:: Fórum (t�m�k) ::

hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK

felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP

FÓRUM

BEJELENTKEZÉS

REGISZTRÁCIÓ

A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM


	Gondolatok

Olyan megjegyzések, amelyek nem illenek más témába...

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba

[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8]

Füzesi Zsolt

adatok | 2011.02.18 12:28 | 145

Kicsit tanulmányoztam a német püspökök hozzáállását a hírhedt memorandumhoz. Ehhez kapcsolódóan és úgy általában is nem tudom nem meglátni a párhozamot a mai helyzet ill. (védőszentem) Poitiers-i Szt. Hilariusznak a szeleukiai zsinaton püspöktársaihoz intézett szavai között:

"Egy szolga - nem azt mondom, hogy jó szolga, hanem csak olyan átlagos -, nem tűri, hogy gazdáját gyalázzák. Bosszút áll érte, ha módjában áll. Egy katona életének veszélyeztetésével is védelmezi királyát, sőt még akkor is így tesz, ha a saját testét kell eleven védőpajzsként eléje vetnie. Egy házőrző kutya ugatni kezd, mihelyt valami szimatot kap, és felugrik a legkisebb gyanús neszre. Ti pedig halljátok, hogy az emberek azt mondják: 'Krisztus, az Isten igaz fia nem Isten!' A hallgatásotok beleegyezés ebbe a káromlásba! És ti hallgattok mégis! Dehogyis hallgattok! Kárhoztatjátok azokat, akik ellene szegülnek a káromlóknak. Hangotokat azokéval egyesítitek, akik belétek akarják fojtani a szót!"

Ezt a IV. századba mondta. - Nihil novum sub sole

Füzesi Zsolt

adatok | 2011.02.17 15:22 | 144

Ismét egy példa napjaink hangsúlytévesztésére:

"Egy új holland tanulmány ismét felveti a kérdést, hogy hol van az élő és a halott agy közötti valódi határvonal. A szakemberek patkányokat fejeztek le, méghozzá az egyetem etikai bizottságának megbízásából. A vizsgálattal azt szerették volna kideríteni, hogy humánus-e, ha a kísérleti állatokat érzéstelenítés nélkül ölik meg ezen a módon."

Micsoda álszent megközelítés ez akkor, amikor emberi magzatok millióit ölik meg.

Bár lehet, hogy nem is olyan soká egy hasonló etikai bizottság arról fog dönteni, hogy a művi abortusz csak akkor "etikus," ha előtte érzéstelenítik a magzatot.

Élthes Eszter

adatok | 2011.01.20 12:06 | 143

A KÖNYVTÁR, „Korunk, a 21. század” nevű alfiókjában 2008. december végéről való a „De honnan ered karácsony eme helytelen értelmezése?” című írás, ami taglalja a másodiknak említett kis „csúsztatást”. A cikkből megtudható, hogy már egy 1964-es imakönyvből kihagyták a szodómiát az égbekiáltó bűnök közül. És az is, hogy ez bizonyítottan azt mutatja, hogy nem az Egyház követi a világot, hanem a világ követi az Egyházat.
Hiszen az emberiség történelme az Egyház történelme, és a világban valójában csak az valósulhat meg, amit az Egyház lehetővé tesz számára.
Az ökumenizmus is előbb kezdődött az Egyházban, mint a világ iszlamizálódása.
Az Egyház hamarabb követelte, hogy a még katolikus országok alkotmányából töröljék az állam és Egyház összefonódását, mint hogy az EU alkotmányából kihagyták a kereszténységet.
És nyilván még más példákat is fel lehet hozni.

Más: Köszönöm, georgius kedves sorait, bár volt egy „rém kedves” ismerősöm, aki azt mondta, hogy csak azokat tűröm meg a fórumon, akik az ilyen kedves leveleket írják hozzám. – Az a helyzet, hogy az elmúlt napok eseményei, vagyis pápai bejelentései annyira kiszívták belőlem az erőt, hogy jóformán alkalmatlanná váltam a munkára. És az a tudat sem ad energiát, hogy a természettörvény, azaz Isten rendje szerint egy 60 feletti öregasszonynak a világgal maximum annyi gondja lehet, hogy kimegy a konyhába és teát főz magának; nem pedig az, hogy „pápább a pápánál”. Igaz, hogy a természettörvény a tizenéveseknek sem azt írja elő, hogy maguk találják meg az igazságot, vagy a harmincas klerikusoknak sem azt, hogy ne kövessék egyházi elöljáróikat. A rendkívüli állapot már nagyon régóta tart, és – legalábbis az én – erőm már fogytán.

