hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Gondolatok
 Olyan megjegyzések, amelyek nem illenek más témába...

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8]
 Minister Primus adatok | 2009.12.06 20:57 | 45
Gondolom egyetértünk abban hogy mindenki olyan uralkodót kap amilyent megérdemelt. Nyilván volt jó oka az Úrnak hogy keményszivű Habsburgokat is "bocsátott" ránk. És amikor végre megkönyörült rajtunk, és egy jószivű királyt küldött nekünk - egy valódi szentet - mi mit csináltunk? Elűztük őt mint az utolsó leprást! Hát valahogy nem csodálkozom a sorsunkon az utóbbi 100 év alatt...

 pro Christi adatok | 2009.12.05 22:23 | 44
1) A legutóbbi bejegyzéshez: ez nekem is örök félelmem. Szinte naponta eszembe jut, hogy mikor milyen alkut fogunk kötni, mondjuk válás vagy női papság, stb. tekintetében. Isten ne adja! vajon mely napon mire fogunk ébredni? dehát: "Ne féljete: Én veletek vagyok a világ végezetéig!"

2) A 42. sz. bejegyzésre: teljesen igaza van, mint mindig, most is helyén van és józan az észrevétele. Nem tudom, miért fogalmaztam így. Az is igaz, hogy "nem mindenki "modernista", aki a NOM-ra jár". Ám talán azért fogalmaztam így, mert épp aznap láttam videón egy karizmatikus szeánszot, amelyet igen gyalázatosnak találtam (persze, minek nézek meg iylet) és nagyon megrázott ez a blaszfémia és: Erdő Péter is minden további nélkül képviseltette ott magát. Hercegprímás egy hitgyülis szeánszon! Talán ezért. Mert ők pl. tételesen abszolút a katolikus katekizmust vallják, de ha egy normális szenzibilitással rendelkező ember megnéz egy ilyet, akkor azt érzi, hogy a tételes katolikus hitvallás ellenére ez nem katolikus (enyhén fogalmaztam).

3) A 41. sz. bejegyzésre: a kérdés nem a Habsburgokra vonatkozott, hanem az alkalmazott párhuzamra, mint művészi eszközre. (Az Adventnek e kettős értelmezése, ti., hogy Krisztus eljövetelének és egy - bármely - földi uralkodóra való várakozásnak a párhuzamba állítására.) Ám látom, ez senkinek nem okozott kérdést rajtam kívül. Én amúgy nem mondtam, hogy ez rossz vagy jó, hanem csak mintegy "feldobtam" a kérdést, habsburgoktól függetlenül, esztétikai szempontból (mely, mint tudjuk, sosem csak esztétika, hanem az mindig is túlmutat önmagán - lásd a tridenti mise esztétikuma sem azért esztétikus, mert a mise egy esztétikai kérdés volna). A válasz szerintem nem olyan egyértelmű. Azt is értettem, hogy Ön az előző kérdésfelvetését (koncertsorozat) nem egészen ilyen alapon tette meg. A kapcsolódási apropóm mindössze a "Habsburg" szó volt.
De ha már konkrétan a Habsburgok: nekem az okoz elgondolkodni valót, hogy jó, rendben, esetleg Isten mentsen meg minket egy Habsburgtól most, különösen, ha eljátszunk a gondolattal, hogy egy bokros lajos barátja, tévés női magazinokban fellépő Habsburg is lehetne ilyen alapon trónörökös, ez pedig nyilván abszolút kimerítené az alkalmatlanság és a méltatlanság tényét. Hiszen emberileg nézve, még a metrón sem ülnék mellé egy ilyennek. De: Magyarország egyetlen legitim államformája a királyság. Akkor viszont két út kínálkozik (elviekben, mert nem ezeket az időket éljük így "Orwellileg"): vagy mindig választgatunk királyokat aszerint, hogy a szavazók kit találnak méltónak - ekkor azonban cseberből vederbe kerülünk. A másik út: a legitimitás. Ekkor viszont, akár tetszik, akár nem, a Habsburgok jelentik a legitim megoldást. Ez nem hitbéli kérdés, csak ha már szóba került, eljátszottam a gondolattal.
Az Aradi Vértanúkat pedig - emberileg - én is sajnálom és méltányolom, ugyanakkor felvállalom azt is - és itt nem lehet "hát igen, de..." alapállásra helyezkednem -, hogy nem kérek a maszon negyvennyolcból, és márc. 15-én évek óta - kokárda helyett - kettőskeresztet, illetve angyalos-Koronás kitűzőt hordok - amely Koronát kossuth úgy kezelt, ahogy... 48 a maszon forradalmi, oltár és trón megdöntésére irányuló európai forradalomsorozat tervezett része volt (lásd a jelmondatát is), ezért részemről így is kezelem: felségáruló, kitervelt, antikatolikus és mindezekért a Haza valódi java ellen hangzatos és populáris szlogenekkel dolgozó, kora bolsevik, kitervelt és forgatókönyv szerint lebonyolított egyszerű felforgatás és lázadás volt. Ezen az udvar nyilvánvaló hibái sem változtatnak szerintem, mert nem ez lett volna a megoldás. Ugyanúgy, ahogy az egyetlen apostoli Egyház reneszánsz idején kulmináló hibáira sem a protestantizmus, mint megosztó és hamis, felforgató reakció a válasz, hanem pl. a Tridenti zsinat, ahol az Egyház tette rendbe önnön hibáit, nem pedig a protestantizmus, amelynek mai szép új világállamunkat is jórészt köszönhetjük. Arról nem is beszélve, hogy egyszerű, emberi gyengeségek által (pl. nőhiány, házassági ösztöke - Henrik és Luther, ill. kamatszedési-kereskedési vágy - Kálvin) által életre hívott egyszerű eretnekségek, melyek aztán örvényt indítottak el: ma ezért már kb. 32 ezer csak "keresztyén" szekta működhet a földön rángatózva fetrengve és karizmatikus métely formájában a katolicizmusba is beékelődve.
Még jó, hogy nem a jezsuita blogra írtam ezeket, mert onnan egyből kitiltottak volna antimodernizmus, antibuddhizmus, antipárbeszédizmus, antihaladásizmus és antitolerancia okán. Egy szó mint száz: emberi szempontok és kétoldalon jelentkező hibák mindig vannak, de ez nem összemosható azzal, hogy egy felforgató lázadás az felforgató lázadás és nem más.

