hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Kérdések
 Nem csak a honlappal kapcsolatos kérdések

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9]
 Élthes Eszter adatok | 2008.12.17 22:34 | 39
Úgy örülnék, ha választ kapnék a következő kérdésemre, mert le kell valamit fordítsak, ahová a helyes változatot szeretném beírni:
Mi a helyes nyelvileg és teológiailag: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, vagy az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Úgy emlékszem, hogy valahol olvastam, hogy a helyes az első forma, de a misekönyvekben a második verzió áll.

 Minister Primus adatok | 2008.11.10 20:01 | 38
Köszi, Zsolt! :) Majd igyekszem, bár attól tartok, hogy csak újabb dolgokat fog a fejemhez vágni! :D A végin csak egy circulus vitiosis lenne az egész vitából :)

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.11.10 18:03 | 37
Köszönöm!

 Élthes Eszter adatok | 2008.11.09 22:31 | 36
Zsolt, a Martini problémára itt talál anyagot:
http://summorum-pontificum.de/meinung/se_martini.shtml

A cím: "Dissident im Purpur" elég beszédesn elárulja a cikkíró véleményét. (Most találtam a cikket) még én sem olvastam, majd igyekszem a napokban lefordítani.)

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.11.08 20:38 | 35
A KÉT SZÍN ALATTI ÁLDOZÁSRÓL:

Nincs parancs és kötelezettség arra nézve, hogy a misét bemutató papon kívül a híveknek két szín alatt kellene áldozniuk, és már kezdetektől sokszor kényszerült az Egyház arra, hogy vagy csak az egyik, vagy csak a másik szín alatt áldoztasson (üldöztetés idején, börtönben, betegeknél). Elvi aggályok sosem voltak, hiszen köztudott volt, hogy a hívek nem veszítenek semmit, mert mindkét színben a teljes Krisztus van jelen (Thom. Aq. Opusc. 27,29).
Nyugaton a középkortól kezdődően főleg praktikus okokból és a missziós körülmények miatt, valamint mert az egy szín alatt áldozók nem részesülnek kevesebb kegyelemben, általában csak kenyér színe alatt áldoztattak a papok (Thom. Aq. STh. III. 80,12).
Már az egyházatyák idején is gyakorlat volt. Erre utal Nagy Szt. Leó pápa panasza, hogy olyan eretnekek furakodtak be a katolikusok közé és áldoztak meg az oltárnál, akik a bort ördögi találmánynak tartották (Leo M. Sermo. 42,5). Mivel a bor tagadásával meghamisították az Oltáriszentség hitét, eretnekek voltak, és nyilván nem tudtak volna áldozni, ha az áldozás két szín alatt (tehát borral) együtt történik. Először csak a valdensek, majd a husziták (kelyhesek) kezdték követeleni a híveknek a bor és kenyér színe alatt történő áldozását; Kálvin már egyenesen ördöginek nevezte az egy szín alatti áldozást, mondván, Krisztus azt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan." Ez azonban súlyos tévedés, főleg, hogy Kálvin az Eukarisztiát pusztán eledelnek tekintette. Márpedig a két szín alatti megjelenítést az Oltáriszentség áldozati jellege kívánja meg, nem pedig étel volta (Thom. Aq. Opusc. 27,29; Catec. Rom. II. 4,66). Ezért az áldozás egy szín alatt is lehetséges, amint az Üdvözítő is utal rá: "Én vagyok az élő kenyér. Aki engem eszik, örökké él" (Jn 6,58). Az utolsó vacsora parancsa "igyatok ebből mindnyájan" éppúgy, mint az "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" az apostoloknak szól, vagyis csak utódaiknak, a püspököknek és a papoknak kötelező, sőt ez utóbbi ("ezt cselekedjétek...") csak számukra lehetséges. A keleti egyházak ugyan szinte mindig két szín (kenyér és bor) alatt áldoztatnak, és ez jobban is megfelel az Oltáriszentség szimbolikájának, azonban ha betegekhez viszik a Szentséget, ők is csak kenyér szín alatt áldoztatnak, és a kis gyermekek kereszteléskor csak bort cseppentenek a szájukba. Ezzel pedig tanúsítják, hogy nem érvénytelen, és lényegét és hatásait tekintve nem is kevesebb értékű az egy szín alatti áldozás.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.11.08 20:34 | 34
Bocsánat, Attila, az eleje lemaradt:

