VAS MEGYE KASTÉLYAI

 

Acsád

Szegedy-kastély: A településen belül a Semmelweis tér 1. szám alatti ún. Szegedy-kastélyt (a 18. században) Szegedy Ferenc építette. Az U alaprajzú barokk úri lak egy 1723-ban épült udvarház felhasználásával épült. 1824-ben, klasszicista stílusban átalakították. Körülötte 5 hektáros park terül el. Főépülete egyemeletes, a két földszintes szárnyépületet oszlopos áthajtókkal kapcsolták hozzá, déli irányban kétemeletes új pavilonszárnnyal bővítették. A parképítési munka az 1800-as évek elején kezdődött, a 19. század közepére alakították ki a tájképi jellegű kertet. A 19. sz. végén kipusztult fenyők helyére valószínűleg 1926-ban Szegedy Georgina végzett nagyobb telepítést, majd az 1960-as és 80-as években újabb telepítésekre került sor. Ma a park legméretesebb fája az új épületszárny közelében álló mamutfenyő, törzsátmérője 1,2 m, magassága 30 m. Meglehetősen vastag az 1,6 m törzsátmérojü kislevelű hárs, egy platán és egy páfrányfenyő törzsátmérőjének vastagsága 1,5 m. Kiemelkedő méreteikkel tűnik ki még a kaukázusi jegenyefenyő, a kolorádófenyő és két szomorú bükk is. Több idősebb (60-70 éves) tiszafa is díszlik a parkban. A kastély épülete jelenleg a Vas Megyei Időskorúak Szociális Otthona. Parkját megfelelően gondozzák. Korlátozottan látogatható. Az Intézet parkjában található Magyarország legidősebb páfrányfenyője, 1808-ban telepítették. A platánok életkora 200 évre tehető. A mamutfenyőt 1870 körül ültették, melyet Grácból hoztak, ugyanekkor számos telepítést végeztek. Található még a parkban szomorúbükk, kislevelű hárs, feketediófa. Valamikor a kastély parkjához tartozó acsádi platánsor is, melyet 1840-ben Szegedy Ferenc ültetett.

 

 

Balogunyom

Balogfa: Borsics-Gotthard-kastély: Lakóház, volt Gotthárd, majd Borsics-kastély, egykor intézői lak, klasszicista, 1790; 19. sz. első fele. Kastélypark. 1880. A kastélyt korábbi földszintes kúriaépület felhasználásával özv. Akats (Akacs) Gáborné Nirobosz Terézia építtette 1826-ban klasszicista stílusban, jelenlegi alakját az dr. Borsits (Borsics) Béla tulajdonlása alatt nyerte. Leghíresebb tulajdonosa Akacs Mihály volt (utcát neveztek el róla Balogunyomban, Szombathelyen).

 

 

 

 

 

 

 

Nagyunyom: Sényi-Woracziczky-kastély: Ált. iskola, volt Sényi-kastély, klasszicista. A kastélyt 1842 körül Sényi Gábor építtette, aki I. Ferenc József császár-királytól bárói címet kapott, a család innen nyerte előnevét (nagyunyomi) is. Tulajdonlása a Sényi-családon belül apáról fiúra szállt egész 1923-ig, amikor is gróf Woracziczky Olivér szerzi meg. 1945-ben a gróf a kastélyt hátrahagyva Bécsbe menekült. A kastélyt csaknem széthordták, de államosítják, 1962-re felújítják és iskolát nyitnak benne, ami egészen napjainkig működött.

 

 

 

 

 

 

Bérbaltavár

Baltavár: Thurn-Taxis-kastély: A községben csinos park közepén állt a Thurn-Taxis család szép, nagyszabású, tornyos kastélya, melynek alapépítménye a Festeticseké majd a zalabéri Horváthoké volt, de végső alakját 1888-ban nyerte. A kastély berendezése érdekes metszetgyűjteménnyel, festményekkel, fegyvergyűjteménnyel és ötvösművekkel volt kiegészítve. A kastélyt 1911-ben elárverezték, néhány évvel később pedig lebontották.

 

 

 

 

 

 

 

Bozsok

Sibrik-(felső-)kastély: A Sibrik kastély napjainkban is a község északi határában, festőien szép környezetben, a Bozsok-patak partján áll. A kastély épületegyüttesét övező angolpark szinte beleolvad az Irottkő Natúrpark erdőségébe. A kastély helyén feltételezések szerint már a XV. században létezett épület. A középkori magra folyamatosan épült rá a XVI-XVIII. század között a késő reneszánsz típusú, egyemeletes várkastély. Négyzetes udvarát déli és nyugati oldalán épület határolja, másik két oldalán magas védőfal veszi körül. Északkeleten egy sokszögű saroktorony áll. Homlokzatépítése nemesen egyszerű. Egyetlen díszesebb része a törtvonalú párkánnyal lezárt bejárati kapuépítmény, amelyen a Sibrik és a Nádasdy család nemesi címerét tartalmazó kettős címer látható 1614-es évszámmal. Az udvari homlokzat földszintje kosáríves tornáccal kialakított. Valaha vizesárok, felvonóhíd, erős várfal övezte a kastélyt. A kapu fölött 1637-es évszám olvasható. Mai formáját 1815-ben történt renoválása, átépítése során nyerte el. Az L alaprajzú kastély épülete a magas védőfallal együtt öleli körül a négyzetes udvart. A földszinti termei dongaboltozatos mennyezettel készültek. A bejárat előtt folyik a Bozsoki Aranypatak, a kastély mellett tájképi stílusban kialakított 7 ha-os védett kastélypark található. A parkban az őshonos növényfajokon túl, mint a mezei juhar, szomorú kőris, karai juhar, cserszömörce, számos növényritkaság található, mint zöld juhar, szivarfa, nyugati ostorfa, törökmogyoró, közönséges magyal, liliomfa, fekete dió, juharlevelű platán, babérmeggy, duglászfenyő. Az épület ma kastélyszállóként működik.

 

 

 

 

Sibrik (alsó- vagy Batthyány-)kastély: A Sibrikeknek két kastélyuk is volt Bozsokon, amelyből a község déli határában lévő kastély 1616-ban átkerült Batthány Ferenc, majd késobb Batthyány Ádám birtokába. A fénykorában négy saroktornyos, két emeletes impozáns főúri kastély látogatói között olyan nevek is megfordultak, mint Rákóczi, vagy késobb I. Ferenc császár és neje. A XIX. század elején egy Batthyány lány férjeként gróf Althan Ferenc királyi főudvarmester lakta. A kastély fénykorának a grófné elhalálozása vetett véget, 1832-től, amióta gróf Althanné itt halálozott el kolerában, lakatlanná vált. 1841 augusztusában villámcsapás következtében kigyulladt, és a tűzvész jelentős károkat okozott az épületben. 1860-ban a Batthyány család eladta. A villámcsapás miatti tűzvész véglegessé tette a pusztulást. Cselédségi és gazdasági épületeit továbbra is hasznosították a mindenkori tulajdonosok. A község déli határában ma már alig láthatók a Batthyány-várkastély épületmaradványai. Növények, bokrok nőtték be. A kastélyrom jelenlegi állapotában, buja zöld környezetével inkább parknak tekinthető, mint épített környezetünk történelmi emlékének, hiszen az 1960-ban tervezett felújítások sajnos elmaradtak, s az épület tovább pusztult. Ma megközelíteni életveszélyes.

 

 

 

Bögöte

Bozzay-Horváth-kastély: Horváth Miklós földbirtokos csinos, emeletes kastélya, mely körül szép park terül el. Az eklektikus kastélyt Bozzay Imre építtette, 1875 -ben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Batthyány-István-kúria: A századforduló táján építtette Németújvári gróf Batthyány Ervin. Tőle az István Lajos földbirtokoshozkerült, akinek leszármazottai 1992-ben visszavásárolták, azóta az ő lakásuk.

 

 

 

 

 

 

 

Bucsu

Széll-kastély: A községben több csinos úrilak van, éspedig Széll Ödöné, mely a régi magyar úrilakok mintájára e század elején épült, Szabó Ernő volt szombathelyi polgármesteré, özv. dömötöri Németh Jánosnéé és Szabó Sándoré. Közülük legmutatósabb a klasszicista Széll-kastély.

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Ernő-kastély: A Nyitra vármegyéből származó Szabó család 1685-ben nyert nemesi címet I. Lipót királytól.
A bucsui birtokot az 1754-55-ös összeíráskor már Szabó János tulajdonaként jegyezték be, gróf Batthyány Lajos nádor titkára volt. A kúriát fia Szabó Ignác építette a 18.század végén késő barokk stílusban. Halálát követően lánya, Katalin örökölte, aki Egan Imre felesége lett. Az Egan család ír eredetű, a család több tagja viselte Írországban az országos főbíró címet. 1810-ben a családból O-Edgan ír parlamenti képviselő fia, James költözött Magyarországra. 1890-ben I.Ferenc József király adományozott magyar nemességet, az ősi ír címerük megtartásával. Egan Ede fia, Egan Imre volt a kúria tulajdonosa. Az Egan házaspár (Szabó Katalin és Egan Imre), egészen az államosításig birtokolta a kúriát és a bucsui birtokot. Az államosítást követően a kúriában mozit és kultúrházat alakítottak ki, majd a helyi termelőszövetkezet papucs üzemét helyezték el az épületben. 2003-ban teljesen felújították lakóház céljára, magántulajdonban van, lakás céljára használják.

 

 

 

 

 

Bük

Szapáry-kastély: A Szapáry-kastélyegyüttest egy 16. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1699-ben, kora barokk stílusban. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik. A kastély romos állapotba került, a Danubius Hotel lánc tulajdonában van, 15 éve áll használaton kívül. Őrzéséről gondoskodtak, nem látogatható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Walkó-kastély: A falu északkeleti széléhez közel áll, a főút mellett. Eredetileg közös parkja lehetett a tőle kb. 200 méterre álló Szapáry-kastéllyal, de a Walkó-kastély körül mára kiirtották a telepített vegetációt. A kastély építtetője valószínűleg a Nagycenki Cukorgyár Rt. volt.

 

 

 

 

 

 

 

Felsőbüki Nagy-kúria: Copf stílusban épült, 1790 körül. 1880 körül eklektikus stílusban átalakították. Ma panzióként működik, a rá merőleges melléképületével együtt.

 

 

 

 

 

 

Chernelházadamonya

Chernel-kastély: A Chernelházi-kastély a Mező utcában állt. Az L alakú, korábban emeletes épület azonban inkább csak kúriának volt nevezhető. A kastélyban egykor tíz szoba volt, a legdíszesebb kiképzést a nagyszalonnak nevezett díszterem kapta. A kastélyt 1945-ben elvették a Chernel családtól, Szemes nevú bérlőt kitelepítették, majd szükséglakásokat helyeztek el az épületben. Miután a lakók kiköltöztek a kastélyból, az épület állapota teljesen leromlott; a település vezetői és lakói megpróbálták megmenteni a kastélyt, de nem sikerült a felújításhoz szükséges összeget előteremteni. Így 1982-ben lebontották. Az egykor a homlokzatát díszítő kettős címert a Simon-féle kúria (egykoron a termelőszövetkezet irodaépülete) kapuja mellett helyezték el 1984-ben a család emlékére.

 

 

Végh-kastély: A Verebi Végh vagy Nagycenki Cukorgyári Rt. kastélya volt a damonyai részen álló épület, amelyet a 18. század végén a Végh-család birtokolt. Tőlük az Ürményiek vették meg. Az 1930-as években a Nagycenki Cukorgyáré volt, de akkor már nagyon elhanyagolt állapotban. A Végh kastély maradványa és magtár az egykori épületből még megmaradt részek romos állapotban, de új tetővel áll a Fő utca 33. alatt.

 

 

 

Simon-kúria: A Fő utca 59. alatt található, szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. A kúriát építtető Simon család a 19. század elején szerzett birtokokat a településen, itteni rezidenciájuk 1858-ban már biztosan állt a kataszteri térkép tanúsága szerint. Az 1945-ös kisajátítás után a Répcevölgye Termelőszövetkezet kezelésébe került a kúria, amely irodákat helyezett el falai között, illetve a korábbi tulajdonos özvegyének is itt volt egy lakrésze. Később a tanácsházát és a művelődési otthont is az épület egyik részében helyezték el, majd az 1980-as évek végétől ismét csak a tsz használta a kúriát.

 

 

 

 

 

 

Csákánydoroszló

Batthyány-kastély: Körmend városának vonzáskörzetében, a Rába folyó partján fekszik Csákánydoroszló, melynek belterületén emelkedik a várkastély. A mai várkastély elődjeként, 1570-80 között emeletes reneszánsz díszítésű lakóépületet hoztak létre, majd ehhez 1610 körül vaskos kaputornyot csatoltak, amit egyúttal megfigyelőhelyként is használtak. Az épület felső szintjén kulcslyuk alakú lőréseket alakítottak ki. A kastély udvarát palánkfallal és mély vizesárokkal vették körül. A 18. században a szükségtelenné váló külső palánkfalakat és bástyákat lebontották, helyükbe gazdasági épületeket és nagyméretű parkot alakítottak ki. A reneszánsz lakóépületet 1753-ban bővítették ki U-alakú nyugati és keleti szárnyakkal, betömték a mély vizesárkot, megszüntették a rajta átívelő hidat is. A várkastély Batthyány főúri család birtokában maradt egészen 1944-ig, amikor a háború elől lakói Nyugatra menekültek, a gazdátlan épületeket pedig kifosztották. Később erdészeti központot, majd szanatóriumot alakítottak ki falai között, manapság zárt területnek számít, nem látogatható.

 

 

 

 

 

Csehimindszent

Potyipuszta: Mesterházy-kastély: Potyipusztán áll özv. Mesterházy Gyuláné szép és kényelmesen berendezett kastélya, mely azelőtt a zalabéri Horváthoké volt. A barokk kúria a 18. században épült, ezt Mesterházy Gyula 1878-ban átépíttette eklektikus stílusban. Tájképi kastélyparkja védett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csempeszkopács

Balogh-Sarlay-kastély: Helytörténeti múzeum, volt Balogh-kiskastély, késő reneszánsz, 16. sz. vége. Átalakítva barokk korban a 18. sz. végén. A 16. század végén, késő reneszánsz stílusban építtette Csempeszházi Balogh Bertalan. Későbbi tulajdonosa, Béri Balogh Ádám, kuruc generális a 17. században átalakíttatta. A kastély zálogba adása után, a 19. század elején került vissza a Balogh, illetve a házasságuk miatt már a Sarlay család tulajdonába. Jelenleg a Hely- és Ipartörténeti, Néprajzi Múzeumnak ad otthont.

 

 

 

 

 

Csepreg

Draskovich-Sinzendorf-Jankovich-Schöller-kastély: A Kanizsai család várkastélyát először 1509-ben említik, 1532-től a Nádasdyaké, majd 1884-ig a Jankovich családé. 1808-1811 között klasszicista stílusban átépítik, Hild Vencel volt az építész. Újabb átépítése eklektikus stílusban 1880 körül történt. Falai között többek között járási szolgabíróság is működött. Ma általános iskola.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rottermann-kastély: a 19. század második felében, eklektikus stílusban épült.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csönge

Weöres-kúria: Itt áll budakeszi Weöres Sándor földbirtokos csinos úrilakja, melyet tulajdonosa 1878-ban építtetett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Duka

Takács-kúria: Duka központjában áll az egykori, késő barokk stílusban épült Dukai Takács-kúria. Itt született 1795-ben Dukai Takács Judit, az első magyar költőnők egyike. A kúriát 1795-ben építtette Dukai Takács Ferenc. A Dukai Takách-kúria hosszú, kilenctengelyes ház kontyolt nyeregtetővel. A főhomlokzat középső részén ereszpárkány fölé magasodó attika falat emeltek, amelyre a család címere került.

A faluban még egy kúria, a Stettner családé található, ez kisebb és jelentéktelenebb a Takács-kúriánál.

 

 

 

 

 

 

Egyházashetye

Gotthárd-Felsőbüki Nagy-kastély: A kastélyt Felsőbüki Nagy Sándor építtette barokk stílusban. Jelenleg iskola működik benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyházasrádóc

Kissároslak: Rosner-kastély: A Rosner család kissároslaki kastélya 1894-ben épült, egy kisméretű angolpark közepén található. Az épületegyüttes jelenleg fogadóként üzemel.

 

 

 

 

 

 

Gasztony

Pázmándy-Vida-Sebő-kastély: Barokk eredetű kastély, ma polgármesteri hivatal és kultúrház. A 1 8. sz. végén épült. Átalakítva romantikus stílusban a 19. sz. közepén.

 

 

 

 

 

Gencsapáti

Gyöngyösapáti: (Nákó-Bertha-Széchenyi-Erdődy-Schönfeldt-) Széchenyi-kastély: Gencsapáti ma gyakorlatilag már Szombathely része. Gencsapáti, Gyöngyösapáti és Nagygencs egyesüléséből keletkezett, nevét 1288-tól említik a korabeli oklevelek. A község valamikori gyöngyösapáti részén, a Gyöngyös-patak partján található az egykori Széchenyi-kastély és annak műemlékileg is védett parkja. Az 1820-as években klasszicista stílusban épített kastély a park délkeleti szélén, a Gyöngyös-patak kis szigetén keresztül közelíthető meg. Az épületet a 19 század végén eklektikus stílusban alakították át. A terület birtokosai a 14. században a Nádasdyak, őket követték az Egervári és Batthyány családok, majd a 16. századtól a Schönfeldek és az 1920-as évekig a Széchenyiek Az I. világháború után, 1925-ben Apponyi Albert kapta kárpótlásul elveszett erdélyi birtokaiért, majd tiszti üdülő, a II. világháború alatt lengyel menekülttábor volt, 1956 óta gyermekotthon. Az ország első tájképi jelleggel kialakított parkjai között van a 20. század első évtizedeiben a Széchenyi-család által Gencsapátiban létesített park. A park alapterületét a Gyöngyös-patak menti árt éri ligeterdő jelentette. Az eredeti faállomány meghagyott értékes faegyedeiből néhány még mindig él. Ilyen a park északnyugati szélén tenyésző kocsányos tölgy, mely becsült 400-500 éves korával valóságos famatuzsálem. A Gyöngyös-patak vizének bevezetésével egy körülbelül 1 hektár vízfelületű tórendszert hoztak létre. Ennek szigetére telepítették azokat a havasszépéket, melyeket 1912 táján Chernel István (Kőszeg) rendelt Hollandiából és amelyből 500 darab került Széchenyi Rezső gyöngyösapáti parkjába is. Ezek az észak-amerikai származású, május végén nyíló rózsaszín és lila virágú, fényes örökzöld levelű, úgynevezett Ketaba, valamint a Japánból származó fehér havasszépék ma már fatermetűek. A park természetes faállományát, növénytársulásait felhasználó és gazdagító kertalakítás során a kanyargós útrendszerrel feltárva nemcsak változatos kör alakú belső tisztásokat (Kis-Kerekes, Nagy-Kerekes, Kovács-Kerekes) hoztak létre, de ezekről a kanyargó sétautakról több irányból is megcsodálható a távoli Kőszegi-hegy, látványa így a park nevezetességei közé tartozik. A múlt század elején és az 50-es években - az akkor elterjedő és divatos dendrológiai kertek korszakában - telepítették be számos tengerentúli és más kontinensről származó fenyőkülönlegességekkel a parkot. A növényritkaságok iránti szeretet helyenként a művészi megformálás csaknem teljes mellőzéséhez vezetett. Ennek és az utóbbi évek telepítéseinek következménye, hogy különösen a park kastély körüli fenyőállománya túl sűrű állású. A II. világháború alatt a park növényzete gyakorlatilag alig szenvedett károkat, jelenleg a parkban mintegy 21 fenyő és 45 lombos fafaj található. Az utóbbi idők pénzhiánya miatt gondozatlan és elhanyagolt a park. Főleg a természetes eredetű részein felverődött sűrű sarj-újulat miatt erdőjelleget öltött.