 Jagiello adatok | 2009.12.05 11:40 | 43
Válasz a 42. számú üzenetre:
Hamár Mátyás templom, érdekes ezen is elgondolkozni: A cintermében az egyik legrégibb magyarországi keresztény temető volt. A hódoltságig használták. Utána már nem. A török valami miatt nem hányta ki, nem forgatta fel a sírokat. Több rétegben temetkeztek. Utána lehet nézni, hogy most mi történt. Nincs többé cinterem, a föltámadás reményében eltemetettek nyugalmát megzavarták, földi maradványaikat elszállították. Nincs már kegyelet, nincs mártírokra és hívőkre épült egyház. Üzleti érdek van. Lesz szép templomunk, lehet mutogatni, lehet belépőt szedni. Ez az ára. A hitünk.

Más. Most olvasok egy könyvet: Igor Markevitch zeneszerző és karmester önéletrajza. Persze nincs benne semmi meglepő, de azért ezt idemásolom (62.oldal), tanulságként és testamentumként. Az író a XX. század elejéről elmélkedik és ezt írja: "A katolikus egyház hevesen visszautasította a modernizmus minden formáját, még a tangótol is eltiltotta híveit, mert erkölcstelennek ítélte. Aztán megszokta - mint ahogyan hozzá fog szokni a ma tiltott fogamzásgátláshoz, vagy váláshoz is. Az isten kénytelen "cimborálni" az ördöggel, ha fenn akar maradni". A könyv 1980-ban jelent meg, az Éditions Gallimard-nál. Olyan fontosnak tartották, hogy Aczél Ferenc firdításában 1986-ban kiadta a Gondolat könyvkiadó.

 Vágfalvy adatok | 2009.12.04 13:53 | 42
Válasz a 37. számú üzenetre:
"Önöknek, mint - valódi - katolikusoknak"
Hát nem tudom, mennyire vagyok én a "valódiakhoz" tartozó, és valódibb vagyok-e bármelyik más "nem valódinál". Biztos, hogy itt - úgy vélem, más nevében is beszélhetek - senki nem mondja jobbnak magát a "rossz" katolikusoknál, legalább erkölcsi értelemben nem. Ha a "valódiság" a katolikus hitrendszert illeti, és az volna a "valódibb" katolikus, aki kivétel nélkül minden hittételt, és az ezzel összefüggő erkölcsi értékrendet elfogadja, helyesnek tartja, és magáénak vallja, akkor megint csak vitatkoznék: értelmezésem szerint ebben az esetben létezik katolikus és nem-katolikus! Hogy egy konkrét csoportról megállapítsuk, hogy eretnek - az igencsak helytelen, és nem katolikus volna. Megállapítható - néha kétséget kizáróan - egyes véleményről, hogy az eretnek, és mondható egy olyan csoportról is, ha ilyen nézetet képvisel. Azt viszont tisztázni kell, hogy pl. nem mindenki "modernista", aki a NOM-ra jár, és nem minden modernista jár NOM-ra!
De nem is értem, miért kell itt valamit magyarázni...

 Vágfalvy adatok | 2009.12.04 12:12 | 41
A hozzászólásom nem erre irányult ugyan, és még majdnem örülni is lehetne a "Három évig tartó gigantikus zenei koncertsorozat"-nak. Sőt, örülni is kellene, ha a budai Mátyás-templom 10 órási nagymiséjén hangzana el minden alkalommal a királyi család tiszteletére, vagy országra szóló események alkalmából - pl. augusztus 20-án Szent István ünnepére. (Na jó, tudomásul kell venni, hogy most a Belvárosi templom lesz az elithívők - vagy elit-zenekedvelők - találkozási helye. Ha már a témánál vagyunk, meg kell jegyezni, hogy nem látok a dologban komoly utalást a katolikus uralkodóinkra...
Nem akarok az alábbiakról vitát indítani, inkább azt mondom, óvakodnék attól, hogy 21. századi gondolkodásmódunkkal ítéljük meg 1848-at! És szerintem bátran kimondhatjuk, hogy mindennek meg volt a súlyos előzménye az osztrák császari udvar hozzáállásában (Konkrétan, Magyarország esetében a hibát utólag be is látták, leginkább talán a királyné jóindulatából. De - legalábbis tudtommal - pl. Galíciával semmit sem foglalkoztak).
A mai helyzetet tekintve egészen nyugodtan ki merem mondani, hogy a Jó Isten óvja meg hazánkat a Habsburgoktól!
Annak ellenére, logikusan - akár Platónra hivatkozva - és katolikusként gondolkozva, egyetlen államformát találok elfogadhatónak. Itt bátorkodom megjegyezni, hogy bármelyik kipróbált, és ebben gondolkozó magyar félmegoldás is kimozdíthatná hazánkat mostani igen rossz helyzetéből!
De napjainkban vigyázni kell ezzel, a demokrácia - ez a másik szuperdogma, amelynek tagadását a tarsadadalom épelméjű tagjai sorából való kivetéssel büntetik!

 pro Christi adatok | 2009.12.04 11:08 | 40
Ám csak most jut eszembe, hogy gondolkodásom tárgya eredetileg a cikkben használt párhuzam maga lett volna, mint írói eszközhasználat (tehát mint "formai" megoldás), nem a tartalom történelmi része.
De minegy, nem olyan fontos talán. Nem tudom.

 pro Christi adatok | 2009.12.04 09:26 | 39
Tökéletes összefoglaló. Minden lényeges benne van a kérdésről (talán csak az érdekes még, amit kossuth a Koronával művelt). Nem hiába volt a (furcsamód '48 tájékán egyszerre, "spontán" kirobbant lázadás jelszava ez: "szabadság, egyenlőség, testvériség".) Mi is a maszonok alap célkitűzése? Oltár és trón lerombolása.
Igen, így van, egyetértek.