Más: Egy pap, aki megnézte a georgius által feltett linket az Assisi-találkozóról, úgy véli, hogy csak az orosz ortodox pátriárka tudná XVI. Benedek pápánál megakadályozni az idei újabb szentségtörést. Én ezzel szemben úgy vélekedem, hogy az üdvtörténet, azaz az egyes emberek szempontjából talán jó, ha meglesz a botrány (ami a boldoggá-avatással már gyakorlatilag is megtörténik). Ugyanis a szándék már megvan, ráadásul egy olyan ember részéről, aki pontosan tudja, hogy ott mi zajlott. Azaz ezzel az aktus valójában már megtörténtnek számít, legalábbis az ő részéről. Viszont, ha valakiben csak az írmagja megvan még az igaz Isten-hűségnek, annak az újabb borzalom láttán, végre meg kell értenie, hogy mi is történik itt tulajdonképpen, azaz észre kell térnie. Mondhatnám, felfoghatjuk úgy is, hogy ez az utolsó lehetőség az emberek számára, mint Isten utolsó „ajándékát” a megtérni még képeseknek. Ha valaki még ezt is kimagyarázza, azután is, hogy megtörténik, akkor az valóban érett az ocsú közé tartozásra.

Más: sokszor érvelnek azzal, különösen a klerikusok, hogy ők csak engedelmesek, és hogyha a pápa a mostaninak az ellenkezőjét kérné tőlük, akkor annak is engedelmeskednének. Határozott, biztos meggyőződésem, hogy ez kimagyarázkodás, hazugság, mégha az első pillanatban nem is tudatos. A többségnél az előbbi, mert nekik is így kényelmesebb, ahogy most van, a többinél pedig, akik eleinte talán komolyan gondolták ezt az engedelmességet – mégha tévesen is, gondoljunk Szent Pál apostol intésére (Gal 1,7-10) –, az ellustulás kiöli az akaraterőt, és ha egy pápa valóban egyszer az igaz katolicizmust követelné tőlük, arra már nem lennének képesek.

Füzesi Zsolt

adatok | 2011.01.18 21:06 | 142

Nem tartozik szorosan ide, de mégis több témát érint.
Evetovics Kúnó alapján:

„A lelkiismeret közvetlen benső gyakorlati ítélet véghezviendő vagy véghezvitt cselekedetek erkölcsi jóságáról vagy rosszaságáról” (Evetovics Kúnó: Kat. Erk. I. V.1);
A lelkiismeret ténye, fennállása az emberiség általános tapasztalata, mely parancsol, tilt, sőt a cselekedet után korhol vagy megnyugtat.
A lelkiismeret lényege az érzék, mely spontán módon tesz különbséget jó és rossz között. Velünk született adottságról van szó, melyet nem kívülről nevelnek belénk, azonban a külső hatások jelentősen módosíthatják (tökéletesíthetik és teljesen le is ronthatják): „Isten az emberi természetbe, illetőleg az ember érzelmi és akarati világába sajátos működésüket szolgáló hajlamokat oltott bele” (Evetovics Kúnó: Kat. Erk. I. V.1). Az embernek így természettől adott készsége a legelemibb erkölcsi alapok ismerete. Az eredeti bűn miatt azonban ez a készség is megsérült, sőt minden egyes bűn tovább rombolja e belső készüléket.
Mivel az erkölcs objektív valóság, a lelkiismeretnek is pontosan az isteni normákhoz kell igazodnia. Ez azonban kultúrától, ismerettől és egyéni érzékenységtől is függő lehet. Ezért a lelkiismeret lehet igaz (vera) és téves (erronea). Ez attól függ, hogy milyenek azok a morális alapelvek és törvények, amelyek szerint ítél. Ha az alapelvek jók, akkor a lelkiismeret helyes (recta). Ha döntés alapjául szolgáló belső törvények rosszak, akkor két eset lehetséges:
1. Hamis (falsa): amikor a tévedés legyőzhetetlen (error invincibilis), akkor a lelkiismeret helyes, de téves (recta sed erronea). Ilyenek a kulturális beidegződések, amikor pl. egy szamuráj erkölcsi okból rituális öngyilkosságot hajt végre. Objektíve a legsúlyosabb bűnt követi el, szubjektíve tiszta lelkiismerettel, belső vágy nélkül, kötelességszerűen. Az ilyen tévedés nem bűnös, hiszen az erkölcs parancsát mindig követni kell, akkor is, ha a leküzdhetetlen tévely miatt tárgyilagosan nézve bűnös dologra buzdít.
2. Bűnösen téves (erronea morosa): amikor a tévedés legyőzhető (ignorantia affectata). Ilyen, amikor egy katolikus nem tudja a vallási alapigazságokat. Tisztában van vele, hogy tudnia kellene, azt is tudja, hogy hol járhatna utána, de nem teszi. Mivel itt a mégoly tudatlanul elkövetett bűnök esetében a tudatlanság nem jelent mentséget, ezt a magatartást bűnös tudatlanságnak nevezzük.
Az ezek feletti általános lelkiismereti problémák:
1. Laza (lax): A megismert erkölcsi törvények semmibe vevése, vagy túlontúl nagyvonalú kezelése, a rajtuk való könnyed átlépés. A lax ember erkölcsi tekintetben gyermeki szinten marad. A kellemes vagy hasznos motivációja elnyomja benne a jó és rossz értéktudatát. (Egy társasági bakit súlyosabbnak ítél, míg egy komoly bűnt semmibe vesz: „Ez több mint bűn: hiba!”) Okai: vakmerő bizakodás Isten irgalmasságában (nevelésben az isteni büntetés és szigor elhallgatása), tudatlanság, perverzió és gyakran cinizmus, mely megalkuszik a bűnös szenvedéllyel. Így jön létre a kiégett embertípus. Gyógyulása aligha következik be megrendítő élmény nélkül.
2. Aggályos (scrupulosa): Az aggályosság helytelen ítéletalkotás, mely mögött képzelt, minden alapot nélkülöző félelem húzódik meg. Ez megrontja az egészséget, és a legmeggondolatlanabb cselekedetekre vezethet. Olykor az őrültségig fokozódhat vagy búskomorságba csaphat át. Előfordul, hogy az aggályoskodás a legnagyobb laxizmusba, bűnözésbe csap át, hiszen az ördög erkölcstana kétlépcsős: előbb túl szigorú („Minden élvezet bűn!”), majd a visszájára fordítja („Minden bűn élvezet!”). Az aggályosság okai: gyengült idegrendszer, erős behatások (pl. a vallási életben a büntető Isten túlhangsúlya), akaratgyengeség, megrögzött félelemérzet és igen gyakran megfelelő ismeretek hiánya. Tünetei: 1. oly körülmények latolgatása, melyek egyáltalán nem tartoznak a dolog lényegéhez. 2. a gyóntató ítéletében való meg nem nyugvás (általában egyik paptól a másikig fut, de egyik ítéletében sem nyugszik meg). 3. gyónásait nem tartja jónak, ezért újra és újra életgyónást akar végezni. 4. minden gondja aggályának tárgyára irányul.
3. Zavart (perplexa) vagy bizonytalan (incerta): Zavart az a lelkiismeret, mely a tévedés lehetőségének aggodalmával ítél. Ez a kétely (dubium) tudatos, ezért könnyebben szembe lehet vele szálni, mint az előző két esettel. Alapvető szabály, hogy hacsak nem feltétlenül szükséges, nem szabad cselekedni, amíg a kétely fennáll. Ha mégis muszáj döntést hozni a biztos (certa) ismeret megszerzése előtt, akkor azt kell tenni, amit a lelkiismeret biztosabbnak ítél. Ez vallási kérdésekben, tehát az üdvösséget közvetlenül érintő döntésekben különösen is igaz.

