsi bankár tulajdona lett. Mivel egyik család sem tartozódott soha Simontornyán, ezért a kastélyra sem volt szükségük. Romlásnak indult, és díszeit megfosztó átalakításokat szenvedett. Napjainkban már csak tömege emlékeztet egykori mivoltára, régi fényéről ma már szinte semmi nem árulkodik. Az épület ma iskola.

Fried-kastély: A kastélyt a Fried család építtette otthonául, Fried Imre és Gottlieb Margit egyik kerek házassági évfordulójára. Az épület gyönyörű szecessziós stílusban épült és Vágó Pál építész tervezte. A kastélyt valószínűleg 1926-ban adták át a Fried házaspárnak. Az épület színe kívülről világos homokszínű volt, falát pedig vörös terméskövek díszítették. A kastély gyönyörű parkja francia stílusban épült, ápoltságáról Dene Sándor kertész gondoskodott. Fried Imrét és családját a II. világháború idején Auschwitzba deportálták, ahonnan már nem térhettek haza. Az épületet a szocializmus időszakában lakásokká alakították át. Az új beosztás megbontotta az épület belső rendjét. A rendszerváltás utáni többszöri gazdaváltás rontott legtöbbet az épület állagán. A felújítási munkálatok 2002-ben kezdődtek. A szállodát az eredeti állapotába állították vissza, amit a hallban látható régi képek is igazolnak. A Fried Kastély Szálloda 2005-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt.

Szedres

Fiáth-Bezerédj-Gindhy-kiskastély: 1840-ben, klasszicista stílusban feltehetően Bezerédj István építtette, a falu alapítója. Utolsó tulajdonosa báró Fiáth Géza volt.

Fiáth-Bezerédj-Gindhy-kastély: A báró Fiáth-kastély késő klasszicista stílusban épült 1870-ben, ma panzióként működik. Építtette a Bezerédj család. Domboldalba épült, vagyis udvari homlokzata magasföldszintes, hátsó homlokzata földszintes, itt található a főbejárat. Közvetlenül a kiskastély mellett áll, ma mindkettő Lovas Vendégház.

Hídjapuszta: Bezerédj-kastély: 1786-ban Bezerédj Mihály, Győr megye alispánja feleségül vette Gindly Zsófiát, így jött létre a család híres tolnai ága, akik a ma Szedreshez tartozó Hídján hozták létre birtokközpontjukat. A hídjapusztai birtokon a 18. században "kiskastélyt", az 1820-as években földszintes, mandzárdtetős "nagykastélyt" emeltettek. A ma is látható hídjai kápolnát a romos kúria közelében, Bezerédj István második felesége építtette 1863-ban, neogót stílusban.

Kajmándpuszta: Balogh-kastély: A kajmándi Balogh-kastély a 19. században épült téglalap alaprajzú, alápincézett, földszintes, nyeregtetős épület, középtengelyében földszintes, manzárdtetős keresztszárnnyal, É-i és D-i végén emeletes, kontyolt nyeregtetős keresztszárnyakkal. A K-i homlokzat timpanonos lezárású középrizalitjában aediculás keretelésű, felülvilágítós bejárat. Egytraktusos, oldalfolyosós belső, síkmennyezetes helyiségek, a végszárnyakban poroszsüveg boltozat. A pincében dongaboltozat. Az épület magja egy feltehetően a 19. század közepén épült, földszintes, oldalfolyosós kúria volt. Jelenlegi tömege és homlokzatai az 1928-as átépítéskor alakultak ki. Az államosítás előtti utolsó tulajdonosa az Illés család volt. Felújítva, átalakítva, bővítve: 1994-1995. A kastély körül 19. századi majorsági épületek: ÉK-re, illetve ÉNY-ra az egykori cselédházak, DK-re istálló, tőle D-re magtár. A 20. század második felében a majorság számos melléképületét lebontották. Elkerített parkban áll, nem látogatható.

