hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Kérdések
 Nem csak a honlappal kapcsolatos kérdések

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9]
 Robesz adatok | 2009.03.23 13:45 | 79
Köszönöm Élthes Eszternek a tanácsait! Igen, nem könnyű már most sem, pedig én még csak a leges legelején vagyok! Igyekszem megfogadni a tanácsát, tanácsaikat! Kérem az törölve e-mail címre küldje el nekem Tisztelendő Atya telefonszámát (vagy egyéb elérhetőségét). Remélem soha nem jön el a "leállás". Már 10 éves koromban elolvastam minden liturgiára vonatkozó könyvet, cikket stb. Persze koromnál fogva még sok volt, amit nem értettem. A fontos lépést most tettem meg, de az útkeresés, a probléma érzékelése a liturgiával kapcsolatban már meglehetősen régi. A közvetlen környezetemen és a plébánosomon kívül senki nem tudja a vonzódásomat az igazi miséhez. A közvetlen környezetem nem foglalkozik vele (egyáltalán nem vallásosak, sőt sajnos a családom sem, ezért nem értik és nem is érdekli őket). Mennél többet érzek ill. tudok meg, annál inkább érzem, hogy még semmit sem tudok. Csak tisztábban és erősebben érzem az eddigi problémáimat a NOM-val, a mai katolikus hittannal (vélekedéssel), és egyre inkább erősödik az IGAZSÁG-hoz való vonzódásom és a teljes megismerés és megélés vágya. A Pécsi Tudományegyetem történelem szakán kezdtem meg a tanulmányaimat e tanévben, de sajnos a családom katasztrófális anyagi helyzete miatt (2,5 hónap után, a legelején) abba kellett hagynom. Egyháztörténetre (azon belül liturgiatörténetre) szerettem volna szakosodni. Eredetileg a győri Hittudomyányi Főiskola teológia szakára szerettem volna jelentkezni, de erre esélyem sem lett volna, ezért nem próbálkoztam. :-( Pécsen az egyháztörténet professzorom az "öregdiákok" szerint tradícionalista beállítottságú, tehát még közelebb tudtam volna kerülni az igazsághoz, de sajnos erre már nincs lehetőség (ill. az következő néhány 1-2 évben biztosan nincs)! Ezért vagyok nagyon hálás mindenkinek, aki segít és tanácsaival, válaszaival irányít és támogat utamon! Kérem Önöket, hogy ha valamilyen tévtant, téveszmét, hibát látnak írásaimban, azokat tanácsaikkal, magyarázataikkal javítsák!

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.23 12:53 | 78
És még valami. S ez a legfontosabb, csak elfelejtettem.

Ne feledkezzünk el a gyerekekről. Hogyan szoktassam őket rá arra, hogy alapesetben az ember vasár-ás ünnepnap templomba jár, ha azt látják, hogy én vasárnap is otthon maradok? Mit mondjak nekik a pápáról, ha nem engedem el őket a miséjére?

Ezen kívül, mit mondjak annak a most katolikus hitre tért embernek, aki hozzám jár "oktatásra": Na először is, ne járj templomba!! Nem, erre én képtelen vagyok. Elmondom mindenkinek mindent őszintén, saját benső fenntartásaimat is, de elmenni (ha nincs már más lehetőség), én el fogok menni, és félehúzódom. De megjelenek.

HA KRISZTUS SAJÁT ÍGÉRETE MIATT "KÉNYTELEN" MEGJELENNI A NÉPOLTÁRON IS (VAGYIS AMÍG SZENTSÉGILEG ÉRVÉNYES A MISE), ÉN NEM HAGYOM OTT EGYEDÜL. AZÉRT MEGYEK FIGYELEM NÉLKÜL IS VASÁRNAP NOM-RA, HA KELL, HOGY AZ ENGEDELMESSÉG ÁLTAL A SZENTÁLDOZAT VONZÁSKÖRÉBEN MARADJAK, S MINTEGY A MISE ALATT SZENTSÉGIMÁDÁST VÉGEZZEK, ÉS ENGESZTELJEK MAGÁÉRT A MISE KÜLSŐ DEFORMITÁSAIÉRT. Melyekről valóban elismerem én is, hogy komolyan veszélyeztetik a hitet. Akárcsak a minket körülvevő világ, melyből szintén nem lehet mindenestül kiszakadni.

