UKRAJNA - KÁRPÁTALJA KASTÉLYAI

Balazsér (Balazser)

Pogány-kastély: A falu épített örökségét képezi az 1920-ban emelt kastély, mely a Csebi Pogány család tulajdona volt. Itt élt Pogány Pál, aki 1911-ben vette feleségül Horthy Miklós kormányzó unokahúgát, Horthy Etelkát. A férj 1916-ban bekövetkezett halála után Pogány Pálné egyedül vezette tovább a birtokot. 1942-ben hunyt el, hamvait gyermekei a kastély udvarán szórták szét. A II. világháborút követoen a család elveszítette az épületet. A szovjet kézre került kastélyban elobb elemi iskola, majd katonai elokészíto tábor, egy ideig pedig sportiskola muködött. Az épület az ezredfordulón a Kárpátaljai Református Egyházkerület tulajdonába került. A kastélyt az egyház felújíttatta, 2002-ben megnyitotta benne a Béthel Konferenciaközpontot, mely egyházi rendezvényeknek ad otthont, így különböző egyházi tanácskozásoknak, csendes heteknek, bibliaiskoláknak, presbiteri és nőszövetségi konferenciáknak. A beregi egyházmegye nyaranta itt rendezi meg keresztyén ifjúsági táborát, melynek keretében kézműves tábor is működik.

Bátyú (Batovo)

Lónyai-kastély: 1270-ben V. István hűséges nemesének, Rusdi Mihálynak adományozta Bátyút, mely 15 év múltán házasság révén a Lónyaiaké lett, akik egészen 1920-ig uralták a határt, s kastélyt is építettek a faluban. Épségben maradt fenn a tágas parkkal körbevett Lónyai-kastély, amelyet a szovjet korszak elején államosítottak. A bejáratához vezető szép, százéves gesztenyesor máig megmaradt, magát az úri lakot azonban az utóbbi évtizedekben teljesen átépítették, s jelenleg gyermekmenhely működik benne. A falu északkeleti szélén található.

Beregardó (Csepivka)

Perényi-kastély: Beregszász város központjától Munkács felé tartva, ahogy a külvárosi rész kertes házai között haladva járművünk átzökken a keskeny nyomtávú vasúti sínpárokon, az út bal oldalán az évszázados fák mélyén patinás épületet pillant meg az utazó: ez a beregardói Perényi udvarház. 1728-ban a Csáky-család birtokolta, de mivel gróf Csáky Péter utód nélkül hunyt el, itteni birtoka a Perényi-család tulajdonába jutott. A kastélyt a Perényi-család építtette a XVIII század végén, mai formáját többszöri átalakítás és hozzáépítés után nyerte el. Itt született 1783-ban báró Perényi Zsigmond nagybirtokos, az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúja. 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték. Birtokait, beregardói kastélyát elkobozták. 1999. október 23 án a kastély falán emléktáblát avattak a magyar forradalom és szabadságharc vértanújának.

Beregsom (Som)

Lónyay-kastély: A hajdani Lónyai család egykori szép kastélya - nyári rezidenciája - és kertjének maradványa ma is megtalálható itt. Jelenleg a tanács, az óvoda, a posta és a felcserközpont kapott benne helyet.

Beregszász (Berehove)

Bethlen-Rákóczi-kastély: A Bethlen–Rákóczi-kastélyt Bethlen Gábor építtette 1629-ben, 1686-ban a kuruc harcokban leégett, valószínűleg II. Rákóczi Ferenc állíttatta helyre. A XVII. század végén a kastély ugyanis a Rákóczi-család birtokába jutott. II. Rákóczi Ferenc többször megfordult a kastélyban. Beregszász és környéke ugyanis a Rákóczi-felkelés bölcsője volt, 1703. május 22-én Beregszászban bontotta ki Esze Tamás Rákóczi zászlaját, itt olvasta fel a fejedelem harcra szólító kiáltványát. Ennek az eseménynek az emlékét örökíti meg a posta falán. 1857-ben klasszicista stílusban átalakították, ekkor építették déli homlokzatának közepe elé a hatoszlopos, timpanonos portikuszt (bejáratot). A földszintes, alápincézett, nyújtott téglalap alaprajzú épületet a déli oldal két végén egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, rövid szárny tagolja, közöttük a már említett bejárattal. Az északi, egyszerű homlokzatot kis timpanonokkal zárt lizénák tagolják. A félig zárt trapéz alakú udvaron korábban gazdasági épületek álltak. 1992. július 15-én felavatott emléktábla (Ortutay Zsuzsa alkotása). 1705. december 20-án Beregszászban adta ki II. Rákóczi Ferenc személyi felkelésre buzdító kiáltványát, amelyben a kuruc felkelés zászlaja alá hívott mindenkit, akinek drága volt a haza és a szabadság. Erről tanúskodik a Bethlen-kastély falán 1996. május 30-án felavatott II. Rákóczi Ferenc emléktábla (ifj. Pál Mihály alkotása). A fejedelem többször kereste fel Beregszászt és környékét, ilyenkor rendszerint a Bethlen-kastélyban szállt meg. Így például 1709. január 29-én Beregújfalu környékén vadászott, reggelizés után Lamaire francia mérnökkel a Beregszász melletti kőbányát tekintette meg, majd az erdőkön át vadászva érkezett Munkácsra. 1709. április 16-án II. Rákóczi Ferenc ismét a beregi erdőben vadászott, Kovászó és Bereg között a mezőn ebédelt, az éjszakát Beregszászban töltötte, 17-én délig leveleket írt, délután pedig megtekintette a környékbeli szőlőket. A Bethlen-kastély falát összesen három emléktábla díszíti. A már említett Rákóczi-emléktáblán kívül Bethlen Gábor 1991. március 13-án avatott emléktáblája (Gergely István alkotása), valamint Mikes Kelemen 1991-ben avatott emléktáblája (Ortutay Zsuzsa alkotása). A rendszerváltás után újra megnyitott Beregszászi Magyar Gimnázium Bethlen Gábor nevét viseli. A tanintézet parkjában 1995. október 28-án avatták fel Bethlen Gábor szobrát (Petrovics István alkotása). A 80-as évek elején elvégezték a Bethlen-kastély restaurálását. Szerencsére a munkát szakképzett restaurátorokra bízták, akik tökéletesen megőrizték az épület jellegét. 1945 óta a Bethlen-kastélyban működik a Beregszászi 11. Számú Ipari Szakközépiskola. 2002-ben az épület bejárat felőli jobbszárnyában több helyiséget jelöltek ki a beregszászi múzeum számára. Megfelelőbb helyet nem is lehetett volna találni erre Beregszászban. Kezdeményezőjének, igazgatójának, tárlatvezetőjének, Sepa Jánosnak sikerült felkutatni, megmenteni az egykori múzeumi tárgyak egy részét, új gyűjteményekkel gazdagítani anyagát. Érdemes volna tovább bővíteni a múzeumot, felkutatni a Bethlen Gáborra, II. Rákóczi Ferencre vonatkozó anyagokat a Kárpátaljai Állami Levéltárban, magángyűjteményekben. Ezekkel kiegészítve, a beregszászi múzeum Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc korának egyik leggazdagabb gyűjteményévé válhatna!

