VESZPRÉM MEGYE KASTÉLYAI

Ajka

Nirnsee-kastély: Magas és szép vasrácsos kerítése volt, gyönyöru fákkal és virágokkal. Valaha Ajka nevezetességeihez tartozott a Nirnsee-kastély (vagy Nirnsee-kúria), de azt 1981-ben lebontották. Helyén ma egy tízemeletes lakóház és egy postaépület áll. A Nirnsee családtagok az 1900-as évek elején éltek Ajkán, a terület földesuraiként.  Gazdálkodásból éltek, elég sikeresen. Sertéskereskedelem volt a fo profiljuk, ezzel lettek gazdagok is, és tettek szert világhírre. Az épület és a gazdaság Nirnsee Ferenccé, egy sertéskereskedoé volt. Az O fia lakott itt, Nirnsee Pál, aki a tanulmányi elvégzése után itt segédkezett apja gazdaságában, nem is akár milyen eredményekkel. A 2500 holdas birtokon tenyésztett juhászatának és tehenészetének híre még külföldre is eljutott. Édesapja gyakran irigykedett is fia sikereire… Fontos megemlíteni, hogy ebben az idobe vezeto gazdatisztje nem más, mint Fekete István volt, aki sokban hozzájárult a sikerekhez! Nirnsee Pál közkedvelt ember volt. Segítette az iskolákat, támogatta a templom építését, és az ajkai katolikus egyházközség világi elnöke is volt. Neki volt eloször gépkocsija a környéken. De térjünk vissza Pál történetéhez. A történelem viharai Ot és családját sem kímélték! 1945-ben, november 24.-én, amikor egy orosz ellenorzo ponton haladtak át, az egyik katona félreértette a helyzetet és buzgóságában két lövést adott le a távozó kocsi után, amelyben Nirnsee Pál utazott. Az egyik golyó áthatolt a testén és véget vetett életének. A sírja a veszprémi székesegyház kriptájában kapott helyet.

Badacsonytomaj

Malatinszky-kúria: A 18. század második felében épült  késo barokk  stílusú kúria elso ismert tulajdonosa  Mihalovits Paulina  volt, errol 1858-ból származik említés. 1860-tól már a  Bogyay családé , Bogyay Lajos jelentos szolo- és borgazdálkodást folytatott a birtokon. A 20. század elso felében  Malatinszky Ferenc huszárhadnagy  a kúria ura, róla kapta közismert nevét. A kerítésen lévo emléktábla szerint  2018-ban újították fel,  ennek megfeleloen nagyon szép állapotban van.

Esterházy-kúria: A hatalmas Hercegház az  1800-as évek elején épült , ma már azért jócskán felújításra szorul. Az L alaprajzú, alápincézett épületben többféle munka is folyt, mint például szoloaszalás, mustforralás, borkészítés és - tárolás, emellett istállók és lakások is helyet kaptak.

Ranolder-villa: A magántulajdonban levo Ranolder-villa a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Badacsony déli lejtojén emelkedik a domboldalban, festoi táji környezetben. A telekrol zavartalan, széles kilátás nyílik a hegyláb szoloültetvényeire, a Balaton nyílt vizére és a partszéli öblökre. A telket délrol bazaltköves út határolja, a többi irányból szoloterületek övezik, párszáz méterre északra a hegyteto felé pedig már a Badacsony jellegzetes, bazaltoszlopos sziklafala emelkedik. Az emeletes villát Ranolder János veszprémi püspök építtette az 1860-as években. Az épület határozott koncepció alapján, egyszeru, ámde praktikus belso elrendezéssel, a fellelheto adatok alapján valószínuleg két fo építési periódusban készült el. Az épület jelenleg muemléki védelem alatt áll. Feladatunk a tervezés során a Ranolder-villa mai kori igényeknek megfelelo átalakítása és felújítása volt, az egykori villa építészeti értékeinek megtartása mellett. A felújítás és átépítés során az épület kontúrja, homlokzati megjelenése és tömege lényegében változatlan maradt, az emeleti erkély fölött lévo díszes elotetot - melyet feltehetoen egy kisebb, 20. századi átalakítás során bontottak el - visszaépítettük az eredeti állapotba. A villaépület harmóniája a szukebb és tágabb táji környezet természeti és épített elemeivel érintetlen maradt.

Villák: Badacsonytomaj híres a villáiról. Közülük a talán legmutatósabbakat egy csokorba gyűjtöttük. Bertényi-villa: Sajnos ez a villa kívülrol nem fest túl rózsásan, egykor bizonyára szebb napokat is látott. Az 1800-as évek utolsó negyedében építtette a  Bertényi család . A második világháború után a  Vörös Hadsereg használta  huzamosabb ideig. A háborúban súlyosan megsérült, de helyreállították, az államosítás után a  Volán üdüloje  volt.  Bogyay-Szentkirályi-Esterházy-Zabó-villa: 1858-ból  származik az eredeti épület, melyet  Bogyay Lajos  építtetett, késobb a  Szentkirályi család   bovíti ki,  ekkor nyeri el mai formáját. A  romantikus historizáló   villa 1925-ben már Szentkirályi Gyula tulajdona, késobb  Esterházy Pál  herceg vásárolja meg. 1932-ben a villa felét  Zabó Jánosnak, a vincellérének  adja használatra, innen ered másik neve, a Zabó-ház. Napjainkban már felújításra szorul. Hertelendy-Békássy-kúria: Ez a  késo klasszicista stílusú  kúria 1850 körül épült, az 1858-as kataszteri térkép szerint akkor  Hertelendy Gábor  volt a tulaj. Késobb szerezte meg a  Békássy család.   A második világháború után államosították, és a  szolészeti és borászati kutatóintézet lakásainak   adott helyet. Ma étteremként muködik, szépen fel van újítva, a képen a jobb felso sarokban látható. Szegedy-kúria: Badacsony leghíresebb házát  1795-96 körül építtette Szegedy Ignác királyi tanácsos   késo barokk stílusban. A kúria lányának,  Rózának és Kisfaludy Sándor költonek a házasságáról   nevezetes. Kisfaludy az 1795-ös badacsonyi szüreten ismerkedett meg és szeretett bele Rózába, majd 1800-ban házasodtak össze. A 19. század közepére a Himfy-költemények jóvoltából nemzeti zarándokhellyé vált, ma irodalmi múzeum.  Elter-Ereth-villa: Tersánszky Lajos birtokán épült meg a villa, a homlokzaton szereplo évszám szerint  1901-ben Elter Lajos megbízásából,  aki Ferenc József testorkapitánya volt, és a nyugdíjas éveit itt tervezte eltölteni. Késobb egy  Ereth nevu pécsi borgyáros  vásárolta meg, majd 1936-ban átalakíttatta.

Bakonyoszlop

Esterházy-kastély: A barokk kastély a 18. században épült,  ma nevelőotthon működik benne. Bakonyoszlopon, a község főutcája mentén, szép park vén fái között búvik meg a 18. században épült, barokk stílusú Esterházy-kastély, amely ma iskola, illetve gyermekotthon. Az egyemeletes épület falán, a főbejárat mellett fehérmárvány táblán emlékezett meg az utókor Esterházy Lászlóról. A kastély mai képe a 19. század végén alakult ki.

Bakonyság

Kisdémpuszta: Meszlényi-Böröczky-kúria: A 19. század elején Meszlényi János gyori földbirtokos jó érzékkel igyekezett gazdagítani kisalföldi birtokait, amelyeket a múlt évszázadokban ösei is gondosan gyarapítottak. Szemet vetett a Bakonyság melletti kisdém-pusztai terjedelmes földbirtokra, melynek zsíros, termékeny földje és a hozzá tartozó szép gazdasági épületek jó befektetésnek igérkeztek. 1830 körül Meszlényi uram úgy döntött, megveszi a kisdémi majorságot és a szomszédos Csárda-pusztát, jó hozadéka lesz annak, meg aztán mennyire fogják élvezni a rokonok, barátok a bakonyi vadászatokat, a friss hegyi levegot. A major közepére nemsokára szép barokk kúriát építtetett, amely oly mutatósra sikerült, hogy legtöbben inkább kastélynak hívták. Számos lakószobája, díszes, tágas termei kényelmes elhelyezést és pompás környezetet nyújtottak nagyobb társas rendezvényekre is. Egy ilyen esemény nemzeti történelmi emlékezetünk részévé is vált: a tulajdonos lánya, Meszlényi Terézia és hitvese, az ismert fiatal ügyvéd és politikus Kossuth Lajos, a késobbi kormányzó 1841-ben itt tartották meg esküvojüket, elég bonyodalmas elozmények után, de annál emelkedettebb hangulatban. Aztán eltelt 100 év. Egy fiatal pápai földbirtokos és üzleti vállakozó, Böröczky Ede az 1930-as évek elején szélesíteni akarta üzleti vállakozásainak körét. Adászteveli gyermekévei, lelkiismeretes, szorgalmas gazdaemberré nevelték, a földek, a húsfeldolgozó üzem, a húskereskedés, a pápai Fo téri hentesüzlet jó hasznot hoztak. Ezeket szépen gyarapította a 2 Kemenes-magasiban nevelkedett felesége, Gyorffy Ilona földbirtok hozománya is. Ezidotájt, az 1931 körül a kisdémi major, melyet akkor már 10 éve béreltek és virágzó gazdasággá fejlesztettek, éppen eladó volt. Nem kellett sokat gondolkodni: a föld gazdag, az épületek jók, praktikusak, a kastély elegáns, hívogató, ráadásul az egyik szomszéd Hathalom-pusztán, Bakonytamási határában éppen Jókay-Ihász Miklós földbirtokos, Jókai Mór író bátyjának unokája. A környék jómódú gazdák lakta vidék és mindez Pápától alig 22 km-re! Hogy fogják élvezni az új szerzeményt a gyerekek is, Jeno és Ica! Az üzletet hamarosan megkötötték. A Pápai Hírlap 1933. június 17. száma szerint „a Böröczky testvérek, Ede és Lajos 1931 körül vásárolják meg a 720 holdas, változatos panorámát nyújtó birtokot. Az elhanyagolt birtokot rekonstruálták s olyan okszeru gazdálkodást honosítottak meg rajta, amelyet például állíthattak a gazdaközönség elé.” Az 1935. évi „Kastély- és kúriatulajdonos családok Veszprém megyében” címu kiadványban már úgy jelenik meg, hogy ok a tulajdonosok. A kisdémi új birtokot Ede igazgatta, a húsüzem és a hentesbolt öccse, Lajos vezetése alá került. Ede bátyja, Jeno korábban Sümegen volt állatorvos, 1923-ban fiatalon, 37 évesen elhunyt, így a Kisdémi birtok fejlesztésében o már nem vehetett részt. A kisdém-pusztai majort mindenki szerette, az ott dolgozó mezogazdasági alkalmazottak és családjuk ugyanúgy, mint a tulajdonos család és a gyakran vendégeskedo rokonok. Ede okos, korszeruen gondolkodó szakember volt, földjeinek muvelésében és üzemeiben a legmodernebb technológiai eljárásokat alkalmazta. Emellett híres volt jótékony természetérol, bokezuen adakozott mind a pápai református gyülekezet, mind a város és lakossága általános közösségi célkituzéseinek anyagi támogatására. A majorban gyakori látogatók voltak a környékbeli földbirtokosok és pápai orvosok, állatorvosok, ügyvédek is, akik konkrét szakmai feladataik elvégzése mellett kellemes beszélgetésre is szakítottak idot. Közülök sokan már saját autóval érkeztek. A nagyobb szabású családi ünnepeken a meghívottak listájáról sohasem hiányoztak az egyházi elokeloségek, pl. Antal Géza, Medgyasszay Vince és Gyory Elemér református püspökök 1930-48 között. Különleges eseménynek számított, ha néha-napján az Esterházy család fiatalabb tagjai is ellátogattak Edéékhez, amikor éppen pápai kastélyukban idoztek. A közeli dákai Batthyány kastély örökösei is viziteltek idonként Ede kisdémi „tanyáján”. A bakonyba induló kisdémi vadászatok szakértoje mindig a dákai Batthyány birtok vadászmestere volt. Emlékezetes események voltak az évente visszatéro Böröczky találkozók, amelyen a foként Pápán, Adásztevelen és a környékbeli falvakban lakó nagyszámú rokon számára Ede és Ilonka összejövetelt tartott a kastélyban és a kertben, bokezu vendéglátással, cigányzenével. Egymás közt tréfásan Böröczky kaszinónak vagy Böröczky fórumnak nevezték az ebéd utáni beszélgetést, amelyen a rokonok elmondhatták az elmúlt év sikereit, családi gyarapodást, üzletei tapasztalatokat, alkalom nyílott a fiatalok tanítására, ismerkedésre. Az ebéd többnyire a pápai Böröczky Géza vendéglos és a séfjei által alkotott Böröczky rostélyos volt, melyet a Böröczky kocka követett desszertnek, a vendégek nagy örömére. Böröczky Antal marcaltoi és gecsei kocsmáros is csillogtatta szakértelmét. A gyerekek külön élvezetet találtak a szamaras kordén való kocsikázásban. Elek volt a neve a rendkívül türelmes és okos szamárnak, amely a vendég gyerekeket naphosszat fáradhatatlanul furikázta. 1948-ban volt az utolsó Böröczky találkozó a kisdémi majorban. Még ma is élnek néhányan azok közül, akik azon résztvettek. E sorok írója is részese lehetett a nagy eseménynek kisgyermekként, szülei és nagyapja társaságában. Aztán jött az államosítás, a Böröczkybirtok megszunt létezni, csak a hírneve maradt fenn. Az ötvenes évek elején a helyi állami gazdaság bekebelezte a földet, gazdasági épületeket, mindent. A Böröczky-kastélyból iroda lett. A gazdaság igazgatója jóindulatú ember volt, tisztelte a korábban befektetett munkát, a szakértelmet. Az alkalmazottakat zömében megtartotta az állami kézbe vett major, sokan még a '60-as, '70-es években is ott dolgoztak. Továbra is tisztelték és szerették a volt tulajdonost, az Ede úrat, és testvérét a Lajos úrat, Pápán néha meglátogatták oket a Gyori úti házukban. Az egyik korábbi kocsis, Iványi Gyula 1960 körül a major vezetoje lett. Fia, Tibor ott született a tanyán 1954-ben, már az új idokben, pont abban a szobában, amelynek falai százegynéhány évvel korábban a KossuthMeszlényi esküvo vidám vendégseregének adtak keretet. Tibor késobb magyar irodalom tanár lett, Budapesten lakik, de szíve egy csücskében ott hordozza a kisdémi gyermekkori évek emlékét. Az újabb rendszerváltás után, az 1990-es években, amikor az állami gazdaságok, tsz-ek többsége felbomlott, a kisdémi major is új gazdára talált, újra magán birtok lett. Új tulajdonosa jó szakember, híres lótenyészet is van a majorban és a földterület is gondos munkát tükröz. A fentebb említett Iványi Tibor és e sorok írója személyes látogatást is tett a „tanyán”, a rég nem látott épületekben és a környéken.