 Minister Primus adatok | 2009.12.04 00:53 | 38
Én csak annyit mondok hogy Március 15.-ről nem szoktam megemlékezni az utóbbi 11 évben. Ennél nagyobb szégyen csak az volt amikor rálőttek Károly Király vonatjára és kiüzték az országából! Őt, aki törvényes és FÖLSZENTELT királyunk volt! Akármilyenek voltak is a Habsburgok, mégis Királyai voltak népünknek, és e hatalmat az Istentől kapták. Sajnálom az Aradi Vértanúkat, mert félre lettek vezetve és emiatt kellett meghalniuk... Holott amaz az akasztófáravaló bitang aki annyi ember halálának volt az okozója, elhagyta a süllyedő hajót csak hogy megmentse a saját életét! "Nem hagyunk a negyvennyolcból"? NEM kérek a negyvennyolcból!

Éljen a Király!

 pro Christi adatok | 2009.12.03 23:54 | 37
Vágfalvy előző beírásához kapcsolódva - Önöknek, mint - valódi - katolikusoknak mi a véleménye erről (Az Advent négy hetére c. írás, 2009.12.01).
http://monarchista.blogspot.com/


 Vágfalvy adatok | 2009.12.02 18:38 | 36
Nem tudom, ide tartozik-e a dolog, vagy inkább sehova: ide azokat a megjegyzéseket lehet írni, amelyek más témába nem illenek.

Egy érdekes cikket olvastam:
http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=30144&rovat=16

Lehet, hogy csak üldözési mániám van, de csak nekem jut erről ugyanaz a dolog eszembe, vagy másnak is az juthat eszébe erről, ami énnekem?

 pro Christi adatok | 2009.11.30 14:14 | 35
"ez a "jo ember" kerdes olyan, mintha a gyerekek egymas k0z0tt "jok" lennenek, csak eppen a szuleikre nem hallgarnak, azoknak nem engedekmeskednek, sot belejuk is rugnak. (persze, nekünk ezzel együtt igyekeznünk kell azért mindenkihez jónak lenni.) Ezert nincs olyan, hogy jo ember, de nem Isten-hivo." - tökéletes megfogalmazás. Éppen erre akartam kilyukadni már eleve, a költői kérdés feltevésével. És akkor még szerintem az sem mindegy, melyik az az Isten, akiben az "amúgy jó ember" hisz, mint Isten-hívő. Mert van "egypár" belőlük, illetve, éppen, hogy nincs, csak Egy, Aki igazi.

 elthes adatok | 2009.11.28 12:42 | 34
Válasz a 32. számú üzenetre:
Mivel kulfoldo vagzok, nem tudok a sajat nevemen bejelentkezni. Majd holnap beszamolok a mise-elmenyeimrol (Romaban vagyok, ahol allitolag a gzakorlo katolikusok jelentos resze jarna tridenti misere, ha lenne - na ebbol eddig nem lattam semmit, ez is csak olyan volt, mint a tobbi statisztika, meg alairasgyujtes)
pro Christi felvetesere:
ez a "jo ember" kerdes olyan, mintha a gyerekek egymas k0z0tt "jok" lennenek, csak eppen a szuleikre nem hallgarnak, azoknak nem engedekmeskednek, sot belejuk is rugnak. Az a keresztenz, aki Istennek engedeklmeskedik, Ot tiszteli, az o parancsait teljesiti. Az a jo keresztenz, aki -akarmilyenek is a tulajdonsagai - emiatt az emberekhez is igyekszik jo lenni. Azert mert Isten ezt parancsolta. Aki Istent kihagyva jo ember, az csak azert az, mert ilyenek a tulajdonsagai. De ezek megvaltozhtnak, es akkor semmi nem amarad a josagabol. Ezert nincs olyan, hogy jo ember, de nem Isten-hivo.