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.23 12:27 | 77
Kedves Eszter Asszony!

Igen, tudom, - és ezt hangsúlyoztam is -, hogy az én magatartásom mindkét oldalról kifogásolható, és nem is azért írtam, hogy másokat követésre bírjak, csak elmondtam az én saját megoldásomat. Arra a kérdésére, hogy minek elmenni a misére, ha az ember csak testben van jelen, azt válaszolom: ENGEDELMESSÉGBŐL. A vasárnapi misekötelezettségtől egyszerűen én nem tudok nem tudomást venni.

Kedves Vágfalvy!

Félreértett, Én nem úgy értettem a hatást, hogy az egyes hívő ott marad a misén és személyesen hatást gyakorol, hanem azt akartam kifejezni, hogy ha testületileg kivonulunk a vasárnapi templomi közösségből, akkor az emberek, azaz a plébánia tagjai és általában a hivatalos egyház közösségünk, mint testület véleményére sem fog figyelni.
Éppen ezért írtam, hogy erre némileg rácáfol az FSSPX hatástörténete.

 Vágfalvy adatok | 2009.03.23 12:01 | 76
Maessen atya írását 10 évvel ezelőtt olvastam, és bevallom őszintén, csak nemrég tudtam teljesen elfogadni. Mindenképpen nagy hatással volt rám.
Még ma is sokszor elgondolkodom azon, mit tehet az, akinek egyáltalán nincs lehetősége rendszeresen - legalább havonta egyszer - eljutni valódi misére. Ilyen esetben teljesen megértem a Zsolt által leírt magatartást. Kiegészítve azzal, hogy jobb elbújni valamelyik templomoszlop mögé, hogy az ember ne is lásson semmit (még jobb volna a hallást is kiiktatni).
Én személy szerint nem tudok jelen lenni a NOM-on, ha valami miatt elmegyek, utána egész nap morgok magamban, hogy megint mit prédikált a pap, megint valamelyik szentasszony, vagy kislány, vagy olvasni rendesen nem tudó "aranyos" kisgyerek olvasta a Szentleckét. Ez ellen valóban teljesen védtelen az ember. A vasárnapi szentmise viszont egy hívő katholikus számára a hét legnagyobb eseménye kell, hogy legyen!
Zsoltnak nem osztom azt a véleményét, hogy az ember hatással tud lenni a közösségi életre. Ez nem egy hívő feladata, ezért vannak a papok, hogy az igaz tanítást továbbadják.
Elképzelhető, hogy odamenjek a plébánoshoz, és elmondjam neki, hogy a templomban helytelen a lectorissák tevékenysége, és ilyen funkció nem létezik? Azt fogja mondani, hogy a legközelebbi városban az esperes miséin is ez a gyakorlat. Sőt a pápai misén is látni lehetett volt ilyet. Ezek után mi értelme van a papi rend fokozatairól beszélni?
Vagy amikor Szent István első vértanúval egy sorba állítja Roger Schütz testvért, akkor hogyan értheti meg, mit jelent a "sokakért"?
Az egyszerű hívő pedig (teljesen helyesen) nem hiszi el egyetlen szavamat sem, mert a plébános jobban kell, hogy tudja. Alulról csak forradalmat lehet csinálni, ennek pedig beláthatatlanok lennének a következményei, és ez ellentétes a traditioval!