Balatonakali

Pántlika-kastély: Pántlika kastély-présház, romantikus, 1878.

Balatonederics

Nedeczky-kastély: Nedeczky Lajos István építette az edericsi "fekete kastélyt". A kastély már kívül van Edericsen és csak tartozéka a községnek, mely a különös "Fekete-kastély" nevét onnan kapta, miután ablakai és ajtói feketére voltak festve. A család történetében jelentős fordulat volt, amikor Deák Ferenc, zalai birtokos, Zala megye országgyűlési követe, sógorának egyik árvája, Emma, apja halála után, 17 évesen férjhez ment Nedeczky Károly Lajos balatonedericsi birtokoshoz, aki akkor a szántói járás szolgabírása volt. A  71. számú főút felső oldalán fekszik a kastély, parkja elvadult , az épület lepusztult állapotban van, tulajdonviszonyairól nem lehetett biztosat tudni. Valószínű az út Balaton felőli oldalán fekvő "Fekete fogadó és étterem" tulajdonosáé, de a fogadó sem üzemel már évek óta.

Alsó Nedeczky-kastély: Ezt a kastélyt is a Nedeczky család építette, ahogy az út túloldalán álló ismertebbet is. Ez a kastély épült fel elobb, de a családnak az idok folyamán kicsi lett, ezután építették meg a másikat. A régi kastély késobb fogadó lett.

Svastics-kúria: A II. világháború elott 3 birtokos uralta a határ java részét. Töreky Aladár nyugalmazott foszolgabírónak 200 holdja volt, az ő kúriája Nemesvita mellett ma is áll. Vajda Lajos 200 hold felett rendelkezett. Svastics Gyula földbirtokos 300 holdon gazdálkodott (az o egykori kastélyában muködik az általános iskola).

Solyomy-kúria: A 19. sz. végén épülhetett, neoklasszicista stílusban. Valószínuleg elpusztult.

Vajda-kúria: Vitéz Vajda Lajos kúriája a 20. sz. elején épülhetett, eklektikus stílusban. Házasság útján került a század derekán dr. Nagy Endre híres Afrika-vadászhoz, aki késobb múzeumot rendezett be falai között. E funkciója a mai napig fennáll.

A látványos portikuszú Pátzay-kúria számunkra jelentéktelen méretu épület, így bővebben nem foglalkozunk vele.

Balatonfüred

Esterházy-kastély: Gróf Esterházy Károly váci, majd egri püspök pápa-ugod-devecseri uradalmának része volt az a kis vízparti telek, amelyre a püspök, nagybátyja, gróf Esterházy Kázmér kancellár számára 1782-ben egy földszintes kis nyaralót építtetett. 1834-ben épülhetett egy első emelet az ekkor már szállodaként (melléképületével vendégloként) működő épületre. A második emeletet 1943-44-ben emelték, és alakították ki a két épület - egykori kastély és a vendéglő - homlokzatának egységes neobarokk jellegét.

Széchenyi-kastély: Széchényi Ferenc már egy 1781-ben írt levelében beszámol a nyaraló építéséről. Alig egy év alatt megépítették, és 1782 nyarán fel is avatták. Széchényi Ferenc fia, István (1791-1860) is sokszor megfordult a kastélyban. Érett férfi korában is nyaralhatott benne, amit bizonyít az, hogy 1835-ben még saját fürdőházat terveztetett és építtetett a tóparton. Valószínű, hogy 1849 után, amikor már a nagycenki kastélyában, Sopronban és Bécsben tartózkodott, került más kezére a kastély. A villa további tulajdonosairól csak feltevések vannak. Az akkor divatos barokk stílusban épült kastély, 1870-ben szeretetház (gyermeknevelde) lett 1932-ig. Az 1871 évi átépítés során jelentős változásokon ment keresztül; stílusjegyei egyre inkább az eklektika hatásait tükrözték. Az akkor épült erkélye szép és gondos munkára utal. A két tartóoszlopot alsóörsi, vagy almádi permi vörös homokkőből faragták ki, ma is olyan szépek, mint felállításuk idején. E két oszlop tartja az ugyancsak vöröskőből faragott, gerendákra fektetett téglalap alakú vöröskő lapokat. Az erkély korlátja vasból készült, középen elöl egy kerek lappal, amelyet csak díszként alkalmaztak, felírás nyomai nem látható rajta. Az 1785. évi alaprajzon a kastély földszintjén 4 szobát, 1 konyhát, 2 kisebb helyiséget találhatunk és a lépcsőházat. Alatta volt elhelyezve az árnyékszék. Az emeleten 7 szoba volt, egy árnyékszék és raktározás céljára szolgáló fülke. A gazdálkodásra szolgáló épületben tekintélyes istállórész volt 24 állat számára. Egyik része a szarvasmarha, másik része a fogatos lovak számára, és abban aludtak a lovászok, istállószolgák is. Ezen kívül volt egy nagy helyiség a kocsik részére, egy hálóhelyiség a szolgák, egy lakás 2 szoba, konyhával, az egész évben itt lakó udvaros részére. Ez az épület még ma is megvan, de átalakított formában, ma is gazdálkodás célját szolgálja. Ma Kertészeti Szakközépiskola.

Pálóczy-kastély: Pálóczi Horváth Ádám mint építtető is itt hagyta nyomát Füreden. Két háza is volt, melyek közül az Ady Endre u. 13 szám alatti ház (1785-1787 között épült) ma is őrzi az építtető elgondolásait. Szép kert fogja körül, magas fenyőfái alatt gondosan kezelt gyepszőnyeggel Egyike Füred legszebb épületeinek, mely előtt sokan megállnak. Erkélyes homlokzata a Balaton felé néz, előtte a fenyőfákkal beültetett nagy kert. 1867-ben William Teasdale (a Lánchídnál végzett mérnöki munkát) építette át. Pálóczi Horváth Ádám ifjúságának legszebb éveit Füreden töltötte. Itt rakta le későbbi vagyonának alapjait és innen számítható költői működésének legjobb szakasza is. Ma Zeneiskola.

Dőry-villa: Épült 1869-ben. A legszebb családi nyaralónak mondták Füreden. Ez volt a híre, és valóban a múlt század végén még kimagasodott a kisebb nyaralók közül. Építési stílusát tekintve a romantikus ízlés egyik legszebb példája nemcsak itt Füreden, hanem messze vidéken is. Ezért lett kifejezetten műemlékké nyilvánítva, amint a táblájáról is leolvasható. A Dőry család kezében 1910-ig volt az épület, akkor eladták két tulajdonosnak, a Baradlay és Szlávi nevezetűeknek, akik teljes egészében szállodaként értékesítették. Akkor kapta a hivalkodó és Füred jellegéhez nem illő Astoria nevet, amely máig megmaradt.

Jókai-villa: Jókai Mór 1857-ben, 32 éves korában járt először Balatonfüreden. A következő évektől Jókaiék füredi látogatásai rendszeressé váltak. A család hamarosan a fürdőhely közkedvelt és állandó vendégei közé tartozott, s a közélet jelentős befolyásolójává vált. Jókai füredi tartózkodásai során a mai szívkórház részét képező "Klotild-udvar"-ban lakott, melyben 46 szoba és 9 fürdőszoba volt. Az évek során azonban annyira megszerette a szelíd szépségű balatoni tájat, a csendes fürdőhelyet, hogy 1867-ben, a kiegyezés évében megvásárolta füredi telkét. A fejlődő fürdő növekvő hírneve, nagyszerű éghajlata mellet Laborfalvi Róza testvére, Huray Istvánnak (Füred fürdőorvosának) felesége is közrejátszott a telekválasztásban. Huray azért is tanácsolta Jókainak a füredi letelepedést, hogy kigyógyuljon régi súlyos hörghurutjából és megszabaduljon kínzó köhögésétől. Füred savanyúvizének, kitűnő levegőjének gyógyhatásáról már akkor csodákat beszéltek. 1870-ben elkészült a Jókai ház, mely 20 nyáron át volt Jókai tulajdonában. A villa felépülte és füredi tartózkodásai után megszaporodtak balatoni vonatkozású publikációi. Laborfalvi Róza 1886-ban töltötte utolsó nyarát Balatonfüreden; novemberben meghalt. Jókait teljesen megtörte feleségének elvesztése. A füredi villa Róza asszony halálával végérvényesen üresen maradt. Jókai többé már nem érezte otthon magát a házban. 1890-ben eladta a házat. A füredi villa eladásával megszakadtak állandó kapcsolatai a Balatonnal. Villája ma emlékmúzeum. Jókai sógorának, Huray Istvánnak is van még a településen két kisebb villája.

Blaha-villa: 1866-ban parcellázták a telket, melyre Szűcs Lajosné 1867-ben építette a házat. Tőle Csény Lajos vásárolta meg, aki 1893-ban adta el Blaha Lujzának. A szép, klasszicista ízlésben épült ház bejárója fölött a háromszögletű oromzaton olvasható: E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke. Fölötte pedig: Blaha Lujza nyaralója 1893-1916. Ma hotel.

Balatonszepezd

Sebestyén-kastély: A kastélyt Sebestyén Gyula építette. A kastély az 1900-as évek elején épült Szepezdfürdőn. Jelenleg kastélyszállóként hasznosítják, olasz tulajdonosa van. A kastély építészetében és berendezésében a hagyományos ír Tudor-stílust követi. Elegáns lakosztályai közvetlenül a Balatonra néznek. A kastély a főúttól távol, egy szőlőskert közepén helyezkedik el. Különlegessége a pincehelység, ahol az ott működő étterem falán vadászjeleneteket megjelenítő freskók láthatók.

Békás

Békássy-Vécsey-kastély: A klasszicizáló eklektikus irányzatú kastélyt a Békássy család építette feltehetoleg az 1870-es években. A település képét és hangulatát meghatározó kastélyt angolpark veszi körül, amelyben a csa­lád kriptája, egy neogót kiskápolna található. A kastély az 1920-as évektol a Vécsey család bir­tokába került, a szocializmus alatt nevelootthon volt, jelenleg magántulajdonban van, eladó.

Csabrendek

Fekete-kastély: Késő barokk kastély 1790 körül épült, majd 1816-ban klasszicista stílusban átalakították. Figyelmet érdemelnek a szintén barokk gazdasági épületek is. A kastély tulajdonosa és építtetője Fekete János volt, aki magyar kultúra és történelem egyik érdekes, jeles alakja.

Osztenhuber-kúria: Ha sétánkat a Fekete-kastélytól balra folytatjuk, az Oszterhueber-kúria szépen felújított épülete mellett haladunk el. A 18. század végén épült az Oszterhueberek által. A család csabrendeki ágának megalapítója a sümegi születésu Oszterhueber György (1790-1868), aki Széchenyi István jószágigazgatójaként elsonek szerzett birtokot Csabrendeken. Felesége, Hertelendy Klára (1799-1874) öt gyermeket szült, közülük a másodszülött Péter (1818-1900) honvéd hadnagy itt élte le életét. ( Az 1848-49-es szabadságharcban való hosies részvételérol emlékezik meg az egykori Oszterhueber család kúriáját övezo kofalkerítés falában elhelyezett emléktábla.) A 19. században az épület több ízben gazdát cserélt, illetve átalakították. Jelenleg magántulajdonban van.  A kúriát nemrégiben újították fel teljesen, ügyelve az eredetiség megtartására lehetoleg modern anyagok felhasználásával.