Attila! Bár a vitával aligha fogod meggyőzni az ortodox cimbidet, azért, hogy ne érezze más olyan jól magát, és hogy érvelésed ne csak az ő protestálára adott felelet legyen, azaz, hogy ne csak defenzív, hanem offenzív is legyen apológiád, dörgöld orra alá az epiklézis problematikáját.

MELY SZAVAKKAL TÖRTÉNIK A SZENTMISE BEMUTATÁSA?

Válasz:
A Szentmisét úgy mutatja be a pap, hogy a kenyér és a bor fölött elismétli az utolsó vacsorán elhangzott alapítási igéket.

Az átváltoztatáshoz szükséges szavakat a szentség formájaként értelmezzük. Ezek Krisztus saját szavai (ipsissima verba Christi), melyeket az utolsó vacsorán mondott. A legszükségesebb szavak ezek: Ez az én testem, ill. ez az én vérem/vérem kelyhe.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.11.08 20:33 | 33
A Szentlelket esdő imádság (epiclesis) nem formája a szentségnek, még járulékosan sem, noha a szakadár keletiek túlnyomó többségben ezt tekintik a szentség lényegalkotó szavainak. Azonban teljességgel biztos, hogy az epiklézis még társtényezőként sem formája az Eukarisztiának. Aranyszájú Szt. János liturgiájának epiklézise(1), mely az alapítás szavai után hangzik el, és úgy tűnik, mintha átváltoztató hatalommal bírna, valójában csak kifejtése, dramatizációja a már megtörtént átváltoztatásnak. Ez az utóvételezés éppen olyan, mint amikor a klasszikus római rítus már a felajánlási imában (offertorium) Szeplőtelen Áldozatnak (Immaculata Hostia) nevezi a konszekrálatlan ostyát, ami nyilvánvalóan nem több még, mint közönséges kenyér. Az epiklézis nagyon szép és érzékletes szertartás, melynek nyomai éppúgy megvannak a mozarab, mint a hagyományos római misében(2), de nem átváltoztató imádság: a Biblia nem tud róla, Jézus nem erre mondta, hogy "ezt cselekedjétek", és a Hagyomány is csak a IV. századtól ismeri (pl. Jakab liturgia, Jeruzsálemi Szt. Cirill és Szt. Efrém említi). Azonban a legősibb liturgia (áposztolón párádózisz) nem tartalmazza, és noha Damaszkuszi Szt. János összeköti az epiklézist az alapítás szavaival (Damascen. Fid. Orth. IV 13,36), ezt nem érvényességi feltételként teszi, hanem a szertartás méltó végzése végett adja parancsba. Ugyanúgy, ahogyan a Katolikus Egyházban is tilos az eukarisztikus kánon (canon - anaphora) nélkül átváltoztatni a kenyeret és bort, de a kánon mégsem az érvényesség, hanem csak a méltó ünneplés feltétele.
A 14. századik a görög ortodox egyház sem tulajdonított a lélekhívásnak lényegi szerepet. És bár állítják, hogy hitük az epiklézisben ősi, valójában csak a 17. századtól vallják egyetemesen Petrosz Mogilasz tanítása alapján. Hitük ősiségére való hivatkozásuk azonban meg nem áll. Hiszen az egyik legtiszteltebb görög egyházatya, Aranyszájú Szt. János is így ír: "Az előkép megvalósítására ott áll a pap ama szavakkal ajkán: - Isten ereje és kegyelme az - Ez az én testem. Ez a szó változtatja át azt, ami föl volt téve" (Chrysost. Prod. Iudae hom. 1,6). Ugyanígy tanít Nüsszai Szt. Gergely, Alexandriai Szt. Kelemen és Szt. Ambrus is (Nyssen. Or. Catech. 37; Clemens Al. Paedag 2,2; ord. ecl. apost.; Amros. Myster IX,52; IV 4,14).