Tamási

Esterházy-vadászkastély: Pilléres kerítéssel határolt, kovácsoltvas kapun át bejárható parkban szabadon álló, zártudvaros elrendezésű, négyzet alaprajzú, alápincézett kastély, amelyet egy U alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős rész és egy keskenyebb, U alakú, földszintes, nyeregtetős egység alkot. ÉK-i emeletes, héttengelyes főhomlokzata középtengelyében kőkeretes, lunettás kapu. A földszintes szárny udvari homlokzatain kosáríves nyílású, mellvédes tornác. Egytraktusos, oldaltornácos, illetve oldalfolyosós földszint, az emelet kéttraktusos. A földszinti helyiségekben különböző típusú boltozatok és síkmennyezet, az emeleten síkmennyezet, a folyosón kelheimi kőburkolat. Az ÉNy-i szárny egy helyiségében copf kifestés: 1779 (Friedrich Roth és Franz Meyer). Részben építéskori nyílászárók. Tamási várának még meglevő omladékait 1776-ban végleg felrobbantják. Részint ezekből a kövekből Esterházy "Fényes" Miklós vadászkastélyt épített. A kastély körüli település is külön nevet kap: Miklósvár. Sokáig Tamásitól független község lesz. A kastélyt 1779-ben Fridrich Roth falképekkel is díszíti, majd 1819-ben az eredetileg U alakú, földszintes épület főhomlokzati részére emelet kerül. A kastély körüli híres vadaspark gyorsan nevet szerez Miklósvárnak. A fényes pompával megrendezett vadászatoknak a 19. század közepéig nagy hírük van. Ezt követően Miklósvár hanyatlani kezd és a szerény vidéki kastélyok színvonalára süllyed vissza. A környék is alaposan megváltozik, különösen amióta a közelben termálvizet találtak és üdülőtelep épül a kastély környékére. A kastély ma szépen helyreállított, parkja gondozott, de nem látogatható, magántulajdonban van.

Tengelic

Középtengelic: Csapó-kastély: Az egykori Csapó Dániel-kastély klasszicista stílusban épült 1820-ban, Pollack Mihály tervei alapján. A védelem alatt álló terület szélén található kápolna építését a 18. században fejezték be, de a műemlék jellegű épület státusa ellenére romos, pusztuló. A kastély a nyolcvanas évekig raktárként szolgált, a rendszerváltást követően magánkézbe került és megkezdődött az épület helyreállítása. A kastély épületét körülvevő angolpark jellegű dendrológiai gyűjtemény tájba illően tervezett, de a több évtizedes kezeletlenség miatt elhanyagolt állapotú. A Csapó család a birtokán átfolyó Éri-patak felduzzasztásával tóláncolatot alakított ki, apró szigetekkel, melyek harmonikusan illeszkednek az arborétum jellegű parkba. A nyílt vízfelületet néhol vidrakeserűfű és sárga vízitök virágai tarkítják. A tavakat a helyi horgászegyesület bérli és kezeli. A kastély előtti rétség a Csapó család versenylótenyésztő szakértelmére emlékeztet, itt futtatták a legértékesebb tenyészlovakat. A parkban több, száz évnél is idősebb famatuzsálem található, platán, bükk, kocsányos tölgy, török mogyoró, tiszafa, luc- és feketefenyő. Különösen a vízparton és a tó szigetén található mocsár ciprusok nyújtanak megragadó látványt szokatlan formájukkal, egzotikus lombkoronájukkal. A parkban 56 fás szárú növényt gyűjtöttek össze, de leltáruk már évtizedek óta várat magára. A park növényzete szinte észrevétlenül megy át a környező erdőkbe, de még így, elvadult állapotban is romantikus, szép látványt nyújt. A környék jellemző madarai már régóta a park költő fajai közé tartoznak. Közülük is ki kell emelni a fekete harkályt, a macskabaglyot, a kerti poszátát, a jégmadarat és a fokozottan védett gyurgyalagot. A homokvidéken ritka állandó vízállás a környék kétéltűeknek: békáknak, gőtéknek kedvelt petézőhelye és fontos élőhelye a mocsári teknősöknek is. Csapó Dániel 1819-20-ban építtette fel kastélyát Középtengelicen, ahol ekkor már állt egy barokk kápolna és egy korábbi kúria is. A kastély terveit Pollack Mihály készítette el. Ez a szerény méretű épület volt Tolna első klasszicista világi épülete, és így mintát is szolgáltatott a később épülő kúriáknak. A kastélyt 1895-ben Fellner Sándor tervei szerint némileg átalakították. Parkja védett, 1820-ban 56 különféle fafajt gyűjtöttek össze, de az utóbbi időben egyre több faóriása kipusztult. A kastélyparkban összefüggő tórendszer van. Szerencsés módon a kastély berendezésének egy része, festmény- és grafikai gyűjteménye is fennmaradt, és azt a Csapó család a II. világháború után a megyei múzeumnak ajándékozta.