Fedák Sári-kastély: A Munkácsi utca 80. sz. alatt található. A kastélyt az 1879-ben Beregszászon született Fedák Sári, a magyar operett csillaga építtette a 20. sz. elején szülei számára, s ő maga beregszászi látogatásaikor itt szállt meg. Az eklektikus kastély jelenleg a Kárpátaljai Református Egyház püspöki hivatalának ad otthont. Homlokzatán emléktáblát avattak a nagy magyar színésznő emlékére.

Beregvár (Karpaty)

Schönborn-kastély: A Munkácstól északkeletre, 18 kilométerre és Ungvártól 60 kilométerre egy hatalmas 50 hektáros park közepén, a Latorca völgyében álló beregvári Schönborn-kastély Kárpátalja legszebb műemlékei közzé tartozik. 1890-1895 között épült Z. Gresserson tervei alapján egy XVIII. századi fából készült udvarház, vagy inkább vadászkastély helyén. A kastély, mivel a vasút- és autóút mellett fekszik könnyen megközelíthető. A hatalmas, fényűző beregvári Schönborn kastély 1890-1895 között épült a XIX. század utolsó évtizedeiben divatos angol Tudor-féle stílusban. Akkoriban a magyar nemesség is szívesen alkalmazta ezt az építészeti stílust. A kastélyt a környék legmagasabb pontján építették fel. Díszes óratornya háromemeletes, az oldalszárnyak egyemeletesek. A kastély 50 hektáros parkja Kárpátalja legnagyobb és legszebb tájépítészeti együttese. A Kárpátokban őshonos növényzet között egzotikus fák, bokrok szebbnél szebb példányai találhatók. A park közepén kialakított kristálytiszta vizű tóban ritka vízi növények pompáznak. Gyönyörűek a kastély körül ültetett nyírott bokrok, növénysövények, színpompás virágágyások. A Schönborn-család jelentős szerepet játszott Kárpátalja, különösen az egykori Bereg vármegye történetében. A Schönborn-uradalom vidékünk legfejlettebb birtoka volt, szőlészete, borászata, állattenyésztése kimagasló szerepet játszott mezőgazdaságunk fejlődésében. Hogyan került ez a hatalmas birtok a Schönborn-család tulajdonába? 1711-ben az osztrák császári udvar elkobozta a Rákóczi-uradalmat, a száműzött fejedelem birtokai a császári koronára szálltak, akárcsak Vay Ádám, Visky Sámuel, Krucsay István és más Rákóczihoz hű főurak birtokai. Az elszegényedett jobbágysággal rendelkező munkácsi uradalom kezdetben a szepesi kincstári igazgatóság kezelésébe került, de a gondatlan és szakszerűtlen gazdálkodás következtében alig adott jövedelmet. 1726-ban VI. Károly osztrák császár gróf Schönborn Lothár Ferenc mainczi érseknek és választófejedelemnek adományozta az uradalmat az uralkodói ház iránt tanúsított hűsége és a császári seregnek felajánlott adományai jutalmazásául, a munkácsi várat azonban a császár magának és utódainak tartotta fenn. Az érsek 1711. január 3-án hitbizományi alapítványt hozott létre egyetlen életben lévő fivére gróf Schönborn és Reichszelberg Menyhért Frigyes javára. Az alapítványról szóló okmány I. cikkelye kiemelte, hogy az elsőszülöttségi jogra alapított hitbizomány két főágra, az osztrák és a német birodalmira osztassék, az egyikbe Menyhért Frigyest, a másikba Ferenc Ervint iktassák be. Kiköttetett, hogy a család bizományosai elégedjenek meg a birodalmi grófi méltósággal, hercegi rangra ne törekedjenek. Kiköttetett az is, hogy az elsőszülött nagykorúsága elérése és a vagyon átvétele után két éven belül köteles megnősülni, de csak rangjához méltó nőt vehet el, mégpedig olyan hajadont, aki tizenhatnál több őst képes kimutatni. A két ágra szakadt hitbizomány élére gróf Schönborn Bucheim Wolfsthal Ferenc Ervint és gróf Schönborn Bucheim Wolfsthal Anselm Ferencet nevezték ki. Megállapították a birtok örökösödési és kezelési rendjét. Az uradalmat csak római katolikus szentegyházhoz tartozók örökölhették. Gróf Schönborn Lothar Ferenc 1729-ben elhunyt, a királyi adományt a császár 1728. szeptember 29-én kelt okmányával a család javára megerősítette. Gróf Schönborn Bucheim Ervin Jenő 1740-ben vette át az uradalmat, de nagykorúságáig azt Ferenc György érsek és anyja Monteforti Mária Terézia grófné kezelte. 1746-ban a császár örökös főispáni méltósággal ruházta fel a grófot, amelybe 1752. február 16-án Beregszászon ünnepélyesen be is iktatták. Ettől kezdve apáról fiúra szállt Bereg vármegye főispáni méltósága, mivel azonban viselői túlnyomórészt Bécsben tartózkodtak, helyettük az általuk kinevezett helytartók kormányoztak. 1764-ben a királyi ügyész javaslatot tett a birtok visszavételéről, ami ellen a grófi család erélyesen tiltakozott. Ennek ellenére a királyi ügyész pert indított az adomány megszüntetése végett azzal az indoklással, hogy az uradalom elidegeníthetetlen királyi birtok. A per 1786-ig, vagyis több mint 22 éven át tartott, végül is az ítélet szerint a grófi család kénytelen volt lemondani birtokáról. Az uradalmat 1791-ig a kassai kincstári igazgatóság kezelte, közvetlenül azonban az ungvári kincstári prefektúra igazgatta, melynek élén Csató Ádám kincstári tanácsos állt. A király közbenjárására azonban 1792 elején ismét visszaadták az uradalmat a Schönborn-családnak és az egészen 1944-ig az birtokában is maradt. A Schönborn-család nagy súlyt fektetett az egyre inkább elnéptelenedő falvak betelepítésére, arra törekedett, hogy minél több embernek nyújtson munkát, megélhetési lehetőséget. A betelepített román, szlovák, német lakosság többsége hamar beolvadt a magyar közösségekbe, egyes közösségek azonban megtartották és a mai napig megőrizték nemzeti identitásukat. Az uradalom évi bruttó bevétele 600-800 ezer forint közt váltakozott. 1864-ben összesen 143.402 hektárnyi területen gazdálkodott, amiből a szántóföldek területe 10.827, az erdőké 116.000 hektárt tett ki. Az uradalom timsógyárat, vasgyárat üzemeltetett, Munkácson sörgyárat építtetett. A kastély jelenleg szanatóriumnak ad otthont. Parkja látogatható.