Barcza-kastély: A település 1795. évi térképén már megjelent egy kúria alaprajza, amely épület a késobbi Barcza-féle kúria helyén állott. Akkori tulajdonosai a Bezerédj testvérek, Péter és Imre voltak. Az 1700-as évek legvégén Bezerédj Péter lánya, Bezerédj Anna és Barcza Imre házassága révén történt meg a tulajdonos-váltás. 1857–es kateszteri térképen a kúria helyén már jelöltek egy L alakú épületet, amelytol délre kiterjedt kert terült el. Ekkor nagyalásonyi  Barcza (I.) Sándor t tüntették fel az épület tulajdonosaként. 1886-ban bekövetkezett halála után, gyermeke nem lévén, a csabrendeki birtokot unokaöccsére, a jogi végzettségu  Barcza (III.) László  törvényszéki bíróra hagyta. A mai Önkormányzat épülete helyén egykoron álló kúriát – Barcza-kúriát Barcza Mária és Barcza (I) György fia - Barcza (III.) László   építtette át valamikor a 19. század utolsó éveiben historizáló stílusban. A helyi hagyomány szerint a kúriát olasz építész tervezte át és olasz komuvesek végezték az átépítést. Az épületnek a visszaemlékezések szerint nagy levéltára és könyvtára volt, utóbbit részben a toronyszobában helyezték el. Az udvari oldalon télikertet alakítottak ki. A kúriát „ciklopsz-ko faragások” díszítették, a folyosót mozaikpadló fedte. A kokerítésen nyíló bejárati kapu kovácsoltvasból készült, ami az új községi temeto bejárati kapujaként szolgál napjainkban is. Barcza (I.) László földbirtokos 1920-ban a településen bekövetkezett halála után egyetlen élo fia, dr.  Barcza (IV.) László  jogász, minisztériumi fogalmazó örökölte a kúriát, aki 1931-ben vette át a csabrendeki birtok gazdálkodásának irányítását. A földbirtokos 1942-ben hunyt el, s mivel gyermeke neki sem volt a birtokot és a kúriát öt unokatestvére örökölte: Barcza (II.) Imre, Károly és (II.) György, valamint felsoeori Nagy (II.) Pál és Gyula örökölték vagyonát. (A Vas vármegyei eredetu felsoeori Nagy család egyike volt azon hatvanöt nemesi famíliának, amelyek 1582-ben adományt kaptak Rudolf királytól Felsoor településre.) A II. világháború után a kúriát államosították, az épületet 1949 szeptemberében a földmuves-szövetkezet használatába került, szükséglakások és az általános iskola osztályai is itt kapott helyet egy idore. Miután a falu vezetése a házhelyjuttatások kérdését megoldotta, a lakókat kiköltöztették és a település kulturális intézményeit telepítették a falai közé. A hatvanas évek közepén a kúria tetoszerkezete egy részen beszakadt, ezt követoen bontották le az épületet. 1969-1972 között a kastély helyére és részben annak köveibol épült a faluközpontot jelento emeletes épület, amit kultúrkombinátként emlegettek a helyiek. A kúria parkja, a Barcza-kert ma is létezik, hárs-, juhar- és platánfák orzik az egykori díszes kert emlékét és adnak helyet a közösségi rendezvényeknek.

Bogyay-Háczky-kúria: A község központjában, az Árpád és a Magyar utca sarkán álló „Atyai Ház”-nak nevezett épület az egykori tulajdonosok után kapta a nevét. A mai T alakú kúria két periódusban épült fel. A régebbi, L alakú része (a nyugati szárny déli fele) barokk kori, ezt a 18. század második felében emelhették. A 19. században a nyugati szárnyat északi irányba kibovítették, így az addig L alakú épület T alakúvá vált. A kúriát a Sümegen lakó várbogyai és nagymadi  Bogyay (IV.) József  (1691-1752) építette a 18. század elso felében. Tole fia,  Bogyay (I) Pál  örökölte határban lévo földekkel együtt. Bogyay Pál halála után fiai tulajdonába került az épület, közülük   Bogyay József Gergely  táblabíró lakta az épületet, miután pénzben megváltotta az örökség testvérének, Bogyay (II) Pálnak járó részét. Itt élte le életét, ide hozta minkét feleségét, elobb Sélley Annát, majd halála után Havranek Karolinát, és nevelte a két házasságában született gyermekeit. A házaspár felnott kort megélt fiai közül a fiatalabb fiúgyermek,  Bogyay József Gábor  (1807-1857) örökölte az „Atyai Ház”-at. Itt élt feleségével, Csányi Ludovikával (1817-1892) és hét gyermekével. 1857-es kateszteri térképen még L alakú kúriát tüntettek fel, mellette díszkert és kiterjedt gazdasági udvar terült el. Bogyay József Gergely gyermekei közül négyen fiatalon meghaltak, hárman pedig családjaikkal elköltöztek Rendekrol. Halála után a hátrahagyott vagyonról úgy döntöttek, hogy az özvegy a kúriát és a hozzá tartozó birtokrészeket eladja. Így került a Bogyay család legrégibb rendeki hajléka csengeri  Háczky (I) Kálmán  (1828-1904) tulajdonába, aki egy helyi földbirtokos leányát, nagyalásonyi Barcza Annát (1822-1878) vette feleségül 1856-ban. Az új tulajdonos egy új épületszárnnyal bovítette és modernizálta a rendeki épületet a 19. század második felében, így nyerte el a kúria mai, T alakú alaprajzát. A fiatal Háczky Kálmán 1848-ban Pápán beállt Perczel Mór seregébe és végig harcolta a szabadságharcot, fohadnagyi rangig jutott. A csabrendeki kúriába 1863 körül költözött családjával. Hamarosan a zalai közélet aktív szereplojévé vált, 1875 és 1878 között Zalaszentgrót országgyulési képviseloje volt, majd az ezután következo idoszakban a Zala vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke és a Közigazgatási Bizottság tagja. Nevéhez kötheto a Hobaj-pusztán általa alapított Kókuszszonyeg-szövo üzem. Fia, ifj.  Háczky (II) Kálmán  (1858-1907) vezette több mint 10 évig a csabrendeki gazdaságot szép eredménnyel. A földek megmunkálásán túl állattenyésztéssel is foglalkoztak és két malom is a tulajdonukban volt a Melegvíz partján. 1895-ben a családban kialakult nézeteltérések miatt az ifjú pár Káptalanfára költözött, két fiúk István és Kálmán már ott születtek 1896-ban illetve 1898-ban. Háczky (I) Kálmán 1904-ben bekövetkezett halála után derült fény arra, hogy súlyos adósságokat hagyott maga után, ezért a családnak a rendeki kúriától is meg kellett válniuk. A kúriában zajlott le 1881. aug. 31-én a betyárvilág egyik utolsó véres eseménye. Háczky (I) Kálmán földbirtokosnál vadászvacsorára gyultek össze a környékbeli birtokosok. Savanyú Jóska és betyártársai rátörtek a mulatozó társaságra, hogy értékeiktol megfosszák az urakat. A szintén csabrendeki birtokos (és kúriatulajdonos) Bogyay (I.) Antal György József (1828-1881) is Háczkynál tartózkodott, a támadás idején azonban a szomszéd szobában tartózkodott. Amikor mit sem sejtve belépett az ebédlobe és meglátta a rablókat, rögtön kihátrált, majd kiugrott az szoba nyitott ablakán. Az ott orködo Káplár nevu betyár utána lott, minek következtében Bogyay meghalt. A lövésre Savanyú és társai kiszaladtak az ebédlobol, és elmenekültek. Bogyayt bevitték a kúriába, de még azon éjjel belehalt sérülésébe. A csabrendeki kúriát a nyírlaki kastélyban lakó  Tarányi Ferenc  (1837-1927) 1909 elott vásárolhatta meg, ugyanis a Sümeg és Vidéke 1909. augusztus 8-i száma azt írta, hogy „Csabrendeken Tarányi Ferenc házára az 1867-ik kiegyezés emlékére Deák Ferencnek emléktáblát fognak elhelyezni”, de ennek megvalósításáról semmilyen adattal nem rendelkezünk. Az épületben Tarányi Ferenc lánya, Tarányi Margit (1884-1961) és férje,  felsoeori Nagy Pál  (1874-1958) lakott, akik 1902-ben fényes esküvot tartottak a községben. A Vas vármegyei származású gépészmérnöki végzettségu férj a rendeki éveik alatt kezdett a politikával komolyabban foglalkozni, amelyben hamarosan szép sikereket ért el. Az 1920-as években Fehér vármegye, majd 1953-tól Gyor vármegye foispáni posztját töltötte be, 1941-tol forendház tag lett.

Csetény

Holitscher-kastély: A Csetényben található Holitscher-kastély elődjét, egy barokk kúriát, az 1700-as évek első felében az Esterházy család építtette. Külseje az 1922-es átalakításnak köszönhető. Az épület ma a falu művelődési háza. Közvetlen szomszédságában neogótikus kápolna áll, körülötte nagy kiterjedésű, védett park található. Holitscher Károly, az épület utolsó tulajdonosa, egykori országgyűlési képviselő, bankelnök, nagybirtokos. Az épület építési idejét nem ismerjük, de 1747- 49. között már említik, mint Esterházy Imre tulajdonát, rá utalnak az épületben talált C I E monogramos téglák. Ekkor már biztosan létezik a boltíves pince és az épületnek a pincével megegyező alapterületű része. A kastély felújítása során azonban találtak még Esterházy János gróf által -1692 előtt- vettetett téglákat is. A kastély természetesen ritkán szolgált állandó lakásául az általában Bécsben és Pozsonyban tartózkodó Esterházy grófoknak. Alkalmanként szállhattak meg az épületben, nyaralónak, vadászháznak használva azt. Az oszlopi kastély megépülte után, az 1780-as évek végén már valószínű, hogy egy rövidebb ideig nem is lakták. Ekkorra oly mértékben leromlott az épület, hogy az akkor házasodó Esterházy Mihály 1817. táján 60.000 ezüst forintból tudta csak helyreállítani az egykori barokk kúriát. Feltehetően 1852-60. között került sor a másik nagy átépítésre, tulajdonosa ekkor ifj. Zitterbarth Mátyás, a kor egyik legnevesebb klasszicista építésze. Az ezt követő 30 év alatt toldotta meg a földszintes részt egy víztoronnyal valamelyik tulajdonos. Zitterbarth Mátyás 1862-es halála és a millennium között több tulajdonosa volt az épületnek: báró Bornemissza Gábor, a Sclézinger-család, a bécsi Boschán-család, majd végül a kastélyt emeletes szárnnyal megtoldó Holitscher Lipót és leszármazottai. Az épület 1922-ben nyerte el mai formáját. Egykoron a kastélyhoz tartozott az úgynevezett kiskastély is, és 1890 előtt elsősorban vendégszobák voltak benne. Az elmúlt két és fél évszázad során többször átépítették, bővítették. Az épület az önkormányzat tulajdonában van, földszintes részében helytörténeti kiállítás, könyvtár, e-Magyarország Pont működik, hétköznap délután vezetéssel is látogatható. A második világháború után az épületet államosították és a helyi tanács, majd önkormányzat tulajdonába került, itt volt a tanácsház, a posta és egyéb közintézmények. A kastély földszintes részét 1993-94-ben az önkormányzat támogatásával közművelődési célokra újíttatta fel a Holitscher Kastély Felújító Társaság Alapítvány. Az emeletes szárny felújítási munkái 2000-ben kezdődtek, és még napjainkban is tartanak. A kastély körül található, több mint l6 hold területű, angol mintára telepített park történetéről, életkoráról nem sokat tudunk. A park elődje talán a kastély körül meghagyott ősi erdő lehetett, melynek még létező legidősebb fái 250-300 évesek, első említése 1846-ból való. Jelenlegi állapota inkább gondozott parkerdő jelleget mutat, mint a két világháború közötti egykor egzotikus növényekkel telepített arborétumot. Az épületet 200 éves, közel 9 hektáros gondozott park veszi körül.

Csopak

Ranolder-kastély: A Balaton-felvidék legnagyobb kastélyának parkját főként fenyőfélékkel ültették be. A Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Csopak belterületén, a Kishegyi út végén, a Csákány-hegy déli oldalában található. A romantikus stílusú kastélyt 1861-ben építtette Ranolder püspök. Elsősorban nyaraló volt, de birtokközpont is. A Balaton-felvidék legszebb és legnagyobb kastélya műemlék jellegű épület. Tetejét kis bástyák teszik hangulatossá, tornya igazi várkastélyra emlékeztet. Pincéjében állítólag 3000 akó bor fért el. A Ranolder-kastély mellett idős, ma már egyre ritkábban látható, korábban sövényként szívesen ültetett oszázsnarancs vagy narancseperfák láthatók, körülötte szépen telepített 2 ha-os park terül el. A park legértékesebb fája egy jól megtermett tiszafa, valamint a duglasz-, ezüstés jegenyefenyők. Különböző tujaváltozatai közül legszebb a malanyai tuja. Ezenkívül számtalan cserjefaj ékesíti a parkot. A park látogatásához a helyszínen kell engedélyt kérni.

Dabronc

Ötvöspuszta: Szegedy-Széchenyi-kastély: A Szegedy család mintagazdasága és copf kastélya a 18. század második felében, 1790 körül épült. Szegedy Ferenc építtette, akinek az 1748-ban emelt barokk templom létrejötte is köszönhető. Az itteni kastélyban töltötte életének nagy részét a költő Kisfaludy Sándor múzsája, Szegedy Róza. Az épület mellett található a kastélyhoz tartozó egykori major, magtár, istálló. Az 1764-es birtokosztály során Szegedy Mihálynak jutott kúria a 18. század végén már L alaprajzú, hétszobás, boltozott tornácú épület volt, rövidebb szárnya alatt 300 akós, dongaboltozatos pincével, a hosszabbik szárnyban szabadkéményes konyhával. A jó arányú, visszafogott díszítésű épület szobáinak boltozatát dekoratív, húzott keretdíszekkel gazdagították. Az 1764-es birtokosztás során Mihály testvére, Ignác az országút másik oldalán fekvő „curialis fundus”-t kapta. Ezen épült fel a ma U alaprajzú kastély, melynek udvari homlokzatai előtt boltozott, ma elfalazott árkádú tornác fut. Helyiségei nagyobb részt boltozottak, a boltozatok némelyikén húzott keretdísz látható. Az ajtók eredeti tokborítása is több helyen megmaradt. Az 1798-ból fennmaradt leltár alapján rekonstruálható az épület berendezése. A kastélyt a 19. század végén eklektikus formákkal megújították. 1925-ben leégett. Az 1927-ben az akkor birtokos Széchenyiek egy szombathelyi építésszel építtették újjá. Ekkor készült a középrész emelete. Az együtteshez tartozó 19. századi boltozott istálló és a magtár még nem áll műemléki védelem alatt. Az együttes a 18-19. századi nemesi birtokközpont értékes épületállományt (kastélyt, kúriát, templomot, cselédházakat, gazdasági épületeket) összefogó példája, amely egyúttal sajátosan tanúskodik az e századokat jellemző életmódról és épített környezetről.