 

 

 

Gór

Guary-kastély: A Guáry család emeletes kastélya 17. századi eredetű, barokk. Átalakítva eklektikus-romantikus stílusban a 19. sz. második felében. Művelődési ház, irodák működtek benne, jelenleg üres.

 

 

 

 

Hegyfalu

Széchenyi-kastély: A község a Répce jobb partján, a 86. és 94. számú főutak találkozásánál alakult ki. A 18. században barokk stílusban épített egykori Széchenyi-kastély a település belterületén, a Kossuth L. u. 2. szám alatt található. Az épületet Széchenyi Gábor 1815-ben klasszicista stílusban építtette át. A zárt négyszög alaprajzú, egyemeletes, középrizalitos, timpanonos, portikuszos kastélyépület kert felőli, ion oszlopos portikuszánál kétoldalt falazott mellvédű lépcsők vezetnek fel. A kastély mai formáját a 20. század közepén végzett bővítés során nyerte el. A kastélypark kettős védettséget élvez, műemlék és természetvédelem alatt álló terület. Parkja a kastéllyal együtt létesült és a 19. század közepén architektorikus jelleggel. A kerten belül két részt alakítottak ki. Az épület homlokzati részén helyezkedett el a központi, mértani díszes rész, a parterre. A 19. században létesült tájképi kert ehhez kapcsolódott. A virágdíszes parterre-t nyírt bukszussövények keretezték, ezekből a virágágyak, majd a nyírt sövények is fokozatosan eltűntek. Ma a kastély kertre néző homlokzata előtt hosszan kifutó, lombos fákkal szegélyezett nyírt gyepfelület található. A kert felől nagyszerű a rálátás a kastélyra, viszont a kastélyból kitekintve, zavaró a fóliatelep látványa. A park eredeti növényállománya hiányosan maradt meg. Sok az új és sűrű telepítés. Jelentős növényei a körülbelül 1,30 m törzsátmérőjű platánok, valamint a 60 cm törzsátmérőjű görög jegenyefenyő. A kétlaki páfrányfenyő termős példánya is méretes, törzsátmérője 1,10 m . Figyelemre méltó példányok a vadgesztenyék, közöttük 1,20 m törzsvastagságú is található. A magas kőrisek között több ilyen törzsvastagságú példány fordul elő. Érdekes egy kéttörzsű 1,10 m törzsátmérőjű kislevelű hárs. A kastélyban jelenleg a megyei tüdőgyógyintézet működik. A park viszonylag gondozott, korlátozottan látogatható. A kastély feltehetően 18. századi barokk eredetű. 1815-ben klasszicista stílusban a Széchenyiek alakították át. A 18. századi tulajdonos, Gludovátz József 1794-ben a híres Dorffmeister Istvánnal festtette ki a kastély nyolcszögű dísztermének mennyezetét, valamint a falakra 8 olajképet is rendelt tőle. A festő 14 oldalas verses magyarázatot írt az alkotáshoz "A Hegyaljai Történetbeli Képesszálának magyarázatja vitézi versekben" címmel. A Szécshenyiektől a 20. század elején a Sugár család, majd 1935-ben Gerliczy Félix vásárolta meg, aki felújíttatta az épületet. majd a 20. század közepén modern stílusban bővítették. A ma Széchenyi-kastélynak nevezett épület gazdái is sűrűn váltották egymást. Maga a kastély kétszintes, egy tömbbol álló, zárt négyszög alaprajzú. Az utcai homlokzat kocsialáhajtójának timpanonja hat ión oszlopon áll, míg kerti homlokzatának középső részét négy ión oszlop támasztja alá. A belső helyiségeket stukkó díszíti. A kastély épületét 10,36 hektáros természetvédelmi park öleli körül. A Széchenyi kastélyban ápolták Batthyány-t, aki itt esik le a lováról 1848. október 11-én, és a kastélyban ápolják október 19-ig. A Vas Megyei Idősek Otthonának kastély és pavilon épületét 10,36 hektáros természetvédelmi park öleli körül. A kastély építését a 17. századra teszik, a mai formáját 1815-ben érte el. Az épület 1943-tól az OTI tulajdonába került, 1949-ben itt alakult a hegyfalui tüdőszanatórium, majd kórházként funkcionált egészen 2002. júliusáig. Az idősek otthona 2002. szeptember eleje óta fogadja lakóit. A rekonstrukció során az újonnan építet pavilon épületet ízléses, stílusban a kastélyhoz igazodó üvegfolyosóval kötötték össze, melynek ívelésében tetővel fedett teraszt is kialakítottak. A teljes felújítás szépen sikerült, megőrizve az épület még megmaradt díszítéseit.

 

 

 

Ikervár

Batthyány-kastély: A Batthyány-kastély 18. századi eredetű, 1847-ben Pollack Ágoston és Ybl Miklós tervei szerint romantikus stílusban építették át. Előtte áll gr. Batthyány Lajos 1913-ban készült szobra. A kastélyban 1957-tol fiúnevelő intézet működött. 1985-86-ban felújították. 2000-ben magántulajdonba került.

 

 

 

 

 

 

Ivánc

Sigray-kastély: A kastély történetérol annyit tudunk, hogy már 1336-ban Ivánc északi végén, az akkor még a Rába által alámosott dombon Ajakas (Ivánczy) Miklós földesúr udvarháza állt. Ezt a középnemesi udvarházat, kúriát oklevelek említik 1337-ben, 1419-ben, 1463-ban. A mohácsi vész után 1543-ban "curia nobilitaris"-nak - nemesi kúriának - mondják, s ekkor Ivánczy Péter, Vas megye alispánja a tulajdonosa. A török harácsszedők megjelenése -kb.1580 - után az Ivánczy család Surányba költözött, épületük romba dőlt. A Sigray-birtok az 1670-es években még református mint az Őrség része. A rekatolizáció Bosiko plébános nevéhez fűződik. 1714-ben a plébánia mégújult. A meglévő alapok felhasználásával Ivánc új földesura, báró Sigray Károly 1767-re felépítette egyemeletes barokk kastélyát, apja híres surányi kastélyának mintájára, csak szerényebb kivitelben. Sigray József után fia Fülöp viszi tovább a család birtokait, majd fia (1879-1946) a 20.századi gróf Sigray Antal nevéhez fűződik. 1870 körül a külsőt eklektikus, a belsőt pedig 1920-ban szecessziós stílusban építették át. A déli homlokzat a nyugati és keleti oldalon négytengelyes rizalittal formált. Bejárata a középtengelyben van. Keleti rizalitján régebben egy teraszon keresztül a kápolnába lehetett bejutni. Az épület homlokzatait öv- és főpárkány tagolja vízszintesen, az ablakok és ajtók szalagkeretesek. A rizalit emeleti ablakai egyenes szemöldökpárkánnyal kiemeltek. Az államosítást követően 1951-ben Sigray kastély fogyatékos otthonként működik. Minden földtulajdonuk az állam kezelésébe került. A 20 kat. hold közepén álló kastélyt park övezi. A Megyei Tanács a parkot 1986-ban védetté nyilvánította. Legismertebb fája a tulipánfa, valóságos famatuzsálem. Ezenkívül jó néhány kocsányos tölgy, óriásfenyő, óriás bükkfa, amerikai vöröstölgy és platánfa érdemelnek említést.

 

 

 

Jánosháza

Erdődy-Choron-várkastély: A vár első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. 1510-ben a király, Erdődy Péternek (Bakócz Tamás unokaöccsének) engedélyezte, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe. 1538-ban Török Bálint kezére kerül. 1609-ben kora barokk stílusban bővítették. 1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban. 1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott. A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt. A II. világháború végén a bevonuló orosz csapatok feldúlták és kifosztották. A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott. Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet. Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.

 

 

 

 

 

 

Káld

Maróthy-kúria: A községben van Maróthy László földbirtokosnak szépen berendezett, csinos úrilakja, körül szép parkkal. A volt Maróthy-kastély, késő barokk, 1790 körül, átalakítva eklektikus stílusban, 19. sz. második fele. A kastélyt az 1870-es években Káldy Gyula építtette át. Ma Hubertusz-vendéglő.

 

 

 

 

 

 

 

 

Káldy-kúria: Káld a Káldyak ősi fészke és régi donációs birtoka. Itt állt a Káldy család ősi kastélya is, mely azonban már elpusztult.Gyógyszertár, volt Káldy-kastély, késő barokk, 1800 körül. Belsőben stukkódíszes szobák.

 

 

 

 

 

 

 

Kám

Bezerédj-kastély: Itt van dr. Bezerédj Istvánnak, Vasvármegye főjegyzőjének csinos, kényelmes úrilakja, melyet a már kihalt Bajáky család építtetett. Ezektől örökölték a Szegedyek és részben Kisfaludy Sándorné, szül. Szegedy Róza. Kisfaludy Sándor hosszabb ideig lakott itt.

 

 

 

 

Kemenesmihályfa

Vidos-kúria: A kastélyt építtető koltai Vidos család régi Vas vármegyei nemesi família, kiknek őseit V. István király emelte nemesi rangra 1272-ben. A család már a 16. század közepén rendelkezett Mihályfán birtokokkal. A kastélyt első formájában Vidos Zsigmond emeltette a 19. század első negyedében, klasszicista stílusban. Fia, Dániel, aki Vas vármegye alispánja lett, 1870-ben historizáló (eklektikus) stílusban átalakíttatta, bővíttette. Itt őrizték a család ősi levéltárát, melyben több régi, pergamenre jegyzett irat is volt. A mai, kibővített L-alakját az 1911-es átépítés során kapta a kastély. Ekkor épült a rövidebb szárnyra az emelet, a terasz fölé pedig a torony, melyben toronyszobát alakítottak ki. A hosszabb szárny utca felőli végére terasz került, melyhez kovácsoltvas korláttal díszített lépcső vezet fel. Szintén ekkor alakították ki az alagsor lakószobáit. A kastély homlokzatai az átalakítás során teljesen új, szecessziós jellegű architektúrát kaptak. Vidos József halála után az államosításig fia, (VI.) József cs. kir. kamarás, huszárezredes, johannita lovag lakta az épületet. A II. világháború végén orosz csapatok sajátították ki legénységi szállás céljára, jelentős károkat okozva. Az 1950-es években toldalékkal bővítették, teraszát beépítették. Egy ideig általános iskola és tsz-major, majd óvoda működött benne, a rendszerváltást követően varrodát helyeztek el falai között. Jelenleg üresen áll a 2002-ben magántulajdonba került kastély. A mai kúria nagyobb része a 18. század közepén készült. Amíg az új kastély (lásd feljebb) fel nem épült, a család ebben az épületben lakott. A família legismertebb tagja, Vidos (II.) József, későbbi nemzetőr főparancsnok, kormánybiztos itt, a kúriában született. Az épület mai formáját egy 19. század közepi átalakítás során kapta, mikor az árkádos folyosót beépítették, és a főhomlokzat elé két, belül szobával ellátott rizalitot emeltek. Az államosítás után is lakóházként szolgált, majd a rendszerváltás után Szuhay Balázs színművész felesége vásárolta meg, aki maga is Vidos-leszármazott volt. Ekkor teljesen helyreállították a kúriát, amely ma is magánkézben van. A Szuhay házaspár kriptája a helyi temetőben áll.

 

 

 

 

 

Vidos-Minnich-kastély: A kastélyt építtető koltai Vidos család régi Vas vármegyei nemesi família, kiknek őseit V. István király emelte nemesi rangra 1272-ben. A család már a 16. század közepén rendelkezett Mihályfán birtokokkal. A kastélyt első formájában Vidos Zsigmond emeltette a 19. század első negyedében, klasszicista stílusban. Fia, Dániel, aki Vas vármegye alispánja lett, 1870-ben historizáló (eklektikus) stílusban átalakíttatta, bővíttette. Itt őrizték a család ősi levéltárát, melyben több régi, pergamenre jegyzett irat is volt. A mai, kibővített L-alakját az 1911-es átépítés során kapta a kastély. Ekkor épült a rövidebb szárnyra az emelet, a terasz fölé pedig a torony, melyben toronyszobát alakítottak ki. A hosszabb szárny utca felőli végére terasz került, melyhez kovácsoltvas korláttal díszített lépcső vezet fel. Szintén ekkor alakították ki az alagsor lakószobáit. A kastély homlokzatai az átalakítás során teljesen új, szecessziós jellegű architektúrát kaptak. Vidos József halála után az államosításig fia, (VI.) József cs. kir. kamarás, huszárezredes, johannita lovag lakta az épületet. A II. világháború végén orosz csapatok sajátították ki legénységi szállás céljára, jelentős károkat okozva. Az 1950-es években toldalékkal bővítették, teraszát beépítették. Egy ideig általános iskola és tsz-major, majd óvoda működött benne, a rendszerváltást követően varrodát helyeztek el falai között. Jelenleg üresen áll a 2002-ben magántulajdonba került kastély.

 

 

 

 

 

Minnich-kastély: A mai általános iskola (Vidos-Minnich-kastély) mögött álló kastélyt Vidos Kálmán Vas vármegyei főszolgabíró emeltette a 19. század közepe táján. Következő ismert birtokosai Zichy Gyula gróf, és felesége, Holló Julianna voltak. Zichy gróf halála után Minnich Oszkár nyugalmazott vezérkari ezredes és felesége vásárolták meg az épületet, melyet az államosítás után is megtarthattak halálukig. Ezután a Művelődési Minisztérium tulajdonába került, és a helyi tanács kapta meg kezelésre. A kastélyban először általános iskolát, majd később óvodát és napközi otthont helyeztek el, jelenleg is ezt a célt szolgálja. A kastélyparkban több vadgesztenyefa és egy kolorádófenyő még látható.

 

 

 

 

 

 

Kemenespálfa

Révay-kastély: Tsz-lakások, volt Révay-kastély és gazdasági épületei, barokk, 18. sz.-i eredetű, klasszicista, 1820 körül. A kastély körül egykori gazdasági épületei állnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kemenessömjén

Berzsenyi-kastély: A kastélyt Berzsenyi Jenő orvosdoktor építtette 1904-05-ben, szecessziós stílusban, amely szép parkosított környezetben helyezkedik el. A második világháború után különböző kulturális rendezvények, és leányok számára traktoros iskola színhelye volt. 1958-74-ig a Kállai Éva Gyermekotthonban 100 gyermeket gondoztak itt, (és a Radó-kastélyban), miközben mindkét kastély óvoda is volt egyben. Ekkor a kastély mögött kétszintes szolgálati lakás épült. Az ezt követő időkben a kastély a KSH SZÜV Oktatási Központ tulajdonába került. Részben számítástechnikai oktatás folyt benne, részben vállalati üdülőként használták. Ennek során némileg átalakították. Színvonalas, többnyire 2 szobás, külön fürdővel, TV-vel ellátott lakosztályaiban összesen 38 vendéget tudott fogadni. Jelenleg eladó.

 

 

 

 

 

 

Radó-kastély: 1880 körül épült az úgynevezett Radó-kastély eklektikus stílusban. Építtetője az a szentmártoni Radó Gyula volt, akinek a községben nagy földbirtokai voltak. 1947. január 9-től a Radó kastély épülete egy évig iskolai célokat szolgált. Ezután több évig üresen állt, majd átépítették, a teraszt és az üveges részeket beépítették, a timpanonokat lebontották, az épület elvesztette jellegzetes külsejét. Egy ideig a Berzsenyi-kastéllyal együtt gyermekotthonként működött. Jelenleg üresen áll.

 

 

 

 

 

 

Kenyeri

Cziráky-kastély: A későbbi kúria helyén egykor várkastély jellegű épület állt, elképzelhető, hogy a 18. században ennek anyagából építették fel a barokk stílusú kúriát, melynek falait egykor freskók díszítették. Az építkezés valószínűleg Cziráky (I.) József nevéhez köthető. A II. világháború után gépállomás és szolgálati lakások kaptak helyet benne. 1967-től a Celldömölk és Vidéke ÁFÉSZ tulajdonába került, akik teljesen átalakították, a kor szellemének megfelelően díszítő elemeitől is megfosztották. Az eképp jellegtelenné tett épületben vegyesbolt és orvosi rendelő működött, később egy részében vendéglő nyílott. Romjai lelhetők fel.

 

 

 

 

Kisunyom

Reissig-kastély: Reissig Ede, Vas vármegye főispánjának csinos, kényelmesen berendezett úrilakja volt valaha a kisunyomi kastély. Kisméretű, földszintes, ÉK-DNY tájolású kastély a település központjában a főutca felé nyitott "U" alaprajzzal helyezkedik el. Az utcai homlokzat előtt kis előkert, a hátsó udvarban nagyobb kiterjedésű kert található. Ez utóbbi adott helyet egykor az ápolt, igényesen megtervezett kastélyparknak, melynek növényzete mára már csak részeiben maradt fent. Az épületet a teraszok felett kontyolt-, a szárnyak többi részén nyeregtető fedi, cserép borítja. A kastély egykori vakolata, faltagolása megsemmisült. Ma az egész épületet szürke vakolat borítja. Az előrenyúló szárnyak véghomlokzatai előtt lombfűrészes fatornácokat helyeztek, melyekre lépcső vezet fel. Az épület hátsó, udvari homlokzatának a középtengelyét, a kiugró rizalit előtt elhelyezett fűrészelt fatornác hangsúlyozza, ám ennek a korlátrészét elbontották. Az épület eredeti nyíláskiosztásai, formái az utólagos átalakítások következtében megváltoztak. A kis előkertet körbefogó, baloldali szárny kert felőli oldalán egy ablak, a jobb oldalin egy ablak és ajtó nyílik. Az északkeleti homlokzat 2+3+3 tengelyes, mindhárom épületrészbe külön ajtó vezet. Az észak-nyugati oldalhomlokzat négytengelyes, balról a második tengelyben lépcsőn megközelíthető ajtó nyílik. A dél-nyugati, udvari homlokzat 4+3+2 tengelyes, a baloldali épületszárnyba két ajtó nyílik, a középső rizalitba egy, míg a jobboldaliba két ablakot vágtak. A dél-keleti oldalhomlokzat háromtengelyes, ablakokkal osztott.