1, Küldd el Szentlelkedet rám és ezekre az adományokra, és tedd ezt a kenyeret, a Te Krisztusod drága szent testévé (Ámín.), és ami ebben a kehelyben van a Te Krisztusod drága szent vérévé (Ámín.), átváltoztatván a Te Szentlelkeddel (Ámín. Ámín. Ámín.).
2, Jöjj, megszentelő, mindenható örök Isten, és áldd meg ezt a nevednek előkészített áldozatot ("Veni sanctificator omnipotens aeterne Deus: et benedic hoc sacrificium tuo sancto nomini praeparatum.")

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.11.08 20:08 | 32
71. KITŐL SZÁRMAZIK A SZENTLÉLEK?

Válasz:
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.

Magyarázat:
"A Szentlélek az Atyától és a Fiútól, mint közös lételvtől egyetlen leheléssel származik" (DS 1331). Keleten másképp fogalmaztak: "az Atyától a Fiú által." Ezért az "és a Fiútól" (Filioque) betoldást a Hitvallásban sokan nem fogadták el a későbbi keleti keresztények közül, noha Szt. Ágoston, Szt. Ambrus és Szt. Hiláriusz is használták. Az is igaz, hogy nem minden egyházatya értette meg a tanítást (pl. Szt. Vazul és Nisszai Szt. Gergely), és attól féltek, hogy a Filioque-tan veszélyezteti az Atyának azt a szerepét, hogy forrása legyen a másik két isteni személynek. Attól is tartottak, hogy a Filioque két lételvet tulajdonít a Szentléleknek. Azonban az Egyház a félreértésekkel ellentétben mindig azt tanította, hogy a Lélek egyetlen akarással, egyetlen leheléssel származik, mint az Atya és a Fiú megszemélyesedett szeretete. A lehelés tehát kettejük tevékenysége. Ez nem csökkenti az Atya méltóságát, hiszen a Fiú azt is az Atyától kapja, hogy lételv legyen. A Szentlélek akarati tevékenység útján származik, ezért eredése nem születés, hanem származás. A Szentháromsági eredések tanítása tehát magában foglalja a Szentlélek istenségét.
Az eredések tana felvet két problémát:
1. Ha az Atyát a másik két különálló isteni személy elé tesszük, hogyan egyeztethetjük ezt össze egylényegűségükkel?
2. Az Atyának az a sajátossága, hogy forrása a másik két isteni személynek, mintha bizonyos elsőbbséget adna neki.
Ezeket azzal lehet feloldani, hogy Szt. Bonaventúrát követve megértjük, hogy az Atya sajátossága éppen abban fejeződik ki, hogy nemcsak valamit, hanem önmagát is képes tökéletesen közölni (Bonav. De Mysterium Trinitatis III.). Vagy Szt. Hiláriusz szavaival: "Az Atya nagyobb az ajándékozó szeretet elsősége folytán, mégsem csekélyebb az, akinek a létét ajándékozza" (Hilar. De Trinitate. II. 27).

Igazolás:
A Szentlélek származását is közvetlenül tanítja a Szentírás: "Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam" (Jn 15,26). Főleg ezért vetették el sokan a Filioque tant, mondván, a Szentírás csak az Atyát nevezi meg a Szentlélek eredeteként. Ez az igehely nem jelenti az Atya kizárólagosságát, mert Jézus csak a Szentlélek isteni eredetét kívánta ezzel a mondattal hangsúlyozni, és nem a szentháromsági eredések egy mozzanatát teológiai pontossággal meghatározni. Utal arra is, hogy Neki is köze van a Szentlélek eredéséhez, amikor azt mondja, hogy Ő küldi a Lelket. Ez a küldés nem jelenthet mást, csak eredést. Hiszen a küldés másik értelme egy hatalmi alá-fölérendeltséget feltételezne, ami a Szentháromságon belül nem lehetséges. Ezt támasztja alá, hogy Jézus máskor az Atyától való eredést is küldésnek nevezi: "Kérni fogom Atyámat, és Ő más Vigasztalót fog küldeni nektek, hogy veletek maradjon mindörökre: az igazság Lelkét" (Jn 16,7). Jézus azt is mondja, hogy "az én Atyám mindent átadott nekem" (Mt 11,27). Ez pedig azt jelenti, hogy azt is átadta, hogy a Szentlélek lételve legyen.