Szerkesztve: 2011.01.18 21:07

Topir

adatok | 2010.11.19 14:40 | 141

forrás: http://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0701/katek.htm
Bocsánat, hogy a honlapról idézek, de hátha nem olvasta mindenki. Tökéletesen érthetően le van írva, hogy nincs mitől félnünk és nincs miért aggodalmaskodnunk. Tegyük a jót és kerüljük a rosszat.

10 Isten a rosszat jóra fordítja

Amikor Jákob pátriárka meghalt, József fivérei attól tartottak, hogy testvérük most megbosszulja az ellene elkövetett gonoszságot. De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Rosszat eszeltetek ki ellenem, de az Isten azt jóra fordította.” (1 Móz 50,15-21)

* * *

Életünk, Isten akarata szerint, próbaidő. Ezen a földön szabad elhatározásból kell Őt választanunk. Isten serkent minket a jóra, figyelmeztet a rosszra és kegyelmét ajándékozza, hogy a próbát megálljuk. Mivel azonban Őt még nem szemlélhetjük, megeshetik, hogy szabadságunkat rosszul használjuk és vétkezünk ellene. Isten megengedi a bűnt.
Néha úgy látszik, mintha a bűnök Isten terveit megakadályoznák, vagy meghiúsítanák. Valójában azonban Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. Úgy kormányozza a világot, hogy a rossz is szent terveit szolgálja. Midőn szent Fia meghalt a kereszten, akkor is úgy látszott, mintha a Sátán és a bűn győzött volna. Valójában azonban a Sátán elbukott és a világ megszabadult a bűntől és az örök haláltól.
A bűn titkát, amíg e világon élünk, nem foghatjuk fel. A világ végén azonban elámulva látjuk majd, hogy e világban minden rossz Isten terveit szolgálta.