 

 

 

Körmend

Batthyány-Strattmann-kastély: A kerek téren gloriett állt, amelyet valószínűleg az utak sarkain elhelyezett vázák vettek körül. A kastély és a park továbbépítéséről ifjabb Batthyány Lajos idejéből értesültünk. A Várkert átépítését az 1770-es évek közepén kezdték meg. Az 1770-80-as években Johannes Rieger, a körmedi főkertész Batthyány utasításai alapján elsősorban a kastély keleti oldalán elterülő két nagy partert kellett, hogy sík gyepszőnyeggé alakítsa. A kertépítési munka elveit és módját az építtető szabta meg. Megvalósítása és szervezése az építési hivatal feladata volt. Az azt vezető Andrian Chevreux így lett a kertépítés irányítója, gyakorlati megépítője pedig Johannes Rieger főkertész és Budai Pál kertész.A kert átépítése, illetve bővítése nagyjából egy évtizedig tartott. 1782-ben Samuel Leithner uradalmi kőmuvesmester is dolgozott a kertben, két új épület neve tűnik fel 1783-ban: a Nymphen és a Tempel. A századvégi térképek arról tanúskodnak, hogy a Rába folyókanyar leszűkítve és csatornává alakítva, közepe táján két szigetet tartalmazó tóvá alakítva már a Várkert belsejében volt. l784-ből származó előköltségvetésben az új gát mellett további kertrészekről szerzünk tudomást. Közöttük Pán templomáról és a "Társadalom templomá"-ról olvashatunk, valamint egy virágokkal beültetett dombocskáról. A Rába partján angol sétány volt a "Szükségszerűség templomá"-val és végén egy török sátorral. 1783. után sorra épültek az új kerttartozékok, pl. pásztorkunyhó, remeteség, pihenődomb, a filozófusok sétánya és a Csend-allé elnevezések is a felvilágosodás-kori új kertstílus, a szentimentális késő barokk kert tartozékai. Ma is áll a Várkertben egy kétalakos késő barokk szoborcsoport, felirata szerint: Vertumnus és Pomona. Századunk első felében párja, Zephirus és Flora szobra a kert főtengelyére szimmetrikusan elhelyezve állt. 1799-ben említenek egy Mercur és Jupiter szobrot Fischer műveként, egy Szükségszerűség c. szobrát pedig l788. előtt említenek. A Vertumnus és Pomora szobor anyaga margitbányai kemény homokkő, ugyanebből van a kastély északi előkertjében felállított fej és végtagok nélküli szobor, amely a frigiai Kybelét, a sokemlőjű Nagy Istenanyát ábrázoljak, az északkeleti kertrészen az újonnan felállított fa esőház mellett és a tó lefolyását biztosító csatorna két oldalán elhelyezett töredékes nimfaoltár és a Gessner emlékmű. A szentimentális parképítés szellemét sugárzó és egyes részeiben már angolkert jelleggel alakított, átmeneti stílusú körmendi Várkert építését 1786. körül fejezték be. A kastélyban különféle pompás gyűjteményeket tartottak, a korabeli leírás alapján: „A község legkiválóbb épülete a herceg Batthyány-Strattmann-család tulajdonát képező régi, de díszes kastély a nagy angol kertben, gazdag fegyvertárral, melyben 1380-tól fogva minden ismert fegyvernem képviselve van. Ritka értékű nyereg-gyűjtemény a török-korszakból, török sátorok, ágyúminták, értékes könyvtár, ritka incunnabulumokkal 1460. évből, Luther német bibliája és értékes képtár. Meglepő az egyházi gyűjtemény, mely a kath. egyházban létezett és létező összes szerzetesek s apáczák ruházatát mutatja; gobelin-gyűjtemény, felszerelt színház, természettani múzeum, gazdag levél- és okmánytár, visszamenve az Árpádházi korszakig, Imre király oklevele a szt.-gotthárdi apátság ügyében 1198., II. Endre király oklevele 1213., Mauro Kristóf velencei doge levele Mátyás királyhoz 1465., I. Ferdinánd király kiáltványa 1527. évben a magyar néphez, 3 darab Cyrill-betűkkel írt ritka okmány, melyek azon utasításokat tartalmazzák, mellyel Mátyás király Batthány Boldizsárt, mint a bosnyák Jaicza várának parancsnokát s bosnyák bánt ellátta; ilyen okmány mindössze 7 létezik és pedig 4 a cs. és kir. udvari és 3 drb a körmendi hercegi levéltárban.”

 

 

 

Batthyány-vadászlak: A korábbi Vadászlak jelenleg rendkívül leromlott állapotban van, a környezete is elhanyagolt. A természetvédelmi területen az épület körüli közel 500nm-en a kerttörténeti kutatások során beazonosított virágágyások, kerekes kút, galambdúc is visszaállításra kerül, továbbá a környezetbe illeszkedő utak helyreéllítása is megtörténik a jobb megközelíthetőség miatt, a zöldfelület kertépítészeti tervek mentén újul meg. A 130 éves Vadászlak épületében az Építéstörténeti kutatási dokumentációban foglaltakat figyelembve vevő engedélyezési tervdokumentáció a jelenlegi elhanyagolt állapotot az öt építési periódus átalakításai nyomán kialakult képe és máig megmaradt részletei történeti értékként kezelendők.

 

 

 

 

 

 

Kőszegpaty

Nagypaty: Patthy-Szegedy-Festetics-kastély: A barokk Patthy-kastély, mai formájában 1710 körül épült. Az épület homlokzati falán Festetics Imre emléktáblája látható. Belsőben stukkómennyezetes emeleti szobák. Külső: A téglány alaprajzú, egyemeletes kastély utcai (keleti) homlokzata 2+3+2 (pontosabban a+bbaaabb+a) tengelyes, övpárkány osztja, kétrészes főpárkány zárja, szélső rizalitjai kissé előrelépnek. Földszinti ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretesek, a rizalitok sarkain élszedett, kváderezett falsávok. Emeleti ablakai egyenes záródásúak, könyöklővel, a rizalitok sarkain élszedett falsávok. A rizalitok emeleti ablakai tükrös köténnyel, keretező függőlegessel alakítottak, a középső három ablak könyöklői alatt hullámdísz. Udvari (nyugati) homlokzata ezzel megegyező kialakítású, a középső tengely földszintjén szegmensíves kapu, törtíves szemöldökkel. Északi és déli homlokzata egymáshoz hasonló kialakítású, 1+1+1 tengelyes. Középső tengelye erőteljesen kiugró középrizalitot képez, melyet meredek, tagozott keretezésű, körablakkal áttört timpanon zár. A falfelületek és a nyílások a hosszabb homlokzat megfelelő részeivel megegyező megformáltságúak. A déli középrizaliton kőkeretes, felülvilágítós, konzoldíszes, egyenes záródású kapu. Manzárdtető, palafedés. A hosszabb homlokzatok tengelyében a tetőt ablakok díszítik, a szélső tengelyekben volutás, íves timpanonos keretezésű állóablakok, középen keretezett oválisablakok. Belső: A bejárat fiókos dongaboltozatos előtérbe vezet, ebből jobbra nyílik a háromkarú díszített lépcsőház, emelkedőben dongaboltozattal, a pihenőben csehsüveg boltozattal fedve. Oldalfalát ökörszemablak töri át. A földszinten az épület hossztengelyével megegyező irányú, fiókos dongaboltozattal fedett rövid folyosó fut. Ebből nyílnak körben a helyiségek, boltozatuk fiókos donga. Az emelet is rövid középfolyosóval alakított, az erről nyíló helyiségek síkfödémesek. Eredeti ajtókeretek. A téglány alaprajzú, egyemeletes kastély utcai (keleti) homlokzata 2+3+2 (pontosabban a+bbaaabb+a) tengelyes, övpárkány osztja, kétrészes főpárkány zárja, szélső rizalitjai kissé előrelépnek. Földszinti ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretesek, a rizalitok sarkain élszedett, kváderezett falsávok. Emeleti ablakai egyenes záródásúak, könyöklővel, a rizalitok sarkain élszedett falsávok. A rizalitok emeleti ablakai tükrös köténnyel, keretező függőlegessel alakítottak, a középső három ablak könyöklői alatt hullámdísz. Udvari (nyugati) homlokzata ezzel megegyező kialakítástú, a középső tengely földszintjén szegmensíves kapu, törtíves szemöldökkel. Északi és déli homlokzata egymáshoz hasonló kialakítású, 1+1+1 tengelyes. Középső tengelye erőteljesen kiugró középrizalitot képez, melyet meredek, tagozott keretezésű, körablakkal áttört timpanon zár. A falfelületek és a nyílások a hosszabb homlokzat megfelelő részeivel megegyező megformáltságúak. A déli középrizaliton kőkeretes, felülvilágítós, konzoldíszes, egyenes záródású kapu. Manzárdtető, palafedés. A hosszabb homlokzatok tengelyében a tetőt ablakok díszítik, a szélső tengelyekben volutás, íves timpanonos keretezésű állóablakok, középen keretezett oválisablakok. Megyei szociális otthonként működik.

 

 

 

Magyarszecsőd

Németszecsőd: Szakáts-Batthyány-kastély: A kastély 1893-ban épült, barokk stílusban. A Batthyány család kastélya. Később eklektikus stílusban átépítik. Iskola, vagy nevelőotthon funkciót töltött be, aztán pusztulni hagyták. A nagy parkja, s a kastély is elég siralmas képet mutat belülről. Nagy parkban elterülő szabálytalan alaprajzú kastély, melléképületekkel A bejárat bal oldalán, a kastély, főtengelyével párhuzamos istálló jobb oldalán a kastély főtengelyére merőleges kis ház, mögötte nyolcszöges kútház látható. A bejárattal szemben helyezkedik el a kastély, előtte füves park terül el. A kastélytól balra cselédlakások és magtár egészíti ki az épületkomplexumot. Az "L" alaprajzú, téglából emelt kastély hosszabb szárnya emeletes. rövidebb, jobb oldalon elhelyezkedő, hátranyúló szárnya földszintes. Az épület cserép héjazatú, lapos nyeregtetővel fedett. A hosszabb, korábbi szárny egyszerű homlokzatain három részes lábazati párkány, övpárkány és profilált főpárkány húzódik. A rövidebb, eklektikus szárny homlokzatain vakolatból kialakított kváderburkolat látható. Az ablakok a háromrészes lábazati párkányon ülnek. lábazat fríze is kváderosztást utánzó vakolatból kialakított, mely fölött egyszerű, függőlemez van. A háromrészes főpárkány architrávja vízszintesen három részre osztott, míg a frízben páros konzolok tartják a profilált geiszont. A főhomlokzat az egyszerubb hosszú szárny homlokzatából és tőle jobbra a rövidebb szárny csatlakozó homlokzatából áll. Az előbbinek az ablaka: szalagkeretesek. Innen nyílik az épület régebbi része alatt húzódó, földes padlójú. szegmentíves dongákkal fedett pince lejárata is, a kétszárnyú, fa ajtóval. A pinceablakok fekvő téglalaposak, a lábazaton nyílnak. A rövidebb szárny előtt négyszöges előcsarnok helyezkedik el, mely három oldalán nagy félkörívekkel megnyitott. A homlokoldalon ezt kétoldalt rusztikázott törzsű páros pilaszterek kísérik. A jobb oldali oldalhomlokzat középrizalitját kéttengelyes oldalsó részek kísérik, míg tovább, a hátsó homlokzat felé újabb, visszaugratott, kéttengelyes rész zárja a homlokzatot. A középrizalit fölött oromzat emelkedik, törpepilléres attikafallal. A középrizalit sarkain páros pilaszterek, az oldalrészek kulső sarkain egy-egy pilaszter helyezkedik el. A pilaszterek a lábazati párkányra ültetettek, törzsük rusztikázott. A rizaliton nagyméretű, kötényes ikerablak nyílik. Ennek könyöklőpárkánya a lábazati párkány felső elemet folytatja, a kötény a frízbe nyúlik le. Az ablakot övező kompozit pilaszterek tartják a szemöldökpárkányt. E fölött "S" monogrammos pajzs látható, tekergőző szalagoktól, volutáktól és drapriától övezve. Fölötte női maszk van. Az oldalsó homlokzatrészek ablakai háromrészes szemöldökpárkánnyal ellátottak és timpanonnal koronázottak Kétoldalt mindkettőt kis, volutás konzolok tartják. A párkányban leveles férfi maszk helyezkedik el, melynek bajsza súlyos virágfüzérre alakul, amely kitölti a párkány frízét. Az oldalhomlokzat hátsó részlete is páros pilaszterekkel övezett. Két nagyméretű, a lábazati párkányról induló félköríves nyílás látható itt. A bal oldali egy kétszárnyú üvegajtó, melyhez lépcsők vezetnek, míg a jobb oldali másodlagosan berácsozott ablak A két nyílás között újabb pilaszter helyezkedik el. A rizalit oromzatának középen félköríves ikerablak nyílik. Az ablak két oldalán többszörösen tört vonalban ível a volutás oromzat, mely többszörösen tört vonalú főpárkánnyal lezárt. Ebben karthusba foglalt évszám látható. Az oromzat csonkagúla formájú bádog héjazatú sisakkal fedett. Ezen csúcsdísz. A hátsó homlokzat két fő részre tagolódik. A földszintes bal oldali rész, mely a rövidebb szárny hátsó homlokzatát adja, kéttengelyes. Az egyik ablaka a jobb oldalhomlokzat középrizalitjának ablakával, a másik a jobb oldalhomlokzat oldalsó részének ablakaival egyezik meg. A hosszú és emeletes bal oldali rész háromtengelyes középrizalitra és két oldalsó részre tagolódik, melyek közül a jobb oldali kéttengelyes, a bal oldali háromtengelyes. A jobb oldali részen az emeleti ablakok szalagkeretesek, a földszintiek, melyek a lábazati párkányra ültetettek. szemöldökpárkányosak Szemöldökpárkányuk az ablakkeretet követve le, majd kifordul. A rizalit ablakai gazdagabban kiképzettek. Az emeletieknek köténye is, a félköríves földszintiek köténnyel és szemöldökpárkánnyal is ellátottak. A kastély bal oldalhomlokzatához, arra merőlegesen nyitott fedélszékes, félköríves, pilléres tornác épült, mely az egykori cselédlakásokhoz vezet. Ezek a kastély főtengelyére merőleges szárnyban kaptak helyet. Udvari homlokzata előtt elfalazott tornác látható. Az egytraktusos szárny síkfödémes helyiségei részben parkettásak, részben műkő padlósak. Némelyikben megmaradt a cserépkályha. A magtár téglaépülete a cselédlakások mögött, a kastély főszárnyával párhuzamosan helyezkedik el. Cserép héjazatú, állványos szerkezetű nyeregtetővel fedett. Osztópárkánya fölött a padlástérbe néző, fekvő téglalap alakú, vasrácsos ablakok láthatók. A hosszú hátsó homlokzaton a földszinti ablakok is ilyenek Főpárkányát téglakonzolok támasztják alá. Belső tere gerendás deszkafödémes. földes padlójú. Az istálló barokk stílusú, földszintes téglaépület, cseréppel fedett nyeregtetővel. A kastély felőli homlokzatán szegmentíves kávájú, négyszöges ablakok, és a két, szinten négyszöges bejárat nyílik. Az épület három részre tagolódik. Két azonos szélességű istállóhelyiség között a padlástérbe vezető lépcsőház helyezkedik el. Az istálló helyiségek kosáríves hevederek közt csehsüveg boltozatokkal vannak fedve. A homlokívek szegmentívesek. A nyolcszöghasábos kútház síkfödémmel fedett. A kapu felőli oldalán nyílik az ajtaja, belsejét az ezzel szemben, és az erre merőlegesen elhelyezkedő oldalakon elhelyezkedő egy-egy ablak világítja meg.

 

 

 

Meggyeskovácsi

Rábakovácsi: Batthyány-Zichy-Arz-Vasegg-kastély: Batthyány prímás építtette, később több család is birtokolta. A 19. század közepén gróf Arz Nándor volt a tulajdonosa. Panzió és étterem, volt Batthyány-Arz-kastély, barokk, 18. sz. Részben átalakítva eklektikus stílusban, a 19. sz. második felében. Emeletén stukkódíszes termek. Külső: A téglalap alaprajzú épület főúttal párhuzamos keleti homlokzata középrizalitos, 2+3+2 ablaktengelyes, tagolatlan övpárkány osztja, háromrészes főpárkány zárja. Az egyszerű szalagkeretes ablakok sima falfelületekben ülnek, melyeket vízszintes vakolatsávozású falszakaszok választanak el egymástól. A főhomlokzat faltagolása megismétlődik a kéttengelyes oldalsó, illetve a 2+3+2 tengelyes hátsó homlokzaton is (itt a középrizalit végig sávozott), ezeken néhány nyílást átalakítottak, illetve elfalaztak. Az épületet palás manzárdtető fedi, melynek alsó részén a barokk tetőablakok helyén modern ablakok nyílnak. A tető felső részén láthatóak az eredeti, hangsúlyos padlásablakok, felettük három, tagozott, fedköves kémény. A főhomlokzat középrizalitja előtt négy eklektikus pilléren támaszkodó, poroszsüveg boltozattal kialakított erkély, rajta síkfödésű faveranda. Az épülethez nagy kiterjedésű park tartozik. Belső: A modern bejárat fiókos dongaboltozatos helyiségbe vezet, ebből jobbra nyílik a modern kialakítású lépcsőház. Részben átalakított földszintjén különböző irányú, fiókos dongaboltozatos helyiségek találhatók. Emeleti helyiségei síkfödémesek, az erkély mögött nagyterem található. Többször átalakítva.

 

 

 

 

 

Balozsa: Förster-kastély: A község balozsai falurészén áll a Förster-kastély, amelynek alapjait a 16. században még a Botka család rakta le. Botka Imre 1571-ben Vas vármegye alispánjaként Nádasdy Ferenc, a híres „fekete bég” mellett tevékeny résztvevoje volt a török elleni felszabadító harcoknak és a Rába folyó védovonallá való kiépítésének. A Förster-kastély a második világháború során más rezidenciákhoz hasonló sorsra jutott. A szovjet megszállás után a berendezésnek és a családi levéltárnak nyoma veszett (az utókor, a történelem számára akár forrás­értéku dokumentumok tuntek így el). Az államosítást követoen a Förster-kastély épületszárnyait lebontották. A megmaradt épületben az 1970-es évek végéig egy varrodát helyeztek el, napjainkban pedig üdülo muködik benne: Balozsai út 15.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bejczy-kastély: Lakások, volt Bejczy-kastély, romantikus-eklektikus, 19. sz. második fele. Kertjében romantikus-Szt. Margit-kápolna, 1880 körül.

 

 

 

 

 

Mesterháza

Jekelfalussy-kastély: Lakások, irodák és könyvtár, volt Jekelfalussy-kastély, klasszicista, 1842. Belsőben részben átalakítva. Kertjében harangláb. Külső: Utcai homlokzata nyolctengelyes, csonkapárkány zárja. A végigfutó könyöklőpárkányon ülnek az egyenes záródású, tagozott szalagkeretes, szemöldökdíszes ablakok. A faltagolás, valamint az ablakok kialakítása az egész épületen megegyezik. Nyugati homlokzata három- (a középső átalakított), a keleti egytengelyes. Udvari homlokzata közepén, 3-3 ablaktengely között, két tengely szélességben portikusz látható: a háromrészes főpárkányt négy darab, tojássorral díszített római dór (toszkán) oszlop támasztja, a gerendázaton tagozott keretezésű timpanon. A síkfödémes portikusz alatti homlokzatot négy, tükrös pilaszter tagolja, közöttük nyílik a szegmensíves bejárat. A belső ajtókeret zárókövében 1842-es évszám. Kontyolt nyeregtető, cserépfedés. A kastély kertjében kis téglány alakú épület áll, mely egykor talán kápolnaként funkcionált, késobb tejcsarnokként szolgált. A főhomlokzat párkányát két toszkán féloszlop és négy toszkán oszlop tartja, egyre növekvő oszloptávolsággal. Pronaoszát a naosztól elválasztó falát két, félkörzáródású, kőkeretes ablak töri át, hasonló két ablak töri át a naosz oldalfalait is. A kápolna többi fala jellegtelen, csupán a főpárkány fut végig a falakon. Nyeregtető. A kastélytól keletre magas, vékony harangtorony áll, félkörzáródású bejárattal, s hasonló harangablakokkal. Egyszeru főpárkánya felett falazott kúpsisak. Belső: A kastély bejárata után kisebb helyiség következik, erről nyílik a szegmensíves dongaboltozattal fedett középfolyosó. A síkmennyezetes helyiségek erre a középfolyosóra fűzodnek fel, köztük a négy ablaktengelynyi szélességet elfoglaló nagyterem. A folyosó falait, a nagyterem falait és mennyezetét modern kialakítású stukkók díszítik. A nyugati sarokban fiókos dongaboltozatos szoba. Pincéje egy központi pilléren nyugvó hevederes csehsüveg boltozattal fedett.

 

 

 

 

 

Mesteri

Intaháza : Draskovich-Batthyány-kastély: Utókezelő intézet, volt felsőmesteri Batthyány-kastély, klasszicista, 1820 körül. Átalakítva. Kastélyparkban fa harangláb. A helybeliek szerint lebontották. A majorság több épülete, a cselédház megvan.