Dáka

Festetics-Batthyány-kastély: Klasszicista stílusban építtette a szép park közepén elhelyezkedő kastélyát, 1820 táján a Nádasdy család Dákán. Az épület később – 1858-ban – Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök özvegyének tulajdona lett. Az építmény jelenleg szociális otthon, parkja engedéllyel látogatható. Az egyemeletes, timpanonos homlokzatú épület falán márványtábla emlékeztet a tragikus sorsú államférfira és jótékonyságáról híres leányára.

Devecser

Esterházy-kastély : Devecser belterületén található a Szabadság park, mely a megye többi parkjához hasonlóan kissé lepusztult, gondozatlan állapotban van. A park keletkezése a várkastélyhoz kötődik, melynek története a 16. századra nyúlik vissza. Csóron András, a környék nagy hatalmú ura, sümegi várnagy a család tulajdonát képező, korábbi kőházat építtette át a 16. században várrá, melyet kőből és cölöppalánkból készített fal vett körül. A falakon kívül széles árok volt, ebbe vezették a Torna vizét. A 16. században, házasság révén került a vár a Nádasdyak birtokába, akiktől az Esterházyak szerezték meg. 1790-ben a várat gróf Esterházy Károly, a híres egri püspök barokk stílusban várkastéllyá építtette át. Miután a főépületet száz esztendeig magtárként használták, 1890-ben Esterházy Ferenc eklektikus stílusban restauráltatta az épületet és elkezdte az angol stílusú park telepítését. Ebből az időből maradtak meg a park legszebb fái. A parkban nemcsak számos szép, 100 év körüli fa látható, de vannak fiatal telepítések is. Fáinak jelentős hányada őshonos. Az eredeti telepítésből maradt fafajok a hatalmas juharlevelű platánok, a kocsányos tölgyek, a mezei juhar, a fehér nyárak, egy óriási galagonyabokor és egy feketefenyő. Idegen földről származó ritka és mutatós példányok a tulipánfa, a kínai császárfa, a mandzsúriai fűz, a papíreper, a mamutfenyő, a dekoratív szomorúfüzek, a mocsárciprusok, a tornyos tölgy, a nutka hamisciprus, a szomorú magas kőris és a tiszafa. A középkor és a korai újkor ezt az épületformát, az árokkal, tornyos falakkal körülvett, megerősített nemesi lakóhelyet nevezte kastélynak. Manapság inkább a Jókai Mórtól származó várkastély névvel illetik. Csoron András a kastélyban hunyt el 1551-ben, vagyonát egyetlen, János nevű fia örökölte. A devecseri kastély már Csoron András életében a végvárak közé tartozott. Fia, Csoron János már nem Devecserben élt. Birtokait két leánya örökölte. Devecser Margit nevű lányáé és annak férjéé Nádasdy Kristófé lett. 1626-ban Esterházy Miklós szerezte meg a birtokot, de hamarosan zálogba adta. A család csak 1650-ben váltotta vissza. A kastély ekkor Esterházy Ferenc birtokába került. Az ő utódai birtokolták a 20. század közepéig. A kastély a Rákóczi-szabadságharc éveiben csekély szerepet játszott. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705-től 1709-ig Esterházy Antal kuruc generális egyik székhelye volt. Az épületről 1718 körül még azt írták, hogy elegáns, a század közepére azonban nagyon is elhanyagolt állapotba került, uradalmi magtárnak használták. Az 1760-as évekig abban a formában állt, ahogyan 1526 körül megépítették. A 17. század végén vagy a 18. század első felében valamilyen, ismeretlen indokú átépítés történt. Az átépítés inkább csak a főépületre vonatkozott, a kastély külső falait, tornyait és bástyáit éppen az 1760-as években kezdték bontani. A jelenlegi plébániatemplom 1761-1762-ben történt építése alkalmával a kitermelt földet a vizesárok betöltésére használták fel. A külső falakat olyan mértékben bontották meg akkor, hogy 1766-ban egy szakaszon új kerítés falazását rendelték el. Ugyanekkor a falakon belül már állt a mai melléképületek egy része, amelyekben az uradalmat irányító tisztségviselők laktak. A második világháború utáni években, amikor a kastély teljes berendezése eltűnt, az épületek egy ideig üresen álltak, majd újra a járási hivatalok költöztek be. Azoknak az Ajkára való átkerülését követően az első elképzelés szerinti megyei továbbképző központ nem valósult meg. Új meggondolások alapján szociális otthon létesítését határozták el az illetékesek. A tervezés során bebizonyosodott, hogy sem a főépület sem a melléképületek erre nem alkalmasak, így a műemléki hatóság akkori vezetőinek hozzájárulásával az udvar északkeleti sarkába új épületet emeltek, lebontva a kápolnát és az ahhoz vezető átjárót. Így elvágta a kastélyt parkjától, amellyel pedig eredetileg egységet alkotott. A kastély főépületében kapott helyet a könyvtár. Átalakításokat végeztek, így került helyreállításra az első emeleten a két kőből faragott reneszánsz ajtókeret, így került vissza eredeti helyére az egyik szépen faragott kandalló. Egy töredékeiből összerakott ablakkeretet is sikerült bemutatni az egyik terem falába beépítve. Említésre méltók még a pince hatalmas dongaboltozatú terei is.

Doba

Erdődy-kastély: A kastély parkjából arborétum létesült. A park a benne lévő egykori Erdődy-kastélyhoz tartozik, amelyben jelenleg ideg- és elmebetegek munkaterápiás kezelése folyik. A park megtekintésére a helyszínen kérhető engedély. A park legmagasabb pontja a 174 m magas Somlóvár nevű domb, ennek tetejére építtetett 1836-ban gróf Erdődy Kajetán egy klasszicista stílusú kastélyt. Nem sokkal ezután alakították ki az angolparkot az itt lévő tölgyes erdőből. Hatalmas tisztásokat létesítettek, nyiladékokat vágtak és a jó kilátás érdekében a kastély körül három nagy tisztást képeztek ki, így a kastélyból a Somló-hegy, a somlószolosi kastély és a dobai templomtorony irányában nagyszerű a kilátás. Különféle értékes egzótákat is ültettek, így tulipánfát, fekete diót, szeldelt levelű bükköt, bíbor és babérlevelű tölgyet A nedvesebb részeken éger, magas kőris, fűz, a szárazabb részeken erdeifenyő tenyészik. A park különféle fafajai között sajnos több beteg példány található. De vannak itt különleges természeti értéket jelentő hatalmas méretű kocsányos tölgyek és nyárfák is. Itt találjuk az ország második legnagyobb fehér nyár törzsét. A park északi részén, a védett terület határán folyik a Hajagos-patak, medre mentén három halastavat alakítottak ki. A tavak szélén megtelepedett a nád és a sás, így lettek igazán szépek, természetesek. A park közepén található a műemlékké nyilvánított kastélyépület, ez a munkaterápiás kezelést végző gyógyintézet főépülete. A terület látogatása engedélyhez kötött.

Gic

Hathalom: Jankovich-Bésán-kastély: A község 1945-ig szinte csak a grófi kastélyból és a cselédházakból állt. 1957-tol gyógypedagógiai intézet van a kastélyban. A II. világháború előtt példamutató volt a helyzet a Jankovich-uradalomban. A gróf a környéken először 8 osztályos iskolát, és hadirokkant kórházat létesített. Az 1800-as évek elején épült az egyemeletes, klasszicista stílusú kastély. Az F alaprajzú kastély egyszintes, tagolt tömegű, palafedésű. Az épületlábazat a terep adta lehetőségekhez igazodva, eltérő magasságban fut körbe. Az utca felőli, rizalitos főhomlokzat 6 tengelyes (2+2+2), amelyet a sarkok mentén poligonális alaprajzú, a nyolcszög öt oldalával záródó kúpsisakkal fedett tornyok fognak közre. A középrizalit tört orommezejét ívsoros párkányfríz díszíti. A főhomlokzat főpárkányzatának utcai és udvar felőli szakaszait, valamint tornyait konzolok díszítik. A tornyok frízmezői stukkósak, falmezőit ablakok törik át. A középrizalitot egy-egy előreugró falpillér fogja közre, amelyek fiatoronyszerűen emelkednek ki, ezeket vázák koronázzák. A rizalit két pillértagját és orommezejét kisebb-nagyobb tárcsadíszek gazdagítják. A főépület eltérő nagyságú, félköríves záródású ablakait vállkonzolokról indított, fogrovatos szemöldökpárkányok hangsúlyozzák. Az oldalhomlokzat egy ablakzónás, innen pincelejáró nyílik. Az udvari homlokzat 7 tengelyes. Középtengelyében 7 lépcsőfokkal megközelíthető, szélfogós, félköríves záródású bejárati ajtó nyílik, amelyet két-két ugyancsak félköríves záródású, tükörmezős ablakzóna fog közre. A lemenő szárny homlokzata 5 tengelyes, szabálytalan kiosztású tükörmezőkkel tagolt, délről egy ajtó, utána négy ablak töri át. Ezeken a szakaszokon a főpárkányzat konzoltagjai elmaradnak. A következő kis alapterületű épületszakasz előreugratott, 3 tengelyes, a középső tengely szalagkeretes ajtónyílását befalazták. Falfelülete ugyancsak tükörmezőkkel tagolt, eltérő nagyságú ablakokkal áttört. Itt a lábazat homlokzatonként eltérő szintmagasságú. A hátsó, a főépületnél alacsonyabb szintmagasságú, hosszan lemenő szárny homlokzatsíkjából kisebb-nagyobb épületrészek lépnek elő, részben oromzatos lezárással. Szabálytalan kiosztású ablakai egyenes és félköríves záródásúak. A tetőszerkezet itt is palafedéses, illetve egy épületrész síktetős. A lábazatot téglány alaprajzú pinceszellőzők törik át. Véghomlokzatáról lépcsővel megközelíthető, előtetős bejárat nyílik. A falfelület tagolatlan. A Ny-i homlokzatot részben félköríves, szabályos, részben egyenes záródású, szabálytalan kiosztásban álló ablakok törik át. Az épületek gondozott, nagy kiterjedésű parkban állnak. A park fás-ligetes.

Gógánfa

Külley-kastély: A Külley-kastély mai épületét a főbejárat előtti terasz burkolatában és a bejárati homlokzat jobb sarkán látható jelzés szerint 1921-ben emelték, egy régebbi épület helyén. Nem kizárt, hogy a kastély mellékszárnya a régi épület részét képezi. A Külleyek a 18. században még Veszprém megyei birtokosok, az 1840-es években már Zalában is voltak birtokaik. Valószínű, hogy a Gyömörey családba történt házasság révén kerültek Gógánfára. A család magromlott anyagi helyzete miatt, - talán éppen a kastélyépítés miatt - már az 1930-as években iskola volt az épületben, jelenleg is annak használják. Az kastély mellé, az 1960-as években, toldaléképületet emeltek. Hajdanán a mainál nagyobb park vette körül, néhány szép facsoport még emlékeztet rá. A meglehetősen nagy tömegű, látványosságra törekvő épület főhomlokzata középrizalittal épült, attikafalán nemesi címer.

A településen található a földszintes, L alaprajzú Gyömörey-kúria is, mely jelentőségében eltörpül a kastély mellett.

Gyulakeszi

Esterházy-kastély: 1678-tól az Esterházy hercegi család volt a falu földesura. A család 18. században épült barokk kúriája a Petőfi utcában áll.

Kamond

Magyar-kúria: Az egykori kastély parkja Kamond község szélén található. A gondozatlan, pusztuló parkok egyik tipikus példája, bár még mindig őriz néhány szép, termetes fát. Az egyszerű kis kúriát az Erdődy család intézője, id. Magyar Károly mezőgazdász kezdte építtetni a múlt század 60-as éveiben barátja, Herman Ottó útmutatásai alapján. A park telepítése is ekkor kezdődött. A századfordulón már fia, Károly folytatta a parktelepítést Kámonból hozott növényanyaggal. Halála (1931) után lánya, Gizella gyarapította a park növényállományát. Az épület és park 1958-tól Szociális Otthonnak (ma Idősek Otthonának) ad helyet. A parkban még találhatunk az első telepítés időszakából néhány idős fát. Az irodaépület mögötti részen még az 1870-es években telepített két kislevelű hárs törzskerülete meghaladja a 4,0, illetve a 4,7 m-t. Ennél is vaskosabb a II. világháborúban megsérült és emiatt különleges alakú nyugati platán, amely hazájában, Észak-Amerikában az 50 m-es magasságot is eléri, ezzel a kontinens legmagasabb lombhullató fái közé tartozik. Törzskerülete 4,74 m. Igen nagy méretűvé nőtt a tövises lepényfa, a kocsányos tölgy, valamint a közönséges lucfenyők, törzskerületük 360, 355, illetve 280-310 cm. A park különleges cserjeritkasága az illatos fűszercserje. Az Észak-Amerika déli részéről származó növény áprilisban vagy májusban még lombfakadás előtt virágzik, ilyenkor erős eperillatot áraszt. Valamikor a parkhoz tartozott a bekerített területen kívül eső kettős ezüstfenyőfasor is, amely még mai foghíjas állapotában is nagyon esztétikus. Ez a fasor a valamikori bevezető utat szegélyezte. Helyszínen kért engedéllyel naponta 7-18 óra között látogatható.