Bustyaháza (Bustino)  

Kastély: Egykori kastélyáról semmit sem tudni. Építési ideje, pusztulása, tulajdonosa ismeretlen.

Császlóc (Csaszlivci)

Czibur-kastély: Ritkaságszámba menő fáiról egykor méltán volt híres a császlóci arborétum. Mára a növényritkaságok egy része elpusztult, ám az ősparkban tett séta így is számos meglepetést tartalmaz. Az arborétum közepén áll a több mint kétszáz éves kastélyépület. Az ungvári járási Császlóc öregjei máig számon tartják, hogy a község központjában álló kastély a valamikor itt élt Czibur család hagyatéka. A XVIII. század végén épült barokk stílusú kúria jelenleg állami árvaházként funkcionál. A második világháború idején külföldre menekült Czibur família egyik sarja, László, 1992-től rendszeresen "hazalátogat" szülőfalujába, hogy felidézze gyermekkori emlékeit és segítse az ott élőket. Czibur László ma Sopronban lakik, ám élete nagy részét Amerikában töltötte. Nyugdíjba vonulása után, 1987-ben költözött Magyarországra, gyermekei viszont ma is a tengerentúlon élnek. A reprezentatív kastélyt azelőtt kilencholdas park vette körül, rengeteg virággal, sétálóösvénnyel, teniszpályával. Mára mind az épület, mind a park elvesztette korábbi jellegét, és nyomaiban sem emlékeztet az egykor rendezett, elegáns kúriára. A kastély korábban patkó alakú volt, most viszont az udvarrész is be van építve, az épület kisebb ablaknyílásait befalazták, az utcafronti ablakokat kicserélték, amitol az egész sablonossá vált, a homlokzatot pedig lilás-rózsaszínre festették. A park ősrégi platánfájának a törzsét több méter magasságban egyszerűen elfűrészelték. Az örökösök szeretnék visszakapni, hogy iskolát, vagy óvodát helyezhessenek el benne.

Dolha (Dovhe)

Teleki-kastély: Dolha (Dovhe) ukrán-ruszin község Ilosvától 28 kilométernyire a Borzsa folyó partján. A dolhai várkastély a község központjában található, nem messze a turulmadaras emlékműtől. A várkastély a XVII. században épült, kibővítésére 1712-ben került sor. Udvarát erődfallal, bástyákkal erősítették meg. Kapubástyája 1774-ben épült. A várkastély jelenlegi formáját egy átépítés során 1798-ban nyerte el. Az épületegyüttes négyzet alaprajzú, négy sarkán nyolcszögű, sátortetős bástyák állnak. Lőréses falai 65x65 méteres négyzetet zárnak be, délnyugati oldaláról nyolcszög alaprajzú kapubástyát emeltek. Maga a várkastély téglalap alaprajzú és az erődítmény északnyugati falához csatlakozik. Az építmény földszintes, barokk stílusú manzárdtetővel fedett, főhomlokzata rizalittal és falpillérekkel tagolt. Az északkeleti erődfalhoz egy hosszúkás gazdasági épület csatlakozik. A várkastély parkja részben még ma is megőrizte eredeti jellegét. Jelenleg tüdobeteg-gondozó muködik a kastélyban. Muszaki állapota elég leromlott. A kastélyudvar és park látogatható.  

Gát (Haty)

Schönborn-kúria: 1726-tól a Schönborn családé, akiknek udvarházuk is volt itt. A munkácsi latifundiumot 1724-ben nyolc évre a német származású Hager báró vette haszonbérbe. Csak két évig élvezhette új jószágát, mert 1726–ban egy német gróf, Schönborn Lothár Ferenc (1682–1729) mainzi érsek kapta meg királyi adományként III. Károlytól (1711–1740) a Rákóczi-szabadságharc idején a Habsburg-háznak nyújtott hatalmas pénzkölcsönök ellentételezéseként. Három évvel később, 1729-ben az érsek elhunyt, de az uralkodótól elnyert hatalmas birtokát egy előző év szeptember 29-én kelt szerződéssel átengedte rokonának, Frigyes Károly (1674– 1743) grófnak.

Kovászó (Kvasove)

Pogány-kastély: A kovászói vár építése a 13.-14. századra tehető, melynek romjai a Borzsa folyó jobb partján emelkedő sziklás magaslaton találhatóak. A várrom alaprajza háromszög alakú volt, egy 12 m átmérőjű lakótorony és az azt körülvevő erődítményfal alkotta. A romvár szomszédságában áll a Pogány-kastély. A patinás épülethez a szovjet érában fészerszerű építményeket ragasztottak és raktárnak használták. A kovászói várból, illetve a mellette levő Pogány-kastély környékéről nagyszerű kilátás nyílik e vidékre. A kastély felújítva panzió, vendéglő számára igen alkalmasnak látszik. Jelenlegi állapotában azonban csak romhalmaz.

Mezőgecse (Hecha)

Kajdy-kúria: 1804-ben épült késő barokk stílusban. Építtetője a helyi földbirtokos Kajdy Lajos és felesége, Ludányi Bay Teréz voltak. A ma is eredeti tömegű kúria hat helyiségéből öt fölé magas záradékú teknőboltozat borul, alatta három egymás mellé sorolt haránt-irányú dongaboltozatos pince húzódik, míg a manzárdtetőt az eredeti barokk rendszerű tetőszerkezet hordja. Az épület egykori homlokzati architektúráját, nyílászáróit az elmúlt évtizedekben megsemmisítették. Az épület így is impozáns, méltó a védelemre. Előterében, „előkertjében” látható a Kajdy család nagyméretű kőcímere: sólyommal és szarvassal. A faragvány valószínűleg a kúria mellett álló falazott kapuépítményt díszítette. A kúria kertjében egy – a 19. sz. második feléből származó – hatszög alaprajzú kerti pavilon torzója található. Az épület ma a polgármesteri hivatalnak ad otthont.  

Mezokaszony (Koson)  

Horthy-kastély: 1869-ben Mezokaszonyban született Horthy Béla festo, valószínuleg hozzá kötheto a századforduló környéki kúria, amely mára elpusztulhatott.