 

 

 

 

 

Mikosszéplak

Mikosdpuszta : Mikos-Zierer-kastély: A kastélyt a II. világháború után államosították. Ezután egy ideig gyermeküdülőként működött. A kastély jelenleg felújítás alatt áll, mióta gyermeküdülőből magánkézbe került, sajnos sem a kastély, sem a park nem látogatható. Napjainkban egy cég tulajdonát képezi az üresen álló, leromlott állagú épület, amelynek megkezdett felújítása félbemaradt. Mikosszéplak községtől keletre fekszik Mikosdpuszta, a terület korábbi neve Belső-Sőreke volt. A pusztát akkor létesítették, amikor taródházi báró Mikos Ede itt építtette fel romantikus stílusú kastélyát 1860 körül. A környéken az első kastély volt, amelyben elektromos világítást használtak. Ehhez az energiát a kastély alatt folyó patak vize szolgáltatta. A belső berendezés érdekessége volt egy kb. 1,5x3 méteres velencei tükör. A rezidencia egy tölgyerdő tisztásán épült fel, a tereprendezés során hatalmas földmunkát végeztek, és egy mesterséges dombot is emeltek, hogy az új kastély helyét kialakítsák. Az építkezés 1857 és 1866 között zajlott egy bécsi építész tervei alapján. Később a kastély bal oldali oldalhomlokzatához földszintes pálmaházat és gótizáló kápolnát építettek. A rezidencia körül kialakított kastélypark alapja egy 200 katasztrális holdas tölgyerdő volt, amelynek egy részét angol stílusú tájképi parkká alakították át a kastély építése idején. A parkban a már korábban is meglévő tó mellett az itt átfolyó patak felduzzasztásával egy új tavat létesítettek, amelyben hattyúk és halak éltek. A parkot két méter magas téglakerítés veszi körül, ezen a kerítésen két romantikus stílusú kaput emeltek, az egyik mellett erdészház, a másik mellett kertészház, kocsiszín és lóistálló állt. A kastélyparkban több pavilon és vadászlak is épült, illetve egy öt holdas szőlőskert is tartozott hozzá. Az angol stílusú tájképi kastélyparkban a tölgyek mellett ezüstfenyők, jegenyefenyők, simafenyők, hársak, bükkök, platánok állnak, a kastélyhoz vadgesztenyesor vezet fel. A parkban ma is látható egy lóhere alakú szökőkút és egy fürdőmedence maradványa. A tó mára kiszáradt, a kastély közelében egykor több forrás is fakadt. Korabeli leírása: „ Mikosd tulajdonképpen csak puszta, de külön felemlítést érdemel, mert itt van a báró Mikos-féle híres kastély és park, amely jelenleg Zierer Vilmos földbirtokos tulajdona. A nagyszabású kastély egyike a vármegye legszebb és legfényesebb úri lakainak. Berendezése pazar fényű és építőjének nagy műízlésére vall. Drága faragott bútorai, nagy értékű régi és újabb festményei egész vagyont képviselnek. Faragott szárnyajtóinak minden egyes kilincse külön mintázott szobrászati munka. A nagy kiterjedésű park és a kastély fekvése elragadó szépségű. A parkbejárattal szemben, mely maga is magaslaton fekszik, magas dombtetőn emelkedik a kastély; előtte nagy kiterjedésű tó terül el, míg a kastély hátterét 200 holdas, fallal körülvett sűrű erdő képezi. A park is egyike a legszebbeknek fekvésénél és alkotásánál fogva, és szebbnél-szebb részletekben bővelkedik.” Bonyolult, nagyjából U alaprajzú, tájképi kertben, szabadon álló, egyemeletes kastélyépület. Déli homlokzata nyugati szélén kápolna, melyet oromzatos nyeregtető fed, falait támpillérek támasztják és köztük mérműves ablakok törik át. A kápolnát a kastéllyal összeköto falszakasz, valamint a térképen támpilléres bovületként jelzett rész jelenleg hiányzik. A déli homlokzat 3+3+1 tengelyes, oldalrizalitos kialakítású, övpárkánya a teljes épületen végigfut. Az ablakok egyenes záródásúak, keretező szemöldökkel. A rizalitok lépcsos, keskeny ablakokkal áttört oromzatúak, a nyugati rizaliton korácsos, baldachinos támaszú erkély, a keletin konzolos zárterkély nyílik. A középso tengelyben található egyenes záródású bejárat előtt kőrácsos terasz, melyre kétkarú lépcső vezet. A homlokzat előtti füves területen 20. század elejéről származó medence. Keleti homlokzatáról a tagozatokat a felújítás miatt leverték. A hosszan elnyúló homlokzat 2+K+2+2 tagozású része után egyszerűbb, hátravont, oldalrizalitos falszakasz áll. Az egyenes záródású, mellvédes ablakok kettesével állnak, szemöldökük közös motívumba fogja őket össze. A bejárati torony előtt csúcsíves árkádokra támaszkodó, támpillérekkel erősített erkély. A torony háromszintes, párkányokkal osztott, alul csúcsíves bejárat, első emeletén nagy, egyenes záródású, szemöldökös ablak, második emeletén öt lándzsaablak. Főpárkányon csúcsos ívsor, felette pártázat. A torony szélein nyolcszögű támpillérek, tetejükön pártázat. Északi homlokzata jellegtelen, a bővített saroképülethez földszintes szárny csatlakozik. Udvari homlokzata rendkívül összetett. A keleti épületszárny toronytól északra eső részén alul szegmensíves, felül Tudor-íves nyílások állnak. A torony tömör falát a földszint felett félkörzáródású, feljebb egyenes záródású ablak töri át. A torony felső szintjét lizénák tagolják fogazatos tükrökre. A toronytól délre eső udvari homlokzat ablakai a keleti szárnyon egyenes, a déli szárnyon félkör záródásúak. Nyeregtető, cserépfedés. A kastély mentén a domboldalban kőkerítéses támfal fut. A keleti homlokzat előtt modern kialakítású úszómedence. A kastélyhoz vezető út első szakaszát fasor övezi, az erdő bejáratánál neogótikus elemekkel díszített épület, ún. vadászház áll.

 

 

 

 

Nagygeresd

Cseszneky-Mesterházy-kastély: Dr. Mesterházy kastélya a falu legdélebbi épülete, a főút mellett áll, attól hátrébb vonva, egykori parkjának maradékai által körülvéve. A közelmúltban felújították.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nemescsó

Weöres-kastély: Budakeszi Weöres István csinos és ízlésesen berendezett úrilakja és szép nagy parkja. A kastély a kőszegi hadgyakorlatok alkalmával a legmagasabb fejedelmi vendégeket látta falai közt. Valószínűleg a Weöres család a birtok megszerzése, vagyis 1720 után emeltette a kúriát. A Weöresek halála után gróf Niczky Ferencné örökölte, tőle sajátították ki 1945-ben az épületet, amiben ezt követően előbb kultúrház, majd termelőszövetkezet működött. Az L alaprajzú épületet 2008-ban felújították.

 

 

 

 

 

Nemeskolta

Vidos-kastély: Tsz-cipőüzem és lakás, volt Vidos-kastély, klasszicista, 19. sz. első fele. Átalakítva a 20. sz. elején. Kastélypark. A kastélyt olyan magas fal veszi körül, hogy nem lehet belátni a főépületig.

 

 

 

 

 

 

 

Ostffyasszonyfa

Eisenstädter-Weöres-Niczky-kúria: A mai kúria elődjét az 1860-as években Eisenstädter Rezső bécsi állatkereskedőemeltette, aki Ostffyasszonyfán földeket bérelt, illetve kisebb birtokkal rendelkezett. A 19. század végén a Weöres család birtokába került az épület. Weöres Evelyn 1897-ben Niczky Ferenc grófhoz ment feleségül, ekkor a rezidencia a grófi család tulajdonába került; a házaspár legfiatalabb lánya már itt született, 1906-ban. Az eredetileg téglalap alaprajzú kúriát Niczky Ferenc oldalszárnyakkal bővítette, ekkor alakították ki a pavilonszerű, manzárdtetős sarokrizalitokat. A gróf az I. világháborúban - 1914-ben - hősi halált halt honvédszázadosként Lengyelországban.   A II. világháború végén szükségkórházat helyeztek el a kúriában a tífuszjárvány miatt, ennek kiköltözése után a 10 szobás épület állaga teljesen leromlott. A helyi tanács a helyreállított épületben először szolgálati lakásokat helyezett el, így maradt ez egészen az 1990-es évek végéig. Ekkor magántulajdonba került, melynek során teljesen helyreállították.

 

 

 

 

 

 

 

Ostffy-kastély: 1840 körül épült klasszicista stílusban, de valószínűleg egy korábbi, földszintes, barokk ház bővítéseként. Erre utal, hogy a szerkezete jellegzetesen klasszicista, de a földszinten lévő helyiségek barokk boltozatúak. Az egyemeletes épület homlokzata középen előreugró, timpanonnal lezárt, középrizalitos. A nyílászárók a középső részen félkörívesek, a többi részen egyenes záródásúak. Belül szép öntöttvas korlátú lépcsőház látható. Itt őrizték az Ostffy család levéltárának egy részét. Jelenleg polgármesteri hivatal, TSZ-iroda és a Petőfi-emlékszoba található a kastélyban.

 

 

 

 

 

 

 

Weöres-Ostffy-kastély: A mai kastély két fázisban épült: földszinti részét a Weöres család a 19. század első felében építtette klasszicista stílusban. A família ezt a hagyomány szerint az 1850-es évek közepén bővítette egy emelettel, ekkor csatolták hozzá a T-alakban hátranyúló lépcsőházat, és ekkor kapta romantikus és historizáló (eklektikus) stílusú díszítőelemeit a rezidencia. A kastélyt 1916-ban Weöres (III.) Istvántól Ostffy (III.) Lajos Sopron- és Vas vármegyei főispán vásárolta meg, aki 1919. február 9-én átengedte a község számára, evangélikus lelkészlakás, orvos lakás és körzeti orvosi rendelő céljára. 1945 után az ÁFÉSZ vegyes- és italboltot helyezett el falai között. A rendszerváltást követően magántulajdonba került a kastély, jelenleg üresen áll.

 

 

 

 

 

 

Péteri Takáts-Károlyi-kastély: A Petőfi u. 1. alatti kastélyt a péteri Takáts család emeltette 1870-es években historizáló (eklektikus) stílusban. A 19. század végén már Takáts Gábor volt a tulajdonosa, aki Vas vármegye főügyészeként működött, majd az I. világháborúban huszárkapitányként harcolva 1914 decemberében elesett Limovánál. Később, mikor lánya, Valéria férjhez ment Károlyi Endréhez, a kastély egy részét a Károlyi-házaspár használta. Az 1945-ös kisajátítást követően szolgálati lakások, pártház és mozi működött benne. A rendszerváltozás után magántulajdonba került, tetejét kicserélték ugyan, de felújítása nem fejeződött be, jelenleg üresen áll.

 

 

 

 

 

Weöres-Ajkay-kúria: A kúriát a Weöres família emeltette a 19. század második felében, eklektikus stílusban. Építése minden bizonnyal Weöres (II.) István Vas vármegyei főszolgabíró nevéhez köthető, akitől 1865-ben legfiatalabb fia, Weöres József örökölte a rezidenciát. A földbirtokostól 1890-ben Izabella nevű lányára szállt az épület. Weöres Izabellával kötött házassága révén dr. Ajkay Zoltán tulajdonába került a kúria a 19-20. század fordulóján, aki a hadseregnél orvos-tábornokként szolgált. Az 1940-es évek végén szolgálati lakásokat helyeztek el az épületben, jelenleg is ezt a célt szolgálja, valamint egy gyógytornász-rendelő is található benne. A kúriát kisebb kert övezi. A temetőben ma is áll az Ajkay család 1910-ben emelt kriptája.

 

 

 

 

 

 

 

Peresznye

Esterházy-Trautmannsdorff-Berchtold-kastély: Peresznye a megye északi csücskében, Koszegtől Lövő irányában, attól mintegy 10 km-re fekszik. Ősidők óta lakott, egyike a régi megmaradt szláv településeknek. Itt volt a heiligenkreuzi ciszterciták egyik apátsága, melynek birtokosai Jurisics Miklóst követően - a Nádasdy-, a Berchtold- és az Esterházy-családok voltak. A Hunyadi u. 85. szám alatt található kastély ma Megyei Szociális Otthon. A kastélyt 1727-ben gróf Esterházy Dániel építtette egy régebbi épület felhasználásával barokk stílusban. 1790 körül az Esterházy család copf stílusú átépítéseket végeztetett az épületen. Eklektikus stílusú átalakítására 1880 körül került sor. A kastély körüli parkrész csak műemlékileg védett. Ezt a területet a közút választja el a természetvédelem alatt álló parkrésztől. Az út túloldalán lévő tájképi jellegű parkrész északnyugati szélén a patak vizének felduzzasztásával kis tavat létesítettek. Ennek partján található a park legnagyobb fája, egy 3,30 m átmérőjű idős nyugati platán. Jelentősebb fa még a nagyméretű, 1,10 m törzsátmérőjű kocsányos tölgy, a 2,50 m törzsátmérőjű lepényfa és a szárnyasdió. A parknak ez a része erdőszerűen besűrűsödött.

 

 

 

 

Pornóapáti

Habsburg-kastély: A 13. században alapított apátságát a törökök elpusztították. Ennek maradványaiból épült fel a Habsburg-majorság a kastéllyal, a falu határában. A birtokközpont épületeit (plébánia-iskola, kocsma, magtár, tiszttartói ház) Habsburg Ferenc főherceg építtette a 18. század végén és a 19. század elején. A 19. század közepétől 1945-ig a Wittelsbach-család tulajdonát képezte. Az egykori hercegi birtok- és faluközpont, az épületek késő barokk, klasszicista stílusa, valamint funkcióhoz és egymáshoz való igazodása jeles példája a barokk birtokszervezésnek. Az egykori barokk kori hercegi kastély, majd tiszttartói ház az utcavonalon áll, téglány alaprajzú, főhomlokzata hattengelyes, kontyolt nyeregtetős. Az egyenes záródású, osztott ablakok szalagkeretesek, szabályos kiosztásban állnak. Oldalhomlokzatai kéttengelyesek, a K-i oldalon az ablakokat részben befalazták. Az épületen pinceszellőzőkkel áttört lábazat fut körbe, a főpárkányzat tagolatlan. A homlokzatok éleit falsávokkal keretezték, a főpárkányzat alatt szélesebb falsáv húzódik. A tetőt kis szellőzők törik át. Az új építésű É-i szárny L alakban, kissé visszaléptetve kapcsolódik az eredeti épület udvari homlokzatához. Tagozatai és ablakai követik a főépület kialakítását. Az épülethez K-ről falazott téglakerítés és kőpillér-tagos, szegmensíves kapu kapcsolódik. Az udvari melléképületek szintén új építésűek. Az épülethez nagyobb kert tartozik. Az egykori földbirtokosok ősi fészkét az államosítások után a tsz használta, majd megkapta az önkormányzat. Miután élelmes pesti vállalkozók elérték, hogy műemlék jellegűnek minősítsék az épület-együttest, a műemlék-felújítás kategóriáinak megfelelő műszaki állapot helyreállítását az önkormányzat nem tudja finanszírozni.

 

 

 

 

Püspökmolnári

Kinsky-kastély: 1815-ben épült a gróf Kinsky család kastélya, melyet az 1920-as években a Kinsky család tönkremenetele miatt lebontották

 

 

 

 

 