Kemeneshőgyész

Radó-kastély: Az egykori Radó-kastély ma művelődési ház és általános iskola. A kastély területének ¼ része őspark.

Kéttornyúlak

Kvassay-Zichy-kastély: A 19. század végén kvassói és brogyáni Kvassay István két arab ország területi vitájának eldöntése után kapott 30 000 aranyból, megvásárolja a kéttornyúlaki 2000 kataszteri hold nagyságú birtokot. Ő később lányának, Rubido-Zichy Emilnének, Kvassay Vilmának adta nászajándékként. 1901-ben iskolát építtet a katolikus egyház részére. Ez idő tájt, feltehetően az 1890-es évek végén építtethette eklektikus, neoklasszicista kastélyát. A 20. század elején még a határ több mint fele, 807 hold képezte a birtokot. Utolsó földesura Kvassay Gábor volt. A kastélyt 1943-ban még lánya, gróf Zichy Emilné nevén tartják nyilván. Ezt követően, a második világháború után államosították, majd a pápai Jókai Mór Művelődési Központ kultúrháza lett. Mire 1994-ben a német állampolgárságú Bohnacker család tulajdonába kerül, szinte az enyészetté válik és a hajdan volt park is megsemmisülni látszik. A felújítás során a család nagy hagsúlyt fektetett a régi építészeti stílus megorzésére és a mai modern technika ötvözésére, létrehozva így a tökéletes harmóniát. Mindezt egy csodálatos keretbe foglalja az 5 hektáron elterülő ápolt park növényritkaságaival és évszázados fáival. Ma panzió működik benne.

Kolontár

Lőrintepuszta: Bezerédj-Ihász-kúria: akúria több periódusban épült, többször bovítették, a klasszicista stílusú központi tömbjét az archív képeken látható stílusjegyei alapján az 1830-as években emelhették, Bezerédj (IV.) Mihály birtokossága idején. A kúria két szélén húzódó alacsonyabb oldalszárnyak végeihez csatlakozó egyemeletes, pavilonszeru saroktornyok az 1858-os kataszteri térképen már láthatóak voltak, ezek a romantikus historizmus stílusjegyeit hordozták, az 1850-es évek közepe táján épülhettek. (Ekkor emelhették, vagy ekkor alakíthatták át a kúria hátsó homlokzatának a középrizalitját is, amely az archív képek alapján szintén romantikus stílusú volt.) A kúria 24 szobával rendelkezett. Az 1852-es II. katonai felmérés térképén Lorintét még faluként, az 1880-as III. katonai felmérés térképén viszont már csak majorként ábrázolták, ekkorra a neve is „Puszta Lorinte” lett, a gazdasági egységben másfél tucatnyi épület állt. Bezerédj (IV.) Mihály 1858-as halála után fia, Bezerédj Kristóf örökölte a birtokot. Bezerédj Veszprém vármegye devecseri járásának a foszolgabírója volt, majd 1848 májusában nemzetor kapitány lett; amikor az 1848-as törvényeket kihirdette a népnek, azt mondta, hogy ezentúl minden polgár „mindenének oly szabados ura, mint akármelyik úr, azzal azt teheti, amit akar.” 1848 júniusától nemzetor ornagyként, zászlóaljparancsnokként küzdött, majd szeptembertol a vármegyei nemzetorség parancsnoki posztját töltötte be. Decemberben lemondott tisztségérol, és visszavonult. A földbirtokos a szabadságharc bukása után Veszprém vármegye foispáni helytartójaként muködött. A családi hagyomány szerint a következo tulajdonos, a felpéczi Ihász família egy árverésen vette meg a lorintepusztai birtokot, feltehetoen Ihász Imre vásárolta meg az uradalmat és a kúriát. A felpéczi Ihász család 1631-ben kapott címeres nemeslevelet. Ihász Imre fia, Ihász Lajos jogi és mezogazdasági tanulmányokat folytatott, 1873-ban vette át a lorintei, majd 1884-ben a hathalmi uradalom vezetését, és mindkettot mintagazdasággá fejlesztette. 1882–93-ban az ajkai evangélikus egyházközség, 1899–1908-ban pedig a dunántúli evangélikus egyházkerület felügyeloje volt, majd 1901-ben az országgyulés forendiházának tagja lett. A földbirtokos sokat publikált, írásai a Vadász Lapokban, a Vadász- és Versenylapban és egyházi újságokban jelentek meg. Tenyészmarháit az 1896-os millenniumi kiállításon éremmel, terményeit az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazták. A király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki a földbirtokost. 1893-ban Ihász 806 katasztrális holddal rendelkezett a helységben. Ihász Lajos a végrendeletében lorintei birtokát a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületre hagyta. A földbirtokos felesége ásvai Jókay Etelka, Jókai Mór író unokahúga volt, örökbefogadott fia pedig ásvai Jókay- Ihász Miklós, ifjabb Jókay Mór árvája. Ihász Lajos 1908-ban hunyt el; 1911-ben az uradalom 2871 katasztrális holdat tett ki, ezt özvegyi jogon Ihász felesége használhatta a haláláig. Ihász Lajosné Jókay Etelka írónonek fiatal korában gyakran jelentek meg írásai a Fovárosi Lapokban és a Pápai Lapokban. Késobb lorintepusztai magányában francia regényeket fordított. Ihászné Lorintén hunyt el 1939-ben, ekkor Ihász Lajos végrendelete alapján a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület vette át az uradalmat. A majorban a kúrián kívül gazdatiszti ház, több cselédház, parádés istálló, tehénistálló, borjúistálló, igás istálló, birkahodály, disznótelep, hizlalda, búzamagtár, zabmagtár, gabonamagtár, takarmánytároló, fészer, pajta, üvegház, boros pince, kovácsmuhely, bognármuhely, és mészoltó sorakozott. A II. világháború után a Dunántúli Evangélikus Egyházkerülettol államosították a kúriát és a birtokot. Az 1940-es évek végétol az 1950-es évek végéig állami gazdasági kezelésben volt a kúria, a dolgozók és gyermekeik számára kultúrházat és iskolát alakítottak ki benne. Késobb lakásokat alakítottak ki az épületben, amelynek állapota fokozatosan leromlott. A kúriát 1983-ban lebontották, a gazdasági épületek többsége is erre a sorsra jutott, napjainkban már csak néhány épület áll itt. A kúria szabadon álló, földszintes, összetett alaprajzú, hosszan elnyúló épület volt. Az egyenes záródású ablakok felett a foszárnyon egyenes szemöldökpárkányok húzódtak. A foszárny fohomlokzata 3+(1+A+1)+3 osztást kapott, középrésze elott 4 oszlopos timpanonos portikusz állt. A foszárny két széléhez, szimmetrikus, a foszárnynál keskenyebb és alacsonyabb oldalszárnyak kapcsolódtak, amelyeknek a végein egyemeletes, négyzetes alaprajzú, pavilonszeru, gúlasisakos saroktornyok álltak. A foszárny hátsó homlokzata 4+3+4 tengelyes volt, középen háromszög-oromzatos, félköríves ablakokkal ellátott rizalit lépett ki a fal síkjából, amelynek oldalain 1-1 ablak nyílt. Az oldalszárnyak 3 osztásúak voltak, a tornyok földszintjén1, emeletén 3 ablak nyílt, utóbbiak félköríves záródást kaptak. Az épület szárnyait kontyolt nyeregteto fedte.

Külsővat

Bánhalmapuszta: Schmidt-kastély: A gyűjtemény méltó környezetet varázsol a volt Somkuti-kastély köré. Az eklektikus-romantikus stílusú, műemlék jellegű épület a park közepén található. Az évek óta szépen gondozott terület angolpark jellegű. A hazai és idegen földről származó fafajok és változatok száma száz körül van. Ezek közül meg kell említeni a gyalogos bejáró utat kétoldalról szegélyező idős tiszafasort. Két nagyméretű tiszafát láthatunk a kastély déli oldalán is Hangulatos a fiatal nyírfasor. A park növényállománya egyébként is fiatal, az elmúlt 20-25 évben telepítették. Köztük mamutfenyőt, tujákat, hamis ciprust és páfrányfenyőt is találunk. A lombosfák között megtalálhatók a juharfák különböző fajai, gesztenyék, szivarfa és júdásfa, vérbükk, valamint vöröstölgy is. A parkban több tucat cserjefaj díszlik. A helyszínen kért engedéllyel látogatható.

Küngös

Kenessey-kastély: Küngös az 1600-as évek közepén azonban a Kenessey és Tóth nemzetségnek köszönhetően ismét fejlődésnek indult. A népesedés következtében a faluban egyre több lett a nemesi származású család. Az 1700-as évek elején a Kenessey család felépíttette második kúriáját, amelyet méreteinél és díszítettségénél fogva azóta kastélynak neveznek. A Kenessey család kezdeményezésére 1850 körül felépült a mai napig látható kastély. A háromutcás falu közepén álló kis kastély (kúria) a Vojnich bárók tulajdona volt az államosításig. Azt követően a (Veszprémi) Állami Gazdaság kerületi központjaként használták. A kastély rózsakertjét és a park egy részét a Gazdaság karbantartotta, de az 1980-as évek végén sajnos elpusztult, az épület három tornyának gyönyörű kovácsoltvas korlátdíszítései közül a középső pedig a tetőjavítás áldozata lett.

Lesencetomaj

Nedeczky-kastély: A Nedeczky-kastélyt Lesencetomaj egykori birtokosa, Nedeczky Károly udvari tanácsos építtette 1752 -ben. Lesencetomaj eredetileg a középkor óta a lengyeltóthi Lengyel családnak a tulajdona volt és házasság révén jutott a Nedeczky család kezébe. Barokk stílusú kastély ; fobejáraton latin nyelven felirat hirdeti, hogy Nedeczky Károly és felesége, lengyeltóthi Lengyel Krisztina ( 1710 – 1756 ) az építtetok. Az utóbbi asszony Lengyel Miklós ( fl. 1706 – 1726 ) Somogy vármegyei alispán , nagybirtokos és mártonfalvi Mártonfalvay Magdolna ( fl. 1733 ) lánya volt. A kastély és a birtok a 19. század elején Deym Ferenc altábornagy tulajdonába került, aki az 1848-as szabadságharc idején az osztrák oldalon harcolt, de veszített Guyon Richárddal szemben. 1849 után nyugdíjazták, sírja a tomaji temetoben van. A kastélyt 1854-ben bovítették, majd 1953-ban és 1984-ben is hozzáépítettek. Ma fogyatékosoknak és pszichiátriai betegeknek az otthona. Nagyon szép a parkja. A Nedeczky-kastély parkjában 1800 körül ültetett fák is élnek, köztük mamutfenyo is. Az otthon vezetojének engedélyével tekintheto meg a kastély és a park.