Topir

adatok | 2010.11.17 10:33 | 140

Eszter asszony tanácsára elkezdtem olvasgatni a honlap régebbi írásait, és csodálatos gyöngyszemeket fedezek fel. Amit meg szeretnék osztani a honlap olvasóival, az az az ötlet, hogy milyen szép karácsonyi ajándékokat lehet ezekből készíteni. Én most pl. az 1958-as katekizmust fogom kinyomtatni több példányban, és be fogom köttetni, és a sok színes, drága szemét helyett, amit a nevükben katolikus könyvesboltok már reklámoznak karácsonyra, ezeket a katekizmusokat fogom ajándékozni. A rövidebb lélegzetű írásokat pedig e-mailen, levelezőlistákon keresztül terjesztem. Erre bátorítanék másokat is,mert biztosan vannak még a juhakolból kiszökött vagy hamis ígéretekkel kicsalt bárányok, akik meghallják az igaz szót! Ezt megtenni kötelességünk. Mi, laikusok ennyit tudunk tenni: kiállni Isten mellett a számunkra elérhető környezetben. Hála és köszönet jár Eszter asszonynak ezért a honlapért!

Szerkesztve: 2010.11.17 10:53

Topir

adatok | 2010.11.07 23:50 | 139

Válasz a 138. számú üzenetre:
Mindent kétkedéssel kell fogadnunk, amit csak úgy a kezünkbe nyomnak kedves járókelők, hívek, stb., és nem a hivatal tekintélyével terjesztik. Így van ez a piuszos kápolnában is. Tudomásul kell vennünk, hogy az ördög mindenütt megpróbál zavart kelteni, nagyon gyakran jószándékú, de megtévesztett embereken keresztül.

Jagiello

adatok | 2010.11.07 18:29 | 138

TEGNAP ESTE meg ma délelőtt voltam a Thököly úton. Persze ez magánügy, de egy dolog talán ide tartozik. Szóval: ha nem olvasnám a fórumot, akkor talán meglepődtem volna. A mise után egy kedves hívőtől kaptam egypár újságot, amiben benne voltak az írásai. Kérte olvassam el őket, és mondjak véleményt. Ezt megteszem személyesen, de most nem az írásai, hanem az újság kapcsán írok, és azért, hogy én ezeket az újságokat a második "piuszos" látogatáskor már megkaptam. (A Mitteilungsblatt-ot senki se osztogatta, azt én hoztam el, miután megkérdeztem, hogy szabad-e.) Az az újság teli van mindennel, csak nem katolikus gondolatokkal, eddig sose láttam. Mivel olvastam a fórumot, rögtön "helyzetben" voltam. És itt a költői kérdés: mit csinál az, aki ugyanolyan szándékkal jön a "piuszos misére" mint én - keresi a forrást, s ok tévelygés után azt hiszi, valamire rátalált - de a fórum olvasása nélkül? Három lehetőség van: (1) nálam sokkal okosabb és átlátja rögtön a helyzetet, és a következő lehetséges alkalommal nyugodtan kifejti véleményét; (2) nem jön el többet, mert az gondolja, hogyha a legelső alkalommal ezt kapja, akkor a továbbiakban mit kap; (3) örül, mert ő is az újsághoz hasonló húrokat penget. Szerintem egy ilyen törékeny közösségnek, mint a hazai piuszosok, nagyon kellene vigyáznia. Hogy aki felbukkan, annak először ne a világ és világi dolgok, hanem a szentség ragyogjon és forrásozzon. Persze, miután megismeri a közösséget, bedobhatják a mélybe, és lehet disputálni erről meg arról. Egyébként "szerencsém" volt, mert bár senkinek se szóltam, hogy megyek, rögtön két ismerőst is találtam tegnap este. Tehát nem éreztem magamat annyira idegennek.

PS. És őszintén: nem is tudom, hogy érdemes-e volt ezt ide most megírnom. De talán segítettem vele.

Szerkesztve: 2010.11.07 18:31

Topir

adatok | 2010.09.30 09:27 | 137

Az előző üzenet folytatása:

Az Egyházat fenyegető liberálizmus eretnekségét kcsit árnyalva Molnár Tamás rámutat egy, a korunkban nagyon jellemző vallásos magatartásra, a vallásos utópiára, amely hasonlóan több, régi korokban fellépett eretnekséghez

"... minden külső támaszt elutasítva csak az egyén belső erőforrásait veszi figyelembe, az egyén képességét a hitre, a sugalmazottságra és a tökéletességre, az "újjászületésre". ... A vallásos utópista az alázatosság álarca mőgé rejti a gőgjét: csak Istent hajlandó elsimerni és elfogadni, és nem fogadja el sem a papi rend, sem a szentségek létjogosultságát, mivel saját magát teszi mindkettő helyébe, maga végzi az isteni szolgálatot, és szíve mélyét szenteli föl Isten fogadására minden templomnál méltóbb szentéllyé. Az emberi okoskodásnak tartott dogmákat viszont saját érzéseivel és érzelmeivel cseréli föl, mivel úgy véli, Isten jelenléte nyilvánvalóbb az érzésekben, mint az érvelésben. Ami pedig a vallás szentségi, liturgikus és általában intézményes vonatkozásait illeti, szerinte mindez üres, merev, és nélkülözhető forma, amely egyedül arra szolgál, hogy az együgyűek számára biztosítsa a hitük fönntartásához és az áhitat perceinek kitöltéséhez erőteljes külső benyomásokat. A vallásos utópista ezzel szemben egyéni inspirációjába veti bizalmát, hitét az isteni valóság állandó, közvetlen megtapasztalásával erősíti, s így tisztán szellemi lényként emelkedik egy "igazabb" vallás magasságába. Mivel Istenből csak azt tartja meg, amit gőgjében el tud fogadni, az általa gyakorolt igazabb "vallásnak" igen kevés köze van ahhoz a hagyományos hithez, amelyből eredetileg kiindult."