Rábahídvég

Seebach-kastély: Középkori alapokra épült egyemeletes kastély, a Polányi, majd a báró Seebach-család tulajdona. A mélyföldszintes, L alaprajzú nyugati homlokoldalán kisebb toronnyal bővített Seebach-kastély a Rába északi partján, az Árpád-kori forrásokból is ismert s az újkorban különösen sokat emelgetett hídtól északnyugatra, nagyobbrészt eredeti összefüggéseit őrző 19. századi kastélypark közepén emelkedik. Az újkorból több forrásadat is szól a Rába mellett, a híd közelében álló (hadászati célokat is szolgáló) castellumról, amelyet azonban már az 1700-as évek elején, mint romos épületet említenek. Az első, hitelesen is a kastéllyal összefüggésbe hozható forrásnak az I. katonai felmérés térképét tekinthetjük, itt a jelenleginek megfelelő helyzetű, folyóparton álló téglalap alaprajzú épület tűnik fel, amely ekkor a felsőeöri Bertha-família tulajdonában volt. A kastély a Bertháktól - akik a településen egy további kis kastélyt is építettek - házasság útján 1847-ben a Chernelekhez, majd 1873-ban Chernel Paulina és báró Seebach Rezső házasságával a névadó família kezére került. Seebach Rezső és családja már bizonyosan állandó jelleggel lakta a kastélyt, feltehetően nekik köszönhető a külső homlokzatok egységes, koraeklektikus stílusú kialakítása s a park részben ma is látható növényállományának telepítése. Az 1857-es kataszteri térképen a kastély összetettebb alaprajzi formát mutat: északnyugat felé egy további épülettömbbel bővült. Az ábrázoláson ugyanakkor már feltűnik a nyugati homlokzat középrésze elé ülő torony. Egy múlt század végén közzétett fényképfelvétel tanúsága szerint az épület keleti homlokzatának déli részét egyenes karú lépcső által megközelíthető, kőbábos korláttal övezett terasz foglalta el. A rizalitot lezáró orommező középrészét pedig a Seebach-család kőbe faragott címere ékesítette. Az egykori Seebach-kastély a település délkeleti részén, a későbarokk plébániatemplomtól délre, a Rába északi partjának, s a folyón átvezető - egyben a falu nevét a középkor óta szolgáltató - hídnak a közelében áll. A kisméretű kastélyépület a területe előtte elhaladó úttól messze, tölgyfákból, örökzöldekből álló facsoportok mögött bújik meg. Elotte aszfaltozott sportpálya terül el. A jelenlegi telek déli határán, a Holt-Rába ággal párhuzamosan kialakított, kétfelől örökzöldekkel övezett (s a rövidebb oldalhomlokzat előtt elhaladó út) vezet be az épület nyugati homlokzata előtt kialakított kisebb murvával felszórt területre. Külső: A kisméretű kastélyépület hossztengelye a faluból kivezető úttal párhuzamos, reprezentatívabb kialakítású főhomlokzatai így egyrészt a település későbarokk "centruma", másrészt az épülettől nyugatra hosszan elnyúló park és a folyó felé néztek. Az épület L alaprajzú, az L rövidebb szárát a falu felőli, keleti homlokzat északi részének bővítménye jelenti. A nyugati homlokzatnak nagyjából a középrésze elé négyzetes alaprajzú, az épület falkoronájánál magasabban záruló torony ül. Az épület kétszintes, kiszolgálóhelyiségeket magába foglaló magasföldszintből és reprezentatívabb kialakítású "emeletből" áll. Kontyolt nyeregtető fedi, miként a tornyot is, csak ez utóbbi vonala meredekebb és gerince is magasabban húzódik. A tetők hódfarkú cseréppel vannak borítva. A tetőtér be van építve. A kastély homlokzatainak architektúrája részletekbe menően is egységes alakítású. Nyugati (délnyugati) homlokzat: A Holt-Rába s a település határa felé néző nyugati homlokzat nyolc axisos. Az épület ezen homlokzatát a középtengelytől valamivel északabbra található, harmadrészt a homloksík elé ugró kétszintes torony uralja. A négyzetes alaprajzú torony sarkai armírozottak, magas koronapárkányát vékony profilált vakolatpárkány osztja ketté. Az alsó zónát kecses formálású, gyöngysoros gerincű konzolok sora tagolja. Az épület többi részétől eltérően az architektonikusan is hangsúlyozott lábazati zóna itt elmarad. A torony homlokoldalának középtengelyében nyílik a kastély bejárata, a bejárat egyszerű, beüvegezett lunettával felülvilágított kétszárnyú ajtó. A lunettát egyszerű profilú, vékony vakolatszemöldök követi. A bejárat felett félköríves lezárású, záróköves, vakolatkerettel és könyöklővel övezett ablak nyílik. Az ablak felett vakolattábla nyúlik fel a koronapárkányig, amelyen (a zárókő két oldalán) egy-egy tárcsadísz látható. A torony földszinti részét kétoldalt egy-egy szimpla formálású keskeny ablaknyílás tagolja. A nyugati homlokzat kiosztása kissé aszimmetrikus, a toronytól délre négy, keletre pedig három axis és az emeleti részen ennek megfelelő számú ablak jelenik meg. A mélyföldszint a külső architektúrában magas, hangsúlyos lábazati zónaként tűnik fel. Hangsúlyát nemcsak eltérő színezése, hanem rusztikus alakítása: sávozott - bizonyos szakaszokon kváderezést imitáló - vakolata, s az armírozással kiemelt szélei is adják. Az észak felé eső szakaszon a torony felé eső két emeleti ablak tengelyében tűnik fel egy-egy ablak a déli oldalon az emeleti kiosztástól eltérő ritmussal három ablak látható. Ugyanitt a délről vett második szakaszban a földszinti rész elé kisméretű, az elmúlt évtizedekben épült, sík lefedésű lejárati ajtót rejtő építmény ül. A mélyföldszintet tagoló, négyosztatú ablakocskák négyzetes formájúak, a lábazati sáv alsó kétharmadát foglalják el, ugyanakkor zárókövük az övpárkányig nyúlik. Egyszerű bekarcolt vakolatkeret övezi őket. Az emelet szintjét mindkét homlokzati szakaszon négy-négy azonos formálású és megegyező fejezetű pilaszter tagolja. A pilaszterek a torony kivételével körbefutó, erőteljes profilálású övpárkányon ülnek, attikai típusú lábazatuk talplemeze pedig az övpárkány kíséretében körbefutó vakolatsávhoz idomul. A pilaszterfok korinthoszias jellegűek, szabatos formálásúak. A nyakgyűrűt klasszikus asztragalosz tagolja, a voluták furatoltak, a csipkézett szélű akantuszlevelek között abakuszrózsában végződő - levélmaszknak is beillő - indakompozíció tűnik fel. A pilaszterfők egy sekélyebb kiülésű párkánysávot s felette az apró konzolok sorával alátámasztott, élesen profilozott koronapárkányt hordozzák. Az emelet álló téglalap formájú ablakai a falmező rendelkezésre álló magasságát egészében kitöltik. Felső sarkokon fülekkel ellátott, finom tagozású s a párkánysávra felnyúló zárókővel ellátott vakolatkeret övezi őket. Könyöklőjük alatt törpepilaszterpár által közrefogott vakolatmellvéd látható, melyek középrészét a toronytól délre álló ablak kivételével plasztikus füzérdísz tölti ki. A délről második ablak ornamentális vakolatmellvédjének alsó felét a lejárati lépcső toldaléképítménye takarja. Míg az északi felé eső oldalon a faltagolás és az ablakkiosztás szabályos - a falszakaszt a toronytest felé is pilaszter, illetve a földszinti részen armírozott felület zárja, addig a déli oldalon a torony felé eső negyedik szakasz keskenyebb, az ablak bal szárköve közvetlenül a torony oldalához illeszkedik, ebből kifolyólag vakolatkerete is "csonka", a jelenlegi formát jól láthatóan egy keskenyebb szegmensíves ablaknyílás elé "applikálták". Keleti (északkeleti) homlokzat: A település felé néző keleti homlokzatot szintén nyolc axis tagolja. Észak felé eső oldalát a homloksíkból alaprajzilag is előrelépő négyaxisos, középrizalittal hangsúlyozott rész foglalja el. A homlokzat kétharmadát kitevő dél felé eső szakasz emeletét négy egymástól egyenlő távolságra álló pilaszter s ugyanennyi ablak tagolja, a sávozott vakolatarchitektúrájú, lábazati zónaként megjelenő mélyföldszinten három - a nyugati homlokzaton látható ablakocskákkal megegyező méretű - zárókővel ellátott vaknyílás látható. Ezek közül kettő, az északi szélső és a délről második az emeleti ablak tengelyébe esik, a közbülsőé valamivel dél felé tolódott. A déli szélső esetében pedig, csupán a vakolatarchitektúrában feltűnő zárókő motívum utal a negyedik földszinti ablakocska egykori jelenlétére. A vaknyílások esetében kisméretű - az ún. tornaszoba levegőjét biztosító - szellőzőrácsok vannak beépítve. Az öt pilaszter által tagolt előreugró rész szimmetrikus kialakítású, a földszinti ablakok az emeletiekkel egyező számban és kiosztással tűnnek fel. E részen a lábazati zóna sarkai - a rizalit esetében is - armírozottak. Az enyhén előlépő kétaxisos rizalitot a tetogerinc vonalával párhuzamosan futó, háromszögű oromzat koronázza. Az oromzatot az épület koronapárkányának megfelelő alakítású konzolsoros párkányzat keretezi, középmezeje üres. Északi (északnyugati) oldalhomlokzat: Az épület ezen homlokzatát a többitől eltérően pilaszterpárok (öt) tagolják. A négyaxisos homlokzat szakaszai az emeleti részen egyenlő kiosztásúak, a földszinti ablakok a középrészen sűrűbben sorakoznak. Az öt földszinti ablak közül a keleti szélső vaknyílás. A középső a homlokzat tengelyében álló pilaszterpár alatt, a többi az emeleti ablakok tengelyében látható. A lábazati zóna sarkai armírozottak, a nyugatról vett második szakasznál a földszintet határoló, egyben a pilaszterek s a vakmellvéd bázisát adó övpárkány - nyílván utólagos átalakítás következtében - megszakad. E szakaszban a lábazat vakolatarchitektúrája egy sornyival feljebb nyúlik. Déli (délkeleti) oldalhomlokzat. A déli homlokzat háromaxisos, négy pilaszter s négy emeleti ablak tagolja. A középrész az önálló formaként kezelt, de a közvetlenül egymás mellé helyezett ablakok motívuma révén valamivel hangsúlyosabb. A földszinti rész sarkai armírozottak, itt az emeleti ablakoknak megfelelő számú és kiosztású nyílások tűnnek fel, melyek közül a két keletebbi vaknyílás. (A szélsőbe - láthatóan utólagosan - egy kisebb ablakot vágtak. A keleti homlokzat elé ülő épületrész déli falát a keleti szélen egy pilaszter s alant sarokarmírozás gazdagítja. A homlokzatarchitektúrát a mélybarna halványsárga sárga és fehér színek uralják. A lábazati zóna sötétbarna, az armírozások és a zárókövek sárgák, de a rusztikusan borzolt felületű kövek keretét fehérre festették. Szintén a fehér és a sárga kombináció játéka jut érvényre az ablakok vakolatkeretében. A pilaszterek, a koronapárkány és az ablakok vakolatmellvédje fehérre van festve.

 

 

 

 

Bertha-kastély: A településen belül áll az egyemeletes eklektikus kastély, mely ma kultúrotthon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rábapaty

Alsópaty: Esterházy-Felsőbüki Nagy-kastély: Pontos építési ideje nem maradt fenn, de építését a 17. század végére vagy a 18. század elejére teszik, építési barokk stílusa erre az időre vall. A 18. században már kegyúri kastély volt. A mai alakját a 19. században kapta, amikor nagy átalakítást végeztek rajta. A kastély ablakai, kandallói, mennyezeti stukkói és az épületen kívül lévő kőkút műemlékké teszik. A kastély rokokó-barokk stílusban épült. A mellette lévő gazdaság, majorsági gazdaság volt. Körülötte jobbágyi falu, régi zsúpos, kisablakos házai a Kis utcán, a Rába utcán még egy-két évtizede megtalálhatók voltak. A kastélyból a monda szerint alagút vezetett ki, amelynek kijáratát több alkalommal is keresték, de nem találták meg. Fontos szerepet kapott a Wesselényi-összeesküvésben. Az összeesküvés után a birtokot az Esterházyak kapták meg. Nagy Sándorné, vagyis a felsőbüki Nagy családé vásárlás útján lett.

 

 

 

Rátót

Széll-Bernrieder-kastély: A község birtokosai korábban a Széll és Cseh-családok voltak. A volt Széll-kastélyt valószínűleg a 19. század első felében létesítették. Az egyemeletes, eklektikus stílusú tornyos épületet Hauszmann Alajos tervei szerint az egykori pénzügyminiszter, Széll Kálmán 1890 körül építtette át mai formájára. Parkja egyike azon híres Vas megyei parkoknak, amelyeket tulajdonosai a 19. század hatvanas éveiben az elsők között alakítottak át dendrológiai gyűjteményes kertté. A vármegye legszebb parkjai közé tartozó "párját ritkító növényzetű park" főleg fenyőgyűjteménye révén volt nevezetes. Az egykori képek és leírások szerint a kastély főbejárata előtt és valószínű a hátsó homlokzati részen virágdíszes parterre-t alakítottak ki. A park távolabbi részein sok fenyőritkaságot telepítettek. Természetesen egyéb lombos fafajok is gazdagították a növényvilágot. A parkban jelenleg mintegy 15 fenyő- és 16 lombos fafaj található, de faj gazdag a cserje és örökzöld növényfajok populációja is. A kert hátsó, északi szélén idős vadgesztenyesor húzódik. Jelenleg a park utca felőli előkertjében sok 25-35 éves luc és hamisciprus példányt telepítettek, sajnos a szárazság és a szú a lucokat erősen károsította. A korosabb fák közül jelentősebbek a juharlevelű platánok, a kocsányos tölgy, a hikori- és feketedió, egy háromtörzsű vérbükk, a vörös juhar és a korai juhar. Törzsátmérőjük a fafajok felsorolási sorrendjében 1,30, 1,40, 1,40,és 0,90, 0,80, 0,80, 0,80 m . A fenyőfa fajok néhány nagyobb törzsátmérőjű példánya a kaukázusi jegenyefenyő (1,0 m), az andalúziai jegenyefenyő (0,80 m), az amerikai gyantás cédrus (0,70 m), a duglaszfenyő (0,80 m) és a kanadai hemlockfenyő (0,90 m) (Törzsátmérőjüket m-ben a zárójeles érték tünteti fel). A kastélyban ma általános iskola működik. Sajnos az iskolához tartozó kézilabdapályát nem a legszerencsésebb helyen létesítették. A park korlátozottan látogatható.

 

 

 

 

Répcelak

Radó-kastély: Itt van szentmártoni Radó Kálmánnak, a jeles államférfinak, Vas vármegye volt főispánjának és főrendiházi tagnak díszes, kiváló ízléssel berendezett kastélya és mintagazdasága, mely messze földön híres és a Dunántúl intenzív gazdasági rendszeréből is kiválik. A kastély alapja Mátyás korabeli építmény; mostani alakját 1867 -ben kapta. A régi épületben fogadta 1707 -ben gróf Stahremberg , a császáriak vezére, a kőszegi küldöttséget. A kastély nagyobb része elpusztult, megmaradt része a barokk stílusú ún. kertészlak, műemlék. Van a községben egy másik kastély is, amely szintén Radó Kálmán tulajdona, de ezt gazdasági célokra alakították át.

 

 

 

 

 

Ajkay-kastély: A település központjában, a főút mellett áll, bejárat nélküli főhomlokzata az útra néz. Bejárata a kerti oldalon található. A kastély alapterülete 722 m2, emeletes. Az udvaron őspark maradvány van. Magánkézben, üresen áll, a város szeretné megvenni. Valószínűleg Radó Kálmán építtette, majd a 20. sz. elején Ajkay dr. tulajdona volt.

 

 

 

 

 

 

 

Stauffer Vilmos-kastély: A XIX sz. végén Svájcból idetelepült Stauffer Frigyes építtette 1923-ban, addigra a sajtgyáruk kinőtte a Radó-kastéyt, amelynek addig a pincéjét használták. A kastély még ma is látható a sajtgyár területén, ahol üresen áll. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stauffer Ernő-kastély: A Vilmos-kastéllyal azonos időben épülhetett, már nem áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

Répceszentgyörgy

Szentgyörgyi Horváth-Zinner-Nedved-kastély: Birtokosai a 17. századtól a szentgyörgyi gróf Horváth-család, 1850-tol Zimmer Adalbert, majd Nedved Károly, később a szombathelyi püspökség. A Fő u. 1. szám alatt található az egykori Szentgyörgyi Horváth kastély. Mind a kastély, mind a park műemlékvédelem alatt áll. A későbarokk stílusú kastélyt feltehetően Hefele Menyhért tervei szerint 1780 körül a két gazdasági épületet valószínű 1790-ben építették. (A volt lóistállóból később iskola lett, az egykori pálrnaházat utóbb tornateremnek és műhelynek használták.) Az épületeket a 19. század végén eklektikus stílusban alakították át. Legutolsó épületfelújításra 1967-ben került sor. A park 1810-ben angol tájképi stílusban létesült. Régebben nagyobb kiterjedésű volt, mert hozzátartoztak a Répce menti ártéri erdők is, ahol egy időben dámvadas kertet alakítottak ki. A parkban mintegy 0,3 hektár vízfelületű tavat létesítettek, amit a Répce látott el vízzel. Bár 1965-ben kitisztították a tavat, azóta ismét elhanyagolt állapotba került. A tóhoz vezető vadgesztenyesor jellegzetes része a parknak. A park egykor gazdag növényállománya veszített értékeiből, de területén az újabb telepítéseknek köszönhetően ma is mintegy 22 fenyő, 55 lombos örökzöld, illetve lombhullató fa- és cserjefaj, -fajta található. A kert mai legméretesebb példányai a főhomlokzat elott álló két mamutfenyő és egy páfrányfenyő. Előbbiek törzsátmérője 1,40 m, magasságuk 20 m, utóbbi törzsátmérője 1,10 m. Jelentősek az 1,40 körüli törzsátmérővel rendelkező platánok is. A park legmagasabb fája a 75 cm törzsátmérőjű és 25 m magas kaukázusi jegenyefenyő, melyen sajnos csúcsszáradás jelei mutatkoznak. Értékesebb példányok még a piramistölgy, az ezüst és a krími hárs. A kastély főhomlokzata előtt félkörívben állnak az aradi vértanúk emlékoszlopai, tetejükön kőurna. Minden oszlopon a kivégzett hősök neve is szerepel. Feltehetően a kivégzett Lázár Vilmos a Horváth család egyik leány tagjának férje volt, emlékoszlopán ma is friss babérkoszorú látható. A kastély és a hozzátartozó épületek sokáig üresen álltak, a park elhanyagolt, az útrendszer gondozatlan állapotban volt. Feltehetően ez a helyzet megváltozik, mert a parkot Heunler Flórián osztrák állampolgár azzal a céllal vásárolta meg, hogy szállóként kívánja hasznosítani. A park korlátozottan látogatható.

 

 

 

Rum

Bezerédj-Széchenyi-kastély: A község mellett van Bezerédj Adorján szép és kényelmes emeletes kastélya, mely mögött terjedelmes erdő és fácános terült el. Itt volt még Bezerédj Adorjánnak jól berendezett gőzmalma és téglagyára . Az egész telep villanyvilágítással volt ellátva már létrejöttekor. A Bezerédj család itt őrizte a lefejezett Nádasdy Ferenc kardját. Eklektikus középrész felhasználásával, bővítve neobarokk stílusban, 1925 körül épült. Nagy kastélypark veszi körül. A többcélú intézményben speciális óvoda, speciális általános iskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, és mindezek kiszolgálására szintén a különleges nevelési szükséglet kiszolgálására szakosodott kollégium is működik.

 

 

 

 

Sajtoskál

Rupprecht-kastély: Sajtoskálon a Rupprecht kastély a Metőc patak nyugati oldalán áll, azonban a keleti oldalon is található egy kastély, a Losonczy kastély. A két kastély összetartozott, egy – azonban mégis kettő család tulajdona volt. A Rupprecht-kastélyt egy tornácos földszintes kúriából 1863-ban építették emeletes, tornyos kastéllyá. Körülötte angolpark van sok faritkasággal. Ma szociális otthon. Rupprecht Lajos lett Sajtoskál birtokosa Rupprecht János Sajtoskál nagybirtokosa után. Az ő nevéhez fűződik a Rupprecht kúria átépítése 1863-ban. A tornácos, árkádos, földszintes házból emeletes kastély lett, toronnyal, kiugrásokkal, és némi gótikus emlékezéssel. Romantikus kiképzéseivel korának érdekes, jellegzetes emléke ma is. Az átépítés előtti idők tanúságtevője a kocsi aláhajtó. Ma az zárt és benne alakították ki a magasföldszintre közlekedő lépcsőzetet, ami eredetileg az épületben volt, az úgynevezett fogadótérben – a vendégfogadóban. A magasföldszintről míves vaskorlátos lépcső vezet fel az emeleti folyosóra. A kastélyépület udvari oldalán építették fel a bástyára emlékeztető „tornyot”. A toronyban központi helyet foglal el egy vas csigalépcső, mely a személyzet közlekedéséül szolgált az egyes szintek között. E torony érdekessége, hogy aránytalanul nagy és magas a kastélyépület méreteihez képest. Általában erre az a magyarázat, hogy a tető teraszáról könnyen át lehetett tekinteni a gazdasági épületeket az esetleges tűz miatt. A torony terasza mellvédkorláttal ellátott és hézagokkal áttört pártázatú. A kastély keleti oldalán az emeleti szobák előtt egy nagyobb méretű nyitott terasz van most is. A kastély emeleti szobái eredetileg egybe nyithatóak voltak, erre enged következtetni a befalazott ajtók egytengelyűsége. A Rupprecht kastély külön érdekessége, hogy a „postaút” ívelt vonalát követi a kastély fekvése is, de nem ívelt formában, hanem egy középrizalithoz csatlakozóan, így a homlokzatok egyenes vonalúak. Az északnyugatra néző középrizaliton félköríves kiképzésű, kettős szemöldökpárkány van, ikerablakokkal. A két oldalrizalit csak az emeleti részen lép ki a fal síkjából és enyhén díszes konzolokra támaszkodik ( minden rizaliton három konzol van). Eltérően a középrizalittól, ahol ikerablakok vannak, itt a kettős félköríves szemöldökpárkányok alatt középen egy ablak van. A külso díszítése egyszerű, a már említett díszes szemöldökpárkányokon túl. A két szint közötti választópárkányt és a fal síkját az esőcsatorna alatt fogsoros párkányzat zárja. Az épületen timpanont nem találunk. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert gazdái, a Rupprecht dinasztia nemesi címere gazdag díszítésű. A teljes kastélyépület alápincézett tetőzete pedig lekontyolt nyeregtető. A kastélykert udvari részében még mai is használatos üvegházat (növényházat) találunk. A jelenlegi pavilon helyén pedig lovarda állt. A kastély belső kertje és a Metőc patak között szépen gondozott, úgynevezett angolpark van. Különleges faféleségek teszik gazdagabbá.