 Élthes Eszter adatok | 2009.03.22 19:22 | 75
1. Robesznek: magánban elküldöm a telefonszámot. Ne felejtse el, hogy amíg Maga fel nem adja - azaz nem követ el olyan bűnt, amit megbánás, meggyónás helyett, bemagyaráz magának, hogy az nem is olyan nagy baj -, addig Isten nem fogja elhagyni. Amikor én voltam abban a helyzetben, amiben most Maga van, Maessen atya azt mondta nekem, hogy "Isten nem végez félmunkát, ha eddig elvezetett, továbbra is vezetni fog". Én is csak ezt tudom mondani.
Még egyszer, akkor se adja fel, ha tornyosulnak a nehézségek. Ahogy erősödik, Isten olyan mértékben állítja majd próbák elé. Vagyis úgy neveli, ahogy egy jó szülő. Amikor még gyenge, elnéző, de ahogy nőnek az izmai, annál több terhet tesz Magára. Én CSAK azt láttam, hogy azok álltak le, és ennek következtében azok csúsztak vissza, akikből hiányzott az alázat. Mert az a tény, hogy az első lépésekre magunktól jövünk rá (m. m. Isten segítségével), de mégiscsak környezetünkben csaknem egyedüliként, nagyon könnyen elégedetté, dölyfössé tesz bennünket. Hiszen ez a megromlott emberi természet normális állapota. - Vagyis a gyakorlatra lefordítva: akkor jön a legnagyobb veszély a hitére, amikor rájön teljes bizonyossággal, hogy jó úton jár, felismerte az igazságot. És akkor nagyon büszke lesz magára, hogy milyen okos. És akkor tovább kérdez, de már azzal a belső érzéssel, hogy Maga valójában már mindent tud. És ha akkor valakitől olyan tanácsot kap, amit kicsit nehéz megfogadni, ... nos, az én tapasztalatom, a fórum és a honlap eddigi története kristálytisztán azt mutatja, hogy ilyenkor jönnek a nagy-nagy visszaesések. De ha ezt nem teszi, akkor ISTEN NEM ENGEDI TÉVÚTRA. Ja, és mindig kérdezhet, itt mindig talál már hiteles segítséget.

2. Zsoltnak. Én azt tapasztalom, hogy Lefebvre érsek figyelmeztetését mindig rosszul magyarázzák, vagyis kihagyják pont azt a legfontosabb érvet, amiért Lefebvre érsek azt mondta, hogy egy NOM nem képezheti a kötelező vasárnapi miselátogatás tárgyát.
Lefebvre érsek fő érve ugyanis az, hogy az új mise VESZÉLYEZTETI A HITET!!!!!!!!!!!!! Vagyis olyan, mint a lassan felszívódó méreg, mint egy picinyke arzén, amit nem veszünk észre. Aztán idővel belehalunk, anélkül, hogy tudnánk mi mérgezett meg. Ez az új mise LEGNAGYOBB BAJA, már ami a hívőket és a kötelező vasárnapi misejárásukat illeti.!!!!!!
És azért is, mert az emberi természet képtelen arra, hogy szilárd maradjon, ha állandóan olyasvalamin vesz részt, amivel nem ért egyet, de mégis elmegy. Ez csaknem képtelenség, és csak azoknak sikerül, akik már nagyon érettek (és mint például Maga, rózsafüzért imádkoznak a mise alatt, és csak testileg vannak jelen, de akkor meg minek, ezt otthon egy Szűzanya kis oltárnál is meg lehet tenni, sokkal kevesebb megrázkódtatással), vagy akik csak hébe-hóba kényszerből járnak NOM-ra. A többiek ha elmennek állandóan, előbb utóbb bebeszélik maguknak, hogy ez nem is olyan nagy baj. Különben KÉPTELENEK lennének elmenni, hiszen beleőrülnének. Azon kívül ott többnyire olyasmit hallanak - és látnak (pl. kézbeáldoztatás, térdhajtás se az Oltáriszentség előtt, se a kánon alatt, lány-ministrálás stb), ami tényleg méreg a hitükre.
Ami a másik kifogását illeti, hogy így van befolyásuk a történésekre, nos, Maessen atya könyve végén erre megadja a választ, ajánlom, olvassa el.