 pro Christi adatok | 2009.11.25 15:31 | 33
4) Viták / 26: Ezzel szorosan összefügg a szeretet szó értelmezésével kapcsolatban felvetődött téma. A hozzászólóval a legteljesebb mértékben egyetértek és ez nálam már „régi téma”. Pont azért, mert a modernizmus, a New Age és – sajnos – a modern egyházi légkör olyan erőteljesen hozta be a nyálasság és lagymatagság, a kenetteljesség, egyszóval az álszeretet szeretetként való beállítását. Ez nagyon erős tendencia és gyakorlatilag a New Age a szeretetet is lecserélte az álszeretetre: aki nem ilyen, abban már „nincs is szeretet” és sajnos ez megnyilvánul a prédikációkban is. Holott, a kettőnek nem egyszerűen semmi köze egymáshoz, hanem homlokegyenest mást jelentenek. Az Evangéliumban épp ezért nyomát sem találni az egyiknek, míg a másiknak lépten-nyomon. Ez az egyik olyan alapfogalom, amely szerintem a legsürgősebb és legerőteljesebb újratisztázásra szorulna.
5) Világ / 99: Mivel minden összefügg mindennel, ezért ez is összefügg mindezekkel. Igen, nagyon-nagyon egyetértek és abban is, hogy éppen azért gondoljuk így, ahogyan. (Amúgy Blair világvallás-elképzelése egyébként nem szóbeszéd, hanem ő maga is mondja. El kell olvasni a nyilatkozatát arról, miért katolizált. Mert ebben látja a megfelelő „alanyt”. A világvallás sem titok, nyíltan lehet olvasni róla a Világállamról – New World Order - szóló deklarációkban és nyilatkozatokban. A karizmatikussághoz való viszonya Rómának is szerintem abszolút az „idők jele”. És Bush? Küng? Nem ugyanaz? Ez katolicizmus? És amikor mi érvelnénk másoknak a katolicizmusért, akkor ők rámutatnak a TV-képernyőre vagy egy riportra és azt mondják: „Erre gondolsz? Erről akarsz meggyőzni? Hiszen ez mitől más, mint a hitgyüli vagy egyéb pünkösdista-adventista majomkodás? Hiába monddo, hogy de hát a dogmák igazsága: gyümölcseiről ismerszik meg a fa: ezt épp a ti Krisztusotok mondta! Komolyan erről akarsz meggyőzni?” – kérdik. És ezt favorizálja Róma. Ehhez képest a külső ellenség és a kedvezőtlen külső tendenciák jelentősége valszínűleg eltörpül. Ennél hitványabb jelenséget nehezen tudok elképzelni, mert ha az igazságban üti fel a fejét a perverzió, akkor az sokkal kártékonyabb és alantasabb, mint ha az eleve profán szférában vagy abban fordul elő ilyen, ami már eleve tévedés.) Az, hogy a Mária rádióban karizmatikus sorozat indul és amúgy is, egyik nap karizmatikus nap van, utána pedig iszlám-nap, az nem ugyanez? Az ellenség részéről ez eddig talán a legzseniálisabb módszer szerintem, ugyanis akik ezt csinálják, azok HISZNEK IS ebben és ez az igazi fegyver! A tradícióra pedig azt mondják: ez formalizmus, a formákhoz való ragaszkodás BÁLVÁNYA: ezzel kívül is rekesztik a „hívek” egyháztudatán! Hiába dereng egyre több hívőnek azért már a valóság, ha a saját Egyházuk hátrál ki mögülük és „teszi helyre” őket. De fontos: „érted haragszom, nem ellened”!
6) Viták / 25: ez is döbbenet, hogy mennyire egy kaptafára működnek a jelenségek! Mi bizonyítaná ennél jobban azt, hogy mi az igazság, ha nem az, hogy az igazságot körülvevő reakciók és hozzáállások is ennyire standardok térben és időben? Ez nekem is nagyon erős tapasztalatom: ha valakit rá is lehet venni annyi érzelmi – vagy ritkábban – logikai aktivitásra, hogy nyers materializmusából vagy profanizmusából felriasszuk, akkor is, EZ AZ, ami már végképp az áthághatatlan küszöbnek bizonyul! …hogy azt mondják, épp ebből látszik, hogy a katoliksu igazság nem az egyetlen megnyilvánulsái módja az egy igazságnak (csupán max. egyik arca), mert azt állítja magáról, hogy az egyetlen teljes igazságot képviseli (vagyis, nem, hogy mindent tud, hanem, hogy amit tud, az EGYEDÜLKIÉNT teljesen igaz –még ha ez nem is látszik a modernista Egyházban). Ilyenkor mond az ember olyanokat, hogy „de hátha azért teszi ezt, mert tényleg az”, meg elkezd érvelni, hogy „gondold végig ezt-meg ezt logikusan”: hiába. EZ mindig a botlás kövének bizonyul. EZ a határvonal és a legképtelenbb "érvek" jönnek elő ilyenkor. Nagyon igaz.
7) A „Beszéljünk inkább az Egyház életének »új korszakáról” c. cikk pedig épp azért infernális, mert igazat mond, „nem is csúsztat”. Érted haragszom, nem ellened!
Én, a gyakorlati kibic, belül sérülök minden ilyentől. A modernek ezt hogy bírják? És miért akarják bírni?