 Minister Primus adatok | 2008.11.08 15:45 | 31
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! :)

 gábor adatok | 2008.11.08 00:24 | 30
Filioque

A Filioque-t az egyházatyák és zsinatok egyaránt vallották. Nyugatról (amikor még egységben volt Nyugat és Kelet!): pl. Poitiers-i Szent Hilarius, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Leó pápa, Ruspei Fulgentius, Avitus, Marseilles-i Gennadius, Boethius, Cassiodorus, Nagy Szent Gergely, Sevillai Szent Izidór.

Nyugati zsinatok és hitvallások:

XVI. Toledói Zsinat (440-675), a Quicumque-hitvallás, Hatfield-i Zsinat (680)

Keleti egyházatyák (teológiai egyetértés):

Szent Epiphaniusz, Alexandriai Szent Cirill, Nüsszai Szent Gergely, Hitvalló Maximus, Damaszkuszi Szent János.

Igaz, hogy ez főként nyugaton kidolgozott teológiai alapvetés, de aki eretnekségnek mondja a Filioque-t, az eretneknek mondja így az egész nyugati egyházat, de egyben a nyugattal akkor még egységben lévő keleti egyházat is.

 gábor adatok | 2008.11.08 00:24 | 29
Filioque

A Filioque-t az egyházatyák és zsinatok egyaránt vallották. Nyugatról (amikor még egységben volt Nyugat és Kelet!): pl. Poitiers-i Szent Hilarius, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Leó pápa, Ruspei Fulgentius, Avitus, Marseilles-i Gennadius, Boethius, Cassiodorus, Nagy Szent Gergely, Sevillai Szent Izidór.

Nyugati zsinatok és hitvallások:

XVI. Toledói Zsinat (440-675), a Quicumque-hitvallás, Hatfield-i Zsinat (680)

Keleti egyházatyák (teológiai egyetértés):

Szent Epiphaniusz, Alexandriai Szent Cirill, Nüsszai Szent Gergely, Hitvalló Maximus, Damaszkuszi Szent János.

Igaz, hogy ez főként nyugaton kidolgozott teológiai alapvetés, de aki eretnekségnek mondja a Filioque-t, az eretneknek mondja így az egész nyugati egyházat, de egyben a nyugattal akkor még egységben lévő keleti egyházat is.

 gábor adatok | 2008.11.08 00:21 | 28
Egy másik út:

Amikor az utolsó vacsorán az Úr elvonult külön az apostolaival a "berendezett terembe" (Lk 22,12), azaz a szentélybe, akkor Ő csak az apostoloknak hagyott rendelkezést, csak hozzájuk szólt, hogy "ezt tegyétek az én emlékezetemre". Az apostolok utódai ezt is teszik, minden szentmisén - kötelezően - esznek a Kenyérből és isznak a Borból. Ám Jézus a hívek áldoztatásáról nem beszélt. Ennek az előképe a kenyerek megsokasítása. Ott az apostolok csak kenyeret osztanak ki a híveknek, borról nincs szó. Jánosnál Jézus többször is beszél a kenyérről, amelyet ha valaki eszik, annak örök élete van, s amely az Ő valóságos teste (Jn 6.). A vérről is szól, de míg a testéről külön vagy tízszer, addig a vérről csak a testtel együtt háromszor. Szent Pál leveléből értesülhetünk a legrégibb áldozásokról. Ő ezt írja: "Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen." (1 Kor 11,27). A vagy kötőszó egyértelmű. A korintusi közösségben voltak, akik vagy a kenyeret ették, vagy mások az Úr kelyhét itták, de mindkét csoport az Úr teste és vére ellen vétet, ha mindezt méltatlanul tette. Tehát mindkét szín alatt a teljes Krisztus van jelen.