 Robesz adatok | 2009.03.22 17:49 | 74
Éltehes Eszternek üzenem, hogy elolvastam 2x is az "Új miserítus" c. írást. Nagyon megdöbbentett. Nem tudtam, hogy ennyire szörnyű a helyzet. Egyébként érdekes, hogy én majdnem teljesen úgy hittem és tekintettem a liturgiára ill. a hittételekre, ahogy Maessen atya helyesli. Sokszor hittem, hogy én járok tévúton. De úgy tűnik -hála Istennek - nem én voltam tévúton. Ez az írás teljesen lenyűgözött! Sok olyat kimondott, amelyet én eddig csak éreztem (sokszior csak homályosan), de megfogalmazni nem tudtam. Ez az értekezés olyan ajtókat nyitott meg előttem, melyeket eddig észre sem vettem, vagy ha mégis, akkor azt hittem, hogy oda nem szabad bemenni. Most világos, hogy csak és kizárólag ezen ajtókat kell kinyitni és ezeken bemmenni. Kérem imádkozzanak értem, hogy ez így is legyen. Imádkozzanak, hogy megtaláljam a helyes utat és azon Isten kegyelmével célba is érjek!

 Robesz adatok | 2009.03.22 12:57 | 73
Bocsánat, nem jellenmző, hanem jellemző! Vagy az újjaim vastagok, vagy a biilentyűk kicsik :-)!

 Robesz adatok | 2009.03.22 12:50 | 72
Köszönöm szépen mindenki hozzászólását. Tegnap sajnos nem volt lehetőségem, hogy ellátogassak az oldalra. Most éppen a vasárnapi miséről jöttem. A helyzet az, hogy amíg el nem olvastam a hozzászólásokat, meglehetősen rosszul éreztem magam. El kell mondanom, hogy ilyen még nem volt (ill. ilyen erősen még nem), hogy egy misén nem találtam a helyem. Nem is tudom, hogy hogyan írhatnám le. Olyan "semmilyen" érzésem volt. Nem (csak) az agyammal, hanem belül hiányt, hibát, stb. éreztem. Egyáltalán nem érintett meg a mise. Valami miatt nem tudtam kimenni áldozni. Nem mozdultak a lábaim... Nekem ez nagyon furcsa. Ilyen még sosem volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit éreztem, hol járt az eszem... Talán olyan érzés volt, mint amikor részt kellett vennem egy evangélikus istentiszteleten. És ez nagyon nem tetszett. Még hazafelé is próbáltam rájönni, hogy mi ez. De megnéztem a hozzászólásokat és sokkal tisztább lett minden!
Élthes Eszternek köszönöm az ajánlásait! Tisztelettel elfogadom a telefonszámot! Az említett írások egy részét már lementettem. S ezek egy részét már elolvastam és nagyon sokat segítettek. Kérem, hogy ha van olyan (magyarnyelvű) könyv, mely ezen az úton tovább segít, akkor legyenek kedvesek ezek címét (lelőhelyét) megadni! Egyébként örülök, hogy a görögkatolikusok szent liturgiájához fűződő érzéseimmel nem vagyok egyedül. Amint mondtam, (bár Győrben van egy kis görög templom) még nem voltam ilyen szentliturgián jelen, csak a tv-ből ill. könyvekből ismerem. Szóval azt hittem, hogy csak rám jellenmző, hogy a NOM-hoz képest a görög misét, hmm... katholikusabbnak, jobbnak, szebbnek érzem. Mégegyszer nagyon köszönöm mindenkinek, főként Füzesi Zsoltnak, hogy segít! Még csak kb. 1 hete írok a fórumra, de sokat gondolkodtam. Számomra furcsa, de Önök már biztosan túlestek ezen: úgy érzem, hogy végre jó úton vagyok! Istán áldja mindnyájukat!

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.20 23:57 | 71
Szeretném hangsúlyozni:
Ez a vallomásom nem áll szemben azzal, amit korábban mondtam, miszerint, "aki a régi misét őszintén akarja, és nem pusztán nosztalgiázik, annak az új misét teljes egészében el kell vetnie."

Ez a teljes egészében elvetés ui. az elviekre vonatkozik, és elsősorban a papok esetében tud realizálódni, akik nincsenek (NINCSENEK!!!) kiszolgáltatva a vasárnapi misekötelezettség esetünkben nyomasztó lelkiismereti terhének, hiszen a kártyák az ő kezeikben vannak, immáron "szabadon és törvényesen."