Hertelendy-kastély: A Hertelendy-család az egyik legnagyobb osi nemesi család, a családfájuk 1481-tol levezetheto a mai napig. A família eredete ugyanakkor egy kicsit rejtélyes, mivel több dunántúli megyében is volt Hertelend nevu település. A nyelvészek egy csoportja szerint ugyanakkor a mai Anglia területén található Hertelandban (ma a Devon megyei Hertland) kell keresnünk a család gyökereit, és a település az azonos nevu, normann, francia és angol felmenokkel rendelkezo család birtoka volt. A címerük is hasonlóságot mutat a Hertelendy család címerével. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a köznemesi család a török harcok idején „emelkedett fel” és kapott jelentos birtokadományokat. A 15. században a zalai Vindornyalakra települtek (pontosabban az egyik ág), a 16. században pedig az összeírások már Lesencetomaj falu birtokosaiként említik oket. Földterületeiknek és házassági politikájuknak köszönhetoen a 18. századra Magyarország egyik legjelentosebb nemesi családjává váltak. Az egyik leghíresebb leszármazottjuk Hertelendy Károly volt, aki harcolt az 1809-es gyori csatában Napóleon seregei ellen (errol könyvet is írt), késobb belevetette magát a politikai életbe, Zala vármegye követeként részt vett a reformkori országgyuléseken. A „megfontolva haladók” táborába tartozott, és o volt az, aki Széchenyi Istvánt inspirálta a balatoni gozhajózás megvalósítására. Legalább annyira kivette a részét a munkából, mint a gróf: támogatókat és részvényeseket gyujtött és o volt az, aki az 1848-as forradalom kitörése és Széchenyi lelki összeomlása után is muködtette a hajótársaságot. Fia, Hertelendy Kálmán vármegyei tisztviselo és Kossuth kapitánya volt a 47. zalai önkéntes honvédzászlóaljban. Ok ütköztek meg eloször 1849. május 21-én hajnalban Budavár ostrománál a védokkel a Szent György téren, és Hertelendy Kálmán lövése végzett az osztrák védosereg parancsnokával, Heinrich Hentzi vezérornaggyal, megfordítva a harc menetét. A dicsoség nem egyértelmuen az övé, más források szerint még két másik katona is leadott lövést, és nem lehet tudni pontosan, melyikük végzett az ellenség parancsnokával. Hertelendy Ferenc 21 évesen örökölte meg a család lesencetomaji birtokait és a hozzá tartozó nagy majorsági épületeket. Az arisztokrata sokat tett azért, hogy megmentse a Balaton szoloit a filoxéravész után, és támogatta a Balaton északi partján a vasútvonal megvalósulását. Késobb országgyulési képviselo és az Osztrák-Magyar Bank Fotanácsosa lett, magánélete azonban nem alakult olyan fényesen, mint a karrierje. Elso felesége fiatalon meghalt. Sok évvel késobb házasodott újra. A tomaji birtok új asszonya, Gaál Irén sokat szerepelt a lapokban fényuzo társasági életének köszönhetoen, és nem kizárt, hogy az o ötlete volt a kastély építése – illetve a régi családi kúria átépítése – is. Talán meg akart szabadulni a korábbi, szomorú emlékektol, de az is lehet, hogy reprezentatív, életmódjához méltó kastélyt akart. Bármelyik is igaz, a birtokon szolgáló, nyomor szélén tengodo helyiek nem nézték jó szemmel ezt a szintu költekezést. A kastély az akkoriban divatos, középkori elemeket is felvonultató, gótizáló romantikus stílusban épült meg, tornyokkal, bástyákkal. A 15 szobás, 2 konyhával és 4 toalettel ellátott épülethez Olaszországból hozattak építoanyagokat. Hertelendy korábbi, szolészeti szakmai útjai során jutott el észak-olaszországi és spanyol tájakra, és úgy gondolta, egy kis mediterrán szigetet hoz létre Lesencetomajon is. A kastély építésérol nem maradt fent sok forrás, de egy 1902-bol származó fényképen már látszik, hogy milyen fényuzo lakóhelyet álmodtak meg a feleségével. A kastélyban biliárdtermet is berendeztek, a pincében kialakítottak egy medencét. A park angolkertjébe növényritkaságokat és örökzöld mediterrán növényeket ültettek. 1896 decemberében kisebb lázadás tört ki a helyiek között, amikor Hertelendy Ferenc lezáratta a falu foutcáját, hogy annak a kastélya elott levo szakaszát kisajátítsa és a kastélyparkba olvassza. Gondoskodott egy másik, ív alakú útról az eredeti helyett, de a helyieket ez nem kárpótolta, szétszedték a korlátokat. Csak olaj volt a tuzre, amikor néhány embert letartóztattak, a falusiak nem voltak hajlandóak felvenni a munkát, és megfenyegették a birtokost. A család ekkor összepakolt, és Bécsbe költözött egy idore. Amikor a kedélyek lecsillapodtak, visszatértek. Folytatták fényuzo életüket: gyakran rendeztek hajnali vadászatokat, villásreggelit adtak, és saját strandjuk volt Balatonedericsen. Az évek során a mesés gazdagság eltunt, a birtok mérete az 1910-es évekre az ötödére csökkent. 1919-ben a tanácsköztársaság megbuktatására törekvo szervezkedést, amiben Hertelendy is részt vett, leleplezték. A nemes önkezével vetett véget életének a kastélyában, attól való félelmében, hogy letartóztatják, és elveszíti birtokait.Özvegye és két gyermeke, illetve a családjuk a második világháború végéig élt itt, nagyon rossz anyagi körülmények között. A birtok hatalmas fáit kivágatták és eladták, a padlót eltüzelték. 1945-ben a kastélyt lebontották, a legidosebb lesencetomajiak pedig még emlékeznek arra, hogy az emberek talicskán hordták szét, ami használható volt. (Néhány visszavásárolt mutárgyat azóta a tapolcai Városi Múzeumban látható gyujteményében oriznek.)
Lesencetomaj másik kastélya, a Nedecky-család egykori otthona ma is áll, pszichiátriai betegek bentlakásos intézményének ad otthont.

Litér

Kastély: Az egykori kastélyt az 50-es években államosították, azóta ad otthont az Árpád Fejedelem Általános Iskolának. Közelében magtár és zsellérházak. Valaha 100 hold feletti birtok tartozott a kastélyhoz.

Lovászpatona

Somogyi-kastély: Lovászpatona belterületén található a Somogyi-kastély és a hozzá tartozó védett park. A park és a műemlék kastély sajnos elhanyagolt, gondozatlan. A területnek sok birtokosa volt, majd a török idők után, 1738-ban Festetics József tulajdonába került. A késő barokk kastély átépítését 1794-ben Festetics Ferenc kezdte el, de 1808-ban Somogyi János alkancellár fejezte be. A kastélyépítéssel egy időben indult a park kialakítása. Nem sokkal a kastély elkészülte után a birtok az Esterházy család tulajdonába került. A kastélyban ma általános iskola működik. A park dendrológiai kert jellegű. Itt található az ország egyik legidősebb feketefenyője, melynek mellmagassági átmérője közel 1,5 m, kerülete pedig majdnem 4,5 m, magassága 22 m. Nagyméretű platánok, magas kőrisek, erdeifenyők és kocsányos tölgyek is találhatók a parkban, a faállományban nagy- és kislevelű hársak, juhar és lepényfa is előfordul. A kastély előtti részt 1987-ben hozták rendbe. Az épülethez vezető sétaút két oldalán puszpánggal szegélyezett virágágyást találunk, ezekben egy-egy szép fejlődésű lucfenyő magasodik. A virágágyások külső széleit idős, árnyat adó vadgesztenye-fasorok szegélyezik. A kastély mögötti parkban az iskola számára futball- és kézilabdapályát alakítottak ki.

Lókút

Meszlényi-Marton-Zámori-kastély: Meszlényi Antal földbirtokossága alatt 1830-as években épült fel a korábbi óbányai üveghuta helyén, a falu NY-i szélén a napjainkig álló kastélyépület. Meszlényi Antal két lányára: Meszlényi Erzsébetre és Juliannára hagyta Lókút-Óbánya-Pénzeskútpuszta birtokot. A Meszlényi lányok férjei - Marton Zsigmond és Zámory Károly - közösen birtokolták és irányították a birtokot. Az 1830-as években épült kastély udvarában egy 590 cm körátméroju mamutfenyo is áll. A fobejárata melletti falon Kossuth-emléktábla. 1849 nyarán Kossuth Lajos itt rejtegette néhány hétig három kisgyermekét, Ferencet (keresztapja a „haza bölcse” Deák Ferenc), Vilmát és Tivadart (keresztapja az „árvízi hajós” Wesselényi Miklós). 1849. augusztus 26-án a császári seregek a gyerekeket elfogták, majd Zircre, Gyorbe, Pozsonyba szállították oket. A kormányzat 1850 májusában engedélyezte, hogy nagynénjük és nevelojük kíséretében egy dunai hajón elobb Konstantinápolyba, majd a törökországi Kütahyába utazzanak. Ott találkoztak szüleikkel 1850 júniusában. 1896-97-ben a Zámory örökösöktol vásárlás útján Ruppert Tasziló birtokába került, majd Teplánszky Erno földbirtokosé lett. Teplánszky Erno 1930 nyarán eladta Nádasdy Pálnak és Lászlónak. 1936 július 17-én az Óbányai birtokot - gróf Nádasdy Lászlótól és Páltól - gróf Tattenbach - Vállai Eberhard Sándor vette meg - aki még 1939-ben külföldre (San Jóséba) távozott. 1945-ben a Tattenbach birtokot felosztották. 1950. augusztusában az óbányapusztai javak a Veim pusztai Nemzeti Vállalatnak alárendelt - Óbánya -pusztai Állami Gazdaság tulajdonába került. 1963. 06. 01-tol a kastély épületében Gyógypedagógiai Iskolát helyeztek el, Euro Trend Informatikai Kft. megvásárolta, mely jelenleg is muködik.

Magyargencs

Magyargencsen hajdanán több főúri kastély és nemesi kúria is volt, mára sajnos egy részük eltűnt, vagy átépítették azokat, viszont a három legnagyobb még ma is eredeti szépségében hirdeti a letűnt idők hangulatát.

Széll-kastély: Egyemeletes, szép neobarokk építmény a Magyargencsen található Széll-kastély. 1916-ban leégett s az akkor történt helyreállításkor kapta jelenlegi formáját. 1985-ben újították fel. Ma a könyvtárnak és a helytörténeti múzeumnak ad helyet.

Hátzky-kastély: A Hátzky-kastély mai arculatát 1860 táján alakították ki. Ma magántulajdonban van.

Barcza-kúria: 1904-ben Hátzky Sándor földbirtokos építette, majd a Barcza család tulajdonába került. Késő eklektikus jellegű épület. Dísztermében század eleji igényes kivitelű cserépkályha található.

Hertelendy-kúria: A mai óvoda épülete arról nevezetes, hogy itt lakott a névadó Hertelendy Miklós (1813-1877) huszár ezredes. Részt vett a pákozdi ütközetben. A szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél nagy szerepe volt a győzelemben. 1849 októberében tette le a fegyvert. Élete további részében Magyargencsen vásárolt birtokán gazdálkodott. Síremléke a magyargencsi Ótemetőben látható.

Malomsok

Ponyvád: Szevera-kúria: Ponyvád falu Malomsok település része. Itt állt az a kisebb méretű, talán 19. századi klasszicista kastély, melyet az 1970-es években elbontottak. Utolsó tulajdonosa 1945-ig gróf Teleki Pál volt.

Mezőlak

Sold-kastély: Sold Manó építtette 1909-ben. Szecesszióba hajló architektúra. Helyi védett épület. A település központi területén áll a kúria, talán kora klasszicista, melyet eklektikus stílusban bővítettek. Mellette gazdasági épületek és templom.

Nagyesztergár

Purgly-kastély: A 19. század elején Nagyesztergáron az újratelepítő Ányos Ferenc két fia, János és Ignác osztozott. Az 1820-as években Ányos Ignác lett Nagyesztergár tényleges földesura. 1829. október 20-án, 68 évesen halt meg Ányos Ignác három fia és három lánya osztozkodott a vagyonon, Nagyesztergár a három fiútestvér tulajdonában maradt. István kapta a legtöbbet, az Ignác által épített házat (község Purgly-kastélyként ismeri) léces téglafallal kerített udvarral, benne számos állattal, pajtával, kőkúttal, valamint a kerékjártó és a birkás házával. A kúria az 1770-es években épült barokk stílusban, később átalakították. Ma falumúzeum.

A településen több kisebb kúria is van.

Nagyvázsony

Zichy-kastély: Nagyvázsony belterületén, közvetlenül a Veszprémet Tapolcával összekötő műút mentén álló kastélypark, mint műemléki környezet védett. A barokk stílusú kastélyt a 18. században építették (1762), majd klasszicista ízlés szerint 1820-ban alakították át. A park egyidős a kastéllyal, amely a másfél évszázados bakonyi erdők hatalmas példányait őrzi. A fák törzsátmérője 60-160 cm, magasságuk 15- 32 m között változik. A közel harminc fafajból hatalmas méretűek a bükk, a magas kőris, a hegyi és korai juhar, valamint a lucfenyőpéldányok és egy kocsányos tölgy. A vörös- és feketefenyők, valamint a vadgesztenyék is tekintélyes méretű és korú példányok. A fák sűrű, zárt állásban nőttek, ezért szép egyenes, hengeres törzsű, ágtiszta, magas növésű fákká fejlődhettek. Sajnos a park gondozatlan és pusztul, bár a hatalmas méretű fák dacolnak az idővel. A park és a kastély által közrefogott terület közepén van a lovaspálya, ez a lovasjátékok színhelye.

Nemesgulács

Eőry-kúria: Itt töltötte gyermek- és ifjúi éveit Keresztúry Dezső. A volt kastély a 18. században épült barokk stílusban. Az épületben kapott helyet az ált. iskola.

Nemesvita

Törekpuszta: Töreky-kúria: A falutól bő egy km-re északra, a 84 sz. főút mellett áll. A település több kis, jelentéktelen kúriát is magáénak tudhat, köztük ez a legnagyobb. A kúria 910 m2-es, 3 szintes, az 1870-es években épült. A Töreky családnak egy kisebb kúriája is áll a faluban.

Óbarok

Békássy-kúria: Ma lakóház ez a neoromán tornyos, barokk eredetu építmény. Nagy méretu, L alaprajzú, földszintes kúria, a központtól kissé délebbre, a foút mellett áll. Az itt birtokos Békássy család emeltette.

Hoffmann-kúria: Klasszicista stílusú földszintes épület volt. Mára lebontották, melléképülete ma is áll, ebben óvoda muködik.

Paloznak

Pongrácz-kastély: A ház valószínűleg az 1700-as évek második felében barokk stílusban épült. 1860-ban átépítették, bővítették. 1894-ben vásárolta meg Pongrácz Jenő koronaügyész. A szükséges javítást, átalakítást1927-ben végezték. Ekkor kapta az épület "mediterrán" stílusát. A ház képével 1930 táján paloznaki képeslap is készült. A háznak igen nagy méretű pincéje van, melyből rejtett csigalépcső vezet a felső lakószint falszekrénynek álcázott kis helyiségébe. A 2. világháború végén lakatlanul álló házat az oroszok kifosztották, az 50-es évek elején munkásszálló is volt. A Pongrácz örökösök az igen leromlott állapotú házat kénytelenek voltak eladni. Ma magánkézben van.