 pro Christi adatok | 2008.11.07 22:36 | 27
Áldozás és "filioque", nem éppen röviden:

Nekem egyszer beszélt egy pap arról, hogy miért nem áldozunk két szín alatt (egyébként azt mondta csak, amit erről általában is mondanak, tehát semmi "újat").
Azaz: amikor áttértek erre a formára, akkor ezt beismerten praktikus okokból tették, mégpedig a hívek, így az áldozások tömegessé válásakor (lásd. Korabeli higiénés állapotok, járványok és a közös ivás veszélyei).
Teológiai indoka pedig a következő - melyet én pl. el is tudok fogadni:
Hiszen alapvető tétel, hogy Krisztus TELJESEN és OSZTATLANUL jelen van mindkét színben, így aki az egyiket veszi, ugyanolyan teljességgel teszi ezt, mintha két szín alatt teszi meg. Ha pedig valaki ezt tagadja, akkor nem kevesebbet állít, minthogy hibás az a tétel, miszerint Krisztus mindkét színben teljesen van jelen, így mintegy "megfeleződik" a két színben, amely csak együtt teljes érvényű. Ezt az érvet használták a husziták ellen is, akiknek mozgalma nagy részben az egy szín alatti áldozás gyakorlata fefeletti felháborodással takarózott, merthogy így őket meglopják.
A parancs pedig, miszerint Krisztus azt mondta, vegyük magunkhoz vérét is, úgy teljesül, hogy azt a pap veszi magához mntegy minket is képviselve, vagyis, a pap által vesszük mi is magunkhoz azt. Aki pedig ezt tagadja, az nem kevesebbet tagad, mint a felszentelt pap "definícióját", "funkcióját", mivoltát, szerepét, annak érvényességét.
Ezt én elfogadom, mert nem tudom cáfolni.

Adalék (liturgiatörténet):
"A két szín alatti áldozás gyakorlata a 13. században fejeződött be. Megszűnésének több oka volt. Részben az attól való félelem, hogy a szent Vért tiszteletlenség érheti, másrészt az áldozók nagy száma. A teológia pedig világosan tisztázta, hogy a megdicsőült, vagyis a teljes Krisztus van jelen az eucharisztikus Teste alatt.
Aquinói Szent Tamás a Summájában felteszi a kérdést: Szabad-e magunkhoz venni az Úr szent Testét az ő szent Vére nélkül? Válasza: a papnak nem, de a híveknek az egyes egyházakban elővigyázatosan csak a szentostyát nyújtják.
A konstanzi zsinat (1415) Husz János követőivel szemben elrendelte, hogy a híveknek csak a kenyér színe alatt szabad kiszolgáltatni a szentáldozást. Ezt V. Márton pápa 1518-ban megerősítette. A tridenti zsinat idején IV. Piusz pápa a világi fejedelmek sürgetésére megengedte az eretnekek visszatérésének reményében a két szín alatti szentáldozást, de ez nem hozta meg a várt eredményt. Így 1584-ben véglegesen lezárta, és a II. vatikáni zsinatig a hívek számára az egy szín alatti áldozás lehetősége maradt."