Tehát a NOM-ot minden fórumon és minden eszközzel, tisztelettel, normálisan de világosan le kell leplezni, és mindent meg kell annak érdekében tenni, hogy e helyzet minél gyorsabban, minél teljesebben felszámoltassék. Ugyanakkor az engedelmesség terhe arra késztet, hogy együtt éljünk valamilyen szinten vele, és példánkon keresztül mutassuk meg a modernistáknak, hogy azt is viselni köll, amit nem szeretünk. Na persze vaskosabb ok erre, hogy ha kívül maradunk, akkor semmilyen befolyunk nem marad a dolgok alakulására.
Bár belátom, hogy ez utolsó mondatomra az FSSPX története és hatástörténete rácáfolni látszik.

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.20 23:43 | 70
Kedves Robesz!

A misével, ill. személyes véleményemmel kapcsolatban még adósa vagyok.

Ami a NOM-t illeti!
Némely tradicionalista közösség (pl. az FSSP) semmi kivetnivalót nem lát abban, ha a hívei olykor új misére is járnak. Mások (pl. az FSSPX, Bonus Pastor) élesen elvetik (vagy legalábbis eddig elvetették) ennek a lehetőségét is mondván: a NOM dogmatikailag hibás, ezért érvényessége ellenére is, a konszekráció aktusától eltekintve, de éppen azt elmaszatoló volta és egyéb protestantizáló hatások miatt szentségtörő aktus, s mint ilyen nem lehet misekötelezettség tárgya. Legfeljebb társadalmi konvenciók miatt lehet rajta jelen lenni, de szentségekhez járulni senkinek sem szabad.

Az én véleményem a kettő között van:
A NOM-ról kialakított véleményem ugyan nem kevésbé lesújtó, mint az FSSPX álláspontja, azonban egyet nem tudok figyelmen kívül hagyni: A NOM szörnyűsége elsősorban nem abban áll, amit kimond, hanem amit nem mond ki, csupán sejteni enged. Nézetem szerint az új mise sehol sem annyira torz, hogy ne lehetne helyesen is magyarázni, összességében azonban kimossa a katolikum lényegét a lelkekből. Ezért ha lehet távol kell maradni tőle. Azonban ha a mise mindenestül eretnek lenne, akkor a pápa sem végezhetné anélkül, hogy definitíve eretnek ne lenne. Márpedig ha a pápát elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk, hogy a miséjén is részt vehetünk. Mert végül is miféle pápa lenne az, akinek a miséjén tilos áldozni? Vasárnap én egyszerűen nem tudom megtenni, hogy ne menjek el akár NOM keretei között is (ha nem jutok el tr. vagy ennek híján görög misére), mert kötelességemnek érzem. Ugyanakkor van aki képtelen jelen lenni rajta. Már többször nekem is ki kellet jönnöm, mert elviselhetetlennek éreztem. Ma már más a helyzet. Bemegyek egy rózsafüzérrel, megállok hátul, és tökéletesen (és alapesetben helytelenül) kivűlhelyezem magam. Így teljesítem a törvény betűjét, de a belső ellenállás megmarad.
Tudom, ezt minden oldalról lehet kritizálni, de másképp tenni képtelen vagyok

 Élthes Eszter adatok | 2009.03.20 22:26 | 69
Kedves Robesz! Ezt a levelet a tegnapi hozzászólások után írtam, anélkül, hogy tudnám, ma hol tart az "oktatása". Egyrészt nagyon örülök, hogy ilyen komolyan érdekli a tradíció, illetve egyáltalán a vallása. A tradícióra nagyon jó fényt vet, hogy elsősorban fiatal férfiak (és nem öreg nénikék vagy rajongó lányok) érdeklődnek iránta. Másodszor annak örülök, hogy Zsolt válaszol Magának. Harmadszor azt ajánlom, hogy nagyon gyorsan olvassa el a honlapon Maessen atyának a SZENTMISE oldalon található írását, Az új miserítus - írta: H. H. P. Stephan Maessen címmel. Negyedszer szívesen megadnám egy tradicionalista beállítottságú pap telefonját, akit szintén felkereshet kérdéseivel, ha azok olyanok, amiket egy tridenti misét (is) végző pap számára fogalmazódnak meg Magában. Végezetül Isten kegyelmét kívánom Magának az igazság kereséséhez. És KITARTÁST!