Pápa

Esterházy-kastély: A park Pápa belterületén, a Tapolca-patak és a Bakony-ér között fekszik. Területe megközelíti a 16 hektárt, s története jó 200 évre nyúlik vissza. Az 1752-ben lerombolt középkori vár helyén a régi falak felhasználásával Grossmann József tatai építész irányításával 1783-84-ben létesített barokk kastély - a környező területekkel együtt - az Esterházy-család birtoka volt. Az egykori várkert területét - egy korabeli festmény tanúsága szerint - valamikor tó borította. Ennek az úgynevezett szélesvíznek a lecsapolására 1771-ben Esterházy Károly egri püspök adott utasítást vagy Bohm Ferencnek vagy Mikovinyi Sámuelnek, ők víztelenítették és tették termékeny szántóvá. Csak ezek után, az 1780-as években kezdődhetett a park kialakítása, amely harmonikus egységet alkot a kastéllyal. Az elültetett fafajok kiválasztására nagy gondot fordítottak. A létrehozott erdőparkban nem a tipikus parkba illő fajok, hanem a tájra jellemző fák és cserjék uralkodnak. Az ily módon kialakított terület Veszprém megye egyik legszebb és ma is a leggondozottabb parkja lett. 200 éves fái ma is szép látványt nyújtanak annak ellenére, hogy az utóbbi évek szakszerűtlen telepítései megbontották a kialakult harmóniát. Az erdőpark kiemelkedő értéke két mocsárciprus, törzsátmérőjük meghaladja a 60, illetve 40 cm-t. Az óriásira nőtt platánok a legidősebb fák közé tartoznak. Vastag ágaik gyönyörű lombkoronát viselnek, törzsátmérőjük meghaladja a 250 cm-t. A platánfa uralkodik a várkertben, elegyarányuk eléri a 60%-ot. Előfordul még a vadgesztenye, a tölgy, a gyertyán, a hárs, valamint a nyírfa és a tulipánfa. Cserjék közül a tuják, a boróka, az aranyeső és a jázmin érdemel említést. A gyerekek szórakoztatására fából készített játékokat helyeztek ki, ez kedvelt játszótér. A Fő tér hátsó részén, a plébániatemplom tengelyében, szabadon álló, U alaprajzú, egyemeletes, rizalitokkal tagolt barokk kastélyépület. Hozzá tartozik két őrház, s az istálló-kocsiszín épülete. Főhomlokzata a kastélyparkra néz, mely közép-, és sarokrizalitos kialakítású, a középrizalit felett hajlított vonalú, Esterházy-címeres oromzattal. Tengelytagolása: 2+4+3+4+2. Falán vízszintes vakolatsávozás, a földszint felett övpárkánnyal, háromrészes főpárkánnyal. A rizalitok ablakait íves szemöldök emeli ki, s toronyszerű kis sisakkal fedettek. Oldalhomlokzatai 2+7+K+5+2 ablaktengelyesek, a rizalitokon vízszintes vakolatsávozás, alul füles szalagkeretes, mellvédes, az emeleten füles, szalagkeretes, tört íves szemöldökű, kagylódíszes ablakok, feljebb kis négyzetablakok, majd attika övezi a nagy, ovális padlásablakokkal áttört manzárdtetőt. A rizalitok sarkain gyémántkváderezés. A középső részek egyszerűbb kialakításúak, övpárkány osztja, háromrészes főpárkány zárja, ablakai alul füles szalagkeretesek, emeleten könyöklővel, szemöldökkel. A kapuk oszlopkeretezésűek, vázadísszel. Az U alaprajz szárnyvégein lévő rizalitok három tengellyel néznek a tér felé, újabb kettővel a díszudvarra, a faltagolás nem változik. A court d`honneur a rizalit után 10 tengellyel áll az oldalszárnyakon, 3+K+3 tengellyel a középszárnyon. A díszudvar földszintjén vízszintes vakolatsávozás, övpárkány osztja, háromrészes főpárkány zárja, ablakai alul füles szalagkeretesek, emeleten könyöklővel, szemöldökkel. Az oldalszárnyak ötödik tengelyében kapu, konzoldísszel, vázákkal. A középszárny középső tengelyében hasonló kialakítású kapu, a mellette lévő második tengelyekben falfülkében kialakított, volutás, kagylós, maszkos falikút. A kapu felett erkély. A kapuk feletti ablak szemöldöke mindig díszesebb, általában törtvonalú szemöldökkel alakított. A rizalitok közötti épületszárnyakon nyeregtető, cserépfedés. A díszudvaron állnak az egykor kapuőrző, címertartó oroszlán-kőszobrok. A kastélytól keletre, arra merőleges tengellyel helyezkedik el a szintén Grossmann József(?) tervezte istálló(jobb oldalon) és kocsiszín(baloldalon) épülete. A sarokrizalitos építmény középső részén vízszintes vakolatsávozás, falfülkékben ovális alakú nyílások (részben átalakítva), középen pillérek keretezte, váll- és záróköves, félkörzáródású, kőkeretes kapu. A sarokrizalitokat falsávok tagolják, közöttük egyenes záródású, szalagkeretes ablakok. Az épületet 1980-81-ben Varga István tervei szerint szállóvá alakították, ám középső része ma is őrzi eredeti formáját: négy dór pilléren nyugvó hevederes csehsüveg boltozatos tér. A rizalitokon manzárd-, középen nyeregtető, cserépfedés. Az istálló-kocsiszín előtt jobb- és baloldalon őrségházak állnak. Három-, illetve kéttengelyes homlokzatukat falsávok tagolják, háromrészes főpárkány zárja. Az egyenes záródású, szalagkeretes, könyöklős ablakok alatt faltükör, felettük táblázat. Manzárdtető, cserépfedés, ovális padlástéri ablakok. Lakóházakká alakítva.

Pápakovácsi

Somogyi-kastély: Pápakovácsi főutcájának meghatározó építménye a 18. században épített barokk Somogyi-kastély, amelyet 1816-ban klasszicista stílusban építettek át. Ma általános iskola. A kétemeletes, zömök építmény utcai homlokzatának közepét címerpajzsos timpanon zárja. A nyugalmat, erőt sugárzó épület faragott kő ablakkeretei máltai kereszt díszítésűek.

Pápateszér

Esterházy-kúria: A gróf Esterházy család már a 17. sz-ban megszerezte a teszéri uradalmat. 1918-ban a pápateszéri Esterházy-kúriában hadiárvaházat rendeztek be egy idore. A kúria elvileg ma óvodaként muködik, de nem tudtam azonosítani. Az egykori majorsági épületek nagyobb része napjainkban is áll.

Révfülöp

Semsey-kastély: Gróf Semsey László 1923-ban vásárolta meg a tihanyi apátság egykori birtokát, és építtette meg rajta itteni nyaralókastélyát. Később Kisotthon villa néven volt ismert az épület, melyet a II. vh után államosítottak, később az országos Tervhivatal, majd a Pénzügyminisztérium, jelenleg a miniszterelnöki hivatal üdülője.

A településen a Semsey-kastélyon kívül még számtalan elpusztult, mutatós, néha kisebb kastély méretű villaépület állt.

Somlószőlős

Zichy-kastély: A 15-16. századból ered. A 18. században barokk átépítést végeztek rajta, majd 1850 körül romantikus stílusban építették át, ekkor kapta mai külsejét. A kastély jelenleg nagyon rossz állapotban van, bár nemrégiben új tető került rá. De se ajtaja, se ablaka. A pincében megtalálható még az eredeti szabad tűzhelyes konyha. A mellette lévő kiskastély magántulajdonban van, állapota még romosabb. A kastély utolsó tulajdonosai Watzdorff Lajos és Károly voltak, akik Ausztriában, Grazban telepedtek le, és ott is vannak eltemetve.

Sümeg

Nyírlakpuszta: Tarányi-kastély: Sümeg közelében Nyírlakpusztán, védett park ölelésében, található a 17–18. században épített barokk Tarányi-kastély, amelyet a 19. század második felében romantikus stílusban átalakítottak, illetve kibővítettek. Ebben az időben készült a háromemeletes lakótorony, ekkor kerültek az épületre a geometrikus díszítő elemek is. Jelenleg szociális otthon. Parkjában 1807-ben készült Madonna-szobor csodálható meg, északi kapujának oszlopait fekvő oroszlánok díszítik. Nyírlakpuszta Sümeg szomszédságában, a Zalaszentgrótra vezető út északi oldalán található. A ma szociális otthonként működő egykori Tarányi-kastély parkja védett terület, mely szemet gyönyörködtető részletekben őrzi szépségeit. Többszöri átalakítás után 1923-ban dr Tarányi Ferenc főispán 11 szobával bővítette a kastélyt, amely végül jelenlegi formáját a hatvanas években nyerte el. A park és a kastély kialakulása és fejlődése párhuzamosan haladt. A területet eredetileg borító kocsányos tölgyes erdőben alakították ki a park ősi magvát, amely még mindig tartalmaz néhány ebből az időből származó szép "tanúfát". Ezek a kocsányos tölgyek, szürke és fehér nyárak, gyertyánok, magas kőrisek és juharok a park legidősebb, bár pusztulófélben lévő fái közülük már csak néhány díszlik. Jellemző az 1 m feletti törzsátmérő. Makkegészséges viszont az a hatalmas tölgyfa, melynek árnyékában Tarányi József táblabíró sógora, "a haza bölcse", Deák Ferenc többször is megpihent. A múlt század első felében telepítették a ma már idős luc-, erdei- és feketefenyőket, valamint az egyetlen duglaszfenyőt, amely a hazánkban élő legidősebb példányok közé tartozik. Az idős tiszafák, bükkfák és nyírcsoportok szintén csodálatra méltó tagjai a parknak, amely szép tájképi részletekben is gazdag. A lombosfák között meg kell még említeni a vörös tölgyet és vérbükköt, a tulipán- és liliomfát, valamint a török mogyorót és a júdásfát, melyek tovább gazdagítják a Tarányi-kastély növényvilágát. A parkban, az öreg fák árnyékában láthatunk egy romantikus stílusú Madonna-szobrot. A vasútállomáshoz közeli kőkapunál két (klasszicista stílusú) kőoroszlán vigyázza a bejáratot. A parkhoz vezető bekötőúthoz közel, de a védett területen kívül áll az elbűvölő szépségű és hangulatú Tarányi-kápolna. A gyönyörű, fás környezetben épített neogót stílusú kápolna a Tarányi család temetkezési helyéül szolgált. Közelében idős kocsányos tölgyek és egy szintén idős simafenyő díszlik.

Püspöki palota: A Várhegy oldalába simuló sümegi püspöki palota épületegyüttese a Balaton-felvidék egyik kiemelkedő műemlékegyüttese, amelyet 1675-ben említenek először. A négysaroktornyos, zártudvaros kastélyt a korábbi, kisebb kúriát is felhasználva, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emeltette 1745-től. Az 1770-es évek közepén a kastély nyugati homlokzatának középrizalitját copf jellegűre, 1830 körül klasszicista stílusban átépítették. Ekkor készültek kályhái, ajtói, intarziás lambériái, táblás parkettái is. A 19. század elején átalakították a falakkal határolt, teraszos kialakítású kertet is. A mai faállomány néhány példánya valószínűleg a 19. századi kertből való. A 19. század elejétől a veszprémi püspökség már csak nyaralópalotának használta az épületet. A négy saroktornyos, zártudvaros épület a domborzati viszonyokat követve részben földszintes, részben emeletes. A főkapu felett lévő áttört mellvédű erkélyt Atlasz-figurák tartják. A szobordíszes főpárkány alatt az építtető püspök címere látható. Helyiségeinek jelentős része boltozott. A kastély legszebb tere a Szent Mártonnak szentelt kápolna. A tituláris szent kupolán lévő képét és a korona felajánlását ábrázoló, 1750-ben elkészült oltárképet a váci Vogel Gergely, a Zichyek óbudai kastélyát is kifestő mester festette. Stukkóit a pesti Antonio Orsatti készítette. A kápolna mellett kialakított könyvtárszoba mennyezetén magának az építtetőnek az alakja jelenik meg csillagászati műszerekkel és egyéb eszközökkel együtt. Az együttes képét 1758-ban Maulbertsch is megörökítette a plébániatemplom orgonakarzatának falán. A sümegi püspöki kastély a magyarországi vidékies barokk építészet megkapóan szép emléke, melyen a provinciális vonások nagyvonalú megoldásokkal ötvöződnek. Belső kialakításának, díszítésének megmaradt részletei kiemelkedő értékűek. Bejelentkezéssel látogatható.

A településen egy sor jelentéktelen kisnemesi kúria is található.

Szentkirályszabadja

Talián-Horváth-kúria: A kastély a 17-18. században épült barokk stílusban. Az épületben ma polgármesteri hivatal működik.

Szigliget

Esterházy-kastély: A kastélyt a Putheany család a 18. század végén építtette. Később klasszicista stílusban alakították át a 19. század elején, majd 1912-ben a gróf Esterházy család birtokába került, s ekkor az épületet teraszokkal, tornyokkal bővítették. 1950 óta a kastélyban irodalmi alkotóház működik, amely a háború utáni szellemi élet egyik legjelentősebb műhelye. Falai között - és természetesen a parkban - számos jelentős irodalmi és képzőművészeti alkotás született. A kastélyt körülvevő 15 hektáros parkja természetvédelmi terület, botanikai gyűjteménnyel, ritka fafajokkal. Nem ritka a száz évesnél idősebb faóriás. A park végében folyik a Tapolca-patak. A kert természetvédelmi terület és a kastéllyal együtt műemléki védelem alatt is áll. A kastély és parkja a szigligeti Várhegy oldalában fekszik, parkját Talabér Gábor főkertész alakította ki 1920 és 1945 között. A 12 holdas kertben száz évnél idősebb faóriások vannak, a mintegy 520 fa között 120 fenyőféle található. A park végében a múlt század elején a Balaton vize hullámzott, amikor Szigliget - mint neve is jelzi - még valóban sziget volt. A lecsapolások óta a parkot a Tapolca-patak határolja. A kert kialakítása a 18. század végétől kezdve folyamatosan történt. Először tájképi kertet hoztak létre, majd a múlt század végétől kezdve exótákat telepítettek, ezzel kialakítva a park gyűjteményes tájképi jellegét. A két világháború között jelentősen bővült a park területe, ekkor készült a rosarium is, végén filagóriával. A telepítés a II. világháború után is folytatódott - Dr. Papp József vezetésével, főként örökzöldekkel - , így az ország egyik igen jelentős dendrológiai gyűjteménye jött itt létre. A kastély és parkja a szigligeti Várhegy oldalában fekszik, festői kilátással a Keszthelyi-hegységre és a várromra. A park végében a múlt században még a Balaton vize hullámzott (a lecsapolások óta a Tapolca-patak határolja). Hazánk egyik legszebb fekvésű kertjébe tehát a környező tájat is belekomponálták. A kastély teraszáról a tágas, lejtős tisztáson túl a kert aljában létesített tó és az idős faóriások látványát csodálhatjuk. A rengeteg idős faegyed mellett van itt rózsakert filagóriával, sziklakert, kertészet üvegházzal, kis tó szigettel, patakpart fasorral és tavasszal az egész parkot hagymás virágok szőnyege borítja.