Munkács (Munkacseve)

Rákóczi-kastély: A város nevezetessége a 17. sz-i Rákóczy-kastély a „Fejér-ház”, mely a 18. sz-ban kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is. A munkácsi Rákóczi-kastély Munkács központi terén található a Béke téren (ploscsa Mira). A Munkácsy Mihály mellszobrától balra egy szép kovácsoltvas kapun keresztül lehet megközelíteni. Jelenleg a Munkácsy Mihály nevét viselő művészeti iskolának ad otthont. A Munkácsi főtér magas házsorai mögött meghúzódó Rákóczi-kastély vidékünk legnevezetesebb műemlékei közé tartozik. Az U-alaprajzú, egyemeletes épület északnyugati szárnyában volt ugyanis az a lakosztály, ahol többször is megfordult II. Rákóczi Ferenc. Több oldalt szentelt a munkácsi Rákóczi-kastélynak Beregvármegye Monográfiája című háromkötetes művében Lehoczky Tivadar, sőt közölte annak rajzát is. A neves történész és régész részletesen leírta a kastélyt és történetét. Többek között megállapította: "A mostani díszes grófi kastélynak észak-nyugati sarkán állott a hajdani híres fejedelmi lak, mely a XVII. század irományaiban fejérháznak neveztetik... Az egykori földszinti épület 26 méter hosszú és 19 méter széles volt, azonfelül 3,16 méter széles nyílt folyosó köríté, melyre délfelől egy pavillonszerű facsarnok szolgált bejáratul 8 lépcsővel, melyet külön zsindelytető fedett. A külső falak fehérre voltak meszelve, s széleiken lábnyi széles veres színű kockákkal voltak festve. Magába az erős kőfalakból emelt s keresztboltozattal ellátott lakba egy 10,11 méter hosszú és 6,32 méter széles pitvaron lehetett bejönni, honnan, egy 1740. évi térrajz szerint, nyugat felől egy iroda, egy kis kamra, a nyugati sarkon egy tágas szoba volt, melyből a délkeleti sarkon az épület negyedrészét igénybevevő ú.n. palota terjeszkedett, mely 12 méter széles és majdnem ugyanolyan hosszú volt... E szerény és kisterjedelmű lakban, mely tágas s melléképületekkel környezett udvar közepén, terjedelmes kert mellett állott, II. Rákóczi Ferenc fejedelem gyakran mulatott, hosszabb ideig tartózkodott fényes udvarával együtt s az ablakon át nézé lovának gyakoroltatását. Egy azonkorú rajz szerint a régi helyén most is álló kaputól jobbra és balra magas kőfal keríté az udvarnak az utca felőli részét." II. Rákóczi Ferenc 1703. június 16-án érkezett 3 000 gyalogos és 500 lovas élén Munkácsra. Ősi kastélyában szállt meg, mivel a vár a császáriak kezén volt. A nemrég összeverődött csapat a jól szervezett Montecuccoli-ezredtől vereséget szenvedett, Rákóczi is csak nagy szerencsével menekült meg. A vert sereg a hegyekben gyűlt össze. A későbbiekben a fejedelem e kastélyból irányította a harcokat nyolc hosszú, mozgalmas éven át. Pénzét is Munkácson verette. A Rákóczi-szabadságharc bukása után 1726-ban a Schönborn-család tulajdonába jutott a kastély. 1745-ben gróf Schönborn Ervin Jenő hozzálátott a Fejér-ház átalakításához, egy Kramer nevű várparancsnok azonban nem értett egyet ennek tervével. 1746-ban a helytartótanács engedélyt adott az átépítésre és ezzel 1747-ben Genovai János debreceni építészt bízta meg. Felügyelete alatt a következő évben Rother és Neuman kőműves mesterek átalakították a kastélyt, ami 3 242 forintba és 20 krajcárba került az építő anyagokon kívül. Az átépítés során az emeleten lévő tágas termet és szobákat világosakká tették. 1873-ban az udvar északnyugati vonalában a kert hosszában egy melléképületet emeltek. Az első emelet délkeleti része a Munkácsra érkező Schönborn grófok szálláshelye volt, de sok átutazó híres vendég is megfordult abban. Így 1770 májusának végén II. József császár, 1777. június 2-án Miksa főherceg, 1852-ben Albrecht főherceg, 1879-ben I. Ferenc József császár és király, 1879-ben Rudolf koronaherceg szállt itt meg. Az utóbbi 1879. november 20-án érkezett Munkácsra, mint gróf Schönborn Ervin vendége. Kíséretében voltak gróf Bombelles Károly főudvarmester, Bakalovics Márk őrnagy és szárnysegéd, gróf Vilczek János és mások. Rudolf főherceg másnap vadászatra kirándult a viznicei völgybe, ahol egy 4 éves és egy fiatalabb medvét ejtett, minek megörökítéséül gróf Schönborn Ervin a vadászat helyén vasból emléket állított. Másnap, november 21-én a Paszika-Szuszkó feletti erdőkben folytatódott a vadászat. November 23-án vasárnap Rudolf főherceg a római katolikus templomban misét hallgatott, majd ismét kirándult az előbb említett erdőkbe, ahol gróf Bombelles Károly egy medvét megsebesített. A főherceg aznap este tért vissza Gödöllőre. Munkács polgárai a Beregszász felé vezető úton díszkaput állítottak tiszteletére, este kivilágították a várost, a vadászatokról visszatérő főherceget és kíséretét lelkes éljenzéssel fogadták. A Rákóczi-kastély homlokzatain két eredeti és öt rekonstruált reneszánsz stílusú ablak látható. A főhomlokzat közepén egy XIX. századi oszlopos, timpanonos, kőből faragott reprezentatív kapuzat áll, középen díszvázával. Balra, az első emelet két ablaka között díszes keretű Rákóczi-emléktábla áll. A főhomlokzat ablakait, a kastélytermek mennyezeteit gazdag stukkó díszítéssel látták el.

Kohner-kastély: A zsidó üzletember, báró Kohner Adolf építtette a 19. sz. végén. Kohner 1914. szeptemberében kórházi célokra ajánlotta fel a kastélyát, de ehelyett az új csehszlovák kormány sajátította ki. Újbóli Magyarországhoz csatolása után a kémelhárítás irodája lett. A II. vh során a pincéjét politikai foglyok börtönének használták. Ezután közigazgatási hivatal, majd a kerületi ügyészség működött benne, annak kiköltözése után az üres épület hamar lepusztult. A város eleddig nem áldozott pénzt a felújítására, így ma üresen, romosan áll.

Nagybakta (Velika Bakta)

Károlyi-Gottesmann-kastély: A Károlyiak klasszicista kastélyát a 19. sz. végén vette meg az osztrák Adolf Gottesmann. Halála után utódai a Magyar Királyságnak adták el, és a 20. sz. elején Királyi Mezőgazdasági Intézet költözött bele. A II. vh után a kastélyban kutatóállomás lett, majd újra mezőgazdasági intézet költözött bele. Máig is az. A falu központjában áll, hatalmas park övezi.