 Vágfalvy adatok | 2009.03.20 13:05 | 68
A legfontosabbat meg kihagytam: teológiai képzettség nélkül nem szabad misézni! Tehát, ha pl. a plébánosa kézbe áldoztat, akkor tanulja meg először legalább az elsőáldozók katekizmusát (ezt nem is tudom, hogyan lehetne valakinek elmondani). Ha misézni akar, akkor ennél többet kell megtanulnia... Sajnos sokan az elsőáldozási hittannál akadnak meg.

 Vágfalvy adatok | 2009.03.20 12:33 | 67
Robesz 2009.03.19 20:21-kor írt hozzászólásához: nem hiszem, hogy célszerű volna "ostromolni a plébánosát", hogy mutasson be tridenti misét. Ennek gyakorlati oka van: plébánosa nagy valószínűséggel nem tud latinul, és nem tud misézni. A latin tudás nem olyan súlyos dolog, viszont fontos, hogy legalább jól el tudja olvasni a latin szöveget. (Ösztönözni lehet, hogy tanuljon meg először ministrálni, aztán idővel misézni is...)
Azt javasolnám inkább, hogy esetleg kérjen misét szándékra. Itt ragaszkodjon a tridenti miséhez, és ebben bizonyára segítséget is nyújthat. Ekkor meg lehet kérni egy olyan papot ennek elvégzésére, aki tud misézni (ha saját falujában volna, akkor a helyi plébános beleegyezését kell kérni! - ez bámilyen misére vonatkozik).

 Vágfalvy adatok | 2009.03.20 12:19 | 66
Zsolt (2009.03.19 18:54) válaszához:
"6, Az FSSPX (és még sok más hasonló közösség) teljes egységben van Rómával."
Ez volt az a pont, amit később kijavított, tehát:
'Az FSSP (és még sok más hasonló közösség) teljes egységben van Rómával.'

Az FSSPX Rómához való kapcsolata kicsit más. Úgy mondják, hogy vitában áll Rómával, de a Katolikus Egyházzal, és annak tanításával egységben van. A misében kommemorálják a pápát, és a helyi ordináriust (Budapesten Erdő Pétert). Kánonjogilag viszont a FSSPX papjai felfüggesztett papok, tehát nincs joguk semmilyen szentséget kiszolgáltatniuk. Az általuk kiszolgáltatott szentségek érvényesek, de kánonjogilag meg nem engedettek (érvényesség szemponjából vita kérdése egyedül a gyónás és a házasság szentsége).
Az FSSPX tagjai közül jelenleg senki nincs kiközösítve, a kiközösítés eddig sem vonatkozott a papokra és a hívekre, csak a 6 püspökre.
Az FSSPX püspökei nem vezetik a közösséget, a püspökök csupán egyszerű tagjai a közösségnek. Pillanatnyilag Msgn. Fellay püspök az FSSPX vezetője, de ez a funkció általában nem a püspökké szentelteknek van fenntartva.

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.19 20:48 | 65
Na még 1x:
... sem az FSSPX, sem ez a honlap nem osztotta.

Ja, alább is hibáztam. Azt akartam mondani, hogy az FSSP van teljes egységben Rómával, de gondolom megértette, hogy erre a kérdésére válaszoltam.

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.19 20:46 | 64
A mise kérdésében teljesen megértem Önt. Ebben a kérdésben még a tradicionalisták sem egységesek.
Elmondom Önnek a személyes véleményemet, de figyelmeztetem, hogy ezt (korábban legalábbis) sem az FSSPX sem ez nem osztotta.
Hirtelen sürgős dolgom akadt, holnap befejezem.