Szerkesztve: 2010.09.30 09:33

Topir

adatok | 2010.09.29 23:48 | 136

Most fejeztem be Molnár Tamás: Utópia, örök eretnekség c. könyvét. Hadd írjam ide az 1990-ben írt Epilógus utolsó két bekezdését gépektől hemzsegő, elidegenedett világumk megvilágítására:

"Az "ideológiák alkonyának" manapság divatos emlegetése tehát merő tévedés. Az egyik ág, a brutális gulágrendszer utópiája talán végleg elhalt: a másik ág azonban tovább él, sőt, riválisának hanyatlásával még jobban erőre kap. Erre már a könyvben is utaltink, de most még inkéább hangsúlyoznunk kell: a technika bálványozása ugyanabból az utópista kísértédből fakad, az Isten elleni lázadásból, függetlenül attól, hogy Lucifer vagy a Nagy Inkvizítor, Prométeusz vagy Doktor Fausztus nevéhez kapcsoljuk, vagy a könyv lapjain tárgyalt nevekhez és rendszerekhez. A veszély nőtt, mert a legújabb változat, a technika utópizmusa állítólag ideiológiailag semleges, csupán anyagi jólétünket akarja biztosítani, ám tiszteleben tartja a belső embert. Csakhogy van ennek az utópizmusnak két kimondatlan célja, melyet azzal kíván elérni, hogy hogy a körülöttünk lévő tárgyi világot manipulálja, azaz gpmbnyomásra működő zárt rendszerré alakítja át. Belső lényünket a technika utópizmusa a szüntelen halmozódó, gyűlöletesen tolakodő tűrgyi világ (áruk, képek, képek és tárgyak képei) közvetítésével éri el, egészen a természet és az ember alkotta környezet egyensúlyának megbomlásáig. E szörnyű halmozódás eltávolít a dolgok szentségétől, az isteni beavatkozás régióitól. Vágül maga az ember (a nyugati ember) is mindinkább művi, egyforma, gépies, sorozatban gyártott tárggyá és képpéválik. Saját magát is így látja, a technika teokratái is így bánnak vele. Megvalósult hát az utópiák célja: a belső élet kiüresedett, a lélek elsorvadt.

A kísértés tehát állandó, akár apparatcsikok, akár technokraták szervezik meg, és irányítják az utópizmus rendszerét. Az utóbbi két évtizedben egyre nőtt a technokraták befolyása - talán azért, mert az ideológiák előkészítették a talajt az átlátható ember számára, akinek üressége már semmivel sem a kutatók és a manipulátorok munkáját. A mai ember bizonyos értelermben önmagán kívül él, gravitációs középppont nélkül, mintha csak körvonalai lennének. Az ember a gépek meghosszabbításának látszik, otthonát, irodáját, egész életterét egyetlen folytonos technostruktúrává alakította át. Örömmel játszik gépeivel, s nem veszi észre, hogy valójában már azok játszanak vele, lélektelenné vált cinkosukkal."

Jagiello

adatok | 2010.09.27 08:54 | 135

"Más: kedves Jagiello, ennyire azért nem kellene érzékenynek lennie. Semmi bántó nem volt abban, hogy természetrajongónak neveztem, sőt. Lehet, hogy szakmaiatlan volt, de nem bántó. Különben is mit gondol, én minek költöztem ki a kerek erdő-rét közepébe, ha nem azért, mert rajongok a természetért, ami ugyan rossz kifejezés, de én már csak ilyen tudatlan vagyok. (Én titkon inkább azt vártam, hogy megdícsér, hogy ismerem a madarakat névről is.)"
A fenti bejegyzés a Honlap-II 96. szám alatt található. Bár másutt már válaszoltam rá, de most még egyszer megpróbálom röviden megírni, miért fontos a teremtett világ ismerete. Nagy lesarkított gondolatok, bele lehet kötni mindegyikbe, de nem az a célom, hogy vitát gerjesszek, hanem a "természetrajongásra" válaszoljak.