 pro Christi adatok | 2009.11.25 15:27 | 32
3) Az emberi személy hitelességével, azaz a SZÁNDÉKkal kapcsolatban, hogy „ez” mennyiben függ vajon „attól”, egy lehetséges észrevétel: az ember erkölcsisége lehet, hogy nem is első az emberi hitelesség tekintetében (bár persze az), mármint olyan értelemben, hogy nem bír önléttel? Vagy legalábbis nem teljesen? Hanem az első talán az, hogy milyen az ember Istenhez való viszonya? Ugyanis, ha nem igazi, bár látszólag az, akkor ez kiül a habitusára is. És pl. mi van azokkal, akik „amúgy” jó emberek, de mondjuk vehemens Isten-tagadó vagy gyalázó vagy abszolút közönyös Istennel? (Én ismerek ilyeneket és „amúgy jobb emberek”, mint pl. én.) Akkor ők most igazán erkölcsös emberek vagy nem? És milyen SZÁNDÉKÚAK és hogyan azok? Lehet-e az egy Istenközönyös, bármilyen jó is egyébként? Vagy az, aki szerintünk hamis vallásban él, tudatosan és permanensen, szabad akarattal döntve amellett, holott van módja ismerni és átgondolni az igazat is? De vannak szinte templomban élő nagyon nem rendes emberek is. Ám, ha csupán az erkölcsösséget nézzük, mint a hitelesség fő kritériumát, akkor sok buddhista, hindu,újplatonikus vagy „minden vallás ugyanoda vezet” hitű ember hitelesebb személy, mint jónéhány katolikus. Szóval, az Istenhez való viszony szerintem sokszor – több hibával együtt is – jobban hitelesít valakit, mint fordítva. A becsületes KERESÉS, annak igénye, a helyes DÖNTÉS és az ehhez való HŰSÉG nagyon fontosabb lehet, mint az „erkölcsiség” – már amennyiben ezek elválaszthatók, de néha, szituációkat tekintve igen.
Mondok egy kiragadott példát: ismerek egy rendkívül tájékozott és rendkívül jó, nagyon rendes és erkölcsileg kikezdhetetlen embert. Több diplomája is van vallási-filozófiai tárgyakból. Ő pl. azt mondta, hogy a saját gyerekével megismertet minden vallást, hogy ha spirituális úton kíván majd elindulni, legyen választási lehetősége. (Az apa maga felnőtt fejjel, ilyen tájékozottsággal lett buddhista és sámán egyszerre.) Azt mondja, a gyerek elindulhat bármilyen igazi spirituális úton, hiszen ezek mind ugyanoda torkollnak, a lényeg, hogy valamilyen spirituális utat járjon. De ha nem, akkor legalább legyen jó ember, mert az a legfontosabb, hogy „ember legyen” és ennek szándéka. Abban egyetértek vele, hogy a VILÁGBAN ez a legfontosabb és pontosan így, ha valahogyan békében akarunk élni egymással – bármi áron. (Itt jön majd be a szeretet-fogalom értelmezése.)
Kérdéseim: 1) az igaz, hogy hívő ember is lehet hitvány, de vajon egy IGAZI hittel bíró ember is lehet az? Versa: HITELES-E az „amúgy” nagyon jó ember, ha emellett semmilyen kapcsolata nincs Istennel és / vagy az Igazsággal vagy van, de torzult módon? Vagy, ha abban hisz – miután tájékozottságánál fogva dönthetett -, hogy minden „spiritualitás” végül is ugyanoda vezet és erre tanítja gyerekét is? Lehet-e VALÓBAN ember (aki Isten fel- és megismerésére, szeretésére teremtetett, méghozzá a VALÓDIéra, nem bármelyikére!), az ebbéli lelki „háttérország” hiányában? 3) Én azt mondom (bár ebben nekem nagy személyes mulasztásaim vannak), hogy valóban tájékoztatni kell a gyereket mindenféle „útról”, feltéve, ha mi is ismerjük ezeket (ezt ma már azért nem lehet nem megtenni, mert AMÚGY is találkozik ezekkel és ha ez nélkülünk trténik, akkor elvben bármi elragadhatja, különösen a szekták vagy a New Age. Ám az én olvasatomban: mivel az ember akkor (teljes) „ember” (ami ugye a lényeg), ha arra fókuszál, amire rendeltetett, vagyis az IGAZI Isten ismeretére és szeretésére, amely viszont elválaszthatatlan ennek igaz közegétől (Egyház) és annak igaz módjától (valódi tanítás és szentmise pl.). Akkor pedig – a fentiek miatt – bár megismertetek vele mindenfélét, ám NEM ORIENTÁCIÓS SUGALMAZÁS NÉLKÜL, mert ha a mellérendeltség vallását adom át neki és egy hamis „szabadság” állapotában hagyom, akkor lelkiismeretem és meggyőződésem szerint nem felelősségteljesen és nem a valódi szeretet és nem a valódi szabadság szellemében járok el. Ez tehát a véleményem arról, hogy „a lényeg, hogy emberek legyünk”. Ezután a többi t már rábízhatom Istenre, illetve a gyerek, mint személy egyéni válaszára: azt úgysem tudom már erővel befolyásolni és nem is szabad.

 pro Christi adatok | 2009.11.25 15:26 | 31
Több témakört érintő reagálásokat is idehelyezek egyszerre: miután minden, itt következő reagálásomra rá lehet fogni, hogy a „gondolatok” témába kívánkozik , talán nem zilálom nagyon össze a fórumot e módszerrel. Mivel minden feleslegesen kiejtett szóval el kell számolnunk, ezért csak remélni tudom, hogy szokásos – bár szerencsére ritkán előtolakodó – hosszadalmasságom nem ilyen.
1) honlap II. / 12: Ritkán fórumozok, de akkor nagyobb lélekzetű dolgokkal szoktam előjönni: eleve nem a fórumon lévő szövegmezőbe szoktam írni, hanem a beillesztéses módszert használom. Azonban így is előáll az a helyzet, hogy nem engedi az egész szöveget beilleszteni, hanem egy bizonyos karakterszám után nem megy. Ez régebben nem így volt: anno bármennyi szöveget beillesztettem. Ettől függetlenül, ha ez mást nem zavar, a magam részéről ezután is megoldom a hosszabb szösszeneteket darabolva. Én úgyis csak amolyan arcátlan kibic vagyok itt, mint – egyelőre – teljes mértékben elvi szimpatizáns. A gyakorlat még némi csorbát szenved, ezzel együtt is érvényes viszont a szellemi karakter iránti melléállásom. Ezt másképp most sem fogja megengedni a technika, tehát most is így lesz, amiért előre is élnézést kérek.
2) Magyarország / 28-31: A protestáns szellemet illetően: nagyon így van! Annyira, hogy éppen az utóbbi időben találkoztam olyan megnyilatkozásokkal, melyek egy az egyben ugyanezt fogalmazták meg és olyanoktól is, akiknek vagy az egész kérdéshez semmi közük nincs (lévén teljesen profának) vagy pl. vallással foglalkozó emberek és maguk is vallásgyakorlók (kulturantropológusok, vallástörténészek, filozófusok, stb).
Érdemes elolvasni Kálvin Institutioját ezügyben, ha valaki bírja, bár az még mindig nem annyira hitvány írásmű, mint a De predestinatio. (A „sovinizmus – „sovén” - szó egyébként az ő nevéből származik: Jean CHAUVIN – ejtsd: „soven”. Tudták?) Én pl. sportból hallgatok néha ref. prédikációkat (érdemes: a pasaréti vagy az újszegedi ref. honlap pl.) és ott az ilyen értelmű tanítások szó szerint elhangzanak. De nem ez a leggyakoribb mantra, hanem a katolicizmus név szerinti támadása, pl. az újszegedi honlapon nagyon. (A legenyhébb abszurdum pl.: elmondja a lelklész, hogy Kempis Tamás Imitatio Christije mennyire alapvető munka, BÁR KATOLIKUS, de AZÉRT jó!) A leggyakoribb azonban az, hogy nem szó szerint katolikusoknak, hanem úgy, hogy közismert katolikus tételeket és dogmákat pellengéreznek ki úgy, hogy mindenki tudja, hogy az katolikus tétel. Ám sokat ártana nekik, ha a katolicizmus megszűnne, mert ha valaki önnön létét valakivel szemben definiálja (protestál), akkor ő is megszűnne az lenni, ami, ha megszűnne az (a gazdatest), ami ellenében ő maga bír önmeghatározással. Az pedig, hogy a protestantizmus (amellett, hogy egyszerre tévedés, gőg és a saját gyengeségektől való áthárító menekvés) abszolút mértékben felelős a modern kapitalista-neokon-stb. világért, véleményem szerint nem képezi vita, ill. szembenállás tárgyát azt illetően, hogy UGYANAKKOR, mert ezzel együtt (nem pedig vagy-vagy alapon)visszatérés az Ószövetséghez. Még akkor is, ha ők ugyanezt állítják rólunk ( a bálványimádás mellett), mivel szerintük mi megtartottuk azt a papi funkciót és azt az áldozati formát, amelyet szerintük Jézus eltörölt, ill. megváltoztatott oly módon, ahogyan azt ők gondolják.