Felsőtengelic: Gindly-Benyovszky-kastély: Felsőtengelic lehetett egykoron a Gindly család egyik első központja. A 18. században épült kis barokk kastélyt a 19. század elején klasszicista stílusban átépítették. A Gindly család 19. század végi kihalása után a Benyovszky családé lett a kastély. Ma alkotóház. A kastély parkja védett, számos növénykülönlegesség és ritka madárfaj megtalálható benne. A Paks-Kölesd közútról kb. 800 m hosszú bekötőúton megközelíthető egykori uradalom gazdag növényzetű parkban szabadon álló, központi épülete. A kastélytól Ny-ra nagykiterjedésű tó. U alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős kastély, É-i szárnyához épült toldalékkal. Vízszintesen sávozott, enyhe kiülésű rizalitokkal tagolt homlokzatain az ablakok és vakablakok szemöldökeit alkotó osztópárkány fölött félkörös ívmezők. A K-i főhomlokzat előtt pilléres-oszlopos, timpanonnal lezárt, nyeregtetős kocsiáthajtó, a hátfalán nyíló bejárattal. A timpanonban Gindly-címer, 1802-es, bekarcolt évszámmal. A Ny-i homlokzat előtt nagyméretű, műkőmellvédes terasz, a homlokzat tengelyében bejárati ajtó. A D-i homlokzaton pincelejáró, bábos kőkorláttal. A szobai traktus alatt boltozott pince. Síkmennyezetes helyiségek kályhafülkékkel, a középső szárnyban oldalfolyosóról nyíló szobák, részben klasszicista nyílászárók. Két szobában a mennyezeten falképek, 19. század. Az U É-i szárához toldott szoba 1860-ban már állt. Az épület 1870 körül átalakítva, ekkor építhették a kocsiáthajtót és egységesíthették a homlokzatokat. Az építtető Gindly család 19. század végi kihalása után a Benyovszky családé. A kastélytól D-re melléképület.

Alsótengelic: Gindly-Bárány-kúria: A Gindly család építtette a 19. század első felében klasszicista stílusban, később a Bárány családé lett, ma szociális otthon. A Paks-Kölesd közút mentén, parkban szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, részben alápincézett, kontyolt nyeregtetős épület. Lizénákkal tagolt homlokzatain az ablakok fölött vállpárkányon ülő, félkörös ívmezők. A Ny-i főhomlokzat középtengelyében pilléres-oszlopos, timpanonnal lezárt, nyeregtetős portikusz, mögötte néhány lépcsőfokkal megemelve felülvilágítós bejárati ajtó. A K-i homlokzaton pilaszteres, oromzatos középrizalit, középtengelyében néhány lépcsőfokkal megemelt felülvilágítós ajtó. A D-i oldalhomlokzaton két bejárat. Közép-, illetve futófolyosós alaprajzi elrendezés, a tengelyben nagytermek. Dongaboltozatos pince, a helyiségekben síkfödém. Nyílászárók: 1870-1880 körül. 1860-ban Gindly Rudolf, később a Benyovszky család tulajdonában. Mellette újabb melléképületek.

Alsóhídvég: Jeszenszky-kastély: Valószínűleg egy korábbi épület jelentős kibővítésével nyerte el mai alakját 1862-ben, historizáló stílusban. Ez a környék legnagyobb kastélya, alapterülete csaknem 7000 m2 . Ma egy állami gazdaság tulajdona, rossz állapotban van. A 63. számú főközlekedési út Szedres felé vezető szakaszáról D-re leágazó bekötőútról megközelíthető, az egykori majorság központjában, parkban szabadon álló, téglalap alaprajzú, részben alápincézett, földszintes, kontyolt nyeregtetős kastély. Vízszintesen sávozott, pilaszterekkel tagolt homlokzatok, a hosszoldalakon a középtengelytől eltolt rizalitokkal, az épület D-i végén kontyolt nyeregtetős, erőteljesen kilépő, íves attikafallal kiemelt sarokrizalitokkal. A hosszoldalak rizalitjaiban nyíló ajtók, előttük néhány lépcsőfokkal megemelt, mellvédes teraszok, a Ny-i oldalon a bejárati rizalit feletti attikafalon 1887-es évszám. A D-i keskeny homlokzaton a sarokrizalitok között nyíló bejárat. A pincében dongaboltozat. Kéttraktusos belső, síkfödémes helyiségek, 19. századi nyílászárók. Egyes helyiségekben terrazzo burkolat. Feltehetően szimmetrikus, kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, klasszicista épület átalakításával és bővítésével, a homlokzatok egységesítésével jött létre. Mellette 19. és 20. századi melléképületek.