1. Az ipari forradalom előtt akarva-akaratlanul az ember az Atya teremtményeivel gazdálkodott. Nem volt pénzgazdálkodás, hanem erdőgazdaság, mezőgazdaság, stb. Emiatt benne kellett éljen az isteni rendben, bár az eredendő bűn miatt ezt egyre inkább szétzilálta (gondolok itt pl. a Földközi-tenger medencéjében vagy Belső-Ázsiában történt hatalmas erdőírtásokra, stb.).
2. Az fentitekből következik, hogy a lakosság nagy része földműveléssel vagy állattenyésztéssel kellett foglalkozzon. Emiatt többet tudtak az éltről, többet tudtak az Atyáról.
3. Az ipari forradalom, és a mindenféle forradalmak után a lakosság nagy része már városokban él. Nem életet, hanem halált szaporít (halott eszközöket), és a Teremtés pusztítása hallatlan módon felgyorsult, mert nemcsak hogy nincs meg az a gát, hogy szükség van ezekre az élő javakra, hanem az is, hogy egyszerűen nem ismerik már őket.
4. Vessünk csak egy pillantást a mi gyerekeinkre. Nem az Atya dolgaival foglalkoznak. Ha igen azok rendszerint tisztátalan állatok, nem azért teremtette őket az Atya, hogy babusgassuk őket: sárkány, béka, denevér, kígyó, egér, patkány, sáska (igen, ezeket tartják odahaza a gyerekek!). Nekünk ez ellen tudatosan kell küzdeni.
5. Persze Jézus tudta mindezt, hogy ez is eljön, és a bűn miatt az ember messze kerül az Atyától. Ezért kell körömszakadtáig ragaszkodni Jézushoz, mert ebből a káoszból a lélek csak rajta keresztül képes üdvözülni, csak rajta keresztül képes felismerni az Atyát. Ez az egyik legnagyobb bűne a "zsinati egyháznak": nem hangoztatja ezt, hanem elmismásolja. Nem az a bűn, hogy a pápa a zsinagógába megy, meg meglátogatja a dalai láma. Hanem az, hogy ilyenkor nem azt mondja, amit mondania kell. Tudja, mit kellene mondania, de nem mondja. Sőt, a hitünkkel ellenkező dolgokat mond. És ez nagyon nagy baj.
6. A Teremtést a világ próbálja "elragadozni" tőlünk, katolikus emberektől, akiknek drága, mert ez nem a miénk, hanem Jézusé - hiszen az Atya szerette őt, és ezért lett minden a semmiből. Ezért is írja az apostol: hogy az övébe jött. Ezért is pusztít a világ minden élőt, és még cinikusan "természetvédelmet" is csinál. Pedig a természetvédelem ebben a világban csak pénzzel működik. Ha nincs pénz, akkor nincs természetvédelem. Akkor csak nagyon keveseket érdekel, hogy miért nincs a Svábhegyen Magyar Boglárka.
7. Tehát nem rajongani kell a természetért, hanem tudni: miért jó egy séta a Svábhegyen. Mert ott még van valami abból a rendből, abból a jóból, amit az Atya adott nekünk, és amit mi nap mint nap elutasítunk. Olyan, mint a régésznek a nagy katedrális romja a búzatábla között. Még a romokból is tudja, milyen épület állhatott itt egykor, mire és kik használták. De nem kesereg afölött, hogy miért nem áll itt ez az épület. Nem ő tehet róla, hogy ledöntötték. Viszont ha tud még egy ilyenről, akkor azon van, hogy az ne dőljön össze, töltse be rendeltetését, legyen az emberek életének része. Ne csak kiállítási tárgy, ahova éjszaka el lehet menni. Apropos: mikor lesz nyitott erdők éjszakája? Szerintem hamarosan.

Topir

adatok | 2010.09.11 08:41 | 134

Szinte egyszerre kaptam meg kör-emailben a "Fénylánc" és a "Szűzanya sürgős kérései"c. írásokat, és olvastam a honlapon a szinte pont az ilyenekre reflektáló "Az érzés-elv – a magán jelenések" remek írást.

Javasolnám e honlap olvasóinak, amit én is teszek rendszeresen, hogy a valamennyire is vallásukat gyakorló katolikus ismerőseiknek küldjék el kör-emailben a honlap érdekesebb írásait, mint ahogyan én is tettem a fentebb említettel is.

E honlap írásainak annyira más a hangvételük, mint az interneten keringő, a vallások egyenrangúságát hirdető (többnyire erről lehet az eredetüket felismerni), keresztényinek álcázott, hamis, szirupos vallásos irományoknak, hogy felfigyelnek rájuk az emberek, legalábbis a visszajelzésekből én ezt vettem észre.
Szerkesztve: 2010.09.11 08:47

Topir

adatok | 2010.09.08 08:19 | 133

Válasz a 132. és a 131. üzenetre:

1. Bocsánatot kérek a meggondolatlan kifejezésekért, amelyekkel a pápákat illettem.

2. Az Egyház fogalmának a megkérdőjelezését '"Az utolsó leoltja maga után a villanyt" c. írás utolsó bekezdéséből vettem.