Nagyláz (Veliki Lazi)

Plotényi-kastély: A kastély még azokat a turistákat is megdolgoztatja, akik veszik a bátorságot, hogy rátérjenek a községbe vezető bekötőútra. Nagyláz egészen átlagos ruszinok lakta település Ungvártól mintegy tízpercnyi autóútra, s ha megállunk a falu központjában, semmi sem utal arra, hogy ott kastélynak kell lennie. Legfeljebb az kelthet némi feltűnést, hogy a település egyetlen, két háborúban elhuny katonának állított emlékművét egy szabályszerű ligetben alakították ki, mely furcsamód a falu kellős közepén burjánzik. Miután előzetesen tájékozódtunk, tudtuk, hogy a kastély egykor híres kertje előtt állunk, s valahol a fák és bokrok mögött húzódhat meg a keresett épület. Az elburjánzott növényzet között kapaszkodva felfelé a domboldalon alig hihető, hogy az egykor számos növényritkasággal büszkélkedő kicsiny arborétumot még ma is nyilvántartják az interneten található Történeti Kertek Adattárában. Tölgyek, vadgesztenyék, néhány érdekes fenyőfajta – mára nagyjából ennyi maradt az egykor híres parkból, amely valaha a kastélyhoz vezető két felhajtó közötti részen pompázhatott, mintegy kéthektáros területen. Valaha, már a szovjet időkben, láthatóan megpróbálták közparkként hasznosítani a területet, utacskákat képezve ki, padokat állítva fel, mára azonban gondozás hiányában mindebből szinte semmi sem maradt. Maga a kastély valamivel jobb állapotban van, mint a kert. A nem túl nagy, ám arányos épület sárgára és fehérre festett falai vidáman ragyognak a napsütésben, bár a közvetlen szomszédságában épült szocreál iskola szinte agyonnyomja a klasszicista stílusban emelt kastélyt. A bejáratnál tábla hirdeti, hogy ott művészeti iskola működik, az épületbelső azonban így is kiábrándító, a korábbi átalakításoktól ma már szinte semmi sem utal a dicső múltra. Megkérdezzük, hogy maradt-e még emléke az egykoron itt élt családnak, ám csalódnunk kell, az építtetőnek egy táblácska sem jár az állami intézményben. A Nagyláz és a környező települések földjeit magában foglaló birtok életében gróf Plotényi Nándor (1844-1933) hozott számottevő változást. Kezdetben nyilván aligha hitte volna bárki is a helyi földbirtokos fiáról, hogy valaha is gazdálkodásra adja a fejét, hiszen a zene szerelmese volt. A hegedű- és zongoraművészként egyaránt ügyes ifjú tehetségét 1862-ben Reményi Ede, a kor ismert hegedűművésze fedezte fel, amikor Munkácson járt. Plotényi Nándor ezt követően évekig Reményi kísérőjeként szerepelt. 1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét Pesten, 1870-től, amikor grófi címét is kapta, a Nemzeti Színház zenekarának tagja, majd első hegedűse lett. A művész a továbbiakban mesterével, később pedig önálló műsoraival is bejárta egész Európát, hegedűversenyeket és egyéb zenedarabokat írt, együtt léphetett fel az öreg kontinens legismertebb színpadain a kor legnagyobb zenészeivel, köztük Liszt Ferenccel és Johannes Brahmsszal is. A faluban úgy tudják, hogy a világhírű zenészek Nagylázon is megfordultak a gróf vendégeiként, ennek azonban semmilyen nyomát nem sikerült felfedeznünk. Állítólag fennmaradt egy fénykép, amelyen Plotényi Brahms és Liszt társaságában látható a kastély egyik helyiségében, ottjártunkkor azonban nem sikerült előkeríteni a becses relikviát. Miután megunta a világjárást, a sokévi párizsi tartózkodás után Plotényi Nándor ismét Magyarországra költözött. A nagylázi birtokon kastély épült, körülötte külföldről hozatott növényekből kertet ültettek, a birtokos elképzelései alapján korszerű borgazdaság, szeszfőzde létesült, ami munkalehetőséget, tisztes megélhetést biztosított az ott lakóknak. A hegedűs-gróf mindazonáltal nem zárkózott be teljesen: Ungváron magán zeneiskolát nyitott, ritka alkalmakkor koncertet is adott a helyi közönség gyönyörűségére, s a közéletből is kivette a részét. Amikor 1933-ban az idős Plotényi meghalt, fia vitte tovább a gazdaságot, 1945-ben azonban mindent államosítottak. A borgazdaságban eztán konyakot gyártottak, de a rendszerváltással az is tönkrement, megszűnt. A jelekből ítélve a falu nem felejtette el néhai jótevőjét. A ma élők közül már senkinek sem lehetnek személyes emlékei "a grófról", a legtöbb ember azonban tisztelettel beszél róla, mert szüleitől, nagyszüleiktől csak a legjobbakat hallotta a megboldogultról, aki gondos gazda és emberséges ember volt, márpedig napjainkra a szovjetkor gyermekei is megtanulták értékelni, hogy milyen ritka kincs és áldás az ilyesmi. A falu temetőjében a földbirtokos-zenész állítólagos sírhelyét is megmutatják. A templomajtóval szemben, a vaskerítéssel körülvett sírkövön azonban a Plotényi János név és a halál éveként 1895 szerepel, tehát a gróf egy hozzátartozójának nyughelyéről lehet szó. Más források azt valószínűsítik, hogy a grófot Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezhették örök nyugalomra, a falu azonban szemmel láthatóan így is odaadóan gondoskodik a "magyar" sírról. Régebben összetörhetett a sírkő keresztet formáló felső része, gondos kezek azonban egy kis cement segítségével, láthatóan nagy gonddal újra egymáshoz illesztgették az egyes darabokat, így a rongálás nyoma alig látható. Figyelembe véve, hogy mostanság milyen sanyarú a sorsa némelyik emlékművünknek, megható ez a gondoskodás.