 pro Christi adatok | 2009.11.22 23:56 | 30
"VII.
A fonák és nagy mértékben elítélendő tan, miszerint a keresztény számára lehetetlen, hogy Isten parancsolatát megtartsa. Tom. 2. Ienen. fol. 455. Tom. 6. Witt. fol. 503. stb. Amely Isten és az Ő felkentjének ijesztő káromlása. Mivel
1. ezzel az Isteni Bölcsességet káromolják, és bolondnak tartják; mintha nem tudta volna előre, mennyit róhat ki az emberre és szabhat meg neki, és mi lehetséges vagy lehetetlen annak.
2. Az Isteni Mindenhatóság is meggyaláztatik, mintha teremtményeinek ne lett volna képes annyi akaratot és erőt adományozni, hogy megtegyék, amit kíván tőlük.
3. Krisztus érdemei és keserű szenvedései is káromoltatnak és ócsároltatnak; mintha nem nyert volna el számunkra annyi kegyelmet Istentől, hogy nyomdokaiba léphessünk, tehessünk, miképp ő tett, és szentségben és igazságban hasonlóvá válhassunk az ő nagyerényű példájához.
Továbbá és negyedszer, az Igazság ajkait is galádul és felelőtlenül hazugsággal vádolják: hiszen kfejezetten azt mondja Mát. 11. Az én igám édes, az én terhem könnyű. Amit legkedvesebb és legközelibb tanítványa, János (aki az igazságot úgyszólván Krisztus szívéből szívta magába, és később a Szentlélek fényénél tökéletesen felismerte), ugyanezen szavakkal erősít meg: Gyermekeim, parancsai nem nehezek. I Ján. 5. v. 3. Továbbá, aki azt mondja, ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazudik, és nincs vele az igazság. Mint a továbbiakban az egész I. levélben olvasható.
Végezetül az egész Szentírásnak ellentmondatik: és minden szent próféta és apostol, akik az embereket egybehangzóan isten parancsolatainak metartására buzdították és figyelmeztették, meggyalázatnak, mintha elviselhetetlen terhet vettek volna magukra és tanítványaikra, mikor pedig Szt. Pál szabadon és boldogan kiált: Mindenre képes vagyok, abban, aki az én erőm. Mindezek következménye
VIII.
Az evangéliumi tökéletességre jutás lehetőségének teljes kétségbe vonása. Melyre való törekvésre pedig Megváltónk kedves tanítványait serényen és gyakorta figyelmeztette, Mát. 5. 6 7. stb. és melynek megragadását dicsősége kedvéért tanítványain túl minden kereszténynek nyíltan tanácsolta. E mellett azt is találjuk, hogy, mert - tanításuk szerint - Krisztus érdeme már mindent elért, mi, saját tetteinkkel (a jókkal is), csak Isten haragját vonjuk magunkra."


 pro Christi adatok | 2009.11.22 23:55 | 29
"II.
A bizonytalan, kétséges és minden kis szellő által megremegtetett alap, melyen a lutheránus hit, más szektákkal egyetemben, áll; ugyanis nem (miképp állítják) Isten tiszta igéje: hanem az önfejű gondolataik és előzetes véleményük által magyarázott Írás, Isten felől tudatlan és elhivatatlan prédikátorok által. Lásd a Hittükör harmadik propositioját és a negyedik kihívást.

III.
A szülőatya Luther könnyelműsége és szégyentelensége, valamint gőgje és nagy állhatatlansága. Amiből csalhatatlanul következtettem, hogy a Szentlélek, mely a komolyság, tisztaság és alázat szelleme; mely továbbá Isten szent embereiben sosem mondott önmagának ellent, Lutherban nem volt jelen: a Szentírás, vagy az Igazság, melyet tartalmaz, megismerésére tehát [a Szentlélek által] sem világosságot, sem tanítást nem kapott, sem arra, hogy ezt a Krisztus népének előadja. Lásd ennek kapcsán Luther hét szellemét Pistorius úr bemutatásában, valamint R.P. Jodocus Kedd, Soc. Iesu Syllogismus Apodecticusát.
Hogy Luther fent sorolt vétkekben bűnös általában elégségesen megállapítható Asztali beszélgetéseiből. Másrészről a gőg különösképp más írásaiból is látható. Abból, hogy nem csupán a fejedelmekkel és más urakkal, császárral és királlyal bánik szégyenletesen [vagy: csúfondárosan], hanem tanítványainak is kifejezetten megparancsolta, mondják a pápistáknak: Luther így akarja; pápista és szamár ugyanaz: sic volo sic jubeo, sit pro ratione voluntas [ezt akarom, ezt parancsolom, akaratom legyen az ok], és mint dacos szavai még hangzanak. Tom. 4. Witt. fol. 476 part. 1. Linck Vencelnek. Amilyet senki nem tett az apostolok és egyházatyák közül, sőt az apostolok egész gyülekezetéből sem: hanem alázatos szavakkal írtak; úgy tetszik a Szentléleknek és nekünk, miképp a Cselekedetekben cap. 15. olvasható. Harmadjára ingatag is és önellentmondásos tanaiban. Hol így mondja, majd megint másképp. Hol vallja a tisztítótüzet, hol megint tagadja. Hol szentség számára a házasság, majd nem az. Hol elveti a szentek közbenjárását, hol maga kéri közbenjárásukat. Miképp Tom. 6. a Magnificatról szóló beszéd előszavában nyomatékos szavakkal fohászkodik a Szent Szűz Máriához, hogy segítsen neki a Szentírás [megértésenek] kérésében, hogy énekét annál alaposabban magyarázni tudja. És sok más hasonló, melyek felsorolására nem ez a megfelelő hely.