 

 

 

Losonczy-kastély: A Losonczy-kastély mai formájában 1922-ben épült fel a korábbi udvarház felhasználásával. A háború után lakóházként szolgált, több lakás volt benne. Ma magántulajdon. A Losonczy kastély a cukorgyár mellett épült. Azonban 1922-ig, az átalakítás – antikizálás idopontjáig Losonczy-udvarházként emlegették, ezután azonban már kastélyként. Az átalakítás előtt is a család lakóépületéül szolgált. Külsőleg csak az előreugró részt (rizalit) építették a loggiákkal együtt. A kettős árkádív a kastélyépület mindkét oldalán egy-egy dór oszlopra támaszkodik középen. A kastély földszintjén – az udvari részen – találjuk a fogadóbelépőt a lépcsőzettel (az emeletre való feljutáshoz). A belépőtől jobbra a nagyebédlő, míg balra a házmesteri lakás volt. A belépővel szemben az előreugró részben is átnyúlva az alsó hall, tole jobbra a kis ebédlő, balra a vendégszoba. A konyha a kastélyépületre merőleges traktusában volt elhelyezve, közvetlenül a nagyebédlő mellett. Külön említésre érdemes, hogy a kastélyépület utcai (nyugati) részén ajtó nem volt. Meg kell még jegyezni azt is, hogy a kastélyhoz kocsialáhajtó nem tartozott. Az emeleten a lépcsőről feljutva a felső hallba érünk. Tőle jobbra a nagyszalon, balra hálószoba és mellékhelyiségek. A nagyszalonból lehetett kijutni az északi oldali loggiára, a déli oldalon pedig a hálószobából. A loggiák között az előreugró részben helyezkedik el középen a nappali, tőle jobbra a kisszalon, balra egy hálószoba – innen is kijuthattak a déli loggiára. A vendégszobákhoz a felső hallból folyosókon keresztül juthattak el. A kastélyhoz csatlakozó személyzeti lakás a lakóházzal egy időben épült (1837-47 között). Építészetileg ma azért válik el a kastélyrésztől, mert azt 1922-ben nem antikizálták – bár a kastéllyal egybe van építve. A kastélytól délre istállók és más nagyobb épületek voltak, melyeket mindig hasznosítottak.  

 

 

 

 

 

Sárvár

Hatvany-Deutsch-kastély (Cukorgyári-kastély): A sárváriak többsége által csak cukorgyári kastély-ként emlegetett kastélyt 1898-99-ben Hatvany Béla építtette családja számára nyári tartózkodási helyül. Az épületet Schannen Ernő műépítész tervezte, aki munkatársa volt Ybl Miklósnak és Hauszmann Alajosnak is. A kastélyhoz egy 4,7 hektáros park is tartozik. A parkban jelenleg több idős és nagyméretű fa - főleg kocsányos tölgy és magas kőris - található, amelyek még az egykori ligeterdő maradványai lehetnek. Erre utal, hogy a faji összetétele is megegyezik a közeli Szatmár-erdőével. A park értékes növényállományának megőrzése érdekében helyi védelme indokolt lenne.

 

 

 

 

 

 

Újmajor: Habsburg-Wittelsbach-kastély: klasszicista, 19. sz. eleje. A kastélyegyüttes egy sor elnyújtott téglalap alaprajzú épületből áll.

 

 

 

 

 

 

 

Nádasdy-várkastély: Kultúrközpont és múzeum. A mai palotaegyüttes délnyugati sarkában álló 13. sz-i, háromszintes lakótoronyból, s a mai épülettömb északi egyemeletes szárnyából fejlődött ki. E vár első említése 1288-ból való. A következő nagy építkezések a 15. század második felében, a gótika jegyében folytak. A Kanizsai család idején a mai déli szárny helyén háromszintes reprezentatív termekkel ékesített főúri lakóépület készült el. A 15. század végén készült el a mai kaputorony alsó szintje. A 16. század elejére nagy kiterjedésű zárt udvar alakult ki, a védelmet a természeti adottságok mellett, a rótt palánkos földsáncok biztosították. A Nádasdy család 1534-1671 között birtokolta a várat. A reneszánsz stílusban folyó építkezések eredményeképpen kialakult a várpalota azon formája, amilyennek napjainkban ismerjük. A díszterem mennyezetfreskói 1653-ban készültek el. A mai látható óolasz bástyás védelmi rendszer 1588 és 1615 között épült. A díszterem mennyezetfreskóit 1653-ban Hans Rudolf Miller készítette el, az oldalfalak ószövetségi témájú képeit Dorfmeister István festette 1769-ben. Estei Ferdinánd főherceg 1803-ban vásárolta meg a várat, amelyet utódja restauráltatott. A reneszánsz árkádsort a keleti szárnyon befalaztatta. Az emeleti szárnyon folyosók épültek, így a kastély körbejárhatóvá vált. A várárok vizét lecsapolták, s felépítették a ma is látható hidat. A 19-20. század folyamán csak kisebb átalakítások történtek, így a vár napjainkig is a 16-17. századi erődített késő reneszánsz várkastélyok hatását kelti.

 

 

 

 

 

 

Simaság

Széchenyi-Hohenlohe-Eörsi-Balogh-Festetics-kastély: A barokk Festetics-kastély a 18. század végén épült, feltehetően Hefele Menyhért tervei alapján. A mai formájában későbarokk, klasszicista egyemeletes épület oldalszárnyai későbbi toldalékok. Kastélypark övezi. A Festetics család - amely fontos szerepet játszott a település életében - az 1600-as évek végén jelent meg birtokosként. A Festeticsek 1840-ben a simasági kastélyt eladták, a családi levéltárat és könyvtárat pedig Keszthelyre költöztették. 1956 óta egészségügyi intézményként működik.

 

 

 

 

 

 

 

Sitke

Felsőbüki Nagy-kastély: A Felsőbüki Nagy család kastélya, a község melletti domboldalon a kálváriához közel áll, eredetileg erődítményszerű épület volt, magas bástyákkal körülvéve, amelyeket a 19. században bontottak le. 1730 körül készült barokk stílusban, Dorfmeister István festette ki ezt is. 1851-ben romantikus stílusban alakították át. Jellegzetessége, hogy igen nagy méretű pincét építettek hozzá. Az átépítés miatt tört alaprajzú, északkeleti oldalán konzolos erkély található. Bejárata előtt egy Krisztus szobor áll, melyet Felsőbüki Nagy Franciska állíttatott 1734-ben. Az államosítás után sokáig iskolaként működött, mígnem 1982-ben két vállalkozó szellemű család a kastélyprogram keretén belül vállalta, hogy felújítja. Ma fogadóként működik.

 

 

 

 

 

 

Sorkifalud

Taródháza: Nádasdy-Lengyel-Tarródházi-Kiss-Inkey-Kend-kastély: Taródházán áll a Nádasdy család 17. századi kastélya. Ez Nyugat-Magyarország legrégibb téglakastélya, melynek különlegessége, hogy mindkét szintje boltíves szerkezetű. Kora barokk, 17. sz. vége. Felújítva eklektikus stílusban a 19. sz. végén. Az épület körül kert és majorság.

 

 

 

 

 

 

Sorokpolány

Sorokújfalu: Szapáry-Gött-Haupt-Buchenrode-kastély: A kastély pontos építési ideje nem ismert, feltehetően 1850-körül építtette Taródházi Mikos László, barokk stílusban. A tulajdon a Mikos családról gróf Szapáry Lászlóra szállt. 1895-ben már teljes pompájában állt a mai, végső formáját tekintve eklektikus kastély. A kastélyban számos, a híres olasz Morosini-féle gyűjteményből származó műtárgyat őrzött a Szapáry család. 1910-ben a Szapáry-család kénytelen eladni a kastélyt, így a tulajdont Gött Gyula szerezte meg. 1916-ban Gött Gyulától báró Haupt Buchenrode István vásárolja meg, aki 1927-ben átépítteti. 1945-ig a báró tulajdona, mikor Ausztriába menekül, s a kastély bútorzatát is magával viszi. Jelenleg magántulajdon.

 

 

 

 

 

 

Söpte

Guary-kastély: A település közepén, főút mellett, a kanyarban álló, téglány alaprajzú épület. Mögötte park, és a lovarda közelében gazdasági épületek. A kastély erősen átalakított, csak tömegalakításában emlékeztet egykori barokk önmagára. A Petőfi útra néző homlokzatán eredetileg középrizalit lehetett, ezt eltüntették, és egy otromba hozzátoldást eszközöltek a helyére. Ma óvoda működik benne.

 

 

 

 

 

 

 

Hódászy-kúria: Klasszicista épület volt, 1974-ben lebontották.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szarvaskend

Sibrik-Széchenyi-kastély: Sibrik Kálmán földbirtokos kényelmes, csinos, mai formájában klasszicista kastélya és szép parkja, már a 15. század óta volt a család birtokában. 1829-ben nyerte el mai formáját. A kastély egyik terme ama számos díjtárgyat tartalmazta, a melyeket Sibrik Kálmán, a hírneves galamblövő, a különböző bel- és külföldi versenyeken nyert; köztük néhány nagy műértékű darab volt. A község a szarvaskendi Sibrik család ősi fészke, amely innen nyerte predikátumát is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeleste

Festetich-Baich-Szentgyörgyi-Horváth-kastély: A 13 hektáros gyűjteményes kert alapjait Festetics Andor gróf a 19. század végén teremtette meg a kemenesháti dombok és az Alsó-Szeleste falu mögötti területen felépített kastély és a körülötte megalkotott tájképi kert létrehozásával. A romantikus kastély előtti rész geometrikus, teraszos elrendezéssel kialakított növényegyüttesét a hársak, juharok, szilek, platánok, vadgesztenyék és néhány fenyőfa felhasználásával megkomponált tájképi kert vette körül. A kert fénykorát a 20. század elejétől élte, amikor Baich Mihály megvásárolta a birtokot és hozzáfogott a kert növényállományának gyarapításához. 1927-ben a kert növényfajainak száma már meghaladta a kétezret. Külön kiemelést érdemel a Lovarda térségében létrehozott ú.n. virágoskert, vagyis évelőskert, ahol különféle dísznövények százai pompáztak. Az évelőskert melletti termesztőházban és kertészeti telepen a szaporítások zömét helyben elvégezték. A kertet a község lakói szabadon látogathatták, megőrzéséért fenntartásáért Molnár Gyula kertész haláláig sokat fáradozott, majd a közelmúlt éveiben a Szombathelyi Kertépítészeti és Parképítő Vállalat kezelte. A kert országos jelentőségű természetvédelmi terület, látogatható.

 

 

 

 

 

Szentgotthárd

Jakabháza: Zichy-Kornis-kastély: Kornis-kastélya a korábbi kastély felhasználásával 1852-ben épült. Gróf Kornis Emil kastélyának alapját egy ugyanitt létezett régi kastélyból gróf Zichy Herman vetette meg 1852-ben, míg jelenlegi alakját Kornis gróftól nyerte. A kastély szép, terjedelmes park elején állt, homlokzatával a közeli országútra nézve. 1939-ben semmisült meg.

 

 

 

 

 

 

Szergény

Geist-kúria: Erdődy Sándor gróf, a falu földesura itteni birtokai nagyobb részét a 20. század elején a Geist családnak adta el, akik szombathelyi fakereskedők és gyárosok voltak. A Geist család 1913-ban "szergényi" előnévvel nemesi címet kapott. A kúriát Geist Lajos építtette fel 1907-08-ban eklektikus stílusban. Halála után fia, Geist Jenő lett a birtok tulajdonosa, aki 1927-től kormányfőtanácsosi címet viselt, illetve hét évig a szombathelyi izraelita hitközség elnöki posztját töltötte be. Az I. világháború után a birtokot és a kúriát a Geist család eladta a Magyar Őstermelők Részvénytársaságának. Tőlük sajátították ki 1945-ben az épületet, melyben tanácsi kirendeltséget és orvosi rendelőt helyeztek el. Napjainkban polgármesteri hivatal, orvosi rendelő és óvoda működik az épületben.

 

 

 

 

Szombathely

Bogát: Festetics-kastély: Bogát valamikor különálló község volt, 1950-ben csatolták Szombathelyhez. Szombathelyen a Bogáti út 72. szám alatt található a valamikori Festetics-féle kastély, amelyet az 1800-as évek elején építettek. A Gyöngyös-patak által határolt mintegy 9 hektáros kastélyparkot is ez idő tájt létesítették. Gróf Festetich Kálmán nagyszabású, szép kastélya, melynek régi, emeletes collonádos részét Skerletz báró építtette e század elején. Tőle vásárolta 1856-ban gróf Festetics Dénes , aki 1860-ig jelenlegi alakjában felépíttette. A kastély igazi főúri ízléssel volt berendezve. Remek szép lépcsőháza régi fegyverekkel és régiségekkel van díszítve, lakosztályai pedig értékes keleti szőnyegeket, antik tárgyakat, nagy értékű bútordarabokat, festményeket stb. tartalmaznak, míg kápolnája rendkívül érdekes és értékes bibliai jeleneteket ábrázoló régi festményeket foglal magában. Az egyemeletes angol gót-romantikus stílusú kastélyépületet Skerletz Károly bárótól 1856-ban vásárolta meg Festetics Dénes. Már a Festetics család építtette át a kastélyt az 1860-as években jelenlegi formájára. A II. világháború végén szovjet hadikórház volt, majd tanácsi és MSZMP Oktatási Központként használták. 1981-től a Fővárosi Tanács kezelésébe került és ma is a Fővárosi Önkormányzat Szociális Otthonaként működik. A 19. században a növényhonosítási csodákkal, a különböző kontinensekről származó változatos alakú és színezetű fenyő- és örökzöldfajok telepítéséveI dendrológiai gyűjteménykertek jöttek létre. Az első ilyen jellegu létesítmények között volt a bogáti kastélypark is. A park kedvező termőhelyi és klimatikus adottságai tették lehetővé a messziről ideszármazott fafajok életbenmaradását. Vas megye többi parkjához, arborétumához, például Gyöngyösapáti, a Rátót, a Kámon stb. hasonlóan az itteni növényfajok jelentős része idegen kontinensekről, más földrészekről származó, de mindinkább elterjedő fenyőkülönlegesség. A parkban jelenleg mintegy 28 fenyőfaj és 60 körüli lombos fafaj található. Koruk és méretük miatt említést érdemel a bejáratnál található két idős kocsányos tölgy, a parkoló melletti kéttörzsű ezüst hárs, valamint egy nagyobb tiszafa és egy idősebb tatárjuhar. Évszázados fenyői közül jelentős a 2,20 m törzsátmérőjű mamutfenyő és a mellette lévő 1,20 m törzsátmérőjű gyantáscédrus. A kastély udvari homlokzata előtt található egy pusztulóban lévő kettős törzsű kanadai hemlockfenyő, törzsátmérője 90 cm. Közelében egy körülbelül 30 m magas, 1,30 m törzsátmérőjű duglaszfenyő áll. A duglaszfenyőkből több kisebb példány is tenyészik a kertben. Az épülethez közel van egy körülbelül 30 m magas jegenyefenyő és egy kettőstörzsű keleti luc. Érdemes említést tenni a jelentős méretű tölgyfákról, simafenyőkről, andalúziai jegenyefenyőkről, kéttörzsű sárga fenyőrol stb. Értékes lomblevelű fafajokhoz tartozik a nyugati platán, a vérbükk, a tulipánfa, a kékvirágú császárfa, a kaukázusi szárnyasdió, a hármastörzsű narancseperfa, a szeldeltlevelű vadgesztenye és a bokorszerűen elterülő vadgesztenye. Ez utóbbi jellegzetessége, hogy nagy terjedőkörű, 2-3 m magas cserjeszerű, nagyobb foltot alkot. A többi vadgesztenyéhez képest későn, nyáron, júliusban-augusztusban hozza fehéres virágait. Az utóbbi évek telepítései folytán a park helyenként túlzsúfolt. Az épület közelében viszonylag gondozott, de a távolabbi részeken elhanyagolt.

 

 

 

Szőllős: Erdődy-kastély: Szombathelyi Állami Tangazdaság központi irodái, volt Erdődy-kastély, késő barokk, 1790 körül. Eklektikus toldalékokkal az 1850-es évekből. Az utcafront felől nem tűnik kastélynak, a park felől már inkább.

 

 

 

 

 

 

Kámon: Saághy-kastély: Itt van a Reissig család régi kastélya, mely Reissig Alajos földbirtokos tulajdona volt, kinek a községben mintaszerű gazdasága és nagyarányú marhatenyésztése volt. A kényelmesen berendezett kastély kívül-belül régi, ódon-stílű és egy része még a 16. századból való, amikor a Kámonyi család bírta. Jelenlegi alakját a 17. században nyerte; az előrészt Reissig Lajos Keresztély építtette. Mai formáját 1930 körül nyerte, neoeklektikus stílusban. Van itt még egy úrilak is, amely még a múlt században a Gorup -családé volt; most Sághy István földbirtokosé. A Szombathely város közigazgatási területén lévő 20 ha-os park országos jelentőségű természetvédelmi terület. A park kialakítását Saághy Mihály az 1860-as években kezdte el a Perint és Gyöngyös patakok vízfolyását követő galériaerdők és vizenyős rétek adottságainak felhasználásával a tájképi dendrológiai kertek korszakában, nagyszámú exóta növényfaj alkalmazásával. Ékessége a sok kisebb-nagyobb tó, épült sziklakert, kerti filagória, vízesés. A telepítések egy része honosítási és erdészeti jellegű volt és dr. Saághy István a századfordulón jelentős nemesítő munkát végzett és faiskolát üzemeltetett. A kertet az 1920-as években bővítette és Európa egyik leggazdagabb fenyőgyűjteményét hozta létre. A kert a kialakított tavakkal közel 300 fás növényfajt számláló gyűjteményével az örökzöld dendrológiai tájképi kert hangulatát nyújtja a látogatóknak. A terület alkalmas a Rhododendronok telepítésére, virágzásuk, illatuk páratlan élmény májusban. A kastély félig a Kámoni arborétum területén, félig pedig azon kívül áll. Környezete (az arborétumot leszámítva) és maga a kastély is eléggé elhanyagolt.

 

 

 

 

 

Gyöngyöshermán: Szegedy-kastély: Báró Szegedy-Ensch Károly szép, régi kastélya az átalakítások dacára is megtartotta ősi jellegét. Szilárd, rendkívül vastag falai, boltíves termei a 17. század építészetére vallanak. Stílusa kora barokk. 1820 körül klasszicista stílusban átépítették. A kastély tágas helyiségei főúri kényelemmel voltak berendezve. Itt volt a család gazdag és érdekes levéltára és képtára is, azonkívül számos érdekes és értékes fegyver, antik ötvösmű, stb. Nagy, védett park tartozik hozzá. A Szegedy-kastély elődje a 16. században épített lakótorony volt, melyet a Gyöngyös-patak vízével elárasztott vizesárok vett körül. A 17-18. században a toronyhoz emeletes, árkádos palotaszárny épült. Ezt a 19. század elején klasszicista stílusban építették át. A 20. század elején a kastélyhoz új palotaszárnyat építettek. 1945-ben az épületet oroszok szállták meg, értékes berendezését, műtárgyait elvitték, ami megmaradt azt a lakosság hordta szét. A következő évtizedekben az épület állaga jeletősen romlott. 1979-ben a Rost és Lentermesztő kutatóállomás céljára részben felújították. Ma a kastély árván, siralmas állapotban áll.

 

 

 

 

 

 

 

Zarkaháza: Szily-kastély: Rehabilitációs foglalkoztató, volt Szily-kúria, késő barokk, 1788. Tervezte: Hefele Menyhért. Kiváló állapotú kastély, a Győzelem utcában van.