Katalinpuszta: Jeszenszky-Schell-kastély: A közel 4600 négyzetméteres kastélyt Jeszenszky Kálmán építtette a 19. században klasszicista stílusban, de később átalakították. Utolsó tulajdonosa a Schell család volt. Ma egy állami gazdaság tulajdona, rossz állapotban van. A Paksról Kölesdre vezető országútról kb. 1 km hosszú bekötőúton megközelíthető egykori Katalinmajor központi épülete. Ősfás parkban szabadon álló, H alaprajzú, földszintes, illetve É-i szárnyán emeletes, részben alápincézett épület, részben beépített tetőtérrel. A főszárny felett nyeregtető, tetőablakokkal, a keresztszárnyak felett manzárdtető tetőablakokkal. A főszárny K-i homlokzatán enyhén kilépő, manzárdtetős, attikafallal lezárt középrizalit, középtengelyében triglifes párkányzatú aedikulával keretelt, néhány lépcsőfokkal megemelt bejárat. A főszárny Ny-i homlokzatán enyhén kilépő, manzárdtetős, áttört attikafallal lezárt, pilaszterekkel hangsúlyozott középrizalit, középtengelyében vasszerkezetű előtető alatt néhány lépcsőfokkal megemelt bejárattal. A D-i keresztszárny ÉNy-i sarkánál É felől nyíló kápolna-bejárat, törtvonalú szemöldökpárkány alatt kopott címerrel. Az É-i keresztszárny K-i oldalán attikafalas, manzárdtetős, timpanonnal lezárt, emeletén áttört mellvédű, íves árkádokkal megnyitott középrizalit; Ny-i oldalán vasszerkezetű előtető alatt aszimmetrikus helyzetű bejárat. Kéttraktusos belső, síkfödémes helyiségek, az emeletes szárny lépcsőházában szecessziós stukkódísz, szalonjában szecessziós cserépkályha. A D-i keresztszárnyban kis kápolna. 19. századi nyílászárók. Feltehetően 19. század eleji, földszintes, klasszicista kúria bővítésével és átalakításával jött létre. Építtette Jeszenszky Kálmán. 1945 előtti utolsó tulajdonosa a báró Schell család volt. Körülötte 19. és 20. századi melléképületek.

Középhídvég: Bernrieder-kastély: A ma irodának használt Bernrieder-kastély a 19. század második felében épült, eklektikus stílusban. A Paksról Kölesdre vezető országúttól kb. 400 m-re, parkban szabadon álló, T alaprajzú, összetett tömeg- és homlokzatképzésű, részben alápincézett, kontyolt nyeregtetős kastély. É-D-i irányú, hosszabbik szárnya földszintes, É-i véghomlokzatán vas előtető alatt néhány lépcsőfokkal megemelt bejárattal. Középtengelyében magasabb, konzolos párkányzatú és megemelt tetőgerincű, kontyolt nyeregtetős keresztszárny, amelynek csupán rizalitszerűen kiugró homlokzatai közül a Ny-it sarokarmírozás hangsúlyozza. Az emeletes, kontyolt nyeregtetős, sarokarmírozott D-i keresztszárny D-i homlokzatának középtengelyében néhány lépcsőfokkal megemelt főbejárat, vas előtetővel. Középfolyosós, síkfödémes belső, 19. század végi nyílászárók. Feltehetően 19. század eleji, földszintes, klasszicista kúria bővítésével jött létre, ekkor épült D-i emeletes szárnya, egységesítették homlokzatait, és cserélték ki nyílászáróit. A kastélytól D-re szabálytalan U alaprajzú, földszintes, felülkontyolt nyeregtetővel fedett, egykori tiszttartói ház. Feltehetően a 19. század elején épült L alaprajzzal, később átalakították, hozzáépítve a harmadik, rövidebb szárnyat. A kastélytól É és DK-re cselédházak, gazdasági épületek, kerti lak, 19. század.

Zichy-kastély: A falu területén állt, már elpusztult.

Tevel

Dőry-kastély: A Dőry-uradalom része volt, a családnak egy jelentősebb kastélya is állt itt, de a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, és elbontották.