IV.
Követőinek egyetnemértése különböző hittételekben. Miképp ez csak látható a hetvenakárhány évvel ezelőtt kihírdetett Drezdai Dekrétumból: ahol Krisztus testének mindenek felett állóságát egy költött dolognak nevezik, és vallják, hogy a Krisztussal kapcsolatos majd összes hittétel meghamisíttatott. Ami azonban a Liber Concordiaenek teljesen ellentmond. Szükségtelen felsorolni ami ellentét és egyetnemértés ezentúl mind a mai napig kialakult. Lásd R.P. Forreri Macskaháborúját.
V.
A pásztorok magas fokú hűtlensége és nemtörődömsége, ami a rájuk bízott lekeket illeti: amennyiben cseppet sem törődnek az egyes emberek lelki állapotával, jól ismert bűnöket sem róják fel őszintén és nyíltan, négyszemközt és titokban (miképp Náthán tette Dávid esetében): sem az egyetlen fáradtságot nem vállalják, hogy nyájuk eltévedt jószágaik visszatérítsék; hacsak nem barátjuk kéri őket erre, vagy valamely felsőbbség utasítására, vagy ha pénzjutalmat remélhetnek ezért, ami nyilvánosan és fényes nappal, tagadhatatlan példákkal bizonyítható.
VI.
Hogy a papi és a világtól elvonult kolostori élet teljességgel kiírtatott, sőt, még manapság is, mint teljesképp értelmetlen dolgot, elvetik. Hiszen pedig oly sok szent atya azt szerette, dícsérte és élte; és melyről számtalan szűz, Isten jegyeseként, sok száz éven keresztül példájával bizonyságot tett; miképp kezdete és képe nem csupán az Újtestamentumban fektetett le rögtön az első keresztények által Jeruzsálem templomában, de az Ószövetségben is az izraeliták között nagy becsben tartották. Miképp az esszénusok és mechabiták - kiket Isten maga dícsért ezért -, a próféták és Keresztelő Szent János esetében láthatjuk. Lásd szász György herceg levelét, melyben Luther megfeddését találod.

 pro Christi adatok | 2009.11.22 23:54 | 28
Ha már a "vélemény szentsége" a téma a legújabban feltett írásban, akkor most egy vélemény következik, idézet formájában, egy blogról (csabrendeki). Eredetileg Eszter asszonynak akartam e-mailben elküldeni, hogy ha gondolja, tegye fel a honlapra, pl. a protestáns rovatba, de a citromail egy-két hete megszűnt működni (több gépről is és az összes citromos ismerősöm erre panaszkodik). Küldeni tudnak, csak kapni nem. Így hát idemásolom az idézetet. Ha már ismerték, akkor nem lesz új. Én még nem ismertem, de szerintem jó.
Azonban, mivel nem lehet egyszerre az egészet bemásolni ide a szövegmezőbe, így több részletben következik:

"Angelus Silesius: Miért hagyta el a lutheránus hitet?

Johannes Scheffler, azaz Angelus Silesius, a kor egyik legnagyobb hitvitázója volt. Evangélikus hitben született, de később katolizált, és az ellenreformáció harcosává lett. Vitairatai mind teológiai felkészültségükkel, mind személyes hangvételükkel e kor legjelentősebb hasonló jellegű írásművei közé tartoznak, miként a mi Pázmány Péterünk művei is. Az evangélikus és református prédikátorok irásaival ellentétben nem az alpári hangvétel és a sértő gyalázkodás jellemzi ezeket, hanem az alapos érvelés és némi finom humor. Sajnos e műveknek még modern német kiadása sem igen van, ennek ellenére elhatároztam, hogy az intereneten hozzáférhető fakszimile kiadás nyomán, Scheffler talán legjelentősebb vitairatának - a "Warumb er von dem Luthertum abgetreten" címűnek, melyben katolikus hitre térésének okait tárja fel - elkészítem magyar fordítását, és azt itt folyamatosan közzéteszem. Ezzel nem hitvitát kívánok provokálni, sokkal inkább a kor és a szerző szellemisége iránt érdeklődőknek szeretnék ezzel örömet okozni.

(a [kapcsos zárójelek] között a fordítói megjegyzések, ill. kiegészítések kaptak helyet; dőlt betűvel szedtem a hivatkozásokat):
Johannes Scheffler
boroszlói bölcsész- és orvosdoktor,
volt
würtembergi fejedelemségi oelsai
orvos és udvari medikus,
alapos okai és indítékai,
miért hagyta el
a lutheránus hitet,
és tért meg a
Katolikus Egyházhoz.

[Mottó:]
Szt. Ágoston hitvallása.
Amit az atyák hittek, azt hiszem én is; amit ők tartottak, tartom én is; amit tanítottak, azt tanítom; amit prédikáltak, azt hirdetem. Amit (a szt. atyák) az Egyházban leltek, megtartották; amit tanultak, tanították; amit atyáiktól kaptak, gyermekeiknek továbbadták.

Ezt vallom Szt. Ágostonnal és Isten Kegyelméből, ebben a hitvallásban kívánok élni, meghalni
és Jézus Krisztus keserű szenvedései és érdemei által imígyen az Anyaszentegyházban üdvözülni.