 

 

 

 

Kámon: Reissig-kastély: Az Árpád-kori eredetű Kámon település központi részén, a Gyöngyös patak keleti partján álló, 16-17. és a 19. század között kiépült kastély ma kertvárosi környezetben áll. A kastély kétszintes, tömegét két, egymáshoz képest kissé elcsúsztatott helyzetű épülettömb alkotja. A déli épülettömb egy, az északi pedig két helyiségsort foglal magába. A két épülettömb különbségét az eltérő arányú és kialakítású tetőformák és az eltérő típusú koronapárkányok mellett az északi épülettömb szabályos téglalaptól kissé eltérő alaprajza, illetve boltozott földszinti terei is hangsúlyozzák. Jelen ismeretek szerint ez utóbbi tömb tekinthető az épület korai magjának. Téglaboltozatos tereiben számos helyen összefüggő tört kő falszakaszok láthatóak, keleti homlokzatát pedig kváderezést imitáló (okker alapon fekete), korai, feltehetően 17. századi festés díszíti. A kastélytól északra egykor a 18-19. században felépült gazdasági épületek álltak, keletről és délnyugatról a Gyöngyös patakig húzódó kert, illetve 19. századi ábrázolásokról ismert angolpark övezte. Szombathely északnyugati részén gondozott kertvárosi környezetben, a hajdani Kámony falu magjától délre, a Gyöngyös patak keleti oldalán áll a kicsiny, kétszintes kastélyépület. Jóllehet az épület területét határoló utcák (Szófia és Maros u.) mind a belváros felől, mind a Kőszeg és a nyugati országhatár felé vezető főútvonalakról is könnyen megközelíthetők, azokról a kastély és parkjának csekély maradványai az utóbbi évtizedekben felépült 3-4 szintes, tetőteres társasházak szorításában szinte teljesen észrevehetetlenek. Az épülethez és a hozzá tartozó lezárt telekhez észak felől, a Szófia u. 20/A és 18. számú házak között nyitott keskeny, rövid földút vezet. Külső: Az épület tömegét két, egymáshoz képest elcsúsztatott helyzetű, nyújtott téglalap alaprajzú épülettömb alkotja (továbbiakban északi és déli). Míg a déli épülettömb szabályos formájú, az északi enyhe rombusz alaprajzot mutat. Az épület hosszabb oldalhomlokzatai északkelet (kelet) és délnyugat (nyugat) felé néznek, közülük a délnyugati, jelenleg is udvarra eső rész képviseli a főhomlokzatot, itt, a déli épülettömb északi végén található az épület főbejárata. A kastély kétszintes, az északi tömb keleti vége alatt három helyiségbol álló pinceszinttel. Az épület két tömbjét három, párhuzamos gerincű, de eltérő magasságú kontyolt végű nyeregtető fedi. Közülük az északi tömb négy-négy helyiséget magába foglaló déli része feletti hangsúlyosan kiemelkedik, a meredek vonalú tetőt mindkét rövidebb oldalon felnyúló oromfal határolja. Az épülettömb északi felén a déli épülettömböt fedővel megegyező magasságú, lapos, szétterülő formájú nyeregtető látható. A tetőket - kisebb-nagyobb hiátussal - hagyományos, vágott végű cserép borítja. Az épület külső homlokzatai okker színűre voltak kifestve, azonban a kifestés több helyütt (északi oldalhomlokzat, északi épülettömb keleti homlokzatának földszinti zónája) összefüggő felületeken kopott illetve sérült, ott a szürkés vakolt felületek, illetve a nyers téglafalazat tűnik elő. Főhomlokzat: A nyugati homlokzatot hat axis tagolja, amelyekhez észak felől a hátrébb ülő északi épülettömb homlokzattagolása (emeleti rész közepén egy ablak) révén további egy járul. Az épület homlokzatait csak az ablak és ajtónyílások bontják meg, minden egyéb faltagoló elemet nélkülöztek. A falkoronát hangsúlyos zárópárkány emeli ki, amely a két épülettömbön eltérő profilt mutat. A déli épülettömb esetében azt pálcaszerű nyaktag és a fölé kinyúló meredek homorlat alkotja, a párkányt a déli épülettömb homlokzatain körülvezették, az északi kivételével, ahol csak a homlokzat 2/3 szélességében nyúlik hátra. A nyugati homlokzat: dél felé eső öt axisában az emeleti és földszinti nyílások egymásnak megfelelő kiosztásúak, az ablakok kisméretűek, négyzetes alakúak és azonos nagyságúak. A földszinti részt takaró burjánzó gazban néhol még látható a földszinti ablakok könyöklője alatt vezetett keskeny kiülésű vakolatlábazat. A földszint délről ötödik axisát az épület főbejárata foglalja el, a déli szélső axisban pedig kisebb egyenes áthidalású ajtó tűnik fel. Az ajtó körül - a déli oldalán a sarokig - a vakolat le van verve, a téglafalat részben friss vakolat borítja. Az ajtó déli, külső oldalán frissen ásott gödör, itt részben az épület alapozása is látható. A nyílászárók hiányoznak, néhol még megvannak a fa nyíláskeretek. Több helyütt a nyílások körül a vakolat le van verve, látható a téglafal, s néhol maga a falszövetet is rongálódott. A főbejárat feletti ablak falát a könyöklő alatt megbontották. A főbejárat körül is hiányzik a vakolat, se nyíláskeret, se nyílászáró nincs. Szárkövein a téglafelület látható, a déli külső oldalán lépcsős falccal. A kapunyílást utólag beépített egyenes áthidaló zárja le, de lecsupaszított falszöveten az északi szárkő feletti indításból és a belső oldalon jól látható, hogy a kapu egykor szegmensíves volt. A kapunyílástól északra a két szint közötti sávban a lépcsőfordulót megvilágító ablak található, kivételesen kerete és hatosztású, üvegezett táblái is megvannak. A kapunyílástól délre a "XVIII. századi" kastély műemlék jellegű épület voltáról tájékoztatató kőtábla látható. Keleti (északkeleti) homlokzat: Északi épülettömb: Az északi épülettömb keleti homlokzatát gazdag profilú, homorlatokkal-pálcákkal tagolt párkány koronázza, amely rövid szakaszon átfordul az északi oldalhomlokzatra. Felülete vakolt, de a déli sarkon, ahol a puszta falszövet tűnik elő, jól látható, hogy a párkány magját lépcsőzetesen rakott téglák (részben idomtéglák) alkotják, profilformáját a vakolással alakították ki. A homlokzat északi felét az emeleti részen három ablak tagolja. A két szélső kisebb, négyzetes alakú, kétszárnyú, hattáblás ablak. A harmadik széles fekvő téglalap alakú, fa nyíláskerete négyosztatú. A két szélső ablak alatt és a déli oldal földszinti részén téglával elfalazott egyenes áthidalású nyílások, a nagy ablak alatt pedig piciny, keskeny résnyílás látható. Az északi épülettömb keleti homlokzatának vonalában a nagy ablaktól északra enyhe tompaszögű törés látható (az ismert alaprajzi felvételek szerint ez a faltörés csak a külső oldalon jut érvényre). A homlokzat dél felé eső oldalának kétharmadát a vakolatba karcolt és feketével színezett, kváderezett faltagolókat imitáló festés díszíti. Festéssel díszített falsáv fut koronapárkány alatt, és a bekarcolt vonalak tanúsága szerint a homlokzat teljes szélességében a két szint határán a képzeletbeli övpárkányt is ilyen hangsúlyozta. Festett, a két szintet átfogó lizénák tűnnek fel a nagy ablaktól jobbra és a homlokzat déli szélén, az utóbbi saroklizéna. A homlokzatot keretbe foglaló architektonikus kifestés állapota az emeleti részen jobb, a földszinti részen a kifestés felső rétegei eltűntek, a déli oldalon pedig maga a vakolat pereg. Déli épülettömb: A déli épülettömb keleti homlokzatából, az észak felé eső oldalon karcsú négyzetes alaprajzú tornyocska lép elő. Magassága megegyezik az épülettömbével s a homorú kiülésű, pálcatagos koronapárkány is körbefutja. Emeletét piciny ablak tagolja, s a földszinti részén egy további nyílik észak felé. A "tornyocska" két oldalán, a földszinten és az emeleten is egy-egy ablaknyílás látható, kiosztásuk aszimmetrikus. Déli (délnyugati) és északi (északkeleti) homlokzat: Az északi épülettömb déli homlokzatát a földszinten és az emeleten két-két egymásnak megfelelő kiosztású ablak tagolja, a nyíláskeretek itt is hiányoznak, az ablakok körül a vakolat rongált, a téglafal néhol sérült. A padlásteret záró oromfalon keskeny téglalap alakú, szegmensíves lezárású ablaknyílás látható, amelyet egy-egy kisebb körablak fog közre. A homlokzat nyugati felén az ablakok könyöklője alatt a lábazati zónában falrézsű mutatkozik. Az épülettömb északi homlokzatán csak a földszintet tagolja két nyílás: a keleti szegmensíves lezárású nyíláskeret nélküli, bedeszkázott pinceajtó, a nyugati kisebb, megbontott keretű pinceablak. A déli épülettömb északi homlokzata - az emelet kelet felé eső részén nyitott ablaktól és a fal 2/3 szélességét koronázó párkánytól eltekintve - tagolatlan. A déli épülettömb déli homlokzatát az emeleten kettő, a földszinten egy nyugat felé eső ablak töri át. A kastély déli keleti és nyugati homlokzatai előtt azonosíthatók az egykori kastélyparkhoz utalható fák, de az épület közvetlen és távolabbi környezete is igen gazos, szemetes és elhanyagolt.

 

 

 

 

Herény: Gothard-kastély: Csillagvizsgáló és lakások, volt Gothard-kastély, barokk, 18. sz-i eredetű. Átépítve eklektikus stílusban, 1880 körül, Hauszmann Alajos tervei szerint. A csillagvizsgáló már nincs meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

Olad: Ernuszt-kastély: Ernuszt Kelemen földbirtokos, Vasvármegye volt főispánja és volt orsz. képviselő nemes ízléssel berendezett nagyszabású, kényelmes kastélya és terjedelmes, szép parkja ma mezőgazdasági szakiskola, volt Ernuszt- majd Szirmay-kastély, klasszicista, 1820 körül épült. Homlokzatai átalakítva ekelktikus stílusban 1880 körül.

 

 

 

 

 

 

 

Tanakajd

Ambrózy-kastély: Tanakajd a 87. számú főút mentén, szinte Szombathely elővárosa. A községben az Ambrózy sétány 2. szám alatt található egyemeletes klasszicista stílusú kastélyt valószínűleg 1820 körül építtette az Ivankovich család. Ambrózy Migazzi István, a malonyai és a jeli arborétumok neves alapítója 1914-1942 között volt a kastély tulajdonosa, aki az épületet a Szalézi Szent Ferenc Társaság Szent István király Tartományi Szerzetesrendre hagyományozta. Az 1945-ben államosított épületet ma a Vas megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás használja. Parkjának telepítése valószínűleg a 19. század utolsó harmadában kezdődött. Az első egzóták Ambrózy Migazzi Istvánnak köszönhetően 1922 körül kerültek a parkba. Feltételezhető, hogy itt történt a Jeli arboréturnba kerülő növények szaporítása. A park ma két részre oszlik. A kastély körüli fiatalabb telepítésű rész az utódok keze munkáját dicséri. Az idősebb állományt nagyobbrészt az Ambrózy telepítésű parkrész alkotja.A parkban jelenleg mintegy 32 fenyőfafaj és ennél valamivel több lombos fafaj található. Rendkívül gazdag és változatos a cserjeszint. Közöttük nagyon sok az alapító Ambrózy által telepített örökzöld, például japán babérsom, ezüstös borbolya, Júlia-borbolya, magyalfélék, madár birsek és rododendronok stb. Legidősebb fenyőpéldányok a kaukázusi jegenyefenyők és a mamutfenyő 0,80 és 0,50 m körüli törzsátmérővel. A lombos fafajok közül a mezei juhar és a nyugati platánfa a legméretesebbek, 0,60 és 0,70 m törzsátmérővel. A park növényzete helyenként túl sűrű, régi része kevésbé ápolt, sajnos elég sok fenyő kipusztult. A park korlátozottan látogatható.

 

 

 

 

 

Táplánszentkereszt

Szentlőrinc: Inkey-Széchenyi kastély: Szentlőrincen van gróf Széchenyi Jenő művészi ízléssel berendezett kastélya és szép parkja. A kastélyt Inkey Ödön építtette; az 1870-es években a gróf Batthyányak birtokába került, kiktől 1890-ben vásárolta meg gróf Széchenyi Jenő. A kastély termeinek belső falait a tulajdonos Emilia leánya: gróf Erdődy Gyuláné festményei és aquarelljei díszítik, melyek kiváló művészi tehetségről tesznek tanúságot. A csinos házi-kápolna szép oltárképét szintén gróf Erdődy Gyuláné festette. A kastély és parkja is műemlék. Ma idősek otthona.

 

 

 

 

 

 

 

Táplánfa: Széll-kastély: Műemlék jellegű épület. Táplánfán épített kastélyt Széll Ignác államtitkár és dr. Rosenberg Gyula országgyűlési képviselő is.

 

 

 

 

 

 

 

Táplánfa: Rosenberg-kastély: Műemlék jellegű épület. Építette Rosenberg Gyula 1890-től. 1893-as befejezését évszám jelzi. Később a Rácz családé lett. Napóra a DK-i homlokzatból kiemelkedő oromfalon 9 m magasban. Vertikális. Díszes kovácsoltvas árnyékvetője pólusra mutat. Számlapja vakolatra festett 1,8 m sugarú körív. Óraszámozása: római, változó közű. A napóra 1893-ben készülhetett. 1945 után a kastélyt az állami gazdaság használta és a napóra számlapot 1958-1960 között levakolták, csak az árnyékvetője maradt. Az épület ma magántulajdonban van, Kisterenyei Ervin restaurátor tulajdona.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bakófa: Erdődy-kastély: Műemlék. Lakóépület, volt kastély, emeletes, klasszicizáló késő barokk, 18. sz. vége. Megcsonkított kert. Nagyon jó állapotban lévő lakóépületként használt nemrég felújított kastély. A kertből azonban szinte semmi sem maradt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szentkereszt: Széchenyi-Inkey-Sigray-Saint-Marsan-kastély: Műemlék. Az 1830-as években Szentkereszten Széchenyi János kastélyt építtetett. A kastély később Inkey Sándor tulajdonába került, tőle 1877-ben Sigray-Saint-Marsan gróf vásárolta meg és helyére szép, reneszánsz kastélyt építtetett.

 

 

 

 

 

 

 

Tormásliget

Bauer-kastély: A 18. század második felében a Markovich-család birtoka volt, tőlük vette meg a Bauer család, akik mintagazdaságot hoztak létre az 1860-as évektől. A major a gazdaság központja volt, így kapott önálló vasúti megállóhelyet. Bauer Ottó a mintagazdaság mellett a cselédek gyermekeinek iskolát is nyitott. A község főútja mellett álló kétszintes Bauer-kastély, amelyet Bauer Ferenc építtetett 1883-ban, a sok átalakítás miatt mára teljesen jellegtelen épületté lett. Egyedül az egyszerű bejárat feletti ívelt díszítés és kis korlát a homlokzaton mutatja régi funkcióját. A vele szemben álló kis parkban 1868-ban Bauer Ferenc által építtetett, egykori kastélykápolna átalakításával nyert, 1996-ban bővített Szűz Mária titulusú római katolikus templom áll.

 

 

 

 

 

Torony

Esterházy-kastély: Az egykori Esterházy-kastély a 19. században épült. Később a Pick család tulajdona, majd általános iskola működött benne. Ma magántulajdon.

 

 

 

 

 

Tömörd

Chernel Antal-kastély: A terület a 14. században a kőszegi várhoz tartozott és a Garayak birtoka volt. A törökök által elpusztított települést horvátok népesítették be. Később a Chernel család birtokába kerültek a földek, akiknek itt két kastélyuk van; az egyik Chernel György cs. és kir. kamarás, orsz. képviselőé, a másik Chernel Antalé. Chernel Antal egy drágakövekkel kirakott ezüst serleget őrzött, melyet Chernel György II. Rákóczy Ferenctől vitézségéért kapott; birtokában volt a fejedelemnek egy inge is. Keramikus alkotóház, volt Chernel-kastély, kora barokk, 18. sz.-i helyén épült klasszicista, 1809. Belsőben lemeszelt eklektikus festés. Park. (megyei természetvédelmi terület). A késő barokk (copf) kastély téglány alaprajzú, az utca felől (keletről) egyemeletes, a kert felől (nyugatról) földszintes épület. Utcai homlokzata 3+3+3 tengelyes, középrizalitos, egyszerű övpárkány osztja, kétrészes párkány zárja, mely a rizalit fölött konzolokkal kiképzett. Földszintje vízszintes vakolatsávozású, ebben ülnek egyenes záródású, tagozott szalagkeretes ablakai. Félköríves, vállköves szalagkeretű bejárata előtt két páros toszkán oszloppal alátámasztott erkély, törpepilléres, balluszteres korláttal. Az emeleti ablakok tükrös köténye és szemöldöke egy keretbe foglalt, a szélső ablakokon a szemöldök szalagmintás kialakítású, a rizaliton sugaras-lunetta díszes. A főpárkány felett a rizalit fonott-díszes attikával záródik, középrészén kettős címerrel álló feliratos tábla. Kronosztikonos felirata "GaLLIs reDDIta PaCe ab Istro et Arabone reCeDentIbVs" a címer alatt is látható évszámot adja ki: 1809, melyet talán az építtető monogramja, GC keretez. A hátsó, kert felőli homlokzat szintén középrizalitos, 3+3+3 tengelyes. Nyílásai tagozott szalagkeretesek, részben átalakítva, elfalazva. Kontyolt nyeregtető, cserépfedés. A korábban nagyobb területű, ám még ma is impozáns tájképi kert kastély előtti részében újabb medence látható, az utca melletti részben pedig barokk szobrok: Szent Ferenc (1721) és Nep. Szt. János szobra között középkori oszlopon Pieta, előtte a Holdsarlós Boldogasszony szobra. A kert bejáratát két, fogazott fejezetű, falazott pillér jelzi, az árok felett átívelő pofafalakkal. Belső: A bejárat utáni előtér hevederes csehsüvegboltozatos, balra nyílik a háromkarú lépcsőház, emelkedőben dongaboltozattal, a pihenőben csehsüvegboltozattal fedve. Az épület keresztfolyosós elrendezésű. A földszinti utcai szobák csehsüvegboltozatosak, a domboldalba mélyített pince dongával fedett. Emelete is keresztfolyosós elrendezésű, síkfödémes. Kerti homlokzata mögött nagyobb méretű szalon.