A "filioque"-"problémáról is el kell fogadnom, amit mondtak nekem:
Az Atya és a Fiú egylényegűek ugyebár és a Szentlélek úgy egylényegű, hogy Ő a Kettejük közötti kapcsolat. Ez is alaptétel.
Namármost: ha valaki azt állítja, hogy a Szentlélek nem származhat kettejüktől, csak az Atyától, akkor ezzel konzekvensen tagadja:
a) azt, hogy az Atya és a Fiú egylényegű
b) magát a Szentháromság fogalmát, már ha elfogadjuk Annak "definícióját", mert ha a Szentlélek csak az Atyától származhat, akkor ezzel megkülönböztettük a Fiútól, mint külön lényget, ami viszont politeizmus és akkor szavunk nem lehet, ha olykor el kell szenvednünk egy laza dzsihádot. Mert azt azért indították a muszlimok eredetileg, mert azt állították, hogy a keresztények megosztják az oszthatatlan Egy Istent. A muszlim világban ezért a keresztények neve nem az, hogy "keresztény", hanem, hogy "felosztó". Igaz, alaptanításuk az a keresztényekről már az óvodásoknak is - azzal együtt, hogy elismerik kinyilatkoztatott vallás mivoltát, hogy a keresztények három istent imádnak: az Atyát, a Fiát és Máriát. Ennyit erről.
Igaz az is, hogy a klasszikus latin-görög vitában, amely anno véres összetűzésekhez és a szkizmához vezetett egy görög teológus ugyanígy tudna érvelni a maga álláspontja mellett, csak én pl. nem érzem kikezdhetőnek azt a "latin" magyarázatot, amelyet fent írtam. Nem azért, mert ez a véleményem, hanem mert olyan érzésem van, hogy ez nem lehet másképp. A többi valóban csak vélemény, de véleményekkel - ha azok csökönyösek és nem hajlandóak belátást gyakorolni - úgysem tudunk mit kezdeni egy vitában. Nem is kell.

Ezen kívül számomra, mint általában, itt is Aqunoi Szent Tamás az az alap, akire bizton támaszkodom:
"Voltak olyanok, akik helytelenül vélekedtek a Szentlélekről, és azt tanították, hogy teremtmény volt, és hogy kisebb volt az Atyánál és a Fiúnál, és hogy szolga volt, Isten szolgája.
...
Az első az, hogy noha vannak más lelkek is, tudniillik az angyalok, ezek mégis Isten szolgái az Apostol ezen kijelentése szerint: "Ők mindnyájan szolgáló lelkek." (Zsid 1,14); de a Szentlélek Úr: "A Lélek Isten" (Jn 4,24); vagy ahogy a Apostol mondja: "Mert az Úr a Lélek" (2 Kor 3,17); ezért ahol az Úr Lelke, ott a szabadság, ahogy a 2. korinthusi levél (3. fej.) mondja. Ennek az az oka, hogy előidézi a istenszeretetet és megszünteti a világ szeretetét. Ezért mondjuk: ,,(Hiszek) a Szentlélekben, az Úrban."
A második, hogy mivel abban áll a lélek élete, hogy összeköttetésben van Istennel, minthogy maga Isten a lélek élete, mint ahogy a lélek a test élete. Istenhez azonban a Szentlélek köt bennünket a szeretet által, mivel ő Isten szeretete, és ezért éltet. "A szellem az, ami éltet." (Jn 6;64) Ezért mondjuk: "És az éltetőben."
A harmadik, hogy a Szentlélek azonos lényegű az Atyával és a Fiúval, mivel miként a Fiú az Atya Igéje, úgy a Szent lélek az Atya és a Fiú szeretete, ezért mindkettőtől származik; és amint Isten Igéje azonos lényegű az Atyával, úgy a szeretet is az Atyával és a Fiúval. Ezért mondjuk: "Aki az Atyától és a Fiútól származik." Ebből és ezáltal nyilván való, hogy nem teremtmény.
A negyedik, hogy egyenlő az Atyával és a Fiúval a kultusz tekintetében. "Igaz imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát." (Jn 4,23) "Tanítsatok minden népet megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében." (Mt 27,19) Ezért mondjuk: "Akit az Atyával és é Fiúval együtt imádunk."
Az ötödik, amely által kinyilvánul, hogy egyenlő Istennel az hogy a szent próféták Istentől indíttatva beszéltek. Nyilvánvaló, hogyha a Szentlélek nem lenne Isten, nem mondhatnánk, hogy a próféták a Lélek indíttatására beszéltek. Pedig Péter azt mondja, hogy "a Szentlélektől sugalmazva szóltak az Isten szent emberei." (2 Pét 1,21) "Az Úr Isten és az ő Lelke küldött engem." (Iz 48,16) Ezért mondjuk itt: "Aki szólt a próféták által."