Nagyszőlős (Vinohragyiv)

Perényi-kastély: A Perényi kastély Nagyszőlős központi tere, a Béke tér (ploscsa Mira) után következő Kopányi úton található a jobb oldalon. Jelenleg a járási oktatási osztály működik az épületben. Ha tovább megyünk ezen az úton, akkor eljutunk az Ugocsa várhoz. A nagyszőlősi Perényi kastély az egykori Ugocsa vármegye székhelyének egyik legszebb és legnevezetesebb épülete. Keletkezése a XVI. század közepére tehető. A Perényi-család kimagasló szerepet játszott nemcsak Kárpátalja, de egész Magyarország történetében, sok neves államférfit adott az országnak. A Perényi-családnak hatalmas birtokai voltak Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben. I. Zsigmond király 1399-ben adományozta Szőlős városát Perényi Péternek a törökök elleni hadjáratban 1398-ban Nyikopolnál (Bulgária) lezajlott csatában tanúsított vitézségéért, egyidejűleg ő lett a nagyszőlősi Kankó vár, 1405-ben pedig a királyházai Nyalábvár ura is. Egyidejűleg Ugocsa megye, 1408-ban Máramaros, 1411-ben Zemplén, 1414-ben Abaúj és Ung megye főispánjává nevezték ki. A Perényi-család több évszázadon át Kárpátalja legnagyobb földbirtokosa volt. Első ismert ősük Dobos Orbán volt, aki 1292-ben nyerte el királyi adományként a Perényi családnevet. Egyik fia Miklós Sárosi főispán, másik fia János királyi főpohárnok lett. Az utóbbi fiától Pétertől származott a Perényi-család úgynevezett nádori ága, ennek egyik kiváló tagja Perényi Imre, Abaúj vármegye örökös főispánja volt. Egyik szorgalmazója volt az 1505. évi rákosi országgyűlés azon határozata elfogadásának, hogy az elkövetkezendő időkben idegen származású egyén ne kerülhessen magyar trónra. 1512-ben horvát bánná nevezték ki, de rövidesen lemondott erről a méltóságáról. Többek között ő is aláírta az Ulászló király és Miksa császár között megkötött egyezséget, amiért az előbbi Siklós várát, az utóbbi hercegi rangot adományozott neki. Fia Perényi Péter 1519-től temesi főispán, majd koronaőr lett. A mohácsi csatavesztés után Szapolyai János oldalára állt, de 1527-ben I. Ferdinándhoz pártolt, amiért jutalmul a király Sárospatakot és az egri püspökség haszonélvezetét adományozta neki. 1529-ben ismét János király oldalára állt, egyik legbensőbb bizalmasa lett, ő kérte meg ura számára Izabella királyné kezét. Rövidesen azonban ismét I. Ferdinánd híve lett, aki királyi kancellárrá nevezte ki. 1542-ben azzal gyanúsították meg, hogy török segítséggel a maga számára akarta megszerezni a magyar trónt, ezért I. Ferdinánd letartóztatta és börtönbe vetette. A Perényiek nádori ága a XVI. században kihalt, a bárói ág azonban János király főpohárnok Simon fiától folytatódott, leszármazottai között sok neves történelmi személyiséget találunk. Perényi Ferenc a király főtárnokmestere volt. 1556-ban János Zsigmond oldalára pártolt át, ezért a király megostromoltatta a birtokában lévő nagyidai várat, a báró kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahonnan azonban rövidesen erős had élén tért vissza. Nagyszőlősön elfoglalta a szerzetesek kolostorát és közbirtokká tette annak tulajdonát. A Perényi-család nagyidai birtokán volt iskolamester Ilosvay Selymes Péter epikus zeneszerző, Tinódi Lantos Sebestyén mellett ő volt kora legtermékenyebb énekszerzője, ő szedte először versbe a Toldi Miklósról szóló legendát. 1557-ben a császári csapatok ostrom alá vették és elfoglalták a nagyszőlősi várat, Perényi Ferencet és családját elfogták, javait elkobozták. Jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban báró Perényi Miklós. II. Rákóczi Ferenc ezredes-kapitánnyá, majd brigadérossá nevezte ki. 1709-től az egri vár parancsnoka volt. Kimagasló személyisége volt a magyar történelemnek a Beregvégardóban 1783-ban született báró Perényi Zsigmond. 1805-ben Bereg vármegye főjegyzoje, 1811-ben alispánja, országgyűlési képviselője lett. 1835-től töltötte be Ugocsa vármegye főispáni méltóságát, személyes kapcsolatokat alakított ki a reformkor csaknem valamennyi jeles személyiségével. Az országgyűlésben Kossuth Lajos pártjára állt. A szabadságharc folyamán a főrendiház tagja, 1848 októberétől pedig annak elnöke lett. 1849. április 14-én Debrecenben ő is aláírta Kossuth Lajos függetlenségi nyilatkozatát. 1849-ben a világosi fegyverletétel után letartóztatták, Pesten haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték. 1906. október 24-én a nagyszőlősi vármegyeháza előtt szobrot avattak tiszteletére, melyet azonban 1945-ben leromboltak, magát a szobrot a Megyei Honismereti Múzeum pincéjében rejtették el. A mai Perényi-kastély falán 1989. október 6-án emléktáblát avattak tiszteletére. 1991-ben a KMKSZ városi szervezete visszaállította Perényi Zsigmond szobrát eredeti helyére, a megyeháza épülete elé. A szabadságharc vértanújának emlékét emléktábla őrzi a beregvégardói Perényi-kastély falán. Fia Perényi Zsigmond Bereg és Ugocsa vármegyék főispánja volt, 1867-1882-ben ő képviselte a nagyszőlősi kerületet a magyar országgyűlésben. A nagyszőlősi kerület országgyűlési képviselőjévé választották az ifjabb Perényi Zsigmondot is, aki 1903-tól Máramaros megye főispánja, 1913-tól 1917-ig a Tisza-kormány belügyi államtitkára volt. A tanácsköztársaság idején ő is azok között volt, akik megpróbálták megdönteni Kun Béla uralmát, amiért bíróság elé állították és bebörtönözték. Kiszabadulása után 1919-ben rövid ideig ő volt Magyarország belügyminisztere. 1933-ban koronaőrré választották, 1939-ben Kárpátalja kormányzói biztosa lett, a második világháború kitörésekor sokat tett a Magyarországra menekült lengyelek érdekében. Egyik szószólója volt a kárpátaljai ruszinok autonómia törekvéseinek, ő terjesztette elő a kárpátaljai vajdaságról szóló önkormányzati javaslatot, mivel azonban az nem valósulhatott meg, 1940-ben lemondott Kárpátalja kormányzói biztosi rangjáról és a főrendiház elnöke lett. A Perényi-család leszármazottjai 1944-ben a zsidók elhurcolása után igyekeztek enyhíteni a gettóba zárt családok helyzetét, tartalékaikból élelmiszert juttattak nekik.