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.19 20:46 | 63
sem ez a honlap

 Robesz adatok | 2009.03.19 20:21 | 62
Mit gondol Róma nevez még ki püspököket a tradícionalisták számára az említett 4 püspök regnálása idején, vagy ez csak az ő haláluk vagy nyugdíjazásuk esetén lehetséges? Szóval a tradícionalista papoknak a jogállása megegyezik a nem tradícionalistákéval? Magyarországon vannak ilyen papok? Ha vannak, ők az esztergomi érsek (vagy valamelyik megyéspüspök) joghatósága alá vagy a 4 rehabilitált püspök joghatósága alá tartoznak?
Ön azt mondja, hogy a vizsgakötelezettség jogtalan. Én nem tartom jónak, hogy vizsgázni kell, de megfelelő ismeretség hiányában jogi oldalról nem vizsgálom a kérdést, hanem elhiszem önnek, hogy jogtalan. Ebben az esetben ostromoljam a plébánosomat, hogy mutasson be (nyilvános) tridenti misét? Ha ez nem menne még akkor is ott van a lehetőség a magánmisére. Hisz a szentmise szükségszerűen és természetéből adódóan nyílvános és közösségi jellege van. Ön az alábbi írásával méginkább felbátorított, hogy az eddigi hiábavaló próbálkozásaim után is rendületlenül dolgozzak a saját falumban azért, hogy legalább néha legyen hagyományos mise! Köszönöm az eddigi válaszait. Kérem jellezze, ha a kérdéseim és az ezekre való válaszolás megnehezítené az életét vagy fárasztaná! Még tudnám tovább és tovább önteni a kérdéseket! :-) Nagyon örülök, hogy feltehetem ezeket és, hogy az ön válaszaival egyre közelebb kerülök a régi rítushoz és célomhoz! Mégegyszer, hálásan köszönöm!

 Robesz adatok | 2009.03.19 19:56 | 61
Köszönöm a válaszait! A NOM és a hagyományos misével kapcsolatos érzéseimre adott válasza teljesen jogos! De sajnos ez egy nehéz helyzet! Bár szeretném, nem ismerek minden szakirodalmat, dogmát,doktrínát, kánont stb. Ezért az én ilyetén véleményem hiányos tapasztalataimból, ismereteimből adódóan sokkal inkább érzelmi töltetű, mintsem megfelelő tárgyi tudás és az ehhez kapcsolódó érzelmek meglétéből adódik. Ha az utóbbiak birtokában leszek - dolgozom rajta :) - egész biztosan fog változni a gondolkodásom ill. a hozzállásom. De amíg csak a NOM tudom hallgatni és a megfelelő szakirodalom nem áll rendelkezésemre (amiből érthetném -érezhetném- azt, amire önök hivatkoznak), addig egyszerűen az érzéseim nem tudnak változni és minden bizonnyal hasonló ambivalenciát fognak tükrözni. Értem és érzem, hogy ez nem jó, de amint mondtam ezen csak lassan tudok változtatni, az említett okok miatt! Nehezíti a helyzetet, hogy a Summorum pontificum is az egyetlen miserítus 2 fajtájáról beszél. A NOM-nak primátust biztosít és figyelmezteti a tradícionalistákat, hogy ők se zárkózzanak el a NOM-tól. Ráadásul nuincs lehetőségem tridenti misét hallgatni, ezért be kell érnem a NOM-val. Belül sokszor rágódom és a mérleg nyelve hol itt, hol ott áll meg. S mikor teljesen a tridenti misénél, akkor kissé szembenállónak érzem magam, hisz Róma a NOM-nak ad primátust. S sokszor "erővel" visszaállítom a mérleg nyelvét középre. Bár Róma ezt tarja helyesnek, én ilyenkor sem vagyok elégedett, mert csak visszahúz a mérleg a tridenti mise felé. Szóval sokszor teljes ellentmondásban vagyok saját magammal. De talán jó jel, hogy egyre többször és egyre inkább a hagyományos rítusnál jukadok ki. Egyébként a magánmisével kapcsolatban tiszta volt minden, csak feltorlódtak a gondolataim, ezért a fogalmazásom félreérthető volt. Elnézést kérek!

 Füzesi Zsolt adatok | 2009.03.19 18:56 | 60
7, a CLSMA laikus közösség, és nem papi tömörülés. Nincs tehát semmilyen jogalap őket kiközösítettként kezelni. Érzelmileg is a pápa mellett állnak, jogilag is rendezett a helyzetük.


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!