Szőc

Hertelendy-kastély: Az egykori Hertelendy-kastély romjai az erdő mélyén, méretei ellenére kissé eldugva kutatható fel. 1863-ban, Pesty Frigyes összeíratja az ország hely-dűlőneveit, és Dabos város romtemplomának mondja, mely fölött délről állott a pálosok monostora, amit Dabos népe “Kiskolostor” formában ismer még napjainkban is. Romjai fölé emelték az Okolicsányi-, majd Rékássy-kúriát, amit később Hertelendy Kálmán és neje kastéllyá építettek át az 1930-as években. Az „Elfelejtett Kastély” (Hertelendy Kálmán volt az utolsó tulaj, aki a kastélyt építette. Előtte ilyen-olyan templom, és kolostor állt a helyében, majd romjaira/ból húzta fel a nemes az erdei lakot). Most eléggé romos, de még így is romantikusan impozáns. Látszik rajta, toldozzák-foltozzák. Bájos lehetett a maga idejében.

Tés

Püspöki kastély: Nesselrode Bertram Ferenc Vilmos teljes nevén 1703-1729 között volt fehérvári prépost, valamint 1703-tol haláláig 1732-ig pécsi megyéspüspök. Érdekesség, hogy pappá viszont csak 1711-ben szentelték, s a pécsi megyéspüspöki kinevezésének is anyagi akadályai voltak, mivel 1710-ig nem volt kello vagyona a pápai kinevezési bulla kiváltásához! Feltehetoen Tés birtokába is 1703 környékén kerülhetett, amelyet a fehérvári prépostság tartozékaként kaphatott meg. Ez azt jelenti, hogy a kastély építését mindenképpen 1703-at követoen számolhatjuk legkésobb viszont 1725-ig a katolikus templom felújításáig elkészülhetett. Nos azt tudjuk, hogy a fehérvári prépost sokáig lakott Tésen, feltételezhetoen az általa épített préposti, akkor még egyszintes kastélyban két pártában maradt lányával, akik azonban nagyon féltek "a vad és elszigetelt lakástól, valamint a török és tatár hadak garázdálkodásától", ezért Székesfehérvárra hurcolkodtak. Azt azért nem árt tudnunk, hogy 1702-ben még csupán 15 lakóházból állt a falu, amit erdorengeteg vett mindenhonnan körül. Egyébként a török háborúk utáni újratelepítést is Nesselrode Bertram kezdte el, aki Vas, Gyor és Sopron megyékbol hozatott telepeseket a faluba. Nesselrode Bertram 1729-ben lemondott unokaöccse Nesselrode Ferenc javára a fehérvári prépostságról, aki egészen 1777-ig töltötte be ezen tisztséget. A Nesselrode család fontos szerepet játszott Tés török háborúk utáni újjáépítésében. A kommunista érában iskola volt, mozi, és bálozóhely, majd a kastélyt életveszélyesnek nyilvánították és 1983-ban lebontották. Kápolnája is egyedülálló volt, a benne lévo freskó szintén. Nagy kár érte!

Tihany

Habsburg-kastély: A mintegy 2 hektáros parkban álló gyönyörű épületet szintén Kotsis István tervezte, 1924-25-ben épült, valamikor Habsburg József főherceg nyaralókastélya volt, ma szálloda. Neobarokk és neoreneszánsz stíluselemeket tartalmaz. Téglalap alaprajzú, kétemeletes, középrizalitos épület. A belsőben XVI. Lajos korabeli és empire jellegű díszítés, látványos lépcsőfeljáró a park ill. a Balaton felé. A gondozott 5 hektáros parkban óriási fák, cserjék, örökzöldek díszlenek.

Tótvázsony

Csery-kastély: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szomszédságában álló eredeti épületet 1927-ben kúriaként emeltette a Stolte család. Ekkor a környező dombokon gyümölcstermesztés folyt. A gazdasági világválság vetett véget a termelésnek és egyben a Stolte család itt töltött éveinek is. A kastély egy budapesti polgári család, a Badics család birtokába került, akik nyaralónak használták az épületet. A házhoz úszómedence és teniszpálya épült, ami tökéletesen kielégítette az akkori igényeket. Az '50-es évek államosítása pusztulást hozott a kastélyra, és a körülötte fekvő gyümölcsösre is. A fákat javarészt kivágták a termelőszövetkezet rendelkezésére, a kúriából pedig szolgálati lakás lett. A következő ötven évben a birtok többször gazdát cserélt, majd az enyészeté lett.
Változás 1992-ben következett be, amikor a kastély ismét magánkézbe került. A régi épület mellé ekkor egy új, háromszintes, az eredetivel egyező stílusú szálloda épült.

Ukk

Gyömörey-kúria: A helyiek Gyömörey-kastélyként ismerik. A 18. század második felére teszik az építését. A szentgyörgyi Horváth család volt az építtetoje, majd a Gyömörey család kezébe került. Itt élt tölvári és gyömörei Gyömörei János huszár ornagy, 1848-as honvéd tuzmester, majd Gyömörey Sándor hadnagy, országgyulési képviselo. A "kastélyt" államosították, 3 lakásra osztották fel, és az évek során lelakták. Az eredeti kályhából egy darab maradt az épületben. Gyömörey Sándor 1955-ben halt meg elszegényedve, egy szobát és a kutat használhatta a hivatalos iratok szerint. Az épülethez magtár, muhely, üvegház, istállók, gépház tartoztak. Hatalmas gyümölcsös, az épület körül pedig olyan virágoskert, melynek csodájára jártak. Mi inkább kúriának mondanánk. Elhanyagolva, beszakadt tetovel, átláthatatlan bozótos területtel. És a mai állapotok, temérdek munkával, és olykor kilátástalan helyzettel. Egyelore az épület csak egy kevés része lakható. Az épület muemléki védelem alatt áll.

Szalay-kúria: A 18. sz. második felében, késő barokk stílusban épült. Ma óvoda működik benne, ennek megfelelően eredeti, nyitott tornácát beüvegezték, befalazták..

Úrkút

Zsófiapuszta: Zichy-kúria: Úrkúttól kb 3 km-re K-re található Zsófiapuszta, ami a nevével ellentétben egyáltalán nem egy puszta. Kis majorságról van szó, ahol a megkopott házak között büszkén áll a felújított Todesco-Lieben-Zichy-Nirnsee-kúria. A nagyvázsonyi uradalomhoz tartozott, Zichy tulajdon volt, majd a Todesco család és utódainak birtokába került, 1913-ban gróf Zichy Béla visszavásárolta az uradalmat, majd Ajkai Nirnsee Pál tulajdonába került. 1937. szeptember 20-án, Nirnsee kegyúrságával itt alakult meg az Úrkúti Plébánia. A rendszerváltás után magántulajdonba került és néhány éve teljesen felújították. 18. századi klasszicista épületről van szó.

Városlőd

Kúria: Egyelőre egy fotón kívül semmit nem tudunk róla. Annyi bizonyos, hogy a kommunista érában ez lett az állami gazdaság központi épülete, valószínűleg a falutól kb. 500 méterre ÉNY felé található Újmajorban. A kúria ma már nem áll.

Várpalota

Zichy-kastély: A  Zichy család kastélyát  1725-ben, barokk stílusban építették. Az Ybl Miklós tervei alapján neoreneszánsz stílusban átalakított épület kívülről tekinthető meg. Zichy-ék megbízásából, 1725-ben épült barokk stílusban, de 1860-ban leégett. 1865-ben, az akkori tulajdonos Waldstein János, Ybl Miklós tervei alapján átépíttette klasszicista stílusban, s könyvtárral is bővítette, melynek kupoláját, s falait freskókkal díszítették. A 20. század elején a honvédség tulajdonába került, s tüzérmúzeumot is működtetett benne, majd felújították (a könyvtár freskói jelenleg is megtekinthetők), s jelenleg a Trianon Múzeumnak ad otthont.

Veszprém

Érseki palota: A  veszprémi érseki palota a vár  egyik legjelentosebb épülete. Az épület 1765-76 között épült  Fellner Jakab  tervei szerint. A püspöki – 1993 óta már érseki – palota a magyar barokk építészet egyik kimagasló remekmuve. Az épület, jellemzoen a barokk stílusra, U alakot formáz. A palotába beépítették az itt lévo régi épületek maradványait, és akkor tuntek el a régi királyi vagy régi püspöki palota megmaradt romjai. Könyvtára körülbelül 60 000 kötetet számlál. Az épület helyén állt hajdan egy  gótikus  palota, majd késobb itt volt a régi püspöki rezidencia is, ez azonban szintén elpusztult a török harcok idején.  1704 -ben az egész vár leégett, így új palotát kellett építeni. Amikor  1723 -ban gróf  Esterházy Imre  Veszprém püspöke lett, nekilátott a Vár újjáépítésének, rendezésének, de a rezidenciára nem volt ideje, mert  1725 -ben kinevezték esztergomi prímásnak. Késobb utóda,  Acsády Ádám  a pápai bullában feladatul kapta a püspöki épület újjáépítését. Ezt meg is tette, de se o maga, sot utóda,  Padányi Biró Márton  sohasem lakott benne. Padányi egyébként is elégedetlen volt az épülettel, szukösnek és püspökhöz méltatlannak találta, ezért a szemináriumot helyezte el benne. Az ot követo,  Koller Ignác  püspök kezdte el építtetni a ma is álló, pompás palotát. Koller püspök már püspökké iktatása után közvetlenül felkereste Fellner Jakabot, mint ezt egy  1763-ban küldött levélben olvashatjuk, melyet a családi jószágkormányzó írt a szintén nagy építteto, Esterházy Károly egri érseknek: "Sok a dolga a jámbornak, már a veszprémi püspök is bombardérozza pro residentia való projektumnak készítésére".Már az építés közben oly nagy híre volt a készülo mu szépségének, hogy messze földrol jöttek emberek, hogy megcsodálhassák az épületet. Ráadásul annak is híre ment, hogy még vízvezetéket is építenek, ami akkoriban nagy luxus volt Magyarországon.E páratlan vízvezetéket Tumler György, az ezermester molnár kezdte építeni, halála után fia, Henrik fejezte be  1767.  szeptember 13 -án. (Tumler Henrik készítette ugyancsak a budai vár elso vízvezetékét.) A vár belseje felé eso homlokzaton látható az építteto Koller Ignác püspök címere. Az épület elocsarnoka a lépcsoházzal, valamint a díszebédlo gyönyöruen tele van festve. Az épület falképeit  Johann Cymbal  készítette. A palota legszebb része a kápolna, melynek mennyezetét szintén Cymbal freskója díszíti, és itt áll Padányi Bíró Márton püspök szépen muvészien faragott térdeploje.

Vid

Barcza-kúria: A Marinczer - (Keller) - Luka - (Rajts) - Stauffer - Barcza-kúria romjai. Vid településen a 19. sz. végén a Marinczer család rendelkezett jelentosebb birtokkal. A kúria és a birtok tulajdonosa (1897-ben) Marinczer Antalné volt, tole bérelte özvegy Ke ller Pálné. - A következo birtokos (1911.) Luka Károlyné, akitol Rajts Ferenc bérelte a kúriát és a földet. - Helytörténeti adatok tanúsága szerint az épület, a birtok rövid idore a svájci származású Stauffer család tulajdonába került. - A kúriát megvásárolta Barcza Dezso vélhetoen 1925 elott. - A II. világháború után üresen állt az épület, 1949-ben lakók költöztek be, 1959-tol a helyi tsz magtárnak használta, 1991-ben már romos, késobb a veszélyessé vált tetot lebontották, ezután falainak nagy részét széthordták.

Zalahaláp

Prónay-kúria: A község központjában található a volt Rónay és Litkey-birtok, a 18. századi barokk kastélyépülettel, s az ahhoz tartozó 1 hektáros park, amelyben az 50-es években még 6 hegyi mamutfenyő emelte koronáját az ég felé. Sajnos a lakosság 5 db-ot kivágott közülük. A megmaradt utolsó példány 140 éves. Magassága meghaladja a 37 m-t és törzsének mellmagassági átmérője több, mint 220 cm. A mamutfenyőn kívül még két óriás méretű fa van a parkban, egy magas kőris és egy platán. Legnagyobb egyedszámban a vadgesztenyék fordulnak elő. A parkban összesen 15 növényfajnak több mint 130 egyede él, a legöregebbek 140-160 évesek. Az idősebb fák mellett már ott láthatjuk az új telepítéseket is fagyalból, különféle fűz- és juharfajokból, tujákból és több fenyőfajból. A park szélén padot helyeztek el, a séta végén jólesik ott egy kicsit megpihenni. A kastély ma kultúrotthon.

Ódörögdpuszta: Bogyay-Hedry-kúria: A kúria a romantikus historizmust idézo stílusjegyei alapján az 1860-as években épülhetett, akkor nyerte el jelenlegi formáját. A 20. században némi átépítést kapott. Zalaháptól kb. 5 km-re ÉNY felé található. Nagy parkban áll, rossz állapotban, üresen.