Előbeszéd

Kedves, jóindulatú Olvasó, mivel nem csupán a teljes Oelsa fejedelemség, melyet hűen és őszintén szolgáltam, hanem itt is és másutt sokan ismernek és felettébb elcsodálkoztak Katolikus Egyházhoz való megtérésemen; mindenki szívesen megtudná hát, mely okok indítottak engem erre: így nem hagyhattam el, hogy ezt írásban meg ne fogalmazzam, és a nyilvánosság számára nyomdába ne adjam, hogy mindenki számára ismert lehessen: nem meggondolatlan cselekedetek: hanem nagysúlyú indítékok és megdönthetetlen okok kovetkeztében tettem. Eképp hát egész kétségtelenül bizonyos vagyok, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyház Krisztus egy, igaz, szent, közös Egyháza: és ennek oly szilárd bizonyítékát őrzöm lelkiismeretemben, amiért Istennek, aki mindig szívem ura volt, ezen igazságért - az emberek tiszteletének apadása, a világi tisztség és a múlandó élvezetek elvesztése ellenére - szabadon, nyíltan és félénkség nélkül lelkem mélyéről hálát adok.
Kérek ezért mindenkit, aki engem ezért szidalmaz és megró, nem csupán itt közzétett indítékaimat, de még sokkal inkább azokat, melyek a Római Katolikus Egyház igazságát bizonyítják, ésszerűen latolgassák és szemléljék. Abban a határozott bizonyosságban élek, úgy fogják találni, hogy őszinte keresztényként cselekedtem, amennyiben, amit szívemben hordoztam, lekiismeretem teljes meggyőződése szerint, ajkammal nyilvánosan megvallottam, és nem kívántam sem képmutató lenni, sem az maradni. Mely felismerést és hitvallást minden ember számára lelkem mélyéről kívánom. Boroszló, Keresztelő Szt. János napján, az 1653. évben.

Alapos okai és indítékai lutheránus hite elhagyásának

I.
A tanítás újdonsága; melyben az apostoloktól a lutheri vallásig semmi (mégoly aprócska) hitközösség nem volt, mely mindazt hitte és tartotta volna, mint amit a lutheri hit létrehozott: miképp egyetlen nagyhírű és kiváló Egyházatya sem akadt mindezidáig, aki a Római Katolikus Egyáz hittételeit és gyakorlatát, melyeket Luther helytelennek és tévesnek kiáltott ki, kétségbe vonná; és ezzel ellentétben, mindazt dicsérné és tanítaná, amit (Luther) és tanítványai jónak és a Szentírással egyezőnek tartottak. Lásd R.P. Jodocus Kedd, Soc. Iesu első kihívását, és számos lutheránus prédikátor megalapozatlan válaszát, különösképp Melchior Nicolaiét, Micreliusét, Titiusét, Reinboltét, stb.



 Vágfalvy adatok | 2009.11.22 22:21 | 27
Válasz a 25. számú üzenetre:
Nem beszélve arról, hogy sokan egyenesen a "szeretetteljes" megszóllítástól riadhatnak el. (Egyébként a szektáknak ez az emberfogási módszerük.)
Az utolsó Mitteilungsblattban néhány megtérő pontosan arról ír, mennyire feltűnt neki, hogy amikor a piuszos pappal beszélt, vagy valamelyikkel a hívők közül, senki nem mondta neki, mint "új embernek", hogy "áányira örülök, hogy eljött", vagy azt, hogy "jöjjön máskor is".
Lehet, hogy én is azok közé tartozom, akik az igassággal verik agyon a másikat, és az igazság miatt határolódnak el "szeretetlenül" a hamistól. Kedves Miniszter, falunkban próbálkoztam "szeretettel", viszont ha valami égbekiáltó történt, akkor hangosabban, kissé sértőbb modorban 'gyakoroltam a szeretetet', végül beláttam, hogy nincs értelme sem "szeretettel" gyakorolni a felebaráti szeretetet, sem pedig "szeretetetlenül" szeretni (= a felebarátom lelkét az üdvösségnek megnyerni). A szeretetet jelen esetben úgy tudom gyakorolni, hogy nem veszek többé részt otthon semmilyen közösségi életben.
Kívülről tud nekem valaki tanácsot adni, mit kell tennem, hogy szeretettel legyek, hogy hatást elérjek?
Keresztelő Szt. János "Viperák Fajzatának" szóllította meg a kedves híveket. Ő is talán agyonvágta a megtérni vágyókat az igazságával?
Egy pap azt szokta mondani, hogy a jó pap a szószékről úgy beszéljen mint egy oroszlán, a gyóntatószékben pedig legyen olyan mint egy bárány.
Ami konkrétan a Budapesti kápolnát illeti, úgy gondolom, nem jellemző az, amit Miniszter ír. Onnan sokminden elriaszthatja az igazságot keresőket, de ez elsősorban nem a hitbeli, vagy erkölcsi kérdésben tanúsított tapintatlanság. (Vagy ha történetesen én vagyok az a tapintatlan, akkor ugye fogalmam sincs az egészről?)

 Jagiello adatok | 2009.11.22 17:57 | 26
Válasz a 24. számú üzenetre:
Két dolgot jegyeznék meg. Az első: ajánlom elolvasásra Szent Ignác "Rendelkezések a Trienti Zsinatra elküldött atyáknak" című írását. Nagyon fontos dokumentum. Ebben le van írva, nagyon politikusan és megfontoltam, hogyan kell bizonyos véleményeket (mondjuk igazságokat) kommunikálni. A második: A templomokban legtöbbször a világi szeretetről prédikálnak. Ezért unalmas és dagályos. Megfoghatatlan, nagy terjengős köd, ami sokszor még büdös is. A keresztény (= jézusi) szeretet az, hogy mi előbb szeretünk, tudatosan (1Jn 4,9). Tehát az édesanya előbb szereti a magzatát, mint a magzat az édesanyját. A szülő előbb szereti a gyermekét, mint a gyermek a szülőjét. És még lehetne ragozni.


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!