Ha pedig egyenlő Istennel - minthogy az, a Szentháromság értelmében -, akkor NEM LEHET azonos csak az Atyával, mert akkor az Atya ezáltal különbözne a Fiútól lényge szerint - teszem hozzá még egyszer szerényen én.
Ha ez így van, akkor a többi maximum csak vélemény és emberi agyalás.
Ha pedig nem így van, akkor nem valljuk a Szentháromságot. Mondom én, de inkább a Tanítóhivatal jóváhagyását kellene kérni ezügyben, amikor mi, laikusok ilyeneket okoskodunk meg bizonyítunk.

Madách: Az ember tragédiája, Hetedik szín, részlet:
"ÁDÁM
Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.
Tán a kereszténység fővárosában
Nem kér hiába.

HARMADIK POLGÁR
Kérdés, nem vagy-é
Eretnekségben rosszabb a pogánynál.

NEGYEDIK POLGÁR
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?

ÁDÁM
Ezt nem értem. -

LUCIFER
Ne valld be, ez most itt a fő dolog.

NEGYEDIK POLGÁR
Lám, kétkedik, ez is hamishitű.

TÖBBEN
El tőlük, el, zárkózzunk házainkba. -
Átok reá, ki nékiek fedélt nyújt. (Elszélednek.)"



 Minister Primus adatok | 2008.11.07 19:14 | 26
Egyébként tuti biztos, hogy se ő nem fog meggyőzni engem, se én őtet. :) Vagyunk annyira keményfejűek mind a ketten! :D

 Minister Primus adatok | 2008.11.07 19:13 | 25
Kérném, hogy valaki irja meg minél rövidebben, de annál velősebben, hogy mi katholikusok miért nem áldozunk két szin alatt, és pár szót a Filioque-"problémáról". Ugyanis egy orthodox akar tériteni engem, és egyebek közt ezeket az érveket hozta fel ellenünk. :)
Nincs kibékülve vele, hogy mi nem vesszük Magunkhoz Krisztus vérét is, ahogy parancsolta! :) Ja! Meg a liturgiát is meghamisitottuk (a régi ritusra gondol. Szerinte csak az orthodox liturgia létezett 1054. előtt is)! :D

 Vágfalvy adatok | 2008.10.30 19:14 | 24
Kedves Pacsirta, itt nem "káros állat", vagy "hasznos állat" kategóriákról van szó. Arról van szó, hogy bizonyos körülmények között egy állat kártevővé válhat. Az ember azzal, hogy megműveli a földet, felborítja az egyensúlyt, és ezzel tevékenysége számára bizonyos állatok kártevőkké válnak. (A lúd, ha a salátaveteménybe kerül, kártevőnek mondható...)

Attól tartok, a Mt 5,37 nem alkalmazható ennyire egyértelműen:
A Mt 5,37 értelmében akkor a Mi Urunknak igennel, vagy nemmel kellett volna válaszolnia a farizeusoknak, amikor megkérdezték tőle, szabad-e adót fizetni a császárnak. (Mk 12)

A Mt 5,37 értelmében Urunknak igennel, vagy nemmel kellett volna válaszolnia, amikor odavezették eléje a házasságtörő nőt (Jn 8).

A kérdés sem biztos, hogy ez esetben teljesen egyértelmű volt:
Lehet kérdezni, hogy "Szabad-e állatot ölni", vagy azt, hogy "szabad-e kedvtelésből állatot gyilkolni". Máris látjuk, hogy a másik kérdés konkrétabb, és könnyebb rá egyértelmű választ adni.