Más: Számomra nem meggyőző, hogy a temetkezést végzők beinjekciózták a püspök testét, hogy ne romoljon meg. (Eszembe jutott egy másik történet, ahol az állt a hivatalos közleményben, hogy a holttestet ellopták a tanítványai.) De ezt tényleg bízzuk Jézus Krisztus Egyházára, bízom benne, hogy az igazság előbb-utóbb ki fog derülni.
Szerkesztve: 2010.09.08 08:35

Élthes Eszter

adatok | 2010.09.07 22:56 | 132

Válasz a 128. számú üzenetre:
Kedves Topir,
1. Senki nem kérdőjelezte meg az Egyház fogalmát. Nem tudom, ezt honnan veszi.

2. Én a kapucinus-cikk megjegyzésében sem írtam olyan anti-katolikus dolgot, mint amit Ön ír: "vérfertoző pápák". Ilyet még a legvadabb kommunista vagy katolikus gyűlölők sem mertek/mernek mondani.

3. MOntforti Szent Lajos a FRANCIA püspökök 80 százalékát mondja janzenistának és nem a világ összes püspökének 80 százalékát, nagy különbség!

4. Az Egyház az utolsó 50 évig, akármilyen pápái is voltak, tehát még a reneszánszban sem, soha nem tanított, hirdetett, képviselt a katolikus hittel ellenkező dolgokat, egyetlen erkölcsileg nem feddhetetlen pápájának sem jutott eszébe megcsókolni a Koránt stb. Az Egyház helyzetének megítélésében ez a döntő, nem pedig egyíes tagjainak a magánélete, tehát a maihoz hasonló helyzet még soha nem volt a történelemben, tehát összehasonlítani sem lehet semmivel (talán csak az ariánuzmussal, dehát erről eltérő a vélemnény, m.m. hogy az akkori pápa mennyire volt hibás ebben.)

5. Hogy pontosítsam abban a bizonyos cikkben írott véleményemet: a mai hivatalos egyház úgy néz ki, mint Hirosima vagy Drezda, miután a földig bombázták őket. Én egy percig sem állítom, hogy a szétrombolt város nem Hirosima vagy nem Drezda. Attól, hogy romokban hevernek, még megmaradtak ezeknek a városoknak lenni. Vagyis, az Egyház meglétét, a pápa pápaságát nem kérdőjeleztem meg. Csak azt írtam, hogy most éppen romba dőlt, és ezért nem úgy működik, ahogy kellene.

6. Mindszenty bíboros úr és az új mise szentsége - nos, ez már végképp furcsa és elfogadhatatlan következtetés. Hagyjuk az Egyházra (legalább ezt a feladatát megfelelően végzi), hogy valamiről eldöntse, hogy csoda-e vagy sem. Hogy az új mise nem Istennek tetszó, azt nem a "tetszik-nem tetszik nekünk" elv alapjén ítéli meg ez a honlap, hanem valóban szent és valóban mértékadó és valóban katolikus papok, emberek tanítása alapján, mint például Szent V. Pius pápa, Lefebvre érsek, Ottaviani bíboros, Pio atya, Prof. May atya, Castro de Mayer püspök, Fellay püspök, Richard Williamson püspök, Paul Hacker, Michael Davies, Martin Mosebach stb. stb., akik tanítása alapján ez a honlap egyáltalán létrejött. Ennek a honlapnak ezek az emberek a mértékadó tekintélyek.

Más: kedves Füzesi Zsolt, már többször elmondtuk, hogy ahogy kész a szöveggel másolja le, illetve nyomja meg a másolási funkciót, így nem vesznek el az írások, ha a rendszer éppen nem működik. Legalább a hosszú írásoknál meg kell ezt tenni.

Horváth Beatrix

adatok | 2010.09.07 17:51 | 131

"vérfertőző reneszánsz pápák "...hm..nem erős ez egy kicsit?
Gondolom és remélem, hogy nem szó szerint értette, kedves Topir, de a megfogalmazásra is fontos odafigyelni, minél kényesebb a téma, annál inkább. Nem ismerem nagyon jól az egyháztörténelmet, de úgy emlékszem, hogy bizonyos reneszánsz kori pápákkal szemben valóban erkölcsi kifogások merültek fel, de nem mindegyikkel ugyanaz, (tehát a többesszám sem szerencsés), és a VI. Sándorral szemben felmerült dolgok közül nem mindegyik bizonyítható, gyerekei nem akkor születtek, amikor már pápa volt, a vérfertőzés meg elég durva túlzás.Olvasásra ajánlható Pezenhoffer: VI Sándor és Luther c. írása ill. Pezenhoffer külön fejezetet szentel a reneszánsz pápáknak a 13 kötetes, Magyarország történelmével foglalkozó munkájában. A hitletétemény őrzésének kérdésében pedig a reneszánsz pápák ellen nem merülhet fel kifogás - legalábbis én ezt olvastam róluk.