Tolna

Festetics-kastély: DK felől téglafallal kerített saroktelken, utcavonalon szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős lakóház. Az L udvari szárának hátsó végéhez alacsonyabb gerincmagasságú, keskenyebb, felülkontyolt nyeregtetővel fedett toldalékszárny csatlakozik. A falsávokkal tagolt utcai homlokzaton aszimmetrikus elhelyezésű, volutás fejezetű, rokályos díszű pilaszterek által tartott íves párkány alkotta rizalitban kosáríves, széles bélletében rozettákkal díszített, kőkeretes kapu, fölötte gazdag, rokályos stukkódísz. Egytraktusos belső, csehsüveg boltozatos kapualj, az udvari oldalon folyosó, csehsüveg boltozatos helyiségek. A korábban gróf Wallis Olivér majd gróf Apponyi Lázár tulajdonában lévő tolnai uradalmat 1742-ben vásárolta meg gróf Festetics József. Ezt követően épült a kastély. Csak szerény épületnek tűnik a Festeticsek egykori 18. századi kastélya. A grófi kastély a várossal együtt 1844-ben leégett, így az egykori kastély ma csonkán, pusztán rokokós díszítéseinek gazdagságával emelkedik egy átlagos polgárház színvonala fölé.

Gutaipuszta: Gutai-kastély: Gyakorlatilag félúton Fadd-Dombori és Tolna között, a Dunaparton áll, az országút mellett. Gyakrabban kötik Faddhoz, mint Tolnához, de közigazgatásilag utóbbihoz tartozik. A Gutai család építtette, melynek leszármazottja ma is hazajár Faddra. Roppant tartalmas életpálya dr. Gutay Lászlóé, bár a vele kapcsolatos történéseket sok esetben nem o irányította. A Fadd melletti Gutai-puszta volt a család osi birtoka. A kúriát már mások lakják, ám a falu belterületén található házukat sikerült visszaszerezni. Oda jár haza a fizikus professzor, évente négy alkalommal. De van háza, lakása, kocsija az USA-ban és Svájcban is.

Tolnasziget: Knefély-kastély: Tolnay-Knefély Ödön 1886-ban született Cservenkán, a mai Szerbia területén, a Vajdaságban. Tolnán hunyt el 1966-ban, és itt is nyugszik a tolnai temetőben. Tolnát katonaévei alatt ismerte meg, az I. világháborút huszártisztként szolgálta végig, majd orosz hadifogságot követően, onnan megszökve vásárolta földjeit és építette a kastélyt Tolna-szigetben az 1900-as évek elején. Gazdász diplomáját a Keszthelyi Georgikonban szerezte. 637 hold földön gazdálkodott, gabonát termesztett, faiskolát vezetett, baromfi tenyésztéssel és kertészettel is foglalkozott. A tőle származó terményeket hajó vitte a pesti vásárcsarnokba a bogyiszlói kikötőből. Főszerkesztője és kiadója a Tolna megyei hírlapnak. Tolna vármegye központi járásának mezőgazdasági bizottságának elnöke, kisgazda országgyűlési képviselő. Magas körökben mozgott, Afrikába járt vadászni. Tolna-szigeti kastélyában Horthy Miklós is többször megfordult. Népszerű ember volt, és nem csak az úri körökben, hanem a köznép és cselédei körében is. Parlamenti felszólalásai és a még rá emlékezők nyilatkozatai is azt támasztják alá hogy mindig szem előtt tartotta a "kisemberek" érdekeit. Sok mindent köszönhetünk neki, például a bogyiszlói bekötőutat, a hidat, a zsilipet, de közreműködött a Sió csatornán az árvízkapu létesítésénél is. Nagy hála övezte mikor két kompon lehetett csak bejönni Bogyiszlóról Tolnára és megcsináltatta az utat, ezzel nagyban megkönnyítve a közlekedést a két település között. Aztán jött a II. világégés és az azt követő politikai és társadalmi változások. Kisemmizték, és koholt vádak alapján börtönbe vetették. Oda a vagyon, a tekintély, a virágzó gazdaság, a földek, a kastély. 1 hold földet tarthatott meg, amin felépített egy kis házat egykori birtoka szélén és ott folytatott rózsa, és gyümölcs termesztést, nemesítést. Sokan még emlékeznek rá ahogy hintó helyett már szamaras kordén kocsizott be a városba. A kúriát is átalakították, és családokat költöztettek a birtokra. Innentől mondani sem kell, hanyatlásnak indult, később többször gazdát cserélt, de olyan aki igaz gazdája lett volna többé nem akadt.