A nagyszőlősi Perényi-kastély valószínűleg a XVI. század közepén épült. Kezdetben földszintes épület volt, melyet négy saroktorony díszített. Második emeletét a XVII. század végén emelték az épületre. A kastély mai állapotában barokk stílusú, XVII. századi átépítése során főhomlokzatának tengelyében íves rizalit (díszes kiugró bejárat) készült, egyidejűleg új tető és különböző barokk díszítő elemek kerültek rá. A főhomlokzat középső rizalitján a Perényi-család nagy méretű címere látható. Az épület földszinti helyiségei boltozottak, az emeletiek síkfödémmel fedettek. Sajnos, amikor a Perényi-kastélyt a járási úttörőháznak adták át, a díszterem falain lévő XVIII. századi felbecsülhetetlen értékű freskókat lemeszelték. A Perényi-kastély parkjában tartja meg évről évre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nagyszőlősi városi szervezete hagyományos október hatodikai megemlékezését. A Perényi-kastéllyal szemben áll Bartók Béla neves magyar zeneszerző egykori lakóháza. Falán emléktábla hirdeti, hogy 1889 és 1892 között itt lakott a fiatal Bartók Béla, ebben a városban lépett fel először még szinte gyermekként a nagyközönség elé.

Lator-(Ráthonyi-)kastély: Ritka építmény a Lator-kúria. A Lato-kúriában élt Ráthonyi alispán, Mikszáth Kálmán Akli Miklós című regényének egyik  hőse. Ma iskola működik benne. Korábban fellelt dokumentumok alapján a Ráthonyiak egyik ága itt élt egy kisebb kastélyban a XIX. században és a XX. század elején. Nem messze a Perényi kastélytól, azzal szemben található a Ráthonyi-kúria, eredeti formájában. Kellemes élmény volt, hogy ez a kastély még látható, hisz a kökényesdi kúriát már elbontották. Szépen felújított, klaszicista stílusú földszintes, tornácos épületet találtunk nagy kerttel. Ezen formájában valamikor a XIX. század elején épülhetett. Ma egy, a kastély köré épített ukrán nyelvu iskola tanári szobái vannak benne. Kis szerencsével (ha a gondnok engedi) belül is megtekintheto. A kétszárnyas kapun belépve egy kisebb elotérbe jutunk, amibol 3 helység nyílik. Jobbra és balra egy egy lakószoba lehetett, mely közül a baloldali most egy tanári, a jobb egy osztályterem. A kastély foterme az elotér szemközti dupla ajtaján keresztül közelítheto meg. Ez a helység több részre lett szeparálva az iskola kialakítása során. Most egy sötét terem eredeti padozatottal. A kastély egyes ablakkeretei eredetiek lehetnek még, rossz állapotban, de a kastély frontablakai ki lettek cserélve modern nyilászárókra. Az épület alatt pince található.

Szentmiklós /Beregszentmiklós/ (Csinagyijovo)

Telegdy-Rákóczi-várkastély: A Telegdy-Rákóczi-kastély U alakú kétszintes épület. 1403-ban Perényi Imre építtette, majd 1585-ben Telegdi Mihály átépítette. 1633-ban, 1729-ben, 1734-ben és 1839-ben átalakították. 1728-ban a Schönborn család birtoka volt, aki a kastélyt sörházzá alakította át, majd 1768-ban átépítette. A késő reneszánsz stílusban épült kastélyban több hírneves személy is megfordult. Beregszentmiklós község a Latorca völgyében, Munkácstól északkeletre fekszik, amelynek központjában ott található a nevezetes várkastély, amely jelentős erődítménye volt a Huszt-Szentmiklós-Huszt védelmi vonalnak. Kelet felől a Latorca képezte természetes védelmét, a többi oldalról földtöltéssel és árokkal volt megerősítve. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiájában leírta, hogy 1270-ben V. István király Szentmiklóst, Lónyát, Huszt, Bótrágyot és Szalonkát Mihály comes Endre fiának és örököseinek adományozta. 1411-ben Zsigmond király Perényi Péternek adta Szentmiklóst a hozzá tartozó birtokokkal együtt, akinek ősei már 1389-től birtokolták ezeket a földeket. A király engedélyt adott a Perényi-családnak erődítmény építésére. 1456-ban Beregszentmiklós mezőváros lett, ettől kezdve gyors fejlődésnek indult. A Perényi-család évszázadokon át meghatározó szerepet játszott történetében. 1542-ben a fogságba került Perényi Péterről a Szent Koronára szállt az uradalom és azt a munkácsival egyesítették, attól ismét csak 1572-ben választották el, amikor Miksa király gróf Frangepán Ferenc horvát, dalmát és szlávországi bánnak adományozta azt azért, mert kora fiatalságától vitézül harcolt a törökök ellen és ennek következtében vagyontalan maradt. Frangepán azonban nem sokáig uralhatta a birtokot, mert meghalt és az uradalom ismét a koronára szállt. 1563-ban Miksa király és Perényi Gábor között egyezség jött létre, melynek értelmében Beregszentmiklóst a királyi ügyésznek adományozták és egyúttal 40 ezer forintnyi adósságát is elengedték. Később Telegdi Mihályra szállt jelzálog címen Szentmiklós, akinek azt Miksa király 1574-ben 22 ezer forintért átengedte. 1624-ben Bethlen Gábor fejedelem Lónyai Farkasra íratta az egész szentmiklósi uradalmat, majd az elkövetkezendő évszázadokban több ízben cserélt gazdát, nem egyszer képezte viszálykodás tárgyát a főúri Telegdi, Lónyai, Esterházy családok között. I. Rákóczi Ferenc a Nádasdy-Frangepán-Zrínyi összeesküvés megtorlása elől 1670-ben Beregszentmiklósra menekült és a várkastélyban lakott. A Rákóczi-család Lipót király engedélyével 65 ezer tallérért átvette az Esterházy-családtól a szentmiklósi birtokot. Így jutott a birtok a Rákóczi-család tulajdonába. Zrínyi Ilona gyakran megfordult a várkastélyban, többször itt találkozott későbbi férjével, Thököly Imrével. Gyakran megfordult a várkastélyban II. Rákóczi Ferenc fejedelem is, többek között 1703. június 27-én, a munkácsi csatavesztés után és 1709. január 31-én, amikor itt fogadta Lubomirszki Ilonát, az országos főkapitány nejét, aki egész udvarával vendégségbe érkezett hozzá. Ebben a várkastélyban szállt meg II. Rákóczi Ferenc 1709. március 21-én is és innen járt ki vadászni három napon át. A beregszentmiklósi várkastélyban töltötte a száműzetésbe vonulása előtti utolsó éjszakáját, 1711. február 18-án. A szatmári békekötés után a király elkobozta II. Rákóczi Ferenc birtokait, így Beregszentmiklós is. 1726-ban a várkastély és a hozzá tartozó birtokot az udvar gróf Schönborn Lothár Ferencnek adományozta. A XV. században épült, majd a XVII. században átépített kastély erős erődítmény volt, alatta tágas pincék voltak. A földszinti kereszt boltozatú rész az északi és déli kiálló kerek saroktornyokon kívül hat szobát és konyhát, illetve egy tágas előcsarnokot foglalt magába, emeletén pedig egy hosszú keskeny folyosóból hat kis szoba és egy nagy terem nyílott. Padlásának falait ellátták lőrésekkel. A jelenlegi kastély egyemeletes, U-alaprajzú. Északi és déli sarkain kerek, illetve sokszögű saroktornyok állnak. Az eresz alatt ma is láthatók a lőrések, melyek a várkastély védelmét szolgálták. A várkastély falai vastagok, homlokzatai simák, nyílásainak többsége egyszerű. A saroktornyok első szintjén lévő ablakok viszont tölcséresek, lőrésszerűek. A déli homlokzat két földszinti ablaka reneszánsz stílusú, kőkereteik gazdagon díszítettek. Felső sarkaikon ornamentális falfaragások vannak, felülről tagolt szemöldökpárkányokkal záródnak. A XVIII-XIX. századokban a várkastélyt kikezdte az idő vasfoga, falai, tetőzete megrongálódtak, ezért 1943-ban a Magyar Műemlékek Országos Bizottsága jelentős méretű kutatási és restaurálási munkálatokat végeztetett a kastélyon, melyek során az északi és nyugati falakon két sgraffitto került elő, az egyik a Rákóczi-címert ábrázolta. Sajnos a háborús idők nehézségei miatt a kastély restaurálását nem tudták befejezni. Jelenleg a beregszentmiklósi várkastély üresen áll, állaga folyamatosan romlik, javítására, restaurálására nincsenek meg a szükséges költségek. De még mai leromlott állapotában is fenségesen hat!