 

 

 

Chernel György-kastély: A település magasabb részén álló úgynevezett Chernel-kastélyt (Fő u. 1.) Chernel György építtette egy 18. századi kastély helyén 1809-ben klasszicista stílusban. A II. világháborút követően a kastélyban lakásokat, majd 1962-ben kultúrházat alakítottak ki, jelenleg egy keramikus házaspár lakja (Fehér László és felesége). Tájképi kertben, szabadon álló, téglány alaprajzú, földszintes épület. Utcai, keleti homlokzata 3+3+3 tengelyes, kétrészes főpárkány zárja. Magas lábazatát a pince fekvőablakai törik át. Az enyhén előrelépő középrizalitot négy toszkán pilaszter tagolja. Ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretesek, könyöklővel, mellvéddel, az oldalsó tengelyeken egyenes szemöldökkel. Kerti, nyugati homlokzata szintén középizalitos, 3+3+3 tengelyes, a faltagolás megegyezik a keleti homlokzat kialakításával, csupán a rizalit nyílásai eltérőek. Ennek középső tengelyében félkör záródású, felülvilágítós ajtó, szélső tengelyében félkör záródású, szalagkeretes ablakok. A rizalit előtt kocsifelhajtó, platói homlokfalában a pince szegmensíves bejárata. Véghomlokzatai háromtengelyesek, azonos ablakkiképzéssel. Kontyolt nyeregtető, cserépfedés. Belső: A bejárat mögötti kis helyiség vezet az épület tengelyével megegyező irányú középfolyosóra, mely nem fut végig a kastély teljes hosszában. A középfolyosóról nyílnak a hasonlóan síkfödémes szobák, új válaszfalakkal kialakítva.
A pince a lakórészhez hasonlóan középfolyosós kialakítású, melyet szegmensíves dongaboltozat fed. Erről nyílnak a hevederes csehsüvegboltozatos illetve fiókos dongaboltozatos helyiségek, a szélsők az épület teljes szélességében. Parkja a kastéllyal egyidős. A nagyobb arányú fenyőtelepítések itt is a 19. század második felében kezdődtek. Jelenleg mintegy 20 fenyő és 30-nál több lombos fafaj található a parkban. Az utóbbi évek aszályos, csapadékszegény időjárásával magyarázható, hogy a parkban az elmúlt években a lucfenyők túlnyomó része kiszáradt, illetve szúkárosítás áldozata lett. Legidősebb fenyőpéldányai között van több méretes kolorádófenyő, az óriás jegenyefenyő, a görög jegenyefenyő, valamint egy méretes kaukázusi jegenyefenyő. De találunk szerb lucot, feketefenyőt és több termetes erdeifenyőt is. Ez utóbbi törzsátmérője 1,50 m. Lombos fafajai közül termetes a kéttörzsű juharlevelű platán és a vadgesztenye. Felsorolási sorrendben törzsátmérőjük 1,40 és 1,80 m. Található még a parkban több vadgesztenyefasor maradványa, több pusztulóban lévő méretes szelídgesztenye, termetes gyertyán, magas kőris és kéttörzsű páfrányfenyő is. A park aljnövényzete is fajgazdag. A lelkiismeretes gondozás ellenére helyenként túl sűrű a park faállománya. A park korlátozottan látogatható.

 

 

 

 

Uraiújfalu

Nagy-Hetyéssi-kastély: Copf, 1790 körül. Átalakítva romantikus stílusban a 19 sz. második felében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szentivánfalva: Bezerédj-kúria: A kastélyt Palásthy István, I. Lipót egyik vezére, építtette a 17. század első felében, jelenlegi alakját azonban a Bezerédj Dénestől nyerte a 19. század végén, ki itt a legbecsesebb és leggazdagabb éremgyűjtemények egyikét őrizte.

 

 

 

 

 

 

 

Vasegerszeg

Markusovszky-Kiss-kastély: Vasegerszegen - a hajdani Keményegerszeg földesura a Kiss család volt - egy emeletes klasszicista kastély 1820 körül épült, tulajdonosa Kiss Gyula földbirtokos volt, a kastély korábban a Vittnyédy családé volt. Nagy, gondozott park vette körül. Az épület műemlék jellegű, és jelenleg a Belvárosi Irodaház Kft. tulajdonában áll. Jelenleg panzióként működik. Vállalati üdülő volt. 1820 körül épült. Átalakítva kora eklektikus stílusban a 19. sz. végén. Kastélyparkja ma is látványos.

 

 

 

 

 

 

 

Vassurány

Schilson-kastély: Itt van Rottermann és Patzenhoffer nagyszabású, szépen berendezett, kényelmes kastélya, melyet a 18. században báró Schilson építtetett. Utána a gróf Sigray család tulajdonába került, azután következtek mint tulajdonosok: gróf Zichy Bódog, a Festetics grófok, gróf Motesiczky, a Károlyi grófok és gróf Pálffy-Daun Vilmos, akitől Rottermann és Patzenhoffer vásárolták meg.

 

 

 

 

 

 

 

Vasszécseny

Ó Ebergényi-kastély: A községben Ebergényi Istvánnak két régi, érdekes kastélya van, melyek közül az ó-kastély a 16. században épült. Az Ó Ebergényi-kastély helyén a 16. században már erődítmény állott, amely a 16. században jelentős udvarház és major volt. 1708-ban, a Rákóczi-féle szabadságharc idején csapattestével a szécsenyi udvarházban táborozott Esterházy Antal gróf kuruc tábornagy és dunántúli főkapitány. A Rákóczi szabadságharc bukása után a bécsi udvar elrendelte, hogy le kell rombolni mindazon várakat, amelyek a kurucoknak védelmül szolgáltak, valamint azokat, amelyek erős fészkei lehetnek egy revolutiónak. Csak azoknak kegyelmezett meg a császári parancs, amelyek lakókastélyokká épültek át. Valószínűleg e rendelkezésnek esett áldozatul a szécsenyi udvarház is, s ekkor léphetett be, feltehetően házassága révén, Szécseny történetébe németújvári Batthyán Alajos gróf, aki a lerombolt udvarház helyén felépíttette a ma is álló barokk úgynevezett Ó-kastélyt. A kastély főbejáratával szemben egy hatalmas kőhíd íveli át az egykori vizesárkot. Valószínűleg itt lehetett az a felvonóhíd, amelyet veszély esetén felhúztak.

 

 

 

 

 

 

 

Új Ebergényi-kastély: Az Új Ebergényi-kastély a 18. századból való. Egy 1857-ből származó kataszteri térkép alapján tudjuk, hogy ekkortájt Szécsenyben már két Ebergényi-féle kastély létezik. Az egyikhez Ebergényi István neve van írva (ez az Ó-kastély), a másikhoz pedig Ebergényi Viktor neve (ez az Új-kastély). Valószínű, hogy az Ebergényiek megosztoztak a birtokon és a másik fél felépíttette az Új-kastélyt. A kastély főhomlokzatára rávezetett az egykori jobbágyfalu, Szécseny egyik tágas utcája (ma Kossuth Lajos utca). A főhomlokzat timpanonjában az Ebergényi címer van elhelyezve. A kastély építési ideje az 1790-es évekre tehető, tervezoje a Szombathelyen tevékenykedő Hefele Menyhért lehetett. Mindkét kastély ma szállóként működik.

 

 

 

 

 

 

 

Vasszilvágy

Bezerédj-kastély: A II. világháború nem kímélte a kastélyt. Tízezer kötetes könyvtára, és bútorzata elpusztult. Sajnos 1945-ben, illetve az azt követő időszakban több, az uradalomhoz tartozó épület megsemmisült, lebontásra került. Itt említhetjük a kiskastélyt, a malmot, az uradalmi kastélyt árammal ellátó áramtermelőt, vagy a jelenlegi kastélykerítésen kívül lebontott lakóházakat. Sokáig kifosztott, leromlott, lerobbant állapotban volt a kastély és a parkja is. 1949-ben kétharmad részben a Szabad Föld Tsz, egyharmad részben pedig a szombathelyi művészek birtokába került. A tsz. magtárnak, raktárnak, irodának használta a középső és alsó szintet. A művészek pénz nélkül nyárra ideiglenes ablakokkal, ajtókkal szereltek fel három szobát, így alakult ki a nyári művésztelep. Ma alkotóotthon.

 

 

 

 

Vép

Erdődy-kastély: A község nyugati szélén elhelyezkedő mai kastélyhoz tartozó birtok többször cserélt gazdát. IV. László és Zsigmond királyadományaiként került Rubinus vasi ispán és az EIlerbach család tulajdonába. Erdődy Bakócz Tamás, későbbi esztergomi érsek Ellerbach Jánostól kapta örökül a birtokot, mely egy ideig Zrínyi György tulajdonába került. Tőle szerezte vissza Erdődy Tamás. A kastély helyén álló erődítmény jellegu épületet az ő utasítására építették át. Későbbi tulajdonosai késő reneszánsz és barokk stílusú átépítésekkel gazdagították az épületet, a délnyugati szárny mellé üvegházat létesítettek. Erdődy Sándor 1850 körül romantikus stílusban építtette át kastélyát, bejárati fő- és melléktornyokkal, erődszerű lőréses falazatú bástyákkal, pálmaházzal stb. bővítve. Ekkor készült a márvány főlépcsőház falának sgraffito díszítése is. A hatalmas munka eredménye egy nagyon szép angol gót stílusban átalakított kastély, amelynek értékei közül ki kell emelni a képgyűjteményt, a képtárat. Ennek az átépítésnek jegyeit őrizte az épület az 1962-64-es helyreállításig. A park ma már csak az eredetinek töredéke, hajdan mintegy 41 hektár kiterjedésű volt. A valamikori halastavakat tápláló két bővizű patak egyesülése által határolt földnyelven épített kastélyt kedvező természeti adottságú terület övezi, ez ideális feltételeket jelentett a kezdetben barokk elemeket tartalmazó, majd a romantikus és tájképi jellegű park kialakításához. A parklétesítés a kastély építésével együtt folyamatosan valósult meg a 17-18. századtól az eredeti természetes növényállomány (szil, tölgy, magas kőris) felhasználásával. A park igen gazdag, részben még ma is meglévő növényállományának létrehozásában és telepítésében Erdődy Sándornak (1802-1881) volt jelentős szerepe, aki a kastély átépítésével egyidejűleg a régi park helyén egzotikus fenyők csoportjaival díszített új parkot alakított ki. A szép új fenyőket Erdődy maga hozta Angliából, Franciaországból. Európai, angliai utazásainak, tapasztalatainak és magas szintű botanikai ismereteinek köszönhetően a korábbi barokk jellegzetességeket is tartalmazó kertet az 1850-es évek körül szentimentális, majd angol tájképi jellegű kertté alakította át. Ekkortájt a kastély délnyugati sarkához csatlakozóan pálmaház, illetve télikert is létesült. Itt helyezték el azt a 15. századi velencei kőkútat, mely ma a Szépművészeti Múzeum kőtárában található. Az épület déli homlokzata előtt a parktól elkülönítetten hozták létre a "pleasure-ground" jellegű virágdíszes parterre-t, melyet nyírt bukszussövény szegélyezett, a sarkokon cserépben délszaki növényeket helyeztek ki. A pleasure-groundban is sok fenyőegzótát ültettek, középen halat tartó Nympha szobros (még részben ma is meglévő) szökőkút állt. A park többi részét a kastély romantikus stílusú átépítésével együtt kezdetben szentimentális, majd tájképi jelleggel építették át és hazánkban a 19. század közepétől jelentkező gyűjteményes kertek divatjának megfelelően számos tengerentúli tűlevelű és örökzöld lomblevelű növénnyel gazdagították. Gróf Silva Taurica szakszerű leírásából ismerhetjük meg azt a vépi kastélyparkot, mely a fenyőkorszak úttörője volt a magyar kertészetben. Kámot és Szelestét megelőzve 78 fenyő és 227 lombos fajjal Vép volt a megye leggazdagabb gyűjteményes kertje. A tulajdonos gyűjtőszenvedélyének bizonyitéka a híres tölgygyűjtemény (28 észak-amerikai tölgyfajjal). Ebből néhány még ma is megtalálható, köztük a ritka magyar, fehér, gesztenyelevelű és babérlevelű tölgy. A különleges fás növények közül említést érdemel a szeldeltlevelű gyertyán, a nagylevelű hárs, a vadgesztenye és a nagylevelű liliomfa. Jelentős a még meglévő fenyő gyűjtemény a görög-, normann, duglasz-, mocsárfenyő stb., közülük néhány szép luc-, duglaszfenyő példánya korábban létesített fenyő domb növényeiként ma is látható. (A fenyődornb elnevezés onnan ered, hogy ezt a részt az alapító kizárólag fenyővel ültette be). Az épület délnyugati sarkához közel áll az 1860 körül ültetett mamutfenyő, mely ma valószínű e növényfaj hazai legidősebb példánya. A második világháborút követő időkben kezdetben gazdátlan volt a kastély. A Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet az 1960-as években költözött az épületbe, melyben mai jogutódja, a Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet működik. A park területében nagy változások következtek be. Az egykori alsó és felső részét kiosztották, a halastó helyén sportpálya létesült. Ugyancsak jelentős területet foglaltak el az intézmény új oktatási épületei, műhelyei, létesítményei. Így a parknak csak a kastély körüli részei kerültek természetvédelem alá. Az épületet kezelő intézmény lehetőségeihez mérten megkísérli a park fenntartását. Azonban ez valószínűleg a pénzügyi gondok miatt nem megfelelő. A növényállomány több helyen "besűrűsödött". Különösen a kastély körüli sűrű fenyőtelepítések zavaróak. A park korlátozottan látogatható. A kastélyhoz  tartozó birtok az idők folyamán többször cserélt gazdát. Királyi adományként került Rubinus vasi ispán és az Ellerbach család birtokába, majd tőlük kapta örökül Erdődy Bakócz Tamás. A II. világháború és az azt követő időszak sok kárt tett a parkban és a kastélyban egyaránt. A pusztulási folyamatot a műemlékvédelmi, majd természetvédelmi helyreállítás és védelem állította meg. A park ma már csak az eredeti töredéke. A park a kastély építésével és átalakításaival együtt folyamatosan fejlődött a 17-18. században először barokk, majd romantikus illetve tájképi kertként, végül gyűjteményes kertként.. A kastélyhoz valamikor pálmaház és télikert is tartozott. A park kiemelkedő értéke az egykori tölgygyűjtemény megmaradt példányai. A kastély ma oktatási intézmény, a park megmaradt része védett terület.

 

 

 

 

 

Vönöck

Miskolczy-Karátsony-kastély: A kastélyt 1902-1903-ban emletette Miskolczy Imre historizáló, döntően neobarokk stílusban. 1906-ban az uradalmat és a kastélyt Pfeiffer Ottó soproni lakos vásárolta meg, 1940 körül pedig Karátsony László tábornok birtokába került. A II. világháború végén egy ideig az oroszok tartották megszállva a kastélyt, ahol később általános iskolát alakítottak ki, napjainkban is ezt a célt szolgálja. Az épületet gondozott park veszi körül.

 

 

 

Zsédeny

Maróthy-kúria: A Káldy-Maróthy-család 1890-ben romantikus-eklektikus stílusban épített nyárilakja-kúriája. Építtetője feltehetőleg Maróthy László volt, aki 1827-ben született, bár a kúria 1890-ben épült és ekkor már Maróthy Győző volt a kúria tulajdonosa. A kúriát és a hozzá tartozó épületeket 1945-ig a Maróthy család birtokolta, majd azt követően állami tulajdonba került. Később a Fiedler család, Budapestről, megvásárolta az erősen lepusztult épületet, és egy év alatt újjáépítette. Az épületben jelenleg étterem és hotel működik. A kúria alaprajza kereszttengelyes, tetőzete kontyolt nyeregtető. A szobák mennyezete és a nagyobb felületű falak stukkódíszítésűek. Az épület egyik érdekessége az alsó társalgó egyik falába beépített monogramos téglagyűjtemény. A kúria főbejárata előtti kocsibehajtót elől négy, hátul kettő fejezetes négyzet-keresztmetszetű oszlop tartja. A főbejárat mellett balról és jobbról a Maróthy család és Ajtay család címerei láthatók a falba építve. A pincelejáró bejárati ajtaja rizalitszerű lépcsős pártázattal. Nyílászárói keresztezettek, ablaki diszkrét könyöklővel és törtíves vagy derékszögben megtört szemöldökkel díszítettek. A kúriához egy 2 hektáros arborétumos, gondozott őspark tartozik.

 

 

 

Zsennye

Sennyei-Bezerédj-kastély: A Sennyei-Bezerédj-kastély helyén már a 13. században a templomos lovagok kolostora állt. Ezt késő reneszánsz, majd barokk stílusban építették át. Az utolsó átalakítást 1870-ben Bezerédj Antal végeztette romantikus stílusban. A park kialakítását már a 14. század közepén megkezdte Sennyei Ferenc, aki a Nádasdyak Pozsonyból hozatott növényanyagából Zsennyére is telepített. Még ma is él néhány kislevelű hárs-matuzsálem ebből az időből, melyeknek törzsátmérője a 2 métert is eléri. A kastély 1829-ben került a Bezerédj család birtokába. 1830-40 között Bezerédj Elek - valószínűleg angliai botanikai tanulmányainak hatására - alakította ki a park maihoz hasonló tájképi jellegét. A terület egy része angol tájképi stílusú kert lett, másik részén meghagyták az eredeti ártéri ligeterdőt, s a park természetes határa a bővizű Sorok-patak lett. A II. világháború sok kárt okozott benne, mintegy 500 fát kivágtak. Ennek ellenére a park képét ma is az idős, nagyrészt őshonos fák határozzák meg, közöttük tágas tisztásokkal. Nagy számú idős példányt találunk, az 1 méteres törzsvastagságot csaknem 100 faegyed eléri. A közelben található hazánk legidősebbnek és legnagyobbnak tartott, védett kocsányos tölgye: az "ezeréves fa". 1953 óta a kastélyban alkotóház működik. Közúton a középkori eredetű Zsenynye Szombathelytől a 87. számú főúton, Budapest felől a 8. számú főút kámi leágazásától Rumon keresztül érhető el. A település legősibb épülete a műemlék jellegű kastély (Szabadság tér 3.), mely ma a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Alkotóháza. A kastély építtetője a Sennyei család volt. Az épület eredeti középkori magját a 16-17. században későreneszánsz és barokk stílusban többször bővítették. A kastély 1829-től a Bezerédj család birtokába került. Az utolsó bővítést és emeletráépítést már Bezerédj Antal végeztette a kor ízlésének megfelelően romantikus stílusban. A kastélypark a valamikori Rába ártér tölgy-kőris-szilligeterdő területén létesült. A 16. század közepén a kastély akkori tulajdonosa, a Sárváron Nádasdy Tamás udvaránál szolgálatot teljesítő Sennyei Ferenc kezdett a park kialakításához. Így a Nádasdyak által Pozsonyból hozatott növényanyagból Zsennyére is került. Bezerédj Elek, aki 1830-1840 között botanikai tanulmányokat folytatott Angliában, otthonába visszatérve haladéktalanul mai formájára alakította át a parkot. Az ötletet valószínű, az Angliában látottak váltották ki. A park egy része angol stílusú táj kert lett, a másik részén megmaradt az eredeti ártéri ligeterdő. Ennek méretes kocsányos tölgy példányaiból ma is találunk néhányat a parkban. A kertalakító Bezerédj leánya, Emma is változtatott a parkon, hárs- és diófasorokat telepített, ezek nyomai ma is láthatók. A második világháború következtében jelentősen károsodott a kastély és a park növényállománya is. Erősen megfogyatkozott a faállomány, mintegy 500 fát kivágtak. Szerencsére a pusztítás nyomait újabb telepítésekkel igyekeztek eltüntetni. A kastély és a park 1953-ban a Képzőművészeti Alap tulajdonába került, azóta alkotóházként működik. A parkban jelenleg több mint 300 fás szárú növény található, amelyből mintegy 30 a tűlevelű fajok száma. A meglévő növények közül legméretesebbek a kocsányos tölgyek, közöttük 2 m-t meghaladó törzsátmérőjuek is vannak. Az utóbbi évek nyári szárazsága és a talajvízszint süllyedése nem maradt következmények nélkül, a fáknál erőteljes csúcsszáradás mutatkozik. A park jelentős méretű fáihoz tartoznak a 110 cm törzsátmérot meghaladó vérbükkök, a 130 cm törzsátmérőnél vastagabb ezüst hársak, egy 190 cm törzsátmérőnél vastagabb kislevelű hárs, valamint a 95 cm törzsátmérőjű nemes jegenyefenyő. Valószínűleg itt található az ország legvastagabb vasfája, törzsátmérője 105 cm, de meg kell említeni a 90 cm törzsátmérőjű ritka ámbrafát is. A park lágy szárú virágos és geofiton aljnövényzete is igen gazdag, köztük ritka, védett növények (sárgaliliom, állítólag Teleki-virág, valamint téltemető, nyári tőzike stb.) is előfordulnak. A park gazdag növényállományáról több neves botanikus, köztük Papp József (1970), Szépréthy Tibor (1990), dr. Tóth József (1993) készítettek növénykatasztert. A park a jelenlegi anyagi lehetőségekhez képest megfelelően gondozott, korlátozottan látogatható.