Tolnasziget, Heislerpuszta: Heisler-Lukács-kastély: Az eredeti kúria 1918 körül épült Heisler Villmos szabadkai bankár tulajdonában volt. 1000 hold birtokot vásárolt, ezen épült a kúria, ezzel jött létre a Heisler bírtok Tolna környezetében, virágzó birtokot hoztak létre. A családi bírtok idoközben 200 holdra csökkent. Heisler Imre, aki agrártudományi egyetemet 1922-ben Bécsben végezte,1945 után a Tolna megyei rendor fokapitány lett, de mivel a családban voltak birtokosok (ez abban az idoben bunnek számított), ennek okán 1948-ban kirúgták a rendorségtol. A birtokot 1950-ben államosították, Állami Gazdaság gazdálkodott rajta, majd eladták, ez után került magántulajdonba Lukács Erno tulajdonába. A jelenlegi épületet jelentos átalakításokon ment át, a két oldalon lévo tornyokat már az új tulajdonos építette az épülethez a felújítása során. Az eredeti épület 650 m2 területen 11 szobát tartalmazott. A 22 szobás a kastély, elkeserítoen rozoga épületét a Lukács család állította helyre és alakította át, melyben ma élnek. A család romokból építette újjá kétkezi munkájukkal, melyben minden családtag kivette a részét (2 év alatt), csupán külsejében törekedtek az eredeti vonások megtartására.

Zomba

Spitzer-kastély: A 19. századi birtokdarabolódásnak megfelelően a család újabb ágai egyre másra építették kastélyaikat. A 19. század közepéről származik a Spitzer-kastélyként emlegetett zombai kastély, ami a II. világháború előtt tüdőbeteg apácáknak is otthonul szolgált. Ma óvoda, a település központjában áll.

Szentgál-szőlőhegy: Gaál-kastély: A  szentgáli kastély jelenlegi formáját a 19. század végén nyerte el, de helyén már a török kiűzetése utáni időktől épület állt. Ebben az időben a birtok egy német katona családé, akiknek valószínűleg a budai vár ostromában való részvételéért ajándékozták. Az épületet a közelmúltban eredeti formájában építették újjá, és korabeli bútorokkal rendezték be. A szentgáli kastély valószínűleg barokk eredetű, de mai formái a 19. század végi átalakításokat idézik. Történetéről keveset tudunk, 1945 előtt az utolsó tulajdonosai a Komlósiak voltak. A szépen felújított kastély jelenleg szállodaként üzemel.

Paradicsompuszta: Dőry-kastély: A Dőry család legtöbb emléke ma Zomba környékén található. Az emlékek közül kiemelkedik a paradicsompusztai uradalom, amit Dőry Ádám alapított Zomba határában. A kastélyt Dőry Lajos idején, a 19. század második felében átépítették. Jelenleg gyermekotthon.

Andormajor: Dőry-kastély: A Dőry-uradalom A Zomba és Tevel körül elterülő jelentős uradalmat Monaszterly István, a rác csapatok generálisa kapta a 17. század legvégén hadi érdemeiért. Mivel a fegyverváltságot nem tudta megfizetni, ezért ügyeinek intézésére megbízta Dőry Lászlót, aki Bécsben a Magyar Királyi Kancellári Hivatalnál és a Haditanácsnál volt ágens. Mivel a fegyverváltságot Dőry kifizette Monaszterly helyett, ezért a birtok felét ő kapta meg, majd Moneszterly özvegyétől az egész birtoktestet megvette. A Dőryek a megye életében meghatározó szerepet játszottak, mindvégig a konzervatív oldalon. Kiemelkedő tagjai közül elsőként Dőry Ádámot kell megemlíteni (1799), aki a zombai templom kegyura, valamint országgyűlési követ, ispán és királyi tanácsos volt. Dőry József a 19. század elején a vármegye főbírája volt, Dőry Gábor pedig a Bach-korszak kormánybiztosa. A 19. századi birtokdarabolódásnak megfelelően a család újabb ágai egyre másra építették kastélyaikat. A 19. század elején jelentek meg Zombán a Wimmpassingerek, akik benősültek a Dőry családba. A bonyhádi uradalomból is részt szereztek maguknak és a város főterén emeletes házuk is állt. Zomba szélén kis kúriát építettek, ami jelenleg külföldi tulajdonban van. Előtte kis kápolna áll.