 Pacsirta adatok | 2008.10.30 10:31 | 23
Elnézést, hogy ilyen későn reagálok, de nem voltam gépközelben. Nagyon köszönöm a válaszokat, sokat tanultam belőle! Eszternek külön köszönöm, hogy egy papot is megkérdezett a kedvemért.
Elgondolkodva az olvasottakon, a "káros állat" és "hasznos állat" kategóriákat ember alkotta dolognak tartom, ami nem szerencsés > "hasznos ember" és "káros ember" sincs, mert ha bármelyik "káros" lenne, akkor Isten nem teremtette volna meg. Ezekbe a kategóriákba sorolással felülbíráljuk az illető állat létjogosultságát, vagyis Isten művét... Megtehetjük ezt?

Arról pedig, hogy az erény illeve az árnyalat középen van, vagyis ne tegyünk fel "irányított", vagyis olyan kérdést, amire a válasz "igen", vagy "nem" lehet, maga Jézus tanítja, hogy:
Mt 5.37
"Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való."
Mindig komoly szándékkal igyekszem elkerülni az árnyalatokat, mert úgy hiszem, és az az élettapasztalatom is, hogy mindenre létezik egyenes "igen" vagy "nem" válasz. Csak azt keresve tudunk eligazodni (a "nem" súlya is mennyire fontos!). Én a válságban lévő világ alapjának, fő bajának is a "zavarosban való halászás" lehetőségét, a mindent szürkítés (a fekete csak jól jár, a fehér nagyot veszít...) állandó gyakorlatát tartom.

 Élthes Eszter adatok | 2008.10.22 21:59 | 22
1. Egy pap válasza az állatokkal kapcsolatban: Isten a világot Önmagáért teremtette, vagyis a teremtett világ Isten dicsőségére létezik. Isten azt a feladatot adta az embernek, hogy kormányozza a teremtett világot és uralkodjon rajta, mint Isten helyettese. Ezért halálos bűn az állatokat ok nélkül kínozni. Természetesen a kártevők irtása nem számít halálos bűnnek, de egy kutya kínzása már igen. Aki ilyet tesz, annak valamiféle lelki torzulása van, és a végtelenül jó Isten képmását torzítja el magában. (Arról nem is beszélve, hogy aki képes egy ártatlan állatot kínozni, az legközelebb emberek kínzásától sem riad vissza.)

2. És amit én olvastam: Amennyire a felebaráti szeretet fogalma is csak a kereszténységben létezik, és egyetlen más vallásban sem, úgy az állatok iránti könyörület is csak a kereszténység sajátja. A gyengék, az elhagyatottak, a szenvedők (öregek, árvák, gyermekek, szegények) iránti könyörület csak a kereszténységgel (az Evangélium örömhírével, a krisztusi szeretettel) lépett a világba és terjedt el. Így az a tény, hogy korunkban ismét eltűnik, az újpogányosodás egyik biztos jele.
A hinduknál ugyan vannak szent állatok (pl. tehén, páva), de kínozni még ezeket is lehet, csak megölni nem. Az iszlám egyáltalán nem ismeri a könyörület szót, hiszen ez ellenkezik a predesztinációval. Erre jó példát lehet olvasni: H.V. Morton: "Az Üdvözítő nyomában" című, antikváriumokban kapható, kitűnő könyvében.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.22 11:45 | 21
Az állatkínzás az V. parancsolatot sérti, mely noha az ember megölését tiltja, az állatkínzásra is vonatkozik. Hiszen ahol-e szokás nagy (esetleg társadalmi) méreteket ölt, az ember elleni erőszak sem fog soká váratni magára, hiszen lerombolja az élet tiszteletét. Az állat életét is tisztelni kell ui. csak egy alacsonyabb szinten. Azonban ha ezen az alacsonyabb szinten nem tiszteljük, akkor már magával az isteni Törvényhozóval gondolatával kerülünk szembe, és teljesen logikusan az emberi életet sem fogjuk tisztelni.

Ez olyan mint az gyűlölködő beszéd. Noha nem sérti közvetlenül az ember életét, de mert egyenesen odavezet és közvetett hatás igenis kimutatható, tárgya az V. parancsolat körébe vág.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.22 11:37 | 20
A revideált mondat:
A kérdésfelvetés szerintem nem jó, mert csak 2 szélsőség közül enged választani, és ezért irányítottá válik.


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!