Terebesfejérpatak (Gyilove)

Habsburg-vadászkastély: A trebusai határban a Tisza jobb partján egy magaslaton, Máramaros-Szigettől 19 kilométerre emelkedik boldogult Rudolf trónörökösnek a kincstár által 1885-ben épített vadászkastélya. Rendkivul kies fekvésű épület, melyet a nagy reményű királyfi, fájdalom, csak egy izben használt.

Tiszabökény-Farkasfalva (Bobove)

Fogarassy-kastély : Tiszabökény és a vele 1971-ben egyesített Farkasfalva kora Árpádkori települések a Tisza mellett a Beregszászi járásban. Farkasfalva lakói nagyrészt az 1717-es tatár betörés után betelepített és a XIX. században elmagyarosodott ruszinok leszármazottai, görög katolikus magyarok. A tiszabökényiek jobbára reformátusok. Farkasfalván van az egykori Fogarassy-kastély, udvarház, amely ma múzeum és skanzen.

Tiszapéterfalva (Pijterfolvo)

György-kastély: Péterfalva központjában található a XIX. század végén épült György-kastély (tulajdonosa György Endre /1848–1927/ egykori földművelésügyi miniszter, közgazdasági író, az MTA tagja volt), amelyben 1986 augusztus 10-én Bíró Andor, a Hátáror Agrárcég elnöke kezdeményezésére megnyílt a Péterfalvai Képtár.

Tiszasalamon (Solomonovo)

Ritter-kastély: Egykori uradalmi központja a falu közepén található, szabadon álló épület, egykori parkját elvesztette. A falu 19. századi birtokosa, a Ritter család építtette, klasszicista stílusban. Ma a határőrség használja. Az átalakítások miatt eredeti ornamentikája eltűnt.

Tiszaújhely (Nove Szelo)

Ujhelyi-kúria: Az Ujhelyi család a Hontpázmány nemzetségből ered, s idővel Ugocsa, Szabolcs, Zemplén, Máramaros, Bihar és Szatmár vármegyében is elterjedt. Főként Ugocsa megyében voltak birtokaik, a 13. században került a családhoz Tiszaújhely, ahol a 1365-tol pallosjoggal bírtak. A család folyamatosan jelen volt a falu életében, családtagjaik a településen éltek. Egyik tagjuk, Ujhelyi Jusztina építette azt a román stílusú római katolikus templomot 1220-ban, mely ma a református egyházat szolgálja. Az Ujhelyi család elhunytjait évszázadokon át a templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. Szintén több száz évvel ezelőtt épült a tágas szobákból álló, oszlopos bejáratú tiszaújhelyi nemesi lak, mely generációkon át szolgálta az Ujhelyi családot. Az utolsó leszármazottjaik a II. világháború végén hagyták el otthonukat, amikor a front elérte a települést. Sok más régi épülethez hasonlóan a tiszaújhelyi kúriát is államosították. A helyi termelőszövetkezet tulajdonába került az épület, amelyet irodaként használtak, majd az általános iskola számára alakítottak ki benne osztálytermeket, illetve étkezdét. A későbbiekben óvodaként működött, majd 1980-ban végleg bezárták. A rendszerváltást követően a termelőszövetkezet felbomlott, s amikor szétosztották az egykori szövetkezeti vagyont, a kúria a Halászok Alapítványhoz  került. Azonban a szervezet nem fordított gondot az épület felújítására, s megfelelő működtetésére. Így a kúria három évtizede romokban áll arra várva, hogy visszanyerje eredeti szépségét, s szolgálja a közösséget. A kúria a központban, a főúttól délre, a templom mögött áll, dús növényzettől takarva.

Ujhelyi-vadászkastély: Sorsáról egyelőre nem tudok. Elképzelhető, hogy a főút északi oldalán a központban ez az épület áll, erősen átalakított formában, de erről még nincs biztos információm.

Ungvár-Radvánc (Uzhorod-Radvanka)

Gyöngyösi-kastély: Az Ungvárhoz tartozó Radváncon áll a "T" alaprajzú kiskastély, amely a XVI. század végén vagy a XVII. század elején épült. A földszintes épület főhomlokzata középrizalittal tagolt. A múlt század végén a főhomlokzatot eklektikus stílusban átalakították. Eredeti nyílásai közül csak egy befalazott ablak látható az oldalhomlokzaton. Az épületen lévő emléktábla arról tájékoztat, hogy e házban született Gyöngyösi István költő (1629-1704), a magyar barokk irodalom jeles művelője.

Úrmező (Ruszke Pole)

Novák-kastély: A számos egykori úrilakból mindössze ketto maradt fenn. A ma már Técson élo Erdo Aranka szívesen mesélt az évtizedekkel ezelotti Úrmezorol, gyermekkoráról. Aranka néni gyermekéveiben a család számára otthont adó kúria ma teljesen elhagyatott, a kastélyparkot benotte a gaz, az épületen meglátszódnak a Szovjetunió és az összeomlás viszontagságai. Az üres, széljárta termek, a több helyütt beszakadt teto, az eso áztatta szobák szomorúsággal töltik el az arra járót. Kello akarattal és anyagi lehetoséggel mentheto lenne még az épület, kérdés, hogy meddig.

Novák-kúria: Ma romosan, üresen áll.