Topir

adatok | 2010.09.07 11:03 | 130

Válasz a 129. számú üzenetre:
Köszönöm, és nagyon várom!

Füzesi Zsolt

adatok | 2010.09.07 09:14 | 129

A Mindszenty és a NOM kapcsolatát árnyaló gondolataimat elvitte az rendszer. Holnap este újra begépelem, mert igaz, hogy M. mondta az új misét, de a helyzet nem fekete-fehér.

Topir

adatok | 2010.09.07 07:42 | 128

Ha megkérdőjelezzük az Egyház (=a római pápa fennhatósága alá tartozó intézmény) fogalmát, akkor minden megkérdőjelezhető. Még a vérfertőző reneszánsz pápák alatt is Egyház maradt, mert Jézus Krisztus a feje, és a Montforti Szent Grignon Lajos által leírt korban is, amikor a püspökök 80%-a is janzenista eretnek volt. A bűnösök megmentésére pedig tegyük azt, amit Jézus tanácsolt: imádkozzunk és böjtöljünk.

Más: Ha Mindszenty bíboros valóban üdvözölte és lelkesen mutatta be az újmisét, és a teste valóban épen maradt (én csak fényképen láttam, az alábbi linken:
http://www.zarandok.hu/?m_ld=45&m_op=view&id=5403&sessid=Kjc1NzA2OTMwMTI1NTM4MDY2NDcxMjM0MjYx), akkor az olyan csoda, ami egyértelműen a szentségét mutatja. Ekkor pedig tetszik-nem tetszik el kell ismernünk, hogy Isten az újmisét sem veti meg, az újmisét bemutató pap is lehet szent.

Jagiello

adatok | 2010.08.27 20:43 | 127

Válasz a 126. számú üzenetre:
ÉN AZ ÜDVÖZLÉGYET már magamtól tanultam meg. Mindent nekem kellett és kell kiásnom, és felfedezni, hogy hitemnek nincsenek alapjai. Így jutottam ide, és azt mondom, nem a tradícióhoz, hanem a katolikus hithez. Nekem a "Pascendi" megdöbbentő erejű olvasmány, mert nagyon sok gondomra választ ad. Így jutottam ide, hogy látom, hogy szinte semmit se tudok, és semmivel se vagyok tisztában.

Taizé kapcsán pedig: én nagyon is tudok, talán túl sok mindent is. Megértettem, ha nem mondják ki az igazságot - pedig tisztában vannak vele. És az ugyanúgy ártalmas, és hazug, mintha hazudnának. Sőt ez utóbbi, a hazugság, talán jobb is, mert a hazugságot nyilvánvalóvá teszi, és lehet rá nemet mondani. Ahogy föltámadt Urunk mondja: Ismerem tetteidet, se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.

akolitus

adatok | 2010.08.26 09:17 | 126

Válasz a 125. számú üzenetre:
Amit leírtam, részben saját tapasztalataimra hagyatkozva tettem. Szüleim vegyes vallásúak, így otthon békésen megfért egymás mellett a református és a katolikus vallás. Ennek persze az lett a következménye, hogy míg a Miatyánkot a szüleimtől tanultam meg, az Üdvözlégy Máriát már a katolikus nagymamámtól. A rózsafűzért pedig nagyon későn sajátítottam el.
Otthon általában nem nagyon esett szó a vallásról. Vasárnaponta édesapám mindig elvitt bennünket a templomba, rendszeresen jártunk hittanra, eleinte ő volt az, meg a katolikus nagymamám, aki figyelmeztetett bennünket a gyónásra, s a református édesanyám pedig a nagyobb ünnepekkor velünk jött a misére.
Ilyen légkörben tehát nem csoda, hogy a szüleim a református gimnáziumba irattak be. (Ennek több oka is volt, ez most nem részletezném.) Bár ott - dicséretére legyen mondva az iskolának -, a katolikusokat nem kötelezték a református hittanra, hanem katolikus pap járt hozzánk hittant oktatni. Emellett a templomi hittanra is jártam. Tehát elvileg meg lett volna a lehetőség arra, hogy jobban megismerjem a katolikus és a nem katolikus vallások közötti áthidalhatatlan távolságot; valójában erre csak később került sor. Hiszen Taizé bűvölete engemet is elvarázsolt: itt a megoldás! Nem kell katolikussá lenni ahhoz, hogy együtt tudjunk imádkozni és énekelni! Milyen nagyszerű dolog is ez!
Persze a párbeszéd fontos, de csak annyira, hogy ne bántsuk meg egymást. (Milyen hamis vélemény is ez...)
S, mindaddig, amíg meg nem ismertem a katolikus tradíciót - ugye mindig ide jut vissza mindenki, aki itt van -, addig ebben a hamis álmegoldásban ringattam magamat. És még mindig nagyon sok tanulnivalóm van!

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!